A HATPETTYES KATICABOGÁR

Mesélő:
- Élt egyszer régen egy helyes, hétpettyes katicabogár. Vidám, bohókás bogárka volt, aki
nagyon szeretett tréfálkozni. Ám egy nap őt tréfálták meg a barátai. Elcsenték az egyik
pettyét, a legszebbet, és eldugták.
(Ének: Domború hátam…) Katica körbesétál az énekre.
Szöcske: (Oldalról bejön, megáll a katica mellett.)
- Katica, hová lett a pettyed?
(Katica keresni kezdi a pettyét a hátán. Nagyon elszomorodik, elindul.)
Mesélő:
- De a katica nem tudta. Bánatában világgá ment, megkeresni elveszett pettyét. Az erdőben
szép, piros gombákat látott. Majdnem olyan szép pirosakat, mint ő maga, csak fehér
pettyekkel.
(Mondóka: Gomba, gomba, gomba…)
Gombák:
- Mi szívesen adunk a pöttyeinkből! Marad nekünk még akkor is sok. Nyugodtan vedd el azt,
amelyik tetszik!
Katica:
- Hogy néznék ki fehér pettyel? Az enyémek mind feketék, látjátok?
Gombák:
- Akkor vigyél kettőt, mind a két szárnyadra egyet!
Katica:
- Köszönöm, de inkább keresek tovább, hátha megtalálom a sajátomat.
Mesélő:
- A katica tovább repült, és a réten talált egy elhagyott labdát. Igaz, pöttyös volt, de azok
túlságosan nagyok és fehérek voltak ahhoz, hogy az övéi legyenek. Pici feketét sem látott
rajta, pedig jó alaposan körbejárta. Közben meg is ijedt, mert egy kis virág megszólalt
mellette.
(Katica körbejárja, jól megnézi a labdát.)
Virág:
- Mit keresel katica?
Katica: (Megijed, összerezzen.)
- Az elveszett hetedik pettyemet. Nem láttad véletlenül?
Virág:
- Sajnos nem láttam. Szívesen adnék az enyémekből, de nekem nincs egy sem. ( Szomorúan
mutatja.)
Katica:
- Nem baj, te így vagy szép. (Megsimogatja a virágot.)
Mesélő:
- A katica tovább repült a réten. Összetalálkozott a cinegével.
Katica:
- De szép napszínű mellényed van, cinege! Mondd csak, nem láttad véletlenül az elveszett
pettyemet?
Cinege:
- Sajnos nem! De kérdezd meg a rét tündérét, hátha ő tud róla! Ott napozik éppen a
harangvirág kelyhében. („Szárnyával” arra mutat, amerre a tündér van.)
(Katica „odarepül” a tündérhez, csengettyűvel csenget.)
Tündér: (Csukott szemmel napozik, a csengetésre kinyitja a szemét, odafordul a katicához.)
- Mi szél hozott erre, hétpettyes katicabogárka?
Katica: (Szomorúan.)
- Sajnos már csak hatpettyes vagyok. Elveszett a hetedik, a legszebb pettyem. Tudnál segíteni
rajtam?
Tündér: (Elgondolkodva.)
- No, nézzük csak! Mikor láttad utoljára?
Katica:
- Tegnap még biztosan megvolt. Sőt, ma reggel is láttam a patak tükrében. Aztán
hancúroztunk egy jót a barátaimmal, és utána már nem volt meg.
Tündér:
- Nocsak! Hancúroztatok? És nem lehet, hogy a barátaid többet tudnak, mint én? (Huncutul
kacsint.)
Katica:
- Gondolod? Lehet, hogy csak megtréfáltak, és náluk van a legszebb pettyem?
Tündér:
- Mindjárt meglátjuk. (Előveszi a laptopot, együtt nézik.)
Katica:
- Itt vagyok a barátaimmal, itt egyedül. Itt vannak a barátaim. Mit csinálnak? Begurítják a
pettyemet egy levél alá?!
Tündér:
- Látod, ott van a pettyecskéd!
Katica:
- Jaj, én meg világgá szaladtam bánatomban! (Nevet.) Biztos kinevetnek majd a többiek, de
nem baj, most én voltam soron a tréfában. Köszönöm a segítségedet!
Mesélő:
- Katica vidáman hazaszállt. Barátai már nagyon várták, és azon nyomban visszaadták az
elcsent pettyet. Végül együtt nevettek a jól sikerült tréfán.
Katica:
- Úgyis visszakapjátok! (Megfenyegeti őket a mutatóujjával.)