Kosztolányi Dezső: Édes Anna

A XX.századi nyugatos magyar líra és epika meghatározó egyénisége Kosztolányi Dezső.

Lásd Nyugat!!!
Lírájára az impresszionista festőiség, a szépség megragadása, az élet apró örömeinek
felfedezése jellemző. Művészetét ellentmondásosan ítélik meg, például Ady már első kötete
után erősen bírálja, mert Kosztolányi poéta aesteticus (esztétikusz), azaz a művészet költője.
Ő a szépségért és a művészetért ír, nem hisz benne, hogy a művészetnek társadalomformáló
szerepe van. Kosztolányi nagyon sokszínű író, lírai művei mellett ír cikkeket, kritikákat,
tanulmányokat, regényeket, novellákat és elbeszéléseket is.
Egyik legismertebb regénye az Édes Anna című lélektani regény. A regényt a Nyugat
közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban. Több mint két év eseményeit öleli föl. 1919. július
31-én kezdődik a történet és 1921 őszén zárul. Anna és a Vizy család sorsának hátterében a
huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak Kosztolányi nem mondja ki
véleményét az üggyel kapcsolatban, egyenlő távolságban tartja magát mind a bukott, mind a
győztesen berendezkedő új rendszertől. Az első és az utolsó fejezetnek a cselekmény
szempontjából nincs jelentősége, csak azt emelik ki, hogy az elbeszélő, azaz Kosztolányi
távol áll minden politikai irányzattól, ironikusan szemléli mind a közelmúlt, mind a jelen
eseményeit. Emberi sorskérdéseket vet fel: a kiszolgáltatottság, az egymás iránti
közömbösség, a részvét és a szánalom hiányának problémáit tárgyalja, melyekhez külső
keretként használja fel az úr-szolga viszonyt, a korban divatos cselédtörténetben, tehát a mű
valódi műfaja pszichoanalitikus regény, lélektani regény. Bár egy kettős gyilkosság
történetét mondja el, mégsem detektiv regény, hisz nem a bűncselekmény elkövetését és
kiderítését állítja középpontba, hanem a gyilkossághoz vezető utat, azaz hogy jut el odáig egy
egyszerű, naiv, szinte gyermeklány, hogy brutáliskettős gyilkosságot követ el. A kommün
idején Budapesten játszódik és, bár a korabeli társadalmat is bemutatja (fehérek és vörösök,
Kun Béla repül )mégsem válik társadalmi regénnyé, hiszen Anna nem a tipikus cselédsorsot
éli meg. A regény azt a folyamatot mutatja be, ahogy Annát tönkreteszik gazdái, elvárják tőle
személyiségének teljes feladását, háztartási gépet formálnak belőle. Az első mozzanat mely
előre jelzi a tragikus véget, hogy Anna nem akar Vízyéknél szolgálni. Jól érzi magát előző
helyén ahol szinte társra talál egy gyermek személyében. A keresztapja Ficsor elvtárs
kényszeríti arra, hogy Vízyékhez költözzön hisz ők zsarolják Ficsort kommunista múltja
miatt. Vizyné boldogtalan életének egyetlen, soha nem szűnő gondja a cselédkérdés.
Valamennyi alkalmazottját gyűlölte, de legjobban mindig az éppen nála lévőt. Egyetlen
gyermekét, Piroskát hatévesen fertőző vörheny pusztította el, ezután évekig szanatóriumban
élt, férje ekkor hidegült el tőle, s azóta is udvariasan, de folytonosan csalja. Beszűkült és
boldogtalan életében így lett a cseléd egyetlen partnere, minden tevékenységének és
gondolatának legfőbb tárgya.Az ígért új cseléd, Anna azonban személyesen csak a 6.
fejezetben jelenik meg.Kosztolányi főhősét alig beszélteti, jellemzéséből hiányzik a beszéd,
érzéseit nem tudja szavakba önteni, reakciói ösztöni szinten játszódnak le és bemutatásában
különös hangsúlyt kap a szaglás, hiszen minden nap egyre jobban irtózik a házban valamitől,
amit maga sem tud leírni.A 19 éves parasztlány, mielőtt belép Vizyékhez, ép és egészséges
lelkű, tiszta és nemes ember. Az a nyolc hónap, amit náluk tölt, szenvedések sorozatát jelenti
számára,Az író nem analizálja főszereplőjének lelkét, Anna végig megmarad rejtelmes
zártságában. Ehelyett Kosztolányi felhasználja a freudizmus akkori eredményeit és kisebb-
nagyobb, az adott pillanatban jelentéktelennek tűnő sérelmeken át vezeti hősét a lelki
robbanásig. Úgy tűnik, mintha Annával nem történne semmi, ő maga sem érzékeli a változást,
az csak a lelkében, a tudatalattijában megy végbe. A lakásban élő Anna azonnal ellenszenvet
és undort érez a naftalin szagtól rosszul lesz, menekülni akar. Nem teheti, fizikailag is
maradásra kényszerítik. Ettől kezdve végig követhetjük azt a folyamatot, hogyan fosztják meg
emberi méltóságától és minden emberi kapcsolatától. Nem mehet sehova, nem beszélhet
senkivel, a vendégek előtt folyamatosan megalázzák. Lenne egy kitörési lehetősége, amikor a
kéményseprő feleségül kéri, de el kell utasítania Báthori úr ajánlatát. A többi cseléd nem érez
együtt Annával hiába hasonló a sorsuk, ők is kitaszítják a „minta cselédet”. Legfájóbb pont
Anna életében amikor szerelmében alázzák meg. Vízyné unokaöccse Patikárius Jancsi
elcsábítja, majd a bajban magára hagyja a lányt. Elhiteti vele, hogy szerelmes pedig csak
Anna testére vágyódik. A naiv lány még örül is mikor teherbe esik, azt hiszi szerelem
gyerekük közös boldogság. Jancsi azonban illegális porokat szerez, mellyel nem csak
gyermeküket veszejti el, Anna is majdnem belehal a vetélésbe. Az ártatlan lány magát
hibáztatja és lelke örökre megtörik. A lelki törés Annában akkor következik be, mikor a Vizy
Kornél államtitkárrá nevezése alkalmából tartott estélyen Jancsi Moviszternével látványosan
flörtöl. A sok-sok bántást, sérelmet ez a jelentéktelennek tűnő szerelmi csalódás, árulás tetézi
be, ez billenti ki Annát lelki fásultságából. Csak bonyolultabbá, rejtélyesebbé teszi a lélekben
tudattalanul lezajlott konfliktust, hogy mégis Vizyéket, nem Jancsit öli meg, összekuszálva
így az ok-okozati összefüggéseket.Anna a gyilkosság után nem menekül, mert nem tudatosan
gyilkolt, ő maga is megdöbben tettén. Utoljára a bírósági tárgyalás alkalmával láthatjuk, ahol
hasonló helyzetbe kerül, mint az első feltűnésénél. Itt is vallatják, próbálják szóra bírni, ő
pedig nem tud mit felelni.

A bírósági tárgyaláson Moviszter doktor fogalmazza meg, hogy nem csak Anna, Vízyék is
gyilkosok, ők a lány lelkét ölték meg. Moviszter az író szócsöve, az egyetlen szereplő, aki
Anna mellett áll. A lány megkapja fegyház büntetését, de legnagyobb büntetése lelkének
eltiprása.
Kosztolányi Édes Anna című regényében tehát azt a lélektani folyamatot láthatjuk,
amelyben egy tiszta lélek zsarnokság hatására teljesen eltorzul. A regény végső tanulsága,
hogy az emberi bajokra nem található intézményes megoldás, a politika képtelen a
kiszolgáltatottságra, a megaláztatásra, a lelki gondokra gyógyírt találni, ezt az egyénnek kell
megtennie. Egy megoldás lehetséges csupán, az irgalom, a szeretet.