Jókai: Az arany ember

A 19.századi romantikus magyar széppróza saját korában is elismert népszerű alakja Jókai
Mór. Regényeiben a romantika jellegzetes stílusjegyeit megfigyelhetjük. Művei
középpontjában szenvedélyek állnak, leggyakoribb motívuma a szerelem. Igazolják a
romantika elvágyódását a jelen sivárságától, fordulatos meseszövésével különleges
élethelyzeteket teremt különleges helyszíneken. Gyakran talál ki olyan helyeket, amelyek a
valóságban nem léteznek, ,az író fantáziájának szüleményei. Ilyen például az egyik
legismertebb regényében Az arany emberben a Senki szigete. Egzotikus táj ahol nyugalmat
találhat a pénz fogságában élő ember is. A romantikus regények kedvelt stíluseszköze az
ellentét, melyet az író szívesen alkalmaz az egyoldalú jellemábrázolásnál is. Hőseiről
egyértelműen eldönthet, hogy jók vagy rosszak, jellemük egyoldalú, azaz vagy csak jó vagy
csak rossz tulajdonságaik vannak.
Az arany ember az osztrák-magyar kiegyezés után íródott, egy olyan korszakban, amikor
Magyarországon egy stabilnak mondható politikai helyzetben megindult a kapitalizálódás. A
műben meghatározó jelentőségű helyszín az országhatárokat átlépő, nemzetközi
összeköttetéseket is szimbolizáló Duna folyó. A mű több része az Al-Dunánál, a Vaskapu-
szorosban játszódik a 1820-as években.
A regény főhőse Timár Mihály, aki a mű elején rendes, becsületes hajóbiztos, de megrontja
őt Komárom, a pénz világa. Rájön, csak úgy érvényesülhet, ha lop, hazudik és bárkit becsap.
Átgázol ellenségein, gátlástalanná válik, a vagyonszerzés és a hatalom uralja életét.
Ellenségét, Brazovics Athanázot könyörtelenül halálba kergeti, megtanulja, kinek kell
segítenie, hogy érdekbarátságokat kössön. Bár segít a szegényeken és arany embernek tartják,
egyre inkább elveszíti becsületét. Azért is nevezik arany embernek, mert bármibe fog arannyá
válik, azaz minden üzleti vállalkozása sikeres. Óriási hibát követ el mikor azt hiszi, pénzen
szerelmet is vásárolhat magának. Kifizetve a Brazovics család adóságait, Tímeát teszi meg a
ház úrnőjévé, de ezzel szinte kikényszeríti a lánytól, hogy hálából igent mondjon házassági
ajánlatára. Tímea igent mond, pedig teljes szívéből Kacsukát szereti. Jó és hűséges feleség
lesz, soha nem bántaná meg Timárt. Ezért érzi férje bűnnek azt, hogy ő folyamatosan hazudik,
becsapja a feleségét. Becsapja hisz Tímea nem tud a kincsekről, amiket ő örökölt volna
apjától. Nem tud arról, hogy férje más nőnél keresi a boldogságot.
Timárnak választania kell, vagy a rangját, hatalmát, vagyonát választja Komáromban vagy
lemond mindenről és a szigeten éli le boldog életét.Timár két nőtársa, Timéa és Noémi
engedelmes szolgái, alárendelődnek akaratának. Nem zavarja őket, hogy társuk hosszú
hónapokra magukra hagyja őket – Timéát ráadásul a házimunkák mellett az üzleti ügyek
vitele is terheli. Mindketten önalárendelődő, önfeladó, illetve önfeláldozó, hősnők, akik soha
nem elégedetlenek, és soha nem támasztanak igényt vagy elvárást Tímár irányába. Se Timéa,
se Noémi nem öntudatos nő, nem modern gondolkodású és értékrendű nőalakok, hanem a
hagyományos társadalmak nők részére támasztott elvárásaival összhangban viselkedő,
önmagukat a férfi akaratának alárendelődő karakterek.
A sziget tipikusan romantikus motívuma a regénynek. Nevét arról kapta, hogy senki nem tud
a létezéséről, egy ország fennhatósága alá sem tartozik. Itt nincs pénz, nincs magántulajdon,
így hiányzik minden társadalmi visszásság ami egy ember életét megkeserítheti. Igazi
Rousseau-i világ, ahová elvonulhat a „természetes” ember. Kívülről ős buja növényzet veszi
körül, nem lehet belátni a sziget belsejébe. Ha a parton kikötő ember egy ösvénnyel bentebb
halad, gondosan megművelt kertet talál. Az itt élő Tereza mama és lánya Noémi önellátó
gazdálkodást folytat, az ide érkező néhány kereskedővel cserélnek árut. Így kerül például a
szigetre az a két gyermek, kiket sajátjaként próbál nevelni Noémi. Timár a szigetre érkezve
úgy érzi, megtisztul. Így a Senki szigete nemcsak regény egyik helyszíne, hanem Timár
lelkének egyik vetülete is. Érzi, hogy Komáromban csak becstelen életet élhet, itt viszont
tiszta, becsületes maradhat.
Romantikus fordulat segíti a főhőst a megoldásban, hisz mikor meghozza a döntését, a
balatoni házába vonul vissza. Krisztyán Tódor, aki már a szigeten is negatív figurakén tűnt
fel, hisz zsarolta az ott élőket, hogy bejelenti a sziget létezését a hatóságoknak, most is
életveszélyesen fenyegeti Timárt, elveszi a ruháját, iratait, óráját, ezzel utat adva egy újabb
romantikus fordulatnak, hisz mikor beszakad a Balaton jegével, Timárral azonosítják utólag.
Így válik lehetővé, hogy bártörvényen kívül, de végérvényesen szakítani tud korábbi életével
a főszereplő. Személyazonosságát feladva boldogan éli le életét Noémivel a Senki szigetén.
A problémás úton, bűncselekményből származó vagyon leplezett ügylettel tisztára mosásával
meggazdagodó “arany ember” összetett karakter, aki csak eljátssza az engedékeny társadalmi
körülményekre tekintettel a “jó embert”. Logikus és jogos lett volna, hogy Tímár Mihály
megbűnhődik tetteiért, azonban ez nem történt meg, az író “megbocsátott” neki –
valószínűsíthetően azért, mert nem aljas módon önző.
A regény tehát bemutat egy tipikusan romantikus világot, mely elszakad a valóságtól. A
csalódott ember, akit megkeserített a társadalom, a pénz, csak egy ilyen kitalált mesevilágban
találhat lelki nyugalomra.