Házasságkötési szertartás

Textus: Efézus 5,22-33.

Lelkipásztor kérdez:
Kedves Vőlegény testvérem / Kedves Menyasszony testvérnőm,
Hiszed-e, hogy a házasságot Isten szerezte egy férfi és egy nő között,
azért, hogy ők halálig tartó szövetséges szeretetkapcsolatban éljenek
egymással?
Vőlegény/Menyasszony válaszol: Igen.

Lelkipásztor kérdez:
Vallod-e, hogy a melletted álló menyasszonnyal/vőlegénnyel
nem érdekből, sem nem rábeszélésből,
hanem önkéntesen, készségesen, és szeretetből kötsz házasságot?
Vőlegény/Menyasszony válaszol: Igen.

Lelkipásztor kérdez:
Ígéred-e Isten és emberek előtt,
hogy a melletted álló társadat szeretni fogod minden körülmények között,
hogy hozzá hű leszel, vele szentül élsz és vele megelégszel,
hogy őt sem jólétben, sem nyomorúságban,
sem egészségben, sem betegségben el nem hagyod,
hanem az Úr segítségével úgy fogod őt szeretni mindhalálig,
mint Krisztus szerette az egyházat? (vőlegény)
hanem az Úr segítségével úgy fogsz neki engedelmeskedni mindhalálig,
mint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak? (menyasszony)
Vőlegény/Menyasszony válaszol: Igen.

Lelkipásztor:
Imádság kézrátétellel. (Az ifjú pár letérdel, az gyülekezet pedig feláll).
Ének: Áldjad meg! / Legyen áldás az úton /
Hirdetés (az ifjú pár is feláll): „Minekutána az ifjú pár már a polgári hatóságok előtt is
házasságot kötöttek, most Isten színe előtt és Krisztus gyülekezete előtt kijelentjük, hogy
őket házastársaknak tekintjük.
Az Úr áldjon meg titeket gazdagon!
Amit pedig Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza!”