Attribútumok a keresztény művészetben

A) ATTRIBÚTUMOK, SZIMBÓLUMOK SZEREPE A KERESZTÉNY

MŰVÉSZETBEN
a) Ismertesse a középkori műalkotások befogadásában is fontos szerepet játszó ikonográfiai
elemzés lényegét, az attribútumok, szimbólumok jelentőségét a képek értelmezésénél!
b) Elemezze a mellékletben szereplő képeket, kiemelve azok ikonográfiai vonatkozásait!

Attribútumok
ikonográfia: a műalkotás témáját tanulmányozó, a szimbólumok és attribútumok értelmét
magyarázó tudományág (a művészettörténet segédtudománya)
attribútum: az a jelvény, amely egy alak személyét vagy a csoportot, melynek tagja
egyértelműen felismerhetővé teszi, anélkül, hogy a nevét feltüntetnék. Fogalmak
megtestesítőjéhez, allegorikus személyekhez is tartozhatnak attribútumok (pl Ecclesia -
kehellyel és Synagoga – bekötött szemmel).
(szó jelentése: hozzárendelt – latin)
pl könyv = összes apostol közös attribútuma, de könyv + kulcs = Szent Péter apostol
pl pálmaág = összes vértanú, de pálmaág + bárány = Szent Ágnes
Az attribútum az ábrázolt személy életére (legendájára), halálára, életművére vagy
egyéniségére utal. A legkülönfélébb tárgyak, állatok, emberalakok (pl koldus, zarándok) és
növények lehetnek ezek. Vértanúknál általában a mártíromságuk eszköze (pl Szent András –
andrás-kereszt/X alakú kereszt; Szent Bertalan – saját lenyúzott bőre, kés).
szimbólum: elvont fogalom, személy jelképe, magában is állhat. (pl: szögek – passió eszköze,
Krisztus szenvedése)
Ikonográfiai elemzés során az adott mű szimbolikáját, regionális, kulturális, korszakbeli
sajátosságait vizsgáljuk. A művészettörténészeket ezek a szempontok is segíthetik a mű
időben, illetve térben való elhelyezésében valamint mondanivalója megértésében.

Gyakran megjelenő szimbólumok, attribútumok kialakulása:

Mivel a Biblia kora és a kereszténység kialakulása egybeesik a Római Birodalom időszakával,
eredetük a hellenisztikus és zsidó ábrázolások öröklődtek át az ókeresztény művészetbe, majd
egy részük a középkorba. Azonban a tartalmuk megváltozott.
Fontos személyekhez van, hogy több szimbólum, attribútum társul. Így lehet például Mária
jelképe/attribútuma (típustól függően) lehet például rózsa, liliom, csipkebokor (ószövetségi
előkép után) vagy liliomos jogar (lásd: Gótikus oltár tétetl) stb.

Fontos szimbólumok:
kereszt: a keresztény hit legfontosabb szimbóluma. Krisztus kereszthalálát, vagy magát
Krisztust jelképezi.
galamb: önállóan nimbusszal, fény- v. sugárkoszorúban mindig a Szentlélek jelképe (a
Szentlélek gyakran galambként jelenik meg a Bibliában). Emellett kibékülés, béke, alázat,
mértékletesség, egyetértés, szelídség, szüzesség szimbóluma.
bárány: Isten báránya (Agnus Dei) – Krisztus jelképe. A kereszténység
áldozati bárányként tekint Krisztusra, „aki elveszi a világ bűneit.” (Jn
1,29). Ennek ószövetségi előképe a zsidók
páva: halhatatlanság, örök élet szimbóluma.
hal: görögül IKHTHÜSZ – Krisztus jelképe – (Ieszousz Khrisztosz,
Theou Üosz, Szótér = Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó)
pálma: az élet és győzelem. A halált legyőző mártírok tartanak
attribútumként a kezükben pálmaágat.
Krisztogram: a görög Khrisztosz (Felkent, Megváltó) kezdőbetűi X=khi,
P=rho
olajág: középkorban örök élet, Istenbe vetett hit és béke.
(fehér) liliom: szűziesség. pl részlet Simone Martini és Lippo Memmi
Angyali üdvözlet oltárképéről (Gábriel kezében olajág, vázában liliom)

evangélista szimbólumok: angyal (ember) - Máté; oroszlán – Márk; ökör – Lukács; sas –
János. Eredet: Apokalipisz (Jelenések Könvve), az Úr trónját őrző 4 élőlény (Jel4,6-7)

Gyakran ábrázolt szentek és

attribútumaik:
Szent Péter apostol: leggyakrabban (két) kulcs
és/vagy könyv. Pápaság jeléül hármas kereszt.
Általában rövid, őszes hajjal és szakállal ábrázolják.
Evangelista Szent János: evangelista jelképe sas,
attribútuma kehely és kígyó/sárkány. Általában
ifjúként jelenik meg.

Szent Péter és Szent Pál apostol

(Chiesa Di Santa Maria Maddalena,
Gressan, Olaszország)
Keresztelő Szent János: báránnyal és keresztes bottal, sovány alak dús szakállal ábrázolt. Itt
a kisszebeni főoltáron könyvvel és báránnyal.
Szent Pál: kard, könyv/tekercs (levelei kezdőszavaival).
Kopasz fejtető, széles homlok, hegyes szakáll.
 Mária Magdolna: koponya/halálfej, kenőcsös tégely, hosszú, kibontott haj. Golgota
képeken hagyományosan összetörve borul le Ádám koponyája mellé, vagy azt
szorítja.
[kép: Niccolò di Pietro Gerini: A keresztre feszített Krisztus a Szent Szűzzel, Szent
Jánossal és Mária Magdolnával (1395–1400)]
Árpádházi Szent Erzsébet: rózsa, kosár, fiatal nő fátyollal, fejedelmi öltözetben.
(I.)Szent László: lovagkirály, koronával, jogarral, karddal vagy bárddal, lovagi
öltözetben.
Szent László a Képes Krónikában
Szent László legenda - Kakaslomnic
Harca a kun vitézzel,
gyakran ábrázolt jelenet.
(I.)Szent István király:
köpenyben, koronázási
jelképekkel és apostoli kettős kereszttel.

Jelképek és attribútumok a középkorban:

A középkor áttételes, miszikus látásmódja gazdag szimbólumrendszert eredményezett.
A szenteket és bibliai szereplőket attribútumaikkal legtöbbször templomok freskóin látjuk. A
szentély központi eleme volt az apszis festménye. A román kori templomok freskóprogramja
általában narratív jellegű, és az érthetőségre törekszik, ábrázolásoknál a jelenet vagy adott
személy attribútumai alapján való felismerése kerül előtérbe.
Mivel a legtöbb szent konkrét megjelenéséről keveset tudni, a hagyomány szabta meg
ábrázolt külsejüket. Így ezeket az attribútumokkal ábrázolt személyeket az írástudatlanok is
(megfelelő előismerettel) azonosítani tudták. Jellemzőek a típusok, tipizálható
ábrázolásmódok.
Típusokra példák. Krisztus ábrázolások: (pl) Maiestas Domini, Pantokrátor. Szűz Mária: pl
Szép Madonna típus, Trónoló Madonna.
színszimbolika: bizonyos színeknek, elsősorban a középkori műalkotásokon szimbolikus
jelentése van, viszont a konkrét színek jelentése nem mindig egyértelmű vagy egységes. pl
Kék= Istenanya színe, ég, tisztaság, igazság és hűség.
Vörös=vértanúi áldozat, hatalom.
Fehér=tisztaság, ártatlanság, győzelem, tökéletesség, isteni fény.
Mária egyik legjellegzetesebb attribútuma a kék vagy kék-vörös köpeny.
B) IPARMŰVÉSZETI TECHNIKÁK: ÖTVÖSSÉG, FÉMMŰVESSÉG
Mutassa be a művészi fémmegmunkálás legjellegzetesebb anyagait, formaadó és díszítő
eljárásait!

Öntött bronztárgyak: (pl hun szíjvég)

1. Fából kifaragták a tárgyat.
2. Belenyomták a negatívnak szánt puha anyagba (pl agyag)
3. A keletkezett mélyedésbe beleöntötték a bronzot. A tárgyak egyik felülete sík maradt,
mélyedései a ferde vonalú fafaragás miatt ferde vonalúak voltak, és élben összeértek.
Ha mindkét oldalán díszített formát akartak készíteni, két fém lapot öntöttek külön, sík
oldalukat pedig összeerősítették.
Trébelés (domborítás): (pl Galgóci tarsolylemez – aranyozott ezüst) A fémtárgyak
kidomborodó mintáinak hideg úton történő előállítása kalapálással. Munka fázisai:
1. A formára vágott fémlemezbe belekarcolták a mintát.
2. Forró ötvösszurokba nyomták.
3. A szurok kihülésekor kalapáccsal és vesővel a lemezbe ütögették (poncolták) a mintát.
Annyira kimélyítették, hogy a hátoldalon is látható legyen.
4. Ezután leolvasztották a szurkot.
5. A lemez két oldalát szakaszosan váltogatva kikalapálták a mintának megfelelő lapos és
domború részeket. (A tarsolylemez hátterét pontszerűen kalapálták ki, amitől a háttér
besüllyedt, ugyanakkor a palmettaminták kiemelkedtek.)
6. Legvégül cizellálták (eltüntették az egyenetlenségeket, megcsiszolták, belekarcolták a
vékonyabb vonalakat); és a hátteret gyakran bearanyozták.
Rekeszzománc: (pl magyar Szent Korona) A zománcozást az ötvösművéseti tárgyak
színezésére, díszítésére alkalmazzák. A zománc alapanyaga a fémoxidokkal színezett, porrá
tört üveg. A minta rajzolatát fémszalagokból meghajlítják, élével felfelé a fémlemezre
forrasztják. A kialakult rekeszeket kitöltik zománccal, és kemencében 600-700 °C-on
kiégetik. A kiégetés nem egyszerre történik, mert a zománc olvadásfoka színek szerint
különbözik. A formák körvonalait a fémlemezek vékony élei adják, amik az égetés után
megcsiszolva visszanyerik csillogó színüket.
Sodronyzománc: (pl Szent László-herma, Suki Benedek kelyhe) 15. században,
Magyarországon terjedt el a rekeszzománc ezen technikája. Élére állított fémszalag helyett
sodrott ezüstdrótból (filigránból) kialakított rekeszeket készítettek. Kiégetéskor a zománc
összehúzódott, ezért a filigránszálak kiemelkedtek a felületből. Magyar technikának vagy
erdélyi zománcnak is nevezik.