Alapige 1.Korintus 13.5. A szeretet nem viselkedik bántóan.

SZERETETT TESTVÉREIM!

A SzeretetHimnusz igehirdetéssorozatunkban vagyunk már jó néhány hete. És eljutottunk egészen

onnan, hogy milyen, ha bennem van, vagy nincsen a keresztény szeretet, Krisztus szeretete. Milyen
ez a szeretet? Milyen nem ez a szeretet? Mit tesz ez a szeretet, és mit nem cselekszik ez a szeretet?

És a legutóbbi alkalommal megbeszéltük azt, hogy Pál apostol azt látja, valami nagyon nagy
mélységben, hogy a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik föl, és egy akkora mélységben van, hogy
eljut odáig, hogyha mi korinthusi gyülekezet, vagy mi alcsúti gyülekezet, a keresztény szeretetről
beszélünk, és körbenézünk magunkon, ahol Pál apostol is körbenézett a korinthusi gyülekezeten, és
kimondja azokat a súlyos mondatokat, hogy a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik föl, akkor ez az
ige, ami itt most elhangzik ma, ez egy olyan ige, ami tényleg kivétel nélkül mindenkit megszólít.
Szeretet nem viselkedik bántóan. Nem tudom, hogy vagytok vele, de ez az ige olyan, hogy nem tudsz
kibújni alóla. Nem tudsz hamis kompromisszumokat kötni, nem tudsz alkudozni. Ez az ige olyan, hogy
bárhogy fordítod, csűröd, csavarod, nem tudod elferdíteni az üzenetét úgy, hogy ne vonatkozzon rád.
Mert Pál apostol, mintha egy utolsó pontot szúrna és azt mondja, a szeretet nem viselkedik bántóan.
És akárhogy is nézzük, megpróbálhatjuk megmagyarázni, hogy mi az, hogy bántás, hogy jó, de hát
verekedni nem szoktam. Jó, de hát csúnyán beszélni sem szoktam. Jó, de hát nem szoktam rosszat
mondani a más…. Jó, hagyjuk inkább, mert nem igaz. A szeretet nem viselkedik bántóan, de én igen.
Ez az igazság.

Egyetlen egy rövid üzenettel fogunk dolgozni ma. Mégpedig az, hogy a szeretet nem viselkedik
bántóan. Azért, mert nagyon sokszor úgy vagyunk vele, hogy szeretnénk megmagyarázni valamit, és
mire észbe kapunk, már kimagyarázni szeretnénk magunkat belőle. Azok a kérdések, hogy mit üzen
az ige, arra pont ez a válasz, hogy a szeretet nem viselkedik bántóan. Megpróbáljuk megmagyarázni,
mi az, hogy bántás, vagy vajon milyen szó van ott görögül, és hogyha még mindig vonatkozik rám,
akkor felteszem azt a kérdést, hogy jó, hát akkor de héberül mi lehetne ott. És nem visz előrébb a
kérdés. Pál apostol akkorát merít a hálójával, hogy amikor kidobja ezt a merítőhálót, mindenkit kifog a
gyülekezetből. A szeretet nem viselkedik bántóan.

Többféleképpen tudja az ember bántani a másikat. Cselekedetekkel, azaz tettlegesen, szavakkal, akár
úgy, hogy közvetlenül, tehát, hogy direktbe mondok neki csúnya szavakat, vagy sértem meg, vagy
akár közvetett módon, amikor nem a szemébe teszem ezt, hanem éreztetem vele, és érzelmileg
zsarolom, és belekényszerítem őt olyan helyzetekbe, ahogyan nekem kellő módon megfeleljen. És
máris ott tartunk, hogy ezt az egész világot mi bántásra rendeztük be. Mert, hogy így működik. Alig
találunk olyan részt az életben, ahol nem így működik valami. Hangsúlyozom itt most, vagy inkább
zárójelben jegyezném meg, hogy az egyház az pont ez a része kellene, hogy legyen az életnek, ahol
nem így működnek a dolgok. De meg itt is így működik.

Házastársak, akik nem akarják megérteni egymást, hanem mindenki fájdalmában cselekszik. És már
nem veszi észre, hogy nem érte cselekszik, hanem ellene. Amikor a feleség ápolja az idős szüleit, a
férje pedig napi 14-16 órákat dolgozik, és a műszak végén összengeded ezt a két embert, és persze,
hogy bántani fogják egymást. Mi azt gondoljuk, hogy a kereszténység az az, ami beilleszkedik a mi
életünkbe, és nekünk nem kell változtatni rajta. Miközben az igazság az, hogy a kereszténység bejön
a mi életünkbe, és elkezd változtatni mindent. Elkezd Jézus helyére pakolni mindent. És előfordulhat
az, hogy kevesebbet kell dolgoznod, vagy ott kell hagynod a munkahelyed. Előfordulhat az, hogy a
házastársadnak kellene elmennie dolgozni. És mindketten tudnak közeledni a másikhoz. Sokat
gondolkodtam, hogy mi az ellentéte ennek az igének. Jobban mondva, mi az, amit csinál akkor a
szeretet, ha nem viselkedik bántóan. Gondoltam arra, hogy megint azt mondhatnám, hogy jóságos,
vagy türelmes. Vagy hogyha a szeretet nem viselkedik bántóan, mondhatnám esetleg azt, hogy örül,
vagy hogy a szeretet a szeret. De igazából, ha végignéznénk azokat, amikor mi bántóan viselkedünk,
és végén vagy jönnek a nagy kibékülések, vagy nem, akkor az igazság az, hogy az üzenete az igének
úgy hangzik, hogy a szeretet nem viselkedik bántóan, hanem a szeretet kommunikál. Mert a
szeretetet érdekli a másik. A szeretet kommunikál, mert a szeretetet érdekli a másik.

Egyszer mondta egy pszichológus hölgy nekem, hogy hazament, és munka után, egy hosszú nehéz
nap után, sok kliens után, és megérkezett a férje is a munkából, és nem értette, hogy miért kezdenek
el veszekedni. A férjének minden baja volt, és azt vette észre önmagán is, hogy neki is minden baja
van. És próbálta megoldani ezt a helyzetet, és nem tudta egyszerűen, hogy mi az, ami most történik.
Nem tudom, ismerős-e nekünk ez az érzés, hogy két ember, aki jót akar egymásnak, elkezdi ölni
egymást, és hirtelen egy olyan légkört tud teremteni, hogy nem is értik, hogy miről szól ez az egész,
ami itt most van. És egyszer csak megszólal ez a nő, és megkérdezi a férjétől, hogy figyelj csak, nem
vagy éhes? De, nagyon. Hát kiderült, hogy a férfi egész nap nem evett semmit, és rendkívül nagy
fizikai terhelésnek volt kitérve az nap. És ez a hölgy ott magyarázta nekem, hogy pszichológus létére,
szakember létére, annyira bele akart mászni a férjének az agyába, hogy mi lehetett ott. Nem ölelgette,
eleget az édesanyja, vagy rosszul tartotta a mellén szoptatás közben, hogy mi a baja ennek?!.
Miközben ennyi volt, hogy éhes. És én úgy gondolom, hogy nagyon sokszor ilyen apró dolgokon
csúszik el minden, nagyon, és rendszeresen. Sokszor. Nagyon apró dolgok, amikkel meg tudnánk
előzni nagy bajokat. Amikor fogsz egy követ, és beledobod a tengerbe, akkor azt gondolnád, hogy
nem történik semmi igaz, hiszen az csak egy kő, az meg egy nagy tenger. Egy kis követ beledobtam a
tengerbe, hát semmi hatást nem vált ki a tengerből. De az igazság az, hogy az az egy kő, amit
beledobsz, az annyira mélyre süllyed, annyira mélyre leereszkedik a tenger vizében, hogy valahogy
így működnek a szavaink is. Én csak egyszer mondtam neki valamit a másiknak, megbántottam őt,
persze, mert mindenki csinál ilyet, túllép rajta. Az igazság az, hogy nem lépünk túl rajta. Akár 15-20 év
múlva is, tudattalanul is, de kiválthatja belőlünk azt valami. És újra előjön. Meghatároz engem, annyira
mélyre került bennem, hogy én azt gondolom, hogy szerencsétlen vagyok, csak azért, mert a
gyermekkoromban azt mondták, hogy nem pályázok meg egy új állást, hanem elfogadom azt, hogy
nem a szakmámban helyezkedek el, vagy nem azt csinálom, amit szeretek, csak azért, mert régen azt
mondták, hogy neked be kell érni ennyivel, mi egy ilyen semmire kellő család vagyunk. Ez van, ez
dobta a gép. És 20 év múlva ez határoz meg téged? Vagy az, amikor elhagytak, és tönkre ment a
kapcsolatod. Azt gondolod, hogy ez nem határozza meg most a házasságodat? Dehogynem. Sokszor
nem tudjuk, hogy mekkora fájdalmat tudunk okozni, sőt, hogy mennyire a jövőjét tudjuk írni valakinek,
csupán azzal, hogy mondunk neki valamit. Ennyire nagy hatalma van a szónak.

Hadd meséljek el egy történetet!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű nő, aki hozzáment egy perfektionista, olyan
valaki, akinek a tenger sem elég sós, pasihoz. Akármit is csinált a nő, akárhogy kedveskedett neki, a
férjének soha semmi nem volt jó és nem volt elég. Mikor reggel munkába indult, a férje kifüggesztette
egy cetlit az ajtóra, amire ráírta, mit kellene a nőnek aznap csinálni. Amikor este hazajött,
módszeresen leellenőrizte, és örült, ha az nem készült el a dolgokkal, bánthatta szavakkal. Szegény
nő akárhogyan igyekezett, akárhogyan próbálta, de soha sem tudta elvégezni mindazt, amit a férje a
listára írt. A sok sikertelenség és bántás hatására szépen lassan elkezdte gyűlölni a férjét. Amikor pár
év múlva a férje váratlanul meghalt, nem ejtett egyetlen könnycseppet sem. Nem volt miért. Nem
sokkal ezután találkozott egy férfival, és szerelmes lett bele, aki az előző férjének pont az ellentétje
volt. Hozzá ment feleségül, és napról napra jobb és jobb lett a kapcsolatuk, nem veszekedtek, a férje
soha sem bántotta, és nem is kérte számon. Egy nap, amikor a fürdőszabát takarította, a szennyes
tartó mögül előkerült egy cetli, egy azokból, amit az előző férje írt. Akaratlanul is átfutotta, és
megdöbbenve a fakadt sírva. Minden megcsinált aznap, ami a cetlin volt, ma, még többet is az új
férjének, még azokat a dolgokat is, amiket az előző férjének utált megtenni. Pedig most senki nem
parancsolt rá, és senki sem kérte számon.

Mennyire érdekes, hogy meg tudunk bántódni, és meg tudunk bántani. És amikor valakinek sokkal és
sokkal több mindent megteszünk jó szívvel, akit kedvelünk, illetve akivel egészséges a viszonyunk. És
mennyire tehernek érezzük meg annak a személynek a társaságát, és bármilyen nemű viszonyunkat
vele, akivel egy megterhelt és egészségtelen viszonyunk van. Ennyit számít az, hogy a szeretet nem
viselkedik bántóan, hanem a szeretet az szeret, kommunikál, mert a szeretetet érdekli a másik. Azért
nem viselkedik bántóan, mert hogy érdekli az a másik.

Sokszor halljuk azt, hogy ne fájjon az igazság. Akkor szoktuk ezt mondani, amikor valaki mindenem
meg tud sértődni. De igazából akkor is ezt mondjuk, amikor mi valóban megbántunk másokat, annyi
különbséggel, hogy tényleg igazunk van. És azt gondoljuk, hogy az, hogy igazunk van már feljogosít
minket arra, hogy nem kell foglalkoznunk azzal, hogy a másiknak érzelmei vannak. Azt gondoljuk,
hogy ha nekem igazam van, vagy nekünk igazunk van, akkor ez már bőven elég arra, hogy a
másiknak azt tudnia is kell. Tudomására kell hoznom. És ha őszintén vagyunk magunkkal, akkor már
abban a pillanatban érezzük, hogy kezdünk ellenségévé válni a másiknak. Mert eljátszunk a
gondolattal, hogy hogyan fogjuk neki mondani. Ő meg fog sértődni. De én akkor csak azért is
kimondom azt a mondatot, mert nekem igazam van. És már ezen a ponton előfordul az, hogy férj és
feleség, testvérek, szülő és gyermek ellenségévé válnak egymásnak. Sokszor még az ember büszke
is rá, hogy lejátsza a fejében azt a mondatot, hogy mennyire jól megmondta neki. Mennyire
markánsan, mennyire szépen meg tudta fogalmazni azt, és tetszetősen, és oda tudott vele szúrni.
Ilyen az, amikor a másik legyőzése a cél. De a valóság az, hogy az igazság az nem fájhat. Az igazság
az nem fáj. Az, amit én csinálok, az igen, az fájhat.

Az igazságnak nem természete az, hogy fájdalmas, de a mögötte húzódó emberi szándék az már
annál inkább. Az igazság lehet kemény, az igazság lehet kegyetlen, az igazság sok minden lehet, de
nem lehet bántó, mert arra képtelen. Egészen más az igazság természete, mert sok mindenre képes.
A Biblia szerint az igazság megment a haláltól, megtart engem a döntő pillanatban, békét képes
teremteni, megszabadít, de sohasem fáj és sohasem bánt. Vagyis az emberen múlik, hogy milyen
szándékkal néz és ismer fel, az emberen múlik, hogy milyen szándékkal mond ki és közöl dolgokat.
Minden olyan pillanatban, amikor felismered az igazadat, és ki kell, hogy mond, ne felejtsd el, hogy az
igazságnak nincsenek hátsó gondolatai. Az igazságnak nincsenek érdekei. Az igazságnak nincsenek
indulatai. Az igazság képtelen bántani. A szeretet nem viselkedik bántóan. Mennyire nehéz ez a
mondat.

Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki képes volt ezt az igét betartani. Képzeled el, hogy Jézus, amíg itt a
Földön élt, nem bántott soha senkit. Nem viselkedett bántóan. És mégis nagy igazságokat tanított és
közölt. Mindent próbált úgy megoldani és kivitelezni itt az életben, hogy valóban úgy válaszoljon, úgy
tegyen dolgokat, hogy szeresse az ember az Istenét. Na most ehelyett meg akarták ölni.

De valahol ott van a túloldala az igének. Azt gondolom, hogy az is benne rejlik valahol ebben az
igében, hogy meg kell tanulni, nem megbántódni. Mert hogyha a szeretet azt szeret, akkor mindig kész
a bocsánatra. Ez nagyon leegyszerűsítve hangzott, de képzeljük el azt, hogy miben lehet más a
keresztény ember szeretete? Mitől lesz az krisztusi? Mitől lesz másabb egy nem keresztény ember
szeretetétől? Azt gondolom, hogy a keresztény gondolkodás nem csak hogy érzékeli és figyeli a másik
embert, és véleményt alakít ki róla, stb. Hanem a keresztény gondolkodás mindig egyel tovább megy,
mert azt meri állítani, hogy miközben érzékelem a másik embert, érzékelnem kell Krisztust is. És
ránézve kell tegyek dolgokat. Egyszerűsítsük le! Nem vagy keresztény, megbántanak téged, aztán az
illető személy bocsánatot kér, és te megbocsátasz. Szép munka volt! Keresztény vagy, megbántanak,
és az illető soha nem fog bocsánatot kérni, és te mégis megbocsátasz. Miért? Azért, mert míg az első
esetben a bántó fél a bocsánatkérő, ha bocsánatot kér, de a keresztény vagy. Akkor a másik esetben
Jézus Krisztus mindig bocsánatkérő lesz őhelyette. Aki ráadásul nekem is megbocsátott. Ezért van az,
hogyha nem bocsátasz meg valakinek, csak azért, mert mondjuk nem kért ő tőled bocsánatot, és nem
akarod azt meglátni, hogy Jézus esedezik ő érte is, és bocsánatot kér helyette tőled, és te nem
bocsátasz meg, akkor Jézust is elutasítod. Milyen érdekes, hogy az úri imádságban, a mi atyánkban
szó szerint az van benne, hogy úgy bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátottunk
az ellenünk vétkezőknek. Mert a szeretet nem viselkedik bántóan. Oda-vissza. Vica verza. És
eszembe jutott az, amikor legutóbb valaki nagyon megbántott, és én igyekeztem őre nem úgy reagálni,
hanem az érzelmeire reagálni igyekeztem. Nem minősítettem. Direkt odafigyeltem minden szakmai
dologra, hogy kérdezzek, és ne téziseket állítsak. Ő egy olyan beállítottságú hölgy, aki ellen az egész
világ ellene van, aki mindenkit kritizál, mindenkibe beleköt. Nem képes szeretetet kommunikálni, mert
az természetes számára, de hogyha tanácsot is kér, nem szabad vele leállni beszélgetni. Mivel nem
értettem vele egyet, és próbáltam segíteni, folyamatosan csak kaptam a pofonokat tőle, és egyszer
csak az jutott eszembe, hogy a Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus szüntelenül esedezik, értünk az
Atyaisten előtt. Magyarán ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban is Jézus esedezik azért, hogy Atyám,
bocsáss meg nekik. És pont, amikor benne vagy egy bántásban, akkor látnod kell, hogy Jézus éppen
esedezik azért az emberért, aki téged most bánt. És ez vagy felháboríthat, vagy ez az, ami képessé
tehet téged arra, hogy megbocsáss, valóban megbocsáss anélkül, hogy elvárnád, hogy a másik
bocsánatot kérjen. Hogy ami most éppen történik ellenem, Jézus már azt intézi odafent. És könyörög
az Istennek, hogy bocsáss meg neki. És én megbocsátottam, és azt vettem észre, hogy nem csak
őérte könyörgött Jézus odafent, hanem én értem is, hogy a Sanyi tudjon megbocsátani. Tehát, hogy
lásd meg azt, hogy Jézus mit tesz minden pillanatban: Esedezik odafent, miértünk. Mert ő nem csak
addig míg a Földön élt, hanem most sem viselkedik bántóan. Ez az ige őróla szól, ámen.

VálaszTovábbítás
Reakció hozzáadása