Kopt Átokszövegek Részlet Az - Az Olympos Mellett - Mágikus Hagyományok Az Ókori Mediterranumban - C. Könyvből

AZ OLYMPOS MELLETT
AZ OLYMPOS MELLETT
Mágikus hagyományok
az ókori Mediterraneumban
Szerkesztete
Nagy Árpád Miklós
I. kötet
egyIptoM · MezopotáMIa · anatólIa · ItalIa
Gondolat Kiadó
Budapest, 2013
A kötet törzsanyaga az OTA K-81332 számú pályázata keretében készült.
A kötet megjelentetését az OTA PUB-K-103302 számú pályázata támogata.
A mutatót készítete
Bélyácz Katalin, Endrefy Kata és Nagy Árpád Miklós
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes
írásbeli hozzájárulásához van kötve.
© Gondolat Kiadó, 2013

© Szerzők, 2013
Szerkesztés © Nagy Árpád Miklós, 2013
www.gondolatkiado.hu
gondolatkiado.blog.hu
facebook.com/gondolatkiado
twiter.com/ gondolatkiado
A kiadásért felel Bácskai István

Felelős szerkesztő Böröczki Tamás
A kötetet tervezte Lipót Éva
ISBN 978 963 693 403 3

ISBN Ö 978 963 693 405 7
tartalom
Előszó (Nagy Árpád Miklós) 9
I. egyIptoM
Schreiber Gábor: Vallás és mágia az ókori Egyiptomban: az ellenség
megsemmisítésének szertartása 21
Ünnep Epiphi hónap 13. napján – az esti szertartás (Eszna 207, 18–22)
Fordítás és kommentár: Schreiber Gábor 38
Horváth Zoltán: Levelek a túlvilágra: a mágikus erővel felruházot halot 42
Levelek a holtakhoz – forrásszövegek
Fordítás és kommentár: Horváth Zoltán 73
Amuletek – mágikus védelmezők a Szépművészeti Múzeum
Egyiptomi Gyűjteményében
Kommentár: Liptay Éva, Győry Hedvig és Petrik Máté 93
Petrik Máté: Hórus-táblák és gyógyító szobrok
Veszélyes állatok elleni védekezés az egyiptomi mágiában 122
Endrefy Kata: „Hozz rájuk perzselő lázat, nyomorúságot,
zavart és pusztulást”
Kopt átokszövegek az egyiptomi, görög és latin források tükrében 132
Levél az istenhez: démotikus, görög és kopt források
Fordítás és kommentár: Endrefy Kata és Forró Orsolya 152
Bibliográia 165
6 tartaloM
II. MezopotáMIa
Niederreiter Zoltán – Bácskay András: Bölcs tudósok,
a nagy istenek titkának őrzői
A tudósok és a tudományos szövegek szerepe a mezopotámiai mágiában 183
Esztári Réka: A hajó viszontagságos útja: részletek az assuri
születési ráolvasás-gyűjteményből 219
Simkó Krisztián: Mágikus kövek listája szembetegségre 228
Földi Zsombor: Olajjóslás az óbabilóni korban 237
Bácskay András: Kedvezőtlen előjelek és elhárításuk: a lakóházban
megjelenő démonok, haloti szellemek észlelése és kiűzése 243
A gonosz démon elűzésének rituáléja
A „Gonosz utukkú” ráolvasás-sorozat részlete
Fordítás és kommentár: Bácskay András 248
Bibliográia 253
III. anatólIa
Simon Zsolt: Mágia az ókori Anatóliában 267
Mágia az ókori Anatóliában – forrásszövegek
Fordítás és kommentár: Simon Zsolt 307
Bibliográia 323
IV. ItalIa
Etruszk átoktáblák – forrásszövegek
Oszk átoktáblák – forrásszövegek
Lakatos Szilvia: Az oszk átoktáblák 346
Bencze Ágnes: Bacchoi kai mystai. Eszkhatologikus hiedelmek
és rítusok Magna Graeciában 353
Ráolvasás icam ellen (Marcus Porcius Cato: De agri cultura 160)
Kommentár: Kulin Veronika 386
Hajdu Péter: A mágia tilalma Rómában 389
tartaloM 7
Ferenczi Atila: Hős az alvilágban 395

Hajdu Péter: Horatius varázslónője 402
Szerelmi rontás Ovidiusnál (Amores III. 7, 27–36)
Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Hajdu Péter 412
Szerelmi varázslás heokritosnál és Vergiliusnál
(heokritos: 2. idill; Vergilius: 8. ecloga)
Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Hajdu Péter 414
Erichtho nekromanteiája (Lucanus: Bellum civile VI. 413–587)
Fordítás: Tordai Éva, kommentár: Ferenczi Atila 421
Germanicus halála (Tacitus: Annales II. 69–71, 74)
Kommentár: Ferenczi Atila 429
Bibliográia 433
„hozz rájuk perzselő lázat,
nyomorúságot, zavart és pusztulást”
Kopt átokszövegek az egyiptomi, görög és latin források tükrében
ENDREFFY KATA
A kopt magika gazdag írot forrásai közé megidézések, jövendölések és orákulum-

kérdések, valamint a gyógyító, védő, szerelmi és rontó mágia mondásai tartoznak.1
A varázsszövegek részben különálló papiruszlapokon, részben papiruszra, bőrre
vagy pergamenre írt mágikus receptgyűjteményekben maradtak fenn,2 az ókopt
nyelvemlékek megjelenésétől, azaz a Kr. u. 1. századtól kezdve egészen a 11–12.
századig. Többségük az 5–6. században keletkezet. A konkrét esetekben használt
(azaz nem a receptgyűjtemények lapjain fennmaradt) rontó mágia forrásainak, az
átokszövegeknek két csoportját különböztethetjük meg: az elsőbe a szorosabb ér-
telemben vet átokszövegek (deixiók) tartoznak,3 a másodikba pedig az ún. jóváté-
telért való könyörgések (prayers for justice, judicial prayers). Mindkét típus egyaránt
merít korábbi egyiptomi, illetve kortárs görög forrásokból, ezért a tanulmány ezek
tükrében: a görög (és latin) átoktáblák és jóvátételért való könyörgések, valamint a
túlvilágra írt egyiptomi levelek kontextusában mutatja be a két műfaj kopt példáit.
1 A kopt mágiával kapcsolatos alapmű: Kropp 1930–31, I–III. A kopt varázsszövegek legfrissebb
szöveggyűjteménye: Meyer–Smith 1994.
2 A receptgyűjteményekhez lásd Meyer–Smith 1994, 164–174 és 257–341, korábbi irodalom-
mal.
3 A kopt korpuszra vonatkozóan az „átoktábla” megnevezés tulajdonképpen csak az íráshordo-
zó miat nem helytálló: a görög és latin deixiók zöménél használatos ólomlemezzel szemben a kopt
átokszövegeket jórészt papiruszra és pergamenre írták.
„hozz rájuk perzselő lázat, nyoMorúságot, zaVart és pusztulást” 133
1. A KOPT ÁTOKSZÖVEGEK
A kopt átokszövegek tematikájukban és szerkezetükben a császárkori deixiók jel-

legzetességeit tükrözik.4 Elsődleges céljuk (a deixiókhoz hasonlóan) az ellenfél
meggyengítése, megbénítása volt, legyen szó bírósági ügyek befolyásolásáról,5 gaz-
dasági versenyhelyzetekről,6 illetve szerelem kikényszerítéséről7 vagy megakadá-
lyozásáról.8 A kopt átokszövegekben viszonylag ritka az egyes szám első személyű
kötőforma,9 az átkok inkább kívánságként (optativus), jövő idejű felszólításként
(futurum III) vagy túlvilági hatalmakat megszólító fohászként jelennek meg. Az
átokformulákat mágikus hangzósorok, betűháromszögek, charaktérek, varázs-
igék és ábrázolások teszik teljessé. A szövegek írói általában nem nevezik meg
magukat.
…Az Úr, aki megkötöte az eget, és megkötöte a földet, kösse meg a száját és a nyel-
vét Garibnak, Szit el-Khól iának, hogy többé ne mozgathassa ajkát, és gonosz szóval
ne illesse a te […et], hédzsir leányát és szolgáját…10
A kopt átokszövegek és a császárkori deixiók közöti legszembetűnőbb különbség

a segítségül hívot túlvilági hatalmak sorában rejlik. A kopt iratok a régi egyiptomi
istennevek és a graeco-egyiptomi varázspapiruszokról és a varázsgemmákról ismert
mágikus nevek, a démonok, angyalok és arkangyalok nevei mellet a keresztények
Istenét és Jézus Krisztust, valamint az Ó- és Újtestamentum szereplőit is megszólít-
ják. A legenda a 68-ban mártírhalált halt Szent Márkot tartja az egyiptomi keresz-
tény egyház megalapítójának, az első keresztények pedig feltehetően az alexandriai
zsidó közösségből származtak.11 A 2–3. századból csupán szórványos források áll-
nak a rendelkezésünkre az egyiptomi keresztényekről, de annyi bizonyosnak tűnik,
hogy az Egyiptom zsidó lakosságának kiirtásával záruló háború (115–117) után a
4 A császárkori deixiókról lásd Németh György tanulmányát a II. kötetben (Átoktáblák kontex-
tusai II. A római kor), 739 skk.
5 CUL T. S. 12,207: Crum 1902; Meyer–Smith 1994, 197–199, no. 94.
6 Heidelberg Kopt. 681: Bilabel–Grohmann 1934, 400–404; Meyer–Smith 1994, 212–214, no.
105.
7 AshMus 1981.940: Smither 1939; Meyer–Smith 1994, 177–178, no. 84.
8 Chicago Oriental Institute 13676: Stefanski 1939; Meyer–Smith 1994, 178–179, no. 85;
Louvre E. 14.250: Drioton 1946; Meyer–Smith 1994, 218–222, no. 109.

9 A görög deixiók átokformuláinak csoportosításához lásd Faraone 1991, 5.
10 CUL T. S. 12,207: lásd fent, 5. jegyzet. A jelzet esetek kivételével a tanulmányban szereplő
egyiptomi szövegek a szerző fordításai.

11 Cannuyer 2001, 18.
134 I. egyIptoM
keresztény hit egyre inkább az ország pogány – hellénizált egyiptomi – lakossága

körében talált követőkre, Constantinus uralkodásának végére, azaz a 4. század má-
sodik negyedére pedig Egyiptom lakóinak nagy része már keresztény vallású volt.12
A kereszténység felvétele azonban nem járt együt a pogány kultuszok és fáraókori
rítusok azonnali eltűnésével: a keresztény és pogány közösségek – legalábbis vi-
déken – a 4. század végéig viszonylagos békességben éltek egymás mellet.13 Az
egyiptomi vallás utolsó aktív központját, Isis istennő philae-i szentélyét csupán a 6.
század első felében zárták be, és alakítoták át keresztény templommá.
A kopt mágikus szövegek élénken őrzik a régi egyiptomi istenek emlékét. Egy
4. századi varázsige Osiris és Nephthys házasságtörésének történetét idézi fel: a
megbántot Isis apjához, hot istenhez fordul, hogy segítsen neki visszaszerezni
férjét: ez a historiola – mitikus keretörténet – győzhete meg a varázsige felhasz-
nálóit a mágikus eljárás sikeréről.14 Egy berlini papirusz a gyermek Hórus szenve-
dését és anyja, Isis gyógyító erejét eleveníti fel,15 egy másik irat szintén Hórus és
Isis legendájával erősíti a szerelmi varázslat hatását.16 Más szövegek azonban már
az Ó- és Újtestamentum történeteit hozzák fel mitológiai mintaként: egy 7. századi
papirusz, amelynek varázsigéje a gyermekáldást segíti elő, Sára csodálatos teherbe
esését idézi fel,17 egy 6–7. századi papirusz-amulet, amely kígyómarás ellen védet,
Krisztus születéséről emlékezik meg.18 Az átokszövegek leggyakrabban Szodoma
és Gomorra lakóinak kínjaihoz19 vagy Jób szenvedéseihez20 hasonlítják azokat a
gyötrelmeket, amelyekkel a megátkozot személyt sújtani kívánják. Egy 8. századi
pergamen átokszövegében a Kivonulás történetével találkozunk: ahogyan egykor
Mózes összezavarta az egyiptomi fáraót, úgy teszi az átok is beszédképtelenné ál-
dozatát.21 Egy szerelmi varázslat bőrlapon fennmaradt szövege az angyali üdvözlet-
hez hasonlítja a kívánt nő megkötését:
12 Bagnall 1993, 280–281.

13 Dunand–Zivie-Coche 2004, 276–281.
14 PGM IV 94–153.
15 Berlin 8313: Beltz 1983, 65–67; Meyer–Smith 1994, 95–97, no. 49.
16 Schmidt 2: Kropp 1930–31, 1.13–14, 2.6–8; Meyer–Smith 1994, 152–153, no. 72.
17 Pierpont Morgan Library M662B 22: MacCoull 1979–82; Meyer–Smith 1994, 176, no. 83.
18 yale 1792: Parássoglou 1974; Meyer–Smith 1994, 101–102, no. 55.
19 P. Lihacsev: Jernstedt 1929, 151–157; Meyer–Smith 1994, 190–191, no. 90. Florence 5645:
Pellegrini 1906, 156–159; Meyer–Smith 1994, 203–204, no. 97.

20 London Oriental Ms. 5986: Crum 1905, 506–507; Meyer–Smith 1994, 187–188, no. 88.
21 Berlin 8503: Beltz 1984, 94–97; Meyer–Smith 1994, 199–202, no. 95.
Megidézlek téged és a te hatalmadat, és az Atya jobbját, és a Fiú […jét], és a Szent-

lélek tekintélyét, és Gábrielt, [aki] elment Józsehez, (és) elvetete vele Máriát fe[le-
ségül], hogy sem ne pihenj, sem ne időzz el, amíg el nem hozod hozzám N lánya
N-t, és én be nem teljesítem vele az én vágyamat. CHAMCHOM ME ATHTHATH
OUCHACH AÓ OUCHA ANNÉH NIALTHÉ HIDZSÉKKOKÉ […]22
A görög és latin deixiók szerzőihez hasonlóan sokszor a kopt átokszövegek írói is a

holtaktól várták üzenetük továbbítását: a papiruszt, ólomlemezt vagy csontot holt-
test mellé, alá vagy annak szájába helyezték, vagy az átkot magát is csontra írták.23
A szövegek olykor magát a megdicsőült halotat is megidézik,24 és a halotéhoz ha-
sonlítják a megátkozot személy állapotát: „Láz és égés és reszketés rágja szét a hú-
sát nappal és éjjel, amíg le nem győzetik élete, épp mint ezé a tetemé.”25
Míg a görög és latin átoktáblákat főként ólomlemezre karcolták, a kopt átkokat
általában papiruszra írták, de vannak köztük bőrre, pergamenre, papírra és csontra
írt darabok is. Készítésükre és a kapcsolódó rítusokra vonatkozóan az egyes átkok-
ban megtalálható „használati utasítások” és a mágikus receptkönyvek adnak felvilá-
gosítást. Egy 6–7. századi papiruszon fennmaradt recept megszabja, hogy az adot
szerelmi varázslat sikerének érdekében meghatározot mágikus jeleket (charakté-
reket)26 kell ólomlemezre karcolni, majd a gyógynövényekből, egy koromfekete
ló nyálából, valamint egy denevérből álló áldozatot az áhítot nő házának kapuja
mellet elásni.27 Egy másik szöveg arra utal, hogy magát az átkot tartalmazó iratot
helyezték el a célszemély ajtajánál,28 de előfordult az is, hogy a szöveggel együt az
átokkal illetet féri vagy nő valamely személyes jegyét (például hajtincsét) is elrej-
teték.29 Egy heidelbergi pergamen a rítus pontos menetét is lejegyzi: az érintetek
nevét először cserépdarabra kellet írni, majd olajjal lemosni, ezután az alakokat
22 London Hay 10376: Crum 1934, 51–53; Meyer–Smith 1994, 164–166, no. 78.
23 Halot közvetítéséért folyamodik a Cologne T 10 jelzetű ólomlemezre karcolt szöveg (Weber
1980; Meyer–Smith 1994, 202–203, no. 96). Eredetileg feltehetően vörös tintával, emberi borda-
csontra írták Jákob átkát egy bizonyos Apollón ellen (Florence 5645: lásd fent, 19. jegyzet), és szin-
tén vörössel festeték fel tevecsontra egy Áron nevű férit sújtó átok szövegét (Cairo bones A–B:
Drescher 1948; Meyer–Smith 1994, 204–206, no. 98).
24 Florence 5645, lásd fent, 19. jegyzet.
25 Cologne T 10, lásd fent, 23. jegyzet. A magyar szöveg Robert K. Ritner fordítása alapján
készült (Meyer–Smith 1994, 202, no. 96).

26 A charaktérekről bővebben lásd Németh György írását a II. kötetben, 745 skk.
27 yale 1791: Petersen 1964, 38–39; Meyer–Smith 1994, 158–159, no. 74.
28 AshMus 1981.940: lásd fent, 7. jegyzet.
29 Cologne T 10: lásd fent, 23. jegyzet.
136 I. egyIptoM
papírra rajzolni és azt elégetni. A leírást mágikus nevek felsorolása, majd az átok
szövege és charaktérek követik, a rítust tömjénáldozat zárja le.30 Egy késői, 11. szá-
zadi irat viaszbábu készítését írja elő: az áldozatról készült rajzot a bábuba kellet
tenni, majd a tűvel átszúrt bábut az ajtónál elhelyezni.31
2. JÓVÁTÉTELÉRT VALÓ KÖNyÖRGÉSEK KOPT NyELVEN
A kopt átokszövegek másik nagy csoportját a panaszlevelek, azaz a jóvátételért való

könyörgések görög és latin műfajának megfelelői alkotják. Ezt az egész görög-ró-
mai világban népszerű műfajt, amelynek több száz példánya ismert a helléniszti-
kus kortól a későantikvitásig, korábban a deixiók egyik csoportjának tekinteték,
a mai értelmezések azonban egyre inkább önálló műfajként kezelik.32 A két műfaj
közöti legfontosabb különbség abban az élethelyzetben rejlik, amely a szövegek
létrejötét ösztönözte: míg az átokszövegek a jövőre összpontosítanak, és céljuk va-
lamely nem kívánt cselekmény megakadályozása vagy egy jövőbeni esemény bekö-
vetkeztének kikényszerítése, addig a jóvátételért való könyörgések már megtörtént
eseményekhez kapcsolódnak, a szövegek célja pedig az, hogy elérjék a könyörgő
számára az igazságszolgáltatást: az elszenvedet sérelem orvoslását, a bosszú be-
teljesülését.
(recto) † Én, a szerencsétlen, nyomorult bűnös kiáltok az Úrhoz, a mindenható Is-

tenhez, hogy szolgáltasson nekem igazságot Tnoutéval szemben, (mert) elvete tő-
lem az én iamat, aki most megvet engem. Ne hallgass rá, U[ram…], amikor szólít
téged! Tedd őt reményveszteté a világban. Sújts le méhére, tedd őt meddővé. Etesd
meg vele méhének gyümölcsét. Küldj le rá démont, [az vesse] őt kínzó betegségbe
és hosszú szenvedésbe! (…)
Ó, cherubok és szeráfok, szolgáltassatok nekem igazságot Tnoutéval szemben!
Michaél, szolgáltass nekem igazságot. Gabriél, […é]l, Tremuél, Abraxiél, Emmá-
nuél, szolgáltassatok nekem igazságot Tnoutéval szemben, gyorsan! Ó, huszonnégy
vének és a négy élőlény, akik támaszt nyújtotok az atya trónusának, szolgáltassatok
30 Heidelberg Kopt. 682: Bilabel–Grohman 1934, 393–396; Meyer–Smith 1994, 179–180,
no. 86.
31 Heidelberg Kopt. 679: Bilabel–Grohman 1934, 410–414; Meyer–Smith 1994, 222–224,
no. 110.
32 Kiindulásképpen lásd Versnel 1991, Versnel 2009 és Versnel 2010.
nekem igazságot! Ó, te, aki igazságot szolgáltatsz a nyomorultaknak, te szolgáltass

nekem igazságot, gyorsan!
AAA BBB GG[G…] * * * D D D EEE ZZZ ÉÉÉ III
OOOOO
HyBa D D [D azonnal], azonnal!
(verso) Máris, azonnal
azonnal, azonnal
ALÓEI33
***
3. DEFIXIO ÉS JÓVÁTÉTELÉRT VALÓ KÖNyÖRGÉS
Hendrik Versnel a következőképpen foglalja össze a görög és latin jóvátételért való

könyörgések formai jellemzőit, amelyek megkülönböztetik őket a deixióktól: a
szövegíró feltünteti a nevét, megindokolja tetének jogosságát, szinte mentegető-
zik. Gyakran a deixiókban szokásos chthónikus istenségektől eltérő isteneket idéz
meg, s nagyságukat dicsőítve, alázatos hangon, kérelemmel fordul feléjük.34 Az ér-
zelmektől erősen átfűtöt szövegek nyilvános jellegűek, bővelkednek az igazság-
szolgáltatással kapcsolatos kifejezésekben, szóhasználatuk a földi peres eljárások
nyelvezetére emlékeztet.35 A jóvátételért való könyörgéseknek, amelyek a legtöbb
esetben lopás miat tesznek panaszt, további fontos jellemzője, hogy a beadványté-
vő a megszólítot isten gondjaira bízza a tőle ellopot javakat, vagy azok egy részét,
vagy magát a megvádolt személyt, s ezzel az eset megoldását az isteni érdekszférába
helyezi át.36
Versnel a deixiók és a jóvátételért való könyörgések közöti különbségek kieme-
lésével az előbbi műfajt a mágia világába sorolja, amelyben a varázsló önös érdek-
ből, manipulatív eszközökkel rendeli akarata alá a természetfeleti hatalmakat, az
utóbbit pedig a jámbor vallásosság megnyilvánulásának tartja, és hangsúlyozza,
hogy a két műfajt az ókorban is másképp értékelték.37 Míg a morálisan szigorúbb
megítélés alá eső, többek közöt éppen ezért jobbára névtelen deixiókat elrejtet-
33 London Oriental Ms. 6172: Crum 1905, 505–506; Meyer–Smith 1994, 196–197, no. 93.
Meddővé tétel varázslatal: lásd fentebb a 3. levelet Horváth Zoltán elemzésével, 77–79., lásd to-
vábbá az Euripidés Andromachéjához írot kommentárt a II. kötetben, 559 skk..
34 Versnel 1991, 68 és Versnel 2010, 279–280.
35 Versnel 2009, 22–24.
36 Versnel 1991, 72–75.
37 Versnel 1991, 62–63; Versnel 2010, 323–324, 330–331.
138 I. egyIptoM
ték, a jóvátételért való könyörgéseket megíróik nevükkel vállalták és közzéteték: a

szövegek többsége nem sírokból, hanem a megszólítot istenek szentélyéből került
elő, ahol egyes esetekben bizonyos mértékig nyilvánosan hozzáférhető lehetet.38
A két műfaj közöti határvonal azonban a görög és latin korpusz esetében sem húz-
ható meg élesen – a mindkét műfaj jellegzetességeit mutató szövegek esetében
Versnel maga is fenntartja a határesetek (border area) kategóriáját39 –, a kopt átok-
szövegek tekintetében pedig még kevésbé egyértelmű a helyzet.
A kopt nyelvű jóvátételért való könyörgések szerzői a legtöbb esetben megne-
vezik magukat, de névtelen levélre is akad példa. Az átokszövegekhez hasonlóan a
könyörgések is tartalmazhatnak mágikus hangzósorokat, charaktéreket, varázsigé-
ket és ábrázolásokat. Az íráshordozó ugyanolyan változatos, mint az átokszövegek
esetében, bár ólomlemezre írt könyörgés eddig nem került elő. A kopt panaszle-
velekben is előfordulnak az átkokból és a császárkori deixiókból ismert mágikus
nevek, bár ezek az iratok elsősorban a Mindenható Urat, menny és föld urát, az an-
gyalokat, arkangyalokat és Jézus Krisztust szólítják meg. A halotak szerepe ebben
a műfajban is hangsúlyos: az iratok többségét nekropolisokban helyezték el, és az
üzenet közvetítését az ot eltemetetekre bízták.
4. A KOPT ÁTOKSZÖVEGEK EGyIPTOMI GyÖKEREI
a) Átokrítusok
Bár különféle fenyegetések lépten-nyomon előfordulnak a fáraókori Egyiptom

vallásos szövegeiben,40 a görög és latin deixiókhoz fogható konkrét átkok műfaja
alig mutatható ki az egyiptomi forrásokban.41 A kopt átokszövegek és a jóvátéte-
lért való könyörgések egyes motívumai azonban – mint az ellenfél megkötése,
eltiprása, viaszbábu készítése és eltemetése vagy elégetése, az ellenség nevének
cserépdarabra írása, az ellenséget ábrázoló papirusz tűzbe dobása, a személyes
jegy mellékelése és a halot közvetítő szerepe – az Óbirodalom korától részét
38 Egy kis-ázsiai bronzlemez felső szélének közepén kerek nyílást találtak, amely feltehetően a
lemez felfüggesztését szolgálta, lásd Versnel 1991, 74 és 80–81.
39 Versnel 1991, 64–68.
40 Az egyiptomi átok- és fenyegető formákhoz lásd elsősorban Morschauser 1991 és Nordh
1996.
41 Vitmann 1986, col. 977 és 5–6. jegyzet.
képezték az ellenség megsemmisítésére irányuló egyiptomi átokrítusoknak.42

E rítusok során az egyiptomi világ rendjét, a maátot veszélyeztető ellenségek ne-
vét vörös színű cserépedényekre, illetve hátrakötöt kézzel ábrázolt foglyok szob-
rocskáira írták. A vörös edényeket a nevek felírása után – vagy még beíratlanul
– rituálisan összetörték. Az agyagból készült szobrocskákat olykor át is szúrták
és kötéllel körültekerték, a viaszból készült darabokat elégeték, más példányo-
kat a vörös edényekhez hasonlóan darabokra törtek, majd mindkét tárgytípust
(a szobrocskákat olykor cserépedénybe vagy agyagkoporsóba zárva) eltemeték.
A rítus központi szerepet játszot az ország védelmét szolgáló állami, templomi
szertartásokban, de állandó eleme volt a haloti rítusoknak is, és megjelent a ma-
gánszféra mágikus praktikáiban is.43
b) Holtakhoz írt levelek
A túlvilágra címzet panaszlevelek műfaja szintén több évezredes múltra tekint

vissza. A hagyomány kezdetét a holtakhoz írt levelek jelentik, amelyekben az élő
vagy halot ellenfél által fenyegetet vagy megkárosítot levélíró (a fenyegető sze-
méllyel olykor azonos) halot rokonától kér segítséget az őt ért igazságtalanság,
nyomorúság ügyében, vagy a halot közbenjárásáért folyamodik a túlvilági ítélő-
szék színe előt zajló perben.44 Ezek az iratok az Óbirodalom végén, a 6. dinasztia
korában jelentek meg, többségük az Ó- és a Középbirodalom korára datálható,
de vannak képviselőik az Újbirodalom és a Későkor idejéből is.45 A levelek jelen-
tős része cserépedényre íródot, más iratokat papiruszon, vásznon, osztrakonon
vagy sztélén rögzítetek. Egy örökségéből kiforgatot féri például így panaszko-
dik anyjához:
42 Posener 1980, cols. 67–69.

43 A témával kapcsolatban lásd Ritner 1993, 136–180, valamint Schreiber Gábor tanulmányát
ebben a kötetben, 21 skk.
44 A holtakhoz írt levelek első kiadása és összegzése: Gardiner–Sethe 1928, a levelek egy részé-
nek újrapublikálása: Wente 1990, 210–219. Lásd még Grieshammer 1975, az addig publikált leve-
lek bibliográiájával. További szakirodalomhoz és számos levél magyar fordításához lásd Horváth
Zoltán tanulmányát ebben a kötetben, 42 skk.
45 Újbirodalom: P. Leiden I 371 (19. dinasztia, Gardiner–Sethe 1928, 8–9) és O. Louvre 698
(21. dinasztia: Černý–Gardiner 1957, 22, Pl. 80–80a). Későkor: P. Brooklyn 37.1799 E (7. század
második fele: Jasnow–Vitmann 1992–93, 23).
140 I. egyIptoM
„Emlékeztető” ez arról, amikor azt mondtad a te iadnak: „Hozz nekem enni fürje-
ket!”, és a iad hozot neked hét fürjet, s te megeheted őket. Vajon a jelenlétedben té-
tetik ellenem, hogy gyermekeim zúgolódnak, és ez a te iad beteg? Ki önt majd vizet
akkor neked? Bár tennél igazságot köztem és Szobekhotep közöt!46
c) Istenekhez írt levelek
Az Újbirodalom végén a holtak mellet az istenek is feltűnnek az – ekkor még hie-

ratikus írással írt – levelek címzetjeiként,47 a későkori és Ptolemaios-kori démo-
tikus panaszlevelek pedig már elsősorban az isteneket kérik fel igazságtételre.48
A hellénisztikus kortól kezdve egyiptomi istenekhez nem csupán egyiptomi, ha-
nem görög nyelvű levelekkel is fordultak. A legkorábbi görög nyelvű dokumentum
Artemisié panasza Oserapishoz egy Kr. e. 4. századi papiruszon.49 Egy esznai oszt-
rakon, amely Claudius Silvanus és ivérei Athénéhoz (az esznai Neithhez) címzet
beadványát őrzi, a Kr. u. 1–2. században íródot.50 A kopt levelekhez hasonlóan a
görög nyelvű egyiptomi iratok némelyike már szintén keresztény kontextusban
születet, s a mártírhalált halt szentek közvetítésével Istent, a Szentháromságot és
az arkangyalokat szólítja meg.51
Az íráshordozó az istenekhez írt levelek esetében szintén változatos: a papirusz-
ra, cserépedényre, osztrakonra, fatáblára írt levelek mellet igen gyakoriak a vá-
szonra írt dokumentumok is. Egy Kr. e. 6–5. századi démotikus irat szerzője hot
istenhez fohászkodik:
46 UC 16163 (Qaw-tál) külső oldala: Gardiner–Sethe 1928, 3–5, 17–19. Horváth Zoltán fordí-
tása (lásd bővebben fentebb, 75–77; korábbi magyar fordítás: Kóthay–Gulyás 2007, 146).
47 Gardiner O. 310: Cerný–Gardiner 1957, 15, Pl. L,2, magyar fordításban: Kóthay–Gulyás
2007, 92.
48 Alapvető tanulmány az istenekhez írt levelekről, korábbi irodalommal: Migahid 1986, I–II.
Migahid munkája óta lásd még: Zaghloul 1985 (P. Mallawi 485, L. Mallawi 489); Vitmann 1995
(L. CUL Michael., P. Vienna D.12026); Migahid–Vitmann 2003 (L. BM 73784, L. BM 73786);
Zauzich 1992–93 (P. Berlin 15660); Ray 2005 (Saqqara H5-1660 [3545]). A publikálatlan dé-
motikus levelekhez: El-Khouly 1973; Migahid 1986, vol. 1; 25; Davies–Smith 1997; Smith 2002.
49 ÖNB G.00001 Pap: Wilcken 1927, 97–104; PGM XL; GMPT 280.
50 O. Cairo JE 38622: Gallazzi 1985.
51 PGM II 209, II 224–225; Meyer–Smith 1994, 50–52, nos. 27–29. A keresztény átkokhoz lásd
még Björck 1938.

Nagyurunk, ó, hot! Ítéld el, büntesd meg Wahibráment! Halld meg Tadipahutnefer
nyomorúságát Wahibrámennel kapcsolatban! Nyomorúság, ó, hot, Wahibrámen
kezétől! Adtam neki búzát és rozst, (de) ő nem adta nekem (vissza), mondván: „Ne-
kem van védelmem.” A kisember számára nincs más védelem, mint hot.52
Bár a korábbi, hieratikus írással írt egyiptomi leveleket a holtakhoz címezték, a ké-
sőbbi, démotikus írással írt egyiptomi, illetve a görög levelek pedig elsősorban az
isteneket szólítoták meg, mindegyik műfaj közös vonása, hogy a levélíró érzel-
mektől átfűtöt hangon folyamodik a túlvilági erők segítségéért az erejét megha-
ladó krízis idején. Hasonló a felmerülő gondok jellege (egészségügyi problémák,
gyermekáldás hiánya, örökösödési kérdések, üzleti ügyek), s a problémák lakoni-
kus megfogalmazása is.53 A holtakhoz írt leveleket temetőkben, sírokban helyezték
el: a halot vagy maga volt a levél címzetje,54 vagy közvetítő szerepet töltöt be. Az
istenekhez írt levelek többségének lelőhelye ismeretlen – még ha tudjuk is, honnan
származnak, a megfelelő régészeti dokumentáció a legtöbb esetben hiányzik. Ere-
deti elhelyezésükkel kapcsolatban éppen ezért a legtöbb információt maguk a szö-
vegek és íráshordozóik szolgáltatják. Az iratok némelyikét szintén sírokban vagy
katakombákban helyezték el: ilyen például az a hothoz címzet levél, amelyet – a
holtakhoz írt levelek többségéhez hasonlóan – agyagedény külső felületére írtak.55
A szöveg utalást tesz arra, hogy az üzenetet azok a halotak fogják továbbítani, akik-
nek nyugvóhelyén a levelet elhelyezték.56 Az istenekhez szóló levelek jelentős ré-
szét olyan vászonra írták, amelynek a szent állatok balzsamozásánál, illetve a foga-
dalmi szobrok beburkolásánál is szerepe lehetet.57 Egy hothoz címzet levél meg
is szólítja az istenség szent állatát:
52 L. BM. 73786: lásd fent, 48. jegyzet.

53 Az istenekhez írt démotikus levelek műfajához a panaszlevelek mellet fogadalmak és kéré-
sek is tartoznak (a démotikus korpusz tartalmi csoportosításához lásd Migahid 1986, vol. 2, 67).
Hasonlóképpen, a kopt panaszlevelek mellet is ismertek egyszerű kérések, amelyek például üzleti
sikerért (Moen 3: Satzinger–Sijpesteijn 1988; Meyer–Smith 233–234, no. 117), vagy éppen szép
énekhangért (Berlin 8313: Erman 1895–1905, 1.9–10; Meyer–Smith 1994, 244–246, no. 121) fo-
lyamodnak.
54 Az ún. Qaw-tál (UC 16163) érintetlen sírból került elő: a levelek szövegét hordozó agyag-
edényt a halot feje mögöt helyezték el (Gardiner–Sethe 1928, 3). Lásd fent, 75–77.
55 T. Berlin 5/66: Lüddeckens 1971.
56 A levél első három sorában említet személyek viszonyával kapcsolatban lásd Hughes 1968,
177; Lüddeckens 1971: 7, n. o) és Migahid 1986, vol. 1, 34. Egy másik hot-levél, amelyet szintén
agyagedényre írtak, nemrégiben került elő a Kairói és a Müncheni Egyetem közös ásatásán a Tuna
el-Gebel-i íbisz-katakombában (M. Ebeid személyes közlése).
57 Erről a szokásról Szakkarából és Tuna el-Gebelből is van bizonyíték: az előbbihez lásd Emery
1970, 6, V. t., az utóbbihoz Mallawi Múzeum ltsz. 49-b és 221.

142 I. egyIptoM
Ó, élő íbisz! Menj el Hermupolisba az isteni áldozat kenyeréért! Tégy jelentést hot,
a kétszeresen nagy, Hermupolis ura előt, hogy el ne vegyék tőlem a megélheté-
s(eme)t!58
Istenekhez írt leveleket nem csupán a nekropolisokban, hanem a szentélykörze-

tekben is „kézbesíthetek”. Egyes fogadalmi szobrokban üreget képeztek ki, vagy
üreges talapzatra helyezték őket, amelyek akár a petíciók ideális rejtekhelyeként is
szolgálhatak.59 A szentélykörzetben való elhelyezésre utal az a levelekben gyakori
kitétel is, ami a dokumentumot a templomból eltávolítani szándékozókat fenye-
geti meg. Artemisié Oserapishoz intézet görög nyelvű panasza így fogalmaz: „Ha
valaki elvenné ezt a levelet, és rosszat cselekedne Artemisiével, büntesse meg az
isten!”60 Egy Szobekhez címzet démotikus levélben, amely a Kr. e. 1. században
íródot a Fajum-oázis területén, a következőket olvashatjuk: „Szobeknek, a nagy
istennek, [Tebtynis] urának utálata üldözzön bárki embert a földön, aki elviszi ezt
a be[adványt] a szentélyből…”61
Egy Oserapishoz címzet szakkarai démotikus levelet olyan vászondarabra írtak,
amelynek felső szegélyét vékony fapálcikákhoz rögzíteték. A szöveget közzétevő
John Ray szerint a pálcikákat a szentély közelében álló kapuba vagy falba illesztet-
ték, hogy az istenség – vagy akinek még bejárása volt a szentély területére – elol-
vashassa a levelet.62 A jóvátételért való görög és latin könyörgésekhez hasonlóan te-
hát a démotikus panaszlevelek egy részénél is feltételezhető, hogy a dokumentum
bizonyos fokú nyilvánosságot élvezet: „Ha bárki ember a földön tűzre veti ezt az
iratot, hogy elpusztítsa, ne hagyjátok, hogy elmenjen a kérésünk mellet! Olvastas-
sátok fel vele az elejétől a végéig!” – kérik egy másik démotikus levél panaszosai a
megszólítot szent állatokat.63 Istenekhez írt panaszlevelek Egyiptomban ugyanúgy
kerültek elő szentélyekből, mint sírokból és katakombákból, a levelek elhelyezését
azonban az utóbbi esetben sem a dokumentum „mágikus” volta vagy negatív társa-
dalmi megítélése indokolta, hanem a halotak túlvilági közvetítő szerepébe vetet
hit – legyen szó akár megigazult emberek, akár szent állatok múmiáiról.64 A halot
mint túlvilági közvetítő motívuma a kopt levelek esetében is központi szerepet ját-
szik. Egy 7. századi papirusz a következőképpen határozza meg a halot feladatát:
58 L. BM 73784: lásd fent, 48. jegyzet.
59 Davies–Smith 1997, 123.
60 ÖNB G.00001 Pap: lásd fent a 49. jegyzetet, illetve a teljes szöveget Forró Orsolya fordításá-
ban, 158.
61 P. Carlsberg 67: a fordítás Ray 1975, 183 alapján készült.
62 Ray 2005, 175.
63 P. BM 10845: Hughes 1969.
64 Te Velde 1982: cols. 161–163.
A múmia, amely[en] ezt a bosszú[ért kiáltó papiruszt] elhelyezték, folyamodjon éjjel

és nappal [az Úrhoz?], az ő [fekhelyéről] a földben, ahol eltemeték, a többi múmiá-
val együt, amelyek e sír körül hevernek, s kiáltsák mindnyájan, együt, ami ezen a pa-
piruszon áll, amíg Isten meg nem hallja, és ítéletet [nem hoz] a számunkra. Ámen. 65
Mind a görög, mind pedig a kopt nyelvű keresztény levelekben fontos szerepet
töltenek be a mártírhalált halt szentek, akik a panaszosok és a megszólítot isten-
ség közöt közvetítenek – éppen, mint egykor a szent állatok. „† Szentháromság,
Szentháromság, [Szentháromság]! A szent mártírokon keresztül könyörgöm az
Úrhoz!…” – írja egy görög beadványtévő a 4. században.66 „5400 vértanú (által?
taszítsd őt) fekélyes betegségbe!” – fohászkodik hasonlóképpen egy kopt levélíró
(4–5. század).67
5. A PANASZLEVELEK HATÁSMECHANIZMUSA
A holtakhoz és az istenekhez írt levelek szerzői egyaránt abból a bizonyosságból in-

dulnak ki, hogy a megszólítot túlvilági hatalomnak lehetősége van beavatkozni az
evilágiak sorsába, ezt pedig részben egy túlvilági peres eljárásként, részben – mint
annak következménye – a bűnös személyt sújtó betegség és szenvedés formájá-
ban képzelik el. A megszólítot halotak és istenek közreműködését mindkét műfaj
azonos módon igyekszik elnyerni: azzal, hogy magukat a túlvilági hatalmakat is
érdekelté teszik az ügy sikeres lezárásában. A túlvilági per, a bűnöst sújtó betegség
és az alku hármas motívuma a jóvátételért való görög és latin könyörgésekben is
szerepet játszik.
a) Túlvilági ítélet
A jóvátételért való görög és latin könyörgések elemzésekor Versnel kiemeli az igaz-

ságszolgáltatással, bírósági eljárásokkal és büntetéssel kapcsolatos kifejezések hasz-
nálatát, és úgy érvel, hogy a műfaj nem a deixiók, hanem a földi peres eljárások
– elsősorban a Ptolemaios-uralkodókhoz közvetlenül benyújtot petíciók (enteu-
65 Munich Coptic Pap. 5: Hengstenberg 1915, 95–100. A magyar szöveg Marvin Meyer fordítá-
sa alapján készült (Meyer–Smith 1994, 188–90, no. 89).

66 P. Hermitage s.n.: PGM II 225; Meyer–Smith 1994, 50–51, no. 27. Forró Orsolya fordítása (a
teljes szöveget lásd alább, 160).

67 P. IFAO s.n.: Rémondon 1953; Meyer–Smith 1994, 207–208, no. 101.
144 I. egyIptoM
xeis) – mintájára jöt létre.68 Az egyiptomi Artemisié szintén igazságtételért könyö-

rög: „Artemisié helyezte el ezt a könyörgést, kérve Oserapist és az isteneket, akik
mellete ülnek, hogy szolgáltassanak igazságot (tén dikén dikésai).”69 „Könyörgünk,
tégy igazságot (parakalum[en] ekdiké[sai])” – írják az esznai levél panaszosai.70
A holtakhoz írt egyiptomi levelek szerzői vagy azért folyamodnak a megszólítot
halothoz, hogy az a túlvilági ítélőszék (DADA.t) előt képviselje ügyüket – „De most,
hogy ő veled egy városban van, szállj perbe vele (jr n=k jr.t wDa-mdw Hna=f), hi-
szen a te tanúid is veled vannak, ugyanabban a városban” –,71 vagy magát a halotat
kérik fel igazságtételre – „Ó, bár (helyesen) ítélnél (wpj=T) köztem és Szobekho-
tep közöt!”72 –, illetve bosszúállásra: „Emelkedj hát fel mindkető ellen atyáiddal,
bátyáiddal és barátaiddal együt, és győzedelmeskedj (sxr=k) Beheszti és Aai ia
Anankhi felet!”73 A Koporsószövegek 38. fejezetében, amely tartalmában szoros
kapcsolatot mutat a holtakhoz írt levelekkel, az élő iú éppen azért tesz panaszt ha-
lot atyja ellen, mert úgy véli, hogy az a túlvilági ítélőszék elé idéztete őt: „Lám, az
én atyám, az én segítőm, az én védelmezőm, az én támogatóm, akihez alászálltam,
aki a Nyugaton van, aki a temetőben van, bevádolt engem (sjwjj.n=f wj) a (bírói)
testületnél (DADA.t).”74
A démotikus levelek az istenektől várják az ítélethozatalt és a büntetést: „Ítél-
kezz (i.ir n=f hp) fölöte annak rendje szerint. A te kezedben vannak ezek a dön-
tések (nAy wpy.w)!”75 „Büntesd meg őt (i.ir n=f DbA) annak megfelelően, amit az
eledellel tet!”76 „Te tégy igazságot (iw=k ir pA hp)!77 Szolgáltass vele szemben ke-
mény igazságot (i.ir n=s hp iw=f Dr [?])!”78
68 Versnel 2009, 18–20; Versnel 2010, 334–35. Az enteuxis-beadványokhoz kiindulásképpen
lásd Semeka 1913: 259–66; a formulához Di Bitonto 1967.

69 ÖNB G.00001 Pap: lásd fent, 49. jegyzet. Forró Orsolya fordítása (a teljes szöveget lásd alább,
158.).
70 O. Cair. J. E. 38622: Gallazzi 1985. Magyar szöveg Claudio Gallazzi fordítása alapján (Gal-
lazzi 1985: 107).

71 UC 16163 (Qaw-tál) belső oldala: lásd fent, 46. jegyzet.
72 UC 16163 (Qaw-tál) külső oldala: lásd fent, 46. jegyzet.
73 Cairo JE 25975: Gardiner–Sethe 1928, 1–3, 13–16. Horváth Zoltán fordítása (lásd fent, 73–
75.).
74 CT 38: De Buck 1935, I, 158a-b; Faulkner 1973, 30. Horváth Zoltán fordítása (lásd fent,
88 skk.)
75 T. Berlin 5/66: Lüddeckens 1971.
76 P. Wien D 12026: lásd fent, 48. jegyzet.
77 P. Cairo 50015: Migahid 1986, vol. 1, 74–87, Urk. (5).
78 Saqqara H5–1660 [3545]: Ray 2005.
A kopt levelek részben a démotikus iratokból ismert formulákat folytatják: „te

tégy igazságot számomra (akarpahef), Gábriel”,79 részben görög kifejezéseket
vesznek át: „Sújts le (ekapatasse) Tatoréra!”80
b) Betegség és szenvedés mint az isteni harag megnyilvánulása
A jóvátételért való görög és latin könyörgések egyik ismérve, hogy szerzőik nem
csupán ellenfelük megkötésére, akadályoztatására kérik az isteneket,81 hanem az
ellenük vétkezők teljes megsemmisítésére törnek.82 „A legborzasztóbb és legfáj-
dalmasabb csapásokkal sújts le rájuk!”83 „Sorvadjon el szörnyűséges módon, amíg
meg nem hal!”84 „Önnön vérével izessen meg!”85 – könyörögnek a panaszosok.
Az isteni hatalom váratlan megnyilvánulása vétkeik bevallására késztethete a bű-
nösöket: erről tanúskodnak azok a 2–3. századi, Lydiából és Phrygiából származó,
görög feliratal ellátot sztélék, amelyek az istenség (Magna Mater, Mén, Apollón)
hatalmának dicsőítését és azt a bűnvallomást tartalmazzák, amelyre a szerzőt az
adot isten – általában betegség vagy baleset formájában történő – közbeavatkozá-
sa kényszerítete.86 Más szövegekben a beadványtévők azt tudakolják az istenektől,
vajon milyen bűnt követhetek el, amiért ilyen szenvedés sújtja őket,87 vagy éppen-
séggel ártatlanságukat bizonygatják.88
Ugyanez a gondolat az egyiptomi forrásokban is megjelenik: „Ha] rájönnek,
hogy loptál, meg fognak [öl]ni, ha nem jönnek rá, hogy loptál, betegség lepi el
testedet” – fogalmaz egy későhieratikus bölcseleti könyv szerzője a Kr. e. 4. század-
ban.89 A Deir el-Medine-i kézműves telepről származó, jóval korábbi, újbirodalmi
(1550–1070) szövegek több ízben említik a bAw nTr.w (az istenek megnyilvánu-
lása) jelenségét: az istennel szemben elkövetet vétség – és az isteni hatalom azt
79 London Oriental Ms. 6172: lásd fent, 33. jegyzet.
80 Oxford Bodleian Coptic Ms. C. (P) 4: Crum 1896; Meyer–Smith 1994, 192–194, no. 91.
81 Faraone 1991, 8.
82 Versnel 2010, 280–281.
83 Amorgos szigetéről, 1–2. század; a magyar szöveg Hendrik S. Versnel fordítása alapján készült
(Versnel 1991, 70).

84 Korzikáról, 1–2. század; a magyar szöveg Hendrik S. Versnel fordítása alapján készült (Vers-
nel 1991, 82).

85 Kelvedonból, 3–4. század; a magyar szöveg Hendrik S. Versnel fordítása alapján készült
(Versnel 1991, 84).

86 Versnel 1991, 75–79.
87 Versnel 1991, 77.
88 Versnel 1991, 76.
89 P. Brooklyn 47.218.135/5, 3–4: Jasnow 1992, 95 és 10–11 ábra.
146 I. egyIptoM
követő megnyilvánulása – után a vétkes bűnvallomást tesz, s himnuszban dicsőíti

a kiengesztelendő isten nagyságát.90 Ilyen esetről számol be egy 19. dinaszta kori
sztélé felirata is:
Olyan ember vagyok, aki hamisan esküdöt Ptah, az igazság ura előt. Ő tete, hogy
sötétséget lássak nappal. Elbeszélem hát az ő hatalmát annak, aki nem ismeri, (és)
annak, aki ismeri, a kicsiknek és a nagyoknak…91
A hieratikus és a démotikus panaszlevelek szerzői olykor szintén a haragra gerjedt

halot vagy istenség megnyilvánulásának tulajdonítják az őket ért szenvedéseket.
„Miféle gaztetet követem én el (ellened), hogy ilyen rémséges állapotba jussak,
mint amilyenben vagyok?” – töpreng egy özvegy halot feleségének írt levelében a
19. dinasztia korában.92 A Kr. e. 6. század végén egy démotikus levél szerzője vét-
keit vállalva fordul hothoz és a túlvilági bíróság (nA qnb(.wt) aA.yw) isteneihez,
akikhez feloldozásért könyörög:
Adj(atok) nekem békét, ó, istenek, akik ot vagytok. Engeszteljétek ki számomra az

isteneket, akik ellen vétkeztem! Engeszteljétek ki számomra az én jó szellememet!
Tegyetek róla, hogy békét adjanak nekem! Mentsetek meg a bűnök miati haragvá-
sotoktól! Védjetek meg a rossz szellemtől! Mentsetek meg tőle! Ne adjatok át a rossz
szellemnek! Ti vegyetek magatokhoz, ne adjatok át neki!93
Ugyanezen meggyőződésből hangsúlyozzák saját ártatlanságukat a holtakhoz írt

levelek szerzői: „Nem az alázatos szolga kezétől származik az, ami vele történt, s
nem is ez a vége mindannak, ami még megtörténhet. És nem én voltam az, aki se-
beket ejtet rajta, mások teték azt még az alázatos szolga előt” – fogadkozik Heni
elhunyt atyja előt.94 „Miért árt ő szörnyű galád módon ezen iadnak, mikor nem is
mondtam vagy tetem semmit?” – állítja egy másik levélíró.95
Az istenekhez írt démotikus levelekben szintén előfordulnak hosszadalmas
vallomások mindazokról a bűnökről, amelyeket a levélíró nem követet el: „Nem
loptam tőle kenyeret. Nem tetem vele semmi rosszat. Nem is kívántam neki soha
90 A műfajjal kapcsolatban lásd Borghouts 1982.

91 Neferabu sztéléje (BM 589): James 1970, 36, Pl. XXXI.
92 P. Leyden 371: Gardiner–Sethe 1928, 8.
93 L. BM 73785: Hughes 1968.
94 P. Naga ed-Deir N 3737: Simpson 1966. Horváth Zoltán fordítása (lásd fent, 79–81).
95 UC 16163 (Qaw-tál) külső oldala: Gardiner–Sethe 1928, 3–5, 17–19. Horváth Zoltán fordí-
tása (lásd fentebb, 75–77). Korábbi magyar fordítás: Kóthay–Gulyás 2007, 146.
szenvedést és gonosz dolgokat” – írja egy panaszos Anubisnak.96 A levélírók ellen-

felei számára kért isteni büntetés a démotikus levelekben még csak alig,97 a kopt
levelekben viszont – a jóvátételért való görög és latin könyörgésekhez hasonlóan
– egyre hangsúlyosabban jelenik meg: míg a démotikus források középpontjában
a konliktus pontos leírása és az igazságszolgáltatás áll, a kopt levelek többségénél
meg sem tudjuk, mi a sérelem tárgya, az ellenfélre váró szenvedés azonban annál
részletesebb bemutatást nyer.98
c) Alku
A holtakhoz és az istenekhez írt egyiptomi levelekben egyaránt szerepet játszik az

alku: a levélírók mindkét műfajban világossá teszik, hogy csak a megfelelő segít-
ségnyújtás esetén róják le hálájukat – ellenkező esetben a halot elesik a haloti
áldozatól, az istenség pedig a kultusza számára ígért áldozati ajándéktól. „Harcolj
hát ma érte megint, hogy házad fennmaradjon, és hogy víz öntessék ki számod-
ra. Ha semmit nem teszel, házad elpusztul” – fenyegeti levele halot címzetjét az
egyik panaszos.99 Egy Ptolemaios-kori démotikus levél írója – Amun-Ré papja – a
megistenült Amenhotepet, Hapu iát szólítja meg, és adományt ígér az istennek,
amennyiben iúgyermeke születik:
Ha Tai-pet, Pa-di-Amun-szemataui lánya terhes lesz, adok (neked) 1 deben ezüstöt,

azaz 5 statér ezüstöt, ami összesen 1 deben ezüstöt tesz ki. Ha szül, adok (neked) egy
másik deben ezüstöt, azaz 5 statér ezüstöt, ami összesen 1 deben ezüstöt tesz ki, ösz-
szesen 2 deben ezüstöt a költségekért cserébe, azon a napon, amikor elrendelik azt.100
Más esetekben a levélírók egyértelművé teszik, hogy az őket ért sérelmek a címzet
érdekeit is sértik. „De íme, eljöt Wabut Iszeszivel együt. Feldúlták házadat, s ő el-
vit mindent, mi benne volt… Közömbös maradhat-e szíved ezzel kapcsolatban?”
96 Migahid 1986, vol. 1, 93–96, Urk. (7). Hasonló negatív bűnvallomás található a Teephibisnek
címzet P. Cairo 50015-ben (Migahid 1986. vol. 1, 74–87, Urk. (5), valamint az Isis-Nepherseshez
és Harpsenesishez írt P. Cairo 31255-ben (Migahid 1986, vol. 1, 54–73, Urk. (3).
97 Kivételt képez például P. Cairo 31045, amelyet publikálója a legkorábbi egyiptomi átokszö-
vegnek tart: Spiegelberg 1906–8, 237.

98 Például London Oriental Ms. 5986 (lásd fent, 20. jegyzet), Oxford Bodleian Coptic Ms. C.
(P) 4 (lásd fent, 80. jegyzet).

99 CG 25375: Gardiner–Sethe 1928, 7–8, 22. Horváth Zoltán fordítása (lásd fent, 85–86; ko-
rábbi magyar fordítás: Kóthay–Gulyás 2007, 146).

100 CUL Michael. x4: Malinine 1962.
148 I. egyIptoM
– hívják fel a halot apa igyelmét rokonai arra, hogy cselekednie kell.101 Hasonló
stratégiát alkalmaz egy hothoz címzet perzsa kori levél szerzője, aki munkája el-
vesztése miat tesz panaszt: korábban ő felelt a szent íbiszek élelmezéséért, amióta
azonban elvesztete állását, a szent íbiszek sorsa is sanyarúra fordult:
Pasertaihet, Mentuhotep ia miat könyörgök. Nem végez ő (semmilyen) munkát az

íbisznek azon kívül, hogy az eledelét eszi, és (még csak) nem is őrizteti azt (az íbiszt).
Számos dolog kerül a kezébe, amelyek az íbiszhez tartoznak.102
A görög és latin nyelvű jóvátételért való könyörgések szerzői szintén érdekelté te-
szik a megszólítot isteneket ügyük megoldásában: a legtöbb esetben átadják nekik
az ellopot javak egy részét vagy egészét, esetleg magát a vétkes személyt is. Egy
kis-ázsiai bronzlemez görög nyelvű feliratán a következő olvasható:
Az istenek anyjának szentelem az aranypénzeket, amelyeket elvesztetem, mindet,

hogy az istennő felkutassa őket, mindenre fényt derítsen, és erejéhez méltón meg-
büntesse a bűnösöket, s ily módon ne váljék nevetség tárgyává.103
Azáltal, hogy a petíció szerzője az istennőnek ajánlja az elveszet pénzt, eléri, hogy
a megvádolt személy cselekedete az ő érdekeit is sértse. Ha az istennő ezek után
sem keríti elő a vádlotat, maga válik nevetségessé. Versnel hangsúlyozza, hogy az
ellopot javak átengedése nem teszi a jóvátételért való könyörgéseket fogadalmi jel-
legű szövegekké, s ha a beadványtévők mégis felajánlanak valamit az istenségnek,
az nem áll közvetlen kapcsolatban magával az üggyel.104 Ennek okát abban látja,
hogy a könyörgések szerzői annyira megbíztak az isten igazságos ítéletében, hogy
nem érezték szükségét annak, hogy fogadalmakkal vesztegessék meg.105 Ugyanez
igyelhető meg a jóvátételért való kopt imákban: bár van olyan szöveg, amely addig
zsarolja a „szent oltár angyalát”, amíg az „hetven különböző nyavalyával” nem sújt
le ellenségére,106 a levelek többségében nem találkozunk a korábbi egyiptomi for-
rások fogadalmi formuláival.
101L. Cairo 25975: Gardiner–Sethe 1928, 1–3, 13–16. Horváth Zoltán fordítása (lásd fent,
73–75).
102 P. Chicago 19422: Hughes 1958.
103 Kr. e. 1. század – Kr. u. 2. század. A magyar szöveg Hendrik Versnel fordítása alapján készült
(Versnel 1991, 74).

104 Versnel 2010, 347.
105 Versnel 2010, 349–50.
106 yale 1800: Friedman 1989, 198; Meyer–Smith 1994, 215–216, no. 106.
TÖRTÉNETI KERETEK
A túlvilágra írt panaszlevelek hagyománya az Óbirodalom végétől (Kr. e. III. év-

ezred vége) folyamatosan jelen van az egyiptomi vallásos forrásokban. Az első idő-
szakban a leveleket a holtaknak címezték, míg a későbbi panaszok az isteneket szó-
lítoták meg. A két forrástípus közöti, az egyiptomi vallás történetének általános
fejlődésével indokolható átmenet fokozatosan ment végbe: az istenekhez írt leve-
lek az újbirodalmi 19. dinasztia korában (13–12. század) jelentek meg, a holtak-
hoz írt levelek egyik legkésőbbi képviselője pedig a Kr. e. 7. század második felére
datálható.107 Az isteneket megszólító démotikus levelek eddig ismert legkésőbbi
példánya a Kr. u. 1. században íródot,108 ugyanebben az évszázadban születet az
első ókopt levél, amelynek szerzője, egy Eserempis nevű asszony még az egyiptomi
Osiris istenhez intézte panaszát.109
A későbbi, keresztény kontextusban íródot kopt levelek közöt találunk két-
nyelvű, kopt–arab beadványokat is,110 s úgy tűnik, a túlvilágra címzet levelek ha-
gyománya Egyiptomban mind a kopt, mind az arab lakosság körében napjainkig
fennmaradt. A kairói kopt negyed templomaiban ma is elterjedt szokás, hogy a
hívek a kívánságaikat tartalmazó apró – arab nyelvű – cédulákat csúsztatnak a szen-
tek ereklyéit őrző vitrinekbe: a leveleket az Abu Szerga-templomban a csodatévő
Szent Basnunának címezik, a Muallaqa-templomban pedig szentek sorának írnak.
Hasonló szokást őriznek Egyiptom muszlim lakói, akik Sai’i imám kairói mauzó-
leumához zarándokolnak el, hogy elhelyezzék a szenthez írot leveleiket.111 A mo-
dern levelek tematikája nem sokban különbözik a régiekétől: a szerzők ugyanúgy
betegségek, pénzügyi gondok, ellenségek, munkahelyi problémák ügyében írnak,
csak leveleiket olykor már postán küldik el a sejknek.112
Egyiptomban a Kr. e. 4. századtól ismerünk a démotikus panaszlevelekkel azo-
nos műfajt képviselő görög forrásokat, amelyek a hellénisztikus és a római korban
egyiptomi isteneket, a kereszténység felvétele után pedig a kopt forrásokhoz ha-
107 P. Brooklyn 37.1799.E: lásd fent, 45. jegyzet.

108 A Szobekhez címzet levél (P. Carlsberg 67) keltezésében Augustus császár 24. éve szerepel
(Ray 1975, 181).
109 Satzinger 1975.
110 CUL T. S. 12,207: lásd fent, 5. jegyzet.
111 Migahid 1986, vol. 2, 20–21.
112 El-Leithy 2003, 305. Lásd erről fentebb Horváth Zoltán tanulmányát, 71–72.
150 I. egyIptoM
sonlóan a keresztények Istenét szólítják meg. A Versnel által vizsgált jóvátételért

való görög könyörgések legkorábbi csoportja – a knidosi szövegek – szintén a hel-
lénisztikus korban íródtak, a források többsége azonban a császárkorra datálható.113
EGy ÚJ FELTEVÉS: EGyIPTOMI EREDET?
A görög és latin szövegekkel kapcsolatban Versnel hangsúlyozza, hogy az egymás-

tól térben és időben egészen távol íródot szövegek közöti hasonlóságot nem lehet
egyszerűen a vallásos érzület hasonlóságával magyarázni, sokkal valószínűbb, hogy
a műfaj átvételéről, nem pedig különböző területeken való spontán megjelenéséről
van szó, és a jóvátételért való könyörgések eredetét részben a deixiók műfajában,
részben a kis-ázsiai bűnvallomásokban látja.114 Mások egy közel-keleti, kánaánita
vallási motívum átvételeként értelmezik a görög és latin nyelvű jóvátételért való
könyörgéseket.115
A jóvátételért való könyörgések feltűnő rokonsága az egyiptomi panaszlevelek-
kel, valamint az a tény, hogy a hellénisztikus és római kori Egyiptomban egymással
párhuzamosan élt a műfaj démotikus, majd kopt, illetve görög nyelvű változata,
talán indokoltá teszi azt a feltevést, hogy a görög és latin jóvátételért való könyör-
gések előzményeit Egyiptomban keressük. A szerkezeti hasonlóságok, valamint a
szövegekben szereplő állandó formulák és kifejezések mind a holtakhoz, mind pe-
dig az istenekhez írt egyiptomi levelek esetében felvetik annak lehetőségét, hogy az
iratok szerzői modell-leveleket tartalmazó kézikönyvekből dolgoztak.116 Ahogyan
a görög-római kor Egyiptomában a görög varázspapiruszok mellet azokkal szoro-
san összefüggő démotikus varázspapiruszok is készültek, úgy az istenekhez írt dé-
motikus levelek is egyazon nemzetközi hagyományba tartoztak a görög (és latin)
igazságkérő imákkal – sőt, akár azok kialakulásában is szerepet játszhatak.117
Bár a jóvátételért való kopt könyörgések alapvetően a démotikus levelek mű-
faját veszik át, a kopt átokszövegek egyes technikái pedig az első dinasztiák ko-
113 Versnel 2010, 332.

114 Versnel 2010, 333 és Versnel 1991, 90–92.
115 Faraone et al. 2005.
116 John Gager szintén megemlíti azt a lehetőséget, hogy a görög varázspapiruszokhoz hasonló
kézikönyvek könnyítheték meg a jóvátételért való könyörgések nemzetközi elterjedését (Gager

1992, 177). A kopt szöveggyűjteményekről lásd fent, 2. jegyzet.
117 Nem egyértelmű azonban a kapcsolat a holtakhoz írt egyiptomi levelek és a görög átoktáblák
közöt: bár a hasonlóságra már Gardiner és Sethe is felhívta a igyelmet (Gardiner–Sethe 1928,
12), Ritner megállapítása, miszerint a görög deixiók a holtakhoz írt egyiptomi levelek „közvetlen
leszármazotai” lennének (Ritner 1993, 179–80), bizonyosan túlzásnak tekinthető.
ráig visszavezethető egyiptomi mágikus eljárásokat folytatják, ezek az iratok már

a császárkori Mediterraneum mágikus koinéjának képviselői: a keresztény átok-
szövegekben és a jóvátételért való könyörgésekben egyaránt jelentős a görög jöve-
vényszavak aránya, az egyiptomi átoktechnikákat pedig a graeco-egyiptomi varázs-
papiruszokról ismert praktikák, varázsigék és ábrázolások egészítik ki.
Végezetül még egy mozzanatra érdemes utalni. A holtakhoz írt leveleket a ku-
tatók általában az egyiptomi mágia forrásai közé sorolják: a temetőkből előkerült
levelek szerzői önös céljaik elérése érdekében, határozot felszólításokkal kénysze-
rítik cselekvésre a megszólítot halotakat. Az azonos műfajt képviselő démotikus
korpuszt ezzel szemben az egyiptomi személyes vallásosság megnyilvánulásaiként
tartják számon, hiszen a bajba került panaszosok kényszerítés nélkül, alázatos han-
gon könyörögnek az istenekhez, petícióikat pedig gyakran a szentélyekben helye-
zik el, feltehetően a papság közreműködésével.118 Ez a különbségtétel azonban in-
kább tükrözi a vallás és mágia szembenállásából kiinduló szemléletet, mint a két
fogalmat egységként kezelő egyiptomi gondolkodásmódot. A démotikus levelek
hagyományát folytató kopt bosszúszövegek, amelyeket ismét temetőkben helyez-
tek el, ráadásul olykor csontra írva, varázsnevekkel és -jelekkel teletűzdelve, a „va-
rázspraktikák” iránti görög-római, illetve zsidó-keresztény elfogultságot tükröző
kopt kereszténység kontextusában megint csak a „mágia” kirekesztő címkéje alá
kerülnek. „Ha valaki Salamon könyveit másolja, ha valaki charaktéreket köt embe-
rek vagy ostoba állatok nyakába, akár papiruszon, akár pergamenen, akár bronzból,
vasból, ólomból, vagy bármely más anyagból készült fémlemezen, nem keresztény
az, hanem pogány” – írja Pseudo-Augustinus a 8. században.119 Úgy tűnik azonban,
hogy a jól bevált átoktechnikák a kopt egyház képviselői számára is praktikusnak
bizonyultak: ismert olyan átokszöveg, amelynek szerzője egyházi címet visel,120
Jóannés, Hermupolis 9. századi püspöke pedig prédikációjában a következő sza-
vakkal fordult híveihez, amikor a közösség egyik tagját meglopták:
Amúgy pedig akár féri, akár nő, akár helybéli az, aki tudot a gabona, az áru, az ajtó
és a csirkék ügyéről (…) – a törvény és a próféták átka érje őt utol, és (az átok, amely
elhangzik) a Nikaiában összegyűlt 318 püspök szájából, az Ephesosban összegyűlte-
kéből és a magam, a legkisebb, szájából: sújtson le rájuk, mint ahogyan Szodomára
és Gomorrára lesújtot… Az áldás elszökik előlük, az átkok pedig átjárják a beleiket,
mint olaj a csontokat…121
118 Kessler 1989, 204; Kessler – Nur el-Din 2005, 135.

119 Homília szentségtörő praktikákról 6, 19: idézi Gager 1992, 264.
120 Michigan 3565 (6. század): Worrell 1935, 13–16; Meyer–Smith 1994, 211–212, no. 104.
121 P. Berlin 5568: Steindorf 1892, 38–40.
bibliográia
RÖVIDÍTÉSEK
ASAE: Annales du Service des Antiquités de l’Égypte

BACE: Bulletin of the Australian Centre for Egyptology (North Ryde)
BIFAO: Le Bulletin de l’Institut Français d’Archéologie Orientale
BMSAES: British Museum Studies in Ancient Egypt and Sudan
BSEG: Bulletin de la Société d’Égyptologie Genève
BSFE: Bulletin de la Société Française d’Égyptologie
GMPT: Betz, H. D. (ed.) 1992. he Greek Magical Papyri in Translation, Including the De-
motic Spells. Chicago–London (2. kiadás).
JARCE: he Journal of the American Research Center in Egypt
JEA: Journal of Egyptian Archaeology
JEOL: Jaarbericht van het Vooraziatisch-egyptisch Genootschap Ex Oriente Lux (Leiden)
JNES: Journal of Near Eastern Studies
LÄ: Helck, W. – Oto, E. – Westendorf, W. (Hrsg.) 1975–92. Lexikon der Ägyptologie.
I–VII. Wiesbaden.
MDAIK: Miteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo
PGM: Preisedanz, K. – Henrichs, A. (Hrsg.) 1973–74. Papyri Graecae magicae. Die grie-
chischen Zauberpapyri. I–II. Stutgart (2. kiadás).
SAK: Studien zur Altägyptischen Kultur
Urk. I.: Sethe, K. (Hrsg.) 1932. Urkunden des ägyptischen Altertums. Band I. Urkunden des
Alten Reichs. Leipzig (2. kiadás).
Urk. IV.: Sethe, K. – Helck, W. H. (Hrsg.) 1927/1956–58. Urkunden des ägyptischen Alter-
tums. Band 4. Urkunden der 18. Dynastie. Leipzig (2. kiadás).
Wb. III: Erman, A. – Grapow, H. 1957. Wörterbuch der aegyptischen Sprache. III. Berlin (2.
kiadás).
ZÄS: Zeitschrit für Ägyptische Sprache und Altertumskunde
166 I. egyIptoM
Abdel-Rahman, A. M. 2009. he Lost Temples of Esna. BIFAO 109, 1–8.

Abu Bakr, A. M. – Osing, J. 1973. Ächtungstexte aus dem Alten Reich. MDAIK 29, 97–
133.
Ahn, G. 1997. Grenzgängerkonzepte in der Religionsgeschichte: Von Engeln, Dämonen,
Göterboten und anderen Mitlerwesen. In Ahn, G. – Dietrich, M. (Hrsg.): Engel und
Dämonen: heologische, anthropologische und religionsgeschichtliche Aspekte des Guten und
Bösen. Forschungen zur Anthropologie und Religionsgeschichte 29. Münster, 1–48.
Allen, J. P. 2005. he Art of Medicine in Ancient Egypt. New york–London.
Alliot, M. 1946. Les rites de la chasse au ilet aux temples de Karnak, d’Edfou et d’Esneh.
Revue d'Egyptologie 5, 57–118.
Alliot, M. 1954. Le culte d’Horus à Edfou au temps des Ptolemées. II. BdE 20/2. Le Caire.
Altenmüller, H. 1965. Die Apotropaia und die Göter Mitelägyptens. München.
Altenmüller, H. 2004. Schutzdämonen für Geburt und Wiedergeburt. Ein Zaubermesser.
In Bickel, S. (Hrsg.): In ägyptischer Gesellschat. Aegyptiaca der Sammlungen BIBEL +
ORIENT an der Universität Freiburg Schweiz. Freiburg, 60–63.
Amer, H. I. 2010. Les catacombes osiriennes d’Oxyrhynchos. In Coulon, L.(ed.): Le culte
d’Osiris au Ier millénaire av. J.-C. Découvertes et travaux récents. BdE 153. Le Caire, 269–
282.
Andrews, C. 2001. Amulets. In Redford (ed.) 2001, 75–82.
Anthes, R. 1961. Das Sonnenauge in den Pyramidentexten. ZÄS 86, 1–21.
Anthes, R. 1974. Die Berichte des Neferhotep und des Ichernofet über das Osirisfest in
Abydos. In Müller, W. (Hrsg.): Festschrit zur 150 Jährigen Bestehen des Berliner Ägyp-
tischen Museum. Berlin, 15–49.
Assmann, J. 1984. Ägypten – heologie und Frömmigkeit einer rühen Hochkultur. Stutgart–
Berlin–Köln–Mainz.
Assmann, J. 1986. Verklärung. In LÄ VI., 998–1006.
Assmann, J. 1990a. Ma’at. Gerechtigkeit und Unsterblichkeit im Alten Ägypten. München.
Assmann, J. 1990b. Egyptian Mortuary Liturgies. In Israelit-Groll, S. (ed.): Studies in
Egyptology: Presented to Miriam Lichtheim. I. Jerusalem, 1–45.
Assmann, J. 1999. A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai ma-
gaskultúrákban. Ford. Hidas Zoltán. Budapest (eredetileg: Das kulturelle Gedächtnis.
Schrit, Erinnerung und politische Identität in rühen Hochkulturen. München, 1992).
Assmann, J. 2000. Images et rites de la mort dans l’Égypte ancienne. L’apport des liturgies
funéraires. Quatre séminaires à l’École Pratique des Hautes Études Section des Sciences
Religieuses 17-31 mai 1999. Paris.
Assmann, J. 2001. Tod und Jenseits im Alten Ägypten. München.
Bagnall, R. S. 1993. Egypt in Late Antiquity. Princeton.
Baines, J. – Lacovara, P. 2002. Burial and the Dead in Ancient Egyptian Society: Respect,
Formalism, Neglect. Journal of Social Archaeology 2, 5–36.
Bastianini, G. 1987. La maledizione di Artemisia (UPZ I 1): un protokollon. Tyche 2,
1–3.
bIblIográFIa 167
Belluccio, A. 1998. Les poissons célestes. In Eyre, C. J. (ed.): Proceedings of the Seventh In-
ternational Congress of Egyptologists. Cambridge, 3-9 September 1995. OLA 82. Leuven,
129–142.
Beltz, W. 1983. Die koptische Zauberpapyri der Papyrus-Sammlung der Staatlichen Mu-
seen zu Berlin. Archiv für Orientforschung und verwandte Gebiete 29, 59–86.
Beltz, W. 1984. Die koptische Zauberpergamente der Papyrus-Sammlung der Staatlichen
Museen zu Berlin. Archiv für Orientforschung und verwandte Gebiete 30, 83–104.
Berta P. 2001. Hatalom, halálkép, normativitás. In Berta P. (szerk.): Halál és kultúra. Tanul-
mányok a társadalomtudományok köréből. I. Budapest.
Bilabel, F. – Grohmann, A. 1934. Griechische, koptische und arabische Texte zur Religion
und religiösen Literatur in Ägyptens Spätzeit. I–II. Veröfentlichungen aus den badischen
Papyrus-Sammlungen, vol. 5. Heidelberg.
Björck, G. 1938. Der Fluch des Christen Sabinus: Papyrus Upsaliensis 8. Arbeten utgivna
med understöd av Vilhelm Ekmans universitetsfond, Uppsala, vol. 47. Uppsala.
Blackman, W. S. 2000. he Fellahin of Upper Egypt. Cairo (reprint).
Bommas, M. 1999. Zur Datierung einiger Briefe an die Toten. Götinger Miszellen 173,
53–60.
Bonnet, H. 2000. Lexikon der Ägyptischen Religionsgeschichte. Berlin (3. kiadás).
Borghouts, J. F. 1978. Ancient Egyptian Magical Texts. Nisaba: Religious Texts Translation
Series 9. Leiden.
Borghouts, J. F. 1982. Divine Intervention in Ancient Egypt and Its Manifestations (bAw).
In Demareé, R. J. – Janssen, J. J. (eds.): Gleanings rom Deir el Medîna. Leiden.
Borghouts, J. F. 1987. Akhu and Hekau. Two Basic Notions of Ancient Egyptian Magic,
and the Concept of the Divine Creative Word. In Roccati–Silioti (eds.) 1987, 29–46.
Bourguet, P. du 1975. Ensemble magique de la période romaine en Égypt. Revue du Louvre
25, 255–257.
Brewer, D. J. – Friedmann, R. F. 1989. Fish and Fishing in Ancient Egypt. Cairo.
Bruinsma, T. 1971. Some Literary Aspects of Coin Texts Spell 38. In Pestman, P. W. (ed.):
Acta Orientalia Neerlandica Proceedings of the Congress of the Dutch Oriental Society Held in
Leiden on the Occasion of its 50th Anniversary, 8th-9th May 1970. Leiden, 13–18.
Buchberger, H. 1991. Htp an ’Ipw-rs.ti – Der Brief auf dem Gefäß München ÄS 4313.
SAK 18, 49–87.
Buck, A. de 1935. he Egyptian Coin Texts: Texts of Spells 1-75, Vol. 1. OIP 34. Chicago.
Buck, A. de 1950. he Fear of Premature Death in Ancient Egypt. In Kooiman, W. J. – Van
Veen, J. M. (eds.): Pro Regno Pro Sanctuario. Studies G. van der Leeuw. Nijerk, 79–85.
Budde, D. 2010. Child Deities. In Dieleman, J. – Wendrich, W. (eds.): UCLA Encyclopedia
of Egyptology. Los Angeles. htp://digital2.library.ucla.edu/viewItem.do?ark=21198/
zz0025sr1m
Butler, S. A. L. 1998. Mesopotamian Conceptions of Dreams and Dream Rituals. AOAT 258.
Münster.
Cannuyer, C. 2001. Coptic Egypt: the Christians of the Nile. Transl. by Sophie Hawkes. New
york.
168 I. egyIptoM
Carrier, C. 2004. Textes des Sarcophages du Moyen Empire Égyptien, Tome I: spells [1] à
[354]. Monaco.
Cenival, F. de 1988. Le mythe de l’oeil du soleil. Sommerhausen.
Černy, J. 1973. A Community of Workmen at hebes in the Ramesside Period. Cairo.
Černy, J. – Gardiner, A. H. 1957. Hieratic Ostraca. I. Oxford.
Cooper, J. S. 2009. Wind and Smoke: Giving Up the Ghost of Enkidu, Comprehending
Enkidu’s Ghosts. In Poo (ed.) 2009, 23–32.
Crum, W. E. 1896. Eine Verluchung. ZÄS 34, 85–89.
Crum, W. E. 1902. A Bilingual Charm. Proceedings of the Society of Biblical Archaeology 24,
329–331.
Crum, W. E. 1905. Catalogue of the Coptic Manuscripts in the British Museum. London.
Crum, W. E. 1934. Magical Texts in Coptic I. JEA 20, 51–53.
Cruz-Uribe, E. 1994. he Khonsu Cosmogony. JARCE 31, 169–191.
D’Auria, S. – Lacovara, P. – Roehrig, C. H. 1992. Mummies and Magic. he Funerary Arts of
Ancient Egypt. Boston (repr.).
Daressy, G. 1901. Ostraca. Catalogue général des antiquités égyptiennes du Musée du Caire
Nos 25001-25385. Le Caire.
Daressy, G. 1903. Textes et dessins magiques. Le Caire.
Daressy, G. 1905. Statues de divinités. Le Caire.
Daressy, G. 1912. Pierre-talisman d’Edfou. ASAE 12, 143–144.
Darnell, J. C. 1995. Hathor Returns to Medamud. SAK 22, 47–94.
Darnell, J. C. 1997. he Apotropaic Goddess in the Eye. SAK 24, 35–48.
Dasen, V. 1993. Dwarfs in Ancient Egypt and Greece. Oxford.
Daumas, F. et al. 1988. Valeurs phonétiques des signes hiéroglyphiques d’époque gréco-romaine.
Montpellier.
Davies, N. de G. 1913. Five heban Tombs (being those of Mentuherkhepeshef, User, Daga,
Nehemawäy and Tati). London.
Davies, S. – Smith, H. S. 1997. Sacred Animal Temples at Saqqara. In Quirke, S. (ed.): he
Temple in Ancient Egypt: New Discoveries and Recent Research. London, 112–131.
De Buck, A. 1935. he Egyptian Coin Texts. I. Texts of Spells 1-75. OIP 34. Chicago.
de Jong, A. 1994. Coin Texts Spell 38: he Case of the Father and the Son. SAK 21,
141–157.
De Morgan, J. 1909. Kom Ombos. II. Catalogue des monuments et inscriptions de l’Égypte
antique, Series I, Vol. III. Wien.
De Wit, C. 1957. Les génies des quatre vents au temple d’Opet. Chronique d’Égypte 23,
25–39.
Demarée, R. J. 1983. he Ax ỉqr n Ra Stelae. On Ancestor Worship in Ancient Egypt. EgUit
3. Leiden.
Derchain, P. 1965. Le Papyrus Salt 825 (B.M. 10051), rituel pour la conservation de la vie en
Égypte. Bruxelles.
Di Bitonto, A. 1967. Le petizioni al re: Studio sul formulario. Aegyptus 47, 5–57.
bIblIográFIa 169
Donnat, S. 2010. Writen Pleas to the Invisible World. Texts as Media between Living and
the Dead in Pharaonic Egypt. In Storch, A. (ed.): Perception of the Invisible: Religion,
Historical Semantics and the Role of Perceptive Verbs. Cologne, 51–80.
Drescher, J. A. 1948. A Coptic Malediction. ASAE 48, 267–276.
Drioton, É. 1946. Parchemin magique copte provenant d’Edfou. Muséon 59, 479–489.
Dunand, F. – Zivie-Coche, C. 2004. Gods and Men in Egypt. 3000 BCE to 395 CE. Trans-
lated by David Lorton. Ithaca.
El-Aguizy, O. 1996. Two New Demotic Temple Oaths on Ostraca. BIFAO 96, 1–11.
El-Khouly, A. 1973. Excavations East of the Serapeum at Saqqâra. JEA 59, 151–152.
El-Leithy, H. 2003. Leters to the Dead in Ancient and Modern Egypt. In Hawass, Z. –
Pinch-Brock, L. (eds.): Egyptology at the Dawn of the Twenty-First Century. Proceedigs of
the Eighth International Congress of Egyptologists, Cairo, 2000. Vol 1. Archaeology. Cairo–
New york, 304–313.
Emery, W. B. 1970. Preliminary Report on the Excavations at North Saqqâra 1968–69.
JEA 56, 5–11.
Emmons, D. et al. 2010. L’Égypte au Musée des conluences. De la palete à fard au sarcophage.
Milano.
Englund, G. 1978. Akh – une notion religieuse dans l’Égypte pharaonique. Acta Universitatis
Upsaliensis: Boreas 11. Uppsala.
Erichsen, W. 1954. Demotisches Glossar. Kopenhagen.
Erman, A. 1895–1905. Aegyptische Urkunden aus den Koeniglichen Museen zu Berlin: Kop-
tische Urkunden. I. Berlin.
Eschweiler, P. 1994. Bildzauber im alten Ägypten. Orbis Biblicus et Orientalis 137.
Freiburg.
Étienne, M. 2000. Heka. Magie et envoûtement dans l’Égypte ancienne. Paris.
Eyre, C. J. 2009. Belief and the Dead in Pharaonic Egypt. In Poo (ed.) 2009, 33–46.
Faraone, Ch. A. 1991. he Agonising Context of Early Greek Binding Spells. In Faraone–
Obbink (eds.) 1991, 3–32.
Faraone, Ch. A. 2002. he Ethnic Origins of a Roman-Era Philtrokatadesmos (PGM IV
296-434). In Meyer–Mirecki (eds.) 2002, 319–343.
Faraone, Ch. A. – Obbink, D. (eds.) 1991. Magika Hiera. Ancient Greek Magic and Religion.
New york–Oxford.
Faraone, Ch. A. – Garnand, B. – Lopez-Ruiz, C. 2005. Micah’s Mother ( Judges 17:1–4)
and a Curse from Carthage (AI 89): Evidence for the Semitic Origin of Greek and
Latin Curses against hieves? JNES 64, 161–186.
Farkas A. M. 2001. A Magical Plaque from Budapest. In Győry H. (ed.): „Le lotus qui sort
de terre.” Mélanges oferts à Edith Varga. Budapest, 95–100.
Faulkner, R. O. 1933. he Papyrus Bremner-Rhind (British Museum No. 10188). Bibliothe-
ca Aegyptiaca III. Bruxelles.
Faulkner, R. O. 1937a. he Bremner-Rhind Papyrus – II. JEA 23, 10–16.
Faulkner, R. O. 1937b. he Bremner-Rhind Papyrus – III. JEA 23, 166–185.
Faulkner, R. O. 1938. he Bremner-Rhind Papyrus – IV. JEA 24, 41–53.
170 I. egyIptoM
Faulkner, R. O. 1962. Spells 38-40 of the Coin Texts. JEA 48, 36–44.
Faulkner, R. O. 1973. he Ancient Egyptian Coin Texts. Vol. I. Spells 1-354. Warminster.
Fazzini, R. A. 1988. Egypt Dynasty XXII–XXV. Iconography of Religions XVI/10. Leiden–
New york–København–Köln.
Fecht, G. 1969. Der Totenbrief von Nag’ ed-Deir. MDAIK 24, 105–128.
Fischer-Elfert, H.-W. 1994, Vermischtes 3: Loyalistische Lehre und Totenbrief (Cairo
Bowl) im Vergleich. Götinger Miszellen 143, 41–49.
Fitzenreiter, M. (Hrsg.) 2003. Tierkulte im Pharaonischen Ägypten und im Kultvergleich.
Internet Beiträge zur Ägyptologie. Vol. IV. IBAES IV. Berlin.
Frandsen, P. J. 1992. he Leter to Ikhtay’s Coin. In Demarée, R. J. – Egberts, A. (eds.):
Village Voices. CNWS 13. Leiden, 31–49.
Frankfurter, D. 1995. Narrating Power: he heory and Practice of the Magical Historiola
in Ritual Spells. In Meyer–Mirecki (eds.) 1995, 457–476.
Friedman, F. O. 1985. he Root Meaning of Ax: Efectiveness or Luminosity. Serapis 8,
39–46.
Friedman, F. D. 2001. Akh. In Redford (ed.) 2001, 47–48.
Friedman, F. D. et al. 1989. Beyond the Pharaohs: Egypt and the Copts in the Second to Sev-
enth Centuries A. D. Providence.
Gager, J. G. (ed.) 1992. Curse Tablets and Binding Spells rom the Ancient World. New york–
Oxford.
Galán, J. M. 2002. Amenhotep Son of Hapu as Intermediary between the People and God.
In Hawass, Z. – Brock, L. P. (eds.): Egyptology at the Dawn of the Twenty-First Century.
II. Cairo, 221–229.
Gallazzi, C. 1985. Supplica ad Atena su un ostrakon da Esna. Zeitschrit für Papyrologie und
Epigraphik 61, 101–109.
Gamer-Wallert, I. 1970. Fische und Fischkulte im alten Ägypten. Ägyptologische Abhand-
lungen 21. Wiesbaden.
Gardiner, A. H. 1930. A New Leter to the Dead. JEA 16, 19–22.
Gardiner, A. H. 1935. Chester Beaty Git. I–II. London.
Gardiner, A. H. 1947. Ancient Egyptian Onomastica. I. Oxford.
Gardiner, A. H. – Sethe, K. 1928. Egyptian Leters to the Dead, mainly rom the Old and
Middle Kingdoms. London.
Gilula, M. 1969. Negative Sentences in a Leter to the Dead. JEA 55, 216–217.
Gnirs, A. M. 2009. Nilpferdstoßzähne und Schlangenstäbe. Zu den magischen Geräten des
so genannten Ramesseumsfundes. In Kessler, D. – Schulz, R. et al. (Hrsg.): Texte – heben
– Tonragmente. Festschrit für Günter Burkard. Wiesbaden, 128–155.
Goyon, J.-C. 1969. Textes mythologiques I. «Le livre de protéger la barque du dieu».
Kemi 19, 23–65.
Goyon, J.-C. 1975. Textes mythologiques II. «Les révélations du mystère des quatre bou-
les». BIFAO 75, 349–399.
Goyon, J.-C. 1978. La fête de Sokaris à Edfou à la lumière d’un texte liturgique remontant
au Nouvel Empire. BIFAO 78, 415–438.
bIblIográFIa 171
Goyon, J.-C. 1999. Le Papyrus d’Imouthès ils de Psintaês au Metropolitan Museum of Art de
New-York (Papyrus MMA 35.9.21). New york.
Grieshammer, R. 1970. Das Jenseitsgericht in den Sargtexten. ÄA 20. Wiesbaden.
Grieshammer, R. 1975. Briefe an Tote. LÄ I., 864–870.
Grieshammer, R. 1975–76. Zur Formgeschichte der Sprüche 38-41 der Sargtexte. In Nas-
ter, P. – Meulenaere, H. de – Quaegebeur, J. (eds.): Miscellanea in honorem Josephi Ver-
gote. OLP 6/7. Leuven, 231–235.
Griin, K. 2007. An Ax ỉqr n Ra Stela from the Collection of the Egypt Centre, Swansea. In
Schneider, T. – Szpakowska, K. (eds.): Egyptian Stories. A British Egyptological Tribute
to Alan B. Lloyd on the Occasion of His Retirement. AOAT 347. Münster, 137–147.
Guilhou, N. 1999. La mort et le tabou linguistique dans l’Égypte ancienne. In Marconot,
J.-M. – Aufrère, S. H. (eds.): L’interdit et le sacré dans les religions de la Bible et de l’Égypte.
Actes du colloque Montpellier, le 20 mai 1998. Montpellier, 69–114.
Guilmot, M. 1966. Les Letres aux Morts dans l’Égypte ancienne. Revue de l’histoire des
religions 170/1, 1–27.
Guilmot, M. 1973. Letre à une épouse défuncte (Pap. Leiden I, 371). ZÄS 99, 94–103.
Gunn, B. 1930. Review of Alan H. Gardiner and Kurt Sethe, Egyptian Leters to the Dead,
mainly from the Old and Middle Kingdoms. JEA 16, 147–155.
Haelst, J. van 1976. Catalogue des papyrus litéraires juifs et chrétiens. Paris.
Hayes, W. C. 1955. A Papyrus of the Late Middle Kingdom in the Brooklyn Museum. New
york.
Hayes, W. C. 1990. he Scepter of Egypt. II. New york.
Heerma van Voss, M. 1964. An Egyptian Magical Brick. JEOL 18, 313–316.
Helck, W. 1952. Herkunt des Abydenischen Osirisrituals. Archiv Orientálni 20, 72–85.
Hengstenberg, W. 1915. Koptische Papyri. In Rosenthal, J. (ed.): Beiträge zur Forschung:
Studien und Miteilungen aus dem Antiquariat Jacques Rosenthal, München. I. München,
92–100.
Hesz Á. 2009. Élők, holtak és adósságok. A halotak a hidegségi társadalomban. PhD disszer-
táció, Pécs.
Horváth Z. 2003. Megjegyzések a Kau-tál holtakhoz címzet levelének egy szöveghe-
lyéhez. In Birtalan Á. – y. Masanori (szerk.): Orientalista nap 2003. Budapest, 34–43.
Houlihan, P. F. 1996. he Animal World of the Pharaohs. Cairo.
Houser-Wegner, J. 2001. Taweret. In Redford (ed.) 2001, 350–351.
Hughes, G. R. 1958. A Demotic Leter to hoth. JNES 17, 1–12.
Hughes, G. R. 1968. A Demotic Plea to hoth in the Library of G. Michaelides. JEA 54,
176–182.
Hughes, G. R. 1969. he Cruel Father. A Demotic Papyrus in the Library of G. Michaelides.
SAOC 35. Chicago, 43–54.
James, T. G. H. 1970. Hieroglyphic Texts rom Egyptian Stelae etc. in the British Museum, 9.
London.
Jansen-Winkeln, K. 1996. „Horizont” und „Verklärtheit”: zur Bedeutung der Wurzel Ax.
SAK 23, 201–215.
172 I. egyIptoM
Jasnow, R. 1992. A Late Period Hieratic Wisdom Text (P. Brooklyn 47.218.135). Chicago.
Jernstedt, P. V. 1929. Graeco-Coptica. ZÄS 64, 122–135.
Johnston, S. I. 1999. Restless Dead: Encounters between the Living and the Dead in Ancient
Greece. Berkley–Los Angeles–London.
Junker, H. 1911. Der Auszug der Hathor-Tefnut aus Nubien. Abhandlungen der Königlich
Preussischen Akademie der Wissenschaten (Phil-Hist. Klasse). Berlin.
Junker, H. 1934. Gîza II: Die Mastabas der beginnenden V. Dynastie auf dem Westriedhof.
Wien–Leipzig.
Kákosy L. 1981. Ein magischer Papyrus des Kunsthistorischen Museums in Budapest. In
Kákosy L.: Selected Papers (1956–73). Studia Aegyptiaca VII. Budapest, 225–258.
Kákosy L. 1982. Decans in Late Egyptian Religion. Oikumene 3, 163–191.
Kákosy L. 1988. Magical Bricks from t 32. In Kamstra, H. et al. (eds.): Funerary Symbols
and Religion. Essays dedicated to M. S. H. G. Heerma van Voss. Kampen, 60–72.
Kákosy L. 1997. A Statue of a Healing Goddess. RRÉ 1, 61–65.
Kákosy L. 1999. Egyptian Healing Statues in hree Museums in Italy: Turin, Florence, Naples.
Torino.
Kákosy L. 2002. Varázslás az ókori Egyiptomban. Budapest (4. kiadás).
Kaper, O. E. 2003. he Egyptian God Tutu. A Study of the Sphinx. God and Master of Demons
with a Corpus of Monuments. OLA 119. Leuven–Paris–Dudley, MA.
Kaplony, P. 1980. Ka. LÄ III., 275–282.
Kaplony-Heckel, U. 1963. Die demotischen Tempeleide. I–II. ÄA 6. Wiesbaden.
Kaplony-Heckel, U. 1975. Eid, demotische. LÄ I., 1200–1204.
Karig, J. S. 1962. Die Götinger Isisstauete. ZÄS 97, 54–59.
Kemboly, M. S. J. 2010. he Question of Evil in Ancient Egypt. GHP Egyptology 12. Lon-
don.
Kessler, D. 1989. Die Heiligen Tiere und der König. I. Wiesbaden.
Kessler, D. 2001. Monkeys and Baboons. In Redford (ed.) 2001, 428–432.
Kessler, D. – Nur el Din, A. H. 2005. Tuna el-Gebel: Millions of Ibises and Other Ani-
mals. In Ikram, S. (ed.): Divine Creatures. Animal Mummies in Ancient Egypt. Cairo–
New york, 120–163.
Koemoth, P. 2007. L’Atoum-serpent magicien de la stèle Meternich. SAK 36, 137–146.
Konrad, K. 2007. Bes zwischen Himmel und Erde. ZÄS 134, 134–137.
Kóthay K. A. – Gulyás A. 2007. Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban. Források a
Kr. e. 3–2. évezredből. Miskolc.
Kóthay K. A. – Liptay É. (eds.) 2010. Egyptian Artefacts of the Museum of Fine Arts, Buda-
pest. Budapest.
Kóthay K. A. – Liptay É. (szerk.) 2012. A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye.
Budapest.
Kropp, A. M. 1930–31. Ausgewählte koptische Zaubertexte. I–III. Brussels.
Lane, E. W. 1908. he Manners and Customs of the Modern Egyptians. London.
Lange, H. 1927. Der magische Papyrus Harris. Kopenhagen.
bIblIográFIa 173
Lavier, M.-C. 1988. Les mystères d’Osiris à Abydos d’après les stèles du Moyen Empire et
du Nouvel Empire. In Schoske, S. (Hrsg.): Akten des Vierten Internationalen Ägyptolo-
genkongressus, München, 1985. SAK Beihete 3. Hamburg, 289–295.
Leitz, C. 1996. Die Schlangensprüche in den Pyramidentexten. Orientalia 65, 381–427.
Liptay É. 1992. Heka as Hypostasis of the Sungod in the 21st Dynasty. In Lut, U. (ed.): he
Intellectual Heritage of Egypt. Studies Presented to László Kákosy by Friends and Colleagues
on the Occasion of his 60th Birthday. Studia Aegyptiaca XIV. Budapest, 389–391.
Loth, M. 2006. Weise und Narr – Der Afe im alten Ägypten. In Vaelska, V. (ed.): Ägypten.
Ein Tempel der Tiere. Berlin, 56–59.
Lucarelli, R. 2010. Demons (Benevolent and Malevolent). In Dieleman, J. – Wendrich, W.
(eds.): UCLA Encyclopedia of Egyptology. Los Angeles.
htp://escholarship.org/uc/item/1r72q9vv
Lut, D. 2009. Das Anzünden der Fackel: Untersuchungen zu Spruch 137 des Totenbuches.
SAT 15. Wiesbaden.
Lut U. (szerk.) 2003. Istenek, szentek, démonok Egyiptomban. Hellénisztikus és császárkori
vallástörténeti szövegek. Budapest.
Lüddeckens, E. 1971. Frühdemotische Inschrit eines Tongefässes in Berlin. Enchoria 1,
1–8.
MacCoull, L. S. B. 1979–82. P. Morgan Copt.: Documentary Texts from the Pierpont
Morgan Library. Bulletin de la Société d’archéologie copte 24, 1–19.
Malaise, M. 2001. Bes. In Redford (ed.) 2001, 179–181.
Malinine, M. 1962. Une letre démotique a Aménothès, ils de Hapou. Revue d’Égyptologie
14, 37–43.
McDowell, A. G. 1990. Jurisdiction in the Workmen’s Community of Deir el-Medina. EU 5.
Leiden.
Meeks, D. 1971. Génies, anges, démons en Égypte. In Génies, anges et démons. Sources
Orientales 8. Paris, 17–84.
Meeks, D. 1991. Dieu masqué, dieu sans tète. Archéo-Nil 2, 5–15.
Meskell, L. 2002. Private Life in New Kingdom Egypt. Princeton–Oxford.
Meyer, M. – Smith, R. 1994. Ancient Christian Magic. Coptic Texts of Ritual Power. San
Francisco.
Meyer, M. – Mirecki, P. (eds.) 1995. Ancient Magic and Ritual Power. Leiden–New york–
Köln.
Meyer, M. – Mirecki, P. (eds.) 2002. Magic and Ritual in the Ancient World. Religions in the
Graeco-Roman World 141. Leiden.
Migahid, A. G. 1986. Demotische Briefe an Göter von der Spät- bis zur Römerzeit. I–II.
Würzburg.
Migahid, A. G. – Vitmann, G. 2003. Zwei weitere frühdemotische Briefe an hot. Revue
d’Égyptologie 54, 47–59.
Moreno García, J. C. 2010. Oracles, Ancestor Cults and Leters to the Dead: the Involve-
ment of the Dead in the Public and Private Family Afairs in Pharaonic Egypt. In Storch,
174 I. egyIptoM
A. (ed.): Perception of the Invisible: Religion, Historical Semantics and the Role of Percep-
tive Verbs. Cologne, 133–153.
Morenz, L. 2004. Visuelle Poesie als eine sakrale Zeichen-Kunst der altägyptischen hohen
Kultur. SAK 32, 311–326.
Morgan, E. E. 2004. Untersuchungen zu den Ohrenstelen aus Deir el Medine. ÄAT 61. Wies-
baden.
Morschauser, S. 1991. hreat-Formulae in Ancient Egypt. A Study of the History, Structure
and Use of hreats and Curses in Ancient Egypt. Baltimore.
Müller, M. 1984–85. Zwei Bilderwerke aus der Driten Zwischenzeit. BSEG 9–10, 213–
222.
Müller-Winkler, C. 1987. Die Ägyptischen Objekt-Amulete. Orbis Biblicus et Orientalis,
Séries Archeologica 5. Freiburg.
Myśliwiec, K. 1979. Studien zum Got Atum. II. HÄB 8. Hildesheim.
Nagy I. 1974. Du rôle de l’abeille dans les cultes de Basse Époque. In Kákosy L. – Gaál E.
(eds.): Recueil d’études dédiées à Vilmos Wessetzky à l’occasion de son 65e anniversaire.
Studia Aegyptiaca I. Budapest, 313–322.
Nagy I. 1991. Un collier d’or composé de igurines de houéris / Arany nyaklánc hoérisz
igurákkal. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 75, 3–13 (franciául); 85–90 (magya-
rul).
Nagy I. 1999. Az Egyiptomi Gyűjtemény. Budapest.
Nagy I. 2004. Une stèle magique de la Collection égyptienne / Mágikus sztélé az Egyip-
tomi Gyűjteményből. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 100, 7–26 (franciául);
147–158 (magyarul).
Nagy I. 2006. Élet a halál után. Az egyiptomi haloti kultusz emlékei. Válogatás a 100 éves
Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének anyagából. Budapest.
Nagy I. 2009. Egyiptom művészete a fáraók korában. Kincsek a budapesti Szépművészeti Mú-
zeum gyűjteményéből. Budapest.
Niwiński, A. 1993. Excavations in a Late Period Priest’s Mummy at the National Museum
Warsaw. Preliminary Report. In Sesto Congresso Internazionale di Egitologia. II. Torino,
353–361.
Nordh, K. 1996. Aspects of Ancient Egyptian Curses and Blessings. Conceptual Background
and Transmission. Uppsala.
O’Donoghue, M. 1999. he ‘Leters to the Dead’ and Ancient Egyptian Religion. BACE
10, 87–104.
Ogden, J. 2000. Metals. In Nicholson, P. T. – Shaw, I. (eds.): Ancient Egyptian Materials
and Technology. Cambridge, 148–176.
Osborn, D. J. – Osbornová, J. 1998. he Mammals of Ancient Egypt. Warminster.
Osing, J. 1976. Ächtungstexte aus dem Alten Reich (II). MDAIK 32, 133–185.
Padró, J. 2009. Excavaciones en Oxirrinco. In 120 años de arqueología española en Egipto /
120 Years of Spanish Archaeology in Egypt. Madrid, 67–73.
Parássoglou, G. M. 1974. A Christian Amulet against Snakebite. Studia Papyrologica 13,
57–60.
bIblIográFIa 175
Parker, R. A. – Leclant, J. – Goyon, J.-C. 1979. he Ediice of Taharqa by the Sacred Lake of
Karnak. Providence–London.
Parkinson, R. B. 1991. Voices rom Ancient Egypt. An Anthology of Middle Kingdom Writings.
London.
Pellegrini, A. 1906. Piccoli testi copto-sa’îdici del Museuo Archeologico di Firenze. Sphinx
10, 141–159.
Perraud, M. 2002. Appuis-tête à inscription magique et apotropaïa. BIFAO 102, 309–
326.
Petersen, T. C. 1964. A Collection of Papyri: Egyptian, Greek, Coptic, Arabic. Kraus Cata-
logue, no. 105. New york.
Petrik M. 2009. Terracota Statuete Representing a Figure with Hands Bound behind the
Back. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 110–111, 9–40.
Petrik M. 2012. Handmade Terracota Female Figurines with Hands Secured behind the
Back. he Use of an Art Historical Method in the Research of Egyptian Minor Arts.
In Kóthay K. A. (ed.): Proceedings of the Conference ‘Art and Society’. Budapest, 57–71.
Piankof, A. – Clère, J. J. 1934. A Leter to the Dead on a Bowl in the Louvre. JEA 20,
157–169.
Piankof, A. – Rambova, N. 1957. Mythological Papyri. New york.
Pinch, G. 1994. Magic in Ancient Egypt. London.
Pinch, G. 2002. Redeining Funerary Objects. In Hawass, Z. – Pinch-Brock, L. (eds.):
Egyptology at the Dawn of the Twenty-irst Century. II. History, Religion. Cairo, 443–447.
Plater, C. 2001. Aspects of the Interaction between the Living and the Dead in Ancient Egypt.
PhD Dissertation, Liverpool.
Poo, Mu-chou (ed.) 2009. Rethinking Ghosts in World Religions. Numen 123. Leiden.
Posener, G. 1965. Sur l’orientation et l’ordre des points cardinaux chez les Égyptiens.
Nachrichten der Akademie der Wissenschaten in Götingen. I. Philologisch-historische
Klasse, Jahrgang 1965, Nr. 2, 69–78.
Posener, G. 1980. Ächtungstexte. LÄ III., 67–69.
Posener, G. 1981. Les ’afarit dans l’ancienne Égypte. MDAIK 37, 393–401.
Pritchard, J. B. (ed.) 1969. Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament. Prin-
ceton (3. kiadás).
Quack, J. F. 2006. On Polymorphic Deities in Late Egyptian Religion. In Győry H. (ed.):
Aegyptus et Pannonia 3. Acta Symposii anno 2004. Budapest, 175–190.
Quirke, S. 1988. State and Labour in the Middle Kingdom: A Reconsideration of the Term
hnrt. Revue d’Égyptologie 39, 83–106.
˘
Raven, M. J. 1983. Wax in Egyptian Magic and Symbolism. OMRO 64, 7–47.
Raven, M. J. 2005. Egyptian Concepts on the Orientation of the Human Body. JEA 91,
37–53.
Ray, J. D. 1975. Papyrus Carlsberg 67: A Healing-Prayer from the Fayûm. JEA 61, 181–
188.
Ray, J. D. 1976. he Archive of Hor. London.
176 I. egyIptoM
Ray, J. D. 2005. An Inscribed Linen Plea from the Sacred Animal Necropolis, North
Saqqara. JEA 91, 171–179.
Redford, D. B. (ed.) 2001. he Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt. Oxford.
Régen, I. 2010. When a Book of the Dead Text Does Not Match Archaeology: he Case
of the Protective Magical Bricks. BD 151. BMSAES 15, 267–278.
Rémondon, R. 1953. Un papyrus magique copte. BIFAO 52, 157–161.
Ritner, R. K. 1990. O. Gardiner 363: A Spell Against Night Terrors. he Journal of the
American Research Center in Egypt 27, 25–41.
Ritner, R. K. 1992. Religion vs. Magic. he Evidence of the Magical Statue Bases. In Lut
U. (ed.): he Intellectual Heritage of Egypt. Studies Presented to László Kákosy by Friends
and Colleagues on the Occasion of his 60th Birthday. Studia Aegyptiaca XIV. Budapest,
495–501.
Ritner, R. K. 1993. he Mechanics of Ancient Egyptian Magical Practice. Studies in Ancient
Oriental Civilizations No. 54. Chicago.
Roccati, A. 1967. Due letere ai morti. Rivista degli studi orientali 42, 323–328.
Roccati, A. 2001. La quarta pagina del papiro Budapest Inv. No. 51.1961. In Győry H.
(ed.): „Le lotus qui sort de terre”. Mélanges oferts à Edith Varga. Bulletin du Musée Hon-
grois des Beaux-Arts Supplement-2001. Budapest, 419–421.
Roccati, A. – Silioti, A. (eds.) 1987. La magia in Egito ai tempi dei faraoni. Milano.
Roeder, G. 1956. Ägyptische Bronzeniguren. Berlin.
Romano, J. F. 1989. he Bes-Image in Pharaonic Egypt. New york.
Rudnitzky, G. 1956. Die Aussage über „Das Auge des Horus”. Analecta Aegyptiaca 5. Ko-
penhagen.
Ryhiner, M.-L. 1977. À propos de trigrammes panthéistes. Revue d’Égyptologie 29, 125–
137.
Satzinger, H. 1975. he Old Coptic Schmidt Papyrus. JARCE 12, 37–50.
Satzinger, H. 1984. Übersicht über die Papyri der Ägyptisch-Orientalischen Sammlung in
Wien. Götinger Miszellen 75, 31–35.
Satzinger, H. – Sijpesteijn, P. J. 1988. Koptisches Zauberpergament Moen III. Muséon 101,
51–63.
Sauneron, S. 1959. Quatre campagnes a Esna. Esna I. Le Caire.
Sauneron, S. 1961. La légende latopolitaine des sept propos de Methyer. BSFE 32, 43–
48.
Sauneron, S. 1962. Les fêtes religieuses d’Esna aux derniers siècles du paganisme. Esna V. Le
Caire.
Sauneron, S. 1966. Le monde du magicien égyptien. In Le monde du sorcier. Sources Orien-
tales 7. Paris, 27–65.
Sauneron, S. 1968. Le temple d’Esna. Esna III. Le Caire.
Sauneron, S. 1975. Le temple d’Esna Nos 473-546. Esna VI¹. Le Caire.
Sauneron, S. 1977. Esna. LÄ II., 30–33.
Sauneron, S. 1982. L’écriture igurative dans les textes d’Esna. Esna VIII. Le Caire.
bIblIográFIa 177
Sauneron, S. 1989. Un traité égyptien d’ophiologie: papyrus du Brooklyn Museum no 47.218.48

et .85. Le Caire.
Schmidt, B. B. 2001. he „Witch” of En-Dor, 1 Samuel 28, and Ancient Near Eastern Nec-
romancy. In Meyer–Mirecki (eds.) 2001, 111–129.
Schoske, S. – Wildung, D. 1993. Got und Göter im Alten Ägypten. Mainz am Rhein.
Schot, S. 1929. Urkunden mythologischen Inhalts. Bücher und Sprüche gegen den Got Seth.
Urkunden VI. Leipzig.
Schot, S. 1930. Die Bite um ein Kind auf einer Grabigur des frühen Mitleren Reiches.
JEA 16, 23.
Schot, S. 1956. Totenbuchspruch 175 in einem Ritual zur Vernichtung von Feinden.
MDAIK 14, 181–189.
Schreiber G. 2008. Az isteni sír. Ókor 7/1–2, 29–39.
Seiler, A. 2005. Tradition und Wandel. Die Keramik als Spiegel der Kulturentwicklung he-
bens in der Zweiten Zwischenzeit. SDAIK 32. Mainz.
Semeka, G. 1913. Ptolemäisches Prozessrecht. Studien zur ptolemäischen Gerichtsverfassung
und zum Gerichtsverfahren. München.
Sethe, K. 1908. Die altägyptischen Pyramidentexte nach den Papierabdrücken und Photogra-
phien des Berliner Museums. Leipzig.
Sethe, K. 1932. Urkunden des Alten Reichs. I. Leipzig.
Sethe, K. 1964. Zur altägyptischen Sage vom Sonnenauge, das in der Fremde war. Hildes-
heim.
Setgast, J. 1963. Untersuchungen zu altägyptischen Bestatungsdarstellungen. Glückstadt.
Simpson, W. K. 1966. he Leter to the Dead from the Tomb of Meru (N 3737) at Nag’
ed-Deir. JEA 52, 39–52.
Simpson, W. K. 1970. A Late Old Kingdom Leter to the Dead from Nag’ ed-Deir N 3500.
JEA 56, 58–64.
Simpson, W. K. 1981. he Memphite Epistolary Formula on a Jar Stand of the First Inter-
mediate Period from Naga Ed-Deir. In Simpson, W. K. – Davis, W. M. (eds.): Studies in
Ancient Egypt, the Aegean, and the Sudan. Essays in Honor of Dows Dunham on the Occa-
sion of his 90th Birthday, June 1, 1980. Boston, 173–179.
Simpson, W. K. 1999. he Naga-ed-Deir Papyri. In Teeter, E. – Larson, J. A. (eds.): Gold
of Praise. Studies on Ancient Egypt in Honor of Edward F. Wente. SAOC 58. Chicago,
387–396.
Simpson, W. K. (ed.) 2003. he Literature of Ancient Egypt. An Anthology of Stories, Instruc-
tions, Steale, Autobiographies, and Poetry. New Haven–London (3. kiadás).
Smelik, K. A. D. 1979. he Cult of the Ibis in the Graeco-Roman Period. With Special
Atention to the Data from the Papyri. In Vermaseren, M. S. (ed.): Studies in Hellenistic
Religions. EPRO 78. Leiden, 225–243.
Smith, H. S. 2002. he Saqqara Papyri: Oracle Questions, Pleas and Leters. In Ryholt, K.
(ed.): Acts of the Seventh International Conference of Demotic Studies. Copenhagen, 23-27
August, 1999. Copenhagen, 367–375.
Smither, P. C. 1939. A Coptic Love-Charm. JEA 25, 173–174.
178 I. egyIptoM
Spiegelberg, W. 1906–8: Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire.

Die Demotischen Denkmäler II. Die Demotischen Papyrus. Strasbourg.
Spiegelberg, W. 1917. Der Ägyptische Mythus vom Sonnenauge (Der Papyrus der Tierfabeln
– Kui) nach dem Leidener Demotischen Papyrus I. 384. Strasbourg.
Spiegelberg, W. 1932. Catalogue Général des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire. Die
Demotischen Denkmäler III. Demotische Inschriten und Papyri (Fortsetzung). Berlin.
Stefanski, E. 1939. A Coptic Magical Text. American Journal of Semitic Languages and Lit-
eratures 56, 305–307.
Steindorf, G. 1892. Eine koptische Banbulle und andere Briefe. ZÄS 30, 37–41.
Sternberg-El Hotabi, H. 1999. Untersuchungen zur Überlieferungsgeschichte der Horusstelen.
Wiesbaden.
Stevens, A. 2009. Domestic Religious Practices. In Dieleman, J. – Wendrich, W. (eds.):
UCLA Encyclopedia of Egyptology. Los Angeles.
htp://escholarship.org/uc/item/7s07628w
Strudwick, N. C. 2005. Texts rom the Pyramid Age. Atlanta.
Sweeney, D. 2001. Correspondence and Dialogue. Pragmatic Factors in Late Ramesside Leter-
Writing. ÄAT 49. Wiesbaden.
Szpakowska, K. 1999. A Sign of the Times. Lingua Aegyptia 6, 163–166.
Szpakowska, K. 2003a. Behind Closed Eyes: Dreams and Nightmares in Ancient Egypt. Swansea.
Szpakowska, K. 2003b. he Open Portal: Dreams and Divine Power in Pharaonic Egypt.
In Noegel, S. – Walker, J. – Wheeler, B. (eds.): Prayer, Magic, and the Stars in the Ancient
and Late Antique World. Pennsylvania, 111–124.
Szpakowska, K. 2009. Demons in Ancient Egypt. Religion Compass 3/5, 799–805.
Szpakowska, K. 2011. Demons in the Dark: Nightmares and Other Nocturnal Enemies
in Ancient Egypt. In Kousoulis, P. (ed.): Ancient Egyptian Demonology. Studies on the
Boundaries between the Demonic and the Divine in Egyptian Magic. OLA 175. Leuven,
63–76.
Te Velde, H. 1970. he God Heka in Egyptian heology. JEOL 21, 175–186.
Te Velde, H. 1982. Mitler. LÄ IV., 161–163.
Tooley, A. M. J. 1991. Child’s Toy or Ritual Object? Götinger Miszellen 123, 101–111.
Tran Tam Tinh, V. 1986. Bes. In Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. III. Hei-
delberg, 98–108.
Tran Tam Tinh, V. 1990. Isis. In Lexicon Iconographicum Mythologiae Classicae. V. Heidel-
berg, 777–779, 791–796.
Traunecker, C. 1983. Une chapelle de magie guérisseuse sur le parvis du temple de Mout
à Karnak. he Journal of the American Research Center in Egypt 20, 65–92.
Uljas, S. 1994. Cairo Bowl Lines 7-8. Götinger Miszellen 201, 95–104.
Végh Zs. 2011. Counting the Dead – Some Remarks on the Haker-Festival. In Corbelli,
Judith et al. (eds.): Current Research in Egyptology 2009. London, 145–156.
Vercouter, J. 1975. Apis. LÄ I., 338–350.
bIblIográFIa 179
Verhoeven, U. 2003. Post ins Jenseits – Formular und Funktion altägyptischer Briefe an
Tote. In Wagner, A. (Hrsg.): Bote und Brief. Sprachliche Systeme der Informationsübermit-
lung im Spannungsfeld von Mündlichkeit und Schritlichkeit. Frankfurt am Main, 31–51.
Vernus, P. – yoyote, J. 2005. Bestiaire des pharaons. Paris.
Vernus, P. 1995. La grande mutation idéologique du Nouvel Empire: Une nouvelle théo-
rie du pouvoir politique. Du démiurge face à sa création. BSEG 19, 69–95.
Versnel, H. S. 1991. Beyond Cursing: he Appeal to Justice in Judicial Prayers. In Faraone–
Obbink (eds.) 1991, 60–106.
Versnel, H. S. 2009. Fluch und Gebet. Magische Manipulation versus religiöses Flehen? Ber-
lin–New york.
Versnel, H. S. 2010. Prayers for Justice in East and West: Recent Finds and Publications.
In Gordon, R. – Simón, F. M. (eds.): Magical Practice in the Latin West. Religions in the
Graeco-Roman World 168. Leiden–Boston, 275–354.
Vila, A. 1973. Un rituel d’envoûtement au Moyen Empire Égyptien. In Sauter, M. (ed.):
L’Homme, hier et aujourd’hui. Recueil d’études en hommage à André Leroi-Gourhan. Paris,
625–639.
Vitmann, G. 1986. Verluchung. LÄ VI., 977–981.
Vitmann, G. 1995. Zwei demotische Briefe an den Got hot. Enchoria 22, 169–181.
Weber, M. 1980. 11. Schadenzauber. In Kurth, D. et al. (Hrsg.): Kölner ägyptische Papyri
(P. Köln ägypt.) Papyrologica Coloniensia 9. Vol. 1. Opladen, 109–112.
Wegner, J. 2010. Tradition and Innovation. he Middle Kingdom. In Wendrich, W. (ed.):
Egyptian Archaeology. Blackwell Studies in Global Archaeology. Malden, MA–Oxford–
Chichester, 119–142.
Wente, E. F. 1975–76. A Misplaced Leter to the Dead. Miscellanea in honorem Josephi Ver-
gote. OLA 6–7. Leuven, 595–600.
Wente, E. F. 1990. Leters rom Ancient Egypt. Atlanta.
Wilcken, U. 1927. Urkunden der Ptolemäerzeit (Ältere Funde). I. Berlin–Leipzig.
Willems, H. 1991. he End of Seankhenptah’s Household (Leter to the Dead Cairo JdE
25975). JNES 50, 183–191.
Willems, H. 2001. he Social and Ritual Context of a Mortuary Liturgy of the Middle
Kingdom (CT Spells 30–41). In Willems, H. (ed.): Social Aspects of Funerary Culture in
the Egyptian Old and Middle Kingdoms. OLA 103. Leuven.
Worrell, W. H. 1935. Coptic Magical and Medical Texts. Orientalia 4, 1–37, 184–194.
Wyat, J. 2012. Bird Identiication from Art, Artifacts, and Hieroglyphs: An Ornitholo-
gist’s Viewpoint. In Bailleul-LeSuer, R. (ed.): Between Heaven and Earth: Birds in An-
cient Egypt. OIMP 35. Chicago, 83–90.
Zaghloul, el-Hussein O. M. 1985. Frühdemotische Urkunden aus Hermopolis. Bulletin of the
Center of Papyrological Studies 2. Cairo.
Zandee, J. 1960. Death as an Enemy according to the Egyptian Conceptions. Leiden.
Zauzich, K.-T. 1992–93. Paläographische Herausforderungen I. Enchoria 19/20, 165–
179.

Kopt Átokszövegek Részlet Az - Az Olympos Mellett - Mágikus Hagyományok Az Ókori Mediterranumban - C. Könyvből

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Kopt Átokszövegek Részlet Az - Az Olympos Mellett - Mágikus Hagyományok Az Ókori Mediterranumban - C. Könyvből

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kopt Átokszövegek Részlet Az - Az Olympos Mellett - Mágikus Hagyományok Az Ókori Mediterranumban - C. Könyvből

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

AZ OLYMPOS MELLETT

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,

© Gondolat Kiadó, 2013

A kiadásért felel Bácskai István

ISBN 978 963 693 403 3

Előszó (Nagy Árpád Miklós) 9

Ferenczi Atila: Hős az alvilágban 395

A kopt magika gazdag írot forrásai közé megidézések, jövendölések és orákulum-

A kopt átokszövegek tematikájukban és szerkezetükben a császárkori deixiók jel-

A kopt átokszövegek és a császárkori deixiók közöti legszembetűnőbb különbség

Louvre E. 14.250: Drioton 1946; Meyer–Smith 1994, 218–222, no. 109.

egyiptomi szövegek a szerző fordításai.

keresztény hit egyre inkább az ország pogány – hellénizált egyiptomi – lakossága

12 Bagnall 1993, 280–281.

Pellegrini 1906, 156–159; Meyer–Smith 1994, 203–204, no. 97.

Megidézlek téged és a te hatalmadat, és az Atya jobbját, és a Fiú […jét], és a Szent-

A görög és latin deixiók szerzőihez hasonlóan sokszor a kopt átokszövegek írói is a

készült (Meyer–Smith 1994, 202, no. 96).

2. JÓVÁTÉTELÉRT VALÓ KÖNyÖRGÉSEK KOPT NyELVEN

A kopt átokszövegek másik nagy csoportját a panaszlevelek, azaz a jóvátételért való

(recto) † Én, a szerencsétlen, nyomorult bűnös kiáltok az Úrhoz, a mindenható Is-

30 Heidelberg Kopt. 682: Bilabel–Grohman 1934, 393–396; Meyer–Smith 1994, 179–180,

nekem igazságot! Ó, te, aki igazságot szolgáltatsz a nyomorultaknak, te szolgáltass

3. DEFIXIO ÉS JÓVÁTÉTELÉRT VALÓ KÖNyÖRGÉS

Hendrik Versnel a következőképpen foglalja össze a görög és latin jóvátételért való

ték, a jóvátételért való könyörgéseket megíróik nevükkel vállalták és közzéteték: a

4. A KOPT ÁTOKSZÖVEGEK EGyIPTOMI GyÖKEREI

Bár különféle fenyegetések lépten-nyomon előfordulnak a fáraókori Egyiptom

képezték az ellenség megsemmisítésére irányuló egyiptomi átokrítusoknak.42

b) Holtakhoz írt levelek

A túlvilágra címzet panaszlevelek műfaja szintén több évezredes múltra tekint

42 Posener 1980, cols. 67–69.

c) Istenekhez írt levelek

Az Újbirodalom végén a holtak mellet az istenek is feltűnnek az – ekkor még hie-

még Björck 1938.

52 L. BM. 73786: lásd fent, 48. jegyzet.

1970, 6, V. t., az utóbbihoz Mallawi Múzeum ltsz. 49-b és 221.

Istenekhez írt leveleket nem csupán a nekropolisokban, hanem a szentélykörze-

A múmia, amely[en] ezt a bosszú[ért kiáltó papiruszt] elhelyezték, folyamodjon éjjel

A holtakhoz és az istenekhez írt levelek szerzői egyaránt abból a bizonyosságból in-

A jóvátételért való görög és latin könyörgések elemzésekor Versnel kiemeli az igaz-

sa alapján készült (Meyer–Smith 1994, 188–90, no. 89).

teljes szöveget lásd alább, 160).

xeis) – mintájára jöt létre.68 Az egyiptomi Artemisié szintén igazságtételért könyö-

68 Versnel 2009, 18–20; Versnel 2010, 334–35. Az enteuxis-beadványokhoz kiindulásképpen

lásd Semeka 1913: 259–66; a formulához Di Bitonto 1967.

lazzi 1985: 107).

A kopt levelek részben a démotikus iratokból ismert formulákat folytatják: „te

b) Betegség és szenvedés mint az isteni harag megnyilvánulása

(Versnel 1991, 70).

nel 1991, 82).

(Versnel 1991, 84).

követő megnyilvánulása – után a vétkes bűnvallomást tesz, s himnuszban dicsőíti

A hieratikus és a démotikus panaszlevelek szerzői olykor szintén a haragra gerjedt

Adj(atok) nekem békét, ó, istenek, akik ot vagytok. Engeszteljétek ki számomra az

Ugyanezen meggyőződésből hangsúlyozzák saját ártatlanságukat a holtakhoz írt

90 A műfajjal kapcsolatban lásd Borghouts 1982.

szenvedést és gonosz dolgokat” – írja egy panaszos Anubisnak.96 A levélírók ellen-