Professional Documents
Culture Documents
Transcranial Direct Current Stimulation in Neuropsychiatric Disorders Clinical Principles and Management 2nd Edition André R. Brunoni
Transcranial Direct Current Stimulation in Neuropsychiatric Disorders Clinical Principles and Management 2nd Edition André R. Brunoni
https://ebookmeta.com/product/transcranial-magnetic-and-
electrical-brain-stimulation-for-neurological-disorders-1st-
edition-bahman-zohuri/
https://ebookmeta.com/product/principles-of-clinical-medicine-
for-space-flight-2nd-edition-michael-r-barratt/
https://ebookmeta.com/product/clinical-immunology-principles-and-
practice-6th-edition-robert-r-rich/
https://ebookmeta.com/product/fluid-electrolyte-and-acid-base-
disorders-clinical-evaluation-and-management-alluru-s-reddi/
Autonomic Disorders in Clinical Practice Giuseppe
Micieli
https://ebookmeta.com/product/autonomic-disorders-in-clinical-
practice-giuseppe-micieli/
https://ebookmeta.com/product/congenital-bleeding-disorders-
diagnosis-and-management-2nd-edition-akbar-dorgalaleh/
https://ebookmeta.com/product/ovarian-stimulation-2nd-edition-
mohamed-aboulghar-editor/
https://ebookmeta.com/product/functional-neuroradiology-
principles-and-clinical-applications-2nd-edition-scott-h-faro/
https://ebookmeta.com/product/clinical-cases-in-dysfluency-
clinical-cases-in-speech-and-language-disorders-1st-edition-kurt-
eggers-editor-margaret-leahy-editor/
Another random document with
no related content on Scribd:
megmutatnivalója. A többiek azonban, akik semmit sem tudtak
mutatni, azzal végezték, hogy mindent megmutattak. Ezt a mindent
nézegetjük mi egyre, s ettől érezzük olyan gyatrán magunkat.
FŐPRÓBA
A KEGYDIJ
A FOGSOR
HOGYAN MŰVELŐDÖM?
A SZERECSENY
A PÓGÁR
A szó, ahogy le van irva, ismeretlen és furcsa, pedig csak a
polgár dunántuli ejtése. De amennyire a szó fonetikus képe eltér az
irodalmi polgártól, ugyanolyan értelmi különbség is van a kettő
között. A polgár burzsoát jelent, ilyen értelemben használjuk, a
dunántuli pógár jelentése pedig: paraszt. A paraszt ugyanis nem
nevezi magát parasztnak, ezt méltóztatnak tudni, ugy-e bár; a
paraszt szónak durva mellékize van s a paraszt csak öngunyból
nevezi magát igy, szemben az urral, aki nem paraszt. Ha ellenben
komolyan beszél magáról, akkor pógárnak mondja magát, legalább
tul a Dunán, azokban a megyékben, amiket ismerek. Bocsánat az
értekezésért.
Alkalmat erre az értekezésre az ád nékem, hogy a parlamentben
egy pógárt hallottam beszélni, Szabó Istvánt, a nagyatádit, aki
különösképen érdekelt, mert szülőföldem képviselője. Igazán
áhitattal hallgattam. De lehetett is. A pógár, a somogyi paraszt, olyan
egyszerü és okos volt, hogy jólesett hallani, amit mond. Jólesett
hallani még a dialektusát is, a tuladunai tájejtést, amit ez a Szabó
István, hogy ugy mondjam, megszeliditve beszél, mert ösztöne van
arra, hogy ha a Házat tisztőt Háznak szólitaná, ez nevettető hatással
volna, ellenben a felülkerekedni igét már igy ejti: fölükerekenni, ami
jó izt és kedves zamatot ad a beszédnek. A dialektus a magyar
parlamentben nem ritka, sőt gyakori, de mikor a nadrágos ember, az
ur, dialektizál, ez kellemetlen, mert azt a hanyagságot jelenti, hogy
az illető nem készült fel tökéletesen a közpályára, nem tanulta meg
az irodalmi nyelvet, csak felébe-harmadába, s a germanizmusokkal,
latinizmusokkal, parlamentizmusokkal teletüzdelt keveréknyelvbe,
még egy kis dialektust is vegyit, anélkül, hogy tudna róla s ugyanugy,
ahogy nem tud a germanizmusokról, a latinizmusokról és a
parlamentizmusokról sem. Ez az atádi paraszt azonban csak
megnemesiti a maga dunántuli magyar nyelvét, nem rontja meg,
noha már több év óta képviselő s igy alkalma lett volna a
legrosszabb magyarságot megtanulnia, azt, amit legjobb szónokaink
is használnak.
Hát persze, hogy az ördög se honorálta ezt a szép magyarságot
s még kevésbbé honorálták a paraszt világos és szabatos
eszejárásának egészen elsőrangu mondatait. A munkapárt
gunyosan, az ellenzék közönyösen halljukozott s ezekben a
halljukokban benne volt ez:
– Na, beszéljen a paraszt.
A paraszt beszélt s nekem az az érzésem támad a beszéde alatt,
hogy már nagyonnemsokára a magyar falut, a föld népét, igen kevés
ur fogja képviselni. Nem lesz szükség rá, mert a parasztnak alkalma
lesz a magával egyszőrü embert felküldeni, aki, ha nem is teoretikus
alapon, de kitünően tudja, hol nyomja az ő megbizóit a csizma, de
nemcsak hogy tudja, hanem gyönyörüen el is tudja mondani. S
azonfelül az ország dolgához, az általánoshoz, is hozzá tud szólni,
annál is inkább, mert a mi parlamentünkben nincs külpolitika s a
belpolitikát sokkal zavarosabb és rosszabb észszel gyakorolják, mint
amilyen a paraszti ész.
Hamarjában csak egyet kapok ki a Szabó István beszédéből,
mely a sajtóról szólt, tehát – látszólag – a paraszttól távoleső
témáról, a lapok pályaudvari árusitásának elkobzásáról a paraszt a
következő igen szimpla, de furkó-erejü mondatokat mondotta:
– Azelőtt a szegényember fuvarozott országszerte; mikor a vasut
jött, az állam vette át a fuvarozást. Az állam vasutja tehát nem egyéb
országos fuvarosnál. Mit szóltunk volna azelőtt, ha a fuvaros
hátraszólt volna az utasának, hogy nem fuvarozza, ha az utas ezt
vagy azt meri olvasni? Már pedig a pályaudvari árusitás korlátozása
nem más, mint a fuvaros beleszólása abba, hogy mit olvasson a
fuvar.
Világos, nemde? A legvilágosabb s azonfelül olyan meggyőző,
hogy a miniszter felelhet, amit akar erre a beszédre, de senkit sem
fog meggyőzhetni arról, hogy a fuvaros csakugyan belekotyoghat a
fuvar olvasmányaiba.
Több ilyet mondott a paraszt, de a fene se hallgatott rá. Ami
különben nem ujság. Ezer év óta okos a magyar paraszt és ezer év
óta mondják, mielőtt kitátaná a száját:
– Na, beszéljen a paraszt!