16.

A századfordulós modernség
- 19.században induló, a romantikát felváltó művészeti irány
- elnevezés, jelentése: latin „modo” = most, éppen most;
- tágabb jelentése korszerű, divatos
- háttér:
 Napóleon bukása
 új, haszonelvű társadalom
 romantikus írok „elmenekülnek” , megjelennek a realisták
 az emberek kiábrándulnak a romantikából, a romantikus eszmék hanyatlanak

Modernség első szakasza a klasszikus modernség (19. század) , második szakasza a 20. századi
Avantgard

- filozófusok, új életfilozófiák:
 Comte: pozitivizmus, csak a ténylegesen adott valóság ismerhető meg, tudományos
megfigyelés és kísérlet a fő eszköze, biológiával mindenre választ lehet adni, csak a
tudományosan bebizonyított tény az igazi tény, fontos szerepet kap a realista íróknál
 Schopenhauer: az emberiség sorsa a szenvedés, ami által jobbá válik az ember; a Föld az
emberiség siralomvölgye, buddhista gondolatok beépítése, önmagunk megváltását hirdeti
 Nietzsche: individualizmus, én-kultusz (Übermensch), korabeli értékrendek kritizálása
(kereszténység, szocializmus, darwinizmus) , vallás teljes elítélése, önmegvalósítás, ember
feletti ember
 Bergson: időelmélet, objektív- (külső) és szubjektív (belső) idő, objektív: csak a felső,
társadalmi ént képes megragadni, szubjektív: mély feltárása; művész feladata, hogy az
embereket szembeállítása a mélyebb valósággal
 Kierkegaard: az individualitás fontossága, személyiség 3 fokozata: esztétikai (Don Juan),
etikai (Agamemnon) és vallási (Ábrahám) magatartás fokozatai
 Freud (pszichiáter): a tudatos én (EGO) a civilizáció különböző normái szerint szerveződik,
(ID, EGO, SUPEREGO = ösztön én, én, felettes én ) , örömelv, felette a morális ellenőrzés és az
elfojtás

- Irányzatok:
o Naturalizmus:
 elsősorban prózában-epikában, a realista ábrázolásmódból indul ki, ember mint az
öröklődés és a környezete által meghatározott biológiai lény, fotografikus ábrázolás,
élethűség a cél
 Émile Zola, a naturalista irodalom első képviselője, a társadalom legalsó rétegének életét
mutatta be: a bűnözők és a prostituáltak világa, új téma: a nyomor, a szexualitás, a
betegség és a halál; ösztönök világa
 pl.: Zola (Nana), Maupassant, G. Hauptmann, Gorkij
o Szimbolizmus:
 =jelképek rendszere
 a XIX. század utolsó harmadában létrejött, jelképeket, szimbólumokat használó
művészeti irányzat, elsősorban irodalmi irányzat
 többféle jelentése és értelmezése lehetséges, természetfeletti és tudatalatti világ
bemutatása, képzetek sugallása, jelenség mögé látás
  költői kifejezőeszközei hasonlóak az impresszionizmuséhoz.
 a szimbolista versben mindig egy jelkép áll a középpontban, vagyis a szimbólum a szöveg
központi alkotó eleme lesz.
 a szimbolista vers kiaknázza a szavak másodlagos jelentéseinek sokféleségét
 nem jön létre egyetlen kizárólagos megfeleltetés, mint az allegória esetében
 pl.: Rilke (A párduc, Archaikus Apolló-torzó), Verlaine (Őszi chanson, Költészettan),
Baudelaire (Az albatrosz, Szökőkút), Rimbaud (A részeg hajó, A magánhangzók szonettje),
Walt Whitman (Hallom Amerika dalát; Ó Kapitány, Kapitányom)
o Impresszionizmus:
 a pillanatok keltette impressziók, rövid érzelmek, benyomások megörökítése volt a cél; a
festészet, a zene és az irodalom azonban már a XIX. század második felében erre
törekedett
 benyomás=impresszió, az irányzat Monet Impresszió, a felkelő Nap című festményéről
kapta a nevét
 pl.: festők: Monet, Manet, Degas és Renoir zenében: Ravel, részben Debussy
 nominális stílus (névszókban gazdag)
 építészetben is jelentős volt
 M. Proust (Az eltűnt idő nyomában), A. P. Csehov (Sirály), O. Wilde (Dorian Gray
arcképe), E. A. Poe(A holló)
o Szecesszió:
 „a fiatalság stílusa”
 legátfogóbb irányzat, a hivatalos és a historizáló művészet ellenhatásaként a XIX. század
végén kialakult építészeti, iparművészeti, képzőművészeti és irodalmi stílusirány,
amelynek célja a naiv-természetes és a túlfinomult-modern új egységének megteremtése
 sok keleti- és népi motívum, egyik fő motívuma az elvágyódás
 a világ nem tökéletes, sokszínűen mutatják be
 az egyéniség tisztelete jellemzi
 témái a férfi-nő viszony, az erotika, a betegség és az elmúlás (kulcsszó a halál)
 a prózában kedveli a zárt terek, a statikus helyzetek megalkotását, a visszaszoruló
cselekményességet és a folyamatos időrend bontását,
 a líra felértékeli a rímek, a refrén, az alakzatok szerepét, jellegzetes metaforákat,
halmozott jelzős szerkezeteket használ
 általánosan jellemzi az aszimmetrikus ábrázolásmód és a dekorativitás
 Képviselői: O. Wilde, R. M. Rilke, Munch, Klimt, Gaudi, Eiffel
o Historizmus:
 a korábbi történelmi időszakok művészeti stílusának egyidejű felújítása
 inkább képzőművészet, különösen az építészetben (Alpár Ignác, Lotz Károly, Hauszmann)
o l’art pour l’art:
 =művészet a művészetért
 öncélú csoportosulása a szerzőknek
 a polgári társadalom művészet- és egyéniségellenes valóságát elutasítva a szépség
kultuszában keresi az értékteremtés lehetőségét
 pl.: Théophile Gautier és köre