1

AZ APOSTOLI ZSINAT DÖNTÉSEIRŐL

Csel.15,23-29.
Az apostoli zsinat határozatairól:
»... További négy igehely, amelyekre szintén hivatkozni szokás, egy csoportba tartozik:
 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak
az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való
atyafiaknak üdvözletüket! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi
közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti
lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt
megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat
válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és
Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus
Krisztus nevéért. Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén
tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk,
hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon
kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól , a vértől , a
fúlvaholt állattól , és a paráznaságtól ; melyektől ha megóvjátok magatokat,
jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! Csel.15,23-29. (Károli fordítás)
 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep,
vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő
dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Kol.2,16-17.
 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert
titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez,
a melyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és
hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába
fáradoztam körültetek. Gal.4,9-11.
 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden
napot egyformának tart . Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem
ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem
eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. Rm.14,5-6.
Rm.14,5–6. Azonos problémával kapcsolatos apostoli nyilatkozatok ezek, tényleges tartalmuk
megértéséhez ugyanarra a „kulcsra” van szükség. Ez pedig annak a hitelvi és gyakorlati
problémának az ismerete, amely az apostoli kereszténység korának nagy problémája volt, illetve
annak felismerése, hogy mind a négy nyilatkozat ebben a kérdésben foglal állást. Az üdvösség-
terv előrehaladásának, tehát saját koruk „jelenvaló igazságának” a megértése körül alakult ki egy
vitahelyzet, amely bizonyos egyéni sajátosságokkal, de minden gyülekezetet érintett. Krisztus
egyházának nagy ellensége, Sátán igyekezett tévtanokat, vitákat, botránkozásokat és szakadásokat
okozni e kérdés körül.
Ez a vitakérdés a következő volt: Krisztus földi szolgálatával és feltámadásával
beteljesedtek, valóságossá lettek az ószövetségi áldozati rendszer, a ceremoniális törvény
előképei, és ezzel rendeltetésük meg is szűnt, érvénytelenné, szükségtelenné váltak. Egyes,
zsidókból lett keresztények azonban nehezen értették meg ezt az igazságot. Nehéz volt
elfogadniuk, hogy előkép-természetüknél fogva, Krisztus eljövetelével érvényüket veszítették
azok az igen szentséges szertartások, amelyekre maga Isten oktatta Mózest a Sínai-hegynél. Más,
 2

valójában megtéretlen zsidókból lett keresztények, akiket Pál apostol „belopózkodott hamis
atyafiaknak nevez” (Gal.2,4), viszont nem is akarták ezt megérteni. Féltékenyen őrizték az
ószövetségi rendeléseket, mint megkülönböztető nemzeti sajátosságukat, és azt követelték, hogy a
pogányságból megtérő keresztények is tartsák meg ezeket, az üdvösség feltételeként. A
pogánykeresztényeket mindez foglalkoztatta, aggasztotta, sokakat megzavart és tévútra vezetett.
Zsidó és pogány származású keresztények közös gyülekezeti életében különösen élesen
vetődtek fel az alábbi problémák:
1. A körülmetélkedés kérdése, amit sok zsidóból lett keresztény az Isten népéhez tartozás
elmaradhatatlan megkülönböztető jegyének tekintett.
2. Az áldozati rendszerbe tartozó ún. ceremoniális szombatok, az évenkénti hét
munkaszünetes ünnepnap megtartása. (Ezek a következők voltak: a kovásztalan kenyerek
ünnepének kezdő és záró napja; a hetek ünnepe, vagy pünkösd ünnepe; a kürtzengés
ünnepe; a nagy engesztelési nap; a sátoros ünnep kezdő és záró napja. Lásd: Móz.III.23.
fejezet. A ceremoniális szombat kifejezés értelme: A héber sabbat szó jelentése =
nyugalom, ezért a hetednapi szombat IV. parancsolatban elrendelt heti nyugalomnapja
mellett így nevezték az évenkénti munkaszünetes ünnepnapokat is, amelyek a hét
különböző napjaira estek.)
3. Az évenkénti ünnepekkel kapcsolatos étkezési szokások (például kovásztalan kenyér
fogyasztása a páskaünnep utáni kovásztalan kenyerek ünnepének napjai alatt stb.).
4. A vér fogyasztása. A pogányoknál ez szokásos volt, és bizonytalanság volt akörül, hogy a
vérfogyasztás tilalma az ószövetségi törvény maradandó érvényű egészségvédelmi
rendelkezéseihez tartozik-e, vagy pedig az áldozati rendszerhez, a vér áldozati jelentősége
miatt.
5. A bálványoknak szentelt hús fogyasztása. A pogány világban a piacokon és
mészárszékekben árusított hús formailag mind bálványáldozati hús volt, mert ha
kereskedelmi célból vágták is le az állatot, formailag akkor is a bálványistennek áldozták.
A pogány-keresztények hitetlen rokonaik vendégségeiben is ilyen húst ettek. Az ilyen hús
fogyasztását sokan a bálványistenekkel való közösség teremtésnek, bálványimádásnak
tekintették.
6. Végül a zsidó népnek adott polgári és ceremoniális törvények védték a házasság
tisztaságát, a nemi erkölcsöt is szabályozták. A pogányok sokkal szabadosabbak voltak e
tekintetben, és ott volt az aggodalom, vajon nem lenne-e szükségük ezekre a
rendelkezésekre.
Az apostolok állásfoglalása a problémában a következő volt:
1. A ceremoniális törvény, amely „árnyéka”, előképe volt a bekövetkezendőknek, Krisztus
áldozati halálával beteljesedett és ezzel érvényét, értelmét veszítette. Az istentisztelet
gyakorlatában az ószövetség előképeit az újszövetség emlékezése váltja fel, a keresztség
és az úrvacsora által. Üdvözítő erejük egyébként sohasem volt az ószövetségi
szertartásoknak önmagukban, hanem a „Krisztushoz vezető nevelő” (Gal.3,23–27)
szerepét töltötték be. Azokat a hívőket vezették üdvösségre, akik a jelképek által
megértették és hitben elfogadták az eljövendő Megváltó szabadítását. Erre az odavezetésre
a valóság eljöttével azonban nincs többé szükség.
2. A pogányoknak nem kell körülmetélkedniük és nem kell megtartaniuk a ceremoniális
szombatokat.
3. A vérfogyasztástól azonban tartózkodjanak, mert ez nem egyszerűen a ceremoniális
törvény része, hanem ősi, teremtői rendelkezés, miként a tiszta és tisztátalan állatok
megkülönböztetése is. Már a vízözön idején, a zsidó nép keletkezése előtt is érvényben
volt (Móz.I.7,2; 8,20; 9,3–4), mint elsősorban egészségvédelmi rendelkezés.
4. A bálványáldozati hús fogyasztása önmagában nem tisztátalan, mivel a bálványistenek a
valóságban nem léteznek, és így a nekik áldozott hús fogyasztása nem hozhat velük
kapcsolatba senkit. A mészárszékekben vagy vendégségben nyugodtan meg lehet
 3

vásárolni, illetve el lehet fogadni a formailag bálványoknak áldozott húst. De

bálványáldozati lakomán részt venni, bálványáldozatként fogyasztani az ilyen húst,
viszont már kapcsolatlétesítés az ördöggel, a pogányság tévelygéseinek ihletőjével
(Kor.I.8. és 10. fejezet). A kereszténynek a bálványimádástól teljesen el kell határolnia
magát, annak a látszatától is őrizkednie kell.
5. A nemi erkölcs területén is érvényben marad mindaz, ami Isten örök erkölcsi törvényén, a
Tízparancsolat rendelkezésén alapszik. A pogányoknak is, mint megtért embereknek,
korábbi életükhöz képest egészen más szemléletet, szokásokat, magatartást kell
elsajátítaniuk ezen a téren.
E közös tartalmon túl, egyenként is néhány megjegyzést kell tennünk még a négy igével
kapcsolatban:
-- Az apostoli zsinatról szóló leírásban (Csel.15. fejezet) figyeljük meg a következőket: A
fejezet 1. és 5. verse világosan meghatározza, hogy milyen kérdést vitattak a zsinaton, illetve mire
vonatkozóan hoztak határozatot. Egyes, a farizeusok rendjéből való zsidó-keresztények
megzavarták a pogányságból megtérteket azzal az állítással, hogy a körülmetélkedés és a mózesi
törvény megtartása nélkül nem üdvözülhetnek. Tehát kifejezetten és kizárólag a ceremoniális
törvényről volt szó!
A 20–21. versekben olvasható megjegyzéssel valószínűleg arra utalt Jakab apostol, hogy
elégséges egy alapvető eligazítást megírni a pogányoknak csupán a vitatott kérdésekben, mert az
ószövetségi törvényt egyébként mindenütt ismerik a szombati, zsinagógai törvény-felolvasások
révén. (Az ószövetségi iratok ismeretéhez ez volt akkor a legfőbb forrás, tekintettel arra, hogy az
ószövetségi iratok kézirata nem lehetett tömegek kezében és sokan olvasni sem tudtak.) Jakab
apostolnak ez a megjegyzése tehát valószínűleg a határozat rövid, vázlatos jellegét magyarázza, és
egyben tanúsítja, hogy az Ószövetség szemléletére van szükség a megértéséhez.
A hozott határozatban az apostolok elhatárolták magukat azoktól, akik a törvényből való
üdvösség elméletével agitálták a pogány-keresztényeket. Ugyanakkor megerősítették Pál és
Barnabás tekintélyét, mint akik helyesen hirdetik az evangéliumot (25–27.«
TANULMÁNYOK\KERAK\Vankó\A szombatról szóló vitairat.doc – ból részlet