1

886.

I. ELŐSZÓ HELYETT
A most kézben tartott tanulmány, melyet a kedves olvasó becses tekintetével pásztáz, unikum.
Igen, mindenféle értelemben az. Hasonlít arra a bizonyos nedűre amelytől egy kicsit
megszédül az ember, és amikor először ízleli, bizony nagyon keserű tud lenni. Viszont kellő
mértékben gyógyító hatást fejthet ki.
Az itt leírtak 7 év kutatásának gyümölcsei. Mégsem egy úgynevezett szakmunkáról
van szó, amelyben minden adat azonnal ellenőrizhető, mely által rögtön alátámasztást
nyernek, vagy azonnali cáfolatban részesülnek az állítások.
Jelen sorok írója nem irodalmár, így ne várjon senki egy remek és izgalmas
fordulatokban bővelkedő, lírai magasságokban szárnyaló kisregényt! Viszont nem is
akadémikus, így tudományos értékű műre se számítson a becses olvasó! A szerző csak egy, a
téma iránt elkötelezett személy, aki tesz egy eszmefuttatási kísérletet. Ez egy tanulmány, egy
olyan ember munkájáról és főként életszemléletéről, amelyet csak felszínesen ismerünk.
Nagyon kevesen pillanthattak azon eseménysorok mögé, amelyek a történelmi folyamatokat
mozgatják. Neki megadatott.
Nagy szavak! Mondhatja joggal az érdeklődő, és teljes mértékben igazat adok neki. De
egy olyan ember szavai (rajzai), aki életével bizonyította, hogy tiszta forrásból táplálkozik,
amely nem apad el soha.
Különleges területre téved, aki belekezd ebbe az utazásba, olyan gondolatokkal és
eseményekkel fog szembesülni, amiket már gyermekkora óta ismer, de most egy kicsit más
megvilágításban szemlélheti őket.
Ne vágjunk ennyire a dolgok elébe! Először is ismerjük meg azt az embert, aki
változtatott a világon, és létrehozta azt a mozgalmat, ami mindmáig a legnagyobb civil
szervezet! Akinek egész gondolkodásmódját és érzésvilágát meghatározta a szülői házból
hozott életszemlélet és tisztelet. Ki is volt ez az ember, akinek még a nevét is olyan nehéz
kiejteni?

II. HENRY DUNANT

Amikor Jean-Henri Dunant néven 1828. május 8-án megszületett, egy komoly család
szeretett első fiúgyermeke lett. Nagyon szerencsés volt, hogy egy olyan nagyszerű svájci
városban láthatta meg a napvilágot, mint Genf. Szülei „jó” családból származtak és igen
tehetősek voltak. Apja Jean-Jacques Dunant munkája mellett a genfi Gyámügyi kamara
önkéntes tagja is volt, amely azt a feladatot jelentette számára, hogy teljes odafordulással
kellett foglalkoznia a fiatalok és a rabok problémáival is. Mindezt nemcsak otthon
Helvéciában tették ő, felesége Anne-Antoinette és fiuk Henri, hanem Francia honban is
önerőből, anyagi támogatás, sajtóvisszhang és nyilvános elismerés nélkül. Tették, mert úgy
érezték így szolgálhatnak annak, akire rábízták a jövőjüket, akinek intelmeit követve látták
csak értelmesnek, hasznosnak életüket.
Dunant úr úti céljai között szerepelt a touloni fegyházban büntetésüket töltő svájci
elítéltek meglátogatása is. Magával vitte Henrit, aki érzékeny fiúcska volt. Ezt az
érzékenységet talán gyengéd és jólelkű édesanyja ébresztette fel benne. Henrit
megdöbbentette a fegyház sötét udvarán gyakorlatozó rabok látványa, miközben az ég csak
egy kicsiny kék foltnak látszott a szürke kőfalak mögött. Valamivel később az utcán ismét
látta ezeket a rabokat, a társadalom páriáit, a bokájukra erősített lábbilinccsel, a kőtörés
kemény munkája közepette. Némán ment tovább majd megszólalt:
 2

1
„Ha nagy leszek, írok majd egy könyvet, hogy kiszabadítsam őket.”

Megtette. 34 évesen írt egy könyvet, amely nagyon sok embert szabadított ki a fogolytáborok,
az emberi kegyetlenség, a nemtörődömség, az önzés börtönéből.
18 éves korában állást vállalt egy banknál – mert ugye valamiből élni kell – és
Algériába utazott, hogy Setif svájci kolóniát irányítsa. Rajta nem uralkodott el a
bankárszellem, amely már az ókortól napjainkig kísérti a pénzembereket (is). Rögtön
hozzálátott a jó gabonatermesztési tulajdonságokkal rendelkező terület malmokkal történő
fejlesztéséhez. Ez már akkoriban sem ment könnyen. A bürokrácia ragadós csápjai messzire
elértek. Algéria francia övezet volt, ezért francia engedélyekért kellett folyamodni, először a
helyi hatóságokhoz, majd a Tunéziában székelőkhöz és a szó mindkét értelmében megállja a
helyét. Pedig csak egy kis „rásegítés” kellett volna, egy kis támogatás a döntéshozó uraknak,
hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok. Emberünket nem ebből a fából faragták. Nem is
kapta meg a koncessziót a malmokra! Még akkor sem, amikor világossá vált a hatóságoknak,
hogy ez nagy fejlődést hozhatna a régiónak. A pénz beszél...
Ezért hősünk útra kelt a Birodalom urához. Ekkor a Francia „Birodalom”, a harmadik
az Angol és az Orosz után a kontinensen a Habsburg mellett. Mivel Napóleon, méghozzá a
harmadik az ilyen nevű franciák között, aki 1852-ben nagyon cselesen szerzi meg a hatalmat a
zavargásokat kihasználva - no meg a rokonságot a nagy Bonapartéval- ekkor nem tartózkodik
Párizsban, mert hatalmas hadserege élén a festői Lombardiába tart, a Garda tó mellé. Na, nem
a jól megérdemelt legénységi nyaralók kulcsait szeretné személyesen átadni, egy kis
lepényevéssel és zsákban futással egybekötve, hanem a Szárd – Piemonti Királyság
csapataival közösen kíván leszámolni a Habsburg császárral és harcoló alakulataival. Mindezt
nem személyes ellenszenv, gyermekkori sérelem miatt teszi, hanem 2 zsíros tartományért
Nizza és Savoya hercegségekért. Ez már elég kecsegtető, hogy pár százezer ember egy kicsit
megszorongassa egymást.
Dunant ebben az időben csak 31 éves, így szeretne megfelelni az elvárásoknak, illően
megjelenni és képviselni az érdekeket a sok csillogó egyenruha között. Ezért fehér öltönyt és
világos kabátot ölt magára, amely igen hasonlított a korabeli főtiszti egyenruhákhoz. Ugyanis
akkoriban az egységeket a megfelelőbb irányíthatóságuk miatt élénk színekbe öltöztették. A
csatározásban részt vevők, ezzel egyben a hovatartozásukat is kifejezték.
Hősünknek 1859. június 23-án megáradt vízfolyásokon kellett átgázolni a haragos
villámokkal teli éjszakában. Még a csata előtt szeretett volna tárgyalni a francia császárral.
Elkésett. Mire átverekedte magát a természet erőin már késő volt. A csapatok Szent Iván
napjának ragyogó reggelén teljes hadrendben vártak a rohamra hívó kürtszóra, amely nem is
váratott sokáig magára.
Megkezdődött a XIX. század egyik legnagyobb ütközete. Tolkient idézve, itt dőlt el
(olasz) középfölde sorsa. Solferino városka dombos határában olyan mészárlás kezdődött
amilyet szem - a Napóleon által fémjelzett háborúk óta - nem látott. Két birodalom
legkiválóbb harcosai támadtak egymásra a nehéz terepen. Parancsnokaik könnyítendő a
terhükön levetették velük a hátizsákot, és éhgyomorral küldték őket a harcba. Gondolták, több
marad vacsorára, ha nem reggeliznek. Azért egy kupica szíverősítővel még megkínálták őket.
(Azért ez így emberségesebb! Nem?)
A környékbeli őstermelők (korhű szóhasználat szerint: parasztok) nem lévén kábeltévé
előfizetők, ezért kiültek megnézni az évtized eseményét. Amikor a tüzérség elsütötte az
ütegeket a helyiek tudták, nagy fogás ígérkezik. Régi, jó hagyomány szerint a halottakat
kifosztották, hiszen úgy sem veszi már hasznát értéktárgyainak az elhunyt. Aki mellesleg
életét áldozta azért, hogy ők megszabaduljanak az idegen uralomtól.
1 Brown, Pam: Henry Dunant. Exley. 1988. 7.p.
 3

A csata hevesebb lett, mint amire számítottak. A tüzérek jól végezték dolgukat az
aranyló reggeli napsütésben, amit több tucat ember szétszakított teste jelzett melyek véres
cafatokként csapódtak bajtársaikra. A gyalogság megkezdte megállíthatatlan menetelését a
szuronyerdő közepébe, melyben a biztos halál várt rá. Elfutni nem lehetett, mert mindenkit
ezrek nyomtak előre a győzelemért. Ölni kellett, minden áron. Elfogyott a lőszer. A lassan
tölthető puskák - amelyeket csak 7 év múlva vált le a hátultöltős Lorentz karabély - nem
működtek hatékonyan a közelharcban. Ekkor kerültek elő a tőrök. (Már akinek volt.) Ha nem
rendelkezett ezzel az eszközzel akkor a nadrágszíjjal vagy a puszta kezével esett az
ellenségnek. (A honvédségi kiképzésnél azt mondta a főtörzs, hogy ha kifogy a lőszer a
gépkarabélyból, akkor ott a gyalogsági ásó, és azzal üssük szét az ellen fejét. Milyen jó, hogy
ennyit fejlődött az emberiség! A NATO-ról már nem is beszélve...)
Az afrikai lövészek is kitettek magukért, de a Habsburg oldalon harcoló délszláv
csapatok olyan kegyetlenséggel számoltak le ellenfeleikkel, hogy a sokat látott frontharcosok
is megrémültek, amikor foggal harapták át ellenségeik torkát, és ujjaikkal tolták ki támadóik
szemeit. (Azért jó tudni, hogy a jugoszláviai polgárháborúban nem volt ilyesmi. Mert ezek a
népek - és a magyarok is ugyebár - sokat léptek előre a civilizációs ranglétrán.)
Ha mindez a borzalom nem lett volna még elég, a kor stratégiája szerint rohamra
vezényelték a lovasságot, akik oldalba kapták a harcoló szárnyakat. A lovak addig ezer
számra a földön fekvő sérülteken átgázolva haladtak céljuk felé, közben széttaposva az alattuk
elterülők agyvelejét.
Mivel semmilyen egyezmény nem volt érvényben arról, hogy mi legyen azokkal, akik
megadták magukat, vagy fogságba estek, ezért a dühös katonák végezni akartak mindenkivel.
Szerencsére erre nem került sor, mert így a fogságba került 32-es ezred magyarokból álló
katonáit felkoncolták volna. Köszönhetően Henry Dunantnak, aki a magyarokat jellegzetes
szűk huszár nadrágjukról felismerve közölte a franciákkal, hogy nem ezek a katonák követték
el a kegyetlenkedéseket, hanem más tartománybeli csapatok. Így a magyarok megmenekültek.
Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, nem csak ők.
Dunant elfeledkezve a császárral megbeszélt találkozójáról rögtön segélycsapatokat
szervezett az addig a Dolby Surround 5.1-es térhatást élvező helyi lakosokból, elsősorban az
asszonyokból. Ismerte a mondást: „Keresd a nőt!” Meg is találta! Egy egész századra valót.
Kérdezhetnénk, hogy miért volt erre szükség? Ha erre kimerítő választ szeretnénk kapni,
akkor vissza kell menni egy kicsit a történelemben. Már az ókorban volt hadi orvoslás, de az
erősen korlátozott hatáskörrel és személyzettel bírt. Ráadásul a szemben álló katona sérülten
is ellenség volt, nem pedig rászoruló embertárs. A nagyszerű orvos Hippokratész, kerek perec
megtagadta a Perzsa Birodalom sebesült katonáinak ellátását.
A középkorban különböző ispotályos rendek jöttek létre egy bizonyos názáreti ács
életének hatásaként. Ilyen betegápoló rend voltak a Johanniták, akik a Jeruzsálembe
igyekvőknek nyújtottak segítséget, ha rászorultak és a muszlimokkal vívott háborúk sérültjeit
is ápolták. Természetesen ezek a harcok is magasztos célokért zajlottak. Az Isten nagyobb
dicsőségéért, a szeretetért, az erkölcsért és a pogány muzulmánok, a szakadár bizánciak római
hitre térítéséért történt. Ezt mi sem szolgálta jobban, mint a kifosztott városok, megerőszakolt
nők, legyilkolt gyerekek és öregek garmada, akiknek vérében gázolva törtek be az első
keresztesek Jeruzsálembe az 1099-es esztendőben. Annyira szent célért folytatódtak ezek a
háborúk, hogy még az ispotályosok is fegyvert fogtak – holott az a názáreti ács azt mondta:
 „akik fegyvert fognak, fegyverrel kell elveszniük” /Mt.26,52/
Oda se neki! - gondolták lovagjaink. Mert ekkor már külön vált a lovagrend és a gyógyítók
közössége. A Német Lovagrend tagjai miután II. András kiűzte őket Erdélyből a Balti tenger
partján alapítottak birodalmat, és karddal terjesztették a hitüket, míg az orosz Alexander
Nyevszkij a befagyott Néva jegén meg nem állította a teuton sereget. Később a lengyelek a
 4

grünwaldi csatában kényszerítették térdre őket. A Johanniták Rodoszra költöztek teljes

hajóhadukkal - amely elsősorban nem kórházhajókból állt - majd Máltára, ahonnan később
nevüket is kapták és még sokáig harcoltak a terjeszkedő Török Birodalommal. A
templomosok rendje, akik már kezdetektől kalandorok voltak - bár szegénységi fogadalmat
tettek - pár évtizeden belül olyan bankházrendszert hoztak létre és úgy meggazdagodtak, hogy
ez okozta vesztüket. Így a kora újkor kezdetére nem maradt olyan szervezet, melynek segítői
szabadon közlekedhettek volna a csatatereken. Így a modernizálódó hadseregek saját
egyenruhájukba öltöztették egészségügyi egységeiket, akik csak a bajtársaikat látták el. Ennek
az volt a hátránya, hogy kevés volt a szakképzett sebesültellátó személyzet, plusz még
megkülönböztetni sem lehetett őket a harcolóktól. Ezért potenciális célpontok voltak.
A higiéniás körülmények egyenesen borzasztóak voltak mai szemmel nézve. A hullák
egymás hegyén – hátán feküdtek a kórházakban és az ellátó helyeken. (Mennyire boldog
vagyok, hogy ma már nincs ilyen)! Akik sérülten kerültek be, azok jó eséllyel kaptak
különböző fertőzéseket. A Latrina egy nagy dézsa volt, amibe egyszerre többen is ürítették
székletüket, ami a vérhasjárványnak köszönhetően igen sűrűn megtörtént. Ha ebben a rossz
állapotban valaki bizonytalan volt, az nyugodtan magával ránthatta a hasonló sorsú, a dézsa
szélen egyensúlyozó társát is. Ráadásul mindezek után még zuhanyozni sem tudtak. A padlón
végigfolyó pöceléről, már említést sem teszek.
Ezek az áldatlan állapotok az 1859-es solferinoi csatában teljesedtek ki. Ekkor ugyan
is – mi sem bizonyítja jobban a humanitás bukását – ezer lóra négy állatorvos, ugyanennyi
emberre egy orvos jutott.
A harcok kifejezetten embertelenek voltak. Ekkor még korán sem beszélhetünk
gépesített hadviselésről, mégis több mint 40 000-re tehető a sérültek és a halottak száma,
pedig a csata jóformán csak egy napig tartott. A másik három napban pedig összeszedték a
halottakat. Erre a munkára senki sem volt felkészülve. A több tízezer sebesült és az oszladozó
tetemek egyformán megviseltek mindenkit.
A tábori sebészek lelkiismeretesen küzdöttek a sebesültek életéért, de annyi lábat,
kezet kellett levágniuk – mivel a kor orvostudománya még nem ismerte az antibiotikumot és a
megfelelő fertőtlenítő módszereket - hogy teljesen kimerültek, ahogy az őket segítő hadi
személyzet is. Közben a csatatérről esténként még mindig elhaló hörgések, kétségbeesett sírás
és a döglegyek dongása hallatszott, mindezt a rothadás átható bűze kísérte.
Ezeket látva Dunant az összegyűjtött női segítőkkel megkezdte a segélynyújtást. A
helyieknek nem volt könnyű elfogadniuk azt a nézetet, hogy „Mindnyájan testvérek
vagyunk!”. Ahhoz, hogy valóban mindenkin segíteni tudjanak, ez szemlélet pedig szükséges!
Ezért az asszonyok maguk is gyakran mondogatták: „Siamo tutti fratelli!”. Így létrejött az a
hangulat és szellemiség, amelyben már lehetett dolgozni gyűlölködés, a bosszúállás vágya és
félelem nélkül.
A sok-sok sebesült ellátása és a segélyszállítmányok megszervezése után Dunant
Párizsba utazott üzleti ügyeinek lebonyolítása miatt. Mindeközben utolérte őt a „Vietnam
szindróma”. (Bár akkoriban ezt nem így hívták, mert ennek a kifejezésnek a megjelenéséig jó
100 évet kellett várni.) Hősünk nem tudott aludni és napközben is folyton a csata szörnyű
képei peregtek előtte. Napról napra szembesült az apokalipszis tűzszínű paripájának
lovasával, a HÁBORÚVAL.
Mi is tulajdonképpen az apokalipszis? A jelenlegi világ vége és az addig elvezető
események sora. Erről bővebb leírást a Bibliában Dániel és János könyvében talált Dunant.
Ezek a könyvek a legnehezebben érthetőek. Miért? Mert tele vannak jelképekkel. Ennek oka,
hogy a keleti népek nyelve úgynevezett képes beszéd. Ezért másképp is gondolkodnak mint
mi, és főképp másként is asszociálnak. Különösen így van ez, ha arra gondolunk, hogy ezek
az írások a kétezredik évük körül jártak már akkor is, amikor Dunant olvasni kezdte őket.
Ezek a jövőre vonatkozó kijelentések nagy hatást fejtettek ki rá, és egész jellemét átformálták.
 5

Igen csak nyomasztották a látott tragédiák emlékei, amikkel nem tudott mit kezdeni.
Elmehetett volna inni, és napjait kocsmákban tölthette volna, s közben Petőfi Sándor
sokatmondó Borozó versét idézve:
„Gondűző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondűző borocska mellett,
Sors, hatalmad megvetem.”

dajdajozva sajnálhatta volna önmagát. Vagy a szerelem fővárosában bátran áldozhatott volna
Vénusz „istennőnek” egy-egy nyilvános házban, ahogy kora nagyjai is (és korunk nagyjai is)
megtették. Mégsem így cselekedett. Miért? Valószínűsíthetően azért, mert az elvei nem
engedték. Ahogy hazánk vezérlőfejedelme II. Rákóczi Ferenc sem tette meg, amikor Itália
takaros kuplerájainak gyönyörűséges lányai hívogatták szerelmi légyottra.
Dunant más módszert választott. Kiírta magából a borzalmakat. Méghozzá 1862
őszén. Novemberben megjelenő rövidke könyvében lefesti a csatát, tényszerű leírást ad a
hadmozdulatokról, a csapatok és vezetőik helytállásáról, viselkedéséről, a szomorú
következményekről és arról, hogy mennyire nagy szükség lenne egy sebesülteket ápoló
nemzetközi szervezetre, amely nem része egyik hadseregnek sem.
A könyv nagy sikert aratott. Egy hónap alatt elfogyott az összes példány. Mondjuk
ebben az is nagy szerepet játszott, hogy jó PR érzékkel elküldte az első példányokat Európa
uralkodóinak, akik vevők voltak az ötletre, és megnyitották füleiket, később pénztárcáikat is.
No, nem hősünknek, hanem a fejlődésnek saját hadseregeik, népeik egészségügyi ellátottsága
érdekében. Ami később bőven meg is térült számukra, amint ezt majd látni fogjuk.
Munkája nagy port vert fel. Svájcban is felfigyeltek rá azok az emberek, akik
érzékenyek voltak a karitatív ügyekre. Ilyen volt az a négy férfiú, akik a genfi közjóléti
társaságot vezették. G. Henri Dufour tábornok, aki a helvéteknek olyan volt, mint nekünk
magyaroknak Klapka György, a híres komáromi védő. Gustav Moynier ügyvéd, Dr. Theodor
Maunoir orvos, aki kora egyik legjobb diplomatája lehetett volna Talleyrand szerint, ha nem
az orvosi pályát választja és Dr. Louis Appia tábori sebész, akinek óriási harctéri tapasztalata
volt.
Ezek az urak elhatározták, hogy meghívják Dunant, és konzultálnak vele egy olyan
társaság megalapításáról, amely kész tervet és gyakorlati cselekvési programot ajánlhat
Európa uralkodóinak. Így jött létre a Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság 1863
októberében. Feladata, kivívni azt a tiszteletet annak az emblémának, amelyet választottak,
ami biztosítja a védelmet a harcokban az azt viselőknek.
Ezt nem volt könnyű elérni. Még 1863 nyarán Dunant körbeutazta kontinensünk
nyugati felét Párizstól Prágáig, Bécstől Genfig. Minden királyi udvarban járt, ahol sikerrel
vázolta tervét a semleges egészségügyi és vallási személyzet felállításának szükségességéről.
Nem volt egyszerű elfogadtatni ezt az elképzelést. Ugyanis addig nem talált az
emberiség egyetlen olyan emblémát sem, amely igazán jól képviselte volna a semlegességet.
A latin, a görög, a pravoszláv és a máltai kereszt, vallási jelkép volt konkrét intézményi,
hadtörténelmi háttérrel. Ráadásul a különböző háborúkban csúnyán leszerepeltek, mert alattuk
igazi rémtetteket követtek el. Viszont a vörös alapon fehér helvét kereszt, a semlegességet
fejezi ki mind a mai napig. Svájc a Napóleon vezette háborúk óta nem állt hadban senkivel.
Nem volt tagja egyik katonai szövetségnek sem. Így az állam címere egyet jelentett a
semlegességgel. Bár itt felemlíthetnénk a középkortól méltán hírhedt svájci zsoldosokat, akik
brutalitásukkal, könyörtelenségükkel, kímélet nélküli precizitással végrehajtott
hadműveleteikkel öregbítették az alpesi állam katonai tradícióit. Viszont ezek a zsoldosok
nem is a helvét kereszt alatt harcoltak, hanem a Szent Német-Római Birodalom, a
 6

legkatolikusabb király a francia, és a spanyol hadsereg saját felségjelzése alatt. Sőt, még
Krisztus földi helytartójának mondott Pontifex maximus is – a Michelangelo által tervezett
ruhákban - alkalmazta őket.
Viszont a svájci címert nem lehetett felvarrni a különböző hadseregek egészségügyi
alakulataira, mert nem a svájci államot képviselték. Így egy kis változtatással „kifordították”
az embléma színeit. Fehér alapon vörös kereszt lett a jelvénye az új megszülető
mozgalomnak.
1864-ben ismét konferenciát hívtak össze, amelyen 16 állam – ez akkoriban soknak
számított – vett részt. Elfogadták a szárazföldi sebesültek és ápolóik védelméről szóló első
genfi egyezményt, amelyet még három követett és két kiegészítő jegyzőkönyv, amelyek a
háború áldozatainak védelméről szóltak.
Dunant minden idejét ennek a mozgalomnak szentelte. Úgy érezte, hogy itt most végre
igazán nagy dolgot tehet embertársaiért. Ez az érzés annyira hatalmába kerítette, hogy csak
későn eszmélt a fenyegető anyagi problémákra. Így 1867-ben csődbe ment. Ugyan
vállalkozásának bukása nem az ő hibája volt, a bíróság mégis őt mondta ki bűnösnek hűtlen
kezelés és csődbűntett vádjában. Ami különösen fájt neki, hogy nagyon sok ember bízott
benne, és fektette be pénzét a nevével fémjelzett üzletbe. Barátai elhagyták, rokonai
szégyenletesnek tartották tettét. Így Párizsba ment hitelezői elől.
Mi sem jellemzi jobban mint, hogy nem kimentette pénzét és a felelősséget áthárította
másra, hanem azon dolgozott, hogy adósságait rendezni tudja. Ez a következő 30 évben nem
sikerült. Koldus szegényen volt kénytelen vándorolni Európában.
Mindeközben a nagy párizsi világkiállításon 1869-ben helyet kapott a Vöröskereszt,
ahol mentéstechnikai eszközöket mutattak be. Itt szerették volna kiállítani bronzból készült
mellszobrát. Ezt ő akkor szerény anyagi helyzetére való tekintettel visszautasította. Igazából a
fő ok nem ez volt, hanem az a mondat, amit Mózes II. (Kivonulás) könyvében 20,4
olvashatunk:
 „Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, melyek
fent az égen, lent a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.”
Móz.II.20,4.
Dunant pontosan tudta, hogy a szobrok nem látnak, hallanak, éreznek és gondolkodnak. Az ő
kézzel csinált képmásának nincs szüksége elismerésre, koszorúkra. Hiszen az a faragvány
nem tett semmit az emberségesebb világért. Azon kívül rettenetes képmutatás és otrombaság
volt magát az ötletet is előhozni. Mert amíg Ő nyomorban élt, addig a többiek pedig az egyre
növekvő számú vöröskeresztes nemzeti társaságok erkölcsi hozományában fürödtek és anyagi
dolgaik is jól mentek. Dunantnak sokkal kézzel foghatóbb segítségre lett volna szüksége, mint
amit ismerősei ajándékozni szándékoztak neki. Viszont ismerte Jób történetét, és tudta, hogy
az úgynevezett „barátoktól” nem sok jót kap az ember. Mert az igazi jót nem a barátaitól
várta.
Az 1870-es évek nem sok jót hoztak Franciaországnak. Az iparilag, katonailag
rohamosan fejlődő Poroszország a saját égisze alatt egységesíteni akarta a német
tartományokat. Az erre irányuló lépéseit sorra elfogadtatta Európa hatalmaival. Akik
ellenszegültek azokat minden teketória nélkül katonailag térdre kényszerítette. Ekképpen
történt ez a Francia Császársággal is.
1870-ben kitört a francia - porosz háború ami ez utóbbiak fényes győzelmével zárult.
A német haditechnika és szervezettség maga alá gyűrte a gyengébb gall haderőt. Ennek
következtében a porosz csapatok gyors előrenyomulásba kezdtek, és meg sem álltak Párizsig.
A szerelem városába belovagolt az apokalipszis tűz színű lovasa. Kitört a kommün és a terror.
Megérkezett a fekete és a fakó színű ló is lovasaikkal együtt. Éhség és halál köszöntött a
városra. Ekkor Dunant minden anyagi támogatás nélkül, megkezdte a Párizsban rekedtek
 7

segítését. Önkénteseket szervezett és a Vöröskereszt lobogója alatt hozzálátott a sebesültek

evakuálásához a Szajnán és a szárazföldi utakon keresztül. Közben a városban tomboló terror
szedte az áldozatait. Dunantnak többször kellett a saját testi épségét kockára tennie, amikor
egy-egy ártatlan embert akartak sortűzzel kivégezni. Az is megesett, hogy ő maga állt a
sortűzre kész kivégzőosztag és a golyó általi halálra ítélt közé.
 „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja
barátaiért.” /Jn.15,13/
Amikor a harcoknak vége lett, Londonba ment és konferenciát szervezett a hadifoglyok
ügyében, majd a rabszolgaság ellen is szót emelt.
 „Ha atyádfia nyomorba jut... és eladja magát neked, ne végeztess vele
rabszolgamunkát, hanem napszámosként dolgozzék nálad az örömünnep végéig.
Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja
vissza atyáinak birtokát” /Móz.III.25,8-42/
Ezekben az években adományokból élt.
 „Nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az
ég madarait: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei
Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” /Mt.6,25-
26/
Különböző vállalkozásaival éppen csak a felszínen tudta tartani magát. Néha vásárokon látták
miközben egy új találmányt árult, a pirofont. Ez egy olyan elmés szerkezet, amely
lángnyelveket lövell keresztül orgonasípokon, ami így dallamos hangot ad.
Ekkor esett meg vele, hogy összetalálkozott egy vagyonos hölggyel, aki a pártfogója
lett. Bár mindketten nagyon szimpatikusnak találták a másikat, sőt gyengéd érzéseket is
tápláltak egymás iránt, mégsem lettek egymáséi, a közöttük lévő társadalmi különbségek
miatt. Ez igen nehezen érintette a jó családból származó, kitűnő múlttal, komoly érdemekkel
rendelkező 40-es évei végén járó férfit, aki egyetlen figyelmetlensége miatt nincstelenné vált.
Jób ugyanazokat a szavakat mondta:
 „Az Úr adta, az Úr elvette. Legyen áldott az Úr neve.” /Jób.1,20/
És nem szólt egy szót sem az ellen, hogy egy óra leforgása alatt elveszítette az egész
vagyonát. Ahogy Henry Dunant sem, pedig igen keserű poharat kellett kiinnia. A vagyona
elvesztését, a társadalmi helyzetének romlását, a Vöröskeresztben betöltött szerepének és
múltjának eltörlését – hiszen a kedves kollégák a készülő összefoglaló történeti műből
„kifelejtették” az alapító nevét – és ha mindez nem lett volna elegendő egy tehetséges
középkorú férfinak, még a családalapítás reménye is szertefoszlott. Mindezen csapások
ellenére – akár csak Jób – ő is helytállt. Nem hagyta el elveit és hitét, hanem szilárdan
ragaszkodott hozzá. Megfogadta a tanácsot, amely így szólt:
 „Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!” /Krón.I.22,13/

III. A PRÓFÉCIA
Ebben az elkeserítő helyzetben fogott hozzá ahhoz a négy diagrammhoz, amely az
elkövetkezendőkre vonatkozó bibliai jövendöléseket illeszti bele a történelem széles
folyamába. Ezeket hatalmas plakát méretű anyagra vitte fel. A legelsőnek a teremtés címet
adta és az első hat nap eseményeit meséli el és a bűnbeesést, illetve a gonosz angyalok
lázadását. A második és harmadik kép egy kísérlet volt a kezdettől az örökkévalóságig tartó
eseményeket összezsúfolni szóval és képpel vegyesen. Ezek olyanok lettek, mint egy
szürrealista költségvetési beszámoló. Mindezt látva egy negyedikhez fogott, amely az
 8

özönvíztől ábrázolja a világ és az üdvtörténetet képekkel, szimbólumokkal. Ez egy igazi

remekmű. Korának emberei és a Biblia ismerői rögtön látták és értették azokat a jelképeket,
amelyeket használt.
A teljességhez hozzá tartozik, hogy az akkori világ teljesen meghasonlott lelki
értelemben. Hiszen a lutheri reformáció óta eltelt 300 évben hanyatlott az emberek
érdeklődése a bibliai igazságok megismerése iránt. Ez bizonyos szempontból teljesen érthető
volt. Hiszen a reformáció politikai, katonai és gazdasági felfordulást hozott.
 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért
jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy
szembeállítsam az embert atyjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával.
Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti,
mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint
engem, nem méltó hozzám. Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem
méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti
életét, megtalálja azt.” /Mt.10,34-39/
Micsoda rebellis, felforgató gondolatok ezek! Lám mégis, sok nemzet megértette abban az
időben és elkezdte kutatni az Írást és a Törvényt. A halott szertartásokat és az ebből
következő rossz politikai és gazdasági struktúrát felváltotta egy „modern” régi-új társadalom
és törvényszemlélet. Ami akárhogy is nézzük a könyvek könyvén alapszik. Ezen országok
közé tartozott Svájc, Norvégia, Svédország, Dánia. Hogy ma is a leggazdagabb,
legkiegyensúlyozottabb államok közé tartoznak? Vannak csodálatos véletlenek...
 „És bővölködővé tesz téged az Úr [minden] jóban: a te méhednek
gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében,
azon a földön, a mely felől meg esküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te
földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt
adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsönt.” /Móz.V.28,11,12/
Természetesen sok minden megváltozott az eltelt évszázadok alatt. Ellenreformáció,
felvilágosodás, és hatalmas technikai fejlődés következett. A gyarmatosítás új lendületet
kapott a világ egyre jobban kinyílt, megismerhetővé vált a hétköznapi ember számára. Ebben
a létezésben már nem volt helye olyan „ostoba babonáknak” mint az Isten. Az emberek egy
része meggazdagodott, és már sokkal kevésbé érezte magát kiszolgáltatottnak a természet
erőinek mint eddig. Érdekes módon ez az élethelyzet által felvetett kérdés, közel 3000
esztendővel ezelőtt is felmerült egy igen értelmesnek mondott személyben.
 „...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám
illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam:
kicsoda az Úr? /Péld.30,8-9/
Európa lakosai több választ adtak. Már csak azért is, mert egyre többen voltak. Sokasodtak és
szaporodtak és betöltötték a földet. Lecsapolták a mocsarakat, szabályozták a folyókat,
kiirtották az erdőket és a veszélyes ragadozókat is. Már csak a betegségektől és egymástól
volt félni valójuk. Valahogy mégis nyugtalanította őket egy gondolat. Mégsem érezte a
jómódú, vagyonos polgár, hogy teljesen a kezében tartaná az irányítást. Sokan a tudományba
vetették bizalmukat és hitték, hogy az egy napon minden kérdésükre választ fog adni. Talán
ez az a dolog, ami minden ember szívében ott van. Minden kérdésre választ kapni.
 „És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, Bizony
mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben
megadja nektek.” /Jn.16,23/
 9

E szavak ellenére, sokan az ókor óta terjedő csillagjóslástól és mágiától várták a

kifürkészhetetlen jövő megismerését. Elég ha csak Habsburg Rudolf császár prágai udvarára
gondolunk. Azért az okkult dolgok ma sem mentek veszendőbe, hiszen elég csak belelapozni
a tv műsorújságba és máris szemünk elé tárul a valós helyzet. (A modern női magazinokról
már szólni sem érdemes.) Pedig a történelmet szemlélve láthatjuk, hogy hasztalan segítőtársak
ezek.
 „No állj hát elő igéző szózataiddal, és varázslásodnak sokaságával
amelyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán
visszariaszthatod a veszedelmet. Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak
elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik
megjelentik az újholdak napján, mi jön rád.” /És.47,13-14/
A maradék pedig hitt. Hitt abban, hogy ami a Könyvben le van írva az igaz. Viszont a Biblia
olyan hangszer, amelyen sokféle dallamot el lehet játszani. Legfeljebb hamisan cseng, de ki
tudja ezt akkor megmondani, amikor éppen az örök üdvösséget és boldogságot ígérik neki.
Cserébe csak egy kis kegyességet, egy kis odaadást és sok pénzt várnak el tőle. Ez utóbbit
persze csak lassan adagolva, hogy ne fájjon annyira a zsebnek. Így az igazságot kevésbé
szorgalmasan kereső ember megnyugszik, ellanyhul, mert ő mindent megtett azért, hogy jó
ember legyen. Pedig világosan le van írva, hogy kik állnak majd a Király jobbjára.
 „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok;
jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok;
beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor
felelnek majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és
tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk,
hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és
felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád
mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom
néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én
velem cselekedtétek meg. /Mt.25,34-40/
Mennyire érdekesek ezek a sorok. Nem a legszebben hallelujázókról, vagy a legtöbb gyertyát
gyújtókról, a leghosszabb zarándokúton résztvevőkről, a legdörgedelmesebben prédikálókról,
hanem a másikra odafigyelő, szolgáló, türelmes emberekről. (Mondjuk, ez utóbbiakat sokkal
nehezebb is véghezvinni.)
 „Többet ér a türelmes ember a hősnél és az indulatán uralkodó annál, aki
várost hódít.” /Péld.16,32/
Azért azt feltétlenül érdemes nagyító alá venni, hogy Henry Dunant milyen ügyekhez adta a
nevét. Például a Fiatalemberek Keresztyén Társasága (YMCA), vagy a Vöröskereszt. Ezek a
szervezetek tulajdonképpen a Máté evangéliumában megírt szavak alapján jöttek létre, és
szolgálnak mind a mai napig több - kevesebb sikerrel.
Mivel a korabeli emberek egy része is látta, hogy nincs minden rendben a világgal –
mátrix életérzés – ők is válaszokat kerestek. Mint láthattuk, mindenki másféle válaszok után
kutatott. Viszont egymástól függetlenül, Amerikától Európán át Ausztráliáig egy olyan iratot
kezdtek boncolgatni, amit addig igen csak figyelmen kívül hagytak. Ez a Dániel könyve volt.
Ebben az iratban több különleges történet, jóslat és olyan jelkép található, amely értelmezése
igen nehéznek és nem kívánatosnak bizonyult. Ezen felül pedig magának a szerzőnek is azt az
utasítást adták hogy:
 „Te pedig Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső
időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.” /Dn.12,4/
 10

A tanulmányozás hatására mozgalmak indultak el világszerte, amelyek elsősorban Dániel és a

Jelenések könyvének megismerésére és megfejtésére irányultak. Mivel az ebben résztvevő
emberek többségét nem önös érdekek motiválták, így gyorsan haladtak a Biblia többi
könyvének megismerésével is. Ennek széles társadalmi rétegekre való hatása láthatóvá lett.
Sok ember értékrendje megváltozott, és cselekedni vágyták az olvasottakat, nem pedig holt
szertartásokat végezni. Így történt, hogy Dunant még ifjú korában, szüleivel együtt áttért az
Ébredés egyházához amely a jótékonyságban megvalósuló hitet képviselte.
A tanulmányok során a csoportok jelentős része arra a következtetésre jutott, hogy az
idő közel van, amikor is visszajön a Megváltó, aki majd megítéli a világot és megfizet
mindenkinek érdemei szerint. Ez akkor igen – igen elhamarkodott következtetés volt. Mert
ugyanis az 1870-es évek közepére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a megszabadító késik.
Sőt! Egyesekben az is felmerült, hogy sosem jön el. Pedig világosan le van írva:
 „Arról a napról pedig senki sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú,
hanem csak az Atya.” /Mk.13,32/
Dunant ifjú kora óta több mint 30 év telt el, és ő koldusszegény, nincstelen, megvetett,
kitaszított, ráadásul még a fiatalsága idején megígért – anno szeretett szülei által is várt
megváltó – eljövetele elmaradt. Ezekből egy is elég kemény pofon egy olyan embernek, aki
végigszolgálta az életét, hát még így, egy csokorba kötve.
 „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak,
és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” /És.40,30-31/
Ekkor született az a diagramm amely tanúságot tett az elkötelezettségről.

IV. A VILÁGTÖRTÉNELEM
 „Ami volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi
ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.” /Préd.1,9/
Ez a legérdekesebb történelemszemlélet, amit valaha láttam. Mert van olyan állítás, amely
szerint a történelem kisebb – nagyobb megtorpanásokkal, de egyenes irányban fejlődik előre.
Határ a csillagos ég, ahogy mondani szokták. Tehát semmi nem állja majd a fejlődés útját, és
az ember kilép a kozmoszba, más bolygókat hódít meg, uralma alá hajtja az egész galaxist, és
ha lehet, még a világegyetemet is. Ez teljesen logikus, jól felépített elmélet, ha materializmus
van és nincs Teremtő, akinek célja van teremtett lényeivel.
Ez előbbiben nem hitt Dunant. Látta, hogy a fejlődés elsősorban látszólagos. Ugyan a
technikai eszközök látványos fejlődésnek indultak, de azt azért mai mérnökeink is bevallják,
hogy bajos lenne megépíteni egy gízai piramist, a Latin-Amerikában talált milliméter
pontossággal illeszkedő falakról, földalatti bunkerekről, a Nazca fennsíkon elhelyezkedő
rajzokat már nem is említve. Azért az Igazság kedvéért meg kell említeni, hogy az
egészségügy és az orvostudomány valóban ugrásszerű eredményeket ért el. Viszont ennek
következtében olyan betegségeket is sikerült kitenyészteni, amelyek addig ismeretlenek
voltak. Ennek ellenére a születési létszám rohamosan emelkedik, és nő az élve születések
száma. Ez örvendetes lenne, ha jó megoldások születnének a túlnépesedés, az elöregedő
társadalmak és a növekvő szegénység és az irdatlan gazdagság lélek és test betegítő
problémájának kezelésére. Sajnos ezekre a világ mindig, minden korban ugyan azt a választ
adta. Hulljon a férgese!
A másik látszólagos fejlődési terület a politika. Korunkban oly divatos világpolitikai
szinten kiállni a demokráciáért, amely modern és haladó gondolat. Mert ez hozza el a
szabadságot a népeknek. Állítják azok a vezetők, akik több tízezer katonával biztosítják ezt a
 11

szabadságot a saját cégeik extraprofitszerzésének. Még jó, hogy hazánk történelmében nem
nagyon volt ilyen esetre példa. Ugye?
Egy szó mint száz, planétánkon a jelenleg megtalálható és uralkodó politikai
rendszerek ideológiáját lassan több mint 2500 éve kidolgozták. A peloponnészoszi háború
(Kr. e. 434-401) idején már az athéni polgárok vezetője Periklész, egy nagyon komoly
beszédet mond a demokrácia értékeiről, és annak megvédésére buzdítja honfitársait.
Manapság a csillagsávos lobogó előtt szokott hasonló színezetű szónoklatokat zengeni Bokor
György W.
Akármerre is indulunk, már az ókorból is csupa ismerős politikai formára találunk.
Említhetnénk a királyságot. Erről, ha emlékeim nem csalnak, Arisztotelész is ejtett pár szót,
ami mind a mai napig él és létezik, csak néhol alkotmányosnak hívják. Ahol nem
alkotmányos, ott általában kijárási tilalom van érvényben. A fejedelemségek a mai napig
virágoznak, lásd: Egyesült Arab Emírség. A császárság, ami eredetileg római találmány volt,
később a muzulmán államok szultánság néven átvették, és mind a mai napig használják. Új
találmányként gondolhatnánk a kommunizmusra, hiszen Karl Marx és Henry Dunant
kortársak voltak, a „jó” Vlagyimir Iljicsről már nem is szólva. Maguk az elmélet kitalálói is az
ősközösségi vagyonközösségre vezetik vissza koncepciójukat, de a „fejlődés” XIX. századi
formájára alkalmazták. A kommunizmus alsó foka a szocializmus. Na, már most, akárhogy is
nézzük, szocializmus néven ma is futnak politikai rendszerek (Kuba, Kína, Mongólia) Ezek az
országok úgy szocialisták, ahogy a jelen sorok írója a matematika tudományok Nobel–díjas
doktora. Ugyanis a szocializmus a legtisztább formájában az 1917-es forradalmat követő
Szovjetunióban jelent meg, de a polgárháborús körülmények következtében bevezetett
hadikommunizmus minden tervet felborított. Egyébként ezt a társadalmi formát az ókori kínai
bölcs Lao – ce a Tao Te King című munkájában részletesen kifejti.
Tehát a történéseket tekintve nem sok újdonságot sikerül említeni, ugyanis az emberi
cselekvések egy szűk séma szerint zajlanak. Már-már behatároltak. Ebbe a korlátolt,
nagyjából kiszámítható történelembe avatkozik be időnként a Teremtő. Hogyan? Mikor? A
legkülönfélébb módokon, akkor amikor minden emberi eljárás csődöt mond, és csak kevesen
számítanak a közbelépésére.
Az első komolyabb közbelépés a világtörténelem 1000. éve után történt. Ekkora a
teremtéstörténet szerint az emberek a bűn következtében, amely elválasztotta őket Istentől és
az örök élettől, megsokasodtak és hatalmas civilizációkat hoztak létre, de ezzel párhuzamosan
csöppet deformálódott a lelkiviláguk.
 „És látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és, hogy
szíve gondolatának, minden alkotása szüntelen csak gonosz.” /Móz.I.6,5/
Ekkor – egyes becslések szerint – a Föld lakossága meghaladta az egymilliárd főt. A korabeli
élőlényvilág a Biblia és a régészeti leletek szerint, méreteiben jelentősen nagyobb volt mint
manapság. Elég ha csak a dinoszauruszokra gondolunk, vagy a 70 cm-es szitakötőkre. Ma
miért nincsenek ekkora szárazföldi állatok? Nem esznek elég vitamint? Valószínűsíthetően a
légkörben található extra mennyiségű víztömegnek köszönhetően védve voltak a káros
sugárzástól és a mai 1 bar nyomás kétszerese uralkodott, így tovább éltek és nagyobbra
nőttek. Erről a Teremtés könyve részletesen beszámol. Itt persze felmerülhet a kérdés,
miszerint az iskolában azt tanítják, hogy a dinoszauruszok 65 millió éve élték fénykorukat,
majd hirtelen kipusztultak. Igen, okos emberek is tanítanak ilyet. Mint ahogy a szovjet és a
magyar nép örök és megbonthatatlan barátságát, a szocializmus és a világforradalom
győzelmét is tanították. Azért érdemes utána járni az emberi és dinoszaurusz
lábnyomkövületnek, amelyet több egymást fedő rétegben is megkövülve találtak a texasi Glen
Roseban. Az élő cápa kövületekről már szólni sem merek, mint amilyen a minap is elúszott a
japán filmesek kamerája előtt, pedig pár millió éve ki kellett volna halniuk.
 12

Szó – szót, tett – tettet követett, és a jónak teremtett világ megromlott. Isten döntött,
Noét megbízta, hogy figyelmeztesse az akkori embereket a közelgő vízözönre. Ez persze nem
úgy történt, hogy pakoljatok gyerekek, mert holnap esni fog! Hanem 120 esztendőt adott a
megtérésre.
 „Irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és
nagy igazságú.” /Móz.II.34,36/
Persze ahogy most sem akaródzik az embernek hinni, úgy akkor sem. Hiába építette meg Noé
a 120 év alatt egy magaslaton kora legnagyobb bárkáját. Méreteit talán egy mai tankhajóhoz
lehetne hasonlítani. Hiába beszélt a közelgő özönvízről és a veszedelemről, összesen 8 ember
hitt neki. Ez is a családja volt. Bár ez talán nagyobb dolog, mint ha idegenek hittek volna.
Így Noé, a felesége, 3 fia, azok feleségei és minden szárazföldi állatfaj (a tisztának
mondottakból több pár) beszállt, és Isten rájuk csukta a bárka ajtaját. A többit ismerjük az
Írásból, és a világ népeinek mitológiáiból is.
Amikor vége lett a vízözönnek, Noé és családja új körülmények között találták
magukat. Megváltozott a légnyomás, megjelentek az évszakok és a szivárvány az égen, ami
azt jelentette, hogy addig pára nedvesítette a földet, ezután viszont eső fogja. (Ez rossz hír
volt a frontra érzékenyeknek.)
Tulajdonképpen ettől a ponttól indul el a 4. diagramm kronológiája.

V. A 4. DIAGRAMM
A képet kénytelen voltam törölni, mert nem tudtam elküldeni, mivel nem rendelkezem a
megfelelő internet-kapcsolattal. Többen megkaptátok Gergőtől. Tőle kérhető.
 13

Amint rápillantunk a képre, rögtön szemünkbe ötlik a jól tagoltság. Összesen 4 fő részre
bontható a mű. Bal és jobb oldalon egyaránt párhuzamosan időskála fut az 1800-as évekig
bejelölve és tovább, még egy, legalább kétszázötven évet felölelő szakaszon, a kép több mint
feléig. A baloldalon látható események a világtörténelmet ábrázolják szimbólumokkal,
nevekkel, évszámokkal. Míg a jobb oldali rész az Isten királyságának a Földön tett fő
mozzanatait meséli el.
Nézzük a világ eseményeit ábrázoló részt! A Bal felső sarokban egy nevet találhatunk
Rama és egy számot mellette, az 5000-est. Ez a Rama nem a margarin, hanem az indiai
mondák híres alakja. Alatta Krishna? (3000) látható, akit Rama reinkarnációjának tekintenek
a hinduk, és mind a mai napig énekelnek neki Somogyvámoson, miközben remek füstölőket
készítenek és lisztet osztanak a Blaha Lujza téren. Ha tekintetünkkel a lap alja felé
pásztázunk, előkerül még egy Afrikát szimbolizáló kunyhó, majd látjuk, hogy Kína egy – egy
motívum erejéig jelenik meg a végidőben, és akkora befolyással rendelkezik, mint a „nagy”
nemzetek, de ez csak egy egészen rövid idő. Amúgy bármilyen nagy és gazdag ez az állam,
nem ő határozza meg a világ sorsát. Ahogy az egész történelem is ezt igazolja, és ez ellent
mond a józan észnek. Hiszen a kínai flotta 1421-ben elindult és sikeresen körbehajózta a
Földet. Kilenc árbocos hatalmas tengerjáróik mellett eltörpültek a portugál és spanyol
karavellák. Mégis Európa uralta a világot az elmúlt évszázad közepéig.
Legfelül három nevet találunk. Japhet (Jáfet), Sem (Sém), Cam (Hám). Ők Noé fiai
voltak akik bementek feleségeikkel együtt a bárkába. Így ők lettek az új emberiség ősatyjai.
Jáfet fiai: Gomer, Magog, a médek, Jáván, Tubál, Mesech és Tirász. Gomer fiai: Askenász,
Rifát és Togorma. Jáván fiai: Elisa, Tarsis, Kittim és Dodanim. Ezekből ágaztak szét a
szigetlakó népek, mindegyik a maga nyelve szerint, nemzetségekre és népekre tagolódva. A
családi vonalat követve felfedezhetjük szemünkkel az ázsiaiakat, keltákat, spanyolokat,
gallokat és a Kr. e. 1600-as esztendőben Orpheét, aki Orfeusznak felel meg. Alább a
görögöket, Kr. e. 1200-nál Trója ostromát, majd Homéroszt, Romulust, Phytagorast, Platont
látjuk. Tőlük jobbra a szkíták szövevényes szálai folytatódnak. Ezen klasszikus műveltséget
feltételező információkat persze nem találjuk meg a Bibliában. Dunant sem onnan, hanem
elsősorban Hérodotosz Görög – perzsa háborúk nagybecsű művéből vette. Feltételezhetően
azért, hogy a kedves olvasó be tudja helyettesíteni az addig kimaradó történelmi részleteket,
és teljes képet kapjon.
Sémnek több fia született, de itt csak Arpaksadot találjuk, mert tőle származik Héber,
akinek későbbi leszármazottja lett Ábrahám.
Hámnak is több fia született az egyik közülük Kús, aki Nimródot nemzette, aki Bábel
királya és nagy vadász volt. Itt egy nagyon érdekes ábrához érkezünk. Látunk egy koronát
Nimród neve felett, ami pedig a confusion szó alatt helyezkedik felette pedig egy torony, ami
körül villámok cikáznak. A világ történelme során ez volt a második drasztikus isteni
beavatkozás a nemzetek életébe. Ugyanis a Teremtő azt mondta:
 „Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!” /Móz.I.9,1/
Az özönvíz után sem változott sokat a gondolkodásmód. Azért sem azt csináljuk, amit a
megmentőnk mondott.
 14

 „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt. És mikor
kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy Síkságot találtak és ott letelepedtek
És mondták egymásnak: Jertek, vessünk Téglát és égessük ki Jól; és lett nékik a
tégla kő Gyanánt, a szurok pedig Ragasztó Gyanánt. És Mondták: Jertek,
Építsünk magunknak Várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és
szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek Színén. Az
Úr pedig leszállt, hogy Lássa a Várost és a tornyot, melyet Építenek az emberek
fiai. És mondta az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy nyelve, és Munkájának
ez a kezdete; és bizony semmi sem Gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a
mit elgondolnak magukban. Nosza Szálljunk Alá, és zavarjuk ott össze
nyelvüket, hogy meg ne értsék Egymás beszédét. És elszélesztette őket onnan az
Úr az egész földnek Színére; és megszűntek Építeni a Várost. /Móz.I.11,8/
Ezekből a sorokból első olvasatra egy irigy Teremtő képe bontakozhat ki a felületes szemlélő
számára. Egészen addig, amíg meg nem értjük a torony építésének célját. Isten azt mondta,
hogy széledjenek szét a Földön és népesítsék be azt. Erre ők válaszul együtt maradtak a mai
Irak területén, és egy hatalmas várost és tornyot kezdtek építeni. Miért baj ez? Azért mert a
tornyot nem turisztikai céllal építették, hogy aztán kis miniatűröket adjanak el az arra járó
turistáknak, hanem azért, hogy ha legközelebb özönvíz jön, akkor ők védve legyenek.
Magyarul ők semmiképpen sem akartak engedelmeskedni a javukat szolgáló akaratnak. Így
egy közvetlen beavatkozás volt szükséges ahhoz, hogy ezt az őrült projektet leállítsa az Isten.
Mert ez nem fejlődést, hanem ugyanolyan deformitást hozott volna, mint a vízözön előtti
civilizációknál. (Az átlag ember kellemetlenségei ellenére a nyelviskoláknak is igen
kedvezően jött ez a felsőbb döntés, azóta születtek a legszebb héber zsoltárok, francia
szerelmes versek, görög drámák, latin énekek, német mulatósok, plusz ékes anyanyelvünk).
Az elolvasott sorok hallatán felmerülhet a kérdés: Ezek az emberek a saját
rokonaikkal, testvéreikkel kötöttek házasságot és nemzettek gyermekeket? A válasz Igen.
Hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerűen. Az első emberpár még jónak volt teremtve
genetikai értelemben is. Nem voltak sérült kromoszómák, így nem járt veszéllyel a
testvérházasság. Egészséges, szép utódok születtek. Az özönvíz utáni években a bűn
terjedésével, a környezet változásával roncsolódott a génállomány és ezért Mózes idejében
(Kr. e. 1200) kellett megtiltani a közvetlen rokonokkal való házasságot. Egyébként Európa
uralkodóházai ezt az előírást gyakran figyelmen kívül hagyták. Sokszor bizony mindenki
rokona volt mindenkinek, mégis több generáción keresztül házasodtak egymás családján
belül, különösebb deformitás nélkül. (Persze azért az ötödik ilyen akció után az öröklött
elmebaj felütötte a fejét a hasonló gyakorlatot követő királyi családokban).
Sém ágát követve Chaldée feliratot olvasunk alatta Ábrahám nevét. Az első szó a
káldeusok földjére utal, amely a mai Irak déli harmadán található Ur, Uruk, Lagas
ősvárosainál. Ezeket a településeket tartják a civilizáció bölcsőjének. Ur–Kaszdimból hívta el
Isten Ábrahámot (Ábrám) az ígéret földjére. Aki első szóra otthagyta a csillogó nagyvárost,
majd csodaszép feleségével, Sárával (Száraj) és jó barátjával Lóttal illetve annak feleségével
nekiindult a nagy ismeretlennek. Hárán városáig jutott (mai Szíria), ahol letelepedett. Később
az Úr innen is tovább küldte Kánaán földjére.
 „Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom
adni ezt a földet.”/Móz.I.12,7/
Ha figyeljük Ábrahám útját, látjuk, hogy a piramisok között vezet. Erre azért került sor, mert
Kánaán földjéről az éhínség miatt Egyiptomba kellett mennie. Ennek is megvolt a maga
haszna, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Mikor visszatért hazájába, letelepedett és hosszú
idő után idős felesége fiút szült neki: Izsákot, aki később nemzette Jákobot, akinek a fia József
lett amint azt az ábrán is olvashatjuk.
 15

Tovább követve az események sodrát, egy éles kanyart láthatunk vissza a piramisok
földjére. Számos oka volt ennek a kitérőnek. Elsősorban az, hogy Jákob fiai eladták öccsüket,
Józsefet az emberkereskedőknek. Így József rabszolga lett a fáraó földjén. Persze az ókori
rabszolgaság nem hasonlítható a XIX. századi alabamai fekete rabszolgasághoz. Innen volt
felemelkedés. József megtartotta szövetségét Istenével, és több kisebb – nagyobb buktató után
– beleértve a 2 éves börtönt, melyet hamis vád alapján szabtak ki rá – az uralkodó helyettese
lett. Családját az éhínség elől magához hívatta, majd a Nílus deltájától keletre Gósen földjén
letelepítette.
A vonal vastagodásával jelzi Dunant, hogy a héberek sokasodtak és szaporodtak,
betöltötték a számukra kijelölt földet. Ennek a gyarapodásnak több oka is volt. Már a
pátriárkák is birtokában voltak azoknak az utasításoknak, szabályoknak, amit még a teremtő
közölt az első emberpárral. Ők ezeket igyekeztek betartani. (Nem mindig sikerült, de a jó
szándék meg volt.) Ez épp elegendő volt ahhoz, hogy fizikailag és szellemileg egészségesek
maradjanak. Természetesen nem csak Ábrahám és utódai kapták meg ezeket a tanításokat
(mielőtt még bárki is rasszizmussal vádolná a Mindenhatót) hanem Melkisédek is, Sálem
királya, akinek Ábrahám tizedet fizetett, vagy Jób, ahogy Jetró is aki Mózesnek adta feleségül
legidősebb lányát. Tehát az egész emberiség birtokában volt a tudásnak, de azt csillogó, hamis
dolgokért elhagyták. Így végül csak egyetlen nép maradt, akivel szövetséget kötött az Isten.
Az pedig csak szaporodott és betöltötte Egyiptomot.
 „Bizonnyal mondom, nem személyválogató az Isten.” /Csel.10,34/
Mint mondtam volt, a világ a kihívásokra rossz válaszokat szokott adni. Nem megkérdezték,
hogy hogyan csináljátok azt, hogy kis népből pár generáció alatt nagy népcsoport lettetek – és
itt nem a szerelem fortélyára gondolok, hiszen azt az egyiptomiak is jól művelték – és ezen
felül még meg is gazdagodtatok, hanem rabszolgamunkára kényszerítették őket. Hatalmas
raktárvárosokat kellett építeniük, amiket jól és pontosan csináltak. Olyan ez mintha a
filharmonikusokat kivezényelnénk bevásárlóközpontokat építeni, de ők azt is remekül
csinálnák. Sőt, még élveznék is a kalapálást, mert abban is felfedeznék a ritmust.
Természetesen ez már paranoiás félelemhez vezetett, és megszületett az a rendelet, hogy
minden újszülött zsidó fiúgyermeket meg kell ölni. Érdekes elképzelés volt ez. Olyan ez, mint
az Unió szőlőrendelete. Ha sok a bor, akkor ki kell vágni a tőkéket. Még jó, hogy azóta eltelt
több mint 3200 év.
Ekkor született meg az a Héber kisfiú, akit Mózesnak neveztek el. A fent említett
rendelet miatt fonott kosárba tették, és a Nílusba dobták, majd a fáraó lánya találta meg, a
királyi udvarba vitte és a sajátjaként nevelte, dajkának pedig a vér szerinti anyát fogadta fel.
Így lett a fiúból 40 éves korára Egyiptom harmadik embere. Ekkor – mivel népével együtt
érzett – hirtelen felindulásból emberölést követett el egy kegyetlenkedő rabszolga felügyelő
sérelmére. Halmazatilag száműzetésre ítélte magát és kiment a Sinai – félsziget pusztájába,
ahol találkozott Jetróval és annak lányaival, akiknek megvédte juhait a rablóktól, így
megkapta a legidősebb lányt feleségül, aki gyermeket szült neki. Eltelt 40 esztendő, és az
akkor 80 éves Mózes (ez ma talán 50-nek felelne meg) megbízást kapott Istentől, hogy vigye
ki Izrael népét a szolgaság földjéről az ígéret földjére.
Mondani se kell, hogy itt sem ment minden simán. A fáraó megmakacsolta magát,
hogy ő bár utálja a hébereket, (bár ezt nem mondta nyilvánosan, viszont minden elsőszülött
fiút megöletett) de el nem engedi őket. (Tiszta Harmadik Birodalom.) Szó – szót, varázslás –
varázslást, csapás – csapást, csodát – csoda követett, míg végül a fáraó is elvesztette első fiát
amikor a Seregek Ura kiküldte a pusztító angyalt, és megölt minden egyiptomi elsőszülöttet.
Ennek persze meglett az eredménye, Izrael népe elindulhatott az ígéret földjére Isten
személyes vezetésével, aki nappal füstoszlopként éjjel világító tűzoszlopként haladt előttük. A
fáraó nem volt egy kudarckerülő ember, még egyszer bepróbálkozott a seregével a Vörös –
 16

tengernél. Ennek kísérletnek a hullámok összezáródásánál csúfos vége lett. Ez volt a

harmadik olyan eset, amikor a Teremtő személyesen, hatalommal avatkozott be a
világtörténelembe.
Itt rögtön idekívánkozik az a felvetés, amit olyan gyakran mondanak, és hangoztatott
anno jelen sorok szerzője is, hogy ha látnám az Istent és érezném annak hatalmát, akkor
biztosan hinnék benne. Itt van a példa, hogy a fáraó és mindenki aki Egyiptomban volt, érezte
és látta a hatalmat birtokoló és gyakorló Istent (ha nem is színről – színre) cselekvés közben.
Méghozzá nem holmi kártyatrükkökkel szórakoztatta a nagyérdeműt, hanem mindent
megmozgatott és senki nem tudta az Ő akaratát meghiúsítani.
Miután kivonultak Egyiptomból, Mózes felment a Hóreb hegyre és ott megkapta a
Tízparancsolatot és a Törvényt. Ekkor a zsidók óriási baklövést követtek el. Hiába látták,
hogy a magas hegycsúcson, ahol Mózes tartózkodik ott 40 napja, dörög, villámlik és a
füstoszlop, amely idáig vezette őket munkálkodik. Ők eluntak várni és inkább öntöttek egy
aranyborjút. Körbetáncolták és imádták mint Istenüket. Ennek egy rövid, alig 40 éves sivatagi
túra lett a következménye. Majd miután kipusztult a hitehagyó generáció, Izrael bevonult a
neki ígért földre.
A diagrammon követve látjuk, hogy lassan megsokasodik a nemzet, és nagy néppé
lesznek. Ennek hosszú és küzdelmes útja volt, sok botlással és nemes pillanattal. Harcoltak a
környező népekkel (filiszteusok, ammoniták, moábiták, stb.) és a helyiekkel (akik mellesleg
emberáldozatokat mutattak be) is, míg végül győztek. Egyébként a Filiszteusok sem voltak
különb gondolkodásúak mint egyiptomi társaik. Ők is szobrokat imádtak, és amikor azok
összetörtek a hadizsákmányul ejtett frigyláda mellett, akkor inkább gyorsan megszabadultak a
Tízparancsolatot tartalmazó ládától, semhogy megkérdezték volna: Ki ez az Isten, aki ilyen
nagy dolgokat cselekszik?
Így tengette napjait Izrael népe, mígnem kitalálták maguknak, hogy királyt választanak
a bírák helyett, mint a környező népek. Ekkor esett a választás, amint azt a jobb oldali kis
korona felett olvashatjuk, Saulra. Aki talán a mi Szt. László királyunkra hasonlított külsőben
és vitézségben, de emberi vonásokban azonban messze elmaradt mögötte. Saul halála után
ezredese, Dávid lett a király, aki kiterjesztette Izrael uralmát északon az Eufráteszig, délen
pedig Egyiptom patakjáig. Templomot Istennek, Dávid fia Salamon építtetett. Erről a
templomról elég csak annyi, hogy olyan mennyiségű aranyat és ezüstöt használt fel Salamon
az építéséhez, amennyi Fort Noxban sincs. Mindezt tette úgy, hogy amikor Sába uralkodónője
látogatóba jött hozzá, a szolgák lakásai is elkápráztatták, nemhogy a feljebbvalóké. Ennek
koronájaként pedig ott volt a templom Mória hegyén.
Salamon halála után az ország kettészakadt. Északon Izrael 10 törzse, délen Júda
királysága volt található, amint ezt a kettéváló vonalból is látjuk. Sajnos itt is, mint annyiszor
a királyok elhitték, hogy csak a maguk erejéből megállhatnak az élet viharaiban. Úgy tettek,
ahogy kedvük tartotta. Mivel fejétől bűzlik az a bizonyos hal, így a nemzet is hamar
elkanászodott, rövidesen olyan szokások vertek gyökeret, amelyek addig nem voltak. Ilyen
lett Baál kultusza, amelyhez kapcsolódtak a családokat tönkretevő, testi – lelki betegségeket
terjesztő vallásos orgiák. Mondhatná a kedves olvasó, hogy hát ugyan, mi is voltunk fiatalok.
Hadd szórakozzanak! Ezek nem a fiatalság hevületéből fakadó meggondolatlanságok voltak,
hanem tudatos szertartások, nemre, korra való tekintet nélkül, melyeken megjelent a rituális
gyermekgyilkosság is.
 „Akik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket
a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.” /És.57,5/
Ennek az elfajzásnak lett a következménye, hogy az északi Izrael királyságot megtámadták az
asszírok. Az Ő nevüket megtalálhatjuk az ábra felső harmadának közepén a Babilont
jelképező szárnyas oroszlán mellett. Azért ide írta a szerző, mert ez a nép is Ábrahámtól eredt,
 17

ahogy az arabok is. Az asszírok Ábrahám Sára halála utáni feleségének, Ketúrának a
leszármazottai, de Ábrahám őket keletre küldte, ahogy a Hágár nevű szolgálótól született
Izmaelt is, aki az arabok ősatyja lett.
A próféták hiába beszéltek az izraeliek lelkére, azok rendre kivégezték őket, és az
emberáldozatokkal sem hagytak fel. A társadalom végromlásba dőlése előtt, Isten
beavatkozott az asszírok által. Fogságba vitte az északi törzseket. Ezt ábrázolja a tövisekkel
körbefont vonal. Dunant ezt egy igehellyel jelezte is.
 „És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és szült fiat; és mondá az
Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra és gyorsan prédára. Mert mielőtt e
gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és
Samaria prédáját Asszíria királyának szolgája elviszi.” /És.8,3-4/
Nem sok időnek kellett eltelnie, míg a déli országrészt, Júda királyságát is utolérte a végzete.
Hasonló bűnöket követtek el, mint északi társaik, hiába szólt a felhívás évtizedekkel a vész
előtt a megtérésre, a szavak süket fülekre találtak.
 „Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden
barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az
egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba,
és fegyverrel vágja le őket.” /Jer.20,4/
Ez több hadjáratban történt meg, amelyeket az Újbabiloni (Káld) Birodalom (Kr. e. 605-539)
nyugati parancsnoka, később királya II. Nabu – kudurri – usur akit a Biblia csak
Nabukodonozor vagy Nabukodaneccar néven emleget. Ez az uralkodó azért fontos
számunkra, mert az ő álma által közölte Isten az eljövendő birodalmak sorrendjét,
milyenségét és bukását.
„II. Nabu – kudurri – usur a föníciai tengerpart meghódítását tekintette fő feladatának.
Már Kr. e. 605 nyarán eljutott az Orontés partjáig e hadjáratát azonban apja halála miatt csak
a következő évben fejezte be. Szíria meghódítása után felveszi a „Hatti királya” címet. Kr. e.
598-ban győz az arabok fölött, Kr. e. 597-ben először foglalja el Jeruzsálemet (v.ö.
Kir.II.24,10-17). Kr. e. 586 augusztusában másodszor foglalja el Júda fővárosát; a lakosság
egy részét – főként a kézműveseket – áttelepíti , és az országot babiloni katonai közigazgatás
alá rendeli (v.ö. Kir.II.25,1-21). Sikerrel fejezi be a legjelentősebb, és kitűnő fekvése folytán
szinte bevehetetlen föníciai város, Tyros tizenhárom éven át tartó ostromát (v.ö. Ez.29,18
stb.). Jeremiás (Jirmejáhu) próféta, e kor eseményeinek fontos tanúja, a neve alatt fennmaradt
iratok kétségtelenül hiteles részeiben pontosan rajzolja meg Nabu – kudurri – usur
győzelmeinek kibontakozását (Jer.25,18-26; 47-49; stb.)” 2 Tehát adva van egy tehetséges
uralkodó, aki idegen földről hozat magának fiatal előkelő ifjakat, akik alkalmasak lesznek az
ő szolgálatára.

2 2 Hahn István, Kákossy László, Komoróczy Géza: Az ókor története II. Egységes jegyzet. Nemzeti TK. Bp.: 190-
191.p.
 18

 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy

hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, A
kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden
bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és
akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák
meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére. És rendele nékik a király
mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő; iszik vala, hogy
így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt. Valának
pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. És az
udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt
Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.”
/Dn.1,3-7/
Dániel társaival együtt igyekezett megtartani atyái törvényét és távol tartotta magát a féktelen
udvari élettől, de nagyszerű tehetsége és jellemes életvitele hamar felkeltette a király
érdeklődését, miután személyes meghallgatáson sokkal értelmesebbnek bizonyult a király
tanácsosainál és az ország varázslóinál.
 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta
Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő; lelke, és álma félbeszakadt. És mondá a
király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy
fejtsék meg a királynak az ő; álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.
És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.
És mondák a Káldeusok a királynak szíriai nyelven: Király, örökké élj! mondd
meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét. Felele a király, és
monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem
az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká
tétetnek. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat,
jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét
jelentsétek meg nékem. /Dn.2,1-6/
Mivel az álmot a nagy mágusok és varázslók sem tudták nemhogy megfejteni, de befejezni
sem, így a király elhatározta, hogy minden varázslót, álomfejtőt kiírt az országból. Hiszen
mind csak haszontalan, kenyérleső. Persze rögtön kétségbe esett az összes „nagy tudású”,
felkeresték Dánielt és elmondták a rettenetes hírt. Dániel türelmet kért és Istenhez imádkozott,
aki megadta a választ.
 „De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő; tudtára adta
Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed
látása a te ágyadban ez volt: Néked, oh király! gondolataid támadtak a te
ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat,
megjelentette neked azt, a mi lesz. Nekem pedig ez a titok nem bölcsességből, a
mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a
megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.
Te láttad, oh király, és íme egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas volt és kiváló
az ő fényessége, előtted állt, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek
feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, Lábszárai
vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Nézted, a míg egy kő
leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és
darabokra zúzta azokat. Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany,
és lesznek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket
sem találták azoknak. Az a kő pedig, a mely leütötte az állóképet nagy heggyé
lett, és betöltötte az egész földet.” /Dn.2,28-35/
 19

Ezt a szobrot láthatjuk a kép függőleges tengelyén, mellette állatok ábrái és különböző
birodalmak nevei, illetve évszámokat is lejegyzett Dunant. A Nabukodonozor álmát pedig,
nemhogy elmondta Dániel, de meg is fejtette.
 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. Te, oh király! királyok
királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; És
valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta
azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. És utánad más
birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom,
rézből való, a mely az egész földön uralkodik. A negyedik birodalom pedig erős
lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a
vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. Hogy pedig lábakat és
ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol,
de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az
agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom
részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál
agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem
egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. És azoknak a királyoknak
idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és
ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a
birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő
szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzza a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és
aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és
igaz az álom, és bizonyos annak értelme. /Dn.2,36-45/
Dánielt ezek után magas pozícióba helyezték és megbecsült tagja lett a királyi udvarnak.
Viszont Nabukodonozor egy kicsit elrugaszkodott a valóságtól és csináltatott egy arany
szobrot, olyat, mint amilyet álmában látott. Azért aranyból, mert ő volt az arany fej és
birodalma szerinte örökké fog állni. Ez a mentalitás egyébként jellemző volt rá, aminek nehéz
lecke lett a vége. Rendeletbe adta, hogy a Birodalom minden elöljárója és a követek
jelenjenek meg és imádják a szobrot. Mivel Dániel három társa ezt nem tette meg ezért a
tömeg szeme láttára bevetették őket egy téglaégető kemencébe, de ők élve és sértetlenül jöttek
ki onnan. Ekkor adta ki rendeletét melyben egy Istent ismer el valóságosnak.
 „Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, akik az
egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bőséges legyen! A jeleket és
csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom
megjelenteni. Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csodái! az ő
országa örökkévaló ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.”
/Dn.2,31-33/
Nabukodonozor halála után rossz kezekbe került a birodalom és lassú hanyatlásnak indult,
melynek gyümölcsét a Méd – Perzsa Birodalom aratja le Nagy Kyros vezetésével, aki Kr. e.
539-ben csellel elfoglalja a bevehetetlennek hitt várost. Belsazár király idején ismét álmot
látott Dániel, ami érthetőbbé teszi Nabukodonozor álmát.
 20

 „És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. Az
első; olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Néztem, míg szárnyai
kitépettek, és felemeltetett a földről, és mint valami ember, lábra állíttatott és
emberi szív adatott neki. És íme, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és
kelt egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így
szólnak neki: Kelj fel és egyél sok húst! Ez után láttam, és íme, egy másik, olyan
mint a párduc, és négy madárszárnya volt a hátán; és négy feje volt az állatnak,
és hatalom adatott neki. Ezek után láttam éjszakai látásokban, és íme, negyedik
állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős nagy vasfogai voltak, falt és zúzott
és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözött mindazoktól az
állatoktól, a melyek előtte voltak, és tíz szarva volt neki. Mialatt a szarvakat
szemléltem, íme, másik kicsiny szarv nőtt ki azok között, és három az előbbi
szarvak közül kiszakíttatott ő előtte, és íme, emberszemekhez hasonló szemek
voltak ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. „ /Dn.7,3-8/
Mielőtt teljesen kétségbeesne a kedves olvasó, elég csak rápillantani a diagrammra és rögtön
értelmet nyernek a fenti mondatok. Dunant a gyengébbek kedvéért (elsősorban jelen sorok
írójára gondolt) odaírta a megjelenített fenevadak mellé a nevüket és azt az évszámot amikor
bevették, vagy befolyási övezetté tették Jeruzsálemet. Babilon (Kr. e. 604), Perzsia (Kr. e.
538), Görögország (Kr. e. 331), és végül a legvérengzőbb vadállat Róma (Kr. e. 65). Már
látjuk a világtörténelem hömpölygésének irányát, de ekkor a kép bal oldalán két egymással
viaskodó állat tűnik a szemünkbe.
 „És felemeltem szemeimet és láttam, és íme egy kos állt a folyam előtt, és
két szarva volt; és az a két szarv magas volt, de egyik a másiknál magasabb, és a
magasabb később megnőtt. Láttam azt a kost szarvaival öklelni napnyugat, észak
és dél felé; és semmi állat sem állhatott meg előtte, és senki sem szabadíthatta
meg kezéből, és tetszése szerint cselekedett, és naggyá lett. És míg én
szemléltem, íme, egy kecskebak jött napnyugat felől az egész föld színére, és
nem is illette a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva volt az ő szemei
között. És ment a kétszarvú koshoz, a melyet láttam állni a folyam előtt; és felé
futott erejének indulatában. És láttam a koshoz érni; és néki dühödött és leütötte
a kost, és letörte két szarvát, és nem volt erő a kosban megállni előtte, és leütötte
a földre és megtaposta, és nem volt a kosnak senkije, a ki őt megmentse annak
kezéből. A kecskebak pedig igen naggyá lett; de mikor elhatalmasodott, eltört a
nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv nőtt az égnek négy szele felé.”
/Dn.8,3-8/
Ahogy Dániel is magyarázatot kapott az álom jelentésére úgy Dunant is megmagyarázza a
szemlélőnek. A kétszarvú kos a Médiából és Perzsiából álló birodalmat jelentette, míg a
kecskebak a Nagy Sándor által fémjelzett Görög Birodalmat testesítette meg, amely a szarv
letörése után (Alexandros halála után Kr. e. 323) négy részre oszlott. Dunant a bak fölé a
következő országokat írta: Macedónia, Egyiptom, Thrákia, és Szíria. Ugyan nem ezekre a
részekre bomlott a nagy Görög Birodalom, de ezek az államok épültek be később a Római
Birodalom keleti részébe, amint azt a szarvból húzódó vékony szál is jelzi. Visszatérve a
Héberekhez. A babiloni fogság után a perzsa király Kyros (Czirusz) Kr. e. 535-ben rendeletet
bocsátott ki, a zsidók első csoportjának hazatéréséről Zorobábel fejedelem és Józsua főpap
vezetésével. Majd idővel a második hullám is elindulhatott Júdeába. Ezért láthatjuk azt a két
visszakanyarodó vonalat. Újjáépül a szentély, de ez a templom már meg sem közelíti a
Salamon idején állót, amit a babiloniak leromboltak. Jeruzsálemet Nagy Sándor is felkereste.
Az elbeszélések szerint még Dániel könyvét is megmutatták neki, meg a róla szóló
próféciákat. Ennek úgy megörült, hogy rögtön Egyiptomba ment, ahol is a Siwa oázisban
 21

Amon jóshelyénél olyan jóslatot kapott miszerint ő Zeusz fia, így egyben isten is. Sajnos ez az
isten 8 évvel később súlyos beteg lett és meghalt. Az ezt követő időben a Ptolemaioszok és a
Szeleukidák uralma szorongatta a népet, mígnem Kr. e. 167-ben kitört a Makkabeus felkelés.
Melynek következményeként ez a dinasztia irányította a zsidó államot. A külső hellén
csillogás őket is csábította, ami megpecsételte az uralkodóház sorsát. Kr. e. 63-ban behívták a
rómaiakat, amint azt Dunant is leírta Pompeius neve alá. Így jutunk el addig a pontig, amíg
megszületik a Megváltó. Az év és a hely (Betlehem) közismert, hiszen abban az évben volt
népszámlálás Augustus (Kr. e. 63. Kr. u. 14.) császár parancsára a birodalomban, de a napot
egyik evangélium sem közli velünk. Így korántsem valószínű a december 25-i dátum. Hogy
ezt az eseményt mennyire vízválasztónak tartotta Dunant, arról a jobb oldalon található
üdvtörténeti táblázat és jelképsorozat tanúskodik. Krisztus megszületéséig láthatjuk a két
kőtáblát, melybe a tízparancsolatot vésték, a frigyládát, a hétágú gyertyatartót, amely mind a
mai napig Izrael jelképe és az Úrnak angyalát. Aztán Krisztus dicsőséges keresztjét, amely
véres ugyan, de új élet sarjad belőle. Mellette pedig vértanúk, reformátorok nevét akik
hűségesek voltak az Íráshoz, illetve egyházak, közösségek, mozgalmak neveit olvashatjuk.
Mindről könyvtárnyi irodalom áll a kedves olvasó rendelkezésére. Jézus Krisztust (33-ban)
keresztre feszítették Pilátus helytartósága és Heródes, Galilea negyedes fejedelme idején,
majd harmadnapra feltámadt.
 „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel
kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a
bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a
tanúk.” /Lk.24,45-46/
Aztán pedig mennybe meneteléig megjelent az apostoloknak és még több mint 500 embernek.
Majd a világ végezeténél jön vissza az ég felhőin, hogy elvigye az övéit. Ezt nevezte Dunant
első feltámadásnak (La Premiére Resurrecttion) /Jel.20,6/ A Héberek története hamarosan
nagy fordulatot vett. Hiába figyelmeztette őket Jézus, hogy térjenek meg Istenükhöz,
mindhiába.
 „Nem marad itt kő kövön, amelyet le nem rombolnak.” /Mt.24,2/
A jóslat nem is oly sokára beteljesedett. Hamarosan lázadások törtek ki és Rómának be kellett
avatkoznia. Hosszas csatározások után 70-ben Titus légiói bevették Jeruzsálemet és a
hadvezér kifejezett parancsa ellenére a fosztogató, részeg zsoldosok tűzcsóvát vetettek a
templomra és az porig égett. Mai napig is csak a körülette futó fal maradványai láthatók. A
lakosságot eladták rabszolgának Egyiptom provinciába, vagy a birodalom más helyeire. Ezzel
több olyan próféciát teljesítettek, amit még Mózes írt le. Ezért látható a Róma irányába tartó
tövisfonattal befedett vonal amely, csak a végidő felé kanyarodik vissza, és csak akkor tűnik
el róla a tüske egy rövid időre. A Róma névtől egy kicsit balra Császárok neveit olvashatjuk:
Caesar, Augustus, Tiberius, Néró, Domitianus, Nerva, Trajanus, majd később Konstantint. Ha
megfigyeljük, akkor a Nabukodonozor által látott állókép mögött egy kétszárnyú, belül vörös
lepel található. Színének vörössége és területének kiterjedése változó. Ezzel Dunant azt
szeretné érzékeltetni, hogy mekkora részt birtokol a fenevad a világból – a baloldali rész – és
mekkora befolyása van az úgynevezett „vallásos” életre. Amint jól látható a birodalom
kettészakadásáig (395) igencsak vöröslik a világi rész. Ez a keresztényüldözés és az egyéb
vérengzéseket szimbolizálja. Majd Konstantinnál egy ravasz fordulat következik, és 324-ben
államvallássá teszi a kereszténységet. Innentől kezdődik el a jézusi tanítás tudatos eltorzítása
és olyan ünnepek, hagyományok, gyakorlatok bevétele, amely nem összeegyeztethetők az
Írással. Ha kicsit jobbra és alább tekintünk, akkor a gótok virágzását láthatjuk, ami Wulfila
püspöknek – aki lefordította az ő nyelvükre a Bibliát – volt köszönhető. Itt már láthatjuk,
hogy szűkül a világi szegélye a palástnak. Ez birodalom katonai gyengülését jelképezi. Ha
balra tekintünk a Bizánci Birodalmat jelképező zászlón túl, akkor egymás alatt rögtön négy
 22

majd alább még három trombitát sikerül felfedezni. Ezek jelképek a Jelenések könyvéből.
Dunant értelmezése szerint az első a gótokat jelzi, akik Alarik vezetésével kifosztják Rómát.
A második a hunokat, akik Attila irányításával végigdúlják a Nyugatrómai Birodalmat. A
harmadik a vandálok (a név kötelez), akik Gunderich parancsára letarolták Gallia tartományt.
A negyedik a Herulok, akiknek királya Odoaker 476-ban elűzte az utolsó római császárt
Flavius Romulus Augustust, akit az utókor csak Romulus Augustulusként emleget. Amint egy
kicsit jobbra kalandozik tekintetünk, megakadhat a nevünk a szászok (saxons) nevén, akiknek
később fontos szerepe lesz az Ige elterjesztésében. Ha még jobbra haladunk láthatjuk, hogy a
„vaslábú” Róma már csak gyenge vas és cseréplábakon áll. Ez azt jelenti, hogy az addig
viszonylag egységes birodalom helyén, teljesen eltérő nyelvű, kultúrájú népcsoportokból álló
országok jöttek létre. Amint tovább nézünk, láthatjuk a pápai süveget és pásztorbotot és a
szélesedő, vörösödő palástot. Ez is egy jelkép csoport, amiről később szólok. Mellette a
kettétört birodalmi jelvényt, az utolsó nyugatrómai császár nevével és bukásának dátumával.
Amint ismét a diagramm bal szélére pillantunk, meglátjuk Mohamed és a szaracénok nevét,
mellette a 612-762-es időtartam. Előbbi Mohamed, mint az Allah prófétájaként való
fellépésének kezdete, az utóbbi pedig a Bagdadi kalifátus megalakulásának dátuma, amellyel
lassult az iszlám terjeszkedés. Eddig tartott az 5. trombitaszó. Ha kép közepére nézünk, akkor
egy vörösbe öltözött női alakot látunk, aki Dániel által elmondott fenevadon egy serleget önt
ki, amelyből vörös folyadék hullik.
 „És megpillantottam ott egy asszonyt, aki skarlát színű vadállaton ült,
amely tele volt káromló nevekkel s hét feje és tíz szarva volt.” /Jel.17,3/
 „Kezében aranypohár tele utálatossággal és az ő paráznaságának
tisztátalanságával.” /Jel.17,4/
Az itt felsorolt jelképeket Dunant egyértelműen a Római Katolikus egyházra és annak
szokásaira alkalmazta (szentek kultusza, pogány ünnepkörök, szokások átvétele, lepaktálás a
világi hatalmakkal, pénz és élvhajhászat hivatalosan jóváhagyva, pápai állam, stb..). Ezt a
babiloni paráznára aggatott keresztekkel jelezte, illetve a fejére tett koronán megjelenő
szemeket viselő szarvval, amely a nagyokat mondó száj. Mi ez a nagyokat szólás és káromlás,
amelyen így felháborodik Dániel próféta? Itt semmiképpen ne egy ízes kocsmai
hangoskodásra gondoljunk. Hiszen Jézus is bement az ivókba és ott a bűnözőknek,
utcalányoknak és vámszedőknek hirdette az Isten kedves esztendejét, bűneik bocsánatát és a
betegek gyógyulását, ahol bizony nem éppen irodalmi szalonokat idéző szavakat hallott. Az
igazi káromlást akkor követték el Róma püspökei amikor kijelentették, hogy „Úr Isten a
pápa.” (És ez nem egy ijedt felkiáltás volt.) A pápát Krisztus földi helytartójának tartják mind
a mai napig is. Vajon az élő Krisztusnak szüksége van-e emberi közbenjáróra? Vajon annak,
aki azt mondta, hogy: Ha ketten hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük
/Mt.18,20/; kell-e egy emberi, aki gyakorolja a hatalmat helyette? Megerősítésként a pápai
hármas koronát is a parázna felé rakta és annak jobb oldalára is, köré pedig a 666-os számot.
Hasonlóan a baloldalra a Szent Német – Római Birodalom császári koronáját rakta, szintén a
666-os számmal. Amint kicsit lejjebb nézünk, a köpeny bal szélén császári dinasztiák neveit
látatjuk, akik nagy formátumú politikusként saját uralmukért, de nem igazán a Biblia, Isten
országának terjesztésért tettek sokat. Ilyen a Hohenstaufen, és a Habsburg család, de
megtaláljuk XIV. Lajos francia királyt első és III. Napóleont. Ezek a dinasztiák és személyek
uralkodásuk idején szövetkeztek a pápákkal, akik kirívóan sok esetben korrupció gyanúsan
kerültek hatalomra, ráadásul nem egy ellenfelüket eltették láb alól, és olyan rendeleteket
hoztak, amellyel megakadályozták az Igazság terjedését. Itt szeretném felhívni a figyelmet,
hogy a középkori sötétség az nem Biblián alapuló világkép átvételének volt köszönhető. (Már
csak azért sem, mert azt a világképet soha sem vették át.) Ugyanis az Írás a Földre mind
kerekségre hivatkozik, amelyik lebeg. A vizek körforgásáról is itt olvashatunk először, ahogy
 23

a bolygók, csillagok pályájáról, a megfelelő higiéniás és egészségügyi rendelkezésekről is.

Mivel aki a sötétet szereti, az nehezen viseli a fényt, így Róma gyorsan el lehetetlenítette a
Biblia olvasását. Még azt is megbüntették, akinél részleteket találtak belőle. Az Írás eredeti
nyelve héber, arámi, és görög, amit majd Szt. Jeromos fordít latinra. Ezt viszont az egyház
nem fordíttatta tovább a nemzetek anyanyelveire. Így a misék latinul folytak 1965. december
8-ig, amikor is a II. vatikáni zsinat elfogadta az anyanyelvű misézést. Mondani sem kell, hogy
az egyszerű szántóvető, kereskedő, kispolgár, de még a katonáskodással foglalatoskodó
nemesek is mennyit értetek a latin felolvasásból, és azokat mennyire tudták átültetni
hétköznapi életükbe! Feltűnik számunkra egy zöld, pajzsszerű ábra, amit virágzó olajágak
borítanak. Ez a reformáció kora (1517) amikor is a germánság egy része, a skandinávok és az
angolszászok lefordítják saját nyelvükre a Bibliát, ezen felül az illő helyére kerül a
Tízparancsolat. Ezek a nemzetek ekkor élik fénykorukat. Ha még balra tekintünk,
megpillantjuk a hatodik trombitát, amely a törököket jelképezi (1281- 1672). 1453-al Dunant
jelzi Konstantinápoly elestét és a Keletrómai Birodalom bukását. A fehér medvével „szent”
Oroszországot, a lófarkas zászlóval pedig az Iszlámot. Mellettük a hetedik trombita, amely a
végidőt jelzi. Mielőtt ez megtörténne 1793-ban egy bárdot látunk, amely bemetszi a pápaság
köpenyét. Ez azt jelképezi, amikor is a Francia köztársaságban a jakobinusok eltörölték a
katolikus időszámítást és a katolicizmus helyett bevezették az Ész kultuszát. Ez olyan
rettenetes csapás volt a pápaságnak amilyen addig nem érte. Elveszítette a legkatolikusabb
uralkodót, a francia királyt, a forradalom pedig elvette tőle Nagy Károly óta egyik legerősebb
támaszát Franciaországot. Ettől kezdve nem volt megállás. Először a francia csapatok szállták
meg az Egyházi Állam területét, majd 1870-ben az Olasz csapatok. Végül a Pontifex
Maximus (a római cézárok viselték ezt a papi címet, manapság a pápa) visszahúzódott a
Vatikánba és olasz állampolgárként tengette életét. Majd csak 1929-ben kötötte meg
Mussolinivel a Lateráni Egyezményt, amely az adómentességen és sok más egyében kívül
kimondja, hogy a pápa személye szent és sérthetetlen, illetve rögzítette Vatikán állam határait.
Jézus Krisztus véleménye e kérdésben:
 „Az én országom, nem e világból való.” /Jn.18,36/
Ami ezután következik, különlegesen nehéz időszak az egész világ számára. Dunant a
nemzeteket egy vérvörös csíkban ábrázolja. Afrikát, Kínát, Oroszországot, Németországot,
USA-t, Nagy Britanniát, mellettük azt a valamit, ami ...a bárányéhoz hasonló, de úgy szól
mint a sárkány. /Jel.13,11/ Ő egyértelműen a Jezsuitákra alkalmazta ezt. Mondjuk az biztos,
hogy a Loyolai Szt. Ignác által alapított társaság nem volt botrányoktól mentes. Hihetetlenül
magas szinten képzett embereikkel a legtöbb európai udvarban jelen voltak, és az uralkodókat
igyekeztek a maguk akarata szerint befolyásolni, sokszor nem éppen a legnemesebb célokért.
Francia nyomásra 1773-ban XIV. Kelemen pápa kénytelen volt feloszlatni a rendet, de az
később újra alakult és mind a mai napig működik. Amint tovább haladunk a fenevad képét
látjuk homlokán a 666-os számmal kezében a francia és egy vörös zászló. Ez Dunant saját
elképzelése volt. Nem tudni pontosan mit jelent, de valószínűsíthető, hogy erre a két államra
erősen támaszkodik majd ez az uralom. Látunk egy cikázó erőt, ami a fenevad szívébe súlyt,
mellette pedig lángoló vallási épületeket, amelyek nem az igaz Istenről tanúskodnak. A
kívülről jövő erő mellé bibliai igehelyeket írt.
 „Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által
szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége.” /Jel.1,7/
 „Mert a miképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész
napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” /Mt.24,27/
 24

 „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold

nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei
megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a
föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben
nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval,
és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a
másik végéig. „ /Mt.24,29-31/
Ezen események bekövetkezte után, pedig már arról a korszakról beszél amit MILLENIUM
néven említ, azaz a Krisztus ezer éves uralma.
 „Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok nagysága
átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és
minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.” /Dn.7,27/
A kép bal oldalán az új Jeruzsálem városának allegóriáját láthatjuk, amely az ezer év után
száll alá, az üdvözültekkel együtt.
 „És én János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől
száll alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített
menyasszony.” /Jel.21,2/
Alatta egy villám cikázik a bolygó egy pontja felé, ahol lángnyelvek csapnak fel. A felirat a
következő: La deuxime résurrection (a második feltámadás).
 „Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs
hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai,
és uralkodnak ő; vele ezer esztendeig. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán
eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő
népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek
száma, mint a tenger fövenye. És feljönnek a föld szélességére, és körülveszik a
szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és
megemészti azokat.” /Jel.20,6-9/
Ezek után egy teljesen másmilyen földet ábrázol Dunant. Mellette pedig az embertől eddig
elzárt élet fáját láthatjuk.
 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és első föld elmúlt”
/Jel.21,1/
 „És a folyóvízen innen és túl életnek fája van, mely tizenkét gyümölcsöt
terem, minden hónapban meghozván gyümölcsét” /Jel.22,2/
A két ábra közé Henry Dunant egy nagyon fontos mondatot írt, amely az ő szájából nem csak
üres szavakként csengtek. Dieu est amour (Az Isten szeretet.).
 „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az
Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő
benne.” /Jn.I.4,16/

VI. AZ UTOLSÓ ÉVEK

Dunant 1887-ben Heidenbe költözik a Konstanzi – tó melletti városkában lévő szanatóriumba.
Addigra régi ismerősei és a hitelezői halottnak hiszik, csak a helyi orvos tudja, hogy pontosan
kicsoda is ő, és milyen szerepet is játszott az addigra világméretű Vöröskereszt mozgalom
megalapításában. 1895-ben egy George Baumberger nevű újságíró keresi fel, és interjút készít
vele. A cikk hatalmas szenzáció lett. Az egész világról özönlöttek felé az elismerő levelek,
 25

táviratok, magas állami kitüntetések, míg végül 1901-ben Fréderic Passyval megosztva
megkapja a Nobel Békedíjat. Az így befolyt jelentős összeget adósságai rendezésére és
szanatóriumi szobájának az arra rászoruló szegények számára való fenntartására fordította.
1910. október 31-én hunyt el.
 „És láttam a megnyílt eget: és íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve
Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol” /Jel.19,11/ „Aki győz, örökségül
nyer mindent; és én annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem” /Jel.21,7/
 26

VII. TARTALOM
I. Előszó helyett.................................................................................................................................................1

II. HENRY DUNANT.........................................................................................................................................1

III. A prófécia..................................................................................................................................................7

IV. A világtörténelem....................................................................................................................................10

V. A 4. diagramm.............................................................................................................................................13

VI. Az utolsó évek..........................................................................................................................................26

VII. Tartalom....................................................................................................................................................27
 27

886.

AKI ISMERTE AZ
APOKALIPSZIS
LOVASAIT

1828-1910.

Budapest, 2007. január 29.

Szabó Gergely