LIPIDEK

Terpenoidok, Karotinoidok, Szteroidok, Eikozanoidok

Triacilglicerinek (trigliceridek), Viaszok, Foszfolipidek,
Glikolipidek
 Lipidek
Lipidek csoportosítása
Lipidek - kémiailag igen változatos vegyületcsoportok gyűjtőneve.
Közös megkülönböztető jegyük, hogy vízben oldhatatlanok.

Csoportosítás biológiai funkció alapján

• energiatárolás, tápanyag raktározás (trigliceridek: zsírok, olajok)
• biológiai membránok fő alkotórészei (foszfolipidek, glikolipidek, szterinek)
• enzim kofaktorok, elektronszállítók, fényabszorbeáló molekulák, hidrofób horgonyok,
emulzifikáló anyagok, hormonok, stb.
Csoportosítás kémiai szerkezet alapján

- Nem hidrolizálható (egyszerű) lipidek:

• Terpenoidok
• Karotinoidok
• Szteroidok
• Eikozanoidok

- Elszappanosítható/hidrolizálható (összetett) lipidek:

• Triacilglicerinek (trigliceridek, zsírok, olajok)
• Viaszok
• Foszfolipidek (foszfogliceridek, szfingolipidek)
• Glikolipidek (galaktolipidek, szulfolipidek,
glikoszfingolipidek
 Izoprén vázas vegyületek csoportosítása, szerkezete és hatásuk
A növényvilágban nagyon gyakoriak azok a szénvegyületek, amelyeknek szénváza két vagy
több izoprén egységet foglal magában. Az öt szénatomos izoprénváz nagyszámú és igen
változatos szerkezetű és biológiai hatású vegyület építőegysége. Ezek a vegyületek két
csoportra oszthatók, mégpedig a terpenoidokra és a karotinoidokra.

Terpenoidok Karotinoidok

• a természetes anyagok • csak C és H atomot tartalmazó

legnagyobb csoportja, öt konjugált tetraterpének
szénatomos izoprén egységek • heteroatomot is tartalmazó
összekapcsolódásával jönnek konjugált tetraterpének: xantofilek
létre. >35000 ismert vegyület. Leopold Ruzicka Otto Wallach
1887-1976 1847-1931
Kémiai Nobel-díj (1939) Kémiai Nobel-díj (1910)
 A terpenoidok körében alapvegyületeknek tekinthetők a névadó terpének. Ezekre a
szénhidrogénekre a (C5H8)n általános összegképlet jellemző, ahol n=2 vagy ennél nagyobb
szám. Szerkezetvizsgálatuk szerint ezek a vegyületek az izoprén (C5H8) dimer, trimer,
általában oligomer vagy polimer származékainak tekinthetők.

Izoprénrészek
Név Összegképlet
száma, n

Monoterpének C10H16 2

Szeszkviterpének C15H24 3

Diterpének C20H32 4

Szesterterpének C25H40 5

Triterpének C30H48 6

Tetraterpének C40H64 8

Politerpének (C5H8)n n>8

A (C5H8)n összegképletű, izoprén egységekből álló vegyületeket terpéneknek, az ezekből

levezethető szénhidrogéneket és oxigéntartalmú származékaikat terpenoidoknak nevezzük.
A terpén nevet korábban csak C10H16 összegképletű vegyületekre alkalmazták, utalva a terpentinre
(fenyőgyanta latinul terebenthinum), mely 95%-ban tartalmaz vizgőzzel illó C10H16 összegképletű
szénhidrogéneket. Az elnevezést később valamennyi (C5H8)n összegképletű molekulára kiterjesztették. A
ma használatos terpenoid gyűjtőnév nemcsak a terpéneket foglalja magában, hanem általában az egész
számú izoprén egységekre tagolható szénhidrogéneket, akár aliciklusos akár ciklusos, valamint ezek
oxigéntartalmú származékait is, például terpénalkoholokat, terpénketonokat stb.

Az izoprén szabály:
A terpének szerkezetfelderítése során először Wallach (1883), majd később Ruzicka (1921) fogalmazta
meg az izoprén szabályt, ami az izoprénegységek szabályos ún. fej-láb illeszkedésére (terpenoidokban
az izoprén egységek kapcsolódásának egyik módja, ahol az egyik izoprén 1-es szénatomja (fej) a másik
izoprén 4-es szénatomjához (láb) kötődik.)utal. Leopold Ružička 1921-ben megfigyelte, hogy az
izoprénrészek illeszkedésmódja rendszerint fej–láb (vagy láb–fej). A láb–láb illeszkedés nagyon ritka.

Például a babérfa illóolajában található mircénben (7-metil-3-metilén-okta-1,3-dién) a két izoprén fej-

láb illeszkedése valósul meg. CH2
C
fej H2C CH
CH2 CH
C CH2 CH2
láb H2C
CH3 CH

fej láb C
H3C CH3

izoprén mircén egyszerűsített

vonalábra
Terpenoidok néhány
váztípusa
Fej
(head) Láb
(tail)

Fej-láb
illeszkedés

Láb-láb
illeszkedés
 Terpenoidok bioszintézise
A terpenoidok bioszintézise szénhidrátokból kiindulva mevalonsavon át valósul meg, oly módon, hogy a
mevalonsavból ún. aktív izoprén (izopentenil-pirofoszfát, IPP), keletkezik, ami a természetes
izoprénvegyületek prekurzora.

Az izopentenil-pirofoszfát (IPP) izomeráz enzim hatására

savkatalizált folyamatban dimetilallil-pirofoszfáttá (DMAPP)
alakul. Ebből a pirofoszfát anion lehasadásával egy dimetilallil
kation keletkezik, ami prenil-transzferáz enzim
közreműködésével IPP-vel reagálva geranil-pirofoszfátot ad. Ez
lesz a különböző terpenoidok szintézisének kulcs
intermediere.
A geranil-pirofoszfátból (GPP) a pirofoszfát lehasadásával keletkező kationból számos
monoterpén levezethető. Amennyiben ez a kation egy IPP molekulával reagál, akkor a
szeszkviterpénekhez juthatunk. További láncnövekedéssel és enzimatikus átalakulással
minden származék levezethető belőle.
 A terpenoidok bioszintézise
szénhidrátokból kiindulva mevalonsavon
át valósul meg, oly módon, hogy a
mevalonsavból ún. aktív izoprén
(izopentenil-pirofoszfát, IPP), keletkezik, H3C OH enzim
CH3

ami a természetes izoprénvegyületek szénhidrát C CH2 OH C CH2 OPP

H2C CH2 H2C CH2
prekurzora. A bonyolult szintézisút
HOOC
egyes átalakulási lépései általában 3,5-dihidroxi-3-metilvaleriánsav izopentenil-pirofoszfát
enzimkatalizáltak, amelyekben fontos mevalonsav IPP

szerepet töltenek be a koenzimek. +H

CH3 -H CH3
A további átalakulás során az IPP enzim C CH2 OPP C CH2 OPP
H3C CH2 H3C CH
savkatalizált reakcióban dimetilallil-
DMAPP
pirofoszfáttá (DMAP) izomerizálódik át.
CH3 CH3 prenil
Az enzimatikus folyamatban a kettős transzferáz
C + C
kötés protonálódik az olefineknél - OPP H3C CH
CH2
H2C CH2
CH2 OPP
-H
megismert orientációs szabály szerint, IPP
amit azután protonkihasadás követ. Ezt CH3 CH3 O O

követően két C5-egység fej-láb C CH2 C CH2 PP = P O P OH

H3C CH CH2 CH OPP
illeszkedéssel összekapcsolódik. A OH OH
geranil-pirofoszfát
dimerizációt elősegíti az, hogy a
pirofoszfát jó távozó csoport és az így
képződő reaktív allilkation enzim
hatásra könnyen addícionálódik egy
másik IPP-re.

A koenzimek olyan reagensmolekulák, amelyekre a biológiai folyamatokat katalizáló enzimeknek (fehérjéknek)

átmenetileg feltétlenül szükségük van az általuk megkötött metabolitmolekulák átalakításához.
 Az így keletkező geranil-
CH2 OPP CH2 CH2
pirofoszfátból levezethető az összes
monoterpén, például hidrolízisével H H H
- OPP
nyíltláncú alkoholok
[(E)-izomer: geraniol és (Z)-izomer:
geranil-pirofoszfát
nerol] képződhetnek. Az rotáció
izomerizációt az allil típusú kation H2O - OPP
mezomer határszerkezetei teszik -H

lehetővé. A karbokation
intermedier intramolekuláris AdE CH2OH H
H2O
H H

reakcióban monociklusos H CH2OH -H CH2 CH2

monoterpénné (pl. limonénné)
alakulhat, illetve a ciklusos
kationból biciklusos vegyületek (pl. geraniol nerol
AdE
-pinén és -pinén) képződésére is (E-izomer) (Z-izomer)

van lehetőség.
AdE
Királis vegyületek (pl. pinén, limonén)
-H -H
esetében bizonyos növényekben egyik
-pinén
vagy a másik enantiomer is képződhet. -H H3C CH3
A geranil-pirofoszfátból újabb IPP limonén
egységek hozzákapcsolódásával leve-
zethető valamennyi terpénféleség -pinén
bioszintézise.
Izopentenil-pirofoszfát alapon
felépülő természetes anyagok
• A terpenoidok leggyakrabban növényekben fordulnak elő. A monoterpének általában alacsony
forráspontú, kellemes illatú vegyületek (illóolajok), melyek az izoprén egységeken kívül tartalmazhatnak
egyéb funkciós csoportokat (OH; CHO; C=O)
• A monoterpének (két izoprén egységből felépülő vegyületek) szerkezetük szerint lehetnek aliciklusosak,
monociklusosak vagy biciklusosak.

rózsaillatú nehézszagú gólyaorr

parfümökben használják
babérfa
bazsalikomban, a komlóban, a
mangóban
karvon és a kannabiszban is megtalálható

Fájdalomcsillapító
Antibakteriális
Antidiabetikus citromfű
Gyulladáscsökkentő
Inszomnia ellenes/Altató hatású
Antiproliferatív/Antimutagén
fodormenta köménymag Antipszichotikus – Nyugtató hatása enyhíti a pszichózis tüneteit
Görcsrcsoldó
 borsmenta
antiszeptikus, fungicid hatású kakukkfű hűsítő, csiraölő hatású
 Kitekintés – kiralitás és szerepe a biológiai hatásban

Az enantiomerek nem feltétlenül rendelkeznek azonos biológiai hatással

A biciklusos monoterpéneknek számos szerkezetileg érdekes képviselője ismert a természetben, melyek
közül a tuján és a tujon (a tuja illóolajában fordul elő) biciklo[3,1,0]hexán gyűrűrendszert tartalmaz.

• a tujon mentol illatú vegyület

• a GABA (g-aminobutánsav – legfontosabb inhibitora az
idegi ingerület átvitelnek) receptorra hat. Nem okoz
hallucinációkat.
• Erre a receptorra hatnak a barbiturátok, benzodiazepám,
kábítószerek.
• Elenyésző mennyiségben az abszint is tartalmazza.
(szabályozzák a mennyiségét)

Az abszint egy alkoholtartalmú ital, mely főleg fehér ürömből, ánizsból és édesköményből készül. A
smaragdzöld folyadék általában rendkívül magas (50%-nál több) alkoholtartalmú és kesernyés ízű. Ebből
kifolyólag vízzel hígítva és cukor hozzáadásával fogyasztják. Amikor vízzel keverjük, érdekes hatásnak
lehetünk tanúi, ugyanis az abszint a víz hatására opálos fehér-zöld színt vesz fel. Ennek oka az italban
található illóolajok, főleg az ánizsolaj nagyon rossz vízoldhatósága, melyek a hígítás során kicsapódnak az
oldatból.
• Jellegzetes szagú, fehér, áttetsző, viaszos, szilárd kristályos anyag, illékony, hűsítő, keringést fokozó
és fertőtlenítő hatású vegyület. Molyirtó szerként is használják.
• Már szobahőmérsékleten is jelentős mértékben szublimál.
• Trópusi növényekben található.

1,7,7-trimetilbiciklo[2.2.1]heptán-2-on

kámforfa
 Szeszkviterpének (C15H24)

Gyöngyvirágillatú

• hársfavirág guajakfa
narancsvirág bors
• ciklámen Lignum vitae, „élet fája”

antibakteriális,
gyulladáscsökkentő antioxidáns hatású
 Karotinoidok szerkezete és csoportosításuk
A karotinoidok zsírban oldódó természetes eredetű pigmentek. A nyolc izoprénegységből
felépülő karotinoidok közös szerkezeti sajátossága a folytonos konjugációt alkotó polién
struktúra. A vegyületcsalád neve a sárgarépából (Daucus carota) izolált pigmentre, a karotinra
utal. A karotin három hasonló szerkezetű vegyület, mégpedig az -, - és g-karotin keveréke.
A paradicsom piros színanyagának a likopinnak is hasonló szerkezete van.
 Xantofillok

(sárga)

(sárga)

(sárga)

Narancs-sárgás, oxigént is
tartalmazó karotinoid színezőanyagok.
Nevük a göröx xanthos (sárga) és phyllon
(levél) szavakból ered.
Előfordulás:
A természetben csaknem minden növény
levelében és az állatokban is megtalálhatók. (narancssárga)
Előfordulnak pl. az emberi szemben vagy a
tojás sárgájában is.

A lutein és a zeaxantin alapvetően fontos a látáshoz. A két anyag együtt alkotja a makulát, amely kiszűri a káros kék fényt.
Az emberi és állati szervezetek nem képesek szintetizálni a karotinoidokat, így e
létfontosságú vegyületekhez csak a táplálék útján juthatnak. A -karotinnak A-
vitaminhatása van, mivel a szervezetben enzim hatására 2 mol retinol (A-vitamin) képződik
belőle. Az A-vitamin a csontnövekedéshez, a retina működéséhez, az embrionális
fejlődéshez, a reprodukciós folyamatokhoz, valamint a hám normális szerkezetének
fenntartásához nélkülözhetetlen zsírban oldódó vitamin.

A β-karotint és a
szubsztituálatlan
β-jonon-gyűrűt β-jonon-gyűrű
tartalmazó
karotinoidok a
szervezetben
A-vitamin-
aldehiddé
(retinal), majd
A-vitaminná
(retinol)
alakulnak
 Az A-vitamin

Az A-vitamin vagy
hétköznapi nevén
retinol a zsírban
oldódó vitaminok
családjába
tartozik, és az
egyik
legfontosabb
funkciója, hogy a
szürkületben való
látást biztosítsa.
A szem
ideghártyájában
a fény
érzékeléséért
felelős rodopszin
vagy látóbíbor
képződéséhez
szükséges.

Az A1-vitamin tengeri halak májából, az A2-vitamin édesvízi halak májából izolálható. A-vitamin-hiány esetén szürkületi
vakság lép fel.
 A látás fotokémiája (addíció, elimináció, izomerizáció):
Az emberi szem kétfajta receptor sejtet tartalmaz: pálcikákat és csapokat
• pálcikák (retina peremén helyezkednek el, gyenge fényviszonyoknál aktívak színlátásra nem
alkalmasak.)
• csapok (retina központi részén találhatók, erős fényviszonyok között aktívak, színlátásért felelősek)

Állatvilágban:
• galambok (csak csapok: csak nappal látnak),
• baglyok (csak pálcika: színvakság, viszont szürkületben is látnak)

A pálcikákban található a rodopszin kromofórja a 11-cisz-retinal. A rodopszin kialakulása során a retinal

karbonilcsoportjára addicionálódik a fehérje (opszin) egy aminocsoportja (AdN-reakció), majd egy
vízmolekula eliminációjával jön létre az imin (ez a rodopszin, látóbíbor).
A látást a pálcikákban található rodopszin biztosítja, mely fény hatására elhalványodik, lebomlik. A
fényérzékeny komponens, a retinén, egy foton hatására cisz konfigurációja all- transz konfigurációra
változik, elhagyja a fehérjemolekulát, melynek ekkor bekövetkező konfigurációváltozása
megváltoztatja a membránpermeabilitást. Így alakul ki a látásinger. Sötétség hatására a rodopszin
újratermelődik.
A látóbíborban az A-vitamin (retinol) A-vitamin-aldehiddé (retinal) oxidálódik, majd 11-cisz-
formájában (sztérikusan gátolt cisz-izomer!) az opszin nevű fehérjével rodopszinná kapcsolódik.

A szem ideghártyáján az ideg-végződésekben sötétben egy bíborszínű összetett fehérje, a rodopszin

(látóbíbor) halmozódik fel. Fényenergia (ΔE = h ∙ ν) hatására a rodopszinban kötött 11-cisz-retinal a
stabilabb össz-transz-retinallá izomerizálódik át, s ez rögtön lehasad a rodopszinról. Enzim hatására az
össz-transz-retinal 11-cisz-retinallá izomerizálódik át, amely opszinnal kapcsolódva újra rodopszinná
alakulhat (a rodopszin tehát regenerálódik)
Periplanone B
Amerikai csótány sexferomonja

„Egyszerű” vegyület, de
mennyire egyszerű a
kémiai szintézise?
Still, W.C; J. Am. Chem. Soc., 101, 2493 (1979)

26
 Mentol (terpénalkohol)

3500 tonna / év

Az élelmiszeriparban cukorkák és drazsék készítésére használják. Az orvosi gyakorlatban is felhasználják

különböző célokra, por vagy kenőcs alakjában. Köhögéscsillapító szirupok adalékanyaga.
 Szteroidok
A szteroidok a természetes szénvegyületek egyik legfigyelemreméltóbb csoportját alkotják,
mivel fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban és nélkülözhetetlenek a gyógyításban.
A szteroid név a vegyületcsoport legrégebben izolált tagjára a koleszterinre utal, amit
epekőből (görögül kholeepe, sztereoszszilárd) nyertek ki.
Valamennyi szteroidmolekulára jellemző az ún. szteroid alapváz, ami kémiai szerkezetére
nézve perhidro-1,2-ciklopentanofenantrén.
Legfontosabb szteroid alapvázak
A tetraciklusos szénhidrogénben az egymáshoz kapcsolódó gyűrűk téralkata különböző lehet. A
természetben előforduló szteroidok esetében ezek közül három lehetséges gyűrűkapcsolódás valósul meg,
amit az androsztán alapvázon mutatunk be.

.29

A gyűrűrendszer felső oldalán elhelyezkedő szubsztituensek -, míg az alsó térfélen elhelyezkedőek -térállásúak.
 A szteroidok csoportosítása és fontosabb képviselői

SZTERINEK: olyan szteroid alkoholok, melyek állatokban (zooszterinek), növényekben

(fitoszterinek) vagy gombákban (mikoszterinek) képződnek.
Zooszterinek: legfontosabb képviselője a koleszterin, ami minden állati szervezetben előfordul,
különösen sok található például a tojássárgájában és az emberi epekőben. A koleszterin fontos
szerepet játszik a szteroid hormonok és az epesavak bioszintézisében. A D3-vitamin ipari
szintézisének is kiindulási anyaga.
 21 26
H3C 22 24 CH3
18 H
12 CH3 20 23 25
11 17 CH3
19 27
13
1 CH3 H 14
16
9
2 15
10 8
3
H H
7
HO 5
4 6
koleszt-5-én-3-ol
koleszterin

•A koleszterin minden emberi és állati sejtben megtalálható. Különösen nagy mennyiségben

fordul elő egyes szervekben, pl. a mellékvesében, idegrendszerben.
•A koleszterint a szervezet a májban állítja elő, és a sejthártyák felépítésében van fontos
szerepe, valamint sokféle hormon alapanyaga.
•A koleszterin meghatározásából következtetni lehet a máj működési állapotára.
• A vér koleszterin tartalma cukorbetegség (diabetes), sárgaság, a pajzsmirigy csökkent
működése, vesebetegségek és érelmeszesedés esetén fokozott lehet.
•A koleszterin lerakódva az erek falában annak rugalmasságát csökkenti, és elősegíti az
érelmeszesedés kialakulását.
•Csökken a koleszterinszint máj-, és fertőző betegségekben, és Basedow-betegségekben
(hipertireózis).
A trigliceridek, a koleszterin és észterei hidrofób (víztaszító) molekulák, melyeket a plazma vizes
közegében kell szállítani. A szállítást bonyolult biokémiai struktúrák, a lipoproteinek végzik, melyek a
hidrofób molekulákat hidrofil burokba zárják, elválasztva azokat a vizes közegtől.

A különböző lipoproteinekben mások a Lipoprotein struktúra (kilomikron)

burokban található fehérjék, és más a ApoA, ApoB, ApoC, ApoE
fehérje/zsír arány (a denzitás): (apolipoproteinek); T (triglicerid);
A sejtek hártyájában található C (koleszterin); zöld (foszfolipidek)

Lipoprotein Röv. Fehérje (%) Lipid (%)

LDL-receptorok az LDL burkában levő
B-100-as fehérjét „ismerik meg”, így
Kilomikron 1–2 98–99
veszi át a sejthártya építéséhez
Nagyon alacsony
VLDL 7–10 90–93 szükséges koleszterint, ill. a zsír
sűrűségű lipoprotein
égetésére képes sejtek a trigliceridet.
Közepes sűrűségű
IDL 15–20 80–85 A HDL a sejtekből és az erek falából a
lipoprotein
májba szállítja vissza a felesleges
Alacsony sűrűségű
LDL 20–25 75–80 koleszterint, amely ott újrahasznosul
lipoprotein
vagy epesavvá alakulva kiválasztódik
Magas sűrűségű
HDL 40–55 50–55 az emésztőrendszerbe.
lipoprotein
Ez a „jó” koleszterin.

Míg az LDL-koleszterin a vérben feldúsulva az erek falában rakódik

le, a HDL-koleszterin magas aránya azért kedvező, mert e
zsírcseppecskékben az erekben már lerakódott koleszterin
szállítódik vissza az érfalból a májba, ahol lebontódik.
Bioszintézis
Koleszterinből
képződő
hormonok
A mikoszterinek közül a legfontosabb az ergoszterin, amit elsőként egy a rozson élősködő
gombából az anyarozsból (Claviceps purpurea) izoláltak. A vegyület neve az anyarozs francia
nevéből (ergot) származik. Az ergoszterin UV-besugárzás hatására a C9–C10 kötés homolitikus
hasadását követően D2-vitaminná alakul.

A fitoszterinek növényekben fordulnak elő. Egyik legelterjedtebb képviselőjük a

sztigmaszterin, amit szójaolajból állítanak elő, és egyes nemi hormonok előállításához
használják kiindulási anyagként.
A legfontosabb epesavak az 5-androsztán hidroxikarbonsav származékai. Az epében
aminosavakkal (glicin, taurin) képzett peptidszerű vegyületeik az ún. páros epesavak
nátriumsó formájában fordulnak elő. Az epesavak szerepe a vízben nem oldódó zsírok
felszívódásának elősegítése.
Szívre ható glikozidok és varangymérgek: gyógyászati szempontból nagyon fontosak. Növényekben (pl. a
Digitalis- és Strophantus-fajokban), tengeri hagymákban (Scilla maritima) és egyes békafajokban (Bufo-
fajok) fordulnak elő. A csoport valamennyi tagja 5,14-androsztán alapvázat tartalmaz, melyhez 3- és
14-helyzetben két hidroxilcsoport, 17-helyzetben pedig egy laktongyűrű kapcsolódik, valamint a 3-
hidroxilcsoport különböző szénhidrátokkal glikozidos kötést alkot. A glikozidos kötés már enyhe savas
hidrolízis hatására is felszakad, és a szénhidrátok mellett aglikon (pl. genin) is izolálható. A gyógyászatban
alkalmazott vegyületeket szokás kardenolidoknak vagy digitalisz-glikozidoknak nevezni. A legfontosabbak
ezek közül a digitoxin és a digoxin.

Hatásuk: dózistól függően növelik a szív összehúzódási erejét, ami szívelégtelenség esetén jelentősen
csökkent. Ezt a hatást úgy fejtik ki, hogy a szívizomsejtekben egyes ioncsatornák működését gátolva
megváltoztatják a sejtekben az ioneloszlást. A sejt belsejében megnő a kalcium tartalom a normálishoz
képest, ami növeli az összehúzódások erejét. A szív így kevesebb erőfeszítéssel több vért tud kilökni.
Azonos munkához kevesebb oxigént igényel, és jobb hatásfokkal dolgozik. A túladagolás során kialakuló
túlzottan magas kalcium szint azonban káros, mert túl hamar idézhet elő újabb ingert az
összehúzódáshoz. Csökkentik a káliumszintet, ami túladagolás esetén lehet nagy fontosságú. A nagyon
alacsony káliumszint ugyanis szintén extra ütésekhez vezethet, ami ritmuszavart vagy túl gyors szívverést
válthat ki.
A szteroidszaponin gyűjtőnév az idesorolt vegyületek vizes oldatának szappanhoz hasonló
habzására utal. A szaponinok hatgyűrűs alapvázat tartalmazó glikozidok, melyeknek
jellegzetes szerkezeti eleme a spiroketál gyűrűrész. Legfontosabb képviselőjük a Dioscorea-
fajokban előforduló dioszcin, melynek aglikonja a dioszgenin. A dioszgenin fontos kiindulási
anyaga a sztereoid hormonok, például a progeszteron félszintetikus előállításának.

A szteroid alkaloidok nitrogéntartalmú szteránvázas vegyületek, amelyek főként a Solanum

fajokban fordulnak elő glikozidjaik formájában. Néhány képviselőjük (pl.a szolaszodin és a
tomatidin) szerkezete sok hasonlóságot mutat a szaponinok gyűrűrendszerével, csak a
spiroketál rész hattagú gyűrűjében oxigénatom helyett nitrogén található.
A szteroid hormonok egy része a nemi funkciókat szabályozza – ezek a nemi hormonok, más részük
pedig a szervezet anyagcseréjét (cukor- és sóháztartás) befolyásolják – ezeket az előfordulásukra
utalva mellékvesekéreg-hormonoknak (vagy kortikosztereoidoknak) nevezzük. A hormonok nagyon
változatos funkciókat töltenek be, ennek ellenére azonban szerkezetük sok tekintetben hasonló.
A 17-helyzetben a hosszú oldallánc vagy gyűrű helyett általában hidroxi-, oxo-
vagy acetil-csoportot tartalmaznak.

A női nemi hormonok egy része

(ösztrogének) a másodlagos
nemi jelleg kialakulásáért
felelősek – ezek az ösztradiol,
ösztriol és az ösztron. Közös
jellemzőjük, hogy az A-gyűrű
mindhárom vegyületben
aromás.

A női nemi hormonok másik

csoportját a terhesség fenntartását
biztosító gesztagének alkotják,
melyeknek egyetlen természetes
képviselője a progeszteron.
A férfi nemi hormonok (androgének) közé a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért felelős tesztoszteron és
annak átalakulásával képződő androszteron tartozik.

A mellékvese nagy számú kortikoszteroidot termel. Közülük a kortizolt szintetikusan is előállítják, ez a

hidrokortizon, amely gyulladáscsökkentő hatású szer. Néhány szintetikus szteroid hasonló hatást mutat,
ilyen például a prednizolon.

Bármely gyulladásos folyamatban hatékonyak, így reumatoid artritiszben és egyéb kötőszöveti betegségekben, szklerózis
multiplexben, illetve sürgősségi esetekben, például agyduzzadásban, asztmás rohamban és súlyos allergiás reakciókban
is.
Mivel a gyulladásos válasz elnyomásával csökkentik a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét, csak nagyon
óvatosan adhatók fertőzésben. Alkalmazásuk ronthat a magas vérnyomáson, a szívelégtelenségen, a cukorbetegségen, a
peptikus fekélyen, a veseelégtelenségen és a csontritkuláson, és ezen esetekben csak akkor adhatók, ha nagyon
szükséges.
 Prosztaglandinok és eikozanoidok
A prosztaglandinok a C20 lipidek közé tartoznak, és szerkezetükre jellemző az 5 tagú gyűrű, amihez két
oldallánc kapcsolódik.
Számos biológiai hatással rendelkeznek: vérnyomáscsökkentő hatás, vérlemezke aggregációt növelő
hatás sérülések esetén, gyomorsav kiválasztás csökkentő hatás, gyulladás csökkentő hatás; vese funkcióit
befolyásolja, méh összehúzó hatás, stb..
Prosztaglandinok a tromboxánokkal és a leukotriénekkel alkotják az eikozanoidok csoportját (parakrin
hormonok, amelyek a képződés helye közelében fejtenek ki hatást), mivel e vegyületek mind az
5,8,11,14-eikozatetraénsavból más néven arakidonsavból képződnek. Prosztaglandinokra (PG) jellemző a
ciklopentán gyűrű a két oldallánccal; a tromboxánok (TX) hat tagú oxigén heterociklust tartalmaznak, míg
a leukotriének (LT) nyíltláncúak.

5,8,11,14-eikozatetraénsav
 Hidrolizálható lipidek csoportosítása

A zsírsavak hosszú szénatom számú karbonsavak (C4- C36), melyekben a szénlánc lehet
telített, de tartalmazhat 1 vagy több kettős kötést is.

43
Természetes telített zsírsavak szerkezete
Természetes telítetlen zsírsavak szerkezete Esszenciális
zsírsavak:
-3 és -6

6

 3

 9
Esszenciális zsírsavak: -3 és -6

Az esszenciális zsírsavak többszörösen telítetlen vegyületek, melyek között

van omega-6 zsírsav (a linolsav) és omega-3 zsírsav (-linolénsav, ALA) is. Ezek
nélkülözhetetlenek az emberi táplálkozásban, mert nem tudja őket a szervezet
előállítani. Az emberi test képes szintetizálni telített, vagy omega-9 egyszeresen
telítetlen zsírsavakat, de nem képes kettős kötéseket vinni az omega-3 illetve az
omega-6 helyekre, ezért az ilyen zsírsavakat kívülről kell pótolni. (Ezért ezeket „F-
vitaminnak” is nevezik.)
Az esszenciális zsírsavak fontos szerepet töltenek be az immunrendszer megfelelő
működésében, gyulladáscsökkentésben, a vérnyomás szabályozásában, illetve
olyan fontos vegyületcsoport előanyagaként, mint a prosztaglandinok.
 Zsírsavak szerkezete és olvadáspontja I.
A zsírsavak fizikai tulajdonságait erősen befolyásolja a szénlánc hossza, és telítettségi foka.
Az apoláris alkil lánc miatt vízben oldhatatlanok.
Az olvadáspontjuk szintén függ a lánc hosszától és telítettségi fokától. A telített zsírsavak (12:0 – 24:0)
viaszos szilárd vegyületek, míg a telítetlen származékok olajok.
Op. 69.6 °C

sztearinsav

elaidinsav

olajsav
Zsírsavak szerkezete és olvadáspontja II.
Zsírsavak szerkezete és olvadáspontja III.

49
 Trigliceridek
A glicerin zsírsavakkal alkotott triészterei.

• Vízben oldhatatlanok – poláris funciós csoportok hiánya

• A természetes trigliceridek általában vegyes gliceridek – különböző zsírsavakat tartalmaznak
• Jobb „üzemanyagok” a szénhidrátoknál: - alacsonyabb oxidációs állapot miatt több energia
nyerhető az elégetésük során; apolárisak, nem hidratált formában tárolódnak a szervezetben –
kisebb tömegűek!

50
Zsírok: Trigliceridek szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú keverékei.
Főleg telített zsírsavakat tartalmaznak.

Olajok: Trigliceridek szobahőmérsékleten folyadék halmazállapotú keverékei.

Főleg telítetlen zsírsavakat tartalmaznak.

Néhány természetes zsír és olaj összetétele

51
52
 Szappanok
• A szappan a legősibb mesterséges mosószer.
• A szappanok a hosszú szénatomszámú karbonsavak nátrium- vagy káliumsói.
• Az első szappanok már kr.e. 600-ban ismertek voltak.

A házilag készült szappant a következő technológiai lépésekben gyártották:

Zsíros és faggyús állati anyagokat (például a disznóvágásból kimaradtakat) NaOH-val (nátrium-
hidroxid, lúgkő) együtt főzték, melynek során glicerin és a karbonsavak nátriumsója keletkezett.
Mivel a glicerin és az említett só még összekevert állapotban volt,
az oldatba konyhasót adagoltak és ennek hatására
a szappan kivált az oldatból.

53
 Hogyan működnek a szappanok?

Vízben történő oldáskor a szappanmolekula anionra (zsírsavmaradék-ion) és kationra (nátriumion) disszociál. A

zsírsavmaradék (pl. palmitát) anion hosszú apoláros szénláncból és rövid negatív töltésű karboxilátcsoportból áll. Az
apoláros lánc a zsírokban, a poláros karboxilátcsoport a vízben oldódik jól. Ezért a ruhán lévő zsíros szennyeződésre a
szappanmolekulának a karbonsav szénláncú vége tapad (oldódik benne), míg a karboxilát a víz irányában helyezkedik el.
Sok-sok ilyen szappanmolekula elválasztja egymástól, apróra darabolja a zsírcseppeket, a karboxilátvégződések pedig a
víz irányba rendeződve biztosítják, hogy az így létrejött molekulacsoport (micella) a vízben mozoghasson, a felületről
eltávolodhasson.
 Viaszok
A viaszok zsírsavaknak hosszú szénatomszámú alkoholokkal képzett észterei.
A viasz szó jelentése nem pontosan meghatározott, de általában olyan anyagot jelent, ami
tulajdonságaiban a méhviaszra hasonlít, tehát:
• szobahőmérsékleten plasztikus (formálható)
• olvadáspontja 45 °C fölött van
• megolvasztva alacsony a viszkozitása
• vízben nem oldható, hidrofób azaz víztaszító, vízlepergető.
A legközönségesebb viasz a méhviasz, mely főtömegében a palmitinsavnak miricilalkohollal képezett
észteréből (C15H31COOC30H61) áll.
A bőrgyógyászatban előszeretettel használják a bálnaviaszt vagy cetaceumot (spermacet-et), mely a
bálna-félék koponyaüregében található, és főleg a palmitinsav cetilalkohollal képezett észteréből
(C15H31COOC16H33) áll.
A kínai viasz a rovarok anyagcsereterméke és cerotinsavas cerilészterből (C25H51COOC26H53) áll.
Az állati eredetű viaszok közül említésre méltó még a gyapjúzsír (lanolin), mely a gyapjún keletkezik és
a gyógyszer-, valamint a kozmetikai iparban alkalmazzák.
A carnauba-viasz viszont, melyet pl. paraffingyertyák fehérítésére használnak, növényi eredetű és
főalkotója a cerotinsavas miricilészter, C25H51COOC30H61.

méhviasz
 Hidrolizálható lipidek

A biológiai membránok fontos szerkezeti eleme a lipid kettős réteg, melyen keresztül történik a
molekulák és ionok transzportja. A membrán alkotó lipidek amfipatikus molekulák, a molekula
elkülönülten tartalmaz hidrofil és hidrofób részeket is.
A foszfolipidek a foszforsav észter származékai.
 Foszfolipidek
• A foszfolipidek két fő típusa: a glicerofoszfolipidek és a szfingolipidek (szfingomielinek).

Glicerofoszfolipidek
• A glicerofoszfolipidek alapja a foszfatid sav (R = H), ami glicerinből, ahhoz észter kötéssel
kapcsolódó zsírsavakból (2 db) és foszforsavból áll.
• Jóllehet bármely C12 – C20 zsírsav előfordulhat ezekben a vegyületekben, azonban
leggyakrabban a glicerin C1 hidroxil csoportját telített, míg a C2 hidroxil csoportját
általában telítetlen zsírsav észteresíti.
• A C3 hidroxilcsoporton található foszforsav egység aminoalkoholokkal, mint például koline,
etanolamin vagy a szerin van észteresítve.
Szfingolipidek
• A szfingolipidekben a szfingozin amino csoportját egy zsírsav molekula acilezi, míg a C1
hidroxil csoporton a foszfát egység található, ami kolinnal van észteresítve.
• E molekulákban a foszfát rész semleges pH-n is negatív töltésű (hidrofil), míg a zsírsav
egység és a szfingozin oldallánca a hidrofób rész.
• A C3 hidroxil csoport gyakran glikozileződik (pl: glukozilkeramid)

Ceramide
Hidrolizálható lipidek csoportosítása
Glikoszfingolipidek I.
Glikoszfingolipidek a plazmamembrán külső oldalán találhatóak, és a ceramid egység
C1 hidroxil csoportja van glikozilezve.
Szerepük a felismerésben (vírusok, baktériumok) és a sejtek közötti kommunikációban
van.
Glikoszfingolipidek II.
Az AB0(H) vércsoport antigének
O-Glikoproteinek
Glikoszfingolipidek határozzák meg a vércsoportot. Az
emberi vércsoportokat (O, A, B) meghatározó antigének a
glikoszfingolipidekben található eltérő oligoszacharid
egységekben különböznek egymástól (glu: glökóz; Gal:
galaktóz; GalNAc: N-acetil-galaktózamin; Fuc: fukóz)
Galaktolipidek

Galaktolipidekben egy vagy két galaktóz egység kapcsolódik glikozidos kötéssel az 1,2-diacilglicerin
C3 hidroxilcsoportjához.
A növényi sejtmembránok szulfolipideket is tartalmaznak, melyekben A C6 helyzetben szulfonált
glükóz egységek találhatóak. Ezek a molekulák is amfipatikusak a foszfolipidekhez hasonlóan, és a
molekula hidrofil része negatív töltésű.
 A foszfo- és glikolipidek amfipatikus molekulák

A poláros és az apoláros részek/atomcsoportok elkülönülnek

Apoláros
(hidrofób)
farok

Poláros (hidrofil) fej

Egy amfipatikus szteroid: a membránalkotó koleszterin (a membrán merevségét fokozza)

Szteránváz

Koleszterin
Amfipatikus molekulákból felépülő szerkezetek

Micella Kettős réteg

Liposzóma Sejtmembrán
 A biológiai membránok
A biológiai membránok vékony, rugalmas hártyák, amelyek alapvázát foszfolipidek alkotják. A foszfolipid
molekulák kettős rétegbe rendeződnek, poláris részük a membrán két felszíne, apoláris részük pedig a
membrán belseje felé néz. A membránok tehát határoló felületet képeznek a sejt és környezete, valamint
a sejtalkotók és a sejtplazma alapállománya között. A foszfolipid rétegbe fehérjemolekulák ágyazódnak.
A foszfolipid
molekulák
apoláris részei
egymás felé
fordulnak, és
van der
Waals-
kötésekkel
rögzülnek
egymáshoz. A
poláris rész a
kettős réteg
felszínén
helyezkedik
el.
A kapcsolatot
itt is
elsősorban a
van der
Waals-kötések
biztosítják.
A membránfehérjék sokféle feladatot láthatnak el: szabályozzák egyes anyagok átjutását a membránon, vagy különböző
biokémiai átalakulások katalizátorai. A több lépésből álló anyagcsere-folyamatokat katalizáló enzimek az átalakulás
sorrendjének megfelelően, egymás mellett helyezkednek el a membránban, azaz enzimrendszereket alkotnak. Az
enzimrendszerekben az egyik enzim terméke a kiindulási anyaga a mellette lévő enzimnek, és így tovább. Így érthető,
hogy az enzimrendszerek kialakulása jelentősen növeli az anyagcsere-folyamatok sebességét.
Az eukarióta sejtekben a legtöbb sejtalkotót membrán
határolja, emiatt a sejtalkotók belső terei elkülönülnek
a sejt alapállományától. A sejt belsejének tagolódása
lehetővé teszi az egyes biokémiai folyamatok térbeli
elkülönülését, ami növeli az anyagcsere-folyamatok
rendezettségét és hatékonyságát. Az eukarióta sejtek
evolúciós előnye a prokariótákkal szemben
egyértelműen a sejten belüli membránrendszerek
kialakulásának köszönhető.