Professional Documents
Culture Documents
Deportation Limbo State Violence and Contestations in The Nordics Annika Lindberg Full Chapter
Deportation Limbo State Violence and Contestations in The Nordics Annika Lindberg Full Chapter
Deportation Limbo State Violence and Contestations in The Nordics Annika Lindberg Full Chapter
https://ebookmeta.com/product/the-national-frame-art-and-state-
violence-in-turkey-and-germany-1st-edition-banu-karaca/
https://ebookmeta.com/product/stealing-time-migration-
temporalities-and-state-violence-1st-edition-monish-bhatia-
editor/
https://ebookmeta.com/product/equity-in-and-through-education-
changing-contexts-consequences-and-contestations-1st-edition-
stephen-carney/
https://ebookmeta.com/product/peace-and-violence-in-brazil-
reflections-on-the-roles-of-state-organized-crime-and-civil-
society-1st-edition-marcos-alan-ferreira/
Assata Taught Me State Violence Racial Capitalism and
the Movement for Black Lives 1st Edition Murch
https://ebookmeta.com/product/assata-taught-me-state-violence-
racial-capitalism-and-the-movement-for-black-lives-1st-edition-
murch/
https://ebookmeta.com/product/evolutionary-perspectives-on-
religion-and-violence-elements-in-religion-and-violence-candace-
alcorta/
https://ebookmeta.com/product/no-one-is-illegal-fighting-racism-
and-state-violence-on-the-u-s-mexico-border-justin-akers-chacon/
https://ebookmeta.com/product/school-policy-reform-in-europe-
exploring-transnational-alignments-national-particularities-and-
contestations-1st-edition-john-benedicto-krejsler/
https://ebookmeta.com/product/escapees-the-history-of-jews-who-
fled-nazi-deportation-trains-in-france-belgium-and-the-
netherlands-1st-edition-tanja-von-fransecky/
Another random document with
no related content on Scribd:
The Project Gutenberg eBook of A falu jegyzője
Language: Hungarian
MIKSZÁTH KÁLMÁN
16. KÖTET
A FALU JEGYZŐJE
Irta
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1911
A FALU JEGYZŐJE
REGÉNY
IRTA
MÁSODIK KÖTET
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
magyar irod. intézet és könyvnyomda
1911
Révai testvérek tulajdona.
Franklin-Társulat nyomdája.
BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF.1)
1813–1871.
A ki tehetséges és fogékony fiatal magyar a mult század első
felében sokat járt külföldön, mind nehéz podgyászszal jött haza.
Hozott benne először is jókora mennyiségű byroni világfájdalmat
(annak a kornak ez volt az erkölcsi epidémiája). Hozott aztán
mámoros elragadtatást a nyugati kultura gazdagságától és
szépségeitől; keserű szégyent az itthoni elmaradottság miatt;
haragos türelmetlenséget a hazai intézmények és közállapotok ellen,
a melyeket a nyugati intézmények fénye a kelleténél is sötétebbnek
mutatott; izgató vágyat az egész magyar élet megreformálására és
egy halom mintát, a melyek szerint ezt a reformot meg kell csinálni.
Idehaza pedig kissé idegenül néztek rá, mint afféle európéerre, a ki
itthoni intézményeink lényegét nem érti, a hamisítatlan magyar
szellemtől elrugaszkodott, a kit épen azért meg lehet hallgatni, mert
elvégre mégis csak okosan beszél, egyet-mást el kell fogadni jónak
abból, a mit mond, de eszméiért lelkesedni, őt magát vezérül
elfogadni veszedelemmel járó dolog.
Ilyesformán állott a harminczas-negyvenes évek magyar
életében báró Eötvös József. A cselekvés vágyával jött haza; tehát
először attól kellett megszabadulnia, a mi a cselekvésben
megbéníthatta volna: a világfájdalomtól. Hogy ezt kiküszöbölje
magából, megírta 25 éves korában (1838) első regényét, a
Karthauzi-t. Ez a legtisztább lyra, a mit valaha írt; egész meséje, a
milieu, a melyben ez a mese lefolyik, az alakok, a kik körül
bonyolódik, mind csak ürügy benne, hogy az iróban felgyülemlett
beteges, ifjúi érzéseket le lehessen csapolni. Talán azért hat ma is
legfrissebbül Eötvös összes művei közül, mert a költőknek mindig a
lírájuk él legtovább.
Eötvös életében fordulatot jelentő életrajzi étappe a Karthauzi:
ettől fogva megszabadult a mélabútól s teljes erővel belevethette
magát kora politikai mozgalmaiba. Abból a politikus-tipusból való
volt, a mely ma már jóformán teljesen kiveszett, akkor azonban
Európaszerte s kivált Francziaországban és Angliában javában
virágzott. A politikus, a ki szabad idejében tehetséggel és kedvvel
űzi az irodalmat is s ha lehet, szívesen használja fel politikai czélok
eszközéül. Eötvös első sorban politikai publiczista volt, a ki
Széchenyi után a legtöbb eszmét dobta bele a közéletbe, jóformán
teljes, minden térre kiterjedő politikai és társadalmi programot
dolgozott ki s azt hirdette szépirodalmi műveiben is. Minden
munkája, még verseinek túlnyomó része is, iránymű, valami közéleti
tendentia szolgálatában.
Az a regénye, melyet e kötetekben kap az olvasó, A falu
jegyzője, hét évvel a Karthauzi után jelent meg, 1845-ben. Hogy a
régi vármegyét állítja benne bonczasztalra, mint minden magyar
politikai és társadalmi baj eredendő okát, azt tudja mindenki. Ezen a
körön belül aztán szóba kerül az ő s elvbarátai, az ú. n. centralisták
egész munkaprogrammja: a jobbágyság, a választási visszaélések,
a börtönügy, iskolaügy, a közbiztonság, a zsidók emancipatiója és
még egy sereg fontos és kevésbbé fontos, de akkor egyformán
égetőn aktuális ügy. Ma ezek mind antiquált dolgok, jól-rosszul
megoldottuk valamennyit s nem égeti a körmünket egyikük sem. A
falu jegyzője tendentiabeli tartalma, mely megjelenésekor roppantul
izgatta az embereket, lelkes híveket és haragos ellenfeleket szerzett
Eötvösnek s a melynek kedvéért ő a regényt írta, közömbös a mai
olvasónak. És a regény mégis érdekes nekünk ma is. Érdekes,
pedig jól látjuk kompoziczióbeli ingadozásait s mindig érezzük, hogy
alakjai csaknem kivétel nélkül önkényesen konstruált marionettek,
melyek létüket csupán az író tendentiájának köszönhetik s melyeket
az író tetszése szerint rángat ide-oda. Nem emberileg megalkotott
lények, hanem merő figurák az író gondolatainak illusztrálására. Az
egyik a vármegyei urak családi politikáját jelenti, a másik a
vármegyei közigazgatás atrocitásait, a harmadik a választási
visszaéléseket, a negyedik a közügyekben való léha
könnyelműséget, az ötödik a jobbágyság embertelen szenvedéseit,
a hatodik a nemes és nem nemes ember közti különbség
igazságtalanságát – és így tovább. Az egy Vándori, a rousseaui
szellemű pap nem jelent politikát: ő Eötvöst magát jelenti, a mi
benne a Karthauzi forrongó gyötrelmei után lehiggadt. Ha ezekből a
Rétiekből, Nyúzókból, Tengelyiekből és Violákból kivonom azt, a mi
bennük tendentia, alig marad belőlük egyéb, mint a ruhájuk.
Mi érdekel tehát mégis a regényben, a melynek nyelvén is folyton
megérezzük az avatag hervadtságot? Miért tudjuk alakjának sorsát
mégis rokonszenvező figyelemmel kisérni mindvégig? Először is
azért a lendületért, a melylyel az író a maga egész egyéniségét, erős
meggyőződését és igazában való hitét beleviszi művébe. Ott látjuk
mindig a regény mögött Eötvöst, a ki igazat mond, mert föltétlenül
érzi annak az igazságát, a mit mond. Az író szelleme él ma is, nem
avult el s összetartja a regény széthulladozó elemeit. Önmagából
alkotta meg a regényt, a maga lelkének ideáljait, a maga életének
tartalmát vetítette ki bele. Ezért a regény a maga egészében
egységesen, következetesen van concipiálva és kifejlesztve s folyton
fentartja a kontaktus érzését az olvasó és az író között. Nem Nyúzó
vagy Macskaházy, nem is Tengelyi és Viola érdekel, hanem Eötvös
gondolatainak az az eleme, a melyet ők jelentenek. Az író önmagát
nyilatkoztatja ki bennük előttem. Ettől az alakok is reliefet, tehát
életet is kapnak. Vér lüktet a marionettekben; az író szíve vére. Még
inkább életet, igazságot kapnak a jelenetek. Ezekkel szemben
odaállít minket az író a maga perspektivájába s abból nézve
eleveneknek, igazaknak látjuk őket. Távlatból nézve az actióban levő
embereknek csak a legkirívóbb vonásait veszszük észre s mindjárt
valószinűbbeknek tünnek fel az író önkénye szerint mintázott alakok
és beleillenek az egész jelenet elevenségébe. Nemcsak kortörténeti
ismereteink segítségével, hanem szemünkkel, közvetlenül is látjuk,
hogy ezek a jelenetek, ha nem történtek is meg, de megtörténhettek
volna. Ezzel pedig az író megnyert a maga igazának, a maga
szemével láttatja velünk a regényt. Tehát elérte azt, a mi az írónak
czélja s hatásának alapfeltétele: a suggestiót. Mellékes, hogy
politikailag vagy psychologiailag igaza van-e, fődolog, hogy a maga
hitét, a maga igazáról való érzését át tudja vinni belénk is.
Szóval a tulajdonképeni hatást mégis csak a művész eszközeivel
éri el. S írói az az ügyesség is, a melylyel alakjait fel tudja ruházni a
külső valószerűség szinével, a mely pillanatokra csaknem teljesen el
tudja feledtetni belső valószinűtlenségüket. Látási illuziót kelt velük,
szemléletessé tudja őket tenni: velük kapcsolatban egy csomó
ismerős képzetet kelt életre bennünk, a melyek révén ismerősökké
válnak az alakok s a jelenetek is. A magyar földből nőttek ki, a
magyar traditióból s a magyar kulturállapotból, mindenki fölfedezi
bennük, tudva vagy tudatlanul, azokat a vonásokat, a melyek
ismerősek, a melyeket nem egyszer látott maga előtt az életben. Az
egész regény a magyar földből nőtt ki, ilyet nem írhatott más, csak
magyar író.
Hogy a regény hatását ezek a tagadhatatlanul benne meglevő
írói vonások adják meg, azt bizonyítja az is, hogy A falu jegyzője
külföldön, kivált Angliában is hatást tett, merőben írói tulajdonságai
révén, mert hiszen politikai tartalma idegen földön teljesen
érdektelen volt. Hiányai a műforma, az irány-regény tipikus hiányai,
olyan természetűek, hogy kiküszöbölésükkel alig lehet irány-regényt
elképzelni. Erényei igazi írói erények; az író lelke szólal meg bennük,
a mely Eötvösben lakozott.
Nagyjában ugyanezek a kritikai szempontok állanak harmadik
regényére is, a Magyarország 1514-ben czímű történeti regényre
(1847.). Ez is irány-regény, a jobbágyság felszabadításáért küzd. A
tendentia azonban nem olyan kirívó benne, nyilván azért, mert
concentrálva van egy gondolatra s mert a történelem
rekonstruálásának nehézségei is erősebb önfegyelmezésre
szorították az írót. Ezért emberei emberibbek, nem annyira s nem
mind a politikai czélzatból táplálkoznak. Ebben a regényben jutott
Eötvös legközelebb az írói tárgyilagossághoz. A romantikus történeti
regény módszereivel van csinálva, melyek ma már avultaknak
tetszenek, de a Walter Scott – Jósika-féle történeti regény kosztüm
és kulissza-stilusához képest jelentékeny haladást jelent a
történelem lelkének megelevenítése irányában.
Eötvös utolsó regénye, a Nővérek (1857.), már nem jelent semmi
tekintetben haladást. Az erkölcsi és paedagogiai didaktikus czélzat
túlhatalmasodik benne és elfojtja az irodalmi tartalmat. Ezzel a
regénynyel bucsuzott el Eötvös az irodalomtól s azontúl egészen a
politikának és főleg a kulturpolitikának szentelte minden erejét.
Ha most meg akarjuk állapítani Eötvös írói munkásságának
summáját, ezt találjuk: adott három regényt és néhány költeményt, a
melyek még ma is élnek, érdekelnek, gyönyörködtetnek. Adott egy
állambölcseleti könyvet (A XIX. század uralkodó eszméi), mely
nemcsak a maga kora európai irodalmának egyik legkiválóbb műve
a maga nemében, hanem ma is mély tanulságok forrása. A magyar
regényirást ő emelte európai szinvonalra; ő volt az első magyar író,
a kit nemcsak nemzete hallgatott meg, hanem mondhatni egész
Európa; csaknem minden művelt nemzetben voltak s vannak
olvasói. A politikában az elsők egyike s mindenesetre a legnagyobb
hatású volt azok között, a kik a politika központi problemájául a
társadalmi politikát tűzték ki. Nemes lendületű humanista volt, a
legjobb szívek és legszebb elmék egyike a magyar fajból.
XXII.