See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/320143044

Elfogadás és Elköteleződés Terápia: elméleti háttér és gyakorlati

alkalmazások [Acceptance and Commitment Therapy: Theoretical
background and practice]

Article in Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiatriai Tarsasag tudomanyos folyoirata · January 2016

CITATIONS READS
0 1,662

4 authors, including:

Nikolett Eisenbeck Karoly Kornel Schlosser

Universidad de Almería Goldsmiths, University of London
19 PUBLICATIONS 43 CITATIONS 1 PUBLICATION 0 CITATIONS

SEE PROFILE SEE PROFILE

Anett Szabó-Bartha
Károli Gáspár Református Egyetem
7 PUBLICATIONS 9 CITATIONS

SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

DAP-GR - A German Version of the Death Attitudes Profile-Revised View project

Relational beliefs View project

All content following this page was uploaded by Nikolett Eisenbeck on 07 April 2018.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

 Ψ
Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia:
Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások

Eisenbeck Nikolett1, Schlosser Károly Kornél2, Szondy Máté3, Szabó-Bartha Anett3 239

1 Universidad de Almería
2 Goldsmith University of London & Zayed University
3 Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet

Összefoglalás: Az Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia (Acceptance and Commitment Therapy; ACT) egyike a modern,
úgynevezett harmadik generációs viselkedésterápiás irányzatoknak. Ezek közül napjainkban messze legsikeresebb az
ACT, mind a terapeuták számát, mind pedig a vele kapcsolatos tudományos kutatások mennyiségét és minôségét te-
kintve. Az ACT sajátossága, hogy elméleti és filozófiai alapjai explicit módon megfogalmazottak, s terápiás beavatko-
zásainak kialakítása is ezek mentén történt. Pszichopatológiai modellje azon az elképzelésen alapul, hogy nagyrészt
a személy saját gondolatainak és érzéseinek kontrollállási törekvései vezetnek pszichés zavarokhoz. Azt vallja, hogy
az emberi szenvedés és a különbözô mentális problémák forrása a személy úgynevezett pszichés rugalmatlansága: a
belsô élmények szabályozására való merev törekvés, egy teljes, személyes értékekre és hosszú távú célokra koncentrá-
ló élet kialakítása helyett. Ennek megfelelôen az ACT klinikai munkájának középpontjában a nem kívánatos belsô él-
mények elfogadása, azok viselkedésre kifejtett hatásának csökkentése és egy jelentésteli élet kialakítása áll. A jelenlegi
cikk célja átfogó képet adni az ACT-ról: annak elméleti hátterérôl, klinikai eszköztáráról és eredményességérôl. A ta-
nulmány végén helyet kapott a módszer magyarországi helyzetének rövid bemutatása is.
Kulcsszavak: Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia; viselkedésterápia; pszichoterápia; Kapcsolati Keretek Elmélete;
pszichés rugalmasság

Summary: The Acceptance and Commitment Therapy (ACT) is one of the modern, so-called third-wave behavioural
therapies. Among them the most successful is ACT, both in the number of therapists and respective scientific research.
ACT’s theoretical and philosophical background is described explicitly and its therapeutic interventions were developed
according to this philosophy. Its psychopathological model is based on the idea that mainly the person’s regulatory
efforts of their own thoughts and feelings lead to psychological problems. That is, the source of human suffering and
various psychological problems is the so called psychological inflexibility: control attempts of private events instead
of living a life based on personal values and long-term goals. Therefore, clinical work in ACT focuses on the accep-
tance and defusion of the unwanted inner experiences and on the development of a meaningful life. The present article
aims to provide a comprehensive description of ACT in Hungarian: its theoretical background, clinical techniques,
and efficacy. At the end of the article, the state of ACT in Hungary will also be briefly discussed.
Keywords: Acceptance and Commitment Therapy; behavior therapy; psychotherapy; Relational Frame Theory; psyc-
hological flexibility

Bevezetés és a terápia történeti désterápiák kialakítása közvetlenül laboratóri-

gyökerei
A pszichológia mint tudomány már egészen a
kezdeti idôktôl azt a célt tûzte ki maga elé, hogy
ne csupán megértse és bejósolja az emberi vi-
selkedést, hanem aktívan befolyásolja és meg-
változtassa azt. Az elsô, tudományos kutatások-
kal alátámasztott ilyen megközelítés a klasszikus
viselkedésterápia volt. A tradicionális viselke-
umi kutatásokból nyert alapelvek mentén tör-
tént (pl. klasszikus és operáns kondicionálás),
és eredményesnek bizonyultak a viselkedés
megváltoztatásában (1). Arra a jogos elvárásra
azonban, hogy a kognitív folyamatokat (nyelv
és gondolkodás) is bevonják a terápia alapjául
szolgáló elméletbe, a klasszikus viselkedéselem-
zés kezdetben nem tudott kielégítô választ adni
(2). Ez az igény szülte a kognitív modellek be-

Hungarica Psychiat Hung 2016, 31 (3):239-247

 Eredeti közlemények
építését a terápiás elméletekbe és ezáltal a kog-
nitív viselkedésterápiák megszületését (KVT; 3).
Ezt, a hetvenes években megszületô irányzatot
napjainkban második generációs viselkedéste-
rápiáknak is nevezik (4).
Összességében a KVT egy igazi sikertörténet-
240 nek nevezhetô, hiszen ez a terápia rendelkezik
a legszélesebb körû empirikus bázissal, és
számtalan kutatás bizonyítja eredményességét
szinte valamennyi pszichés probléma esetén
(5–10). Néhány metaanalízis azonban nem mu-
tatta ki a beépített kognitív technikák (például a
gondolatok elnyomásának technikája, negatív
gondolatok felcserélése pozitívval stb.) hozzá-
adott értékét a viselkedésterápiákhoz. Ezen
metaanalízisek szerint a terápia ugyanolyan si-
keres lehet kognitív eljárások hozzáadásával és
azok nélkül is, csupán a viselkedésterápiás
komponens használatával. Azaz azt állítják,
hogy a KVT sikeressége nagyrészt a viselkedéses
aktiváció függvénye lehet (11–15). Ezzel párhu-
zamosan laboratóriumi kutatások azt mutatták,
hogy néhány kognitív technika éppen ellenté-
tes hatást válthat ki hosszú távon, mint amire
hivatott. Jó példa erre a gondolatok elnyomása
vagy gondolat-stop technika, amelynek hasz-
nálata esetén az elnyomott gondolat vagy érzés
sokszoros erôvel térhet vissza késôbb (vissza-
csapási vagy rebound hatás) (16). Természete-
sen ezek az eredmények nem azt jelentik, hogy
a kognitív faktorok figyelembevétele a pszicho-
terápiás eljárásokban haszontalan volna (lásd a
KVT sikerességét), csupán azt, hogy lehetséges,
hogy a kognitív terápiák nem egészen úgy fejtik
ki a pozitív hatásukat, mint ahogyan azt eddig
feltételeztük.
A fenti ellentmondások arra ösztönöztek szá-
mos kutatót, hogy újragondolják az addig elfo-
gadott általános terápiás megközelítést, és újra-
értelmezzék a kogníció és a nyelv szerepét az
emberi viselkedésben. Ez vezetett az úgyneve-
zett harmadik generációs pszichoterápiák, vagy
más neveken az elfogadás-, és mindfulness-ala-
pú vagy kontextuális terápiák kialakulásához.
Közös jellemzôjük, hogy – szemben a második
generációs megközelítésekkel – nem az a céljuk,
hogy csökkentsék a klinikai tüneteket, hanem
annak elôsegítése, hogy az egyén saját szemé-
lyes választásai mentén legyen képes cseleked-
ni, elfogadva azokat a (nem ritkán nehéz, kelle-
metlen) belsô élményeket, amelyek ezzel jár-
nak (17). A harmadik generációs terápiák közé
számos módszer tartozik, többek között a Visel-
kedéses Aktiváció (Behavioral Activation; 18), a
Dialektikus Viselkedésterápia (Dialectical
Behavior Therapy; 19, 20), a Funkcionális Ana-
litikus Pszichoterápia (Functional Analytic
Psychotherapy; 21), a Metakognitív Terápia
(Metacognitive Therapy; 22), az Integratív Pár-
terápia (Integrative Behavioral Couple Therapy;
23), a Kognitív Viselkedéselemzés-rendszer
(Cognitive Behavioral Analysis System of Psy-
chotherapy; 24), illetve az Elfogadás és Elköte-
lezôdés Terápia (Acceptance and Commitment
Therapy; 25) (további információ ezen terápi-
ákról: 2, 4, 26).
A harmadik generációs irányzatok közül az
Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia (a további-
akban: ACT) valószínûleg az egyik legismertebb
és a leginkább növekvô empirikus bázissal ren-
delkezô módszer. Az ACT-ot az 1970-es és
1980-as években kezdték kialakítani Steven C.
Hayes, Kirk D. Strosahl és Kelly G. Wilson (27).
Eredetileg a terápia az „átfogó távolságtartás”
nevet kapta (comprehensive distancing) és
alapvetôen Skinner gondolatainak (28, 29) a ver-
bális és szabály-irányította viselkedés klinikai
jelenségekre való alkalmazásaira koncentrált.
Késôbb a terápia számos elemmel gazdagodott
és az Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia nevet
kapta, utalva ezzel annak két legfontosabb
alapelvére: a problémás belsô élmények elfoga-
dására, és elkötelezôdésre az érték-vezérelt vi-
selkedések iránt (25, 27). A jelenlegi cikk célja
az ACT rövid bemutatása: annak filozófiai és el-
méleti hátterének, pszichopatológiai modelljé-
nek és terápiás eljárásainak, valamint azok
eredményességének ismertetése.
Az ACT filozófiai és elméleti háttere
Az ACT és számos harmadik generációs pszi-
choterápiás módszer filozófiai hátterét az úgy-
nevezett funkcionális kontextualizmus adja (30,
31). Ez a tudományfilozófiai megközelítés ab-
Psychiatria
 Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia: Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások
ból indul ki, hogy mind a megfigyelhetô, mind
pedig csak a személy által érzékelt viselkedés
(azaz belsô élmények: érzések, gondolatok)
egyaránt csak annak tágabb kontextusában ér-
telmezhetô. Ez a kontextus nem más, mint a
személy élettörténetének és a jelenlegi környe-
zetének elegye. Továbbá, annak érdekében,
hogy képesek legyünk befolyásolni a kliens vi-
selkedését, meg kell ismerni annak funkcióját,
azaz, hogy mi célt szolgál az adott viselkedés a
kliens számára (32, 33).
Az emberi viselkedés kontextusának és funk-
ciójának feltárása értelemszerûen nem létezhet
a nyelv nélkül. A tudomány mai állása szerint a
nyelv, mint szimbolikus viselkedés kialakulása a
legfontosabb evolúciós vívmányunk (34, 35). A
nyelv segítségével vagyunk képesek bizonyos
ingereket elôre jelezni, azokra rágondolni,
összehasonlítani ôket, – azaz teljesen önkényes
kapcsolatokat kialakítani közöttük. Az ACT alap-
jául szolgáló tudományos elmélet, a Kapcsolati
Keretek Elmélete (Relational Frame Theory –
RFT; 36) szerint pontosan ez az a viselkedés,
ami megkülönböztet minket az állatoktól. Ké-
pesek vagyunk bizonyos kapcsolatokat megta-
nulni ingerek között (például egyenlôség, ellen-
tétesség, különbözôség, okozatiság stb.), és
ezeket a szimbolikus kapcsolati kereteket önké-
nyes módon alkalmazni akár elôzetesen értel-
metlen, absztrakt ingerek között (azaz megérte-
ni azt, hogy mit jelent, hogy valami egyenlô va-
lamivel, vagy valami ellentétes egy másik dolog-
gal). Az állatok esetén rendkívül nehézkes fizi-
kailag nem releváns ingerek között a kapcsolati
kereteket spontán alkalmazni, azonban a gye-
rekek nagy könnyedséggel el tudják ezeket sajá-
títani (37). Például onnantól kezdve, hogy meg-
értettük az egyenlôség jelentését, elég annyi,
hogy azt halljuk, hogy az a kifejezés, hogy
„perro” egyenlô azzal, hogy „kutya”, s máris úgy
viselkedhetünk annak hallatán, hogy jön egy
„perro”, mintha azt hallottuk volna, hogy jön
egy kutya. Az elmélet mai állása szerint ez a
kapcsolati viselkedés képezi a nyelv és kogníció
alapját (36, 38). Mivel a jelen cikk nem ad rá le-
hetôséget, egy késôbbi tanulmányban tervezzük
részletesen kifejteni a kapcsolati keretek jel-
lemzôit.
Hungarica
Mindez azért fontos, mert a szimbolikus vi-
selkedés hozományaként a verbális ingerek
komplex egységekké, szabályokká állnak össze,
amelyek közvetlen következmények jelenléte
nélkül képesek szabályozni a viselkedésünket.
Ezt a viselkedést szabály-irányította viselkedés-
nek nevezzük (29). Ez a fajta szimbolikus visel- 241
kedés azért hasznos, mert mások tapasztalatait
is könnyedén be tudjuk építeni a repertoárunk-
ba. Példaként említhetô az a kisgyerek, aki nem
dugja a konnektorba a kezét, csupán azért,
mert az édesanyja azt mondja, hogy „ne dugd a
konnektorba a kezed, mert megráz az áram”
(okozatiság kapcsolati kerete). Ráadásul a sza-
bály-irányította viselkedés által képesek va-
gyunk rendkívül hosszú és bonyolult viselke-
désláncokat kialakítani közvetlen megerôsítés
hiányában (például annak a szabálynak a köve-
tése, hogy „ha jó jegyeket szerzel a gimnázium-
ban, akkor felvesznek az egyetemre, s mérnök-
nek tanulhatsz, aki majd egyszer sok pénz ke-
res”).
Az ACT pszichopatológiai modellje:
A pszichés rugalmatlanság
Az ACT pszichopatológiai elmélete azon alapul,
hogy a nyelv kétélû fegyver: nem csupán elô-
nyünket szolgálhatja (lásd fent), hanem problé-
mák forrása is lehet. Errôl részletesen az RFT el-
mélete ad támpontot. Röviden: a központi gon-
dolat az, hogy a nyelvhasználat természetes kö-
vetkezményeként akkor is félhetünk vagy ve-
szélyben érezhetjük magunkat, amikor nincs rá
jelenbeli okunk. Például az a személy, aki miu-
tán megtanulta, hogy a „perro” szó kutyát je-
lent, újra és újra átélhet egy kutyákkal kapcso-
latos múltbeli traumát, akárhányszor meghallja
a „perro” szót. Illetve, a merev, szabályok-irá-
nyította viselkedés érzéketlenné tehet a viselke-
dés közvetlen, megfigyelhetô következményei-
re (39). Például az a kényszeres beteg, aki folya-
matosan mossa a kezét, mert mereven követi
azt a szabályt, hogy „meg kell mosnom a kezem,
ha egy kicsit is piszkos lesz”, s ezt a viselkedést
még akkor is folytatja, ha a kézmosás már fizi-
kai fájdalmat okoz neki, vagy elveszi az idejét
 Eredeti közlemények
olyan cselekvésektôl, amelyek egyébként fonto-
sak volnának számára.
Azok a szabályok is károsak lehetnek, ame-
lyeknek nem is vagyunk teljesen tudatában. Je-
len kultúránk egyik alapvélekedése az, hogy a
megfigyelhetô viselkedés okai belsô élmények
242 (pl. azért eszünk, mert éhesek vagyunk, vagy
azért sírunk, mert szomorúak vagyunk). Így a
megfigyelhetô deviáns viselkedések olyan „tü-
netek”, amelyeknek mindig valamilyen belsô
oka van. Ha azonban valóban a gondolatok és
érzések okoznának megfigyelhetô viselkedést,
teljes volna a megfelelés a gondolat és a látható
viselkedés között (32). Például próbálja meg a
kedves olvasó azt mondani magának, hogy
„nem tudom felemelni a kezem”, s közben pró-
bálja ki, hogy valóban nem tudja-e felemelni.
Annak a szabálynak a merev követése, hogy a
belsô élmények okoznak viselkedést, oda vezet-
het, hogy folyamatosan megpróbáljuk megma-
gyarázni a viselkedésünket különbözô belsô
okokkal (pl. „ma nem kelek fel az ágyból, mert
depressziós vagyok”). A pszichoterápiák döntô
hányada is a személy „problémás” belsô sémáit
és gondolatait kívánja megváltoztatni annak ér-
dekében, hogy a tünetet, azaz a problémavisel-
kedést kezelje (pl. ahhoz, hogy fel tudjon kelni
az ágyból a személy, elôször meg kell tanulnia
jobban érezni magát). Ennek az lehet az ára,
hogy a személy egy jobb, boldogabb élet remé-
nyében megpróbálja folyamatosan kontroll
alatt tartani a saját belsô élményeit (kontroll
problémája) (32, 40).
Ráadásul, a fizikai állapotok esetén az a „nor-
mális”, ha a szervezet egészségesen, fájdalom-
mentesen mûködik. Ezt a szemléletet a pszicho-
lógia is átvette, amit úgy is nevezhetünk, hogy a
„normalitás kultúrája” (41). Ez azt jelenti, hogy
a normális személy a tökéletesen boldog sze-
mély, aki folyamatosan mentes mindenfajta
negatív gondolattól és érzéstôl. Tehát, ha egy
személynek kellemetlen belsô élményei van-
nak, akkor nem csak ezekkel kell megbirkóznia,
hanem azzal a tudattal is, hogy ô a társadalom
szempontjából nem egészséges és normális.
Ezzel szemben a statisztika azt mutatja, hogy a
mentális problémák egyáltalán nem ritkák, pél-
dául az amerikai lakosság közel fele (46,4%) di-
agnosztizálható volna valamely DSM-IV-ben
leírt zavarral élete egy bizonyos pontján (42).
Ennek gyökere az úgynevezett „destruktív nor-
malitás” (vagy a „szenvedés normalitása”),
amely arra utal, hogy a pszichés szenvedés uni-
verzális, és jelentôs része teljesen normális pszi-
chés folyamatok következménye, részben azo-
ké, amelyek a nyelvet foglalják magukba (lásd
RFT, 25).
Ennek alapján az ACT szerint a pszichés prob-
lémák középpontjában nem a belsô élmények
formai jellemzôi, hanem azok funkciója áll:
azaz nem a tartalmuk a lényeges, hanem hogy
milyen viselkedésszabályozó funkcióval rendel-
keznek, milyen reakciót váltanak ki a személy-
bôl. Ez a nem kívánt belsô élmények esetén a
legtöbb esetben az elkerülés. A negatív gondola-
tok vagy érzések elkerülésének vágya azonban
paradox módon megnöveli azok viselkedéssza-
bályozó hatását. Egyrészt, mivel figyelünk rájuk,
kiugróbbak lesznek, késôbb jobban észre-
vesszük ôket. Másrészt, ezek a szabályozási tö-
rekvések verbálisan kapcsolódnak magához a
kiinduló negatív élményhez, s ezáltal maguk a
szabályozási próbálkozások és az azokhoz kap-
csolódó ingerek is averzívvá válhatnak. Például
az a személy, aki egy alternatív gondolattal pró-
bál megszabadulni egy eredetileg kellemetlen
gondolattól, csak azt éri el, hogy a segítségül
használt gondolat is kellemetlenné válhat, mert
az eredeti gondolatra emlékezteti. Mindez
hosszú távon azt eredményezheti, hogy egyre
több inger vagy viselkedés juttathatja a személy
eszébe az elkerülni kívánt belsô élményeit (25,
32, 43).
A nyelv természetes velejárói (folyamatosan
kapcsolatokat alakítunk ki különbözô ingerek
között) és bizonyos nem adaptív szabályok kö-
vetése („negatív élmény elkerülése minden
áron”) miatt egyre kevesebb olyan dolgot tehet
a személy, amely számára értékes és fontos, és
nem lesz képes megváltoztatni a viselkedését a
hosszú távú céljai érdekében. Például hiába fon-
tosak számára a szociális kapcsolatok, de a má-
sok jelenlétében érzett szorongást nem hajlan-
dó elviselni, ezért inkább elkerüli a társaságot.
Az ACT pszichopatológiai elméletének közép-
pontjában ez – a pszichés rugalmatlanságnak
Psychiatria
 Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia: Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások
nevezett – problémaviselkedés áll: a viselkedés
beszûkültté és rugalmatlanná válik, fô célja a
pszichés fájdalom elkerülése lesz, és a személy
érzéketlenné válik a belsô élmények kontextu-
sára (azaz hogy milyen hosszú távú célokkal és
értékekkel kapcsolatható össze az adott viselke-
dés) (44). Ez szinte valamennyi, klinikailag rele-
váns (azaz valamilyen szempontból nem adap-
tív) viselkedésre jellemzô: a viselkedés annak
ellenére folytatódik, hogy a személy érzékeli
annak káros hatásait.
Az évek során az ACT folyamatosan változott,
és a klinikai munka megkönnyítésére a szak-
emberek számos eszközt dolgoztak ki. Az egyik
legismertebb modell a hatágú, vagy más néven
ún. hexaflex-modell, amely hat középszintû fo-
galmat tartalmaz, melyek ugyan nem viselke-
déstudományi alapfogalmak, de azokon alapul-
nak (45). A hexaflex rendszere a pszichés rugal-
matlanságot lebontja hat, egymással szorosan
összefüggô folyamatra. Ezek a kognitív fúzió, az
élményelkerülés, a konceptualizált én, a koncep-
tualizált múlt és jövô, az értékek problémái és
az elkötelezôdés hiánya (2, 25, 32, 46–48). Ezek
nem a kliensek pszichoedukációjára szolgál-
nak, hanem arra, hogy a klinikusok számára
könnyebben felderíthetôvé és értelmezhetôvé
tegyék a személy problémás viselkedését, így ez
a modell hasznos eszköz lehet nem gyakorlott
terapeuták számára, hogy jobban magukévá te-
gyék az ACT elméletét.
A kognitív fúzió, vagy más néven kongitív
összeolvadás arra utal, hogy a viselkedést ru-
galmatlan verbális hálózatok szabályozzák, az-
az a személy pontosan azt teszi, amit az éppen
felbukkanó érzései vagy gondolatai diktálnak
(„éhes vagyok”, tehát eszik; ”szomorú vagyok”,
tehát bármit megtesz, csak hogy elmúljon;
„elôször rendbe kell hoznom magam érzelmi-
leg, utána csinálhatom, amit szeretnék”, tehát
ennek megfelelôen viselkedik stb.), azaz az Én
eggyé válik az aktuális belsô tartalmakkal (2, 25,
43). Így az egyén kapcsolatának erôssége a je-
lennel és a saját viselkedése közvetlen következ-
ményeivel lecsökken: azaz, hogy a folyton vál-
tozó belsô élményeken alapuló viselkedés nem
teszi jobbá az életét. A személy a „saját fejében
él”, narratívuma a jövôrôl, múltról és önmagá-
Hungarica
ról egyre nagyobb szabályozóerôvel rendelke-
zik a viselkedése felett. Végül fontosabbá válik,
hogy az egyénnek „igaza legyen”, mint hogy
adaptívabbá tegye a viselkedését (konceptuali-
zált én: „depressziós vagyok/nekem depresszi-
óm van”; konceptualizált múlt és jövô: „a trau-
matikus élményeim miatt viselkedem így”; „Én 243
már sose fogok...”) (2). Ezek a folyamatok pedig
értelemszerûen támogatják az élményelkerü-
lést, azokat a törekvéseket, hogy a személy ne
kerüljön kapcsolatba bizonyos nem kívánatos
belsô élményeivel, megváltoztassa azok tartal-
mát, gyakoriságát, vagy helyzeteket, amelyek
elôidézhetik azokat, még azon az áron is, hogy
olyan viselkedést folytat, ami valójában káros
számára (2, 25, 43, 44).
Mindez oda vezethet, hogy a személy hosszú
távú céljai és értékei háttérbe szorulnak a rövid
távú célokkal szemben (elkerülni a negatív ér-
zéseket, megvédeni az énképet, azt érezni,
hogy a személynek igaza van). Így végül elve-
szítheti a kapcsolatot azokkal a dolgokkal, ame-
lyek igazán fontosak számára (értékek problé-
mái), s a viselkedése sem fog ezek szolgálatá-
ban szervezôdni (elkötelezôdés hiánya) (pl. 32).
Az ACT terápiás eljárásai
A klinikai esetek konceptualizálása az ACT ese-
tén funkcionális, az egyes viselkedések problé-
más vagy nem problémás volta azok funkciójá-
tól függ. A kulcskérdés az, hogy mi a célja az
adott viselkedésnek, és mi a viselkedés „ára”:
mit nyer és veszít vele rövid és hosszú távon (a
hosszú táv fogalmát az értékelt irányokba törté-
nô cselekvésekre használva értelmezzük). Ép-
pen ezért az ACT esetén nem lényegesek a vi-
selkedés formai jellemzôi, azaz hogy az egyén
túl gyakran mos kezet, kiabál, sír vagy éppen
bármi mást tesz azért, mert nem szeretne kap-
csolatba kerülni bizonyos belsô tartalmaival. Il-
letve, nem központi kérdés a probléma részlet-
gazdag történeti feltárása sem, csupán azok az
elemek fontosak, amelyek hasznosak az aktuá-
lis viselkedés megváltoztatása érdekében.
Az ACT célja tehát nem a belsô élmények tar-
talmának, hanem azok viselkedésszabályozó
 Eredeti közlemények
funkciójának megváltoztatása, és ezáltal a vi-
selkedés rugalmasabbá tétele. Ezek a beavatko-
zások elôsegítik az értékelt cselekvések irányá-
ba történô viselkedést és ennek szolgálatában a
személyes élmények elfogadását (4, 17). Az ACT
terapeuta olyan környezetet kíván teremteni,
244 amelyben a kliens saját maga fedezi fel azt az
ellentmondásosságot, hogy a hosszú távú vá-
gyai és értékei nem állnak összhangban azzal,
amit nap mint nap tesz. Olyan klinikai interak-
ciók kialakítása a cél, amelyek megengedik,
hogy a személy tudatosan, nyitottan tudjon je-
len lenni, megfigyelni saját belsô élményeinek
áramlását, oly módon, hogy azokkal összhang-
ban vagy éppen ellentétesen legyen képes mû-
ködni, mindig a saját értékelt céljai irányában,
amelyet összességében pszichés rugalmasság-
nak hívunk (2, 4, 25, 32, 43, 45). Például szoron-
gásos zavarok esetén nem a szorongás csök-
kentése a terápia célja, hanem az, hogy a kliens
a szorongás jelenlétében is képes legyen olyan
módon viselkedni, ami közelebb viszi a számá-
ra fontos értékekhez.
Ennek elôsegítésére a terápia számos klinikai
eszközt alkalmaz, olyanokat is, amelyek más te-
rápiás irányzatokban születtek. Az ACT-ban
használt technikák nagy része élmény-alapú,
azaz számos gyakorlatot és metaforát speciáli-
san az ACT-terapeuták számára dolgoztak ki, és
a terapeuták önmaguk is létrehozhatnak ilyen
gyakorlatokat, a kliensek konkrét egyéni igé-
nyeire szabva. A fenti elvek mentén szervezôdô
terápiás munka lehetséges egyénileg vagy cso-
portban. Az ACT lehetôvé tesz akár nagyon rö-
vid beavatkozásokat is rendkívül látványos
eredménnyel (49).
A klinikai munkát megkönnyítendô, a hatágú
hexaflex modell iránymutatással szolgál egyes
konkrét beavatkozások megtervezéséhez. Mivel
a végcél a viselkedés adaptívabbá tétele, ezért a
modell középpontjában a pszichés rugalmas-
ság áll, mely hat, egymással szorosan összefüg-
gô középszintû folyamatból tevôdik össze. Ezek
a kapcsolat a jelen pillanattal, az elfogadás, a
kognitív defúzió, az én mint megfigyelô, az érté-
kek, és az elkötelezett viselkedés. Ezeket két cso-
portra lehet bontani, az egyik a tudatos jelenlét
(mindfulness) irányultságú technikák, a másik
pedig az érték-irányultságú eljárások (2, 25, 32,
46–48).
A kognitív fúzió feloldására különbözô „defú-
ziós”, azaz szétválasztásra használható eljárások
szolgálnak. Itt a beavatkozás célja az, hogy a kli-
ens eltávolodjon a belsô tartalmaitól és megta-
nulja annak látni ôket amik, folyton változó ál-
lapotoknak, nem pedig szó szerinti igazságok-
nak. Ezzel párhuzamosan, az élményelkerülés
feloldására az ACT beavatkozások arra irányul-
nak, hogy a személy adjon helyet a nemkívána-
tos belsô tartalmainak ahelyett, hogy azokat
megpróbálná elnyomni vagy szabályozni. A te-
rapeuta olyan gyakorlatokat ajánl fel a kliens-
nek, amelyekben a belsô élményeinek kíváncsi-
sággal és együttérzéssel való megfigyelése a cél,
ami ezen tartalmak elfogadását jelenti. Az én –
mint tartalom – problémájának feloldására az
ACT terapeuta abban segíti a klienst, hogy erô-
teljesebb kapcsolatot alakítson ki az én megfi-
gyelô aspektusával, azaz azzal az énnel, amely
az itt-és-most-ban létezik, és megfigyeli a belsô
élmények áramlását (25). A megfigyelô én-as-
pektus nyújt tudatos alapot a belsô élmények
defúziós és elfogadó megéléséhez (pl. „Ebben a
pillanatban van egy olyan gondolatom, hogy...”).
Ezáltal a múltbeli és lehetséges jövôbeli esemé-
nyekre való összpontosítás helyett az ACT gya-
korlatok olyan rugalmas figyelmi folyamatok
kialakítását segítik elô, amelyek a jelen pillanat-
tal való kapcsolatot erôsítik. A fenti folyamatok
mind megjelenhetnek egy mindfulness-alapú
gyakorlat keretein belül (a tudatos jelenlétrôl
bôvebb információ: 50, 51).
Emellett, az ACT explicit módon foglalkozik
az egyén értékelt céljaival. Az ACT érték-kon-
cepciója szerint az értékek olyan szabadon vá-
lasztott, megalkotott, folyamatosan a jelenben
végbemenô és változó sémák, amelyek belsô
megerôsítésként funkcionálnak (2, 17, 32). Az
értékek teljesen egyéniek és folyamat-jellegûek,
azaz például érték lehet jó szülônek lenni, ame-
lyet sosem lehet teljesen „elérni”, hátradôlni és
már nem dolgozni érte a jövôben. Az értékek-
hez kapcsolódhatnak hosszabb távú célok (pl.
támogatni a gyerek továbbtanulását), s ezekhez
a célokhoz konkrét cselekvések (pl. másnap be-
menni dolgozni, hogy a fizetés fedezze a gyer-
Psychiatria
 Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia: Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások
mek továbbtanulását). Azokban az esetekben,
amelyekben a személynek problémát jelent a
számára értékelt irányokba való cselekvés, az
ACT terapeuta abban segít, hogy összekösse a
célokat és konkrét viselkedéseket az egyén által
választott értékekkel (pl. a munkába járást a jó
apasággal), és segíti a klienst, hogy egyre kiter-
jedtebb, értékalapú cselekvésmintákat vigyen
véghez (32).
Mivel ezen fogalmak kialakítása önkényes és
csupán a klinikai munkát segíti elô, ezért egy-
mással szorosan összefüggôek. Egyik kompo-
nens sem létezhet a másik nélkül, a sikeres te-
rápia valamennyi pillanatban alkalmazza az
összes elemet. Például elfogadás nem létezhet
értékek nélkül, mert csak akkor lehet valóban a
belsô szenvedés valamilyen formáját elfogadni,
ha annak a személy számára értékkel teli oka
van. Ez nem könnyû, de amikor a személy rájön,
hogy vannak olyan gondolatok és érzelmek,
amelyek nagy valószínûséggel sosem fognak el-
múlni (például egy trauma emléke), és úgy dönt,
hogy az ezekkel folytatott szélmalomharc he-
lyett a céljainak és vágyainak kiteljesítését vá-
lasztja, akkor beszélhetünk valódi elfogadásról.
Az ACT eredményessége
Az ACT az Amerikai Pszichológiai Társaság
(American Psychological Association; APA) ál-
tal elfogadott, empirikusan alátámasztott pszi-
choterápiás módszer. Hatékonyságát számos
összefoglaló tanulmány és metaanalízis tá-
masztja alá (2, 26, 52–55). Ezek azt mutatják,
hogy a pszichés rugalmatlanság konstruktuma
gyakorlatilag valamennyi problémaviselkedés-
sel szignifikáns kapcsolatban áll, ráadásul
kulcsszerepet tölt be egyes pszichés jellemzôk,
környezeti stresszorok megléte és a késôbbi
pszichopatológia kialakulása között. Mind-
emellett az ACT hatásos számos pszichopatoló-
gia kezelésében, például a depresszió, szoron-
Hungarica
gás, krónikus fájdalom, pszichózis, függôségek,
és egyéb zavarok, például munkahelyi stressz
és sportteljesítmény-csökkenés kapcsán. Nem
ismert olyan probléma vagy betegcsoport, ahol
az ACT alkalmazása ellenjavallt volna. Emellett
az ACT szakemberek elkötelezettek a laborató-
riumi kutatásokkal kapcsolatban is. Ezek a ku- 245
tatások azért rendkívül fontosak, mert tudomá-
nyosan alátámasztják, hogy a kliensek életmi-
nôség-javulása valóban azon eljárásoknak kö-
szönhetôek, amelyeket a terápia alkalmaz, és
azokon a folyamatokon keresztül mennek vég-
be, amelyeket feltételez. Például korábbi kísér-
letek azt mutatták, hogy a különbözô defúziós
technikák és a személyes értékek beemelése rö-
vid intervenciókba szignifikánsan megnöveli
azok hatékonyságát (56–58).
Összefoglalás és a magyarországi
helyzet
A jelen cikk rövid, átfogó képet kívánt adni az
ACT filozófiai és elméleti hátterérôl, illetve te-
rápiás eszköztáráról. Az ACT az egyik legdina-
mikusabban fejlôdô elfogadás- és mindfulness-
alapú pszichoterápiás módszer, s egyike azon
kevés beavatkozásoknak, amelyek közvetlenül
alapkutatásokhoz kapcsolódnak. Ezek az empi-
rikus kutatások elôsegítik ennek az akár rövid
távon is rendkívül hatékony, tudományosan
megalapozott terápiának a fejlôdését.
Az ACT mint irányzat Magyarországon még
gyerekcipôben jár. Szervezett képzés egyelôre
még nem indult el, azonban létrejött a hivatalos
magyarországi ACT szervezet – a nemzetközi
kontextuális pszichológiai szervezet részeként
–, amely a jövôben számos tréninget és képzést
szervez majd (59). Emellett, még ebben az év-
ben várhatóan megjelennek az RFT-vel és ACT-
tal mélyebben foglalkozó tanulmányok, és ha-
marosan elkészül az elsô magyarországi ACT
alapú randomizált, kontrollált vizsgálat is.
 Eredeti közlemények
Irodalom
1. CLARK DME, FAIRBURN CG:
Science and practice of cognitive behaviour
therapy. Oxford University Press, 1997.
2. HAYES SC, LUOMA JB, BOND FW,
MASUDA A, LILLIS J:
Acceptance and commitment therapy: Model,
processes and outcomes. Behaviour research
and therapy. 2006;44:1–25.
246 3. BECK JS:
Cognitive therapy. Wiley Online Library, 1979.
4. HAYES SC:
Acceptance and commitment therapy,
relational frame theory, and the third wave of
behavioral and cognitive therapies. Behavior
therapy, 2004. 35(4): 639–665.
5. BECK AT, RUSH AJ, SHAW BF, EMERY G:
A depresszió kognitív terápiája. Budapest:
Animula, 2001.
6. BECK AT, FREEMAN A, DAVIS DD:
A személyiségzavarok kognitív terápiája.
Budapest: Animula, 2004.
7. PERCZEL FORINTOS D, MÓROTZ K:
Kognitív viselkedésterápia. Budapest:
Medicina Könyvkiadó Zrt., 2010.
8. ROTH A, FONAGY P:
What works for whom?: a critical review of
psychotherapy research. Guilford
Publications, 2013.
9. PERCZEL FORINTOS D:
A hangulatzavarok kognitív viselkedésterápiája.
In: E. Szádóczky és Z. Rihmer (szerk.):
Pszichiátria az ezredfordulón –
Hangulatzavarok, Medicina: Budapest, 2001:
354–372.
10. LAJKÓ K:
A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata.
Budapest; Medicina, 2008.
11. DIMIDJIAN S, HOLLON SD, DOBSON KS,
SCHMALING KB, KOHLENBERG R J,
ADDIS ME, JACOBSON NS:
Randomized trial of behavioral activation,
cognitive therapy, and antidepressant
medication in the acute treatment of adults
with major depression. J Consult Clin Psychol,
2006. 74(4): 658–670.
12. DOBSON KS, HOLLON SD, DIMIDJIAN S,
SCHMALING KB, KOHLENBERG RJ,
GALLOP R, JACOBSON NS:
Randomized Trial of Behavioral Activation,
Cognitive Therapy, and Antidepressant
Medication in the Prevention of Relapse and
Recurrence in Major Depression. Journal of
consulting and clinical psychology, 2008.
76(3): 468–477.
13. GORTNER ET, GOLLAN JK, DOBSON KS,
JACOBSON NS:
Cognitive-behavioral treatment for
depression: relapse prevention.
Journal of consulting and clinical psychology.
1998;66:377–384.
14. JACOBSON NS, DOBSON KS, TRUAX PA,
ADDIS ME, KOERNER K, GOLLAN JK,
GORTNER E, PRINCE SE:
A component analysis of cognitive-behavioral
treatment for depression. Journal of
consulting and clinical psychology.
1996;64:295–304.
15. LONGMORE RJ, WORRELL M:
Do we need to challenge thoughts in cognitive
behavior therapy? Clin Psychol Rev, 2007.
27(2): 173–187.
16. WEGNER DM, SCHNEIDER DJ, CARTER SR,
WHITE TL:
Paradoxical effects of thought suppression.
Journal of personality and social psychology.
1987;53:5.
17. LUCIANO C, VALDIVIA-SALAS S:
La terapia de aceptación y compromiso (ACT):
Fundamentos, características y evidencia.
Papeles del psicólogo. 2006;27:79–91.
18. FERSTER CB:
A functional analysis of depression. American
psychologist. 1973;28:857.
19. LINEHAN M:
Cognitive-behavioral Treatment of Borderline
Personality Disorder. Guilford Press, 1993.
20. LINEHAN M:
A borderline személyiségzavar kognitív
viselkedésterápiája. Budapest: Medicina;
2010.
21. TSAI M, KOHLENBERG RJ, KANTER JW,
KOHLENBERG B, FOLLETTE WC,
CALLAGHAN GM:
A Guide to Functional Analytic Psychotherapy:
Awareness, Courage, Love, and Behaviorism,
Springer; 2008.
22. WELLS A:
Emotional Disorders and Metacognition:
Innovative Cognitive Therapy. Wiley, 2000.
23. CHRISTENSEN A, JACOBSON NS,
BABCOCK JC:
Integrative behavioral couple therapy.
Guilford Press, 1995.
24. MCCULLOUGH JP:
Treatment for Chronic Depression: Cognitive
Behavioral Analysis System of Psychotherapy
(CBASP). Guilford Press, 2000.
25. HAYES SC, STROSAHL K, WILSON KG:
Acceptance and Commitment Therapy:
An Experiential Approach to Behavior Change.
Guilford Press, 1999.
26. ÖST LG:
Efficacy of the third wave of behavioral
therapies: A systematic review and meta-
analysis. Behaviour research and therapy.
2008;46:296–321.
27. ZETTLE RD:
The evolution of a contextual approach to
therapy: From comprehensive distancing to
ACT. International Journal of Behavioral
Consultation and Therapy, 2005. 1(2):77–89.
28. SKINNER BF:
Verbal Behavior. Bobbs-Merrill, 1957.
29. SKINNER BF:
Contingencies of reinforcement: A theoretical
analysis. Appleton-Century-Crofts, 1969.
30. GIFFORD EV, HAYES SC:
Functional contextualism: A pragmatic
philosophy for behavioral science. In:
O'Donohue W, Kitchener R (eds.): Handbook
of behaviorism. San Diego, Academic Press;
1999: 285–327.
Psychiatria
31. HAYES SC:
Analytic goals and the varieties of scientific
contextualism. Context Press, 1993.
32. HAYES SC, PISTORELLO J, LEVIN ME:
Acceptance and commitment therapy
as a unified model of behavior change.
The Counseling Psychologist, 2012. 40(7):
976–1002.
33. TORNEKE N, BARNES-HOLMES D,
HAYES SC:
Learning RFT: An Introduction to Relational
Frame Theory and Its Clinical Application,
New Harbinger Publications, 2010.
34. JABLONKA E, LAMB MJ, ZELIGOWSKI A:
Evolution in four dimensions: Genetic,
epigenetic, behavioral, and symbolic variation
in the history of life, MIT press Cambridge,
MA, 2005.
35. WILSON DS, WILSON EO:
Rethinking the theoretical foundation of
sociobiology. The Quarterly review of biology.
2007;82:327–348.
36. HAYES SC, BARNES-HOLMES D, ROCHE B:
Relational Frame Theory: A Post-Skinnerian
Account of Human Language and Cognition.
Springer, 2001.
37. BLACKLEDGE JT:
An introduction to relational frame theory:
Basics and applications. The Behavior Analyst
Today. 2003;3:421.
38. REHFELDT RA, BARNES-HOLMES Y,
HAYES S:
Derived Relational Responding Applications
for Learners with Autism and Other
Developmental Disabilities: A Progressive
Guide to Change. New Harbinger
Publications, 2009.
39. CATANIA AC, SHIMOFF E, MATTHEWS B:
An Experimental Analysis of Rule-Governed
Behavior. In: Rule-Governed Behavior. Hayes
S, editor. Springer US, 1989: 119–150.
40. HARRIS R:
A Boldogságcsapda. Budapest: Illia, 2010.
41. HAYES SC, VILLATTE M, LEVIN M,
HILDEBRANDT M:
Open, aware, and active: contextual
approaches as an emerging trend in the
behavioral and cognitive therapies. Annual
review of clinical psychology. 2011;7:141–168.
42. KESSLER RC, CHIU WT, DEMLER O,
MERIKANGAS KR, WALTERS EE:
Prevalence, severity, and comorbidity of
12-month DSM-IV disorders in the National
Comorbidity Survey Replication. Archives of
general psychiatry. 2005;62:617–627.
43. HAYES SC, STROSAHL KD, WILSON KG:
Acceptance and Commitment Therapy.
Second Edition: The Process and Practice of
Mindful Change. Guilford Publications, 2011.
44. WILSON KG, LUCIANO MC:
Terapia de aceptación y compromiso (ACT):
un tratamiento conductual orientado a los
valores. Pirámide, 2002.
45. HAYES SC, LEVIN ME, PLUMB JC,
VILARDAGA J, VILLATTE JL, PISTORELLO J:
Acceptance and commitment therapy and
contextual behavioral science: examining the
 Elfogadás és Elkötelezôdés Terápia: Elméleti háttér és gyakorlati alkalmazások
progress of a distinctive model of behavioral
and cognitive therapy. Behavior therapy.
2013;44:180–198.
46. BACH PA, MORAN DJ:
ACT in practice: Case conceptualization
in acceptance and commitment therapy.
New Harbinger Publications, 2008.
47. HARRIS R:
ACT made simple: An easy-to-read primer
on acceptance and commitment therapy.
New Harbinger Publications, 2009.
48. WILSON KG:
Mindfulness for two: An acceptance and
commitment therapy approach to mindfulness
in psychotherapy. New Harbinger
Publications, 2009.
49. STROSAHL K, ROBINSON P,
GUSTAVSSON T:
Brief Interventions for Radical Change:
Principles and Practice of Focused Acceptance
and Commitment Therapy. New Harbinger
Publications; 2012.
50. SZONDY M, ALBU M, DENKE D:
Tudatos jelenlét (mindfulness) alapú
módszerek a pszichoterápiában és
a rehabilitációban. Psychiatr Hung.
In press.
EISENBECK NIKOLETT
Hungarica
View publication stats
51. SCHLOSSER KK:
Mindfulness, meditació és ezek klinikai
haszna. In: György M (szerk.): Vallásos
mozgalmak nézetei a családi életrõl és az
oktatásról. Budapest: ELTE Eötvös K, 2012.
52. TJAK J, DAVIS ML, MORINA N, POWERS MB,
SMITS JA, EMMELKAMP PM:
A meta-analysis of the efficacy of acceptance
and commitment therapy for clinically
relevant mental and physical health problems.
Psychother Psychosom. 2015;84:30–36.
53. ÖST LG:
The efficacy of Acceptance and Commitment
Therapy: An updated systematic review and
meta-analysis. Behav Res Ther, 2014. 61:
105–121.
54. POWERS MB, ZUM VÖRDE SIVE
VÖRDING MB, EMMELKAMP PM:
Acceptance and commitment therapy:
A meta-analytic review. Psychotherapy and
psychosomatics. 2009;78:73–80.
55. RUIZ FJ:
A Review of Acceptance and Commitment
Therapy (ACT) Empirical Evidence:
Correlational, Experimental Psychopathology,
Component and Outcome Studies.
International Journal of Psychology &
Psychological Therapy. 2010;10.
56. MASUDA A, HAYES SC, SACKETT CF,
TWOHIG MP:
Cognitive defusion and self-relevant negative
thoughts: examining the impact of a ninety
year old technique. Behaviour research and
therapy. 2004;42:477–485.
57. LUCIANO C, RUIZ FJ, VIZCAÍNO-TORRES R,
SÁNCHEZ V, GUTIÉRREZ-MARTÍNEZ O,
LÓPEZ-LÓPEZ J:
A relational frame analysis of Defusion
interactions in Acceptance and Commitment 247
Therapy. A preliminary and quasi-experimental
study with at-risk adolescents. International
Journal of Psychology and Psychological
Therapy. 2011;11(2), 165–182.
58. PAEZ-BLARRINA M, LUCIANO C,
GUTIERREZ-MARTINEZ O, VALDIVIA S,
ORTEGA J, RODRIGUEZ-VALVERDE M:
The role of values with personal examples in
altering the functions of pain: comparison
between acceptance-based and cognitive-
control-based protocols. Behaviour research
and therapy. 2008;46:84–97.
59. Association for Contextual Behavioral Science.
https://contextualscience.org/. Elérés: 2015.
szeptember 17.
e-mail: eisenbeckniki@gmail.com