Tansegédlet

Közigazgatási eljárásjog
Igazságügyi szakértők jogi oktatása

Szeged, 2016
dr. Csatlós Erzsébet
Közigazgatási eljárásjog
különös tekintettel az igazságügyi szakértők
szerepére
2016
Dr. Csatlós Erzsébet, PhD, egyetemi adjunktus
SZTE ÁJTK Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék

Lektorálta: Dr. Siket Judit

főosztályvezető-helyettes, Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiája
egyetemi tanársegéd, SZTE ÁJTK Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék

Tartalom
1. A közigazgatási jog helye a jogrendszerben .................................................................................... 2
2. A közigazgatási jogalkalmazás ........................................................................................................ 3
3. A közigazgatási hatósági eljárás és annak jellemzői ....................................................................... 4
4. A közigazgatási hatósági eljárás szakaszai, menete......................................................................... 8
5. A tényállás tisztázása és a bizonyítási eljárás ................................................................................ 10
6. Szakértő igénybevétele .................................................................................................................. 12
7. A szakértő kirendelése ................................................................................................................... 15
8. A szakértő jogai és kötelezettségei a szakértői vélemény elkészítése végett ................................ 15
8.1. A szakértő kötelezettsége a kirendelő végzésből eredően ...................................................... 16
8.2. A szakértő általános eljárási jogai és kötelezettségei a közigazgatási hatósági eljárásban .... 17
8.3. A szakértő általános jogai és kötelezettségei a szakértői tevékenységre vonatkozó törvény
rendelkezései nyomán .................................................................................................................... 20
9. A szakértői vélemény ..................................................................................................................... 22
10. A szakértő és a magánszakértő .................................................................................................... 23
11. A szakértő kizárása ...................................................................................................................... 23
12. A szakértővel szemben alkalmazható szankciók ......................................................................... 24
13. A szakértő felelőssége a szakértői véleményben foglaltakért: az etikai vétség kérdése és a
szakvélemény ..................................................................................................................................... 25
14. A szakértő és az eljáró hatóság döntése ....................................................................................... 26

1
 Közigazgatási eljárásjog
különös tekintettel az igazságügyi szakértők szerepére

A szakértői bizonyítás első jegyeivel már az ókori Egyiptomban is találkozhattunk, a magyar

közigazgatási eljárás során pedig a kiegyezést (1867) követően szabályozták először a szerepét az
adóügyi, közegészségügyi és a kisajátítási eljárásokban. Az igazságügyi szakértők tevékenységére
alapvetően az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (Szaktv.),
valamint mindig az adott eljárásra vonatkozó jogszabály vonatkozik.
A közigazgatási hatósági ügyekben az általános lejárási szabályokat a közigazgatási hatósági
eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (Ket.) tartalmazza, míg
speciális szabályok egyéb jogszabályokban is megjelenhetnek.
Az Alaptörvény T cikke alapján jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki
rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, az önálló
szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály továbbá a
Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején
kiadott rendelete.
Ahhoz azonban, hogy megértsük a közigazgatási hatósági eljárások természetét és ebben a szakértő
szerepét, először a közigazgatási jog mibenlétével szükséges megismerkednünk.

1. A közigazgatási jog helye a jogrendszerben

A jog olyan magatartási szabályok összessége, amelyek keletkezése állami szervekhez kötődik,
emiatt az adott társadalomban általánosan kötelezőek és érvényesülésüket az állami szervek végső
soron kényszerrel biztosítják. Az adott államban adott pillanatban érvényes és hatályos, vagyis
alkalmazni rendelt jogi előírások összessége alkotja a jogrendszert. A jogrendszer két nagy ágra
tagolódik aszerint, hogy milyen a jogalanyok – a jogok és kötelezettségek hordozóinak –
egymáshoz való viszonya. Abban az esetben, ha a jogalanyok egymással kölcsönösen egyenrangú
felekként szerepelnek a jog által szabályozott társadalmi viszonyaikban, akkor magánjogról
beszélünk, ha viszont a jogviszony egyik oldalán az állam vagy annak valamely szerve áll, akkor a
másik felett olyan hatalommal rendelkezik, amely nyomán a jogosultságai a másik féllel szemben
erősebbek, mint a vele szembeni kötelezettségei, akkor közjogról.
Magánjogi jogág például a polgári jog, amely szabályozza a szerződéskötés szabályait,
amelynek keretén belül a felek egymás között szabadon, kölcsönösen megegyezve alakíthatják
egymással szembeni jogaikat, kötelezettségeiket. Ezzel szemben például a büntetőjog esetében az
előírt magatartási szabályok megszegése esetén az állam büntetőhatalmával kell számolnunk,
amelyet a rendvédelmi szervek és a bíróságok érvényesítenek. Ilyen esetben a jogviszonyt nem a
felek kölcsönös megegyezése alakítja a jogszabályi keretek között, hanem a jogszabályok
konkrétan előírják, hogy melyik fél, milyen jogokkal és kötelezettségekkel bír, annak érdekében,
hogy a közérdek védelme és az állam büntetőhatalma érvényesülhessen.
A közigazgatási jog a legnagyobb közjogi jogág, lefedi az élet minden területét, lévén zömmel más
jogágba tartozó magatartási szabályok érvényre juttatását végzi. A közigazgatás olyan
szervezetrendszer, melynek alapvető funkciója a jogalkotó által meghatározott feladatok

2
közhatalommal – vagyis szükség esetén a közérdeket szolgáló feladatok megvalósítását akár állami
kényszer igénybevételével – történő végrehajtása, megvalósítása.
A közigazgatási jog szabályozásának tárgya többféle lehet. A közigazgatási anyagi jogi szabályok
azokat a magatartási szabályokat határozzák meg, amelyekkel a közigazgatás beavatkozik a
társadalmi viszonyokba: mit tehet a jogalany, mi a tevékenységeinek korlátja. A közigazgatási jog
jellemzője, hogy az anyagi szabályok sokszor a jog érvényesítéséhez, kötelezettség teljesítéséhez
szükséges eljárási szabályokat is tartalmazzák, azokat, amelyek leírják azt a mechanizmust,
amelynek révén az anyagi jogi szabályokban foglaltak érvényesülhetnek. A közigazgatási jog
emellett azt is meghatározza, hogy a közigazgatási anyagi és eljárási jogi szabályok alkalmazását
végző szervek miként épülnek fel: az államszervezetre vonatkozó alapvető rendelkezéseket ugyan
az alkotmányjog tartalmazza, a közigazgatási szervezeti jog pedig megtölti ezeket konkrét
tartalommal, amikor a közigazgatási szervezetrendszert, az egyes közigazgatási szervek felépítését,
működését szabályozza.
Az Alaptörvény rendelkezik például arról, hogy Magyarországon milyen kormányforma
érvényesül, annak milyen alapvető szabályok szerint kell működnie, melyek a Kormány fő
feladatai. A Kormány közigazgatási feladatainak megvalósításában segédkező központi szervek
rendszerét azonban már egy törvény szabályozza [2010. évi XLIII. törvény a központi
államigazgatási szervekről valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról] a
működésének részletszabályait pedig saját maga fogadja el kormányhatározati formában
[1144/2010. (VII.7.) Korm. határozat a kormány ügyrendjéről]. Ugyan van általános
közigazgatási eljárásjogi jogi kódex (Ket.), de a gyakorlatban az anyagi jogi előírások mellett
sok, az adott jogterületre jellemző eljárási részletszabály is megjelenik, igen gyakran
ugyanabban a jogszabályban, amely az anyagi jogi rendelkezéseket is tartalmazza. Ilyen például
a környezetvédelem területe, amely esetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló
1995. évi LIII. törvény, amely egyrészt tartalmazza az ember és környezete harmonikus
kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas
szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása végett a magatartási
szabályokat, és hogy az államigazgatási, ill. önkormányzati igazgatási szervnek mi a feladata
ezzel kapcsolatban. Másrészről olyan részletszabályokat is tartalmaz, mint például a környezeti
adatok nyilvántartásokba való bejegyzése, vagy a környezetvédelmi közigazgatási szervek
hatósági eljárásának különös szabályai. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy sokszor nehéz
elválasztani az anyagi szabályokat az eljárási szabályoktól, de egyben jogalkalmazási
problémákat is okozhat, ha egyéb eljárási rendelkezések alacsonyabb jogforrási szinten jelennek
meg, tipikusan végrehajtási rendeletben, és esetleg nem hangolták kellőképpen össze azokat.

2. A közigazgatási jogalkalmazás

A jogi előírások általában véve két módon érvényesülnek. Önkéntes jogkövetés útján, amikor a
jogalanyok a jogi előírásoknak megfelelően cselekszenek, és az állami szervek csak akkor
avatkoznak a társadalmi viszonyokba, amikor a jogalanyok megsértik ezeket a szabályokat. Vannak
azonban olyan előírások – legyen akár jogot biztosító vagy kötelezettséget előíró –, amelyek
esetében már azok érvényesüléséhez is valamely állami szerv közreműködése, jogalkalmazó
tevékenysége szükséges.

3
A jogalkalmazás olyan állami tevékenység, amely során közhatalommal rendelkező állami szervek
vagy jogszabályi felhatalmazás alapján más szervek, személyek jogszabály alkalmazása révén
egyedi ügyekben döntést hoznak. A közigazgatási jogalkalmazás esetén közigazgatási szervek
közvetlenül valamely (1) állami vagy önkormányzati közfeladat megvalósítása során bocsátanak ki
egyedi döntéseket, amelyek vagy keletkeztetik, megszüntetik, módosítják a jogviszonyokat, vagy a
elbírálják azokat, másfelől (2) jogvédelmi célú jogalkalmazást is végeznek, amelynek a lényege a
különböző személyek között felmerülő jogvitás kérdések, konfliktusok elbírálása. A jogalkalmazás
alapvető ismérve a közhatalmi jelleg, vagyis a döntések végrehajtásának biztosítékaként az állami
kényszer jelenléte.
Önkéntes jogkövetésről van szó, amikor a KRESZ szabályai szerint közlekedünk. Az állam
szervei csak a szabályok megsértése esetén avatkoznak az életünkbe. A jogszabályok előírásai
nyomán viszont a személyautó-vezetéshez engedély kell, vagyis autóval csak akkor vehetünk részt
a közúti közlekedésben, ha előtte a megfelelő állami szerv megvizsgálta, hogy a jogszabályban
foglalt feltételeknek megfelelünk-e, majd a járművezetésre feljogosít. Az állami szerv – jelen
esetben a közlekedési hatóság- ekkor jogot keletkeztető jogalkalmazást végez a közlekedés
biztonságának fenntartása mint közfeladat biztosítása végett. Meglévő jogi helyzetre vonatkozó
jogalkalmazást végez a hatóság akkor, amikor az anyagi jogszabályokban foglaltak megsértése
esetén, például ha tilosban parkol az autó – vagyis van egy jogsértő jogviszony – bírság
megfizetésére kötelezi a jogalanyt. Ritkán ugyan – hiszen az elsősorban a bíróságok feladata –
jogvédelmi célú jogalkalmazást is végez a közigazgatási szerv, amikor valamilyen korábban
létrejött jogviszonyt érintő jogvitát, konfliktust bírál el. Ilyen például, amikor szomszédok közötti
birtokvitában dönt a jegyző.
A közigazgatás hatósági jogalkalmazási tevékenysége a közfeladatok megvalósításának jogi
eszköze. A hatósági jogalkalmazás során a közigazgatás közhatalommal rendelkező szervei egyedi
ügyekben – a hatáskörük és illetékességük keretei között – a jogszabályok alapján döntenek: úgy,
hogy jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg, a jogalanyok közötti vitákat eldöntik, érvényesítik
a jogalanyok jogait és kötelezettségeit, jogszabálysértés esetén pedig a jogsértővel szemben
szankciókat állapítanak meg.
A fejlett országokban azonban a közérdek nem valósítható meg kizárólag jogalkalmazó
tevékenység útján. A közigazgatási szerveknek egyre több – elsősorban közszolgáltató jellegű –
feladatot kell ellátniuk, amelyek esetében a feladatért felelős közigazgatási szerv tényleges
szervező tevékenységet lát el. Ilyenkor maga gondoskodik bizonyos közszolgáltatások (közutak,
közvilágítás fenntartása, iskola, kórház létesítése és fenntartása stb.) ellátásáról.
A hatósági jogalkalmazás egyrészt hasonlóságot mutat a bírósági jogalkalmazással, másrészt
lényeges eltéréseket mutat, amelyet érdemes megfigyelni.

3. A közigazgatási hatósági eljárás és annak jellemzői

Patyi András megfogalmazásában a hatósági eljárás a közigazgatási szerven kívüli érintett

jogalany ügyében megvalósuló, jogilag szabályozott olyan cselekvési rend, amely egyedi ügy
intézése során, hatósági jogalkalmazás keretében, az érintett jogalanyra nézve jogi helyzetét
megváltoztató, jogvitáját elbíráló vagy jogsértésére reagáló, közvetlen jogi hatást gyakorló egyedi
aktus (rendelkezés) kibocsátása, illetőleg érvényesítése érdekében. A közigazgatási hatósági eljárás
tárgya kizárólag hatósági ügy.

4
 Közigazgatási hatósági ügy egyrészt minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az
ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol,
hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez, másrészt a tevékenység
gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és
etikai ügyek kivételével – ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás
gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. [Ket. 12. cikk (1)]
A definíció egyes fogalmi elemei maguk is magyarázatra szorulnak.
Közigazgatási hatósági ügyekben mindig közigazgatási hatóság jár el. A közigazgatási hatóság a
közigazgatási szerven kívüli jogállással rendelkező személyek ügyében jár el, vagyis a
szervezeten belüli viszonyokat érintő döntések meghozatala nem hatósági eljárás. Ritkább esetben
közigazgatás szervezetrendszerén belüli jogalanyok – az eljáró szerven kívüli közigazgatási szervek
– is lehetnek ügyfelek, azaz a közigazgatási hatósági eljárás hatósággal szembenálló szereplői,
akiknek egyedi ügyeiben az dönt.
Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak,
illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. Törvény vagy kormányrendelet
meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik ezen túlmenően még
ügyfélnek minősülnek, ahogyan ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban
meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó
jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. [Ket. 15. cikk (1)-(3)]
A Ket. alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság a hatósági ügy intézésére hatáskörrel
rendelkező (a) államigazgatási szerv, (b) helyi önkormányzati képviselő-testület, ideértve a
megyei önkormányzat közgyűlését is, valamint átruházott hatáskörben annak szervei, (c)
polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, (d) főjegyző, jegyző, a polgármesteri
hivatal és a közös önkormányzati hivatal ügyintézője, (e) törvény vagy kormányrendelet által
közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy
személy. Mindezek mellett törvény vagy kormányrendelet egyéb szervezetet, köztestületet vagy
személyt is feljogosíthat közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. [Ket. 12. cikk (3)-(4)]
A közigazgatási hatósági eljárások általános szabályait a Ket. tartalmazza. Az eljárás megindításától
a döntéshozatalig vezető út lépéseit jogszabály meghatározza, ahogyan az eljárás szereplőinek
cselekvését, eljárásjogi jogait és kötelezettségeit is, vagyis rögzíti az eljárás alapvető menetét.
A Ket. nem egyedüli forrása a közigazgatási eljárásjognak, hiszen vannak más törvények, sőt
alacsonyabb szintű jogszabályok is, amelyek valamilyen eljárásjogi kérdést rendeznek a Ket.
mellett vagy helyett.
A (1) kivett eljárások alapvetően kimerítik a hatósági ügy fogalmát, de azok mégsem tartoznak a
Ket. hatálya alá, mint ahogyan a például a szabálysértési eljárás, a választási eljárás, vagy a
területszervezési eljárás. [Ket. 13. cikk (1)] A (2) részlegesen kivett vagy más néven
szubszidiárius eljárások [Ket. 13. cikk (2)] esetében – például a kisajátítási eljárásban, az
atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyekben vagy az iparjogvédelmi és a szerzői jogi
eljárásokban – a Ket szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény
eltérő szabályokat nem állapít meg. Hasonló jellegű a (3) kvázi kivett eljárások csoportja. Ha az
Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, vagy annak
végrehajtása céljából – az ahhoz szükséges mértékben és módon – törvény, kormányrendelet
vagy a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete eltérő szabályokat állapít meg. Ilyen esetben

5
 az EU ilyen jellegű aktusának jogforrási hierarchiában elfoglalt helye – primátusa – indokolja
azt, hogy a Ket. szabályait a jogalkalmazó az EU jogi aktusa vagy annak végrehajtása érdekében
alkotott meghatározott jogszabályban foglaltak mértékéig félretegye. Ugyanezen okból kell
eltekinteni a Ket. alkalmazásától amennyiben nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály
tartalmaz hatósági eljárásjogi rendelkezést. [Ket. 13. cikk (4)-(5)]
Az általános eljárásjogi szabályok mellett a konkrét ügytípusokra vonatkozó ágazati
jogszabályok is tartalmaznak eljárási szabályokat, ilyen esetben kérdés, hogy a Ket.-tel milyen
viszonyban vannak. (4) Privilegizált eljárásokban a törvény csak akkor térhet el a Ket.
rendelkezéseitől, ha azt a Ket. az adott ügytípusra nézve kifejezetten megengedi [Ket. 13. cikk
(3)], és ilyenkor az elsődlegesen alkalmazandó joganyag a speciális törvény. A (5) privilegizált
eljárások másik típusában a Ket. rendelkezései nyomán törvény vagy kormányrendelet állapíthat
meg az általánostól eltérő szabályokat, de kizárólag a Ket-ben felsorolt esetekben: (a) a
közbeszerzéssel kapcsolatos jogorvoslati, (b) a honvédelmi és katonai célú építmények,
ingatlanok építésügyi hatósági engedélyezésére, illetve működési és védőterületeik kijelölésére
vonatkozó, valamint (c) az egészségügyről szóló törvény szerinti rendkívüli halállal kapcsolatos
eljárásban. [Ket. 14. cikk (1)]. A privilegizált eljárások (6) harmadik kategóriája alá különleges
eljárástípusokat sorolhatunk: a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások
[Ket.14. cikk (3) bekezdés] esetében törvény vagy annak felhatalmazása alapján
kormányrendelet állapíthat meg különös szabályokat meghatározott eljárási cselekményekre
illetve a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység minősítésével kapcsolatos
eljárásokban törvény [Ket. 14. cikk (4)] térhet el a Ket és az ügyfajtára vonatkozó különös
eljárási szabályoktól. A haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetve a kettős rendeltetésű
termékek és technológiák külkereskedelmének engedélyezésére irányuló eljárásban törvény vagy
kormányrendelet a Ket. rendelkezéseitől eltérő vagy kizáró szabályokat állapíthat meg. [Ket. 14.
cikk (2)] A privilegizált eljárások közös jellemzője az, hogy a különleges szabály a Ket
rendelkezéseivel szemben is érvényesül, mert a Ket. erre engedélyt ad az ügyfajtákra nézve
különböző jogforrási formákban.
A Ket-ben nem szabályozott kérdésekben, de a Ket. szabályaival összhangban álló kiegészítő
jellegű rendelkezéseket jogszabályok meghatározhatnak. [Ket. 13. cikk (6)]
A közigazgatási hatósági eljárás a jogalkalmazás típusától függően az érintett jogalanyra nézve jogi
helyzetét megváltoztató, jogvitáját elbíráló vagy jogsértésére reagáló tevékenység. A hatóság
minden esetben egyedi, beazonosítható ügyben dönt, meghatározott címzett vonatkozásában
keletkeztetnek jogot és kötelezettséget az ügy érdemében határozatával vagy minden egyéb esetben
végzésben. A hatóság döntésének azonban érvényt is kell szerezni, amennyiben a címzett a
döntésben foglaltaknak nem tesz eleget, és ehhez az állam a szükséges kényszerítő eszközöket is
rendelkezésre bocsátja.
A közigazgatási hatósági eljárás tehát ezen egymásra épülő eljárási cselekmények sorozata, a
közigazgatási eljárásjog pedig az ezekre vonatkozó jogi normák rendszere, amely a cselekmények
láncolatát, kapcsolódását meghatározza. A közigazgatási eljárásjog tehát a hatóság tevékenységére,
illetve a hatóság és az ügyfél, valamint az ügyben részt vevő egyéb eljárási szereplők jogviszonyára,
a hatósági döntés kialakítására és esetleges érvényesítésére vonatkozó szabályok összessége.
A közigazgatási hatósági eljárás főszereplője a hatóság és az ügyfél. Mellettük azonban egyéb
személyek is megjelenhetnek az eljárás során alapvetően két célból: egyrészt az ügyfél
segítésére, például meghatalmazás esetén a meghatalmazott, törvényes képviselet esetén a gyám,

6
 vagy szükség esetén például támogató, ügygondnok. Ezzel szemben vannak olyan eljárási
szereplők, akik a tényállás tisztázásában, a bizonyítási eljárásban működnek közre. Ilyen például
a tanú, a tolmács vagy a szakértő. Azt, hogy milyen szerepet játszhatnak a hatósági eljárásban,
milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, a Ket. általános jelleggel meghatározza. Alapvetően a
Ket. összefoglaló elnevezésként az ’eljárás egyéb résztvevői’ alatt az alábbi személyi kört érti: a
tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője és a
hatósági közvetítő. [Ket. 172. cikk e)]
A közigazgatási jogalkalmazás esetében azonban fontos kiemelni, hogy az a közigazgatási szervek
közfeladat-ellátásához kapcsolódik, szemben a bírósági jogalkalmazással, így ahhoz képest számos
eltérő vonásuk van.
Alapvetően különböznek abban, hogy a közigazgatással azonosított végrehajtói hatalommal
ellentétben a bírói jogalkalmazás az igazságszolgáltatás sajátossága, amelynek elsődleges szerepe
van a már a múltban bekövetkezett jogsérelem orvoslásában, elbírálásában, vagyis a jogviták
feloldásában, míg a közigazgatási hatósági eljárásnál a konfliktuskezelés csak egy, a többi
feladathoz képest viszonylag ritkán megvalósuló tevékenység a hatósági ügyek körében, amelyek
során jogviszonyok keletkeznek, módosulnak, megszűnnek. Ebből is adódik, hogy a bírósági
eljárások valamely eljárási szereplő kérelmére indulnak – legyen az a felperesé polgári eljárásban,
vagy például az ügyész vádirata büntető eljárásban – addig a hatósági eljárások szép számmal
indulnak hivatalból is annak érdekében, hogy a közigazgatási szervek a különböző társadalmi
viszonyokba jogszabályban meghatározott szabályok betartatása végett beavatkozhassanak. Ennek
okán a közigazgatási hatósági eljárást nem jellemzik ellenérdekű felek, hiszen nem ezek jogvitának
feloldása a cél, hanem a hatóság és az ügyfél, valamint az eljárás egyéb szereplőinek eljárási lépései
alkotják valamely közfeladat megvalósulásához vezető utat, amelynek során a hatóság leginkább az
előtte fekvő dokumentumok alapján dönt, tárgyalást is csak kivételes esetben tartva, érvényesíti az
állam érdekeit, és csak ennek keretén belül enged teret az ügyfél tevékenységének, e célból
korlátozza az ügyfél mozgásterét. Ez alapvetően eltér a felek akaratautonómiája által jellemzett
magánjogi viszonyokkal foglalkozó polgári eljárástól, de hasonlóságot mutat a büntetőeljárással,
ahol a bíróság az állam büntetőhatalmát érvényesíti a tilalmazott magatartást tanúsítókkal szemben.
A különbözőségek ellenére van egy lényeges kapcsolódási pont a bírósági és a hatósági eljárás
között: mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más
közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A közigazgatási határozatok
törvényességéről ennek megfelelően bíróság dönt. [Alaptörvény XXVIII. cikk (7); 25. cikk (2) b)]
Az alábbi táblázat szemléltet néhány alapvető eltérést a különböző jogalkalmazási eljárások között.
szempont polgári eljárás büntető eljárás hatósági eljárás
bűncselekmények
tárgya polgári jogvita minősítése, hatósági ügy
szankcionálása
az állam elsődlegesen
célja a jogvita végleges eldöntése büntetőhatalmának közfeladatok
érvényesítése megvalósítása
kizárólag törvényben, törvényben és annak
szabályozás kizárólag törvényben alkotmányos felhatalmazása alapján
garanciákkal kormányrendeletben
szereplők ellenérdekű felek egymással ellenérdekű felek általában nincs

7
 szemben, mellérendelt pozícióban (vádlott, általában ellenérdekű fél, a
(alperes, felperes) vádló/ügyész) hatóság autoritása
dominál az ügyfél felett

4. A közigazgatási hatósági eljárás szakaszai, menete

A közigazgatási eljárás során közigazgatási hatósági jogalkalmazásra kerül sor, amely egy több
szakaszra bontható folyamat.
Az ún. (1) elsőfokú eljárás (alapeljárás) a jogalkalmazói eljárás megindításától tart a döntés
meghozataláig és annak közlésével zárul. Szükségképpeni szakasz, nélküle nem beszélhetünk
hatósági eljárásról. Nem feltétlenül követi az alapeljárást a (2) jogorvoslati szakasz. Erre akkor
kerül sor, ha az alapeljárásban született döntéssel szemben az arra jogosultak a rendelkezésre álló
jogorvoslati eszközöket igénybe veszik, amennyiben magukra nézve sérelmesnek vélik az
alapeljárásban született döntést. Szintén nem szükségképpeni szakasza a hatósági eljárásnak a (3)
végrehajtási szakasz, amelyre akkor kerül sor, ha az alapeljárásban született (vagy esetleg a
jogorvoslati szakban felülvizsgált) döntés vonatkozásában a kötelezett önkéntes teljesítése elmarad,
és szükség van a szerzett jogok érvényesíthetőségét, illetve a kötelezettségek kikényszeríthetőségét
célzó kiegészítő eljárásra. A kötelezettség tényleges érvényre juttatását a közigazgatási szerv
ellenőrzi, és amennyiben az elmarad, úgy a jogszabályok nyújtotta eszközök igénybevételével,
állami kényszerrel kikényszeríti a döntésében foglaltakat, esetenként szankciót is alkalmazhat, vagy
az arra jogosult szerv előtt kezdeményezi a szükséges eljárás megindítását. Ha az eljárás tárgyát
képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, már az alapeljárás során is ideiglenes
biztosítási intézkedést rendelhet el az eljáró hatóság. [Ket. 29/A. cikk] Jogot megállapító döntések
esetében végrehajtási eljárásról nem beszélhetünk, jogot a jogosult önkéntesen gyakorolhatja, azt
kikényszeríteni nem lehet.
A közigazgatási szervek jogalkalmazói tevékenységére a közigazgatási szervhez fordulók kérelmére
vagy kérelem nélkül, a közigazgatási szerv döntése alapján, hivatalból kerül sor. Az ügyfél saját
érdekeinek érvényesítése céljából fordul a hatósághoz (például építési engedélyre van szüksége,
mert építeni szeretne a telkére). A kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével valamilyen
közérdek érvényesítése miatt vagy a jogszabályok betartatása érdekében hivatalból eljárást indíthat,
illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén
folytathatja, és ilyen esetben – szükség esetén – a végrehajtást is hivatalból indítja meg. Bizonyos
esetekben még a kérelemre induló eljárásokat is folytatja, ha az ügyfél visszavonja azt, de a
közérdek védelme megköveteli a folytatást. [Ket. 3. cikk (2); 29. cikk (2)]
A hatóság a kérelmet köteles megvizsgálni. Ha azt állapítja meg, hogy a kérelemmel érdemben nem
tud foglalkozni, mert az eljárásának akadálya van, például nem terjed rá ki a hatásköre, vagy az
illetékessége, vagy az ügy nem hatósági ügy, és az illetékes szervhez sem tudja áttenni, akkor azt
érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. [Ket. 30. cikk] A hatóság – tekintet nélkül a joghatóságára,
valamint a hatáskörére és az illetékességére – azonban hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes
intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral, a személyiségi jogok
elháríthatatlan sérelmével vagy elháríthatatlan veszéllyel járna. [Ket. 22. cikk (3)] Ezután kezdi meg
a hatóság a kérelem érdemi vizsgálatát. Ekkor kerül sor arra, hogy értesítsék az eljárás szereplőit az
ügy megindításáról, illetve ha akár az eljárs megindulásakor, akár annak során felmerült az

8
ügyintéző személyével kapcsolatosan olyan körülmény, amely alapján az ügy elintézésből őt ki kell
zárni, akkor a hatóság vezetője kijelöli az eljárás lefolytatására illetékes személyt. [Ket. 42-43. cikk]
A kérelmet mindig annak tartalma alapján kell megítélni [Ket. 37. cikk (1)], és ha azt az ügyfél
hiányosan nyújtotta be, akkor az eljáró hatóság – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás
jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. [Ket. 37. cikk (3)-
(5)]. Bizonyos esetekben törvény lehetővé teheti az eljárás felfüggesztését is, ha az ügy érdemi
eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe
tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése
nélkül megalapozottan nem dönthető el. [Ket. 32. cikk] Szükség esetén más, illetékességi területen
kívüli szervet is célszerű vagy szükséges bevonni bizonyos eljárási cselekmények elvégzéséhez
(jogsegély). [Ket. 25-28. cikk] Vannak olyan eljárástípusok, amikor az eljáró hatóság a döntéséhez
szükséges szakmai kérdésekben jogszabály rendeli el meghatározott szakhatóság megkeresését. A
szakhatóság állásfoglalása köti az eljáró hatóságot, annak hiányában nem hozhat döntést. [Ket. 44-
45. cikk] Amennyiben valamilyen más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt
megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a
hatóság az eljárást megszünteti. Meg kell szűntetni az eljárást többek között akkor is, ha az eljárás
folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, hivatalbóli eljárásban a tényállás a határozat
meghozatalához szükséges mértékben nem volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől sem
várható eredmény, vagy a hivatalbóli eljárás jogsértést nem tárt fel. [Ket. 31. cikk]
A hatóság feladata, hogy a hatósági ügyben érdemi döntést hozzon. A döntést fő szabály szerint az
adott ügyre vonatkozó ügyintézési határidőn belül kell meghozni, és gondoskodni kell annak
közléséről [Ket. 33. cikk], ugyanis a döntés csak abban az esetben éri el a hozzá fűzött joghatást, ha
közlik azzal, akire nézve rendelkezéseket tartalmaz, annak érdekében, hogy az a személy a
döntésben foglalt jogait gyakorolhassa, vagy kötelezettsége esetén azt végrehajtsa. [Ket. 78-81.
cikk] Döntést a hatóság azonban csak valósághű tényállásra alapozhat, ehhez köteles előbb a
tényállást tisztázni. Ha a rendelkezésére álló tények, adatok, információk nem elegendőek ahhoz,
hogy azok közül a döntéshozatalhoz szükséges jogilag releváns tények körét (tényállás)
megállapítsa, akkor azokat bizonyítási eljárás során szerzi meg. [Ket. 50. cikk (1)-(2)] Az
alapeljárás sematikus ábráját lásd alább.

9
5. A tényállás tisztázása és a bizonyítási eljárás

A közigazgatási hatósági jogalkalmazás során a hatóság egyedi ügyben dönt: megállapítja az ehhez
szükséges, irányadó anyagi jogi rendelkezéseket (törvényi tényállás), és ehhez viszonyítja azokat a
körülményeket, tényeket, adatokat, amelyek a vizsgált egyedi ügyben felmerülnek (történeti
tényállás). A bizonyítási eljárás célja, hogy a hatóság a lehető legteljesebb mértékben, a valósághoz
legközelebb eső módon állapítsa meg, mi is történt az adott ügyben, és a megfelelően tisztázott
tényállás alapján jogszerű döntést hozzon.
Ha az eljárás hivatalból indul, a bizonyítás a hatóság kötelessége. Ha az eljárás az ügyfél kérelmére
indul, a hatóság felhívhatja az ügyfelet is arra, hogy a kérelmével kapcsolatosan nyilatkozzon,
adatokat közöljön, vagy meghatározza, hogy milyen dokumentumokat bocsásson a hatóság
rendelkezésére. Amennyiben az ügyfél ennek nem tesz eleget, akkor a hatóság az egyébként
rendelkezésére álló adatok felhasználásával dönt, bizonyítási terhe nem terjed ki addig, hogy maga
kutasson fel az ügyfél érdekkörébe tartozó bizonyítékokat. A hatóságot terhelő bizonyítási teher alól
kivétel a törvényi vélelem, a hatóság által hivatalosan ismert tény, valamint a köztudomású tény.
[Ket. 50. cikk (3)]
A köztudomású tény tartalma változó, függ az általános műveltségi szinttől és a helyi
ismeretektől is (este tízkor Magyarország területén sötét van). Az eljáró hatóságnak arról van
hivatalos tudomása, amiről hivatalos működése közben tájékoztatják (a bűnügyi nyilvántartásból
a büntetett előéletre vonatkozó információk lehívása egy büntetőeljárásban). Törvényi
vélelemről pedig akkor van szó, ha törvény előírja, hogy valamely tény valóságtartalmát egészen
addig igaznak kell tekinteni, ameddig annak ellenkezőjét be nem bizonyítják (például a
házasságban született gyermeknek az apja az anya férje), vagy ellenkező bizonyítása nem
lehetséges (a 14. életévét be nem töltött kiskorú cselekvőképtelen).

10
A hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét,
ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása
során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie. [Ket. 3. cikk (2) b)]
A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának
megkönnyítésére. A Ket pusztán felsorolja a lehetséges bizonyítási eszközöket („bizonyíték
különösen”): az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a
szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. [Ket. 50.
cikk (4)] A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, és azt, hogy
melyik bizonyítási eszköznek milyen súlyt tulajdonít (szabad bizonyítás). Törvény azonban
előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá
jogszabály meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását,
illetve előírhatja valamely szerv szakértői véleményének a kikérését.
A bizonyítási eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás
tisztázásának megkönnyítésére. amely alkalmas a bizonyításra, ám a legtöbb szakigazgatási
eljárásban speciális bizonyítási szabályok érvényesülnek, pl. meghatározzák, hogy a kérelemhez
milyen dokumentumokat kell csatolni ahhoz, hogy a hatóság döntést hozzon. Szülés előtt igényelt
csecsemőgondozási díj igénylése esetén például a kérelemhez a szülés várható időpontját a
terhesállományba vételt igazoló orvosi igazolással, vagy ha a szülő nőt nem vették
terhesállományba, akkor a várandósgondozási könyv másolatával kell igazolni. A szülést
megelőző időponttól való igénylés esetén, illetve ha a foglalkoztatónál kifizetőhely működik, a
gyermek születésének tényét a szülést követően, a születési anyakönyvi kivonat másolatával
igazolni kell. A csecsemőgondozási díjra való jogosultság perinatális halottvizsgálati
bizonyítvánnyal is igazolható. A hatóság kizárólag ezen dokumentumok alapján határoz. [Lásd:
a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló
217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. cikk, és ennek alapján az OEP honlapján közzétett
nyomtatványok:
http://www.oep.hu/felso_menu/lakossagnak/ellatas_magyarorszagon/penzbeli_ellatasok/gyerme
kvallalas_tamogatasa/csecsemogondozasi_dij ]
A bizonyítási eljárás során a költségeket mindig a bizonyítást indítványozó fél előlegezi hatósági
letétbe helyezés útján, majd a költségek viseléséről az eljáró hatóság az ügyet lezáró érdemi
határozatban dönt, amely ellen jogorvoslatnak van helye [Ket. 156. cikk (3) – (4); 72. cikk (1) dd)-
df)] Ha az ügyfél kérelmére indult eljárásban az ügyfél nem előlegezi meg a szakértői eljárás díját,
akkor a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, ha ez nem lehetséges, akkor az eljárást
megszünteti. [Ket. 31. cikk (1) h)]
A hatóság a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen
alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást, ami alapján az érdemi döntést hozza. [Ket.
50. cikk (6)] A felsorolt bizonyítékokon túl azonban a hatóság bármilyen egyéb bizonyítékot is
felhasználhat a döntése meghozatalához. [Ket. 50. cikk (1)] Törvény vagy kormányrendelet a
tényállás tisztázása és az ügyfél jogának, jogos érdekének védelme és előmozdítása érdekében az
eljárás és a hatósági ellenőrzés során együttműködési kötelezettséget írhat elő a feladat- és
hatáskörükben érintett hatóságok részére. Az együttműködés formája lehet különösen a hatóságok
közötti egyeztetés, valamint az ellenőrzési tevékenység összehangolása. A hatóság eljárási
kötelezettségét nem érinti, ha a törvény vagy kormányrendelet alapján együttműködésre kötelezett

11
másik hatóság e kötelezettségét elmulasztja, a hatóság azonban köteles a mulasztó hatóság
felügyeleti szervét, ennek hiányában vezetőjét a mulasztásról tájékoztatni. [Ket. 50. cikk (2)]
Műemlék ingatlan méltatlan használatát az ingatlan udvarán felhalmozott tárgyak mennyisége és
a tárolás módja önmagában megalapozza, tehát a hatóság számára ez a körülmény elegendő
bizonyíték ahhoz, hogy élet- és balesetveszélyes helyzet valószínűsítése miatt a hatóságnak az
építésügyi szabályok alapján intézkedési kötelezettsége van. [KGD2015. 89.] Idegenrendészeti
ügyekben az érdekházasság esetleges létének vizsgálatakor a hatóság bizonyítási eszközként
környezettanulmányt és a rokonok, ismerősök tanúvallomására alapítja a döntését. Az
idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély kiállítására irányuló kérelemre induló
eljárásban köteles tisztázni a tényállást, ellenőriznie kell a tartózkodási feltételek tényleges
teljesülését, továbbá azt, hogy van-e köztük valótlan adat. A személyes körülményekre vonatkozó
információkat az ügyfél szolgáltatja, és azok valóságtartalmáért felelősséggel tartozik.
Ugyanakkor nem vizsgálható az adatközlő tudatállapota. A tartózkodási engedélyezési eljárás
kérelemre induló eljárás, a tudatállapot vizsgálata olyan eljárási cselekmények elvégzését
kívánná meg, amelyek a jogszabály szövegéből nem vezethetők le, sőt ellentétesek a kérelemre
indult eljárás jellegével.[2/2015. számú KJE határozat] Az említett két esetben az eljáró
hatóságnak meglehetősen széles a döntési jogköre a bizonyítékok körének megválasztása és azok
értékelése körében. Más esetekben jogszabály pontosan meghatározza, hogy mire kell alapozni a
tényállást, csökkentve a szabad bizonyítás elvéből adódó mozgásteret. Ilyen például, amikor
jogszabályi rendelkezés nyomán a környezetvédelmi hatóság – elsődlegesen nem
környezetvédelmi tárgyú – hatósági eljárásokban szakhatóságként jár el, biztosítva a
környezetvédelmi érdekek érvénysülését, és ekkor a szakhatósági állásfoglalás hatóságra
kötelező ereje már alapvetően determinálja, hogy a bizonyítási eszközök milyen súllyal eshetnek
latba az érdemi döntés kialakításában. Ellenben a szakértői vélemény bizonyíték, és még abban
az esetben sem köti az eljáró hatóságot, ha jogszabály kötelezte az eljáró hatóságot a vélemény
kikérésére.

6. Szakértő igénybevétele

Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem
rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és (a) az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény
megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy (b) jogszabály írja elő a szakértő
igénybevételét; ekkor azt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként
kirendelni, akit a jogszabály kijelöl. A hatóság egyéb esetben az igazságügyi szakértői
tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult
szakértőt rendelhet ki. [Ket. 58. cikk (1) - (3)]
Nehéz határvonalat húzni, hogy az eljáró hatóság szakértelme mikor nem megfelelő, és mi
minősíthető olyan jelentős vagy különleges körülménynek, amely indokolja a szakértő
igénybevételét olyan esetben, amikor az a hatóság döntése, és nem jogszabály írja elő annak
igénybevételét. A hatóságnak ugyanis a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy
kell megszerveznie a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és saját magának a legkevesebb
költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen [Ket. 7. cikk]. Ennek
megfelelően kell megválasztani az igénybevett szakértők számát is, ugyanis az alapvető
eljárásjogi szabályok nem határozzák meg, hogy egy adott ügyben hány szakértői véleményt kell,

12
 lehet vagy esetleg érdemes igénybe venni, pusztán arról rendelkezik, hogy amennyiben a
szakértői vélemények között eltérés van, az végső esetben egy újabb szakértői véleménnyel
tisztázandó. [Ket. 59. cikk (5)]
Ha jogszabály írja elő a szakértő igénybevételének szükségességét, akkor a jogalkotó ismeri el az
eljáráshoz szükséges szakismeretek jelentőségét olyannak, amelyben külső személy vagy
szervezet közreműködése az alapeljárás lefolytatásához elengedhetetlen, és az alapügyben eljáró
hatóság részéről nem elvárt a kellő ismeretek megléte. Ilyen például a kisajátítási eljárás,
amelyben a kártalanítás mértének meghatározásához szakértői vélemény szükséges [a
kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 25. cikk (2)], vagy a termőhelyi kataszter
módosításával kapcsolatos eljárás. A borszőlő termőhelyi katasztere a termőhelyek egységes
nyilvántartási rendszere, amely borszőlő termesztésére való alkalmasság szempontjából
ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása külterületi átnézeti
térképeken és adatlapokon. A termőhelyi kataszterbe sorolás, a kataszteri osztály - módosítás,
vagy a kataszterből való törlés iránti kérelmet a termőhely szerint illetékes hegyközség
hegybírójához kell benyújtani. A hegybíró a kérelmet véleményével továbbítja a termőhelyi
katasztert vezető szervnek, aki azon szakértő szakvéleménye alapján hoz döntést, akit a
szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény végrehajtási rendelete jelöl ki.[a
szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról 2004. évi XVIII. törvény 3. cikk (1)-(3)]
Amennyiben jogszabály nem írja elő szakértő igénybevételét, a hatóság döntésén alapul a
szakértő bevonása. Amennyiben a hatóság a dolgozói körében is talál olyat, aki ténykérdésben
dönteni tud, akkor a belső működési rend szerinti szabályok alapján (szervezeti és működési
szabályzat) a vezető szignálás útján „rendeli ki” a hozzáértő ügyintézőt. Ilyen esetben nincs
szükség ún. kirendelő végzés hozatalára, ezt helyettesíti a vezetői utasítás.
Az ilyen esetekben azonban egyértelmű mércét nem lehet állítani, esetenként függ a szakértő
szükségességének megítélése. A bírósági gyakorlat alapján, például, az adóhatóság ránézésre
nem állapíthatja meg, ahhoz szakértőt kell igénybe vennie, viszont például fogyasztóvédelmi
eljárásokban az eljáró fogyasztóvédelmi felügyelő tapasztalat alapján, érzékszerv vizsgálattal
megállapíthatja a tényállás tisztázása végett, hogy bőráruról van-e szó. (Kfv. I.35.387/2009/5. és
Kfv. 37.621/2010/5.)
Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a
szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő.[58. cikk (2)]
Számos olyan hatósági eljárástípus létezik, amely megkívánja az adott ügyben eljáró és az
érintett igazgatási ágazatot képviselő hatóság együttműködését. Törvény vagy kormányrendelet
az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott
szakkérdésben más hatóság (szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. Kötelező
például a szakhatóság közreműködése a zenés, táncos rendezvények működésének
biztonságosságának megítélésekor, a felszín alatti vasutak vasúti állomási épületeinek
engedélyezési eljárásában, vagy a repülőtér építésével kapcsolatban. A szakhatóság olyan
szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik,
ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a
hatáskörébe utalja. Például arról, hogy egy benzinkút építésével összefüggésben kért engedély
kiadható-e, megfelel-e a dokumentáció alapján a leendő létesítmény a vele szemben támasztott
tűzvédelmi előírásoknak, támogatható-e az engedély kibocsátása vagy sem, szakhatóságként a
tűzoltóság állásfoglalását kell kikérni. Erről szakhatóság ún. szakhatósági állásfoglalást bocsát

13
ki. Alapvető különbség a szakértői eljárás és a szakhatósági eljárás között, hogy a szakhatóság
megkeresését legtöbbször törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teszi, így az eljáró
hatóságnak nincs mérlegelési joga abban, hogy rendelkezik-e ő maga az ügy eldöntéséhez
szükséges szakértelemmel vagy sem. A megkeresést csak akkor lehet mellőzni, ha (1) a törvény
vagy kormányrendelet mérlegelést tesz lehetővé meghatározott ügyek és mérlegelési szempontok
egyidejű meghatározásával. Ha a hatóság maga dönt a szakkérdésben, ehhez szakértőt nem
rendelhet ki, és az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért illeték és díj nem
kérhető. Ha mérlegelés esetén a hatóság úgy dönt, hogy megkeresi a szakhatóságot, a
szakhatóság állásfoglalása kötelező a hatóságra nézve. A szakhatóság ugyanis állásfoglalást ad
ki a hatáskörébe utalt ténykérdésekről, amelyekhez az eljáró hatóság kötve van. A szakhatósági
állásfoglalás tehát a szakértői véleménnyel szemben nem bizonyíték, hanem olyan kötelező
dokumentum, amelyet az eljáró hatóság köteles figyelembe venni a döntéshozatal során, annak
megállapításai adják a döntés alapját. A megkeresés mellőzésének másik oka, ha (2) a hatóság
tíz napon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell
utasítani. Harmadrészt, hasonlóan a szakértői eljárásra vonatkozó szabályokhoz, ha (3) az
ügyfél az alapeljárás illetékével vagy díjával egyidejűleg nem vagy csak részben fizeti meg a
szakhatósági eljárásért fizetendő illetéket vagy díjat, a hatóság haladéktalanul hiánypótlásra
szólítja fel, és csak akkor keresi meg a szakhatóságot, ha az ügyfél a hiánypótlást teljesítette.
A szakhatósági állásfoglalás kötelező erejével összefüggésben rendelkezik az eljárási kódex
arról, hogy ha a hatóság megítélése szerint a szakhatóság a hatáskörét túllépte, vagy
állásfoglalása ellentétes az azzal szemben támasztott alapvető követelményekkel (az
állásfoglalásnak tartalmaznia kell a szakhatóság megnevezését és a szakhatóság ügyintézőjének
nevét, a rendelkező résznek tartalmaznia kell a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi
szakhatósági előírást, feltételt vagy a hozzájárulás megtagadását, de az eljárási költségek
viseléséről szóló döntésről nem kell szólnia, mert azt az eljáró hatóság érdemi határozata fogja
meghatározni) a hatóság a szakhatósági állásfoglalás beérkezésétől számított nyolc napon belül
egyeztet a szakhatósággal. Az egyeztetés eredménytelensége esetén a hatóság az eljárás egyidejű
felfüggesztése mellett a szakhatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez, amely
tizenöt napon belül köteles az ügyről dönteni. Másik oldalról viszont a szakhatóság is felléphet
az alapügyben eljáró hatósággal szemben, ha az figyelmen kívül hagyja a szakhatósági
állásfoglalását vagy a törvényi, illetve kormányrendeleti kötelezettséggel ellentétben mellőzi a
megkeresését. Ebben az esetben a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül megpróbál
egyeztetni a hatósággal, ennek eredménytelensége esetén pedig a hatóság felügyeleti szervénél
kell felügyeleti eljárást kezdeményezni. A felügyeleti eljárás ebben az esetben is tizenöt nap. Ha
a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a szakhatóság jogszabálysértő állásfoglalása miatt
helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, a szakhatóság megtéríti a hatóságnak
a jogszabálysértő állásfoglalással okozott költségeket. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró
bíróság azért helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, mert a hatóság
figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalást, a hatóság megtéríti a szakhatóságnak az
ezzel okozott költségeket. A szakértő eljárásával összefüggésben a szakvélemény jogi
természetéből eredően ilyen esetek nem fordulhatnak elő.
A szakhatóságnak erősebbek az eljárási jogosítványai az alapügyben, mint a szakértőnek. Ha a
szakhatóságnak olyan tény vagy körülmény jut a tudomására, amely (a) ideiglenes biztosítási
intézkedést, (b) a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, (c) az eljárás megszüntetését, (d)

14
 az eljárás felfüggesztését vagy e) az eljárás akadályozása jogkövetkezményeinek alkalmazását
teszi szükségessé, erről haladéktalanul tájékoztatja a hatóságot. A szakhatóság szükség esetén
hiánypótlásra is felhívhatja az ügyfelet – amiről a hatóságot haladéktalanul értesíti –, és ha az
ügyfél a kérelemre indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tesz eleget, a
szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról értesíti a hatóságot, amely – ha az eljárás hivatalbóli
folytatásának nincs helye – az eljárást megszünteti. [Ket. 44-45. cikk]

7. A szakértő kirendelése

Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt

szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértő eljárási bírsággal
sújtható és díja a határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy százalékkal csökkenthető,
ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen
bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti. [Ket. 58. cikk (4)]
Az eljáró hatóság annak mérlegelését követően, hogy jogszabályi kötelezettség okán kell-e vagy az
ügy eldöntéséhez szükség van-e olyan speciális ismeretekre, amellyel a hivatal dolgozói nem
rendelkeznek, végzésben igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendel ki,
vagyis olyan személyt, aki az igazságügyi szakértői névjegyzékben szakértőként szerepel.
A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Az ügyfél kérelmére az ezzel járó költségek
megelőlegezése esetén a hatóság a kirendelt szakértőn kívül indokolt esetben – akár a szakértői
vélemény előterjesztése előtt, akár az után – igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult
más szakértőt is kirendelhet. Az ügyfél által felkért szakértő véleménye bizonyítékként használható
fel akkor is, ha a szakértőt a hatóság nem rendeli ki. [Ket. 58. cikk (5)] Abban az esetben, ha az
ügyfél által javasolt személy nem kap kirendelő végzést, úgy az eljárásban magánszakértőként
vesz részt, a szakértői véleménye bizonyítékként szintén felhasználható és figyelembe veendő, de a
kirendelt szakértőhöz képest mások lesznek az eljárási jogosítványai és kötelezettségei. A hatóság
ugyanis a kirendelt szakértővel a kirendelő végzésben közli mindazokat az adatokat, amelyekre
feladatának teljesítéséhez szüksége van, de a szakértő a szakértői vélemény elkészítése érdekében
különböző eljárási jogosítványokkal rendelkezik a közigazgatási hatósági eljárásban, hogy a
véleményét a leginkább valósághű tényekre alapozhassa. [Erről részletesen lásd később]

8. A szakértő jogai és kötelezettségei a szakértői vélemény elkészítése végett

Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a hatóság kirendelése, vagy megbízás alapján, a tudomány
és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás
megállapítását, a szakkérdés eldöntését úgy, hogy a Szaktv. és más, az adott ügyre irányadó
jogszabályok rendelkezései, valamint a tevékenységére irányadó szakmai szabályok megtartásával,
legjobb tudása szerint köteles végezni. [Szaktv. 1. cikk] Ennek érdekében különböző jogosítványai
vannak, illetve speciális kötelezettségek terhelik, amelyek a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara
Etikai Kódexe által felsorolt titoktartási, tájékoztatási kötelezettséget, a pártatlanság követelményét,
a kapcsolattartási kötelezettséget, a visszaélés tilalmát és a rendelkezésre állási kötelezettséget
pontosítják.

15
8.1. A szakértő kötelezettsége a kirendelő végzésből eredően

Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt

szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértő eljárási bírsággal
sújtható és díja a határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy százalékkal csökkenthető,
ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen
bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti. [Ket. 58. cikk (4)]
Speciális jogszabályi rendelkezések hiányában a kirendelés kézhezvételétől számított 15 napon
belül ugyanis a szakértő köteles a szakértői véleményét elkészíteni és az eljáró hatóság elé
terjeszteni. [Ket. 59. cikk (7)]
Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény állapíthat meg. [Ket. 59.
cikk (7) és 33. cikk (8)]
Amennyiben a szakértő bármely okból nem tud a kirendelésben foglaltaknak eleget tenni, köteles
azt kifogás formájában az eljáró hatósággal tudatni. A szakértő köteles a tudomására jutásától
számított öt napon belül – szakértői intézmény, társaság vagy szervezet kirendelése esetén tíz napon
belül, annak vezetője útján – közölni a kirendelő hatósággal, ha
(a) a személyére nézve kizáró ok áll fenn;
(b) a feltett kérdések megválaszolása egészben vagy részben nem tartozik azon szakismeretei
körébe, amelyekben a szakértő a rá irányadó szabályok szerint jogosult eljárni;
(c) a szakértői tevékenységének ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha tevékenysége
ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének feltételei nincsenek meg, vagy más kirendelő
hatóság felkérésének kell eleget tennie;
(d) a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges;
(e) feladatát a hatóság által megadott határidőre nem képes teljesíteni;
(f) a feltett kérdésben külön jogszabályban meghatározott szervezet jogosult szakvéleményt adni.
[Szaktv. 13. cikk (4)]
Abban az esetben, ha határidő-hosszabbítást kér a szakértő, az eljáró hatóság két dolgot tehet:
egyrészt (a) a hatóság vezetője meghosszabbíthatja a határidőt, másrészt (b) a kirendelést
visszavonhatja, és más szakértőt rendelhet ki. A kifogást előterjesztő szakértővel szemben
kötelezéssel nem élhet.
Abban az esetben, ha a szakértő nem él kifogással és az eljárási határidőn belül merül fel olyan
körülmény, ami miatt a szakértői véleményt előreláthatólag nem fogja tudni elkészíteni, úgy
azonnal köteles akadályközléssel élni. Ekkor a hatóság újfent mérlegel, hogy meghosszabbítja-e a
határidőt, vagy inkább kirendel egy másik szakértőt. Amennyiben a szakértő nem él
akadályközléssel, de a megadott határidőn belül a szakértői véleményét sem készíti el, úgy a
késedelmes szakvéleményadás következményeivel kell számolnia: a kirendelő hatóság a (1)
szakértői díját a határidő lejártát követő naptól kezdődően naponta egy százalékkal csökkentheti és
emellett (2) eljárási bírsággal is sújthatja. [Ket. 58. cikk (4)]
Az eljáró hatóság részéről a szakértővel szembeni szankciók alkalmazása lehetőség, és nem
kötelezettség, azonban annak sincs akadálya, hogy az eset körülményeinek mérlegelése alapján
díjcsökkentéssel és akár az eljárási bírság maximumával is sújthassa. [Az eljárási bírságról
részletesen lásd: 12. fejezet]

16
8.2. A szakértő általános eljárási jogai és kötelezettségei a közigazgatási hatósági eljárásban

A szakértőnek tartózkodnia kell a valóságot nem fedő szakvélemény kialakításától, ezért a

szakvélemény elkészítését megelőzően figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményére. [59. cikk (3)] Ahhoz, hogy legjobb tudása szerint teljesíthesse a kirendelésben
foglalt kötelezettségét, a szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a szakvélemény
elkészítéséhez szükséges, a kirendelő végzésben foglaltakon túl, illetőleg a már rendelkezésére
bocsátottakon túl is további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati tárgyak
rendelkezésre bocsátását kérheti. [Szaktv. 14. § (1)]
Ebben alapvetően különbözik a szakhatóság eljárása, a szakhatóság ugyanis közvetlenül
fordulhat a felekhez, illetőleg maga is jogosult ideiglenes intézkedéseket tenni.
Törvény rendelkezése esetén az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető;
a szakértő a vizsgálat megállapítását közli a hatósággal. [Ket. 59. cikk (2)]
A gyermekvédelmi hatóságok eljárása során számos esetben előfordulhat például, hogy szakértői
bizottságnak kell a gyermeket vizsgálnia ahhoz, hogy az eljáró hatóság érdemi döntést tudjon
hozni esetenként pont azon szülő ellen, aki ellen a gyermek érdekében hatósági eljárás indult, aki
az ügyben ügyféli jogállással bír. Előfordulhat, hogy pont ennek a szülőnek kell gondoskodnia
arról, hogy a gyermeket a megadott vizsgálatnak a megfelelő helyen és időben alá lehessen
vetni. Ennek érdekében a szülő kötelezhető, hogy abban az ügyben, amelyben ügyfél,
közreműködjön a szakértői vizsgálat lebonyolításában azzal, hogy elviszi a gyereket a megadott
helyre és időben.
A szakértő az ügy iratait az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben
megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az
ügyfélhez, a tanúhoz, a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet. [Ket. 59. cikk (1)]
A szakértő a közigazgatási hatósági eljárás során ún. egyéb eljárási szereplő. Törvény egyes
ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintésre jogosult személyek körét, de alapvetően
harmadik személy – tehát a hatóságon, illetve az ügyfélen kívüli személy – akkor tekinthet be a
személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha (a) igazolja, hogy az adat
megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló
kötelezettsége teljesítéséhez az szükséges, valamint (b) ha a védett adat megismerésének törvényi
feltételei fennállnak. [Ket. 68. cikk (3)-(4). Az iratbetekintésre jogosult a jogosultsága
megállapítása után, az eljárás jogerős lezárását követően is betekinthet a hatóság kezelésében
lévő iratokba. [Ket. 69. cikk (6)]
Személyes adat az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító
jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális
azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó
következtetés. [az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011.
évi CXII. törvény (Infotv.) 3. cikk 2.] A védett adat minden olyan adat, amely se nemzeti, se
külföldi minősített adatnak nem minősül [lásd: a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV.
törvény 3. cikk 1.], de amelynek megismeréséhez való jogot a törvény nemzetközi szerződés vagy
az Európai Unió kötelező jogi aktusa korlátozza, és amellyel kapcsolatban – a jogszabály és az
adatfajta megjelölésével – az adatgazda kéri az adatok védelmét. Ezekbe az adatokba az
iratbetekintési jog jogosultja sem tekinthet bele, és az iratbetekintési jogát – a személyes és

17
védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való
másolat készítése miatt – csak meghatározott költségtérítés ellenében gyakorolhatja.[Ket. 69.
(3)]
Az iratbetekintési jog gyakorlásának a jogosultság igazolását követően is még két alapvető
tilalma adódhat: vannak iratok, amelyekbe még az iratbetekintési jog jogosultja sem tekinthet be.
Ezt egyrészt törvény írhatja elő, másrészt az ügyfél kérelmére dönt így a hatóság. Törvény
erejénél fogva, egyáltalán nem lehet betekinteni (a) a döntés tervezetébe, (b) az olyan iratba,
amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a hatóság a
természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el, (c) felhasználói vagy
megismerési engedély hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba, (d) az egyéb védett
adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a
védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre jogosult személyt
törvényben biztosított jogai gyakorlásában. Emellett az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti
az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A
hatóság a kérelemnek – a körülmények körültekintő mérlegelése alapján – csak akkor ad helyt,
ha az adatok megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik
gyakorlásában. A hatóság a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes ügyfél védelme
érdekében erre irányuló kérelem nélkül is dönthet az iratbetekintési jog korlátozásáról. [Ket. 69.
cikk (1)-(2a)]
Az iratbetekintési jog biztosítása érdekében a hatóság megismerhetetlenné teszi azokat az
adatokat, amelyek megismerésére az iratbetekintésre jogosult személy egyébként nem jogosult. A
hatóság az iratbetekintési joggal élni kívánó személy kérelmében szereplő okok fennálltáról
megbizonyosodik, és azokat mérlegelve dönt az iratbetekintés biztosításáról vagy annak
elutasításáról. Ez utóbbi esetben végzéssel határoz, ami ellen az iratbetekintést kérő személy
önálló fellebbezéssel élhet. [Ket. 69. cikk (3)-(4)]. Ha a hatóság hivatalból nem tudja
megállapítani, hogy az iratbetekintési kérelem benyújtásakor az iratbetekintés korlátozásának az
okai fennállnak-e, az üzleti és más méltányolható magánérdek alapján a védelemre jogosultat
nyilatkozattételre hívja fel. Az iratbetekintés nem tagadható meg, ha a jogosult határidőben nem
nyilatkozik. [Ket. 69/B cikk]
Az iratbetekintés során a betekintésre jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot
kérhet. A kért vagy elkészített másolatot és a kivonatot a hatóság kérelemre hitelesíti. [Ket.69
(5)-(6) cikk]
Ha törvény a döntés nyilvánosságát nem korlátozza vagy nem zárja ki, az eljárás jogerős
befejezését követően a személyes adatot és védett adatot nem tartalmazó jogerős határozatot,
valamint az első fokú határozatot megsemmisítő és az első fokú határozatot hozó hatóságot új
eljárásra utasító végzést bárki korlátozás nélkül megismerheti, és arról költségtérítés ellenében
másolatot kérhet. A döntés megismerése iránti igényt a jogerős döntést hozó hatóság nyolc
napon belül, a döntésben szereplő személyes adatok és a védett adatok megismerhetetlenné
tételét követően teljesíti. A döntésben szereplő természetes személyt az eljárásban betöltött
szerepének megfelelően kell megjelölni – például a nevek helyett az ügyfél, tanú, szemletárgy
birtokosa elnevezést kell használni –, de ha a természetes személy azonosíthatóságának
kizárására ez nem alkalmas, az azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni,
hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. [Ket. 69/A. cikk (1)-(2)]
A döntésben nem tehető megismerhetetlenné

18
 (a) a közérdekből nyilvános adat. Közérdekből nyilvános az adat a közérdekű adat fogalma alá
nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát, megismerhetőségét vagy
hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli; [Infotv. 3. cikk 6. pont]
(b) a személyes vagy védett adat, ha az igénylő – az adat megjelölésével – igazolja, hogy annak
megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló
kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint a védett adat megismerésének törvényi feltételei
fennállnak. [Ket. 69/A. cikk (3)-(4)]
Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy
megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el, amelyet a hatóság által kirendelt szakértő is
végezhet, aki jogosultságát a szemle során, hacsak ez nem veszélyeztetné az eljárás sikerét, köteles
igazolni. Jogszabály a szemle lefolytatásához a szemlét végző személy részére megbízólevél
kötelező használatát rendelheti el. [Ket. 56. cikk (1)-(2)]
A szemletárgy birtokosát és azt a személyt, aki a szemle tárgya, előzetesen értesíteni kell, hacsak
ez nem veszélyeztetné az eljárás sikerét. Ebben az esetben a szemle megkezdésekor kell szóban
értesíteni, vagy mellőzhető a tájékoztatás, ha külső vizsgálattal, a szemletárgy birtokosának
közreműködése, jelenléte nélkül is lefolytatható a szemle. Egyéb esetben úgy kell értesíteni a
szemletárgy birtokosát, hogy azt legalább 5 nappal korábban megkapja. Ha a szemle
megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a hatóság a szemle
befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy birtokosának a jegyzőkönyv
egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a szemletárgy birtokosának
közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető. A szemletárgy birtokosának távolléte nem
akadálya a szemle megtartásának. Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a szemle
csak akkor kezdhető meg, ha a szemletárgy birtokosa vagy alkalmazottja, meghatalmazottja,
ezek hiányában hatósági tanú jelen van. A szemlén az ügyfél is jelen lehet, kivéve, ha a
szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését
rendelték el. [Ket. 57. cikk ] Szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem
székhelyként bejelentett magánlakásban pedig – kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más
időpont választását teszi szükségessé – munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni úgy, hogy
az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne
akadályozza. Ennek ellenére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt,
továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból a
szemle haladéktalanul is megtartható. A szemle megtartása során – a tulajdonos értesítésével
egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy
az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje. A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre
gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe
beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot
megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más
személytől felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy
kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.
Ha a szemlét a hatóság informatikai eszköz útján végzi, a szemle elvégzésére való jogosultság
igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében törvény által meghatározott
körben a szemletárgy birtokosának a hatóság részére – szükség szerint az informatikai
rendszerhez történő hozzáférés technikai és jogosultsági feltételeinek biztosításával – hozzáférést
kell biztosítania az adatokhoz. A szemletárgy birtokosa a minősített adatot tartalmazó

19
 szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó
titoktartási kötelezettség alól. Ha a szemletárgy birtokosa médiatartalom-szolgáltató, vagy vele
munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, nem
kötelezhető a szemletárgy felmutatására, ha ezzel a számára a médiatartalom-szolgáltatói
tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné. Ez a mentesség az
annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad. [Ket. 57/A.]
A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege indokolttá teszi, a
hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a
hatóság felhívására, a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére sem mutatja fel, illetve
annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat
lefoglalhatja, a szemlét akadályozó személy pedig eljárási bírsággal sújtható. Ha a helyszíni
szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében
van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a
lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is
megtarthatja. Ilyen esetben a szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges,
továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes
jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása
nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet – ami az azonnali
intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza – az ügyésznek öt napon
belül meg kell küldeni. [Ket. 57/B. cikk]
A szakértő abban az esetben ha – álláspontja szerint – az eljáró hatóság hatáskörébe tartozó
intézkedés megtétele vagy eljárási cselekmény lefolytatása szükséges, akkor arról köteles azt
haladéktalanul értesíteni. [Szaktv. 14. § (2)]
Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a
bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség
fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. [59. cikk (4)-(5)]

8.3. A szakértő általános jogai és kötelezettségei a szakértői tevékenységre vonatkozó törvény

rendelkezései nyomán

A szakértő hatóság kirendelése és megbízás alapján készít szakértői véleményt. A szakértő – a

kifogás tárgyát képező eseteket kivéve – köteles eljárni a hatóság kirendelése alapján. Azért,
hogy a szakértő a kirendelésben foglaltaknak eleget tudjon tenni, a munkáltató a munkaviszonyban
álló igazságügyi szakértőt a hatóság idézése alapján az eljárási cselekményeknél való
megjelenéshez, a tárgyaláson való részvételhez, illetőleg a szemle (vizsgálat) elvégzéséhez
szükséges időre köteles a munkavégzés alól mentesíteni. [Szaktv. 15. cikk] Az igazságügyi
szakértő, a társaság, az igazságügyi szakértői intézmény és az igazságügyi szakértői testület
megbízás alapján is adhat szakvéleményt, ha ez a kirendelő hatóságoktól származó feladatainak
ellátását nem akadályozza és azzal nem összeférhetetlen; a szakértői tevékenységre e törvény
rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. [Szaktv. 12/C. cikk]
A Szaktv. is nevesít néhány eljárási jogosítványt a szakértő részére, ami egybevág az általános
hatósági eljárási szabályokkal. A szakértő a kirendelő hatóságtól, valamint a felektől a
szakvélemény elkészítéséhez szükséges további adatok, felvilágosítás közlését, iratok, vizsgálati
tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti, továbbá köteles haladéktalanul értesíteni a kirendelő

20
hatóságot, ha – álláspontja szerint – annak hatáskörébe tartozó intézkedés megtétele vagy eljárási
cselekmény lefolytatása szükséges. [Szaktv. 14. § (1)-(2)]
A Szaktv. azonban elsősorban a szakértői vélemény elkészítésével és a szakértő munkájával
kapcsolatos jogokra és kötelezettségekre fókuszál. Részletesen rendelkezik a szakértő adatkezelési
tevékenységének korlátairól, többek között a célhoz kötött adatkezelés követelményéről. A
szakértő a tevékenysége során a rendelkezésére bocsátott vagy tudomására jutott személyes
adatokat ugyanis a kirendelés vagy megbízás teljesítése, valamint tevékenységének szakmai,
módszertani, etikai és a jogszabályoknak való megfelelőségének ellenőrizhetősége céljából jogosult
kezelni. Továbbá a tudomására jutott tényekre és adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli,
az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról csak az ügyben eljáró hatóság, továbbá az adatok
kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthat tájékoztatást. Ez alól csak az oktatási-
kutatási tevékenység a kivétel, ha ugyanis jogszabály másként nem rendelkezik, akkor a szakértői
vizsgálat során feltárt tények és adatok tudományos vagy oktatási célra – személyazonosításra
alkalmatlan módon – felhasználhatóak. [Szaktv. 12. § (1)-(3)] Abban az esetben viszont, ha a
szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező, személy elleni erőszakos
bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény elkövetésének
szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét vagy egészségét
veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni. [Szaktv.
14. § (6)]
Egyes nevesített esetekben azonban a feladatának teljesítése érdekében bizonyos mérvű
adatkezeléssel összefüggő többletjogosultság is megilleti. Ilyen az, amikor az adózás rendjéről
szóló törvény rendelkezéseitől eltérően az állami adóhatóság összehasonlító értékadatok
szolgáltatására irányuló eljárása keretében az ingatlan helyrajzi számát is jogosult megismerni.
A kisajátítást megalapozó közérdekű cél megvalósítását szolgáló tevékenység vagy beruházás
azonossága esetén pedig a szakértő az összehasonlító értékadatokat az egymással területi
szempontból összefüggő további kisajátítási eljárások során is felhasználhatja. [Szaktv. 14. §
(4)-(5)]
A szakértő a tevékenysége során általa kezelt személyes adatokat – ha törvény másképp nem
rendelkezik – a kirendelés vagy megbízás befejezését követően haladéktalanul köteles zárolni.
Befejezettnek minősül a kirendelés vagy megbízás, ha a) a szakértői tevékenységért járó díj
megfizetésre kerül, b) a szakértőt a kirendelő szerv a kirendelés alól felmenti, vagy a kirendelés
alapját képező ügyből kizárja, vagy c) a megbízás külön jogszabályban foglaltak alapján
megszűnik. [Szaktv. 12/B. (4)]
A befejezett kirendelést vagy megbízást követően a szakértőnek az általa kezelt, zárolt személyes
adatokat tevékenysége szakmai, módszertani, etikai megfelelőségének, valamint
jogszabályszerűségének ellenőrizhetősége céljából a zárolástól számított 10 évig kell tárolnia, és
azokat kizárólag a kirendelő, megbízó, az igazságügyi szakértőkkel szemben etikai eljárás
lefolytatására jogosult, valamint a személyes adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy
részére továbbíthatja. A szakértő a zárolt személyes adatokat a zárolástól számított 10 év elteltével
törli.
A szakértő az Infotv. szerinti általa kezelt adatokra (ideértve az átadott adatokat, a vizsgálat
alatt keletkezett adatokat, az adatok forrását, az adatkezelés célját, jogalapját, időtartamát, az
adatfeldolgozó nevét, címét és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét, továbbá - az érintett
személyes adatainak továbbítása esetén - az adattovábbítás jogalapját és címzettjét) vonatkozó

21
 tájékoztatás kiadását - a kirendelő vagy megbízó bűncselekmények megelőzése vagy üldözése,
továbbá az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében tett utasítására – meg kell tagadja.
[Szaktv. 12/B. cikk]
A társaság, a szakértői testület és – az önálló tevékenységként és az egyéni vállalkozóként végzett
tevékenysége tekintetében – az igazságügyi szakértő köteles a szakértői tevékenységéről, annak
figyelemmel kísérése céljából nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásban szereplő adatokat
kizárólag az igazságügyi névjegyzéket vezető hatóság részére, a kirendelések teljesítésének
ellenőrzése céljából lehet továbbítani, amely az adatokat az eljárás befejezéséig kezeli. [Szaktv.
12/A. § (1)] A szakértő arról is köteles nyilvántartást vezetni, hogy az általa kezelt adatokat az arra
jogosultak közül kinek továbbította. A szakértő az általa vezetett adattovábbítási nyilvántartás
adatait az adattovábbítástól számított 20 évig köteles megőrizni. [Szaktv. 12/B. cikk (6)]

9. A szakértői vélemény

A szakértő a szakértői véleményét szóban vagy írásban terjeszti a kirendelő hatóság elé.
Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás
szabályait kell megfelelően alkalmazni. [Ket. 59.cikk (6)] Tárgyalást egyébként akkor tart a
hatóság, ha ezt jogszabály előírja, vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet
lefolytatásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására: a
tárgyaláson a hatóság ugyanis meghallgathatja az ügyfelet, a tanút, a szakértőt, a hatósági
közvetítőt, és megszemlélheti a szemletárgyat. A tárgyaláson a meghallgatni szándékozott
személyeken kívül bárki részt vehet, akinek a részvételét az ügyfelek nem kifogásolják, de ennek
ellenére is a hatóság védett adat és zártan kezelt adatok védelme érdekében kizárhatja a
tárgyalásról a nyilvánosságot, aki pedig a tárgyalás rendjét zavarja, azt a hatóság
helyreutasíthatja, kiutasíthatja, továbbá rendbírsággal sújthatja. [Ket. 62. cikk] Az ügyfél
kérelmére indult eljárása körében tartott tárgyaláson kötelezhető a megjelenésre [Ket. 46. cikk
(2) b)], ebben az esetben őt idézik, ha ez nem szükséges, akkor az ügyfelet a tanú és a szakértő
meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról értesíti a hatóság azzal, hogy a megjelenése nem
kötelező.[Ket. 49. cikk (1)-(2)] A tárgyalásról a hatóság jegyzőkönyvet készít [Ket. 39. cikk (1)
c)].
A szakértő ténykérdésekben köteles a szakmai ismereteit felhasználva az adott ügy valamely
kérdésében véleményt mondani. A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást
tisztázni, de bármely közigazgatási szerv kerülhet abba a helyzetbe, hogy a saját apparátusa nem
rendelkezik olyan szakértelemmel, amely az ügyben felmerülő jelentős tény vagy egyéb körülmény
megállapításához szükséges. Iura novit curia, tehát a jogot a bíróság ismeri. Nincs ez másként a
hatósági eljárásokban sem, azaz a hatóság ismeri a jogot, a jogkérdésben a hatóság dönt, a döntés
alapjául szolgáló ténykérdés az, amiben szakértő segítségét veheti igénybe. A kettő elválasztása
olykor nehézséget okoz, de jogkérdésben akkor sem lehet szakértői véleményt kérni, amikor
speciális jogterület vonatkozásában esetleg indokolt lenne a hatóság szakismereteit pótolni, például
az adott esetre vonatkozó uniós joganyag tekintetében.
Példának okáért az állami adóhatóság dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés
pénznyerő automatának minősül-e vagy sem. A jogkérdésben aggálytalanul tisztázott tények,
körülmények alapján lehetséges a döntést meghozni, ha valamely ténykérdés tisztázásához
szakértelem szükséges, akkor szakértő kirendelése iránt kell intézkedni. A gép minősítése kétséget

22
 kizáróan jogkérdés, melynek elbírálására az alperesnek van hatásköre, a fogalmi elemek megléte
azonban ténykérdés. Egy informatikai berendezés kapcsán a jellemzők meghatározása
informatikai szakértő feladatkörébe tartozik, aki választ tud adni arra a kérdésre, hogy az
ügyben rendelkezésre álló adatok szerint van-e összefüggés a játékeredmény és a kreditegyenleg
változása között, ha igen, az milyen természetű. [Kfv.V.35.502/2014/6.]
Ha az adott ügyben több szakértői vélemény áll rendelkezésre, de ugyanazon bizonyítandó tényre
azok között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a
szakértőktől kért felvilágosítással vagy más módon nem tisztázható, a hatóság másik szakértőt
rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető
vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése. [Ket. 59. cikk (5)]

10. A szakértő és a magánszakértő

Az ügyfél is jogosult szakértőt felkérni, illetve a hatóság számára szakértő kirendelését javasolni a
hatósági eljárás során. A hatósági kirendeléssel nem rendelkező szakértő magánszakértői szerepet
játszik a hatósági eljárás során, a tőle származó magánszakértői vélemény azonban az általános
bírósági gyakorlat szerint a fél előadásának felel meg, amennyiben szóban teszi, illetve egyszerű
okiratnak, ha írásban tárja a hatóság elé.
A bizonyítékok nem rendelkeznek előre meghatározott értékkel, súllyal, azokat a hatóság
egyenként és összességében szabadon mérlegeli a döntése meghozatalakor. Az okiratok –
valamely ténynek, akaratnyilvánításnak bizonyítására rendelt iratok –, tekintetében azonban ki
kell emelni, hogy kibocsátó szerint lehetnek közokiratok és magánokiratok, a bizonyítás
szempontjából lehetnek teljes bizonyító erejűek és egyszerű okiratok. A közokiratok mindig teljes
bizonyítóerővel tanúsítják a bennük foglalt tényeket, a magánokiratok azonban csak bizonyos
feltételek esetén rendelkezik ezzel. Az írásba foglalt magánszakértői vélemény ezen feltételek
hiányában mindössze okirati szintű bizonyíték, ahogyan a kirendelt szakértő véleménye is.
A szóbeli magánszakértői vélemény előterjesztése nem keverendő össze a tanúvallomással.
Mindkét esetben bizonyítási eszközről van szó, amely a hatóságot segíti a tényfeltárásban, de a tanú
az eset körülményeivel kapcsolatban az általa észlelt tényekről ad tájékoztatást, tanúvallomás során
a hatóság olyan körülményről hallgatja meg a tanút – vagy egyes esetekben a tanú írásban
nyilatkozhat -, amit az korábban látott, hallott vagy másként észlelt. A magánszakértő a
rendelkezésére bocsátott adatokról, információkról ad a szakterületébe tartozó kérdésben
szakvéleményt, von le következtetéseket.
A hatóság által kirendelt szakértő és a magánszakértő egyaránt az eljárás egyéb szereplője, azonban
az eljárási jogaik, kötelezettségeik alapvetően eltérnek, hiszen a magánszakértő nem rendelkezik
azokkal az eljárási jogosítványokkal és kötelezettségekkel, amelyekkel a kirendelt szakértő igen. A
magánszakértő tehát csak az ügyfél által tudomására hozott ismeretekkel gazdálkodhat, eljárási
jogosítványai nincsenek, nincs iratbetekintési joga, nem lehet jelen eljárási cselekményeknél, nem
kérhet a hatóságtól tájékoztatást, bővebb információkat, vagyis összességében a kirendelt
szakértőhöz képest kevesebb ismeretanyagból kell szakmai véleményt mondania, amely ebből az
okból kifolyólag lesz gyengébb, mint a kirendelt szakértő szakvéleménye.

11. A szakértő kizárása

23
Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az (1) ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, (2)
aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a (3) tanúvallomást megtagadhatja. [Ket. 58. cikk (6)]
A szakértőre ebből eredően szigorú kizárási okok vonatkoznak, amelyet ő maga is köteles jelezni az
eljáró hatóságnak, amennyiben a kirendelés kézhezvételekor észleli valamely körülmény
fennállását.
Az (1) ügyintézőre vonatkozó kizárási okok alapján szakértőként az ügyben nem vehet részt az a
személy vagy hatóság akinek (a) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, (b)
aki az ügyben tanúvallomást tett, hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági
tanúként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa és a támogató, illetve (c) akitől nem várható el az
ügy tárgyilagos megítélése. Az ügy (d) másodfokú elintézésében nem vehet részt továbbá az, aki az
ügy elintézésében első fokon részt vett. Az ügy elintézésében nem vehet részt az a hatóság, amelyik
hatóság vezetőjével szemben kizárási ok merül fel. [Ket. 42. cikk (1)-(2) ; (3); (6)]
A tanú vallomástételi akadályai a Ket. alapján két csoportra bonthatóak, de a szakértő
szempontjából egységes a tilalom: rá nézve mind az abszolút, mind a relatív akadályok abszolút
akadálynak minősülnek. (2) Abszolút akadályok esetén tanúként nem hallgatható meg (a) az,
akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás (például vak embert szemtanúként nem
lehet kihallgatni), (b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás
alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. [Ket. 53. cikk (3)] (3) Relatív akadályok esetén a
tanúvallomás megtagadható, ha (a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, (b) a tanú
vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy (c) a
tanú médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszonyban álló személy, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói
tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné. [Ket. 53. cikk (4)]
Hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a
nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a
házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa.[Ket. 172.
cikk h)]
A kizárási okokat a hatóságnak hivatalból kell észlelnie, de azokat a szakértőnek is kötelessége
jelenteni, valamint kizárási okot az ügyfél is jelenthet be. A hatóság vezetője a kizárásról az eljárás
megindításáról való értesítést megelőzően végzés kibocsátása nélkül dönt. [Ket. 43. cikk (2)]

12. A szakértővel szemben alkalmazható szankciók

Alapvetően kétféle szankcióról, hátrányos jogkövetkezményről beszélhetünk, amellyel a szakértő

sújtható.
Közigazgatási jogi szankcióval akkor kell számolnia, ha a szakértő közigazgatási jogi
kötelezettségét nem teljesíti. Ebben a körben a (a) késedelmes véleményadás miatti szakértői
díjcsökkentéssel, illetőleg eljárási bírsággal, valamint a (b) hiányos, ellentmondásos
szakvélemény adása miatt eljárási bírsággal és az okozott többletköltségek megfizetésével lehet
számolnia.
A hatósági eljárásban a kötelezettség felróható módon történő megszegése esetén eljárási bírság
kiszabásának van helye. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője, így a szakértő is,
rosszhiszeműen jár el, a hatóság eljárási bírsággal sújthatja. [Ket. 61. cikk (1)]

24
 Felróható kötelezettségszegésről van szó, ha a szakértő nem úgy járt el, ahogyan az adott
helyzetben elvárható, vagyis a vétkesség valamilyen foka terheli. A vétkességnek két formája
van: szándékosság és gondatlanság. Egyenes szándék esetén a szakértő kívánja a magatartása
következményeit, míg eshetőleges szándék esetén abba pusztán belenyugszik. Gondatlanságról
akkor van szó, ha szakértő előre látja ugyan a magatartása következményeit, de bízik azok
elmaradásában, vagy azért nem látja előre a magatartása lehetséges következményeit, mert tőle
elvárható körültekintést elmulasztja. A rosszhiszemű az, aki a látszattól eltérő valós tényekről
tud, vagy kellő gondosság tanúsítása mellett tudhatna róla.
Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege természetes
személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
esetén pedig egymillió forint, és egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy
más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható [Ket. 61. cikk (2)-(3)]
A Ket. széles pénzügyi keretet határoz meg az eljárási bírság összegéül, amely kereteken belül
mindig az adott esetben, az adott eset körülményei szerint dönt. Az eljárási bírság kiszabásánál a
hatóság figyelembe veszi: a) a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét, b) az
érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá c) az eljárási bírságnak ugyanabban
az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét. [Ket.
61. cikk (4)]
A hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevőjét az okozott többletköltségek
megfizetésére kötelezi, ha (a) eljárási bírságot szab ki, (b) az ügyfél vagy az eljárás egyéb
résztvevője jogellenes magatartása folytán vált szükségessé valamely eljárási cselekmény
megismétlése, vagy (c) a többletköltség azért keletkezett, mert az ügyfél vagy az eljárás egyéb
résztvevője valamely eljárási cselekményét nem a célszerűség figyelembevételével teljesítette. [Ket.
61. cikk (1a)]
A másik szankciótípus büntetőjogi. A szakértő ugyanis abban az esetben, ha hamis felvilágosítást
ad, hamis tanúzás bűncselekményét követi el, amelynek büntetőjogi következményei vannak. Aki a
hamis tanúzást szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban követi el, vétség miatt egy évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény
(Btk.) 272-273. cikk] A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás
jogkövetkezményére. [Ket. 59. cikk (3)] A hamis tanúzás miatt mindaddig, amíg az az alapügy,
amelyben a hamis tanúzást elkövették, nem fejeződik be, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró
hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis tanúzás
büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik. [Btk. 274. cikk]
Nem büntethető hamis tanúzásért, (a) aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy
hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, (b) aki a vallomástételt egyéb okból
megtagadhatja, de erre kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy (c) akinek a kihallgatása
törvény alapján kizárt. A büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben
mellőzhető azzal szemben, aki az alapügy jogerős befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa
szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti. [Btk. 275. cikk]

13. A szakértő felelőssége a szakértői véleményben foglaltakért: az etikai vétség kérdése és a

szakvélemény

25
A hatósági eljárásban kirendelt szakértői véleménnyel kapcsolatos észrevételek megtétele, a
szakértő és az eljáró fél véleménykülönbségének megszüntetése a hatósági eljárásra és nem etikai
eljárásra tartozó kérdés, mert a szakvélemény megalapozottságáról, meggyőző erejéről a kirendelő
hatóság alkot véleményt azzal, hogy azt döntésének alapjául elfogadja, vagy megállapításai
ellenőrzésére más szakértőt rendel ki, illetve a szakértőt szakvéleményének kiegészítésére hívja fel.
Ugyanilyen megítélése alá esik a szakértői munkadíj is, mert annak a mértékét, az elvégzett
munkával való arányosságát, ezáltal megalapozottságát, jogszabályoknak való megfelelőségét a
hatóság köteles ellenőrizni, amely egyébként dönthet annak mérsékléséről is. A felperes által
kifogásolt esetben a szabálysértési ügyben eljáró bíróság a szakvéleményt döntésének alapjául
elfogadta és a szakértői díjat a költségjegyzék szerint állapította meg. A felperes a szabálysértési
eljárásban nem élt az ellenbizonyítás lehetőségével és a díjmegállapító, valamint az őt marasztaló
bírósági végzés elleni jogorvoslat lehetőségét nem használta ki, melyeket nem pótolhat az etikai
eljárás megindításával. [Kfv.II.37.303/2010/8.szám]
Az igazságügyi szakvéleményben – tartalma tekintetében – a szakmai és a jogkérdés elhatárolása
nehéz, és gyakran megoldhatatlan problémát vet fel. A szakértő a szakmai szabályok, és
szükségszerűen az arra vonatkozó jogszabályi előírások alapulvételével jár el szakvéleménye
megadásakor; így ténylegesen a szakvéleményt felhasználó, értékelő hatóság, illetve bíróság
feladata az, hogy annak vizsgálatakor kiszűrje az oda nem tartozó elemeket. A szakvélemény
minősítése, az abban szereplő esetleges jogi utalások, hivatkozások nem képezhetik alapját a
szakértő etikai felelősségre vonásának. [Kfv.IV.37.467/2007/5.szám] Etikai vétséget ugyanis csak
az a szakértő követ el, aki vétkesen megszegi a szakértői tevékenység gyakorlásából eredő,
jogszabályban vagy az alapszabályban meghatározott kötelezettségét, vagy a szakértők etikai
kódexében foglalt magatartási szabályokat. Etikai vétséget követ el az a szakértő is, aki szakértői
tevékenységén kívüli vétkes magatartásával a szakértői kar tekintélyét csorbítja. Az etikai eljárás
során szakmai szempontból nem vizsgálható az a szakvélemény, amelyet a bíróság jogerős
ítéletének meghozatala során elfogadott. [az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV.
törvény 26. cikk (1)]
A bírósági gyakorlatból vett példák alapján az ügyfelek számos alkalommal kezdeményeznek
fegyelmi eljárást az ügyükben eljárt szakértőkkel szemben azok szakvéleménye miatt. Ezek
tekintetében a bírósági gyakorlat rámutatott, hogy azon körülmény, hogy a szakvéleményben
foglaltak nem az ügyfél álláspontját támasztották alá, továbbá, hogy a szakértő a szakvélemény-
készítés során szembesült problémával kapcsolatosan megoldási javaslatot tett az önkormányzat
felé, etikai vétség elkövetésének megállapítását nem teszi lehetővé, ahogyan az sem etikai eljárás
tárgya, ha a szakértő félreértelmezte azt a jogszabályt, amelyet a szakvélemény elkészítésekor
alkalmaznia kell. [Lásd például: Kfv.II.37.601/2014/10.szám Kfv.II.37.303/2010/8.szám
Kfv.IV.37.467/2007/5.szám]

14. A szakértő és az eljáró hatóság döntése

A szakvélemény bizonyíték az érdemi döntés meghozatalához szükséges tények tisztázása körében

és nem a hatóságra nézve kötelező állásfoglalás. A hatóság határozata indokolásának tartalmaznia
kell a tényállást, az ennek alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött
bizonyítást, és mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a döntést
hozza. A határozat indokolásának alapvető célja, hogy a döntést ténybelileg és jogilag is

26
megalapozza. [Ket. 72. cikk (1) bekezdés e)] A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási
határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben
feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat
indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. [a polgári perrendtartásról szóló
1952. évi III. törvény 339/B. cikk]
A bizonyítási eljárás, így a szakvélemény szerepe is azt szolgálja, hogy az érdemi döntés ténybeli és
jogi szempontból is megalapozott legyen, de mindez nem teszi kötelező erejűvé a szakvéleményt,
sőt abban az esetben, az ügyfélre nézve pozitív szakértői vélemény sem alapozza meg az ügyfélre
nézve pozitív érdemi döntést, főként akkor nem, ha mérlegelési jogkörben hozott döntésről van szó.
A külföldi gyógykezelés költségeihez szükséges támogatás megadása például még abban az
esetben sem kötelező, ha a biztosított (a hatósági eljárásban szereplő ügyfél) a szakértői szerv
támogatói javaslatával rendelkezik. Országos Egészségbiztosítási Pénztár a külföldi
gyógykezeléseinek költségeihez támogatást nyújthat, ha a külföldi gyógykezelésre jogosult
személy rendelkezik az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ támogató javaslatával. Az
Alaptörvény a korábbi Alkotmányhoz hasonlóan ugyan deklarálja a testi és lelki egészséghez
való jogot, azonban nem írja elő azt is, hogy annak a lehető legmagasabb szintűnek kell lennie. A
kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultság viszont már valóságos alanyi
jog. Mindebből az következik, hogy alanyi jogon nem tarthat igényt egyetlen egy állampolgár,
biztosított sem a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz. [Mfv.III.10.846/2012.]
Az érdemi döntésben felhasznált bizonyítékokat, így a szakvéleményt is az indokolás részben kell
elhelyezni, az eljárási költségekről szóló tájékoztatást és a költségviselésre vonatkozó rendelkezést
pedig a rendelkező részben, az érdemi döntéssel együtt kell elhelyezni. [Ket. 72. cikk (1)]
Az ügyfél így kerül kapcsolatba a szakvéleménnyel, az érdemi határozat részeként, a bizonyítékok
ismertetése és az indokolás körében. A szakvéleménnyel szemben jogorvoslati lehetőség nincs, de
amennyiben a hatóság – szakvéleményen alapuló – érdemi döntését sérelmesnek tartja, úgy az ellen
az általános jogorvoslatra vonatkozó szabályok szerinti jogorvoslati eszközzel élhet. [Ket. 96. cikk]
A szakértő a közigazgatási hatósági eljárás során kerülhet olyan helyzetbe, hogy az eljárási jogai
tekintetében álláspontja nem egyezik az eljáró hatóságéval, ezért az eljárás egyéb résztvevőjeként
önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó
elsőfokú végzés ellen. A jogorvoslati lehetőségei különböznek aszerint, hogy az eljáró hatóság arról
(1) határozatban vagy (2) végzésben döntött.
(1) Az ügy érdeméről a hatóság határozatot hoz, amellyel szemben fellebbezésnek van helye,
kivéve, ha a törvény azt kizárja. [Ket. 98. cikk (1)] A fellebbezésben nem lehet olyan új tényre
hivatkozni, amelyről az ügyfélnek a döntés meghozatala előtt tudomása volt. A fellebbezést
indokolni kell, de abban nem kell jogszabálysértést megjelölni. [98. cikk (1a)]
A fellebbezést ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik a döntés közlésétől
számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezésre jogosult a fellebbezési
határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő
lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem
vonható vissza. [99. cikk (1)-(2)] Nincs helye fellebbezésnek (a) a döntés ellen, ha az ügyben
törvény azt kizárja, (b) az ügyfelek részéről az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen, (c)
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a
hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben,(d) ha az
elsőfokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv, önálló szabályozó szerv vagy

27
 kormányhivatal vezetője hozta, (e) törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában,
ha az első fokú döntést központi államigazgatási szerv vezetője hozta, (f) a képviselő-testület
önkormányzati hatósági ügyben hozott határozata ellen, (g) a helyi önkormányzat képviselő-
testületének rendeletében foglaltak szerint kiszabható közigazgatási bírság kiszabásával
kapcsolatos eljárásokban az átruházott hatáskörben hozott határozatok ellen, (h) a Ket. 98. cikk
(1a) bekezdése alapján benyújtott fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén. Az
ügyfelek egyezségét jóváhagyó határozata kivételével az elsőfokú döntés bírósági
felülvizsgálatára van lehetőség.[Ket. 100. cikk] felülvizsgálatának van helye.
A fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a
döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés a Ket. alapján fellebbezésre
tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó
hatályának kizárásával végrehajthatónak. [Ket. 101. cikk]
(2) A végzések elleni fellebbezés főszabály szerint járulékos jellegű jogorvoslati lehetőség: csak a
határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezésben támadható meg. Ez
alól vannak kivételek, többek között például az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem
tárgyában hozott, vagy az eljárási bírság kiszabásáról rendelkező végzés ellen van lehetőség önálló
fellebbezésre. [Ket. 98. cikk (3) i); (4)]
A fellebbezési lehetőség kimerítését követően – vagy amennyiben annak lehetősége kizárt –
nemcsak az ügyfél, hanem a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb
résztvevője is kezdeményezheti a döntés bírósági felülvizsgálatát. A fellebbezéssel szemben a
bírósági felülvizsgálatot csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kezdeményezni. A bírósági
felülvizsgálat szabályait nem a Ket., hanem a Polgári perrendtartásról szóló törvény [1952. évi III.
törvény] XX. fejezete tartalmazza, és ez a jogorvoslati szakasz már nem közigazgatási, hanem ún.
külső jogorvoslat.
Végzések esetében is kerülhet sor bírósági felülvizsgálatra jogszabálysértésre hivatkozással a
végzés közlésétől számított harminc napon belül. Nemcsak az ügyfél, hanem a kifejezetten rá
vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője is kezdeményezheti az eljárást a területileg
illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságon. [a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.
törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról
szóló 2005. évi XVII. törvény 2. cikk (1); Ket. 109. cikk (1a)]

28
 FELKÉSZÜLÉST SEGÍTŐ KÉRDÉSEK

I. Összegezzük a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó alapismereteinket!

1. Miben különbözik a közjog és a magánjog?

2. A közigazgatási jog közjogi vagy magánjogi jogág?
3. Mit takar a közigazgatási anyagi jog/ alaki jog fogalma?
4. Mi a közigazgatási hatósági eljárás?
5. Mi a hatósági ügy?
6. Ki a két főszereplője a közigazgatási hatósági eljárásnak? Milyen egyéb szereplői lehetnek?
7. Szerkezetileg hány stádiumra oszlik a közigazgatási hatósági eljárás? Melyik a
szükségképpeni szakasz?
8. Milyen módon indulhat hatósági eljárás?
9. Az eljárás milyen szakasza előzi meg a ténymegállapítást? Mi jellemzi?
10. Mikor kerül sor bizonyítási eljárásra a közigazgatási hatósági eljárásban? Mindig szükség
van bizonyítási eljárásra?
11. Milyen bizonyítékok alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárásban? Zárt ez a kör?
12. Mi jellemző a hatósági eljárás bizonyítási rendszerére? Kinél van a bizonyítási teher?
13. Milyen dokumentumokra nem terjed ki az iratbetekintés joga?
14. Hogyan hozza összhangba a hatóság az iratbetekintési jogot és a védett adatok megóvásához
fűződő érdeket?
15. Kiterjed az iratbetekintési jog a másolatkészítésre?
16. Mi a különbség az iratbetekintési jog szerinti iratokhoz való hozzáférhetőség és a jogerős
döntések hozzáférhetősége között?
17. Mit takar a védett adat gyűjtőfogalom?
18. A hatóságot mikor terhelik a védett adat nyilvánosságra hozatala tekintetében az általános
szabályok szerinti kötelezettségek?

II. Összegezzük a szakhatóságra és a szakértőre vonatkozó ismereteinket!

1. Milyen szintű jogforrás írhatja elő szakhatóság igénybe vételének kötelezettségét?

2. Milyen szakkérdésben ad ki a szakhatóság állásfoglalást?
3. Dönthet-e a hatóság saját maga a szakkérdésben?
4. Milyen szerv járhatnak el szakhatóságként?
5. Mikor lehet szakhatóságot megkeresni? Mikor nem kell a szakhatóságot megkeresni?
6. Mit tartalmaz a szakhatóság állásfoglalása?
7. A szakhatóság állásfoglalása kötelező az eljáró hatóságra nézve?
8. Van-e helye jogorvoslatnak a szakhatóság állásfoglalása ellen?
9. Mi a teendő, ha az adott tényállás mellett a szakhatóság korábban már adott ki
állásfoglalást?
10. Mikor módosíthatja a szakhatóság az állásfoglalását?
11. Részt vehet-e a szakhatóság a szemlén?
12. Mi a jogkövetkezménye annak, ha a hatóság nem veszi figyelembe a döntésénél a
13. szakhatóság véleményét, majd a jogszabálysértő határozat jogerőre emelkedik?
14. Mit tehet a szakhatóság, ha az eljáró hatóság figyelmen kívül hagyta az állásfoglalását?
15. Mit kell tennie a szakhatóságnak, ha kiderül, hogy az adott ügyben nincs hatásköre?
16. Milyen feltételek esetén szükséges a szakértő meghallgatása, szakvélemény kérése?
17. Mikor nincs helye szakértő kirendelésének?
18. Ki/mely szerv járhat el szakértőként?

29
 19. Tehet-e a szakértő személyére javaslatot az ügyfél?
20. Mi határozza meg a szakértő eljárását?
21. Milyen alakot ölthet a szakvélemény?
22. Milyen kizárási okok érvényesülnek a szakértővel szemben?
23. Mi a jogkövetkezménye annak, ha a szakvélemény nem egyértelmű?
24. Kötelezhető-e az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre?
25. Ki a magánszakértő?
26. Milyen eljárási jogosítványok segítik a kirendelt szakértőt a feladata ellátásában?
27. Milyen eljárási jogosítványok segítik a magánszakértőt a feladata ellátásában?
28. Miben hasonlít és miben különbözik a tanú és a szakértő szerepe a hatósági eljárásban?
29. A szakértőnek van jogorvoslati lehetősége az eljáró hatóság döntésével szemben?
30. Az ügyfélnek van jogorvoslati lehetősége a szakértői véleménnyel szemben?

III. Hasonlítsuk össze a szakértő és a szakhatóság szerepét a hatósági eljárásban az alábbi

szempontok szerint!

Szakhatóság Szakértő

Eljárásának alapja

Eljáró szervek, személyek

lehetséges köre
Milyen esetben lehet/kell
igénybe venni a
közreműködését?
Az általa kibocsátott irat
elnevezése

Az általa kibocsátott irat jogi

kötőereje

Eljárási jogai, kötelezettségei

30