Fil 8-17

- Olvassuk az igét Pál apostolnak Filemonhoz írt leveléből a 8. verstől a 17. versig. Isten
igéjét helyeteken maradva figyelemmel és alázattal hallgassátok.

„Jóllehet Krisztusban volna bátorságom ahhoz, hogy megparancsoljam neked azt, ami illő. A
szeretetért azonban inkább csak kérlek. Ilyen vagyok én, az öreg Pál. Most pedig még
Krisztus Jézus foglya is. Kérlek téged, az én fiamért, akit fogságomban szültem Onezimoszért,
aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is nagyon hasznos. Akit
visszaküldtem, mint saját szívemet. Magamnál akartam tartani, hogy helyetted szolgáljon
nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban, de hozzájárulásod nélkül semmit sem
akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. Mert talán azért vált
meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza. Most már nem úgy, mint
rabszolgát, hanem rabszolgánál nagyobbat, mint szeretett testvért. Különösen nekem, de
mennyivel inkább neked, mind testben, mind az Úrban. Azért, ha engem társadnak tartasz,
úgy fogadd őt magadhoz, mint engem. Úgy fogadd őt magadhoz, mint engem.”

Drágáim! A Filemonhoz írt levélből nagyon-nagyon ritkán szoktunk prédikálni.

Ennek pedig az az oka, hogy ez egy magánlevél. Nem gyülekezetnek íródik, nem Isten jelent
ki benne dolgokat, nem evangélium van megfogalmazva benne. A Filemonhoz írt levél az
egy magánlevél. Pál apostol írja a barátjának, Filemonnak, akinek a házában, Kolosséban van
egy kis keresztény gyülekezet. Ott történtek valami problémák, ott Filemonnak a házában, a
családjában, mindenféle gondok, és Pál ír egy baráti levelet Filemonnak. Ez tehát egy
magánlevél.

Gondolhatjuk azt, hogy nem tartozik ránk. Ugye, hogy Pál mit levelezett a barátjával,
Filemonnal, akinek elszökik egy rabszolgája, na, hát előfordul az ilyesmi, nem tartozik ez
ránk, nem tartozik Isten népére egy ilyen magánlevél. Mi sem szoktuk egymás magánleveleit
felolvasni a szószékről, ugye?

És mégis Isten szent lelke úgy döntött, hogy ez a magánlevél bekerüljön a kánonba,
bekerüljön a Szentírásba. Ez magánlevélként legyen ott az evangéliumok mellett. És Pálnak a
többi levele mellett. Márpedig ha az Isten szent lelke ezt beemeli a Szentírásba, akkor azt
jelenti, hogy üzenet van benne és meg kell értenünk azt az üzenetet, amit nekünk Isten most
át akar adni ezáltal a magánlevél által. Drágáim, ez a levél, amit Pál ír Filemon barátjának,
egy gyönyörű szolgálatot mutat meg nekünk. Ez pedig a közbenjárásnak a szolgálata.

Tudjátok, a szeretetnek egy különleges formája az, amikor közbenjárok valakinek az

érdekében. És itt éppen ez történik. Két ember között van egy konfliktus. Nem engem érint a
konfliktus, nem az én konfliktusom, nem engem bántanak, nem én vagyok benne, de látom a
közösségben, látom a családomban, látom a munkahelyemen a konfliktust két ember között.
Mit teszek ilyenkor? Elfordulok? Nem az én dolgom. Á, ne szóljál bele! Ne szólj szám, nem
fáj fejem, aztán a végén még én kapok a fejemre, hogy beleszóltam. Mit teszek egy ilyen
helyzetben? No, drágáim, Pál apostol éppen ezt mutatja meg. Pálnak talán a legfinomabb
levele ez a Filemonhoz írt levél. Nagyon sok tapintattal nyúl hozzá egy konfliktushoz, ami
nem az ő konfliktusa, de azok vannak konfliktusban, akiket Pál szeret. A közösségnek a
tagjai. Drágáim, amikor azt mondja az írás, hogy egymás terhét hordozzátok, akkor abban
bizony ez is benne van. A közbenjárás, szeretet szolgálata. És hadd tanítson most minket az
ige erről, hogy Isten gyermekeiként miként kell közbenjárnom, hogy kell eljárnom, amikor
két atyafi konfliktusban van, vagy két családtag van konfliktusban. Kívülről harmadikként
hogy vezet az Isten lelke engem oda, hogy meggyógyítsam azt a konfliktust, azt a helyzetet.
Lássuk tehát, drágáim a közbenjáró szeretetszolgálatot. Mindenekelőtt kell látnunk és kell
tudnunk azt, hogy a hitünk és a Krisztus szeretetünk nem fog megóvni bennünket a
kellemetlen helyzetektől.

Azok úgy vannak.

Maga Jézus Krisztus is egyik kellemetlenebb helyzetből kerül a másik kellemetlenebb

helyzetbe. Nem vagyunk mentesek ezektől a helyzetektől, ezektől a konfliktusoktól. Legyen
az a gyülekezetben, a családban, vagy pedig a munkahelyen, vagy akár két szomszéd között.

Ezek a konfliktusok, ezek a kellemetlen helyzetek, ez része az életünknek. Része ennek a

világnak, amiben hát benne élünk mi magunk is. És mindenki a saját korának a gyermeke, és
mindenki hordozza a konfliktusokat a saját életébe.

Hányszor kiabálunk át a szomszédhoz, hogy halkítsd le a tévét, húzd le a rádiót, mert nagyon
hangos a zene? Az ókorban az első keresztények nem is értették volna ezt, hogy milyen
probléma, mi az, hogy tévé? Mi az, hogy rádió? Húzd le a rádiót, mert hangos a zene. Ők fel
se tudták fogni, hogy mi ez. Mi pedig a XXI. században nem tudjuk felfogni azt, hogy abban
az időben a keresztényeknek voltak rabszolgái.

Hát ez olyan furcsa. Rabszolga. Kereszténynél. Ráadásul gyülekezeti vezető filemon. És

vannak neki rabszolgái. Drágáim, nagyon fontos, hogy értsük, hogy mindenki a saját korának
a gyermeke, mindenki benne él a saját korában és mindenkit abban a korban kell megítélni.
Te ebben a korban kell jó legyél és Isten szerint hitvalló életet éljél, nem az ókor szerint.

Nagymamáék idejében kicsit másképp történtek a dolgok. A mi időnkben megint egy picit
másképp történnek. És ahogy nagymamáink nem nagyon értenek sokszor bennünket,
ugyanúgy mi sem fogjuk érteni majd az unokáinkat ötven év múlva.

Mindenkit a saját életében, a saját világában, a saját társadalmában, a saját kultúrájában kell
megérteni.

És láttunk itt egy ilyen problémát. Filemon - ez egy hívő, hitvalló ember. A házánál
gyülekezet van, ott gyűlnek össze a keresztények Filemon házában - gondolom - nagy háza
lehetett, gazdag ember volt. Filemonnak vannak rabszolgái. És biztos vagyok benne, hogy
Filemon szeretettel, emberségesen Jézus Krisztust felmutatva viselkedik az ő rabszolgáival is.
Szeretettel viszonyul hozzájuk. Lehetsz főnök, lehet céged, lehetnek alkalmazottaid, lehetsz
igazgató vagy gyártulajdonos, ha keresztény vagy, akkor te minden helyzetben
keresztényként kell megnyilvánulnia. A rabszolgád felé is.

Biztos vagyok benne, hogy Filemon szeretettel viszonyul a rabszolgái felé. Pál maga írja,
Filemon tudom, hogy te egy szerető szívű, kedves, Isten dicsőségére élő ember vagy,
ismerlek. Mi történik? Mégis elszökik tőlem egy rabszolgája. Nem is akárhogy szökik el,
hanem pénzt lop el Filemontól és az ellopott pénzzel elszökik a rabszolga. Egészen Rómáig
szalad. Egy szökött rabszolga. Tudjátok, ebben a helyzetben az ember elkezd gondolkozni.
Valamit elrontottam? Rosszul bántam vele. Hol hibáztam? Mit kellett volna még tennem?
Drágáim, ez a helyzet az a tipikus helyzet a keresztény ember életében, amikor megpróbálsz
mindent jól csinálni, és mégis lesz egy probléma. Mégis lesz egy konfliktus, mégis lesz egy
félreértett mondat, mégis lesz egy harag, lesz valami bántás, lesz valami fájdalom. Drágáim,
nem vagyunk mentesek ezektől a helyzetektől. Se én, se te.
Keresztényként éled az életedet és mégis becsúsznak ezek a konfliktusok.

És becsúsznak ezek a kellemetlen helyzetek.

Félreértések, rosszul kimondott szavak, bántó mondatok, elrontott helyzetek,

megszomorodott barátságok, hívő emberek közt megroppant kapcsolatok, megmérgeződött
gondolatok, ezek mindig ott vannak egy közösség életében, egy család életében, a
munkahelyen, mindenütt.

Ez az ige azt mutatja meg nekünk Pál apostol által, hogy hogy kell megközelíteni egy ilyen
helyzetet. Hogy kell közbenjárni, hogy két ember megbéküljön egymással. Hát nem könnyű.
És mégis Isten szent lelke ezt most ránk akarja terhelni, meg akar minket tanítani arra, hogy
igen, ha látsz magad mellett egy konfliktust, nagyon finoman az Isten lelkének vezetésével,
de ne maradj távol tőle. Próbáld meggyógyítani. Légy közbenjáró két ember között.

Mindenekelőtt azt látjuk itt ebben az igében, amit Pál ír, hogy Pál apostol átérzi a helyzetet.
Nem igazságot oszt. Pál apostol nem döntő bíróként lép fel, hogy na, kinek van igaza? Kinek
van igaza? Nem. A közbenjáró szolgálat legelső feltétele, hogy ne akarjak igazságot osztani,
ne akarjam eldönteni, hogy melyiknek van igaza a kettő közül, hanem egyszerűen csak
érezzem, érezzem át a helyzetet. Filemo, érzem, hogy nehéz a szíved. Érzem, hogy csalódott
vagy. Érzem, hogy neheztelsz Onizmus miatt, aki elszökött tőled. Anizmus, érzem, hogy te
valamit kerestél, érzem, hogy nem találtad meg Filemonnál, elszöktél, nem tudom mire
vágytál, szabadságra vágytál, érzem. Drágáim, csak akkor tudok közbenjáró lenni két ember
között, ha mind a kettőnek átérzem a helyzetét. Ha mind a kettőnek a keresztjét egy kicsit
magamra veszem a filemonét is és az onezimuszét is. Amikor a családban ketten
összevitatkoznak, mindig ott van az ösztön, hogy valamelyiknek az oldalára álljak, ugye?
Hogy valamelyiknek igazat adjak. Hogy én legyek a döntőbíró. Azt mondja az ige, hogy nem.

A közbenjárás szolgálata nem az, hogy döntsek, hanem az, hogy érezzek, érezzem, hogy fáj
mind a kettőnek, hogy mind a kettő meg van sebződve, érezzem át a helyzetüket.

Mit tesz Pál apostol? Filemont is és a szökött rabszolgát is másképpen közelíti meg. Itt van a
helye a bölcsességnek, és ezt csak Isten lelke tudja megadni egy helyzetben, ezt a
bölcsességet, a közbenjárásnak a bölcsességét. Azt olvassuk az igében, hogy Pál apostol
Filemonért imádkozik és kérleli Filemont. Milyen fontos, hogy imádkozzak azért, aki egy
konfliktushelyzetben van. Ne kipletykáljam, ne ítélkezzek felette, ne akarjam megoldani,
hanem imádkozzak érte. Uram, te látod, hogy ez a munkatársam küszködik. Uram, te látod,
hogy a sógorom, a komám, a barátom nehéz helyzetben van. Uram, te látod a terheit, a
félelmeit, a konfliktusait.

A közbenjárás lényege az, hogy imádkozok, könyörgök a másikért. Isten színe elé emelem a
másikat.

Istentiszteletünk minden alkalmával szoktunk imádkozni a betegekért, a szenvedőkért.

Odaemeljük őket Isten színe elé. Közbenjárunk. Filemonért tehát imádkozik Pál apostol,
hogy meg ne keseredjen Filemon, nehogy haragvó legyen, nehogy bántsa Onezimuszt, a
szökött rabszolgát, de nem áll meg Pál apostol az imádkozásnál. Azt mondja az ige, hogy
kérleli. Ez egy nagyon szép, nagyon drága, nagyon kedves kifejezés, ez a kérlelés. Maga a
szó, amit itt olvasunk, az valami olyasmit jelent, mint amikor az egyéves gyermekedet
próbáltad megetetni spenóttal, és nem akarta enni, és te úgy kérlelted, hogy na, gyere már,
csak egy falást! Nyisd ki a szádat! Csak egy kicsit! Dragay, mennyire elszoktunk ettől a
kérleléstől? Mi mindig erővel akarjuk a dolgokat megoldani. Közben Isten szent lelke, mint
egy drága, meleg lehelet, kérleli az ember szívét. Jézus Krisztus soha nem erőszakosan hat
egy helyzetben, hanem mindig simogatva, kérlelve. És ezt akarja nekünk megtanítani az ige a
közbenjárás szolgálatában. Miután imádkoztál a másikért, utána kérleljed. Na, békülj meg
vele, ne haragudj már rá, nem akart ő bántani téged. Próbáld elfelejteni neki. Bocsáss meg
neki. Na, gyere, üljünk le megint együtt! Gyere vissza a közösségbe, gyere vissza a
templomba, gyere a családi asztalhoz. Na, gyere, ez a kérlelés, hogy odasimogatom a másikat
a megoldáshoz. Nem elmondom neki a megoldást, nem rákényszerítem a megoldást, hanem
odasimogatom a másikat a megoldáshoz.

Pál apostol Filemonért imádkozik, és kérleli Filemont. Omesimust őt másképp közelíti meg.
Mert mégiscsak Onezimusz a hibás. Minden konfliktusban az egyik kicsit hibásabb, mint a
másik. Ezért Onezimuszt azt olvassuk az igében, őt küldi Pál apostol. Nem is akárhova küldi.
Először Krisztushoz küldi, utána pedig visszaküldi Filemonhoz. Drágáim, mély bölcsesség
van ebben. Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de amikor én vagyok a hibás valamiben. És
tudom, hogy én vagyok a hibás, nagyon nehezen tudok megbocsátani. Nagyon nehezen tudok
odamenni a másikhoz, mert szégyellem, mert inkább védekezek, mert inkább kapálózok. És
itt kifejezetten sok tapintatra van szükség, hogy a hibás embert, akinek nincs igaza, aki
bántott, hogy őt újra odaküldeni a másikhoz. Őt is oda kell simogatni a másikhoz. De Pál
apostol Onizmust először Krisztushoz küldi oda. Kell megtérés, kell megváltozás. Másképp
kell gondolkozzál, Onizimusz, az nem lehet, hogy lopsz és elszaladsz? Hát az nem élet. Ezt
tanultad te Filemontól? Krisztus ezt mutatta neked? Tehát először az evangélium felé,
Krisztus felé küldi Pál apostol Onesinus. És amikor Onesinus megtér, megújul, akkor pedig
visszaküldi Filemonhoz. Drágáim, sok bölcsességre van ahhoz szükség, hogy értsem, tudjam,
lássam, hogy kit kell kérlelni, kit kell küldeni és bizony Pál apostol magára veszi ezt a terhet,
magára veszi ezt a szolgálatot, a békéltetésnek, a közbenjárásnak a szolgálatát, mert Pál tudja
azt, amit olyan sokszor elfelejtünk, hogy boldogok a békességre igyekezők és hogy a szeretet
sok bűnt elfedez, elsimogat, könyörög érette. Drágáim, ez a közbenjárásnak a szolgálata. Ezt
nem lehet emberi erővel és nem lehet emberi bölcsességgel végezni. Ezt csak Krisztus
szeretetének a teljességével lehet végezni. Gondoljatok csak bele, drágáim, hogy Jézus
Krisztus is pont ugyanezt a közbenjáró szolgálatot végzi.

Van egy mennyei Atyánk, akitől mi elszaladtunk, elszöktünk. Mi vagyunk a szökevények. És

Krisztus? Krisztus nem azért jött le a földre, hogy igazat adjon valamelyiknek. Igaza van
Istennek, ha haragszik rád. Vagy igazad van te ember, hogy elhagytad az Istent. Nem,
Krisztus azért jött a Földre, hogy közbenjárjon Isten és ember között. Hogy értse Istent is és
értse az elszakadó, a bűn felé hajló ember szívét is. Krisztus érti, átérzi, magára veszi és
odaviszi egymáshoz Istent és az embert.

Annyira magára veszi Krisztus a mi Istennel való konfliktusunkat, hogy meghal érte. És ezt
mondja Pál apostol is, ha Onezimusznak adóssága van, én vállalom, én kifizetem, én
hordozom ennek a terhét. Drágáim, Pál apostol ebben a levélben a közbenjáró szeretet
csodálatos szolgálatát mutatja fel. Azt a szolgálatot, amit Krisztus is végez ebben a világban.
Krisztus szolgálatát.

Hogy végződik ez a filemoni levél? Az utolsó 25. vers így szól A mi Urunk, Jézus
Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel. A mi Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme
legyen a ti lelketekkel. Hogy végződik a közbenjáró szolgálata Pálnak? Helyreáll a közösség,
a mi. Most már nem te, én, ők, ti, hanem mi. Drágáim! Isten gyermekeiként mindig ez a
közbenjáró szeretetszolgálat, ez kötelességünk és feladatunk ebben a világban. Utolsó
gondolatként hadd fűzzem még ide. Van a Szentírásnak egy nagyon érdekes kijelentése a
zsidókhoz írt levélben az Újszövetségben. Azt mondja Isten Szentlelke a hívő emberekre,
hogy ti királyi papság vagytok. Pap, papok vagytok. A mi református hitvallásunkban pedig
benne van az egyetemes papság elve. Azaz, hogy minden egyes egyháztag Istennek minden
egyes megújult életű gyermeke pap. Mit jelent ez?

Hogy mindenki kell prédikáljon a szószékről? Jaj, dehogyis! Hát a papok azok nem
prédikálnak. A papok feladata nem a prédikálás, hanem az összekötés, a közbenjárás. Latinul
azt, hogy pap, úgy mondják, hogy pontifex. És azt jelenti, hogy hídverő, hídcsináló. Drágáim,
miért vagytok ti papok? Isten népe, a keresztények miért vakság? Nem azért, hogy mindenki
elkezdjen prédikálni. A prédikálás nehéz mesterség, higgyétek el nekem. Nem, a papság azt
jelenti, hogy közbenjárok.

Nem Isten és ember között, az Krisztus papsága, hanem a testvér és a testvér között. Két
ember között közbenjárok. Meggyógyítom a helyzetet, újra egymás mellé teszem azt a két
embert. Drágáim, a közbenjárás szeretetszolgálata nehéz.

Tavaly volt benne részem, hogy két kis cigánygyerek összeverekedett. Ugye szoktam járni
hozzájuk vallásórát tartani, bibliaórát tartani. Hát nem a Biblia órán, hanem már előtte. Hát ez
a két kisfiú összeverekedett, de nagyon csúnyán. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Hát
odamegyek és úgy közéjük állok. És ez mit jelent? Hogy kapok mind a kettőtől a lábamba.

Igen, drágáim, amikor békéltetés szolgálatát végzed, előfordul, hogy kapsz a nyakadba mind
a két oldalról. Lehet. Lehet. De megéri ez az áldozat. Ha Krisztusnak megérte az ő
áldozatában, hogy ő a halált kapta Istentől is és az embertől is, akkor te is vállald a békéltetés
szolgálatának ezt az áldozatát, hogy lehet, hogy mind a kettőtől kapsz egyet-egyet. Nyeld le,
hordozd el, vedd magadra. Csak legyen újra békesség, legyen megbékülés, legyen újra mi
Krisztus kegyelmében. Drágáim, drága papok, drága velencei református papság! Adjon az
Isten nektek sok erőt és sok áldást és az ő lelke vezessen benneteket. A békéltetés és a
közbenjárás szeretetszolgálatában. Ámen.