Lk 24, 28-35

- Hallgassuk Isten igéjét a Lukács írása szerint való evangélium 24. részéből. A 28. verstől a
35. versig, helyünkön maradva, figyelemmel és alázattal hallgassuk az igét.

„Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek. És ő úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De marasztalták és azt kérték, maradj velünk, mert már beesteledett és a nap is
lehanyatlott. Bement azért és velük maradt. Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a
kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük és felismerték őt, de ő
eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt
velünk az úton? És magyarázta az írásokat? És még abban az órában felkerekedtek és
visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Akik ezt
mondták, valóban feltámadt az Úr és megjelent Simonnak. Ekkor ők is elbeszélték mi történt
az úton és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor. Hogyan ismerték fel őt a kenyér
megtörésekor.”

Drágáim! Január elseje reggel van, és egy nagyon mozgalmas éjszaka áll mögöttünk, egy
nagyon hangos, felfordult, mozgalmas éjszaka áll a világ mögött, mindenki mulatott,
petárdázott, énekelt, fogadalmakat tett, hogy elsejétől másképp lesz, olyan leszek, mint egy
hófehér márványszobor, tiszta és érinthetetlen és megingathatatlan. Egyszóval egy
mozgalmas éjszaka áll mögöttünk. A felolvasott ige is egy mozgalmas éjszakát mutat meg
nekünk. Ám az ige, amit olvastunk, nem az új év miatt volt mozgalmas. Nem azt ünnepelték
ezek az atyafiak, hanem egy megújult kapcsolatot Krisztussal és a közösséggel. Drágáim,
nem új évre van neked szükséged, hanem egy megújult kapcsolatra Krisztussal és egy
megújult kapcsolatra a közösségeddel. Neked arra van szükséged, nem egy új évre. Igen
drágáim, az idő sodrásában meglazulhat a te kapcsolatod az Úrral, meglazulhat a kapcsolatod
a közösséggel. Ugyanúgy, ahogy egy esztendő elavul, régi lesz, ó lesz. Ugyanúgy, ahogy az
időbe bele lehet fáradni, meg lehet lazulni benne. Ugyanúgy a Krisztussal való kapcsolatunk
is megavulhat, meglazulhat. Hirtelen régi lehet, távoli lehet. Nem csak az időről érezhetjük
úgy, hogy múlik, elmúlik, hanem a Krisztus-kapcsolatunkkal és a közösségünkkel
kapcsolatban is lehet ez az érzésünk. Mintha elmúlna, elfogyna a mi kapcsolatunk az Úrral,
elfogyna a kapcsolatunk a közösséggel. Ó, igen, drágáim, ilyen is van. Nem csak egy
esztendő tud elavulni, régi lenni és meglazulni, de bizony a Krisztussal való kapcsolatunk is
meg tud lazulni és el tud múlni.
Ennek az elmúlásnak vannak jelei, amiről fel lehet ismerni egy lazuló kapcsolatot. Amikor
elkezdek eltávolodni az én uramtól, elkezdem nem érteni az uramat, elkezdek a saját
gondolataim körül forogni, annak mindig vannak jelei. Vannak belső jelei. Amikor elkezdek
távolodni a közösségemtől, amit annyira szerettem, ahol olyan jól éreztem magamat,
elkezdek távolodni tőle, annak vannak jelei. És ez a felolvasott történet, az emmausi
tanítványok története nagyon szépen megmutatja ezeket a jeleket, a szakadó kapcsolatnak a
jeleit.

Nézzétek meg, drágáim, hogy lehet felismerni azt, hogy lazul a kapcsolatom Krisztussal,
lazul a kapcsolatom a közösséggel. Először is azt látjuk, hogy a tanítványok a múltról
beszélgetnek. Ó, azok voltak aztán az igazi szilveszteri mulatságok. Ó, régen, hetvenes
években. Micsoda közösségek voltak azok. Jaj, milyen hitem volt, mennyire lángoltam én az
Úrral, együtt jártunk Krisztussal. Csodákat láttam, átéltem az Úr jelenlétét, és a közösség
vibrált, izzott körülöttem a közösség. Jaj, régi szép idők! Ez az első jele. Amikor a múltadban
több örömöt találsz, mint a jelenetben. Amikor a Krisztussal való régi kapcsolatod jobb,
élőbbnek tűnik, mint a mostani kapcsolatod az Úrral. Amikor a közösséged régen úgy tűnik,
hogy jobb volt, több örömet adott neked, jobban befogadott téged, mint amit most átélsz.

Ez bizony annak a jele, hogy egyre inkább a múlt fele fordulsz. A múlt felemelő, gyönyörű
pillanatai felé. Azaz elkezdett lazulni a közösséget Krisztussa, és elkezdett lazulni a
kapcsolatod a közösséggel. De van itt még más jele is ennek a lazulásnak, nem csak a múltba
való révedezés, hogy jaj, régen milyen erős volt a hitem, régen milyen jó volt a közösség.
Nem, van itt más jel is. Elkezdesz beszélni a meg nem valósult reményeidről. Azt mondják az
evósi tanítványok, hogy hát mi azt reméltük, hogy a tavalyi évben azért hívőbbek leszünk. Mi
azt reméltük, hogy jobbak leszünk egy kicsit. Mi azt reméltük, hogy haladunk a hitvalló élet
útján. Azt reméltük, hogy Krisztus egy kicsit fennebb fog emelni bennünket. Azt reméltük,
hogy gyönyörűek leszünk, mint hívő keresztények, mint egy hófehér márványszobor. Hát azt
reméltük, hogy most már mi is kezdünk alakulni. És erre fel mi van? Olyan szomorkás hívő
életed van. Ez a második jele, drágáim. Amikor elkezdesz gondolkozni, elkezdesz beszélni, a
meg nem valósult reményeidről. Mi mindent kértem az Úrtól, hát nem adta meg. Reméltem,
hogy megadja, de nem adta meg. Ez a másik jele a kapcsolatok szakadásának. A meg nem
valósult remények. Aztán van még egy. Á, ez már súlyos, ez már komoly. Azt olvastuk az
igében, hogy egyre kevésbé ismerik fel Krisztust. Hú, ez már veszélyes! Amikor nem
ismerem fel az Urat, ott áll mellettem az Úr, és nem ismerem fel. Mert én a múltba tekintek, a
tavalyi évben, milyen jó volt a tavaly, milyen jó volt a régi közösség, milyen jó volt az én
régi hitem, milyen jó volt a fiatalságom. Annyira a múltba ragadok, hogy nem veszem észre,
hogy ott áll mellettem Krisztus. Magányosnak érzem magam, elhagyatottnak. Miért nem
vagy itt, Uram? Járom az utamat és nem vagy sehol. Közben ott van. Csak nem veszem észre.
Jaj, ez már aggasztó jel. Ez már komoly aggasztó jel, amikor nem ismerem fel, nem látom
meg, hogy ott van mellettem Krisztus.

És van még egy, és talán ez a legaggasztóbb mind közül.

Jézus mondja az igét ezeknek a tanítványoknak Mózestől és a prófétáktól kezdve bizonyságot

tesz Krisztus. És a tanítványok nem értik, hogy miről beszél. Drágáim, az elszakadás minden
jele közül ez a legsúlyosabb, a legveszélyesebb, amikor nem érint meg az ige. Nem ér el
hozzám az ige. Miért nem ér el hozzám? Mert a fejem, az elmém tele van gondolatokkal. A
múlton spekulálok, a meg nem valósult reményeimen spekulálok, gondolkozok, hogy hova
lett az Úr az életemből, miért nem érzem Krisztust.
- Ezzel van tele az elmém.
- És amikor jön az ige, amikor hozza az Isten lelke az igét, akkor nem értem, nem érint meg,
nem esik le a tantusz, nem nyílik fel a szemem rá. Drágáim, ezek tehát az aggasztó jelei
annak, hogy kezd lazulni a kapcsolatom Krisztussal, és kezd lazulni a kapcsolatom a
közösséggel, lazul a kapcsolatom az egyházzal.

Mit lehet itt tenni? Mit lehet itt tenni egy ilyen helyzetben? Nyitni egy új lapot? Kész.
Elmegyek baptistának, elmegyek pünkösdistának, elmegyek karizmatikusnak, elmegyek
katolikusnak, elmegyek ortodoxnak, valahova valaminek elmegyek, ha nem mersz, akkor
buddhistának, de hogy itt valamit változtatni kell. Ez lenne a megoldás. Így fogjuk felizzítani,
így fogjuk újra megtalálni Krisztust. Vajon így fog meggyógyulni a mi kapcsolatunk?

Ha rossz a kapcsolatod a feleségeddel, a férjeddel és elhagyod. Attól helyrejön a

kapcsolatod? Attól jobb lesz? Ó, nem, drágáim, másképpen kell megélni ezt a helyzetet. És az
emmauszi tanítványok éppen ezt akarják nekünk megtanítani. Amikor érzed, hogy szakad a
kapcsolat, érzed, hogy hűl ki a szeretet a szívedben, érzed, hogy távol van az Úr, érzed, hogy
nincs ige, érzed, hogy sodródsz elfele Krisztustól és a közösségtől, akkor négy dolgot is
tehetsz ebben a helyzetben. Az egyik és az első, hogy ne maradj egyedül. Azt olvassuk, hogy
az emmausi tanítványok ketten bandukoltak az úton, ketten lógatták az orrukat. Drágáim!
Igen. Van, amikor a hitünk és a szeretetünk megfáradása köt össze bennünket. Van, hogy az
köt össze. Te is elfáradtál testvér, én is elfáradtam. Neked is a hited botladozik? Az enyém is
botladozik. Uram, hol vagy? Nem látlak, nem érezlek. Dragain, van, amikor ez köt össze
bennünket.

Nem a ragyogás, nem az ima ereje, nem az erős égő hit, hanem a megbotlott hit köt össze
bennünket. Soha ne maradj egyedül. Ez az első tanítása az emmausi tanítványoknak, ha nem
is érted, ha szakad is minden körülötted, ha úgy érzed, hogy most minden szétesik és
magányos maradsz, ne maradj magányos.

Keresd meg a többieket, legalább még egyet, valakit a gyülekezetből, a közösségedből, a

családodból, fogd meg a feleséged kezét, fogd meg a férjed kezét, a gyermekeid kezét, hogy
na, hát most egy kicsit nehezebb a szívem. Most nem nagyon értek sok mindent. Reményeim
nem nagyon teljesültek be, de nem akarok egyedül maradni.

Az elmúlt héten, mikor drága Jóska testvérünket temettük, akkor lelkész szolgatársam
elmondta, hogy kihangsúlyozta, hogy a magán, az egyedüllét az nem kötelező. Mindig van
egy közösség, van egy gyülekezet, vannak emberek, elmehetsz oda, megkeresheted, nem kell
egyedül maradjál. Ha egyedül vagy, az azért van, mert úgy döntöttél, hogy egyedül akarsz
maradni. És pont ezt mondják az emmausi tanítványok Ne maradj egyedül! Ne maradj
egyedül. Még ha nem érzed jól magad, még ha nehéz is a szíved, nem találsz semmit, nem
érted az Istent, minden zavaros. Ne maradj egyedül. Ne maradj egyedül. Aztán a második
dolog, amit megtanulunk az emmauszi tanítványoktól mondd el azt, hogy mi nyomja a
szívedet.

Mi, hívő, hitvalló keresztények nem szeretünk beszélni a kétségeinkről.

Hogy hát én mást reméltem az Úrtól. Hát én úgy érzem, hogy most messze van az Úr. Mi
nem szeretünk erről beszélni. Mi azt szeretjük mutatni, hogy hófehér márványszobrok
vagyunk.

Pedig ezt kell tenned. Mondd el, hogy mi nyomja a szívedet. Az emmauszi tanítványok is ezt
tették. Úgy elmondták egy idegennek amúgy. Nem ismerték fel Krisztust. Elmondták, hogy
hát azért reménykedtünk mi sok mindenben, ami nem történt meg. Drágáim, beszélj róla! Egy
testvérednek, egy barátodnak, ha minden kötél szakad, és már végképp nem találsz senkit a
lelkipásztoroddal, beszélj róla! Mi nem sikerült a személyes életedben? Mi az, ami
megroppant, ami megtört ott belül? Beszélj róla, mondd el! Beszélj a közösségedről! Mi
hiányzik neked a közösségből? Mi az, amit nem kapsz meg? Mi az, amiben úgy érzed, hogy
magadra hagyott a közösséged? Beszélj róla! Mondd el! Mondd el! Nem leszel tőle kevesebb,
ha elmondod, hogy mi nyomaszt. Érzed, hogy szakad a kapcsolatod az Úrral? Mondd el,
beszélj róla bátran! A harmadik, nahát ez egy érdekes dolog. Mit lehet tenni, amikor minden
zavaros? Szakad a kapcsolatom az Úrral? Ne maradj egyedül, mondd el, ami benned van,
harmadjára pedig azt tanuljuk meg, hogy állj szóba idegenekkel.
- Ez a két emmausi tanítvány, ahogy bandukol a maga nehéz szívével, egy idegen sodródik
oda hozzájuk.
- Nem ismerik fel Krisztust. Nem mindig ismerjük fel az Urat. És mégis beszélnek ennek az
idegennek. Drágáim, ha már így is, úgy is egy úton jártok, idegenekkel egy forgalomban
ültök, egy munkahelyen dolgoztok, egy utcában laktok, ha már így is, úgy is találkozol
emberekkel, idegenekkel. Állj szóba velük, beszélgess velük! Nem kell bizonyságot tegyél
rögtön az első mondatban, nem kell Krisztusról beszéljél, hanem egyszerűen beszélgess
velük, mint egy ember. Beszélj róla, hogy minek örülsz, vagy miért vagy szomorú. Beszélj
kicsit az életedről! Nyílj meg! Légy emberi a másikkal. Miért akarsz mindig fehér
márványszoborként jelen lenni ebben a világban. Ne legyél márványszobor! Beszélgess a
körülötted lévő emberekkel, még ha nem is ismered őket. Légy kedves velünk, szólítsd meg,
hogy vagy? Szép az idő, ma nem fog ez süt a nap. Miért nem beszélgetünk többet egymással.
És végül a negyedik dolog, amit tehetsz, amikor úgy lazulnak a dolgok a hitedben, a
kapcsolataidban. A negyedik dolog, amit tehetsz, és ezt mindig teheted. Az, hogy légy jó.

Az emmausi tanítványok behívják az idegent magukhoz. Hát késő van, fáradt vagy, gyere, ülj
le, vacsorázzunk valamit. Légy jó! Amikor megfárad a szeretet, akkor őrködjön a hűség az
életedben. Amikor úgy érzed, hogy elveszítetted a kapcsolatot Krisztussal, és érzed, hogy
nem érzed az Urat, és szakad a kapcsolatod a közösséggel, amikor úgy rád borul a magány,
akkor nem marad más, mint engedelmeskedj. Tedd azt, amit mondott Krisztus, amire még
emlékszel, amit mondott neked, ami le van írva az igében Szeress, légy jó, szolgálj! Bocsáss
meg, légy elnéző, nyújtsd ki a kezedet! Egyszerűen csak csináljad!
Ó, drágáim, bizony-bizony, amikor lankad a szeretetünk Krisztus iránt, amikor szakadnak a
kötelékek közöttünk és az Úr között, közöttünk és a közösség között, akkor még mindig
lehetsz jó, teheted azt, amit tenned kell. És aztán majd lesz valahogy. Drágáim, ez a majd lesz
valahogy. Ez is hitvallás. Ez is hitvallás. Amikor azt mondod, hogy Uram, te tudod, legyen a
te kezedben majd valahogy kibogozod te az életemet. Ez hitvallás. És itt is ezt látjuk. Kék
szomorkodó tanítványt, lógatják az orrukat, úgy érzik, hogy megszakadt a kapcsolat az Úrral,
eltávolodnak a közösségtől, de nincsenek egyedül, de beszélnek, elmondják, hogy mi nyomja
a szívüket. Szóba állnak idegenekkel, nem zárkóznak be, és jók, teszik azt, amit Krisztus
meghagyott nekik. És akkor történik valami. És drágáim, hadd fejezzük be ezzel az
igehirdetést. Hogy mi az, ami történik? Hogy jelenik meg újra Krisztus közöttük. Hiszen ezt
keressük, a megújuló kapcsolatot. Nem az új évre van nekünk szükségünk, hanem a megújuló
kapcsolatra Krisztussal. És hogy jelenik meg ez a kapcsolat, hogy újul meg? Azt olvassuk az
igében, hogy először a szívük kezdett el melegedni, ők maguk mondják. Miközben Krisztus
beszél hozzájuk, miközben az ége szól, a fejükben még zavar van és káosz, mentálisan még
teljesen össze-vissza van minden, de a szívük már melegszik. Drágáim, a mélyben már
kicsírázik a szeretet és a kötődés.

A szívedben keresd a kapcsolat megújulását. A szívedben keresd Krisztus megtalálását. A

szívedben keresd a közösségeddel való megújult kapcsolatot, mert onnan kezdődik, hogy
kezd melegedni a te szíved Krisztus jelenlétében és a közösség jelenlétében. Aztán azt
olvassuk, hogy kinyílnak a szemeik ezeknek a tanítványoknak. Felismerik Krisztust, ó, Uram,
hát itt vagy! Miről ismerik meg Krisztust? Tudjátok miről a kenyér megtöréséről, a
szenvedésre való emlékeztetésről ismerik fel Krisztust. Mintha Krisztus azt mondaná, hogy
én is voltam ám egyedül, engem is elhagytak ám, tőlem is elfordult ám a közösség, én is úgy
éreztem, hogy megszakad a kapcsolatom az Istennel, én Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engem? És ahogy megmutatja Krisztus a szenvedés jelét, a megtört kenyeret hirtelen
felismerik a tanítványok. Hol vagy, Uram? A szenvedésben vagy. Amikor nehéz, akkor ott
vagy. Amikor fáj a szívem, akkor ott vagy. Amikor csalódtam, akkor is ott vagy. Amikor úgy
éreztem, hogy elhagytál, akkor is ott vagy. Te mindig ott vagy a szenvedésben, Uram, mindig
ott vagy, amikor fáj. Ó, hogy nem láttam én ezt, hogy amikor a legjobban fájt, akkor voltál a
legközelebb hozzám. És végül, hogy fejeződik be a történet? Egy igazi újévi örvendezéssel
visszafordultak az atyafiak, visszamentek Jeruzsálembe és csatlakoztak a közösséghez.
Megújult a Krisztus kapcsolatok és megújult a közösséghez való kapcsolatuk. És úgy tudtak
örvendezni ennek. Drágáim! Egy nagyon mozgalmas éjszaka áll mögöttünk. Ám bármennyire
is mozgalmas volt az elmúlt éjszaka, ebben a világban az égvilágon nem történt semmi.
Semmi új nincs, hogy Salamont emlegessük tegnap estéről, nincs új a nap alatt. Semmi új
nincs drágám a mai reggelen. Neked nem új évre van szükséged, hanem egy megújult
kapcsolatra Krisztussal és egy megújult kapcsolatra a közösséggel. Járd végig ezt az utat, és
meglátod, hogy lassan-lassan belülről elkezd kicsírázni újra az a kapcsolat, amire olyan
szükséged van ebben az évben is Krisztus felé és a közösség felé. Régen a képeslapokra
ráírták, hogy búék. Ezt szokták írni, hogy búék. Boldog új évet kívánunk, de a keresztények
rájöttek ám, hogy mást jelent az, hogy búék, más új évet ünneplünk, mi más megújulást
ünneplünk mi, és Isten gyermekei ezen a világon, legalábbis a magyar keresztény gyermekei
rájöttek, hogy mit is jelent igazán a Búék? Hát azt, hogy bízd újra életedet Krisztussal.
Drágáim, ez legyen az új ebben az esztendőben. Ámen.
- Ámen.