A város alapításától a XII.

táblás törvényekig

A város alapításának mondája: Romulus és Remus az egyik legendás történet szerint Róma városának alapítói,
Rhea Silvia /vesta papnő/ hercegnő és Mars, a háború istenének ikerfiai. Amulius dühében börtönbe záratta
Rheát, az ikreket pedig sorsukra akarta hagyni. Szolgája felajánlotta, hogy megöli a két csecsemőt. A két
gyermeket egy kosárba tette és a Tiberis partján hagyta. Capitoliumi farkas /lupa/ eteti a két Róma alapítót. A
legenda, valamint Plutarkhosz és Livius szerint is Romulus volt Róma első királya, mivel az istenek is őt
támogatták, ami Remus nem fogad el. Egy vita során /Remus átugorja a Róma köré épített falat  kigúnyolása a
királynak/ Romulus megöleti őt. Róma város alapításának időpontja: Kr.e 753. április. 21 / Parilia ünnepe/, ez a
pásztorok és nyájak ünnepe. A dátum kanonizát, vagyis utólag megállapított.
Numitor (itáliai város uralkodója), de testvére, Amulius letaszítja a trónról  Numitort börtönbe, lányát Rhea Silviát
papnővé avatta  nem érintkezhetett férfival  de Mars Isten mégis magáévá tette Rhea Silviát  Romulus, Remus
ikerpár született  miután ezt megtudta Amulius elrendelte, hogy az ikreket dobják a Trevius vizébe  de a szolgák egy
csónakba rakták őket  egy fügefa gyökérzetén akadtak fent  de Mars isten egy nőstényfarkast küldöttértük  ez a
farkas táplálta őket, amíg egy pásztor meg nem találja  megtalálja  felneveli  letaszítják a trónról Amuliust  de ők
nem térnek vissza a városukba, hanem a fügefánál megalapították Rómát  de mivel ikrek, ezért az istenekre bízták, kié
legyen a trón Romulus nyert  Remus átugrálta a városfalakat  meggyalázta  ki kellett végezni

A királyság kora /Kr. e. 753-510/:

Az ókori Római Királyság az ókori Róma első korszaka a köztársaság és a császárság előtt, mely két szakaszra
tagolódik: preetruszk korra, más néven a latin–szabin parasztkirályok korára (Kr. e. 753 – Kr. e. 616), valamint
az etruszk uralom időszakára (Kr. e. 616 – Kr. e. 510).

Az alapítástól számítva 7 királya volt Rómának, ezek közül mindegyik másról volt híres: Romulus /Róma első
királya/, Numa Pampilius /vallási rituálék létrehozása/, Tullus Hostilius /első király, aki hadjáratokat indít/,
Ancus Martius / /, Lucius Tarquinius Priscus / /, Servius Tullius / felosztotta Rómát 4 tribusra/, Lucius
Tarquinius Superbus /Róma utolsó királya  Lucretia mondája/

(Ha Rómának valóban csak 7 királya lett volna, akkor a királyok átlagosan 30 évig kellett volna, hogy
uralkodjanak, ami nem túl valószínű, ezért is feltételezhető, hogy több etruszk uralkodója is volt Rómának 
alapja: Vulci városa: falfestményt találtak az egyik barlangban)

Lucretia története: előkelő római nő, Spurius Lucretius lánya, Tarquinius Collatinus felesége. Híres volt
erényességéről és hitvesi hűségéről. Férje ezzel fennen dicsekedett Ardea ostroma idején, s szavai vad vágyat
keltettek az asszony iránt rokonában, Sextus Tarquiniusban. Sextus titkon odahagyta a tábort, meglátogatta, aki
rokonként tisztességgel megvendégelte, ő pedig az éjszaka erőszakkal magáévá tette az asszonyt. Másnap a férje
és apja előtt feltárta a vele esett gyalázatot, majd tőrrel szíven szúrta magát. A merénylet és halála
közfelháborodást keltett Rómában, s ez vezetett a zsarnoki Tarquinius család elűzéséhez és a királyság
megszüntetéséhez.

Etruszk hatások: Nagy hatást gyakoroltak az archaikus Róma fejlődésére. A mai Toscana térségében éltek.
Szokás volt az etruszk tudományra nevelés. Orientalizáló stílus hozzájuk kapcsolódik. Nyelvüket a mai napig
nem sikerült megfejteni. 10-12.000 nyelvemlék. Hatalmi jelvények átvétele: sella curulis, fasces
/vesszőnyalábok, bíborszegélyű tóga/. Vallási hatások: madár és béljóslás, város alapítás rítusai. Építészet: boltív,
csatornázás, orthogonális városrendezés / sakktábla szerű/, etruszk templomtípus.

A köztársaság létrejötte: A Római Köztársaság az ókori Róma i. e. 509-től / Tarquinius Superbus elűzése/ i. e.
27-ig tartó második korszaka, mely a Római Királyságot váltotta le (Ami egybeeset a görög demokrácia
kialakulásával). Ebben a korszakban indult el Itália és a Földközi-tenger medencéjének más területeinek a
meghódítása is, mely hatalmas birodalommá tette a köztársaságot és a későbbi császárságot. Polübiosz szerint a

1
birodalom sikereit annak köszönhette, hogy a hatalmi ágakat szétválasztották. A Király helyett már 2 consul volt
az, aki az állam élén állt. Ők vezették a hadjáratokat, törvényjavaslatokat terjesztettek elő, népgyűlést
összehívták, valamint imperium joggal rendelkeztek. A consulokat egy évre választották a patríciusok közül
eleinte, későbbi időkben már plebejusok is lehettek. A kr. e. 5. században jött létre a Néptribunus, mely a
plebejusok érdekeit védte, ők sérthetetlenek voltak, valamint vétójoggal rendelkeztek.

Források:
A korabeli egyik legismertebb forrás a lapis niger, ami egy a római Forum Romanumon található híres, ókori
eredetű kő, rajta a ma ismert legrégibb latin nyelvű felirattal, ami tartalmazta a király szót  bizonyított a
királyság. A 3×4 m² területű, szabálytalan négyszög alakú fekete kő Festus szerint Romulus, illetőleg Faustulus
sírját jelezte.
Fontos történetírók voltak a korban: Polübiosz, aki 40 könyvet írt, valamint ő volt az, aki arra a kérdésre kereste
a választ, hogy Róma hogyan lett nagyhatalom. Marcus Tullius Cicero: nagy szónok és államférfi. Titus Livius:
megírta az Ab urbe condita /A város alapításáról/ c. művet, amelyekben a Baccus orgiák megszűntetéséről és a
vallásról is ír. Plutarkhosz: görög származású római polgár, aki párhuzamos életrajzokat ír, amiben a szereplők
jellemét próbálta bemutatni. Trójához köti Róma alapítását.
Ezen kívül vannak még tárgyi források, mint pl: pénzérmék, sírok, képzőművészeti alkotások.
Vannak olyan írásos emlékek, amiknek a szerzőjét nem ismerjük. Ezek általában köbe vannak vésve és olyan
történészek foglalkoztak velük, mint Theodor Mommsen, illetve Alföldy Géza.
A legfontosabb jogi forrásunk a XII. táblás törvények.

A XII.táblás törvények világa

A Római Köztársaság Kr. e. 451–450-ben összeállított, írásba foglalt törvényei, a római jog egyik legjelentősebb
forrása. Eredeti szövege nem maradt fenn, fragmentumokból, idézettekből ismert. A törvények közt sok vallási
jellegű szankció található (például véletlen gyilkosság esetén egy kos feláldozása). Egy tíz férfiből álló bizottság
(decemviri) kapott megbízást a tizenkét táblás törvények összeállítására. Elsősorban a vagyonnal rendelkezőknek
íródott. Egy jó forrás a társadalom megismeréséhez.
Foglalkozott még olyan kérdésekkel mint:
- a társadalom alapegysége az apa, akinek korlátlan hatalmat biztosítottak családon belül
- az igazságszolgáltatás rendjével, törvénybeidézés módjával, nem törlesztő adós elleni eljárással,
adásvétellel, birtokjoggal, vagyoni és más károkkal
- főbenjáró ügyek és temetkezések
- tiltotta a patríciusok és plebejusok közötti házasságot

2
 A patrícius – plebejus küzdelmek és Itália meghódítása

Patriciusok: Az előkelő földbirtokos társadalmi réteg Rómában; a kifejezés az „atyák”/pater szóból származik.
/Claudius, Fabius, Cornelius, Iulius nemzetségek/ Az állam irányító csoportját képezték, az első politikusok
voltak.

Patriciusnak születni kellett, család szerint öröklődött. Hierarchizált, vérségi, vagyoni társadalom volt jellemző.
Vagyonuk a kiterjed földbirok hálózatból származott, amit vagy műveltettek vagy állatokat tartottak rajta. A
köztársaság első időszakában a politikai és vallási életbe csak ők szólhattak bele.

A plebejusok a földműveléssel foglalkozó réteg volt, de kerülhettek ide elszegényedett patrícius nemzettségek is.
A legtöbbjük a meghódított területek lakosságából került ki. Nem szólhattak bele a politikai és vallási életbe,
illetve hódítások esetén a zsákmányból nem részesülhettek.

Néptribunusi tisztség Kr.e. 494

A tisztség a patriciusok és a plebejusok földért való harcának köszönhető eredmény volt, ami a köztársaság első
két évszázadának legnagyobb belpolitikai összecsapásaként zajlott. A plebejusok kitartó, szívós harcának
eredménye volt, hogy i. e. 494-ben jogaik védelmében különleges jogállású tisztségviselőt (tisztségviselőket)
választhattak. A plebeiusok közvetlen választottak először két képviselőt. A választottak száma rövid időn belül
négyre, majd a nép számának gyarapodásával tízre emelkedett. Különleges tisztségviselők voltak. Fő feladatuk a
plebeiusok érdekeinek védelme, jogaik feletti őrködés volt, ezért megakadályozhatták a magistratusok
intézkedéseinek végrehajtását, kivéve a censorok utasításait. Csak plebeius volt választható erre a tisztségre. Tiltó
szavuk a veto volt (veto=megtiltom), mellyel bármely intézkedést, törvényjavaslatot, határozatot és ítéletet
azonnal megszüntethettek. Személyük szent és sérthetetlen volt (sacrosanctus), házukban minden plebeius
védelmet élvezett, menedéket talált. Összehívhatták a plebeiusok gyűlését, később a senatus összehívására is
jogot kaptak. Segítőik az aedilis plebis-ek voltak, akik a Ceres szentélyében a plebeiusok levéltárát és pénztárát
őrizték.

XII táblás törvények:

- nem házasodhat patrícius-plebeiussal a 445ös lex Canuleiáig
- magánjogi gyűjtemény, a szokásjog írásba foglalása
 eddig a szóbeli szokásjogot a pontifexek tartották számon, majd a 12 táblás törvények után ők
értelmezték azt  potifex csak patrícius lehet  ezért állomása a pat-pleb küzdelmeknek a 12 táblás
törvények
 jogilag a patríciusok és a plebeljusok egyenrangúak  mind2 teljes értékű Római polgár

Leges Liciniae-Sextiae Kr.e. 367

Gaius Licinius Stolo néptribunus törvényei, amelyekkel csökkenteni igyekszik a feszültséget a plebeiusok és
patríciusok között. Ezentúl az egyik consul lehet plebeius származású, korlátozza a patríciusok által használható
állami föld méretét és szabályozza az adósságokat. A patríciusok éveken át próbálták megakadályozni a
törvények elfogadását, de Licinius a tisztviselőválasztások sorozatos megvétózásával rákényszeríti őket
megszavazásukra. Innentől kezdve egy praetort (főtisztviselők, feladatuk a rend fenntartása, illetve a bíráskodás)
és 2 aedilis curulist (épületek felügyelete, utak, csatornázás ellenőrzése) is választottak.
Kr. e. 326-ban a Lex Poetilia Papiria értelmében eltörlik az adósrabszolgaságot.

Lex Hortensia Kr.e. 287

Quintus Hortensius plebeius diktátor által beterjesztett törvény, mely lényegében lezárja a plebeiusok és a
particiusok közötti harcot a hatalom megosztásáért. A comitia tributa rendeletei ezt követően szenátusi, illetve

3
patríciusi jóváhagyás nélkül is törvényerőre emelkedtek, hatályosságuk pedig az egész római népre kiterjedt. A
törvény kiegészítése kimondta, hogy törvényhozó gyűléseket vasárnap - amikor sok plebeius érkezett vidékről a
városba - nem lehet tartani. A patríciusokból és a plebejusokból kialakult az új vezető réteg a nobilitas.
Háborúk:
Kr. e. 396: Veii elfoglalása jelentette a legnagyobb problémát. Az erős etruszk várossal Róma kisebb-nagyobb
megszakításokkal 3 évig viselt háborút. Végül Kr. e. 396-ban sikerül legyőzni és ezzel a legerősebb hatalom a
térségben Róma lesz.
Ezt követte a latinokkal való háború, ami Kr. e. 341-338 között zajlott és a rómaiak győzelmével ért véget. Mivel
szoros kapcsolatban álltak, ezért nem kebelezi be a latinokat, hanem használja a Divide et impera, vagyis az oszt
meg és uralkodj elvét. Ezt az elvet fogják évszázadokon át használni. Lesznek olyan városok, ahol minden marad
a régiben és lesznek olyanok, ahol teljesen átveszik az uralmat.
3 samnis háború: Kr.e. 343-290 A rómaiak és a samnisok közötti első összecsapás tétje Campania, Itália
leggazdagabb vidéke. Róma fokozatosan felszámolja a samnisok és a saját területei között lévő ütközőzónát. A
samnis szövetség nem nézi tétlenül, hogy teljesen és véglegesen kiszorul Campaniából: 326-ban (vagy 328-ban)
kitör a második samnis háború, amely kisebb megszakításokkal 304-ig tart. A második samnis háborúban elért
eredményeket Róma nem végcélnak tekinti, hanem csak az Itália, de legalábbis a térség meghódítása felé vezető
út egyik állomásának. A samnisok ugyancsak nem érzik lezártnak a kérdést, és nem fogadják el, hogy
visszaszorították őket a törzsszövetség határain belülre, és hogy elvesztették azt a szerepüket, amelyet Közép- és
Dél-Itália legnagyobb katonai potenciállal rendelkező népeként játszottak. A harmadik samnis háború kitörése jól
jellemzi mind a két fél törekvéseit: Róma szövetséget köt a lucaniaiakkal, akiket a samnisok megtámadtak. Ezzel
a szövetséggel Róma az utolsó kaput is becsukta Samnium nagyhatalmi lehetőségei előtt. Mivel a samnis
szövetség nem mondhatott le a független külpolitikáról, 298-ban kitört az újabb samnis háború, e néven immár a
harmadik.

Ezután Északon már csak a gallok, Délen pedig a görög városok fenyegették Róma hatalmát. A görög
kereskedő városok nem voltak katonai szempontból kimagaslók, ezért felbérelték a kor egyik legtehetségesebb
hadvezérét, Pürrhoszt, akinek többek között jelentős hadsereget is ígértek. A hadvezér 2x győzelmet arat
(asculumi csata Kr. e. 279,) de akkora veszteségek árán, hogy végül mégiscsak Róma kerül ki győztesen a
harcokból. A görögök elleni hadjáratban elfoglalták a Spárta által alapított Tarentumot (Kr.e. 272), ezzel a
félszigeten megszűnik a görög hatalom.
Innentől kezdve Róma határa a Rubicon folyótól, a csizma sarkáig terjed. Ezen a területen belül voltak olyan
részek, amik csak szövetségesek voltak. Az eltérő területeknek különböző jogaik lehettek: voltak olyanok, amik
teljes vagy latin polgárjoggal rendelkeztek, illetve voltak, akik csak szövetségesek voltak, de nem tartoztak Róma
uralma alá. Ezek a területek adták a hadsereget fele-fele arányba. Azért, hogy ez megérje nekik ők is kaptak a
zsákmányból (ekkor még zsoldot nem kaptak).

4
 A római köztársaság intézményrendszere
Polübiosz, mikté politeia
„Az állomok életében az a három tényező érvényesült, amelyekről az előbbiekben beszéltem. Ezek azonban / a
római államban/ oly arányosan és megfelelően ötvöződtek egybe, hogy még a római állam polgárai közül sem
tudná valaki biztosan megmondani, vajon arisztokratikus-e államszervezetük, vagy demokratikus, vagy
éppenséggel monarchikus-e…Ha valaki ugyanis csak a consulok hatalmára tekint, az teljességgel monarchikus…
Ha a senatus hatalmára gondol, az államot arisztokratikusnak fogja tartani. Ha pedig arra gondol, mennyi
hatalom van a nép többségének kezében, nyilván azt fogja mondani, hogy Róma demokratikus állam.”
- szerinte 3 államforma létezik: monarchia, arisztokrácia, demokrácia  Rómában mind a 3 vegyül
- Montesquieu is erre alapozza elvét: hatalmi ágakat több kézben kell tartani  Róma nagyságának alapja

Magistratusok: jogkörök, választás, közös jellemzők

A magistratusok voltak Róma legfőbb választott tisztviselői a köztársaság és a principátus idején. Kezdetben
csak patríciusok lehettek magistratusok (a néptribunus és az aediles plebeii kivételével), azonban a hivatalok
folyamatosan megnyíltak a plebejusok előtt is. Magistratusi hivatal elnevezése magistratura volt.

Consul: Az állandó magistratusok közül a consulokat illette csak meg a legfőbb polgári hatalom, a hadsereg
vezetése. A consulok kísérői a lictorok voltak. (fasces hordozók). Az éveket általában két consul nevével jelölték.
A Licinius Sextius féle törvény hatálybalépéstől kezdve pedig, az egyik consulnak plebejusnak kellett lennie

Praetor: a fő feladata a városi rend fenntartása, majd később a polgári és büntető bíráskodás volt.

Censor: Ötévenként 2-2 censort választottak, a hivatali idejük 1,5 évig tartott, kezdetben csak patrícius tölthette
be ezt a hivatalt, majd a Lex Publilia értelmében azonban az egyik censor plebejus lehetett. Hatáskörük a census
lebonyolítása, a polgárok centuriákba és tribusokba osztása, a senatus névjegyzékének összeállítása. Megszabták
az adók, vámok és közmunkák bérletének összegét, elosztását. Határozataik ellen nem lehetett fellebbezni,
katonai jogkörük nem volt. A comitia centuriátán választották meg őket.

Questor: a consulok pénzügyi és adminisztrációs segítőtársai voltak. A comitia tribután választották meg őket.
(Kr.e.447-től 4-4). Ők felügyelték az államkincstár működését, a pénzügyeket és a hivatalos okmányokat.
Kezelték a hadsereg zsoldját, felosztották és értékesítették a zsákmányt. A plebejusok is betölthették (Kr.e.409).

Aedilis Curulis: eleinte patríciusok tölthették be, a városi rend fenntartása, a piaci árak ellenőrzése, az élelmiszer
ellátása, biztosítása és a nyilvános játékok rendezése volt a feladatkörében.

Dictator: a legjelentősebb magistartusnak számított. Az államot fenyegető veszély esetén választották, 6

hónapnyi időtartamra, kezében egyesült ekkor az államhatalom összessége. Hatalmát 24 lictor kísérte, helyettese
a lovasság parancsnoka volt, plebejus is betölthette később ezt a tisztet.

Néptribunus: Concilium plebis által választott elöljárója a plebejusoknak. Kezdetben számuk kettő volt, később
négyre majd tízre emelkedett. Feladatuk a plebejusok képviselete volt. Csak plebejus lehetett néptribunus.
Személyük szent és sérthetetlen (sacrosanctus) volt. Feladatuk a plebs érdekének védelme (ius auxili),
beleszólhatnak az állandó magistratusok intézkedéseibe, kivéve a censoréba, hatálytalaníthatják azok
rendelkezéseit. Ők hívták össze a concilium plebist, később jogot nyertek a senatus összehívására.

Senatus: létszám, tagság, feladatok

5
 „Vének tanácsa” A senatus döntött a háborúról és békéről, valamint rendkívüli tejhatalommal való felruházás
esetén, irányította a külpolitikát és az állam pénzügyeit. Létszáma: 300 fő. Tagjai voltak a senatorok, akik
eredetileg a gensek fejei (patres gentium), később a censorok által census alapján összeírt polgárok.

Népgyűlések: comitia centuriatia, comitia tributa

Comitia Centuriata: a polgárok gyűlései voltak, a legfőbb hivatalnokok rendelkezésére gyűltek össze. A korábbi
katonai szervezetnek megfelelően, fegyveresen a városfalon kívűl a Mars mezőn gyűltek össze. A szavazás
cenutriánként történt (Servius Tulliusnak tulajdonítják a vagyoni besorolást classisokba 18 lovas és 175
gyalogos). Határozatuk a törvény volt jogerőre emeléséhez eleinte a senatus jóváhagyása kellett. Lex Hortensia
törvény után csak háború és béke kérdésében dönthettek.

Comitia Tributa: a törvényhozói jogkör fokozatosan ezekre a népgyűlésekre száll. Ezt lakóterület szerint
szervezték meg, és eredetileg csak a plebs gyűlése volt, később a polgárság gyűlésévé válik. (Ha a curullisi
magistratusok hívták össze akkor tributa, ha a plebejus magistartusok akkor conclilium plebis). A szavazás
tribusonként történt mindegyiknek 1-1 szavazata volt (35 tribus). A döntés többségi alapon történt.

fékek és egyensúlyok rendszere ( Montesquiere)

- 2 consul volt  egyik meg tudja akarádlyozni a másikat
 Kr. e. 494 után már néptribunus is  vétózhat  újabb fék
- nem egy kézben összpontosul a hatalom: ezért nevezhetjük leginkább demokratikusnak

6
 A Földközi-tenger medencéjének meghódítása

Itália, Kr.e. 272 /Tarentum elfoglalása/

A dél-itáliai törzsek és görög városok, köztük Tarentum megadják magukat. Róma gyakorlatilag az egész
Itáliai-félsziget urává válik.

Földközi-tenger Ny: pun háborúk, Hispania

Konfliktus Karthagóval. A jó viszony akkor romlott meg amikor Róma kiterjesztette befolyását Dél-Itáliára és
belekeveredett a görög-pun szicíliai ellentétbe (Kr. e. 264.)

Az első pun háború (Kr. e. 264-241) és következményei

- A római és a pun befolyási terület határán áll Szicília, amelyet mind a ketten maguknak akarnak. Ezért
robban ki az első pun háború. A háború váltakozó sikerrel folyik, mert a tengeren a karthágói flotta, a
szárazföldön a római nehézgyalogság az erősebb. Végül a rómaiak egy új találmány,
a csapóhíd bevezetésével kerekednek felül (ezzel meg tudják szállni az ellenséges hajót és közelharcban
legyőzni a tengerészeket). A békében Karthágó lemond Szicíliáról és vállalja hadisarc
fizetését. /Hadisarc: a vesztes fizeti a győztesnek kárpótlásul a háború során okozott veszteségekért. /A
háború után a rómaiak Szicíliát nem szövetségesként, hanem meghódított tartományként (provincia)
kezelik.
 Szicília lesz Róma első provinciája (Nem sokkal később megszerzik Szardíniát és Korzikát is.)
 a provinciák évi adót fizetnek, élükön római helytartó áll.

- Karthágó kifizeti Rómának a hadisarcot, és a veszteségekért Hispániában kárpótolja magát. Hamilkar

Barkas vezetésével meghódítják Hispánia déli részét (ez a terület a bányák miatt értékes).

A második pun háború (Kr. e. 218-201)

- Hamilkar fia Hannibál, ő robbantja ki a második háborút, bosszúból az első pun háborúban elszenvedett
megaláztatásért. Hannibál a történelem egyik legnagyobb hadvezére. Seregével Hispániából indulva átkel
a Pireneusokon és az Alpokon, hogy a rómaiak hátába kerüljön. A nehéz úton serege egy része elpusztul,
de csatlakoznak hozzá az észak-itáliai gallok. Sikerül meglepnie a rómaiakat, akik Kr. e. 216-
ban Cannae mellett katasztrofális vereséget szenvednek. Ezután patthelyzet alakul ki: a rómaiak nem
akarnak harcolni vele, de Hannibál sem tudja megtörni őket. Serege Itáliában pusztít, kisebb győzelmeket
arat, megközelíti Rómát is („Hannibál a kapuk előtt”), de nem meri megostromolni. A rómaiak új consult
választanak, Cornelius Scipiót. Scipio átkel Afrikába, mire Karthágó hazarendeli Hannibált.Scipio és
Hannibál Kr. e. 202-ben Zama mellett vívja meg a háborút eldöntő csatát, ahol Scipio győz. Karthágó
ismét kénytelen békét kérni. A békefeltételek most nagyon súlyosak:
 Karthágó lemond összes birtokáról a városon kívül, flottáját átadja Rómának (csak 10 hajója
maradhat), 10 000 talentum hadisarcot fizet, háborút csak Róma engedélyével viselhet.
Karthágó ezt a vereséget sosem tudja kiheverni.

A harmadik pun háború (Kr. e. 149-146)

- A rómaiak végül a harmadik pun háborúban megsemmisítik Karthágót. A rómaiak 3 éves ostrom után
elfoglalják a várost, földig lerombolják, lakóit eladják rabszolgának, területét sóval bevetik, hogy örökre
terméketlen legyen. Karthágó megszűnik létezni, területe Africa néven római provincia lesz. Ezzel Róma
lesz a Földközi-tenger nyugati medencéjének egyedüli ura.

7
 A Földközi-tenger nyugati medencéjének ekkor már csak egy olyan területe volt, ami nem tartozott Róma hatalma
alá: Ez volt Hispánia. Ez első hadjáratot még Scipio vezette, ő foglalta el Carthago-Novat. Utána majdnem 200 év
kellet ahhoz, hogy az egész területet elfoglalják (Ibériai-félsziget északi része: majd csak Augustus idején (Kr. e.
19) sikerül elfoglalni). Ez azért következhetett be mert mindig csak egy kevésbé fontos célja volt ez Rómának,
emiatt igazán jelentős haderő ritkán indított itt támadást

Róma keleten először a Makedónokkal vív háborút (215-205), már a pun háborúk időszakában, hiszen V
Philippos szövetségre lépett az akkor épp Itáliában hadat viselő Hannibállal. A helyzet Róma számára nagyon
kedvezőtlen volt, ezért a város először megveri a királyt, majd 205-ben megkötik a phoinikéi békét. A második
makedón háború (200-196) a punok legyőzése után robbant ki, amikor Rhodos és I. Attalos Sótér pergamoni
király arra bíztatták Rómát, hogy megint támadják meg Philipposzt. Itt mutatkozott meg először, hogy a
manipuláris harcászat Titus Flamininus vezetésével hatékonyabb, mint a phalanx, így a háborút a rómaiak
nyerték. A makedón király kivonta csapatait a görög városokból, odaadta a flottájának jelentős részét, illetve
jelentős jóvátételt fizetett.
Miután a terület megint megerősödött és Róma befolyása egyre csak csökkent, a város kénytelen volt megint
beavatkozni. Ez volt a harmadik makedón háború (171-168) ahol a pydnai csatában a római hadvezér, Aemilius
Paulus teljes diadalt aratott az akkori makedón uralkodó, Perseus felett, akinek másfélszer akkora serege volt. A
területen 148-ban létrehozzák Macedonia provinciát.

A makedón háborúk alatt Róma harcot vív a Szeleukida birodalommal is, akinek ekkor 3. Antiokhosz Megas
volt az uralkodója. A 192-188 között tartó háborúból végül Róma került ki győztesen, aminek következtében a
keleti birodalomnak le kellet mondania Anatóliáról, flottájának nagyját és összes harci elefántját kiszolgáltatta
Rómának, hadisarc gyanánt pedig 15 000 talentumot kellett kifizetnie. A város a megszerzett Anatóliai területeket
Rhodosnak adta, mivel ütközőállamot szeretett volna létrehozni.

Kr. e. 30: Egyiptom: Octavianus elfoglalja Alexandriát. Egyiptom elveszti függetlenségét, római provincia lesz
belőle. Első helytartója Cornelius Gallus.
Az utolsó hellenisztikus kultúrájú állam bukásával véget ér a hellenisztikus korszak. Ezzel befejeződik a Földközi-
tenger meghódítása.

 a hódítások hatásai
o provinciák létrejötte
o Területi növekedés és differenciálódás
 államigazgatásra gyakorolt hatásuk miatt van jelentősége
o 200 év alatt a néhány ezres városállamból egy több százezres világváros lesz
Róma
 folyamatos építkezések
 templomok, vízvezeteékek, középületek
 nő a népesség
 funkció is megváltozik
 városállamból világbirodalom központja
 világkép változása
 görög kultúra megjelenése
 görög és keleti kultúra is befolyásolja a helyzetet
 Róma a központ
 sokan költöznek be, olyan mint ma Bp
o gazdasági változások
 Rabszolga-munkaerő beáramlása
8
  villagazdaságok elterjedése
 rabszolga munkaerőre épült
 a villatulajdonos nincs jelen
A római köztársaság „válsága”: gazdaság, társadalom, államigazgatás

A válság időkerete nagyjából a Kr. e. 2. század közepétől, Kr. e. 43-42-ig/Kr. e. 31-ig tartott. Ebben az időszakban
válik Róma birodalmi méretűvé.

Róma a háborúit mindig úgy vívta, hogy az igazságos és az isteneknek tetsző legyen. (Bellum iustum et pinum). A
területi növekedésnek köszönhetően a birodalom elkezdett differenciálódni (létrejöttek a provinciák). A városból
világváros lett, ahova már nem csak római polgárok költöztek. A hódítások következtében megismertek új
népeket, új kultúrákat és új vallásokat, aminek hatására változott a világképük. A legnagyobb hatással a
görögök voltak rájuk.
A hódításokkal együtt megjelent a rabszolgatartás, mivel olcsók voltak, kiszorították a szabad munkásokat 
munkanélküliség, szegénység növekedett.
Róma Kr.e. 146-ban elfoglalja Karthágót megszűnik a külső fenyegetés, ami egy válságot fog előidézni. De a
válság kezdete lehet a Kr.e. 133-ban benyújtott törvényjavaslat, ami Tiberius Semp. Graccus nevéhez köthető. A
plebejus származású politikus azt javasolta, hogy újítsák meg a Kr.e. 367-ben bevezetett Licinius–Sextius-féle
földtörvényt. Célja az volt, hogy maximalizálhassa azt, hogy egy ember mekkora területű földet birtokolhat,
hiszen eddigre létrejötte olyan családok, akiknek kezében hatalmas mennyiségű föld volt található emiatt pedig a
nincstelenek száma egyre csak nőtt. A törvény sikeres volt, mivel több mint 20000 családnak jutott föld, így
ennyivel emelkedett a hadra-fogható férfiak száma. Az arisztokrata rétegnek nyilván nem tetszett a földosztás
emiatt meggyilkoltatták. Elsődleges célja az volt, hogy a szaporulat ne csökkenjen. A nemesek panaszkodtak,
hiszen a földet örökösödéssel vagy vagyonnal váltották ki. Híveivel Tiberius elfoglalta a Capitolium dombot, de a
pontifex maximus (Cornelius Scipio) a fejetlenség alatt megölte, testét a folyóba dobta.

A válság nem azt jelentette, hogy a gazdaság nem működött vagy nagy volt a szegénység, hanem a politikában a
szokásánál is gyakrabban fordultak az erőszakhoz. Gyakran leszámolnak a politikai ellenfelekkel, nem követik az
ősök szokásait. Az első ilyen áldozat Gracchus, az adja rá az „indokot” hogy Romolus és Remus is harcoltak
egymással. Gyakran használták a Proscriptio-listát: Aki erre felkerült, azt bárki megölhette. A vérengzésnek esett
áldozatul többek között Cicero; Caesar és Pompeius is. Sallustius szerint a hatalom és a pénzvágy okozza,
Appianosz szerint meg a gazdagok és a szegények közötti különbség.

Ezen kívül megnő a szenátus szerepe és a folyamatos harcokban a nemesség (nobilitas) is egyre nagyobb
tekintéllyel fog bírni. Egy időszak múlva a consuli feladatkört már csak bizonyos családok tölthették be, új
emberként szinte lehetetlen lett volna oda bekerülni.

Caius Sempronius Gracchus (Tiberius Gracchus fivére) Kr.e. 123-ban néptribunos lett folytatta Tiberius
politikáját. Többek között tengerentúli kolóniákat alapít, gabonát oszt (lex frumentaria), a bíróságot
lovagokkal tölti fel (lex iudiciara), de őt is meggyilkolják 121-ben

A következő fontos mozzanat ebből az időből a polgárjog kiterjesztése. Kr.e. 91-ben M. Livius Drusus volt az,
aki szerette volna egész Itáliára kiterjeszteni a polgárjogot, de őt is meggyilkolják a saját házában. Ennek
következményeképp 91-88 között egy háború robbant ki, aminek hatására kiterjesztik a polgárjogot egész
Itáliára. Appianos: Róma története Az állam igazgatásában jelentős változásokat hozott Sulla, akit 82-79 között
dictatorrá választanak. Az ő nevéhez fűződik a Cursos honorum: A hivatali tisztségek viselésének idejét, illetve
az időközöket rendszeresítette. Ő vezette be azt is a provinciáknál, hogy a consul és a praetor a hivatali idejét
Rómában kell, hogy töltse majd csak utána utazhatott el. Ezenkívül a Senatus létszámát megnövelte 600 főre és
ideiglenesen korlátozta a néptribunosok jogköreit.

9
Halála után az Első Triumvirátus segítségével Kr.e. 59-ben megválasztják Caesart consullá. Ő Galliába vonul,
ahol hatalmas vagyonra tesz szert, illetve hódít is amivel hamar népszerű lesz. A triumvirátus eddigre már
felbomlik, 53-ban Crassus meghal, majd Pompeius és Caesar között 49-ben polgárháború tör ki. Miután utóbbi
győztesen kerül ki, kiépíti az egyeduralmi rendszerét. Dictatorrá választják 10 évre, néptribunusi hatalma
lesz és megszerzi a pontifex maximus címet. Nagylelkűen alkalmazza a megbocsájtást és kiterjeszti a
polgárjogot a Pó síkság lakóira. A veteránjait a provinciák területén telepíti le és egy nagyon fontos
naptárreformot vezet be, amit kis módosításokkal mind a mai napig használunk. Nagy volt a gyanú, hogy
királlyá koronázzák, emiatt a szenátus ellenzéki tagjai Caius Cassius Longinus és Caesar fogadott fiának
vezetésével-Brutussal-meggyilkolták a dictatort Kr.e. 44 március idusán (15).
A válság vége pedig vagy Caesar meggyilkolása Kr.e. 44 március 15-én, vagy Kr.e. 31, az Actiumi csata volt.

A hódítások miatt a birodalom területe jelentősen megnőtt, ugyanakkor az igazgatás terén nem volt jelentős
reform, így a többszörösére növekedett birodalmat ugyanazokkal a módszerekkel irányították, mint a várost. A
tartományokat 1 praetor és egy qestor irányította, ami jó volt az államnak mert olcsó volt. Ezeken a területeken a
Publicianusok szedték be az adót, akik lényegében behajtó társaságok voltak és együtt működtek a római
hatalommal. Ezzel csak az volt a baj, hogy az előírtak többszörösét gyűjtötték álltalában be, ami kiváltotta a nép
haragját. Többek között ezért vezetik be Kr.e. 149-ben a Calpurnia nevű törvényt, ami kimondta, hogy a
helytartót a hivatala után be lehet perelni. A birodalmon belül Itáliának különleges helyzete volt. A hódítások
hasznából részesül, viszont folyamatosan katonát kellet kiállítania, ami egy idő után nagyon megterhelő volt.
Eleinte a vagyonnal rendelkező polgárt sorozták be, akinek saját költségén kellet a felszerelést kiállítania. Később
Caius Marius egy jelentős reformot vezetett be: bárkit hajlandó volt zsoldosként alkalmazni. Ezzel a
vagyontalanok számára is lehetőség nyílt a gyors, bár veszélyes vagyonszerzésre, és a kisbirtokosoknak sem
kellett elhagyniuk földjeiket, ha nem akarták. Számára az volt az elsődleges, hogy a hadsereg a hadvezéréhez hű
legyen.

10
 Nagy események és nagy emberek: a Gracchusoktól Sulláig /Kr. e. 133-75/

A római válság kezdetén tevékenykedtek a Gracchus testvérek, Tiberius Sempronius és C. Sempronius

Gracchus. Nobilitas családból származtak, és korábbi censor fiai voltak. Édesanyjuk Cornélia Scipio
Afrcianus unokájának tekinthető, (hagyomány szerint az első matrona ő volt), a görög kultúra pedig
mindkét fiatalemberre nagy hatással volt.

Tiberius Gracchus néptribunusként Kr.e. 133-ban kezdte meg politika pályafutását, nevéhez fűződik,
hogy támogatta a Licinius-Sextius féle földtörvényt, amelyből lett a Lex Agraria (földtörvény), ezen
reform értelmében a római polgár nem rendelkezhet 500 iugerumnál több földdel, kivételt képez, ha fiú
gyermeke született, ezután 250 iugerum földet kap. Miután megszavazták a végrehajtásával egy 3 tagú
bizottságot bíztak meg. A törvény sikeres volt, mivel több mint 20000 családnak jutott föld, így
ennyivel emelkedett a hadra-fogható férfiak száma. Az arisztokrata rétegnek nyilván nem tetszett a
földosztás, hiszen ők birtokolták a termőföldek jelentős részét emiatt Tiberiust több társával együtt
megölték és a holtesteket a Tiberisbe vetették.

C. Gracchus, aki Kr.e. 123-122-ben töltötte be a néptribunusi tisztséget, megkísérelte megújítani és átalakítani
bátyja reformkísérleteit. Mindent megpróbált megtenni azért, hogy a senatus hatalmával szembeszegüljön és annak
hatalmi pozícióját megrendítse. A plebs rusticanak felkínálta az agrárreform kiterjesztett változatát, amely már
nemcsak egyéni (viritim), hanem coloniák létrehozásával is járt, valamint a tervet a tengeren túlra is ki akarta
terjeszteni, olyanképpen, hogy az itt lakók latin jogok kaptak volna. A Colonia Iunonia előre vetítette Caesar és
Augustus későbbi telepítési politikáját a provinciák határai között. A plebs urbanát pedig úgy próbálta megnyerni
magának, hogy áringadozástól függetlenül stabil és nem túl magas áron biztosította volna számukra a gabonát
(Lex Frumentaria). Igyekezett a római lovagokat is támogatni, a Lex Iudiciaria révén a lovagokat tette meg a
bíróságok legfontosabb esküdtjeinek. Egy véletlen gyilkosság miatt törvény elé idézik, de rabszolgájával megöleti
magát 121-ben.

Kirobbant a Iugurtha elleni háború, ennek sikereit kihasználva Marius előtérbe került. (Metellussal szemben).
Marius új erőket vont be a legiókba, a nincsteleneket (proletarii), akik önkéntesen jelentkeztek, de ki voltak zárva
a hadseregből valójában. Marius a nincstelenek számára kiutat jelentett a háború miatt, hiszen földosztást ígért és
ez meghozhatta volna számukra a felemelkedést. Ez nem jelentett hadseregreformot, hiszen a katonai cenzus
továbbra is érvényben volt és ez alapján folyt a besorozás, viszont Marius ezzel a lépésével nagy népszerűségre
tett szert. Róma sebezhetőségét a Iugurtha-féle felkelés mellett, sokkal inkább megmutatta a kimberek és a
teutonok támadása Róma ellen. Betörtek Noricumba, Dél-Galliába majd Itália területére is. Pánikot keltettek a
lakosság körébe, akik még rituális áldozatot is tettek az isteneknek (görög és kelta párt áldoztak föl). Mariusnak
(consul Kr.e.104-101-ig) sikerül Vercellaenél megállítani és megsemmisíteni őket. Ezért Kr.e.100-ban ismét
consul lett. Együttműködött Saturniussal (populares) annak érdekében, hogy veteránjai földet kapjanak, (saját
veteránjaival ölette meg Saturniust) és létrehozott egy árulási ügyekben illetékes bíróságot is. Megpróbálta
megoldani a szövetséges kérdést, a senatust is bele kívánta vonni ebbe.

Kr.e. 91-ben Livius Drusus megpróbálkozott többek közt magának a szövetségeskérdésnek (polgárjog
kiterjesztése) a megoldása érdekében is egy szélesebb koalícióval, beleértve ezúttal a szenátust is. Drusus
coloniákat és földosztást is javasolt a szegénységnek, az itáliaiaknak pedig polgárjogot ígért. A senatus
érvénytelenítette a törvényeket, és röviddel később Drusus titokzatos körülmények között merénylet áldozata
lett. Ez pedig közvetlenül kiváltója lett szövetséges háborúnak.

11
Mivel Róma a szövetséges Itáliai városokra egyre nagyobb terhet rótt, azok elvárták volna, hogy egy idő után ők
is megkapják a római polgárjogot. Miután ez nem történt meg, fellázadtak ellene. Titkos szövetségre léptek és
bizakodva indultak háborúba, hiszen katonáik és vezéreik tapasztaltak voltak ráadásul ismerték a római taktikákat.
A háború Kr.e. 90-ben tört ki. A támadó hadak ellen Róma a két consul parancsnoksága alatt szinte azonos
létszámú, mintegy százezer főnyi sereget küldött a háborúba. A harcokban többek között részt vett Marius,
Crassus, Pompeius és Sulla is. Kezdetben a szövetségesek álltak nyerésre mivel jól ismerték a rómaiakat, illetve
azoknak a seregeit nem a legtehetségesebb emberek vezették. A hadiszerencse 89-ben azonban megfordult és egy
évvel később a háborúnak vége is lett. A polgárjog megadásának az ígérete a felkelt népeket arra az
álláspontra juttatta, hogy végeredményben elérték azt, amiért fegyvert fogtak Róma ellen, s ezért
helyesebbnek tartották a sok áldozatot, vért és emberéletet követelő háborút megszüntetni. Mind többen tették le a
fegyvert.

Sulla hatalomra jutása, törvényei:

Először a Iugurtha elleni háborúban tűnt fel, mint lovassági parancsnok. A Mithridates elleni háborúban is szerepet
játszott, Marius kapja meg a parancsnokságot Sulla helyett, így Sulla bevonul Rómába.
o a következő válságkezelési-kísérlet
o polgárháború: kr. e. 88, 83  Sulla győz
o dictator: kr. e. 82-79
 dictator csak 1 évig lehetne  de ő 3 évig az
 az igazgatási válságot ez is jelzi  a rómaiak eltérnek a korábbi
trendektől
o cursus honorum rendje (=a hivatalviselés rendje)
 hány évig, hány éves, meddig, hogyan
 nem lehet túl gyorsan, vagy túl lassan végigmenni
 lehetőséget ad új emberek bejövetelének
 csökkenti, szabályozza az eliten belüli versengést
 a hivatali éveket a consulok és a praetorok Rómában kell, hogy töltsék
 csak a hivatali idejük után mennek a tartományba
o senatus létszámának és hatáskörének növelése
 300600
o néptribunusok jogköreinek korlátozása
 kiveszi őket a curus honorumból
 aki néptribunus volt, nem lehet consul, vagy praetor
o visszacsinálja Gracchus bírósági reformját
 új állandó bíróságok senatori esküdtekkel a lovagok helyett
o az első 3-at aa császárkor is megtartja
o konzervatív reformnak nevezhetjük
 Kr. e. 70: Pompeius és Crassus consulsága
o a néptribunusok és a bíróságos rendeletet visszaállítja
 a bíróságok fele lovagrendi a másik fele senatori esküdt

12
 Nagy események és nagy emberek: Pompeius, Crassus, Cicero, Iulius Caesar /Kr. e. 79-44/

Kihívások Sulla után: Spartacus felkelése, Mithridatés elleni háborúk

Spartacus (i. e. 109 – i. e. 71) trák születésű gladiátor és rabszolga volt az ókori Rómában, a birodalom i.
e. 73 és i. e. 71 között zajlott legnagyobb rabszolgafelkelésének fővezére, vagy legnagyobb hírnévre
szert tett vezetője. A szökött gladiátorokból és rabszolgákból álló sereg számos római légiót győzött le
több csatában. Ez a harc volt a harmadik rabszolgaháború – a három nagy ókori római rabszolgafelkelés
egyike – avagy a „gladiátorháború”.

Kr.e. 88: P. Sulpicius Rufus néptribunus: az új polgárokat mind a 35 tribus között osztják el, Marius kapja meg
(Sulla helyett) a Mithridatés elleni háború parancsnokságát Sulla bevonul Rómába.Leges Corneliae: Sulla
törvényei, melyeket részint mint consul (Kr. e. 88) részint mint dictator ripublicae constitundae (82–80) hozott oly
céllal, hogy az államkormányzatban a nemesség felsőbbségét biztosítsa; Kr.e.88. Mithridatés lerohanja Kis-Ázsiát,
római polgárok legyilkolása
Kr.e. 87: Cinna uralma Rómában (84-ig), leges Corneliae Sulla elhagyja Italiát és Mithridatés ellen háborúzik (83-
ig) Kr.e. 83 :Második mithridatési háború: L. Murena hadjárata Mithridatés ellen (82-ig)

 Caesar mint helytartó

13
 o Galliát meghódítja Kr. e. 58-51ig
 É-Itáliából Rajnáig terjeszti ki a római fennhatóságot
 ezzel eléri és meghaladja Pompeiusék súlyosságát  eddig ők voltak
a sólyosabbak, de Gallia meghódítása után már Caesar a
lgesúlyosabb (rang, elismerés vagyonosság…)
o Kr. e. 53: Crassus meghal  triumvirátus felbomlása 
polgárháború  PPT

o
 Caesar egyeduralma
o Kr. e. 48-tól néptribunus
o dictator: előbb 10 évre, majd örökre
o Kr. e. 63-tól pontifex maximus
o inzékedései
 clementia
 megbocsájt a Pompeius-pártiaknak
 nem egy Sulla kariber
 Kr. e. 49: lex Roscia de civitate Transpadanorum
 a Pó-síkság vidéke is római polgárjogot kap
o nem provincia, hanem Itália része
 polgárjogadományozások
 leszerelt katonáit a provinciák területein telepíti le
 Gracchus coloniás elképzelését valósítja meg
 naptárreform
 soláris év, 4 évente szökőév
o Kr. e. 44. március 15: meggyilkolják
 Szerzett anyag:
 Iulius Caesar:
o Kr.e.100-ban született, Róma egyik legkarizmatikusabb politikusa és hadvezére.
o Házasságai politikai jellegűek voltak és előrejutását célozták elsősorban.
 Kr.e.84-ben elvette Cinna lányát Corneliát. (gyermekük Iulia), majd Sulla
unokáját Pompeiát vette el, halálakor pedig Calpurnia Pisonis volt a
felesége.
o Rómából Sulla elűzte, mert nem vált el Cinna lányától,
o Kr.e.65-ben aedilis lett,
o Kr.e.64-ben Crasussal együtt támogatták Rullus néptribunus föld
törvényjavaslati előterjesztését.
 Az első triumvirátus:
 Kr.e. 63. Caesart pontifex maximusnak és praetornak
választották meg.

14
 o Hispánia Ulteriorban katonai sikereket ért, el majd visszatért
Rómába kibékített Crassust és Pompeiust, titkos
megállapodást kötött velük kölcsönös segítségnyújtásról.
 Kr.e.59-ben Caesart consullá választották, társa Bibulus lett.
o Megerősíti Pompeius keleti intézkedéseit a Lex Iulia de
Actis Pompeiben.
o Eltávolították Catót és Cicerót Rómából.
 Kr.e.58. Clodius-ügy, néptribunus lett, ingyen
gabonaosztást szervez, eltávolítja Catot és a
censosroknak, megtiltotta, hogy nevét kihúzzák az
albumból, Caesar segítette a tribunusi székbe
 Caesar Kr.e. 58-ban érkezett meg Gallia provinciába.
 Megszervezte a határok védelmét.
o Visszaszorította a betörő barbár törzseket (germánok,
helvétek).
 Kr.e. 57-ben visszahívták Rómába Cicerót.
 Kr.e.56-ban Lucában találkoznak a triumvirek és
megállapodnak, hogy Pompeius és Crassus a következő évben
elnyerik a consulatus, utána pedig 5-5 évre megkapják Hispánia
és Syria tartományt. Crassus megindult Parthiába azonban
Kr.e.53-ban meghal. (Carrhae).
 Eközben Caesar Kr.e. 56-55. között megveri a gall törzseket
(druidákat végez ki)  Átkel Britanniába.
o A belgák megsemmisítetek egyik helyőrségét és egyik
legatusának táborát körülzárták, de idejében sikerül
megmentenie azokat szorongatott helyzetükből. Caesarhoz
hatalmas zsákmány került, amiből bőkezűen adott
katonáinak.
 Kr.e. 50-ben Caesar leghevesebb ellenfelei követelték, hogy tegye le
imperiumát, bocsássa el seregét, Caesar ezt nem tette meg,  Kr.e. 49-
ben átlépte a Rubicont és bevette Rómát, itt helyreállította a
közigazgatást.
 Majd Hispániába ment ahol Pompeius (időközben Balkánra menekült)
legiói ellen vonult.
 Eközben Rómában Lepidus Caesart dictatorrá nevezte ki. (11 napig
viselte).
 Caesar érvénytelenítette a Sulla és Pompeius alatti
száműzetéseket,
 az adósok helyzetén javít,
 a kifizetett kamatok összegét beszámítja a hitelbe,
 végrehajtotta naptár reformját.
 Kr.e.48-ban ismét consul, Pompeius ellen vonul,
 Pompeius seregét megveri, (Kr.e.48.aug.9), aki Egyiptomba
menekül ahol meggyilkolják. Ezután Egyiptomba megy, Kleopátrát és
az ifjú Ptolemaiost társuralkodóvá tette, Ptolemaios hívei felkelést
robbantottak ki Alexandriában.
o Kr.e.47-ben Zelánál leverte a lázadók seregeit, ezután
visszatért Rómába.
 A senatust új tagokkal egészíti ki (volt tisztjeivel),
 Kr.e.46-ban újra consul lett Lepidussal együtt.

15
  Ezután Afrikába ment a Pompeius hívők ellen (Iuba numid király
támogatását élvezte), és megverte ellenfeleit, majd Kr.e.45-ben Hispániában
a mundai csatában leszámolt ottani ellenfeleivel is. Numídiát Africa Nova
néven provinciává szervezi,
 Kr.e.44-ben élethosszig tartó dictatori címet kap.
 A senatus létszámát 900-ra emelte, ez a régi arisztokrácia érdekeit sértette,
 Kr.e.44. márc.15-én meggyilkolták.

 Pompeius:
o Cnaeus Pompeius Magnus) római hadvezér és politikus.
o Részt vett a marianusok ellen vívott háborúban Sulla oldalán, valamint a
Spartacus-féle rabszolgafelkelés leverésében is segédkezett.
o Tagja volt Crassus és Iulius Caesar mellett az első triumvirátusnak.
o Crassus halála után megpróbálta Caesart a távollétében kijátszani, ez viszont
polgárháborút okozott.
o A pharszaloszi csatában Caesar legyőzte, Pompeius először a Balkánra, majd
Egyiptomba menekült, ahol árulás áldozata lett és XIII. Ptolemaiosz parancsára
meggyilkolták.
 Cicero:
o az ókori Rómában élt, szónok, politikus filozófus. (szónoki képességei páratlanok).
o Kr.e.79-ben questor lett, majd aedilis és praetor.
o Kr.e.63-ban pedig consulnak választották.
o Nevéhez fűződik a Catilina-féle összeesküvés felgöngyölítése. A Catilina-féle
összeesküvés az első komolyabb popularista összeesküvés volt, (hatalomátvétel)
melyet leleplezett, és kivégezte a résztvevő vezetőket. Ez jogellenes volt, ennek
ürügyén távolítják el majd másfél évre Rómából.
o Nyíltan Caesar-ellenes volt, az ellene szövődött összeesküvésről tudott, mint
consul.
o Mikor megkötetett Lepidus,Antonius és Octaviánus a második triumvirátut,s
Antoniusnak sikerült elfogadtatni azt a halállistát melyen ő is szerepelt, megpróbálta
elhagyni Rómát de nem sikerült, lefejezték és nyelvét kivágták.

16
 Augustus principátusa

Caius Octavius lovagi rendi családban született Kr.e. 63-ban. Miután apja korán meghalt, Caesar fogadta a
fiává és örökösévé, így 44 után Caius Julius Caesar lesz a neve. Ebben az évben még meghal fogadott apja is,
ami miatt egy hatalmi űr alakult ki és ez belharcokhoz vezetett. Az ekkor 18 éves Octavius beszállt a küzdelembe
és jelentős sikereket ért el. A Lex Titia (ami jelentősen hozzájárult a köztársaságmegszűnéséhez) alapján ő,
Marcus Antoniust és Lepidus létrehozza a 2. triumvirátust (Kr.e. 43), amit a szenátus szentesít. Mutina város
közelében egy hídnál tanácskoztak 2 napon keresztül.

A három hadvezér öt évre (de még egyszer meghosszabbítják) rendkívüli teljhatalmat kapott. Ezután
felosztották egymás között a birodalmat. Ezen kívül ők hárman kinevezhettek bárkit bármilyen hivatali tisztségbe.
Ezután legyőzték Brutust és Cassiust akik ezután öngyilkosok lettek (42 philippi csatában)

Később a tartományokat újra-osztották, ami a triumvirátus felbomlásához vezetett. Lepidus és Octavianus között
feszültség támadt, utóbbi visszavonult és a pontifex maximus tisztséget töltötte be haláláig. Mivel Antonius
Afrikában uralkodott és szövetséget kötött Kleopátrával Octavianus ezt ügyes propagandával ki tudta használni.
(A Vesta templomból ellopja Antonius végrendeletét és elterjeszti, hogy az Egyiptomban akarja magát
eltemettetni)
Háború robban ki közöttük, amit Octavianus nyer meg az actiumi csata (Kr.e. 31 szept. 2.) során. Antonius és
Kleopátra flottája elpusztul és mind a ketten öngyilkosok lesznek

A polgárháború végétől kezdve (31) folyamatosan consul. A másik consul az ő embere lesz. A veteránjait elkezdi
letelepíteni a kolóniákban; helyreállítja a középületeket. Kr. e 27-ben pedig ünnepélyes keretek között lemondott
a hatalomról és azt visszaadta a senatus kezébe, de megválasztják a szenátus első emberének, a princepsnek.
Innentől nevezték Imperator Caesar divi filius Augustus-nak is aminek jelentése isteni, fenséges. 23-ban a
Muréna összeesküvés után élethosszig tartó hatalmakkal.

Jogkörei:
- imperium proconsulare: a hadsereg és a tartományok felett rendelkezik
- tribunicia potestas: szent és sérthetetlen, törvényeket terjeszthet elő
- cura annonere: Róma élelmiszerellátásáért felelős

Megtisztelő címek:
- princeps senatus: első ember – principatus
- pontifex maximus
- pater patriae: A haza atyja

A senatust 600 főre csökkenti, vagyoni cenzust vezet be, a saját embereivel tölti fel
Megtartja a közigazgatási rendszert, de ezek mellé új embereket is kinevez (praefectus).
Rómában két rendfenttartó csapatot is létrehoz (rendőr, tűzoltó csapatok). Adóreform bevezetése (új adók;
provinciáknál már a városok szedik be kb. maguknak, így kevésbé igazságtalan a rendszer)
Pénzt kezd el veretni

17
Császári tartományokat hoz létre a frissen meghódított területeken, ahol a hadsereg állomásozott. A császári
tartományokban a vezető a legatus volt, aki a császár nevében járt el, lényegében a kormányzói tisztséget töltötte
be. Nem csak ő dolgozott itt, hanem a procurátorok és a hivatalok segítették a munkáját. A birodalomban a béke,
Pax Romana uralkodott.
Így hozta létre a principátust, ami Kr.e. 27- Kr.u. 235/84 között irányította Róma életét. A berendezkedés nem
monarchia, de a princeps annyi tekintéllyel rendelkezik, hogy ezzel majdnem mindent irányítani tud. Sok-mindent
átvesz és megőriz a köztársaság korából.
Augustus első sorban a védekezésre rendezkedett be, de ennek ellenére sikerült befejeznie az Ibériai-félsziget
meghódítását (aranybányák), ez ellen Kr.e.28-ban kirobbant az aquintanai felkelés (cataberek, asturok) melyet
levertek, a tartományt Agrippa pacifikálta véglegesen (Kr.e.19). Több felkelés is kirobbant Kr.e.13-9 között pl.:
thrák felkelés (Kr.e.13), pannon, dalmát felkelés melyet Tiberius vert le. (Kr.e.12-9) Kr.u. 6-ban Pannóniában
újabb lázadás tört ki, az adóterhek és a Marboduus elleni erőszakos toborzás váltotta ki, amit nagy áldozatokkal
sikerült levernie.

Több utódjelöltje is volt Marcellus (nővére fia), Agrippa (meghalt váratlanul), utánuk Agrippa kiskorú gyermekei
Caius és Lucius voltak a jelöltek, ideiglenesen Tiberiust nevezte ki utódnak, ameddig a gyermekek fel nem nőnek,
de a két gyerek meghalt ezért Tiberius maradt utóda.
Augustus, augusztus 14.-én halt meg.

Res Gestae divi Augusti: Az istenné avatott tettei.

A halála után készítették el. Számos történet, ami bronztáblákon volt olvasható a mauzóleuma falán. Ancarában a
másolata ma is megtalálható, amit magyarok találtak meg. A mű E/1-ben készült el és bárki elolvashatta, így a
forrásértéke megkérdőjelezhető. Többek között ebben írja le, hogy 19 évesen saját költségén sereget szervezett,
hajókat zsákmányolt, 13x volt consul. A római plebs minden tagjának 300-300 sestertiust fizettem ki atyám
végrendelete alapján, ötödik consulságom évében (Kr. e. 29)

18
 A Római Birodalom államigazgatása a császárkorban

Ez a korszak Kr. e. 27 – Kr. u. 476-ig tartott

A császárkorban az uralkodóknak jogköröket kellet teremteni, hogy uralkodhassanak. Augustus jogait az utódai
megkapták, de a családja (Iulius-Claudius dinasztia) Neroval kihal. Őt Vespasianus kövei, aki a Lex de imperio
Vespasiani(Kr.u. 69)fogja felhatalmazni arra, hogy uralkodhasson. Ez lesz a későbbiekben is a császári hatalom
alapja. A hadsereg feletti rendelkezési jogot (imperium proconsulare) és a tisztségek kinevezésének jogát
foglalja magában. Ezen kívül a császár sérthetetlenségének elve, a császárkultusz, a vagyon és a császári
igazgatás kiépítése segítette az uralkodást.
(Lex de imperio Vespasiani: A hatalmas bronztáblát, amely a senatus 69. december 22-én hozott határozatát
(senatusconsultum) tartalmazza – ami a nép elé terjesztve és megszavazva törvényerőre (lex) emelkedett –, 1453
körül találták meg Rómában. A törvény szerint a császár hatalmának (imperium) jogforrása már nem a
köztársasági intézmények betöltésében, hanem Augustus, Tiberius és Claudius tetteiben keresendő. Egy esetben, a
pomerium (Róma városának megszentelt határvonala) kiterjesztésében csak Claudius a jogforrás, mivel Augustus
és Tiberius nem módosította a város határát).

Közigazgatás: Központi császári hivatalok(scrinium). A nagy mennyiségű iratok feldolgozása miatt jöttek létre.
Ezeket Claudius hozza létre, ő még felszabadított rabszolgákkal működtette, majd Domitianus lovagokkal tölti fel.
Hadrianus bővíti a feladatkörüket.

praefectusok: Katonai és bírói hatalommal is rendelkező, nem választott, hanem kinevezett személyek

A senatus jelentősége ebben az időben lefokozódott, majd csak a Dominatus korában lesz megint jelentős.
Megmaradnak a közigazgatási Magistratusok ( consul, praetor), de velük párhuzamosan új intézmények jönnek
létre. A politikai elit továbbra is a senatusban csoportosul. A tartományi helytartók és a légióparancsnokok innen
kerültek ki.

Császári hivatalok:
A (comes et) magister officiorum a legfontosabb udvari tisztség. Viselője a császár legfőbb bizalmasa, a birodalom
kancellárja, aki közvetlen felettese valamennyi császári hivatalnak, mint amilyenek a principátus óta változatlanul
működő scrinia memoriae, epistularum, libellorum, továbbá az újonnan létesített udvari kancellária.
Parancsnoksága alatt áll a palotaőrség, amely a Constantinus által feloszlatott praetorianus gárda helyébe lépett, s
irányítása alatt az államrendőrség, a postaszolgálat, a fegyvergyárak. A (comes et) quaestor sacri palatii, akinek a
címe a principátus kori quaestores Augustira megy vissza, az igazságügyi hivatal vezetője, amelynek feladata a
császári rendeletek szövegének megfogalmazása (leges dictandae), és a tisztviselők kinevezési okmányainak
elkészítése. Ez magyarázza a quaestor rendkívüli befolyását a dominátus kori jogfejlődésre. A comes sacrarum
largitionum, miként korábban az a rationibus, akit Marcus Aurelius óta rationalisnak neveznek,
pénzügyminiszterként irányítja a császári fiskust, az államkincstárat. A comes rerum privatarum, irányítása alatt
állnak az ún. domaniális korona javak (uradalmak, bányák), amelyek a császár magánvagyonának (res privatae)
részei. A praepositus sacri cubiculi, a főkamarás, az udvari ceremóniák irányítója (többnyire egy eunuch), eleinte

19
az előbbieknél alacsonyabb rangú udvari főtisztviselő. Befolyása növekedésével később őket megelőzve rangban a
praefectus praetoriók mellé lépett. Feladatai közé tartozott az udvartartás szükségleteiről való gondoskodás is.

Senatus: A senatus veszi át a népgyűlések funkcióját. Létszáma 600 fő. Törékeny kompromisszum a senatussal.
Megmaradnak a köztársasági magistratusuk. A senatusba tömörül a politikai elit.

Tartományi igazgatás: császári/ senatusi

Császári: élén a legatus áll, pénzügyi igazgatás felelőse procurator, kivétel Egyiptom. 12 tartományt jelent
kezdetben
Senatusi: élén a proconsul áll, pénzügyi igazgatás felelőse a quaestor. 10 tartomány volt
Városok:
Alsó szintű igazgatás, belső önkormányzat. A birodalomnak kb. 2000 városa volt, ezek egy része Caracalla
nagyszabású rendelete a Constitutio Antoiniana előtt idegen statusú volt, teljes autonómiával a coloniák és a
municipiumok bírtak. A városok önkormányzata Róma mintájára szerveződött meg; 100 tagú tanács (ordo
decurionum), a tisztségviselőket egy évre választották, volt polgári gyűlés, papi méltóságok (augor, flamen,
Augustalis papok), voltak tűzoltó alakulatok is (egyes kézműves collegiumok). A városok alaptörvénye a Lex
Coloniae, Lex Municipii voltak, ezek alapján működtek. (rögzített volt a területük)

Különleges területek: Róma, Itália, Egyiptom

Augustus Rómát 14, Itáliát pedig 11 regiora osztotta. Augustus bevezette az 5%-os örökösödési adót (vicesima
hereditatium), és az 5%-os rabszolga-felszabadítási adót (vicesima libertatis). Hadriánusi reformok hívták életre a
legati iurudicit akik a császári bíráskodást végezték Itáliában (4 volt belőlük), így csökkent a római praetorok és
sentus hatásköre. Domitianus pedig a curatores rei publicae-t hozta létre, akik a csődbe jutott városok
pénzügyeinek helyreállítására kijelölt császári biztosok voltak. A provinciákat általában szenátori rangú
politikusok kormányozták, többnyire volt consulok vagy praetorok. Ennek alapján volt egy-egy provincia
proconsuli vagy propraetori. Egyiptom, amelyet Kleopátra halála után Augustus foglalt el, kivétellé vált:
alacsonyabb státuszú, lovagrendi helytartókat kapott, talán, hogy ezzel is kisebb legyen a szenátorok ambíciója a
gazdag provincia irányítására.

20
 A császárkor története Augustustól Diocletianusig

A császárkort 3 részre szokták osztani:

Principatus: A római császárkor első 300 évében a császár, az uralkodó, mint princeps, a senatus első
embere, látszólag a senatusszal együtt kormányoz, a valóságban azonban egyeduralmat gyakorol.

A katonai anarchia időszaka: (235–283; Maximinustól Numerianusig) A Severus-dinasztia (235)

bukása után trónra lépő Maximinus Thraxszal a katonai anarchia kora köszöntött a birodalomra. A
sorozatos államcsínyek és az erősödő külső támadások zűrzavaros állapotokat idéztek elő. Tetőzött a
gazdasági válság, a pénz jóformán elértéktelenedett. A stabilizálódási folyamat, mely Gallienus (260–
268) intézkedéseivel indult meg, végül Diocletianus (majd Constantinus) dominatusához vezetett.

Dominatus: A principatust felváltó uralkodói rendszer a Római Birodalomban. Az uralkodó korlátlan hatalommal
bírt, a köztársasági keretek nem szabtak neki határt. Bevezetője Diocletianus (284–305), aki végleg szakított a
szenátori elittel

Dinasztiák szerinti tagolás:

Iulius-Claudius dinasztia
Tiberius:
Augustus i. sz. 14. augusztus 19-én Nolában halt meg. Halála után istenné avatták (consecratio).
Utódjával, Tiberiusszal kezdetét vette a római császárkor első dinasztiájának, a Iulius–Claudius-
dinasztiának az uralma. A Iulius–Claudiusok egy évszázados uralkodása alatt Itália élete megváltozott.
Kialakult a nagy kiterjedésű földbirtokok, a latifundiumok rendszere. A tartós béke felélénkítette a
kereskedelmet, a birodalom területét behálózták a kereskedelmi útvonalak. Változások történtek a
közigazgatásban is. A lovagrend hivatali nemességgé emelkedett. A provinciák adózási rendjének és
közigazgatásának megváltozásával a lovagok elvesztették fő bevételi forrásaikat – az adóbérleteket, ill.
provinciális kereskedelmi és hitellehetőségeik nagy részét –, megnövekedett azonban közigazgatási
szerepük.

A Flavius-dinasztia (69–96; Vespasianus, Titus, Domitianus) idején átszervezték a császári

földbirtokrendszert: az állami földeket (ager publicus) beolvasztották a császári birtokba (res privata). A
császári birtokon a rabszolgák mellett bérlők (colonusok) dolgoztak, akik a bérleti díjon felül a bérletbe
nem adott földeken 6–12 napi ingyen munkát is teljesítettek. A hadsereg összetétele is megváltozott.
Vespasianusig a legiókban csak itáliaiak szolgálhattak, a provinciák lakói adták a segédcsapatokat.
Vespasianustól a polgárjoggal nem rendelkező provinciálisok is bekerültek a legiókba, s leszerelésük
után (vagy valamilyen kiemelkedő haditettet végrehajtva) megkapták a polgárjogot.

Claudius (41-54)

21
Meghódította Britanniát, kialakította a központi császári admirisztrációt, amit rabszolgákkal töltött
fel. Bőkezűen osztotta a római polgárjogot. Az Itálián kívüli tisztségviselőknek lehetővé tette a római
szenátusba való felvételét. Hatalmas útépítések Gallia úthálózatát ő építette ki. Hadsereg reformot
vezetett be, nem halmozta a tisztségeket. Több colóniát is alapított. A felesége mérgezte meg, hogy
fiának Nérónak biztosítsa a hatalmát.

Nero (54-68)
Róma leégése (64) miatt a keresztényeket kiáltja ki bűnösnek, emiatt ő lesz az első
keresztényüldöző. Rendezi a viszonyát a Parthus birodalommal, amire azért volt szükség mert
Armenia tartományra mind a ketten igényt tartottak, ezért háború robbant ki, de 63-ben Róma győz.
Élete végén egy polgárháború robban ki, majd öngyilkos lesz. Ő volt az utolsó tagja a Julius-Claudius
dinasztiának mivel riválisait megölette.

Vespasianus (69-79)
Nero egyik hadvezére volt, ő verte le a zsidó felkelést, majd lerombolja a templomot is, de különleges
helyzetben volt mivel ő már nem Augustus leszármazottja volt. A határozat megadta neki mindazokat a
jogköröket, amelyekkel elődei rendelkeztek, s visszamenőlegesen is szentesítette minden, 69. július 1.
(imperatorrá való kikiáltása) után hozott intézkedését (Lex de imperio Vespasiani). Ezt a határozatot
terjesztették majd megerősítésre a nép elé, s azt követően lett lex, törvény belőle.
Vespasianus minden szabályos és tisztességes (és kevésbé szabályos és kevésbé tisztes) eszközt igénybe vett a
szükséges pénz előteremtéséhez, és eközben fontos változtatásokat is végrehajtott a birodalom pénzügyi
igazgatásában. A legjelentősebb reformja a res priváténak nevezett, egységes császári nagybirtokkomplexum
megteremtése volt. Kisajátította Nero földbirtokait. Hozzácsapta a gazdátlanul heverő földeket (bona caduca) és a
földmérésekből kihagyott területeket (bona subseciva), valamint a teljes ager publicust is. Szemben a
patrimoniummal ( atyai örökség), a res privata a császárt funkciójánál fogva illette meg egyes birtoktestek
bérbeadása nagybérlőnek (conductor), másokat lovagrendű procurator irányít rabszolga-munkaerővel és
colonusok, szabad kisbérlők által.

Utcai vizeldék megadóztatása Non olet. – (A pénznek nincs szaga). Egyes provinciák (Achaea, Lycia)
újbóli adóztatása. Ezekkel az adókkal rendezi az államkincstár válságos helyzetét. Kiterjeszti a latin
jogot Hispániában.

Traianus (98-117)
Dácia meghódítása: A fő okok katonai és politikai természetűek voltak, de gazdasági érdekek és a
személyes hajlamai is a katonai megoldásra ösztönözték a császárt. Traianus két háborút folytatott a
dákok ellen. 101-102-ben és 105-106 során meghódította Decebalus királyságát.
Parthusok elleni háború: Előbb Armeniát foglalta el, és római provinciává nyilvánította, majd a
Parthus Birodalom ellen támadt. Birtokba vette a Folyamköz északi részét.

Hadrianus (117-138)
Traianus minden új keleti hódításáról lemondott, és a parthus nagykirállyal békét kötött, mivel ezek a
területek nem voltak könnyen védhetők. Folyamatosan járta a birodalmát, ellenőrizte a hadseregét.
Minden addiginál kiterjedtebb polgárjog adományozás jellemezte uralkodását.

Septimius Severus (193-211)

Két háborút is vívott a párthusokkal amiket meg is nyert. A hadsereg zsoldját megemelte. Halála előtt
még azt szerette volna elérni, ami elődeinek addig nem sikerült: az egész Britanniát meghódítani.
Septimius Severus e háború során betegségében halt meg 211-ben. Egész életére jellemző hihetetlen
vitalitását tükrözte még a halála napján kiadott utolsó jelszava is: „Dolgozzunk!" A római történelem

22
nagy, birodalomépítő császárai közé tartozott, akinek intézkedéseihez még jóval későbbi utódai is
visszanyúltak.

Messius Decius (249-251)

Decius előkelő senator volt, így a senatusnak semmi kifogása nem volt hatalma megerősítése ellen. A
gótok az ő uralkodása alatt támadták meg Dacia provinciát. 251 júniusában került sor a döntő csatára,
mely a római történelem egyik legsúlyosabb veresége lett. A gótok Abryttus mocsarainál csapdába
csalták és megsemmisítették a római hadsereget. Decius idősebbik fiával együtt a csatában lelte halálát.

Aurelianus (270-275):
Legyőzte a gótokat. Ezt követően a császár döntő lépésre szánta el magát. Feladta Daciát, melyet már
amúgy se nagyon lehetett tovább tartani a szarmaták, gótok és gepidák állandósuló betörései miatt (272).

Diocletianus (284-305)
Létrehozta az autokratikus kormányzatot a birodalomban és ő hozta létre a dominatius időszakát. Ő is az egyik
nagy, de utolsó keresztényüldöző volt, az első, aki állami szinten üldözte Jézus hívőit. Diocletianus létrehozta az
úgynevezett „tetrarchia”, azaz a „négy uralkodó” rendszerét. Ez azt jelentette, hogy két idősebb császár fog
uralkodni, egyikük keleten, másikuk nyugaton és mindkettőjük mellé egy-egy fiatalabb császár is ki lesz nevezve.

23
 A római társadalom a Kr.u. 1-2. században
Hierarchizált, tagolt társadalom tekintély, vagyon, jogok alapján
A lakosság számának megállapítására irányuló népszámlálásokat nem tartottak Rómában, egy-egy tartomány
lélekszámának összeírására azonban sor került. (helytartók rendelték el, de nem maradtak ránk). A köztársaság
korában még voltak rendszeres összeírások, melyek során az adózás és a katonáskodás miatt kellett összeírni a
római polgárokat. (census). Mivel megszűnt az itáliai római polgárok adózása, ezért már csak a hadkötelesek
összeírása volt a fontos, ez is elvesztette azonban a jelentőségét, miután Augustus megteremtette a hivatásos
hadsereget (önkéntes). A császárság első periódusában a békésebb szakaszban népességnövekedés következik be,
viszont a regionális különbségek jelentősek lesznek, (barbár törzsek betörése miatt egyes régiók elnéptelenednek).
Az átlagéletkor alacsony volt, a mortalitás pedig magas (20-30 év), magas volt a gyermekhalandóság és
betegségek, járványok, természeti katasztrófák és a háborúk is közrejátszottak a népesség korai halálában.
Magának a fővárosnak a népességéről sincs pontos adat 600.000-1.000.000 között volt. Nagyságrendileg hasonló
város csak Constantinopolis lesz, de néhány százezres városok vannak pl.: Alexandria, Karthágó.
Kiváltságos rétegek / senatori rend, veteránok/
Senatori rend: a társadalmi hierarchia élén álltak, (600 senator és családja) üzlettel nem volt szabad foglalkozniuk
(Lex Claudia tilalma, a birtokaikon megtermelt javakat viszont eladhatták). Alapos, átfogó neveltetésben
részelsültek (görög nyelv, hadászat, szónoklattan). Ruházatukon széles bíborsávot viseltek megkülönböztetés
képen. Fényűző luxusban éltek, Claudius uralmától kezdve pedig megnyílt a provinciális elit számára is a felfelé
vezető út.
Lovagrend: cenzusuk 400.00 sestertius volt. A lovagi status örökletes volt, elsősorban földbirtokosok voltak,
életmódjuk a senatori rendhez hasonló volt, több üzleti vállalkozásuk is volt. A praefectusi posztok nagy részét, a
curatori posztok egy részét ők töltötték be. (gazdaságirányítás és jogszolgáltatás). Az állami ló, az aranygyűrű és a
keskeny bíborsáv különböztette meg őket.
Honestiores-humiliores: a senatori rend, lovagrend, városi elit és a veteránok gyűjtőneve a II. századtól honestiores
lett büntetőjogi értelemben. Megkülönböztetve kezelték őket szemben az alsóbb társadalmi rétegekkel. Bűnök
elkövetése esetén kisebb büntetésben részesültek, mentesültek a testi fenyítés alól, a kényszermunka alól, és a
halálbüntetés helyett száműzték őket.
A társadalom alsó rétegei: Ez a társadalmi csoport jogállását, vagyonát, műveltségét, foglalkozását stb. tekintve
volt tagolva. Két nagy csoport volt plebs urbana (városi), plebs rustica (vidéki) népesség, a két területen élők
helyzetében jelentős volt az eltérés. Nem feltelenül voltak szegények csak a felsőbb rétegek által lenézettek
inkább. Illetve tetemes csoportot alkottak a rabszolgák is (barbaricummal fő kereskedelem a rabszolga
kereskedelem volt). A rabszolgákat az élet szinte minden területén alkalmazták, a városi rabszolgák általában

24
jobb helyzetben voltak, mint a vidékiek. Gyakran lehetővé tették, hogy pénzt gyűjtsenek (motiváció) a
szabadságuk megváltására
Nem csak kiváltságos rétegek, hanem kiváltságos területek is voltak. Ilyen volt pl. Róma városa, ami a császárok
és a hatalmi elit központja volt. Két légió is állomásozott benne, akik a rendőrségi és tűzoltósági feladatokért
voltak felelősek. Itália területe is kiváltságos rész volt, hiszen adókedvezmények vonatkoztak rá
Kiváltságos területek, helyzetek / ius Italicum/
Ius Italicum: itáliai jog, másképpen ius Italiae. Tartományokban fekvő városok számára adományozott kiváltság,
amely a várost és polgárait mind magánjogi, mind közjogi tekintetben az Itáliában fekvő városokkal és azok
lakóival tette egyenlővé.

A Római Birodalom gazdasága a Kr.u.1-3. században

Mezőgazdaság/ mediterrán polikultúra, üzemszervezeti formák/
A vezető gazdasági ágazat a mezőgazdaság volt, a népesség 80-90% ebből élt. A mediterrán mezőgazdaság
egyfajta polikultúra, amely a gabonafélék (elsősorban búza és árpa), olajbogyó, szőlő művelésén (és gyakran
köztestermesztésén) alapszik, de fontos szerepet kapnak a hüvelyesek (disznóbab, csicseriborsó, lencse stb.) is,
amelyek a fehérjék kiegyensúlyozott keverékét nyújtják az étrendben. A kultúrnövényeknek ez a kombinációja a
nyugati Mediterráneumban csak a Kr. e. 1. évezredben terjedt el.

A villagazdaság jellegzetes római gazdasági üzemszervezeti forma volt. Egy központi épületből állt illetve a
hozzá kapcsolódó területekből (lakó és gazdasági egységekből). A gazda nem itt lakott, inkább a közeli városban.
Egy villagazdaság ideális mérete 100 iugerum szőlő és 240 iugerum olajfa ültetvény volt, ugyanakkor a
valóságban több mindent termesztettek itt, nem volt igazi monokultúra. A célja az önellátás volt és a
profitszerzés, de utóbbi esetében nem törekedtek a maximális haszonra. Mivel a gazda nem tartózkodott mindig a
területen, így a vilicus irányította (aki vagy rabszolga volt, vagy felszabadították korábban). A rabszolgák mellet
bérlők és bérmunkások is dolgoztak a területen.
Bérlők (colonusok): A saját földjük mellet egy másik, bérelt földet is művelt. A használat miatt terményt fizetett
be és segíteni kellet pl. az őrzésben, viszont kedvezményeket is kapott (pl. szolgáltatásmentesség időszakosan)

Ipar /terra sigillata, textilipar/

Kerámiaipar: A terra sigillata (magyarul: pecsételt föld/agyag) fényes, vöröses felületű, keményre égetett római
edényfajta gyűjtőneve, amelyet általában dombordíszes pecsételéssel díszítettek. A kidomborodó minták növényi
díszek, állat- és emberalakos jelenetek (gyakran vadászjelentek) voltak. A terra sigillatának az ókorban olyan
értéke volt, mint napjainkban a porcelánnak, csillogó felületükkel a nemesfémből készült edényeket utánozták. A
terra sigillata gyártása a hellenisztikus Keletről indult, innen terjedt el a Római Birodalomban, és virágzása
egészen a császárság 3. századi hanyatlásáig tartott.

Az élelmiszeripar után a textilgyártás és ruhakészítés lehetett a legfontosabb és mindenütt jelenlévő kézműipari

ágazat a római világban. A szövetgyártás számos ókori város gazdasági életének egyik alapvető összetevője volt.
Mivel juhokat szinte mindenütt tenyésztettek a Római Birodalom területén, nem csoda, ha a gyapjú a római
ruhaipar legfontosabb alapanyagává vált, megelőzve a második legfontosabbnak számító lenvásznat, nem is szólva
a távol-keleti importból származó selyemről és pamutról.

Kereskedelem / vámok, külkereskedelem/

A római adózásnak alapvetőben két formája létezett: a direkt (tributum) és indirekt adók (vectigal). A szenátus
csak Kr. e. 167 után vetett ki állandó összegű, évente fizetendő direkt adót a római polgárokra. A császárkorban
Itália egész területe mentesült a tributum megfizetésétől, a provinciákban viszont mindenkinek kellett földadót

25
(tributum soli) és fejadót (tributum capitis) fizetnie - akár római polgár volt az illető akár nem -, kivéve az
immunitással rendelkező coloniák polgárait.

A rómaiak szerte a Földközi-tengeren kereskedtek. Mivel a kereskedelmi kapcsolatok általában a jó politikai

kapcsolatoktól függtek, Róma politikai befolyásának erősödésével a kereskedelmi kapcsolatok hálózata is bővült.
A gazdasági kapcsolatok fejlődését és a gazdaság növekedését elősegítette, hogy egyidejűleg harcoltak a kalózok
ellen, építettek utakat, vertek pénzt és egyre nagyobb területre terjesztették ki a katonai védernyőt.
Ugyanakkor a birodalmon belül is voltak vámok, amik drágították a szállítást. Fejlett volt az infrastruktúra is (az
úthálózat esetében mérföldkövek; térképek és váltóhelyek is voltak). Ismert utak: Via Appia; Via Egnatia;
Borostyánkőút (Pannónia-Balti tenger). Az utak az építtetőről kapták a nevüket. A luxuscikkek, amiket
Kínából, Indiából, Kis-Ázsiából szállítottak Rómába jelentős vagyont vittek ki az országból. Ilyen luxuscikknek
számított a borostyánkő (Baltikum) és az eunuch rabszolgák (India).

Földközi –tenger jelentősége, úthálózat szerepe

Kereskedés szempontjából fontos a tenger. Az úthálózat fejlesztésével felvirágzott a kereskedelem.

Monetizált gazdaság?
A monetizált gazdaság első- sorban azt jelenti, hogy létezik olyan fajta pénz, amely minden pénzügyi
tevékenységre használható, értékmérő, fizetőeszköz, csereeszköz és vagyon felhalmozásra is alkalmas, függetlenül
attól, hogy ténylegesen használják-e vagy sem.

26
 Irodalom, kultúra, szórakozás a császárkori Rómában
Irodalom: korszakok, főbb szerzők / Vergilius, Horatius/
1. Az archaikus korszak: kezdetek, az első latin nyelvemlékek: a királyok kora és a köztársaság első évszázadai
az első pun háború befejezéséig, Kr. e. 240-ig.
2. Az archaikus irodalom virágkora: a 2. és 3. pun háború és a görög területek elfoglalása; 240-től az ifjabb
Scipio haláláig (Kr. e. 129), illetve a Gracchusok felléptéig (Kr. e. 133).
3. A latin irodalmi nyelv és a nyelvi normák kialakulásának kora: a grammatika és retorika oktatásának hatására;
a polgárháborúk kezdete, a Gracchusoktól Sulla haláláig, Kr. e. 78-ig vagy Cicero felléptéig, Kr. e. 81-ig.
4. A római próza aranykora: a polgárháborúk kora, Cicero első föllépésétől haláláig, Kr. e. 43-ig; a neóterikus
költők mozgalma.
5. A római költészet aranykora: a principatus kialakulása, Augustus haláláig, Kr. u. 14-ig
6. Az ezüstkor irodalma: a császárság intézményének megszilárdulása, Augustus halálától Traianus haláláig, 117-
ig.
7. Az archaizálók kora: az ún. „jó" császárok kora, akik lemondva a hódításokról a jog és igazság alapján
kormányozva őrzik a birodalom békéjét; Hadrianustól (117) Marcus Aurelius haláláig, 180-ig.
8. A pogány római irodalom válságának és a keresztény irodalom kezdeteinek kora: a Római Birodalom válsága,
a katonacsászárok, keresztényüldözések: a dominatus és Diocletianus tetrarchiája; Commodus trónra lépésétől
(180) Nagy Konstantin trónra lépéséig, 306-ig.
9. A latin nyelvű keresztény irodalom virágkora, a pogány restauráció irodalma: a Római Birodalom két részre
bomIása, nyugati és keleti Római Birodalomra: a kereszténység szabad, majd államvallássá lesz; Nagy
Konstantintól Nagy Theodosius haláláig, 395-ig vagy Augustinus haláláig, 430-ig.
10. A római irodalom felbomlásának korszaka: a klasszikus nyelvi normák felbomlása; a Nyugatrómai Birodalom
bukásáig (476), vagy mások szerint a longobárdok Itáliába való betöréséig (568).
Sallustius Cripsus /Kr. e. 86-35:
Kr. e. 52.-ben lett neptribunus, viszont sok botránya volt az évben, ezért 50.-ben kizárják a szenátusból. A
polgárháborúban Caesar oldalára áll és az afriaki hadjáraton végzett szolgálatáért kinevezik Afrika helytartójának,
de miután megvádolják lopással visszavonul a közélettől. Kr. e. 42-ben kezd el írni, Olyan eseményekről, mint a
Jugurta elleni háború, melyben bemutatja az eseményeket. A Historiae című munkája nem teljesen marad fenn,
ebben mutatja be kora történetét. A Moralitás c. munkájában az erények és bűnök kérdését vizsgálja, amivel
megjelenik az okkereső történetírás, Kimondja, hogy morális lejtőn van a római arisztokrácia.

Titus Livius /Kr. e. 64-12/

27
A város alapításától (143 könyv) c. munkájában megírja Róma alapításától a saját koráig a történetet, ebből csak
néhány könyv maradt fent, mivel csak néhányat másoltak le (így tudtak fennmaradni), rövid tartalom azonben
mindből fennmaradt. Leírja, hogy a történelemből tanulni kell, erre való a történetírás is. Összeesküvéseket is ír le
benne, mint a Bakhuz Isten tiszteletére rendezett gyűlésen, ahol férfiak és nők is voltak, volt gyilkosság, okirat-
hamisítás és szex, viszont ezek lelepleződtek, mert egy örömlány eráluja  felszámolják őket.

Tacitus /56-112/
politikai elitbe tartozott. Két fontosabb műve van: Az első az Annales, melyben Augustus halálától ír, viszont
azokban a könyvekben, amik ránk maradtak, csak 66-ig jutott le. Szerinte a történetírásnak mindentől függetlenül
objektívnek kell lennie („harag és részlehajlás nélkül”) amit a korábbi történetírok nem igazán tartottak be. A
másik műve a Historiae, amely kora történetét mutatta be.

Általános jellemzők a történetírásban: Róma központúság, annalista történetírás, háborúk előtérben, latinul írtak,
politikusok, a történelem példamutató jellege, az ókori római történetírás alaphelyzetben szépirodalom

Szórakozás fajtái
A számos állami és vallási ünnep egyre több mulatságot nyújtott a polgárságnak, a köztársaság utolsó évtizedeinek
politikai küzdelmeit, tettlegességig, sőt vérontásig fajuló viaskodásait lélegzetvisszafojtva figyelték, hiszen ezek
olykor mindennél érdekesebbek voltak. A legkedveltebb szórakozások egyike a fürdőzés volt.
Panem et circenses (kenyér és cirkusz): A nép megnyerése érdekében az uralkodók minden eszközt bevetettek,
hogy a szegényebb rétegeket ilyen módon lefizessék, így azok támogatták őt az aktuális politikai célok elérésében.
Emiatt épült több helyen Circus is, ami a fogathajtás, a kocsiversenyek színhelye volt. A legismertebb a Circus
Maximus volt, ami Róma városában kapott helyet, ám mára ez már teljesen eltűnt
- kocsiversenyek, melynek helyszíne a circus
- gladiátor játékok: helyszín az amphitheatrum (Colosseum), állatviadalok, gladiátorviadalok
 nagy hatása van a történelemre és annak előrehaladásában  spartacus féle rabszolgafelkelés
- Colosseum (a zsidóháború utáni hadi zsákmányból épült

Circus vs.amphitheatrum
A Circus Maximus ókori aréna és szórakoztatásra használt hely volt Rómában. Az Aventinus és a Palatinus
dombok közti völgyben helyezkedik el, a Via del Circo Massimo nevű úton.
Az amfiteátrum kör vagy ovális alakú, különféle rendezvények tartására használt tér, amelyet nézőközönség
befogadására alkalmas fedetlen lelátó vesz körül. Tömegszórakoztatást (pl. gladiátorjátékok, állatviadalok stb.)
szolgáló ókori római épülettípus.

Szórakozás szerepe a gazdaság, politika, közvélemény szempontjából

28
 Városok, utak, csatornák-mindennapi élet a császárkori Rómában
Utak: jellemzői, példák / Via Appia, Borostyánút/
Földközi-tenger medencéjét és fél Európát elfoglaló Római Birodalomban a császárkorra 80–100 ezer
kilométernyire becsült úthálózatépült meg. Az állami feladatokat, a birodalom kormányzását elősegítő utak
megépítése államifeladat volt. Ezeket a birodalmi főutakat via publicának, azaz közútnak nevezték. A városok
közötti közlekedést segítették elő. Az útvonalak mentén létrejöttek: szálláshelyek, kocsmák, lóváltó állomások.A
magánutak, a via privaták, a magántulajdonú földeken vezettek. A földtulajdonosok közlekedését szolgálták, és
ezért alaposabb építésükre és karbantartásukra kevesebb anyagi lehetőség volt és nem az állam feladata közé
tartozott.A pannoniai úthálózat gerince a császárkorban négy fő-út volt.
A rómaiak által épített egyik első, de kétségtelenül a legfontosabb út a Via Appia volt. Az utat Appius Claudius
Caecus kezdte el építeni, aki Kr.e. 312-ben lett cenzor Rómában.
A borostyánút vagy borostyánkőút egy ókori kereskedelmi útvonal volt, amelyet legfőképp borostyánkő
szállítására használtak. Mint az egyik ókori országút évszázadokon keresztül vezetett Észak-Európából a Földközi-
tengerig és vissza.
Vízvezetékek: használati kör, jellemzők, példák
Ha ideálisak voltak a körülmények, megtervezték a vízvezeték útvonalát, lejtési szögét, valamint a csatorna
szélességét és hosszát. A munkát rabszolgákkal végeztették el. Egy-egy vízvezeték kiépítése évekig is eltarthatott,
ezért sok pénzt emésztett fel, főleg ha boltívekre is szükség volt.
Például: Aqua Appia, Anio Vetus, Pont du Gard
Az infrastruktúra jelentősége: közlekedés, kereskedelem, államigazgatás, romanizáció?
Sokrétű ipar, a nagyüzemek ritkán fordulnak elő, legfontosabb iparágak a kerámiaipar, ruházati ipar, építőipar
Az ókori útépítés mesterei a rómaiak voltak, akik a perzsa utakat vették mintának. A római útrendszer központja
Róma volt. Itt a Forum Romanumon állott a Milliarum aureum, az arany mérföldkő, ahonnan a főváros kapuin
keresztül 17 útvonal indult ki.
A késő római korban a civil és a katonai igazgatást a korábbi gyakorlattól eltérően helyi, provinciális szinten
mereven elválasztották egymástól, a katonai pályát pedig csak a lovagrendiek számára tartották fenn. A birodalom
csúcs államigazgatási szervei a császári udvarban működő úgynevezett scriniumok voltak. Ezek, hasonlóan a mai

29
minisztériumokhoz, jól körülhatárolt illetékességi körrel rendelkeztek. Élükön a comesek álltak, akik együtt a
császárral és a legfőbb katonai vezetőkkel alkották a consistorium sacrumot, azaz császári tanács állandó tagjait.
Romanizált: Rómaivá vált. Az ókori Római Birodalom által meghódított területek lakossága átvette a latin nyelvet,
szokásokat, kultúrát.

A római vallás
Istenvilág / Capitoliumi triász/
A római hódítással a vallás két fő pillére támaszkodott: a capitoliumi triász és a személyi kultusz tiszteletére. A
három fő istenség (Iupiter, Iuno, Minerva) kultusza politikai tartalmat hordozott: minden városnak kötelező volt
szobrokat, oltárokat állítani az istenségeknek.
a köztársaság korából nagyon kevésforrásunk van arról, hogy az emberek magánemberként hogyan voltak
vallásosak
nem volt olyan módon államvallás, mint később a középkorban  az államnak nagy szerepe volt a vallás
működtetésében  az állam és a vallási szféraw összemosódott
a kor emberei mindenben isteni hatalmat véltek felfedezni  az emberek elismerték ezt
legfőbb ismérv: ne tegyünkolyat, ami az isteni akarattal ellenkező  ehhez tudni kell mi az istenek akarata

Görög hatások
Kezdetben természetvallásban hittek, a kezdeti időben hatottak rájuk a környező népek vallásai pl. sabin
istenségek. Valamint jelentős görög és etruszk hatás is érte a rómaiakat. Nehéz elválasztani, és megkülönböztetni
egymástól mi alakult ki etruszk és mi görög hatásra. A Kr.e. III. századtól a hellenizáció hatására, nagyjából a
görög vallást próbálták átvenni, majdnem minden istennek meg lett a római megfelelője. De voltak olyanok
melyeknek nem volt megfelelője pl.: Ianus (kétarcú isten a Nap istene, minden bemenet és kijárat, minden ajtó és
kapu istene, a kezdet és a vég).

Etruszk-görög hatások:
jelentős görög és etruszk hatás is érte a rómaiakat. Nehéz elválasztani, és megkülönböztetni egymástól mi alakult ki etruszk
és mi görög hatásra.
Sacernek nevezték mindazt ami nem tartozik az ember természetéhez. Voltak vészjósló jelek (prodigiumok), melyeket
figyelmeztetésnek vettek, ezeken keresztül kommunikáltak, az emberekkel az istenek. pl.: villámlás.
Etruszk hatásra alakult ki az a formula is, ami aztán joggá is alakult, mielőtt valamilyen egész közösséget érintő kérdést
hoznának, meg kell kérdezni az isteneket. Az etruszk időszaknak tulajdonítható a papi és vallási tisztségek részben
végleges módon történő megszervezése, a rómaiak ezt Numa Pompiliusnak tulajdonították. A pontifex maximus lesz
majd a vallási élet vezetője. Az etruszk hatáshoz tartozik, hogy a korábbi Iuppiter-Mars-Quirinus triászt felváltja, a
Iuppiter-Iuno-Minerva triász. A templomuknak hármas cellája van, ami tipikusan etruszk hatás. A
templomkomplexum felavatása után a Capitolium ahol álltak, szent hely lett.
Augurok: madárjósok voltak, feladatuk a madarakon észlelt jelek megfigyelése volt, mert az istenek ez alapján
nyilváníthatták ki az akaratukat. Ők avatták fel a papi személyeket, a papi vagy állami célokat szolgáló létesítményeket.
Eredetileg három volt belőlük majd 16-ra emelkedett. Nagy hatalmuk volt, mert beleszólhattak áttételesen az állam
életébe. (a rossz jelek esetén el lehetett halasztani a népgyűlést

30
Vallási szertartások
Áldozati szertartások, jóslás, rituális gyilkosságok

Vallás és állam
A religio az előírt rítusok hűséges végzése; a papok éberen vigyáztak, hogy az előírt dolgokat elvégezzék, a
szabálytalant észrevegyék és áldozattal ismét jóvátegyék. Így a vallásos magatartás jellemzői a gyakorlatiasság, a
vasfegyelem az ius divinum iránt, hűség (fides) a vállalt kötelességekben, az egyéni érdekeket megelőző közérdek
nagyrabecsülése, az együttélés szabályainak és az alaperénynek, a pietasnak (jámbor engedelmesség és
kötelességteljesítés) nagyra értékelése. - Az állam után a családot emelték ki, mert a társad. a nagycsaládok
sejtjeiből áll. A pater familias, a családfő a család természetes képviselője, nemcsak kifelé és politikailag, hanem
vallási vonatkozásban is. Az általa vezetett magánkultusz a családi tűzhely.
- politiesta vallás
 de nem volt kirekesztő  nyitott volt a külső hatásokra  nem mondta azt, hogy csak ezek az
istenek vannak és pont
 személyes istenvilág kialakulása: Saturnus, Ianus
 egy istenhármas állt a panteon tetején
 Iuppiter  villámok istene
 Mars  harc háború és a tavasz, a természet megindulásának istene
 Quirinus  Istenné vált Romolus
 később 3 új isten váltja fel őket
 Iuppiter
 Iuno és Minerva
 ő a Capitolium tetején vannak (minden római colonusban felállítanak egy ilyen
Capitoliumot a római mintájára, a római államvallás központi tere, a vallás középpontja)
o azért hívjuk államvallásnak, mert az államnak nagy szerepe volt a működésében
 az állam nem azt mondta meg, hogy hogyan imádkozzunk a házunkban, hanem azt, hogy az
állam szervezi a szertartásokat, ő mondja meg, hogy melyik érvényes, hogy kell viselkedni ott,
mely isteneket fogadjuk be a szertartásokba

o papi tesületek
 magán emberek
 nem voltak államemberek
 nem volt papi ’szekta’ nem járatták őket külön suliba se semmi
 fele arányban patriciusnak, felébe plebeljusnak kellett lennie
o 3. század elejétől görög hatások érik a római vallást
 pl. görög istenek személyében
 egy story:
 járvány van Rómában  szent könyvekből a papok azt olvassák ki,
hogy az istenek szerint új istent kell Rómába behozni
 az új isten görög
 a római istenek (szemben a görögökkel) történet nélküliek
 a görög hatások után, azonosítják a római isteneket a görögökkel 
bekerülnek egyes történetek is
o keleti, hellenisztikus szokások
 Bachardi botrány
 Bakhuz Isten tiszteletére voltak gyűlések  férfiak és nők is részt
vettek  gyilkosságokat követtek el a gyűlésen, végrendeletet
hamisítottak, szexeltek

31
 o következménye a szertartásoknak:
 lelepleződtek: egy örömlány árulta el a konzulnak,
mert a szerelme is ide jár, és veszélybe kerül 
felszámolják ezt a kultuszt  jó mese
 aki feljelent, azt megjutalmazzák,
akik részt vettek, azokat kivégzik,
aki tudott róla, az börtönbe,
akik menekülni próbálnak, azoknak
súlyosabb büntetés,
korlátozzák a Bakhusz kultuszt  egyszerre
max x fő vehet részt egy szertartáson

Császárkultusz
Mai szemmel nézve a politikai vezetők istenként való tisztelete a legfurcsább ókori kultusz. Az efféle hódolat több
formát is ölthetett, de a legismertebb a császárkultusz a római uralkodó vallásos imádata volt. Ahhoz, hogy
értelmezni tudjuk az egyszerű halandók istenítését, fontos felidéznünk, hogy az ókori ember másként értelmezte az
istenit, mint mi. A császár imádatát Julius Caesar alapozta meg, aki családjának vérvonalát Vénusz istennőig
vezette vissza. A császárkultuszban csak a már elhunyt, istenné lett császárokhoz imádkoztak, nekik áldoztak, az
éppen hatalmon lévő uralkodónak nem. Az élő császárnak szánt áldozatokat az ő geniusának szánták. A genius
fogalmát nem könnyű meghatározni, de nagyjából a császárt inspiráló és sorsát irányító védőszellemnek felel meg.

32
 A kereszténység születése és elterjedése

Kialakulása / földrajzi, politikai, vallási háttér/

Kr. e. I-II századi, Római Birodalom fennhatósága alatt álló zsidóság között elterjedt az a nézet, miszerint a
népnek igért Megváltó, a Messiás a közeljövőben fog megszületni. A kereszténység az 5 világvallás egyike,
melynek alapja a Palesztinában kialakult zsidó vallás. A zsidó valláshoz hasonlóan monoteista vallás. A názáreti
Jézus már a megváltást hirdette, magát jelentette ki a Megváltónak. Életének eseményeit halála után jegyezték le,
ezeket evangéliumoknak nevezzük: a szó jelentése örömhír, melyek közül négyet az egyház hitelesnek ismert el
(Máté, Lukács, Márk, János). A zsidó vallás egyenes leszármazottjának számító kereszténység alapítója, Jézus
Krisztus a római uralom alatt élő zsidóság megváltót váró szellemi légkörében lépett fel i. sz. 30 körül, Isten
országának közelségét és megváltást hirdetve a megtérőknek.

Főbb tantételek
Ember és isten szeretet

Keresztényüldözések, császárkultusz
A keresztényüldözés tág értelemben a keresztényeket ért támadások összességére utal bármely korban, a világ
bármely országában, melyet a hitük megvallása és megélése miatt szenvedtek el. Szoros értelemben a Római
Birodalomban, az első háromszázad során lezajlott üldözések összefoglaló elnevezése, melynek Nagy Constantin
római császár vetett véget a 313-ban kiadott milánói ediktummal. A keresztényüldözés elsődleges oka a vallási
türelmetlenség, ami mögött gyakran a politikai ideológia mássága húzódik meg. Az első keresztényüldözők – az 1.
században – a zsidó vallás vezető rétegéből kerültek ki.

A kereszténység elismerése, birodalmi vallássá válása

Az egyház történetében Nagy Konstantin császár megkoronázása (313) fordulópontot jelentett. Ekkor ugyanis a
Római Birodalom feje megszüntette a keresztények üldözését, a kereszténységet államvallássá tette, mivel
felismerte a benne rejlő lehetőségeket megosztott birodalma egyesítéséhez. A konstantini elismerés nem volt
egyértelműen áldás az egyház számára, mert ettől fogva kezdett előnyt jelenteni, ha valaki kereszténnyé lett. PI. az
5. sz. elejétől csak keresztények tehettek katonák. Az állam és az egyház összefonódása ettől kezdve elkíséri az
egyház történetét napjainkig.

Vallási ellentétek a Kr.u. 4. és 5. században

A konstantini fordulat után az egyre növekvő egyház az egységet az egy pápa vagy pátriárka által képviselt
hagyományhoz való tartozásként értelmezte. A 4. sz.-tól azonban súlyos teológiai harc bontakozott ki a
primátusért Róma és Konstantinápoly, ill. kisebb mértékben Alexandria püspökei között. A római egyház, azaz a

33
nyugati vagy latin kereszténység szerette volna saját struktúráját, liturgiáját és kormányzati rendszerét elfogadtatni
a többi tradíció képviselőivel. E törekvés azonban ellenállásba ütközött, s ez vezetett a 11. sz.-ban az első nagy
egyházszakadáshoz (katolikus-ortodox egyházak).

Egyházi hierarchia kialakulása / püspökök, pátriárkák, zsinatok/

A Kr. u. II. században megerősödő vallás lassan terjedt, gyülekezetek alakultak, kiformálódott a későbbi
egyházszervezet alapja. A közösségek tagjai vagyonuk egy részét a gyülekezet rendelkezésére bocsátották, s ezek
irányítását felügyelőkre, püspök (episzkoposz) bízták, akik később állandó tisztségviselők lettek. A püspökök
segítőiből, a presbiterekből alakult ki később a papság. Az egyház belső szervezete szigorú hierarchián, a
magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult. Lassan állandósult a szertartásrend is.

A római hadsereg
Köztársaság kora
A köztársaság idején a hadkötelezettség határozta meg a hadsereget. (ezen alapul)
A polgárok kiképzésben részesültek, hadsereg csak a háború idején állt össze, valamint a hadgyakorlatok
alkalmával.
A katonáknak a felszerelésről maguknak kellett gondoskodniuk (államnak olcsó)
Hátránya: csak azok a polgárok voltak alkalmasak, akiknek volt elegendő pénze a felszerelésre, illetve a parasztság
számára már egy nagy terhet jelentett a katonáskodás.
Sorozóbázis beszűkült, egyre kevesebben tudják állni a költségeket, illetve a nagybirtokosok felemelkedése
nagymértékű lett.
Marius a nincstelenek besorozásával megoldotta a hadsereg utánpótlását (ő biztosította nekik a felszerelést)
A nagyszámú legiót Augustus menesztette, megteremtett az állandó önkéntesekből álló hadsereget, melynek fő
szerkezete a katonai rangok és beosztások, valamint a jogi és szociális differenciálódás alapján történt. (nem
fegyvernemek szerint).

Marius

Kr.e. 113-101: kimber –teuton háború

Kr.e. 112-105: lugurtha elleni háború
Vagyoni helyzettől független katonáskodás
Zsold és végkielégítés fizetés
Manipulus -> cohors

Augustus
Állandó hadsereget szervez, amiket a tartományokban helyez el  ahol van hadsereg és ahol nincs
Limes létrehozása, e mentén államásozó hadsereg a legiók és segédcsapatok
A birodalom belsejében tulajdonképpen nem állomásozik hadsereg

Kr.e. 3. század közepétől

34
Központi, mozgó többnyire lovashadseregek és császári testőralakulatok
Határon kisebb harcértékű határvédelmi erők
Elkülönült katonai és polgári igazgatás

Legio: A légió a Római Birodalom története folyamán hosszú ideig a római hadsereg alapvető szervezeti egysége
volt. Létszáma és szerkezete hosszú története során sokszor és sokat változott, hogy a késő császárkorra végül a
hatékonyabb, mozgékonyabb alakulatok vegyék át a helyét.

Manipulus: A manipulus gyalogos harci egység, a római légiónak egyik alosztálya volt. Nevét arról a
szénacsomóról kapta, amelyet a legrégibb időben zászló helyett használtak a római csapatok. Más vélemény
szerint a manipuláció kifejezésből ered, mivel ezt a hadrendet könnyebben lehetett irányítani, mint a korábbit.

Cohors: Caius Marius hadseregreformja után kialakuló köztársaságkori római hadszervezeti egység. A legio
felosztásának első egysége, egy legióban tíz cohorsot alakítottak ki. A cohorsban hat, egyenként 80 fős centuria
volt, így a teljesen feltöltött legio Mariustól kezdve 4800 főből állt.

Limes: A Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített szárazföldi határvonal. Mindkettőt egy
útszakaszhoz kapcsolódó sáncok, árkok, őrtornyok, erődök alkották. Az 1. századtól folyamatosan építették ki.

Praetorianus gárda: Octavianus a polgárháború alatt maga mellé vett 5 cohors / 1 cohors 480 fő/ válogatott légióst,
leginkább Caesar veteránjaiból, privát elit testőrség gyanánt.

 római hadrend a közt. korában

o kisebb négyszögekben álltak fel
o hagytak egy kis részt a négyzetek között

o
o phalanszknak nagy lándzsái voltak, míg a rómaiaknak kis kardjaik  ha bejut a római
a lándzsa mögé, ott már vétlen a hellén
 phalanxszal szemben eredményesek
 nagy sündisznó
 nagy erő
o szervezett táborépítés
 mindig erődített
 mindig létrehozva
 sáncokkal, árkokkal vették körbe
 geometrikus elrendezés
 kívülről meg van erősítve
 szervezett rendben voltak elszállásolva a katonák

35
 o (sorkatonaság))
 Római hadsereg  A HÓDÍTÓ hábroúk hadserege
o mindenki köteles katonáskodni  besorozás
 egy időszakra, nem hivatásszerűen  sorozott polgárhadsereg
 mindenki viszi a saját felszerelését (csak a fő 5 class)(talán?)
o javadalmazás
 nem volt kiépített rendszer
 főleg zsákmányszerzés
 néha zsold
o 2 rész
 római rész
 szövetségesi rész
 nagy különbség nincs
 azonos, vagy hasonló nyelv
 ugyan az irányítja
 DE! mégiscsak két rész
o alapegység: legio (kb. 4500fő)
 nem önállóan áll a csatában
 manipulusra tagolták
 ez a hadsereg alapegysége


o a kis kék ábra:
 az egész a legio ( a hosszú kéket leszámítva)
 a kis téglalapok a manipulisok
 Kr. e. 2. század végén megváltozik
 a római polgárok már nem akartak katonáskodni
 több elhúzódó háború
o Kr. e. 113-101: kimber-teuton háb
o Kr. e. 112-105: Iugutha elleni háború
o sokkal kisebb államok  simán le kellett volna őket verni
 eredmény: Caius Marius átszervezi a hadsereget
o az Iugurtha elleni háborúba már önkéntes alapon vitt
katonákat
 emiatt zsoldot fizet a katonának  hivatásos katona
 ezért már nem a gazdagok adják a
hadsereget, hanem a szegényebb rétegek 
ők így szereznek lóvét
 végkielégítést is fizet
 általában föld
o szervezeti átalakítás:
 3 manipulust összevon: cohors lesz
 így már cohorsokból áll a légió
 a manipulusok nagyon jók voltak a
hegyvidéken a falanx ellen

36
 o mint a hellének ellen
 de a kimberek meg Iugurtha már egy nagy
mindentbele rohammal támad  itt már egy
nagyobb ellenállást kifejtő nagyobb egység
kell: cohors
o ezek az átalakítások majd a császárkorban teljesedik ki igazán
 Augustus állandó hadsereget hoz létre
o a hadsereget a tartományokban helyezi el
 ez alapján osztjuk fel a tartományokat
 ahol van hads. az császári
 ahol nincs az szenátusi
 Római hadsereg Marius után
o hadsereg feladatai közé tartozott az útépítés, rendészet, építkezés stb. a
katonáskodás mellett
o védi a birodalmat
o Augustustól a 3. század második feléig
 Augustus megalapítja a zsoldos hadsereget  a római birodalom határának
mentén sorakozik fel  kevés katona a birodalmon belül
 ez a katonai vonal a Limes
o ez sokszor természeti elemekre támaszkodott, de sok helyen
mesterséges építmények is voltak
o ennek mentén táborok
 2 egység
 legio
o római polgárokból álló, zsoldos, nehézfegyverzetű
gyalogosság
o kb. 4-6000fő
o összesen 25-30db
 Auxilia -segédcsapatok
o annyian vannak mint a legiosok
o mindenféle ember van benne
 lovas, gyalogos, speciális alakulatok
 állandó zsold
 meghatározott szolgálati idő
 Limest nem nagyon lehetett áttörni  nem volt szükség a részletes
védelemre
 de a 3. századtól támadások  újjá kell szervezni
o 3. század közepétől átalakulás
 a határmentén kevesebb és kisebb legiók
 központba mozgó, többnyire lovas hadseregek  ők mennek oda, ahol gáz
van  könnyebben mozognak, mennek oda
 elkülönítik a katonai és polgári igazgatást
 dux, magister militum a katonaság élén
 hadsereg Pannóniában
o Duna vonalán sorakoztak fel
 a birodalom külső határa
 Vespasianus után megkezdődik a hadsereg reformálása
 limes

37
 o ennek a mentén 4 legio állomásozott Pannóniában
 Aquincum, Briegtoi, Carnuntum, Vindobona
 a köztük lévő területeket segédcsapatokkal védték
 auxiliaris csapatok
 ezek alktoják a legiok mellett a helyőrséget
o ez a limes lett a városiasodás fő tengelye

A birodalom szétesése, Constantinus császárságától a Nyugat-Római Birodalom bukásáig

A birodalom felosztásai: tetrarchia, Nagy Theodosius

Constantinus halála után fiai felosztották egymás között a birodalmat
- I.Constantius kapta a nyugati területeket,
- a keleti és középső területeket pedig II. Constantinus és Constans.
- Constans azonban végzett II. Constantinusszal, így megint kettős császárság alakult ki (340-350).
Tetrarchia: A Római Császárság néhány évtizedig működő kísérlete volt a birodalom irányítására. Kialakítása és
hibamentes működtetése Diocletianus nevéhez fűződik, egyeduralomra törő utódai megbénították és
egyeduralommá alakították a rendszert.
Nagy Theodosius (379-395)
- Gótokkal szerződést köt, azok majdnem önálló államot kapnak.
- Belső rend gyengült, a nagybirtokosok hatalma megnőtt.
- Theodosius halála 395-ben bekövetkezett, a birodalmat megosztva két fiára Arcadiusra és Honoriusra bízta.
- Ezzel az egységes Római birodalom megszűnt ettől kezdve Kelet-római és Nyugat-római Birodalmak
léteznek. Ezek gyakran szemben álltak egymással.

Constantinus és Valentinianus dinasztia

II. Constantinus:
• 337-től a keleti birodalomrész uralkodója ,350-361 egyeduralkodó
- Belső és külső helyzetek fokozódnak, a császár társuralkodókat vesz maga mellé.
- Iulianusnak kezdetben nem sikerült megszerveznie a Rajna vonalán húzódó határ védelmét, majd fordulat
állt be, és 357-ben az argentorate-i (Strasbourg) csatában legyőzte a germánokat és az alemannokat, ezzel
biztosította a határszakaszt. Ezek után katonái császárrá kiáltották ki.

III.Valentinianus (424-455)
Uralkodása alatt az afrikai válság fokozódott.
- Császár szerződéssel próbálta megtartani a területet, de 439-ben a vandálok beveszik Karthagót.
- Hunok fenyegető közelsége
- III. Valentinianus 454-ben megölette a hunok ellen győztes hadvezérét Aetiust.
- A császárt pedig 455-ben Aetius egykori katonái ölték meg. Ennek hírére a vandálok megindultak Itália
ellen és 455-ben elfoglalták Rómát, és kirabolták Itáliát, de Sardíniát és Corsicát a Vandál Királysághoz
csatolták. Így Róma összeomlott. Császárok váltják egymást, Maiorianus volt az utolsó aki helyre akarta
állítani a birodalmat.473-ban a pannóniai származású Orestes, fiát Romulust nevezte ki császárrá 474-ben.

38
 Odoaker germán vezető ekkor követelte Itália felosztását, amikor ezt megtagadták tőle elüldözte Romulust
saját birtokára internálta, apját pedig megölte. A császári jelvényeket pedig a keleti császárnak Zenónak
küldte el. Ezzel elbukott 476-ban a Nyugat-Római Birodalom.

Külső fenyegetések: germánok, perzsák, hunok

- A germán törzsek betörtek a birodalomba, majd megszállták az alpesi tartományokat és Itáliát is.
- Tartani kell a hunoktól, nincs messze a központjuk a nyugat római birodalomtól. Az egész Kárpát-medence
a befolyási övezettükké vált. Jelentősebb vezetőjük Attila volt.
- Constantinus idején perzsák elleni védekezés

Nyugat- Római Birodalom: Stilicho, Aetius, Ricimer

Aetius: a hunok ellen győztes hadvezér
Germán államok létrejötte: gótok

 Constantinus (306-337)
o dominatus korabeli
o eleinte több császárral párhuzamosan uralkodik, majd egy kézben összpontosíti a
hatalmat
o csata a Milvius-hídnál (312): „E jelben győzni fogsz!”
 krisztusi jelenés  krisztusi fordulat
o kereszténységhez való viszony megváltozik
 313: milánói edictum: vallási türelem
 325: niceai zsinat
o új főváros alapítása: Constantinopolis
 eddig a császárok utaztak, változtatták helyeüket  Constantinus létrehoz
egy második Rómát
o császári bürokrácia kiépítése
 perzsák ellen háborúk
 Kr. u. 3. században stabilizálódik a birodalom helyzete
o mindenféle reformok
 Kr. u. 4. sz.: gótok betelepülésének kezdete
o 378: döntp ütközet  római vereség  Róma elveszíti az irányítást a gót betörések
felett
 Nagy Theodosius
o úr. 379-395
o Gratianusszal (383-ig)és II. Valentinianusszal (392-ig) közös uralkodás
 hiába van több császár, Theodosius a legerősebb
o próbálja megoldani a gót helyzetet
 először békét köt a perzsákkal
 leszámol az ellen császárokkal: Magnus Maximus, Flavius Eugenius
 egyedül uralkodik: 394 szept.- 395. jan
 Gótok helyzetét rendezi a Balkánon
 letelepíti őket a birodalmon belül  már csak névlegesen a császár
az uralkodójuk  viszonylag nagy a függetlenségük a társadalmon
belül
o keresztény hit támogatása
 igazából itt lesz keresztény az egész birodalom

39
 o végrendelétebn megosztja a birodalmat
 Honorius nyugaton, Arcadius keleten kap területet
 ez a feloszlás véglegessé válik
 a birodalom megésztása
o korábban is volt olyan, hogy felosztották a birodalmat, de igazából a 3. századi
katonai anarchia után lesz ez jellemző
 sokszor egymás ellen vannak ezek a részek és azok császárai
o az, hogy a birdalom több kézben van, állandósul
 társcsászárok vagy ellencsászárok irányítják a birodalom különböző területeit
o központi erőforrásokat helyileg is fel tudták használni
 sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudott reagláni a birodalom
o a birodalom a korbeliek szerint mindig egységes, nem megosztott
 csak a császári hatalom gyakorlása nagy
 még a 400as évek közepén is
 Codex Theodosianus
o megpróbálja a római jogot egységessé tenni
o II. Thaodosius és III. Valentinanus 429-es renletete
 össze kell gyyűjteni minden császári rendeletet I.
Constantinustól II. Theososiusig
o a rendelet életbe lép a birodalom minden területén 
törvényalkotásban egységesek
 közös támadások is
o vandálokkal szembeni közös fellépés (431, 441)
 sikertelen, de mégis együtt támadnak
 a megosztott birodalom
o Nyugat-Római birodalom
 főváros: Ravenna
 Róma csak szimbolikus központ, a közigazgatási kp. Ravenna
 germánok elkezdenek betelepedni (gótok, burgondok, vandálok)
 Germán királyságok létrejötte a birodalom területán belül  szövetségesek a
rómaiakkal  önállóak
 így a rómaiaknak kevés beleszólásuk van abba, hogy mit csinálnak
 a gótok is áttelepednek nyugatra a Balkánról
o Kelet-Római Birodalom
 főváros: Constantinopolis
 hunok
 határon kívűl vannak
 éves adófizetés
 gazdagabb, népesebb tartományok
 Egyiptom, Syria, Kis-Ázsia
 a katonai szereplők nem olyan súlyosak  a polgári közig. tudja
ellenezni azt
 Nyugat-Római birodalom bukása
o 410: Róma elfoglalása (gótok)
 megrázza a birodalmat
 „világvége hangulat”
 mindenki megrendül
 legutóbb Kr. e. 390/387ben foglalták el Rómát (gallok)

40
  nagy törés, hogy egy idegen törzs elfoglalja a birodalom eszmei központját
o 455: Róma vandálok általi elfoglalása
 a gótok csak területi nyomásgakorlásnak használta az elfoglalást  a
vandálok kifosztják Rómát
 nekik területi igényük már nincs
o 474: Iulius Nepos a császár (480-ig él Dallmatiában)
o 475: Orestes elüldözi Iulius Nepost és saját fiát teszi császárrá: Romulus Augustulus
o 476-ban Odoacar csapatai élén fellázad megölik Orestest  Romulus Augustulust
megfosztják a hatalmától  Odoacar felveszi az Itália királya címet  hagyományos
ekkor BUKIK MEG a Nuygat-Római birodalom
 Ravenna
o 402/404-tól a nyugati-római császár székhelye, a nyugati birodalom fővárosa
 elsősorban a jobban védhetőség miatt
o mozaikok
 katonák: nuygato területek visszaszezése
 jogászok: jog összeszedése (?)
 papok: templom építése (?)

Általánosságban

 Nyugati területek
o Honorius (395-423)
 Theodosiust két gyengekezű fia követte a trónon, helyettük azonban a
gyámjuk kormányzott, hiszen nem sikerült megtartani a birodalom egységét.
 A nyugati területeken Honorius (395-423) a vandál Stilicho, mint egyesített
lovassági és gyalogsági parancsnok (magister utriusque militiae), keleten
pedig Arcadius (395-408) nevében kegyencek uralkodtak.
 A birodalom részei szembe kerültek egymással, a helyzetet az illyricumi
rendezetlen határkérdés is súlyosbította. Problémát jelentett továbbra is a
nyugati gót kérdés.
 A gótok vezetője Alarich lett, aki Epirust szerette volna területeikhez
csatolni. A constantinopolisi udvar megvesztegette a gót vezetőt, ami egy
időre lecsendesítette a problémát. Nyugati területeken pedig egy afrikai
helytartó, Gildo okozott problémát. Felkelést robbantott ki 395-398 között,
ez pedig veszélyeztette a gabonaellátást, ezért minden katonai erőt ennek
leverésére küldtek.
 Ezért a Balkáni-félsziget védtelen maradt. A vizigótok betörtek Itáliába
(401), itt kiegyeztek Stilichóval és elfoglalták a Száva melletti zónát. A
nyugati császári székhelyet ennek hatására áthelyezték Ravennába.
 A germán törzsek betörtek a birodalomba, (Radagaisus) és átkeltek a
Dunán, majd megszállták az alpesi tartományokat és Itáliát is. A
letelepítésük nem lehetett megakadályozni, főleg a 406-os újabb hullámuk
után, mert akkor sokkal nagyobb számban érkeztek pl.: germánok,
kvádok, vandálok. Gallia és Hispánia nagyobb részét is elfoglalták, ezért a
rómaiak kénytelenek voltak Britanniából és a Duna térségéből csapatokat
elvonni. Ezzel elvesztették Pannóniát, melyet a hunok foglaltak el.
 A Galliát és Hispániát megszálló germánok, a helyi lakosság körében
népszerűek lettek, mivel a colonusokat meghagyták eredeti helyükön,
kevesebb adót is kértek, ezen területek elvesztek így a császári
adminisztráció hatásköre alól. Gallia területén emellett még kiújult a
bagaudák fegyveres mozgalma, melyhez rabszolgák és colonusok is

41
 csatlakoztak. A császári kormányzat Alarich közelsége miatt nem tudott
katonai hadműveleteket véghezvinni, ezért a törzseknek megadták a
kiváltságos statust (foederati) és az összes, a térségben rendelkezésre álló
földterület egyharmad részét. (tertia harmad elv; burgundok Rajna
mentén, vandálok és alánok, Hispánia déli része).
 Honorius környezete Stilichót a barbárokkal való összejátszással vádolták
meg, majd összeesküvés szövődött ellene és kivégezték. (408). Ennek
hatására barbárellenes hangulat uralkodott el. Alarich Itália területén
követelt a népe számára területeket, mivel ezt megtagadták 408-ban
ostrom alá vette Rómát, ellencsászárt választott meg, végigdúlta Itáliát
majd pedig 410 augusztusában elfoglalta Rómát. Halála után utóda
Athaulf Galliába nyomult be, kiegyezett a császári hatalommal és népét
Burdigala (Bordeaux) körül telepítette le. Ezzel újabb germán királyság
jött létre, Honorius a gótok megnyerése érdekében még lányát is a gót
királyhoz adta. A gótok nem elégedtek meg ezzel a területtel ezért elfoglalták
a Tolosa körüli területeket azt megtették székhelyül és létrehozták a Vizigót
Királyságot. Honorius meghalt 423-ban. Utóda III. Valentinianus lett.
 III. Valentinianus (424-455)
o Uralkodása alatt az afrikai válság fokozódott, a circumcelliók folyamatos
támadása miatt a központi hatalom végleg meggyengült.
o Az afrikai helytartók önállóvá váltak, 428-ban pedig Bonifatius Mauretiania
provincia helytartója saját hatalma megtartása és kiterjesztése érdekében
magához hívta a vandálokat. 429-ben átkeltek Afrikába, de nem segítség céljából,
hanem azért hogy meghódítsák a területeket.
o A római uralom így ellenállás nélkül omlott össze. A császár foedus szerződéssel
próbálta a területeket megtartani, de a vandálok (Geiserich) elfoglalták
Karthágót 439-ben.
o Békét kötöttek a rómaiakkal, a rómaiak elismerték az új Vandál Királyságot,
ezzel összeomlott a birodalom élelmiszerellátó területe.
o A 440-es években azzal, hogy Aetius (gyalogsági és lovassági vezető) a stabilitás
érdekében elismerte az új területek pl.: vizigótok Gallia, Hispánia, frankok
Rajna vidéke, kvázi autonómiáját és lemondott Britanniáról, Pannóniáról és
Afrikáról a nyugtai birodalomrész csak Itáliára korlátozódott.
o Ettől az időszaktól fokozottan kellett tartani a hunok törzsszövetségével,
központjuk ugyanis nem messze helyezkedett el a nyugati birodalom részétől. Az
egész Kárpát-medence a befolyási övezettükké vált. Jelentősebb vezetőik: Ruas,
Bleda, Attila.
 A 400-as években a támadásaik még a Kelet-Római Birodalom felé
irányultak, de ezt hadisarc fizetésével sikerült elhárítaniuk.
 451-ben Attila azzal az ürüggyel indult meg a nyugati területek mellett,
hogy Honorius császár előzetesen neki ígérte oda a lánya kezét.
 A germánok verték vissza a támadását 453-ban (catalaunumi sík).
454-ben pedig Attila meghalt ezzel a hun birodalom felbomlott.
 III. Valentinianus 454-ben megölette a hunok ellen győztes hadvezérét
Aetiust.
 A császárt pedig 455-ben Aetius egykori katonái ölték meg.
o Ennek hírére a vandálok megindultak Itália ellen és 455-
ben elfoglalták Rómát, és kirabolták Itáliát, de Sardíniát
és Corsicát a Vandál Királysághoz csatolták. Így Róma
összeomlott.

42
 o A császár halála után II.Theoderich vizigót király függetlenítette magát, a
burgundok elfoglalták Burgundiát. Dalmáciában pedig helyi uralkodók kerültek
hatalomra.
o Itáliában császárok váltották egymást Maiorianus (457-461) az utolsók között volt,
aki megpróbálta a rendet helyreállítani, de elbukott.
o 473-ban a pannóniai származású Orestes ragadta a hatalmat magához és fiát
Romulust nevezte ki császárrá 474-ben.
o Odoaker germán vezető ekkor követelt Itália felosztását, amikor ezt
megtagadták tőle elüldözte Romulust saját birtokára internálta, apját pedig megölte.
A császári jelvényeket pedig a keleti császárnak Zenónak küldte el. Ezzel
elbukott 476-ban a Nyugat-Római Birodalom.
 Keleti területek
o Arcadius (395-408)
 A keleti területeken ezzel szemben a kegyenceknek sikerült megóvni a
birodalom egységét, és a hadvezéreket visszafogni.
 A birodalom rész védelmét germán zsoldosokra bízták, de helyi törzsek
segítségét is igénybe vették. Róma bukásán okulva Constantinapolist
háromszoros fallal vették körül és megerősítették.

43
 Pannonia és a Duna-vidék a Római Birodalomban
 Augustus: Res gestae divi Augusti
o egyik legfontosabb forrá a korai császárkorról
o pannóniai törzsek meghódítása
o azt mondja, hogy elérték a Dunát
 nem tudjuk h a mai Mo területén-e vagy Belgrád környékén-e
o Augustus idején a birodalom látókörébe kerül Pannónia és a Dunáninnen, de nem
tudjuk pontosan, hogy melyik terület
 történeti áttekintés
o Kr. e. 3. században már harcolnak a Rómaiak a horvát tengerparton
 kalózok ellen
 a makedón háborúhoz felvonulási terület
o Kr. e. 35-32: Száva vidék elfoglalása
 cél: biztosítani a balkáni felvonulási útvonalat
o Kr. e. 12-9: pannon törzsek meghódítása
 valószínúleg erre utal Augustus a Res gestae divi Augustiban
 elsősorban a germán hadműveletek biztosdítására, támogatására támadják
meg a pannon törzseket
o Kr. e. 6-9: pannon-dalmata törzsek lázadása
 ezek után nem voltak belső felkelések
o Kr. u. 14: Emona alapítása
 ma Ljubljana
o Kr. u. 50: Savaria alapítása
 Szombathely
 elsp colonia pannónia területén (Emona után)
o Nero idejére biztosan létrejön Pannónia, és biztosan elérik a Duna magyar szakaszát
is
o Kr. u. 89: Aquincum állandó helyőrsége a legio UU Adiutrix
 4 legio egyike???
o Kr. u. 101-102, 105-106: Traianus dák háborúi
o Kr u. 167-180: a markomann-quad háború
 Pannóna és Dacia virágkora eddig tartott
 eddig fejlődött, alakult

44
  ez a háború eléggé megtöri a birodalmat
 pont egy nagy járvány után
 kihasználhatják a germán törzsek a birodalom megrendülését
 a rómaiak nyerik meg
 ezt követi egy második virágkor a térségben
o Septinius dinasztia során
 Pannóniai legiók segítségével kerül császári székbe
vmelyik  támogatja Pannóniát
o Kr. u. 271: Dacia feladása
o Kr. u. 451????: Pannónia feladása
 Tartományi igazgatás
o Pannóniát Kr. u. 106-ig egy területként irányítják
o Kr. u. 106: felostják Pannóniát
 oka:
 a déli térségben germánok laktak
 keleten szarmaták vagy jazigok helyezkedtek el  iráni nyelvet
beszélvő lovas törzsek
 a két tartomány két különböző szomszédokkal nézett szembe
o Panninua Inferior: Alsó-Pannónia
 Keleti terület
 Aquincum székhellyel
o Pannónia Superior: Felsó-Pannónia
 Ausztria keleti része, Mo Nyugati része
o a két provincia két külön ellenfelekkel néz szembe
 1+3 legio, 214-től 2+2
o Diocletianus változtatásai
 sokkal több provinciát hoz létre
 a provinciák fölé is tesz egyes tartományi egységeket
 Pannóniában
o Pannonia Valeria
o Pannonia Secunda
o Pannonia Prima
o Savia
 ennek a reformnak a következménye, hogy míg eddig a tartományi
igazgatás 1 lézben a helytartó kezében egyesül, addig innentől
kezdve már csak a polgári feladatokért felel
 Borostyánút
o Észak-Itáliától a Balti-tengerig húzódik
o ezen az útvonalon érkezett Rómába a borostyánkő
o a borostáynkőről Tacitus ír
 a helyi törzsek nem keresik az eredetét
 aestius törzsekről beszél  lehet hogy az észtek azok
 Hadsereg
o Duna vonalán sorakoztak fel
 a birodalom külső határa
 Vespasianus után megkezdődik a hadsereg reformálása
 limes
o ennek a mentén 4 legio állomásozott Pannóniában

45
  Aquincum, Briegtoi, Carnuntum, Vindobona
 a köztük lévő területeket segédcsapatokkal védték
 auxiliaris csapatok
 ezek alktoják a legiok mellett a helyőrséget
o ez a limes lett a városiasodás fő tengelye
 Aquincum
 Savaria
o Kr. u. 43: colonia Claudia Sabariensium
o Claudius alapítja
o lakosság:
 kezdetben katonák, de a borostyán út miatt sok kereskedő érkezik a
településre
o Felső-Pannónia vallási központja
 nem a provincia kp-jában rendezik
o Kr. u. 441-445: hunhódítás
o Kr. u. 456: földrengés
 ez a két oka annak, hogy a város megszűnik római városnak lenni
o ma Szombathely
 Egyéb
o Scarbantia Mithraeum
 Scarbantiai
 valami vallási cucc
o Balácapuszta
 Balaton északi részén
 itt sok villagazdaság működött
 villagazdaság
 Pannónia jelentősége
o földrajzi-stratégiai helyzet
 közel Itáliához
 akár 10 nap alatt is Rómába lehet érni innen
o  birodalom védelme érdekében nagy létszámú hadsereg
 keletre vezető szárazföldi útvonalak
o gazdaságilag nem jelentős tartomány, de földrajzi helyzete miatt fontos hely
 sok császár is száramzik innen
o jelentős külső nyomásnak van kitéve
 önmagában nincs elég erőforrása arra, hogy ezt kivédje
 így az az érdeke, hogy a birodalomból csoportosítsanak át ide
pénzeket
o így a császár közelébe helyezkednek a fontos emberek 
hogy később ők lehessenek császárok
 ezért sokan számraznak innen

46
 o
 Dacia
o dák törzsek laktak itt
 Kr. e. 1. század: Burebista dák király királyságot hoz létre
 regionális hatalommá válik
o  Iulius Caesar is tervez ellene hadjáratot  nem valósul
meg
 területe Erdély és az Alföld keleti része
 Domitianus ellen háborúk 85-től
 megoldás: Traianus császár dák háborúi
o 101-102, 105-106
 megszerzi Daciát
 3 provinciából áll
o fontosabb városok:
 Napoca (Kolozsvár)
 Apupum (Gyulafehérvár)
 Porolissum (Mojgrád falu, Zilah város mellett)
 Potaissa (Torda)
o nem egy fontos tartomány
 egyedül a határvédelmi szerep a lényeges
o 1 fontos dolog: aranybánya
 Alburnus Maior (Verespatak)
 fennmaradt egy jó forrásanyag
o viaszostáblák
 szerződések elsősorban
o itt is voltak légiók

47
 Iustunianus restaurációs kísérlete, Róma öröksége

 A birodalom visszahódításának kísérlete Iustinianus alatt

o a császárok mindig császárnak nevezték megukat, hiába van több, hiába már terület
felett gyakorolja a hatalmat  eszmeileg az egész birodalom felett ő uralkodik, hiába
csak pl. Keleti-bir vezetője, nyugaton is ő uralkodik  ugyan mindenki baszik rá
nyugaton
o 533: béke a Szászánida (Perzsa) birodalommal
 fent tudja tartani uralkodása alatt
 ez a keleten rendezett helyzet lehetőséget ad a nyugati visszahódításoknak
o 533-534: Vandál királyság legyőzése, meghódítása (Észak-Afrika, Karthágó)
 a vandálok agresszívek a keresztény papság ellen  így a hit miatt is
támadtak
 a vandálok azok, akik a meghódított területen kis népességet jelentenek
o 535-552: keleti gótok elleni háború, Itália visszafoglalása
 sokáig elhúzódik a kezdeti sikerek ellenére
 de sikerül Iustinianusnak visszafoglalnia Itáliát
o 552: Dél-Hispania visszafoglalása a nyugati gótoktól
o fő hadvezérek: Belisarius, Narses
o eredmény
 rövid időre ismét római fennhatóság a Földközi-tenger medencéjében
 azért rövid életű, mert az arabok hamarosan úgyis elfoglalják Afrikát
és aztán jönnek tovább
 belső ellenállás a hódításokkal szemben

48
  vandál területeken
 hatalmas pénzügyi erőfeszítésekbe került
 „Corpus Iuris Civilis” -a Iustinianusi jogi kodifikáció
o összeszedi a római jogot, rendszerezi azt
 eddig nem voltak összeszedve
 sokszor különböző nyelveken voltak írva a törvények
o 529-534 között állítják össze
 Codex Iustinianus
o az európai jogrendszer erre alapozva fejlődik később, ebből alakul ki
 pl. köz és magánjog felszotása, értelmezése ezen alapszik
 Haghia Sophia építészeti emlék
o Isztambul
 ezekről kellenek évszámok, tartalmak, jellemzők
 latin nyelv
o ma is használatos
 orvoslás
 római számok
o sok évszázadon keresztül egyes államok hivatalos nyelve
 Mo-é 1844ig
 irodalom, kultúra
o Marcalus színház
o irodalmi élet
 aranykor: Cicero és Augustus kora
 történetírás: Sallustius, Livius
 költészet: Horatius, Ovidius
 eposz: Vergilius: Aeneis
 ezüstkor:
 Kr. u. első század
 Tacitus: Évkönyvek (Annalis)
 Suetonius: Caesarok élete
 Martialis: ma érvényes epigramma fogalmának kialakítója
 római jog
 politikai berendezkedés (elvei, mintái) stb….
o fékek és ellensúlyok
 collegialitas
 2 van mindegyikből
 van amelyik meg tudja akadályozni
 néptribunus ellensúlyozza a consult
o mikté politea
 megosztott államforma
 Polübiosz
 szerinte 3 államforma:
o monarchia
o arisztokratikus
o demokratikus
o de! Róműban mind3 vegyül  mikté politeia  Polübiosz
ebben látta a sikert
 Montesquieu is erre alapozza elvét

49
  szerinte a hatalmi ágakat több kézbe kell
tenni, az ágaknak szét kell válniuk és el kell
különülniük
 felvilágosodás
 elvét leírta, alapjául a brit monarchiát hozta
és az ’Elmélkedések a Rómaiak nagyságának
és bukásának okairól’ c. mű alapján Rómát
o a Rómaiak nem egy kézben
összpontosították a hatalmat  ez a
nagyságuknak az oka
o ezt veszik mai napig alapul a
demokráciához
o bürokratikus dolgok
 naptárreform
o Romulusnál: 10 hónapos holdév, Numa Pomplilius (Róma 2. királya) után 12 hónapos
holdév  355 nap  nagy eltérések, amiket meghatározott időközönként februárhoz
néhány napot csapva igazítottak meg  de hosszútávon nem jó  megoldás kell:
o Kr. e. 46, Szószigenész
o egyszer 445napos év az eltérés kiküszöbölésére
o 365 napos év (Kr. e. 45 jan. 1-től)
 szoláris év
o minden negyedik év 366 nap
 febr. 24: szökőnap

50