Barthes: A műtől a szöveg felé

- változás a nyelvről való elképzelésben -> változás az irodalmi műről alkotott képben

- interdiszciplináris kutatás = nyelvészet, az antropológia,, a marxizmus, és a pszichoanalízis

találkozása

- a marxizmus, freudizmus és strukturalizmus közös erőfeszítései is megkövetelik az irodalom

esetében a skriptor, az olvasó és a megfigyelő (a kritikus) viszonyának relativizálását

- új tárgyi igény = szöveg

1. a szöveg nem meghatározott tárgy

- a szöveg a műtől nem válaszható el

- különbség: különbség a következő: a mű konkrét, egy könyvhelyet tölt ki (például könyvtárban); a

Szöveg ellenben egy módszertani mező.

- Lacan: valóság, valós. Az egyik látszik, a másik megnyilvánul

- a szöveg keresztülvág, csak cselekvésben taptaszalható meg

2. a szöveg nem áll meg

- nem műfaji felosztás része

- magába foglalja a határok megtapasztalását

- a szöveg mindig paradox

3. a Szöveget a jellel való viszonyában közelítjük meg és éljük át, addig a mű egy jelöltre vonatkozik

- kétféle jelentési mód: a mű, mint filológiai tárgy / marxista, pszichoanalitikus, tematikus tárgy

- a szöveg a jelölt vég nélküli elhalasztódását végzi

- a szöveg késleltető

- metonimikus logika: asszociációk, kapcsolódások és utalások mozgása szimbolikus energiák

felszabadulásával jár.

- a szöveg radikálisan szimbolikus, a mű mérsékelten

- a szöveg struktúrált mint a nyelv, de lezáratlan

4. a szöveg plurális

- redukálhatatlan pluralítás

- a szöveg nem jelentések egymás mellett létezése, hanem átjárás, keresztülvágás; vagyis nem az
értelmezés felel meg neki, legyen az bármilyen liberális, hanem a robbanás, a szétterjedés

- a szöveg csak különbségként létezhet

- intertextualítás

- anonim idézetek

5. a mű a leszármazás folyamatának fogja

- külvilág általi meghatározottság

- kapcsolódás a szerzőhöz

- művek egymásra következése

6. a mű a fogyasztás tárgya

- ízlés alapján történő értékelés, nem valódi értékek alapján

- írás és olvasás folyamata összekapcsolódik

7. Gyönyör

- fogyasztás élvezete

- A Szöveg viszont a gyönyörhöz (jouissance), az elhatárolódás nélküli élvezethez kapcsolódik.

- a Szöveg elmélete metanyelvi beszédben nem kifejthető

Eichenbaum - Gogol köpönyege

- felépítés függ a szerző hangjának szerepétől

- kiegészítő szerep, vagy elbeszlő?

- motívumok összefonódása és indoklásuk

- elbeszélés modora = komikus hatás

- ha kivesszük az apróságokat, a novella szétesik

- 1. mesélő és 2. ábrázoló. Az elsőre a tréfák, értelmi szóviccek stb. jellemzők; a második a szómimika
és -gesztus fogásait alkalmazza,

- Gogolnál a kompozíciót nem határozza meg a téma

- a gogoli szöveg alapja - az elbeszélés, hogy a szöveg élő beszédképekből és beszédemóciókból

tevődik össze.

- nevettetés: hangsúly, nevek

- a téma másodlagos, statikus

- hangsúly a nyelvi játékon

Az elbeszélés módszerei:

- szójátékok, toldalékok

- vezetéknév segítségével felépített szójátékok

- abszurdumig fokozás vagy a logikaellenes szókapcsolat módszere

- hanghatás módszere

- körmondatok átlagos beszéd helyett

- a szókészlet ellent mond a körmondat szerkezetének

- a szereplők keveset beszélnek, ha mégis, sosem keltik a hétköznapi beszéd benyomását

- nevetés és szomorúság keveredése

A módszerek kapcsolódásának típusai

- összeütközés, megszakítás - éles hangváltás.

- tárgyilagos bevezetés

- hirtelen megszakad és a mesemondó epikai hangvételét

- másféle hang váltja fel - a túlzott ingerültségé és a maró gúnyé

- rögtönzés benyomása keletkezik - az eredeti szerkezetet nyomban holmi kitérések bontják meg

- grotesztkség, szentimentalizmus

- a groteszk stílus megköveteli: a cselekmény kis világban játszódik, az apróságok ebben a kis világban
megnőjenek

- A hivatalnokról szóló anekdotában Gogol éppen ezt a fantasztikusan korlátolt, zárt gondolat-, érzés-
és vágykészletet becsüli, amelynek

szűk határai között a művésznek módja van eltúlozni a részleteket és megbontani a világ szokásos
arányait.

- az elbeszélés végén visszatért a kezdeti, komikus elbeszélésmód

Hermeneutika, diákbefogadó, irodalomtanítás

- a művszöveg nem azonos az esztétikai objektummal

- a felidézett világ csak az olvasóban jön létre

- a háttér meghatározza a műértelmezést

- recepcióesztétikai megközelítés

- nem lehetséges magát a "művet" tanítani, mindig valamilyen értelmezést tanítunk

- metanyelvi szempontból közvetítjük

- hermeneutikai irodalomtanítás: nincs egyetlen, végérvényes értelmezés

- jelzett kiindulás, de nyitva hagyott kérdések

- kronólógikus elrendezés előnyök és hátrányok

előnyök: a társadalmi folyamatok, egymásból következő stílusok átláthatóbbak

hátrányok: egyéni és életkori sajátosságok, érdeklődés, befogadás

- szövegértés, szövegfeldolgozás

- archetípusok alkalmazása, mint tananyagelrendezési elv

- négy novellaértelmezési modell

1. Fogjuk föl az elbeszélés cselekményét problémamegoldásként!

2. Fogjuk föl az elbeszélést állapotváltozásként!

3. Fogjuk föl az elbeszélést átértékelődési folyamatként!

4. Fogjuk föl az elbeszélést ellentétek rendszereként!

- olvasás, értelmezés, kritika három fázisa:

- az elemzés sose lehet öncélú.

- az olvasó tudatosan távolodjon el az eseményektől

- több értelmezési modell

- egyéni/csoportos

- önálló kritika megfogalmazása

- szövegalkotás gyakorlása

- befogadástörténeti megközelítés

- Ha ugyanis a diák a befogadástörténet vizsgálata során azzal találkozik, hogy különböző okos
emberek különböző korokban másként és

másként értették az adott művet, akkor feladhatja a végleges és kizárólagosan érvényes értelmezés
elsajátíthatóságának és birtokolhatóságának illúzióját, s ezzel maga is bátorítás kap egy újabb
értelmezés létrehozására

Jackobson - A nyelv két aspektusa

- a nyelvi egységek kombinálhatóak, hiearchiába rendezhetőek

- elrendezés két módja: kombináció és szelekció

- kombiánció, kontextualítás

- szelekció: az adott kódban összekapcsolt, de meg nem jelenő elemek

- kombináció: a kódban megjelenő elemek mindkét módon összekapcsolódhatnak

- a kontextus elemeit az érintkezés és a hasonlóság fokozatai kötik össze

- hasonlósági zavar: sérült szelekciós képesség, nem képes kontextust tulajdonítani a

szavaknak,képtelen a kifejezések metaforikus használatára

- érintkezés zavara: zavar a grammatikai kötőelemek használatában, működő szelekciós képesség

- metaforikus eljárás: egyik téméról áttérés a másikra hasonlóság alapján

- metanímikus eljárás: érintkezés alapján

- kiválasztás, kombinálás = az egyén nyelvi stílusa, preferenciái

- a költészetben motívumok határozzák meg

Freud metanarratívái

- - a cselekménynek metaforikusnak kell lennie

- az elbeszélés jellemzéséhez metonímára van szükség

- játék az idővel: a jelentés kialakulása is időt vesz igénybe, az olvasás ideje alatt bomlik ki

- az elbeszélés burkoltan mindig az ismétlődés állapotára törekszik

- az ismétlés visszatérést eredményez

- a változások a külvilág ingereinek hatására jönnek létre, és további ismétlések alapjául szolgálnak

- organikus és ösztön - a dolgok korábbi állapotát kívánják megőrizni

- tökéletességre való törekvés és kitaszítás folyamata

- életösztön és halálösztön szükségessége

- szövegenergia - felszabadulás

- befejezés vágy

Struktúra- jel- játék

- kétfajta interpretáció

- kezdet eredet megfejtése

a másik fenntartja a játékot, megkísérel az emberen túlra jutni

- ez a kettő összegeyzetethetlen