A fa szimbolikája

"A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a

világmindenség misztikus középpontja." (C. G. Jung)

A fa szimbolikája szerteágazó. A növényvilágban a fa (különösen az örökzöld) az

öröklét szimbóluma, ellentétben a periodikusan elhaló, majd újra nyíló virággal (Pál–Újvári
2001). Ebből alakulhatott ki az Élet Fája koncepció. A Lehner szerzőpáros szerint a fák voltak
az első növények, melyeket az emberek imádni kezdtek, hiszen a legnagyobb élő és növekvő
élőlénynek számítottak, valamint az idők kezdete óta jelen vannak. Az ember megtanulta,
hogy már nagyszülei, szülei idején is ott állt a fa, illetve az ő életét is végigkíséri. Látta
örökzölden, hullatni leveleit ősszel, kivirágozni tavasszal és gyümölcsöket hozni nyáron.
Látta, hogy a fa egyre erősebbé, szélesebbé és magasabbá válik. Megértette, hogy a fa
valószínűleg halála után is ott fog állni, s gyermekei, majd unokái is megöregednek mellette.
Nem meglepő tehát, hogy az emberek életében a fa az erő, a termékenység és az állandóság
szimbóluma lett. A fák a természet tökéletes példái a reprodukció és az örökkévalóság
csodájára (Lehner és Johanna, 2003).

A fa, mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb jelképe világfa vagy
kozmikus fa néven. A földben gyökerezik, míg törzse a földi életben él, ágaival pedig az égi
szféra felé nyújtózik, így a világ függőleges egységeinek összekötője. Segíti az alvilág, a földi
és az égi világ közti kommunikációt. A magyar népszokás életfája a lakodalmi
hagyományokhoz köthető. A feldíszített fa vagy faág az ifjú házasok termékenységét, életét
szimbolizálja. Emiatt szokássá vált, hogy a család bővülésekor fát ültettek, ezzel a
cseperedésével és erősödésével utalva a vitalitásra, viszont kivágása vagy kiszáradása,
pusztulása a halált jelenti. Emellett a fa terjeszkedő ágai a származási rendet szemlélteti a
családfaképeken (Pál – Újvári 2001). A fa motívum megjeleníti az egyéni életút
kibontakozását a gyökerektől (származási családtól) a törzsön és ágakon keresztül az emberi
léten túlmutató transzcendencia szükségletig.

Süle Ferenc úgy véli, hogy a fa az élet, növekedés, termékenység, az ember, az

építkezés és a struktúra egyesítésének is általános szimbóluma. Remek projekciós felület,
mivel a fa élete az emberi élettel állítható párhuzamba, ugyanazon fejlődési szakaszokon
megy keresztül, mint az ember: él, növekszik, fejlődik, majd öregszik és meghal. Valamint
struktúrája az emberi test-sémához hasonlít (1988). A pszichológia manapság is figyelmet
fordít erre az összefüggésre. A fának, mint természeti tárgynak igen erős felhívó jellege van az
identifikációra. A Szimbólumtár szerint is a természeti népek legendáiban az állatokhoz
hasonlóan lélek-jelkép, a személyek hasonmása is lehet (Pál – Újvári 2001). A fa rajzokban
ezért kiválóan ábrázolódhat az emberek személyisége. Ezen identifikációs-projekciós
folyamat mentén épül fel Karl Koch személyiségvizsgáló módszere, a Fa-teszt, ezen kívül a
két fa-teszt és a Ház-fa-ember teszt (Feuer 2000). A fa rajz egy adott személy saját magára
vonatkozó érzéseit jeleníti meg. Növekedése, környezetben való elhelyezése, kifejlettsége
szerteágazó jelkép rendszert foglal magában. Az ember környezetéhez való viszonyát,
önmagával szembeni mélyebb, kevésbé tudatos érzéseit mutatja meg, valamint általa
betekinthetünk a személyiség fejlődésének folyamatába, magán hordozza a múltbeli fájdalmas
események jegyeit (Vass 2011). A gyökér az egyén ösztönéletét szimbolizálja, a törzs a fő
életenergiák áramlásának csatornája, az érzelmi élet szimbóluma, míg a korona a szellemi,
intellektuális szférát testesíti meg. Ezért a fa rajzokon az ezen szintek közötti átmenet mutatja
meg, hogy az ember személyisége mennyire integrált.

Felhasznált irodalom:

Ernst Lehner, Johanna Lehner (2003): Folklore and Symbolism of Flowers, Plants and
Trees. Courier Corporation.

Feuer Mária (2000): A gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Pál József–Újvári Edit (2001): Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az
egyetemes és a magyar kultúrából. Balassi Kiadó.
Süle Ferenc (1988): a „Fa-rajz” teszt. in: mérei Ferenc - Szakács Ferenc (szerk.):
pszichodiagnosztikai vademecum. ii. Személyiségtesztek, 2. rész. Tankönyvkiadó, Budapest.
89-147
Vass Zoltán (2011): A képi kifejezéspszichológia alapkérdései – szemlélet és módszer.
L’Harmattan Kiadó, Budapest.