Szophoklész: Antigoné

 Thébai mondakör
A konfliktusos dráma

 jelenidejű → itt és most zajló

 viszonyváltás →a szereplők tetteiben és dialógusaiban, monológjaiban nyilvánul meg
→ viszonyváltás = konfliktus:
 főszereplő és köre ellenfél és köre
 az ellenfél kibillenti a dráma világegyensúlyát
 ebben a helyzetben a főszereplő nem tud élni → megszüntetés → helyreáll a rend
 cselekmény: a két szereplő tettei•
 a konfliktus mindig az adott kor központi kérdéseit feszegeti
Antigoné

 konfliktus: Antigoné és köre  Kreón és köre

 Antigoné el akarja temetni testvérét, Peiresziászt
 Kreón megtiltja ezt
 cselekmény: harc a rend helyreállításáért → tettváltás sorozat
A konfliktusos tragédia

 a rend visszaállítása → rendkívüli értékpusztulás árán:

•a főhős halála
•a főhős személyiségének összeomlása stb.

 tragikum: a néző ezt veszteségnek éli meg

 a tragikus hős:
→a befogadó számára magasztos értékeket képvisel (hagyomány, erkölcs, szeretet,
méltóság, önfeláldozás stb.)
→követendő minta → azonosulási lehetőség
→a hős halála = tragikus veszteség
→a tragédia nézőkre gyakorolt hatása: katarzis
Antigoné

 a rend visszaállítása: Kreón végül el akarja temettetni Polüneikészt

→ túl késő: értékpusztulás
•Antigoné öngyilkos lesz
•Haimón önmagát szúrja le véltelenül
•Eurüdiké bánatában megöli magát
→ a befogadó veszteségként éli meg Antigoné halálát → tragikus hős
A konfliktus

Hübrisz

 Kreón meggyőzhetetlen → gőgös

 saját hatáskörét az isteni törvények fölé helyezi

→ ezért a dráma végén bűnhődnie kell
→ az önmaga hatáskörét az istenek fölé helyező emberi gőg = hübrisz
Fátum

 Kreón bűne → elkövetett bűn → ezért bűnhődik

 Antigoné bűne → örökölt bűn: családja meg van átkozva

•nem menekülhet sorsa/a fátum elől → meg fog halni
Kreón és Antigoné érvrendszere

 Kreón:
• az első jelenetben lép színre:
→ összegzi trónralépésének körülményeit
→ kifejti elképzeléseit az új törvénnyel kapcsolatban
→ ezeket részletezi vitáiban: Antigoné, Haimón, Teiresziász
• érvelésének alapja: hatalma, uralkodói tekintélye, tévedhetetlenségének képzete

 Antigoné érvelésének alapja:

→ erkölcsi: a halottat el kell temetni
→ érzelmi: a testvérét szeretné eltemetni

 érveik szembeállíthatók egymással: TK. 129. old.

A dráma többi szereplője

 meghatározza őket, hogy a két szembenálló fél közül melyikhez csatlakoznak

Iszméné – Antigoné
a) Prologosz:
•Iszméné tisztában van a temetési rítus jelentőségével
•Vakmerőnek tartja Antigoné törekvéseit
•fél a fátumtól → családjára vetett átoktól
•Antigoné elszánt és rettentetlen → ellenségessé válik Iszménével szemben
b) 2.jelenet:
•testvéri szeretet és együttérzés → Iszméné sorsközösséget vállalna → Antigoné
elutasítja
c) Iszméné próbálja lebeszélni Kreónt
Haimón-Kreón
a) Haimón:
•késleltetve lép színre
•apa és fiú ellenét || testvérek ellentéte
•Antigoné érvrendszerét viszi tovább
•két újabb érv: →közvélemény
→figyelmezteti apját az elvakultságra
→indulatos vitab)
b) „Mást is megöl halála”:
→Kreón félreérti és fenyegetésnek veszi
Teiresziász és a kar
a) Teiresziász:
•egyenrangú a királlyal
•jós: beavatottja az isteni döntéseknek
•Kreón Teiresziász ellen támad: →emberi – isteni határ
→a jós istenekkel való kapcsolatát vonja kétségbe
→Zeusz hatalmánál is erősebbnek tartja döntését
•a jós kinyilatkoztat →Kreón felismeri a határátlépést → késő → bűn-bűnhődés:
erkölcsileg és lelkileg is összeroppan
b) A kar: kettős szerep
•a korábbi történések felidézése
•véleményformálás