Beteg műtéti előkészítése

● célja
○ tájékoztatás, bizalom kialakítása- kérdések(anamnézis, korábbi dolgok)
-› kockázat, preop dg, terápia, érzéstelenítési terv, lehető legkisebb kockázat és megterhelés
● preop betegvizsgálatkor ellenőrizendő szervrendszerek
○ alapvető szempontok
■ speckó - csak ha anélkül nem lehet (felesleges, fájdalmas, sugár + leterheli az egészségügyet)
■ konzíliumok - ha a beteg panaszos (kiújultak pl eddigi gyógyszeres terápia mellett) - kezelendő-e
az adott elváltozás - gyógyszeres terápia módosítandó, NEM AZ ALTATHATÓSÁGA A KÉRDÉS
○ légzés
■ ránézés, beszéd - krónikus légúti betegség -› általában elég a beteg meghallgatása
■ légzésfunkciós vizsgálatot kérni: nyugalmi dyspnoe, AB, COPD, mellkasi műtét
● legfontosabb részei:
○ kilégzési csúcsáramlás
○ FEV1/FVC: 70% felett okés
■ ha nevező és számláló is alacsony = restriktív jel(normál arány) -
tüdőfibrózis és sarcoidosis
■ 70% alatt - obstruktív jel: COPD és AB
○ keringés
● vérnyomás: anamnézisben otthon mért jobban refl. a hipertóniara mint a kórházi(ideges)
● instabil angina a kórelőzményben: kardiológus
○ diabetesesekben 25%-ban az MI panaszok nélkül lefolyhat(!!!)
● ritmuszavar
● JSZE/BSZE
● perifériás verőérbetegségek
● gyógyszerek
■ EKG
● 40-50 évnél idősebb férfi, 50-60 év + nő
● fiatalabb + kockázat: ismert ‹3 beteg, DM, hyperlipid, nagydohi , + családi anamnézis)
● ISZB, ingerületképz., vezetés -› + vizsg. echo, spect, dipyridamol/thallium-teszt,
járószalagos terhelés, coronarographia (kardiológus kezdeményezi)
■ ha nagyon kockázatos - kardi konzi
○ A perioperatív kardiális kockázat tünetei 3 fő csoportba sorolhatók:
■ Nagy kockázati tényezők:
● kardiális dekompenzáció jelei
● 6 hónapnál nem régebbi myocardialis infarctus v. instabil angina pectoris
● jelentős arrhythmia v. súlyos billentyűbetegség
■ Közepes kockázati tényezők:
● mérsékelt súlyosságú angina pectoris v. 6 hónapnál régebbi myocardialis infarctus
● diabetes mellitus
● előző coronariaműtét
■ Kis kockázati tényezők:
● idős életkor, beállítatlan hypertensio
● kóros EKG (pl. nem sinus ritmus), korábbi agyi vascularis esemény
○ vérképzés
■ anaemia típus, polycythaemia okot tudni kell
■ véralvadás vizsgálni
● AC-t szadő beteg
● májbeteg
● véralvadási zavar
● szívműtét
● nagyműtét
○ labor és képalkotó
■ szérumion és vérkép - de nem mindig
■ karbamid N, creatinin 70+, diuretikum, krónikus VE, hányás, hasmenés
■ vércukor - DM
■ májfunkció - máj alkohol károsodott mentális állapot
■ mRTG: ritkán, tüdőcc., tbc gyanú, mellkasi műtét(de itt a sebész úgyis kér, CTvel együtt)
■ trachealégsávfelvétel: strumectomia (stridor)
A légútbiztosítás eszközei
● normál, éber: izmok folyamatos tónusa és reflexek
● átjárhatóság veszélyeztetése:
○ eszméletlen, altatott: reflex kiesett v hiányos, gége körüli izmok tónusánank csökkenése miatt a nyelv
hátraeshet, szabad légutak elvesztése - alvási apnoe sy!!! - ezen az altatás csak ront
○ idegentest, folyadék aspiráció
○ reflexes obstr.: glottis görcsös záródás, felületes anesztézia-mechanikus inger (műtő: kisfiú, áll kiemelése
is okozhatja, ha hajlama van rá)
● nyelv hátraesés megakadályozás:
○ Eschmark - mandubula sagittális irányú előrefelé emelése, melynek révén a szájfenék képleteit, így a
nyelvgyököt is ventrális irányba mozdítva elemeljük a hátsó garatfaltól + POZITÍV NYOMÁSOS
MASZKOS LÉLEGEZTETÉS
■ Az orr átjárhatatlanságakor, és csecsemőkön is, a mandibula előemelését a száj egyidejű
nyitásával együtt kell alkalmazni
○ eszközökkel:
■ Guedel vagy Mayo pipa - oropharingeális tubus: nyelv görbületét követő, átjárható lument
garantáló,
■ nasopharyngealis légútbiztosító eszköz ezt a célt szolgálja Utóbbit – mely az orron át a garatba
vezetett cső– az ébredező, öntudatát részben már visszanyerő beteg jobban tolerálja
■ A fenti módszerek természetesen semmiféle védelmet nem nyújtanak az aspiráció ellen, és a
maszkos lélegeztetés csak fokozza a gyomorbennék regurgitációjának veszélyét
● aspiráció megakadályozása
○ kombitubus - kettő lumen
■ laryngotrachealis maszk (LT, LTS)
● vakon vezetjük be a nyelőcsőbe, és az ott felfújt ballon a gyomor felé, míg a nagyobb
garat-ballon a külvilág felé biztosít lezárást. Ilyen módon a lélegeztetést szolgáló
„tracheális” lumenen keresztül befújt levegő a két ballon közötti szakaszon kialakított
nyílásokon keresztül csak a gége, illetve a trachea felé haladhat.
● sürgi - sem intubálni, sem maszkozni nem lehet (nehéz légút) és az aspiráció veszélye
nagy
○ A laringeális maszk (LMA) - egyre többször használjuk
● rutin
● sürgős
■ Az eredeti, klasszikus - gégefőre illeszkedik, felfújható mandzsetta, hajlékony tubus, bevezetés:
● megfelelő mélységű iv v inhalációs anaesthesia mellett - felső nyelőcsősphincternél
ellenállás - nyakon tapintható a gégefedő enyhe emelkedése
● mandzs. felfújás (felnőtt: 20-30 ml), -asp ellen védelmet nyújt és nyelőcső fele is zár
● hányás ellen nem véd - nagy itraoes. nyomás kinyomja - nyelőcső fele is lumenes
változat, benne gyomorszonda is lehet - Pro-seal
■ intubációs LMA merev, hajlított - endotrachealis tubus, bronchofiberoskop
levezetés(átlélegeztetés után)
○ endotrachealis tubus(v. intractrachealis ) - legjobb védelem
■ lágy gumi, PVC, polietilénből, latexből álló cső
■ asp gátlás - cuff (alacsony[kevésbé okoz bajt ott - kevesebb szövődmény a jobb nyomáseloszlás
miatt a nagyobb felületen] v hagyományos nyomású)
■ a tubust azt orron, vagy –gyakrabban– a szájon keresztül, majd a hangrésen, gégén át a
tracheába vezetjük. Alkalmas a szabad légutak folyamatos biztosítására, megbízhatóan gátolja
az aspirációt és leszívás, lélegeztetés céljára is lehetőséget terem
● általános érzéstelenítésben végzett műtétek, diagnosztikus beavatkozások;
● eszméletvesztés, sérülések, polytraumatizáció esetén légútbiztosítás;
● felső légúti obstrukció megelőzése, aspiráció meggátlása;
● légzési elégtelenség, mesterséges lélegeztetés szükségessége;
● légúti váladék leszívásának szükségessége.
■ bevezetés:
● laryngoscop - nyélből és a nyelv „elkanalazását” lehetővé tévő un. lapocból álló eszköz -›
látótérbe hozzuk a gégebemenetet.
● Speckó eset - vakon vagy száloptikás technika - bronchofiberoszkóp
■ altatott beteg - izomrelaxáns hatása alatt, laringoszkóp segítségével.
■ Újraélesztés alkalmával az öntudatlan, petyhüdt izomzatú beteget már gyógyszeres előkészítés
nélkül is intubálhatjuk.
■ Váratlan intubációs nehézség legfontosabb kérdés az, hogy a beteg jól lélegeztethető-e. Ha a
beteg üres gyomrú, maszkon jól lélegeztethető, van időnk a megfelelő módszer
megválasztására, segítség hívására. Legfontosabb, hogy a légutak átjárhatóságát ne
veszélyeztessük
● invazív: másképp nem oldható meg, szat. esik, hypoxia -› bajok
 ○ conicotomia - lig. crycothyreoideum = lig conicum (transcrycoid punctio - jet lélegeztetés) v
crycothyrotomia - translaryngealis intubálás majd lélegeztetés
○ tracheostomia

Légzőrendszerek

● vissza-nem-légző rendszerek
○ főbb alkotórészeik (rezervoár ballon, hullámcső, súlyszelep, friss gáz
beáramlás) egymáshoz való elhelyezkedése határozza meg
○ hatékonyságuk: mekkora friss gáz áramlást (az ábrán nyíl jelzi) kell
biztosítanunk ahhoz, hogy a kilélegzett CO2 ne kerüljön visszalégzésre a
következő légvétel során.
■ Minél kisebb annál kevesebb orvosi gázt (oxigén, nitrogén oxidul,
sűrített levegő) és drága altatószert kell használunk, tehát a
rendszer annál hatékonyabb.
○ A Mapleson-rendszerek alapvető működési elvének megértéséhez vegyük
példának az „A” rendszert, spontán légzés alatt. fontos:
○ 1) a légzés 3 fázisból áll: belégzés, kilégzés és kilégzés végi szünet,
○ 2) valamint a belégzési csúcsáramlás ami nyugalmi légzés alatt 20-30
L/perces gázáramlást jelent.
○ 1 - Belégzés során a beteg FGK-t szív a rendszerből. A rendszer nyomása
kisebb a légköri nyomásnál, ezért a súlyszelep ilyenkor zárva van. A
rendszer része egy kb: 2 liter tréfogatú ún. rezervoár-ballon, ami azért kell, hogy az elején a nem
megfelelő áramlás biztosítás miatt a beteg ne fuldokoljon. A ballon tehát a belégzési csúcsáramlás
tartaléka. Belégzéskor ezért a ballon térfogata csökken.
○ 2 – Kilégzés során a beteg a hullámcsőbe kilélegez mindaddig, amí a FGK meg nem megtölti a ballont.
Egy idő után azonban a kilélegzett levegő, valamint a FGK „egymásnak ütközik”, a ballon megfeszül, a
rendszerben a nyomás nagyobb lesz mint a légköri, ezért a súlyszelep megnyílik, a kilélegzett CO2 ezen
át elhagyja a rendszert.
○ 3 – Kilégzés végi szünetben a ballon feszes marad, és a FGK a rendszerben maradt CO2 dús alveoláris
gázt a beteg felé „tolja” és a szelepen át a külvilágba üríti. Tehát, ismételt belégzéskor a beteg már friss,
CO2-mentes gázkeveréket lélegzik.
● visszalégző rendszerek
○ légzőkörök
■ co2-t el kell nyeletni - a távozó gázkeverékben a szén-dioxid parciális nyomása a friss levegőnek
megfelelően alacsony lesz (néhány tized Hgmm). Ez ismételten belélegeztethető
■ A szén-dioxid-megkötés lehetővé teszi, hogy az élettani légzési perctérfogat (átlagosan 6-8 liter)
töredéke lehessen az FGK áramlási sebessége. A percventiláció felénél (kb. 3 liter/percnél)
kevesebb friss gázkeverék-térfogat alacsony áramlást jelent (a gázkeverék kétszer kerül
belélegeztetésre), az 1 liter alatti teljes friss gázkeverék-térfogat a minimális áramlás határértéke
(ebben az esetben a gáz- és gőzmolekulákat többszörösen belélegeztetjük).
■ előnyök
● olcsóbb
● nő a páratartalom -› mérséklődik a tüdőn keresztül
történő hőveszteség,
● kevesebb ártalmas gáz kerül ki a légzőkörből –
kevésbé szennyezzük a környezetet.
■ hátrány:
● a beteg által felvett oxigén miatt csökkenhet a
légzőkörön belül az oxigénkoncentráció és a
széndioxid-elnyelő anyag felszínén képződő
mérgező gázok felhalmozódhatnak a légzőkörben

● co2 abszorpció
○ 94%: kalcium-hidroxid, 5%: nátrium-hidroxid 1% kálium-hidroxid
○ Szilárdító szilikátot és a széndioxid- megkötés során kialakuló savasodás jelzésére kékes színűvé váló
anyagot, ún. indikátort is adnak hozzá.
○ A kilélegzett széndioxid először a nátrium-hidroxiddal reagál majd a képződött nátrium-karbonát és a
kalcium-hidroxid reakciójának eredményeként a nátrium-hidroxid újratermelődik és kalcium-karbonát lesz
a végtermék:

CO2 +2NaOH→H2O+Na2CO2 +hő NaCO2 + Ca(OH)2 → 1NaOH + CaCO2

○ A képződött hő és a víz részben megakadályozza, hogy a beteg légútjai lehűljenek és kiszáradjanak. A

széndioxid-elnyelő szóda a párolgó anesztetikumokkal is reakcióba léphet és emiatt szén-monoxid
jelenhet meg a légzőkörben. Ez a veszély legkifejezettebb a sevofluran esetében. A kockázat bárium-
 hidroxid tartalmú szén-dioxid-elnyelők esetében sokkal kisebb, azonban ez az anyag a hagyományoshoz
képest sokkal drágább.
● biztonság: alacsony áramlású FGK (oxigén és nitrogén-oxidul vagy oxigén és levegő, kevesebb mint 1,0 l/perc)
alkalmazása esetén a légzőkör működésének biztonsági elemei kritikusan fontossá válnak. Ugyanis a be- és a
kilégző csőben a gázkeverék áramlási irányát mechanikus vagy elektronikus szelepek szabályozzák, ezeknek
tökéletesen kell funkcionálniuk a gázkoncentrációkat mérő egységekkel együtt. Itt kell megjegyezni, hogy a
belégzési gáz- és gőzkoncentrációkat térfogataránnyal jelezzük, angolszász terminológia értelmében, pl. oxigén
esetén: fraction of inspired oxygen = FiO2, nitrogén-oxidul-belégzés és szén-dioxid-visszalégzés esetén rendre:
FiN2O és FiCO2. A kilélegzett gázkeveréknek az utolsó ml-ei (end-Tidal = ET) tartalmazzák azokat a
koncentrációértékeket, amelyek leginkább megközelítik az alveoláris gáznyomásértékeket. Ezért a kilégzésvégi
gáznyomásértékeket tekinthetjük értékes információnak, pl. ETCO2, ETN2O.
● Extrém esetben kialakítható teljesen zárt légzőkör is. Ilyenkor az FGK-nak éppen olyan áramlási sebességűnek
kell lennie, amennyi a beteg által felvett és le nem adott, tehát retineált anyagokat pótolja és a képződött és
kilélegzett szén-dioxidot pedig teljes egészében megköti. A minimális oxigénáramlásnak a beteg nyugalmi
oxigénfogyasztását (ami egy átlagos felnőtt esetében kb: 250 ml/perc) fedeznie kell. Az anesztézia idejének
előrehaladtával – a felvétel és a leadás egyensúlyának kialakulásával – egyre kevesebb nitrogén-oxidult és
inhálációs anesztetikumot (halotant, isoflurant, sevoflurant, desflurant) kell a rendszerhez adagolni. A
gyakorlatban ilyen zártkörű rendszereket csak kísérleti körülmények között használnak, mert a szivárgás miatt
megjelenő gázveszteséget teljesen nem lehet kiküszöbölni, így a biztonsági okokból az FGK áramlást nem
tanácsos 0,5 l/perc alá csökkenteni.
● Párologtató edények
● inhalációs anesztetikumnak a kívánt koncentrációját lélegeztetjük be
● Két fő típusát különíthetjük el: a légzőkörön kívül és azon belül használhatóakat. A jelenleg alkalmazott
párologtatók szinte mindegyike légzőkörön kívüliek és jellemző rájuk a nagy belső ellenállás.
● működésük: bejutó gázkeverék az edényben két útra terelődik: a gázkeverék egy része változás nélkül
továbbhalad, a másik része bejut abba a térbe, ahol a folyékony inhalációs anesztetikum jelenlétében
azzal 100%-osan telítődik, majd a két út egyesül. Ettől a ponttól a távozó gázkeveréknek pontosan olyan
koncentrációjúnak kell lennie, mint a mit a párologtató edényen beállítottunk. Az edényekben
kompenzációs rendszert kell beszerelni annak érdekében, hogy a műtő (ill. az edény) hőmérsékletének
valamint a FGK-áramlás változásának hatásait kiküszöböljék. (A hőmérséklet és a keletkező
gőzkoncentráció egymással egyenesen arányos. Ha alacsony az FGK-áramlás, akkor a légzőkörben az
beengedett gázkeverék inhalációs anesztetikum-koncentrációja hígulással jelentősen csökkenhet, ha a
beteg – a bealtatás fázisában felveszi az inhalációs anesztetikumot.)

Altatógép részei

● A gázkeverék előállításának technikája.

○ vivőgáz: oxigén v N2O - csővezetéken vagy palackból - fel kell készülni a gázhiányra!! - tartalék a műtő
közelében - nyomásreduktorok 4 bar-ra csökkentik a gázok nyomását, és így jutnak be a gázok az
altatógépbe.
○ Az oxigén és a N2O (mint „friss gázok”) először az áramlásszabályozóba jutnak (rotaméterrel) - tovább
csökkentjük az addigi 4 bar nyomást és l/percben beállítható áramlást hozhatunk létre. A rotaméter
gázonként egy-egy, függőleges, alulról felfele a belső átmérőjében enyhén táguló csövet tartalmazó
eszköz. A csövek oldalán l/perc-es vagy ennél pontosabban osztott skála látható, bennük fémúszó van,
amely az alulról áramló gáz hatására felemelkedik. Mivel a fémúszó széle ferdén rovátkolt vagy kis
szárnyacskái vannak, így az – a gáz áramlásának hatására – forogni kezd (rotál: innen az elnevezés). Az
úszó pereme és az üvegcső belső felszíne között az alulról felfele növekvő rés fokozatosan több gáz
áramlását engedi meg. Az úszó helyzetéből leolvasható az éppen aktuális friss gázáramlás értéke. A
modern rotaméterek gázáramlást beállító oxigén- és N2O- gombjait olyan mechanikus kötéssel
alakították ki, hogy hypoxiás gázkeveréket (pl. 30% alatti oxigénkoncentrációt) ne lehessen velük
beállítani. A legújabb altatógépeken nem tartalmaznak rotamétert, bennük elektromos szelepekkel,
digitális beállítással és visszajelzéssel alakítják ki a gázok szükséges áramlási értékét. A hypoxiás
gázkeverék belélegeztetése ellen további védelmet biztosít a belégzőkört tápláló csőhöz csatlakoztatott
oxigénnyomás-mérő cella, amely hang és/vagy fényjellel riaszt akkor, ha a hypoxiás határértéknél
kevesebb az oxigénnyomás.
○ Az egyenként meghatározott áramlású oxigén és N2O (pl. 1,5:1,5 vagy 1:1 l/perc-es mennyiséggel)
egyetlen csövön keresztül hagyja el a rotamétert és jut az inhalációs anesztetikum párologtató edényébe.
Az edényen belül a friss gázáram két részre oszlik: az egyik belép a párolgó anesztetikumot tartalmazó
térbe és ott 100%-osan telítődik a gőzmolekulákkal, majd a szabályozó gomb által meghatározott
arányban a két áram egyesül egymással. Így az edényt elhagyó csőben létrejön a kívánt inhalációs
anesztetikum- koncentráció (százalékértékben kifejezve).
● 2. Respirátor
○ A respirátorokkal kapcsolatos ismereteket illetően utalunk az intenzív terápiával fejezetre.
● 3. Monitorrendszerek
○ Az altatógép egyes részeinek illetve a beteg élettani paramétereinek monitorozási módszereiről szóló
leírás az egyes fejezetekben megtalálható.

Általános érzéstelenítés. Az anesztetikumok legfontosabb klinikai farmakológiai tulajdonságai

Az öntudat elvesztése (hipnózis), fájdalom-mentesség (analgézia), káros vegetatív reflexek kikapcsolása (anti-
nocicepció), az emlékezet kiesése (amnézia), harántcsíkolt izmok ellazulása (izomrelaxáció)

● Nem mindegyik abszolút követelmény - spontán légzés megtartás - izomrelax nincs

● A fenti követelmények elérése céljából un. anesztetikumokat alkalmazunk: hipnotikus hatású bealtató- illetve
fenntartó-szerek, szedatívumok, neuroleptikumok, narkotikus analgetikumok (opioidok), izomrelaxánsok,
inhalációs (gáz halmazállapotú és volatilis, párolgó) anesztetikumok. Ezeket a szereket a vérpálya juttatja el
rendeltetési helyükre: a központi idegrendszerben, illetve a periférián elhelyezkedő receptorokhoz vagy más
struktúrákhoz.
● A vérpálya megközelíthető a kapillárisok felől is - sc, sm, im inj, vagy nyh - orr száj, trachea rectum
● gyors, pontos(idő) - iv és inh.
○ kombi - balanced
● szakaszai: 1. Bevezetés (a beavatkozáshoz alkalmas
állapot eléréséig) 2. Fenntartás (a narkózis mélységének
és a beteg megfelelő állapotának biztosítása, az
életfontos funkciók őrzése illetve helyettesítése) 3.
Befejezés, a beteg felébresztése (vagy megfelelő
állapotban az intenzív osztályra szállítása)
● gyors indukció
● olyan szintű, hogy
○ ne érezzen fájdalmat,
○ ne „ébredjen fel”,
○ ne maradjon (képi, auditív) emléke,
○ ne mozogjon,
○ operálható/lélegeztethető legyen,
○ és megelőzzük a fájdalmas ingerek okozta
vegetatív reakciókat
● fenntartás
○ nitrogénoxidul és párolgó inhalációs
anesztetikum (pl. isofluran, sevofluran,
desfluran), vagy propofol és opioid típusú
analgetikum (pl. fentanyl, sufentanil, alfentanil, remifentanil), illetve–amennyiben erre szükség van- nem
depolarizáló izomrelaxáns (pl. atracurium, rocuronium, mivacurium, vecuronium).
● TIVA - ha minden iv - levegő-oxigén keveréket lélegzik csak a beteg
● IVA - ha nitrogénoxidult is keverünk a belégzett gázelegybe, de minden más szert véna - intravénás aneszt.
● végére felébredjen, öntudata, spontán légzése, reflexei megnyugtató módon visszatérjenek, extubálható legyen -
még a műtőasztalon
● Kivétel ha utána még lélegeztetve lesz (ito, ébredő).
● Minél rövidebb hatású, minél gyorsabban kiürülő szerekkel vezetjük az anesztéziát, annál rugalmasabb,
kormányozhatóbb lesz a befejezés is.

Inhalációs anesztézia alkalmával a belégzett gáz-keverékben lévő anesztetikum az alveolusok nagy felületén érintkezik a
kapilláris rendszerrel, és a koncetráció-grádiens irányában diffundál át oda. Nem ismerjük pontosan a tüdő-kapillárisok
által felvett anesztetikum-mennyiséget, hanem csak a be- és kilégzési koncentrációt. Az anesztetikum felvétele a
„szomszédos” szövettípusok közötti koncentráció-különbségen kívül függ a légzési perctérfogattól (alveoláris ventiláció),
az időegység alatt a központi idegrendszerbe jutó vérmennyiségtől (keringés), valamint az illető szer oldékonysági
paramétereitől is, elsősorban a belélegeztetett anesztetikum vér/gáz- és agy/vér-megoszlási hányadosától. Minél
rosszabbul oldódik egy adott szer a vérben, annál gyorsabb a narkózis bevezetése.

az inhalációs indukció gyorsasága és a fenntartás

kormányozhatósága a következő sorrend szerint nő: halotan,
isofluran, sevofluran, desfluran.

Az ASA 1. és 2. csoportba tartozó betegek, vagy a kevésbé

kockázatos, kevésbé megterhelő sebészeti beavatkozások során
bármelyik modern inhalációs anesztetikum kielégítő érzéstelenítést
ad. Speciális esetekben - például ambuláns anesztéziáknál vagy
rövid idejű sebészeti beavatkozásokhoz - az alacsony vér/gáz-
megoszlási tényezőjű szerek hatásbeállásának gyorsasága
egyértelmű előny.

Nitrogén-oxidul (N2O)

● Színtelen enyhén édeskés illatú gáz, amelyet cseppfolyósított

állapotban acélpalackokban tárolnak szobahőmérsékleten
● Gyenge, de jó analgetikum, hatásbeállási ideje rövid, és 50-
67%-os koncentrációval alkalmazva jól kiegészíti a potens
inhalációs és intravénás fájdalomcsillapítók és narkotikumok hatását.
 ● A légutakat nem irritálja.
● Nagyon gyorsan diffundál a test légtartalmú üregeibe (40-szer gyorsabban lép be a vérből a bélűrbe, középfülbe,
a légembóliás buborékokba, pneumothorax terébe vagy az endotrachealis tubus mandzsettájába, mint ahogy
onnan a nitrogén távozni, tehát kicserélődni képes). Emiatt minden lezárt légtartalmú tér térfogata a narkózis
során jelentősen megnövekedhet.
● Ezért minden olyan esetben, amikor az N2O-diffúzió kedvezőtlen következményeit feltételezzük (nehéz hasfal-
zárás, pneumothorax), azonnal meg kell szüntetni az adagolását, illtve a tubusmandzsetta gáztartalmát szükség
esetén leengedéssel kell csökkentenünk.
● Az N2O interakcióba lép a metioninszintézissel, és – tartós expozíció esetén – csontevő-depressziót is
tulajdonítanak neki megaloblastos anémiával és perifériás neuropathiával.
● E potenciális mellékhatások miatt egyes országokban a használata az utóbbi években csökkenni kezdett,
helyettesítő gázként levegőt alkalmaznak.

Halotan (Halogénezett szénhidrogén, már nem használatos, van gyorsabb, kevesebb mh-s)

Isofluran

● leggyakoribb - alkalmatlan inukcióra (büdi, irritál), de jó HD stabilitás

● legkevésbé csökkenti a cerebrális perfúziót, nem vese- vagy májtoxicus - megbízható

Sevofluran (halogénezett szénhidrogén)

● A vérben rosszul oldódik, narkózisindukció és az ébredés is gyorsabb, minimális irritáció, tolerálható szag -
indukció (gyereknél főleg!) - csecsemő, kisgyermek
● A keringést kevésbé befolyásolja, kevésbé arrhythmogen - van spontán légzésdepr. hatása
● gyorsabb ébredés - rövid beavatkozás pl. ambuláns sebészet
● Azonban a gyors ébredés következtében a beteg hamarabb érzi a sebfájdalmat, emiatt mindenképpen korán kell
gondoskodni a posztoperatív fájdalomcsillapításról.

Desfluran

● alacsony vér/gáz megoszlási koefficiens - ébredési idő a legrövidebb

● alig okoz keringési mellékhatásokat
● nem csökkenti, hanem kissé fokozza a pulmonalis vascularis ellenállást.
● Arrhythmogén hatása a legkisebb, viszont a szívfrekvenciát a sevoflurannál kifejezettebben, az isofluranhoz
hasonlóan növeli.

IVA

● véna cava, a jobb szívfél, a tüdő érintését követően jutnak az artériás rendszerbe, majd azon keresztül a cél-
szervekhez (pl. agy). A beadás történhet (egyszeri, ismételt) bólus, vagy folyamatos infúzió formájában (pl.
motoros pumpa segítségével).
● Hipnotikus hatású (altató) szerek
● Analgetikumok (általában itt opioidok értendők)
● Szedatív, neuroleptikus hatású szerek (előkészítés, bevezetés gyógyszerei, antinociceptív hatás)
● Izomrelaxánsok

Propofol

● leggyakrabban használt narkózisindukciós gyógyszer, TIVA bázisszere (opiodiddal kombinálandó)

● Szobahőmérsékleten olajszerű, csak zsíremulzióban lehet oldható, fehér színű emulzió
● Iv. adása gyorsan (kb. 30 s alatt) okoz elalvást, és vele a narkózis is fenntartható rendszeresen ismételt
bólusinjekciók vagy folyamatos adagolás segítségével.(Az intenzív terápiában a tartós gépi lélegeztetéshez
szükséges altatás akár heteken keresztül fenntartható vele.)
● A farmakokinetikai tulajdonságai közül kiemelendő a rövid (2-8 perces) redisztribúciós és eliminációs (30-60
perces) féléletidő.
● Májbeli metabolizmusának a sebessége is meghaladja a thiopenthalét.
● ébredés gyors, a pszichomotoros működések gyorsan helyreállnak, a betegek a többnapos altatásból is általában
zavartság nélkül ébrednek, gyakorlatilag nem kumulálódik a szervezetben.
● antiemetikumként hat
● artériás VD okoz, negatív inotrop - gyors injektálással végzett propofolbólustól nagyobb vérnyomáscsökkenés!!!
● A légzést deprimálhatja (ez a hatása nem különbözik jelentősen a többi iv. anesztetikumtól).

Benzodiazepinek (diazepam, lorazepam, flunitrazepam, midazolam)

● premedikációra és a narkózis intravénás indukciójának is részét képezhetik

● Önálló - kevés fájdalmat okoznak és rövid ideig tartanak (képalkotó vizsgálatok, bronchoscopia)
 ● Szedatív és anxiolítikus hatásuk mellett előnyös anterográd amnéziát okozó hatásuk
● A midazolam a leggyakoribb - egyszeri bólus gyorsabb elalvást és ébredést eredményez, mint a diazepam.
○ A premedikáció leggyakoribb szere, és jól használható a propofolos narkózisindukció előtt néhány
perccel.
○ Az intenzív terápiában több napos folyamatos alkalmazására is sor kerül opioiddal (fentanyllal vagy
morfinnal) kombinálva. (Ilyen célra kevésbé előnyös, mint a propofol, mert kumulálódik, és az ébredés a
betegek egy részében pszichomotoros nyugtalansággal jár, ami megnyújthatja a gépi lélegeztetés
tartamát. Gépről való leszoktatás előtt rendszerint propofolra váltjuk.)

Barbiturátok (thiopental)

● gyors elalvás, amelyet szinte kizárólagosan a vérkeringés gyorsasága (a „kar-agy-idő”) határozza meg.
● KIR hatás gyors, kiürülés 3 fázis: az első két fázisban a gyors izomszöveti felvétel, majd a zsírszövetben
(kevésbé jól perfundált szövet mint az izom) történő eloszlás történik. A harmadik farmakokinetikai fázisban,
amely 5-10 óráig tart a májbeli metabolizáció zajlik, és a kiürülés jelentősen meghaladhatja a 24 órát. Az
elhúzódó kiürülés miatt ismételt adagoláskor kumuláció következhet be.
● kir gátlás a cortexen és a RES-ben
● dózisfüggően légzésdepr. és rem fázisokat is ›, MC depresszio, venodilatator - ptfet és vérnyomást csökkenti
● anticonv.
● tox. dózis okozhat hypothermiát
● injekciós oldalati erősen lúgosak (ph:11) - paravénás -› szövetnekrózis - artériás injekciók után különösen
súlyosak: a kapilláriskárosodás következtében a kézujjak nekrotizálhatnak. Tennivaló: regionális anesztézia,
intraarterialis Lidocain, simaizom-relaxatio
● csak elaltatásra alkalmazunk, tartós szedálásra ill. altatásra nem megfelelőek.
● ITO-n néha agy oxigénszükségletének csökkentése céljából aslkalmazzák tartós infúzióban.
● KI: súlyos KE és porfíria, rKI: AB bevezetés - hőgörcs

Etomidat

● Gyors és kellemes elalvás, barbiturátnál kevesebb mh

● Az izom- és zsírszöveti felvétel máj M sokkal gyorsabban lezajlik, E: vese
● keringésükben veszélyeztetett betegek narkózisának indukciójára (kevesebb mh és mc depresszió nincs)
● egyetlen dózisnyi etomidat is blokkolja az ACTH által indukált cortisolszintézist, ezért nem alkalmazható tartósan!

Ketamin

● Mérsékelt hipnotikus és jó analgetikus

● részben megtartott a beteg harántcsíkolt izomtónusa, kisebb a légutak elvesztésének veszélye, és ugyanakkor
fokozza a gége- és garatreflexeket, a nylelválasztást.
● Az említett szimpatikotónia-fokozódás hátterében a katecholamintermelés növekedése állhat (emiatt ajánlható a
használata – megtartott kardiovaszkuláris tartalékkapacitás esetén – vérzéses sokkban, status asthmaticusban).
● Hallucinogén hatású (a betegek egy része a gyógyszerhatás alatt rémálmokat élhet át), emiatt az ébredés
közben nyugtalanság léphet fel. Emiatt önálló iv. anesztetikumként nem ajánlható, még rövid műtétekhez is
propofollal droperidollal vagy benzodiazepinnel szükséges együttadni.
● Kontraindikált minden olyan esetben, amikor a szimpatikus tónus további fokozása kárt okozhat a betegnek
(kezeletlen hipertenzió, pheochromocytoma, hyperthyreosis, eclampsia, apoplexia, pszichózisok, intracraniális
nyomásfokozódás).

Opioidok (morfin, piritramid, petidin, fentanyl, alfentanil, sufentanil, remifentanil-szint.)

● potens analgetikumok
● műtét alatti analgézia, a posztop időszakban a jelentős fájdalmak csillapítására, anxiolítikus, (euforizáló) valamint
köhögéscsillapító hatásaik miatt alkalmasak lehetnek a premedikálásra is.
● Műtéti hipnózisra elégtelenek, ehhez inh. vagy iv. anesztetikum vagy kombi
● Intraoperatív adagolásuk intermittáló bólusokkal vagy folyamatos iv. infúzióval történhet.
● A szintetikus készítmények nem okoznak hisztaminfelszabadulást -› szívseb.
● pl. a remifentanil vérkoncentzrációja a folyamatos iv. adagolás után nagyon gyorsan feleződik(ultrarövid hatás),
aminek oka az észterkötés, amelyet a nemspecifikus szöveti észterázok is inaktív metabolittá tudjnak bontani
 ● Mellékhatásaik közül kiemelendő a légzésdepresszió, hányinger, hányás (az újabb, lipofil tulajdonságú
szintetikus származékokra ez kevésbé jellemző). Ismételt, tartós alkalmazásuk lassítja a bélperisztaltikát, és –
elsősorban a morfin – az Oddi-szfinkter tónusának emelésével növeli az epeúti nyomást. Mérsékelten
kardiodepresszív hatásúak.

Perifériás izomrelaxánsok(NMJ blokkolás)

● A depolarizáló szer, a succinylcholin a posztszinaptikus receptorokhoz kötődve, depolarizálja a a véglemezt, és

percekre meggátolja a neurotransmitter, tehát az acetilcholin hatását. A túlsúlyban lévő molekulák megnyitják a
nátriumcsatornákat, testszerte generalizált, szabálytalan izomrángások lépnek fel, majd amikor a depolarizáció a
véglemez környékére is kiterjed, a helyi áramok megszűnnek, az akciós potenciál generálása elmarad, és
izomkontrakció nem alakul ki, az izom elernyed. A hatás addig tart, amíg le nem bomlik (átlagosan 5 perc).
● A nem-depolarizáló izomrelaxánsok az acetilcholin kompetítiv antagonistái, a receptorra „telepedve” gátolják a
nátriumcsatorna megnyílását (un. membránstabilizáló hatás). - atracurium, a rocuronium és a vecuronium,
amelyeknek hatása a vénás beadás után 2-3 perccel alakul ki.
● Az atracurium sztereoizomérje a cis-atracurium a betegek kisebb arányában vált ki hisztaminfelszabadulást, és
mindkét szerre az jellemző, hogy elsődleges metzabolizmusuk nem függ egyetlen szerv (pl. máj vagy vese) aktív
működésétől, mert spontán hidrolízissel bomlanak (Hofmann-elimináció). Az atracurium átlagos hatástartama 30
perc, ehhez képest hosszabb a pancuroniumé (40-50 perc) és a pipecuroniumé (40-60 perc).
● A mivacurium azért tekinthető különlegesnek a nem- depolarizáló izomrelanxánsok között, mert a plazma acetil-
cholinészteráza végzi a bontását. Emiatt alacsony acetil-cholinészteráz-aktivitás esetén e két szer alkalmazása
kontraindikált.
● A membránstabilizáló izomrelaxansokra jellemző, hogy részleges hatásuk alatt az izom fáradás jelenségét
mutatja – ez pl. az un. „négyes elektromos ingerlés” segítségéval mutatható ki.
● kielégítő légzés a fáradás miatt egyre felületesebb lesz, elégtelenné válik
● Antagonizálás : neostigminműtét végén - gátolja a CHe működését, ami acetylcholin felszabaduláshoz, és
kompetetív módon függeszti fel azok hatását. A felszabaduló acetylcholin muszkarin-szerű hatásainak
ellensúlyozása végett atropinnal együtt alkalmazzuk.
● A sugammadex (Bridion) a rocuronium vagy vecuronium molekulákat körbevéve („bekebelezve”) szünteti meg
azok hatását, és az így keletkezett molekula-kapcsolat változás nélkül kiürül, anélkül, hogy bármiféle
mellékhatást is okozna. (Jó, de rendkívül drága szer.)

Teljes intravénás anesztézia (TIVA)

● bev. és fennt. iv propofolt + foly. v. intermittáló kábító fcs. fentanyl, alfentanil, sufentanil, vagy remifentanil
● + izomrelxansok intermittáló, ritkán folyamatos adagolása járulhat.
● intermittáló pozitív nyomású lélegeztetéssel tarjuk fenn a gázcserét levegőhöz kevert oxigén alkalmazásával.
● Minden bólus bevezetést követő konstans ütemű folyamatos infúziós adagolás alkalmával kezdetben a nagyobb
koncentráció grádiensnek megfelelően gyors az anesztetikum felvétele – tehát egy kezdeti koncentráció-csúcsot
követően a szer koncentrációja a vérben csökkenhet (akár a „terápiás ablak” szintje alá , majd – ahogy a felvétel
csökken, a túladagolás veszélye is fennállhat
● A propofol háromkompartmentes farmakokinetikájáról (disztribúció, redisztribúció és elimináció) alapos ismeretek
gyűltek össze, így leíró egyenletek segítségével pontosan kiszámítható, hogy egy kívánt plazmakoncentráció
eléréséhez mennyi szert kell beadni, és milyen adagolási sebességre van szükség a vérplazmában a
célkoncentráció fenntartásához. Ennek az adagolási elvnek megvalósulása a komputer-vezérelt infúziós pumpa,
melynek alkalmazását „célirányos infúziónak” (target controlled infusion = TCI) nevezzük. Az eszközön – a beteg
testtömegének és életkorának megadása után – nem a propofol adagolási sebességét, hanem a szer kívánt
 plazmakoncentrációját állítjuk be, ezután a pumpa automatikusan gondoskodik a gyógyszerszint eléréséről és
folyamatos fenntartásáról figyelembe véve a háromkompartmentes modell egyenleteit.
● előnyei
● Szívseb., idegseb., rövid operációkhoz, valamint olyan bronchoscopiákhoz az inhaláció KI
● A propofol és a rövidhatású opioidok könnyűvé teszik a narkózis mélységének változtatását, az
anesztézia kormányzását. Ez különösen akkor előnyös, ha a beteget a műtét közben fel kell ébreszteni
pl. scoliosis-operációk.
● légszennyezés csökken
● ritkábban okoz posztoperatív hányást, hányingert.
● hátrányai
● nem mérhető folyamatosan a gyógyszer-koncentrációja
● A propofol csökkenti a szisztémás vascularis rezisztenciát és minimális cardiodepressiót is okoz, ezek
eredményeként csökken a vérnyomás.
● A betegek között jelentős farmakokinetikai és farmakodinamikai különbség lehet, ezért gyakori jelenség,
hogy TCI esetén a plazma célkoncentrációját módosítani kell.
● TCI alkalmazása a TIVA-hoz képest nem csökkentette a gyógyszerfelhasználást és nem eredményezett
gyorsabb ébredést

Lokál anesztézia (hasonló kémiai szerkezetű gyógyszerek, melyek az ingerület kifejlődését és tovaterjedését
reverzibilisen képesek megakadályozni

● Szerkezet – hatás összefüggései:

○ Vízoldékony amin, zsíroldékony aromás, két részt összekötő intermedier alkil-láncból állnak, amid, vagy
észter kötést tartalmaz. Rossz vízoldékonyság - jó vo. sóik formájában használjuk fel
○ Vizes oldatban pozitív töltésű kvaterner amin és töltés nélküli tercier amin keletkezik, ezek az oldatban
egyensúlyban vannak. A két forma arányát a pKa (szerre jellemző disszociációs konstans) és a
környezet pH-ja határozza meg. Minél nagyobb a pKa érték, annál nagyobb az ionzált rész aránya. Minél
magasabb a környezet pH-ja, a bázikus rész aránya annál magasabb és fordítva: minél alacsonyabb a
pH a kation arány annál nagyobb. A töltés nélküli bázisforma a zsíroldékonyabb, ezért ez képes az
idegsejt membrán lipid szerkezetén, a myelin hüvelyen, és a kötőszövetes tokon áthaladni. - gyulladás
○ A bejutásért a bázikus rész, míg a hatásért mindkét rész felelős.
○ Az aromás gyűrű alkil-szubsztitúciója növeli a lipid oldékonyságot, a hatáserősséget, a hatástartamot, de
lassítja a szer metabolizmusát.
○ Az intermedier lánc megnyújtása fokozza a szer erősségét, de növekszik a toxicitás is.
○ Az etilésztert tartalmazó vegyületek könnyebben metabolizálódnak, kevésbé toxikusak.
○ A fehérjekötődés fokozódása a hatástartam növekedéséhez vezet.
● Megakadályozzák az akciós potenciál tovaterjedését a neuron axonjának nátrium csatornáit blokkolva. A
depolarizáció egyenletes sebességű hullámként terjed tova a nem myelinizált idegrostokon, míg a myelinizált
rostokon a Ranvier befűződéseknek megfelelően szaltatórikusan terjed 5-7-szer gyorsabban.
● Legkönnyebben a myelin hüvely nélküli C rostok és a vékony myelin hüvellyel fedett A-delta rostok blokkolhatók.
● A C rostok a legvékonyabbak, az ingerület vezetés itt a leglassabb. A C rostok felelősek a fájdalomérzet, az A
delta rostok a fájdalom, hő, tapintás érzet vezetéséért.
● Minél vastagabb, annál nagyobb cc -› teljes motoros blokk
● Helyi érzéstelenítéshez használt vazokonstriktor:
○ Ajánlott adrenalin koncentráció: 5μg/ml (1:200 000) – max.: 200-250μg.
○ Hatás: lassítja a felszívódást, csökken a sebészi vérzés,
○ Mellékhatásai béta-adrenerg hatásnak köszönhetőek: (pulzusszám↑, cardiac output↑, vascularis
resistentia↑, iv adáskor: pulzusszám↑, vérnyomás↑, izomremegés, arrhytmia)
○ KI: kezeletlen hT, angina p., malignus ritmuszavar, hyperthyreosis, utero-placentáris elégtelenség,
foetalis distress, intravénás regionális anesztézia (IVRA), végartériák
● mh-k:
○ Allergiás reakciók:
■ ritka < 1% - ink. észter
típusúaknál
methylparaben
(tartósítószer)
■ gyakran a hozzáadott
adrenalin tehető felelőssé
○ Helyi szöveti reakció:
■ nagy dózis, nagy
töménység neurotoxikus
lehet fokozza a
neuotoxicitást:
■ szennyezett oldat
■ tartós ischaemia
■ idegrost közvetlen
sérülése
○ Szisztémás toxicitás:
 ■ véletlen intravénás adagolás
■ túladagolás
■ jó vérellátású szövetbe nagy dózis LA kerül
● tünetei:
○ Központi idegrendszeri (KIR) tünetek:
■ könnyen átjutnak a vér-agy gáton
■ excitáció>görcsök>légzés- és keringésleállás
■ hyperkapnia, szöveti acidózis csökkenti a görcsküszöböt
■ száj-, nyelvzsibbadás, szédülés, fülzúgás, fókuszálási nehézség, elkent beszéd,
■ remegés, izomrángások
○ Kardiovaszkuláris tünetek:
■ A KIR tüneteket okozó dózis 4-7-szerese kell a kardiovaszkuláris tünetek
megjelenéséhez.
■ A szív kontraktilitása csökken
■ ingerületvezetési zavarok alakulnak ki: PQ megnyúlik, QRS kiszélesedik
bradycardia, asystolia
■ bupivacain tartós kardiális depressziót okoz – lidocain rövid ideig okoz
■ kardiális depressiot
■ hypoxia, acidózis, hyperkapnia fokozza a toxicitást
■ terhesség alatt nő a kardiotoxikus hatás iránti érzékenység
■ kis koncentrációban a vaszkuláris símaizom tónusának növekedését okozza,
■ nagyobb dózisban vazodilatációt okoznak.
● Toxicitás kezelése: O2 adagolása, szükség szerint légútbiztosítás, görcsoldás (benzodiazepinek,
barbiturát), atropin, vazopresszorok, fokozott iv. folyadékbevitel, súlyos esetben CPR.
A helyi érzéstelenítőszer megválasztását (gyógyszer, dózis, koncentráció) befolyásoló tényezők:
● műtét időtartama, terület, sebészi igény
● választott regionális aneszteziológiai módszer
● beteg általános állapota, betegségek
● gyógyszer metabolizmusa
● kívánt hatáserősség (analgézia, anesztézia?)
● adagolás módja (egyszeri, folyamatos, bolus?)

Regionális anesztézia
● Érzéstelenítés helye szerint:
○ felület érzéstelenítés
○ lokális (infiltrációs) anesztézia
○ regionális anesztézia: 1. centrális (neuroaxiális blokk) 2. perifériás (perifériás idegblokádok)
● Érzéstelenítés módja szerint:
○ infiltrációs
○ vezetéses
○ intravénás
● Gyógyszeradagolás módja:
○ egyszeri dózis
○ intermittáló bólus (ismételt szúrással vagy beültetett kanülön keresztül)
○ folyamatos infúziós adagolás beültetett kanülön keresztül
● Centrális regionális anesztézia (neuroaxialis érzéstelenítés) spinális anesztézia
○ epidurális anesztézia
○ kaudális anesztézia
● Spinális és epidurális anesztézia
○ kiválasztott gerincvelői szegmentumoknak megfelelően
○ függ:
■ kiválasztott gyógyszer fajtájának,
■ koncentrációjának megfelelő mélységű,
■ és az adagolt mennyiségtől függően eltérő kiterjedésű
○ A helyi érzéstelenítő az idegrostok ingerület vezetését blokkolják.
○ Spinális - liquor térbe (intradurális térbe), epidurális anesztéziánál a peridurális térbe juttatott helyi
érzéstelenítő szer az oldalirányú, vékonyfalú dura csövecskéken keresztül diffundál a cerebrospinális
folyadékba és éri el a radix dorsalist és ventralist.
○ A vastag dura mater a gerincvelői gyököket fokozatosan elvékonyodó hártyával, tölcsérszerűen borítja be
egészen a foramen intervertebrale-ig.
 ○ alsó végtagi, medence, nőgyógyászati műtétekhez(császár), + akut, vagy krónikus tüdőbetegeknél -
intubálással, lélegeztetéssel összefüggő esetleges szövődményeket, illetve gyógyszer mellékhatásokat
○ Általános anesztézia kiegészítéseként, vagy önállóan sebészi mélységű anesztézia nélküli analgézia
eléréséhez használatos módszer az epidurális anesztézia.
○ Epidurális kanülön keresztül adagolt helyi érzéstelenítő szerek kombinálhatók pl. ópioid gyógyszerekkel.
○ Nagy megterheléssel járó, hasi vagy mellkasi műtétek érzéstelenítéséhez feltétlenül ajánlott az általános
és az epidurális anesztézia kombinálása. A narkózis indukciója előtt vezetjük be a lumbális vagy
thoracalis epidurális katétert, és ezen keresztül már a műtét alatt megkezdhetjük az érzéstelenítést,
miközben az általános anesztéziához használt gyógyszerek dózisát csökkenthetjük.
○ A műtéti stressz miatt a szplanknikus terület neurohormonális egyensúlya felbomlik, és szimpatikus
túlsúly alakul ki. Ez bélparalízist is eredményezhet, amely a neuroaxiális blokk okozta részleges
szimpatikus blokk miatt gyorsabban megszűnhet. Thrombózist megelőző hatás is ismert.
● A spinális, epidurális anesztézia kontraindikációi:
○ koponyaűri nyomásfokozódás
○ epilepsia
○ nem kooperáló beteg
○ néhány neurológiai betegség, pl. neuropatia
○ shockos beteg
○ olyan kardiológiai állapotok, amelyben a vérnyomásesés életveszélyes állapothoz vezethet (pl.
cardiomyopathia, súlyos vitiumok)
○ fertőzés a szúrás helyén
○ véralvadási zavarok (primer: haematologiai betegségek, secunder: pl. gyógyszerhatás)
○ gyógyszer túlérzékenység az alkalmazható helyi érzéstelenítőkre
○ a beteg beleegyezésének hiánya
● Az anesztézia eszközei:
○ Steril kesztyű, fertőtlenítő lemosás eszközei, steril izolálás
○ Steril egyszerhasználatos spinális, vagy epidurális tű, esetleg kanül szett
■ Spinális tű: vékony 22-25-27-29G-s tű, tűvezető
■ Eltérő alakú tűhegy: pl. lándzsa alakú, „pecil point” végű tű stb.
■ Epidurális tű (Touchy tű: előre tompa, felfelé hajló végű tű), kombinált spinális, epidurális tű:
leggyakrabban 18G-s
■ Epidurális kanül szett: tű, kis ellenállású fecskendő, kanül, baktérium filter
● Érzéstelenítő oldatok:
○ Spinális anesztéziához: a liquorhoz izobárikus, vagy hyperbárikus LA (átl. 3-4 ml érzéstelenítő oldat)
○ Epidurális anesztéziához: különböző fajtájú és töménységű LA (teszt oldat: 3-4 ml 2% Lidocain oldat,
majd ha kizárható, hogy a spinális térben vagyunk, további átlagosan 10-12 ml LA oldat)
● Anatómia, tájékozódási pontok:
○ Anatómiai rétegek: bőr, bőr alatti kötőszövet, interspinosus szalagok, ligamentum flavum, periosteum,
epidurális tér (a periosteum és a dura mater között elhelyezkedő zsírban, erekben gazdag, negatív
nyomású tér) dura mater, arachnoidea, intradurális (spinális) tér (a dura mater alatti arachnoidea és a pia
mater közötti liquorral kitöltött tér.)
○ A subarachnoidealis tér (dura zsák) az S1/S2 csigolyánál ér véget.
○ A gerincvelő a L1/L2 csigolya magasságában ér véget, a cauda equina-ban folytatódik. A crista iliaca
superiorokat összekötő vonal a L4/L5 csigolyák közötti rés.
○ A különböző műtétekhez szükséges blokk szintjei: felső has: Th 5-6, alhas: Th 8-9, perineum: S1,
végbél:Th10, vese: Th 8, alsó végtag: Th 12.
● Epidurális tér felkeresésének módjai: függőcsepp módszer, „loss of resistance” módszer
● Lehetséges szövődmények: hypotenzio, totális spinális anesztézia, poszt-spinális fejfájás, vizelet retenció,
toxikus tünetek, neurológiai szövődmények (parézis, spinális neuropátia, a. spinális anterior szindróma, adhezív
arachnoiditis, térfoglaló elváltozások: hematóma, tályog)
● Caudális blokk:
○ A keresztcsont ventrális vége izülettel csatlakozik a farokcsonti csigolyákhoz úgy, hogy a dorsalis
felszínen nyílás, a hiatus sacralis képződik. Ezen keresztül helyi érzéstelenítő szert juttathatunk a sacrum
csatornájában elhelyezkedő gyökökhöz. A caudalis idegek blokkolásával az anusnyílás és a gáttáj intra-
és posztoperatív érzéstelenítése illetve fájdalomcsillapítása érhető el. (Circumcisióhoz a penisblokk
megfelelőbb.) A beteg oldalfekvő helyzetében vékony, 21 gauge-es tűvel a hiatus sacralist fedő
sacrococcigealis ligamentumon keresztül 10 ml helyi érzéstelenítő szer injektálható a canalis sacralisba.
● Perifériás regionális anesztézia (perifériás idegblokádok)
 ○ A perifériás idegblokád lokál anesztetikum felhasználásával végzett vezetéses érzéstelenítési módszer,
amely végtagok műtéteinél önmagában, vagy általános anesztézia kiegészítéseként alkalmazható
eljárás. Az alkalmazott módszertől, a gyógyszer (LA) koncentrációjától függően fájdalomcsillapító hatású,
vagy teljes fájdalommentességet, izomrelaxációt biztosít.
● Perifériás idegblokádok legfontosabb típusai:
○ Vezetéses
■ felső végtag (plexus brachialis)
● interscalenus blokk: váll műtéteihez
● supraclavicularis blokk: váll, felkar műtéteihez
● infraclaviculáris blokk: könyök, alkar, kéz műtéteihez
● axilláris blokk: alkar, kéz műtéteihez
■ alsó végtag
● psoas compartement blokk (plexus lumbalis): comb elülső, lábszár, térd mediális
részének érzéstelenítéséhez
● n. femoralis blokk: térd műtétekhez
● 3 in 1 blokk (n. femoralis, n. cutaneus femoris lateralis, n. obturatorius) comb elülső,
lábszár, térd mediális részének érzéstelenítéséhez
● n. ischiadicus blokk: comb és a lábszár hátsó, lábszár laterális részének érzéstelenítése

● Intravénás (intravénás regionális anesztézia IVRA)

○ Perifériás idegblokádoknál használatos módszerek:
○ idegstimulálás (eszköz: idegstimulátor)
○ paresztézia
○ ultrahang vezérelt (UGRA-ultrasaund guided regional anesthesia) (eszköz: ultrahang készülék)
○ transz-arteriális
● Perifériás idegblokádok eszközei:
○ lsd. fenn (idegstimulátor, ultrahang készülék)
○ steril kesztyű, fertőtlenítő lemosás eszközei, steril izolálás
○ steril, egyszerhasználatos tű
○ steril, egyszerhasználatos, idegstimulátorhoz csatlakoztatható speciális tű steril kanül szett: tű műanyag
kanüllel, kanül, baktérium filter.
○ érzéstelenítő oldatok:
■ psoas kompartment blokk: teszt dózis beadását követő gyógyszer adás
■ n. femoralis blokk: elegendő 15 ml LA
■ 3 in 1 blokk: 25-30 ml LA
■ Ischiadicus blokk: 25-30 ml LA
■ Felső végtagi plexus brachialis blokádok: 30-35 ml LA
○ Intravénás regionális anesztézia (IVRA)
■ Kéz, csukló, alkar, ritka esetben: lábfej, boka, lábszár alsó részeinek műtéteihez alkalmazható
aneszteziológiai módszer. Vénás kanülön keresztül, vértelenítő kipólyázást követően a kettős
mandzsetta felső részével történő leszorítás után 30-35 ml 0,5%-os lidocaint juttatunk be. 5- 10
perc elteltével érző és motoros blokád alakul ki. 15-20 perc múlva az alsó mandzsettát felfújjuk, a
fölsőt felengedjük és a műtét további 15-20 percen keresztül folytatható.
■ A módszer korlátai:
● Törött végtag kipólyázása (vértelenítése) fájdalmas
● 30 percnél rövidebb ideig tartó műtétnél is fenn kell tartani 30 percig a leszorítást
● 50-60 percnél hosszabb műtét nem végezhető
● Eszközigényes (dupla rekeszű leszorító mandzsetta)
● Technikai probléma esetén (mandzsetta elégtelen működése) a LA a biztonságos idő
letelte előtt a szisztémás keringésbe juthat.
A monitorozás az anesztézia közben
● A betegmonitorozás az életfunkciók és a használt aneszteziológiai felszerelés fizikális és műszeres, folyamatos
és intermittáló, kvalitatív és kvantitatív megfigyelését jelenti.
● Célja
○ a betegbiztonság fokozása,
○ az anesztéziával kapcsolatos szövődmények elkerülése,
○ valamint az anesztetikumok és különböző aneszteziológiai technikák hatékonyságának megítélése.
● A megfelelő oxigenációt két ponton kell ellenőrizni és garantálni:
 ○ Az altatógép által előállított belégzési gázkeverék oxigénkoncentrációja (FiO2) a légzőkörben ne
csökkenjen a biztonságosnak tekintett határ (pl.: 30%) alá. Ezt a légzőköri oxigénnyomás-mérő
monitornak folyamatosan kell mutatnia, és az FiO2 beállított érték alá csökkenése esetén riasztania kell.
○ A beteg artériás vérében még átmenetileg se csökkenjen az oxigénnyomás vagy a hemoglobin
oxigénszaturációja a biztonságos hatás (pl. 90%) alá. Eszköze a beteg nyálkahártyáinak, körömágyának,
bőrének megfigyelése, és a pulzoximéter, amelynek működési elve, hogy az oxigenált Hb több infravörös
fényt absorbeál, a redukált Hb több vörös fényt nyel el (ezért lesz a cyanotikus beteg bőre kékes).
○ Ha a karboxihaemoglobin szintje magas (erős dohányosokban), akkor ál magas értéket ad. A rossz
szöveti perfúzió is rontja a mérés pontosságát.
● A megfelelő ventiláció fenntartásához meg kell figyelni:
○ A légzési térfogatot és az endotracheális tubus megfelelő helyzetét
○ a mellkas és a felhas mozgásának inspekciójával, a tüdő feletti hallgatózással, a légzőköri ballon
térfogatváltozásával, a be- illetve főként a kilélegzett gázkeverék térfogatának műszeres mérésével, és a
kilégzésvégi szén-dioxid-koncentráció, (ETCO2) folyamatos kapnográfiás mérésével. -fényelnyeléses elv
○ A légzőköri nyomásértékek riasztási lehetőséggel összekötött folyamatos monitorozása lehetővé teszi a
légúti akadály azonnali észlelését. Hirtelen nyomásnövekedés oka lehet tubus megtörete, a tubus jobb
főhörgőbe csúszása (esetleg bronchospasmus kialakulását) jelzi, hirtelen nyomásesés a légzőkör
szétesésére hívja fel azonnal a figyelmet.
● A megfelelő keringési paraméterek biztosításához monitorozni kell:
○ Az EKG-t, folyamatos megfigyelése szükséges legalább egy végtagi, optimális esetben mellkasi
elvezetéssel és műszeres ST-analízissel kombinálva,
■ célja: arritmiák, iszkémiás jelenségek, ingerületvezetési zavarok, elektrolit zavarok felismerése.
■ A három elektródás rendszer a standard bipoláris és unipoláris elvezetéseket engedi láttatni, az
öt-elektródás az előbbieket a mellkasi 5-s elvezetéssel egészíti ki.
■ A standard II mutatja legjobban a P hullámot (ritmuszavarok felismeréséhez), a mellkasi 5-s a bal
kamra tömegének iszkémiájának korai indikátora.
■ Az EKG pár percen belül 80-96 % - os szenzitivitással detektálja az iszkémiás jelenségeket.
Fontos tudni, hogy II-III-aVF inferior-, I- aVL laterális iszkémiát jelez, de a hátsó falról az EKG
nem ad felvilágosítást.
○ Az artériás vérnyomást és a szívfrekvenciát legalább 5 perces gyakorisággal kell meghatározni.
■ A nem-invazív vérnyomásmérés egyszerű, olcsó, gyorsan kivitelezhető eljárás.
■ Négy módszer terjedt el a gyakorlatban.
● Palpatio az a. brachialis vagy a. radialis felett (Riva-Rocci). Előnye, hogy egyszerű,
könnyű használni, hátránya viszont, hogy csak a systolés nyomást becsülhetjük, így pl.:
hipovolaemiát és a kezdődő kompenzatórikus vasoconstrictiót későn vesszük észre.
● Hallgatózáss - Előnye, hogy megbízható,könnyű, hátránya viszont, hogy alulbecsülheti
az alacsony nyomást, nem automatizálható, nem praktikus hangos körülmények között.
● Oscillometria során az előbbiekhez hasonlóan használjuk a vérnyomásmérő
mandzsettát, de a mandzsetta nyomás csökkenése során az információt az hordozza,
hogy a meginduló artériás áramlás nyomás oscillációt kelt: a systolés érték felett még
nem, a diastolés alatt már nem jelentkezik. Előnye, hogy automatizálható, használható
hangos körülmények között, hátránya viszont, hogy a végtag mozgása zavarja,
alulbecsülheti a magas-, túlbecsülheti az alacsony vérnyomást.
● A pletysmographiás módszerek kis cuff-fal az ujjon a szövetek denzitását mérik, előnyük,
hogy mérik a nyomást és az áramlást, hátrányuk, kevéssé használhatóak
vazokonstrikció, hypotensio mellett.
○ Legalább egy módszer alkalmazandó a következők közül: a. radialis pulzusának tapintása, a szívhangok
hallgatózása, invazív vérnyomásmérés. Az invazív artériás-, centrális vénás-, pulmonális vérnyomás
● A testhőmérséklet monitorozása céljából elérhetőnek kell lenni a maghőmérséklet mérésére alkalmas
hőmérőnek.
● Regionális anesztézia során minden esetben kötelező intraoperatív monitorozási eljárások az előzőek, kivéve
ETCO2, és a légzőköri nyomásértékek figyelése.
● plusz módszereket is lehet:
○ A kiterjesztett standard monitorozás 5 csatornás EKG elvezetéseket, ST-szegment analízist és a trendek
szorosabb követését foglalja magában.
○ A kiterjesztett monitorozás pedig invazív vérnyomás-, centrális vérnyomás-, pulmonális nyomásmérést
jelent, perctérfogatméréssel, és a szív szisztolés funkcióját (preload, afterload, kontraktilitás, ritmus,
frekvencia) jellemző adatok mérésével/számításával, lásd a I/6. fejezetben.
 ○ A műtét közben alkalmazható EEG analízis, mely 2 vagy 4 csatornán nyert agykérgi elektromos
tevékenységet dolgoz fel.
○ A közel-infravörös-spektroszkópia a fényelnyelés elvén működve a testfelületre (pl.: homlokra) helyezve
1-3 cm mélyen meghatározza a szövetek (ebben az esetben agykéreg) oxigén telítettségét.
○ Az anesztézia mélységének monitorozása (L. a megfelelő fejezet.) is része a kiterjesztett
monitorozásnak.
○ A harántcsíkolt izmok relaxáltságának monitorozása segít a megfelelő mélységű izomellazítás
kialakításában. A relaxometria általában a nervus ulnaris 4, egymást gyorsan követő szupramaximális
ingerlését jelenti (train of four, TOF). Ekkor a hüvelykujj addukciós rángásának amplitúdóját kell figyelni
vagy kvantitatív módszerrel mérni. Nem depolarizáló izomrelaxánsok alkalmazásakor a 4 ingerválasz
amplitúdója mindig csökkenő, sőt akár tejesen el is maradhat (100%-os blokád). Ha a négy várható
rángásból csak az első észlelhető vagy mérhető, akkor a blokádot 90-95%- osnek tekinthetjük, ebben az
állapotban a felhasi és mellkasi műtétek és az endotrachealis intubáció elvégezhető, de a rekeszizom
mozgásai még megtartottak. Ha a második rángás alacsonyabb, mint az első, és a 3. illetve a 4. be sem
következik, akkor a blokád 80%-os, amely alkalmas az alhasi műtétekhez.
● Az utóbbi évtizedben megfogalmazott szakmai irányelvek egyre magasabb minimumfeltételeket szabtak a
betegmonitorozás színvonalának javítása érdekében. Ezeknek a szabályoknak az áthágása kimeríti a foglalkozás
körében elkövetett súlyos gondatlan veszélyeztetés vétségét. Tehát a betegbiztonság körében az
aneszteziológus nem köthet senkivel kompromisszumot, nem engedhet a szakmai szabályokból, mert azzal
egyértelműen a tudatos negligenciát követ el.

A narkózis mélysége
● Az általános anesztézia közben az eszmélet és az eszméletlenség bizonytalan határát kétszer lépi át a beteg: a
narkózis indukciójakor és az ébredés időszakában.
○ A hipnotikus hatású anesztetikumok alacsony agyi koncentrációja esetén a beteg a kérdésekre válaszol,
utasításokat végrehajt és az emlékezete rögzít, felidéz.
○ Magasabb agyi gyógyszer- koncentrációnál hallott hangokra, történésekre később az ébredés után a
beteg némi segítséggel emlékezhet.
○ További anesztetikumszint-emeléssel a kifejezett, spontán emlékrögzülés képessége elveszik, a beteg
csak speciális segítséggel pl. hipnózissal tud emlékezni.
○ A hipnotikum(ok)nak a műtéti anesztéziához szükséges agyszöveti töménységénél semmiféle emlék
nem rögzül.
● A narkózis alatti ébrenlét mindenképpen kerülendő szövődmény.
○ A nem kívánt ébredésre - 3 különböző gyógyszer, egy-egy szer hatását imitálhatja a másik kettő együtt
vagy külön. Azonban olyan körülmények között, amikor a hipnotikus szer hatása kezd felületessé válni, a
beteg először a hangokat hallja meg és rögzíti emlékezetében, majd a fájdalmat és a paralizáltságot is
megélheti - pánik, pszichés trauma
○ ált. emocionális töltöttség nélkül számol be fájdalomérzetről és a műtőben hallottakról
● A narkózis alatti ébrenlét oka technikai hiba (pl. az inhalációs anesztetikum párologtató edényének technikai
hibája vagy az iv. hipnotikum alacsony dozírozása).legtöbbször császár - magzatkárosítástól fél
● Az anesztézia mélységének monitorozása
○ már nem mindig
■ 1. stádium: analgézia. A narkózis indukciójától az eszmélet elvesztéséig tart. A légzés szabályos,
a pupillák közepesen tágak, a szemhéjreflex nem váltható ki.
■ 2. stádium: excitáció. Az eszmélet elvesztésétől a légzési automácia megszűntéig tart. irreguláris
légzés, a garat- és a gégereflexek aktívak, köhögés, hányás jelenhet meg, a pupillák kitágulnak,
a szemhéjreflex hiányzik. A modern rövid és gyakorlatilag mentes a kellemetlenségektől
■ 3. stádium: sebészi anesztézia. A légzési automácia visszatértétől a légzési paralízisig tart, és
Guedel négy szintre osztotta (az eredeti leírás szerint a kezdeti szűk pupillák fokozatosan
tágulnak):
● 1. szint: szabályos, nagy térfogatú légzés,
● 2. szint: az intercostalis izmok paralízisének kezdete,
● 3. szint: az intercostalis izmok paralízise,
● 4. szint: a rekeszizom-paralízis kezdete, a légzés szabálytalan, kis térfogatú.
■ 4. stádium: túladagolás. A rekeszizom-paralízistől az apnoéig és a halálig terjed. Minden
agytörzsi reflex hiányzik, a pupillák maximálisan dilatáltak. Ezt a stádiumot mindenképpen el kell
kerülnünk, ha mégis bekövetkezik a túladagolás stádiuma, azonnal fel kell függeszteni az
anesztetikumadást és 100%-os oxigént kell lélegeztetni.
 ● Az egyszerű klinikai jelek megfigyelése az egyik legmegbízhatóbb módszer az
anesztézia mélységének követésére. A szívfrekvencia és a vérnyomás emelkedése ,
izzadás és a könnyezés megjelenése a narkózis felszínessé válásának kezdetét jelzik.
● MACazt az alveoláris inhalációs anesztetikumtöménységét (gyakorlatilag a kilégzésvégi
koncentrációt) jelenti, amelynél a betegek 50%-a nem mozdul meg a sebészi bőrmetszés
hatására. Természetesen ahhoz, hogy a betegek 95%-a ne mozduljon, magasabb MAC-
ra, kb. 1,3-re van szükség. Ismert az éber-MAC (MAC-awake) fogalma is, amely a
betegek 50%-ában a „nyissa ki a szemét” felszólítás végrehajtását szünteti meg. Az
éber-MAC kb. 0,3-0,5 MAC- nak felel meg. A MAC akkor is alacsonyabbnak mérhető, ha
az inhalációs anesztetikumhoz opioidot is adagolunk, vagy a beteg analgetikus vagy
hipnotikus hatású premedikációban részesül.
● Eszközös monitorozás
○ A bőr elektromos vezetőképessége izzadságmirigy. összefügg -› narkózis mélyítésével a bőr szárazabb
○ A szívfrekvencia variabilitása a narkózis mélyítésével csökken.
○ A klasszikus EEG-jelek nehézkesen összegezhetőek a narkózis közben, ezért az EEG- regisztrátum
blokkjainak frekvenciájáról és amplitúdójáról készített Fourier-analízis trendeket ad a legalapvetőbb
frekvenciák és harmóniák változásáról. A bispectral-analízis (BIS) olyan matematikai jelátalakítás, amely
számszerűsíti az EEG-jelek különböző frekvencia- komponensei közötti fázikus csatolás mértékét.
Ezekkel az eszközökkel kapott információk korrelációt mutatnak a cerebrális hypoxiával valamint a
narkózis mélységével is. A BIS klinikai alkalmazása már megkezdődött.
○ Szomatoszenzoros, hallási és vizuális kiváltott potenciálokat kiterjedten vizsgáltak anesztézia közben. A
kérgi kiváltott potenciálok létrejöttéhez több szinapszis szükséges, mint az agytörzsiekhez.
○ A nyelőcső alsó szakaszának simaizomtónusára nem hatnak a neuromuscularis blokkolók. Az
izomcsoport – perisztaltikus eredmény nélkül – percenként kb. 4 spontán összehúzódást végez,
amelynek frekvenciáját és amplitúdóját is csökkenti az anesztézia mélyítése.
● Egyelőre hiányzik az az egyetlen és abszolút megbízható monitor, amellyel a narkózis mélysége követhető lenne.
Ezért az aneszteziológusnak a rendelkezésre álló összes klinikai jelet együttesen kell értékelni ahhoz, hogy az
anesztéziát pontosan kormányozhassa.
Légembólia
● Levegő számos műtéti tevékenység közben bejuthat a beteg véráramába.
● A következmények súlyossága a
○ levegő mennyiségétől,
○ a bejutási sebességtől,
○ a nitrogén-oxidul használatától és
○ a beteg cardivascularis állapotától függ. Ez utóbbi tényezőn belül súlyosbító lehet a nyitott foramen ovale,
mely ha emelkedett pulmonális nyomásokkal jár, vagy ha a beteg izomrelaxációja nem teljes és
erőlkődik, akkor jobb-bal shunt alakulhat ki légembólis veszélyével. Ezt az áramlást felerősítheti a PEEP
(pozitív kilégzésvégi nyomás) alkalmazása is. Gyermekek esendőbbek a légembólia kialakulására és
bennük gyakoriak a súlyos keringési következmények.
● A leggyakoribb okok, panaszok és tünetek
○ Idegsebészeti műtétek egy részét a beteg ülő testhelyzetében szokás végezni. Ilyenkor –
transoesophagealis echocardiographiával – a légembólia gyakorisága 76%-osnak mérhető. A
testhelyzetből adódó nagyon alacsony, vagy akár negatív vénás nyomás miatt a dura és a koponya kis
vénáiba léphet be levegő.
○ Más esetekben a levegőt a sebészi manipuláció során a megnyitott vénákba préselhetik, ortopédiai
műtétek között a csípő- térdprotézis bekalapálás jelent veszélyt.
○ Szülésnél a placenta manuális eltávolítása vagy a császármetszés okozhat légembóliát. Általános
sebészetben a laparoszkópos operációk és a fejen valamint a nyakon, főként a pajzsmirigyen végzett
műtétek kockázatosak.
○ éber beteg köhög, dyspnoe, mellkasfájdalom, szédülés eszméletvesztés - csökkenő BP, tachycardia,
buborékok hallhatóak - malomkerékhang foni
○ JK terhelés jelei ekg arrhythmia, ST depi,
○ Transoesophagealis echocardiographiával, Doppler-detektorral és arteria pulmonalis katéterrel
ugyancsak diagnosztizálható a légembólia.
● A légembólia kezelése
○ Ha operációs seben keresztül jutott a levegő a beteg érrendszerébe, akkor a sebbe fiziológiás sóoldatot
kell önteni, és a nyitott vénákat le kell kötni.
○ Ha nitrogén-oxidullal történik az anesztézia, azonnal 100%-os oxigénbelélegeztetésre kell váltani, mert a
nitrogén-oxidul belép a légbuborékokba és azok méretét megnöveli.
 ○ Idegsebészeti műtéteknél, fejen vagy a nyakon végzett operációk esetén hasznos a nyak kompressziója
azzal a céllal, hogy növekedjék a sebben a vénás nyomás.
○ A centrális vénás kanülön keresztül a jobb szívfélben lévő levegő egy része aspirációval eltávolítható.
Erre a legnagyobb esélyt az adja, ha a kanülvég a pitvarkamrai határon helyezkedik el.
○ A jobb szívfélben lévő levegőgyülem akkor károsítja legsúlyosabban a keringést, ha a buborékok a
pulmonális ágrendszerbe kerülnek. Ezt úgy késleltethetjük, ha a beteget Trendelenburg-helyzetbe
hozzuk és a bal oldalára fordítjuk.
○ A keringés-összeomlás esetén cardiopulmonalis reanimációt kell kezdenünk.

Fájdalomcsillapítás
● egyik legfontosabb orvosi kötelezettség, ettől aggódnak a betegek a legjobban - fájdalomterápia fontossága
● betegjog
● fájdalom által kiváltott hatások - károsíthatják a gyógyulást: endokrin és met reakciók - növelik az o2
felhasználódást, BP nő, tachycard, szívizom o2 csökken, spontán légzés redukcioja, gyomor és bélmotilitás
csökken, mozgáskorlátozottság, csökkent motilitás
● A vegetatív jelek nem állnak olyan szoros összefüggésben a fájdalomérzettel
● „nincs fájdalom”, „enyhe”, „közepes”, „súlyos” és „tűrhetetlen” - szubjektív - VAS, gyerekek mosolygosfejek, ha
nem tudja elmondani, akkor a pszichomotoros nyugtalanság, arckifejezés, testtartás
● Minél súlyosabb stresszt annál gyakrabban ellenőrizni ésl aktívabbnak fájdalomterápia!!! VAS 3-nál már
cselekszünk, VAS 4 már ne legyen
● ha a beteggel kommunikálunk, hogy megoldjuk a fájdalmát, megelőzhető az anxietás fájdalom-fokozó hatása.
● testhelyzet is befolyásol - kényelmes, előmelegített takaró, vizes kendő

Gyógyszeres fájdalomcsillapítás
● első 24 óra anesztes feladat posztop utána osztály
● preemptív fájdalomcsilllapítás - megbecsöülni a várható fájdalmat és még előtte gyógyszerelünk
● kombinált gyógyszerekkel
● aluldozírozás: mh-tól való félelem - monitorizálással megfelelően nyomonkövethető
● A tesztelés fontos, életkor, nem és testtömeg meghatározza - azonos korban nagy dóziskülönbség - ha valami
nem oké - dóziscsökkentés
● po. nem ajánlott postop - felszívódás. hányinger hányás -› iv (bólus, folyamatos) v im, sc, rect. de nem gyors

Opioidok
● lesz-e akkora fájdalma, hogy kell-e opioid - igen -› KI?
● gyors út - iv bólus vagy fecskendős gyógyszeradagoló, esetleg cseppinfúzió - posztop.! - kell felügyelet im ritka
● mh: szedálás(morfin), légzésdepi., csökkent köhireflex (morfin, fentanyl), hányinger, hányás( tramadol, morphin,
pethidin, fentanyl, nalbuphin, növekvő valószínűségi sorrendben), a visceralis SI-tónus nő(morfin - epekólika!!),
arterias SItónus csökken (csökkenő valószínűségi sorrend: morfin, pethidin, fentanyl, nalbufin, tramadol) -
vérnyomásesés , vizeletretenció, obstipáció, hasi műtétek után a bélmotilitás lassúbb indulása, a morfin
hisztaminfelszabadulást(morfin -› hőgörcs)
● ennek ellenére a morfin a leggyakoribb!!!

Nem steroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok)

● gyenge analgetikumok, ezért - egynapos sebészet, szájsebészeti műtétek, végtagokon végzett bevatkozások, kis
sebzéssel járó műtétek
● kevés alkalmazható parenteralisan - po., rectal
 ● GI panaszok, csökkent vérlemezke aggregáció -posztop vérzésnél nem jelentős
● potens opioid bázishatását egészíti ki
● csökkenthetőek a mh-k
● A műtétet követő 2-4. napon általában (ha nincs ellenjavallat) már áttérhetünk az orális fájdalomcsillapításra.
● metamizol - allergia, csv. depresszió, paracetamol - máj és vesekárosítás, diclofenac - GIfekély -› vérzés
Helyi érzéstelenítők a fájdalomcsillapításban
● testtájra korlátozódó hatás - targetált, kevesebb mh.
1. infiltráció, sc. Lidocain, Bupivacain, Ropivacain – ezt a sebész végzi, a műtét vége felé, a seb zárása
előtt.
■ Bevezethető gyógyszer adagolás céljából kanül is a mélyebb szövetrétegekbe (pl. az
intercostalis izmok közé).
2. Izületekbe (pl. térdizületbe) is adható fájdalomcsillapítás céljából lokálanesztetikum, esetleg opioidok (pl.
morphin) - itt nincs tartós kanül, fertőzésveszély!!!
3. A spinális (vagy más néven intrathecalis) folyamatos, ritkán, intenzív fájdalom esetében
4. Az epidurális (vagy periduralis) kanül - thoracalis, abd., csípő, medencetáji műtét után
■ Célszerű a kanült még a műtét előtt bevezetni - postop. bólus vagy folyamatos
■ Az adagolásnsk veszélyei is lehetnek (hipotenzió, légzésdepresszió, vizeletretenció, hányinger,
viszketés), ezért mindenképpen szoros orvosi és ápolói felügyeletet igényel.
■ A posztoperatív epidurális analgézia legfontosabb előnyei:
● hamarabb mozgatható (kevesebb fájdalom) a vtg - thromboembolia veszélye csökken
● a részleges szimpatikus blokk miatt gyorsabb a gastrointestinalis funkció visszatérte;
● csökkenti a posztoperatív cardiovascularis komplikációk kialakulásának esélyét;
● csökken a rehabilitációs idő, és a betegekben kisebb arányban jelenik meg a krónikus
fájdalom szindróma – egyéb fájdalomcsillapító eljárásokhoz képest.
5. Perifériás idegblokkok céljára a műtét megkezdése előtt vagy közvetlenül annak befejezése után az
aneszteziológus vezeti be a kanült a megfelelő (axiláris, femoralis vagy caudalis) anatómiai térbe.
Ezeken a kanülökön keresztül általában helyi érzéstelenítőt adagolunk folyamatos vagy intermittáló bólus
módszerrel.

Beteg-vezérelt fájdalomcsillapítás (Patient Controlled Analgesia: PCA)

● Az opioidok szisztémás (iv. vagy im.) adagolása közben meglehetősen nehéz azt garantálni, hogy a beteg
vérében folyamatosan a minimális hatásos analgetikus koncentrációt (MHAK) meghaladó mennyiségű gyógyszer
legyen. Ugyanez a probléma vonatkozik az epidurális fájdalomcsillapításra is: a gerincvelői gyökök körüli helyi
érzéstelenítő MHAK-ja – a betegek egyéni érzékenységkülönbségéből adódóan – gyakorta nem teljesül.
● E probléma elkerülését szolgálja az a fecskendős gyógyszerpumpa, amely folyamatosan is adagolhatja az
analgetikumot (intravénásan vagy epidurálisan), de ezen felül a beteg egy gomb megnyomásával igényei szerint
további egy-egy gyógyszer adagot kaphat. (Intravénás opioidok esetében a folyamatos adagolást csak ritkán
alkalmazzuk).
● Az adagoló pumpán 3 fő paraméter állítható be: a folyamatos „háttéradagolás” sebessége, a beteg által indított
egy-egy bólus gyógyszermennyisége és a bólus után következő un. kizárási idő (pl. 10 vagy 15 perc), amely alatt
hiába nyomja meg a beteg a gombot, a pumpa nem ad le gyógyszert - így elkerülhető a beteg által indukált
túladagolás. A pumpa alkalmazásának aqlapfeltétele a beteg kooperációs képessége. A PCA esetén is fontos
annak az általános elvnek az alkalmazása, hogy a fájdalomcsillapítás már kezdetben teljes (preemptív) legyen,
így a pumpa beindítása a kezdő, nagy bólussal történik.
A posztoperatív fájdalomcsillapítás legfontosabb kérdéseit még a műtét előtt kell feltenni, és a beteggel is megbeszélni!
● Feltehetően mekkora lesz a fájdalom erőssége? Van-e az adott műtétre vonatkozó protokoll?
● Indokolja-e a várható fájdalom-erősség opioidok alkalmazását?
● Lehetséges-e regionális fájdalomcsillapító módszer alkalmazása?
● Tervezzük-e PCA alkalmazását ? (A betegnek előre meg kell tanítani a használatot!)
● Milyen bázis-fájdalomcsillapítást tervezünk? Milyen kiegészítő szereket alkalmazunk? (Kontraindikációk ???)
● Mekkora hányinger és hányás (PONV) veszélye?
● Mindezek alapján elkészítjük a fájdalomcsillapítás tervét, és a műtét végén az ápolószemélyzetet gondos írott
utasítással látjuk el.Ennek szempontjai:
● Alap-gyógyszerelés (mindenképpen, még a fájdalom jelentkezése előtt beadandó szerek)
● Kiegészítő gyógyszerek, erősebb fájdalom esetén adható további gyógyszer adagja – opioid esetén orvosi
rendelés szükséges!
● Fájdalom-erősség mérése dokumentálása – VAS 3 esetén elvárt intézkedés megjelölése (pl. beadandó szer és
adagja, vagy „orvost értesíteni!”)
Krónikus fájdalmak csillapítása
● Míg az akut fájdalom-állapotokra jellemző a gyors fellépés, meghatározott időtartam és meghatározható kiváltó
ok (trauma, műtét), addig a krónikus fájdalom tartósan fennáll, és gyakran a kiváltó tényező megszűnése után,
vagy meghatározott ok nélkül is jelentkezik.
● A krónikus fájdalom kóros jelenség, mely gyakran az idegrendszer megváltozott funkciójának (szomato-
szenzoros diszfunkció, szomatoszenzoros-szimpatikus interakció) következménye.
● Jellemzője, hogy erősségében inadekvát, többnyire megváltozott (csökkent) ingerküszöb, a normális szelektivitás
hiánya jellemzi, és .kiterjedhet sértetlen területre is (másodlagos zóna). Utóbbi alól kivétel a reumás,
mozgásszervi eredetű, valamint a tumoros fájdalom, ahol a kiváltó ok általában valóságos lézió.
● Fontos tudni, hogy gyakran a jól meghatározható ok által kiváltott akut fájdalom megy át – tünetmentes időszak
után vagy anélkül – krónikus fájdalom szindrómába. Ennek oka sokszor az akut fájdalom nem megfelelő, vagy
nem időben történő csillapításában (is) kereshető!
● A fájdalom érzékelés multidimenzionális, komplex emocionális feldolgozási folyamat eredménye, ezért az
affektív, pszichés komponenseknek is nagy szerepük van az aktuális megélésben. A krónikus fájdalom szinte
mindig tartalmaz psychosociális elemeket (Komplex kezelést igényel!) Bizonyos esetekben nem található
organikus magyarázat a fájdalom létrejöttére - akkor is komolyan kell venni, és kezelni! Az erős fájdalom
(eredettől függetlenül) elfogadhatatlan!!! Megszüntetésének igénye a beteg alapvető joga, s az orvos alapvető
kötelessége!!!
● A krónikus fájdalommal jelentkező beteg kezelésének helyszíne a szükséges felszereléssel működő fájdalom
ambulancia, és elengedhetetlen feltétel a terén kellő tapasztalattal rendelkező szakorvos. Alapvető lépések:
● gondos anamnézisfelvétel
● diagnosztikus lépések, szervi elváltozások, banális okok kizárása
● terápiás terv – multimodális fájdalomcsillapítás
● gyakori ellenőrzés, terápia módosítása

Anamnézis
Rendkívül fontos a beteg részletes kikérdezése – erre hosszú időt kell szánni!
● mióta jelentkezik a fájdalom? – megelőző anamnesztikus adatok (pl. műtét)
● lehet-e kiváltó tényezőt (pl. hideg, meleg, izgalom, fáradtság, testhelyzet, stb.) megjelölni?
● milyen gyakran lép fel; erőssége változik-e?
● időbeli lefolyás (állandó, napokig vagy órákig tartó, rohamokban jelentkező, néhány perces, hirtelen fellépő és
megszűnő, stb.)?
● a fájdalom erőssége és jellege? *
● megelőző tünetek, kisérő tünetek (pl. fény- és ingerek kerülése, könnyezés migrénben)?
● alkalmazott gyógyszerek hatásosak-e?
● eddigi diagnosztikus eljárások?
● eddigi terápiás beavatkozások?
● a beteg viszonya
○ Önmagához („befelé”)
○ Környezetéhez („kifelé”)
○ Transzcendentális értelemben („Felfelé”)
*Amint az akut, a krónikus fájdalom erősségét is a VAS skálán mérjük, itt azonban nagyobb szerepe van az időbeli
lefolyásnak, és a fájdalom jellegének (pl.hasogató, lüktető, nyilalló, stb.) is: több dimenziós fájdalom értékelés.

Diagnosztika
● Fő célja, hogy esetleges oki kezelés (pl. operálható elváltozások, kezelhető tumorok, ortopédiai kezelést igénylő
mozgásszervi elváltozások, stb.) lehetőségét feltárja, és a beteget a megfelelő szakorvosokhoz irányítsa. A
fájdalmat természetesen ilyenkor is csillapítani kell!

Terápiás terv
● A krónikus fájdalom csillapítása nem szorítkozik csuipán analgetikumok rendelésére. A terápia majdnem mindig
multimodális. Gyakori komponensei:
○ analgetikumok – a fájdalom erősségének, jellegének megfelelően opioidok, NSAID- ok, (cave:
gastrointestinális vérzés!), egyéb fájdalomcsillapítók is szóbajönnek. Alapelv: hatásos bázis-
fájdalomcsillapítás + ráépített kiegészítés az „áttörő” fájdalom enyhítésére. Előjelekkel fellépő rohamok
esetén az analgetikum legyen készenlétben!
○ adjuváns gyógyszeres kezelés. pl triciklikus antidepresszans, anticonvulsiv, spazmolytikum, anticholinerg
szerek, ulcus prevenció, hashajtó, szteroid, antihhisztamin, anxyoliticumok, metoclopramid,
sympatholiticumok (pl. metoprolol.migrén prevencióban)
 ○ kiegészítő fizikoterápiás módszerek pl. transdermális elektromos idegstimuláció, (TENS), tradícionális,
elektromos vagy lézer-stimulációs akupunktúra, melegítés, hűtés, stb.
○ helyi és regionális érzéstelenítési módszerek, idegblokádok, ganglionblokád
○ relaxációs tréning, pszíchoterápia
● Egyes, nagy fájdalommal járó krónikus fájdalom-állapotok megszüntetésének érdekében invazív
fájdalomcsillapító beavatkozások, műtétek is szükségessé válhatnak.. A műtétek egy része oki terápia lehet – pl.
az un. Janetta műtét: a n. glossopharyngeus felszabadítása migrén bizonyos eseteiben.
● Átmeneti sikerrel járó idegblokádok esetén szóbajön a megfelelő idegdúcok, plexusok (pl. Gaaser dúc, ggl.
stellatum, plexus coeliacus, stb.) destrukciója is. Ezek nagy szakértelmet kívánó, steril műtéti környezetben
végzendő beavatkozások.
● Néhány példa a krónikus fájdalom állapotokra:
○ Fejfájások:
● Migrén: féloldali, frontotemporális, aurát követően jellegzetes kisérőtünetekkel fellépő heves
fejfájás
● tenziós fejfájás: tompa, szorító, siaósak szerű
● cluster fejfájás: hirtelen fellépő, megsemmisülésérzéssel járó féloldali fájdalom, szezonális
megjelenéssel
● cervicogren fejfájás: tompa, féloldali frontotemporális fájdalom, testhelyzet befolyásolja
● gyógyszeres eredetű fejfájás: nitrátok, Ca-antagonisták... „Kaméleon” jellegű
● trigeminus neuralgia: az ideg jellegzetes kilépési pontjairól kiinduló, hirtelen fellépő,
„elviselhetetlen” erősségű fájdalom rohamok egy- vagy több ágnak megfelelően.
○ Mozgásszervi eredetű fájdalmak
● reumatizmus: polyarthritis (szimmetrikus, kis izületek), arthrosis (nagy izületek), fibromyalgia
(„tender points”), myofascialis fájdalom
● derék-hátfájdalom: rediculáris, vagy nem tradikuláris eredet? !
● váll-kar szindróma: C6-8 gyöki, intervertebrális eredetű, scalenus szindróma, periarthritis
humeroscapularis
○ Primér neurogén fájdalmak: szimpatikus reflex disztrófia (causalgia – a szomatoszenzoros és
visceromotoros szimpatikus rostok közötti inerakció), fantom fájdalmak, atípusos arcfájdalom
○ Ischaemiás fájdalmak: végtagfájdalmak, mesenterialis ischaemia
○ Hasi fájdalom: pancreatitis, mesenterialis ischaemia
○ Centrális fájdalom. pl. Thalamus-fájdalom
○ Tumoros fájdalom - általában több ok kombinációjából ered (inflitráció, kompresszió, ulceráció, ödéma,
perfúziós zavarok, stb.)
● Az egyéb terápiától és a gyógyulási kilátásoktól függetlenül feltétlenül csillapítani kell, gyakran
emelkedő dózisú opioid kezelés válik szükségessé!!!
● Lehetőség szerint oki terápia + hatásos analgézia + adjuváns kezelés szükséges.
● WHO fájdalom - lépcső