Platón: Állam

1.Könyv

Mi az igazságosság kérdés felmerülése. „Mindenkinek azt adni, ami neki jár”. Szókratész a
következőképpen cáfolja meg a Szimónidésztől származó definíciót: a tétel alapján, akkor néha
rosszul kell cselekednünk barátainkkal, és jól ellenségeinkkel. Szókratész szerint ha az embernek
ártanak, akkor rosszabbá fog válni. Az az ember, akinek ártanak, igazságtalanná lesz.
Traszümakhosz: „Az igazságos nem más, mint ami az erősebb számára előnyös”.
Szókratész cáfolata: 1. Az erősebbek (a vezetők) beiktathatnak rossz törvényeket. 2. az ember
akkor igazságos, ha aláveti magát és követi a törvényeket. 3. az ember a törvény betartásával
vezetőinek árt. Traszümakhoz védekezik: amellett érvel, hogy az igazságtalan ember (ennek az
abszolút formája a türannisz) szabadabb és jobb. Traszümakhosz szerint: igazságtalanság =
erény, helyes megfontolás, okos, jó, igazságosság = gyengeség. Szókratész meg akarja cáfolni
azt a nézetet, miszerint az igazságtalanság erőteljesebb az igazságosságnál. Ezt az állam
vizsgálatán keresztül akarja bebizonyítani.
Az igazságosság szükségszerű ahhoz, hogy egy emberi közösség létrejöhessen, mivel az
igazságtalanságban lehetetlen együttműködni, mert a viszály dominál. „Aminek megvan a maga
sajátos dolga, annak erénye is van.” A lélek dolga az élet, a vezetés, a megfontolás, vagyis a lélek
erénye az igazságosság. Ebből a szempontból tekintve, az igazságtalanság nem lehet hasznosabb
az igazságosságnál.

2. Könyv

3 fajta jó létezik: 1. bizonyos javakra önmaguk végett törekszünk 2. más javakat önmagukért és
következményeik miatt is szeretünk 3. másokat önmagában nem fogadnák el, de hasznosz
következményeik miatt igen. Szókratész szerint az igazságosság 2., Glaukón szerint 3.
A továbbiakban Glaukón Traszümakhosz álláspontjára helyezkedik (Traszümakhosz
visszalép a vitából). A következőket akarja megvizsgálni Glaukón: 1. a közvélekedés milyennek
tartja az igazságosságot és honnan származtatja 2. aki igazságos, az kényszerűségből az 3. az
igazságtalan ember élete jobb, mint az igazságosé.
1. Glaukón szerint igazságtalankodni természettől fogva jó – igazságtalanságot elszenvedni
természettől fogva rossz. A gyenge emberek (vagyis azok, akik nem tudnak
 igazságtalanul cselekedni) törvényeket hoznak létre, hogy szabályozzák a rosszak
tevékenységét: a törvény válik az igazságossággá
legnagyobb jó (igazságtalan csel.) – törvény (igazságosság) – legnagyobb rossz (igazságtalanságot elszenvedni)
2. Varázsgyűrű példája (ezt mindannyian ismerjük, ezért nem fogom itt elmesélni): a jó
ember csak azért jó, mert nem tud (fél) rosszat cselekedni. Aki még láthatatlanul sem
cselekszik helytelenül, azt a közvélemény ostobának és szánalmasnak fogja tartani.
3. Az igazságtalan ember úgy cselekszi a rosszat, hogy közben jónak akar látszani. Az
igazságos ember nem arra törekszik, hogy jónak tűnjön, hanem hogy az legyen. Az
igazságos ember élete szenvedés, igazságos létére mégsem látszik igazságosnak. Az
igazságtalan ember boldog és sikeres, mert megtéveszt mindenkit.
Az igazságtalankodás káros következményei: 1. megtorolhat az emberi közösség 2.
megtorolhatnak az istenek. Megoldás az 1-re: el kell lepleznünk a közösség elől
igazságtalanságukat. Ebben az intézmények és a politikai társaságok segítenek, mivel
megtanítanak elleplezni a hazugságot. Megoldás 2-re: a. vagy nem léteznek istenek, és ha
léteznek is nem törődnek az emberekkel b. vagy léteznek és törődnek az emberekkel, de
megfelelő áldozatokkal kiengesztelhetjük őket. De az előnyökön és hátrányokon kívül, milyen az
igazságosság önmagában, vagyis az ember lelkében?
Szókratész szerint az állam és az emberi lélekben lakozó igazságosság párhuzamba
hozható: az állam nagysága miatt jobban szemléltetheti velünk a megkívánt dolgot.
Az állam keletkezése: egy állam akkor jön létre, amikor az egyén már nem tudja
kielégíteni szükségleteit (élelem, hajlék, ruházat). A minimális államban élők idilli
szegénységben leledzenek. Csak pár mesterség létezik, ami a megélhetést biztosítja mindenki
számára. De a fényűző állam több mesterséget igényel. A megnövekedett államnak területi
igényei támadnak, ezért szükségesnek bizonyul a hadsereg felállítása. A hadsereg tagjai lesznek
az őrök. Ehhez a funkcióhoz elengedhetetlen a testi-lelki rátermettség. Az alapvető lelki vonás,
amellyel szükségszerűen rendelkeznie kell egy őrnek, az a bátorság (indulati erő). Az őr egy jó
fajtájú kutyához hasonlít, mivel különbséget tud tenni a barát és az ellenség között. Természete
alapvetően bölcsességszerető, vagyis nyitott a tanulásra. Felmerül a kérdés: ha tanulékony az őr,
akkor hogyan kellene tanítsuk őt? A lélek nevelése múzsai nevelés, azaz a beszéd médiumán
keresztül megy végbe. Platón szerint vannak olyan mesék, amelyek morálisan rosszak: ezek nem
mások mint a homéroszi és hésziodoszi mítoszok. A költőket a következőképpen kritizálja: a
költőnek nem szabad megengedni, hogy az ember rossz sorsát az istenek műveként tüntesse fel.
Továbbá isten nem téveszthet meg bennünket (vagyis isten nem változhat, mert a tökéletes
állapotban találja magát.)

3.Könyv

1: a költeményekből el kell távolítani a halálfélelmet ébresztő részeket, mivel a harcosok

bátorságát nem szabad eltántorítani.
2: a hírneves férfiak és istenek ábrázolásából törölni kell a síránkozást és jajveszékelést.
3: a: tilos a heves nevetés ábrázolása
b: az állam hazudhat, mivel hasznosnak bizonyulhat (de csak nekik szabad)
c: a költeményekben ki kell emeleni a mértéktartást.
4: a: a hősöket nem szabad megvesztegetőnek és haszonlesőnek ábrázolni
b: a hősök nem viselkedhetnek tiszteletlenül az istenekkel
5: nem adhatunk hitelt azoknak a költeményeknek, ahol az igazságtalan ember boldog sorsú és
az igazságos ember szerencsétlen
6: a zenei hangokat és hangszerek közül csak azok használhatóak, amelyek bátorságot keltenek.
Az őrök testileg és lelkileg edzett, mértéktartó életet kell éljenek. A múzsai és testi
nevelés rossz arányokban egy kiegyensúlyozatlan jellemhez vezethetnek. A legjobb őrök
legyenek a vezetők: azt kell tenniük, ami az államnak a legjobb, fontos az állhatatosság.
Gyermekkoruktól kezdve próbára kell tenni őket. Az arany-, ezüst- és bronztartalmú lelkekről
szóló mítosz növeli a polgárok identitás- és közösségtudatát.

4.Könyv

A túlzott gazdagság vagy szegénység megrontja a mesteremberekt és a katonákat. Az

állam addig növekedjék, amíg egységes bír maradni. A nevelésre nagy hangsúly tevődik az egész
Államban: a gyermekeket képességük szerint kell felosztani. A nevelésnek köszönhetően lesznek
a generációk jobbak. „A gyermekeknek még a játékaik is a törvényekhez igazodjanak.” Ha egy
ember jól van nevelve nincs szükség törvényekre. A folytonos törvényváltoztatás rossz. Így jön
létre tehát az állam, de még nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy hol található meg benne az
igazságosság.
 Az államunk jó, ha bölcs, bátor, mértéktartó és igazságos. Bölcsesség: a jó
megfontolásban áll (hogyan viszonyuljon az állam önmagához és más államokhoz). Ez a
vezetőkre van bízva. Bátorság: a félelmetes dolgokra vonatkozó helyes magatartásban ragadható
meg. Ez az őrökben kell megjelenjen. Mértéktartás: az élvezetek és vágyak fölötti önuralom. A
mértéktartás a vezetők és az alávetettek harmóniájában áll (ez az egész államra vonatkozik).
Igazságosság: az államban mindenki azt a tevékenységet folytatja, amelyre természeténél fogva
alkalmas.
A léleknek ugyanaz a 3 része van mint az államnak. A lélek hármas felosztása: vágyakozó
rész (a lélek szomjazásában ragadható meg, amit a vagyonszerző polgárok testesítenek meg az
államon belül), értelmes rész (a vágyakozás mérlegelésében ragadható meg, amit a tanácskozó
vezetők testesítenek meg), indulatos lélekrész (ezt a felügyelő őrök testesítik meg, amely
mindehez az erőt adják). Az emberi lélekben a négy rész ugyanígy működik, mint az állam
egészében.

5.Könyv

A nő- és gyermekközösségről fogunk beszélni. Azonos tanításban részesülnek az őrök és

asszonyaik is (mivel a kan és a szuka is közösen őrzi a nyáját). A nők és a férfiak között nincs
szubsztanciális különbség, ezért az előbbiek is elvégezhetik az utóbbiak feladatát (csak a
szaporodásban, nemzésben és szülésben térnek el egymástól). Vagyis: a nők is lehetnek őrök.
1. A múzsai nevelés és testgyakorlás a legjobb nevelési módszer
2. A legjobb nevelés alkalmas arra, hogy a benne részesülő emberek a legkiválóbbakká
váljanak
3. A nők is alkalmasak erre, szóval a legkiválóbb férfiak és nők fognak kiformálódni a
legjobb nevelésnek köszönhetően
4. Közmegegyezés alapján mondhatjuk azt, hogy az állam akkor a legjobb, ha a
legkiválóbb nők és férfiak laknak benne.
5. Mindezek az állam legtökéletesebb berendezkedésére utalnak.
Ebből a berendezkedési formából következik a nő- és gyermekközösség: egyetlen férfi sem élhet
egy nővel magánkapcsolatban (a szülők és a gyermekek nem tudhatják, hogy ki-kinek az apja
vagy gyermeke). Platón bevezeti a „megszentelt nász” koncepciót: a rendezetlen szexuális
kapcsolatok megengedhetetlenek. A „megszentelt nász” a legjobb utódok nemzésének a
biztosítéka. A silány alkatú embereknek ne legyen módjuk a szaporodásra. A kimagasló
harcosoknak sok nász legyen biztosítva. Minden gyermek születésétől fogva nevelőotthonba
kerül. Az ideális szaporodási kor a nőknél 20-40 között van, a férfiaknál pedig 25-55. A
vérfertőzés úgy kerülendő el, hogy a szülők nem szabad szexuális kapcsolatot létesítsenek
azokkal az emberekkel, akik potenciálisan a gyermekeik lehetnek (bizonyos korú emberekkel
nem feküdhetnek le).
Az állam számára az a legrosszabb, ha polgárai közt meghasonlás támad. Az állam olyan
kell, hogy legyen, mint egy emberi szervezet, vagyis egyetértésben és harmóniában kell
működnie. A többi államban lehetséges az érdekellentét a nép és a vezetők között, de a tökéletes
államban ez lehetetlen, mert a vezetők és az alávetettek nem tudhatják, hogy ki kinek az
apja/gyermeke. Ez a szemléletmód a nő- és gyermekközösség eredménye (ezekben a
közösségekben nincs zárt család és magántuladjon sem).
A fentebbiekben felvázoltak a tökéletes igazság: minta és nem fizikai valóság, ugyanúgy
a tökéletes állam is csak egy ideál. A gyakorlatban nem lehet valamit úgy kivitelezni mint az
elméletben. A tökéletes állam csak a filozófus vezetők által jöhet létre. A bölcsesség kedvelője (a
filozófus) a bölcsesség (eidosz) minden fajtáját kedveli. A filozófus az, aki nemcsak a
partikuláris dolgokat, hanem a formákat, vagyis az ideákat (valódi létezőket) is képes meglátni.
Ez a valódi tudás, ami ellentétben áll a vélekedéssel. A vélekedés a létező és a nem-létező között
helyezkedik el. „A filozófus az, aki magukat a létezőket (ideákat) ismeri.” A filozófusok kell
legyenek az őrök, mivel ők látják az értékeket tisztán. A filozófus igazságszerető, fegyelmezett,
bátor, igazságos, együttműködő és jó emlékezőtehetséggel bír.
A legkárosabb a testi és anyagi bőség lehet. Az igazi filozófus isteni természetűvé válik,
mivel isteni természetű dolgokkal foglalkozik. Az államalapító úgy kell, hogy eljárjön, mint a
rajzoló: első lépésben tisztára törli a rajzolótáblát, majd a megkívánt dolgot szemlélve
megrajzolja rajzát. Így az államalapító is: a régi rossz törvényeket eltörölve, az ideákat szemlélve
megalkotja államát.
A filozófus neveltetése: szükség van a Napra (a Jóra), ahhoz, hogy lássunk.

A D C E B
/--------/----------//----------/------------/
Természeti Természeti Matematikai Ideák
tárgyak tárgyak tárgyak =
képmásai = = ész
= hiedelem értelem
találgatás
7.Könyv

A barlanghasonlat elmesélése (ezt nem írom le, mert mindenki tudja a sztorit). A tudást nem
kívülről helyezik belénk. A nevelés az elfordítás művészete (elfordítjuk őket a barlang falától).
Akinek a lelke már a Jó felé fordult, annak le kell szállnia és vezetői feladatot kell, hogy
vállaljon. A filozófusok nem a hatalomért fognak vezetői pályára kívánkozni, hanem azért, mert
tudják mi a jó (a kötelességüknek eleget akarnak tenni). A lélek átfordulásának tanulmányai: 1.
Számvetés és aritmetika (ezek az ésszel felfoghatót mutatják) 2. Geometria 3. Csillagászat („az
igazi csillagászatnak nem az igazi égboltozattal kell foglalkoznia”, itt is inkább az ésszel
felfoghatón van a hangsúly) 4. Zene (a harmóniát alkotó számok meglátása). Mindezek csak
bevezetésként szolgálnak a legmagasabbrendű tanulmányhoz, vagyis a dialektikához. Dialektika
= az érzéseket kizárva, az érvelésen keresztül jut el az igazságokhoz, vagyis végső soron a Jóhoz.
A dialektika maga a tudás, mivel mindennek megragadja a lényegét. A dialektika
tanulmányozását csak a legállhatatosabbak, legbátrabbak, jó emlékezőképességűek és
munkaszerető emberek művelhetik. Az államot csak akkor tudjuk megváltoztatni, ha a
gyermekeket erőszakkal elkobzuk és az igazi filozófusok neveltetésében részesülnek.

8. Könyv

A tökéletes államformáról és a négy tökéletlenről lesz szó. A tökéletes államoforma azért tud
megromolni, mert mindenben, ami keletkezik, benne van a romlandóság potencialitása is. Az
államforma úgy romlik meg, hogy a vezető osztály hitványabbá válik. Ennek következtében az
arany, ezüst, és bronz nemzetségek elkezdenek egymással keveredni, ami az egyenetlenséghez és
meghasonláshoz vezet. A négy rossz államforma a következő:
1. Timokrácia
Az államot a nagy indulati erővel rendelkező, egyszerűbb műveltségű emberek vezetik,
akik vagyont gyűjtenek és szomjaznak a dicsőségre. Timokratikus ember jelleme = durva,
anyagias, harcias, műveletlen
 2. Oligarchia
A gazdagoké a vezető szerep. A szegények nem részesülnek hatalomban. A törvények a
gazdagoknak kedveznek. A vagyonbecslés alapján jelölik ki a vezetőket (Platón szerint
téves). A szegények a gazdagokkal állandó harcban állnak (megint tévesnek tartja).
Kialakul az ingyenélők rétege (koldusok és bűnözők).
3. Demokrácia
Miután megnövekedett az ingyenélők száma, a gazdagok elpuhulttá válnak. A szegények
megragadva a hatalmat, egyenlőség alapján részeltetnek mindenkit az alkotmányos
jogokban és vezető állásokban. A demokráciában a túlzott szabadság uralkodik. A három
réteg a demokrácián belül: herék (akik kvázi nem csinálnak semmit, vagyis a
politikusok), a gazdagok és a köznép.
4. Türannisz
A túlzott szabadság anarchiához vezet. A természetben is a dolgok az egyik végletből a
másikba csapnak át. A demokratikus államban a herék a gazdagokat fosztogatják és a
népnek is juttatnak a pénzből. Érdekellentét keletkezik az oligarchák és a köznép között.
A meghasonlott állapot egy védelmező népvezér (prosztatész) felállításához vezet, aki
türannosszá válik.

9. Könyv

A türannoszi állapot a legrosszabb, a királyi a legjobb. Ugyanez a jellemekre is érvényes. A

türannosz mindig retteg alattvalóitól, mert harcban áll velük. Az államformák csökkenő
sorrendben a következők: királyság, timokrácia, oligarchia, demokrácia, türannisz.
A vágyakozó lélekrész a nyereségre törekszik (akikben a vágyakozó lélekrész uralkodik
nyereségkedvelő emberek). Az indulatos lélekrész a győzelemre törekszik (ezek a becsvágyó
emberek). Az értelmes lélekrész az igazságra törekszik (ezek a filozófusok). Mindenkiben más-
más lélekrész uralkodik.
A következőkben Szókratész Glaukón azon nézetét cáfolja meg, miszerint az
igazságtalanság hasznosabb mint az igazságosság. A következő hasonlattal történik a cáfolat: a
vágyakozó lélekrész egy sokfejű állathoz, az indulatos lélekrész egy oroszlánhoz, az értelmes
lélekrész pedig egy emberhez hasonlít. Igazságtalan cselekedet = az embert feláldozzák a többi
kettőnek. Igazságos cselekedet = az ember megszelídíti az állatokat. A törvény ezt segíti elő, és
csak az az ember lehet őr, akinél az ember uralkodik lelkében.

10.Könyv

A művészet az idea képmásának a képmása. A művész nem magát a tárgyat utánozza, hanem azt,
amilyennek látszik. Homérosz a hadvezetést, az állam kormányzását és a nevelést mutatja be
verseiben. Platón: ha valóban értett volna ezekhez, akkor ezekkel foglalkozott volna reálisan
életében. Minden költő az erény utánzója csupán. Az értelmes lélekrész meg tudja különböztetni
a látszatot a valóságtól (filozófia vs. művészet). A lélek halhatatlansága: a lélekhez hozzárendelt
rossz, az erkölcsi rossz, amely silányabbá teheti, de nem tudja elpusztítani.