Dani és a közlekedés

Egyszer Dani ötödik születésnapja közeledtével egyre jobban érdeklődni kezdett a közlekedés iránt.
Naponta nyüstölte édesapját, hogy vigye ki őt a KRESZ pályára, és tanítsa meg biciklizni, mert az
óvodában csak ő nem tud még egyedül két keréken biciklizni. Volt ugyan egy háromkerekű kis játéka,
de azt már régen kinőtte. Amikor szüleivel a városban autókáztak, mindig csodálkozva nézte a
kerékpározókat.
Dani egy nap így szólt édesapjához:
- Apa, szeretném, ha születésnapom alkalmából megtanítanál biciklizni!
Az édesapja mondta kisfiának, hogy szedje össze a cuccait, és kiviszi a pályára. Útban a KRESZ
pályára édesapja sorra mondta az úton lévő táblákat, azok jelentését.
- Ez itt a zebra. Mint láthatod, hogy ez a tábla négyszög alakú, színe kék, és a benne lévő
háromszögben fekete csíkok vannak, és egy ember is. Ez azt jelenti, hogy a gyalogosok szabályosan
itt kelhetnek át az úttesten – mondta az édesapja.
Egyszer a lámpa pirosra váltott, és meglátott Dani egy érdekes alakú, piros alapon fehér feliratos
táblát.
- Apu, ez milyen tábla? - kérdezte Dani.
- Ez itt egy Stop tábla. - válaszolta az apa. Tudod, itt mindig meg kell állni és körbe kell nézni, mielőtt
bárki átmegy, vagy behajt a kereszteződésbe.
Dani apukája meglepődött fia komoly érdeklődésén, ezért elmagyarázta neki, hogy hogyan is kell
körülnézni.
- Először balra kell nézni, majd jobbra, s ha mindkét irányból szabad, akkor is csak úgy indulhatsz el,
ha előtte még egyszer balra nézel. Ez a sorrend, melyet nem szabad elfelejtened soha – hívta fel az
érdeklődő gyermeke figyelmét.
Újra zöld lett a jelzőlámpa, ekkor átmentek az úton. Amikor átértek, letértek a közeli erdőbe pihenni
egy kicsit. Dani megkérdezte az édesapját, hogy hogyan is kell szabályosan biciklivel közlekedni.
Édesapja elkezdte sorolni az intelmeket:
- Mindig vegyél fel bukósisakot, hogy ha felborulnál, nem üsd meg a fejed!
- Használd a csengőt, hogy észrevegyenek az úton! Például egy járókelő, vagy egy másik
kerékpározó.
- Legyen rajtad a láthatósági mellény, főleg este, mert ha nincsen rajtad, akár el is üthetnek!
- Mindig legyen a biciklid felszerelve elől-, hátul lámpával! Sokkal biztonságosabb!
- Jó, ha a másik járókelő, autós, vagy egy kerékpározó látja oldalról a küllőprizmát!
- Mindig figyelj a jelzőlámpákra! Ha piros, akkor tudnod kell, hogy az a TILOS! Ha sárga, készülj fel
az indulásra! Ha zöld, akkor már mehetsz!
2
- A biciklis utakon is vigyázni kell ám! Ha valaki elállja az utad, és szembe is jönnek, akkor meg kell
állnod, és kivárnod, amíg elmegy!
- Mindig jobbra tartva közlekedj!
- Nagyjából ennyi! – zárta le az édesapja…
Dani tátott szájjal nézte és hallgatta apukáját, hogy mi mindent tud a közlekedésről. Nagy nehezen
ennyit mondott:
- Apa! Ha nagyobb leszek, csak biciklivel fogok járni! Még az iskolába is!- mondta büszkén a fiú.
Az apukája elmosolyodott:
- Ehhez még te kicsi vagy fiam, hogy egyedül mászkálj!
Elkezdődött az oktatás. A kétkerekű kerékpárt Dani lassan hajtani kezdte. Lábai kicsit remegtek az
izgalomtól, kezei is jártak jobbra-balra, próbálta az egyensúlyát megtalálni. Édesapja egy partfis-
nyelet kötött a biciklihez, amíg beszélgettek, ezzel próbálta Dani egyensúlyát tartani.
Körülbelül fél óra elteltével Dani már kevés segítséggel is egyedül tudott kerekezni. Nagy volt az
öröm!
- Gyakrabban fogunk jönni biciklizni, megígérem! – mondta édesapja Daninak.
Dani útban hazafelé folyamatosan kérdezte az összes KRESZ táblát, amelyet csak látott. Édesapja
nem győzte elmondani azok jelentését, de még szinte be sem tudta fejezni a legutóbbi tábla
magyarázatát, már jött a következő kérdés.
- És az a tábla, amely kerek és egy nyíl mutat felfelé?
- Az a kötelező haladási irányt mutatja. – felelte az édesapja.
- De hogyan lehet felfelé menni, az égre? – értetlenkedett a gyerek.
- Nem felfelé, hanem egyenesen tovább, azt jelenti, csak nem lehetett máshogyan jelezni ezt. –
magyarázkodott az édesapa.
Ekkor egy autó a tábla jelzését figyelmen kívül hagyva balra kanyarodott be abban a
kereszteződésben, ahol a kötelező haladási irány egyenesen engedte volna csak a haladást. Ezt
azonnal megjegyezte az édesapja Daninak:
- Látod, az az autós szabálytalankodott, egyenesen lehetett volna menni, de ő balra fordult be. Ebből
van a sok baleset, amikor az emberek szándékosan másképpen közlekednek, mint ahogyan lehetne.
Ha mindenki betartaná a KRESZ szabályokat, nem lenne baleset, nem lenne sérülés. De sajnos ez
nem így van! – merengett hangosan Dani apukája.
Amíg hazaértek a számtalan kérdésnek nem volt vége, tovább folytatódott otthon, vacsora közben,
fürdés közben, lefekvéskor.
3
A kisfiú szeretett volna még több mesét vagy történetet, amely a helyes közlekedésre tanít, de hirtelen
a szüleinek egy ilyen sem jutott az eszébe. Ekkor egymásra néztek, s ugyanarra gondoltak: Miért
nincs sok olyan gyerekeknek való oktató mese, amellyel megismerhetik a helye, szabályos
közlekedést ők is?
Azon elmélkedtek és arra a következtetésre jutottak, hogy sokkal jobb lenne, ha a gyerekek játékosan
tanulnák meg a közlekedést, s nagy segítség lenne az is, ha olyan mesék lennének, amelyekkel a
gyerekek azonosulva átélnék a biztonságos közlekedés fontosságát. De sajnos a mai rohanó világban,
a számítógépek és az internet korában ez feledésbe merül.