ISTEN SZERETETE A JÁNOSI MŰVEKBEN

I. BEVEZETÉS

1. Az újszövetségi evangéliumok

A Krisztus halálát követő évtizedekben számos evangélium született, de a korai egyház ezek
közül csak négyet kanonizált: a Máté, Márk, Lukács és János szerinti evangéliumokat.

Mivel az első három evangélium anyagát egy tekintettel, "egy pillantással" össze lehet fogni,
ezért, a „synopsis” = „együttlátó” görög szóból eredeteztetve szinoptikusoknak nevezzük
őket. Ezek anyagában, az események elbeszélésének sorrendjében, valamint
megfogalmazásában számos helyen hasonlóság, egyezés figyelhető meg.1 János evangéliuma
elkülönül a szinoptikusoktól, a ’szeretett tanítvány’2 teljesen más perspektívából szemléli
Jézust, a Krisztust.
2. János evangélista élete
2.1 A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tizenkét tanítványa között volt egy Jakab
nevű férfi, akinek fivérét Jánosnak hívták. Jakab és János egy jómódú palesztin halász,
Zebedeus fiai voltak.3 Anyjuk az a Szalomé volt, aki később más aszonyokkal együtt -
anyagilag is- segítette Jézust és tanítványait.4
„Szent János apostolra különösen ráillik a tanítvány megnevezése. Keresztelő János tanítványa
volt5, ő irányította Jézushoz6. Jézus mellett kitűnő tanítvány volt, a Mester mellett nemcsak az
evangélium igazságait tanulta meg, hanem ő volt az, aki a legközelebb férkőzött Jézus gondolataihoz,
szándékaihoz, a szívéhez.”7 János, Jakab és Péter apostolok, az ’Egyház oszlopai’8 voltak azok,
akik a legközelebb álltak az Úrhoz. Ők voltak tanúi színeváltozásának9, Jairus házában a
feltámasztott lány szülein kívül egyedül ők voltak Jézussal10, a Getsemáné kertben őket vette

1
KOCSIS IMRE, Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I., Budapest,2010, 184.
2
vö. Jn 13,23; 19, 26; 21,7
3
Bizonyíték arra, hogy Zebedeus jómódú volt: Mk 1,20; Jn 18,16
4
Mt 27,55; Mk 24,41; Lk 8,2
5
Az ifjú János valószínűleg kapcsolatban volt az esszéneusokkal is. Erre utalnak a negyedik evangélium
bizonyos gondolatai, és kifejezései.
6
vö. Jn 1,35-39
7
KERESZTES SZILÁRD, Az én Bibliám. Homíliák. Ünnepek- Ökumené, Budapest, 2001, 219.
8
Gal 2,9
9
Mk 9,1
10
Lk 8,51
maga mellé az Úr11. „A kereszten Jézus a szeretett tanítványt rábízta édesanyjára 12, aki Fia
ifjúságának, felnőtt korának minden emlékét, minden titkát szívében őrizte, hogy János tőle tanulja
meg Jézus gondolatainak emberi gyengédségét és isteni mélységét. ”13, Jézus feltámadása után János
és Péter értek elsőnek az üres sírhoz14.
János tevékeny részt vállalt az ősegyház Pünkösd utáni életében, szinte biztos, hogy
részt vett a jeruzsálemi apostoli zsinaton (49), ahol a prozelitákkal kapcsolatos kérdések
kerültek tisztázásra.
2.2 Kr.u.70-ben, a jeruzsálemi Templom leégése után az egész ország romokban hevert,
Palesztina ’Judea’ néven a mindenkori császár tulajdonába került. A keresztények
szétszóródtak a Római Birodalom területén, és magukkal vitték Krisztus-hitüket. „A keresztény
misszió átütő sikerében döntő szerepet játszott az igehirdetők buzgósága, az igehirdetéssel kapcsolatos
csodajelek, valamint az első keresztények példamutató élete, emberszeretete, amely vonzóvá tette az új
tant a pogányok között.” 15
János apostol 66-68 táján, Pál vértanúhalála (67) idején érkezett Efezusba, itt élt és
tevékenykedett haláláig, itt írta meg evangéliumát és leveleit. 16
2.3 János, a ’szeretett tanítvány’ írásainak korpusza önálló helyet foglal el az Újszövetségi
iratokban: a negyedik evangéliumon kívül három levél és a Jelenések könyve fűződik a
nevéhez. Szent János apostol teológiai látásmódja miatt az egyházi hagyományban a
’teológus’ címet kapta. A negyedik evangélium és a három levél Istenről, mint világosságról,
a sötétség és a világosság szembeállításáról, az Atya és a Fiú egységéről, hitről és igazságról
szóló azonos tanításuk miatt tematikusan kapcsolódnak egymáshoz. Az evangélium és a
levelek vezérmotívuma a szeretet.
3. A jánosi iratok rövid ismertetése
3.1 A János apostol szerinti evangélium
3.1.1 Annak ellenére, hogy néhány újkori Szentíráskutató elvitatja János apostoltól a
szerzőséget -mondván, hogy túl hellén, és hogy csak a 2. században jelent meg az az egyházi

11
Mt 26,37
12
Jn 19,26-27
13
KERESZTES SZILÁRD, Az én Bibliám. Homíliák. Ünnepek- Ökumené, Budapest, 2001, 219.
Gal 2,9
14
Jn 20, 2-8
15
PIRIGYI ISTVÁN, Katolikus egyháztörténelem, Nyíregyháza, 1991, 7.
16
TARJÁNYI BÉLA, Jézus örömhíre, Az ősegyház tanítása, Budapest, 2007, 122. (A továbbiakban:
TARJÁNYI) A hagyomány szerint, amikor János már nagyon megöregedett, hazában ülve ezt ismételgette a
hozzá fordulóknak: „Gyerekek, szeressétek egymást”. Amikor megkérdezték, miért mondogatja ezt, azt
válaszolta, hogy „aki teljesíti a szeretet parancsát, az minden parancsolatot teljesít.”. vö. FR. SPIRAGO,
Felnőttek katekizmusa II. Erkölcstan, Budapest. 1929, 11.
hagyomány, amely szerint az evangélium Jánostól származik17 -az Egyház a negyedik
evangéliumot egyértelműen neki tulajdonítja. „Az evangélium az apostolok közül való Jánosé.
Amikor tanítványtársai és a püspökök erre bátorították, így szólt: Böjtöljetek velem együtt, és a
kinyilatkoztatásokat, amelyeket bármelyikőnk nyer, elbeszéljük egymásnak. -András, az apostolok
egyike még azon éjjel azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy mindannyiuk egyetértésével János írjon le
mindent, a saját neve alatt.”18
Az első tanítványokkal való találkozás19, a kánai mennyegző20, a kereskedők kiűzése a
Templomból21, a szamáriai asszonnyal való beszélgetés22 - ezek mind egy szemtanú konkrét
élményének elbeszélései.23
A negyedik evangélium a szinoptikusokhoz képest sok eltérést tartalmaz. Az első három
evangéliumban elbeszélt 29 csodából itt csak 2 szerepel, viszont ezeken kívül még 6 önálló
csoda-elbeszélést olvashatunk Jánosnál.24
3.1.2 Az evangélium szerkezete
I. prológus. (1,1-1,18.)
Jézus az Atyával és a Szent Lélekkel egyenrangú, örök isteni személy.
„Az evangéliumnak világosan felismerhető kerete van. Legelső verse (1,1) egy nagy horderejű
állítást mond ki, amit az Újszövetség ritkán tesz meg: azonosítja Jézust Istennel (Isten volt az Ige).
Ugyanez megismétlődik a végén (20,28) [...] Tamás felkiált: ’Én Uram, én Istenem!’ Ez az
evangélium nagy kerete, és utána erre vonatkozik a záró megjegyzés is a 21,31-ben .”25
II. Jelek könyve.26 (1,19-12,50.)
Az öröktől fogva létező Ige Isten egyszülött Fia, akit az Atya a világba küldött. Minden
fejezet egy-egy csoda (jel).
III. A dicsőség könyve. (13,1-14,25.)

17
SZÉKELY JÁNOS, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 2004, 258.
18
Muratori töredék, 9-16.sor. TARJÁNYI, 122.
19
Jn 1,35-51
20
Jn 2,1-12
21
Jn 2,13-16
22
Jn 4,7-38
23
vö. KERESZTES SZILÁRD, Az én Bibliám. Homíliák. Ünnepek – Ökumené, Budapest, 2021, 217.
24
Vö. TARJÁNYI, 124.
25
SZÉKELY JÁNOS, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 2004, 252.
26
A könyv tudatosan „antológiai" módon íródott: a Jézus által művelt jelek gondosan kiválasztott és
megmagyarázott sorozatát tartalmazza. Ezt a meglátást fejlesztette tovább Dodd, amikor az evangélium első
részének (1—12. fejezet) a „Jelek könyve" címet adta. FARKASFALVY DÉNES, Bevezetés az újszövetségi
szentírás könyveihez, Budapest, 1995, 161.
 Jézus nagy cselekedeteinek összefoglalása.27 János egyenlőséget tesz Krisztus
kereszthalála és felmagasztaltatása között.
3.2 János apostol első levele
A levél apostoli buzdító értekezés, amiben Jézus Isten végtelen szeretetének
közvetítőjeként jelenik meg. Az írást a Muratori kánon és a hagyomány is János apostolnak
tulajdonítja. „Mindkét műben sokszor említi a fényt, a sötétségtől való elfordulást, [...] akik
feljegyzik az összes jellemző vonást, általában könnyen belátják, hogy egy és ugyanaz a külszíne az
evangéliumnak is, meg a levélnek is.”28
Szentírás könyvei közül terjedelme és tartalma arányában az 1.János levél használja
legtöbbször a ’szeretet’ szót az Atya-Fiú, az Atya-ember, a Krisztus-ember, ember-ember és
ember-világ relációk bemutatására.
János első levele evangéliumával egy időben, az I. század végén keletkezett Efezusban.
A szerző kilétét egyértelműen alátámasztják a levél és a 4. evangélium közti szókincs-,
kifejezés-, és teológiai gondolkodás-beli összefüggések, pl: 1. az Atya a világba küldi az
egyszülött Fiút (Jn 3,17; 1Jn 4,14); 2. az öröktől való Ige testté lett (Jn 1,14; 1Jn 4,2); 3. Jézus
elveszi a világ bűnét (Jn 1,29; 1Jn 3,5).
Isten és a világ, Isten és a sátán, a világosság és a sötétség, élet és halál, igazság és halál
ellentétpárok megtalálhatók mindkét írásban.29
3.2.1 A János-függelék
Az 1Jn 5,7-8 görög nyelvű szövege30 a Vulgata latin fordításban ki van egészítve31, a
kiegészítés valószínűleg egy glossza volt, amit beillesztettek a fordításba. A Trentói zsinat
még kiátkozta azt, aki „szentként és kánonként el nem fogadja” a Vulgata szövegét, ma már a
gyakorlat túlhaladt ezen, a katholikus szentírási szövegek csak az eredeti görög szöveget
tartalmazzák.32
3.3 János apostol második és harmadik levele
János apostol második és harmadik levele az Újszövetség legrövidebb iratai. Az első
levél megírásához közeli időpontban keletkezhettek (90-100 között).
Mindkét levél főpásztori leirat, „a presbiter levele” - a Muratori kánon és a hagyomány
egybehangzóan megerősíti, hogy ez a presbiter maga, János apostol.33
27
uo., 253.
28
CAESAREAI EUSEBIOS: Egyháztörténet, ford. Baán István, Budapest, 2020, 453. VII. 25,21.
29
vö. TARJÁNYI, 116.
30
„Tehát hárman vannak, akik tanúskodnak: a lélek, a víz, és a vér, és ez a három egy.”
31
„Mert hárman vannak, akik tanúskodnak az égben: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, és ez a három egy. És
hárman vannak, akik tanúskodnak a földön: a Lélek, és a víz, és a vér, és ez a három egy.”
32
vö. TARJÁNYI, 116
33
vö. TARJÁNYI, 119.
 3.3.1 A második levél egy közelebbről meg nem határozható „Elekta úrnőnek és az ő
gyermekeinek” szól (1 v.). Az »Elekta« úrnő azonban, ami magyarul »kiválasztottat« jelent,
nem egy bizonyos személyt jelöl, hanem egy egyházközséget és annak hívőit: valószínűleg
Kis Ázsia valamelyik egyházközségét kell ez alatt értenünk, tekintve, hogy Szent János
életének utolsó évtizedeiben az itt található Efezusban működött.”34
A levélben János dícséri a gyülekezetet és buzdítja őket, hogy továbbra is Isten fiaiként
éljenek (6.v), szól arról is, hogy óvakodniuk kell a tévtanítóktól, mert sok a hamis próféta, és
sok az antikrisztus, akik tagadják az egyedül üdvözítő Úr Jézus Krisztust, a megtestesült
Istenfiát (7.v).35
3.3.2 A harmadik levél egy problémás (korinthusi?) közösségnek szól, amelynek új,
önjelölt vezetője (Diotrefész) megtagadta az engedelmességet és még Jánossal is szembe
szegült. A levél Gájusznak szól, aki már korábban is dícséretes magatartásról tett
tanúbizonyságot, most is megmaradt az igazságosság útján, szeretetet tanúsít az idegenek
iránt- ennek a folytatására ösztönzi őt az apostol.
3.4 Jelenések könyve
A jelenések könyve az Újszövetség egyetlen apokaliptikus könyve.
Írójának kiléte nem egyértelmű; János szerzőségével kapcsolatos kifogásoknak ad
alapot elsősorban a negyedik evangélium és a Jelenések műfaji, stílus- és hangnem-beli
különbözősége.36 „A Jelenések könyve nem kapcsolódik, nem is hasonlít egyikhez sem” -ti. egyik
jánosi műhöz sem- „úgyszólván nincs olyan szótagja, amely közös volna velük. De sem a levél nem
említi a Jelenéseket, sem annak egyetlen gondolatát (az evangéliumot ne is említsük!), és fordítva; a
Jelenések sem említi a levelet, sem annak egyetlen gondolatát [...] A nyelvezetből is lehet sejteni a
különbséget, amely az evangélium és a levél meg a Jelenések közt van. Ezek a művek ugyanis
nemcsak hibátlan görög nyelven íródtak, hanem nagyon csiszolt kifejezéseket, következtetéseket és
mondatszerkezeteket is tartalmaznak [...] a Jelenések szerzője kinyilatkoztatásokat látott, tudást és
jövendölést kapott, mégis úgy látom, hogy dialektusa és nyelve nem pontos görög, hanem barbár
kifejezésekkel él, és néhol nyelvtani hibákat ejt.”37
A könyvet valószínűleg egy szintén János nevű apostoltanítvány írta.
Keletkezésének helye és ideje ismeretlen- valószínűleg Efezusban, vagy Patmoszon
írták.

34
A SZENT ISTVÁN TÁRSULAT SZENTÍRÁS BIZOTTSÁGA, Újszövetségi Szentírás II., Budapest, 1957,
320.
35
uo. 311.
36
TARJÁNYI, 131.
37
CAESAREAI EUSEBIOS: Egyháztörténet, ford. Baán István, Budapest, 2020, 453. VII.25,22-25
 II. ISTEN SZERETETE A JÁNOS SZERINTI EVANGÉLIUMBAN ÉS A JÁNOSI
LEVELEKBEN

1. A szeretet ószövetségi és újszövetségi értelmezése

A Szentírás tanúsága szerint Isten legjellemzőbb tulajdonsága a szeretet, amely egyben
a legfontosabb parancs is az ember számára, Isten szeretete ugyanis viszonzást vár az
embertől. Az Ószövetségben Isten szeretete többféle módon nyilvánult meg, a teremtésben
például Isten önközlő szeretete mutatkozik meg. A világ és különösen az ember teremtése
jelezte, hogy az Isten szeretete bár tökéletes és elég önmagának, mégis kiáradt az emberek
felé, hogy az ember részesüljön az Ő szeretetében, örömében. Isten a világot „jónak”
teremtette (Ter 1,31). 38
„Krisztus üdvözítő ajándéka (a halhatatlan élet) a legnagyobb ajándék, amit az ember életében
kaphat: Isten saját létét osztja meg velünk- ezt az igazságot magán, a Fiú Istenen keresztül akarja
közvetíteni az emberi nemnek, természetes létünk minden aspektusára kiterjesztve. ”39
Az újszövetségi evangéliumokban Jézus azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy
feltárja Isten szeretetét az emberek előtt. Az Atyaistent úgy mutatta be, mint szerető Atyát, aki
irgalmas és hazavárja az embert40. Ő, mint a Fiú úgy mutatkozott meg, mint barátunk, aki
megosztotta az életét velünk, áldozatul adta önmagát értünk41. A Szent Lélek pedig a szeretet
Lelke, aki elvezet minket a teljes igazságra, az üdvösségre.42
A „szeretet” kifejezés a Szentírásban a Teremtéstörténettől kezdve az Jelenések
könyvéig többször szerepel. Az ószövetségi írások Yahve ember iránti szeretetére a
’kegyelem’, ’Isten lehajlása az emberhez’ és ’könyörület’ szavakat használja. Az utóbbi az
’anyaöl’ szóból származik, ami Isten feltétlen, anyai szeretetét jelöli. 43
A szeretet kifejezésére az Újszövetség az agapé, filia, filantropia, erosz szavakat
használja. Az agapé isteni, szellemi szeretetet jelent, míg a filia emberi, lelki érzést takar. 44
„Az agapé főnévi értelemben csak a bibliai görög nyelvben vált használatossá [...] Karl Barth

38
BERAN FERENC, A lelki élet teológiája II., Budapest, 2006, 83-84.
39
JOHN.A. McGUCKIN, Saint Gregory of Nazianzus, An Intellectual Biography, New York, 2001, 338.
40
Lk 15,11-32
41
Jn 15,15
42
Jn 16,13. BERAN FERENC, A lelki élet teológiája II., Budapest, 2006, 83-84.
43
HERBERT HAAG, Bibliai lexikon Budapest, 1989,1707.
44
’ἐν τούτῳ ἐγνώκαμεν τὴν ἀγάπην ὅτι ἐκεῖνος ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἔθηκεν καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν ὑπὲρ τῶ
ν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεῖναι.’ „A szeretetet (ἀγάπην) arról ismerjük fel, hogy ő életét (τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ) adta
értünk. Nekünk is kötelességünk életünket (ψυχὰς) adni(θεῖναι) testvéreinkért.” (1Jn 3,16)
föltételezi, hogy az Újszövetség [...] éppen azért fogadta be ezt a megjelölést, mert [...] meglehetősen
színtelen kifejezés volt.”45
2. A szeretet a jánosi írásokban
2.1 Az Atya Fiú iránti szeretete
A Jó, azaz a Szentháromságos Isten, az Atya, a Fiú és a Szent Lélek maga a szeretet, aki
nem elégszik meg önmaga szemléletében, hanem ki kell áradnia. A Jó kiáradása a teremtés, az
Atya az eredet, a Fiú a teremtés szerzője, a Szent Lélek mindenek beteljesítője. 46 Isten e
három személy teljes szeretetközössége.
Az evangélium szerint „Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.”47
A Betesda fürdőnél történt gyógyítása után Jézus személyesen is szól az Atya iránta
való szeretetéről: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt
teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent
megmutat neki, amit tesz. [...] Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy
mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.” 48. A Fiú természeténél fogva mindent az
Atyával egyesülve és egyetértőleg cselekszik, és nem is tehet máskép. Ezen egyetértés a
szeretetből fakad, és az Atya cselekedeteinek látásából.49
Szeretetének viszonzásaként az Atya mindenkor a Fiúval van, nem hagyja magára:
„Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem
teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem van, nem hagyott
magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” 50
Mivel az Atya szereti a Fiút, a Fiú érdemei által azt is szereti, aki a Fiút szereti: „Aki
nekem szolgál, megtiszteli azt Atyám”51; „Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától
a nevemben, megadja nektek.”52; „Mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és
hittétek, hogy az Atyától jöttem.”53
2.2 Az Atya emberszeretete

45
JOSEF PIEPER, A szeretet, Vigilia Könyvek sorozat, A szeretetről, Budapest, 1987, 82.
46
Vö: NÜSSZAI SZENT GERGELY, Ókeresztény írók sorozat, 18, Budapest, 2002, 237.o: „Hogyan szól az Úr
parancsa? Kereszteljétek meg őket, azAtya és a Fiú és a Szent Lélek nevére. Milyen értelemben az Atya nevére?
Mert Ő mindeneknek az eredete. Milyen értelemben a Fiúéra? Mert Ő a teremtés szerzője. Milyen értelemben a
Szent Lélekére? Mert Ő mindeneknek a beteljesítője.” (ford. VanyóLászló)
47
Jn 3.35
48
Jn 5,18-23
49
KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927, 337
50
Jn 8,28-29
51
Jn 12,26
52
Jn 16,23
53
Jn 16,27
 Isten a romlásba hanyatlott embert sokféle bűne miatt sokféleképpen büntette, amivel
célja a rossz kiűzése volt. Kimondhatatlanul nagy szeretetének kinyilvánításaként végül a
legcsodálatosabb orvosságot választotta: a Logosz önként vállalta az emberséget, hogy maga
tisztítsa és gyógyítsa meg bűnös természetünket. Az Atya üdvözítő, megmentő és irgalmas
szeretete abban nyilvánul meg, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” 54
A tanítványok megértik, hogy az Atya szereti őket.55 Ennek a szeretetnek a
kinyilatkozása már a könyv elején téma volt, a Nikodémussal folytatott beszédben ez a
szeretet volt Jézus elküldésének indító oka. Az Atya szeretete a hívők iránt a hitükért járó
jutalom: azért szereti őket, mert elfogadták, hogy Jézus az Atyától jött. 56
„Isten szeret: ezzel kezdődik minden. Ez a szeretet akarja, hogy legyünk. Legyen áldott azért,
hogy lehetünk, mégpedig a lehető legszentebb indítékból lehetünk: azért, mert szeretete ezt akarja .”57
Isten egyszülött Fia megváltói műve által mi is Isten fogadott fiai lettünk. A világ
fölmagasztaltatásunkról nem tud, mert nem ismeri sem az Atyát, sem a Fiút. Az utolsó
ítéletben, színről-színre látásában, és az övéhez hasonló dicsőségben lesz részünk. Az Atya
megszentelő szeretetének feltétele az, hogy szentek legyünk, mert ő is szent, ezért
mindenekelőtt a bűnt kell kerülnünk.58
2.3 Jézus emberszeretete
János evangéliuma számos példát sorakoztat fel Jézus sokszínű emberszeretetéről. A
Megváltó szeretetének megnyilvánulási formái az evangélium elejétől a végéig– a víz borrá
változtatásától engesztelő kereszthaláláig- erkölcsi tekinteteben egyre magasabbra ívelnek. Ez
a folyamat azt mutatja, hogy Jézus tanításainak követése és az tőle tanult szeretet megélése
eredményeképpen mi is képesek lehetünk az Istenben való növekedésre.
Jézus nagylelkű szeretetének példája a kánai mennyegző csodája: Jézus nem egyszerűen
bort, hanem a legjobb bort adja a násznépnek.59

54
Jn 3,16-18, vö. 1Jn.4,9-10
55
„Mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.” (Jn16,7).
56
Vö. GÁL FERENC, János evangéliuma - Szent István bibliakommentárok 4., Budapest, 2008, 284.
57
ROMANO GUARDINI, Szeretet és világosság, Vigilia, Budapest, 1987, 61. vö. „Megismertük és hittünk a
szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az
Isten is benne marad.” 1Jn 14,16
58
Vö. KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927, 395-396. vö. „Nézzétek,
mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem
ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló,
hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És
mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.” 1Jn.3,1-3
59
Jn 2,10
 Türelmes szeretetének tanúbizonysága a Nikodémussal folytatott beszélgetés. „Hogy
születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék? ”60
kérdez vissza Nikodémus a Rabbi magyarázatára. Jézus nem szégyeníti meg értetlensége
miatt, hanem türelmesen választ ad neki.
Az öt árpakenyér és a két hal megsokszorozásakor figyelmes és gondoskodó szeretetétől
vezérelve jóllakatja az őt hallgatni összegyűlt tömeget.61
Jézus irgalmas szeretetének megnyilvánulása a házasságtörő asszony példázata62. Nem
szégyeníti meg, és nem ítéli el az asszonyt, hanem elbocsátja. Az első követ a mózesi törvény
szerint a tanú dobhatta. Amikor azt mondta: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”,
Jézus nemcsak azokra gondolt, akik a házasságtörés bűnétől mentesek voltak, hanem
mindazokra, akik Isten ítélőszéke előtt igaznak érzik magukat. A farizeusok kérdésére adott
válasza, és magatartása tehát világos: Ő nem azért jött, hogy eltörölje a régi törvényt, hanem
hogy figyelmeztessen minden embert, hogy mielőtt ítélne, gondoljon arra, hogy Isten őt is
meg fogja ítéli. Amikor Jézus a porba ír, valószínű, hogy a Jer 17,1363-ra akarta figyelmeztetni
a jelenlevőket, ahol Isten ítéletéről van szó.64
Jézus Lázárral és nővéreivel való kapcsolatában baráti szeretetének lehetünk tanúi. A
nővérek az utolsó percben üzentek Jézusért, mert nem akarták őt veszélynek kitenni. Házuk
tizenöt futamnyira, mintegy háromnegyed órányira volt Jeruzsálemtől65, tehát sok zsidó
kimehetett hozzájuk részvétet nyilvánítani66. A 21.v. a szeretet panasza: ’Nem halt volna meg
az én testvérem -mert meggyógyítottad volna.’ Jézus Márta testvéri szeretetből fakadó
elégedetlenségét szelíden utasítja rendre: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem,
még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”67 A
hit eszközli ki a test feltámadását. A 33. versben a gyászolók sírása megrendíti Jézust:
megindul a betegség, a halál, az emberi bűn és szomorúság feletti részvéttől, és könnyekre
fakad. Isten Fia tehát az emberi természettel együtt az emberi érzelmeket is hordozta, nem
kőszobor volt, hanem érző ember. Szabad folyást engedett emberi érzelmeinek, annak
ellenére, hogy tudta, hogy Lázár nemsokára feltámad.68

60
Jn 3,4
61
Jn 6,5
62
Jn 8,1-11
63
„Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tőled,
azokat gyökerestül kitépik földjükből, mert elhagyták az élő vizek forrását.”
64
Vö. GÁL FERENC, János evangéliuma - Szent István bibliakommentárok 4., Budapest, 2008, 164.
65
Vö. Lk 24,13
66
19.vers
67
Jn 11,25-26
68
KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927, 364-366.
 Jézus önfeláldozó, mindhalálig tartó szeretete azt jelenti, hogy „tudta, hogy elérkezett az
óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak,
mindvégig szerette”69, ezért akarta távozása előtt alázatosságának és szeretetének ilyen
megható példáját adni. A vendégek lábának megmosása a legutolsó szolgák feladata volt,
Péter ezért ütközik meg ekkora alázatosságon. A ’mindvégig’ szót úgy is fordítják: a
’végsőkig’, a ’végletekig’ szerette övéit, azaz tanítványait.70
Jézus emberszeretetének alapja az Atya iránta való szeretete: „Aki ismeri és teljesíti
parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és
kinyilatkoztatom magam neki.”71 A 20.versben Jézus azt magyarázta, hogy a tanítványok
nemsokára megtudják, megismerik az Atyához és hozzájuk való viszonyát. Ez a viszony a
hívek részéről az engedelmes szeretetben áll, vagyis a parancsok megtartásában, melyet az
Atya és Krisztus is szeretettel viszonoz. Jézus kijelenti az Atyának magát, felveszi vele az
érintkezést a belső kinyilatkoztatás és kegyelem által, lakóhelyet szerez nála, hogy
mindannyian a lelkében lakhassanak.72
Amíg Jézus a világban volt, megőrizte azokat, akiket az Atya neki adott. Megtartó
szeretete arra ösztönzi, hogy főpapi imájában kérje az Atyát, hogy továbbra is tartsa meg a
világban maradókat,73 hiszen Ő nemsokára az Atyához megy, többé már nem vezeti és védi az
övéit. Eddig Jézus vezette a hitben, hitvallásban és egységben maradásban a tanítványokat, de
most az Atyát kéri, hogy tartsa meg őket a benne való hitben és szeretetben, hogy egyek
legyenek, hogy az egységes meggyőződés és törekvés, az isteni személyek egysége mintájára
összekösse őket, hiszen az lesz a feladatuk, hogy Krisztus művét folytassák.
Megvilágosításukat, megerősítésüket kéri, hogy meg legyenek szentelve az igazságban, hogy
ezáltal a megszentelés által Isten fogadott fiaivá, Krisztus testvéreivé, és a mennyország
örököseivé válhassanak. Az Atya és Fiú szeretetkapcsolata, és Krisztus és a hívek viszonya a
kiválasztottakat és az Atyát összekapcsoló természetfeletti kötelék. 74

69
Jn 13,1; vö. Jn 15,13; 1Jn 3,6
70
vö. KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927, 374.
71
Jn 14,21; 17,6
72
Vö. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő
meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.”
Jel 3,20-21
73
Jn 17,11-12
74
vö. KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927, 390-391.
 BIBLIOGRÁFIA

A SZENT ISTVÁN TÁRSULAT SZENTÍRÁS BIZOTTSÁGA, Újszövetségi Szentírás II.,

Budapest, 1957
BERAN FERENC, A lelki élet teológiája II., Budapest, 2006
CAESAREAI EUSEBIOS: Egyháztörténet, ford. Baán István, Budapest, 2020
GÁL FERENC, János evangéliuma - Szent István bibliakommentárok 4., Budapest, 2008
HERBERT HAAG, Bibliai lexikon Budapest, 1989
JOHN.A. McGUCKIN, Saint Gregory of Nazianzus, An Intellectual Biography, New York,
2001
JOSEF PIEPER, A szeretet. Vigilia Könyvek sorozat, A szeretetről, Budapest, 1987
KÁLDI GYÖRGY, Újszövetségi Szentírás a Vulgáta szerint 1., Budapest, 1927
KERESZTES SZILÁRD, Az én Bibliám. Homíliák. Ünnepek- Ökumené, Budapest, 2001
KOCSIS IMRE, Bevezetés az Újszövetség kortörténetébe és irodalmába I., Budapest,2010
NÜSSZAI SZENT GERGELY, Ókeresztény írók sorozat, 18, Budapest, 2002
PIRIGYI ISTVÁN, Katolikus egyháztörténelem, Nyíregyháza, 1991
ROMANO GUARDINI, Szeretet és világosság, Vigilia, Budapest, 1987
SZÉKELY JÁNOS, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 2004
SZENT ISTVÁN TÁRSULAT BIBLIA, https://szentiras.hu/SZIT
TARJÁNYI BÉLA, Jézus örömhíre, Az ősegyház tanítása, Budapest, 2007