https://www.mandulapszicho.

hu/blog/45-addikciokezelese

Az önmedikalizációs hipotézis jelentősége az

addikciók kezelésében
Ferles Péter 2022. március 23.

Edward J. Khantzian örmény származású amerikai pszichológus. 2021-ben bekövetkezett

haláláig az addikciók lélektanának és terápiájának egyik legfontosabb élő kutatójaként
tartották számon, nevéhez fűződik a függőségek önmedikalizációs hipotézisének kidolgozása.
Az önmedikalizációs hipotézis szerint a függőség és az addikció forrása az emberi szenvedés
és az elviselhetetlen, sokszor traumatikus érzelmekkel való bírkózás. Az aprólékosan
felépített koncepció az emberi érzelmeket állítja középpontba.

Khantzian szerint az érzelmek képezik az öntapasztalás alapját, ők alapozzák meg a jóllét

érzését, és ők keretezik az önbecsülést. Az érzelmek az emberi kapcsolatok és kapcsolódás
valutái, és elsősorban az érzelmi rendszer – nem pedig a racionális mérlegelés – szabályozza a
viselkedést. A traumatizálódás és az érzelmi elhanyagolás károsítja, roncsolja az érzelmi
rendszert, ez pedig – bizonyos feltételek együttállása esetén – függőséghez vezethet. Az
elmélet különlegessége, hogy konkrét leírását adja ezeknek a feltételeknek. Az alábbiakban
ezeket öt pontban foglalom össze:

Kimenekülés az elviselhetetlen érzelmi

világból

Míg a fények és a hangok a külvilág valóságát közvetítik felénk, addig az érzelmek saját belső
állapotainkat teszik hozzáférhetővé. A traumatikus tapasztalatok és az elhanyagolás olyan
szubjektív érzelmi valóságot hoznak létre, mintha elviselhetetlen hangzavarban élnénk. Az
érzelmek ekkor fájdalmasak, és szenvedést okoznak. Ha pedig már nem jelennek meg, mert
belső működésünk lehalkította őket, akkor hozzáférhetetlenné és/vagy felismerhetetlenné,
megnevezhetetlenné váltak.

Ez ahhoz hasonló, mintha valaki szélsőségesen meg lenne fosztva az ingerektől vagy képtelen
lenne felismerni azokat. Elsőre hihetetlennek tűnik, pedig így van: egy függő könnyedén
összekeveri egymással a meghatottságot és a szégyent, a büszkeséget és a félelmet. A belső
világ így kaotikussá válik, amelyben képtelenség tájékozódni.

Minden fájdalomhoz egyedi szer illeszkedik

Az egyes érzelmi világok sajátosan reagálnak bizonyos szerekre; többek között ez
magyarázza Khantzian szerint, hogy egy függő személy milyen szereket preferál.

Az ópiátok csillapítják az erőszakos élményekkel és dühvel tarkított érzelmeket. A mérsékelt

alkoholfogyasztás fellazítja a saját magunkra és másokra vonatkozóan elfogadhatatlan, akár
kulturálisan gátolt érzelmeket, nagy mennyiségben fogyasztva pedig a mélyen elfojtott
érzelmekhez engedhet hozzáférést. Az alkoholizmus elterjedését részben az magyarázza, hogy
az alkohol az érzelmek rendkívül széles skáláját képes kontrollálni. És így tovább; a lényeg
az, hogy bizonyos értelemben minden szer az adott ember érzelmi világának lezárt kapuit
nyitja.

Ez a mozzanat az öngyógyítási/öngyógyszerezési hipotézis fundamentuma, hiszen

megmutatja, hogy a drogok, szerek, viselkedések a belső világ gyógyszerei és mérgei is
egyszerre. Átmenetileg gyógyszerek, hiszen enyhítik a szenvedést, rendszeres használat
mellett azonban a legtöbb esetben gyilkos mérgekké válnak.

Az érzelemszabályozás megzavarodása

Az önmedikalizációs hipotézis szerint rendkívül fontos felismerni és elismerni azokat a

hatásokat, amelyeket az adott szer fejt ki a sérült érzelmi világra. Ezért a terápiás munka során
az egyik első kérdés, amelyet Khantzian mindig feltesz a klienseinek, így hangzik: “Mit tesz a
szer érted? Miben segít?”

A közel öt évtizednyi terápiás tapasztalat alapján a legfontosabb eredmény az, hogy a

fogyasztás kontrollt hoz be az érzelmi életbe. Fontos megérteni, hogy a függő személy
érzelmi életénét a kontrollálatlanság, a káosz és a tájékozódás képtelensége határozza meg.
Amit a függő elsősorban keres, az nem az öröm és az élvezet (természetesen azt is keresi),
hanem a kontroll képessége: a szerek éppen ezt teszik lehetővé.

A szerhasználat ezért úgy hat a legtöbb függőre, mintha a viharba került hajós képessé válna a
tenger lecsendesítésére. Ez a tapasztalat elementáris és felszabadító, nem csoda, hogy a
viharos tengereket járó hajósok ragaszkodni kezdenek a szerhez, amely csodát tett. Ez még
akkor is így van, ha az adott szer szenvedést okoz: a kaotikus, kezelhetetlen szenvedésnél a
kontrollált, strukturált szenvedés mindig elviselhetőbb lesz.

Kapcsolódási és kapcsolatépítési zavar

A függő emberek gyakran képtelenek az intimitásra, a másik emberhez való mély érzelmi
kapcsolatok kialakítására, a nyitottságra, az intim szexualitásra. A függőség mögött a
traumatizálódás áll, a traumát pedig egy másik ember okozta. Ezért a függőséggel küzdő
ember önkéntelenül is fél az emberi közelségtől.

Khantzian szerint kliensei gyakran számolnak be arról, hogy mások közelségében hidegnek,
lefagyottnak, disszociáltnak érzik magukat, és képtelenek kifejezni érzelmeiket. A másokhoz
való kapcsolódás képtelensége a függőség egyik – talán legfontosabb – forrása.

Más szerzők ezért a függőséget kapcsolódási zavarként határozzák meg. Az ópiátok képesek
lecsendesíteni és tartalmazhatóvá tenni a másokkal szembeni dühöt. Az alkohol oldja a másik
emberhez való kapcsolódásban rejlő veszély érzetét. A stimulánsok képesek áttörni a
tehetetlenség és gátoltság falát, ezzel lehetővé teszik, hogy az érintett személy kapcsolatba
lépjen egy másik emberrel.

Öngondoskodási zavar és ön-elhanyagolás

Nem mindenkiből válik függő, aki traumatikus és feldolgozatlan érzelmi világának káoszában
vergődik még akkor sem, ha megtapasztalta néhány drog vagy az alkohol felszabadító erejét.
Ami rengeteg embert megakadályoz ebben, az nem más, mint kifejlett öngondoskodási
képessége.

Ennek a képességnek két pillére saját magunk értékelése és a veszélyes helyzetek, cseleketek
felismerése. Khantzian szerint a függők legtöbbje a szó hétköznapi értelmében nem fogja fel,
hogy amit tesz, az tönkreteszi. Véleménye szerint tévedünk, ha a jelenséget a hagyományos
pszichoanalízis olyan kategóriáival magyarázzuk, mint például a halálösztön. Ahogyan a
függő nem képes megfelelő frekvencián hallani saját belső érzelmeit, ugyanúgy nem képes
arra sem, hogy kognitív és érzelmi szintjén is tisztában legyen a szerhasználat
veszélyességével.

Az öngondoskodási zavar nem csak a szerhasználat vonatkozásában észlelhető: a függők

gyakran életük más területein is elhanyagolják magukat: igénytelenül öltözködnek, nem
tisztálkodnak megfelelően, nem fizetik időben számláikat vagy éppen nem takarítják
megfelelően saját lakásukat.

Ez az öt mozzanat írja körül a függőség pszichodinamikai fogalmát. Khantzian szerint az

önmedikalizációs hipotézis nem verseng más megközelítésekkel, és nem kívánja
érvényteleníteni őket. A témával kapcsolatban Edward J. Khantzian könyvei nyújtanak
további információt.

Verdes Tamás
VAVO | Felépülésblog