Csíráztatás, hajtatás

A tavaszra várva a csíráztatás, hajtatás nagyon jó alkalmat ad arra, hogy a gyerekek

megfigyelés útján szerezzenek új ismereteket, tapasztalatokat. Mivel tevékenyen vehetnek
részt a folyamatban sokkal élvezetesebb számukra, mintha csak hallanak róla, vagy képen
látják, és az ismereteket is könnyebben megértik, eltárolják. A növények fejlődésének
megfigyelése során lehetőség nyílik sok beszélgetésre, kérdéseket fogalmazhatnak meg.

Csíráztatás
Előkészítés:

Szükséges eszközök:
Csíráztatáshoz
magok (bab) 2-3 szem gyerekenként
vatta, vagy konyhai papírtörlő
tálca

Ültetéshez
virágföld
átlátszó falú műanyag pohár
kanál
kis locsolókanna

A magokat nedves vattában tálcán az ablakban pár nap alatt kicsíráztatjuk. Közben a
gyerekekkel folyamatosan lehet figyelni a változást, ügyelni kell, hogy állandóan nedves
legyen.

Ha kicsíráztak a magok, jöhet az ültetés. a legjobb, ha minden gyerek ültet magának egy kis
pohárba. Fontos, hogy átlátszó legyen, azért, hogy a gyökerek fejlődését is lássák. Jó erre a
célra átlátszó műanyagpohár, vagy a Paulina puding pohara. Az alját ki kell szúrni, hogy a
felesleges víz kifolyhasson. A poharakra rá lehet rajzolni, vagy ragasztani a gyerek jelét, hogy
tudja, melyik az övé.

A pohárba kanállal földet tesz a gyerek és belehelyezi a magokat, majd betemeti és kevés
vizet önt rá. A poharakat tálcára helyezve lehet az ablakba tenni és minden nap megfigyelni.
Közben a gyerekekkel lehet beszélgetni róla. A locsolásra mindig más gyereket lehet
megkérni.

Hajtatás

Legalkalmasabb az aranyvessző ág, vagy olyan gyümölcsfa ága, ami korán virágzik, pl.
barack. Az ágakat vázába helyezzük a gyerekekkel és folyamatosan együtt megfigyeljük a
változást.

A csíráztatás, hajtatás témája a környezeti nevelésen kívül megjelenhet az irodalom, ének-

zene, vizuális, matematika, mozgás tevékenységekben is.
Kicsi mag a föld alatt...

Kicsi mag a föld alatt - Két öklünket egymás felé fordítva összetapasztjuk.
Napsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg, - Az egyik kéz mutatóujjával eljátsszuk a csíra növekedését.
Pici csíra növöget. - Másik kezünkkel, ujjainkat lefelé fordítva mutatjuk, hogyan
Kapaszkodik a gyökér, kapaszkodik a gyökér.
Kis növényke fényre ér, - A csírából zárt tenyérrel levélke lesz.
Nő a szára, levele, - Karunkkal fölfele kúszunk.
Nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit, - Nyújtott ujjainkat összezárva bimbót formálunk,
Illatával beborít. - azután lassan kinyitjuk tenyerünket, ujjainkat széttárjuk.

Megfogtam egy magocskát...

Megfogtam egy magocskát, - összecsippentjük az egyik kezünk mutatóujját

Fúrok neki lyukacskát, - másik kezünk mutatóujjával lyukat fúrunk magunk elé a földre
beleteszem, - beletevés imitálása
betemetem, - a kezünkkel betemető mozdulatot végzünk a „lyuk” felett
gereblyézem, - egyik kezünk ujjait behajlítva végezzük a gereblyéző
mozdulatot
öntözgetem - öntöző mozdulatok
Megsüti a napocska. - két kezünkkel karikát rajzolunk a levegőbe
Kibújik, - hüvelyujjunk kibújik az öklünkből felfelé
nő a szára, - kinyújtjuk a többi ujjunkat, majd összezárjuk a tenyerünket és

virágformára szétnyitjuk
akkor a szél megfújja, - ráfújunk a képzeletbeli virágra
elrepül a magocska. - ujjainkat mozgatjuk felfelé
Tasi Kata: A MAG MESÉJE Hétvári Andrea: A kis Mag meséje

Egy magocska elgurult, Egyszer volt egy pici mag,

Hűs gödörbe belehullt.
Megörült a gödröcske,
Puha földdel befödte.
De a kis mag megijedt!
Sosem látott még ilyet.
„Minden nedves, csupa sár!”
De hiába kiabál.
Elcsendesül lent a mag,
S elalszik a föld alatt.
Fent szél süvít, nagy a fagy.
Békén alszik lent a mag.
Aztán egy szép reggelen
A magból csíra terem.
Hívogat a fény, nagyon.
Ezt a gödröt elhagyom!
szundikált a föld alatt.
Ez a kedves piciny mag
érezte, hogy megdagad.
Hívogatták fentről a fák:
- Kis mag, mutasd meg magad!
Feje búbján kis levél,
követte őt két tenyér.
Kikászálódott a fényre,
s így szólt a Nap a kis maghoz:
- Hókuszpókusz nagy legyél!
Napra nap jött, éjre éj,
nődögélt a sok levél,
Süni bújt az árnyékába,
csodálkozott, mert rég látta:
- De szép sudár fa lettél!

Elindul, s kúszik tovább.

Vajon milyen a világ?
Kisandít a föld alól:
Fűszálak közt szél dalol.

Szárba szökken, növöget.

Egy pók hálót szövöget.
Levelet bont, hajladoz,
Zöld szárán napfény motoz.

S öt aprócska kék szirom

Nyílik ki egy hajnalon.
Hitted volna? Láss csodát!
Így kel magról a virág.