A szájüreg szerepe a táplálék megragadása, megízlelése, mechanikai felaprítása, síkossá

és nedvessé tétele, a falatképzés, valamint a falat továbbítása, a nyelés. A nedvesítéshez

kb. napi másfél liter nyál termelődik. Három pár nyálmirigy termeli: a fültőmirigy, a nyelv alatti
mirigy és az állkapocs alatti mirigy. Egyik szervez anyaga a MUCIN, ez a falatot
összeragasztja, bevonja, könnyítve a nyelést. Emésztőenzimet is találunk a nyálban, a
keményítőt glükózra bontó AMILÁZT. Ízérzés receptorai az ízlelőbimbók, a nyelven, a lágy
szájpadon és a garatíven találhatóak. A táplálékot nyállal keveri, majd falatot képez.
Hátratolja a szájüreg hátsó, felső részéről benyúló nyelvcsapig. A nyelvcsap megérintésétől
kezdve a nyelés reflexes folyamat. A szájüreg hátul a garattal közlekedik. A garat felfelé, az
orrüreg felé nyitott, de a lágy szájpad felemelkedve le tudja zárni. A garat oldalsó, felső
részén a fülkürtök két pici nyílása található. Ezek a középfülbe vezetnek, nyomáskülönbség
kiegyenlítése. Lefelé a garat a nyelőcsőben és a légcsőben folytatódik. A légcső elöl van, a
nyelőcső hátrább, így a falatnak nyeléskor el kell haladnia a légcső nyílása felett. Ezt a
gégefedő segíti, amely a légcső felső nyílásának tetején elöl rögzítve, hátul szabadon, ferdén
felfelé áll. A falat mozgási irányából következően maga előtt rácsukja a gégefedőt a légcső
nyílására.A falatot a garat falának perisztaltikus mozgása nyomja a nyelőcsőbe. A száj
nyálkahártya hámja többrétegű, el nem szarusodó laphám. A hám alatt kötőszövet, az alatt
izom található. A szájüreg baktériumokkal erősen szennyezett. A nyál tartalmaz baktériumölő
anyagokat, másrészt a torokmandulák védik a szervezetet a szájon át bekerülő fertőzésektől.
A szájüreg és a garatüreg közötti szűkület a torok. Két íves képződmény, a két garatív között
találjuk a torokmandulákat, amelyek nyirokszervek. Fogak: az ember fogai gyökeresek.
Tejfog: 6 hónaposan, összesen 20 db van. Maradandó fog: 6 évesen, 32 db van. A fogazatot
fognegyedekre szokták osztani – jobb alsó, felső, bal alsó, felső – középről számozzák.
Negyedenként első kettő metszőfog, hármas a szemfog, négyes-ötös 2-2 kisőrlő, hátsó
három pedig nagyőrlő. Az utolsót bölcsességfognak nevezzük. A zápfogak felülete gumós. A
fogak a csont mélyedésében, a fogmederben ülnek. A metsző- és a szemfogak
egygyökerűek, az őrlőfogak két-, illetve háromgyökerűek. Rögzítésükről a gyökérhártya és a
fogíny, valamint több gyökér esetén a kissé egymás felé hajló foggyökér gondoskodik. A fog
íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti rész a fognyak, a
fogmederben található rész a gyökér. A koronát zománcréteg borítja. Ez alatt helyezkedik el
a DENTIN. A dentinállomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak,
ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét cement borítja. A nyelőcső a garat és a gyomor
között helyezkedik el, áthalad a mellüregen és átfúrja a rekeszizmot. A falatot perisztaltikus
mozgással továbbítja. A nyelőcső fala hosszában redőzött, tágulékony. Belülről nyálkahártya
béleli. A belső hámborítástól kifelé saját, önálló, a nyálkahártyához tartozó kötőszövete és
izomrétege van. Ennél kijjebb kötőszövetet találunk, majd izomszövet következik. A
simaizomréteg belső, vastag rétege körkörös, külső rétege hosszanti lefutású. Az
izomrétegen kívül újabb kötőszöveti réteg van, és végül a nyelőcsövet kívülről savós hártya
borítja. A gyomor a tápcsatorna tárolásra kialakult tágulata, amely a rekeszizom alatt,
baloldalon helyezkedik el. Felső nyílása a gyomorszáj, jobb oldali, kevésbé tágult része
a kisgörbület, bal oldali, tágultabb része a nagygörbület, kivezetőnyílása
a gyomorkapu. Nyálkahártyája redőzött, tágulékony. A gyomor fontos feladata az élő táplálék
elpusztítása, illetve a baktériummentesítés is. A gyomor nyálkahártyájának fedősejtjei
sósavat termelnek. A gyomorban emésztés is folyik. A nyálamiláz a gyomorba jutott falat
belsejében mindaddig tovább emészti a keményítőt, ameddig a kémhatás belül is savassá
nem válik. A gyomor úgynevezett fősejtjei pepszin nevű fehérjebontó enzimet termelnek. A
gyomrot belülről mucintartalmú nyálka fedi, ez védi a gyomorfalat a megemésztődéstől. A
gyomorban a táplálék összekeveredik a sósavval és a pepszinnel. A keverő mozgást a
gyomor hosszanti, körkörös és ferde simaizomzatával végzi, majd végül perisztaltikus
mozgással kis adagokban továbbítja a gyomor tartalmát a vékonybélbe. A gyomor felszívó
működést is végez, a víz, a sók és az alkohol egy része már innen felszívódik, a
gyógyszerek is. A vékonybél három szakaszból áll: patkóbél, éhbél, csípőbél. A patkóbél a
gyomor után következő, a jobb oldalon meghajló, patkó alakú szakasz. Az éhbél
perisztaltikája egy ideig halál után is működik, így boncoláskor mindig üresen találják. A
csípőbél a hasüreg alsó részéig terjed. A vékonybél feladata az emésztés és a felszívás. Az
ember vékonybele 6-7 m hosszú, átmérője 3-5 cm. Az emésztőnedveket a máj, a
hasnyálmirigy és a vékonybél fala termeli. Az emésztőnedvek és a béltartalom elkeveredését
a bél keverő mozgása, továbbhaladását a bél perisztaltikus mozgása teszi lehetővé. A bél
körkörös simaizmai egy kis szakaszon összehúzódnak, így a béltartalmat két részre
különítik, majd egy másik helyen húzódnak össze és akkor egy másik helyen keverik bele az
emésztőnedvet a béltartalomba. A máj emésztőnedve az epe, ez enzimet nem tartalmaz,
csak emulgeálóanyagot, mely a zsírcseppeket nem engedi újra nagyobb cseppekké
összeállni. A hasnyálmirigy által termelt napi mintegy másfél liter hasnyál tartalmazza mind a
négy szervesanyag-típus bontóenzimét: lipid, szénhidrát, fehérje, nukleinsav. A lipáz a
zsírokat bontja, lesz egy monoglicerid és két zsírsav. A hasnyál amiláza a nyálamilázzal
azonos működésű. A hasnyál fehérjebontó enzime a tripszin. A nukleinsavbontó enzim
a nukleáz, amely nukleotidokra, majd pentózra, foszforsavra és nitrogéntartalmú szerves
bázisra bont. Az epe és a hasnyál a vékonybél kezdeti szakaszába, a patkóbélbe ürül.A
vékonybél falának egysejtű mirigyei naponta kb. egy liter bélnedvet termelnek. A felszívás a
vékonybél nyálkahártyájának részein, a bélbolyhokon keresztül folyik. Felszínét nagy
felületű mikrobolyhos hengerhám borítja. A hám alatt helyezkednek el az erek. Nyirokerek is,
nemcsak vérerek. A bélbolyhok állandó mozgásban vannak, kinyúlnak majd összehúzódnak.
Belsejükben ideg és izom is található. A vékonybélből a víz ún. passzív transzporttal szívódik
fel a vérbe. A glükóz, az aminosavak, a nukleinsavak alkotórészei és az ionok aktív
transzporttal szívódnak fel a bélbolyhokon keresztül a vérbe, így jutnak el a májon át az őket
felhasználó sejtekhez. A máj nem elsősorban emésztőmirigy, inkább anyagátalakítás,
epeképzés. A hasüreg felső részén, jobb oldalon találjuk. Két lebenyből áll, elölről a
hashártya kettőzete, a CSEPLESZ takarja. A máj alsó felületén helyezkedik el az epehólyag,
ez tárolja a máj által termelt epét, töményíti és a zsíros béltartalomhoz hozzáüríti. Az epe
bomlástermékeket is tartalmaz. Epefesték adja a színét, ez a hemoglobin bontásakor,
vastartalmának kivonásakor keletkezik. A vékonybélbe ürülők epefesték barna színű
anyaggá alakul. A vizelet színét is meghatározza. A hemoglobinból kivont vasat a máj
raktározza. A homeosztázis fenntartásában fontos szerepe van, mivel szabályozni tudja a
vér kis szerves molekuláinak megfelelő arányát. Méregteleníti a szervezetet oly módon, hogy
a mérgező anyagokat feldarabolja, vízoldhatóvá teszi, így a vese ki tudja választani. A máj a
véralvadáshoz is nélkülözhetetlen, mivel a vérplazma fehérjéinek legnagyobb része itt
képződik. Ezt úgy végzi a máj, hogy a saját, tápláló erén kívül egy kapuér is befolyik a
májba. A kapuér vérének glükóz- és aminosav tartalmát állítja be a máj, ezt a vért
méregteleníti. A máj működési egysége a májlebenyke. A májlebenyke szélén folyik be a
sorban álló sejtekből kialakuló májsejtgerendák közé mind a sejteket tápláló verőerek vére,
mind a kapuér vére. Amíg a vér a májsejtgerendák között végighalad, addig a májsejtek
elvégzik a megfelelő beállítást, és a központi gyűjtőérből kifolyó vér már szabályozottabb
összetételű, kevesebb méreganyagot tartalmaz. A vérrel ellentétes irányban áramlik a
májlebenykében a termelődő epe, mely ezután az epehólyagba jut. A hasnyálmirigy a
másik nagy emésztőmirigyünk. A hasüregben, a patkóbél kanyarulatában, nagyjából
középen, a gyomor mögött helyezkedik el. Legnagyobb részét a külső elválasztású
mirigyek teszik ki, ezek termelik a hasnyálat. A külső elválasztású mirigyben elszórtan,
szigetszerűen helyezkednek el a belső elválasztású mirigyek, amelyek az inzulint termelik. A
vékonybél az utóbél oldalába nyúlik, ez a szakasz a vakbél. A hasüreg jobb alsó részén
található, csökevényes bélszakasz. Rajta helyezkedik el a kb. 6mm vastag és 6 cm
hosszú féregnyúlvány. A középbél a gyomor baktériumölő hatására steril, de az utóbélben
számos rothasztó baktérium él. A steril és a baktériummal teli szakasz határán nyirokszervek
helyezkednek el. Ezt a szerepet tölti be a középbél és az utóbél határán a féregnyúlvány.
A vastagbél (utóbél) három szakaszból áll: vakbél, remesebél és végbél. A legnagyobb részt
a remesebél teszi ki. A hasüregben keretezi a vékonybeleket. Falát három hosszanti szalag
erősíti, közöttük kiöblösödések vannak. Itt történik az emésztőnedvek által a tápcsatornába
juttatott víz és ionok visszaszívása, rothasztó baktériumok közreműködésével a széklet
kialakítása, valamint nyáktermelés. Perisztaltikája ritka, naponta 2-3 perisztaltikus hullám
halad keresztül rajta. A vastagbélben élő baktériumok legnagyobb része a béltartalomban le
nem bomlott szerves anyagokból táplálkozik, részt vesz a bélsár kialakításában. Egyes
baktériumok anyagcseretermékei az ember számára vitaminok. Az utóbél utolsó szakasza
a végbél. Székelési inger, akaratlagos ürítés.