Európajog Záróvizsga Kidolgozott-tételsor 2022

EURÓPAJOG ZÁRÓVIZSGA 2022
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

EURÓPAJOGI TANSZÉK
EURÓPAJOG
ZÁRÓVIZSGA TÉTELSOR
1) Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége,
nemzetközi szervezeti tagsága és diplomáciai képviselete. [ - ]
2) Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E.§-ének értékelése, a

belső jog és az európai jog viszonya [EUJF: 98 – 101. o.]
3) Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és a Magyarország intézményei közti
viszonyban: az Országgyűlés és a Kormány [ - ]
4) Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai [EUJA: 30 – 60. o.]
5) Funkcionalizmus, euróföderalizmus és a neofunkcionalista elmélet, kormányközi
megközelítés, rezsim elmélet, interdependencia elmélet [EUJA: 85 – 97. o.]
6) Az alapító szerződések struktúrája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, az
Európai Unió céljai és értékei és az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás. [EUJA: 217 – 226. o.]
7) Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre [EUJA: 217 – 226. o.]
8) Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei, a szavazási
mechanizmusok, a COREPER [EUJA: 226 – 233. o.]
9) Az Európai Parlament működése, hatáskörei. Az Európai Ombudsman. [EUJA: 195 – 215. o.]
10) Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre. [EUJA: 180 – 195. o.]
11) Az Európai Bíróság és a Törvényszék összetétele, működési elvei, feladatai és hatásköre
[EUJA: 239 – 246. o.]
12) Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása (az Európai Bíróság
Alapokmányának III. címében foglaltak, ill. közös eljárási rendelkezések, pervezető
intézkedések, az eljárás szóbeli szakasza, az ítéletek és végzésekre vonatkozó szabályok az
Eljárásrendekben) [EUJA: 246 – 251. o.] és [ - ]
13) Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása [EUJA: 253 – 267. o.]
14) Semmissé nyilvánítási per. [EUJA: 277 – 288. o.]
15) Eljárás az uniós jogot megsértő tagállam ellen [EUJA: 267 – 276. o.]
16) Az Európai Unió szupranacionális jellege, az Európai Unió joga, mint a nemzetközi jog
sajátos rendszere. Az uniós jog autonómiája és szupremáciája. [EUJA: 97 – 126. o.]
17) Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái. Ráruházott,
benne foglalt hatáskörök és az EUMSz. 352. cikke. Előfoglalás és szubszidiaritás,
proporcionalitás [EUJA: 128 – 141. o.]
1
18) Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei. A közvetlen
alkalmazhatóság [EUJA: 141 – 161. o. és 172.]
19) Az uniós hűség elve. Az Európai Unió jogának közvetett hatálya [EUJA: 137 – 138. o.] és
[EUJA: 165 – 170. o.]
20) A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának megsértéséért [EUJA: 167 –
173. o.]
21) Az Európai Unió jogforrási rendszere. Elsődleges jog; Másodlagos jog [EUJA: 97 – 121. o.]
22) A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások az Európai Unióról szóló Szerződésben és
az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben [EUJA: 206 – 210. o.]
23) Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogában (az EUMSz. 18-
19. cikkei), a diszkrimináció fajtái (közvetlen, közvetett, pozitív, fordított) [EUJA: 391 – 407.
o.]
24) Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata; az Európai Unió Alapjogi
chartája [EUJA: 449 – 471. o.]
25) Közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unióban [EUJA: 431 – 449. o.]
26) A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége. [EUJA: 407 – 429. o.]
27) Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere. Út Magyarország uniós
tagságához. A Csatlakozási Szerződés [USZ: 60 – 82. o.]
28) Jogharmonizáció. A kölcsönös elismerés elve az uniós jogban. [ - ]
29) Az áruk szabad mozgása - a vámok és a vámokkal egyenértékű díjak tilalma, diszkriminatív
és protekcionista adók tilalma [EUJA: 479 – 507. o.]
30) Az áruk szabad mozgása - a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású
intézkedések tilalma [EUJA: 508 – 522. o.]
31) A szolgáltatások szabad áramlása [EUJA: 595 – 611. o.]
32) A tőke szabad mozgása [EUJA: 611 – 637. o.]
33) A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és lehetséges
korlátozásai [EUJA: 523 – 563. o.]
34) A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén [EUJA: 567 –
586. o.]
35) Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió joga

szerint [EUJA: 586 – 592. o.]
36) A közös kereskedelempolitika. A regionális politika. [USZ: 133 – 153. o. és 347 – 362. o.]
37) A mezőgazdasági politika alapelvei, fogalmai [USZ: 337 – 347. o.]
38) Az uniós polgárság [USZ: 317 – 386. o.]
2
1. Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége,

nemzetközi szervezeti tagsága és diplomáciai képviselete.
AZ EURÓPAI UNIÓ, MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET

Az Európai Unió nemzetközi jogi szempontból sokkal inkább tekinthető nemzetközi
szervezetnek, mintsem államnak, de ennek ellenére az Európai Bíróság az államok közötti
nemzetközi szerződéskötésekre vonatkozó 1969.évi Bécsi Egyezményt alkalmazza.
Az Európai Uniót, mint nemzetközi jogalanyt, helytelen lenne tisztán a nemzetközi szervezetek
kategóriájába sorolni, mert a jogi személyiségének jellege sokkal inkább az államokéra
emlékeztet. Max Hubert szerint az államiság kritériumai: terület, népesség és a felette
megszilárdult főhatalomként írja le.
Az Európai Unió az alapító szerződéseiben az Uniót alkotó tagállamok területének összességét,
mint az Unió területét fogja fel. Az uniós polgárság közvetlen kapcsolatot teremt az Unió, mint
jogi személy és a területén lakó magánszemélyek között. (ilyen jellegű közvetlen kapcsolatot
egyetlen nemzetközi szervezetnél sem látunk)
Jellemzői:
• Az államok hozzák létre és az államok részvételére épül
• Nemzetközi szerződésen alapul (multilaterális, konstitutív) – Az Európai Unió jelenlegi
struktúráját a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés határozza
meg. Jogi alapjait és működésének kereteit a tagállamok által kötött nemzetközi
szerződések adják (Alapító Szerződések).
• Saját alkotmánnyal rendelkezik – quasi alkotmány „történeti alkotmány”
− Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés
− Európai Unióról szóló szerződés (EUSz)
− Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz)
− Csatlakozási Szerződések
− Európai Unió általános jogelvei
• Saját szervekkel rendelkezik (állandó struktúra, legalább két állandó szerv – plenáris és
adminisztratív)
Az EU sem konföderációs, sem föderáció kategóriájába nem sorolható be, ezért egy sui generis
államszerű alakulat.
SZUPRANACIONÁLIS JELLEGE
Ugyanakkor speciális nemzetközi szervezet, mivel egy sajátos, állandó, a tagállamok feletti
(szupranacionális) struktúra alakult ki, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ág
működésének tipikus jellegzetességeit vonultatják fel, de egy szövetségi állam szintjét el nem
érő (szubföderatív) jogrend valósult meg. Ezek az intézmények nem képesek arra, hogy az
akaratuk tagállami szint alatt közvetlenül kikényszeríthetők legyenek, csupán az Európai
3
Bíróságon keresztül lehet, peres úton az EU intézményei és szervei által kiadott rendelkezések
végrehajtását kikényszeríteni. (pl. kötelezettségszegési eljárás és annak szankció révén)
A. Terület = Ebben a vonatkozásban az EU megegyezik az alapító tagállamok
területének összességével.
B. Népesség = Az uniós polgárság intézménye az abban biztosított speciális
jogosítványokkal közvetlen kapcsolatot teremt az EU, mint jogi személy és
az EU területén élő magánszemélyek között.
C. Főhatalom = Szuverenitás.
ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ

Nincs alávetve a nemzetközi jogközösség Az alapító szerződések vonatkozásában alá
más tagjának, de alá van vetve eredendően van vetve a tagállamok akaratának és a
és közvetlenül a nemzetközi jognak nemzetközi jognak.
Az EU hatáskörei annyiban teljesek és
Állami hatáskörök tartalmilag teljesek,
kizárólagosak, amennyiben azt a tagállamok
gyakorlásuk kizárólagos jellegű
szeretnék.
Szuverenitás jogi értelemben
Szuverenitásának korlátja a tagállamok
korlátozhatatlan, az abból eredő hatáskörök
döntése
gyakorlása nem vonható el a szuveréntől
AZ EURÓPAI UNIÓ NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE [EUSz. 47. cikk]

„Az Unió jogi személy”. Alkotmányos felhatalmazottságon alapul, ráruházott és
átruházott hatáskörök összegsége.
A szuverenitással függ össze a nemzetközi jogi személyiség. Az államok sokáig kizárólagos
jogalanyisággal rendelkeztek a nemzetközi jogban. A nemzetközi szervezetek alapító okiratuk
alapján rendelkeznek nemzetközi jogalanyisággal. Ennek megfelelően pl. az Európai Unió
jogalanyiságát a Lisszaboni szerződés mondja ki.
A nemzetközi szervezetek szuverenitása nem teljes (ellentétben az államokéval), tehát jogi
személyiségük is korlátozott. Minden ilyen szervezetnek külön meghatározott sajátos tartalmú
és terjedelmű a jogi személyisége. Felelőssége tényleges hatáskörén és pénzügyi autonómiáján
múlik. Ez a jogalanyiság tartalmában tehát nem egyenlő egy államéval.
A Lisszaboni szerződés óta rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal. Az Európai
Közösséget és az Európai Uniót egybeolvasztotta és jogi személyiséggel ruházta fel. Van
jogfolytonosság az EGK és a mai EU között. (1993-as maastrichti szerződés csupán egy
politikai entitást hozott létre, ilyenkor nem volt jogi személyiséggel felruházva.). Az Unió
egyedi sajátosságai miatt egyik klasszikus kategóriába sem sorolható, változó államközi
szervezetnek mondható, mely nemzetközi jogilag bizonytalan minősítést kap.
Kialakultak olyan állandó tagállam fölötti struktúrák, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és
bírói hatalmi ág működésének tipikus jellegzetességeit vonultatják fel:
• Bizottság = egy szövetségi állam kormánya;
4
• Parlament = egy szövetségi állam alsóháza, amely az európai démosz szimbolikus

akaratát testesíti meg;
• Miniszterek Tanácsa (Európai Unió Tanácsa) = második ház, amely a tagállamok
akaratának összeredőjét vonja meg.
Ezek az intézmények azonban nem képesek arra, hogy akaratukat a tagállami szint alatt
közvetlenül kikényszerítsék, hanem csak az Európai Unió Bíróságán keresztül, peres úton
kényszerítik a tagállamot az Unió intézményei és szervei által kiadott rendelkezések
végrehajtására.
Az EU tehát egy speciális, atipikus nemzetközi szervezet, nemzetközi jogalanyisággal,
mely jogalanyiság
• származtatott, közvetett (tagállamoktól kapott);
• szubjektív harmadik jogalanyok tekintetében, de
• speciális az integráció sajátosságai, szervei, alapító szerződései miatt.
A jogalanyiság tartalma:
• szerződéseket köthet;
• jogok és kötelezettségek alanya lehet;
• diplomáciai képviselőket küldhet és delegációt fogadhat;
• nemzetközi jogsértésekért való felelőssége van.
Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

EURATOM.
EUMSZ 335. cikk: „Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi
személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és
ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a
Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel
kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”
AZ UNIÓ NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁGA [EUMSz. 220. cikk]

Az Unió megfelelő együttműködési formákat épít ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének
szerveivel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezettel, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési
Szervezettel. Az Unió továbbá egyéb nemzetközi szervezetekkel is megfelelő kapcsolatokat
tart fenn.
E cikk végrehajtásáért az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság felelős
Létrehozták szintén Lisszabonban a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő tisztségét
(jelenleg Josep Borell), akinek egyik legfontosabb feladata épp a külkapcsolatok
összehangolása, és az Unió egységes külső képviseletének biztosítása, ehhez hatásköröket is
kapott. Munkájában az EKSZ segíti, melyet irányít. A főképviselő a Bizottság
külkapcsolatokért felelős alelnöke is és egyben a Külügyek Tanácsának (a Tanács egyik
5
formációja) elnöke is (itt a tagállamok külügyminiszterei képviselik tagállamukat). Az egyes

szervezetek munkájában az Európai Uniót a Bizottság képviseli.
2011-től az Európai Unió ún. szupermegfigyelői státuszt (enhanced observer status) kapott
az ENSZ-ben (Előtte 1974-től megfigyelő volt). A közösség állandó tisztviselőinek e státusz
alapján joguk van egyebek között
• felszólalni a közgyűlésben,
• javaslatokat tenni,
• módosításokat benyújtani, és
• megilleti őket a válaszadás joga is.
Mivel az EU nem ENSZ tag, az Európai Bíróság gyakorlata szerint a Biztonsági Tanács
határozataiból csak az kötelező az EU-ra, amely saját jogrendjével nem ellentétes. Az EU
tagállamok saját jogán tagjai az ENSZ-nek. Szavazati joggal ugyanakkor az Unió továbbra sem
rendelkezik, és a különböző ENSZ-posztokra sem delegálhat jelölteket.
ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai Franciaország, Egyesült Királyság (utóbbi már
nem releváns), így nagy súllyal bírtak. WTO-ba: USA-val összemérhető súlyú az EU.
Nemzetközi szerződéseket az EU és a tagállamok is kötnek, attól függően, hogy annak tárgya
szerint milyen hatáskörbe tartozik.
DIPLOMÁCIAI KÉPVISELETE
Nemzetközi fellépésnek korlátai vannak, ezt az alapszerződések is deklarálják. Külpolitikája
tágan értelmezve nem egyenlő a közös kül- és biztonságpolitikával, vagy a foreign policyval
(külpolitika-alkotás általános irányvonalaival), vagy a tagállamok által megvalósított
külpolitikákkal, hanem egy, az ezek eredőjeként megvalósuló, összetett rendszer.
A külpolitika a politikának az a területe, amelyik a nemzetközi környezettel, illetve más
aktorokkal foglalkozik azzal a céllal, hogy a saját értékeit és célját előmozdítsa.
(dinamikus)
A külkapcsolatok kifejezés alapvetően a nemzetközi aktorokkal történő kapcsolattartás
eszközeire, formáira vonatkozik, pl. külső tevékenységeket érintő közös politikák, nemzetközi
életben való általános részvétel. (statikus)
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig az Európai Közösség delegációkat állított fel az
egyes országokban és soros elnökség volt (6 havonta változott, hogy melyik állam a soros
elnök, fő feladata a tanács megszervezése (Brüsszelben állandó és a soros elnökség
tagállamában is).
A főképviselői tisztséget eredetileg 1997-ben hozták létre az Amszterdami Szerződés alapján,
de a Lisszaboni Szerződés, amely 2009. decemberében lépett hatályba, fenntartotta a
főképviselő funkcióját, jóllehet szélesebb, szerződésen alapuló megbízatással, ideértve a
Külügyi Tanács elnökségét és a Bizottság alelnöki feladatainak ellátását is. A külügyi és
biztonságpolitikai főképviselő munkáját az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az EU
diplomáciai szolgálata segíti.
6
Az állandó elnökkel rendelkező Európai Tanács egyhangú döntéssel határozza meg az EU

stratégiai érdekeit és célkitűzéseit, amelyek a külpolitikára is vonatkoznak. Két legfontosabb
szerep az EU Külkapcsolataiért az Európai Tanácsé és a Főképviselőé.
EUMSZ. 221. CIKK

Az Uniót a harmadik országokban és a nemzetközi szervezetekben az Unió küldöttségei
képviselik. Az Unió küldöttségei az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének
irányítása alatt működnek. A küldöttségek a tagállamok diplomáciai és konzuli
képviseleteivel szoros együttműködésben végzik tevékenységüket.
7
2. Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E.§-ének

értékelése, a belső jog és az európai jog viszonya
[EUJF: 98 – 101. o.]
AZ ALAPTÖRVÉNY E) CIKKÉNEK ÉRTELMEZÉSE

Az Alaptörvény E) cikke szabályozza Magyarország uniós tagságának közjogi feltételeit.
Ez az ún. csatlakozási klauzula.
Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése
érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi
tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés
szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető
jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére,
népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen
rendelkezési jogát.
Az Európai Unió joga – az előbbi keretek között - megállapíthat általánosan kötelező
magatartási szabályt.
Az előbbi bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott
felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
AZ ALAPTÖRVÉNY E) CIKKÉNEK ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI ÉRTELMEZÉSE

Az E) cikk jogi tartalmát az AB határozataiban értelmezte: 1053/E/2004,72/2006, 9/2007,
143/2010 és 22/2016 AB határozat.
A magyar alkotmányos megközelítés nem teszi lehetővé, hogy fenntartás nélkül, azonnal
érvényesüljön a magyar jogrendben az EU jogának teljessége. Két különböző fenntartást
támaszt az uniós joggal szemben:
• alapjogi fenntartás és
• az ultra vires.
Az EU-t ez a cikk nem egy elkülönült, magasabb entitásként értelmezi, hanem a tagállamok
olyan uniójaként, amit e tagállamok közösen csinálnak. Tehát Magyarország az Unióra „csak”
ráruházta a hatásköröket, amit vissza is lehet venni adott esetben (nem átruháztuk).
ALAPJOGI FENNTARTÁS
Az uniós jog kizárólag Magyarország intézményeinek Alaptörvényből eredő hatásköreire lehet
befolyással.
Magyarország az uniós jogot a maga alkotmányos berendezkedése útján hajtja végre, tehát az
Alaptörvényben az intézményekre ruházott hatáskörök szerint: vagyis az Unió nem adhat olyan
8
hatáskört a magyar intézményekre, amelyet az Alaptörvény amúgy nem ad nekik. Az

Alaptörvény szabta korlátozások az EU-nak is korlátok.
Ezek tehát elvi jellegű fenntartások. Fontosak olyan szempontból, hogy a szuverenitás
elvesztésének feltételei (önkéntesség, kölcsönösség, visszavonhatóság) fennmaradjanak. Ebből
fakad az az elméleti lehetőség is, hogy a tagállam a kilépés mellett döntsön.
ULTRA VIRES FENNTARTÁS

Az E) cikk (2) következő fordulata: „az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és
kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig”
Magyarország. az alapító szerződésben lemondott bizonyos jogalkotási kompetenciáriról az EU
javára és ezek alapján az EU különböző jogi aktusokat fogadhat el, amelyeket Magyarország
köteles betartani. Azonban a korlátozott felhatalmazottság ez, hiszen nem rendelkezik az EU
univerzális jogalkotási hatáskörrel.
Az olyan uniós szabályokat, melyeket az alapító szerződésekben foglalt rendelkezések
megsértésével fogadnak el, nem köteles Magyarország teljesíteni. (Hatásköri korlátozás: az
unió hatáskörének korlátozása értendő alatta). A nemzetközi szervezetek hatásköre
származékos. Amit a tagállamok maguktól elvettek és önként átadtak, azzal bír, arról alkothat
jogot. Ha olyan másodlagos jogot (rendeletet / irányelvet) alkot, ami nem épül az elsődleges
jogra (hiányzik a felhatalmazás), az ultra vires norma, nem érvényesíthető Magyarországon!
AZ UNIÓRA ÁTRUHÁZOTT HATÁSKÖRÖK

• Magyarország az EU részvétele érdekében az Alaptörvényből eredő hatásköreit a többi
tagállammal közösen, EU intézményei útján gyakorolja – átruházta az EU-ra
• oka: az E) cikk (1) bekezdésében megvalósuló államcél elérése: európai népek
szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedés érdekében közreműködik az
európai egység megteremtésében
• itt vannak elméleti viták --»pl. uniós jog autonómiáját valló elméleti iskola
BELSŐ JOG ÉS AZ UNIÓS JOG VISZONYA [Alaptörvény Q) cikk]

„Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség
fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és
országával.
Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi
jog és a magyar jog összhangját.
Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog
más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”
A belső jog és az uniós jog viszonyának meghatározásakor a fő kérdés az, hogy milyen a két
jog hierarchiája, hogyan határozható meg a magyar jog rendszerébe beépülő uniós jog
alkotmányos helye.
9
A viszony abban áll, hogy a csatlakozással egy új, kiterjedt normarendszer jelent meg a magyar
jogrendben, amely alkalmazásra várt. Mivel az Alaptörvény az Uniós jog helyéről, illetve az
alkalmazásának módjáról kifejezetten nem rendelkezik, más úton kell megállapítani az uniós
és a belső jog hierarchiáját.
A 1053/E/2005 ABH szerint a csatlakozási klauzulából konkrét jogalkotói kötelezettség nem
származik. Az Alkotmánybíróság e határozatában kimondta, hogy az EU alapító és módosító
szerződéseit nem kívánja nemzetközi szerződésként kezelni.
A 72/2006. ABH is azt mondja ki, hogy az unió elsődleges és másodlagos jogforrásai nem
nemzetközi jogi természetűek, így az uniós jog és a belső jog esetleges ütközése esetén
alkotmányossági vizsgálat nem alkalmazható. Ezek alapján tehát egy kéttagú rendszer
létezik, ahol az uniós jog része a belső jognak, és e kettőtől elkülönül a nemzetközi jog,
amelynek alkotmányos helyzete meghatározott.
A német jogrendszerben az uniós jog nem a belső jog része, önálló, autonóm jogforrás.
Összegezve az mondható el, hogy általában az EU szervei és a tagállamok is elfogadják az
uniós jog elsőbbségét, de a nemzeti jog szempontjából közelítve vitatott az egyes
tagállamok alapnormái, nemzeti alkotmányai feletti elsőbbség elfogadása.
10
3. Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és a Magyarország intézményei

közti viszonyban: az Országgyűlés és a Kormány
UNIÓS KOORDINÁCIÓ FOGALMA ÉS TÍPUSAI

Az uniós koordináció az uniós szinten szabályozott kérdések tagállami egyeztetésének
belső rendje (szervezeti, hatásköri, eljárási szabályok).
Modellek:
1) Külügyi koordináció
2) igazságügyi
3) gazdasági
4) “sui generis”
5) miniszterelnöki vagy központi
UNIÓS KOORDINÁCIÓ ALAPELVEI

1) MINISZTERIÁLIS FELELŐSSÉG ELVE – Az egyes ágazatokat vezető miniszter
felelősségét jelöli. Mivel a koordináció az ágazatok közötti összhang megteremtését és
biztosítását hivatott szolgálni, a szakmai érdekek egymásnak feszülése esetén a
koordináció különösen a közös értékeket és a nemzeti érdeket kell, hogy szem előtt
tartsa, miközben az eltérő véleményeket is közös nevezőre hozza.
2) EGYKÖZPONTÚ KOORDINÁCIÓ ELVE – A tagállamban minden esetben jól lokalizálható
központból történik az EU-s koordináció. Az ezt végző szervnek jellemzően
szakfőhatósági (miniszteriális) szinten kell tekintettel lennie arra, hogy miniszteriszintű
döntéshozatalban kell összhangot teremtenie, amelyet alsóbb szintről nem tudna elérni.
3) EGYSÉGES NEMZETI ÁLLÁSPONT ELVE – A koordinációt végző szerv felelős azért, hogy
létrejöjjön az ún. „single voice”, az egységes tanállami álláspont, tehát a tagállami
szervek között az esetleges ellentétek elsimításával egységes álláspontra jussanak és így
minden tagállamból csak egy álláspont kerüljön az Európai Uniós döntéshozatal elé. Az
ellentmondásoktól mentes, konzisztens álláspont kialakítása egyben az uniós
döntéshozatal gördülékeny megvalósítását is elősegíti.
4) BEVONÁS ELVE – Az Európai uniós ügyek koordinálása során a tagállami közigazgatás
nem maradhat elkülönült sziget, annak szervesen be kell kapcsolódnia az egyeztetési
folyamatba. Az uniós koordinációt nem lehet izolálni a kormányzati működésben sem.
Ez azonban nem jelenti, hogy ne lehetne a kormányzati általános döntéshozataltól eltérő
eljárási rendet alkotnia koordináció menetére, annak érdekében, hogy a tagállam a
lehető leghatékonyabb módon meg tudjon megfelelni együttműködési
kötelezettségének.
KOORDINÁCIÓS MODELLEK MAGYARORSZÁGON

1996 – 2004 külügyi
11
2004 – 2006 sui generis = tárca nélküli miniszter

2006 – 2014 külügyi
2014 – 2019 központi, MeVM
2019 – igazságügyi
AZ ALKTOMÁNYOS JOGÁLLÁSÚ SZERVEK ÉS AZ UNIÓ KAPCSOLATA

Magyar tényezők Főbb szerep az intézmények közötti viszonyban
Köztársasági Elnök EP. választás kiírása, szerződések kötelező hatályának
elismerése
Kormány ld. részletezve
Miniszterelnök Európai Tanácsban részvétel
miniszterek szakmai munka a Tanácsban
Alkotmánybíróság különös jelentősége a közösségi jog elsőbbsége okán lehet
Országgyűlés ld. részletezve
bíróságok előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezése
közigazgatás közreműködés a végrehajtásban, Európai Közigazgatási
Térség
önkormányzatok pályázatok, regionális politika
Állami Számvevőszék Európai Számvevőszékkel kapcsolat
Alapvető Jogok Biztosának Európai Ombudsman
Hivatala
választójog EP választások kapcsán, választott képviselők
önálló szabályozó szervek Irányelvek, Rendeletek végrehajtása
ügyészség Európai Ügyészség létrehozására Tanácsi rendelet
előterjesztés megtörtént
MNB EKB, euro-csatlakozás feltételeinek megteremtése
honvédség, katonai műveletek válságkezelés, békefenntartás
rendőrség, nemzetbiztonság Schengen, bevándorláspolitika
MINISZTEREK UNIÓS HATÁSKÖREI [94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet a Kormány

tagjainak feladat- és hatásköréről]
1) Igazságügyi miniszter
2) Az egyes miniszterek általános feladat- és hatásköre
3) A belügyminiszter
4) A pénzügyminiszter
5) Az agrárminiszter
6) Az emberi erőforrások minisztere
7) Az innovációért és technológiáért felelős miniszter
8) A külgazdasági és külügyminiszter
12
+ Stratégiai és Családügyi Kabinet

7. az európai uniós források felhasználásáért,
8. az európai uniós ügyek koordinációjáért,
KORMÁNYZATI HATÁSKÖRI SZABÁLYOK

A MINISZTERELNÖK kormányzati igazgatási munkaszervezete – érvényesíti a kormányzati
döntés-előkészítés, az Európai Unió döntéshozatali tevékenysége és a Kormány döntéseinek
végrehajtása során az összkormányzati szempontokat, ennek érdekében szervezi és működteti
a döntés-előkészítés és a végrehajtás egységes folyamatát, szükség esetén kezdeményezi a
Kormány feladatkörében érintett tagja vagy a Kormány intézkedését.
Az EGYES MINISZTEREK általános feladat- és hatásköre – az Európai Unió intézményeinél,
a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben felhatalmazás alapján e rendeletben
meghatározottak szerint képviseli a Kormányt,
MINISZTERELNÖKSÉGET VEZETŐ MINISZTER – európai uniós források felhasználása
IGAZSÁGÜGYI MINISZTER FELADAT – ÉS HATÁSKÖRE [csak példák]

Az igazságügyi miniszter a Kormány európai uniós ügyek koordinációjáért felelős tagja.
• ellátja az Európai Unió keretében megvalósuló igazságügyi együttműködéssel
kapcsolatos feladatokat,
• összehangolja az Európai Unió jogának való megfelelés céljából folytatott
jogharmonizációs tevékenységet,
• felel az európai politikák kialakításáért és koordinációjáért,
• az Európai Unió politikáiból eredő és az európai uniós tagsághoz kapcsolódó
kormányzati feladatok tárcaközi összehangolásáért,
• koordinálja a Kormánynak az európai uniós intézmények kormányzati részvétellel
működő döntéshozó, döntés-előkészítő eljárásaiban képviselendő tárgyalási
álláspontjait,
• gondoskodik az európai uniós tagsághoz kapcsolódó kormányzati koordinációs
rendszer működtetéséről,
• A miniszter az európai uniós kapcsolatokért való felelőssége keretében meghatározza
az uniós relevanciájú külkapcsolatokat és azok kommunikációját.
BELÜGYMINISZTER FELADAT – ÉS HATÁSKÖRE [csak példák]

• ellátja az Európai Unió tagállamainak az elektronikus azonosítás területén történő
együttműködésével kapcsolatos rendelkezésekről szóló kormányrendelet szerinti
tagállami kapcsolattartási pont feladatait.
13
• ellátja az országhatárokon átterjedő vízszennyezésekkel kapcsolatos feladatokat,

gondoskodik a többoldalú nemzetközi együttműködések vízgazdálkodási feladatainak
végrehajtásáról, az Európai Unióval történő együttműködés feltételeinek biztosításáról,
• felelős az Európai Unió tagállamai között a vámunióval kapcsolatos feladatok
végrehajtásáért, és irányítja a nemzetközi szabadkereskedelmi és integrációs
feladatokból az adó- és a vámigazgatásra háruló együttműködési kötelezettségek
végrehajtását,
• Magyarország az Európai Unióval kapcsolatos pénzügyi kapcsolatai keretében
kialakítja az Európai Unió költségvetése tekintetében képviselendő álláspontot,
A KÜLGAZDASÁGI ÉS KÜLÜGYMINISZTER FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE

A miniszter a külpolitikáért való felelőssége keretében
• kidolgozza az európai uniós külkapcsolatok, különösen a közös kül- és
biztonságpolitika – ennek keretében a szomszédságpolitika – általános kérdéseivel
kapcsolatos magyar álláspontot, és közreműködik az európai uniós külpolitika és
szomszédságpolitika megvalósításában,
• ellátja az európai uniós bővítési folyamattal összefüggő feladatok kormányzati
szintű koordinációját,
• előkészíti és képviseli az Európai Unió bővítésével kapcsolatban az uniós
intézményekben képviselendő magyar álláspontot, ennek keretében részt vesz az
Európai Unió illetékes munkacsoportjainak munkájában,
• képviseli a Kormányt az Európai Unió Külügyek Tanácsa ülésein,
AZ EURÓPAI KOORDINÁCIÓBAN RÉSZT VEVŐ SZERVEK

1741/2020. (XI. 11.) Korm. határozat az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében
való kormányzati részvétel összehangolásáról és az Európai Koordinációs Tárcaközi
Bizottságról (ebből a kormányhatározatból kell tanulni!)
A tárgyalási álláspont kialakítása, az európai uniós tagságból fakadó feladatok koordinációja és
nyomon követése, illetve az ezekkel kapcsolatos döntések előkészítése és végrehajtása az alábbi
fórumokon történik:
1) az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértői csoportjai (a
továbbiakban: szakértői csoport), - legalsóbb döntés-előkészítő fórum, amely az
érdemi munkát végzi.
2) az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: EKTB), -
Helyettes államtitkári szinten (vezetői szinten) elfogadja azokat az egységes
tagállami álláspontokat, amelyeket a kormány képviselni fog.
3) a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet, - tagállami jogalkotásba kapcsolódva, a
kormányzati ügyrendben. Minden felelős miniszter létrehozza a saját tervezetét,
(minisztériumi egyeztetés), azt a Közigazgatási Államtitkári értekezlet elé helyezik,
14
majd, ha az kormány elé terjeszthetőnek tekinti, akkor benyújtják. A

lépcsőzetességből kiderül, hogy ez egy kulcsszereplő.
4) az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter, a közös kül- és
biztonságpolitikát, valamint a közös biztonság- és védelempolitikát érintő
kérdésekben a külpolitikáért felelős miniszter szükség szerint együttműködésben a
Kormány feladat- és hatáskörrel érintett más tagjával,
5) a Kormány
SZAKÉRTŐI CSOPORT FELADATAI

A Kormány európai uniós politikájának végrehajtása, az európai uniós tagságból fakadó
feladatok előkészítése és az uniós döntéshozatali eljárások során képviselendő tárgyalási
álláspontok kialakítása, az uniós politikák alakulásának nyomon követése és a szükséges
kormányzati intézkedések koordinálása érdekében szakértői csoportok működnek.
A szakértői csoport vezetője a feladat- és hatáskör szerinti első helyen felelős miniszter vagy
más központi államigazgatási szerv vezetője által kijelölt vezető, vagy felhatalmazással bíró
vezető beosztású kormánytisztviselő. Ha a szakértői csoport feladata több központi
államigazgatási szerv feladat- és hatáskörét érinti, és vezetését illetően vita alakul ki, a szakértői
csoportot vezető minisztériumról az EKTB dönt.
A szakértői csoport tagjai a feladat- és hatáskör szerint érintett minisztériumok, illetve más
központi államigazgatási szervek kijelölt tisztségviselői, továbbá minden esetben az
Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium kijelölt kormánytisztviselője és az
Állandó Képviselet kijelölt diplomatája. A szakértői csoport vezetője engedélyezheti más
központi államigazgatási szerv képviselőinek részvételét is a szakértői csoport munkájában.
EKTB FELADATA
1) az európai uniós ügyek kormányzati koordinációja, valamint
2) az európai uniós tagságból fakadó feladatok előkészítésének és végrehajtásának
koordinálása és ellenőrzése, továbbá
3) a képviselendő tárgyalási álláspontok előkészítése és összehangolása.
EKTB SZERVEZETE
Az EKTB elnöke az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára, (ÉS) helyettese – egyben az EKTB
titkára – az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára (európai
igazgató). IM SZMSZ 28.§ f)
Az EKTB tagjai a minisztériumok – szervezeti és működési szabályzataik szerinti – európai
uniós kérdésekben feladat- és hatáskörrel rendelkező helyettes államtitkárai.
Elsődleges feladat- és hatáskörébe tartozó területet érintő ügyekben az EKTB egyeztetési és
döntési eljárásában az EKTB elnökének megkeresése alapján részt vesz az adott tárgykör
15
szerinti felelős szakértői csoportban tagsággal rendelkező központi államigazgatási szerv

vezetője vagy vezető beosztású tisztviselője, valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselője.
A részvételre az EKTB elnöke más személyt is felkérhet. Az EKTB egyeztetési és döntési
eljárásának állandó résztvevője a miniszterelnök európai uniós ügyekért felelős főtanácsadója,
valamint az Állandó Képviselet vezetője (a továbbiakban: Állandó Képviselő), illetve az
Állandó Képviselet vezetőjének helyettese (a továbbiakban: Helyettes Állandó Képviselő). Ha
kormányon kívüli autonóm igazgatási szervet érint a döntéshozatal, akkor ennek a szereplőnek
is helye van az ülésen.
Az uniós koordináció kétszintű (lapos) szervezet, amely biztosítja a gyors reagálási
képességet.
TÁRGYALÁSI (TAGÁLLAMI) ÁLLÁSPONT

A single voice (tagállami álláspont) az uniós döntéshozatali eljárásban napirendben
szereplő kérdés. Felkészítő anyag is egyúttal, mert teljes 360 fokos áttekintése a vizsgált
területnek, a tárgynak, amit az adott kérdésben meg kell vizsgálni.
Az álláspontnál mindig többlépcsős fázisról beszélünk: szakértői szintű átdolgozás
(anyaggyűjtés, vizsgálat) + kiegészülve politikai döntéshozatallal.
A szakértői csoport minden, a feladatkörébe tartozó, az uniós döntéshozatali eljárásban
napirenden szereplő kérdéssel kapcsolatban írásbeli tárgyalási álláspontot készít. A
tárgyalási álláspontokat minden esetben egyeztetni kell a szakértői csoport tagjaival és – ha ez
indokolt – más érintett szakértői csoporttal.
A szakértői csoport feladata, hogy – a tárgykör szerint felelős EKTB tag jóváhagyásával – az
Európai Unió intézményei által bemutatott új uniós kezdeményezésre vonatkozóan a tanácsi
munkacsoportban való érdemi tárgyalás megkezdése előtt beterjessze az induló mandátum
tervezetét az EKTB elé.
Akkor szükséges csak az EKTB ülése, ha az alábbi helyzet áll elő: Az EKTB ülésére minden
esetben be kell nyújtani a tárgyalási álláspontjavaslatot, ha
• Tanácsülés napirendjén szereplő döntési pontra vonatkozik,
• a magyar érdekek szempontjából kiemelt jelentőségű, illetve vita esetén több
központi államigazgatási szerv kompetenciájába tartozó induló mandátumra
vonatkozik,
• az álláspontjavaslat meghatározása a szakértői csoport vezetője szerint olyan
kiemelt jelentőségű kérdést érint, amelyben a Kormány külön határozatba
foglalt döntése vagy intézkedése szükséges,
• az álláspont az Ogytv. szerinti egyeztetési eljárás részét képezi,
• a tanácsi munkacsoportban, az egyéb döntés-előkészítő bizottságban és egyéb
munkacsoportban képviselendő tárgyalási álláspont tekintetében
véleménykülönbség maradt fenn, amelyet rendes eljárásban sem sikerült
feloldani.
16
Minden más esetben elég adott esetben a szakértői csoport álláspontja, hiszen ott is ott
van egy tárcaközi egyeztetési tevékenység.
Az EKTB egy kiemelt szereplő, mert akkor is EKTB van, amikor a tagállamot kiemelten érdekli
az adott kérdés, vagy vita van a több államigazgatási szerv hatáskörébe tartozó kérdéssel
kapcsolatban. Akkor is fontos, ha az országgyűlés egyeztetési eljárása merül fel, illetve olyan
vita esetén is, amelyet nem sikerült feloldani.
TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONT KÉPVISELETE

Elválik a létrehozatalától (ezt az igazságügyminiszter képviseli). A tagállami álláspont a
döntéselőkészítés, míg a döntés kifelé történő kommunikációja már az adott felelős
miniszternek a feladata, hatásköre, de itt is van helyettesítési rend. A miniszter képviseli
a kormányt. Államtitkári szintnél alább nem lehet menni.
Az Európai Unió intézményeitől érkező dokumentumokat az európai uniós ügyek
koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közvetlenül küldi meg a feladat-
és hatáskörrel érintett más központi államigazgatási szervnek. Ha az Európai Unió intézményei
a dokumentumokat az Állandó Képviseletnek küldik meg, úgy az
• a szakmai irányítás gyakorlásához szükséges minősített és nem minősített
iratokat az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett
minisztériumnak,
• az egyes szaktárcák első helyi feladat- és hatáskörébe tartozó területek esetében
a minősített és nem minősített iratokat a szaktárca EKTB tagjának és másolatban
az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett
minisztériumnak továbbítja.
Magyarország EU Központi Nyilvántartója feladatait a Külgazdasági és Külügyminisztérium

látja el. A Tanács ülésén a Kormányt, az elfogadott tárgyalási álláspontban foglaltaknak
megfelelően az 1. mellékletben meghatározott felelősségi rend szerint felelős miniszter, illetve
távolléte vagy akadályoztatása esetén a miniszter által kijelölt államtitkár képviselheti.A Tanács
ülésén a Kormányt a tárgykör szerint felelős miniszter vagy államtitkár távolléte vagy
akadályoztatása esetén az Állandó Képviselő, vagy a Helyettes Állandó Képviselő képviselheti.
ORSZÁGGYŰLÉS SZEREPE A KOORDINÁCIÓBAN

Az EKTB szinten kapcsolódik be, mert itt még alakítható az anyag. Az ide vonatkozó hatáskörét
az Országgyűlési törvény tartalmazza. Három eljárási forma van:
I. Egyeztetési eljárás (Ogy. tv. 62.§-) – általános üzemszerű működéshez
kapcsolódik. Kifejezetten abban az esetben, ha az uniós döntéshozatal
jogharmonizációja törvénymódosítást indokolna. Minden tanácsi tervezethez
hozzáférést biztosít a kormányzat. Nem is javaslat, hanem állásfoglalás. Nem
köti a kormányzatot, az országgyűlésnek itt nincs vétó joga, mert az lassítaná
az álláspont kialakítását, amelyre szinte mindig rövid idő van hagyva.
• Napirend alapján, ha tv-t érint
17
• minden tanácsi tervezethez hozzáférést biztosít
II. Tájékoztatás (Ogy tv. 69.§) – Három szinten történik:

• Rendszeresen: stratégiai jelentőségű döntésekről (EU Konzultációs
Testület) – állandó folyamatos kommunikáció a kormányzattól az
országgyűlés felé.
• szükség szerint – amikor olyan jellegű a kérdés, hogy az országgyűlést,
hatáskörét, érinti.
• Évente: általános áttekintés
III. + szubszidiaritás és “sárga lap”: állást foglalhat a szubszidiaritás és

arányosság elvének érvényesüléséről. (Ogy tv. 71.§-) ex ante és ex post
ellenőrzési jogköre az országgyűlésnek. A magyar országgyűlés is több
alkalommal alkalmazta.
18
4. Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai

[EUJA: 30-60.o.]
EURÓPAI SZÉN-ÉS ACÉLKÖZÖSSÉG (ESZAK)

Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951. április
18-án 6 európai állam kötötte meg, s 1952. július 23-án lépett hatályba:
1) Franciaország
2) Nyugat-Németország
3) Luxemburg
4) Belgium
5) Hollandia
6) Olaszország
A szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi értelemben is jogi személynek számított.
A szerződést 50 évre kötötték, így az 2002. július 23-ával megszűnt, joganyaga és struktúrái az
Európai Közösségbe olvastak.
Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, ő helyette 1960-ban létrehozta az
EFTA-t (Európai Szabadkereskedelmi Társulás – European Free Trade Association). Az
EGK versenytársaként kezdte meg működését, tagjai azonban folyamatosan csatlakoztak az
EGK-hoz. Mára mindössze 4 ország maradt a tagja: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc,.
Az EGK és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT, European
Economic Area) létrehozásáról szóló szerződést, mely 1994. január 1-jén lépett hatályba, a két
integrációs szervezet szorosabb kapcsolatát eredményezve.
ESZAK Intézményei:
• Főhatóság (első elnöke: Jean Monnet) – Az intézmény a tagállamok kormányától
független, általuk nem utasítható és egyben a szerződés legfőbb végrehajtó szerve volt,
amely 9 főből állt. Az ilyen típusú együttműködéseket nevezzük kormányközinek,
hiszen az együttes cselekvés az általuk megkötött megállapodástól függ. Itt abban
állapodtak meg a felek, hogy egy szervezetet saját maguk felé emelnek, amely az
államokon belüli szervezetei rendszereket és intézményeket is közvetlenül utasíthatja.
Az együttműködés ezen speciális, új formáját szupranacionalitásnak hívjuk.
• A Tanács – amelynek feladata az volt, hogy az ESZAK-ban az egyes tagállamok
akaratát a szervezet szintjén megjelenítse.
• A Közös Gyűlés (első elnöke: Paul-Henri Spaak) – Egy közönséges nemzetközi
szervezet, amely a tagállamok együttműködéséről szól. Annak kifejezésére volt
hivatott, hogy az ESZAK-ot létrehozó államok polgárai jogosultak a szervezet
tevékenységébe való beleszólásra.
• Bíróság – A Párizsi Szerződés rendelkezéseinek értelmezésére, az ESZAK
intézményeinek és a tagállamok közötti viták rendezésére alapították.
Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok 1952. május 27-én szerződést

írtak alá az Európai Védelmi Közösség létrehozásáról. Egységes európai hadsereget hozott
19
volna létre. Pleven francia miniszterelnök kezdeményezte (Pleven terv). A szovjet fenyegetés
ellensúlyozására szükség volt a német fegyveres erőkre, de a német hadsereg felfegyverzése
Franciaországban félelmeket ébresztett. A megoldást abban vélték megtalálni, hogy a 6 állam
hadseregét egy szupranacionális, tagállamok feletti parancsnokság felügyelete alá helyezik. A
terv megbukott.
NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ
Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok végül 1954. október 23-án
írták alá védelmi megállapodásukat, a brüsszeli szerződést, amelyek megalapították a Nyugat-
Európai Uniót (WEU). A tagállamok vállalták, hogy külső támadás esetén kölcsönösen
megvédik egymást, de közös hadsereg létrehozását nem tűztek ki célul. 2010-ben a brit és a
német külügyminiszter is kifejezte az ország szándékát a szervezetből való kilépésre. A
hivatalos indokolás szerint a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettségét (szubszidiaritási
klauzula) már maga a Lisszaboni Szerződés is tartalmazza, ezért a NyEU bevégezte történelmi
feladatát.
Szerveit felszámolták és 2011. június 30-ával megszűnt.
EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EURÓPAI ATOMENERGIA

KÖZÖSSÉG
Az ESZAK külügyminisztereinek 1955. évi messinai találkozóján Paul-Henri Spaak belga
külügyminiszter jelentést terjesztett elő az Európai integráció továbbfejlesztéséről és a közös
piac megteremtéséről a tagállamok között. Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium,
Hollandia és Luxemburg 1957. március 25-én Rómában 3 szerződést írtak alá (Római
Szerződés):
• Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés
• Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés
• Intézmények egyesítéséről szóló szerződés
Mindhárom szerződés 1958. január 1-ján lépett hatályba.
EURÓPAI ATOMENERGIA KÖZÖSSÉG (EUROATOM)

Az EUROATOM célja, hogy egyesítse a tagállamok között az atomenergia termelésére
vonatkozó erőfeszítéseket és egyben megteremtse a feltételeit a Közösségben termelt
energia exportjának.
Az ESZAK-hoz hasonlóan ún. traité loi, vagy „szerződéses törvény”, amely azt jelenti, hogy a
szerződés részletesen lefekteti az együttműködés céljait és a megvalósítás módozatait.
Intézményei:
− Bizottság (végrehajtó szerv)
− Gyűlés
20
− Bíróság
− Miniszterek Tanácsa
EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG (EGK)

A szerződő felek célja az volt, hogy kiépítsék a vámuniót a tagállamok között. A vámunió
egyfelől a vámok és mennyiségi korlátozások lebontását jelenti a tagállamok között, másfelől
a harmadik országokkal szemben alkalmazandó vámtételek közös meghatározását vonja maga
után. A vámunió 1968-ra sikeresen kiépült.
Az EGK ezen felül azt is célul tűzte ki, hogy a Közösségen belül megvalósuljon a gazdasági
tevékenység szempontjából alapvető tényezők, (munkaerő, áruk, szolgáltatások, tőle) szabad
áramlása a tagállamok között (piaci alapszabadságok).
Célul tűzte ki még egy közös mezőgazdasági politika kialakítását, valamint egy közös
közlekedési politika lefektetését. Csak a gazdasági együttműködés megteremtésére
koncentrál, célja az egyre szorosabb egység megteremtése a tagállamok között.
A Szerződés jogi formája ún. traité cadre, azaz keretszerződés, amely a legfontosabb célokat,
elveket és az elérésüket szolgáló intézményi kereteket jelöli ki, de tág keretet hagy a felek
közötti további megállapodásokra.
Az EGK-t a maastrichti szerződésmódosítással Európai Közösségre nevezték át (EK),
amely az ESZAK-hoz és az EUROATOM-hoz hasonlóan jogi személyiséggel rendelkezett.
Intézményei:
− Bizottság
− Miniszterek Tanácsa
− Gyűlés
− Bíróság
Az EGK-ra a szupranacionális működés volt jellemző. Az együttműködés másik fő iránya a
kormányközi alapon való együttműködés döntéshozatalára az jellemző, hogy valamennyi
résztvevő állam egyező akaratából, jellemzően egyhangúsággal születnek a döntések. Az EGK
ezzel szemben megnyerte állam feletti jellegét. A szupranacionális jelleg abban nyilvánul
meg Boytha György szerint, ha a szervezet:
- a tagállamait az általuk átruházott hatáskörökben jogforrásokkal kötelezheti,
- többségi elv alapján dönthet
- a határozatait a tagállamoktól független szerv útján hozza,
- a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogokat alkothat, amely nem
szorul külön nemzeti megerősítésre
- a szervezet által alkotott jogforrásból az egyes tagállamok jogalanyaira nézve
közvetlenül jogok és kötelezettségek származhatnak
- a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló joghatósága van
AZ 1957-ES INTÉZMÉNYEGYESÍTŐ SZERZŐDÉS

A szerződések urai már 1957-ben megállapodtak arról, hogy nem kívánnak Közösségenként
külön Bíróságot és Gyűlést létrehozni. A 3 Közösségnek egyetlen Gyűlése és Bírósága lett.
21
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ LÉPÉSEI

1) 1965-s Fúziós (Egyesítő) Szerződés
2) Az euroszklerózis időszaka
3) Az Egységes Európai Okmány
4) Maastrichti Szerződés (az Európai Unió létrejötte)
5) Amszterdami Szerződés
6) Nizzai Szerződés
7) Alkotmányos Szerződés
8) Lisszaboni Szerződés
AZ 1967-S FÚZIÓS (EGYESÍTŐ) SZERZŐDÉS

Rivalizálás alakult ki az ESZAK Főhatósága, valamint az EGK és az EURATOM Bizottságai
között. Az 1965-ben megkötött Egyesítő Szerződésben állapodtak meg arról, hogy a három
közösség minden intézményét közössé teszik. Egyetlen Miniszterek Tanácsában egyesítik
az ESZAK, az EGK és az EURATOM addig külön-külön működő Miniszterek Tanácsait,
másfelől pedig egy Bizottságban egyesítik az ESZAK Főhatóságát és az EGK, valamint az
EURATOM Bizottságát.
Mindezek következtében az egyes intézmények feladatai és hatáskörei aszerint alakultak,
hogy melyik Szerződés alapján fejtették ki konkrét tevékenységüket. Ha tehát például a
Bizottságról van szó, akkor az EGK Szerződésben szabályozott kérdésekben lényegében „csak”
döntés kezdeményező̋ jogkört élvezett, ezzel szemben a szén- és acél ügyekben már döntési
jogkört gyakorolt. A 3 közösség intézményrendszerének összeolvadása következtében a 3
szupranacionális szervezetről együttesen, mint Európai Közösségekről is beszéltek.
EUROSZKELRÓZIS IDŐSZAKA
Franciaországban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapvetően nem
értett egyet az Európai integráció szupranacionális jellegével. A konfliktus 1965-ben
csúcsosodott ki, amikor a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a Közösség a tagállamok
befizetéseitől független pénzügyi forrásokat teremtsen. A konfliktus oda vezetett, hogy
Franciaország ideiglenesen visszavonta képviselőit a közösségi intézményekből az ún. üres
székek politikáját alkalmazva (nekik fontos volt pl. a mezőgazdaság).
1966-ban született a konfliktus lezárásaként a Luxemburgi Kompromisszum. A
megállapodás lényege, hogy azokban az esetekben, amikor az alapító szerződések többségi
döntéshozatalt írtak elő, de a döntés valamelyik tagállam alapvető nemzeti érdekébe ütközik, a
döntést elhalasztják mindaddig, amíg a tárgyalások során a megegyezésig el nem jutnak.
Ez lényegében vétójogot jelentett a tagállamok részére, lényegesen lelassítva az Európai
integráció sebességét, azért az ezt követő 2 évtizedes korszakot az euroszklerózis éveiként
szokták emlegetni.
De Gaulle javaslatot tett az ún „Fouchet-terv” keretei között egy kormányközi jellegű
együttműködés előirányzására a tagállamok között a közös kül- és biztonságolitika területén. A
Fouchet-terv sem vezetett el azonban a közös európai védelempolitikához. A ’80-as évekig
stagnált a jogalkotás.
22
AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY

Hágában írták alá 1986. február 17-én a tagállamok az Egységes Európai Okmányt, az EGK
Szerződés első módosító szerződését. A megállapodás legfontosabb célja az volt, hogy a belső
piac megteremtése 1992. év végére befejeződjék és így a megvalósításhoz szükséges intenzív
jogharmonizációs és jogalkotási folyamatot indított el a Közösségen belül.
A belső piac megvalósításához nem elegendő a négy piaci szabadság szabad áramlása a
tagállamok között, hanem arra is szükség van, hogy eltűnjenek a másodlagos fizikai
(határellenőrzések), technikai (kötelező nemzeti szabványok) és pénzügyi jellegű akadályai is.
Ennek érdekében az EGK Szerződésbe bekerült a belső piac megvalósításának célja a megfelelő
jogalkotási felhatalmazással.
Az Egységes Európai Okmány számos további területet érintően tartalmazott fontos
módosításokat:
• nevesített több új, részben az EGK által már gyakorolt hatáskört (szociális politika,
gazdasági és társadalmi kohézió, környezetvédelem)
• a döntéshozatali eljárások tekintetében fontos újítás, növekedtek az Európai
Parlament hatáskörei (pl. mára megszüntetett együttműködési vagy kooperációs eljárás,
vagy a hozzájárulási eljárás bevezetése)
• intézményi változásokat is tartalmazott (pl. Elsőfokú Bíróság felállítása, Európai
Tanács nevesítése)
1986-ban bevezették az uniós zászlóként emlegetett kék-arany lobogó használatát, amelyben a
12 arany csillag és a kör a tökéletességet, a népek egységét szimbolizálja.
MAASTRICHTI SZERZŐDÉS
A Maastrichti Szerződést 1992. februárjában írták alá és 1993. november 1-jén lépett
hatályba. A Szerződés formálisan magába foglalta az Európai Unió létrehozásáról szóló
szerződést, másrészt az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződés
módosítását, melynek neve ezt követően az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés
lett.
A Maastrichti Szerződés legfontosabb vívmányai:
• megteremtette az Európai Uniót, mint politikai fogalmat – kifejezésre kívánja
juttatni, hogy az európai államok célja a gazdasági együttműködés megteremtésén túl
a mind szorosabb politikai egység megteremtése.
• létrejött az Európai Unió pilléres szerkezete
I. Az első pillér az Európai Közösségből állt (amely maga is 3 elemre
oszlott: Európai Közösség, EUROATOM, ESZAK).
II. A második pillér a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) – Nem
szupranacionális formában jött létre, hanem alapvetően kormányközi
alapon működött.
III. Harmadik pillér a bel- és igazságügyi együttműködés
megteremtése – Ez volt az alapja a később megvalósult szabadság,
23
biztonság és a jog érvényesülése térségnek, mely elnevezést az

Amszterdami Szerződés óta alkalmazzuk.
• Európai Tanács szerepéről való rendelkezés – Nem vált az integráció intézményévé,
hanem az Unió csúcsszerve maradt egy olyan jogilag szabályozott működésű politikai
testületként, amelynek feladata, hogy az európai integráció a legfontosabb politikai,
stratégiai döntések meghozataláról gondoskodjon.
• Megteremtette az uniós polgárság intézményét – közvetlen közjogi kapcsolatot
teremtett az Európai Unió polgárai és az Unió között.
• Lehetővé tette az Európai Ombudsman megválasztását – európai uniós
intézmények, szervek és hivatalok hivatali visszásságát vizsgálja ki.
• Lényeges döntéshozatali újítása volt, hogy megteremtette az együttdöntési eljárást –
a mai rendes jogalkotási eljárás közvetlen előzményének tekinthető és amely az
Európai Parlamentet a Tanáccsal egyenrangú, valódi társjogalkotóvá tette.
A Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtését tűzte ki célul. Annak érdekében, hogy a

tagállamok áttérhessenek a közös pénzre (euro), az alábbi feltételeket kell teljesíteniük
(maastrichti kritériumok):
− a tagállam inflációs rátája nem lehet több, mint 1,5%-kal magasabb, mint a 3
legalacsonyabb inflációval rendelkező uniós ország átlaga
− a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át
− a bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át
− a Nemzeti Bank alapkamata nem haladhatja meg 2%-kal magasabb mértékben a 3
legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező országét
− az országnak csatlakozni kell az Európai Monetáris Rendszer (ERM) II.-höz:
rögzíteni kell az átváltási árfolyamot a többi Európai valutához képest, 2 éven keresztül
nem változhat.
Az egységes pénzügyi rendszerhez történő csatlakozás a tagállamok jogi kötelezettsége, amely
alól csak az Egyesült Királyság és Dánia kapott felmentést. Az Egyesült Királyság kilépését
követően egyedül Dánia részesül a szerződéses szintű mentességben, a Gazdasági és
Monetáris Unió harmadik szakaszában való részvétel alól.
Számos új politikát is nevesített (pl. fogyasztóvédelem, iparpolitika, kultúra) melyek közül is
kiemelkedik a monetáris politika. Az ehhez kapcsolódó legfontosabb intézményi változás, hogy
a Maastrichti Szerződés létrehozta az Európai Monetáris Intézetet, amely az euró bevezetéséhez
közeledve fokozatosan átadta a hatásköreit az Európai Központi Banknak.
A Maastrichti szerződés valójában 2 részből áll:
• Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés
• EGK létrehozásáról szóló szerződés módosítása: Európai Közösség létrehozásáról
szóló szerződés
24
AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS
Az Amszterdami Szerződést 1997. október 2-án írták alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba.
Gyakorlatban az Alapszerződések módosítását jelenti, amely formálisan 2 részből áll:
• Európai Közösséget alapító Szerződés módosítása és
• az Európai Unióról szóló Szerződés módosítása
Az Amszterdami Szerződés a legjelentősebb változásokat a III. pillér területén hozta. A pillér
nevét bel- és igazságügyi együttműködésről átkeresztelte büntető ügyekben való rendőrségi és
igazságügyi együttműködésre. (A bevándorláspolitika, vízumpolitika, menekültügy és
polgáriügyekben történő igazságügyi együttműködés a szupranacionális első pillérbe került).
A Szerződéssel vált a Schengeni Megállapodások eredményeként létrejött ún. Schengen acquis
az Európai Unió jogának szerves részévé. Ehhez azonban bizonyos feltételeket teljesíteni kell.
Schengen I. megállapodás (1985): Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium,
Luxemburg. Célja: fokozatosan fizikailag is lebontsák egymás között a határokat és
kölcsönösen eltöröljék a határellenőrzéseket.
Schengen II. (1990): az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a közös
határátkelőkön és közös vízumpolitikát vezettek be. Ma már szinte valamennyi tagállam
részese, Magyarország 2007. dec. 21-én csatlakozott. Kivétel: Egyesült Királyság, Írország,
Ciprus. (Norvégia, Dánia, Izland viszont részt vesznek nemzetközi alapon). A schengeni térség
tehát jelenleg összesen 26 államból (ebből 22 EU tagállam) áll.
Az egyezmények vívmánya a SIS (Schengen Information System), azaz Schengeni
Információs Rendszer, amely egy központi egységen keresztül köti össze a résztvevő államokat.
Az Amszterdami Szerződés nagy előrelépést tett az Unió védelmi dimenziójának megalkotása
irányába. A Nyugat-európai Unió 1992-ben meghatározta a legfontosabb védelmi feladatait
(ún. petersbergi feladatok):
- humanitárius és evakuációs fellépés,
- válságkezelés,
- békefenntartás,
- béketeremtés
NIZZAI SZERZŐDÉS
A közép- és kelet-európai országok a ’90-es évek közepétől erőteljesebben vártak az Unióba
való bebocsátásra, míg magának az Uniónak is belső, intézményi reformokat kellett
végrehajtania, hogy képes legyen a befogadásukra. Ezeknek a belső reformoknak a
megteremtését szolgálta a Nizzai Szerződés, amely formálisan szintén az Alapszerződések
módosítását jelentette. 2001. február 26-án írták alá és 2003 február 1-jén lépett hatályba.
A Szerződés 2 részből állt:
- Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés
- Európai Unióról szóló Szerződés módosítása
25
Az intézményi reform legfontosabb eleme a szavazati arányok meghatározása a Tanácsban,

valamint a képviselői helyek számának rögzítése az Európai Parlamentben a tagjelölt országok
számára. A Tanácsban az egyes tagállamokat megillető szavazatszám abban az időben döntően
politikai kompromisszum eredménye volt. A szavazatszám egyrészt azért fontos, mert
közvetlenül meghatározza a tagállam befolyását a születendő döntésekre, másrészt azért is, mert
mértéke egyenesen arányos a tagállami politikai mozgásterének mértékével, azaz azzal, hogy
milyen kompromisszumokat tud kicsikarni a többi tagállamból egy adott döntés
meghozatalához (bargaining power).
Bevezette a kettős többség koncepcióját, amelynek során a tanácsi döntés meghozatalát
bármely tagállam kérésére ahhoz is kötötték, hogy a döntést támogató tagállamok egyben
elérik-e az Európai Unió népességének megfelelő százalékát.
A Nizzai Szerződés újraosztotta a tagállamokat megillető helyeket az Európai
Parlamentben is.
ÚT AZ ALKOTMÁNYSZERZŐDÉS FELÉ
Az Európai Tanács 2001-ben a laeken-i csúcson úgy határozott, hogy új kormányközi
konferenciát hív össze a szerződés és az általa kialakított struktúra módosítására, az integrációs
szervezet megreformálása érdekében. Át kellett alakítani az EU intézményeit, hogy alkalmasak
legyenek az előreláthatóan erősödő és globális szerepvállalásra.
Polgárközelibb Európát kellett kialakítani, átláthatóan működő, hozzáférheti intézményekkel
és joganyaggal, ezért azt egységes dokumentumba kellett rendezni.
Orvosolni kellett a demokráciadeficitet, amely az uniós tevékenységek és jogi aktusok
legitimitásának zálogát jelentette. Ennek jegyében az uniós tevékenységek, aktusok
legitimitását a közvetlenül választott Európai Parlament jogalkotó szerepének növelésével
kívánták elérni.
Szükséges volt az Unió és a tagállamok hatásköreinek pontos elkülönítése is. A hatáskörök nem
voltak pontosan kategorizálva, hanem azt az Európai Bíróság fejlesztette ki joggyakorlatában.
A reform demokratikus, átlátható előkészítése érdekében megalkották az ún. Európai
Konventet. Feladata eredetileg az lett volna, hogy ajánlásokat, vagy alternatív cselekvési
lehetőségeket vázoljon fel a kormányközi konferencia számára.
A Konvent 2002. február 28-án kezdte munkáját és 2003. július 18-án az Európai Tanács elé
terjesztette az általa javasolt szerződéstervezet-szöveget. A tagállamok a 2003. október 4-én
kezdődő kormányközi konferencia keretében tárgyalták meg a szerződés szövegét, majd 2004.
október 29-én Rómában írták alá az Alkotmányszerződést.
SZERZŐDÉSTERVEZET AZ EURÓPAI ALKTOMÁNY LÉTREHOZÁSÁRÓL

A dokumentum nem véletlenül viselte a Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról
elnevezést. Az Alkotmányszerződés (vagy Alkotmányos Szerződés) annyiban
emlékeztetett egy igazi szövetségi állam alkotmányára, hogy
- szabályozta a hatáskörök vertikális eloszlását az Unió és a tagállamok között,
- rendezte a hatalom horizontális megosztását a hatalmi ágak szétválasztásával,
26
- az Alapjogi Charta keretében pedig garantálta az uniós polgárok és valamennyi

természetes és jogi személy alapjogi és egyéb garanciáit a végrehajtó hatalommal
szemben.
Főbb jellegzetességei:
Egyetlen dokumentumból állt, szemben az EK Szerződés és az EU Szerződés addigi
megoldásaival.
Az Alkotmányszerződés alapjogi dimenziója okán az Unió továbblépett a hagyományos
nemzetközi szervezetek keretein és alkotmányszerződésben egyszerre érvényesítette a
demokratikus jogállam működésének garanciáit, valamint a polgárokat megillető emberi
jogokat és alapvető szabadságokat.
A Konvent 2000. októberében elfogadta az Alapjogi Chartát, amelyet teljes egészében beépült
a szerződésbe, annak II. részét képezte.
Bővíteni kívánta az Európai Parlament hatásköreit és valódi társjogalkotóvá tette a Tanács
mellett. Hatálybalépésével az együttdöntési eljárás vált volna az általános jogalkotási formává.
Az Európai Unió rendeletek és irányelvek helyett immár európai törvényeket és európai
kerettörvényeket is alkotott volna az Alkotmányszerződés szerint.
Az Európai Tanácsot immár formálisan is az Európai Unió intézményei közé sorolta, a
nemzetközi kapcsolatos kiépítésében pedig meghatározott szerepet játszott volna a
külügyminiszter.
Az Unió tevékenységei területeinek szupranacionalizálása mellett megszüntette volna az
Európai Unió hárompilléres struktúráját, beolvasztva az Európai Közösséget az Európai
Unióba. Az Unió egységes nemzetközi jogi személyiséget nyert volna, amellyel széleskörű
szerződéskötési kompetencia és nemzetközi szervezeti tagság is járt volna.
Rendelkezett az Unió jelképeiről is, ekkor állapodtak meg a tagállamok hivatalosan is a 12
aranycsillaggal díszített kék lobogó használatáról, valamint arról, hogy az Unió himnusza
Beethoven Örömódája Schiller szövegével. Az Unió föderalisztikus jelmondata ez lett volna:
„Egység a sokféleségben.” Ez kifejezi az Unió népei sokféleségének fenntartására irányuló
igényt, és a népek egyre szorosabb egységbe vonásának integrációs célját.
AZ ALKOTMÁNYSZERZŐDÉS ELBUKÁSA
Az Alkotmányos Szerződést 18 európai állam erősítette meg, népszavazást csak
Luxemburgban, Spanyolországban, Franciaországban és Hollandiában tartottak.
Franciaországban és Hollandiában elutasították a Szerződés ratifikációját, amely egész
Európában félbeszakította a folyamatot.
A kudarc oka az lehetett, hogy az Alkotmányszerződés létrehozásával párhuzamosan nagyon
jelentős és nagyszabású változások zajlottak Európában, mind az integráció bővítését, mind
pedig a mélyítését illetően.
LISZABONI SZERZŐDÉS
A Lisszaboni szerződés rendelkezései adják az Európai Unió jelenleg hatályos
alkotmányos berendezésének alapjait. Lényegében integráns formában sikerült megőrizni az
27
Alkotmányszerződés legfontosabb vívmányainak többségét. A reformok elfogadása érdekében

le kellett mondani az alábbiakról:
• föderális berendezkedésre emlékeztető elnevezésekről (pl. külügyminiszter,
európai törvény stb)
• az alapvető normák egyetlen dokumentumba foglalása
• az európai szimbólumok szerződésbe iktatásáról (pl. jelmondat, zászló, himnusz)
A Lisszaboni Szerződés szabályozza az Unióból való kilépéssel kapcsolatos szabályokat is,
amelyek a Szerződés 50. cikkében kerültek meghatározásra. 2017. március 29-én az Egyesült
Királyság bejelentette az Európai Tanácsnak a kilépési szándékát (Brexit).
AZ EGYES MÓDOSÍTÓ SZERZŐDÉSEK FONTOSABB ÚJÍTÁSAI – ÁTTEKINTŐ

TÁBLÁZAT
SZERZŐDÉS FONTOSABB ÚJÍTÁS

nevesíti az Európai Tanácsot
megteremti az Elsőfokú Bíróság létrehozásának lehetőségét
Egységes Európai kiterjeszti a minősített többség alkalmazását a Tanácsban és bevezeti a kooperációs
Okmány eljárást
(1987) felhatalmazást ad a belső piac létrehozására
új hatásköröket nevesít (pl. szociális politika, környezetpolitika)
az Európai Parlament vétójogot kap az új tagok felvétele során
létrehozza az Európai Uniót (mely nem jogi személy)
megteremt egy pilléres szerkezetet (2009-ig áll fenn)
rögzíti a csatlakozás eljárásrendjét
létrehozza az uniós polgárságot
Maastrichti
Szerződés új hatásköröket nevesít (pl. kultúra, monetáris politika, iparpolitika)
(1993) tovább terjeszti a minősített többségi döntéshozatal lehetőségét, bevezeti az
együttdöntési eljárást
megteremti az Európai Ombudsman intézményét
létrehozza az Európai Monetáris Intézetet, mely fokozatosan átalakul Európai
Központi Bankká
Amszterdami átkereszteli a III. pillért, a vízum, bevándorlás, menekültügy az első pillérbe kerül
Szerződés megerősíti az együttműködés védelmi dimenzióját
(1999) nevesíti az Unió értékeit és bevezeti a 7. cikkely szerinti eljárást
újraosztja a helyeket az Európai Parlamentben
Nizzai Szerződés minden tagállam egy biztost ad az Európai Bizottságba (nagy tagállamoknak sem jut
(2003) már 2 hely)
újraosztja a szavazatszámokat a Tanácsban, megteremti a kettős többség alapjait
létrehozta volna az Unió Külügyminiszteri pozícióját
Alkotmányszerződés
megszüntette volna a létesítő okiratok kettős rendszerét
28
(nem lépett rögzítette volna az Unió szimbólumait

hatályba)
kimondta volna az uniós jog elsőbbségét
új jogforrásokat nevesített volna
kötelezővé tette volna az Alapjogi Chartát
valódi társjogalkotóvá tette volna az Európai Parlamentet
bevezette volna a kettős többség elvét a Tanácsban
az Alkotmányszerződés legfontosabb elemeit megőrzi (nem: külügyminiszter, európai
törvény és kerettörvény, Unió szimbólumai, uniós jog elsőbbsége)
megszünteti a pilléres szerkezetet
jogi személlyé teszi az Európai Uniót
Lisszaboni
szabályozza a kilépési eljárást
Szerződés
föderalisztikus külügyminiszter helyett kül-és biztonságpolitikai főképviselő pozíció
(2009)
rendes jogalkotási eljárás lesz az általános jogalkotási rend
a Tanácsban érvényesül a kettős többségi döntéshozatal a korábbi súlyozott szavazás
helyett
az Alapjogi Charta a Szerződésekkel azonos kötelező erővel bír.
29
5. Funkcionalizmus, euróföderalizmus és a neofunkcionalista elmélet, kormányközi

megközelítés, rezsim elmélet, interdependencia elmélet
[EUJA: 85-97.o.]
A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN SZÜLETETT INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEK

Az Európai Unió kialakulását megelőzően és azzal párhuzamosan társadalomtudósok,
elsősorban politológusok igyekeztek meghatározni az egyesülési folyamat célját,
mozgatórugóit, várható kimenetelét.
Az integrációs elméletek alapvetően 3 csoportra oszthatók:
• arra keresi a választ, hogy „miért” alakult ki az európai integráció? – pl. funkcionalizmus,
euföderalizmus
• hogyan is működik, „milyen” az európai integráció? – pl. kormányközi elmélet
• „hogyan” valósult meg az integráció, vagyis, hogy mi a kritikája?
FUNKCIONALIZMUS – David Mitrany

David Mitrany „Együttműködő békerendszer” c. művében arra az álláspontra jutott, hogy a
szuverén nemzetállamok magukban hordozzák a háború kialakulásának veszélyét, mert az
uralkodó elitek krízishelyzetekben a szomszédos országok elleni hangulatkeltéssel igyekeznek
magukról elhárítani a figyelmet és a felelősséget.
Mitrany szerint a nemzetállamok képtelenek kielégíteni a lakosság alapvető szükségleteit. A
háború elkerülése érdekében ezen szükségletek kielégítését olyan nemzetközi szervezetekre
kell bízni, amelyek a nemzetállamok keretein átlépve, felülről képesek a vonatkozó feladatokat
megszervezni.
Az alapvető szükségletek kielégítését Mitrany politikamentes (low politics) területnek
tekintette, amelyek igazgatására nemzetek feletti, politikamentes szervezeteket kell
létrehozni. A szervezeteket technokratáknak kell vezetniük, akiknek függetleníteniük kell
magukat a nemzetgazdasági érdekektől.
Egy szervezet sikeres tevékenysége további területeknek a szervezet hatáskörébe utalását
eredményezi, vagyis valamennyi szektor integrációja szükségképpen túlcsordul más
területekre (spillover). A szervezetek egymással is kapcsolatba kerülhetnek és további
struktúrák kiépülését eredményezheti.
Mitrany „A nemzetközi kormányzás folyamata” c. művében megfogalmazta, hogy a
nemzetközi intézményeket a feladatuk által diktált célszerűség alapján szükséges kialakítani
(form follows function). Elismerően nyilatkozott az Európai Szén- és Acélközösségről és az
EUROATOM-ról, melyeket funkcionalista alapon építkező nemzetközi struktúrának tekintett,
kevésbé rokonszenvezett viszont az Európai Gazdasági Közösséggel, hiszen a tagállamoktól
független szakértő elit helyett túlzottan erős beleszólási jogot biztosított a nemzeti
politikusoknak. Egyértelműen elutasította az európai egység végcélját, a politikai uniót, hiszen
úgy találta, hogy az valójában csak egy magasabb szinten újraszervezett nacionalista
képződmény lenne, amely előbb-utóbb más entitásokkal kerül majd konfliktusba.
30
Számos példa van az integráció túlcsordulására (spillover) és fokozatos kiépülésére: pl. az

európai környezetvédelmi, regionális és szociális politika mind a belső piac kiépítésének
szükséges velejárójaként született meg.
EUROFÖDERALIZMUS – Christopher Brewin

A föderalista típusú integráció keretében a szuverén államok szuverenitásukat, az abból
fakadó hatásköreik egy részét egy nemzetek feletti központi kormányzatra ruházzák.
Ilyen módon többszintű rendszer jön létre, amelyben az állami szint mellett egy közös,
központi szint is működik a közösen igazgatott területek irányítására. Az
euroföderalizmus tulajdonképpen az integráció végcélja.
Legjelesebb képviselője Christopher Brewin. Erősen normatív elmélete szerint az integráció
célja az egyesült Európa létrehozása. A föderális Európa központi szintje mintegy tükörképévé
válna az állami berendezkedésnek, azaz átvenné a nemzeti struktúrákat és hasonló intézményi
és garanciális megoldásokat alkalmazna, mint az államok. A többszintű kormányzati
rendszerben mind vertikálisan, mind pedig horizontálisan érvényesülne az egyensúly elve:
- horizontális értelemben a hatalmi ágak elválasztása és egyensúlya
- vertikális értelemben az európai és a nemzeti szint közötti optimális hatáskörmegosztás
kerül előtérbe (ezt a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetése garantálná).
Az euroföderalisták adókivetési joggal ruháznák fel a nemzetek feletti szintet, mert:
- garantálná a központi szint pénzügyi függetlenségét a tagállami szinttől és
- közvetlen kapcsolatot hozna létre a központi szint és az adóalanyok, vagyis a résztvevő
állampolgárok között.
A végül hatályba nem lépett Alkotmányszerződés radikálisan, egy lépésben valósította volna
meg az euroföderalizmust, azonban a Lisszaboni szerződés is, pár puhább módon, de újabb
lépést tett a föderalizáció irányába és mintegy kőbe véste az Európai Unió és a tagállamok
közötti hatáskörmegosztást, miközben a szubszidiaritás már több évtizede érvényesül a
döntéshozatalban.
Kritikaként fogalmazható meg az elmélettel szemben, hogy az Európai Unió nemhogy
adókivetési joggal nem rendelkezik, de valójában szinte semmilyen kapcsolatban nem áll az
uniós polgárokkal.
TRANZAKCIONIZMUS*
A tranzakcionizmus elmélete szintén a háborúval függ össze. Az elméletet Karl W. Deutsch dolgozta ki, első
ízben a „Nacionalizmus és társadalmi kommunikáció” c. művében. úgy látta, hogy a tagállamok közötti
együttműködés egyik fő mozgatórugója, hogy biztonsági közösségeket alakítsanak ki, azzal a céllal, hogy
elkerülhető legyen a háború (Pl. NATO). Az együttműködés hátterében az áll, hogy a tagállamok a nemzetállami
rendszert egy magasabb szint bevonásával igyekeznek stabilizálni.
A létrejött rendszereken belül felerősödik az információáramlás, és fontos értékké válik a fogadókészség, hogy
egy meghatározott államból érkező különféle felvetésekre egy másik államban gyors és hatékony választ tudjanak
adni. A hatékony válaszok egyben emelik az államok közötti szinten, de a társadalmak egyéb szintjein folytatott
tranzakciókat is. Ez az érintett államok és társadalmak között fokozatosan kapcsolatos sokszoros hálózatát hozza
31
létre, ami egyben azzal is jár, hogy a részt vevő államok társadalmi között fokozatosan kialakul az azonos
közösséghez való tartozás tudata.
INTERDEPENDENCIA ELMÉLET
Első megjelenése a szovjet-amerikai hidegháború szembenállásához kötődik. Az 1950-es
évekig mindkét állam kifejlesztette atomfegyver-arzenálját és a két ország közötti feszült
helyzet még a kölcsönösen biztosított pusztulás (mutually ensured destruction – MED)
lehetőségét is magában hordozta.
Robert Keohane és Joseph Nye ezt a gondolatot más formában a nemzetközi élet egyéb
szereplőire is kiterjesztette, ez Európai Unió vonatkozásában Carole Webb formálta tovább.
Álláspontja szerint az Európai Uniót a globális kapitalista gazdaság egyes kihívásaira adott
regionális integrációs válaszként is értelmezhetjük. Az Európai Unió tagállamai bizonyos
vonatkozásokban külön-külön nem elég erősek ahhoz, hogy a multinacionális nagytőkével
felvegyék a harcot, ezért volt szükség összefogásra az egyes tagállamok között. Ugyanakkor az
Unió nem legyőzni akarja a nemzetközi kapitalizmust, csak a tagállamok együttes erejével a
fékek és egyensúlyok rendszerét kívánja kialakítani, hiszen a két egymásnak feszülő
szereplőnek kölcsönösen szüksége van egymásra.
Alan Milward az európai integrációt egyenesen a nemzetállamok megmentőjének nevezte.
Véleménye szerint a II. világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetállamok csődöt
mondtak mind morális, mind pedig gazdasági értelemben.
REZSIMELMÉLET – Stephen Krasner

Az elmélet abból indul ki, hogy miért éri meg az államoknak inkább, hogy együttműködjenek,
mint az, hogy konfliktusba bonyolódjanak egymással. Stephen Krasner szerint az olyan fontos
területeken, mint pl. az emberi jogok vagy a biztonságpolitika, egyre több formája van az
államok közötti együttműködésnek.
A rezsim elvek, normák, szabályok, döntéshozatali eljárások összessége, amelyek körül a
résztvevők elvárásai egy adott ügyben összefutnak. A rezsim lehet egy nemzetközi
szervezet, de akár a nemzetközi együttműködésnek valamely jogilag nem szabályozott kerete
is. A rezsim alatt egyszerre értjük az együttműködés formai kereteit és egyben a szervezetei
keretei között cselekvő aktorok (elsősorban államok) rendszeres viselkedését.
A rezsim legfontosabb szerepe Krasner szerint, hogy a benne részt vevők számára közös
kereteket teremtenek a nemzetközi politikában a problémák megoldására. A rezsim több
szempontból is csökkenti a résztvevők ún. tranzakciós költségeit. A feleknek nem kell
minden probléma megoldására új szervezeti kereteket kitalálniuk és létrehozniuk, másfelől
azáltal, hogy a rezsim standardizálja a problémamegoldás kereteit és folyamatait, azok
kiszámíthatóvá és előre láthatóvá válnak. A rezsim jelentősége a benne résztvevők számára
az, hogy a rezsimben egyes magatartások költség-haszon tényezői kedvezőbbek, mint azon
kívül.
32
KORMÁNYKÖZI ELMÉLET – Stanly Hoffmann (biliárdgolyó-elmélet)

A kormányközi megközelítés elmélete az európai integrációnak de Gaulle által gerjesztett első
nagy válsága után fogalmazódott meg, amikor az integráció megtorpanása politikaelméleti
válaszok megfogalmazását is szükségessé tette.
Legismertebb képviselője Stanley Hoffmann. Álláspontja szerint továbbra is az államok a
nemzetközi kapcsolatok legfontosabb szereplői. Az államok ütközése zéró összegű játékként
írható le: ha valamelyik állam nyer, a másik óhatatlanul veszít, az egyik golyó kiüti a másik
golyót a helyéről. A tagállamok szigorúan csak saját nemzeti céljaikat követik, az integráció
érdekében nem akarnak áldozatot hozni, kompromisszumokra nem hajlandóak. Ha valamely
állam számára tartósan háttérbe szorulnak az integrációval járó előnyök és a többiek nem
tudnak számára kellően értékes cserealapot felmutatni, akkor a tagállam a továbbiakban nem
érdekelt az integráció folytatásában és kiválhat abból. Több szereplő kiesése pedig az integráció
széteséséhez vezethet. Az integráció folyamata tehát nem önjáró folyamat, hanem azt a
tagállamok erre irányuló akarata, megállapodásai tartják fenn.
Hoffmann különbséget tesz az alábbiak között:
• magas politikai (high politics) – Pl. külpolitika, vagy a büntetőügyekben való
együttműködés.
• alacsony politikai (low politics) – ebbe a körbe tartoznak a nemzeti presztízs kisebb
jelentőségű területei, a társadalmi érintkezés szférája a tagállamok között. Pl.
kereskedelmi akadályok lebontása, ahol a tényleges együttműködés a piaci szereplők
között zajlik. Ezek a negatív integráció területei, ahol az együttműködés alapja az, hogy
az állam tartózkodjon bizonyos lépések megtételétől.
A liberális kormányközi elmélet jeles képviselője Andrew Moravcsik. Megközelítése
szintén a tagállamok döntő súlyából indult ki az európai integrációban, de elemzése során az
Európai Unió fenntarthatóságával, és jövőjével kapcsolatban sokkal optimistább véleményt
formált. Álláspontja szerint a nemzeti érdeket korábban helytelenül azonosították az állam által
a saját nemzetközi helyzetét illető felfogással, mert azt sokkal inkább a belpolitikai célszerűség
szabja meg. Az Európai Unióban az állam nem veszti el karakterét, hanem megerősödik.
A folyamatok mozgatórugója a tagállam kormányának belpolitikája: a tagállam
belpolitikai célokra használja fel az uniós szinten elért sikereket és kudarcokat. Egyfajta
kétszintű játszma veszi kezdetét, amelynek keretében a tagállami kormányzat felügyeli és
szabályozza az uniós és a nemzeti szint közötti információáramlást. A tagállam által vagy a
közösen, uniós szinten elért sikereket a kormányzat saját sikereként kommunikálja, mely
tovább erősíti a kormányzatot, miközben minden kudarcért az Európai Uniót és más
tagállamokat tesz felelőssé. Ehhez a többi tagállam is asszisztál, ugyanis egymás érdekeinek
kölcsönös ismerete kiváló terepet teremt a megegyezésre.
NEOFUNKCIONALIZMUS
Az egyik legkidogozottabb integrációs elmélet, melyet szerzői kifejezetten az európai
integrációra tekintettel alkottak meg. Fő képviselői Ernst Haas és Leo Lindberg.
33
Kiindulópontjuk, hogy az integrációt a nemzeti érdekek befolyásától független, technokratikus

Bizottság vezényli le. A politikai integráció a gazdasági integráció szükséges és elkerülhetetlen
mellékhatása.
A gazdasági szektorok fokozódó együttműködése egyre erősebb szabályozást igényel,
miközben egyre erősebb nyomást jelent a szorosabb politikai integráció megvalósítása
irányában. Ez a funkcionalizmus elméletéből már ismert spillover, azaz túlcsordulás fogalma,
amely szerint az integráció egy területének megvalósulása járulékos hatásaival automatikusan
maga után vonja az integráció egy más, magasabb szintjének kiépülését.
A LOCKING IN szerint az európai integráció olyan, akár egy cső, előre lehet benne haladni, az
is lehet, hogy egyes pontoknál elakadunk, de visszafordulni lehetetlen. Az integráció tehát
lelassulhat, stagnálhat, de vissza már nem fejlődhet. Az elmélet szerint egy újfajta lojalitás
is kialakulhat Európában. Ez azonban nem a széles néptömegeket, hanem csak a vezető elitet
érinti.
Az ENGRENAGE, azaz szervesülés azt jelenti, hogy a vezető elit különböző nemzetiségű tagjai
egymással barátkova, üzleteket kötve, egy új társadalmi réteget hoz létre, amelynek
identitása nem, vagy elsősorban nem nemzeti, hanem európai uniós.
Az elmélet magába foglalja a Carole Pateman által kidolgozott POLITIKAI SPILLOVER
fogalmát is, beépítve az integráció fogalomtárába. A politikai spillover lényege, hogy a nemzeti
szinten megtapasztalt, demokratikus, politikai magatartásokat az érintett szereplők más
kontextusban, pl. a nemzetek feletti szinten is alkalmazni fogják. Ennek egyik aspektusa az
engrenage, de a politikai spillover is feltételezi pl. az uniós polgárok politikai aktivitásának
európai szinten való megjelenését, vagy pl. a lobbiszervezetek tevékenységének Brüsszelbe
történő áthelyezését is.
A funkcionalista elmélet egyik legnagyobb eredménye, hogy új, speciálisan az európai
integrációra vonatkozó fogalmakat dolgozott ki.
34
6. Az alapító szerződések struktúrája a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően,

az Európai Unió céljai és értékei és az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás.
[EUJA: 303 – 3015. o.]
LISSZABONI SZERZŐDÉS
A Lisszaboni Szerződés az EU-t önálló személyiséggel ruházta fel. Az Unió az Európai
Közösség helyébe lép, annak jogutódja, ami azt jelenti, hogy 2009. december 1-jétől az Unió
alanya mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyekkel korábban az Európai
Közösség bírt.
Az unió teljes jogképességgel, szerzőképességgel és perképességgel rendelkezik. Ennek
terjedelmét és tartalmát az EUMSZ 335. cikke határozza meg:
„Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított
legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és
idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli.
Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az
Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”
Az Unió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos
alapszerződések, az EUSZ és az EUMSZ kapcsolata és belső összefüggései tekintetében is. A
két szerződés szoros szimbiózisban áll egymással:
• az EUSZ tartalmazza az európai integráció alkotmányos keretét, alapjait
meghatározó alapértékeket, alapelveket és az alapintézményekre vonatkozó
keretszabályokat
• az EUMSZ pedig az Unió működésére vonatkozó primer jogi normákat, az uniós
intézményekre, az uniós jogra, a belső piacra és az uniós politikákra vonatkozó
funkcionális szabályokat tartalmazza
Alapjogi Charta: külön részét képezi a Lisszaboni szerződésnek (önálló egység).
AZ EURÓPAI UNIÓ CÉLJAI ÉS ÉRTÉKEI

Az Európai Unió céljait az EUSz. 3. cikke sorolja fel, míg az Unió értékeit alapvetően a 2. cikk
tartalmazza. A célok és értékek viszonyát az EUSz. 3 cikke teszi egyértelművé, amikor rögzíti,
hogy az Európai Unió egyik célja az Unió által vallott értékek tiszteletben tartása.
• Az Európai Unió céljait az EU a hatáskörein keresztül valósítja meg
• az Unió értékeit végső soron az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás védi
35
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉRTÉKEI [EUSz. 2. cikk]

Az Európai Unió legfontosabb értékei:
1) az emberi méltóság,
2) szabadság, – egyszerre utal az egyén és a társadalom szabadságára, a diktatúrától és az
autoriter rendszerektől mentes életre.
3) demokrácia, – feltételei egyebek között a rendszeres és szabad választásokat.
4) egyenlőség,
5) jogállamiság, – az elv tartalommal való kitöltése a legproblémásabb napjainkban,
különös tekintettel a Magyarország és Lengyelország ellen zajló EUSz. 7. cikke szerinti
eljárásokra.
6) emberi jogok (ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) tiszteletben tartása
– az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartájában
foglalt jogokat, szabadságokat és elveket jelenti, mely Charta ugyanolyan jogi
kötőerővel bír, mint a Szerződések. A Lisszaboni szerződés kidolgozása során
(Magyarország javaslatával szemben) az Európai Unió tagállamai végül nem a
kisebbségi jogok, hanem a kisebbségekhez tartozó személyek jogai tiszteletben tartását
fogadta el, egyértelművé téve, hogy a rendelkezés nem vonatkozik a kollektív
kisebbségi jogokra.
Az EUSz. 49. cikke rögzíti, hogy csak olyan állam csatlakozhat az Európai Unióhoz, amely
ezeket az értékeket tiszteletben tartja, és elkötelezett az érvényesítésük mellett.
EURÓPAI UNIÓ CÉLJAI [EUSz. 3. cikk]

Az Európai Unió céljai (célkitűzései) belső és külső célokra oszthatók.
BELSŐ CÉLOK
(4 csoport)
Általános célok béke
(még az alapító atyák Unió értékeinek és népi jólétének előmozdítása
által meghatározott,
eredeti célok)
Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog
Bel- és igazságügyi érvényesülésén alapuló térséget hozott létre, melyen belül a személyek szabadon
dimenzió mozoghatnak, a külső határokat a tagállamok közösen ellenőrzik, illetve
együttműködnek a menekültügy, a bevándorlás a bűnmegelőzés és a bűnüldözés terén
Az Unió elsődleges célka a gazdasági dimenzióban a belső piac megvalósítása a
fenntartható fejlődés elvének figyelembevételével. Ennek alapja a kiegyensúlyozott
Gazdasági dimenzió
gazdasági növekedés, árstabilitás és a versenyképes szociális piacgazdaság, amely a
környezet minőségének magasfokú védelmével és javításával párosul.
Az Unió törekszik arra, hogy biztosítsa a magas foglalkoztatottságot, a megfelelő
szociális védelmet, a fogyasztói érdekek érvényesülését, valamint az egészségügy, a
képzés és az oktatás magas szintjét.
Szociális dimenzió
Küzd a megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés ellen, és előmozdítja a nemek
közötti egyenlőséget, a társadalmi igazságosságot, a gyermekek jogainak védelmét,
továbbá a nemzedékek közötti igazságosságot.
36
A Lisszaboni szerződésben a korábbi célokhoz képest erősödött az Unió szociális dimenziója,

amely immár egyensúlyt képez a gazdasági, szabad kereskedelmi profiljához képest. A
hangsúlyeltolódás hátterében részben az Alkotmányszerződést elutasító francia és holland
népszavazás áll, amelyek eredményét az Unió aránytalan versenypártiságával szembeni érzések
is befolyásolták.
Az EUSz. szerinti célok egy része kifejezetten KÜLSŐ CÉLként határozható meg. Külső
kapcsolatrendszerében az Európai Unió:
1) védelmezi és érvényre juttatja értékeit, valamint érdekeit
2) hozzájárul polgárainak védelméhez, a békéhez, a biztonsághoz és a szegénység
felszámolásához
3) fenntartható fejlődés
4) népek közötti szolidaritás
5) szabad és tisztességes kereskedelem
6) nemzetközi jog betartásának és fejlesztésének, valamint az emberi jogok, különösen a
gyermekek jogai védelmének előmozdítása
A Lisszaboni szerződés egyértelműen megerősítette az Európai Unió globális
szerepvállalásának igényét, amelyet az Unió jogi személyisége is alátámaszt.
CÉLKITŰZÉSEK MEGVALÓSÍTÁSA [EUSz. 3. cikk (6) bekezdés]

Az Európai Unió a célkitűzéseit a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül
valósítja meg. Az Uniós intézmények a 3. cikk szerinti célkitűzésekre hivatkozással nem
szerezhetnek további hatásköröket.
Az uniós hűség elve, vagy lojalitási klauzula a tagállamokra is kötelezettséget ró a közös
célok megvalósításával összefüggésben. A klauzula eredetileg a pacta sunt servanda el
konkretizálásaként került megfogalmazásra az alapszerződésekben, ma már elsődlegesen az
Unió intézményei és a tagállamok közötti jóhiszeműség és együttműködés követelményét
rögzíti. Egyszerre jelent intézkedési, segítségnyújtási és tűrési kötelezettséget. A tagállamok
jogalkotás, jogalkalmazási, vagy igazságszolgáltatási aktusokon keresztül kötelesek olyan
általános és különös intézkedések elfogadására, amely szükséges az elsődleges és másodlagos
uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítéséhez. A tagállamokat ugyanakkor
segítségnyújtási kötelezettség is terheli (pl. információadási kötelezettség), valamint egyben
negatív kötelezettséget is jelent, mert a tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan
tevékenységtől, amely veszélyezteti az Unió céljainak elérését.
AZ EUSZ. 7. CIKKE SZERINTI ELJÁRÁS

A Maastrichti szerződés még nem tartalmazott semmilyen garanciális rendelkezést arra az
esetre, ha valamely tagállam megsérti az Unió alapvető értékeit, de az Amszterdami Szerződés
kidolgozásakor a tagállamok már fontosnak tartották az Európai Unió legfontosabb értékei
37
intézményesített védelmét. (elsőként Ausztriával szemben léptek fel az értékek megsértésének

veszélyére hivatkozva)
2000-ben a Nizzai Szerződés módosította az EUSz. 7. cikke szerinti eljárást, kiterjesztve azt
többek között az Európai Unió értékei megsértésének egyértelmű veszélyére is, majd a
Lisszaboni Szerződés tovább finomította a szabályt, ennek megfelelően
Napjainkban az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás 2 külön eljárást foglal magába:
1) EUSz. 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás, – „preventív jellegű”
2) EUSz. 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás – „nukleáris opció”
Az eljárás bevezetésének legfőbb indoka, hogy az uniós jog (szemben más nemzetközi
szerződésekkel, illetőleg nemzetközi szervezetekkel), sem a Szerződések általános vagy relatív
hatályú felfüggesztését, sem pedig valamely tagállam kizárását nem teszi lehetővé.
EUSZ. 7. CIKK (1) BEKEZDÉSE SZERINTI ELJÁRÁS

Az eljárás preventív jellegű, az Európai Unió alapértékei súlyos megsértésének egyértelmű
veszélye esetén indítható el. Maga az eljárás eljárási értelmében jól szabályozott:
• eljárást a tagállamok 1/3-a (jelenleg 9), az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság
indokolt javaslatával kezdeményezheti
• A Tanácsnak meg kell hallgatnia az érintett tagállamot és ajánlásokat tehet neki
• a Tanács tagjainak 4/5-s többségével és az Európai Parlament egyetértésével állapíthatja
meg, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye a 2. cikk szerinti értékek súlyos
megsértésének.
• A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy az okok, amelyek alapján a veszélyeztetettséget
megállapította, változatlanul fennállnak-e – amennyiben nem, az eljárás megszűnik.
Anyagi jogi értelemben számos bizonytalanságot hordoz magában: sem az alapértékek
pontos tartalma, sem ezek súlyos sérelmének mibenléte, sem pedig a súlyos sérelem egyértelmű
veszélye nem kellően meghatározott. Ezért alapvetően politikai természetű eljárásnak tartják.
Ezidáig 2 alkalommal került sor a megindítására: Magyarország és Lengyelország ellen.
Magyarország ellen az Európai Parlament kezdeményezte az eljárását a Sargentini- jelentéssel,
amelyet az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én elfogadott. A jelentés elsősorban az
igazságszolgáltatás függetlenségével, a szólásszabadsággal, a korrupcióval, a kisebbségek
jogaival és a bevándorlók és menekültek helyzetének kezelésével kapcsolatos problémák miatt
volt indokolt. Az eljárás azóta is zajlik, de Magyarország a jelentés érvényességének
kérdésében az Európai Bíróság eljárását kezdeményezte, amelyet a Bíróság 2021. június 3-i
ítéletében elutasított.
EUSZ. 7. CIKK (2) BEKEZDÉSE SZERINTI ELJÁRÁS

Ez egy nukleáris opció, olyan súlyos szankciót helyez kilátásba, amely gyakorlati alkalmazása
szinte elképzelhetetlennek tűnik, ezért csak minősített esetben alkalmazható:
• EUSz. 2. cikke szerinti értékek sérelme bekövetkezett
38
• ezeket az értékeket a tagállam sértette meg

• és a jogsértés súlyos és tartós jellegű
Eltérések az (1) bekezdés szerinti eljáráshoz képest:
- az eljárást a tagállamok 1/3-a, vagy az Európai Bizottság kezdeményezheti (Európai
Parlament nem)
- az Európai Parlament egyetértése szükséges
- az Európai Tanács dönt, miután felkérte a tagállamot észrevételei benyújtására (nem
pedig a Tanács)
- a döntés pedig egyhangú (nem pedig 4/5-s), melynek során a kérdéses tagállam
szavazatát figyelmen kívül kell hagyni.
A jogsértést megállapító határozatot nem szükségképpen kell, hogy kövesse szankció
kiszabása. A szankció kiszabása egyedül a Tanács hatásköre. A kiszabható szankció egy
tagállam számára a lehető legsúlyosabb: a Szerződések alkalmazásából származó egyes
jogok felfüggesztése (Tanácsban megillető szavazati jogok megvonása, mialatt a
kötelezettségek továbbra is terhelik a tagállamot). A kiszabott szankciót a Tanács a
későbbiekben minősített többséggel megváltoztathatja, vagy visszavonhatja, ha az
elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG FELÜLVIZSGÁLATI JOGKÖRE [EUMSz. 269. cikk]

Az EUSz. 2. cikke szerinti értékek megsértése illetőleg a megsértés veszélye esetén alapvetően
politikai és nem pedig jogi természetű kategória, ezért a Bíróság ebben a kérdésben nem
foglalhat állást, és nem foglalhat állást az adott esetben megállapításra kerülő
jogkövetkezmények köréről és megfelelőségéről sem. A Bíróság hatásköre kizárólag arra
terjedhet ki, hogy az eljárás lefolytatása során az eljárási szabályokat maradéktalanul
tiszteletben tartották-e.
A JOGÁLLAMISÁGGAL KAPCSOLATOS UNIÓS KERET (7. cikk helyett vagy mellett)

Mivel az EUSz. 7. cikke szerinti eljárások egyike sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,
2014. márciusában a Bizottság új keretet fogadott el a jogállamiságot érő rendszeres
fenyegetések kezelésére. Az új uniós keret 3 lépcsőből áll:
1) a Bizottság információcserét kezd a tagállammal – amennyiben úgy ítéli meg, hogy
egyértelmű jelei vannak annak, hogy a tagállamban rendszerszintű fenyegetés éri a
jogállamiságot
2) a Bizottság jogállamiságra vonatkozó ajánlást bocsát ki – amennyiben úgy ítéli meg,
hogy ennek objektív bizonyítékai vannak és az érintett tagállam hatóságai nem tesznek
megfelelő lépéseket annak orvoslására.
3) a Bizottság figyelemmel kíséri, hogy az érintett tagállam miként követi nyomon az
ajánlást
39
Az uniós keret nem önálló eszköz, hanem kifejezetten a 7. cikk szerinti eljárások előszobája.
Abban az esetben, ha az érintett tagállam a kitűzött határidőn belül nem követi nyomon
megnyugtatóan az ajánlást, a Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy aktiválja
valamelyik 7. cikk szerinti mechanizmus valamelyikét.
ÉVES JELENTÉS [2020-tól]

2020-tól a Bizottság újabb eszközzel bővítette a jogállamiság eszköztárát: éves jelentésben
vizsgálja valamennyi tagállamra vonatkozóan a jogállamiság helyzetét, az alábbi
területekre fókuszálva:
- nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek
- korrupcióellenes keretek
- médiapluralizmus és szabadság
- a demokratikus kormányzás hatékony intézményi kérdései
Ez egy új megelőző eszköz, amelynek célja, hogy valamennyi tagállamot segítse a
jogállamiság további erősítésébe.
KÖLTSÉGVETÉS VÉDELMÉNEK ÚJ ESZKÖZE: 2020/2092. RENDELET [2021- től]

2020. decemberében került elfogadásra az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános
feltételrendszerről szóló 2020/2092. rendelet, melynek célja, hogy meghatározza a
jogállamiság elveinek a tagállamokban történő megsértése esetén az uniós költségvetés
védelméhez szükséges szabályokat.
A rendelet szerinti mechanizmus alkalmazásának kettős feltétele van:
• fenn kell állnia a jogállamiság elve megsértésének veszélyének
• a veszély közvetlenül érintse az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes
pénzgazdálkodást, vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, melynek eseteit a
rendelet nevesíti is.
Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a rendeletben foglalt feltételek teljesülnek, az alábbi lépések
következhetnek be:
1. írásbeli értesítést küld, és lehetőséget biztosít a tagállam számára, hogy észrevételeit
megtegye (1-3 hó)
2. Bizottság javaslatot tesz a Tanács számára egyes meghatározott intézkedések
határozattal történő elfogadására (tagállami álláspont-kifejtésre 1 hó)
3. a Tanács a Bizottság végrehajtási határozati javaslatát 1 hónapon belül fogadja el, oly
módon, hogy minősített többséggel a javaslat módosítására is lehetősége van.
4. Különböző pénzügyi szankciók elfogadására kerülhet sor (Pl. kifizetési határidők
megszakítása, új pénzügyi kötelezettség vállalásának tilalma, erőfinanszírozások
csökkentése, végső eszközként pedig az uniós forrásból származó pénzügyi kifizetések
felfüggesztése) E körben fontos az arányosság figyelembe vétele.
40
7. Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre

[EUJA Tk. 217 – 226. o.]
AZ EURÓPAI TANÁCS HELYE AZ INTÉZMÉNYRENDSZERBEN

EURÓPA TANÁCS / EURÓPAI TANÁCS /
TANÁCS / COUNCIL
COUNCIL OF EUROPE EUROPEAN COUNCIL
Önálló nemzetközi szervezet EU legfontosabb jogalkotó szerve EU egyik intézménye
székhelye: Strasbourg székhelye: Brüsszel székhelye: Brüsszel
47 tagú (valamennyi EU tagállam) korábban Miniszterek Tanácsának 27 tagú
hívták
tagállamai vannak a tagállamok állam és
kormányfőiből áll
Az Európai Tanács az Unió legmagasabb szintű, elsősorban politikai döntéshozó szerve,

amelyet szokás az Unió csúcsszerveként is említeni. Az a köznyelvben használatos kitétel,
hogy az Európai Tanács az állam- és kormányfők testülete, nem jelenti azt, hogy minden
tagállamból az államfő és a kormányfő is egyidejűleg jelen van az ülésen. Épp ellenkezőleg.
Vagy az államfő, vagy pedig a kormányfő vesz részt az üléseken, attól függően, hogy a nemzeti
jogrend szerint ki a végrehajtó hatalom feje az adott tagállamban.
A legtöbb tagálamból a miniszterelnök veszt részt az üléseken, azonban jelenleg is több
tagállamot az államfő képvisel, mint pl. Románia, Ciprus, Franciaország.
ÖSSZETÉTEL ÉS MŰKÖDÉS [EUSz. 15. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a
Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője.
Alapvetően nem jogalkotó testület, hanem politikai döntéshozó szerv: ülései során az európai
integráció politikai irányainak legfőbb dimenziói, legfontosabb tényezői kerülnek
meghatározásra. Nem lát el jogalkotási feladatokat.
AZ EURÓPAI TANÁCS ÁLLANDÓ ELNÖKE [EUSz. 15. cikk (5) bekezdés]

Az Európai Tanács minősített többséggel, 2,5 éves időtartamra választja meg az elnökét,
az elnök megbízatása egy alkalommal megújítható.
Jelenlegi elnök: Charles Michael. Sajátos összeférhetetlenségi szabály vonatkozik rá,
semmilyen nemzetiségi tisztséget nem viselhet.
Az elnök feladatai:
- elnököl az üléseken és lendületet ad a munkájának
- a Bizottság elnökével együttműködve gondoskodik az Európai Tanács munkájának
előkészítéséről és folytonosságáról
- erőfeszítéséket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére
- minden ülést követően jelentést nyújt be az EP-nek.
41
Megteremti „Európa” arcát”, azaz egy olyan állandó tisztséget, melynek betöltője az Európai
Unió, mint politikai szereplő képviseletére jogosult.
MŰKÖDÉSE [EUSz. 15. cikk (3) bekezdés]

Üléseit az elnök hívja össze. Fél évente 2x ülésezik, azonban indokolt esetben rendkívüli ülés
is összehívható. Az Európai Tanács tagjait szükség esetén államonként még egy személy a
Bizottság elnökét pedig egy biztos segítheti.
A rendes ülések hagyományosan legfeljebb 2 napon át tartanak, az ülések végén megszületett
döntésekről ún. következtetéseket ad ki, melyekben felvázolásra kerülnek a szükségesnek ítélt
intézkedések. Határidőt szabhat továbbá valamely megállapodás vagy jogalkotási javaslat
benyújtására.
Döntéseit konszenzussal hozza főszabály szerint. Csak akkor tér el az Európai Tanács a
konszenzusos döntéshozataltól, ha azt a Szerződések kifejezetten nevesítik. Pl. Európai
Tanács elnökének megválasztásakor.
A működéssel kapcsolatos adminisztratív feladatokat a Tanács Főtitkársága látja el.
MINT DÖNTÉSHOZÓ SZERV FELADATAI (a teljesség igénye nélkül)

− Az Európai Parlament jóváhagyását követően kinevezi a Bizottságot minősített
többséggel
− A Bizottság elnökének egyetértésével kinevezi a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt
minősített többséggel
− új tagállam felvételével kapcsolatban feltételeket állapíthat meg, konszenzusos
döntéshozatallal
− A Tanács és a Bizottság által készített együttes éves jelentés alapján évente
megvizsgálja a foglalkoztatottsághelyzetét az Unióban és következtetéseket fogad el
arra vonatkozóan konszenzusos döntéshozatallal.
42
8. Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat-és hatáskörei, a szavazási

mechanizmusok, a COREPER
[EUJA Tk. 226 – 233.o]
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSÁNAK HELYE AZ INTÉZMÉNYRENDSZERBEN

EURÓPA TANÁCS / EURÓPAI TANÁCS /
TANÁCS / COUNCIL
COUNCIL OF EUROPE EUROPEAN COUNCIL
Önálló nemzetközi szervezet EU legfontosabb jogalkotó szerve EU egyik intézménye
székhelye: Strasbourg székhelye: Brüsszel székhelye: Brüsszel
47 tagú (valamennyi EU tagállam) korábban Miniszterek Tanácsának 27 tagú
hívták
tagállamai vannak a tagállamok állam és
kormányfőiből áll
A SOROS ELNÖKSÉG
A tagállamok rotációs rendszerben, féléves ciklusokban váltják egymást az Európai Unió
élén (soros elnökség, Presidency). A soros elnökség nagy presztízst jelent és fontos
reprezentatív és ügyvezetői feladatok ellátását igényli a tagállamok részéről. EUMSz 237. cikke
értelmében a Tanácsot a Tanács elnöke hívja össze, aki egyben betölti a levezető elnök szerepét
is.
A tagállamok előre meghatározott hármas csoportokban ún. elnökségi triókban, 18
hónapon keresztül látják el. Ezeket a hármas csoportokat olyan rotációs elv alapján
határozzák meg, amely tekintettel van az Európai Unión belüli földrajzi egyensúly elvére is. A
trió tagjai hosszabb távú célokat jelölnek ki és közös programot készítenek.
Magyarország 2011. januárjától volt soros elnök, a spanyol-belga-magyar elnökségi trió utolsó
tagjaként. A soros elnökségek 2030-ig a Tanács 2016/1316/EU határozata rögzíti.
− 2021. július – december: Szlovénia
− 2022. január – június: Franciaország
− 2022. július – december: Csehország
− 2023. január – június: Svédország
− ….
− 2024. július – december: Magyarország
A TANÁCS ÖSSZETÉTELE, A TANÁCSI FORMÁCIÓK [EUSz 16. cikk (2) bekezdés]

A Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintű képviselőiből áll, aki az általa képviselt tagállam
kormánya nevében kötelezettséget vállalhat és szavazhat.
A Tanács 10 formációban ülésezik, amelyekből az EUSz kettőt nevesít:
• Általános Ügyek Tanácsa

• Külügyek Tanácsa
A Tanács minősített többséggel dönt. Az egyes formációk között nincs alá-fölé rendeltségi viszony,
de az Általános Ügyek Tanácsa különleges koordinációs szerepet tölt be, egyebek között ez a tanácsi
formáció készíti elő az Európai Tanács üléseinek napirendjét is. A Külügyek Tanácsában többnyire csak
43
a tagállami külügyminiszterek vesznek részt. A kettő a Liszaboni szerződéssel vált el egymástól. A

Külügyek Tanácsa felel az EU külső fellépésének egészéért, a közös kül- és biztonságpolitikáért,
kereskedelempolitikáért, védelempolitikáért, valamint a fejlesztési együttműködésekért és a
humanitárius segítségnyújtásért.
További tanácsi formációk [csak néhány]:
• Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa

• Bel – és Igazságügyi Tanács
• Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács
• Környezetvédelmi Tanács
TANÁCS MŰKÖDÉSE ÉS DÖNTÉSHOZATALA

A Tanács működési rendjét a saját eljárási szabályzata rögzíti. Székhelye: Brüsszel, azonban
áprilisban, júniusban és októberben Luxemburgban tartja az üléseit. Napirendjére az elnök tesz
javaslatot (ideiglenes napirend), de a végleges napirendet maga a Tanács fogadja el az ülésein. Az
ideiglenes napirend. Az „A” jelű napirendi pontokban azok a kérdések szerepelnek, amelyekben a
Tanács általi jóbáhagyás vita nélkül is lehetséges, a „B” napirendi oszlopban a vitás kérdések
szerepelnek.
A tanács ülései csak akkor nyilvánosak, ha valamely jogalkotási aktus tervezetéről tanácskoznak vagy
szavaznak, egyebekben főszabály szerint nem nyilvánosak.
A Tanács döntéseit szavazással hozza, melynek során bármely tag legfeljebb egy másik tag
képviseletében is eljárhat. A minősített többséggel történő döntéshozatal a főszabály, de kivételesen
egyhangúan vagy egyszerű többséggel is határozhat.
A Lisszaboni szerződés 2014 november 1-től bevezette a jelenlegi döntéshozatali rendszert, az ún. kettős
többséget.
KETTŐS TÖBBSÉG INTÉZMÉNYE

Eszerint egy döntést a Tanács akkor fogad el minősített többséggel, ha
azt a tagállamok legalább 55%-a (jelenleg 15 állam) támogatja
+
és a támogató tagállamok az Unió összlakosságának minimum 65%-át képviselik
Minősített többségi döntéshozatal során a tartózkodás nemleges szavazatnak számít. Ezzel szemben ha
egy tagállam bármely okból nem vesz részt a döntéshozatalban, akkor a fenti százalékos arányokat a
szavazásban ténylegesen részt vett államok vonatkozásában kell vizsgálni.
A javaslat elfogadásának megakadályozásához szükséges blokkoló kisebbség:
legalább 4 tagállam
+
a tagállam az Unió teljes népességének legalább 35%-át képviseli
Az ún. megerősített minősített többséghez szükséges

a tagállamok legalább 72%-a (jelenleg 20 állam) támogatja
+
44
a tagállamok az Unió teljes népességének legalább 65%-át képviseli
Az egyhangú döntéshozatal napjainkra egyre inkább visszaszorulóban van, de pl. ilyen:
− tagfelvételi kérelem
− főtanácsnokok számának növelése
− intézmények nyelvhasználata
Ugyancsak kivételes az egyszerű többséggel történő döntéshozatal, amelyhez valamennyi tagállam
részvétele esetén 14 tagállam támogató szavazata szükséges. Ilyen arányban dönt pl.
- saját eljárási szabályzatának elfogadásáról
- Főtitkárságot érintő szervezeti ügyek
- Bizottság felkérése tanulmányok készítésére és javaslatok benyújtására
COREPER [EUSz 16. cikk (7) bekezdés]

A tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága felel a Tanács munkájának előkészítéséért.
Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) a Tanács legmagasabb szintű és legjelentősebb
döntéselőkészítő szerve, melyet mindig a soros elnökséget adó tagállam elnökök. Fő feladata a
Tanács munkájának előkészítése, az Unió politikái és fellépése összhangjának biztosítása, és az
alapvető jogszerűségi szempontok érvényesítése.
A COREPER nem döntéshozó, csak döntés-előkészítő szerv, de az előkészítő munkáknak köszönhetően
kerülnek az egyes ügyek a Tanács napirendjének „A” listájára.
A COREPER kétféle összetételben ülésezik:
- COREPER I. – tagjai az állandó képviselők helyettesei, és az alábbi 6 tanácsi formáció
munkáját készítik elő: mezőgazdasági, versenyképességi, oktatási-ifjúsági-kulturális-sportügyi,
foglalkoztatási, szociálpolitikai, egészségügyi és fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi,
közlekedési stb. Inkább szakmai jellegű és kevésbé átpolitizált.
- COREPER II. – tagjai az állandó képviselők, és az alábbi 4 tanácsi formáció munkáját készíti
elő: ECOFIN, külügyek, általános ügyek, bel-és igazságügy. Hatáskörébe a politikailag
érzékenyebb kérdések tartoznak.
FŐTITKÁRSÁG
Formálisan egy adminisztratív szerv, melynek feladata, hogy az egyes tanácsi formációk és
munkacsoportok működése zavartalan legyen, valójában azonban a Főtitkárság informálisan
rendkívül nagy szereppel bír a Tanács döntéseinek előkészítésében, az ülések lebonyolításában és
a döntések végrehajtásában.
A Főtitkár felel a Főtitkárság általános működéséért és működtetéséért. A Főtitkárt részt vehet a Tanács
ülésein, feladata, hogy biztosítsa a Tanácsban a folyamatos és eredményes munkavégzést. A Tanács
főtitkára egyben az Európai Tanács Főtitkára is.
A jelenlegi Főtitkár: Jeppe Tranholm-Mikkelsen. 2015-ben nevezték ki 5 évre, 2020-ban pedig újabb
5 évvel meghosszabbításra került.
45
9. Az Európai Parlament működése, hatáskörei. Az európai Ombudsman

[EUJA: 195 – 215. o.]
AZ EURÓPAI PARLAMENT LÉTREJÖTTE

Az Európai Parlament kezdetben tagállami parlamentekből delegált képviselőkből álló,
eredetileg kizárólag konzultatív funkciókkal bíró testület volt. A Maastrichti szerződés
ruházta fel valódi jogalkotói hatáskörrel, de csak szűk körben, az ún. együttdöntési eljárás
bevezetésével (ezen szigorúan körülhatárolt ügycsoportokban a Tanáccsal egyenrangú
jogalkotóvá vált). Ebből nőtt ki a főszabálynak számító rendes jogalkotási eljárás, amely az
Európai Parlamentet lényegében általános jogalkotóvá tette.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZÉKHELYE ÉS TISZTVISELŐI

Az Európai Parlamentnek 3 különböző működési helye van:
- a székhely, ahol a plenáris üléseket tartják: Strasbourg
- a kiegészítő plenáris és bizottsági ülések helye: Brüsszel
- Európai Parlament Főtitkárságának működési helye: Luxembourg
Az Európai Parlament titkos szavazással, 2,5 évre választja meg elnökét, 14 alelnökét és
az 5 quaestort.
Az Európai Parlament legmagasabb rangú tisztségviselője az elnök, akinek feladata az ülések
megnyitása, felfüggesztése és berekesztése.
Az elnök munkáját a 14 alelnök segíti. Ha az elnök nincs jelen, vagy akadályoztatva van
hivatali kötelessége ellátásában, illetve ha maga is részt kíván venni a parlamenti vitában, akkor
őt az egyik alelnök helyettesíti. Az elnök bármely feladatát átruházhatja valamelyik alelnökre.
Az Európai Parlament napi igazgatási feladatainak elvégzésében az elnököt további választott
tisztségviselők, az 5 questor segítik, akiknek szerepe némileg hasonló a magyar Országgyűlés
jegyzőihez. Feladatuk az Európai Parlament tagjait közvetlenül érintő hivatali és pénzügyi
kérdések kezelése.
Az Elnökség (Büro) az elnökből és a 14 alelnökből áll, ülésein szavazati jog nélkül azonban a
questorok is részt vesznek. Az Elnökség feladata a Parlament adminisztratív tevékenységének
az irányítása.
Az Elnökök Értekezlete az Európai Parlament elnökéből és a Parlament frakcióinak
elnökeiből áll. A testület felel az Európai Parlament napirendjének megállapításáért.
EURÓPAI PARLAMENT TAGJAI ÉS A VÁLASZTÁS SZABÁLYAI

A Parlament képviselőinek a száma nem haladhatja meg a 750 főt (az elnököt leszámítva),
és minden tagállamnak minimum 6 és maximum 96 képviselője lehet. Jelenlegi tényleges
létszáma azonban 705!
46
A tagokat közvetlen és általános választójog alapján szabad és titkos választásokon, 5 éves

időtartamra választják. A tagállamokban az arányos képviselet alapján kell megválasztani a
képviselőket. A választásokat valamennyi tagállamban csütörtöktől vasárnapig terjedő
időszakban kell megtartani, a tagállamok pedig 5-t meg nem haladó bejutási küszöbértéket
határozhatnak meg.
KÉPVISELŐCSOPORTOK
A képviselőcsoportokban az azonos politikai családhoz tartozó képviselők foglalnak helyet. A
frakciók tehát nem tagállamokat, hanem politikai nézetek szerint szerveződnek. A
létrehozatalhoz legalább 23 képviselő szükséges, akik a tagállamok legalább ¼-ét képviselik
(azaz legalább 7 tagállamból kerültek megválasztásra). Minden képviselő csak egy
képviselőcsoporthoz tartozhat, az egyetlen egyhez sem tartozók a függetlenek.
2021 őszén az alábbi képviselőcsoportok működtek:
1) Európai Néppárt
2) Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
3) Renew Europe
4) Zöldek/Európai Szabad Szövetség
5) Identitás és Demokrácia
6) Európai Konzervatívok és Reformerek
7) Egységes Európai Baloldal (Zöld Baloldal)
Ebben az időszakban 21 magyar képviselő tagja van az Európai Parlamentnek.
KÉPVISELŐK JOGÁLLÁSA ÉS A RÁJUK VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A mentelmi jog nem a képviselők személyét, hanem a képviselő által betöltött tisztséget illeti
meg, ennek megfelelően a mentelmi jogról nem a képviselő mondhat le, hanem az Európai
Parlament Plenáris ülése.
A Parlamentnek külön magatartási kódexe érinti a képviselők pénzügyi érdekeltségeit és
összeférhetetlenségét is. Megbízatásuk kezdetén nyilatkozatot kell tenniük pénzügyi
érdekeltségeikről, a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségüket pedig be kell
jelenteniük.
Minden képviselő jogosult az általa választott hivatalos nyelven felszólalni, azt a többi nyelvre
szinkrontolmáccsal fordítják le. A nyelvi egyenjogúság érdekében a Parlament összes
dokumentuma elérhető az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.
DÖNTÉSHOZATALI MECHANIZMUS
A Parlament akkor határozatképes, ha az ülésteremben a képviselők 1/3-a jelen van, a
döntéshozatalhoz pedig általában elegendő a jelenlévő képviselők egyszerű többsége.
Egyes esetekben azonban minősített többséggel döntenek. Ez a minősített többség nem azonos
ez Európai Tanácsban és a Tanácsban alkalmazott minősített többséggel, hiszen a képviselők
47
nem a tagállamukat képviselik. Pl. Bizottság elnökét többséggel választják. Más esetekben a
minősített többség a leadott szavazatok 2/3-át illetőleg 3/5-t is jelentheti.
[Magyarország kontra Parlament – TK. 204.o]
BIZOTTSÁGOK
A képviselői munka jelentős része az állandó Bizottságokban zajlik. Jelenleg 20 állandó
bizottság van, 25-81 képviselőből állnak, összetételük pedig tükrözi a plenáris ülés összetételét.
A bizottságok tagjait a parlamenti választást követő ülésen, majd azt követően 2,5 év elteltével
választják meg.
Minden szakbizottságnak 1 elnöke és maximum 4 alelnöke van, akiknek a megbízatása
ugyancsak 2,5 évre szól.
Bizottságok Pl.
− LIBE – állampolgári jogok, bel- és igazságügy
− külügyi
− költségvetési
− belső piac
− fogyasztóvédelem
Az Európai Parlamentben a jogalkotási, illetőleg nem jogalkotási kezdeményezések elfogadása,
elutasítása vagy módosítása jelentések elfogadásával történik. A jelentés tervezetét előkészítő,
illetőleg a jelentést az egész eljárás során gondozó európai parlamenti képviselő lesz a
jelentéstevő (rapporteur), aki az adott jelentés parlamenti arca, és sok esetben az ő nevével
azonosítják a kérdéses jelentést. A jelentéstevőt az adott szakbizottság jelöli ki a tagjai közül.
Az egyes képviselőcsoportok a jelentések figyelemmel kísérése, a képviselőcsoporton belüli
megfelelő álláspont kialakítása érdekében gyakran árnyék – jelentéstevőt (shadow rapporteur)
is kijelölnek a szakbizottság tagjai közül.
AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁSKÖREI

ÖNIGAZGATÁSI HATÁSKÖR: Lényege, hogy az Európai Parlament maga választja meg az
elnökét és tisztségviselőit, és maga fogadja el az eljárási szabályzatát valamint költségvetését
is. A székhely megválasztására azonban még közvetett formában sem jogosult.
JOGALKOTÁSSAL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRÖK: A Liszaboni szerződés főszabállyá tette a
rendes jogalkotási eljárást, az Európai Parlament az uniós jogalkotás folyamatában valódi
társjogalkotóvá vált.
A rendes jogalkotási eljárásban a kezdeményezés joga az Európai Bizottságé, aki
jogalkotási javaslatot nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.
Ezt követően kerül sor az első olvasatban történő tárgyalására, először az Európai
Parlamentben, majd a Tanácsban. Az első olvasattal kapcsolatos lehetőségek a
következők:
48
Európai Parlament Tanács Eredmény

a jogalkotási javaslatot elfogadja a jogalkotási javaslatot elfogadja a jogalkotási aktus megalkotásra
került az eredet tartalommal
a jogalkotási javaslatot elfogadja módosításokat fogad el második olvasatra kerül sor
módosításokat fogad el egyetért a Parlament a jogalkotási aktus megalkotásra
módosításaival került de csak a módosított
tartalommal
módosításokat fogad el nem ért egyet a Parlament második olvasatra kerül sor
módosításaival
Ha az első olvasatban nem kerül sor a jogalkotási aktus megalkotására, akkor következik a
második olvasatban történő tárgyalás, a Tanács első olvasathoz tett módosításai alapján:
tagjainak többségével elutasítja a - a jogalkotási javaslat elutasításra
Tanács módosításait kerül
elfogadja a Tanács módosításait - a jogalkotási aktus megalkotásra
kerül (módosított tartalommal)
tagjainak többségével egyetért a Parlament a jogalkotási aktus megalkotásra
módosításokat fogad el a Tanács módosításaival (vagy nem dönt 3 kerül (a Parlament álláspontjának
álláspontjához hónapon belül) megfelelő tartalommal)
tagjainak többségével nem fogadja el a Parlament harmadik olvasatra kerül sor

módosításokat fogad el a Tanács valamennyi módosítását (egyeztető bizottság összehívása)
álláspontjához
Amennyiben az EP módosításokat javasol a második olvasatban, azokat az Európai

Bizottságnak is meg kell küldeni, amely ugyancsak véleményt nyilvánít a módosításokról.
A jogalkotási javaslat harmadik olvasatban történő tárgyalását megelőzően egy egyeztető
bizottság összehívására kerül sor, amely a Tanács tagjaiból és az EP azonos számú tagjából áll,
munkájában pedig a Bizottság is közreműködik.
egyeztető bizottság Parlament (a leadott Tanács (minősített eredmény

szavazatok többségével, többséggel, 6 héten
6 héten belül) belül)
nem sikerül a Parlament - - jogalkotási javaslat
és a Tanács között elutasításra kerül
megállapodást elérni
sikerül megállapodást elfogadja a elfogadja a a jogalkotási aktus a
elérni megállapodást megállapodást megállapodásnak
megfelelő tartalommal
megalkotásra kerül
sikerül megállapodást elutasítja a megállapodást - jogalkotási javaslat
elérni elutasításra kerül
sikerül megállapodást elfogadja a elutasítja a megállapodást jogalkotási javaslat
elérni megállapodást elutasításra kerül
TOVÁBBI JOGALKOTÁSSAL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRÖK

KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS: Az EP-t mindössze véleményezési jog illeti meg pl. az uniós
polgárok EUMSz 22. cikke szerinti választójoga területén
49
EGYETÉRTÉSI JOG: pl. új tagállamok felvételéhez, az Unió alapértékei megsértésének

megállapításához
TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET ÉS AZ ÉVES KÖLTSÉGVETÉS ELFOGADÁSA : RENDES jogalkotási
eljárásra emlékeztető, ám az EUMSz 314. cikkében szabályozott jogalkotási eljárásban
történik. Az elfogadás tekintetében a Parlament jogosítványai erősebbek a Tanácsénál. Ha a
Parlament ugyanis elutasítja, mindenképp új költségvetési tervezetet kell készíteni, ha viszont
a közös szöveget csak a Tanács utasítja el, akkor nem zárható ki a Parlament általi elfogadás
lehetősége.
Tanács Parlament eredmény
14 napon belül elfogadja a közös 14 napon belül elfogadja a közös a költségvetés a közös
szövegtervezetet, vagy nem dönt szövegtervezetet, vagy nem dönt szövegtervezetnek megfelelően
elfogadásra kerül
mindkét intézmény elutasítja a A Bizottság új költségvetési
közös szövegtervezetet, vagy az tervezetet készít
egyikük elutasítja, a másikuk pedig
nem dönt 14 napon belül
jóváhagyja a közös tagjainak többségével elutasítja a A Bizottság új költségvetési
szövegtervezetet közös szövegtervezetet tervezetet készít
elutasítja a közös szövegtervezetet jóváhagyja a közös A Parlament tagjainak többségével
szövegtervezetet és a leadott szavazatok 3/5-ével a
Tanács elutasításától számított 14
napon belül a saját korábbi
módosításait megerősítheti, ez
esetben ez lesz a költségvetés
POLITIKAI ELLENŐRZŐ SZEREP

Szerepe van a Bizottság megválasztásában. A Liszaboni szerződés már azt is kifejezetten
rögzíti, hogy a Bizottság elnökét az európai parlamenti választások eredményeivel összhangban
kell kiválasztani. 2014-ben arra tettek kísérletet, hogy az egyes parlamenti frakciók által
javasolt csúcsjelöltek közül kerüljön ki a Bizottság elnöke. Jelenleg a néppárti Ursula von
der Leyen.
A Bizottság ellen irányuló bizalmatlansági indítványt is tárgyalhat. Ha az indítvány
elnyerné a 2/3-os többséget és egyben az összes parlamenti képviselő szavazatainak többségét,
a Bizottság tagjainak testületileg le kellene mondani.
Bármely képviselő írásbeli választ igénylő kérdést nyújthat be az Európai Tanács
elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, vagy a kül-és biztonságpolitikai főképviselőnek. Ez
Európai Tanács elnöke pedig minden ülést követően jelentést nyújt be az EP-nek.
Ideiglenes választóbizottságot hozhat létre az uniós jog végrehajtása során felmerülő
állítólagos jogsértésekkel vagy hivatali visszásságok kivizsgálására.
JOGI ELLENŐRZŐ SZEREP

Megsemmisítési eljárást indíthat az Európai Bíróság előtt, melynek lényege, hogy valamely
uniós intézmény mulasztásának megállapítását kezdeményezze az Európai Bíróság előtt.
50
Az EP előzetes véleményt kérhet az Európai Bíróságtól egy nemzetközi megállapodást uniós

joggal való összeegyeztethetőségéről.
Az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő bármely eljárásban valamelyik fél oldalán
beavatkozóként is szerepelhet.
PETÍCIÓS JOG [EUMSz 227. cikk]

Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetőleg létesítő okirat
szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult petíciót benyújtani
az EP-nek az Unió tevékenységi területére tartozó, őt közvetlenül érintő ügyben.
Ezt az unió hivatalos nyelveinek egyikén, írásban, postai úton kell benyújtani, vagy pedig az
EP honlapján elérhető petíciós portálon. A petíciót az EP nyilvántartásba veszi és az elnök a
Petíciós Bizottsághoz utalja, amely dönt annak elfogadásáról.
Ha nincs egyetértés az elfogadhatóságról, a bizottsági tagok legalább 1/3-ának kérelmére a
petíciót elfogadhatónak kell nyilvánítani. A nyilvántartásba vett petíciók egyben nyilvánossá
válnak. Ezt követően érdemben tárgyalja a kérdést. Lehetséges intézkedései a következők:
- vélemény vagy ajánlás elfogadása
- jelentés készítés
- tagállamokban tényfeltáró látogatás
EURÓPAI OMBUDSMAN
Az ombudsmani intézmény európai szintű létrehozására már 1979-ben javaslatot tettek, végül
csak 1993-ban lépett hatályba a Maastrichti szerződés révén.
Jelenleg (2014 óta) Emily O’Reilly.
Feladata, hogy az uniós polgárok, illetve a tartósan valamely tagállamban tartózkodó
természetes vagy jogi személyek panaszait kivizsgákja, illetőleg hivatalból is vizsgálatot
kezdeményezhet hivatali visszásság gyanúja esetén.
Széles jogkörrel bír:
- minden iratot, információt megtekinthet,
- megkeresi az érintett személyt vagy intézményt, a bepanaszolt szervnek 3 hónapja vam
hogy kialakítsa álláspontját
- kritikai észrevétellel élhet
51
10. Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre.

[EUJA. 180 – 195.o.]
EURÓPAI BIZOTTSÁG (EUROPEAN COMMISSION)

Az európai jog végrehajtásának legfontosabb uniós letéteményese. Jelentős szerepet játszik
az uniós jogalkotás előkészítésében, illetőleg az uniós jog végrehajtásénak ellenőrzésében,
beleértve a költségvetéssel kapcsolatos kompetenciáit.
A Bizottság jelenlegi elnöke 2019 óta Ursula von der Leyen, aki a bizottsági elnöksége idejére
6 prioritást fogalmazott meg:
1) európai zöld megállapodás – az első klímasemleges kontinens megteremtése
2) emberközpontú gazdaság – kis és középvállalkozások támogatása, szegénység és
társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem
3) a digitális korra felkészült Európa – a digitális technológiák használatának elmélyítése,
saját digitális szabványok kidolgozása
4) európai életmód előmozdítása – ideértve a jogállamisági és migrációs kérdéseket
5) Európa globális szerepének erősítése – az EU külső fellépésének erősítése és
összehangolása
6) új lendület az európai demokrácia számára – az EP-vel az intézményes kapcsolatos
elmélyítése, az európai polgárok bevonása a döntéshozatalba
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ELNÖKE

Az Európai Bizottság összetételébe az uniós polgároknak egészen minimális beleszólásuk van.
Az EUSz 17. cikk (7) bekezdése szerint a tagállami állam- és kormányfők figyelembe veszik
az európai parlamenti választások eredményét is, amikor javaslatot tesznek a Bizottság
elnökének személyére.
A Bizottság elnökének személyére az Európai Tanács minősített többséggel eljárva tesz
javaslatot az EP-nek, akit a Parlament tagjainak többségével választ meg. Ha a jelölt nem kapná
meg a szükséges többségi támogatást az EP-től, az Európai Tanács 1 hónapon belül minősített
többséggel új jelöltet köteles javasolni, akit az EP-nek ugyancsak a tagjainak többségével
választ meg.
A Bizottság elnökének nagy befolyása van a már megválasztott Bizottság működésére:
- ő határozza meg a működésre vonatkozó iránymutatást
- ő állapítja meg a belső szervezetét
- kinevezi a Bizottság alelnökeit
52
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG TAGJAINAK KINEVEZÉSE ÉS JOGÁLLÁSA

A Nizzai szerződés hatálybalépését megelőzően a nagyobb államok 2 biztost, a kisebbek 1-et
küldtek a testületbe. Az Európai Unió keleti bővülését követően (2004-től) az „egy tagállam,
egy biztos” elv érvényesül.
2014. november 1-től a Bizottság a tagállamok számának 2/3-ával egyező számú tagból áll,
kivéve, ha ez Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz. A
Bizottság jelenleg is 27 tagú. Tagjainak személyére a tagállamok kormányai tesznek
javaslatot, de az Európai Bizottság megválasztott elnökének egyetértési joga van – az ő
pozitív állásfoglalása nélkül egyetlen tagállam sem jelölhet biztost.
A biztosjelölteket általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján olyan
személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség. Ursula von der
Leyen 2019-ben kifejezetten kérte a tagállamoktól, hogy egy férfi és egy női jelöltek
javasoljanak.
A biztosjelölteket az EP tervezett hatáskörük szerint illetékes bizottságai meghallgatják, és
értékelésüket elküldik az EP elnökének. Ha az illetékes szakbizottság nem támogat valamely
biztosjelöltet, elképzelhető, hogy más portfóliót kap, de célszerű a tagállamnak inkább új
jelöltet javasolnia. A szavazás a Bizottság részéről mint testülettől érkezik. Jelenlegi tag:
Várhelyi Olivér.
A jelöltek meghallgatása után az EP a biztosokat és a Bizottság elnökét együttesen, mint
testületet a tagok abszolút többségével jóváhagyja, mely jóváhagyást követően az Európai
Tanács minősített többséggel nevezi ki a Bizottságot. A tagok 5 évre kapják kinevezésüket.
Mind a biztosok, mind az elnök újraválaszthatók.
BIZOTTSÁGI TAGOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Szigorú összeférhetetlenség érvényesül személyükkel szemben. Hivatali idejük alatt nem
folytathatnak semmilyen egyéb akár kereső, akár ingyenes foglalkozást. Hivatalba lépésükkor
arra is kötelezettséget vállalnak, hogy hivatali idejük megszűnését követően is feddhetetlenül
és tartózkodóan járnak el a kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatosan.
E kötelezettségek megsértése esetén az Európai Bíróság a Tanács egyszerű többséggel
elfogadott kérelmére vagy a Bizottság kérelmére a biztost akár fel is mentheti, vagy már
megszűnt megbízatás esetén megvonhatja tőle a nyugdíjjogosultságát.
A BIZOTTSÁG ÉS AZ EGYES BIZTOSOK ELMOZDÍTÁSA

Az Európai Bizottság egészét bizalmatlansági indítvánnyal kollektív módon az EP
elmozdíthatja. Ez az intézmény azonban a hazaihoz képest más. Amíg Magyarországon a
konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadása azt jelenti, hogy a Parlament megvonta a
bizalmat a miniszterelnöktől, és az indítványban megjelölt miniszterelnök-jelöltet
megválasztottnak kell tekinteni, addig az EP csak destruktív bizalmatlansági indítványról, azaz
a hivatalban levő Bizottság elmozdításáról határozhat.
53
Az egyes biztosok elmozdítása is lehetséges. A Bizottság elnökének felszólítására ugyanis

bármelyik biztos köteles lemondani, emellett a Bizottság elnökének joga van az Európai
Bizottság bármely tagját megfosztani az eredetileg rábízott feladatkörtől.
Az egyes bizottsági tagok elmozdításának egy másik módja, hogy az Európai Bíróság
megállapítja, hogy időközben olyan változások következtek be, amelyek miatt az adott biztos
már nem felelne meg a kinevezés feltételeinek.
A BIZOTTSÁG SZERVEZETRENDSZERÉNEK FELÉPÍTÉSE, HIVATALI

APPARÁTUSA
Az Európai Bizottság fogalmán a 27 biztosból álló grémiumot, valamint az egész
adminisztrációt (amelyet a biztosok testülete irányít) értjük. A Bizottságban kb. 23.000
köztisztviselő dolgozik. Az intézményrendszer struktúrája nem követi a biztosok portfólióját,
nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett minisztériumokról.
Jelenleg 33 főigazgatóság (Directorate Generale DG). Az egyes főigazgatóságok a különböző
szakpolitikai területekért felelnek. A főigazgatóságok feladata az EU szakpolitikájának,
jogszabálytervezeteinek és finanszírozási programjának kidolgozása, végrehajtása, kezelése.
Néhány főigazgatóság:
- Energiaügyi főigazgatóság
- Kereskedelmi főigazgatóság
- Költségvetési főigazgatóság
- Környezetvédelmi főigazgatóság
- Versenypolitikai főigazgatóság
Az Európai Bizottság szolgálati (szervezeti egységei) a Bizottság egy-egy általános feladatának
előkészítéséért és végrehajtásáért (nem pedig valamely szakpolitika végrehajtásáért) felelnek.
A szolgálatokat közvetlenül a Bizottság elnöke felügyeli. Ilyen szolgálat pl.:
- Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)
- Főtitkárság
- Jogi szolgálat
- Kiadóhivatal
- Személyi juttatásokat kezelő és kifizető hivatal
A különböző szolgálatok és főigazgatóságok élén az EU közigazgatásban nagy gyakorlattal
rendelkező köztisztviselők, ún. főigazgatók állnak. Minden biztos saját kabinettel rendelkezik.
FŐTITKÁR
A Bizottság igazgatási tevékenységének legfontosabb pozíciója, aki szintén a Bizottság
elnökének közvetlenül felelős.
Feladata, hogy elősegítse a Bizottság, mint intézmény hatékony működését:
- irányítja a döntéshozatalt,
- biztosítja, hogy az egyes uniós szakpolitikák összhangban legyenek a Bizottság politikai
prioritásaival
- elkészíti a Bizottság éves munkaprogramját és jogalkotási programját
54
Amíg a Bizottság, mint politikai testület összetétele évente 5 évente cserélődik, addig a Főtitkár
személye nagyfokú állandóságot mutat és jellemzően az új összetételű Bizottság hivatalba
lépése nem jár együtt a Főtitkár személyének cseréjével.
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE ÉS ÜLÉSEI

Az Európai Bizottság szupranacionális intézmény. A biztosok a saját nemzeti érdekeiktől
függetlenül, kizárólag az EU érdekeinek figyelembevételével köteles eljárni, az Európai
Bizottság ugyanis nem a tagállamok, hanem az Európai Unió érdekeit képviseli.
Székhely: Brüsszel, de a hivatali apparátus egy része Luxemburgban, valamint számos egyéb
Uniós belüli, illetve kívüli helyszínen tevékenykedik.
Ülések szerdán kerülnek megtartásra. A döntések egyszerű többséggel születnek hivatalosan,
de az Európai Bizottság általában konszenzussal szokott dönteni és formális szavazásra nem
kerül sor. A Bizottság ülésein csak a legérzékenyebb és legfontosabb kérdések kerülnek
megvitatásra.
A bizottsági határozatok döntő többsége nem az üléseken, hanem ún. írásbeli eljárás
keretében születik meg. Ilyenkor valamelyik biztos kidolgozza az Európai Bizottság
döntésének tervezetét, és amennyiben meghatározott határidőn belül azzal szemben a többi
biztos nem emel kifogást, akkor az a szövegváltozat elfogadottnak tekintendő.
A Bizottság döntéseiért a biztosok együttesen, testületileg tartoznak felelősséggel a
Parlamentnek. Az Európai Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik az EP felé:
- egyrészt köteles valamennyi főbb lépéséről indokolással ellátott beszámolót benyújtani
az EP-nek,
- másrészt az EP képviselőinek kérdéseire a biztosokat írásban vagy szóban válaszadási
kötelezettség terheli.
EURÓPAI BIZOTTSÁG FELADAT-ÉS HATÁSKÖREI

Az Európai Bizottság feladat-és hatáskörei alapvetően 6 nagyobb csoportra oszthatóak:
1) a szerződések őre – felel az uniós jog betartásáért
2) a fejlődés motorja – kezdeményezi a jogszabályokat az uniós jogban
3) végrehajtja az uniós politikákat
4) szűk körben jogalkotói hatáskörrel bír
5) kezeli az uniós pénzeket
6) Külkapcsolati funkció (Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően)
55
11. Az Európai Bíróság és a Törvényszék összetétele, működési elvei, feladatai és

hatásköre
[EUJA: 239 – 246.o.]
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA [EUSz. 19. cikk]

Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése
és alkalmazása során. Az Európai Unió Bírósága elnevezés összefoglaló jellegű, és két
bíróságot értünk alatta: az Európai Bíróságot és a Törvényszéket.
A független bírói testület, amely az adott közösségen belül a jogszabályok betartását és érvényre
juttatását felügyeli, az 1952-ben felállított, luxemburgi székhelyű Európai Bíróság, amelyhez
további tehermentesítő fórumok társultak:
- Törvényszék – a Lisszaboni szerződésig a neve Elsőfokú Bíróság (1989)
- Közszolgálati Törvényszék – az Elsőfokú Bíróságot tehermentesítő specializált fórum
volt (2005 – 2016)
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG BÍRÁI [EUSz. 19. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Bíróság 27 bíróból áll, azaz tagállamonként egy-egy bíróból. A bírákat olyan
személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik
megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez
szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok
(Magyarországon a kúriai bírák).
A tagállamok kormányai közös megegyezéssel 6 éves időtartamra nevezik ki, megbízatásuk
megújítható. A kinevezés előfeltétele, hogy egy 7 tagú bizottság a tagállami jelölteket
alkalmasnak tagálja a pozíció betöltésére. A 7 tagú bizottságot a tanács nevezi ki határozatával
4 évre, az Európai Bíróság és a Törvényszék korábbi tagjai, a tagállamok legfelsőbb
bíróságának tagjai és az elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül, olyan módon,
hogy egy-egy személyre az EP tesz javaslatot.
A bírói kar részleges megújítására háromévente kerül sor (felválta 14 és 13 pozíció).
A bírákkal szemben rendkívül szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesülnek:
semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be, és semmilyen egyéb, akár
kereső, akár ingyenes tevékenységet nem végezhetnek, kivéve, ha ez alól a Tanács egyszerű
többséggel kivételesen mentesítést ad.
2021. októberétől kezdődően a tagállamok kormányai közös megegyezéssel Csehi Zoltánt
nevezték ki az Európai Bíróság bírájává 6 évre.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ELNÖKE [EUMSz. 253. cikk]

Az Európai Bíróság elnökét a bírák maguk közül választják meg 3 éves időtartamra és az
elnök újraválasztható. Jelenlegi elnök: Koen Lenaerts.
Az elnök képviseli az Európai Bíróságot, irányítja annak munkáját, elnököl a nagytanácsban,
illetve vezeti a teljes ülés tárgyalásait és tanácskozásait.
56
ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK
Az Európai Bíróságon belül 3 és 5 bíróból álló tanácsok működnek, amelyek elnökeit a
bírák maguk közül választják meg. Az 5 bíróból álló tanács elnökét 3 évre választják és egy
alkalommal újraválasztható.
Az Európai Bíróság nagytanácsa 15 bíróból áll, elnöke az Európai Bíróság elnöke. Mindig
tagja az 5 tagú tanácsok elnökei is. Akkor jár el, ha azt az eljárásban félként résztvevő tagállam
vagy uniós intézmény kéri.
Kivételes esetben az Európai Bíróság teljes ülésben is eljárhat, pl. az alábbi esetekben:
- Ombudsman felmentése
- Bizottság tagjainak felmentése vagy nyugdíjjogosultság megvonása
- Számvevőszék tagjainak elmozdítása
A bíráknak nem kell minden esetben teljes létszámban jelen lenniük a határozathozatalhoz,
elegendő a határozatképességhez az alábbi részvételi szám (mindig páratlan legyen):
- 3 vagy 5 tagú tanács esetén – 3 fő
- nagytanács – 9 fő
- teljes ülés – 15 fő
FŐTANÁCSNOKOK (ADVOCATE GENERAL)

Az Európai Bíróság munkáját 11 főtanácsnok (advocate general) segíti. Közülük 5-t a nagy
tagállamok (Franciaország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Spanyolország) adnak,
a fennmaradó helyeken a többi tagállam jelöltjei cserélődnek. A főtanácsnokok kinevezési
feltételei mindenben megegyeznek a bírákéval.
A főtanácsnokok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános
tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszenek elő azokban az ügyekben,
amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya szerint főtanácsnok
részvételére van szükség.
A főtanácsnoki indítvány nem köti az Európai Unió Bíróságát, de az esetek nagytöbbségéven
az Európai Bíróság az ügyet a főtanácsnok indítványának megfelelően dönti el.
TÖRVÉNYSZÉKEK BÍRÁI [EUSz. 19. cikk (2) bekezdés]

A Törvényszék tagállamonként legalább 1 bíróból áll, akiknek a kinevezése az Európai
Bíróság bíráival azonos eljárásrendben történik, azzal, hogy a megválasztás feltételei
enyhébbek: meg kell felelniük a felsőbb bírói tisztségbe történi kinevezéshez szükséges
alkalmassági feltételeknek.
2019 óta ténylegesen tagállamonként 2 bíróból áll, de jelenleg egyetlen magyar van, Kecsmár
Krisztián.
Nincsenek főtanácsnokok, ezt a feladatot indokolt esetben a Törvényszél valamely bírája
láthatja el.
57
KÜLÖNÖS HATÁSKÖRŰ TÖRVÉNYSZÉKEK [EUMSz. 257. cikk]

Meghatározott ügycsoportokat specializált bírói fórumok, ún. különös hatáskörű törvényszékek
hatáskörébe vannak utalva. Az EP és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében hozhat létre
ilyen különös hatású törvényszéket egyes meghatározott keresetfajták első fokon történő
elbírálására.
Az eljárás sajátossága, hogy nem kizárólag a Bizottság javaslatára indulhat, mint a rendes
jogalkotási eljárás általában, hanem a Bíróság kérelmére, a Bizottsággal folytatott konzultációt
követően is. A különös hatáskörű törvényszékek határozataival szemben kizárólag
jogkérdésben lehet a Törvényszékekhez fellebbezni.
A tagokat a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal, a jelölteknek rendelkezniük kell a bírói
tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal.
HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK
Azokban az ügyekben, amelyekben az Európai Bíróság elsőfokon jár el, nincs helye
fellebbezésnek, azonban azokban az ügyekben, ahol a Törvényszék jár el, kivételesen,
jogkérdésben lehetséges a fellebbezés az Európai Bírósághoz. Az alábbi áttekintő táblázat
mutatja, hogy az Európai bíróság legfontosabb hatáskörei hogyan oszlanak meg az Európai
Bíróság és a Törvényszék között.
EURÓPAI BÍRÓSÁG TÖRVÉNYSZÉK
előzetes döntéshozatali eljárás mindig az Európai Bíróság jár el -
kötelezettségszegési eljárások mindig az Európai Bíróság jár el -
a) tagállam által a Parlament a) tagállam által a Bizottság ellen
és/vagy a Tanács elleni eljárás indított eljárás
(kivéve az állami b) tagállam által a Tanács ellen
támogatásokkal, dömpinggel versenyjogi ügyben indított
megsemmisítési eljárás
kapcsolatos eseteket) eljárás (állami támogatások,
b) uniós intézmény által indított dömping),
eljárás c) magán- és jogi személyek által
indított eljárás
a) tagállam által a Parlament a) tagállam által a Bizottság ellen
és/vagy a Tanács elleni eljárás indított eljárás
(kivéve az állami b) tagállam által a Tanács ellen
támogatásokkal, dömpinggel versenyjogi ügyben indított
mulasztási eljárás
kapcsolatos eseteket) eljárás (állami támogatások,
b) uniós intézmény által indított dömping),
eljárás c) magán- és jogi személyek által
indított eljárás
szerződésen kívül okozott másodfokon járhat el a Törvényszék jár el
károkért való felelősség
csak akkor járhat el a Törvényszék csak akkor járhat el a Törvényszék
vagy az Európai Bíróság, ha a felek vagy az Európai Bíróság, ha a felek
szerződéses felelősség
a szerződésben ezt kötötték ki (a a szerződésben ezt kötötték ki (a
kikötésnek megfelelően) kikötésnek megfelelően)
közszolgálati jogviták (az másodfokon járhat el Törvényszék jár el
Európai Unió és alkalmazottai
közötti jogviták)
58
szellemi tulajdonnal kapcsolatos másodfokon járhat el Törvényszék jár el

jogviták (szabadalmi, védjegy
stb. kérdések)
nemzetközi szerződés ex ante mindig az Európai Bíróság jár el
vizsgálata (véleményadás)
EURÓPAI BÍRÓSÁG ÍTÉLETEI (EUROPEAN CASE LAW IDENTIFER – ECLI)

Az Európai Bíróság ítéleteit ECLI azonosítóval jelöljük, amely az alábbi elemekből épül fel:
• ECLI rövidítés
• országkód feltüntetése
• bíróság jele (Európai Bíróság – C, Törvényszék – T)
• az az év, amikor az ítélet vagy az indítvány megszületett
59
12. Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása (az Európai Bíróság
Alapokmányának III. címében foglaltak, ill. közös eljárási rendelkezések, pervezető
intézkedések, az eljárás szóbeli szakasza, az ítéletek és végzésekre vonatkozó szabályok
az Eljárásrendekben)
[EUJA: 246 – 251.o.] és [ ]
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK ELJÁRÁSRENDJE

Az Európai Unió Bírósága előtt zajló eljárások körében megkülönböztetünk közvetlen és
közvetett eljárásokat:
• a közvetlen eljárások – Az Európai Bíróság vagy a Törvényszék előtt kerülnek
megindítására,
• közvetett eljárások – (ide soroljuk az előzetes döntéshozatali eljárást) esetében az
alapeljárás valamely tagállami bíróság előtt zajlik, és csak időlegesen, egy felmerülő
uniós jogi kérdés megválaszolása erejéig kapcsolódik be ebbe az eljárásba az Európai
Bíróság.
Az eljárást alapvetően 4 nagy szakaszra érdemes felosztani:
1. A kérelem, kereset beérkezésének és az ahhoz kapcsolódó intézkedések szakasza
2. Az írásbeli szakasz (a felek, beavatkozók észrevételei, előkészítő intézkedések)
3. Szóbeli szakasz (az esetlegesen megtartott tárgyalás)
4. Döntéshozatali szakasz (döntés kihirdetése és közzététele)
KÉRELEM, KERESET BEÉRKEZÉSE

Az előzetes döntéshozatali kérelem, illetőleg közvetlen kereset az Európai Bíróság, illetve
a Törvényszék hivatalághoz érkezik be.
A közvetlen kereseteket az eljárás nyelvén kell benyújtani, melyet főszabály szerint a
felperes választ meg. Ha azonban az alperes egy tagállam, a hivatalos nyelve lesz az
eljárás nyelve. Ezekben az eljárásokban nem készül fordítás minden hivatalos nyelvre,
kizárólag a Bíróság munkanyelvére, a franciára.
Az előzetes döntéshozatali kérelmeket az eljáró bíróság nyelvén kell benyújtani, és
azokat az Európai Unió Bíróságának ún. Többnyelvűségi Főigazgatóságához tartozó
Jogi Szakfordítási Igazgatóság jogász-nyelvész munkatársai lefordítják az Unió
valamely hivatalos nyelvére, melyet a peres feleken kívül a tagállamok kormányainak
és az érintett uniós intézményeknek is megküld az Európai Bíróság hivatalvezetője,
észrevételeik megtétele céljából.
A keresetekről és az előzetes döntéshozatali kérelmekről szóló rövid összefoglalókat
valamennyi hivatalos nyelven közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában is. Az Európai
Bíróság és a Törvényszék elnöke ebben a fázisban jelöli ki az ügy előadó bíráját, aki majd az
ügyben meghozandó döntés tervezetét fogja elkészíteni, valamint a Bíróság esetében az első
főtanácsnok főtanácsnokot is jelöl.
60
ÍRÁSBELI SZAKASZ
Az írásbeli szakaszban kerül sor a kereseti, illetőleg az előzetes döntéshozatali kérelmet vagy
annak elutasítását alátámasztó jogi érvek bemutatására.
Közvetlen keresetek esetén 2 hónapon belül lehet ellenkérelmet benyújtani, amelyre 1
hónapon belül válasz, arra pedig további 1 hónapon belül alperesi viszontválasz
terjeszthető elő.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban az alapeljárás felei, a tagállamok és az érintett
uniós intézmények 2 hónapon belül tehetnek írásbeli észrevételeket, amennyiben
érdekeik, jogi megítélésük alapján ezt szükségesnek tartják. Javaslatot tesznek az
előzetes döntéshozatali kérelemben szereplő kérdések megválaszolására, kifejtve a saját
jogi érvelésüket is.
Az írásbeli szakasz során az előadó bírónak és a főtanácsnoknak is lehetősége van kérdést
intézni a felekhez és ebben a szakaszban kerül sor a bizonyítékok benyújtására is.
SZÓBELI SZAKASZ
A szóbeli szakasz egyáltalán nem tekinthető általánosnak, arra csak az előadó bíró előzetes
jelentése alapján, a felek indokolt kérelmére, az Európai Bíróság, illetőleg a Törvényszék
döntése alapján kerülhet sor.
A tárgyalás napját:
- az Európai Bíróságon az ún. általános értekezleten tűzik ki,
- Törvényszéken az eljáró tanács elnöke határozza meg.
Tárgyalás menete:
1. tárgyalás előtt a jogi képviselők találkoznak a bírókkal, ahol az előadó bíró illetve
főtanácsnok külön is megkérheti a feleket arra, hogy perbeszédeikben egyes kérdésekre
térjenek ki.
2. teremszolja az eljárás nyelvén ünnepélyesen bejelenti a Bíróságot vagy a Törvényszéket
3. Hivatal munkatársa megnevezi az ügyet, majd a bírói tanács elnöke levezeti a tárgyalást
4. elsőként a felperes kap lehetőséget 15 vagy 20 perces felszólalásra
5. ezt követően az alperes és a beavatkozók tartják meg perbeszédeiket
6. az előadó bíró és a többi bíró kérdéseket tehet fel
7. valamennyi félnek lehetősége van záróbeszédet tartani
8. a bírói tanács elnöke megkérdezi a főtanácsnokot, hogy mikor tervezi előterjeszteni az
indítványát, amire konkrét dátumot kell megjelölni
9. a bírói tanács elnöke lezárja a szóbeli szakaszt
Az ítéletek kihirdetésére és a főtanácsnoki indítványok előterjesztésére is nyilvánosan kerül sor,
az ítéletek és indítványok rendelkező részeit az eljárás nyelvén mindig egy-egy tárgyalás előtt
olvassák fel.
61
DÖNTÉSHOZATALI SZAKASZ
A szóbeli szakaszt követően kerül sor a főtanácsnoki indítványnak egy más ügyben tarott
tárgyaláson történő ismertetésére, majd elkészül az előadó bíró ítélettervezete. Határozatát a
bírói tanács egyszerű többséggel hozza, a nyilvánosság sem a szavazati arányokról, sem az
esetleges különvéleményekről nem értesül.
Az ítéletet valamennyi hivatalos nyelvre le kell fordítani., annak rendelkező részét az eljárás
nyelvén, tárgyaláson ki kell hirdetni, majd az ítéletet közzéteszik digitálisan a Bíróság
honlapján és az Európai Bírósági Határozatok tárában, illetve kézbesítik a feleket.
EGYES TOVÁBBI KÉRDÉSEK – AZ ALAPOKMÁNY III. CÍME

Az Európai Bíróság és a Törvényszék előtt a jogi képviselet kötelező. A tagállamokat és az
uniós intézményeket esetenként kinevezett meghatalmazott képviseli, míg a többi fél érdekében
ügyvédek járnak el.
A tagállamok és az Unió intézményei beavatkozhatnak az Európai Bíróság és a Törvényszék
előtt folyamatban lévő eljárásokba. Az Unió szervei és hivatalai, valamint a természetes és jogi
személyek beavatkozás iránti kérelme csak akkor engedélyezhető, ha az ügy kimeneteléhez
fűződő jogi érdeküket valószínűsíteni tudják, és az eljárás nem az Unió intézményei közötti
jogvita vagy a tagállamok és az Unió intézményei közötti jogvita.
Beavatkozásra a kereset Hivatalos Lapjában történő közzétételtől számított 6 héten belül van
lehetőség.
Bizonyítékok lehetnek:
- tanúvallomás
- szakértői vélemény
- okirati bizonyíték
- indokolt esetben a tanúkat és szakértőket a lakóhelyük szerinti bíróság meghallgathatja
Főszabály szerint az eljárás ingyenes, de a felek maguk viselik a saját költségeiket, s akár a
pernyertes kérheti pervesztest költségei megtérítésére. Kivételesen költségmentesség
engedélyezhető.
Általában 2 évig tartanak. Az előzetes döntéshozatali eljárások esetében van lehetőség:
• gyorsított eljárás elrendelésére – a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére, vagy
kivételesen hivatalból. Az érdekeltek az elnök által meghatározott, legalább 15 napos
határidőn belül terjesztik elő észrevételeiket, a tanács elnöke pedig haladéktalanul kitűzi
a tárgyalás határnapját is, amelyet az előzetes döntéshozatali kérelemmel egyidejűleg
megküld a tagállamoknak és uniós intézményeknek.
• sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás (PPU – procédure préjudicielle d’urgence)
– ha a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség kérdéskörébe
tartozó ügyben zajlik az eljárás. Ilyen esetben egy erre a célra kijelölt 5 fős bírói tanács
elé kerül az ügy, és csak egyes érintettek nyújthatnak be írásbeli észrevételeket rövid
határidővel, míg a többi érintett csak a tárgyaláson fejtheti ki álláspontját.
62
ÍTÉLETEK VÉGREHAJTÁSA
63
13. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása

[EUJA: 254 – 266.o.]
ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS

A Bíróságnak az Európai Unió területén kizárólagos jogköre van arra, hogy az európai
jogot erga omnes hatállyal, autentikus módon értelmezze. Az európai jog beépül a
tagállamok jogrendjébe, és alkalmazási elsőbbséget élvez a tagállami jogokkal szemben,
ráadásul a közvetlen hatály elvéből következő módon arra a tagállami bíróságok előtt is lehet
hivatkozni.
Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos munkamegosztáson alapul az Európai Bíróság és
a tagállami bíróságok között: az Európai Bíróság eldönti a jogkérdést, melynek
alapulvételével aztán a tagállami bíróság eldönti az előtte folyamatban lévő ügyet.
Ez a leghatékonyabb eszköz az Európai Bíróság számára az uniós jog fejlesztésére.
EUMSZ. 267. CIKK

Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a
következő kérdésekben:
− a Szerződések értelmezése;
− az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és
értelmezése;
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg,
hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió
Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen
kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség,
e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni.
Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely
valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb
időn belül határoz.
Előzetes döntéshozatali eljárásra kizárólag az Európai Bíróságnak van hatásköre, a
Törvényszéknek nincs! Az eljárásban kérhető az elsődleges és másodlagos uniós jog
értelmezése, valamint a másodlagos uniós jog érvényességének vizsgálata – az elsődleges uniós
jog ugyanis fogalmilag nem lehet érvénytelen.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRÉBE NEM TARTOZÓ JOGKÖRÖK

Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság nem tehet meg mindent:
- nincs hatásköre a jogvita eldöntésére – nemzeti bíróság feladata marad
64
- nincsenek további hatáskörei a nemzeti joggal kapcsolatban – nem értelmezheti a

jog szabályait, nem állapíthatja meg, hogy a nemzeti jog valamely szabálya ellentétes
az uniós joggal.
ELŐZETES DÖNTÉS KÉRÉSE A MAGYAR JOG SZABÁLYAI SZERINT

Az előzetes döntéshozatali eljárásokra vonatkozó részletes szabályok megállapítása
tekintetében a tagállamok szabadságot élveznek, egyetlen megkötéssel, miszerint a
szabályozás nem korlátozhatja az EUMSz. 267. cikke szerinti eljárás lényegét.
Magyarországon a Polgári perrendtartás és a Büntető eljárásról szóló törvény egyező módon
szabályozza a kérdést. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről a bíróság
végzéssel határoz és ezzel egyidejűleg saját eljárását felfüggeszti.
Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzéssel szemben fellebbezésnek nincs
helye.
ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSA

Az Európai Bíróság a kérelmet kézbesíti az alapeljárásban részt vevő feleknek, valamint a
tagállamoknak, a Bizottságnak és annak az uniós intézménynek, amelynek az aktusát érinti az
előzetes döntéshozatali eljárás. A tagállamoknak és az intézményeknek 2 hónap áll
rendelkezésükre az írásbeli észrevétel előterjesztésére.
Az írásbeli szakaszban az Európai Bíróság rendszeresen tesz fel kérdéseket a feleknek, a
tagállamoknak és az intézményeknek. Az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően a felek
nyilatkozhatnak arról, hogy kérik-e a tárgyalás tartását és ha igen, miért. Az Európai bíróság
maga dönt arról, hogy az ügyben szükséges-e bizonyítást felvenni, az ügyben melyik ítélkező
testület döntsön, továbbá, hogy szükséges-e nyilvános tárgyalást tartani. A legtöbb előzetes
döntéshozatali eljárásban nem kerül sor tárgyalásra.
Jellemzően készül főtanácsnoki indítvány, melyben a főtanácsnok részletesen elemzi a jogvitát.
Az Európai Bíróság a feltett kérdést indokolt végzéssel válaszolja meg. Erre akkor kerül sor, ha
a feltett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről az Európai Bíróság korábban már
határozatot hozott, vagy a feltett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési
gyakorlatból és a válasz tartalmával kapcsolatosan semmilyen ésszerű kétely nem kerül
fel (ún. acte éclaire doktrína, vagy tisztázott ügy doktrína).
Ha az ügy jellege megköveteli, gyorsított eljárásban bírálják el. Az elnök haladéktalanul kitűzi
a tárgyalási határnapot. Az előzetes döntés iránti kérelmet az eljáró bíróság bármikor
visszavonhatja, vagy ha a tagállami bíróság megítélése szerint a feltett kérdés időközben
egyértelművé vált, vagy annak megválaszolása már nem szükséges a jogvita eldöntéséhez.
Ha az Európai Bíróság előtt lezárult az előzetes döntéshozatali eljárás, az abban foglalt, a
tagállami bíróságra kötelező értelmezés alapulvételével a tagállami bíróság folytatni fogja az
eljárást és eldönti a jogvitát.
65
BÍRÓI SZERV FOGALMA [EUMSz. 267. cikk]

Az Európai Bíróság a Dorsch Consult ügyben összegezte, hogy mely feltételek vizsgálata
alapján dönthető el, hogy egy adott tagállami szerv az EUMSz. 267. cikke szerinti előzetes
döntéshozatali eljárás szempontjából bíróságnak minősül-e. Ezek az ún. Dorsch Consult
feltételek, amelyeknek a szerv meg kell, hogy feleljen:
• jogszabály hozza létre
• állandó jellegű
• döntése kötelező
• eljárása kontradiktórius
• független
• jogot alkalmaz az eljárása során
BÍRÓI SZERV ISMÉRVEINEK HIÁNYA – CARTESIO ÜGY

A bajai székhelyű Cartesio Bt. kezdeményezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint
Cégbíróság előtt a társaság székhelyének Olaszországba történő átjegyzését, oly módon, hogy
a társaság továbbra is a magyar jog szerint működő gazdasági társaság maradjon. A cégbíróság
a változásbejegyzési kérelmet elutasította, a döntéssel szemben a Cartesio Bt. a Szegedi
Ítélőtáblához fellebbezett.
Az ügy anyagi jogi kérdése az volt, hogy összhangban áll-e az uniós joggal az a magyar
szabályozás, amely nem teszi lehetővé a társaság székhelyének másik tagállamba történő
áthelyezését úgy, hogy a társaság közben a magyar jog hatálya alá tartozó maradjon, azonban
az előzetes döntéshozatali eljárás intézménye szempontjából az eset eljárásjogi vonatkozásai is
fontosak.
Ha egy bíróság lényegében közigazgatási hatóságként jár el, azaz nem egy jogvitát dönt
el, akkor nem tekinthető az EUMSz. 267. cikke szempontjából bíróságnak. Ha a cégbíróság
határozatával szemben azért fordul a kérelmező a másodfokú bírósághoz, mert azt állítja,
hogy a cégbíróság megsértette a kérelmező valamely jogát a kérelem elutasításával, akkor
az már igazságszolgáltatási feladatnak minősül. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a Szegedi
Ítélőtábla eljárása jelen esetben nem minősül kontradiktóriusnak, mégis jogosult előzetes
döntéshozatali eljárás kezdeményezésére.
Habár a legtöbb tagállami alkotmánybíróság eljárása sem teljesíti a kontradiktórius eljárás
követelményét, azok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét az Európai
Bíróság valamennyi alkalommal elfogadta.
INTÉZMÉNYI OLDALRÓL – MIKOR LEHET, KELL ÉS NEM KELL ELŐZETES

DÖNTÉST KÉRNI?
A tagállami bíróságok joga az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Abban az
esetben azonban, ha egy olyan tagállami bíróság előtt merül fel az uniós jog értelmezésével
vagy érvényességével kapcsolatos kérdés, melynek határozata ellen a nemzeti jog értelmében
nincs jogorvoslati lehetőség, ez a nemzeti bíróság már nem csupán jogosult, hanem köteles az
Európai Bírósághoz fordulni.
66
Magyarországon az 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény rögzíti, hogy amennyiben a
magyar jog nem zárja ki a felülvizsgálati eljárás lehetőségét, így a Kúria tekinthető az előzetes
döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezett bíróságnak. Abban az esetben, ha a döntés
ellen nincs helye felülvizsgálatnak, akkor a jogerős döntést hozó bíróság minősül ilyennek.
Az Európai Bíróság kimondta, ha egy fellebbviteli bíróság határozatával szemben a legfelsőbb
bírói fórumhoz lehet fordulni, akkor a fellebbviteli bíróság nem minősül kötelezett bíróságnak.
TARTALMI OLDALRÓL – MIKOR LEHET, KELL ÉS NEM KELL ELŐZETES

DÖNTÉST KÉRNI?
Tartalmi értelemben akkor van szükség az Európai Bíróság eljárásnak kezdeményezésére, ha
vagy a Szerződések értelmezése, vagy pedig az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi
aktusainak érvényessége, illetőleg értelmezése válik szükségessé.
Formai értelemben a tagállami bíróságoknak megvan a joguk az előzetes véleménykérésre, de
ha a korábbi előzetes döntéshez képest új tények vagy érvek nem merülnek fel, akkor a Bíróság
a korábbi döntéshez fogja magát tartani. Ilyen esetekre vonatkozik az acte éclairé doktrínája.
CILFIT ÜGY
Az Európai Bíróság a CILFIT ügyben áttekintette azokat az eseteket is, amikor ugyancsak nem
szükséges az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, mert az uniós jogi kérdés
megítélése nyilvánvaló.
Abban az esetben, ha bár az Európai Bíróság még nem foglalt állást az adott jogkérdésben, de
az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár, a
tagállami bíróságnak nem szükséges az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását
kezdeményeznie akkor sem, ha egyébként kötelezett bíróságnak minősülne.
MIKOR NEM VÁLASZOL AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG?

Az Európai Bíróságnak lehetősége van arra, hogy indokolt végzésben adjon választ a tagállami
bíróság által feltett kérdésre akkor, ha az tisztázott ügynek minősül. Olyan esetek is
előfordulnak, amikor azonban egyáltalán nem válaszol a feltett kérdésre.
Formai okból tagadja meg a válaszadást:
- ha a tagállami bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó
végzését bármely okból visszavonja.
- ha a tagállami bíróság végzése olyan ténybeli vagy jogi hiányosságban szenved, amely
miatt a feltett kérdés nem válaszolható meg.
Tartalmi okból tagadja meg a választ:
- ha az nem valódi jogvitához kapcsolódik, vagy maga a kérdés hipotetikus jellegű
- ha arra a következtetésre jut, hogy az ügynek nyilvánvalóan nincs európai uniós jogi
vonatkozása (pl. Vajnai ügy)
67
VAJNAI ÜGY
Magyarországi munkáspárt elnöke, aki ellen büntetőeljárás indult önkényuralmi jelkép tiltott
viselése miatt. Az eljáró bíróság azt a kérdést tette fel, hogy sérti-e a hátrányos
megkülönböztetés tilalmát, hogy egyes államokban a vöröscsillag minden tiltás nélkül
használható, míg más államokban (így Magyarországon) nem.
Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya
alá tartozó egyik helyzethez sem, az alapügyre alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei
közé.
ELŐZETES DÖNTÉS IDŐBELI HATÁLYA

Az előzetes döntés jellemzően ex tunc hatállyal érvényesül, azaz a vizsgált normát a kezdetektől
(annak megalkotásától) fogva az Európai Bíróság által meghatározott tartalommal kellett volna
értelmezni, illetve az adott másodlagos uniós jogi norma már annak megalkotása pillanatában
érvénytelen volt.
Az Európai Bíróságnak lehetősége van arra, hogy a döntése időbeli hatályát korlátozza.
DEFRENNE KONTRA SABENA (II) ÜGY

Az ügyben az Európai Bíróság elismerte az EUMSz 157. cikk (1) bekezdés közvetlen hatályát,
vagyis, hogy minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a
nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkájáért egyenlő díjazást kapjanak.
Ez a döntés azonban ex tunc hatállyal rendkívül súlyos gazdasági következményekkel járhatott
volna.
68
14. Semmissé nyilvánítási per.

[EUJA: 277 – 288.o.]
MEGSEMMISÍTÉSI ELJÁRÁS ÉS SEMMISSÉGRE HIVATKOZÁS

A megsemmisítési eljárás leginkább egyfajta kvázi alkotmánybíráskodásnak tekinthető, hiszen
az eljárás célja, hogy az Európai Bíróság megvizsgálja, hogy az adott jogi aktus elfogadási
módja vagy tartalma az elsődleges jogba ütközik-e.
A MEGSEMMISÍTÉSI ELJÁRÁSBAN MEGTÁMADHATÓ AKTUSOK [EUMSz. 263.

cikk]
Az Európai Bíróságnak hatásköre van megvizsgálni a legtöbb másodlagos jogi aktus
jogszerűségét. A rendelkezés értelmében az alábbi aktusok felülvizsgálatát végezheti:
• valamennyi jogalkotási aktus
• a Tanács, a Bizottság, és az Európai Központi Bank jogi aktusai, az ajánlások és
vélemények kivételével
• az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó
aktusai
• az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó
jogi aktusok
Az Európai Bíróság ugyanakkor az ERTA ügyben kimondta, hogy ez a felsorolás nem
tekinthető taxatív jellegűnek.
ERTA ÜGY
Az ERTA megállapodás (nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének
munkájáról szóló európai megállapodás) tárgyalásai során milyen magatartást kell a
tagállamoknak tanúsítaniuk, azaz gyakorlatilag tárgyalási álláspontot határozott meg, egyben
felhívta a Bizottságot, hogy tegye meg ennek érdekében a javaslatait az egyes másodlagos
jogforrások módosítására.
A Tanács erről a döntésről nem hozott formális jogi aktust, azt csak az ülés jegyzőkönyve
tartalmazta, a Bizottság pedig ezt támadta meg. Az Európai Bíróság elismerte, hogy egy
jegyzőkönyvben megjelenő döntés is tárgya lehet a megsemmisítési pernek.
Az EUMSz. 263. cikke szerinti eljárásban az uniós intézmények és egyéb kötelező aktusok
kibocsátására feljogosított szervek harmadik személyekre joghatás kiváltására képes
valamennyi aktusa megtámadható. Ez alól kivételként csak a kötelező erővel nem bíró
ajánlásokat és véleményeket nevesíti, a tényleges gyakorlat pedig ezt a joghatás kiváltására nem
alkalmas előkészítő intézkedésekkel és belső utasításokkal egészítette ki.
MEGSEMMISÍTÉSI OKOK [EUMSz. 263. cikk]

1) hatáskör hiánya
2) lényeges eljárási szabály megsértése
69
3) a Szerződések vagy más, a Szerződések alkalmazásával kapcsolatos jog megsértése

4) hatáskörrel való visszaélés
HATÁSKÖR HIÁNYA: Rendkívül ritka, mert a jogalkotás számos intézmény együttműködését

igényli, valamint, hogy a gyakorlatban bővülnek a hatáskörök.
LÉNYEGES ELJÁRÁSI SZABÁLY MEGSÉRTÉSE: Klasszikus esete, ha egy adott jogi aktust nem
megfelelő többséggel fogadnak el, illetőleg ha az eljárás során nem kerül kikérésre valamely
uniós szerv vagy intézmény véleménye. [Roquette Fréres ügy – Tk. 279.o.]
A SZERZŐDÉSEK VAGY MÁS, A SZERZŐDÉSEK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATOS JOG
MEGSÉRTÉSE: Magába foglalja a jogforrási hierarchia elvének megsértését, de azt is, ha a jogi
aktus az Európai Unió általános jogelveibe ütközik.
HATÁSKÖRREL VALÓ VISSZAÉLÉS: Valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való
visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy
azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy
körülményeinek kezelésére az EK-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése
érdekében fogadták el. [Giuffrida ügy – Tk. 280.o.]
KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK KÖRE

A keresetindításra jogosultak köre 3 csoportra oszthatóak attól függően, hogy mely aktusokat
és milyen feltételekkel támadhatnak meg.
1) privilegizált keresetindításra jogosultak
2) kvázi privilegizált keresetindításra jogosultak
3) nem privilegizált keresetindításra jogosultak
PRIVILEGIZÁLT KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK

Bármely, a megsemmisítési eljárás keretében megtámadható jogi aktus megtámadására
jogosultak anélkül, hogy bármilyen többletfeltételt kellene az eljárás során igazolniuk,
tehát nem kell saját perlési jogukat igazolniuk:
• tagállamok
• az Európai Parlament
• a Tanács
• a Bizottság
KVÁZI PRIVILEGIZÁLT KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK

Előjogaik megóvása érdekében indíthatnak megsemmisítési eljárást:
• Számvevőszék
• Európai Központi Bank
• Régiók Bizottsága
70
NEM PRIVILEGIZÁLT KERESETINDÍTÁSRA JOGOSULTAK

Bármely természetes, vagy jogi személy számára adott a lehetőség, hogy a neki címzett,
vagy őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül
érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után
végrehajtási intézkedéseket, megsemmisítési eljárást indíthasson.
A természetes és jogi személyek tehát csak az alábbi aktusokat támadhatják meg:
- amelyeket neki címzettek
- amelyek őket közvetlenül és személyükben érintik,
- amelyek őket közvetlenül érintő rendeleti jellegű jogi aktusok, amelyek nem
tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
AMELYEKET NEKI CÍMZETTEK: Kizárólag a határozatokra vonatkozhat, a rendelet ugyanis

valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóak, az irányelvek pedig egy vagy több
tagállamot köteleznek.
KÖZVETLEN ÉRINTETTSÉG: A megtámadott intézkedés követlenül, bármely más aktus
közbejötte nélkül gyakorol hatást a felperes jogi helyzetére, a végrehajtás pedig pusztán
automatikus jellegű, semmilyen mérlegelésre nem biztosít lehetőséget.
SZEMÉLYES ÉRINTETTSÉG: A Plaumann-teszt alapján dönthető el. Ez annak igazolását követeli
meg, hogy a felperes egy olyan személyi körhöz tartozzon, amelyet objektív módon mindenki
mástól meg lehet különböztetni. A személyes érintettség követelménye akkor teljesülhet, ha a
felperes egy zárt, utóbb már nem bővíthető csoporthoz tartozását tudja igazolni, ami tipikusan
akkor képzelhető el, ha valamely múltbeli időpontban fennálló tényhelyzethez kapcsolódik a
megtámadott jogi aktus.
ŐKET KÖZVETLENÜL ÉRINTŐ RENDELETI JELLEGŰ JOGI AKTUSOK , AMELYEK NEM
TARTALMAZNAK VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEKET :
- a jogalkotási aktusok esetében változatlanul érvényesül a Plaumann-teszt követelménye

- a nem jogalkotási aktusok esetében, amelyek általános hatályúak, és amelyekhez nem
kapcsolódik végrehajtási intézkedés, csak a közvetlen érintettség követelményét kell
vizsgálni
ELJÁRÁSI KÉRDÉSEK
Az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel való közlésétől (ezek hiányában a felperes
tudomásszerzésétől) számított 2 hónapon belül indítható meg az eljárás.
A megsemmisítés iránti kereset esetében egyes esetekben az Európai Bíróság, míg más
esetekben a Törvényszék jár el:
• Európai Bíróság hatáskörébe tartoznak – azok a keresetek, amelyeket valamely
tagállam nyújtott be az EP és/vagy a Tanács ellen, továbbá amelyet valamely uniós
intézmény indított egy más ellen.
• A Törvényszék hatáskörébe tartoznak – a többi megsemmisítési iránti eljárás.
71
Az általános szabályoknak megfelelően a Törvényszék határozataival szemben, kizárólag

jogkérdésben, az Európai Bírósághoz lehet fellebbezést benyújtani. [Jégo-Quéré ügy – Tk.
287.o.]
Az Európai Unió Bírósága, a megtámadott jogi aktust:
− ex tunc hatállyal megsemmisítheti,
− szükség esetén megjelölheti a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait,
amelyek továbbra is fennmaradnak
− a jogi aktus egy részét is semmissé nyilváníthatja (részleges megsemmisítés, ha a
megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől és a ha a részleges
megsemmisítés folytán a jogi aktus lényeges tartalma nem változik meg).
Az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusa megsemmisítésre került, köteles megtenni
az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az esetek többségében a
megsemmisítést követően további intézkedésre nincs szükség, de elképzelhető, hogy a
megsemmisítést követően szükségessé válik a megsemmisített jogi aktus újragondolása.
SEMMISSÉGI KIFOGÁS
Egy általános hatállyal bíró jogi aktusra vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat
az adott jogi aktus alkalmazhatatlanságára akkor is, ha a megsemmisítési eljárás
megindítására vonatkozó 2 hónapos határidő már eltelt.
Ez a kiegészítő jellegű eszköz azokra az esetekre vonatkozik, amikor a megsemmisítési eljárás
már nem indítható meg. Sajátossága, hogy relatív hatályú, azaz ennek eredményeként az EUB
még sikeres semmisségi kifogás esetén sem semmisíti meg a kérdéses normát, hanem csak a
konkrét ügyben való alkalmazhatóságát zárja ki.
ÉRVÉNYESSÉG MEGKÉRDŐJELEZÉSE ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI

ELJÁRÁSBAN
Az Uniós intézmények, szervek, vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége is
megkérdőjelezhető. Az adott nemzeti bíróság kérésére az Európai Bíróság állást foglal az uniós
jogi norma érvényességéről, de magát a normát nem semmisíti meg.
72
15. Eljárás az uniós jogot megsértő tagállam ellen

[EUJA: 267 – 276. o.]
KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁSOK
A kötelezettségszegési eljárásoknak alapvetően 2 típusát különböztetjük meg:
1) Az Európai Bizottság indítja meg a tagállamokkal szemben, amennyiben azok
megszegik a Szerződésekből fakadó valamely kötelezettségüket
2) Az európai jogból fakadó kötelezettségek megszegése miatt az egyik tagállam a másik
tagállammal szemben indíthat eljárást az Európai Bíróság előtt.
EURÓPAI BIZOTTSÁG ÁLTAL INDÍTOTT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS

[EUMSz. 258. cikk]
Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely
kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett
államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.
Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a
véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
Az eljárás jellemzői:
• Az eljárást az Európai Bizottság közérdekből indíthatja
• Szerződésekből eredő kötelezettségek megszegése esetén kerülhet megindításra –
nem csak az elsődleges, hanem a másodlagos jogforrások valamelyikének megsértése
is megalapozhatja a kötelezettségszegési eljárást
• Az eljárás megindításának feltétele, hogy a kötelezettségszegést a tagállam kövesse el
– ebbe beletartozik valamennyi állami szerv, így a hatalmi ágak elválasztása elvének
megfelelően a mindenkori kormányzattól függetlenül működő bíróságok is (állam
egységének elve).
• alperes mindig valamely tagállam
• objektív vizsgálatot folytat – csak azt értékeli, hogy egy tagállam megsértette-e az
uniós jogból fakadó kötelezettségét, nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy miért.
• az eljárás eredménye közvetlenül nem keletkeztet jogokat a magán- és jogi személyek
számára – azonban, ha egy tagállam a kötelezettségszegési eljárásban született ítélet
ellenére is fenntartja az uniós joggal ellentétesnek bizonyult tagállami jogszabályi
rendelkezéseit, vagy közigazgatási gyakorlatát, az már megalapozhatja a tagállam uniós
jog megsértése miatti kártérítési felelősségét, amelyet a magán- és jogi személyek a saját
nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetnek.
73
KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS INFORMÁLIS, ADMINISZTRATÍV

SZAKASZA
Az eljárás egy adminisztratív, a pert megelőző szakasszal indul, melynek célja, hogy a
tagállamnak lehetősége nyíljon a kötelezettségszegése elismerésére és a jogsértés orvoslására.
1. tagállam részére felszólító levél küldése – a Bizottság tájékoztatja a tagállamot az
eljárás megindításáról. Pontosan meg kell határoznia, hogy melyek azok az uniós jogból
fakadó kötelezettségek, amelyek sérelme miatt a Bizottság eljárást kíván indítani,
továbbá tartalmaznia kell minden olyan lényeges információt, amelyre a tagálamnak az
érdemi védekezéshez szüksége lehet. A tagállamnak általában 2 hónap áll
rendelkezésére az észrevételei megtételére, indokolt esetben azonban az Európai
Bizottság rövidebb határidőt is meghatározhat.
2. Ha a tagállam nem győzi meg az Európai Bizottságot, akkor indokolással ellátott
vélemény kibocsátására kerül sor – Komoly jogi jelentősége van. A Bizottságnak
pontosan és részletesen meg kell indokolnia, hogy miért jutott arra az álláspontra, hogy
a tagállam valamely kötelezettségét megsértette. A tagállamnak ezúttal is 2 hónapja van
a reagálásra, vagy az abban foglaltaknak való megfelelésre, és a megfelelő orvoslására.
3. Bizottság az Európai Bírósághoz fordul – A kereseti kérelem nem haladhatja meg az
indokolással ellátott véleményben foglaltakat. A 2 hónapos határidőhöz képest
kevesebb időt is biztosíthat a tagállam számára az észrevételei megtételére.
KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS FORMÁLIS, BÍRÓSÁGI SZAKASZ

Az Európai Bizottság szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy eljárást indít-e az Európai
Bíróság előtt vagy sem. A bizonyítási teher a Bizottságon van.
Az Európai Bíróság szubjektív indokokat nem fogad el, és a tagállam sem a saját alkotmányos
előírásaira, sem pedig más tagállam hasonló jogsértésére nem hivatkozhat.
Az Európai Bíróság ítélete ebben az eljárásban megállapító jellegű: azt mondja ki, hogy a
tagállam megsértette valamely, a Szerződésekből fakadó kötelezettségét. Ebből az következik,
hogy nem válik okafogyottá a Bizottság keresete csak azért, mert a jogsértés időközben
megszűnt – az indokolással ellátott véleményben a jogsértés megszüntetésére meghatározott
időpontban a tagállami kötelezettségszegés fennáll-e.
Annak sincs jelentősége, hogy a jogsértés azért szűnt meg, mert a tagállam adott esetben eleget
tett az uniós jogból fakadó kötelezettségének, vagy éppen ellenkezőleg, az uniós jog szabályai
változtak meg a tagállami jogszabályok változatlansága mellett.
BIZOTTSÁG KONTRA CSEHORSZÁG – LENGYELORSZÁG – MAGYARORSZÁG

A kötelezettségszegési eljárás alá vont tagállamok hiába hivatkoztak arra, hogy az általuk a
Bizottság álláspontja szerint megsértett határozatok alkalmazási időszaka már a keresetindítás
időpontjában véglegesen lejárt, így pedig már nem is tudnák orvosolni az állítólagos
kötelezettségszegést.
74
TAGÁLLAM ÁLTAL INDÍTOTT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS [EUMSz.

259. cikk]
Bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik
tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette.
Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen a Szerződésekből eredő
valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell
terjesztenie.
A Bizottság indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget
biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak.
Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt,
a vélemény hiányától függetlenül az ügyben az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni.
A keresetindítás informális, adminisztratív szakasza tekintetében tér csak el az Európai
Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásától, a többivel kapcsolatban már lényegében
azonos. Az ügyet az Európai Bizottság elé kell terjeszteni véleményezésre. Az indokolással
ellátott véleménynek ebben az esetben az eljárásban kevésbé fontos a szerepe.
Tagállamok által indított kötelezettségszegési eljárások a közelmúltból:
− 1979. Franciaország kontra Egyesült Királyság ügy a halászati jogokkal kapcsolatban
− 2012. Magyarország kontra Szlovákia ügy a magyar államfő belépésének
megtagadásával kapcsolatosan (Sólyom ügy)
SÓLYOM ÜGY
Sólyom László, Magyarország akkori Köztársasági elnöke 2009. augusztus 21-én egy
szlovákiai székhelyű társadalmi szervezet meghívására érkezett volna Szlovákiába, hogy ott
beszédet mondjon Szent István szobrának avatási ünnepségén. A dátum a magyar államalapítás
ünnepéhez kötődik, de különös érzékenységet váltott ki Szlovákiában, mert a Varsói Szerződés
csapatai, köztük Magyarország is ezen a napon szállta meg Csehszlovákiát.
A Szlovák Külügyminisztérium szóbeli jegyzékben értesítette Magyarország pozsonyi
nagykövetét, hogy biztonsági kockázatból megtagadják, hogy Sólyom László belépjen
Szlovákia területére.
A magyar külügyminisztérium panasszal fordult az Európai Bizottság elnökéhez, hogy
vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy kötelezettségszegési eljárás indítható el Szlovákiával
szemben annak okán, hogy megsértette az uniós polgárok azon jogát, hogy a tagállamok
területén szabadon mozogjon és ott tartózkodjon.
Az Európai Bíróság ítéletében elfogadta Szlovákia és a Bizottság érvelését: Sólyom Lászlót,
mint államfőt a saját nemzetközi közjogi jogállása minden más uniós polgártól megkülönbözteti
és az a körülmény, hogy valamely uniós állampolgár államfői hivatalt tölt be, igazolja a szabad
mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását.
75
PÉNZÜGYI SZANKCIÓK LEHETŐSÉGE [EUMSz. 260. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből
eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie az Európai Unió Bíróságának
ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg az Európai Unió
Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság –
miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – az Európai Unió
Bíróságához fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő
átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között
megfelelőnek ítél.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az
ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére
kötelezheti.
Az átalányösszeg és a kényszerítő bírság funkciója egymástól eltérő:
• átalányösszeg – egy egyösszegű fizetési kötelezettség, amely alapvetően a tagállam
múltbeli kötelezettségszegésének szankcionálását szolgálja. Az összeg fix, ezért
önmagában nem ösztönöz az ítélet végrehajtására.
• kényszerítő bírság – összege egy napi bírság, amely jellegénél fogva már arra ösztönzi
a tagállamot, hogy mielőbb tegyen eleget az ítéletben foglaltaknak.
A megfogalmazás ellenére akár egyidejűleg is lehetséges mindkét szankció alkalmazása!
IMPLEMENTÁCIÓ BEJELENTÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁRIDŐ

ELMULASZTÁSA MIATTI ELJÁRÁS [EUMSz. 260. cikk (3) bekezdés]
A Bizottság azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy az érintett
tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére
elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben
megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalányöszszegnek vagy
kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság
által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság
fizetésére kötelezheti.
A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik
esedékessé.
76
16. Az Európai Unió szupranacionális jellege, az Európai Unió joga, mint a nemzetközi
jog sajátos rendszere. Az uniós jog autonómiája és szupremáciája.
[EUJA: 121 – 127. o.] és [EUJF: 99 – 101. o.]
SZUPRANACIONÁLIS JELLEGE
Ugyanakkor speciális nemzetközi szervezet, mivel egy sajátos, állandó, a tagállamok feletti
(szupranacionális) struktúra alakult ki, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ág
működésének tipikus jellegzetességeit vonultatják fel, de egy szövetségi állam szintjét el nem
érő (szubföderatív) jogrend valósult meg. Ezek az intézmények nem képesek arra, hogy az
akaratuk tagállami szint alatt közvetlenül kikényszeríthetők legyenek, csupán az Európai
Bíróságon keresztül lehet, peres úton az EU intézményei és szervei által kiadott rendelkezések
végrehajtását kikényszeríteni. (pl. kötelezettségszegési eljárás és annak szankció révén)
A. Terület = Ebben a vonatkozásban az EU megegyezik az alapító tagállamok
területének összességével.
B. Népesség = Az uniós polgárság intézménye az abban biztosított speciális
jogosítványokkal közvetlen kapcsolatot teremt az EU, mint jogi személy és
az EU területén élő magánszemélyek között.
C. Főhatalom = Szuverenitás.
A szupranacionális jelleg abban nyilvánul meg Boytha György szerint, ha a szervezet:

- a tagállamait az általuk átruházott hatáskörökben jogforrásokkal kötelezheti,
- többségi elv alapján dönthet
- a határozatait a tagállamoktól független szerv útján hozza,
- a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogokat alkothat, amely nem
szorul külön nemzeti megerősítésre
- a szervezet által alkotott jogforrásból az egyes tagállamok jogalanyaira nézve
közvetlenül jogok és kötelezettségek származhatnak
- a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló joghatósága van
AZ EURÓPAI UNIÓ JOGRENDJE ÉS A NEMZETKÖZI JOG

Az Európai Unió, bár nem állam, de maga is alanya a nemzetközi jognak, így pl.
− önállóan vagy a tagállamokkal együttműködve nemzetközi szerződéseket köt,
− nemzetközi szervezetek tagja (pl. Kereskedelmi világszervezet - WTO)
− Európai Külügyi Szolgálatot működtet,
− harmadik államokban meghatározott feltételekkel biztosítja az uniós polgárok számára
a konzuli védelem lehetőségét
Az Európai Unió bármennyire is egy sui generis jogrendszer, nem vonhatja ki magát a
nemzetközi jog legfontosabb szabályai alól.
77
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI EGYEZMÉNYE

Az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően hatáskör hiányában nem
csatlakozhatott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Egy kifejezetten emberi jogi tárgyú
nemzetközi szerződés megkötésére nem volt hatásköre. Másfelől hosszú időn keresztül
kizárólag államok lehettek a részesei.
Napjainkra mindkét akadály elhárult – ám az Európai Unió továbbra sem részese az
Egyezménynek, és ez előreláthatóan a közeljövőben sem fog megváltozni, ugyanis immáron az
Európai Bíróság támasztott egy újabb, jelenleg leküzdhetetlennek tűnő akadályt a csatlakozás
folyamatával szemben. A 2/13. számú véleményében úgy határozott, hogy abban a
formában, ahogyan a felek megállapodtak, az Európai Unió nem csatlakozhat az
Egyezményhez.
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ ENSZ BIZTONSÁGI TANÁCSA

Az Európai Unió Külkapcsolataiért felelős képviselői (az Európai Tanács elnöke, a kül- és
biztonságolitikai főképviselő, az Európai Bizottság és az Európai Unió ENSZ melletti
delegátusa) rendszeresen ismertethetik az Európai Unió és tagállamai álláspontját az ENSZ
Közgyűlésében. Ténylegesen a kezdetek óta az Európai Unió nevében az Európai Tanács
elnöke él ezzel a lehetőséggel.
Az Európai Uniónak ugyanakkor csak informális befolyása van az ENSZ Biztonsági
Tanácsának működésére, ez azonban csak informális jellegű lehetett. A Lisszaboni
Szerződéshez csatolt 14. számú Nyilatkozat külön is hangsúlyozza, hogy a közös kül- és
biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések nem érintik az egyes tagállamoknak a saját
külpolitikájuk, nemzeti diplomáciai szolgálatuk, harmadik országokkal fennálló kapcsolataik,
valamint a nemzetközi szervezetekben való részvételük kialakításával és folytatásával
kapcsolatos jogalapját, feladatait és hatásköreit, beleértve a tagállamoknak az ENSZ Biztonsági
Tanácsában való tagságát is.
Az Európai Bíróságnak abban a kérdésben is módja volt állást foglalni, hogy hogyan viszonyul
egymáshoz az Európai Unió joga és az ENSZ Biztonsági tanácsának határozata? Az Európai
Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unió szerveinek tartalmi
felülvizsgálatára van lehetőségük, sőt kötelezettségük az ENSZ Biztonsági Tanácsának
határozatával szemben.
AZ EURÓPAI UNIÓ JOGRENDJE ÉS A TAGÁLLAMOK MÁS NEMZETKÖZI

FÓRUMOK ELŐTTI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉSE
Azt gondolhatnánk, hogy a tagállamok nagyfokú szabadságot élveznek a vitarendezési fórum
megválasztásában, ez azonban nincs így: abban az esetben, ha egy jogvita alapvetően az uniós
jogot és az EU hatásköreit érinti, az Európai Bíróság megköveteli, hogy a felek az esetleges
jogvitájukat az Európai Bíróság elé terjesszék.
Az Uniós jogot érintő, a tagállamok közötti jogvitákban a tagállamoknak nem csupán
lehetőségük van, hanem egyenesen kötelezettségük az Európai Unió Bíróságához fordulni.
78
AZ UNIÓS JOG AUTONÓMIÁJA

Az uniós jog autonómiáját valló elméleti iskola képviselői álláspontja szerint az Európai Unió
joga többé nem függ a tagállamok felhatalmazásától. Amiről egyszer lemondtak, azt többet
nem követelhetik vissza.
Az Európai Bíróság joggyakorlata arra utal, hogy az uniós jog autonóm, önálló érvényessége
független a létrehozásra felhatalmazást biztosító nemzeti alkotmányoktól. Joggyakorlatában a
Bíróság az autonóm jogrendet nem a tagállami jogrendek mellé, hanem azok fölé helyezte,
hiszen értelmezése szerint éppen a közösségi jogrend autonómiáját kívánja meg, hogy a
kötelező európai normák elsőbbséggel bírjanak mindenféle ellentétes jogszabállyal szemben.
A tagállamok jogalkalmazó szervei, nem hivatkozhatnak saját alkotmányos rendelkezéseikre
annak igazolására, hogy miért nem alkalmazzák a közösségi jogot saját területükön, hanem a
közösségi hűség elvének megfelelően kötelesek azt egységes tartalommal és hatékonyan
érvényre juttatni. Az Európai jogrend egységét az Európai Bíróság biztosítja autentikus
értelmezési tevékenysége útján.
AZ UNIÓS JOG ELSŐBBSÉGE (PRIMACY vagy SUPREMACY)

Az uniós jog elsőbbsége azt jelenti, hogy ha a közvetlenül alkalmazandó uniós jog
összeütközik a tagállamok belső szabályaival, akkor az uniós jog elsőbbséget élvez és azt
kell figyelembe venni. Ez a megállapítás abszolút jellegű: az Európai Bíróság
megközelítésében akár legalacsonyabb szintű, kötelező erővel bíró jogi norma (tehát a
másodlagos jog szabályai is) elsőbbséget élveznek a tagállamok legmagasabb szintű
szabályaival szemben (alkotmányokkal) is.
CONTA KONTRA E.N.E.L. ÜGY

Az olasz állam módosította a villamosenergia-ipari cégeket és vagyonukat az E.N.E.L.
társaságba csoportosította át. Az ügy felperese Flamino Costa az egyik államosított társaság
részvényese volt és egy 1950 olasz lírás számlát kapott az E.N.E.L. társaságtól, mellyel
szemben a milánói bírósághoz fordult annak kimondását kérve, hogy nem köteles az
áramszámla megtérítésére. Costa álláspontja szerint az államosítás sértette az olasz alkotmányt,
valamint az EGK szerződés kereskedelmi állami monopóliumra vonatkozó rendelkezéseit is.
Az olasz jogrendszerben ez a kettő azonos szinten (törvény) helyezkedtek el.
Az Európai Bíróság megállapította, hogy az uniós jog elsőbbsége alkalmazási elsőbbség. Az
uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály nem válik érvénytelenné, csak
alkalmazhatatlan lesz. A tagállami szerveknek, beleértve a bíróságokat is, az uniós joggal
ellentétes tagállami jogszabályt félre kell tenniük (nem alkalmazhatják, disapply) az ügy
eldöntése során és érvényt kell szerezniük az uniós jogi normákban foglaltaknak.
A tagállamok egyoldalú aktusai nem ronthatják le az uniós jogot, függetlenül attól, hogy az az
uniós jogi norma létrejötte lőtt vagy után keletkezett.
79
SIMENTHALL I-II.
Az uniós jog elsőbbségével kapcsolatban további eldöntendő kérdés volt, hogy az elsőbbség
elve automatikusan érvényesülő szabály-e, vagy szükséges-e hozzá valamilyen aktus (pl.
tagállami alkotmánybíróság döntése).
A Simenthall I. ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy az importált marhahúsra
vonatkozó állategészségügyi vizsgálatokat előíró olasz szabály nem felel meg az EGK
Szerződés akkor hatályos rendelkezéseinek, azonban az ügyben eljáró bíróság számára kérdéses
volt, hogy mi következik ebből:
- meg kell-e várnia míg az olasz alkotmánybíróság érvényteleníti a kérdéses olasz
rendelkezést, vagy
- saját maga is eltekinthet az egyébként hatályos olasz jogszabály alkalmazásától, ezért
újabb előzetes döntéshozatalt kért.
Simenthall II. ügyben az Európai Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy minden tagállami
bíróságnak kötelessége az uniós jog teljes egészben történő alkalmazása és azon jogok védelme,
amelyet az uniós jog magánszemélyek számára biztosít. A tagállami jog félretételének
kötelezettsége az uniós jogi norma elfogadása után keletkezett hazai jogszabályokra is kiterjed
(azaz nem alkalmazható a lex posterior elve), és ez a félretételi kötelezettség automatikus és
feltétel nélküli, továbbá egyaránt vonatkozik az uniós joggal ellentétes, vagy az uniós jog
hatékony érvényesülését megakadályozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályokra is.
ALKOTMÁNYOS FELHATALMAZOTTSÁG ELVE

Az uniós jog autonómiájának elvével ellentétes elméleti iskola tagjai az alkotmányos
felhatalmazottság elvét hirdetik. Az elv értelmében a nemzeti alkotmányok rendelkezései
alapján a tagállamok hatásköreik egy részét az Unióra ruházták, de ezt a felhatalmazást
szükség esetén, vagy belátásuk szerint vissza is vonhatják. Eszerint az uniós jogrend
létrejöttét a tagállami alkotmányok felhatalmazó rendelkezésének, érvényességét pedig a
tagállami jogrendnek köszönjeti. A tagállami alkotmánybíróságok elfogadták ugyan az európai
normák alkalmazási elsőbbségének elvét, azonban továbbra is vitatott, hogy az uniós jogot
milyen alapon illeti meg elsőbbség a nemzeti joggal szemben, valamint az is, hogy ez az
elsőbbség meddig terjed.
Az integrációs klauzula és a csatlakozásra felhatalmazó nemzeti jogforrásból feljogosítja a
szuverén államit az Európai Unió szervezetében való teljes jogú részvételére, másfelől az
elsődleges joganyag, valamint az Unió szervezetében való teljes jogú részvételre, másfelől az
elsődleges joganyag, valamint az Unió szervei által hozott aktusok alkalmazására kötelezi az
államot.
Az integrációs klauzula, valamint a tagállami csatlakozási eszköz egyfajta hidat képeznek a
nemzeti, valamint az európai jogrend között. Ez két irányú forgalom, a hatáskörök és a
hatáskörök gyakorlására szóló felhatalmazások vándorolnak az Unió felé, visszafelé pedig az
európai aktusok tagálnak utat a tagállami jogendbe. Eszerint a nézet szerint az uniós cselevés
két irányból korlátozott
- egyrészt a saját alapnormája, az alapító szerződés rendelkezései által
- másrészt a tagállami alkotmányok integrációs klauzulájában foglaltak által
80
Így az Unió intézkedési szabadságát határok közé szorítják a korlátozott felhatalmazás

elve, valamint a szubszidiaritás és arányosság elvei.
Az Európai jogrend csupán a nemzeti alkotmány által közvetített, levezetett autonómiát élvez,
hiszen érvényességének forrása a tagállami jogrendben található. Éppen ebből a függő
viszonyból kifolyólag a nemzeti jogrend határozza meg az európajog érvényének határait. A
nemzeti alkotmánybíróság rendelkezik végső joghatósággal az európai jogforrások
elsőbbségéről és alkalmazásáról való döntés tekintetében. Az európajog akár tagállamonként is
eltérően érvényesülhet, érvényességének és alkalmazásának lokális alkotmányos korlátozásai
révén. Az unió elsőbbsége valójában csak a tagállamok alkotmányos önkorlátozásának
eredménye.
81
17. Az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái.

Ráruházott, benne foglalt hatáskörök és az EUMSz. 352. cikke. Előfoglalás és
szubszidiaritás, proporcionalitás
[EUJA: 128 – 141. o.]
HATÁSKÖRÖK ELHATÁROLÁSA ÉS HATÁSKÖRGYAKORLÁS [EUMSz. 7. cikk és

EUSz. 5. cikk]
A hatáskör-átruházás elvének értelmében az Európai Unió a tagállamok által a
Szerződésekben átruházott hatáskörök keretein belül járhat el a szerződéses célkitűzések
megvalósítása során. Azon területeken, amelyekről a tagállamok nem mondtak le valamely
Szerződésben, és ezáltal nem utaltak Uniós hatáskörbe, tagállami kézben marad.
Ezt az elvet szokás a korlátozott felhatalmazás elveként is említeni. Ebben a megközelítésben
arra utal, hogy a tagállamok a Szerződésekben tételesen átruházták saját szuverén jogaik egy
részének gyakorlását az Európai Unióra, ám ezt a jogról való lemondást nem szabad
kiterjesztően értelmezni. Az Uniónak tehát nincs általános jogalkotási hatásköre, csak
olyan vonatkozásban, illetve olyan mértékig rendelkezik jogalkotási kompetenciával,
amennyiben arról a tagállamok lemondtak a javára.
LISSZABONI SZERZŐDÉSBEN MEGHATÁROZOTT LEGFONTOSABB

HATÁSKÖRTÍPUSOK
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével alapvetően 3 féle hatáskört különböztetünk meg:
1) kizárólagos uniós hatáskör
2) megosztott hatáskör
3) támogató, összehangoló, kiegészítő hatáskör
4) védelempolitikai hatáskör (egyik kategóriába sem sorolható be, az EUMSz. egyik kategóriában sem nevesíti)
KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 3. cikk (1)-(2) bekezdés]

A szabályozás kizárólag az Európai Unió kompetenciájába tartozik. A tagállamok csak
annyiban jogosultak kötelező jogi aktusok elfogadására, amennyiben az Unió felhatalmazása
alapján járnak el, illetve, ha a jogalkotás célja az Európai Unió által elfogadott jogszabályok
végrehajtása. Ez Unió kizárólagos hatáskörei az alábbiak:
• vámunió
• a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
• a monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
• a tengerbiológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében
• a közös kereskedelempolitika
Az Európai Uniónak szintén kizárólagos hatásköre van nemzetközi szerződések
megkötésére, de csak akkor, ha a megkötést valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha
az a hatáskörök belső gyakorlásához szükséges, vagy pedig, ha az érintheti a közös szabályokat
vagy megváltoztathatja azok alkalmazási körét.
82
MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 4. cikk (1) bekezdés]

Ebben a körben a tagállamok felhatalmazást adtak az Uniónak arra, hogy szabályokat
alkosson, de nem mondtak le arról a lehetőségről, hogy maguk is eljárjanak ezeken a
területeken. Ilyenkor a tagállamok csupán olyan mértékben élhetnek jogalkotási
hatáskörükkel, amilyen mértékben az Európai Unió ezt a hatáskörét nem gyakorolta, illetve
amennyiben az adott területen lemondott hatásköreinek gyakorlásáról.
Fő területek:
• belső piac
• a szociálpolitikának a Lisszaboni Szerződésben meghatározott vonatkozásai
• gazdasági, társadalmi és területi kohézió
• mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését
• környezetvédelem
• fogyasztóvédelem
• közlekedés
• transzeurópai hálózatok
• energiaügy
• a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
• a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatok az EUMSz-ben
meghatározott vonatkozásai
Speciális szabályozás vonatkozik emellett a kutatás, technológiafejlesztés és az űrkutatás,
valamint a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területeire, amelyek
ugyancsak megosztott hatáskörökbe tartoznak, azzal, hogy az Unió hatáskörgyakorlása nem
akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.
TÁMOGATÓ, ÖSSZEHANGOLÓ, KIEGÉSZÍTŐ HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 6. cikk]

Vannak olyan szakpolitikai területek, ahol a tagállamok nem mondtak le a hatásköreiről, így
az uniós aktusok nem vezethetnek jogharmonizációhoz. Ebbe a leggyengébb
hatáskörtípusba azok a kérdések tartoznak, melyek hagyományosan érzékeny területnek
számítanak, mert pl. kötődnek az állam nemzeti identitásához (pl. kultúra, oktatás). A
jogharmonizáció lehetősége ezekben az ügyekben kizárt, de ez nem jelenti azt, hogy az uniós
jogalkotó ne alkothatna kötelező jogi aktusokat. E hatáskörtípus természetéből adódik, hogy az
Európai Unió szerepe ezeken a területeken elsősorban a közös erőfeszítések
koordinációjára és finanszírozására korlátozódik.
Területei:
• az emberi egészség védelme és javítása
• ipar
• kultúra
• idegenforgalom
• oktatás, szakképzés, ifjúság és sport
• polgári védelem
• igazgatási együttműködés
83
A tagállamok feladata, hogy összehangolják a szakpolitikájukat, foglalkozáspolitikájukat és

szociálpolitikájukat, az Unió e körben csak iránymutatásokat határozhat meg.
VÉDELEMPOLITIKAI HATÁSKÖR (+1) [EUMSz. 2. cikk (4) bekezdés]

Egyik hatáskörtípusba sem sorolható be igazán a közös kül- és biztonságpolitika és
védelempolitika.
Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös
kül- és biztonságpolitika meghatározására, végrehajtására, ideértve a közös védelempolitika
fokozatos kialakítását.
A HATÁSKÖRGYAKORLÁSSAL KAPCSOLATOS ELVEK CSOPORTOSÍTÁSA

AZ UNIÓ HATÁSKÖREIT AZ EURÓPAI UNIÓ A TAGÁLLAMOKAT ÉRINTŐ
KITERJESZTŐ HATÁSKÖREINEK LEGFONTOSABB ELVEK ÉS
LEGFONTOSABB ELVEK GYAKORLÁSÁT KORLÁTOZÓ INTÉZMÉNYEK
ELVEK
Az Európai Unió hatásköreinek Ezek az uniós jog szükségtelen Itt már nem lehet különbséget tenni
tényleges gyakorlását számos elv elburjánzását hivatottak a hatáskört bővítő vagy korlátozó
befolyásolja, amelyek egy része meggátolni célról. A tagállamok feladata
kifejezetten levezethető a ugyanis egyfelől az, hogy
Szerződésekből, más részükben ellenőrizzék, hogy az Európai Unió
azonban az Európai Bíróság intézményeinek hatáskör-
gyakorlatát kell alapul vennünk az gyakorlása szabályszerű volt-e,
adott elv tartalmának másfelől pedig az, hogy a
meghatározására. szabályszerűen megalkotott uniós
jogi normák hatékony
érvényesülését elősegítség.
• beleértett külső hatáskörök • korlátozott felhatalmazás elve • lojális együttműködés elve
elve
• szubszidiaritás elve • az uniós jog hatékony
• szükséges hatáskör elve érvényesülése (effet utile)
(rugalmassági klauzula) • arányosság elve
• sárga lapos és narancssárga
• előfoglalás (pre-emption) elve • a hatáskörrel való visszaélés lapos eljárás
tilalma
BELEÉRTETT KÜLSŐ HATÁSKÖRÖK ELVE

Az ERTA ügyben az Európai Bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy az Európai
Gazdasági Közösség megkötheti-e a közúti szállításokra vonatkozó európai egyezményt. A
Bíróság elvi éllel rögzítette, hogy nem választhatók szét az Unión belüli és a külső hatáskörök.
Minden olyan területen, ahol az Unió hatáskörrel rendelkezik az Európai Unión belőli
életviszonyok szabályozására, azt kell feltételezni, hogy az Unió ugyanazon a területen
külső hatáskörrel is rendelkezik, még akkor is, ha erre a szerződések kifejezetten nem
utalnak.
RUGALMASSÁGI KLAUZULA (EUMSz. 352. cikk)

Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése szükséges a
Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósításához, de a Szerződések nem biztosítják a
84
szükséges hatáskört, akkor a Bizottság javaslatára és az Európai Parlament egyetértésével a

Tanács egyhangúan elfogadhatja a megfelelő rendelkezéseket, tehát nem a rendes jogalkotási
eljárás szabályai kerülnek alkalmazásra. Sokszor volt tárgya az ún. lopakodó hatáskör-
kiterjesztésnek (pl. környezetvédelem terén), de számos garanciális elemet is tartalmaz:
− egyértelműen kapcsolatba kell hozni valamely, a Szerződésekben foglalt célkitűzéssel,
és igazolni kell az EU fellépésének szükségességét
− a Tanács egyhangú döntéshozatalának szükségességével egyértelmű, hogy csak akkor
kerülhet alkalmazásra, ha valamennyi tagállam egyetért.
ELŐFOGLALÁS (PRE-EMPTION) ELVE (EUMSZ. 4. CIKK)

A megosztott hatáskör valójában két külön területre sorolható: megosztott versengő hatáskörök
és megosztott szomszédos hatáskörök.
− Megosztott szomszédos hatáskörök esetén egy adott területen belül meghatározott
kérdések szabályozására az Unió, más kérdések szabályozására a tagállamok
jogosultak. Pl. szolgáltatásnyújtás szabadsága
− Megosztott versengő hatáskörök esetén valamely terület szabályozása egyaránt
tartozhatna a tagállamok és az Európai Unió hatáskörébe is. Erre az esetre vonatkozik
az előfoglalás elve, mely szerint a tagállam mindaddig szabadon szabályozhatja az adott
kérdést, amíg az adott területen az Európai Unió nem alkotott jogot. Amennyiben ez
már megtörtént, az Unió lefoglalta saját maga számára az adott területet.
Kizárólagos hatáskörök esetén az előfoglalás kifejezett: itt a Szerződésekből következik,
hogy a tagállamok elveszítették a jogalkotási lehetőségüket az adott területre vonatkozóan. Nem
az Uniós jog, hanem a tagállamok foglalták le közös akaratukkal a területet az Európai Unió
jogrendszere számára.
Megosztott hatáskör esetén ezzel szemben hallgatólagos előfoglalásról beszélhetünk,
ilyenkor nem az uniós jog kifejezett előírása miatt, hanem az uniós jog jellegzetességeiből
fakadóan.
KORLÁTOZOTT FELHATALMAZÁS ELVE

Az Uniónak minden egyes intézkedését vissza kell tudnia vezetni egy, a Szerződésekben
megtalálható egyedi felhatalmazó rendelkezésre. Minden olyan hatáskör, amelyet a
Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad, ezért az Unió arra sem
rendelkezik lehetőséggel, hogy saját maga számára újabb hatásköröket teremtsen (nem
érvényesül az ún. Kompetenz-Kompetenz szabály).
SZUBSZIDIARITÁS ELVE
Minden kérdést az állampolgárhoz legközelebb lévő szinten kell szabályozni, vagyis a
döntéshozatali szintet a lehető legalacsonyabb szintre telepíti. Ezt az elvet először a
Maastrichti szerződés emelete be az elsődleges jogba, ha eleget tesz a következő konjunktív
feltételeknek:
85
- a tagállam az adott jogi kérdést ne, vagy nem kellő hatékonysággal tudná csak állami
szinten rendezni és
- a szabályozási célt uniós szinten megfelelően el lehet érni.
Ahol az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, az Európai Unió csak akkor és annyiban
járhat el, amennyiben a tervezett intézkedés céljai az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt
uniós szinten jobban megvalósíthatók.
ARÁNYOSSÁG ELVE
Kijelöli a jogszerű uniós intézkedés határait. Az Unió intézkedései sem tartalmilag, sem
formailag nem terjeszkedhetnek túl az intézkedés által elérni kívánt célhoz feltétlenül
szükséges mértéken. Az elvet az uniós jogalkotó kizárólagos, illetőleg a megosztott hatáskör
fennállása esetén is köteles szem előtt tartani. Az arányosság elvének megfelelően az Unió
intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések
célkitűzéseinek eléréshez szükséges.
HATÁSKÖRREL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA

Az Unió intézményei a rájuk ruházott hatásköröket csak arra a célra kötelesek
felhasználni, amely cél érdekében kapták az adott hatáskört.
Pl. Giuffrida ügy. A Tanács belső pályázatot írt ki a regionális politikával foglalkozó főigazgatóságon egy
tisztségre, amelynek eredményeként kinevezésre került egy tisztségviselő. A másik pályázó (Franco Giuffrida)
megtámadta a Tanács határozatát, arra hivatkozva, hogy a belső pályázatot kifejezetten a végül sikeres pályázóra
írták ki. Az Európai Bíróság elfogadta az érvelést és megsemmisítette a Tanács határozatát, ugyanis a pályázati
kiírásban kétséget kizáróan olyan személyre szabott, az adott állás betöltéséhez egyébként szükségtelen feltételek
szerepeltek, amelyeknek csak a nyertes pályázó tudott eleget tenni. Pl. 4 év titkári pozíció a Tanács valamely
munkabizottságánál.
LOJÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ELVE (EUSZ. 4. CIKK)

Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben
tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. Klasszikus
generálklauzula, amely tipikusan arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tagállamok formálisan
eleget tesznek az Európai Unió jogából fakadó követelményeknek, de tartalmilag mégis
igyekeznek elnehezíteni az uniós jogból fakadó jogosultságok érvényesítését. Az ilyen jellegű
szabály ellentétben áll az uniós jog szellemiségével, annak hatékony érvényesülését (effet
utile), amit végső soron a lojalitás elvének sérelmeként is lehet értékelni.
A lojális együttműködés elvének 2 eleme:
• a tagállamok az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítésének biztosítása
érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, (pozitív
oldal) illetve
• a tagállamok segítik az Unió feladatainak teljesítését és tartózkodnak minden olyan
intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását
(negatív oldal).
86
A lojális együttműködés elve nem csak a tagállamokat terheli, hanem magát az Európai Uniót
is a tagállam irányába. El kell határolni azonban a szolidaritás elvétől, amely nem a tagállamok
és az Unió viszonyában fennálló kötelezettségekre utal, hanem a tagállamokat egymás irányába
kötelezi lojális magatartásra. Különösen a közös kül-és biztonságpolitika, a szabadság,
biztonság és a jog érvényesülésének térsége, valamint az energiaellátás területén bír kiemelt
jelentőséggel. EUMSz. 222. cikke szerint, ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha
természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás
szellemében együttesen lépnek fel.
EFFET UTILE
Az uniós jog hatékony érvényesülésének követelménye egyaránt meghatározható önálló
elvként, illetőleg a lojalitás elve egyik részelemeként. Azt jelenti, hogy a tagállamok nem
tehetnek olyan lépéseket a jogrendszerben, amely akadályozná az uniós jog egységes és
tényleges (hatékony) érvényesülését. A tagállamok valamennyi, uniós joggal kapcsolatos
intézkedését érinti, egyaránt vonatkozik az irányelv átültetésére, az uniós jog értelmezésére, de
még az uniós jog megsértése miatti igényérvényesítési eljárásra is.
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ELLENŐRZÉSE (a sárga lapos

és narancssárga lapos eljárás)
2006-ban került elfogadásra az ún. „Barrosso-kezdeményezés”, amelynek eredményeképp
erősödött a tagállami parlamentek döntéshozatalba történő bevonása. Az Európai Bizottság
valamennyi uniós jogszabálytervezetét megküldi a nemzeti parlamentek részére az uniós
szerveknek történő továbbításával egyidőben.
A nemzeti parlamenteknek 8 hetük van arra, hogy megvizsgálják a jogalkotási aktus-tervezetét
és amennyiben megítélésük szerint sérti a szubszidiaritás és arányosság elvét, indokolt
véleményt küldhetnek a Bizottságnak. Az indokolt vélemény joghatásai attól függenek, hogy
hány tagállami parlament bocsát ki az adott tervezettel kapcsolatban indokolt véleményt. Ennek
számításához a Jegyzőkönyv bevezeti azt a szabályt, hogy minden nemzeti parlamentnek két
szavazata van:
- kétkamarás parlament esetén mindegyik kamara egy-egy szavazattal bír,
- egykamarás parlament esetében az egyetlen kamara birtokolja mindkét szavazatot
SÁRGA LAPOS ELJÁRÁS: Ha az indokolt véleményt adó tagállami parlamentek szavazatainak
száma eléri az összes szavazat 1/3- át (a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térségre vonatkozó tervezetek esetében ¼).
Ebben az esetben a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeképp:
- eredeti formájában fenntarthatja
- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és indokolnia kell az álláspontját).
NARANCSSÁRGA LAPOS ELJÁRÁS: Ha az indokolt véleményt kiadó tagállami parlamentek
szavazatainak száma eléri a szavazatok többségét. A Bizottságnak ebben az esetben is felül kell
vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeként ugyancsak:
87
- eredeti formájában fenntarthatja

- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és álláspontját ez esetben is indokolnia kell).
A többletkövetelmény, hogy amennyiben a Bizottság a javaslatot eredeti formájában
fenntartja, úgy az indokolást meg kell küldeni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Amennyiben a rendes jogalkotási eljárás első olvasatában az Európai Parlament egyszerű
többsége vagy a Tanács tagjainak 55%-a (14 tagállam) arra a következtetésre jut, hogy a
javaslat sérti a szubszidiaritás elvét, úgy a jogalkotási aktus tervezete a továbbiakban nem
tárgyalható.
88
18. Az Európai Unió jogának közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei. A közvetlen
alkalmazhatóság
[EUJA: 141 – 161 és 172.]
AZ UNIÓS JOG ÉS A TAGÁLLAMI JOG VISZONYÁRA VONATKOZÓ

STRUKTURÁLIS ELVEK
Az uniós jog és a nemzeti jog viszonyát alapvetően 4, óriási jelentőségű elv határozza meg:
1) közvetlen hatály
2) az uniós jog elsőbbsége
3) közvetett hatály
4) a tagállamok uniós jog megsértése miatti kártérítési felelőssége
Az elveket az Európai Bíróság gyakorlata fejlesztette ki, az alapító szerződésekben egyik elv
sem jelenik meg kifejezetten.
Az autonomista felfogás értelmében az uniós jog sui generis jogrendszerként létezik. Az
Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben kimondta: „a Közösség a nemzetközi jog új
jogrendjét képezi, amelynek javára az államok, bár szűk területen, de korlátozzák a
szuverén jogaikat és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai
is.” Az uniósjog maga határozhatja meg saját maga számára, valamint a tagállami joghoz való
viszonyára irányadó szabályokat, és e körben a tagállamoknak már semmilyen mozgásterük
nincs.
Az alkotmányos felhatalmazottság elve szerint a tagállamok nem mondtak le szuverén
jogaikról, csupán időlegesen átengedték annak gyakorlását az Európai Unió számára, amelyből
következően továbbra is ők ezen jogok urai:
- ellenőrizhetik a hatáskörgyakorlás minőségét és terjedelmét
- indokolt esetben akár az átadott hatáskörök korrekcióját is elvégezhetik.
Az alkotmányos felhatalmazottság elve szerint az uniós jog jellemzői nem annak önálló
sajátosságain, hanem a tagállamok akaratán alapulnak.
FOSTER ÜGY
A Foster ügyben egy amerikai állampolgár jelentkezett az amerikai bíróságon az ingatlan-
nyilvántartás elismerésével kapcsolatos panasszal. Foster úr bejegyeztetett a spanyol ingatlan-
nyilvántartásba egy louisianai földbirtokra vonatkozó igényt, amely terület évtizedekkel
korábban kiesett a Spanyol Királyság birtokából. Foster megkísérelte a nemzetközi szerződésre
hivatkozva érvényesíteni az igényét, miután az egyezmény kimondta, hogy az átcsatolt
területek vonatkozásában a spanyol ingatlan-nyilvántartást kell figyelembe venni. Marshall
főbíró kimondta, hogy a spanyol-amerikai területcsere szerződés nem tartozik az ún.
önvégrehajtó (self-executing) nemzetközi jogi normák kategóriájába. Ebből adódóan az
állampolgároknak nincs beleszólása abba, hogy az amerikai állam nemzetközi kontextusban
más államokkal milyen kérdésekről tárgyal, mert annak egész hátterét tekintve nem
rendelkeznek megfelelő rálátással. Az USA által kötött egyezményből tehát magánszemélyek
részére közvetlenül semmifajta jog és kötelezettség nem származik.
89
VAN GEND EN LOOS ÜGY

A van Gend en Loos ügyben az Európai Bíróság az EGK Szerződés természetét vizsgálta
arra vonatkozóan, hogy önvégrehajtó jellegű szerződés-e, vagyis erre a szerződésre a
természetes és jogi személyek a nemzeti bíróságuk előtt közvetlenül hivatkozhatnak-e vagy
sem.
Egy holland cég lámpaernyők gyártásához használt különféle formaldehid-származékot kívánt
importálni Németországból. A behozatal során a holland vámhatóság a terméket a korábbihoz
képest egy másik vámkategóriába sorolta, amelyhez magasabb vámtétel tartozott, így
vámemelést hajtott végre. Van Gend en Loos bírósághoz fordult és az EGK szerződés ún.
standstill klauzulájára hivatkozott, amelyben a tagállamok arra vállaltak kötelezettséget, hogy
egymás között sem új beviteli vagy kiviteli vámokat, sem pedig vámokkal azonos hatású díjakat
nem vezetnek be, továbbá egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban a már alkalmazott
vámokat sem emelik meg. Ez volt a vámunióhoz vezető egyik legfontosabb lépés. Az ügyben
alperesként eljáró Hollandia érvelése az volt, hogy az EGK Szerződés nem önvégrehajtó, arra
magán és jogi személyek közvetlenül nem alapíthatnak jogot, továbbá arra is hivatkozott, hogy
a felmerülő kérdés tisztán holland nemzeti jogkérdés.
Az Európai Bíróság az önvégrehajtó szerződés (self-executing treaty) koncepcióját alapul véve
megteremtette az uniós jog legfontosabb elvét, a közvetlen hatály koncepcióját. Az Európai
Bíróság úgy vélte, hogy az EGK Szerződés egyes rendelkezései meghatározott feltételek esetén
a nemzeti bíróságok előtt is közvetlenül érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket teremtenek.
A konkrét esetben pedig arra a következtetésre jutott, hogy az EGK Szerződés értelmében
vámemelésről akkor beszélünk, ha ugyanabba a tagállamban, ugyanazon a termékre a
Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel, ez pedig ugye jelent esetben megtörtént.
KÖZVETLEN HATÁLY FELTÉTELEI ÉS TÍPUSAI

Az Európai Bíróság a Van Gend en Loos ügyben 4 feltétel fennállta esetén tartotta
megállapíthatónak egy uniós jogi rendelkezés közvetlen hatályát, de már csak az alábbi 3
feltétel vizsgálata szükséges:
• a rendelkezés kellően pontos, világos
• a rendelkezés önálló, azaz alkalmazása nem függ további uniós vagy tagállami
intézkedéstől
• a rendelkezés feltétel nélküli
• rendelkezés negatív kötelezettséget írjon elő, vagyis megtiltson valamely magatartást –
eltörölve!
Ha a fenti 3 feltétel teljesül, az adott uniós jogi rendelkezés közvetlen hatállyal bír, vagyis
magán-és jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt arra hivatkozhatnak. Mindig csak-egy
konkrét rendelkezésre vonatkozóan lehet vizsgálni a feltételek meglétét.
Az Uniós jog legtöbb forrása (pl. irányelvek) általában csak vertikális közvetlen hatállyal
bírnak, azaz a magán- és jogi személyek az állammal szemben hívhatják azt fel. A
tagállamokban közvetlenül alkalmazandó rendeletek ugyanakkor horizontális közvetlen
hatállyal is rendelkeznek, mert a rendeletekre a magánfelek egymással szembeni jogvitájuk
során is bármikor hivatkozhatnak. A Szerződések egyes rendelkezései adott esetben ugyancsak
rendelkezhetnek vertikális és horizontális közvetlen hatállyal is.
90
A fordított vertikális közvetlen hatály tilalma azt jelenti, hogy az állam a magánszemélyekkel
szemben nem hívhatja fel egy általa nem implementált irányelv valamely rendelkezéseit.
A SZERZŐDÉSEK KÖZVETLEN HATÁLYA

Az EUSz. és az EUMSz. egyes rendelkezései bírhatnak közvetlen hatállyal. Ilyenek pl. a
teljesség igénye nélkül az alábbiak:
− munkaerő szabad áramlása (EUMSz. 45. cikk)
− letelepedés szabadsága (EUMSz. 49. cikk)
− mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések tilalma (EUMSz. 34-36.
cikk)
− szolgáltatások szabad áramlása ((EUMSz. 56. cikk)
A legfontosabb, a belső piac működését és a négy szabadság érvényesülését célzó rendelkezései
szinte kivétel nélkül közvetlen hatállyal bírnak.
DEFRENNE KONTRA SABENA (II)

Az EUMSz. mai 157. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatályából adódóan: „Minden tagállam
biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő
értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak”.
Gabrielle Defrenne légiutas-kísérőként dolgozott a belga Sabena légitársaságnál, ahol
alacsonyabb díjazásban részesült, mint az ugyanazt a munkát ellátó férfi munkatársai. Az
Európai Bíróság az ügyben megállapította a Szerződés vonatkozó rendelkezésének közvetlen
hatályát azzal, hogy annak nem csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatálya is van.
Annak okán azonban, hogy bár az egyenlő díjazás elve érvényesíthető a nemzeti bíróságok
előtt, de akkoriban még majdhogynem természetes volt az eltérő díjazás, az Európai Bíróság
korlátozta az ítéletének időbeli hatályát, kizárva azon igények érvényesítését, amelyek az
előzetes döntés meghozatala előtti időszakra vonatkoztak.
ÁLTALÁNOS JOGELVEK KÖZVETLEN HATÁLYA

Az általános jogelvek az elsődleges uniós jog részét képezik, azonban fő címzettjeik
elsősorban az Európai Unió szervei, a tagállamokra csak annyiban rónak kötelezettséget,
amennyiben az uniós jogot hajtják végre. Ilyen esetben ugyanis az általános jogelvek
közvetlenül hatályosulnak, azaz azokra a magán- és jogi személyek a nemzeti bíróság előtt is
hivatkozhatnak.
Pl. Mangold ügy – Az 56 éves Werner Mangold határozott időre szóló munkaszerződést kötött, kifejezetten azon
német jogszabályi rendelkezésre tekintettel, amely az idősebb munkavállalók határozott ideig tartó
munkaszerződésekkel történő foglalkoztatását kívánták elősegíteni. A szabály ellentétes volt egy irányelv
előírásaival, azonban az irányelv implementációs határideje még nem telt le, annak hiányában pedig olyan német
jogszabályi rendelkezés sem létezett, amely az irányelv célját valósította volna meg. Az Európai Bíróság arra jutott,
hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog általános elve, amelyre Mangold
sikerrel hivatkozhatott a nemzeti bíróság előtt is.
91
ALAPJOGI CHARTA KÖZVETLEN HATÁLYA

Amennyiben a tagállamok az uniós jogot hajtják végre, a Charta közvetlenül jogokat biztosít a
magán- és jogi személyek számára, vagyis a tagállami bíróság előtt is közvetlenül
hivatkozhatnak rá.
RENDELETEK KÖZVETLEN HATÁLYA

A rendeletek közvetlenül alkalmazandók a tagállamok jogában. A rendeletre a magán- és jogi
személyek akár a tagállammal, akár egymással szemben bármikor hivatkozhatnak a nemzeti
bíróságok előtt, azaz a rendeletek egyaránt rendelkeznek vertikális és horizontális közvetlen
hatállyal.
HATÁROZATOK KÖZVETLEN HATÁLYA

A határozatok közvetlen hatályának kérdésével az Európai Bíróság a Grad ügyben foglalkozott.
Az ügy egyik kérdése az volt, hogy a Tanács által a tagállamoknak címzett azon határozat,
amely a közúti, vasúti és vízi közlekedésben a piaci versenyt érintő egyes rendelkezések
harmonizációjáról szól, rendelkezhet-e közvetlen hatállyal.
Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a határozatok is közvetlen hatállyal bírjanak.
AZ IRÁNYELVEK KÖZVETLEN HATÁLYA

Az irányelvek esetében a közvetlen hatály elve csak akkor merülhet fel, ha az
implementációs határidő már eltelt.
Pl. Ratti ügy – Ratti egy oldószereket és lakkokat gyártó vállalkozás tulajdonosa volt, aki ellen büntetőeljárás
indult egészségre veszélyes termék forgalomba hozatala miatt, mert az általa forgalmazott termékeken nem
helyezett el olyan tájékoztató címkéket, amelyeket az olasz jog megkövetelt, de ezt a kötelezettséget egy irányelv
eltörölni rendelte, az arra nyitva álló implementációs határidő azonban még nem telt el. Az Európai Bíróság elvi
éllel állapította meg, hogy az irányelvek nem rendelkeznek közvetlen hatállyal mindaddig, amíg az
implementációs határidő nem telt el, vagyis a konkrét esetben a magánszemély nem hivatkozhatott még erre a
tagállam bírósága előtt. Amennyiben az implementációs határidő letelt, és a tagállam az irányelvet egyáltalán nem
ültette át, vagy nem megfelelően ültette át, nem zárható ki, hogy az irányelv egyes rendelkezéseinek legyen
közvetlen hatálya.
Az irányelvek kizárólag vertikális közvetlen hatállyal rendelkezhetnek, azaz magán- és

jogi személyek csak az állammal szemben hívhatják azt fel, egymás közötti viszonyaikban
nem. Az Európai Bíróság ugyanakkor kiterjesztően értelmezte az állam fogalmát. Az irányelv
csak a címzett tagállamokra kötelező.
A közvetlen hatály elve magánfelek közötti jogvitákra nem terjeszthető ki az irányelvek
esetében, ugyanis az uniós intézmények kizárólag rendeleti formában állapíthatnak a
magánfelek egymás közti viszonyára közvetlen hatállyal bíró kötelezettségeket.
92
KÖZVETLEN HATÁLY, KÖZVETLEN ALKALMAZANDÓSÁG

A közvetlen hatály elve azt jelenti, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén az
uniós jog valamely (akár elsődleges, akár másodlagos) szabályára a magán- és jogi
személyek a nemzeti bíróságon közvetlenül hivatkozhatnak. A közvetlen hatály feltételeit
mindig valamely uniós jogi aktus egy-egy rendelkezésére vonatkoztatva (és nem pedig a
jogi aktus egészére) kell vizsgálni. A közvetlen hatály elve általában a vertikális közvetlen
hatályt jelenti (azaz a magán-és jogi személyek az állammal szemben hivatkozhatnak a
közvetlen hatállyal rendelkező uniós jogi normára, de a magánfelek egymás közötti
jogvitájában nem).
A közvetlen hatállyal rendelkező jogforrások közvetlenül alkalmazhatóak. A közvetlen
alkalmazhatóság ugyanis azt jelenti, hogy a norma kellően konkrét rendelkezéseit tartalmaz és
nem szükséges további jogi aktus ahhoz, hogy alkalmazásra kerüljön. Értelemszerűen egy
közvetlenül nem alkalmazható norma nem lehet közvetlenül hatályos. A közvetlen
alkalmazhatóság azt jelenti, hogy az adott norma alkalmazhatósága nem általános jellegű,
hanem esetről esetre állapítható meg.
A rendeletek, mint az uniós jog másodlagos forrásai teljes egészében kötelezők és közvetlenül
alkalmazandóak. Ez azt is jelenti, hogy a rendeletek esetében nem szükséges esetről-esetre
vizsgálni a közvetlen hatály feltételeit, sem pedig azt, hogy a konkrét felek között felhívható-e,
ez ugyanis a rendelet mint jogforrás definíciójából nyilvánvaló. További sajátossága, hogy nem
csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatály is létezik.
93
19. Az uniós hűség elve. Az Európai Unió jogának közvetett hatálya

[EUJA: 137 – 138. o.] és [EUJA: 165 – 170. o.]
AZ UNIÓS HŰSÉG ELVE

Az uniós hűség elve, vagy lojalitási klauzula a tagállamokra is kötelezettséget ró a közös
célok megvalósításával összefüggésben. A klauzula eredetileg a pacta sunt servanda el
konkretizálásaként került megfogalmazásra az alapszerződésekben, ma már elsődlegesen az
Unió intézményei és a tagállamok közötti jóhiszeműség és együttműködés követelményét
rögzíti. Egyszerre jelent intézkedési, segítségnyújtási és tűrési kötelezettséget. A tagállamok
jogalkotás, jogalkalmazási, vagy igazságszolgáltatási aktusokon keresztül kötelesek olyan
általános és különös intézkedések elfogadására, amely szükséges az elsődleges és másodlagos
uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítéséhez. A tagállamokat ugyanakkor
segítségnyújtási kötelezettség is terheli (pl. információadási kötelezettség), valamint egyben
negatív kötelezettséget is jelent, mert a tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan
tevékenységtől, amely veszélyezteti az Unió céljainak elérését.
LOJÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ELVE

Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen
tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
Klasszikus generálklauzula, amely tipikusan arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tagállamok
formálisan eleget tesznek az Európai Unió jogából fakadó követelményeknek, de tartalmilag
mégis igyekeznek elnehezíteni az uniós jogból fakadó jogosultságok érvényesítését. Az ilyen
jellegű szabály ellentétben áll az uniós jog szellemiségével, annak hatékony érvényesülését
(effet utile), amit végső soron a lojalitás elvének sérelmeként is lehet értékelni.
A lojális együttműködés elvének 2 eleme:
• a tagállamok az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítésének biztosítása
érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, (pozitív
oldal) illetve
• a tagállamok segítik az Unió feladatainak teljesítését és tartózkodnak minden olyan
intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását
(negatív oldal).
A lojális együttműködés elve nem csak a tagállamokat terheli, hanem magát az Európai Uniót
is a tagállam irányába. El kell határolni azonban a szolidaritás elvétől, amely nem a tagállamok
és az Unió viszonyában fennálló kötelezettségekre utal, hanem a tagállamokat egymás irányába
kötelezi lojális magatartásra. Különösen a közös kül-és biztonságpolitika, a szabadság,
biztonság és a jog érvényesülésének térsége, valamint az energiaellátás területén bír kiemelt
jelentőséggel. EUMSz. 222. cikke szerint, ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha
természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás
szellemében együttesen lépnek fel.
94
EFFET UTILE
Az uniós jog hatékony érvényesülésének követelménye egyaránt meghatározható önálló
elvként, illetőleg a lojalitás elve egyik részelemeként. Azt jelenti, hogy a tagállamok nem
tehetnek olyan lépéseket a jogrendszerben, amely akadályozná az uniós jog egységes és
tényleges (hatékony) érvényesülését. A tagállamok valamennyi, uniós joggal kapcsolatos
intézkedését érinti, egyaránt vonatkozik az irányelv átültetésére, az uniós jog értelmezésére, de
még az uniós jog megsértése miatti igényérvényesítési eljárásra is.
AZ UNIÓS JOG KÖZVETETT HATÁLYA

Az Európai Unió jogának értelmezésére kizárólag az Európai Bíróság hivatott, de a
jogalkalmazást nem csak ez az egy bírói fórum végzi, hanem a tagállami bíróságok is kötelesek
figyelembe venni az adott ügyben releváns uniós jogot.
Amennyiben közvetlenül hatályos uniós norma alkalmazása merül fel – amikor a fél jogai
védelmében hivatkozhat az uniós jogi aktusra -, a tagállami bíróságok a nemzeti jogrend
részeként, akár a nemzeti jogszabályokat felülírva kötelesek alkalmazni az európai jogi
rendelkezéseket.
Azokban az esetekben, amikor valamely ügyben ugyan formálisan tagállami jogszabályok
alkalmazására kerül sor, ám a kérdésre vonatkozóan az uniós jog is tartalmaz rendelkezéseket,
alkalmazásra kerül a közvetett hatály (indirect effect) elve. A közvetett hatály elvéből
fakadóan a tagállami jogszabályok uniós jognak megfelelő értelmezésének kötelezettségét
jelenti a közvetett hatály elve.
VON COLSON ÉS KAMANN ÜGY

Sabine Colson és Elisabeth Kamann szociális gondozónők egy németországi börtönben
meghirdetett állásra jelentkeztek, a munkát azonban két alacsonyabb képzettségű férfi nyerte
el. Von Colson és Kamann kártérítési keresetet nyújtottak be az illetékes bíróságnál. Az eljáró
német bíróság azt állapította meg, hogy az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartomány megszegte a
férfiak és nők között a munkaviszonyban való egyenlő elbánásról szóló 76/207/EGK irányelv
rendelkezéseit. A német jog azonban a diszkrimináció ezen formája esetében csak minimális
összegű kártérítést biztosított, amely csak az állásinterjúra történő utazás költségeit fedezte
volna, míg az uniós rendelkezések alapján ez esetben a tagállami bíróságok megfelelő összegű
kártérítés megállapítására kötelesek.
A német bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz fordult, mely
elvi éllel mondta ki, hogy a nemzeti törvényi rendelkezések alkalmazásakor a nemzeti
bíróságnak saját nemzeti jogát az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie.
KÖZVETETT HATÁLY EREDETE [EUSz. 4. cikk (3) bekezdés]

A közvetett hatály elvét az Európai Bíróság alapvetően az EUSz. 4. cikk (3) bekezdéséből vezeti
le, melynek értelmében „A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében és
tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek
megvalósítását.”
95
Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a nemzeti bíróságok a tagállamok szerveinek

tekinthetőek, ezért ez a kötelezettség a nemzeti bíróságokra is irányadó.
A közvetett hatály elvéből következik, hogy amennyiben egy tagállami normának több
lehetséges értelmezése van, akkor a nemzeti bíróságok kötelesek azt az értelmezést választani,
amely a leginkább megfelel az uniós jog hatékony érvényesülése (effet utile) követelményének,
akár azon az áron is, hogy ez a kialakult bírói gyakorlat megváltoztatásával jár.
A KÖZVETETT HATÁLY KORLÁTAI

A közvetett hatály elvének abszolút korlátja ugyanakkor a contra legem értelmezés, azaz még
a közvetett hatály elve sem jogosítja fel a nemzeti bíróságot arra, hogy a tagállami jog valamely
rendelkezésének olyan értelmet tulajdonítson, amely kifejezetten ellentétes a norma nyelvtani
értelmezésével.
MARLEASING ÜGY
A spanyol polgári törvénykönyv szerint amennyiben egy gazdasági társaságot csalárd célra, a hitelezői követelések
fedezetének elvonása érdekében hoztak létre, az alapítás jogellenesnek minősül és az így megalapított gazdasági
társaságot pedig nemlétezőnek kell tekinteni.
Ezzel szemben az Európai Unió társasági jogi szabályai értelmében a csalárd cégalapítás nem tette érvénytelenné
a társaságalapítást, az irányelv ugyanis taxatív módon meghatározta az érvénytelenségi okokat. Spanyolország a
jogvita időpontjában nem implementálta az irányelvet, jóllehet az arra nyitva álló határidő már eltelt, a kérdés
pedig az volt, hogy hogyan kell döntenie az eljáró bíróságnak.
A Marleasing (felperes) a társasági szerződés megsemmisítését kérte a spanyol polgári törvénykönyv alapján, az
alperes társaság pedig arra hivatkozott, hogy a nem implementált irányelv alapján a társasági szerződés érvényes.
Az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti jogot ezen irányelv szövegének és céljának fényében kell
értelmezni annak megakadályozása érdekében, hogy az irányelvben felsoroltaktól eltérő okból kimondja valamely
részvénytársaság semmisségét.
A közvetett hatály elve alapján a nemzeti jog értelmezése nem vezethet contra legem eredményre, ezért az Európai
Bíróság segítséget nyújtott a spanyol bíróság számára abban, hogy hogyan egyeztethető össze a látszólag
egymással szöges ellentétben álló uniós jog a tagállami jog szabályaival.
KÖZVETETT HATÁLY ÉS ALKALMAZHATÓSÁGA

A közvetett hatály (értelmezési kötelezettség) elve a nemzeti jogra vonatkozik, és azt a
követelményt támasztja a nemzeti bíróságok számára, hogy a tagállami jogot az uniós jog
fényében, oly módon kell értelmezniük, hogy az összhangban álljon az uniós joggal és
elősegítse az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét (effet utile).
A közvetett hatály elvének korlátja, hogy a tagállami bíróság nem köteles a tagállami jogot
contra legem módon alkalmazni.
96
20. A tagállamok kártérítési felelőssége az Európai Unió jogának megsértéséért

[EUJA: 167 – 171. o.]
AZ ÁLLAM KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE AZ UNIÓS JOG MEGSÉRTÉSÉÉRT

Az állam kártérítési felelőssége a jogalkotással, illetőleg annak elmaradásával okozott kárért a
kontinentális jogrendszerekben kevésbé ismert, és a Szerződések sem tartalmaznak erre
vonatkozó előírásokat, azt ugyancsak az Európai Bíróság fejlesztette ki.
FRANKOVICH ÉS BONIFACI ÜGYEK

Olaszország elmulasztotta a saját jogába átültetni azt az irányelvet, amely egy bérgarancialap
felállítását írta elő arra az esetre, ha a munkáltató fizetésképtelenné válna. Olaszországban nem
jött lére a bérgarancialap, Frankovich és Bonifaci pedig nem kaptak munkabért a munkáltatójuk
fizetésképtelenné válásakor. Az olasz állam ellen indítottak peres eljárást, ezért kérve a
kártérítést, mert az elmulasztotta implementálni az irányelvet.
A bíróságok előzetes döntés iránti kérésükben arra kérdeztek rá, hogy az uniós jog alapján
megállapítható-e Olaszország kártérítési felelőssége az implementáció elmaradásáért.
Az Európai Bíróság előzetes döntésében mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a kérdéses
irányelv rendelkezései nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, így azt az alapügy felperesei
az olasz bíróságok előtt nem hívhatták fel. Azt is kimondta azonban, hogy az uniós jog
hatékony érvényesülése (effet utile) elvével volna ellentétes, ha a magánszemélyek nem
juthatnának kártérítéshez akkor, ha olyan jogaik sérülnek az uniós jog megsértése miatt,
amelyekét a tagállam felelőssé tehető.
Ebből következik, hogy az elv, mely szerint az állam felelős a közösségi jog neki betudható
megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, szerver része a Szerződés rendszerének.
AZ UNIÓS JOG MEGSÉRTÉSE MIATTI FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTHATÓSÁGA

Az Európai Bíróság szerint 3 feltétel egyidejű teljesítése esetén állapítható meg egy tagállam
kártérítési felelőssége az irányelv implementálásának elmulasztása miatt:
• az irányelv által előírt eredmény a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel,
• e jogok tartalmát az irányelv rendelkezése alapján meg lehessen határozni
• okozati összefüggés legyen a kötelezettség állam általi megsértése és a jogsérelmet
szenvedett személyek kára között
Arra az esetre, ha ezek a feltételek teljesülnek, a tagállamoknak a nemzeti jog felelősségi
szabályai alapján kell biztosítaniuk a kártérítés érvényesítésére vonatkozó eljárást azzal,
hogy a tagállamok által meghatározott tartalmi és formai követelmények nem lehetnek
kedvezőtlenebbek, mint amelyek a hasonló jellegű, a nemzeti jogon alapuló igényekre
vonatkoznak, továbbá nem tehetik lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé a kártérítés
elérését.
97
BRASSERIE DU PECHEUR ÉS FACTORTAME EGYESÍTETT ÜGYEK

A tagállamok uniós jog megsértése miatti kártérítési felelősségét és annak feltételeit általában a Brasserie Du
Pecheur és Factortame egyesített ügyekben rögzítette az Európai Bíróság.
A francia Brasserie du Pecheur társaság a németországi sörexportjának beszüntetésére kényszerült, mivel az
illetékes német hatóságok szerint az általa előállított sor nem felelt meg a német sörtisztatási törvény
követelményeinek. Az Európai Bizottság a rendelkezés miatt Németországgal szemben kötelezettségszegési
eljárást is indított és az ügyben ez Európai bíróság is elmarasztalta Németországot. A vállalat ezt követően nyújtott
be keresetet Németország ellen, és kérte a hatályban volt importkorlátozás miatti kárának megtérítését.
A Factortame és társai ügyének előzményeként az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy a kereskedelmi
hajózásról szóló brit törvény rendelkezései ellentétesek az uniós joggal, az ugyanis a halászhajó-tulajdonosok
között állampolgárság és lakóhely alapján tesz különbséget. Az Európai Bíróság döntését követően a Factortame
és társai ugyancsak kártérítés iránt indítottak keresetet.
Mindkét ügyben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére került sor, az Európai Bíróság pedig az
ügyeket egyesítette és abban általában is meghatározta a tagállamokat terhelő kártérítési felelősség
feltételeit az uniós jog megsértése miatt:
• a megsértett uniós szabály célja az volt, hogy magán- és jogi személyeket jogokkal ruházza fel,
• a jogsértés kellően súlyos legyen (ez egy új feltétel)
• közvetlen okozati összefüggés álljon fenn a jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között.
Hogy a jogsértés mikor minősül kellően súlyosnak, nehezebben megállapítható, ezért az Európai Bíróság maga is
meghatározott néhány olyan körülményt, amelynek vizsgálata alapján a nemzeti bíróságok megítélhetik,
hogy megvalósul-e:
− megsértett szabály egyértelműsége és pontossága
− a megsértett szabály által a hatóságok részére biztosított mérlegelési jogkör terjedelme (minél nagyobb a
mozgástér, annál kisebb annak az esélye, hogy a jogsértés kellően súlyos legyen)
− a kötelezettségszegés szándékos vagy gondatlan
− esetleges jogi tévedés menthetősége
− valamely uniós intézmény magatartása hozzájárulhatott-e a jogsértéshez.
Nyilvánvalóan súlyos a jogsértés akkor, ha annak ellenére is fennáll, hogy az adott ügyben az Európai Bíróság
már akár kötelezettségszegési eljárás, akár előzetes döntéshozatali eljárás keretében állást foglalt, vagy gyakorlata
alapján teljesen nyilvánvaló az adott tagállami magatartás jogsértő jellege.
A jogsértés minden esetben kellően súlyosnak minősül, ha a tagállam elmulasztotta egy irányelv
implementálási határidejét.
KÖBLER ÜGY
Az Európai Bíróságnak később abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy egy uniós
jogot megsértő nemzeti bírói döntés esetén felhívható-e a tagállamok kártérítési felelőssége.
A Köbler ügyben az osztrák egyetemeken béremelés járt a professzoroknak 15 év szolgálati idő
elteltével. Gerhard Köbler az egyik egyetem professzora volt, akinek a 15 éves szolgálati ideje
csak a más tagállamban folytatott oktatói tevékenységgel együtt volt meg, ezért nem részesült
a béremelésben.
Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította Köbler keresetét, arra hivatkozással,
hogy a kérdéses osztrák rendelkezés valójában hűségjutalomnak minősül, ezért a rendelkezés
nem ellentétes a munkaerő szabad áramlásával. Köbler ezt követően az osztrák legfelsőbb
közigazgatási bíróság ellen indított kártérítési keresetet, arra hivatkozással, hogy a bíróság
döntésével megsértette az uniós jogot – az Európai Bíróságnak pedig abban a kérdésben kellett
állást foglalnia, hogy ilyen esetekben megállapítható-e a kártérítés felelőssége.
98
Az igazságszolgáltatás sajátos természetéből adódóan az állami felelősség csak kivételesen

állapítható meg, azaz csak akkor, ha a bíróság nyilvánvalóan és kellően súlyosan megsértette
az alkalmazandó jogot.
A Köbler ügy alapján a tagállami bírói döntések is megalapozhatják a tagállam uniós jog
megsértése miatti kártérítés felelősségét – ehhez azonban nem elegendő, hogy a bírói
döntés rossz legyen, azt kell igazolni ugyanis, hogy nyilvánvalóan és kirívóan súlyos
jogsértés történt az ügyben. A konkrét ügyben az Európai Bíróság szerint a bíróság döntése
nem felelt meg az uniós jognak, azonban az uniós joggal való ellentét nem volt nyilvánvaló,
ezért Köbler nem volt jogosult kártérítésre.
Abban az esetben, ha megállapításra kerül a tagállam kártérítési felelőssége azért, mert
egy bíróság döntése volt ellentétes az uniós joggal, ez még önmagában nem jelenti azt,
hogy automatikusan felül kell vizsgálni a hibás bírói döntést, a két eljárás célja ugyanis
egymástól független.
99
21. Az Európai Unió jogforrási rendszere. Elsődleges jog; Másodlagos jog

[EUJA: 97 – 121. o.]
AZ EURÓPAI UNIÓ MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET

Az Európai Unió nem tekinthető hagyományos értelemben vett nemzetközi szervezetnek,
hiszen a részt vevő tagállamok nem csupán a közös előnyök érdekében történő együttműködést
vállalták az Unióhoz történő csatlakozással, hanem egyúttal hatásköreik egy részének
gyakorlását is átruházták az Unióra.
A tagállamok által átruházott feladatok megvalósítása egy önálló jogrend létrehozását tette
szükségessé. A teljes uniós joganyag hagyományosan az acquis communautaire (közösségi
vívmányok) megnevezést viseli. A teljes acquis az elsődleges és másodlagos joganyag
mellett magában foglalja valamennyi kötelező és nem kötelező uniós normát, továbbá az
Európai Bíróság gyakorlatát is, vagyis a tagállamokat kötelező jogok és kötelezettségek
összességét jelenti.
Az Európai Unió alapvetően egy nemzetközi szervezet, amely azonban minden más nemzetközi
szervezetnél tovább haladt előre az integráció útján. Az Európai Unió az egyetlen olyan
nemzetközi szervezet, amelynek saját, önálló, a tagállamokétól elkülönülő és részben tőlük
függetlenül alkotott jogrendszere van.
AZ EURÓPAI UNIÓ JOGFORRÁSI RENDSZERE

Az Európai Unió forrásai jelenleg 3 csoportba sorolhatóak:
1) ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK – Alapító szerződések és azok módosításai, csatlakozási
szerződések, az azokhoz csatolt jegyzőkönyvek és mellékletek, valamint az Európai
Unió Alapjogi Chartája, melyeknek összefoglalóan az a sajátosságuk, hogy azokat a
tagállamok alkotják. Ide tartoznak még az általános jogelvek is.
2) MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK – az Európai Unió intézményei által alkotott jogforrások.
Ezeknek egyrészt összhangban kell állniuk az elsődleges joggal, másrészt csak az
elsődleges jog felhatalmazása alapján alkothatnak az Unió intézményei másodlagos
jogot.
3) AZ EURÓPAI UNIÓ NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEI (amelyek a jogforrási hierarchiában az
előbbi kettő között helyezkednek el) – Európai Unió, mint a nemzetközi jog alanya által
kötött nemzetközi szerződések, valamint az olyan vegyes szerződések, ahol az Európai
Unió és a tagállamok is szerződő felek. Ezek kötelezik az Európai Unió intézményeit és
a tagállamokat, továbbá nem lehetnek ellentétesek az elsődleges joggal.
ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK
Az elsődleges jogforrások körébe tartoznak:
• a tagállamok által alkotott, nemzetközi szerződési eredetű jogforrások, továbbá
• az általános jogelvek
100
SZERZŐDÉSES FORRÁSOK:
- Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK vagy Montánunió) létrehozó szerződés
- Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (ma már: EUMSz)
- Európai Atomenergia Közösséget (EUROATOM) létrehozó Római Szerződés (önálló
jogi személy napjainkban is)
- Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (ma már: EUSz)
Az Európai Unió történeti alkotmányához soroljuk az alapító szerződéseket módosító
szerződéseket is:
- Fúziós Szerződés (Merger Treaty)
- Második Költségvetési Egyezmény
- Egységes Európai Okmány (Single European Act)
- Maastrichti Szerződés
- Amszterdami Szerződés
- Nizzai Szerződés
- Lisszaboni Szerződés
Az elsődleges jogforrások körébe tartoznak még az egyes tagállamokkal kötött csatlakozási
szerződéseket, valamint az immáron az Egyesült Királyság kilépését rögzítő, 2020-as kilépési
megállapodás (Brexit-megállapodás).
Ide tartozik még az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelyről az EUSz. 6. cikke is kimondta,
hogy ugyanolyan kötőerővel bír, mint a Szerződések.
ÁLTALÁNOS JOGELVEK: A tagállamok közös alkotmányos hagyományának részét képező,

olyan elvek, amelyek gyakorlatilag valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálhatók.
Az Európai Bíróság emelte az Unió jogforrásai körébe, azokra a Maastrichti Szerződést
megelőzően az alapító szerződések egyáltalán nem utaltak.
Néhány elv a Szerződésekben is kifejezetten megjelenik, de többnyire az Európai Bíróság
mondja ki valamely jogelvről, hogy az általános jogelvi erővel bír. Nem egyszerűen csak az
uniós jog értelmezésének segédeszközei, hanem elsősorban hiánypótló, joghézagpótló szerepet
töltenek be.
Az Európai Bíróság gyakorlata szerint az általános jogelveknek 2 forrásuk van (bár
formálisan egyik sem kötelező az Unióra nézve):
- tagállamok közös alkotmányos hagyományai
- Emberi Jogok Európai Egyezménye
Az általános jogelvek az Alapjogi Charta értelmezése során zsinórmértékül szolgálnak,
másrészt tágabb körű védelmet biztosítanak, mint maga a Charta.
Legfontosabb jogelvek az alábbiak:
1) meghallgatáshoz való jog
2) hatékony felülvizsgálat elve (hatékony jogorvoslat elve)
3) méltányosság elve (equity)
4) jóhiszeműség elve
101
5) jogbiztonság elve (normavilágosság, visszaható hatály, tilalma, bizalomvédelem elve,

szerzett jogok védelme)
6) arányosság elve
7) egyenlő bánásmód elve
MEGHALLGATÁSHOZ VALÓ JOG HATÉKONY FELÜLVIZSGÁLAT ELVE

„Audiatur et altera pars”
A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden
A római eredetű elv jelentése, hogy személynek joga legyen megfelelő hatáskörrel rendelkező bíróság
hallgattassék meg a másik fél is. Ha egy előtt tényleges jogorvoslatra azon állami intézkedéssel szemben,
Uniós döntés hatást gyakorol az amelyet az uniós jog sértőnek tart.
egyének érdekeire, akkor lehetőséget
Pl. Johnston ügy (103. oldal)
kell biztosítani az egyének számára,
hogy az álláspontjukat kifejtsék a
jogszabály megalkotása vagy
alkalmazása kapcsán.
Pl. Kadi ügy (102. oldal)
MÉLTÁNYOSSÁG ELVE JÓHISZEMŰSÉG ELVE

Amennyiben egy jogértelmezés több Az uniós intézmények, valamint a tagállamok eljárásuk során
lehetséges eredményre vezethet, akkor kötelesek jóhiszeműen eljárni. Az elv megsértését jelenti pl. ha az
azt a megoldást kell választani, amely intézmény önkényesen cselekszik, illetve ha úgy alkot jogszabályt, vagy
valamennyi, ügyben érdekelt fél hoz határozatot, hogy arra nem rendelkezik megfelelő jogalappal.
számára igazságos megoldáshoz vezet.
A jogbiztonság elvének egyik megnyilvánulását is jelenti: azok, akik
Pl. Reich ügy (104. oldal) jóhiszeműen cselekszenek, az uniós jog értelmében védelem illeti meg
(bizalomvédelem elve).
Természetes korlátját jelenti az ignorantia juris non excusat elve, azaz a
joggal való visszaélés tilalma, valamint az, hogy a saját jogellenes
magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat (estoppel).
Pl. Görögország kontra Bizottság ügy (105. oldal)
EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ELVE

Egyes elemeit (pl. egyenlő munkáért egyenlő bér, egyenlő értékű munkáért egyenlő bér) már a kezdetektől fogva
tartalmazta az elsődleges uniós jog. Szintén az elsődleges jogból fakad az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés
tilalma. Napjainkban az egész uniós jog teljes rendszerét áthatja.
Pl. Ruckdeschel ügy (112. oldal)
Az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg, hogy a hasonló helyzeteket tilos eltérően kezelni, hacsak a
megkülönböztetés objektív módon nem igazolható. Az egyenlő bánásmód követelményét sérti ugyanakkor az is, ha
különböző élethelyzeteket kezelnek azonos módon.
Pl. Mangold ügy (112. oldal)
102
ARÁNYOSSÁG ELVE
Az Európai Unió szervei a tagállamok állampolgáraira csak közérdekből és csak olyan mértékig róhatnak
kötelezettségeket, korlátozást vagy büntetést, amelyet az elérni kívánt cél indokolt. Olyan általános jogelv, amely
a teljes jogrendszert áthatja és nem csupán a jogalkotásban, de a jogalkalmazásban is kiemelt szerephez jut.
A jogalkotásban megköveteli, hogy mind formailag, mind tartalmilag a lehető legkisebb korlátozást okozó
intézkedéssel érje el az uniós jogalkotó a legitim jogalkotási célt:
- formailag azt jelenti, hogy a jogalkotó elsősorban az irányelv jogforrási formát köteles alkalmazni, kivéve ha
az elérendő cél rendelettel érhető el a legcélszerűbben.
- Tartalmilag a jogalkotó csak az elérni kívánt cél mértékéig szabályozhat, hiszen ellenkező esetben vagy a
tagállamok jogalkotási hatásköreit, vagy az állampolgárok rendelkezési szabadságát, vagy mindkettőt
jogszerűtlenül korlátozná.
Az arányosság elvét a jogalkalmazásban is szigorúan be kell tartani, a jogkövetkezményeknek minden esetben az alapul
szolgáló cselekmény súlyához kell igazodniuk. E körben az Európai Bíróság 3 fő szempont érvényesülését vizsgálja:
- intézkedés alkalmas-e a kitűzött cél elérésére?
- az intézkedés feltétlenül szükséges-e? (nincs-e más alkalmasabb eszköz?)
- az intézkedés nem ró-e túlzott terhet az egyénre.
Pl. Hauer ügy (110. oldal) vagy Man Sugar ügy (111. oldal)
JOGBIZTONSÁG ELVE
A kiszámíthatóságot jelenti. Ahhoz, hogy az érintett személyek magatartásukat a jog rendelkezéseihez igazítsák,
ennek a jognak megismerhetőnek, pontosnak és tartósnak kell lennie. A jog jogbiztonság adta stabilitását és
merevségét a jogalkalmazásban a méltányosság elvéből fakadó lehetséges rugalmasságot oldja fel. A jogbiztonság elve
több különböző kategóriában bontható ki:
• normavilágosság – a megalkotott jogszabályok világosak, egyértelműek, a norma címzettjei számára

értelmezhetőek és követhetőek legyenek.
• visszaható hatály tilalma – a jogszabály nem léphet hatályba a kihirdetéshez képest visszamenőlegesen,
illetőleg nem nehezíti el a jogalanyok helyzetét olyan cselekmények tekintetében, amelyek már a
hatálybalépést megelőzően teljesedésbe mentek. Nem abszolút szabály, a jogalanyok számára kedvezőbben a
jogszabályok utólag is módosíthatóak.
Pl. Panasonic Italia ügy (107. oldal)
• bizalomvédelem elve – a jogszabályok, illetőleg az egyedi döntések hosszú távú fennmaradásába vetett,
jogilag megalapozott várakozásokat védi. Az uniós jogalkotó a jövőre nézve jogosult a jogszabályokat
megváltoztatni, a megváltoztató jogszabályi környezetre való kellő felkészülési időt kell az alapelvek körében
értékelni.
Pl. Agrenergy ügy (107. oldal)
• szerzett jogok védelme – nem választható el mereven egymástól a bizalomvédelemmel. Amíg a
bizalomvédelem a jogos várakozásokat, a szerzett jogok védelme a már megszerzett jogosultságokat védi.
Nem hivatkozhat a szerzett jogok védelmére, illetőleg a bizalomvédelem elvére az, aki a jogellenes aktust
maga váltotta ki a csalárd magatartásával, vagy aki egyébként nyilvánvalóan nem bízhatott az adott jog
megszerzésében.
Pl. Bui Van ügy (109. oldal)
103
MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK [EUMSz. 288. cikk]

Másodlagos jogforrásoknak nevezzük az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége során
született olyan jogi aktusokat, melyek a Szerződésekben lefektetett célok, elvek és feladatok
megvalósulását szolgálják.
Az EUMSz. 288. cikke 5 másodlagos jogforrást nevesít:
1) rendelet
2) irányelv
3) határozat
4) ajánlás
5) vélemény
Ez az 5 másodlagos jogforrás ugyanakkor csak az Unió intézményei által alkotott másodlagos
jogforrások legtipikusabb eseteit ölelik fel.
Vannak azonban egyéb másodlagos jogforrások is, amelyek részét maga az EUMSz. is
nevesíti, pl.: Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által megkötött intézményközi
megállapodásokat, vagy éppen az Európai Tanács által elfogadott következtetéseket. Másik
részüket az intézmények tényleges gyakorlata alakította ki. Pl. Tanács, Parlament és a Bizottság
közötti intézményközi nyilatkozatok költségvetési eljárás során.
A másodlagos jogalkotással szemben támasztott követelmény, hogy abban meg kell jelölni a
jogalapot, azaz azt az uniós rendelkezést, amely alapján az aktust elfogadták. Indokolást is
kell tartalmazniuk, s figyelemmel kell lennie továbbá a szubszidiaritás elvére is. A másodlagos
jogi aktusokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
- „L” sorozatban (Legislation) jelennek meg a jogszabályok.
- „C” sorozatban (Communication) az egyéb, jogilag nem kötelező tájékoztatások és
közlemények
RENDELET (REGULATION) [EUMSz. 288. cikk (2) bekezdés]

A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó
valamennyi tagállamban. Általános hatályú, minden elemében kötelező, közvetlenül
alkalmazandó jogforrás. A rendelet a jogegységesítés eszköze, hiszen valamennyi tagállamban
ugyanazzal a tartalommal érvényesül.
Nem szükséges, hogy a tagállam az elfogadásáról nyilatkozzon, mert az minden további
nemzeti intézkedés nélkül is a belső jogrend teljes érvényű részévé válik.
Elfogadásukra az alábbiak jogosultak:
- Tanács
- Tanács és Parlament közösen
- Bizottság
- Európai Központi Bank
A tagállamoknak feltétlen jogalkalmazási kötelezettsége van, a rendelet a nemzeti jogrend
bármely potenciálisan ellentétes szabályát felülírja.
104
IRÁNYELV (DIRECTIVE) [EUMSz. 288. cikk (3) bekezdés]

Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma
és az eszköz megválasztását a nemzeti hatóságra hagyja. Az irányelv olyan kötelező uniós
jogi aktus, amely az elérendő uniós célok tekintetében kötelezi a tagállamokat, ennek
érdekében jogokat és kötelezettségeket állapít meg, de az eszközök megválasztását a címzett
államokra bízza.
Irányelv megalkotására jogosultak:
- Tanács
- Bizottság
Az irányelv olyan keretjogszabály, amelynek alkalmazása a tagállamoktól további
intézkedést (implementáció) kíván meg. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok az irányelvben
meghatározott időkereten (átültetési vagy implementálási határidőn) belül kötelesek az
irányelvben megjelölt cél elérése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, a saját
nemzeti jogukban a jogszabályokat megalkotni, erről pedig köteles tájékoztatni a Bizottságot
(ún. notifikáció).
Az implementálás sokféleképpen történhet:
- szó szerinti átültetés
- megfelelő tartalmú jogalkotás
- ellentétes jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése
- megfelelő, a bíróságokra kötelező jogegységi döntés
- ha eddig is megfelelt, akkor semmilyen további intézkedés nem szükséges.
Pl. Ratti ügy (119. oldal)
Az irányelvek implementációjának elmulasztása, vagy nem megfelelő teljesítése esetén
alapvetően 3 féle jogkövetkezmény merülhet fel:
- Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat a tagállammal szemben
- magán- és jogi személyek számára megnyílik annak lehetősége, hogy meghatározott
feltételek fennállása esetén az állammal szemben a nemzeti bíróságon közvetlenül
felhívják az irányelv egyes rendelkezéseit (közvetlen hatály)
- magán- és jogi személyek az uniós jog megsértése miatt kártérítést kérhetnek az
államtól.
A magyar jogban a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendeletnek
megfelelően minden egyes jogszabályban külön jogharmonizációs záradék rögzíti, hogy a
jogszabály vagy annak valamely rendelkezése egy vagy több uniós jogi aktusnak való
megfelelést valósít meg. A jogharmonizációs záradékot a jogszabály záró rendelkezései között
találjuk.
HATÁROZAT (DECISION) [EUMSz. 288. cikk (4) bekezdés]

A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, kik a címzettjei, a
határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
105
Kibocsátásra jogosult:
- Európai Tanács
- Tanács
- Bizottság
Címzettként szerepelhetnek a tagállamok, illetőleg a természetes és jogi személyek is. A
határozatok többnyire igazgatási jellegű jogi aktusok, amelyeket egy konkrét ügyre
vonatkozóan vagy valamely uniós jogszabály végrehajtásával kapcsolatosan hoznak meg.
AJÁNLÁS (RECOMMENDATION) ÉS VÉLEMÉNY (OPINION) [EUMSz. 288. cikk (5)

bekezdés]
Az ajánlások és vélemények nem kötelezőek. Az ajánlás és a vélemény, mint nemzetközi
kötelező jogforrások, leginkább a soft law körébe sorolhatók.
Ajánlás kibocsátója lehet:
- Tanács
- Bizottság
Ajánlások funkciója, hogy kifejezzék az ajánlás megalkotójának álláspontját, valamely,
az Európai Unió hatáskörébe tartozó kérdésben. Az egyik sajátos formája a Tanács által az
ún. túlzott deficit eljárásban elfogadott ajánlás, amely azonban csak akkor válik nyilvánossá,
ha a tagállam meghatározott időn belül az ajánlásban foglaltaknak nem tett eleget.
Előnye, hogy nem igényel bürokratikus jogalkotási eljárást, és segíti a már meglevő uniós
jogforrások értelmezését, vagy akár az uniós jogfejlődés irányait is előre jelezheti.
Az ajánlásokat az uniós szervek saját kezdeményezésükre bocsátják ki, a vélemények
esetében pedig jellemzően a jogalany kéri a szerv állásfoglalását valamely kérdésben.
AZ EURÓPAI UNIÓ ÁLTAL KÖTÖTT NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK [EUMSz.

216. cikk]
Az Unió megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi
szervezettel, ha:
• a szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő
• Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges
• valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy
• az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja
Az Európai Unió által kötött nemzetközi szerződések egyaránt kötelezőek az Európai
Unió intézményeire és tagállamaira. Ezek a nemzetközi szerződések a jogforrási szempontból
sajátos helyzetben vannak, ugyanis az elsődleges és a másodlagos jogforrások között
helyezkednek el, nem lehetnek ellentétesek az elsődleges joggal, ugyanakkor megelőzik a
másodlagos jogforrásokat.
106
Az EUMSz. 218. cikk (11) bekezdése értelmében „Egy tagállam, az Európai Parlament, a
Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a
Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a
tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket
felülvizsgálják.
Az Európai Unió által között nemzetközi szerződések 2 csoportba sorolhatóak:
- ahol az egyik szerződő fél az Európai Unió
- ahol a szerződés egyik oldalán az Európai Unió és a tagállamok egyszerre szerepelnek
(ún. „vegyes szerződések”)
107
22. A főbb jogalkotási és döntéshozatali eljárások az Európai Unióról szóló

Szerződésben és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben
[EUJA: 206 – 210. o.]
A JOGI AKTUSOK MEGALKOTÁSÁRA IRÁNYULÓ DÖNTÉSHOZATALI

ELJÁRÁSOK
A jogalkotásra irányuló eljárásoknak, tipikusan három főszereplője van: a Tanács, a Bizottság
és a Parlament.
• a Bizottság általában kezdeményezi a jogalkotást,
• a Parlament konzultatív vagy társjogalkotó szerv, míg
• a Tanács jogalkotóként vagy társjogalkotóként meghozza a jogszabályt.
Más szervek, például a gazdasági és szociális bizottság vagy a Régiók Bizottsága, mint
tanácsadó szerv, esetenként ugyancsak részt vesz a döntéshozatalban. A szerződések, az uniós
jogi aktusok megalkotására irányuló eljárásoknak két nagy csoportját különböztetik meg:
• „jogalkotási eljárás” (melyben „jogalkotási aktusok” születnek) és
• a „nem jogalkotási eljárás” (melyben „nem jogalkotási aktusok” születnek), l. EUMSz
289–291. cikkek.
Uniós jogszabály nem csak „jogalkotási eljárásban” keletkezhet. A két eljárás között inkább
formai különbség van. A jogalkotási eljárásban az uniós jogi aktusok elfogadása mindig az
Európai Parlament és a Tanács részvételével történik.
RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS

A Lisszaboni szerződés főszabállyá tette a rendes jogalkotási eljárást, az Európai
Parlament az uniós jogalkotás folyamatában valódi társjogalkotóvá vált.
A rendes jogalkotási eljárásban a kezdeményezés joga az Európai Bizottságé, aki jogalkotási
javaslatot nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.
Ezt követően kerül sor az első olvasatban történő tárgyalására, először az Európai
Parlamentben, majd a Tanácsban. Az első olvasattal kapcsolatos lehetőségek a következők:

a jogalkotási javaslatot elfogadja a jogalkotási javaslatot elfogadja a jogalkotási aktus megalkotásra
került az eredet tartalommal
a jogalkotási javaslatot elfogadja módosításokat fogad el második olvasatra kerül sor
módosításokat fogad el egyetért a Parlament a jogalkotási aktus megalkotásra
módosításaival került de csak a módosított
tartalommal
módosításokat fogad el nem ért egyet a Parlament második olvasatra kerül sor
módosításaival
108
Ha az első olvasatban nem kerül sor a jogalkotási aktus megalkotására, akkor következik a
második olvasatban történő tárgyalás, a Tanács első olvasathoz tett módosításai alapján:
tagjainak többségével elutasítja a - a jogalkotási javaslat elutasításra
Tanács módosításait kerül
elfogadja a Tanács módosításait - a jogalkotási aktus megalkotásra
kerül (módosított tartalommal)
tagjainak többségével egyetért a Parlament a jogalkotási aktus megalkotásra
módosításokat fogad el a Tanács módosításaival (vagy nem dönt 3 kerül (a Parlament álláspontjának
álláspontjához hónapon belül) megfelelő tartalommal)
tagjainak többségével nem fogadja el a Parlament harmadik olvasatra kerül sor

módosításokat fogad el a Tanács valamennyi módosítását (egyeztető bizottság összehívása)
álláspontjához
Amennyiben az EP módosításokat javasol a második olvasatban, azokat az Európai

Bizottságnak is meg kell küldeni, amely ugyancsak véleményt nyilvánít a módosításokról.
A jogalkotási javaslat harmadik olvasatban történő tárgyalását megelőzően egy egyeztető
bizottság összehívására kerül sor, amely a Tanács tagjaiból és az EP azonos számú tagjából áll,
munkájában pedig a Bizottság is közreműködik.
egyeztető bizottság Parlament (a leadott Tanács (minősített eredmény

szavazatok többségével, többséggel, 6 héten
6 héten belül) belül)
nem sikerül a Parlament - - jogalkotási javaslat
és a Tanács között elutasításra kerül
megállapodást elérni
sikerül megállapodást elfogadja a elfogadja a a jogalkotási aktus a
elérni megállapodást megállapodást megállapodásnak
megfelelő tartalommal
megalkotásra kerül
sikerül megállapodást elutasítja a megállapodást - jogalkotási javaslat
elérni elutasításra kerül
sikerül megállapodást elfogadja a elutasítja a megállapodást jogalkotási javaslat
elérni megállapodást elutasításra kerül
TOVÁBBI JOGALKOTÁSSAL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRÖK

KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS: Az EP-t mindössze véleményezési jog illeti meg pl. az uniós
polgárok EUMSz 22. cikke szerinti választójoga területén
EGYETÉRTÉSI JOG: Az EP egyetértése szükséges pl. új tagállamok felvételéhez, az Unió
alapértékei megsértésének megállapításához
TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET ÉS AZ ÉVES KÖLTSÉGVETÉS ELFOGADÁSA: Rendes jogalkotási
eljárásra emlékeztető, ám az EUMSz 314. cikkében szabályozott jogalkotási eljárásban
történik. Az elfogadás tekintetében a Parlament jogosítványai erősebbek a Tanácsénál. Ha a
Parlament ugyanis elutasítja, mindenképp új költségvetési tervezetet kell készíteni, ha viszont
a közös szöveget csak a Tanács utasítja el, akkor nem zárható ki a Parlament általi elfogadás
lehetősége.
109
Tanács Parlament eredmény

14 napon belül elfogadja a közös 14 napon belül elfogadja a közös a költségvetés a közös
szövegtervezetet, vagy nem dönt szövegtervezetet, vagy nem dönt szövegtervezetnek megfelelően
elfogadásra kerül
mindkét intézmény elutasítja a A Bizottság új költségvetési
közös szövegtervezetet, vagy az tervezetet készít
egyikük elutasítja, a másikuk pedig
nem dönt 14 napon belül
jóváhagyja a közös tagjainak többségével elutasítja a A Bizottság új költségvetési
szövegtervezetet közös szövegtervezetet tervezetet készít
elutasítja a közös szövegtervezetet jóváhagyja a közös A Parlament tagjainak többségével
szövegtervezetet és a leadott szavazatok 3/5-ével a
Tanács elutasításától számított 14
napon belül a saját korábbi
módosításait megerősítheti, ez
esetben ez lesz a költségvetés
110
23. Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma az Európai Unió jogában (az EUMSz.
18-19. cikkei), a diszkrimináció fajtái (közvetlen, közvetett, pozitív, fordított)
[EUJA: 391 – 404. o.]
EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ELVE

Az egyenlő bánásmód elve mára az Európai Unió jogának az egyik legfontosabb általános
alapelvévé vált, azt maga az uniós értékeket rögzítő, EUSz. 2. cikke is említi, mint a
tagállamok közös értékét, amely tiszteletben tartása kötelező mind az uniós intézmények,
mind pedig a tagállamok számára.
Az uniós jogforrások a diszkrimináció tilalmát, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség
fogalmát szinonimaként használják. Az egyenlő bánásmód elve lényegében a diszkrimináció
tilalma negatív oldalról való megközelítésének tekinthető. A diszkrimináció tilalom célja
eredetileg az volt, hogy mindenkire ugyanazon jogrend vonatkozzon.
Az elv materiális felfogása később jelent meg, amelynek értelmében az egyenlő bánásmód
követelménye szerint az azonos helyzeteket azonos, az eltérő helyzeteket eltérően kell
kezelni.
ANTIDISZKRIMINÁCIÓS JOG ÉS ANTIDISZKRIMINÁCIÓS POLITIKA

Az antidiszkriminációs jogba tartoznak azon jogszabályok és intézmények, amelyek célja,
hogy a jog intézményrendszerén keresztül védelmet biztosítsanak a hátrányos
megkülönböztetéssel szemben. A megkülönböztetésmentességről szóló jog célja, hogy minden
egyén számára lehetővé tegye az egyenlő, tisztességes esélyt a társadalomban meglevő
lehetőségekhez hozzáférésre.
Az esélyegyenlőség politikája (antidiszkriminációs politika) többet jelent az egyenlő
bánásmód elve jogi érvényesülésének biztosításánál. Magába foglalja mindazon jogi és nem
jogi eszközöket, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetésből fakadó hátrányok társadalmi
szintű csökkenése, amely egyaránt történhet jogi és politikai eszközökkel.
VÉDETT TULAJDONSÁG
Az egyén valamely olyan tulajdonsága, jellegzetessége, amely miatt őt sérelem,
megkülönböztetés jogszerűen nem érheti. Egy személyhely tapadó tulajdonság. Egyidejűleg
egy személynek több védett tulajdonsága is lehet.
- állampolgárság [EUMSz. 18. cikk]
- nem, faj, etnikai származás, vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor, szexuális
irányultság [EUMSz. 19. cikk]
Az állampolgárságon alapuló különbségtétel tilalma az uniós jog egyik legfontosabb, az egész
belső piac működését átható elve, amely szerepel mind az EUMSz. mind az Alapjogi Charta
rendelkezései között minden más különbségtételhez képest önálló helyen.
111
KÖZVETLEN (NYÍLT) ÉS KÖZVETETT (REJTETT) HÁTRÁNYOS

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
KÖZVETLEN HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL beszélünk, ha egy személlyel szemben
valamilyen védett tulajdonsága miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik
személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak.
Lényege, hogy egy védett tulajdonsággal rendelkező személyt hátrányos megkülönböztetés ér
és a hátrányos megkülönböztetés ténye és a védett tulajdonság között okozati összefüggés áll
fenn.
KÖZVETETT HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS az, ha egy látszólag semleges rendelkezés,
feltétel vagy gyakorlat valamilyen tulajdonsággal rendelkező személyeket más személyekhez
képest hátrányosan érint, kivéve, ha ez jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél
megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek, azaz arányosak.
Nem a jogalanyok motivációja, nem a megkülönböztetés szándéka a döntő, hanem egy létező
társadalmi gyakorlat hatásai. Mindig kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy a
különbségtételnek van-e valamilyen objektív módon igazolható oka.
Hátrányos megkülönböztetés fogalmi elemei:

• a jog valamely személyekkel szemben eltérő bánásmódot alkalmaz
• az egyén bizonyos védett tulajdonsága alapján egy szabályozási csoportba sorolja
• ez hátrányt okoz az adott csoporthoz tartozónak
• nem igazolható az eltérő bánásmód
BILKA ÜGY
A Bilka német áruházlánc nyugdíjalapot hozott létre alkalmazottai részére, amelyre a részmunkaidős
munkavállalók közül csak azok voltak jogosultak, akik a megelőző 20 évből legalább 15 évet teljes munkaidőben
dolgoztak. Az ügyben érintett szereplő szerint, aki e szabályozás értelmében nem volt jogosult a juttatásra, ez a
szabályozás a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvébe ütközik.
A vállalat álláspontja szerint azonban kizárólag gazdasági indokok vezették be a megkülönböztetést.
A Bíróság ítélete szerint az ilyen munkáltatói intézkedés sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel a
részmunkaidősök kizárása az alap juttatásaiból aránytalanul hátrányosabban érinti a nőket.
ZAKLATÁS, JOGELLENES ELKÜLÖNÍTÉS, MEGTORLÁS

A ZAKLATÁS az emberi méltóságot sértő, bántó, szexuális vagy egyéb természetű magatartás,
amely az érintett személy valamely védett tulajdonságával függ össze, és a célja vagy hatása az
adott személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó
környezet kialakítása.
Pl. fogyatékkal élő gyermek csúfolása az iskolában.
JOGELLENES ELKÜLÖNÍTÉSről akkor beszélünk, ha valamely védett tulajdonság alapján egyes
személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől
vagy személyek csoportjától elkülönítették.
112
Pl. külön ballagás a roma diákoknak.

MEGTORLÁSt valósít meg az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének
megsértése miatt kifogást emelő, vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel
összefüggésben további jogsérelem, vagy azzal való fenyegetés éri.
Pl. munkavállaló elbocsátása azért, mert bejelentést tett a felettes által elkövetett szexuális
zaklatásról.
FORDÍTOTT DISZKRIMINÁCIÓ
Az uniós jogban az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának sajátos
esete a fordított diszkrimináció. Fordított diszkriminációról akkor beszélünk, ha valamely
tagállam a saját állampolgárait részesíti a más tagállami állampolgárokhoz képest
kedvezőtlenebb bánásmódban.
Az uniós jog rendelkezéseivel alapvetően összeegyeztethető, melynek oka, hogy a tagállam
és állampolgára közötti jogviszony főszabály szerint olyan tisztán tagállami tényállás, melyre
nem terjed ki az uniós jog hatálya.
POZITÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉS (ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉS)

Az egyenlőség elve lehetővé teszi, hogy hátrányos helyzetű csoportokat tagállami vagy uniós
intézkedés valamilyen társadalmi cél elérése céljából, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében
pozitív megkülönböztetésben, előnyben részesítse.
BRIHECHE ÜGY
A francia köztisztviselőkre vonatkozó szabályok a köztisztviselőként történő felvétel felső
korhatárát 45 évben határozták meg. A szabály alól az újra nem házasodott özvegy nők
mentességet kaptak, de az új házasságot kötő özvegy férfiakra a szabályozást alkalmazni kellett.
Serge Briheche felvételi versenyvizsgára történő jelentkezését elutasították, mert túllépte az
irányadó korhatárt, a döntést azonban a bíróságon megtámadta, a tagállami bíróság pedig
előzetes döntést kért.
Az Európai Bíróság az előnyben részesítést nem tartotta elfogadhatónak, mert a férfiak és nők
közötti egyenlő bánásmód követelménye csak az elérni kívánt célhoz képest arányos
intézkedéssel törhető át. Elfogadta ugyan a tényleges társadalmi egyenlőtlenségek csökkenését,
mint jogszerű célt, de mivel a szabályozás automatikusan és feltétel nélkül adta meg a korhatár
alóli mentességet a nők egy csoportja számára, nem minősülhet az elérni kívánt célhoz képest
arányos szabályozásnak.
FORDÍTOTT BIZONYÍTÁSI TEHER ÉS KIMENTÉS

A diszkrimináció tilalma nem abszolút tilalom. A megosztott bizonyítási teher értelmében a
hátrányos megkülönböztetést állító félnek azt kell valószínűsítenie, hogy esetében
megkülönböztetés történt. Amennyiben ezt megfelelően tudja valószínűsíteni, akkor az állított
113
megkülönböztetést megvalósító félnek kell a saját magatartását kimentenie és igazolnia, hogy

az állított különbségtétel nem minősül jogellenesnek:
- nem valósított meg különbségtételt
- többféle módon igazolhatja szabályozása vagy gyakorlata jogszerűségét – ugyanis az
uniós jog egyes esetekben maga biztosít lehetőséget arra, hogy valamely különbségtétel
ne minősüljön jogellenesnek.
Abban az esetben, ha megállapítható, hogy a kérdéses szabályozás vagy gyakorlat
különbségtételt valósít meg, közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén az ezt a szabályozást
vagy gyakorlatot alkalmazó fél akkor is igazolhatja, hogy a különbségtétel objektív, a védett
tulajdonságtól teljesen független okon alapul, ha ilyen okoz az uniós jog nem nevesít
kifejezetten.
Minden esetben szükséges annak igazolása, hogy a kérdéses szabályozás vagy gyakorlat a
szükségesség és arányosság követelményét teljesíti.
SIRDAR ÜGY
A felperes hölgy azt kifogásolta, hogy az elit kommandós alakulat séfjeként szolgált, munkájára nem volt panasz,
de a katonai kiadások csökkentése miatt bevezették az interoperabilitás elvét, előírja, hogy az alakulat valamennyi
tagjának képesnek kell lennie harcolnia is, ezért elbocsátották.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fizikai erő megkövetelése valódi és meghatározó foglalkozási
követelménynek tekinthető.
DISZKRIMINÁCIÓ TILALMÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

Az EGK Szerződés 7. cikke is rögzítette azzal, hogy a szerződés alkalmazási körében és az
abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő
bármely megkülönböztetés. Kezdetben a rendelkezés kizárólag a belső piaci célok
megvalósulását szolgálta.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata formálódásának köszönhetően idővel
fokozatosan tolódott el a hangsúly a tisztán gazdasági szempontóktól az alapjogi
megközelítés irányába.
Az Amszterdami Szerződés új védett tulajdonságokkal bővítette az egyenlő bánásmód
elvét, így nem csak a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltotta, hanem a faji, etnikai,
vallási vagy más meggyőződésen, fogyatékosságon, koron, szexuális irányultságon alapulót is.
DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA AZ ELSŐDLEGES UNIÓS JOGBAN

Az elsődleges uniós jogban a hátrányos megkülönböztetés tilalma több vonatkozásban is
rögzítésre került:
- állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma [EUMSz. 18. cikk és Alapjogi
Charta 21. cikk]
- diszkrimináció általános tilalma [EUMSz. 10. cikk és 19. cikk és Alapjogi Charta 21.
cikk]
114
- férfiak és nők vonatkozásában az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő

bér elve [EUMSz. 157. cikk (1) bekezdés és Alapjogi Charta 23. cikk]
Az EUMSz. 157. cikk (1) bekezdése közvetlen hatállyal bíró rendelkezés, ekként arra
magán- és jogi személyek a tagállami bíróságok előtt is közvetlenül hivatkozhatnak. Pl.
Defrenne (II) ügy
Az elsődleges jogban ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetés tilalma (és ennek párjaként az
egyenlőség kötelezettsége) értékként is megjelenik. Nem csak a tagállamokat, hanem magát
az Európai Uniót is kötelezi, ugyanis minden tevékenysége során tiszteletben kell tartania a
polgárai közötti egyenlőség elvét. Az Európai Bíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmát
nem csak a tételes jogi szabályként, hanem az uniós jog általános elveként is azonosítja.
DEFRENNE KONTRA SABENA (II)

Az EUMSz. mai 157. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatályából adódóan: „Minden tagállam
biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő
értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak”.
Gabrielle Defrenne légiutas-kísérőként dolgozott a belga Sabena légitársaságnál, ahol
alacsonyabb díjazásban részesült, mint az ugyanazt a munkát ellátó férfi munkatársai. Az
Európai Bíróság az ügyben megállapította a Szerződés vonatkozó rendelkezésének közvetlen
hatályát azzal, hogy annak nem csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatálya is van.
Annak okán azonban, hogy bár az egyenlő díjazás elve érvényesíthető a nemzeti bíróságok
előtt, de akkoriban még majdhogynem természetes volt az eltérő díjazás, az Európai Bíróság
korlátozta az ítéletének időbeli hatályát, kizárva azon igények érvényesítését, amelyek az
előzetes döntés meghozatala előtti időszakra vonatkoztak.
HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MÁSODLAGOS JOGBAN

A két legfontosabb másodlagos irányelv a faji egyenlőségi irányelv és a foglalkoztatási
egyenlőségi irányelv. A köztük lévő különbség az irányelvek tárgyi hatályában rejlik:
- faji egyenlőségi irányelv – mind a foglalkoztatás, szociális biztonság, áruk és
szolgáltatások területére kiterjed + csak faji hovatartozást tekinti védett tulajdonságnak
- foglalkoztatási egyenlőségi irányelv – csak a foglalkoztatással kapcsolatban
alkalmazható + pl. vallás, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság stb.
115
24. Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata; az Európai Unió

Alapjogi chartája
[EUJA: 449 – 471. o.]
AZ ALAPJOGVÉDELEM KERETEINEK KIALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az integráció kibontakozásával a kontinensen az alapjogvédelem figyelemreméltó fejlődésen
ment keresztül, mind a nemzetközi egyezmények – amelyből az Európa Tanács égisze alatt
megkötött EJEE (Emberi Jogok Európai Egyezménye) –, mind a tagállamok alkotmányos
alapjogvédelmi mechanizmusa áll.
Az Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben kimondta az uniós jog közvetlen hatályát,
amelynek következtében az egyes tagállami bíróságok előtt magánfelek közvetlenül
hivatkozhatnak uniós jogra, azaz érvényesíthetik az uniós jogon alapuló igényeiket.
A folyamatot tovább erősítette az uniós jog elsőbbségét elsőként kimondó Costa kontra
E.N.E.L., valamint az uniós jogszabállyal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának
mellőzésére vonatkozó kötelezettséget megállapító Simmenthal (II) ügyek, amelyek az
Európai Bíróság következetes joggyakorlatát vetítették előre az uniós jog szupremáciájával
kapcsolatban.
Kezdetben az Európai Bíróság még elutasította az alapvető jogok uniós szintű védelmét arra
hivatkozva, hogy az uniós intézményeknek nem feladata a tagállamok alkotmányában garantált
alapjogok érvényesülésének megállapítása. Egyéb esetekben az alapjogvédelemmel
kapcsolatos felelősséget a joghatóság hiányára, vagy a Szerződésben szereplő szabályozás
hiányára történő hivatkozással hárította el.
STAUDER ÜGY – az Európai Bíróság szerepe az alapjogvédelemben

Az Európai Bíróság a Stauder ügy kapcsán módosította első ízben az előbbi, elutasító
álláspontját. Az ügyben annak az uniós jogszabálynak az érvényességét kérdőjelezte meg a
felperes, mely szerint az uniós forrásból támogatott, kedvezményes árú vajból részesülő
magánszemélyeknek fel kell tüntetniük a nevüket az erre szolgáló kuponon. A rendelkezést a
népet alaptörvény emberi méltóságra vonatkozó szabályai alapján támadta a felperes a német
bíróság előtt.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság az ügyet nem emberi jogi érvelés
alapján döntötte el, hanem a jogszabály különböző nyelvű szövegeit összevetve állapította meg,
hogy csak a német változat írja elő a név feltüntetésére vonatkozó kötelezettségét.
A bíróság döntésében ugyanakkor kimondta, hogy az alapvető emberi jogok az uniós jog
általános jogelveit (general principles of law) képezik, amelyeket a Bíróság védelemben
részesít. Kimondta, hogy az emberi jogok európai bírósági védelmét a tagállamok közös
alkotmányos hagyományai inspirálják.
Az Európai Bíróság tehát a tagállamok alkotmányos hagyományait az uniós alapjogvédelem
közvetett forrásává tette, ugyanakkor korlátként fogalmazta meg, hogy azokra csak a
Szerződések szellemében és céljaihoz igazodva lehet hivatkozni.
116
NOLD ÜGY – Inspirációs források bővítése

A Bíróság tovább bővítette az emberi jogi védelem kapcsán az inspirációs források körét.
Kimondta, hogy nemcsak a tagállamok alkotmányos hagyományaiból származó alapelvek kötik
a Bíróságot, hanem azok az emberi jogokat védő nemzetközi egyezmények is, amelyek
kidolgozásában a tagállamok részt vettek vagy annak részes felei.
SOLANGE (I) DÖNTÉS – A tagállami alkotmánybíróságok kihívása az uniós alapjogvédelem

színvonalával szemben
Az Európai Bíróság az alapjogvédelem területén mutatott fokozódó érzékenysége nem győzte
meg a tagállamokat. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság a Solange (I) néven elhíresült
döntésében kimondta, hogy addig, amíg az uniós jog nem tartalmaz egy olyan alapjogi
katalógust, amely a német alaptörvény alapjogi katalógusának is megfelel, addig a német
bíróságok a német Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, ha úgy találják, hogy az előttük lévő
ügyben olyan uniós szabályt kell alkalmazniuk, amely az alaptörvényben biztosított jogba
ütközik. Az uniós jog elsőbbségének elismerésére feltételként az alapjogvédelem német
alkotmányban biztosított szintjének elérését tűzte.
Az olasz alkotmánybíróság a Frontini ügyben fogalmazott meg az uniós jog érvényesülésével
szembeni feltételt, amikor kimondta, hogy ha egy nemzetközi szerződés hazai jogba történő
átültetésére szolgáló jogszabály sérti az emberek elidegeníthetetlen jogait, illetve az olasz
alkotmány alapelveit, akkor az alkotmánybíróság fenntartja magának a jogot, hogy
megsemmisítse az adott jogi aktust.
A NEMZETKÖZI EMBERI JOGI EGYEZMÉNYEK RECEPIÁLÁSA

A tagállami alkotmánybíróságok által támasztott követelményekre az Európai Bíróságnak
kellett megtalálnia a megfelelő válaszlépéseket. Elsősorban az EJEE, az ugyancsak az Európai
Tanács keretében megalkotásra került Európai Szociális Charta, valamint a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében elfogadott egyezmények jelentek meg az Európai
Bíróság joggyakorlatában közvetett jogforrásként.
SOLANGE II. DÖNTÉS

A tagállami alkotmánybíróságok az uniós jogvédelem mechanizmusát el kellett, hogy ismerjék.
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság 1986-ban a Solange II. döntésében leszögezte, hogy az
uniós alapjogvédelmi mechanizmus elérte a német alkotmányban megvalósított szintet,
ezért amíg ez az állapot fennmarad, addig az Alkotmánybíróság eltekint a másodlagos jog
egyedi ügyekben való alkotmányos normakontrolljától.
AZ ALAPJOGVÉDELEM IRÁNYADÓ EURÓPAI JOGFORRÁSAI

1) Európai Parlament és Tanács és Bizottság közös nyilatkozatban fejezték ki
elkötelezettségüket az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett (1977)
2) Egységes Európai Okmány – rögzítette a tagállamok együttműködését az alapvető
jogok kibontakozása érdekében
117
3) Emberi Jogok Európai Egyezménye

4) Európai Szociális Charta
5) Maastrichti Szerződés – expressis verbis kimondta az alapvető jogok tiszteletben
tartásának követelményét.
6) Lisszaboni Szerződés – jogi kötőerővel ruházta fel az Alapjogi Chartát, előírta az
Európai Unió számára az EJEE-hez történő csatlakozást, illetve szerződéses szinten
megerősítette az EU alapjogvédelmi mechanizmusa vonatkozásában az Európai Bíróság
joggyakorlatát, valamint az uniós jog általános elveként jogforrási szintre emelte az
alkotmányos hagyományait. [EUSz. 6. cikk]
AZ EURÓPAI UNIÓ EJEE-HEZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁSÁNAK KÉRDÉSE

E körben az Európai Bíróság 2/94. sz. véleményében kifejtette, hogy az EJEE-hez történő
csatlakozáshoz az alapszerződés módosítására van szükség. A csatlakozás szükségességével
kapcsolatosan a legfőbb érv, hogy ezzel
• biztosítani lehetne, hogy az emberi jogi kérdésekre specializálódott strasbourgi bíróság
értelmezése legyen az irányadó uniós szinten,
• minimalizálni lehetne a párhuzamos értelmezésből fakadó nehézségeket és
• az uniós jog külső kontrollnak lenne alávetve.
Az Európai Bíróság 2/13. sz. véleményében azt fejtette ki, hogy a csatlakozási szerződés
tervezete nem egyeztethető össze az elsődleges uniós joggal. Ezt nem alapjogi szempontból
támasztotta alá, hanem egyebek mellett az uniós jog autonómiájának és a Bíróság hatáskörének
veszélyeztetésére, illetve a puha strasbourgi mechanizmusra hivatkozott.
Ennek köszönhetően az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása nem történt meg és a
közeljövőben nem is várható.
AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA ÉS ANNAK ÉRTELMEZÉSE

Az Alapjogi Chartát 2000. december 17-én a nizzai csúcstalálkozón írták alá. Az alapjogok
rendkívül széles körét öleli fel, és szerződéses rangra történő emelésével az Európai
Bíróságra hárul a feladat, hogy a gyakorlatban értelmezze azokat.
A Charta rendelkezései nem módosítják a Szerződésben foglalt hatásköröket, az abban foglalt
jogokat, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell
értelmezni. A Charta olyan módon védi az emberi jogokat, mint az EJEE, és ahogy a tagállamok
közös alkotmányos hagyományaiból ered.
Az Alapjogi Charta fejezetcímei:
Preambulum
I. cím: Méltóság
II. cím: Szabadságok
III. cím: Egyenlőség
IV. cím: Szolidaritás
V. cím: A polgárok jogai
VI. cím: Igazságszolgáltatás
VII. cím: A Charta értelmezésére és alkalmazására vonatkozó általános
rendelkezések.
118
Az Alapjogi Charta alkalmazási köre korlátozott. Rendelkezésének címzettjei az Unió

intézményei, szervei, illetve a tagállamok annyiban, amennyiben uniós jogot hajtanak végre.
Így a Chartában foglalt alapvető jogokra akkor lehet hivatkozni, ha az uniós jog hatósugarában
álló kérdés merül fel, míg az Unió jogával kapcsolatban nem álló tagállami aktusok és helyzetek
nem tartoznak e körbe.
VAJNAI ÜGY
Magyarországi munkáspárt elnöke, aki ellen büntetőeljárás indult önkényuralmi jelkép tiltott
viselése miatt. Az eljáró bíróság azt a kérdést tette fel, hogy sérti-e a hátrányos
megkülönböztetés tilalmát, hogy egyes államokban a vöröscsillag minden tiltás nélkül
használható, míg más államokban (így Magyarországon) nem.
Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya
alá tartozó egyik helyzethez sem, az alapügyre alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei
közé.
UNIÓS JOGKÖRBE NEM TARTOZÓ KÉRDÉSEK

A Bíróság tartózkodott attól, hogy olyan ügyekben is értelmezze a Chartát, ahol az uniós jog
hatásköre nem állapítható meg. A szakirodalom ezen a téren 3 csoportba osztja az Alapjogi
Charta alkalmazási körébe tartozó eseteket:
- uniós jog végrehajtását vagy annak érvényesülését biztosító tagállami aktus
- a Szerződésekben foglalt alapvető szabadságjogok tagállami korlátozásának az uniós
jog által megengedett esetei
- amikor a belső jogi szituáció és a tagállami aktus valamely egyéb kapcsolódási pontot
mutat az Unió jogrendjével.
FORDÍTOTT SOLANGE KONCEPCIÓ

Armin von Bogdandy és kollégái kidolgozták a fordított Solange koncepcióját, amelynek egyik
javaslata, hogy amikor az alapjogvédelmi kérdésekben az uniós jog hatásköre korlátozott, akkor
az uniós polgárság koncepciója lehet a kiindulópontja a tagállami jogsértésekkel szembeni
fellépésnek.
Az Alapjogi Charta egyes szakaszaival kapcsolatban az Európai Bíróság megállapította azok
horizontális közvetlen hatályát.
ALAPVETŐ JOGOK LÉNYEGES TARTALMA (ESSENCE OF FUNDAMENTAL

RIGHTS)
Az Európai Bíróság kidolgozta az alapvető jogok lényeges tartalma fogalmát, amely az
alapvető jogok jogszerű korlátozásának a határát jelöli ki.
A Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges
tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel,
korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben elengedhetetlen és
119
ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzések vagy mások jogainak és
szabadságainak védelmét szolgálja.
GROGAN ÜGY – A magzati élet védelme vs. szolgáltatásnyújtás szabadsága

A magzati élet védelmét szolgáló ír egyesület el kívánt tiltani egy diákszervezetet attól, hogy
az Egyesült Királyságban elérhető terhességmegszakításról tájékoztassa a diákokat
Írországban. Ebben a körben az ír alkotmányban szereplő magzati élet védelmével kapcsolatos
kitétel került szembe az akkor hatályos EK Szerződésben rögzített szolgáltatásnyújtás
szabadságával.
Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy a terhesség megszakítására irányuló orvosi
eljárás, amennyiben az adott ország jogával összhangban történik, a Szerződés értelmében
szolgáltatásnak minősül, ugyanakkor az ügy kapcsán nem állapította meg a Szerződésbe
ütközését, mert a tényállásra nem volt alkalmazható a szolgáltatásnyújtás szabadsága.
CARPENTER ÜGY – Szolgáltatás nyújtás szabadsága vs. családi élethez való jog
A szolgáltatásnyújtás szabadsága és a családi élethez való jog ez ügyben, mint egymást
támogató jogosultságok jelentek meg.
Carpenter asszony egy fülöp-szigeteki bevándorló volt, aki a vele szemben hozott kiutasítási
határozat ellen keresetet nyújtott be arra hivatkozással, hogy házastársának szolgáltatásnyújtás
szabadsága körében végzett tevékenységéhez nagyban hozzájárul azzal, hogy annak előző
házasságból született gyermekét neveli.
A Bíróság kifejtette, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát a családi élet tiszteletben tartásához
való alapvető jog összhangban úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, amennyiben
elutasítják szolgáltatást nyújtó személy harmadik állam állampolgárságával rendelkező
házastársának az állam területén való tartózkodását.
OMEGA ÜGY – Szolgáltatásnyújtás szabadsága vs. emberi méltóság

Az Omega ügyben a szolgáltatásnyújtás szabadsága került szembe az emberi méltóság német
alaptörvényben elismert értékével egy németországi Bonnban felszerelt, ún. öldöklős játék
kapcsán, melyet a rendészeti hatóság betiltott annak okán, hogy nem csak a lőfolyosón rögzített
célpontok, hanem az emberek mellényére szerelt érzékelők is célpontok voltak.
Az Európai Bíróság megerősítette azt a gyakorlatot, hogy az alapvető jogok érdekében a
gazdasági alapszabadságok korlátozására van lehetőség. Az Omega ügyben az Európai Bíróság
elsősorban közrendi kifogásra hivatkozva hozta meg az ítéletét, amelyet egy alapvető jog, a
német alkotmányban biztosított emberi méltóság támogatott.
VIKING ÜGY – Sztrájkjog vs. szerződéses gazdasági alapszabadságjogok

Egy finn jog alatt bejegyzett komphajón történő szállítással folgalkozó gazdasági társaság
(Viking), valamint annak a munkavállalóit tömörítő tengerész-szakszervezettel és a szállítási
120
ágazatban alkalmazott dolgozók szakszervezeteinek nemzetközi szövetségeivel folytatott vitája

állt az ügy középpontjában.
A Viking az egyik komphajóját észt lobogó alá kívánta átlajstromoztatni annak érdekében, hogy
költségei csökkenjenek és felvehesse a versenyt a konkurenciával. A szakszervezet azonban
mindennek megakadályozása érdekében sztrájkot irányzott elő. A Viking – Észtország uniós
csatlakozását követően - az egyesült királysági kereskedelmi bíróság előtt keresetet nyújtott be,
amely helyt adott a kérelmének, arra tekintettel hogy ez a kollektív fellépés és az azzal való
fenyegetés korlátozta a letelepedési szabadságot és a munkavállaók szabad mozgása és
szolgáltatásnyújtásának szabadságát, s jogellenesnek minősül.
Az Európai Bíróság ugyan megerősítette az ítéletet, de kifejtette, hogy a tagállami bizonyítás
terhe mellett a kollektív jogok gyakorlása is közérdeken alapuló kényszerítő ok lehet.
121
25. Közös kül- és biztonságpolitika az Európai Unióban

[EUJA: 431 – 449. o.]
KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA

A kezdeti nyugat-európai védelmi típusú együttműködés kurdarca után az Európai Politikai
Együttműködés (EPE) keretében kezdődött meg a külpolitikai kooperáció a tagállamok között,
majd a Maastrichti Szerződés második pilléreként jött létre a kormányközi alapon működő
közös kül- és biztonságpolitika (KKBP).
Az Amszterdami Szerződés a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) megteremtésével
hangsúlyosabbá teszi a védelempolitikai vonatkozásokat, végül pedig a Lisszaboni
Szerződéssel bevezetett reformoknak köszönhetően nyerte el a mai formáját.
A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA KIALAKULÁSA

A közös európai külpolitika megvalósításának előfeltétele egyfajta közös identitás, illetve a
közös érdekek és értékrend meghatározása, amely a közös külpolitikai hozzáállás
kialakításának az alapját képezheti.
Az integráció kibontakozásának kezdetén több elképzelés is született arra, hogy az államok
közötti integráció védelmi típusú együttműködésként is funkcionáljon, de ezek nem jártak
sikerrel.
• A Pleven-terv, amely szupranacionális együttműködést hozott volna létre a résztvevő
tagállamok között.
• A nemzetek felett álló európai hadsereg felállítását is magába foglaló Európai Védelmi
Közösség létrehozását célzó francia kezdeményezés is megbukott, így az integráció a
Római Szerződés aláírását követően, az Európai Gazdasági Közösség, valamint az
EUROATOM létrehozásával civil struktúrában fejlődött tovább.
• A Fouchet terv célja az volt, hogy az EGK mellett létrejöjjön a külpolitikát előtérbe
helyező entitás, de ez is kudarcba fulladt
• A Római Szerződésben nem tűzték ki célul a külpolitikai együttműködést.
• Luxemburgi Nyilatkozat a tagállamok közötti politikai együttműködés fokozásának
szükségességét hangsúlyozta, hogy az egész világ számára nyilvánvalóvá váljék, hogy
Európának van politikai célja. Ennek alapján bontakozott ki az Európai Politikai
Együttműködés (EPE)
• Az EPE kormányközi alapon megvalósuló külpolitikai koordináció lett, amelyben a
tagállamok külügyminiszterei évente 2 alkalommal, illetve a tagállamok
külügyminisztériumainak politikai igazgatói – Politikai Bizottság néven – negyedévente
találkoztak.
• Koppenhágai Nyilatkozat az Európai Identitásról – igyekezett feltérni a közös európai
identitás fundamentumait
122
A közös külpolitikai koordinációt az Alapszerződések szintjén az Egységes Európai Okmány

rögzítette első ízben. A Maastrichti Szerződés második pilléreként létrejött közös kül- és
biztonságpolitikának – amely az Amszterdami Szerződés kapcsán egészült ki a
védelempolitikával – az EPE keretében megvalósított külpolitikai konzultáció és
együttműködés jelentette a közvetlen előzményét és vetítette előre annak kormányközi jellegét.
A Lisszaboni Szerződés módosításakor a külpolitikai együttműködés kapcsán fontos célként
fogalmazódott meg a terület koherenciájának és egységességének fokozása.
A KÜLSŐ TEVÉKENYSÉG
Az Európai Unió külső tevékenységeire vonatkozó elveket a Lisszaboni Szerződés
egységesítette. Az EU külső tevékenységének 2 fő iránya van, amelyek egymást kiegészítik:
• közös kül- és biztonságpolitika – és ehhez kapcsolódóan, annak részeként a közös
biztonság- és védelempolitika, amely az EU külpolitikájának elsődleges színtere.
• Unió külső tevékenységeit érintő közös politikák – az uniós (szupranacionális)
döntéshozatal szabályai érvényesülnek, és ezek betagozódnak az EU további
szakpolitikái közé.
A Lisszaboni Szerződés megszűntette a korábbi 3 pilléres rendszert, s az egykori második pillér,
a KKBP eltérő szabályozása és önálló rezsimként történő funkcionálása megmaradt. A KKBP-
ra vonatkozó elkülönült működés legfontosabb vetülete – főszabályként – az egyhangú
döntéshozatalban, elkülönült jogforrási rendszerben, illetve az EU egyes intézményeinek
csekély szerepében ragadható meg. A KKBP-ben továbbra is a kormányközi megközelítés
uralkodik, a szupranacionális döntéshozatal nem érvényesül.
Míg a külpolitika a politikának az a területe, amelyik a nemzetközi környezettel, illetve más
külpolitikai szereplőkkel foglalkozik azzal a céllal, hogy a saját értékeit és céljait előmozdítsa,
addig a külkapcsolatok fogalma a nemzetközi aktorokkal történő kapcsolattartás eszközeire,
formáira vonatkozik.
AZ UNIÓ KÜLSŐ FELLÉPÉSÉT MEGHATÁROZÓ ELVEK [EUSz. 21. cikk (1) bekezdés]
Az EU nemzetközi szintű fellépése kapcsán irányadó elvek megegyeznek az EU létrehozására,
fejlődésére és bővítésére vonatkozó elvekkel. Az EU arra törekszik, hogy a külső tevékenysége
alapjául szolgáló elvek érvényesülését a világ többi részén is előbbre mozdítsa. Ezek az elvek:
• demokrácia
• jogállamiság
• emberi jogok
• alapvető szabadságjogok oszthatatlansága
• emberi méltóság tiszteletben tartása
• egyenlőség
• szolidaritás
• Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek
• nemzetközi jog tiszteletben tartása
Az EU külső tevékenységének céljai az EUSz. 21. cikk (2) bekezdése határozza meg.
123
KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA JELLEMZŐI

Az EU külpolitikája tágan értelmezve nem egyenlő a KKBP-vel, vagy az európai
külpolitika-alkotás általános irányvonalaival (foreign policy), illetve a tagállamok által
megvalósított külpolitikával, hanem egy, az ezek eredőjeként megvalósuló, összetett
rendszer.
Kormányközi alapon működés és a szupranacionális uniós rezsim között lényeges különbség a
döntéshozatal jellege. A KKBP területén az egyhangú döntéshozatal az irányadó
(kormányközi megközelítés), amely a külpolitikai döntéshozatal fórumain, így az Európai
Tanácsban és a Külügyek Tanácsában érvényesül.
Az intézmények szerepe rendkívül szűk, az Európai Bizottságnak is korlátozott szerepe van,
illetve az Európai Bíróság sem rendelkezik hatáskörrel a KKBP-t érintő jogforrások
tekintetében.
A külpolitikai döntések előkészítésében a Politikai és Biztonsági Bizottságnak van
meghatározó szerepe.
Az irányadó egyhangú döntéshozataltól két esetben lehetséges eltérés:
• konstruktív tartózkodás intézménye – valamely tagállam tartózkodása nem akadálya az
adott tanácsi határozat meghozatalának. Amennyiben egy tagállam tartózkodása esetén
formális nyilatkozatot tesz, nem köteles az adott határozatot alkalmazni és egyúttal
mentesül a költségektől is, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A tartózkodással
érintett határozatokat csak abban az esetben lehet elfogadni, ha a tartózkodó tagállamok
száma nem haladja meg a tagállamok létszámának 1/3-át, amely egyúttal az uniós
népesség 1/3-át is képviseli. A tagállami tartózkodás nem jelent elutasító szavazatot, így
az nem akadálya a határozat elfogadásának és ebben az esetben a döntés irányadó lesz
az adott tagállamra nézve is.
• minősített többséggel történő döntéshozatal – A Szerződés 4 esetben ad lehetőséget:
− amennyiben a Tanács az Európai Tanácsnak az EU stratégiai érdekét és
célkitűzéseit megállapító határozata alapján dönt
− amikor a Főképviselő javaslatára dönt a Tanács
− amikor a Tanács az EU valamely fellépését vagy álláspontját megállapító
határozat megvalósítására vonatkozó határozatot fogad el
− ha a Tanács a Főképviselő javaslatára különleges képviselőt nevez ki.
A minősített többségi döntéshozatal korlátját jelenti az eljárási vétó, amellyel
bármelyik tagállam megakadályozhatja a határozat meghozatalát, amennyiben egy
tagállam számára kulcsfontosságú, nemzeti okból ellenzi azt. Ebben az esetben a
Főképviselő az érintett tagállammal intenzív konzultációt folytat a megoldás
felkutatására. Ha ez nem jár sikerrel, a Tanács minősített többséggel kérheti, hogy az
ügyet terjesszék az Európai Tanács elé annak érdekében, hogy az egyhangúlag hozzon
határozatot az adott kérdésben.
A tagállamoknak a KKBP alapján egymással szemben is vannak kötelezettségeik
(működésüket nemzetközi szervezetek keretében összehangolják, tájékoztatják egymást),
valamint lojalitás is terheli őket az EU-val szemben.
124
A KKBP területén jogi aktusok elfogadása kizárt. Lehetőség van arra, hogy a tagállamok
befizetéséből létrehozott ún. induló alapból közvetlenül finanszírozzák a KKBP fellépéseket.
Az Európai Külügyi Szolgálat átvette az EK korábbi képviseletének irányítását és
gondoskodik az Európai Unió egységes diplomáciai megjelenítéséről.
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI – AZ EURÓPAI TANÁCS ESETÉBEN

A Lisszaboni Szerződés egységesülés irányába mutató eredménye, hogy már az állandó
elnökkel rendelkező Európai Tanács határozza meg az EU azon stratégiai érdekeit és
célkitűzéseit, amelyek a KKBP-re, valamint az EU külső tevékenységének egyéb
területeire vonatkoznak, és ezzel kijelöli a külpolitika főbb irányait. Az Európai Tanács
döntéseit egyhangúlag hozza meg a KKBP területén is.
Az Európai Tanács ilyen típusú határozatai az Unió egyes országokkal vagy térségekkel
fenntartott kapcsolataira vagy meghatározott tárgykörökre vonatkoznak.
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI – KÜLÜGYI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI

FŐKÉPVISELŐ
A Szerződésmódosítás bevezeti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
(Főképviselő) tisztségét, létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot, amelyet a Főképviselő
vezet, így az Európai Tanács mellett a Főképviselő az EU külpolitikai irányításának
legfontosabb szereplője.
A Főképviselő egyszemélyben 3 tisztséget lát el:
• Bizottság egyik alelnöke – részt vesz a Bizottság ülésein és a külkapcsolatokért,
valamint általában az Unió külső tevékenységeket (external relations) érintő területeiért
a testületen belül. Felelős a Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő feladatainak
ellátásáért az Unió külső tevékenysége területeinek összehangolásáért. Gyakorolja az
irányítást az Európai Külügyi Szolgálaton keresztül a Bizottság nemzetközi delegációi
felett. A Szerződés nyomán a delegációkat az EU diplomáciai képviseletének nevezzük.
• Külügyek Tanácsának elnöki pozíciója – javaslatokat tehet a külpolitikai kérdésekben
a Külügyek Tanácsának, amelynek egyúttal elnöke is, valamint jogosult összehívni a
rendkívüli üléseket
• felváltja az Amszterdami Szerződéssel létrehozott, korábban jóval korlátozottabb
hatáskörrel rendelkező kül- és biztonságpolitikai főképviselői pozíciót, amelyet
korábban a Tanács Főtitkárságával együtt egy személy látott el. Javaslatot tesz az EU
különleges képviselőinek kinevezésére, külső képviselet ellátása, politikai párbeszéd
folytatása harmadik államokkal.
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI – EURÓPAI KÜLÜGYI SZOLGÁLAT

LÉTREHOZÁSA
A Szerződésmódosítás bevezeti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
(Főképviselő) tisztségét, létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot, amely támogatja a
Főképviselőt feladatainak ellátásában.
125
A tagállamok diplomáciai szolgálataival együttműködésben tevékenykedik. Jelenlegi irányító:

Joseph Borell.
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI – JOGFORRÁSI RENDSZER TISZTÁZÁSA

ÉS DÖNTÉSHOZATAL
A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett újítások közé tartozik a minősített többséggel elfogadott
határozatok körének bővítési lehetősége is (passerelle klauzula), ha az EU állam – és
kormányfői egyhangúlag rendelkeznek erről.
Újítás még a KKBP eszközök osztályozásának pontosítása és egyszerűsítése, amely alapján
általános iránymutatásokat és határozatokat fogadnak el. Ezek felülvizsgálatára az Európai
Bíróságnak nincs hatásköre.
A KKBP eszközeit az EUSz. 25. cikke határozza meg:
• általános iránymutatásokat határoz meg,
• határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák
− az Unió által végrehajtandó fellépéseket
− az Unió által képviselendő álláspontokat
− az előbbeikben említett határozatok végrehajtásának szabályait
• erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában.
Az Európai Tanács elfogadhat a KKBP területén mind általános iránymutatásokat és
határozatokat, a Tanács rendszerint határozatok formájában valósítja meg a közös kül- és
biztonságpolitikát, illetve fogadja el a végrehajtáshoz szükséges aktusokat.
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI – KÖZÖS BIZTONSÁG – ÉS

VÉDELEMPOLITIKA
Jelentős változás a kölcsönös segítségnyújtási klauzula Szerződésbe iktatása, bármely
tagállam elleni fegyveres agresszió esetén. Ez alapján a tagállamok valamelyikének
területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam köteles minden rendelkezésre
álló segítséget és támogatást megadni. A kötelezettségvállalás nem érinti azon tagállamokat,
amelyek hagyományosan semleges státusszal rendelkeznek, illetve annak összhangban kell
lennie a NATO tagállamok vállalt kötelezettségeivel is.
A szolidaritási klauzula szerint a tagállamoknak minden rendelkezésre álló eszközzel
segíteniük kell azt a tagállamot, amelyet terrortámadás ér, illetve amely természeti vagy ember
okozta katasztrófa áldozatává válik.
Ezen felül az egyes tagállamok KBVP területén történő szorosabb együttműködésének további
lehetőségét is megteremtette a Lisszaboni Szerződés azzal, hogy magasabb követelményeket
kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok állandó strukturált együttműködést
(Permanent Structural Cooperation, PESCO) alakíthatnak ki egymás között olyan missziók
tekintetében, amelyek ilyen képességet feltételeznek.
A Lisszaboni Szerződés alapszerződési szintre emelte az Európai Védelmi Ügynökséget
(European Defense Agency), ezzel is hangsúlyozva a védelmiképesség-fejlesztési, kutatási,
beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség szerepét. 2004-ben kezdte meg
126
munkáját, amellyel előmozdítja a védelmi együttműködést tagállamok között és megvalósít

olyan kezdeményezéseket, amelyeknek célja a védelmi képességek fejlesztése.
KÖZÖS BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA (KBVP)

A közös biztonság- és védelempolitika általánosságban a KKBP operatív része. Kiterjed az
EU biztonságát érintő valamennyi kérdésre, beleértve a védelmi politika fokozatos
kialakítását, és végső soron a közös védelmet is.
A közös védelem a tagállamok hagyományos értelemben vett katonai eszközzel történő
védelmét jelenti, amely kialakulásának lehetőségét a KBVP – elviekben – megteremti,
ugyanakkor annak a politikai realitása ugyancsak kérdéses.
A VÉDELMI ÉS BIZTONSÁGPOLITIKAI DIMENZIÓ KIALAKULÁSA

A Maastrichti szerződésben megjelölve, az EU célja indentitásának nemzetközi szintű
megerősítése, különösen egy közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása útján, beleértve
végső soron egy közös védelmi politika kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezet.
Az EU második pilléreként létrejött KKBP védelmi dimenziójáért a Nyugat-európai Unió vált
felelőssé. 1955-ben jött létre azzal a céllal, hogy a tagállamok gazdasági, politikai és kulturális
együttműködését, valamint a közös védelmet elősegítse. Tevékenysége a védelmi kérdésekre
szűkült és tovább vesztett jelentőségéből a NATO létrejöttével.
Céljai petersbergi feladatokként vonultak be a köztudatba:
• humanitárius és mentési feladatok
• konfliktusmegelőzési és békefenntartási feladatok
• harcoló alakulatok válságkezelési feladatai, ideértve a béketeremtést
• közös leszerelési műveletek
• katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatok
• a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveletek
KÖZÖS BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA KATONAI ASPEKTUSAI

A gyorsreagálású katonai képességek felállítására vonatkozóan (European Rapid Reaction
Force) alapján a tagállamok legkésőbb 2003 végére vállalták, hogy képesek lesznek teljes
hadtest szintű (50-60 ezer fő) erő telepítésére 60 napon belül oly módon, hogy az rendelkezzen
az önálló művelethez szükséges valamennyi képességgel és a művelet legalább 1 évig
fenntartható legyen. A hadtest első missziója a macedóniai Concordia művelet volt 2003-ban,
amelynek során az EU békefenntartási tevékenysége eredményesnek bizonyult.
A katonai komponens további fontos eleme az ún. harccsoportok kialakítása volt, amely
gyorsan telepíthető kisebb alakulatok. A harccsoportos műveletek esetében a Tanács
határozatától számított, legkésőbb 10 napin belül meg kell történnie a telepítésnek.
127
KÖZÖS BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA CIVIL KOMPONENSE

2000. júniusi feirai Európai Tanács-ülésre beterjesztett tanácsi javaslatok értelmében az EU
polgári válságkezelésének a következő céljai vannak:
• válságok kitörésének és eszkalációjának megelőzése
• átmeneti időszakokban a béke és biztonság konszolidálása
• petersbergi feladatok keretében megvalósuló válságkezelés katonai és polgári
aspektusainak összehangolása
A polgári válságkezelési missziók számára a prioritások:
− rendőri missziók, beleértve a helyi rendőrség támogatására irányuló műveletet,
− a jogállamiság megerősítését célzó missziók (bírák, ügyészek képzése béketámogató
műveletekben való részvételre)
− polgári közigazgatás megerősítése
− polgári védelem a válságkezelési műveletek keretében
128
26. A Szabadság, biztonság és jog érvényesülésének térsége.

[EUJA: 407 – 429. o.]
BEVEZETŐ
Kezdetekben az európai integráció egy gazdasági alapú együttműködés kialakítását
szorgalmazta a tagállamok között, amelyet a belső piac létrehozásával kívánt elérni.
Mivel a bel- és igazságügyi kérdések természetükből fakadóan erősen érintették a tagállamok
szuverenitását, a szabályozás az évek során – szakpolitikától függően – a kormányközi és az
uniós szintű szabályozás között változott. Végül a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően, a
pilléres szerkezet megszűnésével az SZBJT-t érintő valamennyi szakpolitika megosztott,
szupranacionális hatáskörbe került.
KEZDETEK A KÖZÖSSÉG KERETEIN BELÜL

Az EGK Szerződés nem rendelkezett a tagállamok között felmerülő bel- és igazságügyi
kérdésekről, így a tagállamok nemzetközi, regionális együttműködés formájában, többek között
az Európa Tanács keretei között, illetve bilaterális megállapodások útján működtek együtt
ezekben a kérdésekben.
A tagállamok 1976-ban létrehozták a belügyminiszterekből álló TREVI- csoportot, amely
fórumot biztosított a bel- és igazságügyi kérdések egyeztetésére, információ- és
tapasztalatcserére, valamint a közös stratégia kidolgozására a határokat átívelő bűnözés és
terrorizmus elleni hatékony fellépés érdekében.
1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmány célul tűzte ki a belső határok nélküli közös
piac megteremtését 1992-re. A belső határok nélküli közös piac az áruk, a személyek, a
szolgáltatások és a tőke szabad mozgását biztosítja. A tagállamok ennek érdekében ad hoc
munkacsoportokat hoztak létre, amelyek kormányközi szinten működtek.
A szakértői csoportok döntései kormányközi jellegükből fakadóan egyezmények, határozatok,
következtetések és ajánlások formájában kerültek elfogadásra. Ilyen volt pl. a Bevándorlással
foglalkozó munkacsoport munkájának eredménye, az 1990. évi Dublini Egyezmény, a
menekültügyi kérelmek elbírálására vonatkozó illetékes tagállamok meghatározásáról, mely
később rendeleti formában került át az uniós jogba.
MAASTRICHTI SZERZŐDÉS
Megteremtette a 3 pilléres épülő Európai Uniót, melynek harmadik pillére kiterjedt az SZBJT
területére is, azonban a szupranacionális szabályozásáról ekkor még nem beszélhettünk, hiszen
ekkor még kormányközi szinten, alapvetően egyhangú döntéshozatallal rendezték.
TÁRGYI HATÁLY: Az Európai Unió harmadik pillérében került elhelyezésre a bel- és
igazságügyi együttműködés, melynek keretében összesen 9 terület került felsorolásra:
• menekültügyi politika
• tagállamok külső határai átlépésének ellenőrzése
• bevándorlás-politika
129
• harmadik országok állampolgáraival kapcsolatos politika

• kábítószer-függőség elleni harc
• nemzetközi szinten elkövetett csalások elleni küzdelem
• igazságügyi együttműködés polgári ügyekben
• igazságügyi együttműködés büntető ügyekben
• vámügyi együttműködés és rendőrségi együttműködés a terrorizmus, a kábítószer és a
szervezett bűnözés elleni harc területén
INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS DÖNTÉSHOZATALI MECHANIZMUS: A harmadik pillérbe tartozó

területek szabályozása terén az Európai Bizottság és a tagállamok jogalkotási javaslatot
terjeszthettek a Tanács elé. Azonban a Bizottság jogalkotás-kezdeményezési jogköre
korlátozott volt a tagállamokéhoz képest, mivel a vámügyi együttműködésre és a rendőrségi
együttműködésre vonatkozóan csak a tagállamok terjeszthettek be javaslatot. A Tanácsban a
tagállamok bel- és igazságügyi miniszterei döntéseiket egyhangúlag hozták meg. A
Bizottságnak tájékoztatási kötelezettsége volt az Európai Parlament irányába a bel-és
igazságügyi együttműködés terén történt fejleményekről, döntésekről, azonban a Parlamentnek
jogalkotási hatásköre nem volt, csak kérdést intézhetett vagy ajánlást tehetett a Tanácsnak. Az
Európai Bíróság joghatósága is korlátozott volt e területeken.
SZABÁLYOZÁSI ESZKÖZÖK: Olyan jogi eszközöket hozott létre, amelyek természetüket

tekintve az uniós jogi aktusok és klasszikus kormányközi együttműködés jogi eszközei között
helyezkedtek el:
− közös álláspont – definíciók és eljárások meghatározását és összehangolását célozta
− együttes fellépés – uniós célkitűzések hatékonyabb valósulását szolgálta
− egyezmény – nemzetközi jog klasszikus szabályozási eszköze
AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS
A leglényegesebb változás, hogy az Unió célkitűzései közé emelte a szabadságon, biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását. Az így végrehajtott alapító-szerződés
módosítás 3 jelentős változása:
- harmadik pillérbe tartozó területek jelentős részét közösségi szintre, az első pillérbe
emelte
- fokozta a harmadik pillérben maradó területeken folyó együttműködés hatékonyságát
- Schengeni acquis-t is beemelte az EU kereteibe
TÁRGYI HATÁLY: A szupranacionális alapon működő első pillérbe került a vízumpolitika, a
külső határellenőrzés, menekültügyi politika, bevándorlási politika, személyek szabad
mozgásához kötődő egyéb politikák szabályozása, valamint az igazságügyi együttműködésre
vonatkozó rendelkezések a polgári ügyekben.
A megtisztított harmadik pillérben maradt területeket a „rendőrségi és igazságügyi
együttműködés büntetőügyekben” cím alá helyezték, továbbra is kormányközi szinten
szabályozva. Az együttműködés szorosabbá fűzése érdekében új intézményeket hoztak létre,
130
Pl. Európai Rendőrségi Hivatal, Európai Egészségügyi Hálózat, Európai Unió Igazságügyi
Együttműködési Egysége (EUROJUST).
INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS DÖNTÉSHOZATALI MECHANIZMUS: A harmadik pillérben maradt

területeket érintően a Tanács főszabály szerint egyhangúsággal döntött, azonban bizonyos
döntéseket minősített többséggel is meghozhatott.
SZABÁLYOZÁSI ESZKÖZÖK: Az E terület szabályozását érintő eszközök típusa és természete is

megváltozott. A Tanács továbbra is közös álláspontot fogadott el arra vonatkozóan, hogy az
Unió miként közelítsen meg egyes harmadik pillérbe tartozó kérdéseket. A Tanács által hozott
kerethatározatok hasonlóan az első pillérben elfogadható irányelvekhez, hiszen azok csak az
elérendő célokat határozták meg. A kerethatározatnak nincs közvetlen hatálya, de a Bíróság a
Pupino ügyben gyakorlatilag azok közvetett hatályát mondták ki, arra kötelezve a tagállami
bíróságokat, hogy a nemzeti jogot e kerethatározatok céljaira tekintettel értelmezzék. A Bíróság
ezzel felpuhította az első és harmadik pillér közötti határokat. A Tanács határozatot fogadhatott
el minden olyan esetben, ami az előző két szabályozási eszköz hatáskörén kívül esett. A Tanács
elfogadhatott egyezményeket is, amelynek hatálybalépéséhez a tagállamok 2/3-os támogatására
volt szükség. További vívmánya, hogy megerősítette az együttműködés jogalapját, amelyet
3 feltétel esetén lehet alapítani:
• az alapító szerződés céljait kell előmozdítani
• annak az Unió intézményrendszerén belül kell megvalósulnia
• nyitottnak kell lennie arra, hogy a későbbiekben más tagállamok is csatlakozhassanak
A megerősített együttműködés egyfajta ultima ratio jellegű volt, tehát csak akkor lehetett
igénybe venni, ha nem sikerült megállapodásra jutni valamely szerződéses cél közös,
valamennyi tagállam részvételén alapuló megvalósításáról. Pl.: a schengeni vívmányokat
megerősített együttműködés keretében, a Szerződéshez fűzött jegyzőkönyvvel illesztette az Unió
jogába az Amszterdami Szerződés.
SZBJT – A LISSZABONI SZERZŐDÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSE [EUSz. 3. cikk]

A Lisszaboni Szerződés megszűntette az Unió pilléres szerkezetét és ezzel a korábbi két pillérbe
tartozó területeket is közösségi szintre emelte. Az EUSz. 3. cikke tényként jelöli meg, hogy az
Európai Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térséget kínál polgárai számára.
Szabadság térsége: egyrészről a személyek belső határokon ellenőrzés nélküli mozgásán túl a
menekültügyet, a bevándorláspolitikát, másrészről a külső határok ellenőrzése terén a
tagállamok közötti szolidaritáson alapuló közös politika kialakítását kell érteni.
Biztonság térsége: magas szintű biztonság nyújtása, bűncselekmények, a rasszizmus és az
idegengyűlölet megelőzése és leküzdésére irányuló intézkedésekkel.
Jog térsége: a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésével kívánja
megkönnyíteni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
131
TÁRGYI HATÁLY: A határok ellenőrzésével, a menekültügyekkel, a bevándorlással kapcsolatos

politikák, az igazságügyi együttműködés polgári és büntetőügyekben, valamint a rendőrségi
együttműködés. Ezek az Unió megosztott hatáskörébe tartoznak, melynek következtében mind
a tagállamok, mind pedig az Unió elfogadhat kötelező jogi aktusokat e területen.
INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS DÖNTÉSHOZATALI MECHANIZMUS: A pilléres rendszer

megszüntetésével a fő jogalkotási forma a rendes jogalkotási eljárás lett. Az Európai Tanács
jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat határoz
meg e területen. Ezen iránymutatások mentén készíti elő a Bizottság a jogalkotási javaslatokat,
amelyekről a Tanács és a Parlament rendes jogalkotási eljárás keretében hozza meg ide tartozó
szakpolitikákat érintő döntéseit.
A jogalkotási aktusok főszabály szerint a Bizottság javaslata alapján kerülnek elfogadásra,
mindazonáltal a tagállamok 1/4 – ének kezdeményezése alapján is el lehet fogadni jogalkotási
aktusokat. Emellett az európai polgári kezdeményezés keretében legalább 1 millió uniós polgár
is kezdeményezheti az e területre tartozó kérdések körében, hogy a Bizottság terjesszen elő
megfelelő javaslatot.
Számos új intézmény, valamint ügynökség nyújt jogalapot, amelyek segítik az SZBJT hatékony
működését:
− Európai Határőrizeti Ügynökség (FRONTEX)
− Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)
SZABÁLYOZÁSI ESZKÖZÖK: Egységes, minden területre irányadó szabályozási eszközök:

- rendelet
- irányelv
- határozat
- vélemény
- ajánlás
A korábbi pilléres szerkezet szerint elfogadott, vagyis a harmadik pillérbe tartozó területek
kapcsán létrehozott jogalkotási aktusok a Lisszaboni Szerződés által hozott változások ellenére,
továbbra is hatályosan maradtak, azonban ilyen aktusok újonnan történő elfogadására már nincs
lehetőség.
OPT-OUT KLAUZULA: A rendelkezéseket illetően Dánia és Írország helyzetére külön

jegyzőkönyvek készültek, ugyanis ezen tagállamok úgy döntöttek, hogy eredendően
kimaradnak az SZBJT-re vonatkozó uniós jogi rezsimből (ún. kimaradási, vagy opt-out
klauzula), azonban eltérő módon és feltételekkel.
- Dánia részese a Schengeni Megállapodásnak, mint nemzetközi egyezménynek, de
annak I. pillérbe emelésekor kikötötte, hogy nem vesz részt a Közösség vízumra,
menekült- és bevándorláspolitikára, valamint az együttműködésre vonatkozó
szabályainak elfogadásában és végrehajtásában, hanem azok továbbra is nemzetközi
jogi alapon kötelezik csak.
132
- Írország (és korábban az Egyesült Királyság) egyáltalán nem részese a schengeni

acquis-nek, de fenntartotta magának annak lehetőségét, hogy ha valamely kérdést érintő
intézkedés meghozatalában részt kíván venni, akkor ezen szándékát jelezheti a
Tanácsnak és ez esetben az elfogadásra kerülő szabályok Írországra nézve kötelező lesz.
SZABADSÁGON ALAPULÓ TÉRSÉG

A szabadság térsége elsősorban az uniós acquis részévé vált schengeni rendszer
következményeként előállt határőrizettel, személyek szabad mozgásával, bevándorlással és
menekültüggyel kapcsolatos közös tevékenységeket érinti. Célja, hogy a belső határok
átlépésekor állampolgárságtól függetlenül mentesüljenek a személyek a mindennemű
ellenőrzés alól és megvalósuljon a külső határok hatékony védelme egy integrált
határőrizeti rendszer fokozatos bevezetése útján.
A 19. jegyzőkönyv megerősíti, hogy a schengeni vívmányokat az Európai Unió szerződéses
keretei közé az Amszterdami Szerződés emelte, s valamennyi tagállamra vonatkoznak.
Schengen I. megállapodás (1985): Franciaország, Németország, Hollandia,

Belgium, Luxemburg. Célja: fokozatosan fizikailag is lebontsák egymás
között a határokat és kölcsönösen eltöröljék a határellenőrzéseket.
Schengen II. (1990): az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a
közös határátkelőkön és közös vízumpolitikát vezettek be. Ma már szinte
valamennyi tagállam részese, Magyarország 2007. dec. 21-én csatlakozott.
Kivétel: Egyesült Királyság, Írország, Ciprus. (Norvégia, Dánia, Izland viszont
részt vesznek nemzetközi alapon). A schengeni térség tehát jelenleg összesen
26 államból (ebből 22 EU tagállam) áll.
Az egyezmények vívmánya a SIS (Schengen Information System), azaz
Schengeni Információs Rendszer, amely egy központi egységen keresztül köti
össze a résztvevő államokat.
Az Unió 3 célt nevesít a határellenőrzési szakpolitikában:

• biztosítani, hogy a személyek állampolgárságukra való tekintet nélkül mentesüljenek
mindenfajta ellenőrzés alól a belső határok átlépésekor
• Unió külső határain biztosítsa a személyek ellenőrzésének és határátlépésének
eredményes felülvizsgálatát
• külső határokra vonatkozó integrált határigazgatási rendszert vezessen be
A megugró kockázatok kezelése érdekében lehetőség van a belső határellenőrzések ideiglenes
visszaállítására is. Pl. 2020-2021 Covid-19 világjárvány
KÖZÖS MENEKÜLTPOLITIKA
Az 1951. évi Genfi Egyezmény szerint menekültnek minősül, aki faji, vallási okok, nemzeti
hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai
meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti
országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való vélelmében nem kívánja
133
annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és
korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem
tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni. A menekültpolitika célja
nemzetközi védelmet nyújtani a menekültként elismert személyek számára.
Vannak olyan személyek is, akik nem tartoznak a Genfi Egyezmény által meghatározott
menekült-fogalomba, de egyéb okból kifolyólag, pl. fegyveres konfliktusok vagy
polgárháborús helyzet miatt nemzetközi védelemre szorulnak. Az ő védelmüket a kiegészítő
ideiglenes védelem nyújtását biztosító jogállás garantálja.
Az uniós menekültpolitika értelmében az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes
védelmet biztosító jogintézményének a célja, hogy a nemzetközi védelmet igénylő harmadik
országbeli állampolgárok számára megfelelő védelmet nyújtson és biztosítsa a visszaküldés
tilalma elvének tiszteletben tartását (non-refoulment). Ennek célja, hogy megvédje a
menekülteket a befogadó ország bármely olyan intézkedésétől, amely olyan ország területére
küldené őket vissza, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve van.
DUBLIN III. RENDELET [604/2013/EU RENDELET]

Meghatározza, hogy mely esetekben mely tagállam felelős a menekültügyi eljárások lefolytatásáért annak
érdekében, hogy megakadályozza a forum shoppingot, azaz, hogy a menekültek országról-országra járva
próbálkozzanak a kérelem elbírálásával. A menekültügyi eljárás lefolytatására elsősorban az az állam köteles,
amelynek területén a menedékkérő elsőként belépett.
PARLAMENT ÉS TANÁCS IRÁNYELVE A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓAN

[2013/32/EU IRÁNYELV]
Biztosítja, hogy a menekültügyi eljárás lefolytatása alapvetően azonos módon történjen meg bármely tagállamban.
KVALIFIKÁCIÓS IRÁNYELV [2011/95/ EU IRÁNYELV]

Szabályozza a menekültstátuszra és a kiegészítő védelemre jogosult személyek jogállásával kapcsolatos egyes
kérdéseket. Biztosítja, hogy az érintett személyek számára azonos jogosultságok kerüljenek biztosításra
valamennyi tagállamban.
VISSZATÉRÉSI IRÁNYELV [2008/115/EK IRÁNYELV]

A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak az Európai Unió területéről történő eltávolításával
kapcsolatos szabályokat rendezi.
KÖZÖS BEVÁNDORLÁSPOLITIKA
A közös menekültpolitika és a közös bevándorláspolitika közötti legfőbb különbség:
- menekültpolitika – harmadik országból származó személy azért kíván belépni az Unió
területére, hogy nemzetközi védelmet igényeljen.
- bevándorláspolitika – harmadik országból származó személy az előbbitől eltérő céllal
érkezik. Pl. munkavállalás
A közös bevándorláspolitika kapcsán 3 cél megvalósítását tűzte ki az Unió:
• a migrációs hullám hatékony kezelése
• méltányos bánásmód biztosítása azok számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely
tagállamban
• illegális bevándorlás és emberkereskedelem megelőzése és ezek elleni megerősített
küzdelem.
134
Ennek keretében az Unió szabályozza a beutazás és tartózkodás feltételeit, valamint a hosszú

távú tartózkodásra jogosító vízumok és engedélyek tagállamok által történő kiadását.
A schengeni rendszer vívmánya: aki egyszer belépett valamely részes tagállam vagy
harmadik ország területére, az szabadon mozoghat. Ezért a részes államok közös érdeke a
vízumkiadás feltételeire vonatkozó egységes szabályozás kialakítása. Erre irányadó jogforrás a
Vízumkódex, valamint a VIS (vízuminformációs rendszer felállításáról szóló) rendelet.
BIZTONSÁG TÉRSÉGE [EUMSz. 82-88. cikk]

Célja a bűncselekmények, a rasszista és idegengyűlölő cselekmények megelőzése és
leküzdése, valamint az ezekre irányuló illetékes tagállami szervek együttműködésének
előmozdítása.
A biztonság térségének együttműködése 2 területre osztható:
• igazságügyi együttműködés büntetőügyekben – Az EUMSz. nem határozza meg
pontosan, mit tekint büntetőügynek, így azt tágan kell értelmezni. Ügyészségek és
bíróságok működnek együtt, ahol az egyik tagállam a másik tagállam hasonló hatósága
számára végez bűnügyi jogsegélyt.
• rendőrségi együttműködés – sokkal inkább bűnüldözési jogsegély.
IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS [EUMSz. 82. cikk]

A tagállamok egyrészről kölcsönösen elismerik az egyes tagállamok bírósági ítéleteit,
valamint határozatait, másrészről törvényeik, rendeleteik és közigazgatási rendelkezéseik
közelítéséről is rendelkeznek. Abban az esetben, ha valamely cselekmény több állam
joghatósága alá esik, az Unió e téren rendezi a tagállamok közötti joghatósági kérdéseket.
Az Európai Parlament és a Tanács az együttműködés elősegítése érdekében intézkedéseket
fogad el rendes jogalkotási eljárás keretében e területen, amelynek célja, hogy megkönnyítse
a tagállamok határon átívelő együttműködését a büntetőeljárások lefolytatásában és az így
hozott határozatok végrehajtása terén is.
Az Unió szabályozási minimumokat állapít meg a bizonyítékok kölcsönös elfogadhatósága, a
személyek jogai, valamint az áldozatokra vonatkozóan. A tagállamok ettől eltérő, magasabb
szintű védelmet biztosító intézkedéseket azonban bármikor bevezethetnek. A rendkívül súlyos
bűncselekményekre az Európai Parlament és Tanács szabályozási minimumokat állapíthat meg
a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek kapcsán, ide tartozik Pl.:
- terrorizmus
- emberkereskedelem
- nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása
- kábítószer-kereskedelem
Főszabály szerint rendes jogalkotási eljárás keretében születnek meg a döntések, mégis vannak
olyan fontos kérdések, ahol a döntéshozatal kormányközi jellegű, vagyis egyhangúság van
előírva. Pl. Európai Ügyészség felállításához hiányzott az egyhangúság ezért megerősített
együttműködés keretében döntöttek az Európai Ügyészi Hivatal felállításáról.
135
Az európai elfogatóparancs a tagállamok közötti korábbi kiadatási eljárásokat váltotta fel 2004-
től. A kölcsönös bizalom elvére, a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére és a közös
emberi jogi szabályokra épül, s erőteljesen leszűkíti az átadás megtagadásának okait.
- nem teszi lehetővé a kettős büntethetőség vizsgálatát
- teljesen kiiktatta a nemzeti minisztériumok szerepét a kiadatásban
- gyakorlatilag a tagállami igazságügyi szervek együttműködésének tekinthető
- megkeresett tagállam köteles letartóztatni vagy átadni a kért személyt
- átadás feltétele, hogy az érintettre legalább 4 hó letöltendő szabadságvesztést szabtak
ki, vagy legalább 1 év szabadságvesztéssel sújtható bűncselekménnyel gyanúsítható.
Az EUROJUST egyszerre segíti elő a nyomozati tevékenységek, valamint a büntetőeljárások hatékony

lebonyolítását azáltal, hogy előmozdítja a tagállami hatóságok közötti koordinációt és információcserét.
Az ECRIS rendszer (Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer) lehetővé teszi tagállami ügyészek és
bíróságok számára, hogy ne csak a saját tagállami nyilvántartásukra tekintettek állítsák össze a vádiratokat és
hozzák meg ítéleteiket.
RENDŐRSÉGI EGYÜTTMŰKÖDÉS
Arra szolgál, hogy a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósága, köztük a
tagállamok rendőrségei, vámhatóságai és a bűncselekmények felderítésére szakosodott egyéb
bűnüldöző szolgálatai, rendőrségi együttműködést alakítsanak ki. Ehhez hatékony
információcsere szükséges.
SIS rendszer – kormányközi adatbázisnak minősülő Schengeni Információs Rendszer. Segítségével az érintett
szervek informálódhatnak a körözött személyekről és tárgyakról.
SIRENE irodák – SIS rendszer működtetéséért felelnek, koordinálják az információcserét.
EUROPOL (Európai Rendőrségi Hivatal) – tevékenysége a korábbi TREVI csoport tevékenységét fedi le. A
határon átnyúló bűnözés jellemző formáival veszi fel a harcot. Az információgyűjtésen és az adatcserén túl
segítséget nyújt a nyomozóhatóságoknak akár azzal is, hogy más tagállami szerveket kér fel bizonyos nyomozati
cselekmények elvégzésére.
CEPOL (Európai Rendőrakadémia) – budapesti székhelyű, amely képzési programokat és csereprogramokat
indíthat.
JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK TÉRSÉGE

A polgári és kereskedelmi ügyekben való együttműködésre vonatkozó szabályok azt jelentik,
hogy az Unió csak a határokon átnyúló polgári ügyekben hozhat intézkedést, vagyis az
Uniónak nem célja a tagállamok polgári eljárásrendjének egységesítése, csak az
együttműködés összehangolása.
A Tanács és a Parlament rendes jogalkotási eljárással hoz intézkedést arra nézve, hogy a
tagállamok bíróságai és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatait kölcsönösen elismerjék
és végrehajtsák. De itt is vannak olyan területek, amelyekhez a Tanács egyhangú döntése
szükséges. Pl. családjogi kérdések.
136
27. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere. Út Magyarország uniós

tagságához. A Csatlakozási Szerződés
[EUJA: 60 – 83. o.]
ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT
Az Európai Gazdasági Közösség (valamint az ESZAK és az EUROATOM), majd az Európai
Unió tagsága a következőképp változott.
1985. január 1. Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg
(alapító államok)
1973 Egyesült Királyság, Dánia, Írország
1981 Görögország
1986 Spanyolország, Portugália
1995 Ausztria, Finnország, Svédország
Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia (visegrádi négyek)
2004 Észtország, Lettország, Litvánia (balti államok)
Ciprus, Málta, Szlovénia
2007 Bulgária, Románia
2013 Horvátország
2020 Egyesült Királyság kilépése (Brexit)
ELSŐ BŐVÍTÉSI KÖR (1973)

Az első bővítési körben az Európai Közösségek 4 tagjelölt országgal kötöttek csatlakozási
szerződést:
1) Egyesült Királyság
2) Írország
3) Dánia
4) Norvégia
A csatlakozási szerződés megkötését valamennyi országban népszavazás követte, Norvégiában
azonban elutasításra került a megállapodás, így 3 új tagállam csatlakozásával az Európai
Közösségek 9 tagállamra bővültek.
Az első bővítési körben csatlakoztak azok az államok, amelyek gyakran különutas
megoldásokat választanak, kioptálnak bizonyos integrációs lépéseket. Pl. euró bevezetése,
schengeni övezethez csatlakozás.
MÁSODIK BŐVÍTÉSI KÖR (1981)

Görögországban a II. világháborút követően instabil volt a politikai helyzet. Az Európai
Bizottság országjelentése Görögországot a tagságra éretlennek ítélte, de a tagállamok politikai
akaratából mégis sor kerülhetett a bővítésre. Görögország felvételével 1981-ben az Európai
Közösségek létszáma 10 tagállamra bővült.
137
HARMADIK BŐVÍTÉS (1986)

Portugália és Spanyolország is benyújtotta csatlakozási kérelmét már 1977-ben, de az
országok nagyobb mérete és a mezőgazdasági termeléssel és halászattal összefüggő problémák
megoldása hosszabb időt emésztett fel, ezért csak 1986-ban bővült ki az Európai Közösségek
taglétszáma 12 főre.
Franciaországban és Németországban ismét megérett a politikai akarat az európai integráció
elmélyítésére. A Bizottság Lord Cockfield irányításával 1985-ben adta ki a belső piaci fehér
könyvet, amely nem csak 300 közösségi jogi aktus elfogadását irányozta elő piaci szabadságok
érvényesülését korlátozó fizikai, technikai és fiskális akadályok lebontására.
Delors irányítása alatt 2 lépésben valósult meg a közösségi költségvetés konszolidációja
(Delord I. és II. csomag). Delors elérte, hogy a tagállamok egy saját forrás megteremtéséhez
járuljanak hozzá a bruttó hazai termék (GNI) arányában, intézményközi megállapodásokkal
békítette ki az intézményeket, miközben elérte a mezőgazdasági kiadások csökkentését és a
regionális politikai kiadásoknak a legrászorultabb régiókra való koncentrálását. A Delors
csomagokkal helyreállt a közösségi feladatok finanszírozhatósága, javult a Közösség
hatékonysága.
NEGYEDIK BŐVÍTÉSI KÖR (1995)

Az Európai Unió következő bővítési köre:
1) Ausztria
2) Finnország
3) Svédország
A csatlakozási tárgyalások 1993-tól folytak és a három ország 1995. január 1-jétől vált az
Európai Unió tagjává.
ÖTÖDIK BŐVÍTÉSI KÖR – MAGYARORSZÁG ÉS A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI

ORSZÁGOK (2004)
Kereskedelmi megállapodás hiányában az Európai Gazdasági Közösség a KGST tagországait
ún. állami kereskedelmű országokként kezelte, amely a Közösség kereskedelmi
kapcsolatrendszerében a legkedvezőtlenebb kereskedelmi partneri kategóriákat jelentette.
TÁRSULÁS IDŐSZAKA
Az Európai Tanács 1990. dublini ülésén merült fel először a társulási intézmény felajánlása a
közép-kelet-európai országok számára. 1990. decemberében csak az alábbi államokkal indultak
meg a tárgyalások a társulásról:
1) Cseh Köztársaság
2) Szlovák Köztársaság
3) Lengyelország
4) Magyarország
138
A három országgal 1991. decemberében került sor a társulási megállapodások alírására. A

társulási szerződés komplex kereskedelmi, jogharmonizációs és politikai tartalmukra tekintettel
„Európai Megállapodásoknak” nevezték. Magyarország a megállapodásban rögzítette arra
irányuló határozott szándékát, hogy végső célja az Európai Közösség teljes jogú tagjává válni.
A társulási megállapodások az alábbi célokat tartalmazták:
• ipari termékek szabad kereskedelmének folyamatos megvalósítása aszimmetrikus
kölcsönösséggel
• mezőgazdasági termékek esetében kölcsönös kedvezmények nyújtása
• versenyszabályok, vámjogi előírások közelítése
• munkaerő, szolgáltatások és tőke szabad áramlásának fokozatos liberalizálása
• együttműködés elmélyítése olyan területeken, mint pl. a közlekedés, környezetvédelem,
transz-európai hálózatok, kutatás, oktatás, kultúra
• szorosabb politikai párbeszéd kialakítása
• jogharmonizációs kötelezettségvállalás
A társulási viszony működtetésére az Európai Megállapodások önálló intézményrendszert
hoztak létre, valamennyi társult ország esetében. A Társulási Tanácsok az Európai Unió
Miniszteri Tanácsa és az Európai Bizottság tagjaiból, illetve a társult országok kormányainak
tagjaiból álltak és a társulási megállapodások legfőbb döntéshozó szerveiként működtek. Az
Európai Megállapodások ún. evolúciós klauzulája alapján a Társulási Tanácsok döntése útján
nyílt lehetőség a megállapodások továbbfejlesztésére.
A Csatlakozási Szerződés 2004. május 1-jén lépett hatályba, így Magyarország és a csatlakozó
társai ettől a naptóé az unió teljes jogú tagjai.
AZ EURÓPAI UNIÓ FELKÉSZÜLÉSE A CSATLAKOZÁSRA – TAGSÁGI

FELTÉTELEK
A Római Szerződés a csatlakozás egyetlen feltételeként előírta, hogy kizárólag az európai
államok kérhetik a felvételüket az Európai Gazdasági Közösségbe. Az Amszterdami Szerződés
rendelkezései szerint a csatlakozni kívánó államnak működő demokráciának kell lennie, amely
tiszteletben tartja az emberi jogokat és a jogállam érvényesülését.
A Tanács 1993 júniusában tartott ülésén megfogalmazta a csatlakozás konkrét feltételeit, az
ún. koppenhágai kritériumokat:
megszilárdult jogállam és parlamenti demokrácia
Politikai kritériumok
(biztosítják az emberi jogok érvényesülését és a kisebbségi jogainak védelmét)
működő piacgazdaság és konvergencia feltételek vállalása
Gazdasági kritériumok
(képes elviselni a belső piaci verseny nyomását)
nemzeti jogharmonizáció, közösségi vívmányok átvétele és alkalmazása
Jogi kritériumok (beleértve a politikai, gazdasági és monetáris unió céljait is. E kötelezettségekkel
kapcsolatban útmutatást a fehér könyv adott)
maga az EU is kész legyen újabb tagok felvételére anélkül, hogy az integráció
lendülete csorbát szenvedne. Mindez intézményi reformok végrehajtását követelte
Unióban rejlő feltételek
meg az EU-tól, hogy képes legyen befogadni a csatlakozásra váró új tagállamokat
is.
139
A koppenhágai kritériumok egyfelől jelezték az Európai Unió nyitottságát a tagság bővítésére,

másfelől azonban kellően rugalmasak voltak ahhoz, hogy az egyes közép- és kelet-európai
államok eltérően ítéljék meg a csatlakozásuk várható menetrendjét.
Az új tagországok felvételére vonatkozó eljárás szabályait a Maastrichti Szerződés vezette be.
Az Európai Unióról szóló Szerződés jelenleg hatályos 49. cikke alapján a csatlakozás
menete a következő:
„Bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2.
cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. A kérelemről értesíteni kell
az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A kérelmező államnak a kérelmet a
Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai
Parlament tagjainak többségével elfogadott egyetértését követően arról egyhangúlag határoz.
Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni.
A felvétel feltételeit és az Unió alapját képező szerződéseknek a felvétel miatt szükségessé váló
kiigazításait a tagállamok és a felvételét kérő állam közötti megállapodás rendezi. Ezt a
megállapodást alkotmányos követelményeinek megfelelően valamennyi szerződő államnak meg
kell erősítenie.”
A taggá válás feltételei az alábbiak szerint alakulnak:

• Tanácshoz benyújtani a csatlakozási kérelmet
• Tanács felkéri a Bizottságot, hogy készítsen országvéleményt (avis) az adott tagállam
alkalmasságáról és annak Unióra való hatásáról
• a Bizottság ajánlása esetén az Európai Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy
tagjelölti státuszt biztosít az államnak
• tagjelölti státuszt követően kezdődnek a csatlakozási tárgyalások
CSATLAKOZÁS FELTÉTELEI
A csatlakozás konkrét feltételeit a csatlakozási tárgyalásokon vitatják meg, amelyek az uniós
tagállamok és a tagjelölt ország kormányai közti kormányközi konferenciák keretében zajlanak.
A tárgyalások 2 szakaszból épülnek fel:
− felvezető szakasz az uniós vívmányok átvilágítására irányul (acquis screening) – az
Európai Bizottság bemutatja a tagjelölt országnak 35 fejezetre tagolt uniós
vívmányokat, a vonatkozó joganyaggal. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy adott
fejezet tekintetében a jelölt állam felkészültsége hiányában nem indulhatnak meg az
érdemi tárgyalások, akkor bizonyos nyitó feltételek (opening benchmarks)
teljesítésére kötelezheti. Amennyiben a jelölt felkészültsége magas szintű, a Bizottság
zárókritériumok (closing bechmarks) teljesítését javasolhatja. Az Uniós vívmányok
valamely fejezete csak azt követően zárható le, hogy a jelölt ország bizonyította, hogy
már végrehajtotta, vagy a csatlakozás időpontjáig bizonyosan teljesíti az adaptációt. Ez
alól kivételt képez, ha valamelyik fél az uniós joganyag egy adott része tekintetében
átmeneti mentességet, könnyítést kér.
− érdemi tárgyalások – a tagjelölt ország minden egyes fejezet vonatkozásában eljuttatja
a tárgyalási álláspontját az Európai Uniónak, ún. position paper formájában.
140
A tárgyalások végső célja a csatlakozási szerződés elfogadása. A sikeres csatlakozási

tárgyalásokat követően a Tanács az Európai Parlament abszolút többségének egyetértésével
egyhangúlag határoz a tagfelvételről, ezt követően kerül sor a csatlakozási szerződés aláírására,
melyet minden tagállam és csatlakozó állam is a saját alkotmányos követelményeinek
megfelelően megerősít.
HATODIK ÉS HETEDIK BŐVÍTÉS (2007, 2013)

Új közép- és kelet-európai tagok csatlakozásig lényegében lezárták a csatlakozási tárgyalásokat
Bulgáriával és Romániával is, ezért 2004 decemberére már csak az elkészült szerződés
jóváhagyása maradt. E két állam 2007. január 1. óta teljes jogú tagjai az Európai Uniónak.
Horvátország 2004-ben nyerte el a tagjelölt státuszt, csatlakozására 2013. július 1-jén került
sor, ezzel pedig Horvátország lett az Európai Unió 28. tagállama.
BREXIT (2020)
2020. január 31-jén hosszas egyeztetéseket követően az Egyesült Királyság kilépett az Európai
Unióból (Brexit), amelynek már ismét 27 tagállama van. Az Egyesült Királyságban 2016-ban
tartott népszavazáson a szavazópolgárok 51,9%-a a kilépésre szavazott. Az Egyesült Királyság
2017. márciusában jelentette be az EUSz. 50. cikkének megfelelően az Európai Tanácsban a
kilépési szándékát, egy hónappal később pedig az Európai Tanács elfogadta a kilépési
tárgyalások keretét, valamint az Európai Unió tárgyalási pozícióját és főbb elveit meghatározó
iránymutatást és megkezdődtek a kilépési tárgyalások-
Az EUSz. 50. cikkének értelmében a bejelentéstől számított 2 év elteltével akkor is megvalósul
a kilépés, ha a felek között az addigi tárgyalások nem vezettek eredményre, kivéve, ha az
Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ezt a határidőt egyhangúlag
meghosszabbítja.
A hosszas tárgyalások eredményeként jóváhagyásra került a kilépésről szóló megállapodás,
amivel eldőlt, hogy az Egyesült Királyság 2020. január 31-én jogilag rendezett keretek között
lépett ki az Európai Unióból („rendezett Brexit”).
VÁRHATÓ BŐVÍTÉS
Hivatalos tagjelölt státusszal rendelkező országok:
- Albánia
- Észak-Macedónia
- Montenegró
- Szerbia
- Törökország
Potenciális tagjelölt státusszal rendelkezik (ezek az országok még nem teljesítik a
csatlakozás feltételeit):
- Bosznia-Hercegovina
- Koszovó
141
MAGYARORSZÁG ÚTJA AZ EURÓPAI UNIÓBA

A KGST és az Európai Gazdasági Közösség közötti tárgyalások eredménytelensége ellenére
Magyarország az 1970-es évek közepén több jelentős nemzetközi megállapodáshoz
csatlakozott:
- GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Megállapodás)
- Európai Biztonsági Értekezlet
- Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatfelvétel
Az Európai Tanács 1990-ben a dublini ülésén merült fel először a társulás lehetőségének
felajánlása a kelet-közép-európai államok számára. A társulási megállapodások (Európai
Megállapodások) aláírására 1991. decemberében került sor.
A társulási megállapodások ratifikációja elhúzódott, ezért azok csak 1994-ben léptek hatályba,
addig az ún. ideiglenes megállapodás alapján került sor a kereskedelmi rendelkezések
végrehajtására. A társulási megállapodás legfontosabb eleme az ipari termékekre kiterjedő
szabadkereskedelmi övezet kialakítása volt. A társulási megállapodás aszimmetrikus jellegéből
adódóan az EK hamarabb vállalta a kereskedelmi akadályok lebontását, mint Magyarország.
1994. április 1-jén Magyarország a közép- és kelet-európai országok közül elsőként nyújtotta
be teljes jogú tagság iránti kérelmét a Tanácshoz. 1995. decemberi madridi csúcson az Európai
Tanács felkérte a Bizottságot az országvélemény megalkotására. A pozitív vélemény alapján
1998-ban megindult a hivatalos csatlakozási eljárás, amelynek első lépése az ún. screening
(magyar jogrendszer teljes átvilágítása abból a szempontból, hogy megfelel-e az uniós jog
követelményeinek).
A diplomáciai értelemben vett csatlakozási tárgyalások 1998-ban kezdődtek meg, kormányközi
konferencia keretében. Az egyes fejezetek tárgyalása akkor kezdődhetett meg, ha a fejezettel
kapcsolatos joganyag átvilágítása megtörtént, és mind a magyar kormány, mind az Unió
kialakította tárgyalási álláspontját (position paper). A delegáció vezetője a külügyminiszter
volt, a főtárgyaló pedig a brüsszeli magyar Állandó Képviselet vezetője (Juhász Endre).
ELŐCSATLAKOZÁSI PARTNERSÉG
A csatlakozási tárgyalások időszakára esett az ún. előcsatlakozási partnerség, melynek lényege,
hogy az Európai Unió meghatározott jogcímeken pénzügyi támogatást nyújtott a tagjelölt
országoknak is, aminek a feltétele meghatározott előhaladás teljesítése volt az acquis
communautaire átvételében.
Alapvetően 3 program keretében jutott Magyarország az említett forrásokhoz:
- PHARE program – intézményfejlesztéshez és szükséges beruházásokhoz
- SAPARD – mezőgazdasághoz és vidékfejlesztéshez
- ISPA – környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokhoz
MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉSE

A csatlakozási tárgyalások 2002-ben a koppenhágai csúcs alkalmával zárultak le, és a 10
csatlakozó állam, közte Magyarország 1993. április 16-án Athénban írták alá a csatlakozási
142
szerződést. A csatlakozási szerződést a 2004. évi XXX. törvény hirdette ki, és a szerződés
2004. május 1-jén lépett hatályba. A csatlakozási szerződés 3 fő részből állt.
• csatlakozási szerződés – kimondta, hogy Magyarország az Unió tagjává vált, és ezzel
egyidejűleg a társulási megállapodás hatályát vesztette
• csatlakozási okmány – meghatározta a csatlakozás feltételeit (pl. szavazati arányok,
képviselők száma)
• záróokmány – rögzítették a csatlakozási szerződés aláírására során elfogadott
megállapodásokat, mellékleteket és jegyzőkönyveket, valamint tudomásul vették a
szerződéshez fűzött nyilatkozatokat.
ÁTMENETI ELTÉRÉS (DEROGÁCIÓK)

A csatlakozási szerződés alapján több átmeneti eltérén (ún. derogáció) is lehetségessé vált az
uniós jog egyes rendelkezéseitől. Ezek egy része Magyarország számára könnyítette meg az
átmenetet, más esetekben pedig kifejezetten a régi tagállamok érdekeit érvényesítette.
A derogációk:
• az új tagállamokban a mezőgazdasági támogatások összege csak 2013-ra érte el az uniós
támogatások 100%-át.
• régi tagállamok a csatlakozástól számított maximum 7 évig mentességet kaptak a kelet-
és közép-európai tagállamokból értekezett munkavállalók szabad áramlására
vonatkozóan (2+3+2 rendszer)
• schengeni övezethez való csatlakozás 2007. decemberében valósult meg
• Magyarország a csatlakozást követő 7 évig korlátozhatta a nem magyar állampolgár
természetes személyek és jogi személyek termőföldvásárlását
• Magyarország átmenetileg fenntartotta a 2003. január 1. előtt biztosított beruházási és
más adókedvezményeket, továbbá a dohánytermékek jövedéki adó-szintjének emelése
alól 2008. év végéig kapott mentességet
• Magyarország több mentességet kapott a közúti és vasúti árufuvarozásra vonatkozó
szabályok teljesítése alól is.
143
28. Jogharmonizáció. A kölcsönös elismerés elve az uniós jogban.

[régi kidolgozottból, új TK-ben nincs]
BEVEZETŐ
Eredményes, hatékony megvalósítás miatt fontos a jogharmonizáció és a jogegységesítés.
Jogharmonizáció irányelvek útján valósul meg
JOGEGYSÉGESÍTÉS
Jogegységesítés: egységes jog megalkotása.
• rendelet (normatív tartalmú határozat): nem hagy teret a nemzeti jogszabályok
átalakulásának, továbbélésének
• deregulációs kötelezettség
• pl. vám – korábban csak az volt meghatározva, hogy egymással szemben nem emelhetik
és nem vethetnek ki újat (standstill klauzula), ma már az EU kizárólagos hatáskörében
van
• Ha az uniós jogalkotó kizárólagosan és teljesen szabályoz egy adott integrációs területet,
és nem hagy a tagállamok számára jogalkotási hatáskört, pl. kizárólagos hatáskörök,
Brüsszel I. rendelet, Római I. rendelet
JOGÖSSZEHASONLÍTÁS
Olyan eszköz, amelynek segítségével két jogrendszerben a közös elemek megtalálhatók.
Vannak olyan problémák, melyeket minden jogrendszer megold, de más jogintézményekkel →
nem lehet őket összehasonlítani. Nem lehet mechanikus folyamat + a jogösszehasonlító
tevékenységet az EU szervei közül a Bizottság és a Bíróság végzi. A Bizottság jogszabály
előkészítést végez, összegyűjti a tagállami szabályokat és közösségi szabályt alkot.
JOGHARMONIZÁCIÓ
Jogharmonizáció: jogközelítés = a tagállamok jogrendszereinek egymáshoz közelítése a
közös piac megvalósulásához szükséges mértékben
• a jogszabályok közelítésével valósul meg (legfontosabb szabályozási technika)
• Célhoz kötött, funkcionális jogharmonizáció – cél: a gazdasági integráció, közös piac
(Egységes Európai Okmánytól egységes belső piac) megvalósítása.
• Az EU viszonylatában a tagállamok jogharmonizációs kötelezettsége közösségi jogon
alapul, de annak teljesítésével a jogharmonizálás eredményeként többnyire nem
közösségi jog jön létre, hanem csak a nemzeti jog változik.
• EUMSz. 114.
• Tanács rendes jogalkotási eljárásban a Parlamenttel együtt a Gazdasági és Szociális
Bizottsággal folytatott konzultációt követve fogad el olyan intézkedéseket, amelyeket a
tagállam törvényi, rendeleti, közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére használnak,
amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése
• ez nem vonatkozik az adózásra, személyek szabad mozgására
144
Jogharmonizációról az uniós együttműködésben kettős értelemben beszélhetünk:

AZ UNIÓS JOG FELŐL KÖZELÍTVE – uniós jogalkotás egy sajátos szabályozási módszerét jelenti.
Arra hivatott, hogy a tagállamok jogrendszerét az uniós joghoz és ezáltal egymáshoz is
közelítsék. A tagállami jogszabályok közelítése alatt a tagállamok törvényi, rendeleti és
közigazgatási rendelkezéseinek közelítését, harmonizálását értjük. A jogharmonizációs
szabályozási módszert az uniós jogalkotó leginkább a belső piac területén alkalmazza.
A TAGÁLLAMI BELSŐ JOG ÉRTELMÉBEN – a tagállamok belső jogalkotása  célja az uniós
tagságból eredő kötelezettségek végrehajtása, illetve a tagságból fakadó jogok érvényesítését
biztosító belső jogi környezet megteremtése. A kötelezettség alapja az uniós jog, amely a
tagállamokra nézve ír elő jogalkotási kötelezettséget. Minden tagállamban folyamatosan zajló
tevékenység, amely azt a célt szolgálja, hogy az adott állam jogrendszere az EU jogával
összeegyeztethető legyen → sajátossága, hogy az uniós jog valamilyen formában beépül a
tagállamok jogrendszereibe, a belső jog részévé válik.
JOGALKOTÁSI KÖTELEZETTSÉG IRÁNYA

A jogalkotási kötelezettség irányulhat:
• pozitív, cselekvő jogharmonizációra: a tagállamot a meglévő jogszabályainak
módosítására vagy új jogszabály elfogadására kötelezi
• negatív jogharmonizációra: amely a tagállamot deregulációra kötelezi, vagyis az
uniós jogi aktussal össze nem egyeztethető nemzeti jogszabály hatályon kívül
helyezésére
A jogharmonizáció szabályozási keretet határoz meg a tagállamok számára.
Attól függően, hogy a szabályozási keret mennyire köti meg az átültetés során a tagállamok
mozgásterét, a jogharmonizáció lehet:
• teljes v. maximumharmonizáció – az irányelvek olyannyira részletesek, hogy nem
biztosítanak eltérési lehetőséget a nemzeti jogba való átültetés során.
• ún. opcionális jogharmonizáció – szabályozási opciókat, lehetőségeket kínál fel a
tagállamok számára, melyek közül az átültetés során a tagállam a jogrendszerébe illő
megoldást választhatja.
• minimumharmonizáció – ha a tagállamok az átültetés során fenntarthatják a meglévő
szigorúbb szabályaikat.
• ún. új megközelítési jogharmonizációs módszer – a műszaki, technikai tartalmú
irányelvek körében csupán az alapvető körülmények meghatározására fókuszál. Csak
az alapvető biztonsági követelményeket írják elő és ennek átültetésére kötelezik a
tagállamokat + részletszabályokat pedig a szintén harmonizált uniós szabványokban
találhatják a gyártók. Ezek főszabályként nem kötelezőek, de a termék belső piacon
történő forgalomba helyezését nagymértékben megkönnyíti az európai uniós
szabványoknak való megfelelősséget tanúsító ún. CE megfelelőségi jelölés.
145
JOGHARMONIZÁCIÓS ALAPOK
A jogszabályok közelítésére vonatkozó jogharmonizációs alapot, jogalkotási felhatalmazást
az EUMSZ több cikke ad. Ezek: belső piacra vagy azzal összefüggő jogi aktusok (versenyjog)
és a szellemi tulajdon körébe tartozó jogharmonizációs célú jogi aktusok.
Különös jogalapok: fogyasztóvédelem, környezetvédelem, népegészségügy, bel- és
igazságügyi együttműködés.
Rugalmassági klauzula (EUMSZ. 352): kisegítő hatáskör az uniós szervek számára, ha a fenti
alapok nem adnának elégséges felhatalmazást az uniós szervek számára a Szerződésben
meghatározott politikák célkitűzéseinek megvalósításához (nem lehet visszaélni vele).
Szükséges hatáskör. Különleges jogalkotási eljárás keretében.
A JOGHARMONIZÁCIÓ ESZKÖZEI
A jogharmonizáció elsődleges eszköze az IRÁNYELV (DIRECTIVE). Az irányelv jellemzői:
• a célokat illetően minden címzett tagállamra kötelezőek és arra kötelezik a tagállamokat,
hogy az irányelvet ültessék át a nemzeti jogba
• elérni kívánt eredményt teszi kötelezővé
• a nemzeti jogalkotó szervek az eredmény megvalósításának módszerét
megválaszthatják
• a tagállami jogrendszer tiszteletben tartására épül
Jogharmonizációs feladat azonban nemcsak az irányelvek átültetéséből, hanem elvileg bármely
uniós jogi rendelkezésből fakadhat. Így pl. negatív jogharmonizációra kötelezhetik a
RENDELETEK a tagállami jogalkotót annak ellenére, hogy a rendelet valamennyi tagállamban
általános hatállyal bíró, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó jogi aktus,
amelyet tilos a nemzeti jogba átültetni. A tagállami jogalkotás szükségességéről minden esetben
az adott rendelet rendelkezéseinek a tagállami jogszabályokkal való összevetése alapján lehet
dönteni.
A rendeletekhez hasonlóan az ÁLTALÁNOS HATÁLYÚ, NORMATÍV HATÁROZATOK is
kiválthatnak nemzeti jogalkotási kötelezettséget, sőt előfordulhat az is, hogy az EUB
ÍTÉLETÉBŐL következik jogalkotási feladat. pl. regisztrációs adóra vonatkozó magyar ügyek,
amelyekben a Bíróság megállapította, hogy a magyar szabályozás az adódiszkrimináció
tilalmába ütközik, és ezáltal az áruk szabad mozgását korlátozza; az uniós jogba ütközően
beszedett adók visszatérítése jogalkotási feladatot keletkeztetett.
Az irányelvek tekintetében a jogalkotási kötelezettség megjelölésére az átültetés, míg a
rendeletek és egyéb uniós jogforrásokból származó jogalkotási kötelezettség megjelölésére a
végrehajtás kifejezést használjuk.
146
TAGÁLLAMI JOGHARMONIZÁCIÓS CÉLÚ JOGALKOTÁSI FELADATOK

TELJESÍTÉSE
A tagállami jogharmonizáció tekintetében a tagállamok nagyfokú önállósággal rendelkeznek,
de az elérendő eredmény és az átültetés határideje tekintetében az irányelvben megadott
feltételek kötelezik őket.
Az EU jogának való megfelelés érdekében szükséges jogszabály-előkészítési feladatokról szóló
302/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet:
• a jogharmonizáció felelőse a Kormány, de kiemelt szerep jut az igazságügyért felelős
miniszternek, aki a jogharmonizációs feladatok összehangolásáért, koordinációjáért
felelős
• a magyar jogforrási rendszerben nincsenek sajátos jogharmonizációs eszközök, a
jogharmonizációs célú jogalkotás ugyanazokat a jogforrástípusokat használja, mint a
rendes jogalkotás → a jogharmonizációs jogszabályokat olyan szinten kell meghozni,
amilyen szintű jogszabályban tisztán nemzeti eredetű jogalkotás esetén az adott kérdést
szabályozni kellene
EuB által kialakítot hármas követelményrendszer: az irányelveket olyan jogforrásba kell
átültetni, amely általános, kötelező erejű és effektív.
• Ezek nálunk: törvény, kormányrendelet, miniszteri rendeletnek felelnek meg;
• de kivételesen az is előfordulhat, hogy az átültetés nem országos hatályú
jogszabályban, hanem önkormányzati rendeletben valósul meg, ha a cél
megvalósítása ezt indokolja (pl. hulladékgazdálkodás).
• A jogharmonizációs céllal elfogadott nemzeti jogszabályok szövegét el kell küldeni
a Bizottságnak, ún. notifikációs kötelezettség.
A tagállami jogharmonizációs jogalkotás folyamatosan, az uniós jogalkotás mindennapi
ritmusához igazodva, egyedi programozási rend szerint történik, amelynek az a lényege, hogy
az uniós jogi aktusnak az EU Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően el kell fogadni
a tagállami végrehajtás egyedi programját, az átültetés ütemezésének kormányzati lépéseit.
KÖLCSÖNÖS ELISMERÉS ELVE (MUTUAL RECOGNITION)

A kölcsönös elismerés elve központi szerepet játszik az egységes piac működésében, és úgy
biztosítja az áruk és szolgáltatások szabad mozgását, hogy nem szükséges a nemzeti jogok
közösségi szintű harmonizációja.
A jogharmonizáció terhétől szabadítja meg a jogalkotót. Vélelmet állít fel a nemzeti
jogszabályok egyenértelműségének terén, de ez megdönthető vélelem.
147
CASSIS DE DIJON ÜGY

A Kir Royale koktél alapjául szolgáló Cassis de Dijon francia likőr árusítását Németország
megtiltotta, arra hivatkozással, hogy annak alacsony az alkoholtartalma. Németországban a
gyümölcsös likőröknek minimum 25% alkoholtartalommal kellett bírniuk, de az említetté csak
15-20% közötti.
Németország érvrendszere a következőre támaszkodott:
- közegészségügyi okból szükséges az előírás (az alacsony tartalmúra könnyű rászokni)
- fogyasztóvédelmi és tisztességes kereskedelem védelme okából van erre szükség
„El kell fogadni a Közösségen belüli mozgásnak a kérdéses termékek forgalmazására
vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségeiből eredő akadályait, amennyiben elismerhető,
hogy ezek az előírások olyan feltétlenül érvényesítendő követelményeknek való megfelelés
érdekében szükségesek, mint amilyen különösen az adóellenőrzés hatékonysága, a közösség
védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztessége vagy a fogyasztóvédelem.
Az ügyben a Bíróság a kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő követelmények körét
fogalmazta meg, amely kategória a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések alóli
olyan kivételeket jelent, amelyeket az EUMSz. nem nevesít. Az Európai Bíróság ilyennek
ismerte el Pl.:
- fogyasztóvédelem
- környezetvédelem
- adóellenőrzések hatékonysága
- alapvető jogok védelme
A kényszerítő követelmények sajátossága, hogy ez nem egy zárt kör, a Bíróság ezeket bővítheti,
és további sajátossága, hogy kizárólag közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén hívható
fel. Az ügy további jelentősége, hogy az Európai Bíróság az áruk szabad mozgása tekintetében
megfogalmazta a kölcsönös elismerés elvét, vagyis hogy ha egy terméket valamely
tagállamban jogszerűen hoztak forgalomba, akkor ennek a terméknek a forgalmazása a
többi tagállamban is jogszerű lesz.
KOORDINATÍV INTÉZKEDÉSEK
Azokon a területeken, ahol az Unió csak a tagállami intézkedéseket támogató, összehangoló
vagy kiegészítő hatáskörrel rendelkezik, a Szerződésekben megállapított feltételek mellett a
tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések megtételére
jogosult, azzal a korláttal, hogy az intézkedésekkel nem vonhatja el a tagállamoknak e területen
meglévő hatásköreit. Másik korlát: nem eredményezhetik a tagállamok törvényi, rendeleti, vagy
közigazgatási rendelkezéseinek harmonizációját.
148
29. Az áruk szabad mozgása - a vámok és a vámokkal egyenértékű díjak tilalma,

diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
[EUJA: 479 – 507. o.]
EURÓPAI UNIÓ HATÁSKÖREINEK KÉRDÉSE

Az EGK Szerződés gondoskodott arról, hogy az ún. termelési tényezők szabadon
mozoghassanak, valamint, hogy a verseny szabályai érvényesülhessenek a közös piacon. Idővel
az EGK, majd az EK, illetve az EU céljai kibővültek olyannyira, hogy az EUMSz. 3. cikke
szerint többek között az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a:
• vámunió
• belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
• monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
• közös kereskedelempolitika
Az EUMSz. 4. cikke a megosztott hatáskörök közé sorolja az alábbiakat:
• belső piac
• szociálpolitika szerződésben meghatározott vonatkozásai
• mezőgazdaság, halászat (kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését)
• közlekedés
• energiaügy
GAZDASÁGI ALAPSZABADSÁGOK [EUMSz. 26. cikk (2) bekezdés]

Az EGK Szerződés egyik legjelentősebb célja a versenyszabályok érvényesítésén túl az áruk,
személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának fokozatos kiteljesítése volt.
A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések
rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke
szabad mozgása. Az ezek szabad mozgásának korlátozására vonatkozó tilalmakat gazdasági
alapszabadságoknak hívjuk.
ÁRUK SZABAD MOZGÁSA

Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapvetően 3 csoportra oszthatók:
1) vámunió
2) diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
3) mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések tilalma
Ezek a kategóriák kölcsönösen kizárják egymást, valamely intézkedés ezek közül mindig csak
az egyik kategóriába sorolható be. A Lütticke ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy ezek
nem alkalmazhatóak együttesen és ugyanazon esetben. A jelenleg hatályos EUMSz. az áruk
149
szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseket lényegében változás nélkül emelte át az

EK Szerződésből.
ÁRU FOGALMA
Az EUMSz. rendelkezései szerint a vámunió a teljes árukereskedelmre kiterjed, de az áru
fogalmát nem határozza meg, így ez az Európai Bíróságra marad.
OLASZ MŰKINCS ÜGY – Olaszország, amennyiben művészeti, történelmi, régészeti, illetve
népművészeti értékkel bíró tárgyakat vittek ki más tagállamba, egy progresszív díjat vetett ki
az exportálókra. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást
Olaszországgal szemben, mert úgy ítélte meg, hogy ez sérti az áruk szabad mozgására
vonatkozó rendelkezéseket. A jelen esetben az Európai Bíróság kifejtette, hogy az áruk alatt
pénzben kifejezhető értékkel rendelkező terméket kell érteni, amelyek – mint ilyen
termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék.
Az, hogy egy ügyben áruról van-e szó, mindig eseti elbírálást igényel. Az olasz műkincs ügyben
meghatározott fogalom nem abszolút mértékben határozza meg a rendelkezés tárgyi hatályát.
Az Európai Bíróság megközelítése e tekintetben funkcionális megközelítés.
BIZOTTSÁG KONTRA BELGIUM ÜGY – Az újrahasznosítható és az újra nem hasznosítható
hulladék árunak minősül-e? Az Európai Bíróság kifejtette, hogy azon tárgyak, amelyeket
kereskedelmi ügyletek céljából a határokon át szállítanak, árunak minősülnek, akármilyen is
legyen az ügylet természete. Nem minősül azonban árunak a szellemi tulajdonjog.
Ahhoz, hogy az áruk szabad mozgása keretében egy árura vonatkozzon az EUMSz.
releváns rendelkezése, két további feltételnek is teljesülnie kell:
• szükséges valamilyen tagállamok közötti határon átnyúló elem – Pl. áruk szállítása,
eladása, megrendelése stb.
• az árunak jogszerűen forgalomban kell lennie a belső piacon – Az EU vámterületének
két pontja között szállított minden áruról azt kell vélelmezni, hogy az jogszerűen
forgalomban van a belső piacon, ekként azt kell bizonyítani, hogy az adott áru még nem
került jogszerűen forgalomba helyezésére. Értelemszerűen a tagállamokban előállított
minden áru szabad forgalomban lévő árunak minősül mindaddig, amíg azt az Európai
Unió területéről nem exportálják.
A harmadik országból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban
lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek és a fizetendő
vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre megfizették és
azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza. Ha ez megtörtént, akkor ezen
harmadik országból származó árukat az Unióból származó árukkal azonos módon kell kezelni.
VÁMOK ÉS VÁMMAL AZONOS HATÁSÚ DÍJAK TILALMA [EUMSz. 28. cikk]

Az EGK Szerződés eredetileg még úgy rendelkezett, hogy a tagállamok tartózkodnak attól,
hogy egymás között új behozatali vagy kiviteli vámot vagy azzal azonos hatású díjat
150
vezessenek be, továbbá, hogy az egymással folytatott kereskedelemben már alkalmazott

ilyen terheket növeljék (standstill klauzula).
Az Amszterdami Szerződés végül kitörölte az EK Szerződésből a standstill klauzulát, és azt
felváltotta a ma hatályos abszolút (a Szerződésben kimentési okot nem ismerő) tilalom.
Az Európai Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában
foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a
tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését a harmadik országokkal fenntartott
kapcsolataikban. E rendelkezéseket a tagállamokból származó, továbbá a harmadik
országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni.
A rendelkezés nem csak a valamely tagállamból történő exportra vonatkozik, hanem az
importra, sőt a tagállamokon áthaladó tranzitra is. A tilalom nemcsak a tagállamok
intézkedéseire vonatkozik, hanem az uniós intézmények intézkedéseire is.
A vámunió külső szempontból azt jelenti, hogy az Európai Unió külső határain azonos
vámtarifa érvényesül (közös vámtarifa).
TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI VÁMOK ÉS VÁMOKKAL AZONOS HATÁSÚ DÍJAK

TILALMA [EUMSz. 30. cikk]
A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású
díj. A rendelkezés abszolút tilalmat érvényesít, azaz az EUMSz. nem enged kivételt alóla.
OLASZ MŰKINCS ÜGY – Az Európai Bíróság kiemelte, hogy per se, tehát a jogszabály erejénél
fogva, hatásának vizsgálata nélkül tilos bármilyen vám vagy azzal azonos hatású intézkedés. A
VAN GEND EN LOOS ÜGY

A van Gend en Loos ügyben az Európai Bíróság az EGK Szerződés természetét vizsgálta
arra vonatkozóan, hogy önvégrehajtó jellegű szerződés-e, vagyis erre a szerződésre a
természetes és jogi személyek a nemzeti bíróságuk előtt közvetlenül hivatkozhatnak-e vagy
sem.
Egy holland cég lámpaernyők gyártásához használt különféle formaldehid-származékot kívánt
importálni Németországból. A behozatal során a holland vámhatóság a terméket a korábbihoz
képest egy másik vámkategóriába sorolta, amelyhez magasabb vámtétel tartozott, így
vámemelést hajtott végre. Van Gend en Loos bírósághoz fordult és az EGK szerződés ún.
standstill klauzulájára hivatkozott, amelyben a tagállamok arra vállaltak kötelezettséget, hogy
egymás között sem új beviteli vagy kiviteli vámokat, sem pedig vámokkal azonos hatású díjakat
nem vezetnek be, továbbá egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban a már alkalmazott
vámokat sem emelik meg. Ez volt a vámunióhoz vezető egyik legfontosabb lépés. Az ügyben
alperesként eljáró Hollandia érvelése az volt, hogy az EGK Szerződés nem önvégrehajtó, arra
magán és jogi személyek közvetlenül nem alapíthatnak jogot, továbbá arra is hivatkozott, hogy
a felmerülő kérdés tisztán holland nemzeti jogkérdés.
Az Európai Bíróság az önvégrehajtó szerződés (self-executing treaty) koncepcióját alapul véve
megteremtette az uniós jog legfontosabb elvét, a közvetlen hatály koncepcióját. Az Európai
Bíróság úgy vélte, hogy az EGK Szerződés egyes rendelkezései meghatározott feltételek esetén
151
a nemzeti bíróságok előtt is közvetlenül érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket teremtenek.

A konkrét esetben pedig arra a következtetésre jutott, hogy az EGK Szerződés értelmében
vámemelésről akkor beszélünk, ha ugyanabba a tagállamban, ugyanazon a termékre a
Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel, ez pedig ugye jelent esetben megtörtént.
Az Európai Bíróság arra az érvelésre jutott, hogy nem fontos annak ismerete, hogy a vámok
emelése milyen módon történik, amennyiben ugyanabban a tagállamban ugyanazon
termékre a Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel.
OLASZ STATISZTIKAI ILLETÉK ÜGYE

Nem csupán a vámok tilosak a tagállamok között, hanem a vámokkal azonos hatású díjak
is. Az ügyben a vita tárgy aza volt, hogy Olaszország statisztikai díjakat vetett ki a többi
tagállamba kivitt, vagy onnan behozott árucikkekre. Olaszország érve az intézkedés
védelmében az volt, hogy a díj minden határon áthaladó árura vonatkozik és nincs semmilyen
védelmi jellege, továbbá rendkívül alacsony a mértéke, a díj kivetésére pedig azért került sor,
mert így nyomon követhető az egyes termékek piaca, ami a kereskedők számára is hasznos
információ.
Az Európai Bíróság ítéletében kifejtette, hogy a vámok és vámokkal azonos hatású díjak tilalma
nem csak a védelmi jellegű intézkedések ellen kíván fellépni, hanem annál lényegesen
általánosabb hatállyal bír. Az általános és abszolút tilalomból következik, hogy a céljuktól
függetlenül tilosak a vámokkal azonos hatású intézkedések és meghatározta a vámokkal azonos
hatású díjak fogalmát.
VÁMOKKAL AZONOS HATÁSÚ DÍJ FOGALMA (!)

Egy olyan, akár minimális összegű pénzügyi teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármilyen
legyen is az elnevezése, és alkalmazásának módja –, s amely a határ átlépésének tényéből
eredően sújtja a nemzeti vagy külföldi árukat, amennyiben nem minősül a szó szoros
értelmében vett vámnak, még akkor is, ha azt nem az állam javára vetik ki, nincs semmiféle
megkülönböztető vagy védelmi jellege és a pénzügyi teherrel sújtott áru nem áll versenyben
egyetlen nemzeti termékkel sem.
PÉNZÜGYI TEHER
Ahhoz, hogy az intézkedés vámmal egyenértékű díjnak minősülhessen, mindenképpen
díjfizetési kötelezettségről kell, hogy beszéljünk. Ez szükséges, de nem elégséges feltétele a
vámmal egyenértékű díj fogalmának.
• Összege – Az EUMSz. nem teszi lehetővé, hogy de minimis szabályt alkalmazzunk,
azaz nem tehető függővé a teher mértékétől annak jogszerűsége.
• elnevezés és alkalmazás módja – Teljesen mindegy, hogy egy tagállam miként nevezi,
hívja a díjfizetési kötelezettséget.
• egyoldalú kivetés – Tipikusan egy tagállam veti ki jogszabály vagy valamilyen hatósági
intézkedés formájában.
152
• határon átlépés ténye – A díjfizetési kötelezettség kivetésének a határ átlépésének

tényéhez kell kötődnie. Azonban, hogy a kivetés pontosan hol történik, közömbös. Pl.
belső regionális határon vagy állomáson is. További szempont, hogy a hazai, külföldi
vagy hazai és külföldi árura egyaránt kivetik-e a fizetési kötelezettséget. Amennyiben
egy díjfizetési kötelezettség csak az importált termékekre vonatkozik, akkor az
gyakorlatilag menthetetlen, nem igazolható.
• A négy alapszabadság esetében a fordított diszkrimináció tipikusan jogszerűnek
minősül – azaz nem ütközik uniós jogba, amennyiben a nemzeti termékeket,
személyeket stb. részesítik hátrányban a külföldihez képest.
• megkülönböztető, protekcionista jelleg
DIAMANTARBEIDERS ÜGY
Az ügyben egy vitatott belga nemzeti jogszabály előírta, hogy az importált gyémántok
értékének 0,33 % - át az iparágban dolgozók szociális alapjába be kellett fizetni. Ebben az
esetben sem az államkincstár, sem a hazai ipar nem részesült a bevételből, Belgiumban ugyanis
nem bányásztak gyémántot. Ettől függetlenül a kérdés nem állt összhangban az uniós jog
előírásaival, és az vámmal azonos hatású díjnak minősült.
*SZICÍLIAI KÖRNYEZETVÉDELMI ADÓ ÜGYE

A Szicíliában kivetett környezetvédelmi adó nem vámmal egyenértékű díj-e? Szicília
tartomány előírta, hogy a tartomány területén áthaladó, metángázt szállító gázvezetékből eredő
környezeti kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló beruházások finanszírozása
céljából környezetvédelmi adó kerül bevezetésre. A bevételeket a környezet minőségének
megőrzésére, védelmére és javítására irányuló kezdeményezések finanszírozására kell
fordítani, különösen azokon a területeken, ahol e vezetékek húzódnak. Az adót a tartomány
területén áthaladó gázt tartalmazó gázvezetéktulajdon alapján vetették ki annak tulajdonosára.
Az ügy érdekessége, hogy a perben Olaszország azt állította, hogy a szicíliai környezetvédelmi
adót sosem alkalmazták, mivel az olasz bíróságok szerint az az uniós joggal ellentétes lett volna.
Az Európai Bizottság kifejtette, hogy az adó célja valójában nem magának a létesítménynek,
hanem a szállított terméknek, tehát a metánnak a megadóztatása. Következésképpen a harmadik
országból származó, és olasz területen szabad forgalomba bocsátott vagy áthaladó árut a
Bizottság szerint olyan pénzügyi teherrel sújtják, amely az importot, illetve az exportot terhelő
vám hatásával azonos díjnak minősül.
Az Európai Bíróság kifejtette, hogy a vámunió szükségszerűen magában foglalja, hogy a
tagállamok között biztosítani kell az áruk szabad mozgását. Ez a szabadság nem lehet
teljes, ha a tagállamok lehetőséggel bírnának arra, hogy a tranzitáruk mozgását
bármilyen módon korlátozzák, vagy akadályozzák.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a környezetvédelmi adó valójában nem vezetékhez,
hanem az abban utazó gázhoz kapcsolódott, amely pedig a határt átlépő áru volt, így pedig az
intézkedést a Bíróság vámmal azonos hatású díjnak minősítette.
153
MENTESÜLÉSI LEHETŐSÉGEK [EUMSz. 30. cikk]

Az EUMSz. nem enged eltérést a tilalomtól, azaz nincsenek szerződéses kimentési okok. Az
Európai Bíróság ugyanakkor gyakorlatában kifejlesztett néhány kivételt. A Bíróság arra
az álláspontra helyezkedett, hogy a vámokkal azonos hatású díjak tilalma logikus és szükséges
kiegészítője a vámuniónak, így ezt olyan alapvető normaként kezeli, amely alól bármilyen
kivétel csak egyértelmű és vitathatatlan rendelkezés esetén lehetséges.
A kivételeket továbbá az Európai Bíróság szűken értelmezi. Ezen, az Európai Bíróság által
kialakított kivételek 3 csoportba sorolhatók:
• belső adók rendszerébe illeszkedő vámmal azonos hatású díjak [Pl. Co-Frutta ügy]
• ha a beszedett díj egy ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértéke és azzal arányos
[Pl. Bizottság kontra Dánia]
• ha olyan vizsgálathoz kapcsolódik, amelyeket az uniós vagy nemzetközi jog ír elő
CO-FRUTTA ÜGY - belső adók rendszerébe illeszkedő vámmal azonos hatású díjak
Egy olasz banánérlelő szövetkezet vitába került az olasz állami adóhatósággal. Olaszországban
rendkívül kis mennyiségben termesztenek banánt. A kérdéses esetben Kolumbiából származó,
Belgiumon keresztül importált banánok fogyasztási adójáról kellett eldönteni, hogy vámmal
egyenértékű díjnak minősül-e?
A kérdésben a milánói bíróság fordult az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás
keretében. Az egyik feltett kérdés az volt, hogy vajon egy olyan díj, amely mind a behozott,
mind a hazai termékeket sújtja, de amelyik a gyakorlatban kizárólag a behozott termékekre
vonatkozik, (mert az éghajlati feltételek miatt nincs hazai termelés), vámmal azonos hatású
díjnak minősül-e?
Olaszországban ekkor összesen 19 féle fogyasztási adó volt hatályban. Az ügyben a Bíróság
hangsúlyozta, hogy a vámmal azonos hatású díj alapvető jellemzője, amely a belső adótól
megkülönbözteti, az, hogy míg az előbbi kizárólag a behozott termékeket, az utóbbi a behozott
és a hazai termékeket egyaránt sújtja. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy az a pénzügyi teher,
amely egy másik tagállamból behozott terméket sújt, miközben nem létezik azonos vagy
hasonló jellegű hazai termék, nem azonos hatású díjnak, hanem belső adónak minősül akkor
is, ha az a belső díjak olyan általános rendszerének részét képezi, amely a termékek
származásától függetlenül, objektív kritériumok alapján szisztematikusan alkalmazandó
a termékek egyes kategóriáira.
Az Európai Bíróság arra jutott, hogy a kérdéses adó nem minősül vámmal azonos hatású díjnak,
mivel a belső adók általános rendszerébe illeszkedik.
TÉNYLEGESEN NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁS ELLENÉRTÉKE, ÉS AZZAL

ARÁNYOS
A Bíróság értelmezése szerint, hogy a határátlépéshez kapcsolódó egészségügyi vizsgálatok
költségeit a társadalmi közösségnek (gyakorlatilag az államnak) kell állnia, az nem terhelhető
rá az érintett vállalkozásokra.
154
A vámkezeléssel összefüggő raktározásért fizetendő díjak, amelyek kizárólag azért merültek

fel, mert vámügyi formalitásoknak eleget kellett tenni, nem voltak összeegyeztethetőek az uniós
joggal, azaz nem minősültek ebben az értelemben véve szolgáltatásért fizetendő
ellenszolgáltatásnak. Ennek oka az, hogy olyan, alapvetően az állam érdekkörében felmerülő
költségek, amelyeket éppen ezért nem az exportőröknek és importőröknek, hanem végső soron
magának az államnak kell fizetnie.
Ahhoz, hogy a díj megengedhető legyen az uniós jog értelmében, a szolgáltatásnak ténylegesen
előnnyel kell járnia az adott vállalkozás számára.
BIZOTTSÁG KONTRA DÁNIA

Az Európai Bizottság és a dán kormány vitája azért került az Európai Bíróság elé, mert Dánia
más tagállamokból érkező földimogyorók és földimogyorót tartalmazó termékekhez
kapcsolódó egészségügyi vizsgálatok végzéséért díjat számolt fel.
A díjfizetési kötelezettség szerint az Európai Bizottság szerint a közérdeket szolgálta, nem
pedig egy, a vállalkozásnak nyújtott ellenszolgáltatás volt. A dán kormány azt hozta fel
védekezésként, hogy a kérdéses díjat nem az állam határozta meg, hanem gyakorlatilag a
laboratóriumok kérték el a vizsgálatáért.
A kérdéses esetben azonban a díj nem minősült jogszerűnek, mert nem egy ténylegesen az
importálónak nyújtott szolgáltatás ellenértéke volt, hanem egy közérdekű célt szolgált, az
emberi egészség védelmét.
A díj mértékének arányosnak kell lennie a ténylegesen nyújtott szolgáltatás értékével.
HA OLYAN VIZSGÁLATHOZ KAPCSOLÓDIK, AMELYET UNIÓS VAGY

NEMZETKÖZI JOG ÍR ELŐ
Ahhoz, hogy az ilyen díjak jogszerűnek minősüljenek, az Európai Bíróság az alábbi
feltételeket szabta:
− nem haladhatják meg azon vizsgálat tényleges költségeit, amely miatt fizetni kell
− a kérdéses vizsgálat kötelező és egységes minden érintett termék esetében az EU-ban
− uniós jog írja elő a vizsgálatot az Unió érdekében
− elősegítik az áruk szabad mozgását, különösen azáltal, hogy megszüntetik az
akadályokat, amelyek az EUMSz. 36. cikkében foglaltakkal összhangban egyoldalúan
elfogadott vizsgálati intézkedések miatt rendelkeznek.
AZ UNIÓS JOGBA ÜTKÖZŐEN KIVETETT DÍJAK SORSA

A tagállam, amennyiben az uniós jogba ütközően vetett ki egy vámmal azonos hatású
díjat, úgy köteles azt visszafizetni azok számára, akiktől azt beszedte. Kivételesen
elképzelhető azonban, hogy egy tagállam mégsem köteles a beszedett díjat visszafizetni,
amennyiben a díjfizető ezáltal jogalap nélkül gazdagodna, mert pl. ő maga már továbbhárította
a költséget saját ügyfeleire.
155
DISZKRIMINATÍV ÉS PROTEKCIONISTA ADÓK TILALMA [EUMSz. 110 – 113.

cikk]
Tartalma:
• a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire
a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb
belső adót (diszkriminatív adók tilalma)
• a tagállamok nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű adót, amely
más termékek közvetett védelmét szolgálhatja (protekcionista adók tilalma).
Az EUMSz. csak a diszkriminatív és protekcionista adókat tiltja, de e két fogalmat tágan kell
értelmezni. Egyebekben, uniós szabályozás hiányában azonban a tagállamok szabadon
határozzák meg az adórendszerüket, valamint az adók fajtáit és mértékét.
A rendelkezés közvetlen hatállyal bír, továbbá a mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos
hatású intézkedések tilalmával kapcsolatban egymás alkalmazhatóságát kizárják.
DISZKRIMINATÍV ADÓK TILALMA

Az EUMSz. megtiltja, hogy egy tagállam más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai
termékekre kivetett adónál magasabb belső adót vessen ki.
Ahhoz, hogy eldönthető legyen a hasonlóság, szükséges egy viszonyítási pont, nevezetesen
meg kell vizsgálni, hogy a termékek ugyanabban a termelési vagy értékesítési fázisban a
fogyasztók számára hasonló jellemzőkkel rendelkeznek-e és azonos szükségleteket elégítenek-
e ki.
• közvetlen diszkrimináció – A tagállami származási hely szerint különböztet egy
adórendelkezés. Pl. Bizottság kontra Írország ügyben a bíróság megállapította, hogy az
egyes adók tényleges hatása a döntő feltétel, mivel még ha azonos is a mértékük, az adó
hatása eltérő lehet.
• közvetett diszkrimináció – akkor, ha a kérdéses adórendelkezés látszólag nem tesz
különbséget a tagállami hovatartozás alapján, ugyanakkor hatását tekintve az importált
termék számára plusz terhet jelent. Pl. Humblot ügy (499. oldal) vagy Bizottság kontra
Görögország (500. oldal).
KIMENTÉSI OKOK: Az EUMSz. nem tartalmaz olyan mentesülési okokat, amelyek alapján egy
diszkriminatív adó mentesülhetne a 110. cikk tilalma alól. Közvetlen diszkrimináció esetében,
továbbá tekintettel a jogsértés súlyosságára az Európai Bíróság sem határozott meg kivételeket.
Ezzel szemben a közvetetten diszkriminatív intézkedések esetében lehetőség van arra,
hogy a különbségtételt egy tagállam objektív alapokon igazolja.
Pl. Bizottság kontra Görögország.
PROTEKCIONISTA ADÓK TILALMA

Amennyiben egy adó nem diszkriminatív, még mindig eshet a protekcionista adók tilalmát
kimondó rendelkezés alá. A kérdés az, hogy a termékek versenyző termékek-e?
156
Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy valamely termékek versengők-e, figyelemmel kell lennie
arra, hogy az adó milyen hatással van a termékek közti versenyre, azaz képes-e az importált
termékek várható fogyasztását csökkenteni a hazai termékek javára?
Pl. Európai Bizottság kontra Egyesült Királyság (501. oldal)
A diszkriminatív és protekcionista adók tilalma kifejezetten azt célozza, hogy a tagállamok
fiskális eszközökkel ne védjék a hazai termékeket. A tilalom nem a tagállamok adópolitikai
mozgásterét hivatott csökkenteni, hanem arra összpontosító rendelkezések, hogy a tagállamok
az adózási szabályok alkalmazása során ne folytassanak protekcionista adópolitikát az árukra
vonatkoztathatóan.
Mindig szükséges, hogy legyen egy hazai összevethető termék – vagy helyettesíthető
(diszkriminatív adó esetén), vagy pedig versenyző (protekcionista adó esetén). Ha nincs
hasonló vagy versenyző hazai termék, akkor a diszkrimináció vagy protekcionizmus fogalmilag
kizárt.
MAGYARORSZÁG REGISZTRÁCIÓS ADÓ ÜGYE (Nádasdi és Németh ügy)

Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időszakában a magyar
regisztrációs adóról szóló törvény szerint regisztrációs adót kellett fizetni egy személygépkocsi
belföldön történő forgalomba helyezése esetén a tulajdonjog megszerzése alapján. Az adó
összegét a jogszabály objektív feltételekhez kötötte: károsanyag-kibocsátás, üzemanyag típusa,
motor hengerűrtartalma. Az adó gyakorlatilag fix összegű volt, amelyet az első magyar
forgalomba helyezéskor fizetendő.
Az Európai Bíróság ítéletében rögzítette, hogy a regisztrációs adó nem a határátlépés tényéhez,
hanem a gépjármű forgalomba helyezéséhez kapcsolódik, ezért nem tekinthető vámmal azonos
hatású díjnak, hanem az EUMSz. 110. cikke alá tartozik.
A Bíróság elismerte, hogy a magyar szabályozás objektív szempontokon alapul, de teljesen
figyelmen kívül hagyta az autó értékét. Minél régebbi típusú volt az autó, annál nagyobb
mértékű volt a fizetendő regisztrációs adó. A külföldről behozott használt gépjárműveket is
sokkal jobban sújtotta, hiszen ők egy alacsonyabb forgalmi értékű gépjármű után fizették meg
ugyanazt az adómértéket.
A szabályozás valamennyi autót érintett és célja inkább az volt, hogy megakadályozza a
használt gépjárművek külföldről történő tömeges behozatalát, mely inkább a protekcionista
adók körébe illesztette be a regisztrációs adót.
EUMSZ 30. CIKK ÉS 110. CIKKE KÖZÖTTI KAPCSOLAT

A vámokkal egyenértékű díjak egyik meghatározó eleme, hogy a díjfizetés a határ átlépésének
tényénél fogva történik (de ha integráns része az adórendszernek, akkor a 110. cikk az
irányadó). A két cikk alkalmazása egymást kizárja.
Pl. Co-Frutta ügy
157
30. Az áruk szabad mozgása - a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású

intézkedések tilalma
[EUJA: 508 – 522. o.]
EURÓPAI UNIÓ HATÁSKÖREINEK KÉRDÉSE

Az EGK Szerződés gondoskodott arról, hogy az ún. termelési tényezők szabadon
mozoghassanak, valamint, hogy a verseny szabályai érvényesülhessenek a közös piacon. Idővel
az EGK, majd az EK, illetve az EU céljai kibővültek olyannyira, hogy az EUMSz. 3. cikke
szerint többek között az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a:
• vámunió
• belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
• monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
• közös kereskedelempolitika
Az EUMSz. 4. cikke a megosztott hatáskörök közé sorolja az alábbiakat:
• belső piac
• szociálpolitika szerződésben meghatározott vonatkozásai
• mezőgazdaság, halászat (kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését)
• közlekedés
• energiaügy
GAZDASÁGI ALAPSZABADSÁGOK [EUMSz. 26. cikk (2) bekezdés]

Az EGK Szerződés egyik legjelentősebb célja a versenyszabályok érvényesítésén túl az áruk,
személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának fokozatos kiteljesítése volt.
szabad mozgása. Az ezek szabad mozgásának korlátozására vonatkozó tilalmakat gazdasági
alapszabadságoknak hívjuk.
ÁRUK SZABAD MOZGÁSA

Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapvetően 3 csoportra oszthatók:
4) vámunió
5) diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
6) mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések tilalma
Ezek a kategóriák kölcsönösen kizárják egymást, valamely intézkedés ezek közül mindig csak
az egyik kategóriába sorolható be. A Lütticke ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy ezek
nem alkalmazhatóak együttesen és ugyanazon esetben. A jelenleg hatályos EUMSz. az áruk
158
szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseket lényegében változás nélkül emelte át az

EK Szerződésből.
ÁRU FOGALMA
Az EUMSz. rendelkezései szerint a vámunió a teljes árukereskedelmre kiterjed, de az áru
fogalmát nem határozza meg, így ez az Európai Bíróságra marad.
OLASZ MŰKINCS ÜGY – Olaszország, amennyiben művészeti, történelmi, régészeti, illetve
népművészeti értékkel bíró tárgyakat vittek ki más tagállamba, egy progresszív díjat vetett ki
az exportálókra. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást
Olaszországgal szemben, mert úgy ítélte meg, hogy ez sérti az áruk szabad mozgására
vonatkozó rendelkezéseket. A jelen esetben az Európai Bíróság kifejtette, hogy az áruk alatt
pénzben kifejezhető értékkel rendelkező terméket kell érteni, amelyek – mint ilyen
termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék.
Az, hogy egy ügyben áruról van-e szó, mindig eseti elbírálást igényel. Az olasz műkincs ügyben
meghatározott fogalom nem abszolút mértékben határozza meg a rendelkezés tárgyi hatályát.
Az Európai Bíróság megközelítése e tekintetben funkcionális megközelítés.
BIZOTTSÁG KONTRA BELGIUM ÜGY – Az újrahasznosítható és az újra nem hasznosítható
hulladék árunak minősül-e? Az Európai Bíróság kifejtette, hogy azon tárgyak, amelyeket
kereskedelmi ügyletek céljából a határokon át szállítanak, árunak minősülnek, akármilyen is
legyen az ügylet természete. Nem minősül azonban árunak a szellemi tulajdonjog.
Ahhoz, hogy az áruk szabad mozgása keretében egy árura vonatkozzon az EUMSz.
releváns rendelkezése, két további feltételnek is teljesülnie kell:
• szükséges valamilyen tagállamok közötti határon átnyúló elem – Pl. áruk szállítása,
eladása, megrendelése stb.
• az árunak jogszerűen forgalomban kell lennie a belső piacon – Az EU vámterületének
két pontja között szállított minden áruról azt kell vélelmezni, hogy az jogszerűen
forgalomban van a belső piacon, ekként azt kell bizonyítani, hogy az adott áru még nem
került jogszerűen forgalomba helyezésére. Értelemszerűen a tagállamokban előállított
minden áru szabad forgalomban lévő árunak minősül mindaddig, amíg azt az Európai
Unió területéről nem exportálják.
A harmadik országból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban
lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek és a fizetendő
vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre megfizették és
azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza. Ha ez megtörtént, akkor ezen
harmadik országból származó árukat az Unióból származó árukkal azonos módon kell kezelni.
MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK ÉS AZZAL AZONOS HATÁSÚ INTÉZKEDÉSEK

[EUMSz. 34. cikk]
A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás, és azzal
azonos hatású intézkedés, s ez a kivitelre is igaz. A rendelkezések címzettjei egyrészt a
159
tagállamok, másrészt az Európai Unió maga is. Míg a vám-vámokkal azonos hatású díjak és a
diszkriminatív és protekcionista adók (együtt: fiskális intézkedések) tilalma fiskális, pénzügyi
jellegű korlátozásokat tilt, addig a mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású
intézkedésekre vonatkozó rendelkezések a nem fiskális (nem pénzügyi) jellegű intézkedéseket
tilalmazzák.
Maga a Szerződés tartalmaz kimentési lehetőségeket. A rendelkezések közvetlen hatállyal
bírnak, tehát bíróságok és nemzeti hatóságok előtt hivatkozhatóak a hatályos nemzeti jog
ellenében is.
MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK
Olyan intézkedések, amelyek a körülmények figyelembe vételével, teljes vagy részleges
korlátozáshoz vezetnek az importált, exportált vagy átszállított áruk vonatkozásában. A
mennyiségi korlátozások lényege, hogy korlátozza a behozható vagy kivihető termék
mennyiségét (szélsőséges esetben teljesen meg is tiltja a behozatalt vagy a kivitelt).
Legextrémebb formája az abszolút import- vagy exporttilalom. Pl. az Egyesült Királyság
megtiltotta, hogy a területére behozzanak obszcén és pornográf tartalmú kiadványokat a Henn
és Darby ügyben.
HENN ÉS DARBY ÜGY

Az alapeset tényállása szerint több doboz szeméremsértő filmet és magazint vittek be az
Egyesült Királyságba Dániából. A pornográf anyagokat behozó személyeket bűncselekmények
miatt alsóbb fokú bíróságok elítélték azon az alapon, hogy az angol jogszabályok szerint az
illetlen vagy szeméremsértő árucikkeket szándékosan az országba behozók bűncselekményt
követnek el. Ez önkényes megkülönböztetést jelent.
Az ügyben az Európai Bíróság előtt az első kérdés az volt, hogy egy tagállam olyan jogszabálya,
amely megtiltja a pornográf árucikkek országba történő behozatalát, behozatalra vonatkozó
mennyiségi korlátozást jelent-e? Az Európai Bíróság azzal foglalkozott, hogy egy ilyen
korlátozás mentesülhet-e a tilalom alól közerkölcsi alapon?
MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSSAL AZONOS HATÁSÚ INTÉZKEDÉSEK

Az Európai Bíróság a Geddo ügyben kifejtette, hogy a mennyiségi korlátozással azonos
hatású intézkedés minden olyan intézkedés, amely a mennyiségi korlátozással azonos
hatással bír, akárhogyan is hívják, vagy akármilyen technikát is alkalmaznak ennek
érdekében.
Minden intézkedés ebbe a körbe tartozik, ha ilyen hatással bír. Ezzel a Bíróság megalapozta a
későbbi szigorú jogértelmezését is, miszerint a formális megközelítéssel szemben elsődleges
fontossággal a tényleges hatás bír.
160
DASSONVILLE – FORMULA
A Dassonville ügy tényállása szerint Belgiumban eljárás indult olyan vállalkozások ellen,
melyek skót whiskyt hoztak be Belgiumba Franciaországból. A belga jog eredetmegjelölést
viselő termékek esetén megkövetelte a származási ország illetékes hatósága által kiállított
eredetigazolást, a Franciaországból importált whisky azonban ilyennel nem rendelkezett, annak
beszerzése pedig rendkívüli erőfeszítést jelentett volna az érintett vállalkozásoknak. Az Európai
Bíróság ebben az ügyben mondta ki a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések
általános és átfogó fogalmát, az ún. Dassonville formulát:
A tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozása, amely közvetlenül vagy közvetve,
ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet,
mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.
Nincs rá de minimis szabály, azaz a rendelkezés nem tesz különbséget az intézkedések között
aszerint, hogy a korlátozás mértéke mekkora.
Az Európai Bíróság a Dassonville ügyben kifejtette, hogy tekintettel arra, hogy egy termék
eredetének igazolását komolyabb nehézség nélkül gyakorlatilag kizárólag a közvetlen
importőrök tudják teljesíteni, ami egyben azt is jelentette, hogy az intézkedés mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
A Dassonville formula 3 fogalmi eleme:
• minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabály,
• amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisam
• akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet
LEHETSÉGES KORLÁTOZÁSOK KÖRE

A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések egyaránt megvalósíthatnak
közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés. A tagállami intézkedés akkor is
mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhet, ha egyáltalán nem tartalmaz
diszkriminatív elemet.
Közvetlen diszkriminációt valósít meg pl. az olyan előírás, amely a külföldi termékek számára
a hazaihoz képest eltérő (jellemzően magasabb) minőségi követelményeket, vagy eltérő
forgalmazási feltételeket állapít meg.
Pl. Rau ügy – tényállása szerint előírták, hogy a margarint csak kocka formában lehet
forgalmazni. A rendelkezés közvetett hátrányos megközelítést valósít meg.
CASSIS DE DIJON ÜGY (A kölcsönös elismerés elve és a kényszerítő vagy feltétlenül

érvényesítendő követelmények köre)
A Kir Royale koktél alapjául szolgáló Cassis de Dijon francia likőr árusítását Németország
megtiltotta, arra hivatkozással, hogy annak alacsony az alkoholtartalma. Németországban a
gyümölcsös likőröknek minimum 25% alkoholtartalommal kellett bírniuk, de az említetté csak
15-20% közötti.
161
Németország érvrendszere a következőre támaszkodott:

- közegészségügyi okból szükséges az előírás (az alacsony tartalmúra könnyű rászokni)
- fogyasztóvédelmi és tisztességes kereskedelem védelme okából van erre szükség
„El kell fogadni a Közösségen belüli mozgásnak a kérdéses termékek forgalmazására
vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségeiből eredő akadályait, amennyiben elismerhető,
hogy ezek az előírások olyan feltétlenül érvényesítendő követelményeknek való megfelelés
érdekében szükségesek, mint amilyen különösen az adóellenőrzés hatékonysága, a közösség
védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztessége vagy a fogyasztóvédelem.
Az ügyben a Bíróság a kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő követelmények körét
fogalmazta meg, amely kategória a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések alóli
olyan kivételeket jelent, amelyeket az EUMSz. nem nevesít. Az Európai Bíróság ilyennek
ismerte el Pl.:
- fogyasztóvédelem
- környezetvédelem
- adóellenőrzések hatékonysága
- alapvető jogok védelme
A kényszerítő követelmények sajátossága, hogy ez nem egy zárt kör, a Bíróság ezeket bővítheti,
és további sajátossága, hogy kizárólag közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén hívható
fel. Az ügy további jelentősége, hogy az Európai Bíróság az áruk szabad mozgása tekintetében
megfogalmazta a kölcsönös elismerés elvét, vagyis hogy ha egy terméket valamely tagállamban
jogszerűen hoztak forgalomba, akkor ennek a terméknek a forgalmazása a többi tagállamban is
jogszerű lesz.
KECK-FORMULA
Nem minősül mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek:
• az értékesítés módját korlátozó vagy tiltó rendelkezés
• amennyiben az valamennyi érintett gazdasági szereplőre vonatkozik
• és mind jogilag mind ténylegesen ugyanúgy érinti a nemzeti termékek és más
tagállamból származó termékek forgalmazását.
A Bíróság ilyen értékesítési módnak tekintette Pl.:
- gyógyszertársakon kívüli reklámok korlátozása
- benzinkutak nyitva tartása
- vasárnapi nyitva tartás szabályozása
- dohánytermékek forgalmazása
EUMSZ SZERINTI MENTESÜLÉSI OKOK [EUMSz. 36. cikk]

A Cassis de Dijon ügy megfogalmazott kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő
követelményeket, de emellett az EUMSz is tartalmaz ún. szerződéses, vagy írott kimentési
okokat.
162
Ezek jellemzője, hogy taxatív, nem bővíthető, és ezekre történő hivatkozással akár
közvetlen hátrányos megkülönböztetés kimentésére is lehetőség nyílhat.
EUMSz. szerinti mentesülési okok (6):
1) közerkölcs védelme pl. Henn and Darby ügy
2) közrend pl. Leclerc ügy
3) közbiztonság pl. Campus Oil
4) emberek, állatok, növények egészségének védelme pl. német sörtisztasági törvény
5) művészeti, történelmi, régészeti kincsek védelme
6) ipari és kereskedelmi tulajdon védelme
163
31. A szolgáltatások szabad áramlása

[EUJA: 595 – 611. o.]
EUMSZ RENDELKEZÉSEI [EUMSz. 26. cikk (2) bekezdés]

szabad mozgása.
Tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a
tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban telepedtek
le, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. A rendelkezés értelmében az Európai Parlament
és a Tanácsa rendes jogalkotási eljárás keretében a szolgáltatásnyújtás szabadságát kiterjessze
harmadik országok olyan polgáraira is, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén
letelepedtek.
A SZOLGÁTLATÁS [EUMSz. 57. cikk]

A szolgáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az
áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá.
Szolgáltatásnak minősül különösen:
− ipari jellegű tevékenység
− kereskedelmi jellegű tevékenység
− kézműipari tevékenység
− szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek
Tilos az állampolgárságon alapuló diszkrimináció: A szolgáltatásnyújtás szabadságára
vonatkozó korlátozások eltörléséig a tagállamok ezeket a korlátozásokat állampolgárság, vagy
lakóhely alapján történő különbségtétel nélkül alkalmazzák a szolgáltatást nyújtó minden
személyre.
Egyes ágazatok kivételét a fejezetek hatálya alól, jogalkotási felhatalmazást egyes
meghatározott szolgáltatások liberalizációja érdekében pedig visszautal a letelepedés
szabadságának egyes rendelkezéseire és azokat a szolgáltatásnyújtás szabadsága körében is
alkalmazni rendel.
Szolgáltatás fogalmi elemei:
• önálló gazdasági tevékenység
• rendszerint díjazás ellenében végeznek
• más javára
164
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ELHATÁROLÁSA MÁS SZABADSÁGOKTÓL

Szolgáltatásnyújtás vs. áruk szabad mozgása: Ha egy tagállami rendelkezés mind az árzk
szabad mozgását, mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát érinti, akkor is, csak az egyike a két
rendelkezésnek az, amelyik alkalmazandó.
− e-könyvek értékesítése? → szolgáltatásnyújtás [Bizottság kontra Franciaország]
− lottószelvény vásárlása → szolgáltatásnyújtás [Schindler ügy]
Szolgáltatásnyújtás vs. letelepedés szabadsága: Amennyiben egy tevékenységet egy másik
tagállamban állandó és folyamatos jelleggel végeznek, akkor az a letelepedés szabadsága
körébe tartozik, míg a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések akkor
irányadók, ha a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen végzi a
tevékenységet egy másik tagállamban, e célból tartózkodik ott. Az ideiglenes jelleg függ a
tevékenység hosszától, rendszerességétől, visszatérő jellegzetességétől és folyamatosságától.
RUSH PORTUGUESA ÜGY

Egy portugál vállalkozás Franciaországban került összetűzésbe a hatóságokkal, mivel a
harmadik országbeli, de legálisan Portugáliában dolgozó munkavállalóit vitte Franciaországba,
hogy vasúti síneket fektessenek le. A tevékenység maga hosszabb ideig tartott, de mégis
ideiglenes jellegű volt, mivel egy adott munkára irányult, ezért a Bíróság azt a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá tartozónak tekintette.
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS FOGALMI ELEMEI

1) Határon átívelő elem – Tisztán tagállami tényállásokra nem alkalmazhatók a
rendelkezések. Több élethelyzetet is lefed, ugyanis az alábbiak mindegyike ide tartozik:
− szolgáltatásnyújtó utazik az igénybe vevőhöz
− a szolgáltatást igénybe vevő utazik
− a szolgáltatás nyújtható határokon átívelő jelleggel, vagyis maga a
szolgáltatás utazik
− mind a szolgáltatást igénybe vevő, mind a szolgáltatást nyújtó utazik
− a szolgáltatás nyújtása eredményeként jelenik meg a határon átívelő elem
2) Rendszerint díjazás ellenében nyújtják – A kérdéses szolgáltatás gazdasági
ellentételezése. Kivételesen ingyenes nyújtott szolgáltatásra is vonatkozhat, amelyeket
más élethelyzetben egyébként díjazás ellenében szokás nyújtani. Nem kell feltétlenül
pénzben történnie. Az sem feltétel, hogy a díjazást a szolgáltatást igénybe vevő fizesse
ki közvetlenül, vagy hogy a szolgáltatást nyújtónak fizessék ki. Nem releváns a
szolgáltatást nyújtó működési formája sem, amit vizsgálni kell, az minden esetben maga
a nyújtott szolgáltatás, folytatott tevékenység.
3) Nem túl távoli kapcsolat – Pl. Grogan ügy
165
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁNAK KORLÁTOZÁSA

Az EUMSz. a szolgáltatásnyújtás kapcsán önállóan nem nevesít kimentési okokat, hanem
visszautal a letelepedés szabadsága körében tanult rendelkezésekre.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága tehát az alábbi okokból korlátozható az EUMSz.
kifejezett felhatalmazása alapján (ún. szerződéses kimentési okok):
• valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen
kapcsolódó tevékenységek kapcsán – Annak bizonyítása a feladat, hogy az adott
tevékenység, amelyről szó van, közhatalmi tevékenységnek minősül (arányosság nem
releváns).
• közrend, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból – vizsgálandó az arányosság is.
Közös tulajdonságuk, hogy minden esetben lehet rájuk hivatkozni, de az Európai Bíróság
szűken értelmezi. Nem csak ún. szerződéses, írott kimentési okok állnak rendelkezésre, hanem
ebben az esetben is figyelembe vehetőek a Cassis de Dijon ügyre visszavezethető kényszerítő
(feltétlenül érvényesítendő) követelmények. Az Európai Bíróság a van Binsbergen ügyben és
az azt követő joggyakorlatban több feltételt is meghatározott a korlátozás
elfogadhatóságának megállapításához:
- elfogadható közérdek kell, hogy alapul szolgáljon, amely nem ellentétes az Unió
célkitűzéseivel
- azonos módon kell alkalmazni a korlátozást a hazai és más tagállami szolgáltatásnyújtók
esetében, azaz nem lehet a korlátozás diszkriminatív
- arányosnak kell lennie a korlátozásnak
- a korlátozó intézkedésnek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat.
VAN BISBERGEN ÜGY

Bisbergen egy Hollandiában élő holland jogászt bízott meg a perének vitelében Hollandiában.
Időközben a jogi képviselő Belgiumba költözött, a holland bíróság pedig azt állapította meg,
hogy a továbbiakban nem jogosult eljárni, mert a holland jog megkövetelte a jogi képviselőktől
a holland lakóhelyet.
Miután van Bisbergen szerint ez a szabály sértette a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ezért az
ügyben előzetes döntéshozatali eljárásra került sor. Az Európai Bíróság a fenti szempontok
mérlegelésével végül arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli jogi képviselővel szemben az
állandó hollandiai lakóhelyre vonatkozó előírások nyilvánvalóan nem egyeztethetők össze az
uniós joggal.
OMEGA ÜGY
Az Omega ügyben a szolgáltatásnyújtás szabadsága került szembe az emberi méltóság német
alaptörvényben elismert értékével egy németországi Bonnban felszerelt, ún. öldöklős játék
kapcsán, melyet a rendészeti hatóság betiltott annak okán, hogy nem csak a lőfolyosón rögzített
célpontok, hanem az emberek mellényére szerelt érzékelők is célpontok voltak.
166
Az Európai Bíróság megerősítette azt a gyakorlatot, hogy az alapvető jogok érdekében a

gazdasági alapszabadságok korlátozására van lehetőség. Az Omega ügyben az Európai Bíróság
elsősorban közrendi kifogásra hivatkozva hozta meg az ítéletét, amelyet egy alapvető jog, a
német alkotmányban biztosított emberi méltóság támogatott. A Bíróság elvi éllel mondta ki:
nem ütközik az uniós jogba, hogy egy emberölési cselekményeket szimuláló játék
kereskedelmi hasznosításával szemben a közrendvédelem érdekében hoznak nemzeti
tiltóintézkedést.
2011. ÉVI ADÓEMELÉS

Az Európai Bíróság a 2011. évi adóemeléssel összefüggésben kiemelte: A szabályozás
valamennyi pénznyerő automatát egyformán érintett, ekként sem közvetlen, sem közvetett
diszkriminációt nem valósított meg. Azáltal azonban, hogy az adóemelés nem érintette a
kaszinókban működő pénznyerő automatákat, a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az
adóemelés de facto kizárólagossá tette-e a kaszinókban a pénznyerő automaták üzemeltetését.
Amennyiben ugyanis igen, akkor már ez az intézkedés sem tekinthető arányosnak, és ekként
sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós jogi szabályokat. A pénznyerő
automaták üzemeltetésének kaszinón kívüli betiltása esetében ugyanakkor már ilyen további
vizsgálati szempontot sem állapított meg a Bíróság: ez a jogalkotói döntés minden kétséget
kizáróan a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozta.
Az Európai Bíróság meghatározta, hogy mely feltételek teljesülése esetén van a vizsgált
szabályozás összhangban az uniós joggal:
- ha a kérdéses intézkedés alkalmas a fogyasztók játékfüggőséggel szembeni védelmére
és a szerencsejátékokhoz kapcsolódó bűncselekmények visszaszorítására
- ha a kérdéses intézkedés illeszkedik egy koherens és szisztematikus politikába
- ha a kérdéses intézkedés megfelel a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének,
valamint a tulajdonhoz való jognak.
A Bíróság azt is kiemelte, hogy az EUMSz. 56. cikkének valamely tagállam általi megsértése
esetén lehetséges, hogy az érintett magánszemélyek kártérítést követeljenek, a kártérítésre
vonatkozó általános feltételek szerint.
2006/123/EK IRÁNYELV (SZOLGÁLTATÁSI IRÁNYELV)

Az irányelv alapján szolgáltatásnak minősül az EUMSz. 57. cikkében említett, rendszerint
díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység. Az irányelv az Európai
Unió valamely tagállamában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra
alkalmazandó. Az irányelv szabályozásának érdekessége, hogy külön megjelöli azokat a
szolgáltatásokat, amelyekre nem vonatkozik, Pl.:
- pénzügyi szolgáltatások
- távközlés,
- közlekedés
- egészségügyi szolgáltatás
- szerencsejáték
167
Az irányelv 5 nagyobb területet szabályoz:

1) ügyintézés egyszerűsítése – ennek érdekében előírja az egyablakos ügyintézési pontok
kialakítását a tagállamokban, melynek lényege, hogy a leendő szolgáltató minden, a
szolgáltatási tevékenységhez szükséges kérelmet, nyilatkozatot egy helyen nyújthasson
be, valamennyi szükséges eljárást azonos helyen és alkalommal kezdeményezhessen.
Pl. Magyarországon kormányablak
2) szolgáltatók letelepedésének szabályozás – a tagállamok a szolgáltatási tevékenység
nyújtására való jogosultságot, illetőleg annak gyakorlását nem kötik engedélyezési
rendszerhez. Kivételesen természetesen lehetséges az engedélyhez kötés. Az engedély
megadása még kivételesen sem köthető állampolgársághoz, illetőleg honossághoz, és
gazdasági vagy piaci szempontok vizsgálatához sem.
3) szolgáltatók szabad mozgása, a szolgáltatást igénybe vevők jogai – A tagállamok
főszabály szerint nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók
szolgáltatásnyújtását adminisztratív előírásokkal. Kivételesen, közrendi, közbiztonsági,
közegészségügyi vagy környezetvédelmi okból korlátozásokat vezethetnek be, vagy
tarthatnak fenn. A szolgáltatásnyújtás szabadsága körében azonban a tagállamoknak
figyelmet kell fordítaniuk a szolgáltatások igénybe vevőinek szempontjaira is. A
tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók megfelelő információkkal lássák
el a fogyasztók.
4) a szolgáltatások minősége – a tagállamok előírhatnak meghatározott szakmai
felelősségbiztosítást a szolgáltatás nyújtó számára, és előírásokat fogadhatnak el a
szolgáltatással kapcsolatos vitás kérdések rendezésére, a szolgáltató elérhetőségére
vonatkozóan is.
5) igazgatási együttműködés – a tagállamok illetékes hatóságainak együttműködését
feltételezi
6) uniós szintű magatartási kódex kidolgozásának ösztönzése – feltételezi a tagállamok,
a Bizottság, au egyes szolgáltatók és szolgálatók szakmai érdekvédelmi szervezeteinek
együttműködését, annak érdekében, hogy meghatározásra kerüljenek a jó gyakorlatok
(best practices), illetőleg azok a kívánatos és kerülendő szolgáltatói magatartások,
amelyek korlátok közé szorítják a szolgáltatók tevékenységét.
168
32. A tőke szabad mozgása

[EUJA: 611 – 637. o.]
TŐKEMOZGÁSRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS

Az EGK Szerződés 67. cikke értelmében a tagállamok az átmeneti időszak alatt fokozatosan
feloldják a tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat a tagállamban letelepedett személyek
között, olyan mértékben, amilyen mértékben az a közös piac működéséhez szükséges, és
megszüntetik a felek állampolgárságán, lakóhelyén, vagy a tőkebefektetés helyén alapuló
minden megkülönböztetést.
Az EGK Szerződés 71. cikke mindössze azt a célkitűzést fektette le, hogy a tagállamok
törekedjenek arra, hogy további devizajogi korlátozásokat ne vezessenek be egymással
szemben.
A tőkemozgás teljeskörű liberalizációjának célkitűzését csak 1985-ben fogalmazták meg az
Európai Közösség jogalkotási programjáról elfogadott Fehér Könyvben. A jogalkotási program
eredményeként a 88/361/EK irányelv írta elő a tőkemozgások teljes felszabadítását, majd az
irányelv nyomán ezt már a Maastrichti Szerződés is rögzítette.
Napjainkban az EUMSz. 63-66. cikke tartalmazza a tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó
rendelkezéseket. Tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és a harmadik országok közötti
tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás, továbbá tilos a tagállamok, valamint a
tagállamok és harmadik országokközötti fizetési műveletekre vonatkozó minden
korlátozás.
A megfogalmazásból kitűnik, hogy az uniós jog 2 kategóriába sorolja a pénznek az Európai
Unió tagállami határait átlépő gazdasági célú áramlását, és különbséget tesz tőkemozgások és
fizetési műveletek között:
• fizetési műveletek
• tőkemozgások
FIZETÉSI MŰVELETEK
Fizetési műveletek alatt az áruk, személyek, szolgáltatások szabad áramlásával
összefüggésben teljesített pénzügyi ellenértéket értjük. Pl. banki, internetes vagy televíziós
szolgáltatás igénybevételéért az ellenérték megfizetése.
Pl. Luisi és Carbone eset
A fizetési műveletek megkönnyítése érdekében először 2001-ben került elfogadásra egy
rendelet (2560/2001/EK rendelet) a belföldi és határokon átnyúló fizetések költségeinek
harmonizálására az euroövezeten belül, melyet azóta már újabb szabályozás váltott fel.
A fizetési műveletek szabadsága csak az Európai Unión belül érvényesül teljeskörűen
napjainkban. A 2018/1672 rendelet értelmében az Európai Unió területére történő belépés,
illetőleg az onnan történő kilépés esetén mindazok, akik 10 ezer EUR összeget elérő készpénzt
169
ellenőrzés céljából a hatóságok rendelkezésére bocsátani, amelynek megsértése esetén a

tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazhatnak.
Pl. Chmielewski eset
LUISI ÉS CARBONE ESET

Két olasz állampolgár autójában nagy összegű olasz lírát találtak, az olasz jog pedig akkor
tiltotta az 500 ezer olasz lírát meghaladó összegű készpénz kivitelét az országból. Mind Luisi
asszony, mind pedig Carbone úr azt állította az ellene indult büntetőeljárás során, hogy a náluk
talált készpénzből más tagállamban kívántak idegenforgalmi, illetőleg egészségügyi
szolgáltatásokat igénybe venni, azaz a készpénzt egyes szolgáltatások ellenértékéül szánták.
Az Európai Bíróság elhatárolta egymástól a tőkemozgás és a fizetési művelet fogalmát,
kiemelve, hogy a tagállamok kizárólag a tőkemozgások megtiltására rendelkeznek
jogosultsággal, a fizetési műveletek ugyanis elengedhetetlenek a szolgáltatások szabad
áramlásának biztosításához.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olasz szabályozás alkalmas a szolgáltatások szabad
áramlásának akadályozására, ekként azt a vádlottak elleni büntetőeljárásban az előzetes döntést
kérő olasz bíróságnak félre kellett tennie.
CHMIELEWSKI ESET
Robert Michael Chmielewski 2012-ben úgy lépett be Szerbiából Magyarország területére, hogy
nem tett nyilatkozatot a nála lévő, összesen közel 150 ezer EUR-nak megfelelő összegről.
Magyarország a nyilatkozattétel elmulasztását közigazgatási bírsággal rendelte szankcionálni,
melynek összege sávosan emelkedett, így 50 ezer EUR felett már a teljes összeg 60%-a volt.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nyilatkozattétel célja nem a nagyobb összegű
készpénz behozatalának megakadályozása, hanem a készpénz származásának és tervezett
felhasználásának ellenőrzése, éppen ezért a magyar jogszabályok szerinti közigazgatási bírság
aránytalan szankciónak minősült.
TŐKEMOZGÁSOK
A tőkemozgásra vonatkozó rendelkezések vonatkozásában a tagállamok hosszú időn keresztül,
szigorú korlátozásokat alkalmazhattak. Tőkemozgásról akkor beszélünk, amikor a
(kész)pénzt tagállamból történő kivitele kifejezetten befektetési céllal történik. A
tőkemozgások korlátozhatóságának elsődleges indoka az volt hosszú időn keresztül, hogy a
tőkemozgásoknak komoly hatásuk van az egyes tagállamok gazdasági teljesítményére,
pénzügyi helyzetére, inflációs rátájára, melyet különösen az integráció kezdeti éveiben nem
kívántak a tagállamok alávetni az uniós jog rendelkezéseinek.
A tőkemozgások legfontosabb eseteit (nem taxatív módon) a 88/361/EGK irányelv
tartalmazza. Ennek főbb esetei:
170
• KÖZVETLEN KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK – a közvetlen külföldi befektetés

megvalósulhat pusztán pénzügyi befektetéssel, azonban ahhoz sok esetben jellemzően
a vállalkozás irányításában vagy ellenőrzésében való részvétel is társul. Jellemzően
tartós üzleti elköteleződést valósítanak meg egy másik államban.
• INGATLANBEFEKTETÉSEK – Más tagállam területén ingatlan vagy földterület vásárlása
is ide tartozik, függetlenül a befektetés céljától.
• ÉRTÉKPAPÍROK VÁSÁRLÁSA ÉS ELADÁSA – Az EU-n belül a különféle értékpapírok
vásárlása és eladása, mint pl. részvény, kötvény.
• BANKSZÁMLA NYITÁS – Az Unió polgárai más tagállamokban szabadon nyithatnak
bankszámlát, megtakarításaikat ott elhelyezhetik.
• HITEL, KÖLCSÖN, KEZESSÉG, ZÁLOGJOG – A gyakorlatban elsősorban azokat a
kölcsönszerződéseket kell a tőkemozgások tekintetében kiemelni, ahol valamely
tagállam bankja egy másik tagállamban biztosított tőkefedezetet valamely gazdasági
tevékenység vagy tranzakció lebonyolítására. Pl. jelzálog bejegyzése.
• SZEMÉLYHEZ KÖTÖTT TŐKEMOZGÁSOK – A családon belüli kölcsön, ajándék,
hozomány, hagyaték, vagy éppen végrendelet alapján történő öröklés
• PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK, ÉRTÉKAPÍROK KI- és bevitele – Ha az Unió polgárai egyik
tagállamból a másikba költözik és értékpapírjait, pénzeszközeit magával viszi, akkor a
tőkemozgás szabadsága alapján az érintett tagállamok ebben a tevékenységben nem
akadályozhatják.
Az EUMSz. jelenlegi 63. cikke csak 1994. január 1. napjától lépett hatályba, az ezt megelőző
időszakban a tőke szabad áramlására vonatkozó korlátozások jogszerűségét még a 88/361/EGK
irányelv rendelkezései alapján kellett megítélni.
BORDESSA EGYESÍTETT ÜGYEK

1992. novemberében a francia-spanyol határon letartóztatták Aldo Bordessa olasz állampolgárt,
akinek az autójában mintegy 50 millió spanyol pesetát találtak. Néhány nappal később hasonló
sorsra jutott Mari Mellado és Barbero Maestre spanyol állampolgárok isl, akiknek az autójában
38 millió spanyol pesetát találtak a határőrök. Az akkor hatályos spanyol jogszabályok
értelmében az 1 millió pesetánál nagyobb összeg kivitelét előzetesen be kellett jelenteni, míg
az 5 milliót meghaladó készpénz kivitele csak a spanyol állam előzetes engedélyével volt
lehetséges.
A büntetőeljárásokban felmerült a kérdés a spanyol rendelkezés uniós joggal való
összhangjának kérdése. Az Európai Bíróság ítéletében felismerte a 88/361/EGK irányelv
rendelkezéseinek közvetlen hatályát, másfelől pedig állást foglalt a nagyobb összegű
készpénz kivitelének esetére. Míg a bejelentési kötelezettség előírása (egyéb feltételek
teljesülése esetén) a tőke szabad mozgása arányos korlátozásnak minősülhet, addig az
engedélyezési rendszer előírása már lényegében minden esetben a tagállam döntésétől teszi
függővé a kérdéses tőkeösszeg kivitelének engedélyezését, illuzórikussá téve így a tőke szabad
mozgása érvényesülését.
171
TŐKEMOZGÁST KORLÁTOZÓ TAGÁLLAMI INTÉZKEDÉSEK OSZTÁLYOZÁSA

Az EUMSz. 63. cikkének értelmében főszabályként a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre
vonatkozó minden tagállami korlátozás tilos 1994. január 1-től kezdődően. Az EUMSz. 64.
cikke egészen szűk körben, kivételesen lehetővé teszi egyes olyan, harmadik államokkal
szembeni korlátozások fenntartását (de új korlátozások bevezetését már nem), amelyek már
1993. december 31-én is hatályban voltak.
Az EUMSz. 65. cikke további kivételként lehetővé teszi az olyan adójogi rendelkezések
fenntartását, amely lakóhely vagy a tőkebefektetés helye szerint tesz különbséget az adózók
között, amennyiben az nem valósít meg a tőkemozgások és fizetési műveletek tekintetében
önkényes megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást.
Tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések lehetnek:
− pénzügyi jellegű korlátozások
− nem pénzügyi jellegű korlátozások – adminisztratív előírások, melyek a külföldi
befektetőket visszatartják attól, hogy befektessenek egyes gazdasági társaságokba. Pl.
aranyrészvény
− vegyes jellegű korlátozások – a pénzügyi és nem pénzügyi jellegű korlátozások adott
esetben vegyesen is alkalmazhatóak. Tipikus esete, amikor a tagállam a tőke szabad
mozgása elé valamilyen adminisztratív korlátozást állít, amelynek elmulasztása esetén
azonban az érintetteteket már közigazgatási bírság veszélye fenyegeti.
TŐKEMOZGÁS KORLÁTOZÁSÁNAK IGAZOLÁSA: A KORLÁTOZÁS JOGCÍME

Az Európai Bíróság gyakorlata értelmében valamely, a tőke szabad mozgását korlátozó állami
intézkedés 2 feltétel együttes teljesülése esetén fogadható el:
• intézkedést az EUMSz. 65. cikkében szereplő valamely ok vagy pedig az Európai
Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapuló közérdeken alapuló nyomós indok kell, hogy
igazolja.
− különbséget lehet tenni az adózók között lakóhely vagy a tőkebefektetés
helye alapján, de nem szolgálhat önkényes megkülönböztetés vagy rejtett
korlátozás eszközéül.
− a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a jogszabályok megsértésének
megakadályozására, illetve előírhatják a tőkemozgások igazgatási vagy
statisztikai célú bejelentését, ha ez nem szolgál önkényes
megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást
− a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a közrend vagy a közbiztonság
védelmében, amennyiben ezek nem szolgálnak önkényes
megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül. Pl. pénzmosás vagy
éppen terrorizmus elleni küzdelem.
− szűk körben, kivételesen lehetőség van olyan, harmadik államokkal
szembeni korlátozások fenntartására (újak bevezetése nem), amelyek már
1993. december 31-et megelőzően is hatályban voltak. Az idő múlásával
172
ezen kivételszabály gyakorlati jelentősége nyilvánvalóan egyre jobban

csökken.
− rendkívüli körülmények fennállása esetén a Tanács és a Bizottság
javaslatára az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően
feltétlenül szükséges védintézkedéseket fogadjon el harmadik országokkal
szemben legfeljebb 6 hónapos időszakra, ha a harmadik országokba
irányuló vagy onnan származó tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió
működésében súlyos nehézséget okoz, vagy azzal fenyeget. A rendelkezés
kivételességét jól mutatja, hogy annak gyakorlati alkalmazására ez idáig
egyetlen alkalommal sem került sor.
− ebben a körben is alkalmazhatók az ún. feltétlenül érvényesítendő
követelmények vagy kényszerítő követelmények
• intézkedés megfeleljen az arányosság követelményének – Ebben a körben a
következő szempontokat kell vizsgálni:
− valamilyen közérdekű cél megvalósítását célozza-e az intézkedés
− az intézkedés alkalmas-e az elérni kívánt cél koherens és szisztematikus
módon történő megvalósításának biztosítására
− nem lépi-e túl a cél megvalósításához szükséges mértéket
− nem valósít-e meg hátrányos megkülönböztetést
173
33. A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és

lehetséges korlátozásai
[EUJA: 523 – 563. o.]
BEVEZETŐ
A munkaerő-mobilitás megkönnyítése érdekében születtek meg azok az uniós jogi
rendelkezések, amelyek célja, hogy elhárítsák a munkavállalók szabad mozgása előtt álló
akadályokat.
Ebben jelentős segítségül szolgálnak a mobil munkavállalók családtagjainak munkavállalóval
való együttes letelepedését biztosító másodlagos jogi rendelkezések:
− a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendelet,
− a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló
2014/54/EU irányelv
− szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004/EK rendelet
− Bíróság jogfejlesztő gyakorlata
A szabad mozgás irányelv megszületése ellenére továbbra is indokolt a munkaerő szabad
áramlásának önálló alapokon való szabályozása, hiszen a munkavállalóknak a másik
tagállam területén való tartózkodásához nem kell olyan feltételeknek eleget tenniük, mint
a gazdaságilag inaktív polgároknak.
A munkavállalói státusz elnyerése nem csak tartózkodási jogot, hanem széleskörű szociális
jogokat is garantál a munkavállalók és családtagjaik számára. A gazdasági, politikai és szociális
szempontok egyidejű érvényesítése fontos követelmény.
ELSŐDLEGES JOG ÉS GYAKORLAT FŐBB ELEMEI

A munkaerő szabad áramlásáról rendelkező elsődleges jogi szabályok, az EUMSz. IV. címének
a munkavállalókra vonatkozó első fejezetében találhatók (45-48. cikk). A 46. cikk
felhatalmazást ad a Tanács és az Európai Parlament számára a másodlagos jogszabályok
(irányelvek és rendeletek) elfogadására, kifejezetten a munkavállalók 45. cikkben
meghatározott szabad mozgásának céljából.
EUMSz. 45. cikk: „Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását”. Ez
a rendelkezés feljogosítja a tagállami polgárokat, hogy azok egy másik tagállamban
foglalkoztatási jogviszony keretén belül – azaz alkalmazotti minőségben – munkát vállaljanak.
A Szerződés 45. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik, így az hivatkozható nemzeti bíróságok
előtt, mindenekelőtt az állami szervekkel, valamint állami intézkedésekkel szemben (vertikális
közvetlen hatály), de a Bíróság ezt kiterjesztette a magánjogi jogviszonyok bizonyos körére is
(horizontális közvetlen hatály).
AZ UNIÓS MUNKAVÁLLALÓ FOGALMI ELEMEI

Sem a Szerződés, sem a másodlagos jog nem ad pontos meghatározást az uniós munkavállaló
fogalmát illetően, ezért azt a Bíróság dolgozta ki. Elsőként a Hoekstra ítéletben rögzítette, hogy
a munkavállaló fogalma önálló uniós tartalommal bír.
174
A Lawrie-Blum ügyben született döntés szerint a munkavállaló-fogalom objektív kritériumai

szerint a munkaviszony lényege, hogy egy meghatározott ideig, egy másik személy számára
és annak irányítása alapján (önállótlan jogviszony), díjazás ellenében olyan szolgáltatást
nyújt, amely tényleges és valóságos gazdasági célú tevékenység.
A szabad mozgás joga tehát kizárólag a tényleges és valós gazdasági tevékenységet végzőket
illeti meg, szemben azokkal, akik csak elhanyagolható, vagy mellékes tevékenységet végeznek.
Ennek a tág értelmezésnek köszönhetően a tagállamok nem zárhatják ki e fogalom alól a
részmunkaidőben, vagy rövid ideig foglalkoztatott személyeket, még akkor sem, ha a munkából
származó jövedelmük nem éri el a létminimumot, amennyiben tényleges és valós gazdasági
tevékenység végzéséről van szó.
A Bíróság szerint így azok is a munkaerő szabad áramlása hatálya alá tartoznak, akik
részmunkaidőben dolgoznak, vagy a minimálbérnél alacsonyabb jövedelemmel
rendelkeznek, feltéve, ha az általuk végzett tevékenység valódi és tényleges.
LAWRIE-BLUM ÜGY
Egy brit állampolgár, aki a németországi freiburgi egyetem tanári szakán abszolvált, szeretett
volna államvizsgát tenni. Ehhez azonban egy államvizsga-előkészítőn kellett részt vennie,
amely részben gyakorlati képzésből állt, és amely ideje alatt ideglenesen közalkalmazotti
jogállásba került volna. A német oktatási hivatal azonban nem engedélyezte az előkészítőn való
részvételt azoknak, akik nem rendelkeznek német állampolgársággal, így Lawrie-Blumnak
sem.
Az Európai Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy Lawrie-Blum uniós
munkavállalónak minősül-e, ami alapján kiterjed rá az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés tilalma, vagy sem. A Bíróság értelmében mivel a gyakorló tanár a gyakorlat
teljes ideje alatt a kérdéses oktatási intézmény irányítása és felügyelete alatt áll, amely számára
az gazdasági értékű szolgáltatást nyújt és az általa kapott összeget a nyújtott szolgáltatások
ellentételezésének lehet tekinteni, a munkaviszony fennállásának 3 említett ismérve teljesül.
KEMPF ÜGY
Egy Hollandiában dolgozó részmunkaidős (heti 12 órában dolgozó) zenetanár tevékenységét is
a munkaerő szabad áramlását kimondó cikkely hatálya alá tartozónak ítélt a Bíróság. Annak
ellenére döntött így, hogy a kérdéses személy a jövedelmét – létfenntartás érdekében -
különböző szociális juttatásokból egészítette ki. A Bíróság kimondta, hogy amennyiben egy
tagállami polgár egy másik tagállam területén tényleges és valódi tevékenységet folytat,
teljességgel közömbös, hogy köszpénzből finanszírozott pénzügyi támogatást vesz-e igénybe
az a tevékenységből származó jövedelem kiegészítése céljából. A keresetkiegészítés tehát
történhet akár saját vagyonából, akár a hozzátartozó jövedelméből, végső soron pedig akár az
alacsony keresetűnek járó szociális segélyből is.
175
TEVÉKENYSÉGÉRT KAPOTT DÍJAZÁS ÉS ÁLLÁSKERESŐK

Tágan értelmezendő a tevékenységért kapott díjazás fogalma is, amibe egyaránt
beleértendő a pénzbeli díjazás és a természetbeni ellátás is. A kizárólag rehabilitációs vagy
reintegrációs tevékenység nem tekinthető azonban valós és tényleges gazdasági
tevékenységnek.
A lényegi kérdés a valós és tényleges munkavégzés, amelynek konkrét esetben arra kell
kiterjednie, hogy a kérdéses személy által teljesített szolgáltatások a munkaerőpiacon
szokásos szolgáltatásnak tekinthetők-e.
A munkavállaló uniós fogalmába beletartoznak az álláskeresők is, ahogy ezt a Bíróság az
Antonissen ügyben rögzítette is.
ANTONISSEN ÜGY
Antonissen belga állampolgárt az Egyesült Királyságban való több mint 6 hónapos sikertelen
álláskeresés után kokain illegális birtoklása miatt szabadságvesztés büntetésre ítéltek, feltételes
szabadságra bocsátását követően pedig kiutasították az ország területéről.
Antonissen arra hivatkozva fellebbezte meg a döntést, hogy mint közösségi polgár, a közösségi
(ma már uniós) jog hatálya alatt áll. A brit bíróság véleménye szerint azonban mivel már több,
mint 6 hónapja brit területen keresett munkát, nem tekinthető munkavállalónak, ezért nem
hivatkozhat az uniós jogra.
A Bíróság ezzel szemben úgy találta, hogy az uniós jogi rendelkezések nem határozzák meg,
meddig tartózkodhatnak a más tagállami polgárok munkakeresés céljából egy másik tagállam
területén. A Bíróság szerint jelen esetben mérvadó nemzeti jog valójában egy 6 hónapos
határidőt biztosított, amely határidő alapvetően elegendőnek tűnik az álláskeresésre, és amely
határidő jelen esetben eltelt. Ugyanakkor, amennyiben a kérdéses, nem ésszerűtlen határidő
elteltét követően az érdekelt bizonyítja, hogy a munkakeresést tovább folytatja, és reális
lehetősége van arra, hogy őt alkalmazzák, akkor a fogadó állam területéről nem utasítható ki.
A szabad mozgás irányelv (2004/38/EK irányelv) kifejezetten rögzíti ma már, hogy az
álláskeresők és családtagjai mindaddig nem utasíthatóak ki, amíg az uniós polgár
bizonyítani tudja, hogy állást keres és tényleges esélye van a foglalkoztatásra.
MUNKAVÁLLALÁSHOZ VALÓ JOG TARTALMA AZ ELSŐDLEGES JOG

ALAPJÁN [EUMSz. 45. cikk (2) bekezdés]
A munkavállalók szabad mozgása magába foglalja az állampolgárság alapján történő minden
megkülönböztetés megszüntetését a tagállami munkavállalók között, a foglalkoztatás, a
javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
A szabadság részjogosítványai tekintetében elmondható, hogy a munkavállalónak – közrendi,
közbiztonsági és közegészségügyi korlátozásokra is figyelemmel – joga van arra, hogy:
• tényleges állásajánlatokra jelentkezzen
• e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon
• munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon,
176
• a foglalkoztatás megszűnését követően bizonyos feltételekkel a tagállam területén

maradjon.
A szabad mozgás jogával élő munkavállalót megilleti a tartózkodás joga egy másik
tagállam területén 3 hónapot meghaladó időtartamra. Az uniós polgár munkavállaló, illetve
önálló vállalkozó a jogviszony megszűnését követően, jogállását megtartva, akkor maradhat a
fogadó állam területén, ha baleset vagy betegség miatt átmeneti időre munkaképtelenné válik,
meghatározott feltételekkel regisztrált munkanélkülivé válik, vagy ha szakképzésben vesz részt.
A vállalkozó épp olyan védelmet élvez, mint a munkavállaló.
492/2011/EU RENDELET A MUNKAVÁLLALÓK UNIÓN BELÜLI SZABAD

MOZGÁSÁRÓL
A munkavállalókat megillető szerződéses jogok körét számos másodlagos jogforrás egészítette
ki, illetőleg konkretizálta:
- uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó
2004/38/EK irányelv
- a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról rendelkező 492/2011/EU rendelet,
amely újra kodifikálta a munkavállalók szabad mozgását korábban szabályozó,
1612/68/EGK rendeletet.
A rendelet célja egyfelől a munkavállalók és családtagjaik szabad mozgásának
megkönnyítése, másfelől a társadalmi integrációjuk elősegítése. A munkaerő Unión belüli
mozgása az egyik eszköz, amellyel biztosítják a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek
javítását és társadalmi előre lepésének lehetőségét, miközben elősegítik minden
munkavállalójának azt a jogát, hogy a választása szerinti tevékenységet folytathassa az Unión
belül.
A jogok nem csak az állandó munkavállalókat, hanem az idénymunkásokat és a határ
menti ingázókat is megilleti.
A rendelet alapvetően a jogosítványok 2 fő csoportja köré rendeződik, így:
• munkához jutással kapcsolatos jogokat rögzíti
• foglalkoztatási jogviszony során megillető részjogosítványokat rögzíti.
FOGLALKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG

A rendelet biztosítja, hogy egy uniós polgár munkavállalóként egy másik tagállam
területén a fogadó ország polgáraival azonos feltételek mellett munkát vállalhasson.
A rendelet tilt minden, a más tagállam polgáraival szemben alkalmazott olyan korlátozást,
amelyet a fogadó ország polgáraival szemben nem érvényesítenek, így tilalmazott az olyan
tagállami gyakorlat, amely
- akadályozza a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállalók toborzását,
- korlátozza a betölthető munkahelyek hirdetését a médiában,
- vagy a foglalkoztatás feltételéül szabja, hogy a külföldi munkavállalók a munkaügyi
hivatalnál bejelentkezzenek.
177
Nem alkalmazhatóak továbbá az olyan szabályok sem, amelyek vállalkozásonként,

tevékenységi ág szerint, regionális vagy nemzeti szinten meghatározzák a külföldi
foglalkoztatottak számát vagy számarányát.
Közvetlen diszkrimináció tilalma: Pl. Bizottság kontra Franciaország (535. oldal)
Közvetett diszkrimináció tilalma: A rendelet egyaránt tiltja azokat a tagállami szabályokat,
amelyek ugyan állampolgárságtól függetlenül alkalmazandók, azonban kizárólagos vagy fő
céljuk, illetve hatásuk, hogy távol tartsák a többi tagállam állampolgárát a betölthető
munkahelyektől. Pl. Scholcz ügy (536. oldal)
A munkavállalók szabad mozgásának nem diszkriminatív korlátozásai: A Bíróság számára
már igen korán nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a diszkriminatív intézkedések, hanem a hazai
és a más tagállami munkavállalókra egyformán alkalmazandó szabályok is gátját szabhatják a
belső piaci szabadság érvényesülésének. Pl. Bosman ügy (538. oldal)
FOGLALKOZÁS SORÁN BIZTOSÍTOTT JOGOK

A jogok e csoportja kifejezetten a munkavégzés során biztosít a más tagállami polgár
munkavállalóknak a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmódot bizonyos területeken. A
rendelet kiterjedt körben nevesít ilyen jogokat.
A rendelet alapján a fogadó állam hatóságaitól megkövetelhető, hogy a szabad mozgás
jogával élő más tagállami munkavállalót ne kezeljék az állampolgársága miatt eltérően a
foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében, különösen, ami a javadalmazást, a
munkaviszony megszüntetését és a munkanélkülivé válás esetén az újra elhelyezkedést
illeti. Ide sorolható a minimálbár és általában a díjazás, a munkaidő (részmunkaidő, rendkívüli
munkaidő), pihenőidő, éjszakai munka kérdése, fizetett éves szabadság
A rendelet azt is előírja, hogy a szabad mozgás jogával élő más tagállami munkavállaló a hazai
munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket évezzen, a hazai munkavállalókkal
azonos feltételek szerint részesüljön szakiskolai képzésben és átképzésben, egyenlő bánásmód
illesse meg a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlása vonatkozásában,
ugyanazokat a jogokat és adókedvezményeket élvezhessen, amelyeket a hazai
állampolgároknak nyújtanak lakhatási ügyekben.
Foglalkoztatási és munkafeltételek: Egyenlő bánásmódot kell biztosítani egy másik tagállam
munkavállalójának a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében. Pl. Bizottság kontra
Olaszország (541. oldal)
Szociális juttatások: A külföldi munkavállaló a hazai munkavállalóval azonos szociális
juttatásokat is élvez. A Bíróság az egyenlő bánásmódot a szociális juttatások tekintetében
kimondó rendelkezést, egész pontosan a szociális juttatás fogalmát kiterjesztően értelmezte. A
Bíróság tág értelmezése alkalmas volt a cikk személyi hatályának kiterjesztésére is, amennyiben
a szociális kedvezmények nem csak magát a munkavállalót, hanem annak családtagjait is
megillethetik. Pl. Christini döntés (542. oldal)
Adóelőnyök: A nemzetközi adójog előírásai értelmében a belföldi és külföldi illetőségű
személyek adózási szempontból – bizonyos tekintetben – eltérő módon kezelendők. Ez azonban
nem vezethet az adóalanyok hátrányos megkülönböztetéséhez. Egyes esetekben mégis
előfordul, hogy valamely tagállam kedvezőbb adózási feltételeket biztosít azon adóalanyok
178
részére, akik ott állandó lakóhellyel rendelkeznek, ami viszont az uniós jogi szempontból
aggályos lehet, különösen az ingázó munkavállalók speciális helyzetére. Pl. Schumacher ügy
(544. oldal)
A diszkriminatív szabályok persze bizonyos esetekben igazolást nyerhetnek, azaz végső soron
akár jogszerűek is lehetnek. Pl. az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége, mint
kimentési ok, vagy kivételesen az adóellenőrzések hatékonyságának biztosítása.
Lakhatás: A szabad mozgás jogával élő munkavállalóknak ugyanazokat a jogokat és
kedvezményeket kell biztosítani lakhatási ügyekben, mint amelyeket a hazai polgároknak
nyújtanak. Pl. Bizottság kontra Görögország.
Szakiskolai képzés, átképzés: Szakképzésnek minősül az olyan oktatás, amely egy
meghatározott szakmához, munkavállaláshoz szükséges képesítésre készít fel, illetve
szakmához, munkához szükséges gyakorlat vagy szaktudás megszerzését biztosítja. A
szakképzéshez való hozzáférés területén biztosított egyenlő bánásmód egyfelől annak
biztosítását jelenti, hogy más tagállami diákok is felvételt nyerhessenek oktatási intézménybe,
valamint a más tagállami polgárok által igényelt megélhetési ösztöndíjak kérdése.
Szakszervezeti jogok: Más tagállami munkavállalók azonos feltételekkel vállalhatnak
szakszervezeti tagokká. A rendelet tiltja, hogy a jogalkotó kizárja a külföldi munkavállalókat
egy olyan szakmai kamara tagválasztásán való részvételből, ahová a belépés kötelező, tagdíjat
kell fizetniük, és amely szervezet a tag munkavállalók érdekvédelmét látja el. A rendelet által
biztosított szakszervezeti jogok gyakorlása túlmutat a szűken vett szakszervezetek körén. Az
magában foglalja a munkavállalók minden olyan szervezetben való részvételét, amely bár nem
rendelkezik a szakszervezetek minőségével, de hasonló munkavállalói érdekképviseleti
feladatokat tölt be.
CSALÁDTAGOKAT MEGILLETŐ JOGOSÍTVÁNYOK

A munkavállaló családtagjait származékos úton illetik meg bizonyos jogosítványok. Azt, hogy
ki minősül a szabad mozgás jogával élő uniós polgár családtagjának, a szabad mozgás irányelv
szabályozza. Ennek értelmében a kedvezményezettek körébe tartozik:
• az uniós polgár munkavállaló házastársa
• az uniós polgár munkavállaló élettársa, akivel egy tagállam jogszabályai szerint
létrejött regisztrált élettársi kapcsolatban él, feltéve, hogy a fogadó ország joga a
regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekinti.
• az uniós polgár munkavállaló házastársa vagy regisztrált élettársa egyenesági
leszármazottja, ha 21 évnél fiatalabb vagy a munkavállaló eltartottja,
• az uniós polgár munkavállaló házastársa vagy regisztrált élettársa eltartott egyenesági
felmenője
Kedvezményezetteket megillető jogok:
• Mindenekelőtt tartózkodásra jogosultak a fogadó államban.
• kereső tevékenységet folytassanak
• gyermekek azonos feltételekkel nyernek felvégtelt az általános oktatási intézménybe,
szakmunkás- és egyéb szakképzésre
179
A rendeletben foglaltak célja a munkavállaló és családtagjai társadalmi beilleszkedésének

megkönnyítése. Az uniós polgár gyermekei, akik a szabad mozgás jogával élő munkavállaló
szülővel együtt letelepedtek a fogadó ország területén, a szülők válását követően is jogosultak
iskolai tanulmányaik folytatása céljából a fogadó ország területén maradni. Az oktatásban való
részvétellel kapcsolatos egyenlő bánásmódhoz való jog a volt uniós munkavállalók
gyermekeire is kiterjed.
A munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülő tartózkodási joga megszűnik
a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve, ha a gyermeknek továbbra is szüksége van e szülő
jelenlétére és gondoskodására tanulmányai folytatásához és befejezéséhe. A nem uniós
polgárságú szülő rendelet alapján eltöltött tartózkodási időszakait viszont csak abban az esetben
lehet figyelembe venni a huzamosabb tartózkodási státusz megszerzéséhez, ha az irányelv
szerinti tartózkodás feltételei is teljesülnek.
A Bíróság kiterjesztő hatályú ítélkezési gyakorlata szerint a szabad mozgás jogával élő
munkavállaló gyermekei tartózkodási helyüktől függetlenül jogosultak tanulmányi
támogatásra.
KORLÁTOZÁSOK
Az elsődleges jog már a kezdetektől rendelkezett a más tagállami polgárok szabad
mozgása közrendi, közbiztonsági, illetőleg közegészségügyi okból történő
korlátozhatóságáról, amely rendelkezéseket a másodlagos jog, így a 64/221/EK irányelv
bontotta ki.
E szabályozást váltotta fel a szabad mozgás irányelv, amely értelmében valamennyi uniós
polgár és családtagjai jogosult a szabad mozgásra, hacsak a fogadó állam nem határoz úgy,
hogy az alábbi 3 korlátozás valamelyikét alkalmazza velük szemben.
A közrendi, közbiztonsági okokból hozott intézkedések kizárólag az érintett egyén személyes
magatartásán alapulhatnak. Egy szervezetnél történő munkavállalás is az irányelv szerinti
személyes magatartásként értékelheti.
• közrend – uniós tartalma van, az annak érdekében foganatosított intézkedések során a
tagállamok széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. A közrendre való hivatkozás
feltételezi a társadalom valamely alapvető érdekét sértő tényleges és kellőképpen súlyos
fenyegetés létét.
• közbiztonság
• közegészségügy védelme – akkor legitim a korlátozás, ha járványt okozó betegségek
teszik szükségessé (fertőző betegségek, amelyeket a WHO megfelelő jogi eszközei
határoznak meg), valamint más járványt okozó betegségek esetén, ha a fogadó állam
állampolgáraira vonatkozó védelmi rendelkezések hatálya alá tartoznak.
KÖZSZOLGÁLAT KIVÉTELE [EUMSz. 45. cikk (4) bekezdés]

A munkavállalók szabad mozgását rögzítő rendelkezések nem vonatkoznak a
közszolgálatban történő foglalkoztatásra. A közszolgálat fogalma a tagállami jogoktól
független, önálló uniós tartalommal bír.
180
A kivétel csak azokra az álláshelyekre vonatkozik, amelyek közhatalom gyakorlásával, vagy

olyan funkciókban való közvetlen vagy közvetett részvétellel járnak, amelyek tárgya az állam
vagy más hivatalos szervek általános érdekeinek védelme. A kivételeket csak az állás
betöltésénél lehet alkalmazni.
Az intézményi szemléket, amely alapján minden közigazgatási szervnél alkalmazott személy a
közszolgálati kivétel hatálya alá vonható, tevékenységtől függetlenül. A Bíróság által közvetett
funkcionális szemlélet értelmében ezzel szemben ugyanazon szervezeten belül is minden állást
külön-külön meg kell vizsgálni, hogy a beosztással párosuló hatáskörök a közhatalomban való
részvételnek minősülnek-e vagy sem.
A közszolgálat kivétele nem alkalmazható a közalkalmazottakra (óvónők, tanítók, ápolók,
orvosok), hanem csak a köztisztviselők, kormánytisztviselők (minisztériumi alkalmazottak,
kormányhivatali dolgozók stb.) esetében hívható fel.
Nem állapítható meg továbbá a kivétel alkalmazhatósága, ha a közhatalmi jogosítványokat nem
rendszeresen, csak eseti jelleggel végzik, és az a tevékenységnek csupán jelentéktelen részét
alkotja. Ilyenek a hajóskapitányok, akik a fedélzeten bizonyos helyzetekben közhatalmat
gyakorolnak (pl. születés, halál, bűncselekmény elkövetése esetén), de ez marginális része a
tevékenységüknek.
NYOMÓS KÖZÉRDEK ALAPJÁN INDOKOLT KORLÁTOZÁSOK

A munkaerő szabad mozgását korlátozó szabályok kimentést nyerhetnek bizonyos nyomós
közérdeken alapuló indokok alapján.
Pl. Köbler ügy
KÖBLER ÜGY
A Köbler ügyben az osztrák egyetemeken béremelés járt a professzoroknak 15 év szolgálati idő
elteltével. Gerhard Köbler az egyik egyetem professzora volt, akinek a 15 éves szolgálati ideje
csak a más tagállamban folytatott oktatói tevékenységgel együtt volt meg, ezért nem részesült
a béremelésben.
Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította Köbler keresetét, arra hivatkozással,
hogy a kérdéses osztrák rendelkezés valójában hűségjutalomnak minősül, ezért a rendelkezés
nem ellentétes a munkaerő szabad áramlásával. Köbler ezt követően az osztrák legfelsőbb
közigazgatási bíróság ellen indított kártérítési keresetet, arra hivatkozással, hogy a bíróság
döntésével megsértette az uniós jogot.
A Bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az osztrák szabályozás igazolást nyerhet-e
közérdekű kényszerítő indokok alapján. A konkrét ügyben ugyan nem nyert megállapítást, de
a Bíróság ítéletében mégsem zárta ki annak elvi jelentőségét, hogy a munkavállalók munkáltató
iránti hűségének jutalmazása az egyetemi oktatás területén közérdekű kényszerítő indokként
szolgáljon.
181
A MUNKAERŐ SZABAD MOZGÁSÁT SEGÍTŐ GYAKORLATI INTÉZKEDÉSEK

Az EUMSz. a mozgásszabadság deklarálása mellett külön rendelkezik az uniós munkavállalók
szociális biztonsága védelméről. Az uniós rendelkezésen továbbra is csupán a koordinációra
törekednek, nem pedig a tagállami szociális rendszerek összehangolására. A rendelet többek
között biztosítja:
• különböző tagállamok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak
összevonását a juttatáshoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások
összegének kiszámítása céljából (összesítés elve)
• a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára függetlenül attól,
hogy a jogosultságot mely tagállam vagy tagállamok területén szerezte meg (juttatás
exportálhatósága).
A juttatások tehát személyhez kötődnek, így nem kerülhet sor a juttatás csökkentésére vagy
visszavonására azon az alapon, hogy a jogosult nem ugyanabban a tagállamban rendelkezik
állandó lakóhellyel, amelynek intézménye felelős a kifizetésért.
A rendelet felsorolja azokat a tagállami szociális biztonsági ágakat (ellátási formákat), amely
tekintetében azt alkalmazni kell, azaz a rendelet nem vonatkozik valamennyi, a tagállamok által
nyújtott ellátásra. Pl. betegségi ellátások, anyaság és azzal egyenértékű apasági ellátások,
rokkantsági ellátások, öregségi ellátások.
Az egyenlő bánásmód követelménye is alapvető rendelkezés. Ennek értelmében a rendelet
hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik
meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárai. A rendelet
az alkalmazandó jog meghatározásakor azon elvet követi, hogy egy személyre egyidőben
mindig csak egy tagállam szociális biztonsági jogszabályai vonatkozzanak, megakadályozva
ezzel több tagállam jogszabályai együttes alkalmazását, illetve azt, hogy a különböző tagállami
szabályok miatt végül egyik tagállam joga se legyen alkalmazandó.
A hatékony jogvédelem céljából az irányelv bevezeti az actio popularis elvét, azaz lehetővé
teszi, hogy bizonyos egyesületek vagy egyéb jogi személyek a nemzeti jogokkal összhangban
részt vehessenek az uniós munkavállalók nevében vagy érdekében folytatott bírósági és/vagy
közigazgatási eljárásokra.
EURÓPAI MUNKAÜGYI HATÓSÁG

Az Európai Munkaügyi Hatóság új, decentralizált ügynökség, amely 2019 nyarán kezdte meg
működését. A hatóság információkat nyújt a munkaerő-piaci szereplőknek, előmozdítja a
munkaerő-mobilitással kapcsolatos szabályok érvényesülését, illetve közvetít a tagállamok
közti vitás esetek megoldásában.
182
34. A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén

[EUJA: 567 – 586. o.]
LETELEPEDÉS SZABADSÁGA
A letelepedés szabadsága a személyeknek az Unión belüli szabad mozgását garantáló piaci
szabadságok körébe tartozik. Érdekessége, hogy a munkavállalók szabad áramlásával
ellentétben a közvetlen jogosultak köre a természetes személyeken túl a jogi személyeket is
átfogja.
Mint piaci szabadság, célja, hogy a termelékenység növelésével és a tökéletesebb
munkamegosztással járuljon hozzá a belső piac hatékony működéséhez. Ennek eszközeként
lehetővé teszi az önfoglalkoztatók (azaz gyakorlatilag az egyéni vállalkozók) továbbá a
társaságok számára, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, abban a
tagállamban folytathassák tevékenységüket, ahol az a leghatékonyabbnak bizonyul.
Más piaci szabadsághoz hasonlóan, a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések
alkalmazása is kizárólag olyan tényállások esetében merül fel, amelyek tartalmaznak
valamilyen határon átnyúló elemet, azaz nem tisztán tagállami tényállások.
JOGOSULTAK [EUMSz. 49. cikk]

Tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad
letelepedésre vonatkozó minden korlátozás.
A letelepedés szabadsága magába foglalja a jogot a gazdasági tevékenység önálló
vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások alapítására és irányítására,
a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint. A
rendelkezés közvetlen hatállyal bír, ahogyan azt az Európai Bíróság a Reyners ügyben
rögzítette.
A természetes személyeken túl a jogi személyeket is megilletik, így a jogosultak körén belül
megkülönböztetjük a
• természetes személy önfoglalkoztatókat [EUMSz. 49. cikk]
• jogi személy társaságokat [EUMSz. 54. cikk]
A letelepedés szabadsága esetében is maradéktalanul érvényesülnie kell az állampolgárságon
alapuló diszkrimináció tilalmának.
ÖNFOGLALKOZTATÓK
A piaci szabadság jogosultjai önfoglalkoztatóként azok a természetes személyek, akik valamely
tagállam állampolgárságával bírnak, azaz olyan uniós polgárok, akik nem minősülnek uniós
jogi értelemben munkavállalónak.
Ennek fényében a telepedés szabadságának jogosultjai alatt az egyéni vállalkozókat, az
EUMSz. szóhasználata szerint önfoglalkoztató személyeket kell érteni. Az önfoglalkoztatók
valódi gazdasági tevékenységet végeznek, azaz tevékenységük gazdasági értelemben nem
jelentéktelen vagy karitatív jellegű.
183
A gazdasági tevékenység felölel minden olyan tevékenységet, amely a gazdasági életben

való részvételt jelent még akkor is, ha az elsősorban nem gazdasági motivációjú. Ebből az
is következik, hogy amennyiben a tevékenység gazdasági jellege hiányzik (azaz non-profit), a
letelepedés szabadságára vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni.
Másrészről az önfoglalkoztatók tevékenységüket önállóan végzik, azaz nem felettesük
utasításai alapján, szemben a munkavállalókkal, akik tevékenységüket függő vagy
munkaviszonyban végzik. Ezen felül az önfoglalkoztatók a tevékenységükkel járó kockázatot
is maguk viselik, valamint közvetlenül és teljes egészében kapnak ellenszolgáltatást.
Az önfoglalkoztatók kategóriáját az EUMSz. nem definiálja, az általuk jellemzően végzett
tevékenységeket viszont kifejezetten említi. Az önfoglalkoztatók jellemzően, de nem
kizárólagosan ipari, kereskedelmi, vagy kézműipari tevékenységet, illetve
szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységet folytatnak (pl. fodrász, építész, ügyvéd,
biztosítási alkusz).
REYNERS ÜGY
A felperes egy holland állampolgár volt, aki Belgiumban szerzett jogi diplomát, ám a belga
ügyvédi kamara nem vette fel a tagjai közé, arra hivatkozással, hogy Reynersnek nem volt belga
állampolgársága. A kérdéses belga szabályozás állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos
megkülönböztetést valósított meg, ezért az Európai Bíróság döntése eredményeként az
eljáró belga bíróságnak a vonatkozó belga jogszabályi rendelkezést félre kellett tennie.
TÁRSASÁGOK
A jogosultak másik körét a társaságok alkotják. A tagállami társasági jogok sokszínűségére
tekintettel a szabályozás tágan határozza meg a társaságok körét. Társaság a polgári vagy
kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy
a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket. A
letelepedés szabadsága azon társaságokra terjed ki, amelyek valamely tagállam jogszabályai
alapján kerültek létrehozatalra, és amelyek létesítő okirata szerinti székhelye, központi
ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van.
A megfogalmazás 2 konjunktív feltételt foglal magába:
• a társaságot valamely tagállam jogszabályai alapján hozzák létre
• és a társaság létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyintézése vagy üzleti
tevékenységének fő helye az Unió területén legyen
A társaság formáját tekintve az EUMSz. nem tartalmaz megszorítást, az azonban egyenesen
következik a letelepedés szabadsága, mint gazdasági célú szabadság jellegéből, hogy kizárólag
üzleti tevékenységet nyereségszerzés érdekében folytató társaságok lehetnek a jogosultság
alanyai (nonprofit szervezetek nem).
A társaságok alapításával kapcsolatosan 2 elv konkurál egymással, amelyek alapján
megállapítható a társaság honossága, azaz, hogy mely tagállam joga az irányadó a létesítésre:
− székhely elve – a honosságot azon állam joga határozza meg, amelynek területén a
társaság székhelye van.
184
− bejegyzés elve – a társaság annak az államnak a honosságával rendelkezik, amely

államban bejegyzésre került, függetlenül attól, hogy ténylegesen hol végzi a
tevékenységét.
Mind a két elv általánosan elfogadott szabályozási modell a társaságok honosságának
meghatározására. A magyar szabályozás elsődlegesen a nyilvántartásba vétel (bejegyzés)
elvét rendeli alkalmazni, melyhez képest mögöttesen (kisegítő jelleggel, amennyiben a
társaságot több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy a létesítő okirata szerinti
székhely-államban nyilvántartásba vételre nincs szükség) hívható fel a székhely, illetőleg a
központi ügyintézés helye.
A társaságok letelepedése tekintetében különbséget tehetünk elsődleges és másodlagos
letelepedés között.
• Elsődleges letelepedés esetén a jogosult elhagyja a származási országát és
tevékenységét egy másik tagállamba helyezi át. Pl. Daily Mail ügy, Cartesio ügy,
Überseeing ügy
• Másodlagos letelepedésről akkor beszélünk, ha a jogosult fenntartja eredeti működési
helyét és emellett kezdi meg a tevékenységét egy másik tagállamban is. Pl. Centros ügy
DAILY MAIL ÜGY

Az Egyesült Királyságban bejegyzett társaság kívánta áthelyezni a székhelyét Hollandiába,
azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a társaság ezt követően a számára kedvezőbb holland
adózási szabályokat élvezhesse.
A brit szabály értelmében azonban ehhez kincstári engedélyre volt szüksége, a társaság pedig
ezt az engedélyezési rendszert kifogásolta, mondván, hogy a székhelyáthelyezést a tagállamok
az EUMSz. rendelkezései alapján nem korlátozhatják.
A Bíróság az ügyben megállapította, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó cikk nem
jogosítja fel a társaságot, hogy áthelyezze a székhelyét abból a tagállamból, ahol bejegyezték,
egy másik tagállamba. A Bíróság megerősítette az álláspontját, mely szerint a társaságokat a
nemzetközi jog hozza létre, így pedig a tagállamoknak joguk van arra, hogy megszüntessék az
országot elhagyó társaságot annak távozása esetén, a társaság pedig nem viheti magával a jogi
személyiségét.
ELSŐDLEGES LETELEPEDÉSSEL KAPCSOLATOS ELVI TÉTELEK

Az elsődleges letelepedéssel kapcsolatos legfontosabb elvi tételek:
• egy tagállam nem akadályozhatja meg egy társaság másik tagállamba költözését
(elsődleges letelepedését)
• egy tagállam ugyanakkor nem köteles azt biztosítani, hogy székhelyáthelyezés esetén a
társaság továbbra is az adott tagállam jogai szerint működhessen tovább
• egy tagállam nem tagadhatja meg egy másik tagállam joga szerint érvényesen létező
társaság létezését
185
• egy tagállam nem kényszeríthet egy társaságot arra, hogy akarata ellenére székhelyet
váltson
• a székhelyáthelyezés esetén egy tagállam nem tagadhatja meg a korábban másik
tagállam joga szerint létező társaság jogelődként való feltüntetését akkor, ha a saját
nemzeti jogában biztosítja a jogutódlás esetén a jogelőd társaság feltüntetését.
CENTROS ÜGY
A tényállás szerint a Centros társaságot egy dán állampolgárságú és Dániában élő házaspár
alapította az Egyesült Királyságban, 100 angol fontos törzstőkével, a társaság székhelye a
házaspár barátainak lakása volt, a társaság az Egyesült Királyságban tényleges gazdasági
tevékenységet nem végzett. A társaság ezt követően fióktelepet kívánt létesíteni Dániában, ám
annak bejegyzését a dán hatóság arra hivatkozással megtagadta, hogy a házaspár valójában csak
dán jog szerinti törzstőke-követelményt kívánta megkerülni.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróság elutasította a dán kormány érvét, hogy
valójában tisztán tagállami tényállásról van szó, és megerősítette, hogy az eset a letelepedés
szabadsága hatály alá tartozik. Másfelől a Bíróság azt is kimondta, hogy nem jelent joggal
való visszaélést, ha egy tagállam állampolgára a számára legkedvezőbb, adott esetben egy
másik tagállam által nyújtott társasági formát választja, hanem éppen ellenkezőleg, ez
jelenti a letelepedés szabadságának lényegét.
Az uniós jog nem definiálja a képviselet, fióktelep vagy leányvállalat fogalmát, így ennek
meghatározásában a tagállamok nagyfokú szabadságot élvezhetnek.
GYAKORLATI ALKALMAZÁS NEHÉZSÉGEI

Az Európai Unió törekszik az egyes társasági formák harmonizációjára (pl. ún. társasági jogi
irányelvekkel), illetőleg ma már létezik olyan társasági forma is (az európai
részvénytársaság), amely esetében lehetséges oly módon a székhelyváltoztatás, hogy a
társaság jogi személyisége változatlan marad. Ez azonban napjainkban még inkább kivétel,
mintsem főszabály körébe tartozó eset.
GEBHARD ÜGY – A LETELEPEDÉS VS. SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA

A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát a Bíróság a Gebhard ügyben határolta el
egymástól. Reinhard Gebhard egy Németországban bejegyzett német ügyvéd volt, aki saját
hazájában nem praktizált, hanem olasz feleségével és három gyermekével együtt
Olaszországban telepedett le. Ezt követően mintegy 10 éven át dolgozott egy milánói ügyvédi
irodában, majd önálló ügyvédi irodát alapított, tevékenysége során az avvocato elnevezést
használva.
A Milánói Ügyvédi Kamara azzal indított eljárást ellene, hogy nem jogosult az avvocato cím
használatára, ezért tevékenységét felfüggesztette. A határozattal szemben Gebhard az Olasz
Ügyvédi Kamarához fellebbezett, amely előzetes döntést kért.
A Bíróság a következő megállapításokra jutott:
186
• egy tagállam állampolgárának a külföldön végzett gazdasági tevékenysége vagy a

munkavállalók szabad mozgása, vagy a letelepedés szabadsága, vagy pedig a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá esik, ezek ugyanis egymást kizárják
• A letelepedés szabadsága azt jelenti, hogy az uniós polgár állandó és folyamatos
jelleggel vesz részt egy másik tagállam gazdasági életében, míg a szolgáltatás nyújtója
ideiglenes jelleggel nyújt szolgáltatást egy másik tagállamban
• Annak megítélése során, hogy egy tevékenység ideiglenes jellegű-e, nem csupán a
tevékenység időtartama az irányadó, mert figyelembe kell venni a tevékenység
gyakoriságát, ismétlődő vagy folyamatos jellegét, a hozzá kapcsolódó infrastruktúra
kiépítését is
Az ügy abból a szempontból is jelentős volt, hogy a Bíróság rögzíttette, hogy a letelepedést
korlátozó tagállami intézkedések mely esetben egyeztethetőek össze az uniós joggal (ún.
Gebhard-teszt).
A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁNAK DISZKRIMINATÍV KORLÁTOZÁSA

[EUMSz. 49. cikk]
A letelepedéshez kapcsolódó gazdasági tevékenységet egy külföldi az adott tagállam
állampolgáraival azonos feltételek mellett jogosult végezni, mely rendelkezés az
állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés általános tilalmának kifejezett,
letelepedés szabadságával összefüggő rögzítése.
Közvetlen diszkrimináció: Az állampolgárságon alapuló közvetlen diszkrimináció nehezen
képzelhető el, hiszen ezek az esetek az uniós jog lényegét sértik. Pl. Bizottság kontra
Magyarország.
Közvetett diszkrimináció: Akkor, ha a fogadó állam olyan szabályokat alkalmaz, amelyek
látszólag semlegesek, egyformán vonatkoznak mind a saját állampolgáraira és jogi
személyekre, mind pedig a más tagállamok polgáraira és honosaira, azonban a szabályozás
hatását tekintve a más tagállambeli jogosultakat hátrányosan érinti.
Nem diszkriminatív korlátozás: Az uniós jog nem csupán a diszkriminációt, de a piaci
szabadság érvényesülésének korlátozását is tiltja (akkor is, ha az valamennyi piaci szereplőre
egyformán vonatkozik). Eszerint a rendelkezés címzettjei, vagyis a tagállamok és hatóságaik,
szerveik, kötelesek tartózkodni minden olyan jogszabály, határozat vagy intézkedés
meghozatalától, amely korlátozhatja a jogosultakat abban, hogy a letelepedés szabadságából
fakadó jogaikat gyakorolják. A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések kizárják,
hogy a származás szerinti ország akár a saját állampolgárai számára nehezítse meg egy másik
tagállamban való letelepedést.
GEBHARD-TESZT
Azoknak a tagállami rendelkezéseknek, amelyek a Szerződés által biztosított alapvető
szabadságok gyakorlását esetleg akadályozhatják vagy kevésbé vonzóvá teszik, 4 feltételnek
kell megfelelniük:
• alkalmazásuk a hátrányos megkülönböztetéstől mentes
• alkalmazásuk közérdeken alapuló kényszerítő erejű indokokat igazolt
187
• alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására

• nem lépi túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket (arányos)
KIVÉTELEK ÉS KIMENTÉSEK
A letelepedés szabadsága korlátozásának tilalma kapcsán megkülönböztetünk az EUMSz. által
említett kivételeket, valamint kimentési okokat, amelyek a tagállami intézkedés
jogszerűségének igazolására adnak lehetőséget. Ez utóbbiak tartalmát az Európai Bíróság
gyakorlata határozza meg.
Írott kivételek Íratlan kivételek

[EUMSz. 52. cikke és a másodlagos jog] Kényszerítő és (feltétlenül érvényesítendő)
követelmények
• közrend A Cassis de Dijon ügyre visszavezethető kényszerítő

• közbiztonság vagy feltétlenül érvényesítendő követelmények
• közegészségügy rendszere a letelepedés szabadságával
összefüggésben is alkalmazható. Ezek nem taxatív
Az előbbi okokból olyan törvényi, rendeleti és módon meghatározott esetek.
közigazgatási rendelkezéseket alkalmaznak, amelyek
különleges elbánást írnak elő a külföldi Az Európai Bíróság ilyen követelményként fogadta el
állampolgárokra nézve. Pl.:
Ilyen intézkedés lehet az érintett beutazásának - kereskedelmi ügyletek tisztasága
megtiltása vagy korlátozása, a tevékenység - igazságszolgáltatás megfelelő működése
megkezdése vagy gyakorlása megtiltása vagy - hitelezővédelmi szempontok érvényesítése
korlátozása, vagy éppen a jogosult kiutasítása.
Kizárólag a közvetett hátrányos megkülönböztetés,

Közvetlen diszkriminációt megvalósító tagállami illetőleg korlátozó jellegű tagállami intézkedés esetén
intézkedés kizárólag írott kimentési okkal menthető lehetséges hivatkozni rájuk.
ki.
KÖZHATALOM GYAKORLÁSA, MINT KIVETT TERÜLET [EUMSz. 51. cikk]

Valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó
tevékenységre e fejezet rendelkezéseit az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók.
E területen a letelepedés szabadsága egyáltalán nem érvényesül.
Pl. Bizottság kontra Magyarország (585. oldal)
KAPCSOLÓDÓ MÁSODLAGOS JOGANYAG

A letelepedés szabadságával kapcsolatos számos fontos kérdés nem válaszolható meg
közvetlenül az EUMSz. rendelkezései és az Európai Bíróság gyakorlata alapulvételével, hanem
az másodlagos (elsősorban irányelvi szintű) jogalkotást is igényel.
Ez a másodlagos joganyag részben átfedést mutat
− a munkavállalók szabad áramlásával - 2004/38/EK irányelv a szabad mozgás jogáról
− szolgáltatások szabadságával – 2006/123/EK irányelv a szolgáltatási irányelv
188
DIPLOMÁK ÉS SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE [EUMSz. 53. cikk

(1) bekezdés]
A rendelkezés felhatalmazást ad az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy önálló
vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes
jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsássanak ki, az oklevelek, bizonyítványok és
képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a
tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.
Az irányelv a képesítések elismerésének 3 rendszerét tartalmazza:
- képesítési szintek hasonlóságát – amely azon alapul, hogy milyen típusú, milyen fokú
és mennyi ideig tartó képzésről van szó és ahhoz tartozott-e kötelező szakmai gyakorlat
- a más tagállamban szerzett szakmai tapasztalat elfogadását – mely az adott
tevékenység másik tagállamban történő jogszerű és igazolt gyakorlását ismeri el
- képzési minimumkövetelmények rendszere – azon szakmák esetében, ahol korábban
már elfogadásra kerültek szektorális igények
Egyenértékűség esetén a fogadó tagállam köteles elismerni a másik tagállam által kiállított
diplomákat és szakképesítéseket, azonban indokolt esetben ún. kompenzációs intézkedés
előírására kerülhet sor. Ez a kompenzációs intézkedés lehet hogy 3 évnél nem hosszabb
időtartamra vonatkozó alkalmazkodási időszak, vagy pedig egy különbözeti vizsga, melyek
közül a letelepedés jogával élni kívánó állampolgárt illeti meg a választás lehetősége.
189
35. Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió

joga szerint
[EUJA: 586 – 592. o.]
ÜGYVÉDI HIVATÁS GYAKORLÁSÁNAK SZABÁLYAI

Az ügyvédi hivatás gyakorlásának szabályait a Tanács először 1977-ben szabályozta, a
77/249/EGK irányelvvel, mely az ügyvédi tevékenység tagállamok közötti
szolgáltatásnyújtásra vonatkozik. Az irányelv rendelkezéseinek lényege, hogy a másik
tagállamban szolgáltatást nyújtó ügyvéd változatlanul a saját tagállama szerinti megnevezést
használja az eljárás során, azonban a fogadó állam jogszabályait köteles tiszteletben tartani és
köteles aszerint eljárni.
Az ügyvédi tevékenység letelepedési jellegű, tartós gyakorlásának szabályait a 98/5/EK
irányelv szabályozza. Az irányelv alapján, ha egy tagállam állampolgára valamely tagállamban
megszerzi a jogot az ügyvédi hivatás gyakorlására, és aztán egy másik tagállamban szeretne
ügyvédként tevékenykedni, 2 lehetőség közül választhat:
- saját képesítése és saját nyelve szerinti megnevezéssel dolgozik – mely esetben
egyaránt adhat jogi tanácsot a saját államának joga, a fogadó állam joga, az uniós jog és
a nemzetközi jog egyes kérdéseiben is,
- a fogadó állam ügyvédei elnevezése alatt folytatja a tevékenységét – melyet a
diplomák és szakképesítések kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvnek
megfelelően 3 féleképpen tehet meg:
1. kérelmezheti a diplomája egyenértékűségének elismerését,
2. igazolhatja, hogy legalább 3 éven keresztül ténylegesen és
rendszeresen a fogadó állam jogával kapcsolatos tevékenységet
folytatott,
3. a fogadó állam diszkrecionális döntése alapján 3 évnél rövidebb
tevékenység esetén is megkezdheti a tevékenységét, ha
meghatározott különbözeti vizsgát tesz le vagy tanfolyamot végez
el
GEBHARD ÜGY
A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát a Bíróság a Gebhard ügyben határolta el
egymástól. Reinhard Gebhard egy Németországban bejegyzett német ügyvéd volt, aki saját
hazájában nem praktizált, hanem olasz feleségével és három gyermekével együtt
Olaszországban telepedett le. Ezt követően mintegy 10 éven át dolgozott egy milánói ügyvédi
irodában, majd önálló ügyvédi irodát alapított, tevékenysége során az avvocato elnevezést
használva.
A Milánói Ügyvédi Kamara azzal indított eljárást ellene, hogy nem jogosult az avvocato cím
használatára, ezért tevékenységét felfüggesztette. A határozattal szemben Gebhard az Olasz
Ügyvédi Kamarához fellebbezett, amely előzetes döntést kért.
A Bíróság a következő megállapításokra jutott:
190
• egy tagállam állampolgárának a külföldön végzett gazdasági tevékenysége vagy a

munkavállalók szabad mozgása, vagy a letelepedés szabadsága, vagy pedig a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá esik, ezek ugyanis egymást kizárják
• A letelepedés szabadsága azt jelenti, hogy az uniós polgár állandó és folyamatos
jelleggel vesz részt egy másik tagállam gazdasági életében, míg a szolgáltatás nyújtója
ideiglenes jelleggel nyújt szolgáltatást egy másik tagállamban
• Annak megítélése során, hogy egy tevékenység ideiglenes jellegű-e, nem csupán a
tevékenység időtartama az irányadó, mert figyelembe kell venni a tevékenység
gyakoriságát, ismétlődő vagy folyamatos jellegét, a hozzá kapcsolódó infrastruktúra
kiépítését is
Az ügy abból a szempontból is jelentős volt, hogy a Bíróság rögzíttette, hogy a letelepedést
korlátozó tagállami intézkedések mely esetben egyeztethetőek össze az uniós joggal (ún.
Gebhard-teszt).
VLASSOPOLOU ESET
Egy görög asszony Görögországban szerzett jogi diplomát, az Athéni Ügyvédi Kamara tagja
volt, és 5 éven át Németországban foglalkozott görög és uniós jogi ügyekkel. Ezt követően
kérte a németországi ügyvédi kamarai felvételét, amelyet a Kamara azzal utasított el, hogy
Vlassopolou nem rendelkezett a német ügyvédektől megkövetelt szakképesítések.
A Bíróság ebben az ügyben is kimondta, hogy a nemzeti képesítési feltételek mechanikus
alkalmazása szükségképpen korlátozza a letelepedés szabadságának gyakorlását. Éppen
ezért a hatóságoknak a képesítéshez kötött szakmák esetében oly módon kell figyelembe
venniük a más tagállamban szerzett képesítéseket, hogy a külföldön megszerzett szakismeretet
és tudást érdemben össze kell hasonlítani a nemzeti jog által megkövetelt szaktudással:
• ha a külföldi oklevél által tanúsított képesítések és az ismeretek megfelelnek a hazai
jogszabályok által megkövetelt feltételeknek, a tagállam köteles elismerni a két
képesítés egyenértékűségét
• amennyiben csak részlegesen felelnek meg, akkor a fogadó állam kérheti az érintett
személytől annak igazolását, hogy a hiányzó ismereteket és képesítéseket időközben
megszerezte.
Vlassopolou-elv: A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a más tagállamban megszerzett
képesítést és a képesítés mögött álló képességet és ismereteket érdemben össze kell vetniük a
tagállamban megkövetelt feltételekkel. A két képesítés egyenértékűsége esetén el kell ismerni
a képzettséget, részleges megfelelés esetén pedig azt kell vizsgálni, hogy bármely más képzés
vagy megszerzett gyakorlat nem volt-e elegendő a hiányosságok kiküszöböléséhez.
BÍRÓSÁG ÁLTAL TETT MEGÁLLAPÍTÁSOK

Nem ellentétes a letelepedés szabadságával az az előírás, amely a nemzeti jog szerinti ügyvédi
megnevezés használatáshoz megköveteli a kötelező ügyvédi kamarai tagságot, miként azt sem,
hogy a magyar jog eltérően szabályozta az európai közösségi jogászok és az ügyvédek kötelező
kamarai tagságát.
191
Az ügyvédi kamara nyilvántartásába európai közösségi jogászként az vehető fel, aki

- valamely EGT-államban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult,
- Magyarországra is vonatkozó ügyvédi felelősségbiztosítással rendelkezik,
- egyéni ügyvéd esetén a helyettesítésére vonatkozóan egy ügyvéddel, ügyvédi irodával,
vagy európai közösségi jogásszal megállapodást kötött, és vele szemben az ügyvédi
tevékenység folytatását kizáró ok nem áll fenn.
192
36. A közös kereskedelempolitika. A regionális politika.

[USZ: 133 – 153. o. és 347 – 362. o.]
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA KIALAKULÁSA, JOGI ALAPJAI,

HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK
A közös kereskedelempolitika jogi alapjait, annak alkalmazási körét az 1957. évi Római
Szerződés 110-115. cikkében fektette le, amely szerint a GATT szabályaival összhangban a
vámunió létrehozásának külső célja, hogy a világkereskedelem harmonikus fejlődését, a
nemzetközi kereskedelmi korlátok fokozatos megszüntetését, valamint a vámakadályok
fokozatos csökkentését elősegítse. Az Uniós közös kereskedelempolitikája kezdetben
egyértelműen az árukra terjedt ki. A közös kereskedelempolitika alapja a vámtarifa
szabályozás, valamint a kereskedelmet akadályozó eszközök csökkentése.
1967-ben hatályba lépett a Fúziós Szerződés, amely egységesítette az EUROATOM,
ESZAK, valamint az EGK addig párhuzamosan működő szerveit, s innentől kezdve együttesen,
Európai Közösség néven lépett fel a nemzetközi színtéren. 1968. július 1-jén a vártnál
korábban megvalósult a 6 alapító ország között a vámunió. A tagállamok az egymás közötti
vámhatárokat lebontották, és megkezdődött a közös vámszabályok kialakítása. 1969. december
31-től kezdve létrejött az Európai Közösségen belül a közös piac, tehát az áruk, a személyek, a
szolgáltatások és a tőke szabad áramlása megvalósult.
1970. január 1-jétől kezdődően a Tanács minősített többséggel hozhatott döntéseket a közös
kereskedelempolitikát érintő kérdésekben.
Az Amszterdami szerződés alapján a Tanács – a Bizottság javaslatára és a Parlamenttel való
konzultáció után – egyhangú döntéssel kiterjesztheti a közös kereskedelempolitika alkalmazási
körét a szolgáltatásokkal és szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokra és
megállapodásokra.
A Nizzai Szerződés szerint a Közösség csak akkor volt jogosult a nemzetközi megállapodás
megkötésére a közös kereskedelempolitika terén, ha a mandátum belső hatáskörét nem haladja
meg, valamint nem lép túl jogharmonizációs lehetőségein.
A Lisszaboni Szerződés egységesítette a közös kereskedelempolitikára vonatkozó
szabályokat. A közös kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA ELVEI

Az Unió külső tevékenységét meghatározó alapelvek azon elveket foglalják magukba, amelyek
az Európai Unió létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték:
- demokrácia
- jogállamiság
- emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta
- emberi méltóság tiszteletben tartása
- egyenlőség
- szolidaritás
- ENSZ Alapokmányban foglalt elvek és nemzetközi jog tiszteletben tartása
193
Az Unió külső tevékenységeit ezen alapelvek határozzák meg, valamint külkapcsolatai során
ezen alapelveket kívánja érvényesíteni.
A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA CÉLKITŰZÉSEI

Az Unió külső tevékenysége során elérendő célok között szerepel többek között, hogy
megvédje az általa képviselt alapvető értékeket, a biztonságát, a függetlenségét, integritását,
megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, valamint, hogy előmozdítsa valamennyi ország
bekapcsolódását a világgazdaságba, többek között a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő
korlátozások fokozatos megszüntetése révén, és mindezt a fenntartható fejlődés által
meghatározott zsinórmérték szerint.
Az EUMSZ. erre vonatkozó rendelkező része immáron közös érdekként jelöli meg, hogy az
Unió hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi
kereskedelemre és külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos
megszüntetéséhez, a vám- és egyéb vámjellegű akadályok csökkentéséhez. A közös
kereskedelempolitika terén specifikusan 2 alapelv jelenik meg:
- liberalizációs alapelv
- egységesség elve
A paralelizmus (párhuzamosság) elve a külföldi közvetlen beruházásokhoz kapcsolódik. A
külföldi közvetlen beruházásokkal kapcsolatos megállapodások eddig jellemzően az Európai
Unió tagállamai és a külföldi partnerek kétoldalú megállapodásaira épültek. Az elv értelmében
az Európai Uniónak nincs joga nemzetközi megállapodások útján harmonizálni olyan
tevékenységi területet, amelyre az Európai Unió belső szabályozása tiltja a közös jog
megalkotását. Így a társasalombiztosítással, az egészségüggyel, iparral, kultúrával kapcsolatos
kereskedelmi megállapodások nem sérthetik a tagállamoknak az ezek biztosítására vonatkozó
hatásköreit. Vegyes megállapodások formájában kell megkötni a megállapodásokat, tehát mind
az Európai Unió, mind pedig a tagállamok részvétele szükséges az ilyen tárgyú nemzetközi
megállapodásokban.
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA TÁRGYI HATÁLYA, ALKALMAZÁSI KÖRE

A tárgyi hatály az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővült, és idővel kiterjedt a szolgáltatások
kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, illetve
a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira is.
Szolgáltatások és szellemi tulajdon: A szolgáltatások kereskedelmével és a szellemi termékek
kereskedelmi aspektusaival kapcsolatos szabályozás a Lisszaboni Szerződés óta az Unió
kizárólagos hatásköre. A tagállamok kikötötték az egyhangú döntéshozatalt, amely valamennyi
tagállam részére vétójogot biztosít.
Külföldi beruházások: A közgazdaságtudomány azokat a tőkeáramlásokat érti, amelyek célja
a tőkeállomány fenntartása és bővítése. A külföldi beruházások 2 fajtáját különböztetjük meg:
- közvetlen külföldi tőkeberuházások – másnéven működtető-beruházások, amelyek
célja, hogy a megszerzett tulajdonjoga segítségével a vállalat felett ellenőrzési,
irányítási jogokat gyakoroljon.
194
- portfólió beruházások – a külföldi beruházót nem foglalkoztatja a vállalat irányításának

a gondolata, kizárólag abból a célból szerzi meg egy vállalat értékpapírjait, hogy
tőkejövedelmet realizáljon.
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA ESZKÖZEI

A közös kereskedelempolitika eszközrendszere 2 nagy csoportra osztható:
Autonóm eszközök Szerződéses eszközök
Azok az általában másodlagos joganyaghoz tartozó Érvényesítésükhöz szükséges az Unión kívül egy
általános vagy egyedi aktusok, amelyek az Unió másik szerződő fél is.
kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és amelyek
A szerződéses eszközök között megkülönböztetünk
érvényesítéséhez nincs szükség más jogalanyra. Pl.:
- bilaterális (kétoldalú) és
- vám
- multilaterális (többoldalú) szerződéseket.
- import-exportrendszer adminisztratív elemei
- kereskedelmi védintézkedések
VÁM
Az Európai Közösségen belül 1968-ban a 950/68/EGK rendelettel került sor a közös vámtarifa
bevezetésére, amelynek jelenleg hatályos szabályait a Tanács 2658/87/EGK rendelete
tartalmazza. A közös vámtarifa lényege, hogy egy harmadik államból az Unió területére érkező
terméket a belépés helyétől függetlenül ugyanabba a termékkategóriába kell besorolni (ennek
alapja az ún. TARIC, az Integrált Közösségi Vámtarifa Rendszer) és ugyanakkora vámot kell
utána fizetni. Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (Uniós Vámkódex)
tartalmazza a részletszabályokat.
Az Unió vámrendszere kéthasábos, autonóm és szerződéses vámtételeket is tartalmaz. Azon
államok esetében, amelyek nem tagjai a Kereskedelmi Világszervezetnek és nem részesei egy
adott termék vonatkozásában létrejövő nemzetközi megállapodási rendszernek, az Európai
Unió saját hatáskörben meghatározott, autonóm vámtételeit alkalmazza, amelyek lényegesen
magasabbak, mint a WTO keretei között kialakult vámszabályok.
IMPORT-EXPORTRENDSZER ESZKÖZÖK
Az Európai Parlament és a Tanács 2015/478 rendelete tartalmazza az Unión kívüli országokból
származó termékek behozatalára vonatkozó közös szabályokat. Főszabály szerint a rendelet a
termékek szabad behozatalának elvét hirdeti meg, azonban az Unió hozhat védintézkedéseket.
Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a különleges behozatali szabályok hatálya alá tartozó
textiltermékek. Ezen felül az Európai Parlament és a Tanács 2015/755 rendeletében rendezi az
egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokat.
Az Európai Parlament és a Tanács 2015/479 rendelete rögzíti a kivitelre vonatkozó szabályokat.
A kivitel szabadságának alapelvét is meghatározza, mely szerint az Unióból nem-tagállamokba
történő kivitel mennyiségi korlátozásoktól mentes. Esetleges védintézkedéseket itt is elfogadhat
az Unió, amennyiben létfontosságú termékek hiánya miatt kritikus helyzet alakulna ki.
A Tanács 717/2008/EK rendelete szabályozza a mennyiségi kontingensekre vonatkozó
közösségi eljárási szabályokat. Ezt a rendeletet abban az esetben kell alkalmazni, amennyiben
195
az Unió mennyiségi és behozatali kontingenseket határoz meg. Ezeket a szabályokat nem lehet
alkalmazni a WTO tagállamaival szemben.
KERESKEDELMI VÉDINTÉZKEDÉSEK
Antidömping eljárás: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körébe soroljuk a dömpinget,
amelynek célja, hogy valamely terméket az Európai Unióba exportáló országban alkalmazott
rendes értékénél alacsonyabb áron értékesítsenek. A rendes érték az az érték, amelyet az
exportáló országban a normál kereskedelmi forgalomban az értékesítőtől, illetőleg a termelőtől
független személyek az áruért fizetnek. A dömpinggel szemben a Bizottságnak akkor van
módja védintézkedéseket alkalmazni, ha bebizonyosodik, hogy a dömping az Európai Unió
területén kárt okoz. A dömpingellenes vám célja, hogy a dömpinget gyakorló gazdasági
társulást a további hasonló jellegű tevékenységtől elriassza. A dömpingellenes vám
alkalmazása közigazgatási jellegű eljárás és intézkedés, amelyben a jogviszony egyfelől az
Európai Unió, másfelől a dömpingtevékenységet folytató társaság között áll fenn. A
dömpinggel kapcsolatos jogi háttérszabályozást az Európai Parlament és a Tanács 2016/1036
rendelete tartalmazza.
Szubvenciós eljárás: Szubvencióról akkor beszélhetünk, ha az Európai Unió területére
importált árucikk közvetlen vagy közvetett termelési, szállítási vagy exporttámogatásban
részesül azon ország részéről, ahonnan az export származik. Ha ennek következtében a
termékek az EU területén alkalmazott exportára alacsonyabb, mint a termelés szerinti országban
érvényesített rendes értéke, akkor szubvenció valósul meg. Az Unió piacán okozott kár itt is
feltétele annak, hogy a szubvenciót alkalmazó országgal szemben nemzetközi jogi jellegű
szankciókat alkalmazhasson az Unió. Jogi háttérszabályozást az Európai Parlament és a Tanács
2016/1036 rendelete tartalmazza. Csak akkor van helye az Unió által harmadik államokból
érkező támogatott behozatallal szembeni intézkedésnek, ha az adott állam a vállalkozások egy
speciális csoportjának objektív módon nem mérhető szempontok szerint biztosít jelentős
pénzügyi eszközöket az Unió területére történő exporthoz. A szubvencióellenes eljárást nem
kezdeményezhetik az EU területén működő gazdasági szereplők. Az antiszubvenciós eljárás
eredményeképpen többek között kiegyenlítő vámok kiszabására van lehetőség.
Kereskedelmet gátló akadályok elleni védelem: Az Európai Parlament és a Tanács
2015/1843 rendelete határozza meg a kereskedelem akadályozását eredményező, más államok
által előidézett helyzetekben követendő eljárási rendet. Ilyen esetekben formális nemzetközi
konzultáció vagy vitarendezés is felvetődhet, ezenkívül megtorló intézkedéseket is alkalmazhat
az EU. Pl. felfüggesztheti az addig érvényesített kereskedelmi kedvezményeket, vámokat
léptethet életbe. Ezen intézkedéseket minősített többséggel a Tanács fogadja el.
TÖBBOLDALÚ EGYEZMÉNYEK
Az Unió részvétele szempontjából az 1962 és 1967 között zajló Kenedy-fordulót lezáró genfi
jegyzőkönyv hozta meg a fordulópontot, ahol már maga a Közösség is mint szerződő fél vett
részt és írta alá a szerződést a tagállamok mellett.
196
KÉTOLDALÚ EGYEZMÉNYEK
Az Unió kereskedelmi tárgyú kétoldalú megállapodásokat is köthet.
Pl. euro-mediterrán társulási megállapodás, amelyet az Európai Közösségek és azok
tagállamai kötöttek meg a Libanoni Köztársasággal.
INTÉZMÉNYEK HATÁSKÖRE
A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket az Európai
Parlament és a Tanács határozza meg rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott
rendeletekben. A rendes jogalkotási eljárásban a Bizottság előterjeszti a javaslatot a Parlament
és a Tanács számára, amely intézmények legfeljebb 3 olvasatban megtárgyalják az adott
javaslatot, módosításokat javasolnak, és amennyiben sikerrel járnak a tárgyalások, legkésőbb a
harmadik olvasatban megszavazzák a rendeletet.
NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK MEGKÖTÉSE

Ha az Unió egy vagy több állammal, vagy nemzetközi szervezettel kíván megállapodást kötni,
illetve a szerződéskötésről tárgyalni, akkor az EUMSz. nemzetközi megállapodásokra
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezek alapján a Bizottság ajánlásokat terjeszt a
Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Tanács ezen felül
főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, külön bizottságot jelölhet ki, amellyel a
tárgyalások során egyeztetni kell.
Valamennyi, a közös kereskedelempolitika területén harmadik féllel kötött uniós
megállapodást az Európai Unió elé kell terjeszteni, és ki kell kérni a Parlament
véleményét. A Lisszaboni Szerződés 5 specifikus esetben a konzultációs kötelezettségen túl a
Parlament egyetértését is előírja a nemzetközi megállapodás megkötéséhez. Ez gyakorlatilag
azzal a következménnyel jár, hogy szinte valamennyi nemzetközi megállapodás megkötéséhez
szükség van a Parlament jóváhagyásához.
REGIONÁLIS POLITIKA
A regionális politika azoknak a céloknak, eszközöknek és folyamatoknak az összességét
jelenti, amelyek a régiók társadalmi és gazdasági kohézióját, illetve strukturális tényezőit
hivatottak javítani.
A kohéziós politika a regionális politika részét képező terület, amelynek célja az egyes
elmaradott régiók felzárkóztatásának elősegíteni. Ennek keretében a teljes régió mint
társadalmi-gazdasági egység összehangolt fejlesztésére összpontosít. A kohéziós politika
megvalósításának forrását a Kohéziós Alap jelenti.
A strukturális politika a regionális politika másik területe, amelynek célja az egyes régiók
meghatározott strukturális nehézségeinek kiküszöbölése.
197
AZ EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA CÉLJA ÉS A PÉNZÜGYI SZOLIDARITÁS

[EUMSz. 174. cikk]
Az Unió különösen a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a
legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésére törekszik. Az európai
regionális politika célja tehát, hogy támogassa a hátrányos helyzetű régiókat a felzárkózásban.
Az európai regionális politika a tagállamok közötti pénzügyi szolidaritáson alapul. A
redisztribúciós rendszer keretében a gazdagabb tagállamok hozzájárulásai fejlesztési
támogatásokként a szegényebb tagállamok és régiók által lehívható támogatások formájában
jelennek meg. Ma az Uniós költségvetés 1/3-a régiók felzárkóztatását szolgálja.
NUTS RENDSZER ÉS TÁMOGATÁSI JOGOSULTSÁG

• EU-s szabályozás: 1059/2003/EK rendelet (70-es évektől működő rendszer,
szabályozásban csak 3 szint szerepel, a statisztikai módszertanban 5 szint,
végrehajtásért az EUROSTAT felelős)
• célja: közös statisztikai rendszer (regionális politika, fejlesztéspolitika eszköze)
• osztályozási szintek (lélekszám szerint 3 szint) – Regionális politika a Nuts 2-t méri.
• Külön statisztikai 2 szint: Local Admin Units (települési és mikroregionális szint)
• Administrative Units (közigazgatási vagy politikai hatáskör!)
• Non-Administrative Units (statisztikai egységek, alsóbb AU-ból létrehozva)
• felülvizsgálat ciklikusan (5. cikk) – önkorlátozó mechanizmus
A "közigazgatási egység" olyan közigazgatási hatósággal rendelkező földrajzi terület,
amely a tagállam jogi és intézményi keretén belül rendelkezik a fenti területre vonatkozó
közigazgatási vagy politikai döntéshozatali hatáskörrel.
A regionális statisztikák az európai statisztikai rendszer alapkövei. nem az országos, hanem
a regionális szinteken történik az összehasonlítás, a regionális támogatási politikai is ennek
megfelelően alakul pont a regionális különbségek miatt. Ezek a statisztikák lesznek az
alapkövei további európai statisztikának.
Központja az Eurostatt intézmény. Bizottsági irányítás alatt lévő intézmény. Ennek a feladata a
regionális statisztikának a működtetése egy statisztikai célú nómenklatúra létrehozásával,
amelyet minden tagállamnak egyformán, azonos feltételek szerint vezetni kell?
A statisztikát számos célra használják fel. Az európai regionális statisztikákat hosszú évek óta
a "Statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája" (a továbbiakban: NUTS) elnevezésű
közös regionális osztályozás alapján gyűjtik, állítják össze és terjesztik. Most helyénvaló ezt a
regionális osztályozást jogi keretbe foglalni, és egyértelmű szabályokat bevezetni a fenti
osztályozás jövőbeni módosításaihoz. A NUTS-osztályozás nem zárhatja ki egyéb albontások
vagy osztályozások meglétét.
A NUTS-osztályozás a tagállamok gazdasági területére korlátozódik, és nem biztosítja
annak a területnek a teljes lefedettségét, amelyre az Európai Közösséget létrehozó
szerződés vonatkozik. Közösségi célokra való alkalmazását így mindig eseti alapon kell
198
megvizsgálni. Minden egyes ország gazdasági területe – ahogyan a 91/450/EGK bizottsági

határozat meghatározza – magában foglal olyan régión kívüli területet is, amely a gazdasági
területnek egyetlen régióhoz sem kapcsolható részeiből áll (légtér, felségvizek és a kontinentális
talapzat, területi enklávék – különösen a nagykövetségek, konzulátusok és katonai
támaszpontok –, valamint a kontinentális talapzaton kívül a nemzetközi vizeken található
kőolaj-, földgáz- stb. lelőhelyek, amelyeken a térség rezidens gazdasági egységei dolgoznak).
A NUTS-osztályozásnak lehetővé kell tennie az ilyen régión kívüli területre vonatkozó
statisztikák kialakításának lehetőségét is.
ADMIN ÉS NON-ADMIN UNITS

A NUTS-osztályozás egy hierarchikus jellegű nómenklatúra. Minden tagállamot 1. NUTS-
szintű területi egységekre oszt fel, amelyek mindegyike 2. NUTS-szintű területi egységekre
osztódik, ezek pedig 3. NUTS-szintű területi egységekre osztódnak.
Ha egy adott NUTS-szinthez egy tagállamban – a (2) bekezdésben említett ismérvnek
megfelelően – nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, e NUTS-szintet megfelelő
számú, egymással határos, meglévő kisebb közigazgatási egység összevonásával kell
képezni. Az ilyen összevonás olyan vonatkozó ismérveket vesz figyelembe, mint a földrajzi,
társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülmények.
Az így keletkezett összevont egységek a továbbiakban: nem közigazgatási egységek.
Valamely tagállam adott NUTS-szintjére besorolt nem közigazgatási egységei méretének az
előbb említett népesség-küszöbértékeken belül kell lennie.
Népesség
Szint Legalább Legfeljebb
NUTS 1 3 millió 7 millió
NUTS 2 800 000 3 millió
NUTS 3 150 000 800 000
A rendelet alapján Magyarország 3 NUTS 1 régióra osztható:

- Közép-Magyarország
- Dunántúl
- Alföld és Észak
TÁMOGATÁSI ESZKÖZÖK
Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) – Célja a gazdasági és társadalmi kohézió
előmozdítása a vállalkozás és infrastruktúra fejlesztés, az innováció és az esélyegyenlőségi
programok támogatása útján.
199
Európai Szociális Alap (ESZA) – Célja a munkavállalói mobilitás és a munkaerő

alkalmazkodóképességének javítása. Támogatja a fiatal munkavállalók munkaerőpiaci
integrációját és a szakképzési programokat.
Európai Mezőgazdaság Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) – Feladata, hogy
hozzájáruljon a mezőgazdaságból élők életszínvonalának javításához és átképzéséhez.
Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök (HOPE) – Halállomány megóvása, halászat,
haltenyésztés korszerűsítése, halfeldolgozás és értékesítés támogatása, flottamodernizáció.
Kohéziós alap – Olyan hosszú megtérülési idejű projektek támogatására hozták létre, mind a
környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások, melyeket a nehéz költségvetési helyzetben
lévő államok rendszerint elhalasztanak.
REGIONÁLIS POLITIKA ALAPELVEI

1) Koncentráció – a fejlesztési támogatásokat a pontosan meghatározott prioritásokra,
kevés csatornán át, a leghátrányosabb helyzetű régiókba kell eljuttatni
2) Lehetőleg több régiót érintő projektcsomagokat (integrált programokat) kell
támogatni
3) Addicionalitás – a közösségi (uniós) források nem lépnek a nemzeti támogatások
helyébe, azaz a tagállami támogatások szintje nem csökkenhet.
4) Partnerség – a Bizottság és az érintett tagállami hatóságok és szereplők a lehető
legszorosabb együttműködése a programok lebonyolításában.
DELORS I. CSOMAG
Jacques Delors irányítása alatt két lépésben valósult meg a Közösség költségvetésének
mélyreható reformja. A kiindulópont az Egységes Európai Okmány sikerre vitele:
Európa új határa című közleménye, vagyis a Delors I. csomag volt. Ezt követte a Bizottság
1992-es közleménye, az Egységes Európai Okmánytól Maastrichtig és azon túl: az eszközök
törekvéseinek eléréséhez, mely folytatta a megkezdett reformokat.
A Delors I. csomag célja a közösségi költségvetés finanszírozhatóságának megteremtése,
valamint az éves költségvetés sikeres lezárása volt. Ennek érdekében
- új forrást vezetett be a bruttó hazai termék (GNP) arányában,
- a költségvetési eljárás obstruálásának megelőzésére egy intézményközi megállapodást
hozott tető alá
- strukturális célokra fordítandó kiadások megduplázása és a támogatandó fejlesztési
területek, ún. prioritások leszűkítését javasolta
A támogatások kisebb hányadát (kb. 5%) ún. Közösségi Kezdeményezésekre különítették el,
melyekben a Bizottság közvetlenül az érintett régiókkal működik együtt innovatív projektek és
stratégiák kidolgozásában.
200
DELORS II. CSOMAG

Egy sor olyan tagállami intézkedésre volt visszavezethető, amelyek tompították a közös
regionális erőfeszítések jótékony hatásait. Pl. a tagállamok a támogatásokra objektíve nem
jogosult régióknak is lekötöttek forrásokat, kvótákat vezettek be és az addicionalitás elvét
megszegve csökkentették strukturális kiadásaikat.
Delors II. csomag reformjai:
• a közös mezőgazdasági politikára szánt kiadások csökkentek a strukturális kiadások
nőttek
• támogatások csak 4 fejlesztési területre (prioritásra) koncentráltak: hátrányos helyzetű
régiók, hanyatló ipari területek, hosszútávú munkanélküliség, mezőgazdasági területek
• létrehozták a Kohéziós Alapot
• létrehozták a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközt
A Delors csomagok helyreállították, illetve megteremtették a közösségi regionális politika
működésének feltételeit, javították annak hatékonyságát. Eredményeként a kohézió az
integrációs folyamat vezérelvévé, a kohéziós politika a közösségi központi politikájává vált.
AGENDA 2000
Az Agenda 2000 egy politikai megállapodás, amelyet a tagállamok állam- és kormányfői
kötöttek Berlinben 1999-ben. A politikai akcióterv célja, hogy a közelgő keleti bővülésre is
tekintettel fokozza a közösségi szakpolitikák hatékonyságát és rögzítse a 2000-2006-os
időszak pénzügyi stratégiáját.
Az akcióterv 3 előcsatlakozási eszközt hozott létre:
• ISPA - célja a gazdasági és társadalmi kohézió elmélyítése csak a környezetvédelmi és
infrastrukturális fejlesztési programok szűk körére koncentrál.
• SAPARD - a fenntartható mezőgazdasági politika alá tartozó joganyag átvételének,
alkalmazásának elősegítése.
• PHARE – A strukturális alapok csatlakozás előtti formája. Célja a gazdasági és
társadalmi kohézió elősegítése a piacgazdaság átmenethez szükség intézményfejlesztés,
szakemberképzés támogatásával, beruházási és privatizáció projektekkel.
Az Agenda 2000 tehát egy új típusú regionális politikát irányzott elő, koncentrált támogatással
és decentralizált végrehajtással. A koncentrált támogatás, vagyis a hatékonyabb fejlesztés
érdekében a strukturális alapok forrásait 3 célkitűzés megvalósítására korlátozzák:
• konvergencia – a legszegényebb, azaz az uniós átlag GDP 75%-a alatt teljesítő régiókat
és az átlag GNI 90%-a alatt teljesítő tagállamokat támogatják
• regionális versenyképesség és foglalkoztatás
• Európai Területi Együttműködés – határmenti, transznacionális és interregionális
kezdeményezések útján erősíti a területi együttműködést, melynek keretében a régiók
közös fejlesztéseket hajtanak végre.
201
37. A mezőgazdasági politika alapelvei, fogalmai

[USZ: 337 – 347. o.]
A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA CÉLKITŰZÉSEI

A közös mezőgazdasági politika megteremtése már az Európai Gazdasági Közösség létrejötte,
tehát 1957 óta célja volt az európai integrációnak. A Római Szerződés 39. cikke rögzítette, hogy
az európai integráció tagállamai mely célok elérése érdekében szánták el magukat a közös
mezőgazdasági politika létrehozására.
A 39. cikk 5 pontban határozta meg a közös agrárpolitika céljait:
1) a mezőgazdasági termelés volumenének emelése
2) a népesség megfelelő életszínvonalának elérése
3) piacok stabilizálása
4) ellátás hozzáférhetősége
5) elfogadható ár
A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA ALAPELVEI

A Római Szerződés rögzítette a közös mezőgazdasági politika alapelveit, amelyek a
következők:
1) egységes piac elve – minden olyan akadályt le kell bontani, amely a mezőgazdasági
termékek szabad mozgásával kapcsolatos akadályt képez. Az egységes piac az európai
integrációban az ún. agrárpiaci rendtartás kialakításával valósult meg
2) közösségi preferencia elve – az európai integráció nyíltan felvállalja a nemzetközi
közösség előtt, hogy a saját termékeit a világ által termelt többi mezőgazdasági
termékkel szemben gazdaságilag preferálni fogja. Nem kizárólag a mezőgazdasági
termelés volumenére vonatkozik, hanem annak a termelési módnak a megőrzésére is,
amely az egyéni gazdaságokra és az intenzív művelésre épül.
3) pénzügyi szolidaritás elve – a közös mezőgazdasági politika létrehozása és fenntartása
rendkívüli anyagi eszközöket igényel az integráció részéről.
SZABÁLYOZÁSI ELEMEK
Az európai mezőgazdasági politika szervezésének legfontosabb eszköze az egységes
agrárpiaci rendtartás volt, amelyet a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének
létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet váltotta fel.
Az uniós szabályozás meghatározza az intervenciós árat, azaz azt az árat, amelyen az EU
garantáltan megveszi a termelőtől a terméket. Az intervenciós ár célja, hogy az Unió
mezőgazdasági termékeinek árát magas szinten tartsa, és ezzel termelésre ösztönözze az
Európai Unióban termelő mezőgazdasági gazdákat és vállalkozókat. Az intervenciós ár
szintjét az egyes mezőgazdasági termékek vonatkozásában a Tanács határozza meg. A rendelet
lehetőséget biztosít továbbá a mezőgazdasági termékek magánszektorbeli szervezetek által
történő tárolásához nyújtott támogatások (magántárolási támogatás) folytatására is.
202
Az uniós szabályozás az uniós piac védelmét részben behozatali engedélyek, illetőleg

behozatali vámok kivetésének lehetőségével, részben pedig export-visszatérítések
segítségével is biztosítja.
203
38. Az uniós polgárság

[USZ: 317 – 386. o.]
BEVEZETÉS
Az uniós polgárságot a Maastrichti szerződés hozta létre. Közvetlen közjogi kapcsolatot terem
az EU és polgárai között.
EUMSZ 20.cikk: diszkrimináció tilalma, hiszen az uniós polgárság összekapcsolódik az
egyenlő bánásmód elvével. Aki valamely tagállam polgára, az uniós polgársággal rendelkezik.
Ez egy járulékos és kiegészítő jogállás, azonban nem vált ki semmit, tehát a fő a tagállami
polgárság.
EUSZ 9. cikk: demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések tartalmazzák. Fontos az uniós
polgárság a polgári politikai életben való részvétel miatt.
UNIÓS POLGÁRSÁG ÉS A TAGÁLLAMI ÁLLAMPOLGÁRSÁG KAPCSOLATA

Az uniós polgárság járulékos jellegű, amely a tagállamok állampolgárságára közvetítéssel
létezik. Az, hogy a tagállamok kit tekintenek állampolgárnak, alapvetően nemzeti hatáskörbe
tartozik, szinte teljes szuverenitást élveznek e tekintetben.
Az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a tagállam az állampolgársági szabályok tartalmát
az uniós joggal összhangban köteles kialakítani.
UNIÓS POLGÁRSÁG JOGAI [EUMSZ. 21-24. cikk]

• szabad mozgás és tartózkodás joga (általános és közvetlen): az uniós polgároknak joguk
van ahhoz, hogy családtagjaikkal együtt más uniós tagállamba belépjenek, ott szabadon
tartózkodjanak, és valamiféle gazdasági vagy egyéb tevékenységet folytassanak. Pl: Chen
ügy.
Szabad mozgás formai és tartalmi feltételei: kiutazás és beutazás joga, tartózkodás joga,
korlátozás
• Európai Parlamenti választásokon való aktív és passzív választójog (a tartózkodás helye

szerinti tagállamban): EUMSZ 22. cikk minden uniós polgárnak biztosítja a tartózkodása
helye szerinti tagállam területén a helyhatósági választásokon és az európai parlamenti
választásokon, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott állam polgárainak
• Európai ombudsmanhoz való panasz benyújtásának joga, petíció benyújtásának joga

az Európai Parlamenthez (ez a jog a 3. országbeli polgárokat is megilleti):
panasz: olyan egyéni panaszjog, amely arra hivatott, hogy közelebb hozza a polgárokhoz
az uniós intézményrendszert, a közigazgatásban elszenvedett sérelmek orvoslását szolgálja
petíció: politikai jellegű jog, amely lehetővé teszi, hogy az uniós polgárok az EP-hez
benyújtott kéréseikkel és panaszaikkal valamilyen politikai, társadalmi vagy egyéb
érdeküket érvényesítsék az EU hatáskörébe tartozó kérdések kapcsán
204
• diplomáciai és konzuli védelemhez való jog harmadik ország területén tagállami

képviselet hiányában: bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy
konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott
tagállam állampolgárai
• uniós intézményhez fordulás joga a Szerződések nyelveinek valamelyikén
• polgári kezdeményezéshez való jog: az uniós tagállamok legalább ¼-ét képviselő

egymillió polgár kérje az Európai Bizottságot, hogy az a hatáskörébe eső területeken
jogszabályra irányuló javaslatot tegyen azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok
megítélése szerint, uniós jogi aktus elfogadására van szükség
Ezek a jogok korlátozhatók, valamint a másodlagos jog alapján befolyásolhatók.
SZABAD MOZGÁS ÉS TARTÓZKODÁS ELVE [2004/38/EU Irányelv]

Ez az irányelv váltotta fel a korábbi, 1990-ben elfogadott 3 másik irányelvet (nagyon szigorúak
voltak, túl magas elvárásokat vártak el).
• határon átnyúló jellegű jogforrás (cross-border elem)
• közvetlen és általános szabad mozgást biztosít
• két úton lehetséges: szabad mozgás és születés (Chen eset)
Kivételek:
• közrend
• közbiztonság
• közegészségügy
Szociális ellátások körében tett kivételek:

• nem jogosult a tartózkodás első 3 hónapjában
• diákként a megélhetési ösztöndíjhoz, kivéve, ha huzamosabb ideje tartózkodik
• álláskeresőként jogosultak a fogadó állam területén
GRZEKZYK ÜGY
Egyetemre akart járni, azonban a megélhetéshez szükséges forrásokat nem bírta volna
biztosítani a korábbi 3 igen szigorú irányelv miatt. A Bíóság itt mondta ki először, hogy
alapvető jogosultsággal bír az uniós állampolgárság, ha a tartózkodás jogszerű.
ROTTMAN ESET
Megtévesztéssel szerzett állampolgárság visszavonásáról van szó. Egy osztrák állampolgár
volt, aki ellen büntetőeljárás indult. Németországban akart letelepedni, de elfogatóparancs volt
205
ellene, amiről nem szólt. A német hatóságok az elfogatóparancsról való tudomásszerzést

követően visszavonták a honosítást. Ezzel Rottman úr elvesztette az osztrák állampolgárságot.
Kérdés: a megtévesztéssel szerzett állampolgárság visszavonása összeegyeztethető-e az uniós
joggal, ha annak eredményeként a kérdéses személy uniós polgári jogállása elvész. A Bíróság
úgy találta, hogy a csalárd módon megszerzett állampolgárság visszavonása összhangban van
az uniós joggal. Ugyanakkor kimondta, hogy az eljáró nemzeti bíróságnak a visszavonás
vizsgálatakor meg kell vizsgálnia az érintett személy uniós jogbeli helyzetére gyakorolt
következményeket az arányosság elvének fényében.
TROJANI ÜGY
Trojani francia állampolgár, létfenntartási támogatásért folyamodott a belga hatóságokhoz,
azzal az indokkal, hogy havonta 400 eurót kell fizetnie a szociális hálón, amelyet a támogatás
révén lehetősége lenne elhagyni. Kérelme elutasításra került, mert a nemzeti jog értelmében az
kizárólag belga állampolgároknak, illetve migráns munkavállalóknak járt. Kérdés: Trojani
pusztán uniós polgársága alapján hivatkozhat-e az egyenlő bánásmódra. A Bíróság döntéséből
az következik, hogy az egyenlő bánásmód alapvető feltétele egy tagállam területén való
jogszerű tartózkodás. Trojani azért folyamodott a támogatásért, mert nem rendelkezett elegendő
anyagi fedezettel, ami az uniós jog alapján nem ad megfelelő tartózkodási jogot. Ugyanakkor,
ha rendelkezett érvényes tartózkodási engedéllyel, akkor értelemszerűen annak minősül.
CHEN ESET
Kínai állampolgárságú Chen házaspár egy olyan kínai székhelyű vállalatnál dolgozott, mely
lehetővé tette, hogy hosszabb-rövideb időre látogatásokat tegyenek az EU-ba és az Egyesült
Királyságba. A házaspárnak korábban született gyermeke Kínában, azonban az „egy-
gyermekes” kínai politika több gyermek vállalását nem tette lehetővé. Chen asszony azonban
terhes lett, hasában egy 6 hónapos magzattal az EK-ba lépett. Később Írországba utazott, ahol
megszülte gyermekét. A született gyermek automatikusan a ius soli elve alapján a kínai
állampolgárság mellett (szülők miatt) ír állampolgárságot is szerzett. Ezután Walesbe költöztek,
ahol a brit idegenrendészeti hatóságok a tartózkodási kérelmüket elutasították, azon az alapon,
hogy nem lehet helye a közösségi jogok gyakorlásának. A bíróság kimondta, hogy a szülők
nem lehettek volna benne a következő fennálló kedvezményezetti lehetőségekben, azonban a
gyermek korára tekintettel (8 hónapos) valakinek ott kell lennie, hogy eltartsa, felnevelje. Ezért
is kiterjesztő az uniós polgársági szemlélet. (házastárs, egyenesági leszármazó, ha 21 év alatti,
vagy eltartott, egyenesági felmenő, ha eltartott, regisztrált partner, ha a fogadó állam
egyenértékűként kezeli a házassággal).
206

Európajog Záróvizsga Kidolgozott-tételsor 2022

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Európajog Záróvizsga Kidolgozott-tételsor 2022

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EURÓPAJOG ZÁRÓVIZSGA 2022

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar

2) Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E.§-ének értékelése, a

35) Az ügyvédi tevékenység folytatásának feltételei a tagállamokban az Európai Unió joga

1. Az Európai Unió, mint nemzetközi szervezet, az EU nemzetközi jogi személyisége,

AZ EURÓPAI UNIÓ, MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET

ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ

AZ EURÓPAI UNIÓ NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE [EUSz. 47. cikk]

• Parlament = egy szövetségi állam alsóháza, amely az európai démosz szimbolikus

Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

AZ UNIÓ NEMZETKÖZI SZERVEZETI TAGSÁGA [EUMSz. 220. cikk]

formációja) elnöke is (itt a tagállamok külügyminiszterei képviselik tagállamukat). Az egyes

Az állandó elnökkel rendelkező Európai Tanács egyhangú döntéssel határozza meg az EU

EUMSZ. 221. CIKK

2. Az Európai Unióhoz csatlakozás közjogi feltételei: az Alaptörvény E.§-ének

AZ ALAPTÖRVÉNY E) CIKKÉNEK ÉRTELMEZÉSE

AZ ALAPTÖRVÉNY E) CIKKÉNEK ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI ÉRTELMEZÉSE

hatáskört a magyar intézményekre, amelyet az Alaptörvény amúgy nem ad nekik. Az

ULTRA VIRES FENNTARTÁS

AZ UNIÓRA ÁTRUHÁZOTT HATÁSKÖRÖK

BELSŐ JOG ÉS AZ UNIÓS JOG VISZONYA [Alaptörvény Q) cikk]

3. Az alkotmányos tényezők szerepe az Európai Unió és a Magyarország intézményei

UNIÓS KOORDINÁCIÓ FOGALMA ÉS TÍPUSAI

UNIÓS KOORDINÁCIÓ ALAPELVEI

KOORDINÁCIÓS MODELLEK MAGYARORSZÁGON

2004 – 2006 sui generis = tárca nélküli miniszter

AZ ALKTOMÁNYOS JOGÁLLÁSÚ SZERVEK ÉS AZ UNIÓ KAPCSOLATA

MINISZTEREK UNIÓS HATÁSKÖREI [94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet a Kormány

+ Stratégiai és Családügyi Kabinet

KORMÁNYZATI HATÁSKÖRI SZABÁLYOK

IGAZSÁGÜGYI MINISZTER FELADAT – ÉS HATÁSKÖRE [csak példák]

BELÜGYMINISZTER FELADAT – ÉS HATÁSKÖRE [csak példák]

• ellátja az országhatárokon átterjedő vízszennyezésekkel kapcsolatos feladatokat,

A KÜLGAZDASÁGI ÉS KÜLÜGYMINISZTER FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE

AZ EURÓPAI KOORDINÁCIÓBAN RÉSZT VEVŐ SZERVEK

majd, ha az kormány elé terjeszthetőnek tekinti, akkor benyújtják. A

SZAKÉRTŐI CSOPORT FELADATAI

szerinti felelős szakértői csoportban tagsággal rendelkező központi államigazgatási szerv

TÁRGYALÁSI (TAGÁLLAMI) ÁLLÁSPONT

TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONT KÉPVISELETE

Magyarország EU Központi Nyilvántartója feladatait a Külgazdasági és Külügyminisztérium

ORSZÁGGYŰLÉS SZEREPE A KOORDINÁCIÓBAN

• minden tanácsi tervezethez hozzáférést biztosít

II. Tájékoztatás (Ogy tv. 69.§) – Három szinten történik:

III. + szubszidiaritás és “sárga lap”: állást foglalhat a szubszidiaritás és

4. Az európai integráció történetének főbb, jogi természetű állomásai

EURÓPAI SZÉN-ÉS ACÉLKÖZÖSSÉG (ESZAK)

Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok 1952. május 27-én szerződést

EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ÉS AZ EURÓPAI ATOMENERGIA

EURÓPAI ATOMENERGIA KÖZÖSSÉG (EUROATOM)

EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG (EGK)

AZ 1957-ES INTÉZMÉNYEGYESÍTŐ SZERZŐDÉS

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ LÉPÉSEI

AZ 1967-S FÚZIÓS (EGYESÍTŐ) SZERZŐDÉS

AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY

biztonság és a jog érvényesülése térségnek, mely elnevezést az

A Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtését tűzte ki célul. Annak érdekében, hogy a

Az intézményi reform legfontosabb eleme a szavazati arányok meghatározása a Tanácsban,

SZERZŐDÉSTERVEZET AZ EURÓPAI ALKTOMÁNY LÉTREHOZÁSÁRÓL

- az Alapjogi Charta keretében pedig garantálta az uniós polgárok és valamennyi

Alkotmányszerződés legfontosabb vívmányainak többségét. A reformok elfogadása érdekében

AZ EGYES MÓDOSÍTÓ SZERZŐDÉSEK FONTOSABB ÚJÍTÁSAI – ÁTTEKINTŐ

SZERZŐDÉS FONTOSABB ÚJÍTÁS

(nem lépett rögzítette volna az Unió szimbólumait