1 A biztonságfogalom köznapi értelmezése

A mindennapi életünkben gyakran előfordul egy a számunkra igen fontos kategória a

biztonság. A biztonság kifejezés szerepel a szak megnevezésében is, mint biztonságtechnikai
szak. De nap, mint nap halljuk és olvassuk a biztonságpolitika, létbiztonság,
közlekedésbiztonság közbiztonság, munkabiztonság stb. szóösszetételeket. Ha
megkérdeznénk embereket egymástól függetlenül, hogy mire gondolnak a biztonság szó
hallatán biztos sokan más és másra gondolnának. Valószínű, hogy a vállalkozó a
befektetésének biztonságára, a háziasszony férje munkahelyének megmaradására, egy közúti
fuvarozó a közlekedésre, egy fiatal nő a közbiztonságra asszociálna.

Itt csak néhány jellegzetesen eltérő területet emeltünk ki, de az eseteket oldalakon át
sorolhatnánk. Ha a biztonságot definiálni szeretnénk először is meg kell vizsgálni azt (vagy
azokat) a jellemzőt (jellemzőket), amely általános minden esetben. A felsorolt néhány
példából is kellően érzékelhető, hogy a biztonság minden esetben egy állapotot takar, egy
olyan állapotot, melyet esetenként valami más és más dolog veszélyeztet.

A biztonság tehát csak valami veszélyeztető tényezővel együtt értelmezhető. A

biztonság ellentéte a biztonságtalanság lenne. Azonban a magyar nyelv nem használja ezt a
kifejezést. Helyette a biztonságot leginkább befolyásoló negatív tényezők összefoglaló
kifejezését, a veszélyt, vagy a veszélyeztetést alkalmazzuk. A biztonság és a veszély olyan
kategória páros, mint a világosság és a sötétség, a hideg és a meleg.

Van valaki, vagy valami. A valakinek van léte, egészsége, a valaminek van
rendeltetésszerű működése, ha ezeket sem veszélyezteti semmi, akkor értelmezhetetlen a
biztonság. Abban a pillanatban, ha megjelenik egy aprócska veszélyeztető tényező már
értelmét nyeri a biztonság kifejezés. Minél nagyobb mérvű, vagy több a létet, vagy a
rendeltetésszerű működést veszélyeztető tényező annál kisebb, annál alacsonyabb szintű a
biztonság.

Legáltalánosabban megfogalmazva a biztonság egy veszélymentes állapot, valakinek

vagy valaminek a veszélymentessége.

E fogalom lényege a következő:

 Van egy valaki vagy valami, ezt nevezzük: személynek, szervezetnek stb.
 Ezeknek van egy: állapota
  Mindezek időben kiegyensúlyozottnak, állandónak tűnnek.

Ez a fogalom nagyon általános, nem abból indul ki, hogy vannak veszélyek, hanem
egy ideális nem létező állapotot definiál, a veszélymentes állapotot. Ugyanakkor ez a fogalom
nagyon „lekopasztott”, hiányos, tehát bővítenünk kell, hogy kellően értelmezhetővé váljon.
Tehát ez a fogalom jelentős finomításra szorul. A legalapvetőbb probléma, hogy a
veszélymentes állapotot állandónak fogja fel, ami pedig sohasem igaz.

Valójában a biztonságot egy, vagy több veszélyeztető tényező teszi értelmezhetővé és

konkréttá. Ha nincs, vagy megszűnik a veszély, akkor, mint kifejezés a biztonság értelmét
veszti, feleslegessé válik. Például vannak olyan kis lakatlan szigetek, amelyeken semmiféle
ragadozó állat sem él. Itt a madarak biztonságát nem lehet értelmezni, hiszen a veszélymentes
állapot állandó. Ha néhány macskát elengednének a szigeten már megváltozna a helyzet,
hiszen a macskák veszélyhelyzetet jelentenek, ezáltal értelmet kap a madarak biztonsága.

Ezek alapján a biztonságot megfogalmazhatjuk a következőképen is: A biztonság

valamely személyek, szervezetek alapvető érdekviszonyainak azon állapota, amely a
rendeltetésszerű működésüket veszélyeztető tényezők által nyer meghatározást.

Ez a fogalom már sokkal bővebb és jobb, de még mindig túl általános nekünk, és
egyoldalú, mert egy passzív személyt, szervezetet tételez fel. Ugyanakkor a személyek és
szervezetek nem passzívan elviselik a veszélyeztetést, hanem tesznek ellene. Házat építenek a
hideg és a meleg ellen, az időjárásnak megfelelő ruhát viselnek, gyógyszert, vitaminokat
szednek, kerítést építenek stb.. Általánosítva a biztonság magasabb szintre emelése érdekében
védelmi erőforrásokat alkalmaz.

A biztonság tehát egy dinamikus állapot, melyben nemcsak a veszélyeztető, hanem a

veszélyeztetett is kellő aktivitással rendelkezik és tanúsít. Ezek alapján a biztonság egy
teljesebb fogalma a következő:

A biztonság személyek és szervezetek azon állapota, melyet, a létüket, illetve

rendeltetésszerű működésüket veszélyeztető tényezők és az azokkal szemben alkalmazott
védelmi erőforrások együtthatása határoz meg.

Ez már egy komplex általános definíció, amely a személy illetve a szervezet, valamint
a veszélyeztető tényezők pontosabb meghatározásával konkrétabbá tehető.

Az általunk vizsgált területen a fogalomban jelölt személy, szervezet tulajdonost

jelent. A veszélyeztetés pedig a tulajdont, a vagyontárgyat, vagy magát a személyt, a
szervezetet fenyegeti. A személy vagy a szervezet nem passzív elviselője a veszélyeztetésnek,
hanem alapvető létérdeke, hogy szembehelyezkedjen, megelőzze, elhárítsa a veszélyt,
megteremtse a feltételeket a védekezésre, és ha szükséges védekezzen is.

A személyeket és szervezeteket igen sok féle és jellegű veszély fenyegeti. Például:

betörő, tolvaj, rabló, vagy árvíz, földrengés, vihar, de vírus, baktérium stb. Ezek mind külön-
külön komoly veszélyeztető tényezők, azonban a személy- és vagyonvédelem szűk, általunk
használt értelmezésében csak a jogellenes magatartásokat és azok közül is csak a
szándékosokat vesszük számításba, mint veszélyeztető tényezőket. Ezek alapján a biztonság
konkrétabb fogalma, melyben már a veszélyeztetés is konkrétabb a következő:

A biztonság személyek és szervezetek azon állapota, melyet, a létüket, illetve

rendeltetésszerű működésüket veszélyeztető szándékos jogellenes magatartások és az
azokkal szemben alkalmazott védelmi erőforrások együtthatása határoz meg.

A továbbiakban csak ezt a fogalmat használjuk, csak erre hivatkozunk. A biztonságot

igen sok tényező befolyásolja. Vannak, amelyek közvetlenül és vannak melyek közvetetten
fejtik ki hatásukat, vannak, melyek emelik a biztonságot és vannak azt csökkentők is.

A személy- és vagyonbiztonságot befolyásoló tényezők

A biztonságot sok tényező befolyásolja. Csak néhány meghatározó elemzésére

szorítkozunk. Vannak olyanok, melyek közvetlen hatást gyakorolnak és vannak melyek csak
közvetve fejtik ki hatásukat.

A biztonságot közvetlenül két tényező határozza meg. Az egyik a veszélyeztetés,

azaz a szándékos jogellenes magatartások, melyek negatívan befolyásolják a biztonságot. A
másik az alkalmazott védelmi erőforrások mennyisége és minősége. Minél több erőt és
hatékonyabb őrzést és védelmet alkalmazunk, annál magasabb szintű lesz a biztonság.
Ugyanis az alkalmazott védelmi erőforrások a szándékos jogellenes magatartásokkal szemben
hatnak, azt akadályozzák, a legjobb esetben megakadályozzák.

A biztonságot meghatározó tényezők egy másik csoportját képezik azok, amelyek

közvetett, áttételes hatással vannak a biztonságra. A közvetett tényezők közül a
legfontosabbak a következők:

 A biztonság jogi környezete

Az állam jogszabályokat alkot, melyekben meghatározza többek között, hogy melyek

a tiltott magatartások, cselekmények. Tehát a törvényekben találhatók a jogellenes
cselekmények. Másrészről az állam jogszabályokkal és az irányítás jogi eszközeivel
beavatkozik a biztonságvédelembe, ugyanakkor a magántulajdon szabadságát is bizonyos
mértékig megengedi. Lényeges, hogy hol van az a határ ahol a magánbiztonság nem zavarja
az állam működését. Meddig terjedhet a tulajdonos jogosultsága és hol kezdődik az állam
feladata?

A személy- és vagyonbiztonságot meghatározó jogszemélyi környezet folyamatosan

változik. Például az állam egyfelől korlátozza az alkalmazott védelmi eszközök körét (lásd
lőfegyverek), ugyanakkor egyre több jogosultságot ad a saját tulajdon védelmére (pl.: éjjeli
lakásbetörés). Nagyon lényeges, hogy tudjuk milyen eszközökkel, módszerekkel és
eljárásokkal védhetem meg a tulajdonomat, illetve megbízottként más tulajdonát. Csak
néhány konkrét jogellenes tulajdonvédelem az utóbbi években, hálózati áram a kerítésben,
vagy fagyálló a borban.

A tulajdonváltás ezen a területen viszonylag váratlanul, felkészületlenül érte a

jogalkotókat. Az állam hamarébb kivonult a biztonságvédelmi szférából, mint ahogy a
magántulajdonosi biztonságvédelem létrejött volna.

Nem volt kidolgozva a követelmény- és feltételrendszer. Milyen képesítéssel milyen

feladatot milyen módon lehet elvégezni. Milyen jogosultságai és kötelezettségei vannak a
biztonsági szervezeteknek és a biztonsági őröknek.

Napjainkra ezek törvényekben és rendeletekben szabályozottak. Természetesen, ahogy

a bűnözés változik, azt követnie kell a jogalkotásnak is. Ezt a területet nem lehet statikusan
felfogni és értelmezni.

 A biztonsági menedzsment működtetése

A nagy tulajdonosváltás időszakában talán a magán biztonsági szféra

legelhanyagoltabb területe volt. Egyfelől nem volt korábban erre szükség, ezért ilyen irányú
közép és felsőfokú képzés nem működött, nem voltak szakemberek. Az első vállalkozásokat
leszerelt, vagy nyugállományba vonult rendőrök, katonák, vagy korábban az állami
rendészetben dolgozó szakemberek alapították.

A kilencvenes évek közepétől a budapesti öt műszaki főiskola (Bánki Donát

Gépészmérnöki, Bolyai János Katonai Műszaki, Kandó Kálmán Villamosmérnöki,
Könnyűipari és Ybl Miklós Építőmérnöki Főiskolák) közös képzésben biztonságtechnikai
mérnökképzést indítva egyre több felsőfokú szakembert bocsájtott ki, mely jelentősen
hozzájárult a szakemberhiány megoldásához. Ezt követően egyre több vállalkozás ismerte fel
a lehetőségeket és hozta létre a biztonsági menedzsmentjét.

Ezen a téren a pénzintézeteknél jelentkezik a legkevesebb probléma, ahol is külön

szabályzók vannak a biztonsági szervezetekre.

 A biztosítási intézményrendszer működése

A biztonságvédelmi tevékenységre jelentős hatást gyakorol a biztosítási feltételek

rendszere, vagyis az, hogy milyen kritériumok mellett és milyen költségekkel jár az értékek
biztosítása! A kezdeti években két biztosító szinte monopolhelyzetét kihasználva diktálta a
feltételeket és az árakat. A biztosítási piac liberalizálása versenyt eredményezett, ezáltal
kedvezőbb és változatosabb szolgáltatásokat tudtak igénybe venni a szervezetek.

Kezdetben a biztosítók nagyon kemény biztonsági szabályokat írnak elő, amelyek

betartása jelentős költségeket jelentenek. A belső biztonsági menedzsmentek létrehozása
lehetővé tette, hogy a biztosítandó szervezetnél objektíven és reálisan megállapítsák a
szükséges - elégséges védelem mértékét, a tudatosan vállalható kockázatot és így a
biztosítandó értékek körét, volumenét. Ez helyzet egy hosszabb piaci alku után
normalizálódott.

 A biztonságot meghatározó gazdasági tényezők

A magánvállalkozások kezdetben tőkeszegények voltak. Magasak voltak a

hitelkamatok. Ezért a magánszféra elsősorban a jövedelemtermelő területekre fektet be. A
biztonsági ráfordítások rendszerint elmaradtak, vagy későbbre halasztották. Napjainkra egyre
több vállalkozás költ a biztonságra. Alkalmaz biztonsági személyzetet, épít ki mechanikai
védelmet és elektronikai jelzőrendszert.

Az, hogy mennyit fordítunk a védelemre annak van egy közgazdasági vetülete is. A
biztonság érdekében végzett beruházások, illetve a biztonság folyamatos költségei soha sem
értelmezhetőek a ráfordítás megtérülés hányados mutatójával.

Ugyanis ezek a ráfordítások inproduktivek. A cél nem a jövedelemszerzés. Ez abból

adódik, hogy itt a cél veszélyeztetés elhárítása, tehát a ráfordítás hasznosságát az elmaradt
rablás, betörés, vagyis az elmaradt kár fejezi ki. Ez pedig nemigen számszerűsíthető.
Legfeljebb összehasonlításra van lehetőség az azonos működésű gazdasági szervezetek
kárveszteségei alapján. A biztonság finanszírozásának helyes értékrendjét a tapasztalat,
valamint a biztonsági menedzsment tudatos tevékenysége alakítja ki.
  A közbiztonság és a közrend

Közvetlenül a közbiztonság és a közrend nem befolyásolja a személy- és

vagyonbiztonságot. Azonban a statisztikai adatok bizonyítják, hogy ahol magasabb szintű a
közbiztonság ott sokkal kevesebb a személyek és a tulajdon kárára elkövetett szándékos
jogellenes cselekmények száma.

 A munkanélküliség helyzete

A magyar törvénykezésben volt egy időszak, amikor a munka kötelező volt. Majd volt
csupán a munkához való jog, jelenleg ha akar, valaki dolgozik, ha nem akkor nem teszi azt. A
tankönyvnek nem feladata, hogy elemezze ezeket az időszakokat, de az biztos, hogy a
munkanélküliség és a közbiztonság között egyenes arányú összefüggés figyelhető meg. Akik
dolgoznak, rendszeres bevétellel rendelkeznek, ezért rendszerint nem követnek el jogellenes
cselekményekkel, ugyanakkor, mivel a munkahelyükön tartózkodnak nincs is idejük azt
elkövetni. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a rendszerváltást követően nőtt a
munkanélküliség és ezzel párhuzamosan a bűncselekmények száma és az elkövetők
agresszivitása. Így, habár a munkanélküliség közvetlenül nem is, de közvetetten hatást
gyakorol a személy- és vagyonbiztonságra.

A korrupció mértéke

A korrupció maga is egy szándékos jogellenes cselekmény. A korrupció mértéke

több irányból is közvetetten hatást gyakorol a személy- és vagyonbiztonságra. Egyfelől a
korrupció egy idő után megjelenhet a politikában és a bűnüldöző szerveknél is. Ezáltal
szervezetté válhat, összefonódhat a politika, a gazdaság és az alvilág. Másfelől olyan általános
vélemény, tudat alakulhat ki a társadalomban, hogy ha valami elérése, vagy megszerezése
csak korrumpálással érhető el, illetve ha sok pénze van valakinek, ő bármit megtehet.

A biztonságot meghatározó veszélyforrási környezet

Az előzőekben részletesen levezettük, hogy a köznyelvi biztonság- fogalomtól hogyan

jutottunk el a szakma specifikus biztonságfogalomig. A személy- és vagyonbiztonságot, a
személyek, szervezetek aktuális állapotát látványosan a veszélyeztető tényezők határozzák
meg.

Ez az alapállapot, a meglévő biztonság objektív kategória, mely a tudatunktól

függetlenül létezik, akár akarjuk akár nem az hatást gyakorol létünkre illetve a
rendeltetésszerű működésre. A veszélyforrási hatások elérhetnek egy olyan szintet, amely már
közvetlenül is kiváltja a veszélyérzetet, vagy az alapvető érdekviszonyok sérelmét.

A gyakorlatban igen gyakran tapasztalhatjuk, hogy a veszélyeztető tényezők szerepe,

mérete és jelentősége jelentősen csökken, ugyanakkor az érintettek úgy érzékelik és
nyilatkoznak, hogy a biztonságuk csökken. Ezt az értékítéletet jelentősen negatívan
befolyásolhatják, a formális (televízió, rádió, sajtótermékek, internet stb.) és informális
(szomszéd, barát, a jól értesült barát stb.) csatornákon túlzott, sőt eltúlzott mértékű ez irányú
tájékoztatás. De ennek az ellentéte is előfordulhat, amikor a reális veszélyérzékelés valamely
okból (elhallgatás, félretájékoztatás, szándékos hazugság stb.) elmarad és a
veszélyeztetetteknek irreális biztonságérzetük van, így állapotukat pozitívan értékelik, vagy
egyáltalában nem is foglalkoznak vele.

A biztonság a személyek és szervezetek alapvető érdeke. A személyek és szervezetek

biztonsága integrálódva eredményezheti a nagyobb közösségek, illetve szervezetek, végezetül
az ország, vagy akár egy nagyobb közösség biztonságát. Tehát amikor a biztonságot
meghatározó veszélyforrási környezetet vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy a személy, szervezet
számára létezik egy tágabban és egy szűkebben értelmezett biztonság állapot is. Az egyén és a
szervezet biztonságát vizsgálhatjuk úgy, hogy az egyének és a kisebb szervezetek alkotják a
nagyobb struktúrát, ebből a szempontból ezek biztonságának együttesen határozza meg a
nagyobb struktúra biztonságának a szintjét. De tudomásul kel vennünk, és nem szabad szem
elől téveszteni, hogy a nagyobb struktúra biztonsági állapota visszahat az egyénekre akár
pozitív, akár negatív irányba.

A társadalom minden szintjén jelentkezik valamilyen kívánt állapot elérésére

törekevés. Ez az állapot a szervezet vagy személy számára a rendeltetésszerű működés,
valamint az élet jó minőségű megélésének biztonsága.

Ahogy, már korábban megállapítottuk a biztonság alapvető érdeke akár a személynek,

akár a szervezetnek. Ebből következik, hogy a veszélyeztető tényezők jelentős csökkenése
elérhet egy olyan szintet, amikor már az alapvető érdekek közvetlenül sérülnek.

A személy- és vagyonvédelem nagyon fontos, kiemelt feladata a veszélyforrások

felismerése, elemzése, valamint azok változásának folyamatos figyelemmel kísérése. Majd
ezek ismeretében a veszélyhelyzetek megelőzése, illetve elhárítása.
 Természetesen, mivel az egyén, illetve a szervezet célja az alapvető érdekeik
érvényesítése, rendeltetés szerinti működésük zavartalanságának biztosítása, ezért a
veszélyeztetéssel kapcsolatos elhárító tevékenység is a feladatuk.

Ezek az alapvető célok sokfélék lehetnek, kezdve az élethez kapcsolódó szükségetek

kielégítésétől, valamely profitszerzésre irányuló gazdasági tevékenységig bezárólag szinte
bármi. Mivel ezen alapvető célok, tevékenységek elérését, végzését folyamatosan valamilyen
veszélyeztető tényezők akadályozzák, zavarják, vagy lehetetlenítik, gondoskodni kell a
megfelelő minőségű feltételekről.

Az ilyen feltételekről való gondoskodást úgy is értelmezhetjük, mint az alapvető célok

elérésének eszközoldalát. Az így felfogott eszközoldal igen összetett és ennek egy hangsúlyos
elemét képezi a már korábban értelmezett aktív biztonság. Tehát a biztonság egy tudatosan
alakított állapot, amely a személyek, szervezetek által kitűzött alapvető célok elérésének
lényeges eszköze, feltétele.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy az aktív felfogásban kezelt biztonsági

tevékenységben kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a veszélyforrási környezetnek.

A veszélyforrási környezet egzakt feltárásával, elemzésével állapíthatjuk meg ugyanis

azt, hogy mi van veszélyeztetve mi által és ezek alapján határozható meg az, hogy milyen
módszerrel, milyen védelmi eszközközök igénybevételével lehet gondoskodni a szükséges és
elégséges biztonságról. Bármely biztonságvédelmi feladat megfogalmazásának alapját a
releváns veszélyforrási környezet megismerése képezi.

A veszélyforrások, mint szándékos, jogellenes magatartások

A biztonságfogalom értelmezésénél külön is szó esett a biztonságot meghatározó

tényezőkről, sőt ezek két fő csoportjáról: a közvetlen és a közvetett tényezőkről. A biztonság,
mint kívánt és aktívan alakított állapot közvetlen tényezőiként értelmeztük egyfelől a
veszélyforrásokat, másfelől az ezekkel szembe állított védelmi erőforrásokat.

A biztonság- fogalom megállapításakor rögzítettük a veszélyforrások körét, Az így

leszűkített veszélyforrások a szándékos, jogellenes magatartásokat, melyek a személy- és
vagyonbiztonság egyik területének gyakorlati igényéből fakadnak.

A gyakorlati igény itt személyek, szervezetek biztonságáról való olyan gondoskodást

jelent, amelynek védelmi formái:

− az élőerős védelem,
 − a mechanikai védelem,

− az elektronikai jelzőrendszer. A két utóbbit technikai védelemnek is

nevezzük, esetenként fizikainak.

A biztonság definiálásakor tisztáztuk, hogy a szűken értelmezett személy- és

vagyonbiztonság nem terjed ki a nem szándékos és a nem jogellenes magatartásokra, mint
veszélyforrásokra. Így a munka-, a környezet- és tűzvédelemre, valamint a katasztrófa-
elhárításra stb. sem. Természetesen, ha valaki felgyújtja a szomszéd istállóját, vagy
plutóniummal szennyezi a riválisa ételét, esetleg robbantással egy szándékos katasztrófa
állapotot hoz létre, és még sorolhatnánk példákat, ezek jogellenesek és szándékosak, tehát a
fenti személy- és vagyonbiztonsági körbe tartoznak. Ezen szándékos jogellenes magatartások
körébe soroljuk

- a személyek személyes biztonságát,

- a személyek, szervezetek jogos érdekeit,
- a személyek, szervezetek jogos tulajdonát, vagy ezek kezelésében,
használatában lévő más vagyontárgyakat veszélyeztető magatartásokat.

Ezen veszélyforrások tételesen felsorolhatóak, de arra nincs szükség, mivel ezeket

több jogág szabályanyagát is érintik.

A jogellenes magatartások körét elsősorban a büntetőjogi és a polgárjogi törvények

határozzák meg, de lényeges, hogy nem csupán bűncselekményekről van itt szó. Ide tartoznak
egyes szabálysértési magatartások is.

Fontos hangsúlyozni azt, hogy a jogellenes magatartásokkal szembeni jogszerű

cselekményeket mindenkor jogszabályok, állami rendelkezések állapítják meg. Ilyenek
különösen a bűncselekmények megelőzésére, a bűnüldözésre, az igazságszolgáltatásra és a
büntetés-végrehajtására vonatkozó szabályok.

Lényeges, hogy a jogellenes magatartások elleni fellépés alapvetően állami feladat és

ezt az államilag intézményesített szervek: rendőrség, ügyészség, bíróságok és
büntetés-végrehajtási intézetek végzik.

A vonatkozó jogszabályok ugyanakkor lehetővé teszik azt, hogy az egyes

bűncselekmények, és bármilyen más jogsértő magatartások sértettjei, potenciális áldozatai
jogszerűen megvédjék magukat, tulajdonukat és érdekeiket. Ezek a jogszabályok igen
konkrétan rögzítik a védelem körülményeit, az elhárítás kereteit. A jogszabályok mindenki
részére megadja a jogosultságot, hogy a törvényi keretek közt ezzel az őrzéssel és
védelemmel kapcsolatosan biztonságvédelmi vállalkozásokat bízzanak meg.

Nagyon lényeges akár a személy, vagy szervezet önmaga, akár egy

biztonságvédelemmel foglalkozó vállalkozás oldja meg az őrzést és védelmet ismerni kell a
potenciálisan fenyegető jogellenes magatartások jogi természetét. De nemcsak ezt, hanem
ismerni kell azokat a jogosítványokat is, amelyek meghatározzák a civil biztonságvédelem
részére a veszélyforrások megelőzésének és elhárításának körülményeit. Gyakran előfordul,
hogy a személy- és vagyonvédelmi vállalkozások tudatlanságuknál fogva olyan feladatokat is
végeznek, melyekre nem hogy jogosultságuk nincs, hanem jogszabályok kifejezetten tiltanak
is.