SZENT ISTVÁN ÉS GÉZA

1.

2. [Géza] roppant kegyetlen, hirtelen haragjában sokakat megölt. Keményen és

hatalmaskodva bánt népével […], akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és
megfélemlítéssel igázta le. […] A mindenható Istennek és különféle isteneknek
gúnyból áldozott. Amikor főpapja ezért szemrehányást tett neki, azt felelte: elég
gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye.
(Részlet Thietmár merseburgi püspök Krónika című művéből; 1009–1018)

3. Volt akkor egy Géza nevű fejedelem, aki ámbár belesüppedt a pogány életmódba,
mégis a lelki kegyelem fényének közeledtére figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-
körül fekvő valamennyi szomszédos tartománnyal a békéről, amelyet korábban
sohasem kedvelt; felhatalmazta a papokat és a szerzeteseket, hogy elébe járuljanak,
 szíves örömest hallgatta meg őket, kedvet lelvén abban, hogy az igaz hitnek keble
kertjébe vetett magja kicsírázik. […] háza népével együtt hitt és megkeresztelkedett,
megfogadván, hogy minden uralma alá vetett alattvalóját a keresztény hit szolgálatába
állítja.(Részlet István király nagyobbik legendájából. A legenda István halála után
mintegy fél évszázaddal később keletkezett.)

4.

5. 9. A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek
parancsára vasárnap mindenki menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők,
kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem
őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és hajukat nyírják le.
10. Ha valaki hús evésével megsérti a mindenki előtt ismeretes négy böjti időszakot,
akkor egy héten át bezárva böjtöljön. […]
19. Azok, akik istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása
alatt egymás közt mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket
mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha
 idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig
fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában
mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék
meg őket.(Részlet Szent István II. törvénykönyvéből; 1030 körül)

6. 1. Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel [szálláshely] s ugyanannyi
rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30
aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és
könyvekről a püspök. […]
18. Ha valakinek az Isten tízet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha
valaki tizedét elrejti, kilenc részt fizessen. És ha valaki a püspöknek félretett tizedet
meglopja, mint tolvajt ítéljék meg, és az ebből eredő jóvátétel teljesen a püspöké
legyen.(Részlet Szent István II. törvénykönyvéből; 1030 körül)

7. 27. Ha valaki a vitézek közül szemérmetlenségtől bemocskolva, valamely leányt

szüleinek engedélye nélkül feleségül elrabol, elrendeltük, hogy a leányt adja vissza
szüleinek, még akkor is, ha valami erőszakot követett el rajta; és a rabló tíz tinót
fizessen a rablásért, még ha később ki is békül a leány szüleivel. Ha pedig valame ly
szegény vagy közrendű ember indul ilyen cselekedetre, tegye jóvá a rablást öt tinóval.
[…]
30. Mivelhogy szörnyűséges dolog és utálatos minden ember előtt, ha férfinép, és még
annál is inkább, ha asszonynép tapasztaltatik lopásnak cselekedetében, azért a királyi
tanács ezt végezte: ha férjes asszony lop, férje váltsa meg. És ha másodszor esik azon
vétekbe, hasonlóképpen váltsa meg: ha pedig harmadszor, adják el [rabszolgának].
31. Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezessék az egyházba, és
adják át a papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen
haza. Ha másodszor is ugyanebben a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá,
vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és vállai közé kereszt
alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak. […]
34. Hogy az Isten teremtménye a rosszindulatú embereknek minden ártalmától mentes
maradjon, és senki mástól ne kelljen veszteséget elszenvednie, csupán az Istentől, aki
a gyarapodást is adja, a tanács végzése szerint nagy tilalmat és rendszabályt állítunk a
kuruzslók és varázslók elé, hogy semmiféle személy ne merjen varázslással vagy
kuruzslással bárkit is elméjének állapotában megrontani vagy megölni. Mégis, ha
valaki, akár férfi, akár nő, a jövőben ezt merészelné, adják át a varázslással megrontott
kezeire vagy rokonai kezére, hogy azok akaratuk szerint ítélkezzenek fölötte. Ha pedig
jóslással foglalkozókat találnak, amit a hamuban csinálnak, vagy hasonló módon, a
püspökök ostorozással javítsák meg őket.(Részlet Szent István I. törvénykönyvéből)
8.
9.