11301

Business Communication In Person In
Print Online 9th Edition Amy Newman

Solutions Manual
Go to download the full and correct content document:
https://testbankdeal.com/product/business-communication-in-person-in-print-online-9t
h-edition-amy-newman-solutions-manual/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Business Communication In Person In Print Online 9th

Edition Amy Newman Test Bank
https://testbankdeal.com/product/business-communication-in-
person-in-print-online-9th-edition-amy-newman-test-bank/

Edition Newman Test Bank
person-in-print-online-9th-edition-newman-test-bank/

Edition Newman Solutions Manual
person-in-print-online-10th-edition-newman-solutions-manual/

Edition Newman Solutions Manual
person-in-print-online-8th-edition-newman-solutions-manual/

Excellence in Business Communication 11th Edition Thill

Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/excellence-in-business-
communication-11th-edition-thill-solutions-manual/
Excellence in Business Communication 12th Edition Thill

Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/excellence-in-business-
communication-12th-edition-thill-solutions-manual/
Communication in Business International Edition 8th

Edition Ober Solutions Manual
https://testbankdeal.com/product/communication-in-business-
international-edition-8th-edition-ober-solutions-manual/
9e
Business Communication: In Person, In Print, Online

INSTRUCTOR’S GUIDE
Chapter 6 Neutral and Positive Messages
Overview
Neutral and positive messages typically are written in clear language
using the direct organizational plan. Similarly, replies are written
promptly and directly address all the questions asked and implied. The
same approach is used for goodwill messages composed to express
congratulations, appreciation, or sympathy.
Social media response guidelines tell us whether and how to handle

online comments. Companies should respond to highly positive
comments.
Learning Objectives
• Compose a neutral message.
• Respond to a neutral message.
• Compose a goodwill message.
• Address customer comments online.
Quick Links for Chapter 6
PPT Slides | Solutions to Exercises | Handouts | Video Suggestions | Company Examples | BizCom in the News
Teaching Suggestions
Resources LO1: Compose a neutral message.

INTRODUCE the role neutral messages play in business, and discuss the
direct organizational plan that usually is used for such messages.
INTRODUCE the story, “New NYT CEO Emails Staff,” on

www.bizcominthenews.com. Distribute copies of the email and ask
students to identify the organization of the email. What structure does
Thompson use for his message? How does he sequence paragraphs?
How does he convey the main point of each paragraph?
SHOW a sample way to organize a request, one type of neutral
message.
INSTRUCT students to search for similar requests in their own inboxes.

Ask them to analyze the organization of the messages, using the PPT
example. Encourage them to determine how effective the structure is
in each case.
REFER TO the earlier activity that referenced email requests from
students’ inboxes. Choose several messages that students determined
to have an ineffective structure.
INSTRUCT students to work with a partner. Ask each pair to select an

ineffective message and rewrite individually its weak parts (opening,
description, or closing). Then ask students to exchange their versions
with their partners and decide which version is more effective and why.
Encourage students to share their observations with the class.
Resources LO2: Respond to a neutral message.

INTRODUCE guidelines of responding to a neutral message in a
courteous, professional manner.
© 2015 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be scanned, copied or duplicated, or posted to a publicly accessible website, in whole or in part. 2
Resources LO2: Respond to a neutral message.
REFER TO the PPT exercise on composing a response. Ask students to
assume the reader’s position. What questions will the customer have
after receiving the response? What information does the customer still
lack after the response? Overall, how does the response make the
customer feel?
After student brainstorm responses, instruct them to work with a

partner and rewrite the response.
INSTRUCT students to choose a company they like (e.g., a retail store

they often visit) and to play the role of an expert who works for the
company. Ask each student to find a partner who may not be very
familiar with this business. Instruct the partner to write a request about
a specific product he or she wants. The student-expert should answer
the request in a professional way. Encourage students to use the
textbook guidelines for writing responses.
ASK students to “deliver” the response to the customer, and then ask
the customer to comment on its effectiveness. Did the expert answer
all questions—direct and implied? Is the response positive and
personal? Is the structure effective?
Resources LO3: Compose a goodwill message.
INTRODUCE the types of goodwill messages and discuss their

importance for business.
INSTRUCT students to bring in examples of recognition, congratulatory,

thank-you, and sympathy notes. Ask students to assess each note
against guidelines on writing goodwill messages in the textbook and
PPT. Also ask students to identify and explain differences between the
messages (e.g., typed or handwritten). What is the significance of these
differences to the receiver?
Resources LO3: Compose a goodwill message.
INTRODUCE the story, “Doctor's Handwritten Note Makes the Internet

Rounds,” on www.bizcominthenews.com. Ask students to read the
doctor’s note and to discuss the value of the message for the deceased
woman’s family. Facilitate a discussion about why these types of
messages are so rare. Why don’t people handwrite messages much
anymore? Why would this be a doctor’s first note to a family? Why
don’t more doctors write similar notes?
INSTRUCT students to work in pairs to generate a list of times within
the past couple of years that they have sent or could have sent a
handwritten, neutral or positive message to someone. Is it too late?
INSTRUCT students to write one of these goodwill messages. Have

them exchange their draft with a partner for feedback.
Resources LO4: Address customer comments online.

INTRODUCE the business opportunities and challenges of online
commenting. Encourage students to share their personal experience
with online comments for businesses and products.
EXPLAIN the Social Media Response Guidelines.
14-week non-business: Ask students to discuss their own experiences in

reading companies’ online responses. Encourage students to talk about
situations when they have posted a comment and received a response
from a company—or when they have not received a response. What
was their reaction? Did they believe the company’s response was
appropriate?
INSTRUCT students to work in teams. Introduce the story, “FTC Fines

Company for Fake Reviews,” on www.bizcominthenews.com. Use the
following discussion and activity ideas from the blog to encourage in-
team and all-class discussions:
• To what extent do you currently rely on reviews and other online
posts when deciding whether to buy a product? How do you decide
Resources LO4: Address customer comments online.
whether an online post is credible?
• Read the summary of the FTC complaint (posted by the Bureau of
Consumer Protection blog, a government website). After reading
the sample reviews in the summary of the complaint, do you
believe the FTC Guides are appropriate? Is the fine fair? Why or
why not?
• Working in small groups, identify criteria to determine the
credibility of an online review. How can you assess objectivity? Or,
what clues might tell you that a review is not objective?
Additionally, ask students to individually complete the following:
Write a letter to small businesses in your community to warn them

about this issue. How will you explain the FTC ruling and encourage
business owners to operate within the Guides?
REFER TO a PPT example of online customer comments. Instruct

students to work with a partner and decide how to respond to the
comments. If they decide that a reply is necessary, ask them to draft
one. Then, encourage students to share their results with the class.
To vary the activity, distribute a few printed online comments, and ask
students to decide how to address the comments. Alternatively,
students may be asked to bring to class their own selection of various
online comments for a similar activity.
Solutions to Exercises
3Ps in Practice: Responding to Online Feedback
Process
1. Would you respond to this comment? Why or why not?
Because the comment is highly positive, I would reinforce the comment and engage the
customer by retweeting it or replying.
2. Assume that you will respond. What is the purpose of your response?
To thank the customer for her loyalty to Kraft Macaroni and Cheese. I also want to highlight
the comment for others to see.
3. Describe your audience.
Primary audience: the satisfied customer. Secondary audience: others viewing the tweet.
These viewers may include other customers of Kraft.
Product
@CathGodbout. Happy to hear you’re obsessed with Kraft Mac & Cheese! So am I, and
Homestyle is my favorite.
1. Request alumni organization membership information.

This request is a neutral message and should follow the guidelines included in the chapter.
Ensure that each student’s email does the following:
• Presents the major idea first: I am interested in joining a local alumni organization upon
graduation and would like to obtain some more information.
• Includes specific questions: Are membership fees due monthly or annually? Does the alumni
organization partner with other clubs or organizations?
Later in the semester, students should compare email responses with each other. Encourage
them to pay particular attention to whether their questions were fully answered.
2. Request health club membership information.

This request is also a neutral message and should follow the guidelines included in the chapter.
Students should present the major idea first and create a specific, well-defined question. For
example:
To: Membership Director
From: Maggie Gorman
Subject: Temporarily Suspending Membership
Dear Membership Director,
I am considering joining the gym, but I have a question about temporarily suspending
membership. I will be away for four weeks in September. If I joined now, would it be possible to
suspend my membership—and avoid paying membership fees—for those four weeks? Do you
have a reinstatement fee or any other charges that I should consider?
Thank you,
Maggie
3. Request information about a product.

For this neutral message, students should put their request up front and continue with enough
details and explanation for the company to provide the proper information.
Students should be as specific and direct as possible to avoid miscommunication. Students

should use a professional, positive, natural tone.
4. Write an email to a major supplier about an office move.

Students’ emails should do the following:
• Begin with the major idea—the idea to move to a new location and the need for Cotton
Ware’s help.
• Avoid including discussion that does not apply to Cotton Ware such as a detailed rationale of
the move.
• Be personal: thank Harris for Cotton Ware’s commitment and strong relationship.
• Include all necessary details involved in managing this change—addresses, contact
information, and important dates.
• Politely request that Harris hold the shipments, but be firm about the importance of this
task.
• Ask for confirmation—or state that you will call to confirm—that Harris understood and
made the proper arrangements. (This last point is particularly important to make sure that
the message was received. Students also may choose to call Harris on March 1 as a
reminder.)
Because it is important that nothing is shipped after March 4, students’ emails must be
persuasive. Emails should make it easy for Harris to understand the message.
5. Write an email to employees about new security procedures.
Students’ emails should do the following:
• Begin with the main point: new security procedures will be implemented to monitor people
coming into and leaving the building.
• Include a clear, convincing rationale for the new procedure so that employees will
understand the need for the new procedures, even if they find swiping ID cards an
annoyance.
• Provide sufficient details so that employees know what to expect when the procedure is
implemented.
• Close by thanking employees for their cooperation and by providing an avenue to ask
questions.
6. Respond to a request for information about school.

All students will have different responses based on their experiences. Student responses should
follow these guidelines:
• Follow the direct organizational plan. Students may repeat Penny’s bullet points and follow
with the response. This would be a clear, easy-to-follow structure.
• Be personal. Share stories and experiences that may help Penny gain a better perspective of
life at this school.
• Answer all of the questions. If there are obvious follow-up questions, provide that
information before being asked.
• End in a friendly manner. Students could leave an invitation to write back with further
questions at any time.
7. Evaluate responses to the request for information about school.

In this exercise, students should differentiate between content and style. Differences based on
content do not need to be altered because the life experience and opinions will vary among
students. Instead, encourage students to discuss differences in delivery: level of detail,
organization, tone, etc. These are the elements that make a response effective or ineffective.
8. Respond to a speaking request.

Students’ responses should do the following:
• Follow the direct organizational plan. The response should begin with an acceptance of the
invitation.
• Provide a personalized response. Because the student worked at the organization all
summer, it is appropriate to include personal, positive comments.
• Close on a friendly note, for example, “I look forward to seeing everyone in HR again.”
9. Respond to a child’s request for a LEGO set.

Following is the actual letter from LEGO:
Dear James,
We are always thrilled to hear from our LEGO fans! You truly have a passion and joy for
LEGO. I am amazed at how many sets you have at only ten years old! I am a very big LEGO
fan myself and enjoy some of the same sets you do. We received your letter here in
Consumer Services and were very touched by your determination.
The Emerald Night Train is a wonderful set, so we can understand why it is your dream to
own it. I commend your willpower and patience to save money for over two years just to
purchase this set. It is very evident that no other set could make you happier. We can
understand how disappointing it must have been to find it had been discontinued. Due to
your passion for LEGO and your heart-warming letter, we knew we had to go above and
beyond to help make this a reality.
We have located an Emerald Night Train for you, James, and included it in this package! I am
sure you will enjoy building it and cherish your time playing with the train. We are excited to
know that we could help make this dream come true for you! Now there will be no more
sadness or disappointment when you think about it… just happiness!
We hope you will continue to love to build and create with LEGO. Fans like you are why we
are so lucky as a company. Who knows, maybe you will be working for The LEGO Group one
day! You certainly have the heart and passion for our bricks to do so! Happy building, James!
Sincerely,
Megan
Consumer Services Advisor
In discussing the boy’s original letter, you might mention his outdated use of “Dear Sirs” as
the salutation.
10. Write a team response to a request.

Students should identify each social project and how it benefits the school, using only factual
data. Each student should also take turns peer editing and reading through the document to
ensure that the entire document is written in one voice.
11. Write a congratulations note.
Encourage students to follow the guidelines for goodwill messages found in Figure 7. Below is a
sample congratulations note:
Josh,
Congratulations on winning the Manager of the Year award. I was happy to see you were chosen
this year. Working for you the last two years has been a pleasure—you encouraged our
department to be innovative and to do our best work every day.
Best wishes for another successful year,
Rachel
12. Write a recognition email.

Messages like this should be sent as recognition when an employee does a particularly good job.
Again, the guidelines for goodwill messages in Figure 7 are a helpful rubric for evaluating
students’ responses. Below is a sample recognition email to Brian:
To: Brian Smith
From: Christina Potter
Subject: Terrific Work
Brian,
You did a terrific job working with Annan Pongsudhirak to deliver the Panda curtains she wanted
with the positive, engaging service we strive for here at Costco. Congratulations on receiving
such a nice note!
I appreciate your commitment to excellence. Part of what makes you an excellent sales associate
is your ability to take the time necessary to discuss with customers their needs. Instead of
focusing on the sale, you focus on the customer. This philosophy will grow our reputation as a
customer-focused business.
Keep up the good work,
Christina
13. Write a thank-you note.
Students’ responses will vary, but below is a sample response:
Dear Bob and Maryanne,
Thank you for a quick response to handle the incident at In the Loop Soup Kitchen earlier this
week. Thanks to you, no one was hurt, and for that we are deeply grateful. Although witnesses
were frightened, your adept handling of the situation gave everyone at the facility confidence
and settled our fears.
Many thanks from all of us at In the Loop Soup Kitchen for your commitment to public safety in
our community. We are fortunate to have such a competent, responsive team in Olpine.
John
14. Decide whether to respond to online reviews.

Students should identify that not all social media posts require a company response. Refer to
Figure 10 to decide which posts deserve a response. Encourage students to discuss their
opinions—it’s okay to have different opinions. Below are possible responses:
Incredible sound!: This positive social media post reflects well on Sony. I would reach out and engage
this positive customer to say thank you and to highlight the response for other readers to see.
Good for little over a year: This post is from an unhappy customer. He was originally happy with
the product, but it failed after the warranty expired. My goal here would be to restore the
relationship. I would respond and offer a solution—perhaps replace the part that is broken.
Others reading these reviews would also see Sony’s response to the situation, which can make a
positive impact.
Nice stereo: This is a neutral post. It doesn’t say anything negative about our company, so I would
recommend not responding. Students may respond, but it is not expected or necessary.
15. Respond to a positive customer online post.

Below is a sample response to the online post “Incredible sound!”:
Thank you for sharing your positive experience with our Sony stereo. We are glad you like the
sound quality of the stereo. In addition, we strive to make our products user friendly for both
installation and use, so I’m glad that we have succeeded!
Best,
Jake Zimmer
Sony Customer Service
Students may notice that we do not have the writer’s name; therefore, it’s even more important
that our response indicates that we read the review.
16. Send an email response to a highly positive customer comment.

Below is a sample email to this satisfied customer. The owner may post a similar response online
as well.
To: Paolo Simone
From: Diana Collins
Subject: Thank You for the Yelp Review
Paolo,
I just saw your Yelp review and was so happy! Thank you for sharing your positive experience
with Doggie Do. I’m glad to hear that Oscar is getting along with your son and behaving well. He
was a tough cookie at first, but we all enjoyed working with him. Amelia and the rest of the staff
work hard with pups every day to teach them obedience; it is rewarding to hear how well Oscar
is doing at home!
Best,
Diana Collins
Doggie Do, Owner
17. Evaluate a company response to comments online.

Below is a sample email to the employee:
To: Marni Satinsky
From: Karen Needles
Subject: Responses to Online Comments
Marni,
Thank you for drafting a response to the online post about the JCPenney website. As a company,
we want customers to feel that we value their online comments and take them seriously.
In keeping with this idea, why don’t we try to rework the draft you wrote so it’s a bit longer and
more specific. We also want to encourage others to see our good work.
For this response, you might try something like this instead: “Thank you! I am glad to hear that
our website was easy for you to navigate. As a customer who loves JCPenney, have you
considered joining our frequent shoppers club? We look forward to providing you with all your
household and personal needs.”
What do you think?
Karen
18. Anticipate a customer’s needs.

Below is a sample tweet response:
@Chrisbushkin Nike sells those great cleats at all Sports Authority stores, and most carry size 11.
Or you can order them through nike.com.
Another random document with
no related content on Scribd:
Ó, hiszen én is csak amolyan uborkafára fölkapaszkodott vagyok
és kávéházakban tanultam a jómodort. De mivel nem tudtam
elhallgatni véleményemet Grindhusen piszkosságáról, a viszony
egyre feszültebb lett közöttünk. Féltem, hogy egyszer csak el kell
válnunk, hiszen most is már csak éppen a legszükségesebbet
mondtuk egymásnak.
A kutat még mindig nem ástuk meg, vasárnap lett és Grindhusen
hazament.
Magasságmérőm elkészült, délután fölmásztam a főépület
tetejére és fölállitottam. Rögtön láttam, hogy irányzéka jó néhány
méterrel a domb csucsa alá mutat. Rendben van. Még ha egy egész
métert számitok a kutban a viz szinéig, akkor is elegendő nyomás
van.
Miközben ott fönt méricskéltem, a pap fia fölfedezett. Meltzer
Harald volt a neve. Kiváncsiskodni kezdett, hogy mit csinálok
odafönt.
– Minek méred a domb magasságát? – mondta. – Engedj engem
is oda egy kicsit!
Később egy tizméteres zsinórt is kaptam és pontosan lemértem
vele a távolságot a domb csucsától a lábáig. Harald segitett. Azután
bementem a paphoz és előadtam neki tervemet.
VI.
A tiszteletes türelmesen meghallgatott és nem utasitott el

azonnal.
– Azt hiszed? – kérdezte mosolyogva. – No igen, hiszen talán
meg lehetne csinálni. De nagyon sok pénzbe kerülne. És miért
csinálnók meg?
– A megkezdett kutig hetven lépés. Hetven lépést kell menniök a
cselédeknek, akármilyen cudar időben.
– Ez igaz. De hát rengeteg pénzbe kerülne.
– Ha leszámitjuk a kutat, amit amugy is meg kell csináltatni, a
vezeték a csövekkel és a munkával együtt néhány száz koronába
kerülne.
A pap közelebb huzódott.
– Nem többe?
– Semmi esetre.
Minden válasz előtt gondolkozom néhány pillanatig, mintha ilyen
lassu természetü volnék, bár magamban már jóelőre kigondoltam
mindent.
– Hát bizony, nagy könnyebbség volna – vélte elgondolkozva a
tiszteletes. – A viztartókat odakint a konyhában sohasem lehet elég
tisztán tartani.
– No meg az a sok viz, amit mindennap föl kell cipelni a
hálószobákba.
– De hiszen a hálószobákba ugy sem lehet fölvezetni a vizet.
Azok a második emeleten vannak.
– A második emeleten is megcsinálnám a vezetéket.
– Ugy? A második emeleten? Hát elég erős volna a viznyomás?
Nem feleltem egy darabig, azután nagy önbizalommal mondtam:
– Felelek róla, hogy a viz még a háztető fölé is eljutna.
– Komolyan mondod? – kiáltott a pap. – Gyere, mutasd meg,
hová gondolod a kutat.
A lelkész, Herald meg én fölmentünk a dombra. Megmutattam a
papnak magasságmérőmet és bebizonyitottam, hogy a viznyomás
több, mint elegendő.
– Majd beszélek erről a társaddal – mondta a pap.
– Nem szükséges. Ő ugy sem ért hozzá – feleltem és ezzel a
felelettel végképen megdöntöttem Grindhusen tekintélyét.
Az öreg rámnézett.
– Ugy? – mondta röviden.
Lementünk a dombról. A pap maga elé mormogta:
– Igazad van. Egész télen cipelni kell a vizet. No és nyáron is.
Majd beszélek a családommal.
Ezzel eltünt a házban.
Talán tiz perc multán fölhivatott a főlépcsőn, ahol az egész család
összegyült.
– Te vizvezetéket akarsz csinálni? – kérdezte barátságosan a
papné.
Lassan, meggondoltan vettem le a sapkámat. A pap felelt
helyettem:
– Igen, ugy áll a dolog.
A kisasszony kiváncsian végigmért, azután elfordult és beszédbe
elegyedett Haralddal.
A papné tovább kérdezősködött. Hogy igazán olyan vizvezeték
volna-e ez, mint amilyet a városban látni, ahol csak egy csapot kell
elforditani és a viz folyik magától. És ugyanigy lesz-e ez a második
emeleten? És csak néhányszáz koronába kerülne? Igen, azt hiszem,
meg kellene csináltatni – fordult a férjéhez.
– Azt hiszed? No akkor menjünk föl mindannyian a dombra és
mérjük ki a távolságot.
– Milyen csodálatos dolog – mondta a papné, de a kisasszony
egy árva szót sem szólt.
A pap hozzám fordult:
– És lesz-e majd vizünk is?
Komoly képpel feleltem, hogy hát bizony azt nem lehet biztosan
megállapitani, de minden jel arra vall.
– Milyen jelek? – kérdezte az asszony.
– A domb anyagának a természete. És azonkivül itt füzek is
nőnek. A füzfa pedig szereti a nedves talajt.
A pap bólintott:
– Ez az ember érti a dolgát, Mária.
Hazafelémenet aztán eszébe jutott a papnénak, hogy ilyen
körülmények között egy cselédlánnyal kevesebb is elegendő lesz.
Én meg helyeslőleg bólogattam:
– Főképen nyáron. A pinceablakon keresztül vezetünk egy
gumicsövet, amivel azután az egész kertet meg lehet öntözni.
– Hallottál már ilyet valaha? – kiáltott föl az asszony.
És emellett a tehénistálló vezetékéről nem is mertem beszélni.
Pedig kiszámitottam, hogy mégegyszer olyan hosszu vezeték kell és
egy kis elágazással az istállóba is bevezethetnők a vizet és ezzel
éppen ugy megkönnyithetnők a fejősleány munkáját, mint a
szakácsnőét. De ez persze a költséget is megkétszerezte volna és
nem volt tanácsos ilyen nagyszabásu tervvel megzavarni a
tiszteletest.
A dolgok ilyetén állása mellett beleegyeztem, hogy várjuk meg
Grindhusent. Meg azután a pap is aludni akart még egyet a dologra.
VII.
Elő kellett tehát készitenem barátomat, hogy a kutat a domb

tetején kell kiásnunk. És nehogy gyanakodjon, a papra háritottam
minden felelősséget. Neki jutott ez az eszébe és én csak
megerősitettem a tervét. Grindhusen meg volt elégedve, azonnal
megértette, hogy igy még több munkánk lesz, mert hiszen a vezeték
csatornáját is ki kell ásni. Nagyon megelégedett arcot vágott tehát,
mikor hétfőn reggel a tiszteletes ezekkel a félig tréfás szavakkal
fordult hozzá:
– Bajtársad meg én elhatároztuk, hogy a domb tetején ássuk a
kutat és a vizet csöveken vezetjük ide le. Mit szólsz ehhez a
bolondsághoz?
Grindhusen ugy találta, hogy ez nagyszerü gondolat.
De mikor azután a terv részletesebb megbeszélésére került a sor
és mindhárman fölmentünk a dombra, hogy az ásásra alkalmas
helyet kiválasszuk, Grindhusen gyanitani kezdte, hogy mégis több
közöm van a tervhez, mint ahogy mondtam és ellenvetéseket tett.
Például a téli fagy miatt nagyon mélyre kell ásnunk a csatornát…
– Egy méter harminc mélyre – szakitottam félbe.
–… és emiatt azután drága mulatság lesz ez a vizvezeték.
– Társad ugy véli, hogy össze-vissza néhány száz koronába fog
kerülni.
Grindhusennek fogalma sem volt egy munka árának a
kiszámitásáról és csak azt tudta mondani:
– No igen, igen, kétszáz korona is szép pénz ám.
És én közbevetettem:
– Ennyivel is kevesebb kárpótlást fizet majd tisztelendő ur, ha
elköltözik innen.
– Kárpótlást? De hiszen nekem eszem ágában sincsen innen
elmenni.
– Akkor meg egész életében örülni fog a vizvezetéknek –
feleltem.
Ekkor rámnézett a pap és megkérdezte:
– Hogy hivnak?
– Knut Pedersen a nevem.
– Hová való vagy?
– Föl északra.
De tudtam, miért kérdezi mindezt és elhatároztam, hogy többé
nem használok ilyen választékos szavakat.
Végül is a vizvezeték elhatároztatott és mi munkához láttunk.
Szép napok következtek. Először is kiváncsi voltam, vajjon
találunk-e vizet a dombtetőn és néhány éjszakán át nagyon rosszul
aludtam. Mikor azonban ez a feszültség elmult, már tul voltunk a
dolog nehezebbik részén. Viz volt elég, néhány nap mulva már ki is
kellett merni reggelenként. A talaj agyagos volt és alaposan
bepiszkitottuk magunkat az omlós lyukban.
Egy hétig ástuk az aknát, azután hozzáláttunk a falhoz való
kövek robbantásához. Ezt a munkát még a skreiai utépitésnél
megtanultuk. Azután megint egy hétig ástunk, mig végre elég mély
lett a kut. A talaj itt már olyan lágy volt, hogy azonnal hozzá kellett
fognunk a kikövezéshez, különben az agyagfal könnyen
beomolhatott és maga alá temethetett volna.
Ástuk a gödröt, robbantottunk, köveztünk és igy mult el egyik hét
a másik után. Hatalmas kut volt, szerencsés munka, a tiszteletes
meg volt elégedve. Grindhusen meg én közöttem is egyre javult a
viszony és amikor megtudta, hogy munkámért nem követelek többet,
mint egy jó segédmunkást megillető bért, habár gyakran nekem
kellett vezetni a munkálatokat, ő is fölengedett egy kicsit és
viszonzásul tisztességesebben viselkedett az evésnél. Ennél jobban
már nem is mehetett volna a sorom és eszem ágába sem jutott,
hogy valaha még visszatérhessek a városba.
Munka után az erdőben csavarogtam, vagy pedig a temetőben. A
sirföliratokat böngésztem és közben mindenfélén gondolkoztam. Egy
koporsószöget is kerestem, de ez csak amolyan szeszélyes ötlet
volt. Nemrégen ugyanis egy kis darab finom fakérget találtam és
ebből egy ökölbeszoritott kézformáju pipafejet akartam faragni, a
hüvelyk lenne a födele, amire, hogy annál természetesebb legyen,
még körmöt is csinálnék, a gyürüsujjra pedig vékony aranykarikát.
Ilyen csavargások közben alaposan kiszellőztem a fejemet.
Hiszen nem siettem, semmit sem mulaszthattam az életből ezekkel
az álmodozásokkal. Az esték az enyémek voltak. Szerettem volna,
ha némi kis áhitatot tudtam volna gyüjteni, meg halálfélelmet. Még
emlékeztem régről, nagyon régről ennek az érzésnek mély
misztikumára és szerettem volna megint átérezni. Ha megtalálnám a
szöget, talán rámszólnának a sirokból: Az az enyém! Akkor rémülten
elejteném és menekülnék.
– Milyen borzalmasan csikorog a torony szélén az a rozsdás
szélkakas – mondta néha Grindhusen.
– Félsz talán?
– Hát nem félek éppen, de azért végigfut rajtam a hideg, amikor
arra gondolok, hogy milyen közel vagyok a halottakhoz.
Boldog Grindhusen!
Egy szép napon Harald megtanitott, hogy miképen kell elültetni
az apró bokrokat. Ezt a mesterséget nem ismertem, az én
iskoláskoromban még nem tanitották. Hamarosan ellestem néhány
fogást és attól kezdve vasárnaponként szorgalmasan ültetgettem a
bokrokat. Viszonzásul én is megtanitottam Haraldot egyre-másra és
lassanként jóbarátok lettünk.
VIII.
Igy hát minden rendben lett volna, ha a kisasszony nem lett

volna. Minden nap szerelmesebb lettem bele. Eliseba, Erzsébet volt
a neve. Nem volt éppen valami szépség, de kicsattanó piros szája,
meg a kék szemének szüz pillantása megszépitették. Hej, Erzsébet,
most ébredezik a lelked és szemedben egy uj világ nyilik. Amikor
egyik este a szomszéd fiával, a fiatal Erikkel beszélgettél, édes
érettség aranylott a szemedben…
Ezzel a Grindhusennel semmire se lehet menni. Fiatal korában
ugy futott a szoknyák után, mint valami ördög. Még most is
legényesen fejebubjára tolta a kalapját és peckesen kidüllesztette a
mellét, ha valami szemrevaló fehércselédet pillantott meg. De azért
csöndesen maradt, mint ahogy már ilyen korban szokás. Bizony, ez
a természet rendje. De hát nem mindenki nyugszik bele a
változhatatlanba és azoknak bizony rosszul megy a soruk. Itt van
például ez a kis Erzsébet… illetve dehogy is kicsi, majd akkora, mint
az anyja és éppen ugy domborodik már a keble is…
A legelső vasárnap óta többé nem hivtak kávézni a konyhába.
Nekem is jobb volt igy és erre is rendezkedtem be. Még mindig
szégyeltem magam. De egyszer csak elém áll az egyik cseléd és azt
mondja, hogy azután vasárnap ne szökjem megint az erdőbe,
hanem jöjjek be egy csésze kávéra. Az asszony akarja igy.
– Hát jó.
Fölvegyem városi ruhámat? Nem ártana, ha az a fiatal leány
megtudná, hogy a magam jószántából hagytam ott a városi életet és
öltöztem zubbonyba, holott alapjában véve technikai talentum
vagyok, aki nagyszerüen ért a legnehezebb vizvezetékek
elkészitéséhez. De amikor azután kiöltöztem és éreztem, hogy
mégis csak jobban illik rám a munkászubbony, levetettem a jó ruhát
és eldugtam a batyum fenekére.
De az igazat megvallva, a konyhában nem a kisasszony fogadott,
hanem a papné. Sokáig beszélgetett velem és egy fehér kendőcskét
teritett a kávéscsészém alá.
– Sokba fog kerülni az a tojással való büvészmutatvány – mondta
nevetve –, az a gyerek már egy féltucat tojást elhasznált.
A mutatványra tudniillik én tanitottam meg Haraldot. Abból áll,
hogy egy keményre főzött tojást keresztül lehet dugni egy palack
nyakán, ha lent a palackban megritkitjuk a levegőt. Egyébként ez
volt az egész fizikai tudományom.
– De az a kisérlet, amely szerint egy pálcát két papirszalaggal el
lehet törni, nagyon tanulságos – mondta az asszony. – Én nem sokat
értek az ilyesmihez, de… mondja, mikor készülnek el a kuttal?
– A kut már készen van, holnap hozzáfogunk az árokhoz.
– És az meddig tart még?
– Körülbelül egy hétig. Azután lerakjuk a csöveket.
– Igazán?
Megköszöntem az uzsonnát és kimentem. A papnénak van egy
különös szokása, ami valószinüleg még fiatalabb korából maradt.
Néha jelentőségteljes pillantást vet arra, akivel beszél, habár abban,
amit mondott, éppenséggel semmi különös nem volt.
Az erdőben egyre szaporodtak a sárga levelek, a földből már
párázott az ősz. Csak a gombák gyarapodtak egyre dusabban,
mindenütt kibukkant egy-egy ilyen kövérre hizott kup. Hatalmas
taplógombák terpeszkedtek korhadt fatörzseken, a füből
szarvasgomba, csiperke, meg rizike kandikált ki. Néhol, mint a
parázs, izzott egy-egy vöröskupakos pettyesfejü légyölő galóca.
Csodálatos növény ez. Ugyanott terem, ahol a többi édeshusu
gomba, ugyanaz a föld táplálja, ugyanaz az eső nedvesiti, növeszti –
csak éppen hogy mérges. Egyszer valamikor régen gyönyörü
legendát akartam irni erről a légyölő galócáról és azt mondtam
volna, hogy egy régi könyvben olvastam.
Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem a növények meg a rovarok
önföntartó harcát. Ha a nap kisütött, föléledtek és élvezték az éltető
meleget. Még a nagy, erős legyek is olyan élénken röpködtek,
mintha csak nyár lenne. Egy ujfajta fekete földibolhát is találtam,
amilyet eddig sehol sem láttam. Olyan apró volt, mint egy pont
valami gyöngybetüs iráson. A füben megcsillant néha sárga háta,
amint elugrott, ezerszer messzebbre, mint amilyen a teste volt.
Milyen mérhetetlen ereje van egy ilyen kis állatnak! Ott egy kis
pókocska uszik ezüstszálon, a potroha ragyogó gyöngyszem. Olyan
nehéz ez a gyöngy, hogy az apró állat megforditva kapaszkodik föl a
füszálakra. Ha valami akadályra bukkan, amin nem tudja
keresztülcipelni potrohát, hirtelen szálat ereszt, lemászik a földre és
uj füszállal próbálkozik. Egy ilyen gyöngypók talán nem is pók,
hanem valami egész más. Ha elébe tartok egy levelet, rámászik,
nagy bizalmatlanul tapogatózik egy darabig, azután riadtan menekül.
Hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja. Harald keres, aki a rendes
vasárnapi leckét akarja kihallgatni. Néhány oldalt adott föl
Pontoppidanból1) és most kiváncsi, hogy megtanultam-e. Mélyen
meghat, amikor a hitről magyaráz, éppen ugy, mint ahogy
gyermekkoromban hallottam.
IX.
A kut elkészült, az árkot is kiástuk és a csőlerakómunkás

megérkezett. Grindhusen segédkezett neki, én pedig benn a házban
csináltam a vezetéket, a pincéből a második emeletig.
Egy napon, amikor éppen a pincében ástam, lejött hozzám a
papné. Odakiáltottam, hogy vigyázzon, de ő egész otthonosan
mozgott a homályban. Tán csak nincs itt valami gödör! – mondta
felém mutatva. Egyszerre azonban félrelépett és lecsuszott a
gödörbe, ahol én dolgoztam. Napvilágról jött és semmit sem látott,
vakon tapogatódzott a gödör falán.
– Hát most hogy jutok ki innét – kérdezte nyugodtan.
Fölsegitettem. Egy csöppet sem volt nehéz. Karcsu termetén
nem látszott meg, hogy már felnőtt leánya van, aki akkora, mint ő.
– No ez ugyan szép dolog volt – mondta és lerázta ruhájáról a
földet. – Segithetnél nekem valamit fönt az emeleten. De meg kell
várnunk, amig a férjem elmegy, mert ő nem barátja az ujitásoknak.
Mikor készültök el ezzel a munkával?
– Körülbelül egy hét mulva.
– Hová mentek innét?
– A szomszédba. Grindhusen megigérte, hogy segit nekik
krumplit ásni.
Azután fölmentem vele a konyhába és egy nyilást fürészeltem a
padlóba. Időközben Erzsébet kisasszonynak halaszthatatlan dolga
akadt ugyancsak a konyhában. Tudom, hogy nem szenvedhetett, de
ugylátszik, erőt vett érzelmein, mert odalépett és néhány kérdést
intézett hozzám. Egy ideig nézte a munkát.
– Képzeld csak, Oline – fordult a szolgálóhoz –, ha majd csak
egy csapot kell elforditanod és annyi vized lesz, amennyi csak kell.
De Oline ráncos, vén arcán meglátszott, hogy egy csöppet
sincsen elragadtatva, sőt a legnagyobb gyanakvással figyelte ezt az
istentelen munkát. Husz éven át hordta föl a vizet. Hát most mihez
fogjon?
– Kipihened magad – mondta a kisasszony.
– Pihenjek? De hiszen az ember azért született, hogy dolgozzon.
– No, majd dolgozhatsz a kelengyéden – tréfálkozott a
papkisasszony.
Ez ugyan nem volt valami nagyon sikerült tréfa, de én azért
örültem, hogy odajött és szóbaállt velünk, hogy megoldotta a
nyelvemet az ő jelenléte, milyen gyorsan és találóan felelgettem.
Akárcsak valami társaságbéli ifjonc. Még most is emlékszem minden
szóra. De azután ugylátszik hirtelen eszébe jutott, hogy mégsem
illendő ez a nagy leereszkedés és sietve kiment a konyhából.
Estefelé rendes szokásomhoz hiven elsétáltam a temető felé, de
amikor a sirok között megpillantottam a papkisasszonyt, sietve
odébbálltam. Később eszembe jutott, hogy valószinüleg meg lesz
hatva szerénységemtől és azt fogja mondani: szegény ember, ez
nagyon szép volt tőle!
Még csak az hiányzik, hogy utánam jöjjön ide az erdőbe. Akkor
meglepetten fölugranék a kőről és üdvözölném. Ő pedig elpirulna és
zavartan mondaná: Ó, csak véletlenül sétáltam errefelé, olyan szép
ez a mai este… Hát te mit keresel itt? Csak üldögélek, – felelném
ártatlanul. És ha megtudja, hogy ilyen későn az erdőben szoktam
üldögélni, fölismeri, hogy egy mélyen érző, álmodozó emberrel van
dolga és belém szeret…
Másnap este is a temetőben láttam és egy merész gondolat
villant át agyamon: „Énmiattam jött ide!“ De ahogy jobban
odanéztem, láttam, hogy egy siron foglalatoskodik. Tehát mégse
miattam jött. Továbblopóztam, elmentem az erdőbe, egészen addig
a hatalmas hangyabolyig. Amig világos volt, megfigyeltem az apró
állatok munkáját, meg az osonó őzeket, mikor pedig bealkonyodott,
a hulló madárcseresznye és a fenyőtobozok koppanására figyeltem.
Dudoltam, talán suttogtam is valamit és gondolataimba mélyedtem.
Időnként föl kellett állnom, hogy föl- és lesétálással fölélesszem
dermedt tagjaimat. Az órák multak, én szerelmes voltam,
hajadonfővel kóboroltam az avaron és bámultattam magamat a
csillagokkal.
– Hány óra van? – kérdezte álmosan Grindhusen, mikor
visszatértem a pajtába.
– Tizenegy! – feleltem, pedig már hajnali három is lehetett.
– Igazán, azt hiszed, hogy ilyenkor van a lefekvés ideje? Az
ördögbe is, minden tisztességes embert fölzavarsz.
Ezzel átfordult a másik oldalára, fülére huzta a takarót és a
következő pillanatban már horkolt is. Ilyen unalmas legény volt ez a
Grindhusen.
Istenem, milyen badarul viselkedik egy idősebb férfi, ha
szerelmes lesz. Pedig én meg akartam mutatni, miképen szerezheti
vissza az ember a lelki nyugalmát.
X.
Egy ember fordult be az udvarra, aki vissza akarta kérni

kőmüvesszerszámait. Pedig én meg voltam róla győződve, hogy
Grindhusen lopta ezeket a szerszámokat. Milyen unalmas, szürke
ember ez a Grindhusen! Semmi nagyszerüség, semmi különösség
nincs benne.
– Te Grindhusen – mondtam neki –, te igazán semmi másra nem
gondolsz, mint az alvásra. Egy ember van odakint, el akarja vinni a
szerszámait. Kölcsönkérted tőle… Te szerencsétlen flótás.
– Szamár vagy! – felelte sértődötten Grindhusen.
De én, mint már annyiszor, megint csak kibékitettem. Tréfára
forditottam szavaimat.
– Hát most mit csináljunk? – kérdezte.
– Fogadjunk, hogy te már tudod – feleltem én.
– Tudom? – csodálkozott.
– No igen, ha jól ismerlek, te már kifundáltál valamit.
Mire azután ravasz arcot vágott, mintha valóban tudná, hogy
mitévő legyen.
De mikor délben levágtam a haját s azt mondtam neki, hogy meg
kellene mosni a fejét, megint megsértődött.
– Milyen bolond lettél te – mondta megvetően –, pedig már
benőhetett volna a fejedlágya.
És isten tudja, talán neki volt igaza. Neki még most is dus, vörös
sörény van a fején, bár már nagyapa…
Kisértetek járnak a mi pajtánkban? Vajjon ki takaritotta ki egy
szép napon ezt az odut? Mindkettőnknek rendes hálóhelyünk volt,
én még két pokrócot is vettem magamnak, Grindhusen pedig
ruhástul, ahogy egész nap dolgozott, ásta be magát a szénába.
Most pedig valaki szépen összehajtogatta a két pokrócot, ugy hogy
olyan volt, mint valami rendes ágy. Én ugyan nem bántam. Az egyik
szolgáló valószinüleg meg akarta mutatni, hogy mi a szokás ilyen
helyen. Nekem ugyan mindegy.
A második emeleten nyilást kellett volna fürészelnem a padlóba,
de a papné megkért, hogy várjak vele még egy napig, mert a férje
másnap átmegy a szomszéd községbe és akkor legalább nem
fogom zavarni. De másnap reggel megint elhalasztódott a dolog.
Erzsébet kisasszonynak néhány dolgot kellett bevásárolnia és
engem megkértek, hogy kisérjem el és hozzam haza a csomagokat.
– Jó – mondtam –, csak menjen előre.
Kedves kislány!… hát mégis elszánta magát, hogy elviselje
kiséretemet?
– Utánam fogsz találni? – kérdezte.
– Hogyne, már voltam a boltban. Mi is ott vesszük az
élelmiszereinket.
Miután azonban agyagos, csatakos nadrágomban mégsem
mehettem végig a falun, fölhuztam a városi ruhám nadrágját, a
zubbonyt azonban magamon tartottam. Utána indultam. Egy
mérföldön át körülbelül negyedóráig néha megpillantottam magam
előtt az uton. Ilyenkor meglassitottam lépteimet, hogy utól ne érjem.
Egyszer hátra is fordult, de én hasravágódtam és elbujtam az utszéli
gazban.
A kisasszony egy barátnőjénél maradt a boltban, én pedig ugy
déltájban hazaérkeztem a bevásárolt holmival. Meghivtak, hogy
ebédeljek kint a konyhában. A ház egészen kihalt volt. Harald nem
volt otthon, a cselédlányok fehérnemüt mángoroltak és Oline a
konyhában foglalatoskodott.
Ebéd után fölmentem a második emeletre és hozzáfogtam a
fürészeléshez.
– Gyere, segits most nekem idebent – mondta a papné és
előrement.
Keresztülmentünk a tisztelendő dolgozószobáján a hálószobába.
– Szeretném az ágyamat odébbtolni – mondta az asszony –,
nagyon közel áll a kályhához.
Az ágyat az ablak mellé toltuk.
– Nem gondolod, hogy itt jobb helyen áll? – kérdezte.
Véletlenül rápillantottam. Megint azzal a titkolódzó, különös
oldalpillantással kérdezte ezt. Ohó! Éreztem, hogy a vér a fejembe
tódul és megzavar. Hallottam, hogy azt mondja:
– Megőrültél?… Ne… ne, édes… Az ajtót!…
És néhányszor a nevemet suttogta…
A küszöbön ültem, fürészeltem. A papné egész idő alatt
mellettem állt. Magyarázkodni, beszélni akart és egy darabig sirt
meg kacagott.
– Azt a képet – mondtam –, ami az ágya fölött lógott, át kellene
akasztani.
– Igazad van – felelte…
XI.
A vizvezeték elkészült, minden csap a helyén volt és a viz

vidáman csobogott a medencékben. Grindhusen megint
kölcsönkapta a szükséges kőmüvesszerszámokat, ugy hogy itt-ott át
tudtuk lyukasztani a falat. Most bevakoltuk ezeket a nyilásokat,
behánytuk a gödröt. Elkészültünk a munkával. A tiszteletes ur
nagyon meg volt velünk elégedve. Fölajánlotta, hogy a vörös
oszlopra kiragaszt egy cédulát és tudtul adja hiveinek, milyen
ügyesek vagyunk mi vizvezetékek készitésében. De tekintettel az idő
előrehaladottságára, hiszen a föld minden pillanatban keményre
fagyhatott, ez egy csöpp hasznunkra sem lett volna. Megkértük
tehát, hogy inkább majd tavasszal gondoljon megint ránk.
Átköltöztünk a szomszédba, hogy segitsünk a krumpliásásnál. A
papék azonban megigértették velünk, hogy alkalomadtán még
benézünk hozzájuk.
Ezen az uj helyen sok ember volt együtt. Csoportokba oszoltunk
és vidáman folyt a munka. De láttuk, hogy ez a mesterség legföljebb
egy hétig fog tartani, azután megint facérok leszünk.
Egy este átjött a tiszteletes ur és fölajánlotta, hogy szolgálatába
fogad. Az ajánlat nagyon kedvező volt, gondolkodtam is rajta egy
darabig, azután mégis visszautasitottam. Inkább megmaradok
szabad embernek, gondoltam magamban, kószálok a világban, itt-ott
dolgozom, ha éppen eszembe jut, szabad ég alatt tanyázom, ha
nem akad más födél és várom, hogy mit hoz a holnap.
Itt a krumpliásásnál összeakadtam egy emberrel. Ezzel akartam
összeállni, ha Grindhusentől elválok. Ez az ember éppen ugy
gondolkozott, mint én, láttam dolgozni és tudtam, hogy derék
munkás. Lars Falkenberg volt a neve.
A krumpliásásnál a fiatal Erik volt a vezetőnk. Ő fuvarozta haza a
teli zsákokat. Csinos, 20 esztendős fiu volt, korához képest komoly
és megfontolt és apja jómódja hamar kifejlesztette önbizalmát. Ugy
látszik, volt valami közte és Erzsébet kisasszony között, mert a fiatal
lány egy szép napon fölbukkant közöttünk és sokáig beszélgetett
vele. Távozóban hozzám is szólt néhány szót és tudtomra adta,
hogy Oline lassan-lassan kibékült a vizvezetékkel.
– Hát a kisasszony? – kérdeztem tőle.
Udvariasságból felelt erre a kérdésre is, de láttam, hogy nem
szivesen beszélget velem.
Szépen volt öltözve, világosszinü kabátja pompásan illett szeme
kékjéhez…
Erik másnap szerencsétlenül járt, a ló elragadta a kocsit,
keresztülvonszolta árkon-bokron, végül is odacsapta egy keritéshez.
Bizony, Erik alaposan összetörte magát, vért köpött még akkor is,
amikor néhány óra mulva magához tért. Ettől kezdve Falkenberg
vezette a munkát. Én is részvétet tettettem, mint a többiek,
hallgatagon dolgoztam tovább és szomoru arcot vágtam, bár egy
csöppet sem voltam levert. Hiszen nem volt semmi kilátásom a
kisasszonynál, de most legalább ez a fiu is félre volt téve az utból.
Este kisétáltam a temetőbe és leültem egy sirkőre. Bárcsak
kijönne, gondoltam magamban. Elmult egy negyedóra. Végre
megpillantottam. Fölugrottam, mintha sietve menekülni akarnék, de
már elkéstem és megzavarodtam volna, mert már egészen a
közelemben volt.
– Képzelje csak – mondtam –, szegény Erik. Tegnap nagyon
rosszul volt.
– Tudom.
– Elragadta a ló.

11301

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

11301

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Business Communication In Person In

Print Online 9th Edition Amy Newman

Business Communication In Person In Print Online 9th

Business Communication In Person In Print Online 9th

Business Communication In Person In Print Online 10th

Business Communication In Person In Print Online 8th

Business Communication In Person In Print Online 8th

Excellence in Business Communication 11th Edition Thill

Excellence in Business Communication 12th Edition Thill

Communication in Business International Edition 8th

Business Communication: In Person, In Print, Online

Social media response guidelines tell us whether and how to handle

Quick Links for Chapter 6

Resources LO1: Compose a neutral message.

INTRODUCE the story, “New NYT CEO Emails Staff,” on

INSTRUCT students to search for similar requests in their own inboxes.

INSTRUCT students to work with a partner. Ask each pair to select an

Resources LO2: Respond to a neutral message.

After student brainstorm responses, instruct them to work with a

INSTRUCT students to choose a company they like (e.g., a retail store

Resources LO3: Compose a goodwill message.

INTRODUCE the types of goodwill messages and discuss their

INSTRUCT students to bring in examples of recognition, congratulatory,

INTRODUCE the story, “Doctor's Handwritten Note Makes the Internet

INSTRUCT students to write one of these goodwill messages. Have

Resources LO4: Address customer comments online.

EXPLAIN the Social Media Response Guidelines.

14-week non-business: Ask students to discuss their own experiences in

INSTRUCT students to work in teams. Introduce the story, “FTC Fines

Write a letter to small businesses in your community to warn them

REFER TO a PPT example of online customer comments. Instruct

1. Request alumni organization membership information.

2. Request health club membership information.

To: Membership Director

From: Maggie Gorman

Dear Membership Director,

3. Request information about a product.

Students should be as specific and direct as possible to avoid miscommunication. Students

4. Write an email to a major supplier about an office move.

6. Respond to a request for information about school.

7. Evaluate responses to the request for information about school.

8. Respond to a speaking request.

9. Respond to a child’s request for a LEGO set.

10. Write a team response to a request.

Best wishes for another successful year,

12. Write a recognition email.

To: Brian Smith

From: Christina Potter

Subject: Terrific Work

Keep up the good work,

Dear Bob and Maryanne,

14. Decide whether to respond to online reviews.

15. Respond to a positive customer online post.

Sony Customer Service

16. Send an email response to a highly positive customer comment.

To: Paolo Simone

From: Diana Collins

Subject: Thank You for the Yelp Review

Doggie Do, Owner

17. Evaluate a company response to comments online.

To: Marni Satinsky

From: Karen Needles

Subject: Responses to Online Comments

What do you think?