10.

tétel

Az egyszerű és összetett mondatok típusainak felismerése

A mondat meghatározása Deme László A beszéd és a nyelv című könyve alapján:

A mondat a beszéd elemi, láncszemnyi egysége, amely a közlésfolyamatot egy kerek, egész,
befejezett mozzanattal építi tovább. A mondat egy lezárt egység, amit szóban a hanglejtéssel, írásban
a nagy kezdőbetűvel és a mondatzáró írásjellel jelzünk. A mondat szerkesztett egész, szavakból és
szószerkezetekből épül fel. A mondat láncszemnyi egység,
azaz beszerkesztett a szövegbe, teljes jelentését a szövegben kapja meg.

A mondatok csoportosítása több szempont alapján tehetséges:

Funkcionálisan a mondat lehet tagolt vagy tagolatlan. A tagolt mondatokban megtalálható az

állítmány, vagy hiánya esetén a szövegösszefüggésből kiegészíthető. (A fiú fut. Mikor fut? Minden
reggel.) A tagolatlan mondatokban nincs állítmány, és azzal nem is egészíthető ki. A tagolatlan
mondat lehet szerkesztett (Hit, remény, szeretet!) vagy szerkesztetlen (Viszontlátásra.)

Nyelvileg a tagolt mondatok lehetnek teljesek vagy hiányosak. A hiányos mondatból a 3. személyű
határozott alany (Lovat patkol.), az állítmány (Hol patkolja a lovat? Az istállóban.) vagy valamely
szószerkezet alaptagja mellől a kötelező meghatározó tag hiányzik (Mindannyian elhoztuk.). Teljes
mondatok az úgynevezett alanytalan mondatok (Havazik.), a határozatlan alanyú (Eldobták a
szemetet.) és az általános alanyú (A tudást nem adják ingyen.) mondatok is.

A beszélő szándéka és a meghatározó kommunikációs funkció szerint lehet kijelentő, kérdő, felkiáltó,
felszólító, óhajtó. Ezt nevezzük a mondat modalitásának.
Logikailag lehet állító vagy tagadó. A felszólító tagadó mondatot tiltó mondatnak nevezzük.

A mondatok fajtái szerkezetük szerint:

Az egyszerű mondatok egy mondategységből (állítmány --- alany viszony) állnak. A teljes mondatok
lehetnek tőmondatok, ha csak az alany és az állítmány található meg bennük, és lehetnek bővített
mondatok, amelyek bővítményeket is tartalmaznak. Más kategorizálás minimális mondatnak nevezi
azt a mondatot, amely az alanyból és az állítmányból, valamint a kötelező vonzatokból áll
(Mindannyian elhoztuk a füzeteinket.). Ebben a megközelítésben bővített az a mondat, amelyben az
alanyon, az állítmányon és a kötelező vonzaton kívül úgynevezett szabad bővítmény is szerepel
(Mindannyian elhoztuk a legszebb füzeteinket.).

Az Összetett mondatok két vagy több mondategységből állnak. Szervetlen az összetett mondat, ha a
mondategységek (tagmondatok) között van tagolatlan mondat. Szerves az összetett mondat, ha
minden tagmondata tagolt. A mondategységek közötti viszony jellege alapján lehetnek alárendelő
vagy mellérendelő összetett mondatok.

Az alárendelő összetett mondatok:

Az alárendelő összetett mondat mondategységei (tagmondatai) között nyelvtani viszony van. A

főmondat egy hiányzó vagy pontosan meg nem nevezett mondatrészét a mellékmondat fejti ki. A
főmondatban található (hiánya esetén gondolatban behelyettesíthető) mutató névmással kifejezett
utalószó mondatrészi szerepe mutatja meg, hogy milyen típusú a mellékmondat. Ennek alapján
megkülönböztetünk alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói és jelzői mellékmondatokat. A mellékmondatot
a kötőszó vagy a vonatkozó névmás kapcsolja a főmondathoz. A kötőszó azonban el is maradhat.

Az alárendelő összetett mondatok egyes típusaiban a mellékmondatok nemcsak mondatrészt fejeznek

ki, hanem úgynevezett sajátos jelentéstartalmat is. Az is előfordulhat, hogy a sajátos jelentéstartalmú
mellékmondat nem fejez ki mondatrészt (pl. Elengedlek, ha tanulsz délután.). A sajátos
jelentéstartalmú mellékmondatok lehetnek hasonlítók (kötőszavai: mint, akár), feltételesek (kötőszavai:
ha, amennyiben), következményesek (kötőszavai: hogy, úgyhogy) és megengedők (habár, noha,
jóllehet). Az alárendelő összetett mondat tagmondatainak sorrendje háromféle lehet: a főmondat
megelőzi a mellékmondatot, a mellékmondat megelőzi a főmondatot, az egyik tagmondat beékelődik a
másikba.

A mellérendelő összetett mondatok fajtái:

A mellérendelő összetett mondat mondategységei (tagmondatai) között tartalmi logikai viszony van. A
mondategységek nyelvtanilag egyenlő értékűek, azonos szinten helyezkednek el

A mondategységek (tagmondatok) közötti tartalmi-logikai viszonyok a következők lehetnek:

● Kapcsolatos:
o Amikor a tagmondatok között térbeli vagy időbeli kapcsolat van. Az utótag továbbfűzi
az előtag jelentését.
o A kapcsolatos mellérendelés lehet:
▪ egyszerű kapcsolatos (kötőszavai: s, és, meg),

▪ hozzátoldó kapcsolatos (kötőszavai: is, sem, még, ráadásul, azonfelül,

továbbá, nemcsak ... hanem ... is),
▪ összefoglaló kapcsolatos (kötőszavai: is, sem ... se, mind ... mind),

▪ fokozó kapcsolatos (kötőszavai: sőt, is, még, nemhogy ... hanem ... is),

▪ megosztó kapcsolatos (kötőszavai: hol ... hol, egyrészt ... másrészt,

részben ... részben).
● Ellentétes:
o Amikor a tagmondatok jelentése között ellentét van.
o Az ellentétes mellérendelés lehet:
▪ szembeállító ellentétes (kötőszavai: ellenben, azonban, viszont, pedig, de,
ám),
▪ kizáró ellentétes (kötőszavai: hanem, csak, ellenkezőleg),

▪ megszorító ellentétes (kötőszavai: de, azonban, ámde, mégis, csakhogy,

mindazonáltal, de azért, mégiscsak).
● Választó:
o Amikor a tagmondatok jelentése választási lehetőséget tartalmaz.
o A választó mellérendelés lehet:
● kirekesztő választó (kötőszavai: vagy ... vagy),

● megengedő választó (kötőszavai: akár ... akár).

● Következtető:
o Amikor a második tagmondat jelentése az első tagmondat jelentésének
következménye.
o Kötőszavai: hát, ezért, így, ennélfogva.
● Magyarázó:
o Amikor a második tagmondat jelentése az első tagmondat jelentését magyarázza
vagy pontosítja, részletezi.
 o A magyarázó mellérendelés lehet:
▪ okadó magyarázó (kötőszavai: hiszen, ugyanis, tudniillik, különben,
másképp, egyébként, úgyis),
▪ kifejtő magyarázó (kötőszavai: azaz, tudniillik, azazhogy, egyszóval, vagyis,
illetőleg).

A többszörösen összetett mondatok:

Ezek az összetett mondatok kettőnél több mondategységből (tagmondatból) állnak. A tagmondatok

közötti viszonyok lehetnek mellérendelők vagy alárendelők.