I.

tételsor - DNS és RNS

1. A nukleotidok felépítése; a nukleinsavak primer és szekunder szerkezete (DNS,
különböző RNS-ek)
Örökítőanyag:

 Nukleinsavak: információt tároló és kifejező polinukleotidok

o Dezoxiribonukleinsav (DNS): genetikai információ tárolása (genom)
o Ribonukleinsav (RNS): genetikai információ kifejeződése, működése (transzkriptom)
 Genetikai információ elhelyezkedése: nagyrészben nukleáris, kisebb részben mitokondriális
o Mitokondriális genom: csak anyától örökölhető, és nagyon variábilis (akár egyetlen anyai sejten
belül is lehet sokféle mitokondrium)

Nukleotidok szerkezete:

 Nukleotidok: nukleinsavak építőelemei  egy bázisból, egy pentózból és

egy foszfátcsoportból felépülő vegyületek
 Bázisok: nitrogéntartalmú szerves vegyületek  genetikai információ
kódolásáért felelősek
o Kémiai szerkezet: purin és pirimidin vázon aminocsoportok vagy
hidroxil-csoportok
 hidroxil-csoport tautomerizálódik oxocsoporttá (stabilabb
tautomer)
o Purin bázisok: adenin és guanin
o Pirimidin bázisok: citozin, timin (csak DNS) és uracil (csak
RNS)
 timin gyakorlatilag egy metilcsoporttal jelölt uracil
 Pentóz: öt szénatomos monoszacharid egységek
o D-ribóz: RNS alkotója
o 2’-dezoxi-D-ribóz: DNS alkotója
 Nukleozidok: bázisokból és nukleozidokból álló egységek
 Foszfát-csoport: nukleozidokhoz kapcsolódva nukleotidokat alakít ki
o Nukleozid-di/trifoszfátok: több foszfátcsoport is kapcsolódhat
egy nukleozidhoz
 nukleinsavak felépítésében nem vesznek részt
o Savanhidrid kötés: foszfátok között levő makroerg kötés
 Kötések:
o β-N-glikozidos kötés: bázisok és pentóz kapcsolódása
 purin bázisok 9-es N-atommal, pirimidinbázisok 1-es N-atommal kapcsolódnak
o Foszfodiészter kötés: foszfát-csoport két észterkötéssel 2 pentózhoz kapcsolódik
 5’ OH-csoport: ide kapcsolódik alaphelyzetben a foszfát egy nukleotidban
 3’ OH-csoport: két nukleotid összekapcsolódásakor köt ide a foszfát  pentóz-foszfát lánc
Nukleinsavak szerkezete:

 DNS-szerkezeti tulajdonságai:
o Polarizáltság: nukleotidok szerkezetéből adódóan a nukleinsavak 5’ és 3’ vége eltér egymástól
 5’ végen foszfát-csoport van, 3’ végen pedig pentóz
o Stabilitás: DNS stabilabb, mint az RNS
 Ribóz 2’ OH-csoportja nukleofil ágensként kapcsolatba léphet a 3’ végen levő foszfáttal 
foszfodiészter kötés alakul ki a 3’ és 2’ vég között  felbomlik az RNS-lánc
 Primer szerkezet: nukleinsavak bázissorrendje (szekvenciája)
 Szekunder szerkezet: a primer szerkezet alapján meghatározott, másodlagos kötőerők által fenntartott,
viszonylag állandó szerkezet (kettős hélix)
 DNS kettős hélix:
o Antiparallel: egyik lánc 5’-3’, másik 3’-5’ irányú
o Komplementer: egyik lánc primer szerkezete
egyértelműen meghatározza a másik bázissorendjét
 adenin mindig timinhez kapcsolódik 2 hidrogén-
kötéssel
 guainin mindig citozinhez kapcsolódik 3
hidrogén-kötéssel
 nagyobb purinbázis mindig egy kisebb pirimidinbázishoz kapcsolódik
 hidrogénhíd kötési mintázat alapján tudnak párt alkotni a bázisok
 Részleges RNS kettős hélix: RNS szálon belüli komplementer és antiparallel régiók részleges kettős hélixet
alkothatnak
o RNS lehetséges enzimfunkciójának alapja (sokféle szerkezet lehetséges)
 nem túl hatékony (nem flexibilis, kevés a hidrofób rész, kevesebb építőelem miatt sokkal
kevésbé variábilis)
o Hosszan kettősszálú RNS nem fordul elő a humán szervezetben
 vírusokra jellemző a kettősszálú RNS  szervezet fel tudja ismerni, és meg tudja támadni

DNS kettős hélix térszerkezete:

B-DNS A-DNS Z-DNS

Bázispárok elhelyezkedése
Bázispárok elhelyezkedése Szabálytalan (zig-zag)
Szerkezet 70o-os szöget zár be a
merőleges a hélixre alakú elhelyezkedés,
hélix tengelyével
Hélix iránya Jobbmenetes Jobbmenetes Balmenetes
1 menet mérete 10 bázispár (3,4 nm) 11 bázispár (2,3 nm) 12 bázispár (4,56 nm)
Csak laboratóriumi
Leggyakoribb DNS Csak ismétlődő CG-
Előfordulás körülmények között jön
szerkezet szakaszokon
létre, vízelvonással
Kis árok (0,6 nm) és nagy
Bemélyedések Nincs kis árok Nincs nagy árok
árok (1,2 nm)
 Stabil régiók: bázisok heteroaromás gyűrűrendszere mindig egy síkban van
 o Szerkezetváltozás csak oxo-enol és amin-imin tautomer átalakulásként lehetséges
 Variábilis régiók: pentóz gyűrű különböző térbeli formákat vehet fel, β-N-glikozidos kötés körül lehetséges a
szabad rotáció
 Bemélyedések a DNS láncon: fehérjék kötőhelyekén funkcionálnak
o Nagy árok szekvenciáját széttekerés nélkül is fel tudják ismerni fehérjék (transzkripciós faktorok,
replikációt segítő fehérjék)

2. A génállomány kondenzációja pro- és eukarióta sejtekben; a topoizomerázok és a

kromatinfehérjék szerepe
DNS harmadlagos szerkezete:

 DNS harmadlagos szerkezete: szupertekercs (szuperhélix)  a kettős hélix tengelyének további tekeredése
o Negatív szupertekercs: DNS kitekeredett formája, 10-nél több bázispár van egy menetben
 genetikai információ kifejezéséhez muszáj kitekerni a DNS-t
o Pozitív szupertekercs: DNS túltekert formája, 10-nél kevesebb bázispár van egy menetben
 Kötési szám (L): tekeredések (T) és csavarodások (W) számának összege
o Tekeredés: a kettős hélix lefutását jelentik
o Csavarodások: hélix tengelyének csavarodásai, szuperhélixes szerkezetben
o Kötési szám mindig állandó: 1 tekeredés kitekeredése 1 csavarodást (szuperhélixet) eredményez
 csak a szál hasatásával változhat meg a kötési szám
 Topológiai izomerek: azok a DNS molekulák, amelyeknek csak a harmadlagos szerkezete különböző
o Azonos DNS-ek eltérő kötési számmal  két topoizomer csak akkor számít eltérő topoizomernek, ha
eltér a kötési számuk (különböző módon tekeredett, de azonos
kötési számú DNS-ek nem topoizomerek)
 Topoizomerázok: azok az enzimek, amik képesek megváltoztatni a
kötési számot (egymásba tudják alakítani a topológiai izomereket)
o I-es típusú topoizomerázok: DNS egyik szálát elhasítják 
keletkező szál 3’ vége spontán egy menetet körbetekeredik a
másik szál körül  megszűnik a szupertekercs szerkezet
 reakció végén egy foszfát-észter kötéssel visszakapcsolódik a levágott szál (ez
azonban nem igényel ATP-t)
 kötési szám 1-el változik
o II-es típusú topoizomerázok: DNS mindkét szálát elhasítják  a hasítás helyén a
dupla szálú DNS-lánc átfér  topoizomeráz a hasítás helyén átvezeti a DNS-t 
kitekeredhet a szuperhélix csavar  regenerálja a negatív szuperhélix fordulatokat
 kötési szám 2-vel változik
 reakció végén egyesíteni kell a szabad láncvégeket (ATP igényes)

DNS kondenzáció:

 Kromoszóma: erősen kondenzált, egy DNS molekulának felel meg

o Emberi genom 23 DNS-ből (23 kromoszóma) áll, és mindegyikből 2 példány van jelen
o 5 nagyságrenddel kisebb, mint a nyílt láncú DNS (csak így fér el a sejtben)
  Hisztonfehérjék: sok bázisos aminosavat tartalmaznak (pozitív töltésűek)  erősen kötődnek a DNS negatív
töltésű dezoxiribóz-foszfát vázához
o Középső szakasz: apoláros domén 
globuláris szerkezet kialakításáért felelős
o N-terminális: pozitív töltésű
aminosavak (lizinek, argininek)
 kifelé állnak a fehérjéből,
alkalmasak a poszttranszlációs
módosításokra (acetiláció,
metiláció)  hisztonfarok
o Kapcsolódás: DNS kis árkához (nagy
árok szabad egyéb szabályozó
fehérjéknek)
 Nukleoszóma: kromoszóma szerkezeti alapja
o Szerkezet: 8 db hisztonfehérjéből állnak
(két H2A-H2B dimer és egy (H3)2-(H4)2
tetramer)  együtt egy korongot
képeznek  150 bázispár tekeredik fel a hiszton-korongra (1,5 fordulat)
o Nukleoszómákat összekötő DNS-szakasz: 20-90 bázispár hosszú, H1 hisztonfehérje kapcsolódik
hozzá
 H1 hiszton lezárja a nukleoszómát is  H1 és nukleoszóma együtt kromatoszóma
 Szolenoid: 6 db nukleoszóma egy gyűrűt alkot (nukleoszóma szuperspiralizáció)  30 nm átmérőjű „rost”
keletkezik
 Radiális hurok: szolenoid rost kondenzációjával keletkezik (300 nm átmérő)
o Szolenoid rost egy fehérje-állványzatra tekeredik fel, ami a sejtmagi fehérjemátrixhoz kapcsolódik
o Eukromatin szerkezetére jellemző
 Kromatinrost: tovább kondenzált szakasz, metafázisos kromoszóma kezdeti alakja (700 nm átmérő)
o Heterokromatin szerkezetére jellemző
 Metafázisos kromoszóma: legkondenzáltabb alak (1400 nm átmérő)
o Kohezin: összekapcsolja a két azonos DNS-t
 repilkáció végén a teljes szakaszon össze vannak kapcsolva a DNS-ek, mitózisra viszont már
csak a centromer régióban marad meg a kapcsolat, többi helyről eltűnnek a kohezinek
o Kondenzin: DNS-láncon belül kapcsolja össze a kialakult spirálokat

Prokarióta kondenzáció:

 Prokarióta kromoszóma: egyetlen, cirkuláris DNS

 Szerkezet: nukleoid
o Nukleoid: nem különálló organellum, DNS-ből és fehérjéből álló szerkezet
o DNS-hez asszociált fehérjék: különböző módon tudják változtatni a DNS szerkezetét
 Fis: elágazódó szerkezetet ad
 H-NS: „súlyzó” szerkezetet ad
  HU: szabályos gyűrű szerkezetet ad

3. A humán genom felépítése; kódoló és génexpressziót szabályzó szekvenciák; a humán

genom nem-kódoló szakaszai: intronok, pszeudogének, ismétlődő szekvenciák
Genom felépítése:

 Genom: egy élőlény összes genetikai információja (nukleáris és extranukleáris is)

o Prokarióták: teljes genom egyetlen gyűrű alakú DNS
o Eukarióták: genom nyílt láncú, kromoszómaszám fajra jellemző
o Kromoszóma: a genom szerkezeti egysége
 Gén: genom funkcionális egysége
o Legtöbb esetben fehérjét kódol (kiolvasható belőle a fehérjék primer szerkezete)
 kódolhat még rRNS-t, tRNS-t, mikroRNS-eket is
o Policisztronos gének: több különböző fehérje is keletkezhet egyszerre egy génről (prokariótákra
jellemző)
o Monocisztronos gének: egy gén egy fehérje kifejeződéséért felelős (eukariótákra jellemző)
 Genom mérete:
o Vírusok: csak néhány 10 ezer bázispár  arányaiban nagyon sok a fehérjét kódoló szakasz
o Baktériumok: milliós nagyságrendű bázispár
o Humán genom: 3 milliárd bázispár hosszú (kitekerve 2 m)  csak 1%-a kódol közvetlenül fehérjét,
többi szakasz másért felelős
 egyének között 0,5% eltérés lehet
o Szervezet komplexitása: nem arányos sem a kromoszómák számával, sem a gének számával
 Humán Genom Projekt (HUGO):
o Cél: teljes DNS bázissorrendjének és az összes gén nukleotid sorrendjének és lokuszának
meghatározása
 nagyon heterokromatikus szakaszokon sokáig nem tudták megszekvenálni a szakaszokat
o Felhasználás: teljes genom ismeretében lehet módosítani a bázissorrendet, lehet összehasonlítani
különböző DNS-et
 nem teljes ismeret a genom működéséről, ezen kívül epigenetika, és a DNS 3D szerkezete is
befolyásolni tudja a DNS-szakaszok aktivitását
 Humán genom szerkezete:
o 1) Gén és génszerű szakaszok:
gének, pszeudogének, gén
fragmensek
o 2) Intergenikus DNS: közbeiktatott
szakaszok (LINE-ok, SINE-ok, DNS-
transzpozonok, LTR) vagy tandem
repeat szakaszok (mikroszatellita,
miniszatellita, makroszatellita)
o 3) Mitokondriális genom
Mitokondriális genom:

 Mitokondriális DNS: cirkuláris DNS (5-10 db DNS mitokondriumonként)

o Bakteriális DNS-hez hasonló szerkezet
o Nincsenek benne intronok, nincsenek rajta hisztonok
 Mitokondriális gének: 13 fehérjét kódolnak (oxidatív foszforiláció enzimei), 22 tRNS, 2 rRNS
o Többi mitokondriális fehérjét a nukleáris DNS kódolja
o Mitokondriális fehérjeszintézisben jelen van a wobbleing (lötyögés)  elég az első 2 bázispárnak
egyezni, harmadik lehet eltérő
o Keletkező mRNS policisztronos, nincsen 5’-sapka, poliA-farok viszont igen

Eukarióta gén felépítése:

 Promoter régió:
o Magpromoter: TATA-
box és iniciátor elem
(ebben kezdődik a
transzkripció, közvetlenül
a kódoló régió előtt van)
 iniciátor elem a fontosabb, minden génben benne van
 része lehet a DPE (downstream promoter element), és a MTE (motif ten element)
 housekeeping gének (amik minden sejtnek kellenek, aktin pl) nem rendelkeznek TATA-
boxszal
o Szabályzó promoter: olyan elemek, amik transzkripciós faktorokat tudnak megkötni (GC-box,
CAAT-box)
 GC-box: leginkább metilálódó szakasz a DNS-en belül
 számozásban ez a régió negatív számú, vagyis upstream helyezkedik el
 Kódoló szakasz: exonokból és intronokból áll
o Más néven coding sequence (CDS) vagy open reading frame (ORF) vagyis leolvasási keret
 Intronok: intragénikus szóból ered  génen belüli, nem kódoló szakaszok, mRNS érése során kivágódnak
o Lehet szabályozó szerepük (metilálódhatnak)
 Exonok: 100 bp hosszú szakaszok (legkisebb 2 bp, leghosszabb 11 ezer, legtöbb exon titinben van)
o Iniciátor exon: start kodonnal kezdődő exon, csak a végén van splice hely
 splice hely: ahol az intronhoz kapcsolódik, dinukleotid szakasz  felismeri a spliceoszóma
(intronok kihasítását végzi)
o Internális exon: végükön két splice hely van, ilyen a legtöbb exon
o Terminális exon: elején van splice hely, végén stop kodon
o Alternatív splicing: adott esetben exonok is kivágódhatnak  egy génről keletkezhet különböző
mRNS is
 UTR-régiók: transzláció nem az érett mRNS elején kezdődik  mRNS elején és végén „untranslated region”
(UTR) van
o UTR-ek az exonok részei, hiszen bekerülnek az érett mRNS-be, de fehérjét nem kódolnak
 Jellemzők:
 o UTR és CDS szakasz ugyanolyan hosszú általában
o Genom 25%-a fehérjét kódoló gén, de ennek csak 4%-a kódol közvetlenül aminosav sorrendet  így
összességében a genom 1 %-a kódol fehérjéket
o Minden testi sejt tartalmazza a teljes genomot (de más rész aktív az egyes sejttípusokban)
 Távoli szabályozó szakaszok: enhancerek (erősítő), silencerek (csendesítő)
o Transzkripciós faktorok, magi receptorok tudnak ide kötni
o Néhány ezer bp-re vannak a géntől
o Ha aktiválódnak a szakaszok, hurok keletkezik a DNS-en  transzkripciós faktor így
hozzákapcsolódik a polimerázhoz  megváltozik a polimeráz szerkezete és az átírás sebessége
o Csak fokozni vagy lassítani tudják a transzkripciót, elindítani nem
o Ide nem tudnak kapcsolódni a polimerázok
 Insulator régió: ékként működő szakaszok
o Barrier insulator: insulator fehérje bekapcsolódásával megakadályozza, hogy az esetlegesen közel
levő heterokromatin rátekeredjen az aktív génre is
o Enhancer blokkoló insulator: blokkolja az enhancert, így lassítja a transzkripciót

Pszeudogének:

 Pszeudogének: génszerű struktúrák, nem valós gének, legtöbbször működésképtelenek

 Keleltkezés:
o Direkt módon: mutációval
 pontmutáció: inaktiválja a gént
 génduplikáció: több génszakasz lemásolódik és újra beillesztődik a genomba, az egyik
génszakasz inaktiválódik (nem kap promotert például)
o Indirekt módon: reverz transzkripcióval
 normál génről mRNS keletkezik  mRNS-en történik mutáció  reverz transzkriptáz
integrálja DNS-é alakítva ezt az mRNS-t
 Szerep:
o Reaktiválódás  templát mRNS-nek keletkeznek, újraindul a fehérjeszintézis
o Lehet részleges átíródás  Notch-fehérjék (immunitás)
o Nem kódoló RNS-ek szintézise  szabályozó szerep
o 3D kromatin interakció
 Példa: L-gulonolakton-oxidáz  C-vitamint tudna létrehozni glükózból, de a humán genomban sok szakaszát
elveszítette (génfosszília)

Transzpozonok:

 Transzpozonok: transzpozibilis elem, ugráló gének

o Olyan gének, amelyek meg tudják változtatni a helyüket a genomon belül
o Ártalmatlanok addig, amíg olyan helyre nem ékelődnek, ahol kódoló szekvencia van
 DNS transzpozonok: DNS-ről DNS-re történő transzpozálás
o „Kivágás és beillesztés mechanizmus”: DNS kivágódik a donor DNS-ből, és DNS-ként kerül át egy
másik DNS-szakaszba
o Transzpozáz: DNS-beillesztében részt vevő integráz
  Retrotranszpozonok: reverz transzkriptázzal történő transzpozálás
o „Másolás és beillesztés mechanizmus”:
 RNS-polimeráz: először mRNS-re írja át a DNS-szakaszt
 Reverz transzkriptáz: mRNS-t visszaírja DNS-é  így illesztődik be egy másik DNS-
szakaszba
o Integráz: segíti a DNS beépülését egy másik szakaszba (endonukleáz és ligáz aktivitás)
 Transzpozíció előnye: antitestek kialakítása (messzebb lévő DNS-szakaszok beépülésével új antitestek
jöhetnek létre)
 Transzpozíció hátránya: betegséget létrehozó mutációk, letális mutációk
o Epigenetikus szabályzással (DNS metiláció) csökkenthető a transzpozíció mértéke
o Karcinogének, mutagének növelik a transzpozíció mértékét és a genom instabilitását

Közbeiktatott szakaszok:

 LINE (long interspersed nuclear element): hosszú közbeiktatott

szakaszok  több ezer bázispár hosszú szakasz, egymás után több
százszor, retrotranszpozícióval alakulnak ki
o Kódoló részek:
 ORF1: p40 mRNS-kötő fehérjét kódolja
 ORF2: endonukleáz és reverzt transzkriptáz aktivitással
rendelkező enzimet kódol
o Mechanizmus: ezekkel tud szaporodni a szakasz a genomon
belül  először saját magukat felszaporítják p40 segítségével,
majd átépítik a szakaszt
 SINE (short interspersed nuclear element): rövid közbeiktatott szakaszok  rövidebb mint a LINE, de
sokkal nagyobb kópiaszámban van jelen
o „Élősködő”: a LINE enzimeit használja, nincsenek saját enzimei a transzponálódáshoz
 LTR (long terminal repeat): eredetileg retrovírusok elemei voltak, segítették a retrovírus beépülését a DNS-
be (LTR kapcsolódási helyként szolgált)  vírus gének közül bizonyos gének hiányoznak, így már nem
fertőzőképes
o HERV: vírusszerű struktúra, LTR-hez hasonló  enhancerként hathat, vagy új génszakaszt hozhat
létre kromatin átrendeződéssel
 autoimmun folyamatok kialakításában is szerepet játszik
 egyes HERV-ek aktivációja védelmet jelent a HIV ellen

Tandem repeat szakaszok:

 Tandem repeat: egymás mellett lévő, ismétlődő szakaszok

 Repeat szekvencia keletkezése: DNS-replikáció során jön létre
o DNS-polimeráz hibalehetőség: nagyobb a repeat szakaszok esetében  megtörténhet, hogy
megcsúszik a polimeráz (DNA-slippage)  illesztés nem lesz megfelelő  hurkok keletkeznek a
DNS-ben
o Hurok repair mechanizmus: korrigálhatják a sejtek  ha az új szálon van a hurok, eggyel több
repeat lesz; ha a templáton lesz a hurok, eggyel kevesebb repeat lesz
  Szatellita DNS-ek: centrifugálás során ezek a szakaszok külön frakciót alkotnak (más a denzitásuk a többi
szakaszhoz képest)
o Mikroszatelliták: 1-9 bp, egyénre jellemzőek (apasági vizsgálat)
o Miniszatelliták: telomer és szubtelomer régióban vannak, öregedési folyamatokért felelős
o Makroszatelliták: centromer régióban vannak, kohezinek megkötését segítik
 Kódoló régióban is lehetnek ismétlődő szakaszok:
o Huntington-betegség: CAG repeatek (glutamin triplet repeatje) többszáz huntintin fehérjében 
térszerkezet változást eredményez
 ahogy nő a repeatszám, egyre nagyobb a gén instabilitása
 repeatszám minden osztódással nő, és örökíthető

4. Genetikai variációk szerepe a betegségek kialakulásában, a genetikai faktorok

meghatározásának jelentősége és lehetőségei
Genetikai információ:
 Genom: genetikai információ egésze
o Haploid sejt: 1 példányát tartalmazza a teljes genomnak
o Kromoszómák: genetikai információ strukturális egységei (emberben 23 kromoszóma van egy
haploid sejtben)
o Gének: genetikai információ funkcionális egységei  egy gén egy RNS molekulát kódol (ami lehet
fehérjekódoló és nem fehérjekódoló  rRNS, tRNS, mikroRNS-ek, lncRNS-ek (hosszú, nem kódoló
RNS-ek))
 fehérjekódoló gének: 20 ezer gén (de ennél több fehérjénk van alternatív splicing miatt)
 genom: ¼-e kódol géneket (1-2% a tényleges gén, viszont UTR-el, promoterrel, intronokkal
együtt ennyi)
o Bázispárok: genetikai információ molekuláris egységei (emberben 3 milliárd)

 Genetikai adatbázisok:
o NCBI adatbázis: kromoszómánként letölthető a teljes genom szekvenciája, gének keresése, klinikai
információk génekről és fehérjékről
o OMIM adatbázis: betegség fenotípus és genetikai kapcsolatok keresésére alkalmas

Genetikai variációk:
 Genetikai különbségek: két személy között 0,1% (max. 0,5%)  ez 3 millió bázispárt jelent  ezek
felelősek a fenotípusokért
o Különségek következménye: más fenotípus  lehet hogy semmiben sem nyilvánul meg, lehet más
tulajdonság (szemszín, vércsoport), hajlam betegségek kialakulására, konkrét betegség stb.
 Szerkezeti csoportosítás:
o Egyetlen nukleotid változása: legtöbbször báziscsere (lehet inzerció és deléció is)
o Hosszúság-variációk: egy adott szakasz különböző számban ismétlődik a genomban
 szakasz hossza 2-100 ezer bázis is lehet, ismétlődések száma is bármennyi lehet
  ezek sokkal nagyobb arányban járulnak hozzá a változatossághoz összességében, mint az egy
nukleotidos változatok
o Allélok: adott gén lehetséges változatai
 diploid sejtek: 2 homológ kromoszómán 2 allél van  ha a két allél ugyanaz, akkor a sejt
homozigóta, ha eltérő, akkor heterozigóta
 genotípus: 2 allél együtt alakítja ki

 Gyakorisági csoportosítás:
o Mutáció: 1%-nál ritkábban előforduló variáció a populációban  legtöbbször betegséget okoznak
(ezért nem terjednek el a populációban)
o Polimorfizmus: 1%-nál gyakrabban előforduló variáció a populációban  általában nem okoznak
betegséget közvetlenül (hajlamosíthatnak viszont betegségekre)
o Kapcsolat a szerkezeti felosztással:
 egy nukleotidos változás: ha mutáció, akkor pontmutáció; ha polimorfizmus, akkor SNP
(single nucleotide polymorphism)
 sok nukleotidos változás: ha mutáció, akkor inzerció vagy deléció; ha polimorfizmus, akkor
VNTR (variable number of tandem repeats)

 CNV: copy number repeats  nagyon hosszú szakaszok ismétlődése (10-100ezer

ismétlődés – akár teljes gének ismétlődését is jelentheti)

Genetikai variációk hatásai:

 Pontmutáció kódoló szakaszon:
o Same sense mutáció: mutáció nem okoz aminosavcserét (de még egy ilyen mutáció is hatással lehet
az mRNS stabilitására)
o Missense mutáció: egy aminosav cseréje
o Nonsense mutáció: stop kodonra cserélődik egy aminosav
o Nonsense mutáció: stop kodonra cserélődik egy aminosav
o Intron határ módosulás: szekvencia úgy módosul, hogy megváltozik az exon intron határ 
bentmaradhat egy intron, vagy kivágódhat egy exon

 Inzerció/deléció kódoló szakaszon:

o Frame-shift mutáció: eltolódik a leolvasási keret
 Hosszúság-polimorfizmus: génen belüli változásaik
o Ismétlődő modul 3n bázispár: nem történik kereteltolódás, ha változik az ismétlődések száma
 ez nem jelenti azt, hogy nem okozhat így is betegséget  Huntington chorea
o Ismétlődő modul 3n+1 vagy 3n+2 bázispár: kereteltolódás történik

 Nem kódoló szakaszon történő mutáció: szabályozásban van hatása (promóterbe eltérő transzkripciós
faktorok kötnek, 3’-UTR-hez más mikro-RNS-ek kapcsolódnak stb.)

Betegségek genetikai háttere:

 Betegségek: genetikai variációk és környzeti tényezők együttes hatása alakítja ki
 o Cél: megtalálni azokat a genetikai variációkat, amelyek adott betegség kialakulásában szerepet
játszanak
 Heritabilitás: kifejezi, hogy a környezet–genetika 0-tól 1-ig terjedő skáláján hol helyezkedik el a betegség
o Értéke: minél nagyobb, annál nagyobb a genetikai tényezők szerepe a betegség kialakulásában
o Monogénes betegségek: heritabilitás közel 1  egyetlen génben történő mutáció egyértelműen kivált
egy adott fenotípust
 pl. fenilketonuria (nincs jelen az adott enzim) vagy sarlósejtes vérszegénység stb.
o Komplex jellegek: alacsony heritabilitás, poligénes betegségek  sok genetikai tényező környezeti
hatásokkal együttesen alakítja ki a betegséget
 egyetlen genetikai tényező sem nem elégséges, sem nem szükséges a betegség kialakulásához
o Baleset, fertőzés: 0-hoz közelít a heritabilitás (de itt se 0)

 Monogénes betegségek vizsgálata: családfa-analízissel lehet megállapítani, milyen a genetikai háttere az

adott betegségnek (ismert, hogy a családban kik betegek)
 Komplex jellegek vizsgálata:
o Meghatározás jelentősége: megérthető a molekuláris mechanizmus  célzott és egyénre szabott
kezelést lehet alkalmazni (ugyanakkor etikai kérdéseket is felvet)
o GWAS: genomszintű analízisek  hipotézis alkotás
 hipotézis nélküli: teljes genomra nézve vizsgáljuk a genetikai változásokat, és keressük az
összefüggéseket az adott betegséggel
 probléma: nagymértékű vizsgálat esetén előfordul, hogy véletlenül találnak asszociációt
adott betegség és adott gén között
o Kandindáns génvizsgálat: hipotézis ellenőrzés
 hipotézis alapján: célzottan történik a génvizsgálat (élettani funkciók alapján, vagy
betegségek hasonlósága alapján)
 probélma: kimaradhatnak jelentős célgének

 Vizsgálatok módszerei: GWAS és kandidáns vizsgálat esetén is alkalmazhatóak

o Esetvizsgálat: azt vizsgáljuk, hogy az esetpopulációban és a kontroll populációban a kandidáns gén
polimorfizmusainak allél vagy genotípus gyakorisága statisztikailag eltér-e egymástól
o Családvizsgálat: azt vizsgáljuk, hogy az érintett gyerekek gyakrabban kapják-e meg a szüleiktől a
kandidáns gén valamelyik allélját (ez a vizsgálat csak akkor működik, ha mindkét szülő heterozigóta)

5. A szemikonzervatív DNS-replikáció elve; a replikációs villa, vezető és késlekedő

szálak
Szemikonzervatív DNS-replikáció:

 Alapja: kettős hélix egyik szekvenciájának bázissorrendje egyértelműen meghatározza a másik szál
bázissorrendjét (mindkét szál ugyanazt a genetikai információt tartalmazza)
 Elve: eredeti DNS két szála elválik egymástól, majd mindkét szálról szintetizálódik egy új DNS  a
keletkező új DNS-ek egy szülői és egy újonnan felépített láncból állnak
DNS-replikáció résztvevői:

 DNS-függő DNS-polimerázok:
o Szintetikus aktivitás: új DNS-lánc felépítése
 csak szabad 3’ OH-végről tudják meghosszabbítani a láncot, 5’  3’ irányban szintetizálnak
 új láncot elkezdeni, vagy 5’-véget meghosszabbítani nem tudnak
o Exonukleáz aktivitás: nem megfelelően beépült nukleotid lehasítása
 3’-5’ exonukleáz aktivitás: ha hibásan épül be egy nukleotid, akkor instabilan kapcsolódik a
mintaszálhoz (nem alakulnak ki megfelelő hidrogén-kötések)  DNS-polimeráz nem tudja
tovább hosszabbítani a láncot  beindul az exonukleáz aktivitás
 5’-3’ exonukleáz aktivitás: egy DNS-szál lebontása, amely az eredeti minta DNS-szállal párt
képez
 Minta DNS-szál: meghatározza a bázissorrendet (vagyis azt, hogy milyen nukleozid-trifoszfátok legyenek a
DNS-polimeráz szubsztrátjai)

Új nukleotid beépítésének folyamata:

 1. lépés: beépülő nukleozid-trifoszfát bázispárt képez a mintaszál soron következő nukleotidjával

 2. lépés: lehasad a nukleozid-trifoszfát β és γ-foszfátcsoportja lehasad pirofoszfátként
o Pirofoszfatáz: hasítja a keletkező pirofoszfátot  biztosítja a DNS szintéziséhez szükséges energiát
 3. lépés: szabad 3’ OH-vég és a foszfát-csoport között létrejön az észterkötés
 Szintézis iránya: mindig 5’-3’ irányban történik (ez azt jelenti, hogy az antiparallel szerkezet miatt a
mintaszál leolvasása 3’-5’ irányban történik)

(replikációs villa, vezető és késlekedő szál következő tételben)

6. A replikáció folyamata pro- és eukariótákban; az ehhez szükséges fehérjék

összehasonlítása
Prokarióta DNS-replikáció:

 Prokarióta DNS-polimerázok:

Szintetikus 3’-5’ exonukleáz 5’-3’ exonukleáz

Típus Funkció
aktivitás aktivitás aktivitás
Repair, késlekedő
DNS-polimeráz-I Van Van Van
szál befejezése
DNS-polimeráz-II DNS-repair Van, lassú Van Nincs
DNS-polimeráz-III Normális replikáció Van Van Nincs

 Replikáció kezdete:
o OriC: replikáció a cirkuláris DNS egyetlen pontján indul
meg, mindkét irányban
  dnaA: felismeri az OriC-t  dnaC kapcsolódik hozzá  dnaC-hez tud kapcsolódni a dnaB
 replikációs
o Helikáz (dnaB): széttekeri a DNS két szálát egymástól
 energiaigényes folyamat, ATP fedezi az energiát
o SSB (single strand binding) fehérjék: megakadályozzák, hogy a helikáz mögött a DNS
visszaalakuljon kétszálúvá  kialakul a replikációs villa
 HD-fehérjék: hélix destabilizáló fehérjék
o DNS-giráz (II-es típusú topoizomeráz): széttekert szakasz előtt túltekeredés történik  giráz
megszünteti a pozitív szupertekercset
o Primáz (dnaG): 10-15 nukleotidból álló RNS-szakaszt hoz létre (primer)  innen tudják folytatni a
szintézist a DNS-polimerázok
 primoszóma: primáz, HD-fehérjék és N-fehérjék (dnaB és dnaC-hez kötnek)
 Vezető szál: szintézis iránya a replikációs villa haladásával megegyező irányú  folyamatos szintézis
lehetséges
o Mintaszál: az oriC-től kiindulva 3’-5’ irányú
 Késlekedő szál: szintézis iránya a replikációs villa
haladásával ellentétes irányú  a DNS ebben az irányban
csak darabonként tud felépülni (Okazaki-fragmentumok)
o Primáz: minden szakasznak létrehoz egy RNS-
primer szakaszt
o DNS-polimeráz-III: addig halad, amíg eléri az előző szakasz primerét  mivel nincs 5’-exonukleáz
aktivitása, a szintézist nem tudja tovább folytatni
o DNS-polimeráz-I: rendelkezik 5’-exonukleáz aktivitással  lebontja az Okazaki-fragmentum indító
primerét, az RNS-szakaszt DNS-re cseréli
 a szintézist a teljes RNS-szakasz eltávolítása után is képes folytatni, de mivel pár nukleotid
beépítése után leválik mindig, ez a felesleges aktivitás nem jelentős
o DNS-ligáz: össze tud kapcsolni 5’ és 3’ végeket  összekapcsolja a különálló Okazaki-
fragmentumokat
 NADH hidrolízise biztosítja az energiát
 RNS-t nem tud DNS-hez kapcsolni  csak a primer lebontása után aktiválódik
 Repliszóma: egyidejűleg szintetizálja a vezető és
késlekedő szálat is
o Részei: DNS-polimeráz-III és a primoszóma
o Késlekedő szál haladása: in vivo nem ellentétes
irányba halad, mert a repliszóma hurkot képez a
késlekedő szál mintaszálán
 Okazaki-fragmentum szintézise után
leválik a repliszóma  DNS-polimeráz-I
és DNS-ligáz befejezi a szintézist  újra hurokkal kapcsolódik a következő szakasz
 Plazmidok: gyűrűs szerkezető kis DNS molekulák a prokariótákban  prokarióta DNS-től függetlenül is
megkettőződhetnek
Eukarióta DNS-replikáció:

 Alapjai: megegyeznek a prokarióta DNS replikációval

 Replikációs villa: sok alakul ki  replikáció egyszerre több ponton kezdődik
o Eukarióta genom sokkal nagyobb
o Eukarióta DNS-polimerázok egy nagyságrenddel lassabbak
 ORC (origin recognition complex): felismeri a replikáció kiindulási pontjait
o Prokarióta dnaA-hoz hasonlít
o Pre iniciációs komplex már a G1-fázisban kialakul
o Később 2 db Cdc6 és 2 db Cdt1 kapcsolódik hozzá
 MCM (minichromosome manteinance proteins): helikáz aktivitású komplex
o Kapcsolódik az ORC-hez a Cdc6 és Cdt1-en keresztül
o Ciklin-dependens protein kinázok (CDK) szabályozzák
(ciklinek szintje ciklikusan változik a sejtciklus során)
 először a Cdc6-t foszforilálja  Cdc6 és Cdt1 leválik,
szétesik a preiniciációs komplex  aktívvá válik az MCM
 beindul a helikáz aktivitás
 közben ORC-t is foszforilálják  inaktívvá válik, így a
replikáció lokális befejezése során nem indul újra a replikáció a starthelyről

Eukarióta DNS-függő DNS-polimerázok

Típus Funkció
Pol-α DNS-primáz-Pol-α-komplex
Pol-β hibajavítás
Pol-γ mitokondriális DNS-szintézis
Pol-δ (delta) DNS-szintézis (késlekedő szálon)
Pol-ε (epsilon) hibajavítás és DNS-szintézis (vezető szálon)

 Szintézis kezdete: primáz és DNS-polimeráz-α hozza létre a kezdeti

nukleotidszakaszt
o Primáz: 10 nukleotid RNS
o DNS-polimeráz-α: meghosszabbítja 15-30 nukleotiddal  így
tudja felismerni a DNS-polimeráz-δ
 alacsony processzivitás, kevés nukleotidot épít be
 nincs 3’ exonukleáz aktivitás, hibákat véthet
 PCNA (proliferating cell nuclear antigen): csúszó kapocs, kör alakban körbefogja a DNS-t
o Replikációs faktor C (RFC): hozza létre, és ez fogja össze a vezető és késlekedő szálat is
o DNS Polimeráz-ε: ide kapcsolódik, növeli a processzivitását
 Késlekedő szál szintézise:
o RPA: szintézis előtt az egyszálú DNS-re kerül, megakadályozza a két szál visszatapadását
o DNS-polimeráz-δ: előző Okazaki fragmentumig szintetizál  nincs 5’ exonukleáz aktivitása
o RnázH: ribonukleáz, RNS szakaszt bontja le az utolsó előtti nukleotidig
 o FEN1: leszedi az utolsó ribonukleotidot, és tovább a DNS egy
részét is eltávolítja (itt lehetnek hibásan beépült nukleotidok,
mivel a DNS-polimeráz-α nem rendelkezik 3’ exonukleáz
aktivitással)  elbontás után DNS-polimeráz-δ befejezi a
szintézist
o DNS-ligáz: összekapcsolja az Okazaki-fragmentumokat

A prokarióta és az eukarióta replikáció összehasonlítása

Prokarióta Eukarióta
Genom cirkuláris, kétszálú DNS + plazmid lineáris, kétszálú DNS (23 kromoszóma) +
mitokondriális DNS
Replikáció kezdete egyetlen helyen (oriC) több helyen (repl. origo)
DNS-függő DNS- I., II. és III.h α, β, γ, δ és ε
polimerázok
Replikáció megkezdése dnaA, dnaC és dnaB ORC és MCM
Okazaki fragmentumok hosszabb (1000-2000 bp) rövidebb (130-200)
DNS-ligáz NAD+-függő ATP-függő
RNS-indító primáz primáz + Pol-α

7. Telomer régió: az eukarióta kromoszómák végének replikációja, a telomeráz

működése és jelentősége
Telomer régió:

 Telomer: kromoszóma vége

o Szerkezet: ismétlődő TTAGGG szekvenciák (2000 db) sajátos hurkot (telomer hurok) alkotnak,
amihez fehérjék kapcsolódhatnak
 egyik szál 3’ vége túlnyúlik az ismétlődő szakasz, ezért alakul ki a hurok
o Jellemzők:
 csak eukariótákban fordul elő, a lineáris DNS-n végén
 ellenáll az exonukleázoknak, hibajavító enzimek sem ismerik fel törött DNS-ként
 ezen a szakaszon a késlekedő szál replikációja nem lehetséges
 DNS-rövidülés: utolsó Okazaki-fragmentum primere elbomlik  nincs mögötte újabb Okazaki-fragmentum
 nincs szabad 3’ OH-vég, ahonnan lehetne folytatni a szintézist  minden DNS-replikáció során rövidül a
DNS 5’-vége
 Shelterin-komplex (T-hurok): rövidülésből adódó probléma, hogy a megmaradó egyszálú szakasz össze
tudna kapcsolódni más kromoszómákkal  shelterin-komplex köti meg gyűrű alakban (csomószerű)
o POT1 és TRF fehérjék kötődnek hozzá

Telomeráz:

 Telomeráz: képes meghosszabbítani a DNS 3’ végét több ezer TTAGGG-szekvenciával

 o RNS-függő DNS-polimeráz aktivitás: RNS alapján tudja szintetizálni a szálat (mint egy reverz
transzkriptáz, prosztetikus csoportja RNS)
 Aktivitása:
o Differenciált sejtek: nem aktív  ha DNS végén
levő TTAGGG szekvenciák száma egy bizonyos
szint alá csökken, a sejt elpusztul apoptózissal 
korlátozott a sejtek lehetséges osztódásainak száma
o Embrionális őssejtek: aktív
o Daganatsejtek: újra expresszálódik
kemoterápiás szerek lehetnek telomeráz gátlók

8. A legfontosabb DNS-károsodások; a dezamináció javításának mechanizmusa

DNS károsodás és mutáció különbsége:

 DNS károsodás: a DNS normál szerkezetének bármilyen megváltozása  a DNS egyik szálán történik
valami hiba, a másik szál viszont ép marad
o Hiányzik egy bázis, rossz bázis épül be, elszakad a lánc stb.
o Enzimek képesek felismerni  DNS-sérüléseket ki lehet javítani az ép szál alapján
o Szervezetben gyakori folyamat (minden sejtben naponta 105-106 esetben megtörténik)
 Mutáció: mutáns DNS szerkezetileg tökéletes DNS, amelynek genetikai információját csak valamihez
viszonyítva „nem tartjuk normálisnak”  DNS mindkét szála tartalmazza a „hibát”
o Nem lehet kijavítani, mert nem tudjuk mihez viszonyítani a sejten belül
o Nem lehet azt sem megállapítani, hogy jó vagy rossz
o Keletkezhet DNS-károsodásból, ha a károsodás javítása nem történik meg, és mindkét szálba beépül a
károsodás
 Mutáns DNS: populáció 1%-nál kisebb részében előforduló allél
 Polimorfizmus: normál szerkezetű DNS-ek egymástól való eltérése egy populációban, több mint a populáció
1%-ban megtalálható allél
o Adott esetben betegséget okozó gén is lehet polimorfizmus (sarlósejtes vérszegénység Afrikában)

DNS károsodások:

 Kiváltó ok lehet:
o Külső károsító tényezők: UV-fény, kémiai-hatások, ionizáló sugárzások, egyéb környezeti hatások
o Belső károsító tényezők: oxigéntartalmú szabad gyökök keletkezése
o Spontán: károsító tényező nélkül is kialakulhat DNS-károsodás
 Mechanizmus lehet: dezamináció, dimerizálódás, depurinizáció, exogén hatások, mismatch kialakulása
 Exogén hatások:
o Alkilezés: alkiláló szerek alkil csoportot kapcsolnak a guanin oxocsoportjához, ami így enol-forma
alakban stabilizálódik
o Interkalátorok: DNS-festékek, bázisok közé ékelődnek  gátolhatják a DNS-polimerázt, vagy extra
nukleotid épülhet be az interkalátorral szemben
  Depurinizáció: dezoxiribóz és purin között felszakad a β-N-glikozidos kötés  egy dezoxiribóz-foszfát lánc
marad csak a DNS-szálban
o Ok: hőhatás vagy savak is kiválthatják
o Leggyakoribb DNS-károsodás, minden sejtben 5000-szer megtörténik naponta

Hibajavító mechanizmusok:

 Hibajavítás elve: párhuzamos ép DNS szál alapján a károsodott szakasz eredeti szerkezete visszaállítható
o Direkt: rendszer felismeri pontosan, hogy mi okozta a hibát, és egy ellentétes irányban katalizált
reakcióval visszaalakítja az eredeti molekulát
o Indirekt: bázis kivágása, vagy egész nukleotid kivágása (nem foglalkozik azzal a rendszer, hogy mi
okozta a hibát, csak azt ismeri fel, hogy nem jó a szerkezet)
 Transzkripcióhoz kapcsolt hibajavítás:
o DNS-függő RNS-polimeráz nem tud továbbhaladni egy hibánál  egy komplex eltávolítja a
transzkripciós-komplexet  megtörténik a hibás nukleotid kihasítása, folytatódhat a szintézis
 p53 fehérje: tumorszupresszor fehérje („a genom őre”)  aktiválja a hibajavító enzimeket, és meggátolja,
hogy a DNS az S-fázisba lépjen  S-fázisba csak ép DNS kerülhet
o Ha annyira sok a hiba a DNS-ben, hogy nem lehet kijavítani, akkor apoptózist indukál

Dezamináció:

 Ok: spontán, ionizáló sugárzások

 Lehetséges dezaminációk: adenin  hipoxantin; guanin  xantin;
citozin  uracil
o DNS-ben idegen bázisok keletkeznek
 Következmény: aminocsoport H-donor, oxocsoport H-akceptor 
ha replikációig nem javítódik ki a dezamináció, rossz bázis épülhet
be
o Hipoxantinnal szemben citozin épül be timin helyett
o Uracillal szemben adenin épül be guanin helyett
o Xantinnal szemben ugyanúgy citozin, vagyis jó bázis épül be
o (megjegyzés: ha uracil lenne a DNS-ben timin helyett, akkor egy esetleges citozin dezamináció után
nem lehetne eldönteni, hogy melyik bázis van helytelenül a sorban  ezért van helyette timin)

Dezaminálódás (és depuriniáció) javítása:

 Glikozidáz enzimek: eltávolítják a hibásan beépült bázist a β-N-

glikozidos kötés hasításával
o Gyakorlatilag depurinizációt katalizálnak
o Felismerés nagyon lassú, mivel nagyon minimális az
eltérés a hibás bázis és az eredeti bázis között
 AP-endonukleáz: felismeri és kihasítja a láncból a bázis nélküli
dezoxiribózt  lánchiány (gap) keletkezik
 o AP-hely: bázishoz nem kapcsolódó, OH-csoporttal rendelkező dezoxiribóz  ezt ismeri fel az AP-
endonukleáz
 DNS-polimeráz-I/β: beépíti a gap helyére a helyes nukleotidot  nem folytonos a lánc, nincs meg a másik
oldalon az észterkötés  nick keletkezik
 DNS-ligáz: eltünteti a nicket (a hiányzó foszfátészter kötést)  kialakul a folytonos lánc

9. A timin-dimerek kialakulása és javítása; a „mismatch repair”

Dimerizálódás:

 Mechanizmus: két szomszédos timin pirimidin gyűrűinek C5 és C6 atomja közötti kettős kötés felbomlik, és
kovalens kötés alakul ki a két pirimidin-gyűrű között
o lehet két citozin között, vagy egy citozin és egy timin között is
 Ok: UV-fény
 Következmény: megtöri a DNS-hélix szerkezetét, mert a kovalens kötés kialakulása következében közelebb
kerülnek egymáshoz a bázisok  megakadályozza a replikációt, mivel a törésen nem tud átmenni a DNS-
polimeráz, vagy a 2 timin helyett csak egyet olvas le, és egy nukleotiddal megrövidül a DNS-szál

Pirimidin-dimer javítása: direkt javítási mechanizmus

 Prokarióták: fotoliáz enzim UV-fény hatására aktiválódik, elhasítja a dimerek közti kovalens kötést
 Eukarióták: nukleotid-kivágással távolítódik el a timin-dimer, egy speciális endonukleáz katalizálja
o Kihasított nukleotid helyét DNS-polimeráz-I/β tölti ki, majd DNS-ligáz kialakítja a foszfodiészter
kötést
o xeroderma pigmentosum: endonukleáz mutációja következtében kialakuló DNS-károsodás (extrém
fényérzékenység, bőrdaganatok, autoszomális recesszív betegség)

Mismatch kialakulása:

 Mechanizmus: egy adott bázissal szemben rossz bázist épít be a DNS-polimeráz

 Ok: tautomerizáció vagy DNS-polimeráz tévesztése
o Oxo-forma és enol-forma folyamatos egyensúlyi állapotban van
egymással  hiába stabilabb az oxo-forma, bármikor kialakulhat
enol-forma is
o Guanin enol formája timinnel alkothat 3 H-kötést  ha a replikáció
pillanatában éppen enol-guanin van jelen, akkor a DNS-polimeráz
timint épít be  mismatch keletkezik
 Problémák:
o Nehezebb javítani, mert replikáció közben történik a hiba, és a DNS egyik lánca sem tartalmaz idegen
bázist  nem lehet megállapítani, hogy melyik a helyes, és melyik a helytelen szál, mivel ennek
ellenőrzése a hidrogénkötések kialakulása alapján jön létre, és azok megegyeznek, így a DNS-
polimeráz továbbmegy, nem indul be az exonukleáz aktivitás
o További probléma, hogy osztódás közben történik a hiba, tehát sokkal kevesebb idő van a kijavítására

Mismatch kijavítása:
  Mismatch felismerése:
o Első lépésben azonosítani kell, hogy melyik szál az eredeti és
melyik a hibás, csak így lehet kijavítani
o DNS metilálódik a sejt élete során  amelyik láncon
metilációs mintázat van, az az eredeti szál, mivel az új szálon
még nincsenek metilcsoportok
 E.coliban GATC palindrom szekvencia adeninje van
metilálva
 Enzimek:
o MutH: endonukleáz, DNS metilált szakaszain található
o MutS2: mismatch helyére kapcsolódó endonukleáz
o MutL: hurkot csinál a DNS-en, és kapcsolatot létesít a MutH
és MutS2 között  nagy szakasz hasítódik ki a mismatch
helye körül (majdnem Okazaki-fragmentumnyi), amit utána
DNS-polimeráz-III épít vissza

10. A spontán pontmutációk kialakulása; a DNS-variációk lehetséges hatása a képződő

fehérjére
DNS variációk:

 Mutáció: DNS végleges és öröklődő megváltozása, ami már nem javítható, populáció kevesebb mint 1%-ban
van jelen a hibás allél
o DNS mindkét szálán megtörténik a változás
 Polimorfizmus: normál szerkezetű DNS-ek egymástól való eltérése egy populációban, több mint a populáció
1%-ban megtalálható allél
o Adott esetben betegséget okozó gén is lehet polimorfizmus (sarlósejtes vérszegénység Afrikában)
 Pontmutáció: egyetlen bázispár megváltozása
o Szubsztitúció: bázispár egy másik bázispárra cserélődik
 tranzíció: olyan szubsztitúció, amely során pirimidin pirimidinre, vagy purin purinra
cserélődik (oka a tautoméria)
 transzverzió: olyan szubsztitúció, amely során pirimidin helyére purin, vagy purin helyére
pirimidin kerül
o Deléció: egy nukleotid kiesése a DNS-ből
 okozhatja depurinizáció  dezoxiribózt átugorja a DNS-polimeráz, amivel szemben nem
épül be semmi
o Inzerció: egy extra nukleotid beépül a DNS-be
 okozhatják policiklusos szénhidrogének  beékelődnek a DNS bázisai közé  DNS-
polimeráz bázisként ismeri fel, és beépít vele szemben egy nukleotidot
 Nagyobb DNS-szakaszok mutációja:
o Ugyanúgy lehetséges deléció, inzerció
o Direkt ismétlődő régiók ismétlődő szála elcsúszhat (önmagába hurkolódik a DNS), megváltozik az
ismétlődő szakaszok száma
  Mutációk biológiai hatásai:
o Nonsense mutáció: egy szubsztitúció hatására stop kodon jön létre, transzláció eredménye nem
működő fehérje
 Exon-intron megoszlás változása (intron exonná alakulhat, vagy exon intronként kiválik)
o Missense mutáció: adott triplet egy másik aminosavat kódol
 ha az aktív centrum helyén történik, akkor megváltozik a fehérje aktivitása
 fehérje térszerkezetének a változását is eredményezheti (S-S hidak átalakulása)
 konzervatív missense: aminosav hasonló aminosavra cserélődik, így nem változik jelentősen
a fehérje szerkezete
o Samesense mutáció: mutáció hatására nem változik az aminosav szekvencia
 okozhat gondot, mert megváltoztatja az mRNS stabilitását
o „Frame shift” (kereteltolódás): nem hárommal osztható számú bázispár esik ki, mutáció utáni
szakasz jelentése megváltozik

11. Az E. coli RNS-polimeráz szerkezete és működése; a transzkripció iniciációja és

terminációja prokarióta sejtekben, a prokarióta transzkripciós egység
Transzkripció jellemzői:

 Transzkripció: DNS-templát alapján történő RNS-szintézis

 DNS-függő RNS-polimerázok: katalizálják a reakciót (reakció alapja ugyanúgy a bázispárosodás)
 Ribonukleotid-trifoszfátok: szubsztrátok a reakcióban (ATP, GTP, CTP, UTP)
 Termék lehet: mRNS (messenger-RNS, fehérjét kódoló genetikai kódot tartalmazza), tRNS (transfer-RNS,
aminosavakat szállít), rRNS (riboszomális-RNS, riboszómák alkotója), snRNS (kis magi RNS), miRNS
(mikro-RNS)
 Elsődleges transzkriptum: gének pontos másolata
o hnRNS: nagy magi RNS  elsődleges transzkriptumok összessége a magban
 Szintézis irány: ugyanúgy 5’-3’, mint a replikációnál (a minta-szál leolvasási iránya ezért 3’-5’)
 Génexpresszió: DNS  transzkripció  RNS  RNS módosítások  mRNS  transzláció  fehérje 
fehérje módosítások  működő fehérje (fenotípus kifejezése)

DNS és a transzkripció kapcsolata:

 Kódoló DNS-szál: sense DNS (pozitív, értelmes szál)

o Szekvencia azonos a képződő RNS szekvenciájával (csak timin helyett uracil van)  azt az
információt tartalmazza, ami a genetikai kód
o Konszenzus alapján ezt nézzük mindig 5’-3’ irányban (nukleotid szekvenciát mindig 5’ irányból
olvassuk)
 Minta DNS-szál: antisense DNS (negatív, templát szál)
o Ez a szekvencia kerül leolvasásra a szintézis során  komplementer és antiparalell a kódoló-szállal
 Gén orientációja: kódoló szál és a minta szál mindig adott génre vonatkozik  lehetséges, hogy amelyik az
egyik génben kódoló-szál, az egy másik génben minta-szál
o Adott szakaszon azonban mindig ugyanaz a kódoló-szál, nem lehet egy szakaszt oda-vissza is olvasni
Replikáció és transzkripció összehasonlítása:

Replikáció Transzkripció
Enzim DNS-függő DNS-polimeráz DNS-függő RNS-polimeráz
Teljes genom Adott gének
Másolás kiterjedése
Mindkét DNS-szál Csak az egyik szál
Szintézis iránya 5’-3’ 5’-3’
Primer Kell Nem kell
Templát DNS mindkét szála DNS minta-szál adott szakasza
Szubsztrát dATP, dGTP, dCTP, dTTP ATP, GTP, CTP, UTP
Létrehozott kötés Foszfodiészter Foszfodiészter
3’ exonukleáz aktivitás
Van Nincs
(piszkozat-javítás)
DNS-függő RNS-polimeráz:

 Szintézis kezdete: össze tudja kapcsolni az első nukleotidot a másodikkal  nincs szükség primerre!
o Legelső nukleotid így trifoszfát formában marad
o Szinte mindig ATP-vel indul a szintézis, ez az első nukleotid
 Reakció biokémiája: 3’-OH csoport
nukleofilen támadja a szabad nukleotidot 
nukleotid 5’-végéről lehasad a pirofoszfát 
nukleotid maradék 5’-foszfát csoportja
kapcsolódik a szabad 3’-OH-véghez 
foszfodiészter kötés jön létre a két nukleotid
között
o Lehasadó pirofoszfát utána
kettéhasad  összesen 2 makroerg-
kötés bomlik a rendszerben  ez
biztosítja az energiát az RNS-
szintézishez
o Önmagában reverzibilis lenne a
pirofoszfát és nukleotid hasítása  anorganikus pirofoszfatáz kettévágja a pirofoszfátot, ettől lesz
irreverzibilis a szintézis (kapcsolt reakció)
o (Megjegyzés: az RNS-polimeráz aktív centrumának az a része, ami felismeri a nukleotidokat
önmagában nem tud különbséget tenni a 4 nukleotid között  a komplex része a DNS minta-szálon
levő aktuális nukleotid, ez határozza meg, hogy milyen nukleotid felé lesz nagyobb affinitása és
specificitása az RNS-polimeráznak)
Prokarióta transzkripció:

 Prokarióta transzkripciós egység: promoterből és az RNS-

re átírt szakaszból áll
o Transzkripció kiinduló pontja: +1-el szokás
jelölni
o Terminációs szignál: transzkripciós egység vége
 RNS-polimeráz: csak egyféle van jelen a prokariótában
o Holoenzim: teljes formája az enzimnek  2 alfa, 2 béta és 1 szigma alegységből áll
 béta-alegységek: katalitikus részeket tartalmazzák  DNS-sel érintkeznek
 alfa-alegységek: összetartják a szerkezetet
o Core enzim (apoenzim): szigma alegység nélküli enzim (csak 4 alegység)
o Rifampicin: gátolja a béta-alegységet (tuberkulózis, lepra stb. elleni antibiotikum)

Prokarióta transzkripció iniciációja:

 Szigma-alegység: kapcsolódik a core enzimhez  létrejön a holoenzim

o Általában egyféle szigma-faktor van jelen a baktériumban, de durva hatások következtében (hősokk,
kemotaxis stb.) a baktérium le tudja cserélni a szigma-faktorát  ezek más promoterekhez
kapcsolódnak
 Holoenzim: addig próbálkozik a DNS-kötéssel, amíg megfelelő promotert nem talál
 Promoter szakasz: transzkripciós egység része (de nem íródik át)  kijelöli az RNS szintézis helyét és
irányát
o Transzkripciós starthely előtt van (kódoló szálon 5’ irányban)
o Konszenzus szekvenciák: TTGACA (-35 nukleotidra) és TATAAT (-10 nukleotidra, ez nem TATA-
box!) szekvenciák  szigma alegység ezeket felismeri és kapcsolódik hozzájuk (ezek hiányában nem
tud elindulni a transzkripció)
 6 nukleotidból állnak  ez fél fordulat a DNS-en  egy-egy DNS nagy-árkon keresztül tud a
szigma-alegység kapcsolódni a -35-ös és -10-es régióhoz egyszerre
 Zárt promóter komplex: DNS promóteréhez kapcsolódó RNS-polimeráz holoenzim
o RNS-polimeráz magába zár néhány fordulat DNS-t
 Nyitott promóter komplex: az RNS-polimeráz felnyitja a kettős szálú DNS-t és lemásol egy rövid szakaszt
(ez nem helikáz aktivitás, csak fél fordulat szétnyílt DNS)
 Iniciáció vége: amikor létrejön egy 9 bázispár hosszú RNS-DNS hibrid, a szigma-faktor leválik  nem a
holoenzim, hanem az apoenzim végzi az elongációt
o Szigma-faktor további transzkripció iniciációban használódik fel  biztosítja, hogy a prokariótákban
egy génen egyszerre több RNS-polimeráz is végezhessen átírást (egymás után akár sok száz RNS-
polimeráz is haladhat egy adott szakaszon)

Prokarióta transzkripció elongációja:

 Transzkripciós buborék: kódoló szál 3’ irányában halad  3’ végen folyamatosan új nukleotidok épülnek
be, 5’-végen folyamatosan letekeredik az RNS  riboszómák tudnak kapcsolódni, elindulhat a
fehérjeszintézis
  Policisztronos mRNS: több génről származó mRNS
o Prokariótákban az összetartozó funkciójú fehérjék génjei gyakran egymás mellett helyezkednek el

Prokarióta transzkripció terminációja:

 Terminációs szekvencia: palindrom, G-C gazdag szekvencia  könnyen hurkot alakít ki, ami akadályozza a
transzkripciós buborék továbbhaladását
 Rho-faktor nélküli termináció: van, amikor a terminációs szekvencia elérése az önmagában kiváltja a
transzkripció leállítását
o Terminációs szekvencia önmagával komplementer, antiparalell szakasz  vissza tud fordulni magába
egy hurokkal  kialakul egy nyél-hurok szerkezet (stam-loop)  sok G-C stabilizálja a hurkot
o Sok G-C után egy nagyon laza U-gazdag szakasz jön  energetikailag van egy nagyon erős tendencia
a hurok képzésre  ez fizikailag akadályozza az RNS-polimeráz haladását
o Egy ponton túl annyival erősebb a hurokképződés hajtóereje, hogy kihúzza az RNS-t az RNS-
polimeráz aktív centrumából  RNS-polimeráz nem tudja folytatni tovább a szintézist
 Rho-faktor függő termináció: amikor az RNS-polimeráz eléri a terminációs szekvenciát, egy újabb (rho)
alegység kapcsolódik hozzá  megállítja a további transzkripciót
o Rho-faktor: 6 egységből áll (hexadimer)  helikáz aktivitású (vagyis ATP-kötésével meg tud kötni
egy nukleinsav láncot, és haladni tud rajta)  itt nem tekeri szét, csak halad az egyszálú RNS-en
o Terminációs szekvencia önmagában nem elég arra, hogy leállítsa a szintézist, csak lassítja az RNS-
polimerázt (ugyanúgy nyél-hurok szerkezet képződik)  a Rho-faktor utoléri az RNS-polimerázt 
miután összeérnek, próbál tovább haladni, és így kihúzza az RNS-t az RNS-polimeráz aktív
centrumából

Prokarióta poszttranszkripciós RNS-módosítások:

 Fehérjét kódoló génekről készült RNS: prokariótákban az elsődleges transzkriptum nem módosul,
megegyezik az érett mRNS-sel
o Már transzkripció közben is kapcsolódhatnak riboszómák és elindulhat a fehérjeszintézis (ez is az
egyik oka annak, hogy a prokarióta mRNS-t nem lehet utólag módosítani)
 RNS-t kódoló génekről készült RNS: elsődleges transzkriptum több RNS-t tartalmaz  endonukleázok
szétvágják
o Spacer szekvencia: elválasztja egymástól a különböző RNS részeket
o Ribozim: enzimszerű RNS, katalizálja a hasítást
o tRNS érése: Rnáz-P hasítja le az 5’-véget, Rnáz-D fokozatosan rövidíti a 3’-véget
 További módosítások:
o Ritka bázisok kialakítása: tRNS-en és rRNS-en pszeudouridin, hipoxantin, timin stb. jöhet létre
o CCA-vég kialakítása: tRNS-eken történik, ez a vég köti meg az aminosavakat  ez csak a hasítás
után kerül rá (tRNS-nukleotidil-transzferáz teszi rá, templát nélkül)

12. Az RNS típusai, a különböző RNS-ek funkciója; az rRNS és a tRNS szintézise

RNS-ek típusai:

 mRNS (messenger): hírvivő, információt tárol

  tRNS (transzfer): aminosavakat szállít, transzláció adaptere: bázishármasokat lefordítja aminosavakra
 rRNS (riboszómális): riboszómát alkotó RNS
 snRNS (small nuclear): kis magi RNS, splicing
 snoRNS (small nucleolar): kis sejtmagvagcskai, más RNS-ek módosítása
 hnRNS (heterogén nukleáris): elsődleges transzkriptumok összessége
 miRNS (mikro): transzlációt szabályozza

rRNS érése (eukarióta):

 Riboszómális gének transzkripciója a sejtmagvacskában (nucleolus) történik

 Érés poszt-transzkripcionálisan történik, azaz az elsődleges transzkriptum elkészítése után
 Mindhárom rRNS szekvencia ugyanazon az elsődleges transzkriptumon található, a végleges RNS-ek
kivágása meghatározott sorrendben történik (fehérje-RNS komplex hatására)
 rRNS érése során bázis-metiláció történik specfikius helyeken és pszeudouridin képződhet
 Ezeket a reakciókat a snoRNP végzi (kis magi RNS-eket és fehérjéket tartalmazó partikulum)
 snoRNP-k tartalmaznak egy segéd RNS-t is, mely komplementer a módosítandó rRNS-el
 Utolsó lépésként az érett rRNS-ek a megfelelő fehérjékkel riboszómává rendeződnek a citoszolban

tRNS érése (eukarióta):

 Különböző tRNS-ek egyenként íródnak át, az elsődleges transzkriptum egy fajta tRNS információját
tartalmazza
 Elsődleges transzkriptum mindkét végén hosszabb, intront is tartalmazhat, ami érés során kivágódik
 5’ véget ribonukleáz-P vágja le (endonukleáz)
 3’ végén ribonukleáz-D (exonukleáz) hasítja le a felesleges nukleotidokat
 tRNS 3’ végére utólag rákerül a CCA szekvencia

Kiegészítések:

 Prokariótáknál nincs RNS érés a transzkripció után; az mRNS még el se készül teljesen, amikor már
rákapcsolódnak a riboszómák (ezt lehetővé teszi, hogy nincs sejtmag, így a transzláció és transzkripció nincs
térben illetve időben elkülönítve)
 Elkészült elsődleges transzkriptum azonban több RNS molekula információit tartalmazza, ezeket utólag szét
kell vagdosni (pl. háromféle rRNS és egy tRNS ugyanazon a transzkriptumon)
 RNS géneket meghatározott szekvenciák választják el egymástól (spacer)
 Feldarabolásban egy kisméretű RNS vesz részt, mely egyes esetekben endonukleáz fehérje nélkül is képes
katalizálni (ribozim)

13. A transzkripció szabályozása prokariótákban; az operon fogalma, pozitív és negatív

szabályozás
Transzkripció szabályzás alapjai:

 RNS-polimeráz: egyféle RNS-polimeráza van az E. colinak  ez kötődik az összes különböző promoterhez

 minden promoteren kell lennie olyan szekvenciának (boxoknak), amelyhez kötődhet az RNS-polimeráz
  Erős promoterek: TTGACA és TATAAT szekvenciát tartalmaznak, az RNS-polimeráz hatékonyan tud
kapcsolódni
o Nagyon hasonlítanak az ideális promoter szerkezetéhez
 Gyenge promoterek: boxok szekvenciája kicsit eltérő  ezekről ritkábban ritkábban indul a transzkripció
o Jobban eltérnek az ideális promoter szerkezetétől
o Konstitutívan kifejeződő gének esetén a promoter erőssége egyértelműen meghatározza a
génexpresszió mértékét
 Pozitív szabályzás: szabályozó fehérje (aktivátor) bekötése szükséges a transzkripció elindításához
 Negatív szabályozás: szabályozó fehérje (represszor) bekötődése gátolja a génexpressziót
o Gátló hatás akkor szűnik meg, ha egy induktor kapcsolódik a represszorhoz
 Operon: olyan transzkripciós egység, amely egy promoter mögött több átírt gént is tartalmaz
o Riboszómák ezeket külön írják át, mivel mindegyiken van start és stop kodon is
o Promoterben olyan szakaszokat tartalmaznak, amelyeket szabályozó fehérjék használhatnak (operátor
régió)
o Egyes metabolikus utakohoz tartozó enzimek gyakran egymás mellett helyezkednek el egy operonban

Szabályozás módjai:

 Szabályozó molekula:
o Aktivátor: fokozza a transzkripció gyakoriságát  ha egy aktivátor vesz részt a szabályozásban,
akkor pozitív a szabályozás
o Represszor: gátolja a transzkripciót  ha egy represszor vesz részt a szabályozásban, akkor negatív a
szabályozás
o Egy vegyület hatása lehet represszió és indukció is, függetlenül attól, hogy a vegyület maga aktivátor
vagy represszor  4 lehetséges szabályozási mód van
 Szabályzás típusai:
o Negatív indukció: alapállapotban egy represszor kötődik az operátorhoz, ami gátolja a transzkripciót
 ligandum kötődése a represszorhoz leválasztja a represszort az operátorról  ligandumnak
indukciós hatása van (felfüggeszti a negatív hatást)
o Negatív represszió: represszor csak akkor kapcsolódik az operátorhoz, ha kötődik hozzá a ligandum
o Pozitív represszió: alapállapotban az aktivátor fokozza a transzkripció aktivitását  ligandum
kötődése az aktivátorhoz leválasztja az aktivátort az operátor régióról  ligandumnak repressziós
hatása van (felfüggeszti a pozitív hatást)
o Pozitív indukció: aktivátor csak akkor kötődik az operátorhoz, ha jelen van a ligandum

Lac operon szerkezete:

 Strukturális gének: lacZ (béta-galaktozidáz génje), lacY (transzacetiláz génje) és lacA (permeáz génje) 
együtt íródnak át egy policisztronos mRNS-re
 lacP: a struktúrgénekhez tartozó promoter régió (gyenge promoter)
 lacO: operátor régió, a struktúrgének előtt, de a promoter után van
o Cisz-regulációs elem: közel van a promoterhez, a represszor bekötődése fizikailag akadályozza az
RNS-polimeráz kapcsolódását a promoterhez
  lacI: represszor fehérjét kódoló gén
o Transz-regulációs elem: lac operontól távolabb található, önálló transzkripciós egység

Lac operon működése:

 Mechanizmus alapja: kétféle szabályozás is érvényesül (negatív és pozitív is)

 Negatív szabályozás:
o Represszor fehérje: folyamatosan termelődik  alaphelyzetben hozzákötődik a lacO-hoz, így
megakadályozza, hogy a promoterhez RNS-polimeráz kapcsolódjon
o Laktóz: a represszor fehérjéhez kapcsolódik és inaktiválja  laktóz jelenlétében kapcsolódhat az
RNS-polimeráz a promoterhez, elindulhat az mRNS-szintézis
 keletkező mRNS-nek nagyon alacsony a féléletideje, ezért csak akkor fejeződnek ki
folyamatosan a struktúrgének, ha laktóz is végig jelen van
 Pozitív szabályozás:
o CAP (katabolit aktivátor protein): segíti az RNS-polimeráz kapcsolódását a promoterhez
 minden olyan operont szabályoz, ami katabolikus enzimeket kódol (kivéve a glükóz-
anyagcsere enzimei)  glükóz hiányban rengeteg különböző operont is bekapcsol
 cAMP: lehetővé teszi a CAP kapcsolódását a promoterhez (ha nincs jelen cAMP, nem tud
kapcsolódni a CAP az RNS-polimerázhoz)  cAMP-CAP dimer növeli az RNS-polimeráz
affinitását a promoterhez
o Glükóz: ha jelen van, lecsökken a cAMP szint  CAP-fehérje nem tud kapcsolódni  glükóz egy
preferenciális katabolit, ha elegendő van belőle, a sejt nem bont más anyagokat (így nincs laktóz
bonzás)
 Működés különböző tápanyagok jelenlétében:
o Glükóz van, laktóz nincs: lac fehérjék mennyisége alacsony
o Glükóz nincs, laktóz nincs: lac fehérjék mennyisége alacsony
o Glükóz van, laktóz van: lac fehérjék mennyisége alacsony
o Glükóz nincs, laktóz van: lac fehérjék mennyisége magas

14. Az eukarióta gének szerkezete; a transzkripció iniciációja és terminációja eukarióta

sejtekben
Eukarióta DNS-függő RNS-polimerázok:

 RNS-polimeráz-I: nagy rRNS-szintézisért felelős

 RNS-polimeráz-II: mRNS-szintézisért felelős (hnRNS vagy pre-mRNS előállítása)
o Sok olyan alegysége van, ami nincs a prokarióta RNS-polimeráznak, viszont a térszerkezetük
nagyjából ugyanúgy néz ki
o Eukariótában nem értelmezett a holoenzim, csak az apoenzim
 RNS-polimeráz-III: tRNS-ek, 5S rRNS és egyéb nukleáris RNS-ek szintéziséért felelős
  Mitokondriális RNS-polimeráz: speciális DNS-polimeráz, a mitokondrium DNS-ét írja át  prokarióta
tulajdonságokkal rendelkezik
 Gátlószerek:
o Interkalálódó ágensek: DNS kettős-szálába épülő molekulák, minden transzkripciós folyamatot
képesek gátolni
o Alfa-amanitin: gyilkos galóca mérge, legjobban az RNS-polimeráz-II-t tudja gátolni

Eukarióta promoter szerkezete:

 Eukarióta promoter: nem csak upstream részei vannak, hanem egy része belelóg az átírt szakaszba
o Core promoter: transzkripciós starthely előtti és utáni 100-200 nukleotid
 Konszenzus szekvenciák: sok van, nem mindegyik van jelen mindig  ezek alakítják ki a minimális
promotert
o TATA-box: -10-es prokarióta szekvenciához hasonló, de -30 körül van
 konstitutívan átíródó (housekeeping) géneknél nincs TATA-box  helyette GC-box van jelen
(CpG sziget)
o INR: iniciátor, közvetlen a starthelynél van, magába foglalja a +1 pontot
 transzkripciós starthely: mindig 2 pirimidin bázis utáni adenin
o BRE (B recognition element): B-elem ismeri fel (TFIIB)
o DPE (downstream promoter element): átírt szakaszban található elem (starthelytől 3’ irányban 30
bázispárnyira)
o CAAT-box: erős promoterekre jellemző szekvencia
 Nem csak minimális promoter van, hanem van egy sokkal nagyobb kiterjesztett promoter is, ami szabályozó
elemeket tartalmaz

Promoter felismerés:

 RNS-polimeráz-II: önmagában nem tudja felismerni a promotert  transzkripciós faktorokra van szüksége
 Obligát (általános) transzkripciós faktorok: szükségesek az RNS-polimeráz-II toborzásához  prokarióta
szigma alegységnek megfelelő feladatot töltenek be
o TFII-család: RNS-polimeráz-II preiniciációs komplexhez szükséges transzkripciós faktorok
o Preiniciációs komplex: általános transzkripciós faktorok és RNS-polimeráz-II komplexe

Eukarióta transzkripció iniciációja:

 Legnagyobb eltérés a prokariótáktól: mRNS szintézise és felhasználása térben és időben elkülönül 

lehetőség van az elsődleges transzkriptum módosítására
 Aktív kromatin kialakulása: kromatin kitekeredik a szuperhelikális struktúrából  kettős spirál állapotban
lesz jelen a DNS
 Toborzás (recruitment): obligát és specifikus transzkripciós faktorok bekötnek a promoterhez  ehhez a
komplexhez tud csatlakozni az RNS-polimeráz
o Szekvenciális modell: TFII-család tagjai meghatározott sorrendben kapcsolódnak a DNS-hez
 Preiniciációs komplex kialakulása:
o TFIID: legelőször érkező TFII  fel tudja ismerni minimális promotert és kapcsolódni tud hozzá
  TBP (TATA-binding protein): ez köti meg a TATA-boxot
 TAF (TBP assocciated factors, 12 db): TBP-hez kapcsolódó faktorok
o TFIIA-B: stabilizálják a faktorok kötődését
o TFIIF: irányítja és a komplexhez szállítja az RNS-polimeráz-II-t
 később az elongáció során csak ez a faktor marad meg, a többi leválik
o TFIIH: legkésőbb érkező TFII, helikáz és kináz aktivitása is van
 helikáz aktivitás: felnyitja a DNS-szálat  RNS-polimeráz hozzáfér a DNS-hez (nyitott
promoter komplex)
 ez az alegység a timin-dimerek javításában is részt vesz
 kináz aktivitás: foszforilálja a CTD alegységet  elindulhat a transzkripció
o TFIID: rajtamarad a DNS-en  elkezdheti egy újabb preiniciációs komplex toborzását

(Transzkripció terminációja megegyezik az mRNS érés poliA-farok képződési folyamatával, ott van leírva)

(kell még ide is az eukarióta gének szerkezete)

15. A transzkripció szabályozása eukariótákban

Génexpresszió szabályzásának szintjei:

 Transzkripciós szabályozás: meghatározzák a gén átíródás térbeli, időbeli és mennyiségbeli mértékét

o Itt dől el, hogy a gén kifejeződik-e
 Poszttranszkripciós szabályozás: meghatározzák a keletkezett mRNS életidejét és szekvenciáját (RNS-érés
szabályozása)
 mRNS-re ható egyéb szabályozások: transzport szabályozása, mRNS lebontásának szabályozása
 Transzlációs és poszttranszláció szabályozás: további finomhangolást tesznek lehetővé

Transzkripció szabályozása:

 Genetikai szabályozás: gént szabályozó régió specifikus szekvenciái, és ezekhez kapcsolódó transzkripciós
faktorok
 Epigenetikai szabályozás: genetikai kód megváltoztatása nélkül szabályozza a kromatin szerkezetét
o Hisztonfehérje módosítások, DNS-metiláció, kromatin átstrukturálás
o Osztódás során öröklődnek az utódsejtekbe
o Sejtek differenciációjában és az egyedfejlődésben van fontos szerepe
 RNS-polimeráz-II különböző szerkezetei:
o Apoenzim: csak az RNS-polimeráz-II alegységeiből áll (10)
o Általános transzkripciós faktorok: 12 alegység, biztosítják a kapcsolódást a promoterhez
o Mediátor komplex: 20 alegységből áll, az RNS-polimerázt csak akkor lehet szabályozni, ha ez is
jelen van
 Kiterjesztett promoter: minimális promoter előtt és mögött levő szakaszok
 Szabályozó szekvenciák: kiterjesztett promoter részei
o Cisz-regulátor elemek: promoter régióhoz viszonylag közeli szakaszok, ide tudnak kapcsolódni a
transzkripciós faktorok
  Enhancer szekvencia: erősítő, olyan cisz-elem, amely pozitívan szabályozza a gén
kifejeződését
 ezek a szakaszok még az erősen kondenzált DNS-en is elérhetőek
 Silencer szekvencia: csendesítő, olyan cisz-elem, amely negatívan szabályozza a gén
kifejeződését
o Transz-regulátor elemek: transzkripciós faktorok és kofaktorok génjei  olyan fehérjéket
termelnek, amelyek a szabályozandó géntől függetlenek (aktivátorok, represszorok)
 Specifikus transzkripciós faktorok:
o Szerkezet: DNS-kötő domén és transzaktiváló domén (ezzel fejti ki a hatást  koaktivátor kötés vagy
mediátor komplex kötés)
o Aktivátor fehérjék: közvetlenül az enhancer szekvenciához kapcsolódnak
o Represszor fehérjék: közvetlenül a silencer szekvenciához kapcsolódnak
 hatás: megakadályozhatja az aktivátor bekötődését, kapcsolódhat az aktivátor transzaktivációs
doménjéhez, mediátor komplexhez kapcsolódhat, heterokromatin felé is hathat
o Aktivátorok és represszorok közös jellemzői:
 szabályozó szekvencia viszonlag távol van a promotertől, de a DNS-en keletkező hurok miatt
közvetlenül kapcsolatba léphetnek vele  mindkettő a mediátor komplexhez kapcsolódva éri
el a hatását
 kiválthatják önmaguk is az aktiváló vagy gátló hatást, de sokszor még egyéb fehérjéknek kell
kötődni hozzájuk, hogy a kívánt hatást elérjék
o Koaktivátor: aktivátorhoz kötődő fehérje, ami közvetlenül kiváltja az aktiváló hatást (lehet hiszton-
acetil-transzferáz aktivitása, lehet remodelláló komplex vagy hisztonmódosító enzim)
o Korepresszor: represszorhoz kötődő fehérje, ami közvetlenül kiváltja a gátló hatást  kapcsolódik a
preiniciációs komplexhez és gátolja (lehet hiszton-dezacetiláz aktivitása)
o Szabályozó fehérjék interakciója: sok szabályozó polipeptid van, amelyek együtt különböző
szabályozó fehérjévé állhat össze  együtt köthetnek korepresszort vagy koaktivátort, vagy
összeállva lehet aktivátor/represszor hatásuk, kombinációtól függően
o CTCF: cinkujjas fehérje, transzkripciós szigetelő (inzulátor) CCCTC szekvenciához kapcsolódik  a
promoter és az enhancer között van, CTCF bekötésekor akadályozza az erősítés létrejöttét
 Transzkripciós faktorok szabályozása:
o Szintézis: sejtdifferenciáció, környezeti hatások stb. hatására egy master faktor kezd el termelődni,
ami szabályozza több egyéb transzkripciós faktor expresszióját
o Egyéb: ligandum kötődése, foszforiláció, fehérje asszociáció vagy disszociáció, transzport
befolyásolása
 Reszponzív elemek: olyan DNS-szekvenciák, amelyek egy hírvivő molekula által szabályozott faktort kötnek
o Hírvivő molekula: transzkripciós faktor ligandja (lehet szteorid hormon vagy PKA-n keresztül a
cAMP)
 Transzkripció beindulását megelőző lépések: aktivátor fehérje kötődése a kromatinhoz (ez egy kromatin-
remodelláló (fellazító) komplex)  kromatin fellazulása  hisztonmódosító enzimek érkezése  hisztonok
kovalens módosítása  további aktivátorok kötődése a szabályozó szekvenciákhoz  preiniciációs komplex
összeállítása a promoternél  transzkripció iniciációja
o Első lépések a sejtek differenciációjában fontosak elsősorban
 o Későbbi szabályozó lépések a finomhangolást és a környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodást
biztosítják (sportoló izmának eltérése vs sima izom)

16. Az eukarióta mRNS érése

mRNS érése:

 CTD-domén: RNS-polimeráz-II végén található C-terminális domén  25 nukleotid beépítés után

foszforilálódik  elkezdi összegyűjteni az mRNS éréséhez szükséges fehérjéket
 Érés ideje és helye: mindegyik kotranszkripciós folyamat (transzkripció még zajlik, amikor módosulnak a
részek) és a sejtmagban történik
 5’-sapka (cap):
o Capping enzim: GTP-ből egy guanozint kapcsol az mRNS 5’ trifoszfát végéhez
 mRNS vége és a guanozin között 3 foszfát „kötés” van (ebből 2 az RNS-ből, 1 a GTP-ből
származik)
o Metilázok: S-adenozil-metionint felhasználva metilálják guanin bázist
o Feladat: mRNS stabilitásának növelése (védi az mRNS-t az 5’-exonukleázoktól), jelzi az mRNS
érettségét (így kijuthat a magból), fehérjeszintézis iniciációja (sapkakötő fehérjék kapcsolódhatnak a
sapkához)
 Splicing: intronok kivágása a pre-mRNS-ből
o Spliceoszóma: intronkivágó komplex  snRNS-ből (kis nukleáris RNS) és snurpokból (fehérjék,
snRNP-k) áll
o Intronok: GU-val kezdődnek (5’ kihasítási hely), AG-val végződnek (3’ kihasítási hely) és van
bennük egy elágazódási hely (UACUAAC szekvencia)  akkor történik splicing, ha ez a 3 egyszerre
jelen van
 GU, AG és az elágazódási hely A-ja konszenzus szekvencia
o Intronok felismerése: snRNS-ek ismerik fel, amikhez snRNP fehérjék is kapcsolódnak
 5’ kihasítási hely: snRNS-snRNP (U1) komplex ismeri fel  snRNS teljesen komplementer
a szakasszal
 elágazási hely: snRNS-snRNP (U2) komplex ismeri fel  az snRNS
majdnem komplementer, viszont pont egy adeninnel kevesebb
nukleotidból áll  amikor kapcsolódik az elágazódási helyhez és
létrejön a kettős hélix, ez az adenin ki fog lógni a kettős hélixből
 3’ kihasítási hely: U5-komplex ismeri fel
o Exonok: érett mRNS-t alkotó részek (nem csak fehérjekódoló részek, mivel
van 5’ és 3’ UTR régió is)
o Mechanizmus:
 először az U1, aztán az U2, végül az U5 kapcsolódik be, ahogy halad
előre a szintézis  kiakalul a spliceoszóma
 spliceoszóma az elágazódási hely adenozin nukleotid 2’ OH-
csoportját használja fel támadásra  2’-OH-csoport megtámadja az
exon és az intron közötti foszfátcsoportot (alkoholízis) 
 foszfotriészter-kötés jön létre  foszfotriészter-kötés átalakul, foszfodiészter-kötés keletkezik
az intron és az adenozin között, és felszabadul az exon 3’ vége
 az adenozinon keresztül az intron így önmagába hurkolódik
 az exon vége megtámadja az intron 3’-végét (alkoholízis)  itt lesz újra foszfotriészter kötés
 intron 3’-vége szabadul fel  kivágódik a hurokalakúvá alakult intron (intron-lasszó)
 kivágott intron hurokalakú
o Alternatív splicing: mRNS érése során eltérő exon szám alakulhat ki
 poliA-farok:
o RNS-polimeráz: tovább szintetitálja az elsődleges transzkriptumot a terminációs szignálnál
o AAUAAA: 3’-UTR szakasz végén levő szekvencia  egyszerre terminálási szignál és poliA-hely
o CPSF és CstF: alaphelyzetben az RNS-polimeráz-II részei  amikor elérnek az AAUAAA-hoz,
leválnak  emiatt megváltozik az RNS-polimeráz-II szerkezete és leválik
 CPSF: felismeri az AAUAAA-t
 CstF: endonukleáz, hasítja az AAUAAA utáni szakaszt
o poliA-polimeráz: 50-150 AMP-ből álló farkat szintetizál az mRNS végére
 templát nélkül működik, ATP a szubsztrátja
o Feladat: védi az mRNS 3’ végét (3’exonukleázok felismerik és elkezdik bontani a poliA-farkat 
rajta levő fehérjék lassítják ezt a folyamatot  lassul az mRNS lebontása), érettségi szignál, részt
vesz a fehérjeszintézis iniciációjában
 mRNS kijutása a citoplazmába:
o Magpórus: szabályozottan nyitható transzportrendszer  ezen tud átmenni az mRNS fehérjék
kísérletében
 mRNS csak akkor mehet át, ha van 5’-sapja, poliA-farok és exon-junction komplexek (azt
jelzik, hogy megtörtént az exon kihasítás)  magi export receptor ismeri fel
o Ran kis GTP-fehérjék: GTP hidrolízissel szállítják az mRNS-t

Egyéb RNS-ek érése:

 rRNS: elsődleges transzkriptum tartalmazza mind a 3 rRNS-t  snoRNP (magi RNS-ek és fehérjék) vágják
ki
o Pszeudouridin is kerül az rRNS-re
o Érett rRNS nukleoluszban riboszómává rendeződik
 tRNS: egyenként íródnak át, pre-RNS hosszabb, mint a tRNS
o Ribonukleáz P: ribozim, levágja a felesleges 5’-véget
o Exonukleáz: 3’-vég felesleges nukleotidjait távolítja el
o CCA-vég: prokariótákhoz hasonlóan a végén kerül rá

Alternatív promoter használata:

 Különböző sejttípusokban eltérő lehet az átírás kezdete, és így elsődleges transzkriptum szekvenciája és érése
o Transzkripciós faktorok nem ugyanúgy kötődnek, utána viszont az átírt szakaszok átfednek egymással
o Lehet annyira távol a másik promoter, hogy több exon és intron kerül az mRNS-re  ezeket az
alternatív splicing módosítja
  Alternatív transzkripciós starthely: alternatív promoterekhez kötődő transzkripciós faktorok ismerik fel 
más lesz az első exon szekvenciája
 Szövetspecifikus regulációs elemek: alternatív promoterekhez msá szövetekben más faktor kapcsolódhat

Alternatív splicing:

 Lényege: splicing során megtörténik az intronkivágás, az viszont szabályozható és változtatható, hogy mit
tekint a sejt intron vagy exonnak
o Konstitutív elemek: exon mindig belekerül az érett mRNS-be
o Opcionális elemek: exon vagy belekerül vagy nem az mRNS-be
 Exon kihagyás (skipping): kivágó komplex nem érzékeli az exon körüli hasítási helyeket
 Intron benthagyás: hasonló mechanizmus, nem ismeri fel az intron hasítási helyeit
 Versengő hasítási helyek: több hasítási szignál is van egymás mögött (alternatív 5’ vagy 3’ hasítási hely)
 Kivágást szabályozó cisz-elemek: környező intronokban vagy exonokban levő szabályzási szekvenciák
o Splicing enhancer: kivágást erősítő régió
o Splicing silencer: kivágást csendesítő
o Transz-regulációs elemek: ezekhez a szekvenciákhoz kötődnek
 szerin-arginin (SR) fehérjék: erősítik a kivágó komplex kötődését
 heterogén nukleáris ribonukleoproteinek (hnRNP): gyengítik a kivágó komplex kötődését
 Splicing represszor: rá tud kapcsolódni egy adott intronra  meg tudja akadályozni, hogy a spliceoszóma
kivágja az adott intront
 Splicing aktivátor: csak a jelenlétében történik az adott intron kivágása, mivel
 Szövetspecifikus: alfa-tropomiozin szövetenként máshogy fejeződik ki ugyanarról a fehérjéről
 Módosult fehérjék:
o Alternatív exon: szövetspecifikus fehérjerészt kódol  allosztérikus szabályzásban vagy a
szubcelluláris elhelyezkedésben lehet szerepe
o 3’-UTR régió változása: mikro-RNS szabályozás megváltozik
o Bennmaradó intronok: frameshiftet okoznak  nonsense mRNS keletkezik  NMD-be kerül és
lebomlik
 Alternatív poliA-hely: B-limfociták immunglobulin génjében 2 poliadenilációs jel van (egy gyenge és egy
erős)
o Nyugvó B-sejt: kevés CstF-et tartalmaz  nem ismeri fel a gyenge poliadenilációs helyet, csak a
későbbi erőset  gyenge poliadenilációs hely később splicinggel kivágódik  tartalmazni fog egy
transzmembrán régiót, plazmamembránba kerül az immunglobulin
o Aktivált B-sejt: sokkal több lest a CstF  első gyenge poliadenilációs helynél elhasad  erős
poliadenilációs hely nem is kerül bele, nincs splicing  transzmembrán régiót kódoló rész sem kerül
bele az mRNS-be  szolubilis immunglobulin keletkezik

RNS szerkesztés:

 RNS szerkesztés: az RNS genetikai kódja változik meg

 Dezaminálás: éretlen mRNS bázisainak átalakítása  adenozin-inozin és citidin-uridin átalakulás
o Módosult bázisok a kodon elején aminosav-cserét eredményeznek
  ADAR (adenozin-dezamináz): A-I szerkesztést végzi
o Inozin: leolvasó mechanizmus guanozinként értelmezi  glutamin-arginin csere az eredménye
legtöbbször (CAG kodonból CGG)
o Példa: ez a csere az AMPA glutamát receptorban megakadályozza a kalcium átjutását a csatornán
 Citidin-dezamináz: C-U szerkesztést végzi
o Példa: ez a csere CAA helyett UAA stop kodont alakít ki  apoB-100 helyett apoB-48 keletkezik a
bélben

17. A PCR és a real-time PCR működésének lényege, alkalmazási területei

Polimeráz láncreakció (PCR):
 Alkalmazási területek:
o Cél: genom egy adott szakaszáról (50-10000 bp) sok azonos másolat készítése
o Genetikai mutációk és polimorfizmusok vizsgálata: betegséggének azonosítása, öröklődő
betegségek diagnosztikája, elemzése (monogénes és komplex kórképek)
o Idegen genom kimutatása: baktériumok, vírusok  fertőzések diagnosztikája
o Kriminológia: apasági vizsgálatok, genetikai ujjlenyomat  személyazonosítás DNS-minta alapján
 mikroszatelliták: nagyon rövid ismétlődő szakaszok  5 ilyen vizsgálata elég lehet (10
allél) egy egyén meghatározásához
o Transzkripció szabályozásának elemzése: génkifejeződés vizsgálata  RNS-ek mennyiségének
meghatározása
o Gén működésének és funkciójának elemzése, rekombináns fehérje létrehozása: gyógyszerek
létrehozása (expressziós és riporter konstrukciók)

 Alapelv: DNS sokszorozás több ciklus során

o Minden ciklus: szemikonzervatív megkettőződés
 n ciklus: elvileg 2n darab molekula keletkezik (ennél kevesebb lesz valóságban) 
exponenciálisan nő a másolatok száma
o DNS-minta: elég egyetlen DNS
o Adott szakasz meghatározása: mesterséges primer segítségével
 DNS polimeráz: nem tudja elkezdeni önmagától egy új DNS-lánc szintézisét
  primer: mi adjuk a reakcióelegyhez  meghatározhatjuk, hogy mely szakasz kerüljön
sokszorozásra
 Folyamat fő lépései:
o 1) Denaturálás: duplaszálú DNS molekula egyszálúvá válik (94 oC)
o 2) Anneálás: primerek bekötése (50-72 oC)
 primerek: egyszálú DNS molekulák, 20-30 bp hosszúságúak

 duplaszálú DNS szerkezet: annyira stabil, hogy 30 mp alatt minden primer beköt a
helyére
 primer tervezés: 2 primerre van szükség  úgy kell megtervezni a primereket, hogy a 3’
végeig közrefogják az általunk felsokszorozni kívánt szakaszt

 3’ végeket hosszabbítja meg a DNS-polimeráz

 tág hőmérséklet tartomány oka: minden primer esetén más hőmérséklet szükséges

 túl magas hőmérséklet: nem állnak össze a szálak, primerek alig kötnek be

 túl alacsony hőmérséklet: primer aspecifikus helyekre is beköt

 optimális hőmérséklet: primer hossza befolyásolja elsősorban

o 3) Elongáció: DNS-polimerázok megszintetizálják a DNS láncokat (68-72 oC)
 (mechanizmus: DNS-polimeráz nem áll meg ott a
szintézissel, ahol a másik primer helye van, hanem megy
tovább  ez nem probléma, mivel a második ciklusban
már van 2 olyan lánc, aminek egyik vége a primer
szakaszával kezdődik  amikor ehhez a szakaszhoz
kapcsolódik az ellentétes végen a másik primer, akkor onnantól csak a kezdeti primerig tud
haladni, mivel utána már nincs minta  idővel olyan szakaszok keletkeznek így, amelyek
mindkét végükön a primernek megfelelő szekvenciát tartalmazzák)

 PCR-reakcióelegy:
o DNS-minta: 1-100 ng DNS  ezt vizsgáljuk, sokszorozzuk
o Primer: oligonukleotid (16-30 bázis), meghatározza, hogy mely régiót másoljuk
o dNTP: dATP, dCTP, dGTP, dTTP, az épülő DNS láncok építőelemei
o Puffer: DNS-polimeráz számára megfelelő körülményeket biztosít
o DNS-polimeráz: felépíti az új DNS-láncot
 olyan DNS-polimerázt használnak, ami magas hőmérsékleten nem denaturálódik
o Termociklus: 30-45x ciklus; denaturálás – anneálás – elongáció ismétlése

 PCR-termékek vizsgálata:
o Szabad elektroforézis: DNS-fragmentumok elválasztására nem alkalmas  méret és töltés is számít
 DNS töltését a foszfát-csoport adja  nukleotidok mennyiségével változik a foszfátok mennyisége
is  méret/töltés arány állandó
o Gélelektroforézis: lehetővé teszi a méret szerinti elválasztást
 kis molekulák: gyorsak  gélen lejjebb lesznek
  nagy molekulák: lassúak  gélen feljebb lesznek
o Kimutatás: DNS-interkalátor használata
 interkalátor: csak akkor mutatja a rá jellemző fluoreszcenciát, ha komplexet képez a DNS-el

18. Genetikai mutációk és polimorfizmusok vizsgálati módjai (RFLP, allél-specifikus

PCR, DNS-szekvenálás és primerextenzió)
Mutációk kimutatása:
 Alapelv: különböző allélokról különböző PCR terméket kell készíteni  PCR-fragmentumok mérete alapján
lehet vizsgálni a genotípust

 Hosszúság-variációk kimutatása: egyszerűbb a vizsgálat, mivel az egyes allélok mérete eleve különböző 
ha gélelektroforézissel megfuttatjuk a mintákat egyértelműen kiderül, hogy az adott egyénben hosszabb vagy
rövidebb variáns volt-e jelen (vagy mindkettő)
o (Heterozigóta minta: előfordul, hogy nem csak 2, hanem 3 csík is megjelenik  heteroduplex
kialakulás
 heteroduplex: hosszabb szál hibridizál a rövidebb szállal

 ez már csak a reakció végén történik, amikor nincs elég primer, enzim, dNTP, így
csak denaturálódások történnek már a ciklusok során)
 heterodublex futási sebesség: sokkal lassabb, mint a normál mintáké  ez lesz a legfelső
csík)
 SNP-k kimutatása:
o Probléma: az egyes allélok hossza azonos  csak az eltérő szekvenciát tudjuk felhasználni arra,
hogy eltérő méretű PCR termékeket hozzunk létre  ebből kell méretkülönbséget vagy
színkülönbséget lértehoznunk
 Sanger-szekvenálás:
o Didezoxiribonukleotid-trifoszfát (ddNTP): olyan nukleotid, amelynek nincs 3’ OH csoportja ha
beépül a láncba, akkor nem tud folytatódni tovább a DNS-szintézis (mivel a DNS-polimeráz 3’ végtől
szintetizál)
 daganatok és vírusfertőzés esetén használják is gyógyszerként
o Reakcióelegy: tartalmazza mind a 4 normális nukleotidot (dNTP) és 1 db adott ddNTP-t, illetve 1 db
primert (csak egy irányból van rá szükség)
o Mechanizmus: primertől elkezdődik a szintézis  bázisok beépülnek egészen addig, míg az adott
ddNTP-vel komplementer bázis jön  ide véletlenszerűen vagy ddNTP vagy a megfelelő dNTP épül
be  ha ddNTP épült be, akkor nem tud folytatódni a szintézis, ha viszont a dNTP épül be, akkor
továbbmegy  ez a véletlenszerű beépülés minden újabb komplementer bázisnál megtörténik 
o Eredmény: keletkezik sok különböző méretű szakasz, amelyeknek mind az adott ddNTP van a végén
 o Ismétlés: reakciót elvégezzük mind a négy különböző nukleotidra
o Megjelenítés: négy mintát gélelektroforézissel megfuttatjuk  elválnak a
különböző méretű szakaszok  egymás mellett futtatva a négyféle nukleotidot
lentről felfelé leolvasható a szekvencia
o Technikai módosítás: megjelölték 4 külön színnel a négy ddNTP-t  egy
reakcióelegyben meg lehet csinálni a reakciót kapilláris gélelektroforézis
segítségével láthatóvá tehető  egyből le is olvassa a szekvenciát
 NGS (új generációs szekvenálás):
o Elektroforézis: már nem használják detektálás a szintézis során, valós időben történik (lehet pH
változás alapján, kapcsolt reakcióban fényfelvillanással stb.)
o Párhuzamos szekvenálás: egy lépésben sokkal kevesebb nukleotidot határoznak meg, viszont
párhuzamosan rengeteg reakció zajlik
o Átfedő szakaszok: megszekvenált szakaszok jelentősen átfednek egymással  összeilleszthetőek 
teljes genom meghatározható

 Primer extenzió: mini szekvenálás

o Reakcióelegy: csak a jelölt ddNTP-ket tartalmazza, dNTP-
et nem  bármit beépít a DNS-polimeráz, azonnal véget
ér a szintézis
o Primer: úgy kell megadni, hogy pont az SNP előtt
végződjön egy nukleotiddal  attól függően, hogy mi épül be meghatározható, hogy milyen SNP van
jelen  nem a termék mérete, hanem termék színe adja meg, hogy milyen a genotípus

 RFLP: restrikciós fragmentum hosszúság polimorfizmus

o Restrikciós endonukleázok:
 Specifikus hasítás: csak egy adott szekvenciánál hasítanak (ha a szekvencia csak egy
nukleotiddal eltér, már nem hasít), mindkét szálat elhasítják
 Szenzitív hasítás: ha jelen van a szekvencia, akkor mindet elhasítja
o SNP: ha egy restrikciós endonukleáz felismerőhelyén van, akkor az egyik allél létrehozza a másik
eltünteti a felismerőhelyet  egyik allél esetén az enzim elhasítja a PCR terméket, másik allél esetén
pedig nem történik hasítás
o Kimutatás: mintákat emésztés után megfuttatva különböző méretű fragmentumokat kapunk aszerint,
hogy történt-e hasítás vagy sem
 (általában keresnek egy független hasítóhelyet is, ahol mindig hasít az enzim  kontroll
helyként működik)

 Allélspecifikus PCR:
o DNS polimeráz: olyan DNS polimerázt használunk, aminek nincs 3’ akvititása
o Primer: legutolsó nukleotidja pont ráilleszkedik az SNP-re  ha nem komplementer, akkor nem tud
odailleszkedni a primer 3’ vége a szakaszra  nem tudja meghosszabbítani a polimeráz (és nem is
vágja le)  nem lesz termék, csak arról a szakaszról, ahol pontosan illeszkedik a primer az SNP-re
 kontroll: mindkét allélra külön csinálunk egy primert és két vizsgálatot csinálunk
 o Két irányú allélspecifikus PCR: két ellentétes
irányú távoli primert használunk, illetve két olyat,
ami egymással szemben illeszkedik az SNP 2
lehetséges nukleotidjára  két különböző méretű
fragmentum képződik aszerint, hogy melyik SNP
van jelen  egy termék mindig lesz (ez ellenőrzi, hogy működik a PCR), heterozigóták esetén 2
termék lesz  egy csőben, egy elektroforézissel meghatározható a genotípus

19. Rekombináns DNS készítése (klónozás) és fontosabb alkalmazási területei (riporter-

és expressziós vektorok)
Rekombináns DNS:
 Rekombináns DNS: olyan DNS, amit laborban állítanak elő, nem fordul elő a természetben
o Felhasználás: fehérjéket lehet így előállítani laboratóriumi körülmények között prokarióta vagy
eukarióta sejtek segítségével
 inzulin: első így előállított gyógyszer
o Másik alkalmazás: szabályozó és promóter szekvenciák vizsgálata (adott szabályozó szekvencia
növeli vagy csökkenti a génexpressziót)

 Rendszerek:
o Expressziós rendszerek: fehérjevizsgálat
o Riporter rendszerek: promoter vizsgálat
 DNS-konstrukció:
o Vektor: természetben előforduló DNS-hez hasonló szerkezet  azért felel, hogy a rekombináns DNS
működjön a sejtben (tudjon sokszorozódni stb.)  lehet plazmid vagy virális eredetű
 plazmid: kettős szálú, köralakú DNS-molekula, 1-2 gént tartalmaz, sejttől függetlenül
kettőződik
 virális vektor: előnyös, mivel a vírus is azt használja ki, hogy egy gazdasejtet a saját
fehérjéinek szintézisére kényszerít
o Inzert: saját szekvencia, amit mi adunk hozzá a rendszerhez (pl. fehérje esetén a startól a stop-
kodonig tartó szekvencia)
 (nincsenek benne intronok  még pluszban ki kellene vágni  inzert általában a kódoló
szekvencia intronok nélkül  cDNS-t használnak általában)
o Rekombináns DNS: inzert és vektor együtt

 Plazmid részei:
o Promóter: mRNS szintézis aktív vagy aktiválható
o Antibiotikum rezisztencia gén: baktériumok szelektálására szolgál  csak azok a baktériumok
szaporodnak el, amelyek felvették a plazmidot
o Másik fehérjét kódoló szakasz: közvetlenül a stop kodon után van  fúziós fehérjét lehet így
előállítani (pl. 6 hisztidin címke)  ez alapján később lehet majd tisztítani affinitás kromatográfiával
a fehérjét
 Előállítás menete:
o 1) Inzert előállítása:
 restrikciós endonukleázok: „ragadós véggel” is hasíthatnak  DNS-szálat két külön helyen
hasítja el az enzim

 ragadós vég: 4 nukleotidnyi szekvencia  komplementer szakasszal könnyen

összekapcsolódik
 felismerő hely létrehozása: primerek 5’ végére lehet tervezni restrikciós endonukleáz
felismerő helyeket tartalmazó szekvenciákat  ez beépül a PCR-termékbe
 eredmény: olyan inzertet kapunk, amely elején és végén is egy resttrikciós endonukleáz
felismerő hely van
o 2) Emésztés:
 plazmid: tartalmaz egy multiklónozó helyet, ahol nagyon sok restrikciós endonukleáz
felismerőhely van
 plazmid és inzert emésztése: 2 különböző restrikciós endonukleázzal  ragadós végek
jönnek létre mindkettőn
 (egy enzim: azért nem jó, mert önmagába záródhat a plazmid, illetve így lehetséges
lenne, hogy fordítva épül be az inzert (stop kodon lenne elején, start a végén)  két
enzim egyértelműen kijelöli a DNS végeit)
 ragadós végek: összekapcsolódnak a plazmid és az inzert között
 DNS-ligáz: összekapcsolja a ragadós végeket
o 3) Transzformálás: vektor-inzert konstrukciót bejuttatjuk baktériumokba
 kémiai transzformálás: sejteket kalcium jelenlétében jégen inkubáljuk  kinyílik a
membrán  ezután hősokkoljuk a baktériumot (42 fok, 45mp)  DNS bejut a sejtbe
 elektroporálás: baktériumot elektromos árammal kezeljük  DNS bejut a sejtekbe
o 4) Baktériumok tenyésztése:
 Táptalaj: antibiotikumot tartalmaz  csak azok a baktériumok élnek túl, akik felvették a
plazmidot  telepek alakulnak ki a táptalajon (ezek mind egy baktériumból származnak) 
egy ilyen telepet kiszedve és folyékony tápoldatba oltva elkezdhetjük a fehérjénk szintézisét
 fehérje előállítása nagymennyiségben
o 5) Fehérje tisztítása: affinitás kromatográfiával
 elválasztás: az oszlop megköti a tisztítandó fehérjéket (többi egyéb anyag pedig lemosódik)
 mosás: szennyeződések eltávolítása az oszlopról
 eluálás: fehérje lemosása az oszlopról

 Riportervektor:
o Riportergén: olyan fehérjét kódol, amelynek a mennyiségét könnyen tudjuk mérni
o Vizsgálat célja: meghatározni, hogy egy adott gén promótere erős vagy gyenge promóter
o Vizsgálat: promóter szekvenciát bevisszük közvetlenül a riportergén elé  ha erős promoter, akkor
sok fehérje keletkezik  jelölt fehérje luciferázhoz kapcsolt  nagy fényintenzitást detektálunk