10.1.

Az ős-állapot 515

10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

„KRÉDÓ
Hisszük, hogy megőrizzük bolygónk
növényzetét: a szerény füveket,
amelyek ötven millió évvel ezelőtti
korból jöttek, és a fenséges fákat,
amelyek húsz millió éve jöttek, hogy
előkészítsék bolygónkat az
emberiség számára.”
(Nemzetközi Biogenikus Társaság. E. B. Székely [10])

A fa egyetemes szimbólum, a tudás, az örök fejlődés és növekedés jelképe.

Az információt hordozó mintázatok közé tartozik a májusfa, életfa, karácsonyfa, akár a kereszt. A ma-
gyar néphagyomány régi szokás- és hiedelemvilágot tár elénk a fa típusú mintázatokkal.
A fa az élet legtökéletesebb formája a növényvilágban ugyanúgy, ahogy a fejlődés legmagasabb fokát a
földön az ember képviseli. Földünkön a legjobb táplálék a fák termése, a gyümölcs. A fa élete tökéletes
összhangban van a természeti erőkkel és törvényekkel. A fa az életnek a legtökéletesebb természeti megje-
lenítője. Előállítja a legkiválóbb táplálékot az ember számára. A fák tartják fenn a talaj termékenységét, és
védik meg a talajt a nap és a szél szárító hatásától.
Népművészetünk sok képjelet örökít meg az állat- és növényvilágból. Nagyon gyakoriak a faábrázolá-
sok. A fa és az ember összefüggő szerkezetű egységet alkot.
Népi varrottasainkon, festett bútorainkon, faragott tárgyainkon gyakran megjelenik a fa is, melyet
életfának, Istenfának, Jézusfának, Csodafának, Bódi-fának, Egy-fának, Űgy-fának nevezünk. Népmesé-
inkben ezt a fát égig érő faként, vagy Tündér Ilonánk aranyalma fájaként ismerjük. Népmeséink csodás
történetekről, az ember és környezete viszonyáról regélnek. Meséink, regéink rejtett értelemben, közvetve
tanítanak. Régi korok bölcsességéről szólnak. Tudás alapú hitet közvetítenek felénk. A történeteket és az
emberi lélek fejlődését elősegítő küzdelmeket a mesealakokkal együtt éljük át.
A csodafát gyakran a leveles vagy virágot hajtó ágként jelenítik meg. A fa körül legtöbbször állatok
találhatók: szarvasok, gidák, pávák, madarak.

10.1. AZ ŐS-ÁLLAPOT

„Az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van.” (Jel I. 2,7)
Maga a fa a teremtéssel kapcsolatos mondákban gyakran előfordul. Az ősanya és a fa fogalma az ere-
detmítoszokban összekapcsolódik. A fa nemcsak ősállapotot jelöl, hanem a kialakult élet szerkezetét és
változását is szimbolizálja. A természeti népek rítusaiban helyet kap nemcsak az eredet, hanem a periodi-
kus megújulás, és gyakori a fa megjelenítése.
A világmindenség keletkezése és léte egy misztérium. Minden ég és föld kölcsönhatásából keletkezett
és létezik ma is. A Teremtő az Első, mindennek forrása és a mindenség összetartó ereje. Minden síkon,
minden létezési forma számára a világot teremtő és fenntartó energia csak van, mint egy lehetőség. A
természetfeletti rendje a természetesbe beoltva található meg.
A létezés egy folyamatos mozgás, egy kezdet és vég nélküli körfolyam. Az ember szelleme állandó új-
rakezdés, változás és fejlődés alatt áll, akár a fa.
Az emberbe be van oltva a tanuláshoz szükséges megújulási erő. Szeretettel, odafigyeléssel tudatossága
növekszik a földi tapasztalatain keresztül. Minden együttérzéssel teli gondolat, szó és cselekedet növeli a
benne mozgató szeretetet. Érzelmei sötétjében a szeretet tisztább fénye rendet teremt. Ez örömet, fényt
hoz az életébe. A Smaragdtáblák erre figyelmeztetnek:
516 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

„Tudd, hogy lelked előbb meg kell tisztítanod a sötétségtől,

Hogy a fény kapuján átkelhess.
Sötétbe rejtve, szimbólumokkal fátyolozva
Találod meg a kapuhoz vezető utat.”
(Tót smaragdtáblái)
Világunk léte egy rend alapú rendszerben történik. A dolgok egy rendszerezési folyamaton mennek át,
ami magába foglalja a szétesés és újrarendeződés folyamatát.
A változás és az újraéledés az élet alapvető jellemzője. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a fejlődés
alapja.
A fa egyetemes szimbólum, mely a világra és az emberre is vonatkozik. Az élet szent és állandóan vál-
tozó, akár a fa. A földön való megélhetés mozzanatai szentek. A lét szentségét szolgálják az ünneplés-pi-
henés, a természettel való kapcsolat aktusai is. A fa évelő növény, az évszakokon keresztül átnyúlik a jö-
vendőbe. Az évszakok váltakozása az állandó megújulás problematikáját vetíti mindig előre. Ahogy a
természet újrateremti magát, új növényzet sarjad ki, a régi tovább fejlődik, úgy az emberben a változás
csírái is növekedhetnek. A mítoszok értésünkre adják, hogy az ember halandó nembeli lény, és feladata a
munkáját a természettel összehangolni. Valahogy mindig másképp tesszük napi dolgunkat A fa, akár az
ember, évente megújul. A változatokból tapasztalatot szerzünk és fejlődünk. A múlt történései ezért hálát
érdemelnek.
Az élet fájáról a Bibliában több helyen is szó esik. Az Ószövetségben az életfa minden szövegben az
ember életéhez és a hónaponkénti tapasztalattal megszerzett bölcsességéhez kapcsolódik. Isten paradicso-
mában ez áll: „Főútja közepén, valamint a folyón innen és túl életfa állott, amely tizenkétszer termett
gyümölcsöt: havonta meghozta gyümölcsét. A fa levelei a népek gyógyulására szolgálnak.” (Jel 22,2)
Az életfa a kert közepén található: „És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest
és eledelre jót, az élet fáját is a kertben közepette, és a jó és a gonosz tudásának fáját.” (1Móz 2,8)
Az életfa nem a Bibliában szerepel először. A legrégibb barlangrajzoknál is megjelenik a különleges fa.
A különböző népek teremtésmondái az ős-egységből való kiválásról mesélnek. A rítusoknál az életfa is
megjelenik. A mítosz a történéseket mondja el, hogyan jött létre valami. A földi élet állandó megújulása
az egységbe való örökös visszatérés mítoszát hozta létre. A rítusok állandó megismétlése is arra mutat,
hogy az emberben él egy vágy az egységbe való visszatérésre. Az emberi lét célja a bennünk lévő ellentétes,
de egymást kiegészítő erőknek az egyensúlyba hozása. Ez egyben az ember központi problémája.
A világ különböző részein élő népek kultúrájának egyik közös jellemzője az Ős-állapot boldogságának,
a Nagy Anyának a megtalálása. A feldíszített fa a rítusokban az Ős-egységet, illetve a Nagy Anyát jelenti.
A Faanya vagy Föld-anya egylényegű fogalom. A Nagy Anya létrehoz, gyógyít és boldogít.
A fa az emberhez hasonló. A DNS-ünk ugyanabból a DNS-ből teremtetett, amiből a fáké. A fa azt
lélegzi be, amit mi kilélegzünk. Amit a fa kilélegez, arra van nekünk szükségünk. Tehát a fákkal közös a
sorsunk. A fák és az emberek a Földből származunk. Az anyaföldből való származáshoz a fák hozzájárul-
tak. A fák készítették elő a földi világot, az élet megteremtéséhez szükséges levegőt, a talajt és a vizek
megkötését. A lét számára a víz szent szükséglet, akárcsak a levegő.
A világ természeti népei tudják ezt és összhangban élnek a természettel. Az esszénusok imái is erről
tanúskodnak.
A fa ősidők óta a különböző emberi kultúrák egyik szent jelképe volt. Megjelenési formája és elneve-
zése szerint különböző lehet: égig érő fa vagy tetejetlen világfa, oszlop vagy világtengely, bot vagy világtar-
tó, sámánfa. A babiloniak az Igazság fájának nevezték, mely fenntartja az eget és összetartja a világot.
Másként lehet akár ág, létra vagy kereszt alakú is, mert úgy is hívjuk, hogy Istenfa, Jézusfa vagy lélekfa.
Meséinkben burkusfaként is megtalálható. Népiesen még nevezzük Egy-fának vagy Űgy-fának.
Az óriási méretű mitikus fa átfogja a világot. A fa teteje a csillagokig ér, és a föld fölötti kupola, a te-
rembura borítja be. A csillagok egy-egy lyukon sütnek be a terembura alá a földre. Megtalálható egy ter-
mészethez közel álló emberi közösség szent fájaként vagy épp a temető közepén a lélek fájaként. Van olyan
régi felfogás és ábrázolás is, hogy az életfa a vízben tükörszerűen csúcsával lefelé áll.
A különböző népek kultúrájának közös vonása, hogy mindegyik fának több emelete vagy több ága
van. Az emeletek, illetve az ágak száma hét vagy kilenc, valamint ezek kétszerese.
10.1. Az ős-állapot 517

Több népnek a teremtésről szóló regéje kapcsolódik a csodás fához. A rítusokban a fa jelkép a karácso-
nyi és a húsvéti időszakban jelenik meg. A teremtéskor, a ciklikus megújuláskor mindig valami új kelet-
kezik. Az új megjelenésével a réginek el kell távoznia. A természet viszonylagos halála a Nap erejének
csökkenésével áll elő. A Nap energiája a téli napfordulókor a legkisebb. Az újraéledés a mi karácsonyi
időszakunkban kezdődik el. A teremtés és az újjáéledés hasonló aktus. A világ egymástól távol eső törzse-
inél a teremtést idéző rítusokhoz tartozik az életfa. Úgy tartják, hogy a nagy fákon vagy a létrán fel lehet
jutni az égbe. Az ausztráliai ananda törzs a megújulás ünnepén fát állít fel a falu közepén. A delavárok
indián törzse mindig az újévi szertartáson, a kultikus Nagy Házban teremti újra a világot. Szerintük
Awenhai istenanya először megteremtette a Napot és a Holdat és az életfára akasztotta őket a háza elé. Az
indiánok kultikus vándorlással követik a Nagy Anya útját és keresik a szigetet az életfával, illetve a kereszt-
tel. Ez az útkeresés jóval régebbi, mint a spanyol bevándorlás. [48]
A mi karácsonyfánk története a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, amikor a mondák keletkeztek.
Karácsony a szeretet ünnepe. Teremteni, újraéledni, újrakezdeni szeretettel lehet. A világ szeretetből szö-
vődött és szeretet tartja össze. A szeretet az Ős-egység törvénye.
A hun–esszénusok teremtéstörténetében megtalálhatók a fák, és a szeretet Törvénye:
„A régi időkben, a Teremtés zsenge korában,
A Föld tele volt óriási fákkal,
Amelyek ágai a felhők fölé nyúltak,
És bennük lakoztak ősapáink,
Azok, akik az Angyalokkal jártak,
És akik a szent Törvény szerint éltek.” [10]
A teremtés, illetve az újraéledés a földi természetben hosszabb folyamat. Egy szent történetsort jelent
a néphagyományban is. Ez Karácsonytól tart a tavaszi ünnepekkel bezárólag. Az új megjelenésével a régi
elhalása még folytatódik. A fa mint évelő élőlény az idő és a lét folyamatosságát egyaránt jelképezi.
A teremtésmondák összefüggő történetet alkotnak arról, hogyan alakult ki a világ és az ember. Arról is
szólnak, hogyan alakult át minden a polaritás felé, hogyan lett az ember halandóvá, nembelivé. A terem-
téskor az Ős-egység a termékenység felé fordult. A szent nászból keletkezett a világ. Az ünnepi nász a rí-
tusok gyakori eleme.
A szent rítusokban benne foglaltaknak a földi életet szabályozó elvek is. A fa ágaira írták fel régen az
üzeneteket, a mai értelemben vett törvényeket. A magyar levél szó fedi a fa levelét és az írott üzenet nevét
is. A rítusok szerint minden mindennel összefügg, és kapcsolatban van a földi léttel. Ami kezdetekben
megtörtént, az minden ember életében, fejlődésében meghatározó szerepet játszik. A mondák a kezdeti
történet mellett tartalmazzák az emberi tapasztalatból eredő bölcsességet is.
Legrégibb teremtésmondának tartja a tudománytörténet a Gilgames eposzt, az Enuma elist. Az eposz
nevében benne található a nem, nemzés, nemzet, valamint az élő, élős szavaink. A sumerok nagy istennője
Nammu, aki „az Eget és a Földet létrehozó Anya”. Az eposz szerint az istenség az embert földből és élő
anyag keverékéből (Tiamat istennő) formálta meg, akár a fákat. Kezdetben embrionális állapotba került
az új élet csírája az istennőbe. Az új csírából keletkezett Marduk isten. Az is ismert, hogy minden újévben
ezt a teremtéstörténetet rituálisan a nép újra életre keltette.
A hun teremtéstörténet szerint az Ős-egy energiái teremtették és tartják fenn a világot. A nagy Ősegy-
ség, Ata-isis hét eget teremtett. Ő mozgatja az egész világot, mivel mozgás nélkül nincsen élet. A hetedik
égben található élet-vizének egy kis szigetén található az életfa, amelyen a szellemek feljárhatnak az égbe.
Az észlelhető világot az istennő hozta létre, aki az életfa ötödik emeletén lakik. Az emberbe az istennő
lehelte a lelket. [33]
Az afrikai és kambodzsai mondák szerint szintén a csíraállapotból (Gyöngyszem) létrejött istennő
(Asszié, Kev) teremtette a világot. A fákat az istennő hozta le az égből. Az ausztráliai, a hindu és az indián
eredetmítoszok is a kezdetet csíraállapotban növekedőnek írják le. Kapcsolat van a fagyöngy és az ógermán
Baldour között is.
Ez a kezdet ott van burkolt formában minden történetben, legyen szó az ember vagy a világ teremté-
séről. Az életfa, valamint a szakrális kő is a teremtés velejárója. Több teremtő istennő nevében megtalál-
ható a kő szavunk.
518 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a
mennyig. Testét levelek borítják. Ez az ősi lény azonos a világfával. Kínában ma is a megmunkált fadarab
a fejlett lelkiségre, a vágyaktól való megszabadulásra utal (Tao Te King 15). A Pan-kuban található kő-vel
rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul mint a világot összetartó energia, vagy épp a
születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik
neve, vagy Kev a kambodzsai teremtő neve. A kongói mitikus kovácsokat ban-gók-nak, a nigériai tűz-is-
tent Shan-gó-nak, az ázsiai népek mágikus kovácsát Keve-nek hívják. A yuki indiánok teremtőjének ne-
vében benne van a kőmál szavunk: Taikomol. Sok indián törzs védő szent kígyója Ku Kulkan. Az irokézek
istenének egyik gyermeke Kőszikla névre hallgat. A görög Gaia istennő nevének hasonló rezgése van a
Kőjó, illetve a kaja szavunkkal. A maják teremtője és égi őre Hunab Ku.
Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az embrionális állapotban levő új energiájú anyagot nevezték
bölcsek kövének, mely minden más anyagot át tud változtatni. Az alkimisták szerint a bölcsek kövét az
emberből kell kinyerni. A Kő-nek a gyökere a kísérletező lelkében növő szeretet.
A Biblia szerint Jézus az „a kő, melyet az építők megvetettek”, mely „a szegelet fejére” lett teremtve (Lk
20,17). Ugyancsak Ő „a lelki kőszikla, melyből az élet vize fakad” (1Kor 10,4).
A teremtésről szóló egyiptomi mítosz szerint a világ az ős-egység, egy ős fa szétdarabolásával keletke-
zett. Ez a széthullás és a régi halála több nép eredetmítoszában fellelhető. Az isteni ős egyiptomi alakja egy
Ősúr, neve magyarul ismerősen cseng, Osir, Ozirisz, akit a mítosz szerint a gonosz 14 részre darabolt.
Oziriszt az ókor fa alakjában tisztelte. Faragott oszlopként a templom fő részén foglalt helyet. A szentnek
tartott oszlop olykor a Dzsed vagy Ised (Ősöd) nevet viselte. Talán az sem véletlen, hogy a fa részekre való
szétválasztójának neve Seth. Az egyiptomi hagyományban Ozirisz az, aki időnként elenyészik, majd újra
megjelenik és behatol a napistenbe, Rébe: „Ozirisz vagyok. Beléd hatolok, és rajtad keresztül bukkanok
fel újra. Elenyészem benned és növekszem benned. Az istenek bennem élnek, mert én élek és növekszem
a gabonában, mely táplálja őket. Én vagyok az Árpa.” [48]
Az egyiptomi eredetmondában a részekre való osztás nem egyedüli a világon. A kétszer hét rész, a 14
rész más népeknél is fellelhető. A mezopotámiai eredetmondákban az istenség időnként feldarabolódik
vagy a hegybe zárva eltűnik. Utána újból megjelenik. Dionüszoszt is feldarabolják a Titánok, majd Rhea
istennő összevarrja és újra életre kelti. A kínai ősrégi rítusokban az istent szintén szétdarabolják, üstbe
rakják és utána felélesztik. Ugyanez az üstbe rakás és az azt követő élesztés a görögöknél is megtalálható.
A holdsarlót lemintázó üst az ősanyához, illetve anyai-érzelmi oldalunkhoz kapcsolódik. Az átalakulás és
az újat teremtés lényege anyai oldalunkban van elrejtve.
A babiloni mítoszban Marduk az energiát megtestesítő sárkányt darabolja szét, hogy a földből élet
fakadjon. Olykor az istenség eltűnik és újból megjelenik. A hettita Telepinu és a görög Démétér eltűné-
sekor kiszárad az élet és csak újbóli megjelenése után tér vissza a termékeny periódus. Az óind teremtés-
mítoszban Indre darabolódik szét, hogy növényeknek adjon életet. Az iráni epikus hős, Gojómart halála
után esik szét, és belőle keletkezik az első emberpár, valamint az ércek is. A borneói eredetmítoszban az
Ős-egység a teremtéskor szétrobbant és létrejött az életfa, rajta két madárral, a két istenséggel. Az indiai
hitregékben az Ős a sárkánnyal vívott harcban szétdarabolódik, akár a mezopotámiai mondában.
Az irániaknál, germánoknál, hinduknál, görögöknél stb. szokásos lóáldozat szintén a férfi oldalnak, a
mén feldarabolásának mozzanatát kelti életre. A germánoknál Odin feláldozza magát az életfára, hogy
elnyerje a bölcsességet.
Gyakran mitikus téma az istenek szétesése egy kígyóforma szörnnyel való küzdelem következménye-
ként: Ré és Apophis (Egyiptom), Ninurta és Aszag (sumer), Marduk és Tiamat (Mezopotámia), a hettita
Viharisten és a kígyó, Zeusz és Tüphon, Poszeidón (görög), az iráni Thraéton és Adzsi-Daháka sárkány
küzdelme a Nap vagy a vizek kiszabadításáért.
Az Újszövetségben is szó van jelképesen a búzaszem elhalásáról: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha
a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).
A teremtő Egy maga Isten. A teremtésnél az Egy szétdarabolódott. Kisebb önálló részek keletkeztek. A
részek éntudatot kaptak. A Rész egyben Egész is, mint egy kis hologram. Az egészet egy megszentelt tér
fogja össze. A tér jellemzője a szeretet. A szeretet az istennőhöz rendelődik. Oziriszt Ízisz rakja össze.
Átvitt értelemben a szétesés az emberi lélek fejlődésében egy szükséges kezdeti állapot. Az ausztráliai
bennszülöttek hitében a betegségek gyógyítását megelőzi az eszmei szétszedés. Úgy vélik, hogy a gyógyító
10.1. Az ős-állapot 519

ember a beteg csontjait először a saját lelkében szétszedi és azután a kristályok segítségével, meggyógyítva
összerakja. A burjátok hagyományában a sámán beavatáson esik át. A megpróbáltatások egyben beavatást
jelentenek, és erőt adnak a lelki létrán való felfelé haladáshoz. Az avatás magába foglalja a jelölt jelképes
halálát. A sámán úgy érzi, hogy őt a szellemek először ízekre tépik, és utána egy mitikus kovács csontjait
összevarrja. Az indonézek beavatási módszereinél a szent kagyló segítségével térítik magához a sámán je-
löltet. [46, 48]
A hinduk szerint csak aki az áldozó avatást elvégezte, az születik meg igazán. „Az ember valójában nem
született. Az áldozattal születik meg.” (Majtrajani-Szamita, III. 6, 7) „Akit felszentelnek, az istenekhez
közeledik és egy lesz közülük.” (Satapata Bráhmana, VII. 3, 1, 12). „A beavatott maga az isteneknek adott
áldozat.” (Satapata Bráhmana, III. 6, 3, 19)
A szétesés után történik az új megjelenése és felszentelése. Az Istenfiú a Fény fia, megjelenése tűz áldo-
zattal jár. A felszentelés a hindu, a perzsa és a kínai hagyományban is az Újév körüli ünnepekkor történik.
A karácsonyi Istenfiú és a vízkereszt összekapcsolódik a mai rítusokban is. Az ókor Istenfia Mitrász Uru-
ana, Úranya, Varuna fia. Ő volt az ókori kecskefi (Athar Véda). Neve bak szavunkkal rokon: Bagha.
Kecskefi volt Dionüszosz és Pán is. Az Istenfiú tiszteletére külön ünnepeket, bacchanáliákat rendeztek
nemcsak a görögöknél, hanem a hunok, szkíták lakta területeken is. Ezen a téli napfordulóhoz kötött
ünnepen az Istenanyához rendelt kőobeliszket vittek az ünneplő menet élén. Hérodotosz leírásából tud-
juk, hogy az Albionban székelő Szkülosz nevű szkíta király is járt a dionüszoszi ünnepekre.
Az ős szétesése a hun-magyar hagyományban is megtalálható. A hettita Telepinu istennő, akárcsak a
görög Démétér, eltűnik vagy szétesik, és az élet is kezd elhalni vele együtt. Csak miután visszatér kezd
kizöldülni és teremni a mező. A rábaközi tudók szellemi hagyatékában a naparcú ősapa a rossztól való
szabadulása érdekében esett szét, de a Föld-istenanya, a Boldogasszony „magához aratá földi teste tarlójá-
ról” és magához az égbe vitte. [38]
Az egyiptomi ős, Ozirisz a gabonából támadt fel. A székelyek ma is életnek hívják a búzát. Nyelvünk-
ben a magas is a mag gyökből származik, mintha fentről a magasból erednének a magok. A rovásos törté-
netírás szerint a Szíriuszról jött emberek hozták a földön élőknek a gabonafajták magjait. [33]
Az egyiptomi titkos tudományban gyökerező alkímia módszereiben követi az eredeti anyagkeverék
teljes szétesésének gondolatát. A materia primát el kell először égetni vagy rothasztani, hogy apró ízekre
hulljon szét, és csak azután lehet az új előállításának nekifogni. Az új mindig csíraállapotban jelenik meg,
mint a borsószem. Az ízeire esett anyagot hollóval szimbolizálták. Talán nem véletlen, hogy etimológiai
szempontból annyira közel áll a holló és a hulla szavunk.
Az ember énje számára a megpróbáltatások adják a fejlődés esélyét. Az ember benső énjében dúló el-
lentmondások és a külső világ polaritása káoszhoz vezetnek. A káosz ideje alatt az ember szétdaraboltnak
érzi magát. Ez az állapot időleges, ha az ember felismeri a saját lelkében dúló ellentéteket. Az érzékfeletti
világgal foglalkozó okkult irodalom is erről szól. Az irodalmárok olyan szerzőknél bukkantak beavatási,
szétdarabolási motívumokra, akik nem ismerték az okkult irodalmat. Ilyen Jules Verne tollából az Utazás
a Föld középpontja felé, A rejtelmes sziget, a Várkastély a Kárpátokban. Hasonlóan a fejlődéshez vezető kao-
tikus elemek találhatók Cooper és Mark Twain regényeiben. Goethe saját beavatásáról beszél, amikor
vallja, hogy darabokra szabdalva, kaotikus állapotban élt, mielőtt megtalálta önmagát és alkotóerejét.
A modern és az archaikus természetgyógyászat egyik elágazása a masszázson alapuló gyógymód. Nem-
csak a keleti módszerek egyike, hanem a magyar népi hagyományban is ismeretes a hát megtaposása. A
taposó-gyúró először széttöri a megrekedt energiákat, amelyek a fájdalmakat okozzák. Utána jöhet a
masszírozás. Masszírozó gyúrással, keményebb kézmozdulatokkal is szét lehet szedni az energiagócokat.
Csak ezután hatásos a szokásos kézzel végzett masszázs.
A szétdarabolás és utána a feltámasztás motívuma a Vízi Péter és Vízi Pál című mesénkben is megtalál-
ható.
Munka és olykor sok áldozat szükséges, ha valamit megvalósítani akarunk. Többé-kevésbé feláldozzuk
a régit és teszünk valamit az új megvalósításáért. A téli ünnepek során égetjük el a régit megjelenítő szal-
mabábut, legurítjuk a domboldalon az égő szalmakereket. Beköszöntőkkel várjuk a csíraállapotú újat, a
kisded újat, a segítő Istenfiút. Ő a Bak havában született mitikus kecske-fi, akinek megjelenésére vagy
óhajtására öltözünk kecskeálarcba. A megjelenő új csíraállapotú. Újévkor és az új pár elé esküvőkor búza-
magot hintünk szét.
520 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Több monda szerint a világmindenséget a nagy fa tartja fenn. Az égig érő fa megjelenik a kínai, az
ausztráliai, a hindu, az indián törzseknél is. Az ausztráliai ananda törzs szerint az ősállapotot kezdetben
természetfeletti lények népesítették be. A Nagy Atya egyben Örök Ifjú is, és seregével a Tejút középső
részén lakik. Nagy fákon és létrákon lehet feljutni hozzá. A mondák szerint e nagy fa eltűnt, a szent hegy
ellaposodott és többé nem lehetett felmenni az istenekhez.
A fa a kozmikus ős, de szerepet kap az ember és a világ szerkezetében is. A kozmikus ős az eredetmon-
dákban gyakran egy élő hatalmasság. Egy kalotaszegi mesében a mesehős kozmikus méretű:
„Ajka a földön, ajka az égben,
Nyelve a csillagokig ér el.” [3]
Tündér Ilona égig érő fájában elrejtve található a mi csillagmítoszunk. Az is Tejút méretű.
A hindu teremtéshimnusz ős-egysége is kozmikus méretű. A Rigvéda szerint az igazi ős, Purusa az
életfa, az ember belsejében él alvó állapotban. Csak akkor ébred fel, ha az ember felismeri őt. Ez a ben-
nünk levő isteni szikra, amelyet mindenki maga kell hogy megtaláljon. A Rigvédában az életfát mint
kozmikus őst ismerhetjük fel, melynek nagyobb része az égben található. Az ember szellemének csak egy
harmada ágyazódott be fizikai testébe. Szellemének háromnegyed része rajta kívül található a nagy Egész-
szel együtt:
„Purusa minden, ami van…
…Halhatatlanság ura ő…
…Háromnegyed része égbe nyúl,
Negyede az, ami létrejött,
Majd ebből terjedt szét
Élő és élettelen.”
(Rigvéda, X. 90)
Purusa teteje a Napban található (Purus – pír – piros). Az ógörögöknél a vörös szín volt a teremtő
Föld-anyának egyik jellemzője. Ő volt a JÓ KŐ, a kőoszlop. A kövek közül a rubin volt az Istenanya köve.
A hatti anyaistennő nevében is fellelhető vörös szavunkhoz hasonló hangzás: Wurusena. Egyiptomi szokás
volt a halott mellé vörösre festett szobrokat, tárgyakat, madarakat tenni a koporsóba.
Az életfának legkiválóbb része a csúcsa, ahol az édes gyümölcs terem és ahova csak a megigazultak
jutnak el:
„Az összes mézevő madár a fészkét
Mind ide építi e fára s itt költ.
Fent az édes gyümölcs a csúcsán, mondják,
De ahhoz csak az atyát ismerő jut.”
(Rigvéda, I. 164)
Az aztékoknál egy hegycsúcson álló fa a világfa, amelyen a nap madara, a sas fészkel.
A tibeti hagyományban az égig érő fát Csodafának nevezik. A Csodafa a Szuméru hegy tetején talál-
ható, tenger veszi körül. Értelme jelképes tartalommal bír. A Csodafa mellett kecskét ábrázolnak, ami az
ókor Istenfiának felel meg. Aki el tud jutni a Csodafához, annak minden kívánsága teljesül és eléri a bol-
dogságot.
A babiloni Igazság fája mint világot összetartó erő jelenik meg, és lápis lazuliból készült. Pálmalevelek
borítják és oroszlánok őrzik. A pálmafa Egyiptomban Nu anyaistennő egyik földi alakja. Szent faként
tisztelték a hinduk, az egyiptomiak, a távol-keleti törzsek, a görögök, az indiánok, a rómaiak is.
Az ókorban a teremtés és az istennő jelképe a fa, mely az eget és a földet összekötötte. Az ókor népe
szerint a Föld-istennő egyben Fa-istennő, aki a Napot, a Holdat és az embereket létrehozta. A föníciaiak-
nál Baal Tamar vigyázta fel Istár, Astarté Föld-anya fáját. Egyiptomban a világot létrehozó anyaistennő
egyik földi alakja pálmafa volt. Az életfa az ember lelkére-szellemére utalt. Ezért nem véletlen, hogy pál-
mafa volt Ré szent fája, mely táplálékot nyújt a lélek-madaraknak. A görögöknél Létó Tejútistennőt pál-
mafaként ábrázolták, és a tőle származott napistent, Apollónt is. Az ókor istennőjének szeméhez hasonló
nevű Szmürna szintén a fa-istennő képzethez tartozott. Őt Zeusz változtatta mirhafává. Mohamed előtt
az arabok az évi földistennőhöz kötött ünnepeiken a szent fát mindig új ruhába öltöztették. Faanyaként
ábrázolták a japán Sakati Föld-anyát, akár a hindu Aditit. A keleti népeknél a szent faanyára rendszerint
10.1. Az ős-állapot 521

két állat vagy szörny vigyáz fel. Ezen fákat fejjel lefelé ábrázolták, jelezvén, hogy az égből teremtődött a
világ és ott találhatók gyökereink is.
A pálmalevélhez hasonlít a kagylóhéj. A babiloni hitben a Teremtő női oldala kagylóhéjon vagy pál-
malevélen emelkedik ki a vízből. Az ógörögöknél kagylóhéjon születik meg Aphrodité, Poszeidón pedig
kagylóhéjon utazik. A kagyló legyezőszerű alakzatát a kínaiak előszeretettel használták mint a víz-elem és
a szeretet női elvűségének kifejeződését.
Az Ószövetség szerint a sátoros ünnepekről az Úr így rendelkezett: „Az első napon vigyetek magatok-
kal szép gyümölcsöket, pálmaágakat, patak menti fűzfaágakat és vigadjatok hét napig az Úr, a ti Istenetek
előtt” (Lev 23,40). Az izraeliták Sukkot városban rendezett évi földünnepeiken pálmaággal díszítenek ma
is a mirtusz, a citromfélék és a fűzfa mellett.
Mi a tavaszt, a megújult termékenységet köszöntjük Virágvasárnapon, amikor szenteljük a fűzfaág
barkáját.
A későbbi korokban az életfa jelentéstartalma bővült a béke, a győzelem értelmével. A rómaiak a győ-
zelmi felvonulásaikon lengették a pálmaágakat.
Az ókeresztény korban temetési képjel volt a pálma. Megtalálható a pálma alakja faragott sírköveken
és a sírok díszítésénél is. A szentföldi zarándoklatok egyik szakrális jele a pálmaág, akárcsak a kagylóhéj.
Megtalálható a mártírok kísérő jeleként is: a ravennai San Apollinare Nuovóban a mártírnők menetén
(VI. század), valamint az üdvözültek között. Az öröklétre utalnak az oltár két felén vonuló papok és már-
tír szüzek kezében lévő pálmaágak a Van Eyck genti oltárán (XV. század). Pálmafából készült bot Szent
Kristóf jelképe. Őt úgy ábrázolják, mint aki a kis Jézust viszi át a vízen.
A kereszténységben tovább él a kép, s a pálmafa szent mintázatként került be a templomok díszítőmo-
tívumai közé. Elsősorban Mária és a Születés fája lett. A pálmafa több szempontból kapcsolódik Máriához
és Jézushoz. Ő óvta és táplálta a menekülő szent családot, Jézust pedig a jeruzsálemi bevonulásakor kö-
szöntik a pálmafa ágaival. Ez a köszöntési forma régebb használt jelként értendő. A pálma jelképként való
használata az ókor hite szerint az Istenanyát és az Istenfiút illette meg. A Mária-kultuszt a hunok és a
szentföldi zarándokok terjesztették el. Az életfa helyett a pálmalevél lett az istenanya jelképe. Az életfa,
illetve a pálmalevél a női oldalhoz tartozó termékenységet és az örök szeretet fényét jelenti, akárcsak a
kagyló mintázata.
Minden földrésznek van jele. A földrészek közül Ázsiának a jelképe a pálma.
A pálmafa az életfát jelenti a pálosok jelképében is, melynek tetejében a holló a napkarikát tartja. Re-
mete Szent Pál az egyiptomi sivatag remetéinek jellegzetes ruhadarabját, a pálmalevélből font ágyékkötőt
viselte.
A fáknak egyéniségük van, akár az emberi lelkeknek. Az ember által érzékelhető a különböző fák erő-
terének hatása. Másképp érzi az ember magát a tölgyfa, a fenyő, pálmafa vagy a különböző virágok között.
Ugyanakkor a fák és a virágok megérzik az ember szeretetét. A népi hiedelem nem véletlenül gnómokhoz
vagy tündérekhez köti a fákat és az erdőket. A fákat a régi időkben emberi alakokhoz hasonlították.
Az emberben található a lélek belső ösvénye, mely a felső világba vezet: „Embereket látok. Olyan,
mintha a fák járkálnának.” (Mk 8,22–26)
Az életfa motívum megtalálható az indoeurópai népek körében is. A nyugati civilizációban az első
emberhez, Ádámhoz is a kozmikus emberhez hasonló elképzelések kapcsolódnak. A zsidó legenda szerint
Ádám a világ egyik végétől a másikig ért. [3]
Meséink égig érő fája a hun hagyományban gyökerezik. A hun bölcselet szerint a teremtés látható
műve a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődik. Ez a Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz kapcsolódó ünnepek-
ben nyer kifejeződést. Ez az ünnep „Ég-istenatyánk és Föld-istenanyánk Két Örvénylésének első összefo-
nódása, az első teremtés” ünnepe. Az első teremtés az égig érő fa alatt történt:
„UKKó Istenanyánk
Tavirózsa kelyhéből lépe életbe.
Hattyúk röpíték csillag szekerét
Szerelmeséhez, Borkán királyfihoz,
Ki őt az Égig Érő Fa alatt várta,
Mihelyt égre szökött a hajnalcsillag.” [38]
522 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

A hun bölcselet szerint az isteni szerelmesek fáját régen Bódi fának nevezték. A világot teremtő Istennő
neve szintén a Kő szavunkhoz kapcsolódik. Ug-Kő-An vagy Ő-KŐ, illetve UKKO volt a Bódi Fa Király-
nője:
„UG-KOU-AN pedig –
Mivel e fához jára szerelmeskedni,
Neveztete Bódog Asszonynak,
Ami is annyit tészen,
Mint Bódi-Fa-Királynője.” [38]
Ukko neve rokon a babiloni teremtésmonda Ukkanú Fa-istennőjével. A káldeusi Ea istennő fatörzsén
sasok vigyázták fel a világot. Zarathusztra vallásában is a fák királynőjét egy hős őrzi, nehogy a gyümöl-
cseit rosszra használja Ármány. A görögöknél a heszperidák almafája, a germánoknál Iduna fája, az egyip-
tomi Persea fa, mindegyik gyógyító és ifjító hatású.
A hun rovásos történetírás szerint a világot teremtő Föld-anya az életfa ötödik emeletén lakik. Az ő
legkisebbik fia az Istenfiú, aki időnként lejön az életfa szivárványhídján megsegíteni az embereket. [33]
A magyar életfa több jellegzetességgel rendelkezik, mint a többi indoeurópai népnél. Díszítőmotívu-
mainak tárháza gazdagabb. A mi fánk tetején a gyümölcs található, Tündér Ilona aranyalmája. Ilonánk
aranyalmafája az égig ér, Tejút méretű, az egész mindenséget átfogja. A rovásos történetírás Joli fája is az
egész világot átfogja. Minden emeletének van felvigyázó isten-párja. A fa alsó részén található kígyó, gyö-
kér, gyík szavak régi nyelvi eredethez vezetnek el. Csodaszarvasunk, Enet épp a Tejút ősi odújánál helyez-
kedik el, a Nyilas–Bak csillagkép között. Itt van az Ikrek csillagkép, Hunorral és Magorral.
A magyar nyelv szavai régi tudásra utalnak. A fák alkotják az erdőt, a világ eredőjét. Etimológiai szem-
pontból az erdő és az eredő szavaink hasonlatosak. Nem könnyű az erdőn átmenni, akár a születésen vagy
magán az életen. „Erdő, erdő, mit vétettem, mikor rajtad általmentem?” – kérdezi egyik népdalunk. Talán
Erdély szavunk az élet régi gyökereire utal. A szászok régi földnek, Altlandnak nevezik. A fa a világ terem-
tésmondáiban az eredetre utal. E fától származnak a fajok – fa-faj –, a növények, emberek – fű, fi. Az Is-
tenfiú volt a Kő-fi, a Kőszál. A kozmikus fa a Tejút, mely egyben egy kozmikus folyó is és az idő folyama-
tosságának jelképe.

10.1.1. FAANYA ÉS FÖLD-ANYA

„Embereket látok. Olyan, mintha a fák járkálnának.”
(Mk 8,22–26) (5, 6. ábra)
A létezés anyatermészetű. A fa szimbolikusan az égi Útat jelöli. Az Út a változás, a tudatos jelenlét. A
tudatos jelenlét vezet el a bennünk lévő Anyához. A kiindulás aLFája az éL-Fá-ja, a bennünk lévő istennői
oldal.
Az ókor több eredetmondája szerint az élet eredője a Fa-istennő vagy a Föld-istennő. A világot létre-
hozó Istennőt imádta az ókor népe, még a zsidók is a babiloni fogságig (Jer 44,15–17). Imádatának he-
lyére fa- vagy kőoszlopokat emeltek. Az egyiptomi és kínai kultikus szokás is a fa-istennőhöz kapcsolódik.
A fa mellett a kő motívum gyakran szerepel a teremtésmondákban. Mindkettő a föld-elem energiáihoz
sorolódik. A kínai áldozati rítusokban az oltárt mindig kőből és fából készítik. A kő vagy a fa anyaga vagy
formája révén különleges teremtő erő birtokosává válik: benne lakik a születő új, a szakrális teremtő erő
– a mezopotámiaknál és a görögöknél –, vagy bennük lakik az ősök szelleme, például Indiában és Indo-
néziában. A kínai hitregében a nevében kő szavunkat tartalmazó istennő, Nu-kua teremtette a világot fia,
Fu segítségével. Nu-kua földből alkotta meg az embereket. Imádatának helyére kőből többemeletes,
négyszögű oltárt építettek és faoszlopot helyeztek, ötödik az életfa, valamint a szakrális kő is a teremtés
velejárója. Több teremtő istennő nevében megtalálható a kő szavunk. Archaikus imáinkban a Boldogasz-
szony a fehér kőkápolnában található. [18]
Az ősi kínaiak szerint a teremtés előtt létezett egy ős Pan-ku, amely átfogja a kozmoszt az alvilágtól a
mennyig. Testét levelek borítják. Ez az ősi lény azonos a világfával. Kínában ma is a megmunkált fadarab
a fejlett lelkiségre, a vágyaktól való megszabadulásra utal (Tao Te king, 15). A Pan-kuban található kő-vel
rezonáló szavunk a világ mítoszaiban többször előfordul mint a világot összetartó energia vagy épp a
születőfélben levő szellem. A babiloni teremtésmítoszban Ku-bu a teremtő Istenanya (Tiamat) egyik
neve, vagy Kev a kambodzsai teremtő neve. A kongói mitikus kovácsokat ban-gók-nak, a nigériai tűz-is-
10.1. Az ős-állapot 523

tent Shan-gó-nak, az ázsiai népek mágikus kovácsát Keve-nek hívják. A yuki indiánok teremtőjének ne-
vében benne van a kőmál szavunk: Taikomol. Az irokézek istenének egyik gyermeke Kőszikla névre
hallgat. A görög Gaia istennő nevének hasonló rezgése van a Kőjó vagy a mai kaja szavunkkal. Az óind
hitregék Indráját Gaiarti nevű sasa hozta le az égből. Az ókor bölcseletéből merítő alkimisták az embrio-
nális állapotban levő új energiájú anyagot nevezték bölcsek kövének.
A polinéz népek hite szerint a világ teremtésénél egy faág és egy kő esett le az égből és abból lett a Föld.
Fából vagy kőből faragott kis istenanya-szobrocskákat visz a szibériai Malta nomád népe vándorlásain,
védelmező erőt tulajdonítva nekik. A szobrocskákat dzulinak nevezik, hasonlóan a hun Joli ősanya nevé-
hez. Az égig érő fa tetején lakó Tündér Ilonánk nevével összecseng egy mexikói és egy japán teremtő neve.
A mexikói istennő neve Itzam, a japán hitrege szerint pedig Izanagi istennő és Izanami istenpárja a ten-
gerből hozta létre a világot. A peruiak szent helye a Chichen Itza, a zunyi indiánok istennője Awonaw-
ilona.
A történettudomány bizonyítja, hogy a világot alkotó Istennőnek a bronzkorban és azelőtti korokban
kőoszlopot vagy faoszlopot emeltek az indiánok, valamint a hunok Európa több részén. Az ókor népe a
köveket fényköveknek tartotta, melyek visszatükrözik mindazt, ami a Földön történik. A kő mint a Föld
kristályainak szimbóluma, a kozmikus és földi erővonalak természetére utal. Az ausztráliai bennszülöttek
szerint a mennybolt kőkristályokból van, Isten trónusa pedig kvarckőből. A kő és hon szavunkkal rokon
a hawaii bennszülöttek öreg bölcsének a neve: kahuna. Minden foglalkozásnak, mesterségnek van titkos
mindentudó kahunája, melyek legtöbbször a nagymamákból kerülnek ki.
A babiloni hagyományt követve az ógörögök is a köveket a termékenység-istennővel, Kübelével azo-
nosították. A mezopotámiai Tiamat földistennő másik neve Ku-bu. Ezt a nevet használták az alkimisták
az ideális keverékből kialakult új embrionális állapotú kőre, az Istenfiúra, melyből megszülethet a nagy
mű. A történészek Ku-but embriónak nevezik, melynek nevéből kialakult a bölcsek köve. Az afrikai yoruba
törzs Istenének neve Kev, az indiánoké Taikomol. Kvarena a perzsák istennője. Kailas a tibetiek szent
hegye, melyet az istennő színéről fehér piramisnak hívnak, és a világ közepének tartanak.
Az ókor embere a köveket a Föld-anya gyermekeként tartotta számon. A föld üregeit a Föld-anya mé-
heként értelmezték. A zunyi indiánok hitregéje szerint a Föld-anya a világ Négy Méhüregében szüli meg
az embereket. A wintun indiánoknál a Föld-anya két gyermeke kőutat épít fel az égbe, hogy azon tudja-
nak felmenni az emberek. A vasművesek hitében a kovácsok a Föld-anya által megkezdett munkát foly-
tatták, amikor vaskövet raktak be a kohóba. Az afrikai olvasztók a kohó nagyobbik nyílását Anyának
nevezik ma is. Kovács istenségük neve a kő szavunkkal rokon: Gu és Gonu. A nigériai yoruba törzs
Shango istenének jele a kő vagy a kettős fokos. Kő és fa szavunk megtalálható Afrika más törzsei istensé-
geinek nevében is. Az elefántcsontparti bennszülöttek Káfolo erdő-istenanyjának a szent fája a Kutige fa.
Anyaelvű társadalmuknak neve nafara, férficsoportjukat pedig kaekuruknak hívják.
A kő, a hegy, a kőkápolna, akár a fa, a felfelé való emelkedést szolgálja.
Archaikus imáinkban kőkápolna rendelődik az Istenanya és az Istenfiú mellé:
„Hegyet hágék, lőtőt lépék,
Kőkápolnácskát láték,
Belül aranyos, kívül irgalmas,
Szent Világ Jézus benne lakik vala.” [18]
A kövek a kristályvonalakkal a világot behálózó energia rezgéseire utalhatnak. A föld kristályainak
zöme a köbös kristályrács szerint vagy annak módosított alakjaiban rendeződik. A föld-elem jele a kocka.
Akárcsak az életfa emeleteinek száma, hét fő kristályrács különböztethető meg. Nemcsak a kristályok,
hanem az ember gondolati-szellemi rezgései is a mértani testek vonalait követik. Így a kő, illetve a kristá-
lyok a fizikai és szellemi világ közti átjárhatóság rezgésmintáját jelképezik.
A Föld-anya jele a kövek gyakori kristályrácsának mintája, a kocka, a hexaéder. Innen eredhet a kőfa
elnevezés, mely a világok közti hasonlóságra utal. A fa az eredő energiaminta, a kő a kialakult mintázat.
Ő a Kő-fi, az istengyermek. A kőfa nevet Erdélyben ma is használják Háromszéken a kopjafa kőből ké-
szült másának nevénél. Valamit mond nekünk az is, hogy az afrikai bennszülöttek istenének neve etimo-
lógiai értelemben hasonló: Kéfae.
Archaikus imáinkban is megtalálható az Istenanya helyett a kőláb kifejezés. Kőláb szerepel a Boldog-
asszony oszlop helyett a szoba közepén:
524 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

„Házunk közepén egy kőláb,

A kőlábon van szent oltár,
Kerülj csak körül, Szűzanyám,
Mit látol a fényes napon?” [18]
Egy veszprémi imában a kőláb és az életfa aranyága együtt találhatók:
„Az én szobám közepén
Kőláb kőlábon,
Aranyág aranyágon.” [18]
Az ókor istennőimádata nem véletlenül kapcsolódik a Kő-höz. A földi kőzetek nagy része köbös kris-
tályrácsú. Az ókor Föld-istennőjének jele a kocka, illetve a hexaéder. A maják szent kövének a neve Koba,
a muszlimoké Kába. Kő szavunkhoz kapcsolódik más szakrális név is: Az indiánok istene Hunab Ku, a
segítő szereteterő pedig Munay KI. Az afrikaiak segítő istene GU. A keleti népeknél az életerő neve Ka,
illetve Chi.
A sötét kőkocka a Smaragdtáblák teremtő Horlet nevű istenénél is megtalálható. Ő a világ kormány-
zója kozmikus ereje által. Az elsődleges anyagból, mely Egyetemes anyag, készítette a négyszög alakú fe-
ketéllő szentélyét, amely az élet virágához vezető kapu. [35]
Az ókor teremtő őserőit tekintve a kő és a fa a föld-elemhez tartozott. A föld-elem és a Föld-anya,
valamint a Faanya egylényegű fogalom. A kristályvonalak szerint rendeződő energiák, akár az életfa, át-
fogja a világot. Régi ráolvasó imáinkban az életfát aranyfának, rutafának, rózsás bárkának, rózsafának,
gályafának hívják, mely „a tengeren is átalhajladozik”. [18]
Archaikus imáinkban az égi életfától származik Anna, Mária anyja. A rovásos történetírásból tudjuk,
hogy Anna hun törzs sarja. Az égi magot pedig a Kaltes Asszony bolygójáról hozták le a Földre.
„Ég szülte fáját,
Fája szülte bimbaját,
Bimbaja szülte Annát,
Anna szülte Máriát,
Mária szülte a világ megváltóját.” [18]
Ugyancsak több imában az aranyfa és Jézus együtt található. Egy palóc ima így szól:
„Krisztus Urunk az aranyfán,
Aranyfának aranyágán,
Üdvözletnek szép virágán.” [18]
Az Imádság a szívhez című archaikus imában életfaként magát a gyógyítandó embert nevezik meg,
akiért Jézushoz imádkoznak:
„Kezében hozza az aranycsészét,
Bemeríti a Jordán vizébe az életfát,
Annak az életfának a neve ….
Vegye le errül a szívrül az ijedést.” [18]
Egyházi imáinkban Mária „szép rózsa”. Egyik Nagyboldogasszony-énekünkben Mária nem más, mint
„drága bokor”. Ez a 241. ének a Boldogságos… kezdetű, melynek második verse így szól:
„Boldogságot harmatoztál,
Drága bokor, édes bimbót virágoztál.”

10.2. AZ ÉLETFA SZERKEZETE

„A Sors lényegét adja az Egység,

Értelmét a kettősség,
Titkát a Végtelen.” [49] (7.1.–7.8. ábra)
Népi hagyományunk az ember lelki-szellemi rétegeihez köti az életfa szerkezeti felépítését. Az életfa az
erénylétra, Jákob lajtorjája, amelyet tapasztalásai során tesz meg az ember.
A lenti és fenti világok csak egymással összekötve adják a létezés energiáit.
10.2. Az életfa szerkezete 525

A fa, akár az ember, köti össze a lentet a fenttel, a földet a szellemmel. A levegő-elem biztosítja az in-
formáció átvitelét, az állandóan lüktető életet. A lelki-szellemi fejlődés útja a „hétszer szentelt út” egy
Somogy megyei ráolvasó imában:
„Elindultam egy útra,
Hétszer szentelt szent útra.” [18]
Az archaikus népi imáinkban a hetes szent szám. A lelki-szellemi világ életfája maga a hétszer szentelt
oltár:
„Föltekintek magos mennybe,
Ott láték, amit láték,
Jeruzsálem bárkáját,
Hétszer szentelt hét oltárt.” [18]
A világ különböző tájain élő népek hagyományaiban megjelenített életfa ágainak, emeleteinek száma
rendszerint hét vagy kétszer hét, néha kilenc. Az avaroknál a világhegyen álló fának hét ága van. A szamo-
jéd világban a Földnek szintén hét emelete van és az égnek is hét egymás fölötti szintje. Az embernek hét
alap energiaközpontja van. A muzulmán vallás hétszintű mennyországot ismer, ahová Mohamed a Burák
nevű táltoson repült fel a legfelső Tuba fáig.
Ez a név több régi leírásban szerepel. A régi hunoknál a felső világ ajtajának az őrét nevezik Tupinak,
aki csak az Föld-anya jelével, a kereszttel megáldottakat engedi be. Ugyancsak a hétszintű alvilágba Mo-
hamed a Sebek fája mentén jutott le. A görögök és a kereszténység poklának pedig hét bugyra van. A
zsidó kabbala életfájának is hét szférája van. A tatároknál 9 fenyőfa helyettesíti az ágakat. A görög alvilág
hétrétegű. Az altaji népeknél az életfa hét- vagy kilencágú a mennyország felé is és a pokol felé is.
A fa alakja információt hordozó mintázat. Az életfa egy összetett szimbólum. A fa ágai emeletként,
létraként vezetnek felfelé, a Nap felé. Mesehőseink próbatételei gyakran a fához kapcsolódnak. A próba-
tételek az önismerethez, az önmegvalósításhoz, a lelki átalakuláshoz vezetik el a hőst. A legyőzendő aka-
dályok mind az érzékfeletti világba vezetnek. A sors hatalmával való harcban a hős szembekerül hét, illet-
ve tizenkét lépcsővel vagy a tizenkét fejű sárkánnyal.
A Világszép nádszálkisasszony című mesénkben benne foglaltatik a fa-tündér képzete. Ahhoz, hogy
megtalálják, át kell menni a Föld kapuját őrző két farkason, a szélvészt indító tükrön, be a fekete lyukon,
a hetedhét országon keresztül a szárnyas ló hátán, a réz-, ezüst- és aranyerdőn keresztül.
Az emberiség megjelenése óta igyekezett megfejteni a világ hátterében húzódó rend titkát. A termé-
szetben megjelenő alakzatok geometriája a teremtés mélyén lévő rendre épül fel. Ugyanez a geometriával
leírható harmónia az alapja a zenének, a művészi alkotásoknak, az emberi DNS-nek. Geometriai arányok
találhatók meg az élő szervezeteknél, a hópelyhek és a virágok szerkezeténél, valamint a bolygók keringé-
si pályájában.
Minden létező a teremtő energia megnyilvánulása. Minden a fényenergiából szövődött. Világunk hul-
lámtermészetű. A fizikából tudjuk, hogy a fény elektromágneses rezgésű energia. Jellegzetes rezgő energia
jellemzi a spirituális és az anyagi világot is Az ember maga is részben elektromágneses lény. Gondolata-
inkkal és megnyilvánulásainkkal különböző frekvenciájú rezgésmintákat sugározunk ki magunkból. Lé-
nyünk rezgései kiáradnak belőlünk mindenre, ami körülöttünk létezik. Gondolataink és érzelmeink be-
folyásolják a világot. Ugyanakkor ránk is hatnak más emberek és az égitestek energiamintázatai. Képesek
vagyunk felvenni a kívülről, az energiamezőből jövő hullámokat. Állandó interferenciában leledzünk a
környező világgal. A döntéseink által létrehozott energiák formálják a világot.
A Bibliában az emberek fákként jelennek meg. Az emberben található a lélek belső ösvénye, mely ré-
tegezett, mint a fa ágai. Az ember mint állóhullám rezgések halmazának különböző szintjeiből áll. A tu-
datossági szintek gondolatainkhoz és érzelmeinkhez kapcsolódnak. Az anyai oldalunkhoz rendelődő ér-
zéseinkkel és szellemünkkel hatunk a világra. Érzékszerveinkkel érezzük, látjuk, halljuk, megfogjuk, amit
megismerni akarunk. Tudatosodással és érzelmeink tisztításával rezgésszintünk emelkedik. Felfelé hala-
dunk az erénylétrán.
A lélek útja, akár a fa, az ég felé, illetve a felső világba vezet.
A Földnek is változó rezgésszintjei vannak. Akár a fa emeleteinek, mindegyik anyagnak és minden
tudatossági szintnek sajátos a rezgési tartománya. A fizika nyelvén mindegyikre egy-egy frekvenciasáv
jellemző, melynek meghatározható közepes frekvenciája van. Ez a középfrekvencia a maga interferencia-
526 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

sávjaival akár egy-egy sajátos hullámlénynek tekinthető. Földünk a piramisba írható 4. szintnek megfele-
lő energiasávban bocsátja ki rezgéseit. A földsugarak rezgései összhangban állnak az emberekkel. Az em-
berek tudatossága emeli a rezgések frekvenciáját. A hindu bölcselet a szinteket körforgásnak nevezi. Úgy
tanítja, hogy a negyedik körforgás után a fejlődés a tökéletes embert hozza létre, aki a szellem felé irányul
(VI. stanza 3, 4).
A Teremtő energia a tiszta szeretet. A Szeretet körülöleli, fenntartja és élteti a Világot A létezés egy rend
alapú rendszerben hologramként működik. A Minden Létező Egy felosztotta magát, és ezáltal minden
részében benne van az ő teljes és hű mása. Az ember ennek egy kis része. A mindenség egyik fraktálja
vagyunk.
Az embernek fel kell ismernie, hogy Isten őbenne is lakozik. Minden ember magában hordozza Isten
energiáját. Ezt az isteni fényt úgy hívjuk: Szeretet.
Az ókor bölcselői szerint a matematika, a geometria és a filozófia egy tőről ered. Mindegyik az ember
és világa szerkezetét próbálja leírni. Az élet értelmét vizsgálva jutottak el a nagy filozófusok is a matema-
tikához.
Galileitől olvashatjuk: „A filozófiát abban a könyvben írták, amely kinyitva fekszik a szemünk előtt: a
világegyetem… A matematika nyelvén fogalmazták meg és betűi háromszögek, körök és mértani alakza-
tok.”
A számokat és a geometriát a hinduk is szentnek tartották. A hindu bölcselet szerint a létezésben a kör,
háromszög és négyszög a hét isteni anya szikrái (III. stanza, 12).
A geometria tehát egy olyan írásmód, amely a körök, háromszögek, négyszögek stb. segítségével az élet
energiáinak szerkezetét és a teremtési megnyilvánulások erővonalait térképezi le.
A Tót–Hermész-tanítások szerint nemcsak az anyagi világ, hanem a szellemi világ összetevői is mértani
alakzatot vesznek fel. Mindenek alapja az EGY szeretet energiája, melyet ősidőktől körrel ábrázolnak. A
tökéletes mértani formájú körből osztódással származtatták a többi formát és minden teremtett dolgot.
Az EGY és a KÖR ősegység, a kezdet és vég nélküli Teremtő Szeretet-erő. Saját maga kivetítése és
megsokszorozása adja az életet, a szaporodást. Ez az erő tartja össze a világot és adja a változás lehetőségét
is. Nevezik energiamezőnek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak vagy
Akasha krónikának.
Az élet lényegében egy kör. Az ok és okozat törvénye egyszerűen egy körrel szemléltethető. Minden
elindult folyamat csatlakozik az előzőkhöz és körbeérve visszatér. Tettel, illetve érzelemmel hatunk vagy
hatásokat kapunk és minden, amit kiadunk magunkból, visszatér. A visszatért hatás a mi ható és fogadó
erőnk következménye.
Minden a Kör-ből, a Kő-úrból származik. Az ősanyag, a materia prima fogalma már az ókorban, Pla-
tón előtt megtalálható. Az ausztráliai őslakóknál és az indiánoknál ma is létezik a mindenható sötét színű
Kristály. Kínában a Tao ötös őslényként ma is élő, mély és sötét. Olyan, mint az anyaöl. Táplál, magába
hordozza az életet és onnan születik minden újjá. Hérakleitosznál az őslény Egy maga a Törvény-Logosz,
illetve az a materia prima, mely áthat mindent és állandóan átalakítja magát. Az állandó változásnak nincs
vége, hanem önmagába, a nagy Kőbe fordul, melyből a kezdetkor kialakult. Minden új jelenség az ős-
anyai materia prima egy-egy változata.
Minden a teremtő köréből indul ki. Több kör metszéséből kialakul a szellem terének szerkezete. A tér
erőit a föld tárolja.
A föld mélyén található az elraktározott energiacsomag, mely megadja a létezők formáit. Neve
Melchizedek szerint az egyiptomi Tóttól számazik: élet virága. Ez egy kristályszerkezet, amelyen az élet
alapszik. „Tót állítása szerint mindent magába foglal, kivétel nélkül minden tudást… A rajz arányai kö-
zött az élet minden megjelenési formája megtalálható. Tartalmaz minden matematikai formulát, fizikai
törvényszerűséget, zenei harmóniát, minden biológiai életformát, egészen sajátos testi megjelenésünkig.
Benne rejlik minden egyes atom, minden dimenziósík és kivétel nélkül minden, ami a hullám alakú uni-
verzumban megtalálható.” [19]
Az egyiptomi iskolából ismeretes, hogy minden a nagy ürességből, a nemlétből, az Egyből, a Bölcses-
ségből a végtelenből származik. A végtelent körrel ábrázolták. A szent geometria szerint a kör, illetve a
görbe vonal anyai minőséget jelöl.
10.2. Az életfa szerkezete 527

Minden egyes teremtési lépésnél az Egy megkettőzi magát. Két kör metszésénél alakul ki az első há-
romszög, az egyenes vonal. Ez pedig a metszési zónában keletkezik, a mandorlában. A mandorla pedig a
népek hagyományában az élet tojása, az ősmag, illetve a hal. A mandorlába írható harmonikus háromszög
minden szabályos mértani test alapját képezi. A sumer jelrendszerben a háromszög a szeretet képjele.
Minden szabályos mértani forma háromszögekből áll.
A petesejt is kör alakú, benne két poláris testtel. A megtermékenyítéskor a spermium beléptével a két
belső sejttest egy mandorlával kapcsolódik össze.
Világunk olyan, mint egy hologram. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb, legparányibb darabja is ennek a
Világmindenségnek ugyanannyi isteniséggel bír, mint maga az egész. Minden kis fraktálnak jól meghatá-
rozott helye és szerepe van.
„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát,
s így mindenik determinált.”
(József Attila)
A teremtési aktus folyamán hét lépésből alakul ki az életmag és az élet virága a körrel ábrázolt tökéletes
Egyből. A hét lépés-elem megtalálható a sejtek osztódásánál, a körök egymásban való metszéseinél. Az
élet virága geometriai alakzatának felel meg a földsugárzás életadó erejének megnyilvánulási formája.
Az életfa jelentésköréhez kapcsolódik az élet virágának nevezett geometriai forma. Az életmag fontos
eleme a mandorla, mely akkor jön létre, amikor két egyenlő sugarú kör, az ős Egy megkétszerezve magát
egymást metszi. Ez a közös metszési rész megismétlődik minden új osztódáskor. Az első két kör metszés-
pontjai által határolt terület adja a tulajdonképpeni hal alakú mandorlát. A további osztódásokkor kelet-
kezett körök is mind metszik egymást. [19] A metszési tartományokban feszültség keletkezik, mely ki-
egyenlítésre törekszik. E munka eredménye a következő kivetítés, egy újabb metszési zóna, egy újabb
feszültség. Az osztódás, a teremtési aktus mindaddig folytatódik, amíg el nem éri a hét lépcsőt.
Mandorla alakú az ősi hallény, a dicsfény ábrázolása, de a Krisztus-ábrázolásoknál is sokszor előfordul.
A két kör metszéséből kialakult forma lényegében a mítoszok őstojása, amelyből világunk létrejött.
A mandorla több kulcsfontosságú méretet foglal magába. Jellegzetes a tojás hosszúsága és szélessége,
mely a nagy egyenlő szárú háromszög magasságát és magasságfelezőjét adja. A tojás hosszúsága és széles-
sége épp a szellemi energia rombuszát határozza meg. A nagy egyenlő szárú háromszög négy kisebbre
osztható, melyek az emberi szellem szerkezetét szimbolizálják. A kialakult egyenlő szárú háromszög és a
felezéssel kapott derékszögű háromszögek alkotják az emberi szem geometriáját is. A mandorlába foglalt
derékszögű háromszög méreteiben a legharmonikusabb arányt adja. A Fibonacci-arányt legjobban ez
közelíti meg. Ez a háromszög található meg a körbe írható ötszögben és ez adja a pentagram szakrális
voltát is. Az ókorban az ilyen derékszögű háromszöggel ábrázolták a dualitást megjelenítő férfi és női
energiát.
A mandorla a szakrális geometria egyik legfontosabb eleme. Az eredetmítoszok őstojása ez, mely a vi-
lágot létrehozó Istennőhöz kötődik. Nem véletlen tehát, hogy az egyenlő oldalú háromszög az ókorban az
Istennő jele volt és később mint Isten Szeme ismeretes. Innen és ebből a hitből ered a Szemúria (Sumeria)
elnevezés. Isten Szeme ma is megtalálható templomok díszítőelemeként oltárok felett.
A mandorla átvitt értelemben az élet tojása. Tulipánunk középső mandorlaszerű része tökéletesen visz-
szaadja e tudást. A mondákban ez a titokzatos hely, ahol az élet indul, gyakran barlangként jelenik meg
További osztódással, illetve a körök további metszésénél újabb metszési zónák alakulnak ki. A hét kör
adja nemcsak az ásványok kristályainak, hanem az energiamintázatoknak az elemeit. A világban működő
életenergia a szabályos platóni testek alakját veszi fel. A szabályos mértani alakzatok mind kötődnek a
háromszög harmonikus arányaihoz.
A hét kör minden forma eredete. Minden kristálytípus e hét szabályos alakzatból alakult ki: gömb,
kocka, tetraéder, csillagtetraéder, oktaéder, ikozaéder és dodekaéder.
A kristályok mértani alakzatok szerint nyerik el mintázatukat. Hét alap kristályosodási rács létezik.
528 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

A hét teremtési lépésből alakul a ki az élet virágának nevezett harmonikus mintázat. A legösszetettebb
forma az élet virágának nevezett alakzat. Ennek belső elemét, az életmagot találhatjuk meg faragott kapu-
inkon és ládikóinkon.
A 3. ábrán az élet virágára ráhelyezett életfát láthatjuk. Az élet virága közepén elhelyezkedő hét egy-
másba kapcsolódó kör alkotja az életmag szimbólumát.
„Sokan úgy vélik, hogy az életfa jelképe a zsidóktól származik, ez az elgondolás azonban téves. Az élet-
fa bizonyítottan nem a Kabbalából ered. Az életfát egy kultúra sem mondhatja magáénak – még az egyip-
tomiak sem, akik mintegy 5000 évvel ezelőtt az életfa ábráját Karnak és Luxor templomaiban felvésték
három-három oszlopra. Nem fűződik egyetlen fajhoz vagy valláshoz sem. Olyan mintázatról van szó,
amely közvetlenül a természet sajátja. Biztos vagyok benne, hogy távoli bolygókon, ahol tudatosság léte-
zik, úgyszintén fellelhető ez a képzet. Ha tehát adott egy fa, melyből virág, majd gyümölcs, abból pedig
mag fejlődik, és ha feltesszük, hogy ezek a geometrikus megjelenési formák megfelelnek a gyümölcsfa-
ciklus öt lépésének, melynek itt a földön lehetünk tanúi, akkor felismerhetjük, hogy a fa forrása a magban
rejlik. Ha az életmag és az életfa ábráit egymásra helyezzük, a kettő közötti összefüggés nyomban látható-
vá válik. Tökéletesen egymásba illeszthetők. Az egyiptomi oszlopfőkön található életfa-ábrázolások alsó és
felső részén további egy-egy kör helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy az életfa eredetileg tizenkét alkotó-
elemből állott, s ez a tizenkét összetevőből felépülő verzió is tökéletesen beilleszthető az életmag ábrájá-
ba… A szakrális geometria formái együtt mozognak és egymásba illeszkednek. E geometria sajátos termé-
szetének megértése intuíciós, jobb agyféltekés gondolkodást igényel. Amint egyre összetettebb mintázatok
tanulmányozásába bocsátkozunk, világossá válik előttünk, hogy ugyanaz a bámulatos kötelék vonul végig
a mindenségen, és ugyanaz a szál fűz össze minden létezőt egymással.” [19]
Az élet virága szimbólum nemcsak Egyiptomban, hanem a világ csaknem minden részén fellelhető:
Írországban, Törökországban, Angliában, Izraelben, Egyiptomban, Kínában, Tibetben, Görögországban
és Japánban.
A Kárpát-medencében az élet virágának alakzata gyakran fellelhető az épületek díszítőelemeként. A
belső kör faragott tárgyainkon, faragott kapuinkon gyakran látható. A virág elnevezést azért kapta, mert
alakja virágszerű. A faragott tárgyainkon ezt a hatos szerkezetű mintázatot Vénusz-csillagnak nevezik. Az
élet virágának mintázatában foglaltatnak az élet teremtésének és fejlődésének lépései.
Az életfa mintázata is egy harmonikus geometriai alakzat. Mintázata egy egyenlő oldalú háromszögnek
felel meg, ágai adják a felfelé vezető létra fokait. A háromszögű életfa a hermetikában jelenik meg.
A rezonancia törvénye alapján ami az emberben történik, az fog megjelenni körülötte is. Azokat az
életkörülményeket és embereket fogja magához vonzani, akikkel együtt kölcsönhatásba tud lépni. Min-
denhez, ami történik, az ember hozzájárul.
Többféle típusú életfa-ábrázolás látható egyes épületek díszítményein, kultikus helyeken, kerámiákon,
varrottasokon.
Az eddig ismert életfa típusok közül a Pártus Birodalomból származó életfa áll mértani formákból, a
többi világfa-ábrázolás közelebb áll a természeti képhez.
A fa szimbólumként való használata a mezopotámiai időkből [9] maradt ránk, amikor a fa az egészsé-
get jelképezte. A régi idők fájának hét ága van (7a. ábra). Akkor a fa előtt így imádkoztak:
„Hálások vagyunk az életerőért, az egészségért.
Annak a bölcs, ragyogó és világos
Értelmű testünknek az egészségéért,
Melynek fürge lábai, jó hallású fülei,
Erős karjai és olyan szemei vannak,
Mint a sasnak…
Te szent Növény…
…Növekedjél minden száradban, ágadban,
Minden hajtásodban és indádban,
Növesszenek Téged szavaim is.”
A esszénusok életfájának ugyancsak hét gyökere és hét ága volt. Ők is a hunok bölcseletéből merítet-
tek. A kétszer hetes, illetve a 14-es szerkezet itt is megjelenik. Az életfa náluk is a lélek harmóniájának útja.
10.3. Rezgésminták 529

Imával való ráhangolódással, meditációs elmélyüléssel lelkünk-szellemünk egyesülhet a felsőbb énünkkel,

az isteni mivoltunkkal, az élet fájával:
„Az Egyesülések jelentik a hidat az ember és az angyalok között.
Mint minden híd, csak türelemmel építhető.
Az Egyesülések száma tizennégy,
Mivel a Mennyei Atya angyalainak száma hét,
És a Föld anya angyalainak száma hét.” [10]
Kozmikus értelemben a csillagos égen is megtalálható az életfa jelentésköréhez csoportosuló tudás. A
világfa mint Boldoganyafa azonos a Tejúttal. Az arabok a Tejutat Ég anyjának nevezték. Népmeséinkben,
népművészetünk motívum-világában a világfa törzse maga a Tejút. A világfa környezetében levő négylá-
búak és szárnyasok a Tejúton levő Szarvas, Bak, Bika, Hattyú, Sas stb. csillagképek mása. [1]

10.3. REZGÉSMINTÁK

A világ egy energetikai egységként létezik. A létezés formáit egyszerű alapelvek működtetik. Ezek egy-
másra épülve bonyolultabb rendszert alkotnak. A rendszer természetét az eredete adja meg. Az EGY-ből,
illetve a teremtő FÉNY-ből származunk.
A fény hullámtermészetű. Fizikai szempontból a fény elektromágneses rezgés. A világon mindennek
sajátos energiája és rezgési jellemzője van mind az anyagi, mind az érzékfeletti szférában. A hullámtermé-
szet a Törvény szerint a világunkban egy Rendet alkot.
Az amint fent, úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz hasonlósága a rezonancia elvén
alapszik. Az emberben működő rezgéssávok megfelelnek a világban lévő hullámok rendszerének jellegze-
tességeivel. Ezért jöhet létre a kölcsönhatás, az el-vissza működés. A kölcsönhatás a rezonancia elvén
működik.
A léte egy rend alapú rendszerben zajlik. A létezés megnyilvánulása egyensúlytalanságot hoz létre. A
kettősség a mozgatórugó. A mozgás egy törekvés az egyensúlytalanságból az egyensúlyba.
Az esszénus–hun tanítás szerint a fizikai világ mögött álló rend törvényei mindenben megtalálhatók:
„A Törvény az Élő Isten élő szava.
A törvény bele van írva mindenbe, ami élet.
Megtalálható a füvekben, a fákban, a folyókban,
A hegyekben, az égi madarakban,
Az erdő teremtményeiben, a tenger halaiban,
De legfőképpen megtaláljátok önmagatokban.” [10]
A harmonikus arányok érvényesülnek az élő szervezetek sejtjeiben, a magoknál és az élőlények külalak-
jánál.
A mértani testek harmonikus arányait a Föld-anya kristályain fedezhetjük fel. A fizikából ismeretes,
hogy a kristályok számos fizikailag igazolható tulajdonsággal bírnak. Sajátos fizikai felépítésüknek kö-
szönhetjük pl. a homogén fénynyaláb létrehozását, lézert, radart, találkozhatunk velük a rádióban, számí-
tógépben stb.
A kristályok befogadják a fényt, tárolják, átalakítják, kibocsátják, visszaverik. Megtörik vagy felerősítik
az energiát, egyensúlyba hozzák és harmonizálják. Mivel képesek kapcsolódni más forrásokra és jeleket
adnak le, ezért használhatók kommunikációs eszközként is.
A kristályok mintázata és belső szerkezete a természet törvényeit követve alakul ki. Formavilágukban a
szabályos mértani testek vagy azok elemei köszönnek vissza. Ezeket az ógörögöktől platóni testeknek
nevezik. Ők iskolákat hoztak létre a szabályos mértani testek tanulmányozására. Az ókori görögök felté-
telezése szerint világunk ezen ősenergiákból épül fel.
Az ásványok és minden fizikai anyag, valamint az emberek között sok hasonlóság van. A rendezettség
az atomok és molekulák belsejében már megtalálható. Az atomoknál, valamint minden létező anyagnál
az elrendeződés spirálisan növekvő jelleget mutat.
530 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Mindennek rezgő erőtere van. A fizikai anyag rezgésszintje is növekszik, ahogy a szilárd állapotról
cseppfolyósra, majd gázállapotúra vált át. A rezgésszint növekedése még jobban érvényesül az érzékfeletti
világban, a lelki-szellemi szféráknál. Gondolataink is a szellemi rezgések frekvenciáit veszik fel.
A különböző rezgések frekvenciájuk szerint sorrendbe rakhatók. Az életfa hetes, illetve kétszer hetes
tagolódása az anyagi és szellemi világ rezgésszintjeit mintázza le.
A rábaközi tudók szellemi hagyatékában a hét szellemi szint járását a „Változás hét szent igéje” segíti.
A szinteknek hét alakzat felel meg:
„A örök örvénylés csigavonala mentén
oltsuk be teremtményeinkbe ne csak a lét,
hanem a Változás Hét szent igéjét is,
az EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY
varázsigét hét alakzatban.” [38]
Az energia rezgési jellemzői a hang hetes tagolódása szerint spirálisan növekvő tendenciát mutatnak.
Ugyanez érvényesül mind a fizikai, mind a szellemi világban. A tökéletes spirál törvénye szerint minden
fordulat után a frekvencia kétszer nagyobb lesz.
A növények, a fák növekedése spirálisan történik (7.1. ábra). A fák kérgének vonalai szintén spirálisan
futnak felfelé. Ez a spirál is az óramutató járásával ellentétes irányú, akárcsak a női gyökérközpont moz-
gási iránya. Ezért van faistennőnk, Tündér Ilona-fánk, illetve életfánk.
Az ókorban az életfa és az ősi istennő egybe tartozott. Világunk, amelyben élünk, anyavilágegyetem.
Hitbeli szervezetünket is Anyaszentegyháznak hívjuk.
Minden anyag, energia, maga az emberi szellem is spirális mozgásban van. A 6.1. ábrán a tudatosság
spirálja látható.
Felülről nézve a fizikai és szellemi energia sávjai körrel ábrázolhatók. A körök száma hét vagy kilenc.
Egyiptomban Ré teremtő és összetartó energiáit kerekded formának vélték: „Ré tojásában van”, aki „az
isteni kilencség ura” (Egyiptomi Halottaskönyv). A kogi indiánok szerint a világnak tojás alakja van és
kilences szerkezetű. A teremtéskor is a Világanyának kilenc lánya született. Az elefántcsontparti bennszü-
löttek istennője hétévenként tartja beavató rítusát, fában, illetve erdőben lakik. Neve a Mianyánk, vala-
mint kő és fa szavunkhoz hasonlít: Kafolo.
Hét Urat szül a világra az egyiptomi gnosztikusok ősanyja, Szophia, aki kinevezi őket a hét ég urának.
A hetedik ég urának neve Seboath, a Szép-út ura. A mali bambara törzs hitregéjében az üresség Fu nevű
ereje magot küld le a földre és a keletkezett fehér fűzfán hét világ helyezkedik el. A kenyai hitrege szerint
a teremtő erő létrehozza a világosságot, megalkotja a 7 eget, az életfát és utána a földet. Guineában a te-
remtő Alatangának 7 fia és 7 lánya volt. A hindu Imra a légzés erejével hozza létre a 7 eget, és 7 folyóval
választja el őket. [51]
Életfa a kenyai hitregében is található, aminek a leveleire írják rá az emberek tetteit. A mali életfát egy
fehér fűzfa alkotja meg. A szibériai hagyományban a teremtésnél az életfa helyett a Fű-Nő jelenik meg, a
borneói mítoszban a Rizs-Tündér. [51]
A magyar hagyományban a kilences, illetve a hetes szellemi szerkezet így jelenítődik meg:
„Kinek hét, kinek kilenc, kinek tíz BŰVÖLET.
Az ősök így hagyták ránk: kilenc,
Mert a Három Ős egyikének nyelvén ezt jelentené.
Ez a gyümölcs formája, de az íz a lényeg.” [38]
A szellemtudomány az anyagi világra ható hét felső tudatszintet különböztet meg. Minden rezgéstar-
tománynak egy-egy szellemlény felel meg. Az atlantiszi Tót smaragdtábláin olvasható:
„Messze … trónol a hét Úr
a felettünk levő ciklusokból jövő tudat egységei ők.
Az embert … a végtelen tudáshoz vezetik.
Heten vannak. Erejük hatalmas.”
(Tót smaragdtáblái)
A mezopotámiai agyagtáblákon található régi szövegek szerint a világ dolgainak hét sorsteremtője van,
akik a felső világ kapuit őrzik:
10.3. Rezgésminták 531

„Gyűlésbe gyűltek a tündérek,

A nagy angyalok, a sorsteremtők.
Ők teremtették a négy világszférát,
Ők szerzettek törvényt, jogot, szokást…
Hét isteni bölcs a menny kapuit
A felsőbb világok bejáratánál őrzötte…” [44]
Az esszénus–hun tanításoknál a tudatosodási szinteket angyaloknak nevezett szellemlények őrzik:
„A Törvény betöltetett a ragyogó
És szent Angyalokon keresztül,
Erősek és méltóságteljesek,
Akik halhatatlanok és szentek,
Akik heten meg heten vannak.” [10]
A mi Bibliánk Isten hét angyaláról, illetve szelleméről beszél: „A trón előtt hét lobogó fáklya: Isten hét
angyala.” (Jel 2,5) A Báránynak hét szarva és hét szeme volt, Isten hét szelleme (Jel 5,6). Dánielnél az Is-
tenfiúnak megfelelő lénynek hét szarva volt (Dán 7,2–8). A Szentek szentje bejáratának mérete hét kö-
nyök volt (Ez 40,48–49).
A Bibliában a hetes szám a bölcsességhez kapcsolódik.
„Megépítette házát a bölcsesség,
S hét oszlopát felállította.” (Péld 9,1)
A bölcsesség olyan tudás, mely az életnek fáját jelenti az embernek:
„Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet.
Életnek fája ez azoknak, akik megragadják,
És akik megtartják, boldogok.” (Péld 3,13 és 3,18)
A Molnár Anna-balladában a fa jelenti a lelki felemelkedés tapasztalati útját. Nevében az Anna össze-
cseng az anya, a földi létet teremtő erő szavával. A molnár szó pedig a létezés energiájának körkörös terje-
dési alakjával. Az energia kör alakja a kerékmotívumainkban is fellelhető. Az egész ballada története a lét
kerekének mozgását írja le. Anna bejárja a lét tapasztalati útját. A Tihanyi alapítólevélben molnár szavunk
a munoran kereku kifejezésben szerepel. A menny kereke a belső lelki út felé vezető ösvény. A ballada fájánál
is megjelenik a főhősnő mellett a hetes szerkezet:
„Burkus fának hat az ága,
Hetedik lesz Molnár Anna.”
A fő geometriai alakzatok szemléltetik az embernek mint fizikai és szellemi lénynek a kilétét, rendelte-
tését. Az egyiptomi tanítások szerint a piramis alakja térképezi le legtalálóbban az ember anyagi és szelle-
mi összetevőit. A négyszög az anyagiságában rejlő erejét, a háromszögek pedig a szeretet törvénye szerint
működő testi-szellemi lényegét. A hetérák tanítása szerint az ember tudatát egy piramisba írt spirállal le-
het ábrázolni. A piramis az anyagba zárt szellem mintázata. A spirál egy-egy fordulata egy-egy tudatszint-
nek felel meg. Az embernek és világának hét szellemi szintje ismeretes. Lényegében két piramisba írható
tudatossági szintekről van szó. Az alsó piramis a már meghaladott világokat tartalmazza. A szellem spirál-
jának függőleges metszésével kialakult szinteket a 7. ábrán láthatjuk. [34]
A világ és az ember energiaszintjei rezgési jellemzőiknek megfelelően színesek. A színek sorrendje a
szivárvány színeihez hasonló. Az ember gyökérközpontjának színe vörös. Ez az alsó szint. Utána követke-
zik a narancssárga szakrális központ, a sárga napfonat, majd a zöld színű szívközpont, a kék torok csakra
és a lila fejtető központ. Ezért nem véletlen, hogy a hunok szerint az életfa hét emeletére a spirális Szivár-
ványhídon lehetet feljutni. Az életfán lakik a világot létrehozó Föld-anya, akinek a legkisebbik fia a segítő
Istenfiú. Ezen a hídon jön le segíteni a Világfelügyelő fejedelemfiú, valahányszor az emberiségnél elural-
kodik a szeretetlenség. [33]
Az ószövetségi Ezékielnél zafírkék mezőben ül az égi trónon az igazlény, akinek színe a szivárványhoz
hasonló, amely esős napokon tűnik fel (Ez 1,26–28).
A spirál törvényének megfelelően a különböző tudatszintnek megfelelő rezgéstartományok nincsenek
elkülönülve, hanem egymásban léteznek. Az egyik növekedése hatással van a másikra. Valójában minden
lelki-szellemi szint az Egyhez tartozik, ahogy minden lélek egy. Egy egységes energiamezőben létezik min-
den a világon.
532 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

10.4. A SZENTNEK TARTOTT FA

„A boldog ember … olyan, mint a víz partjára ültetett fa, mely kellő időben gyümölcsöt terem és le-
velei nem hervadnak.” (Zsolt 1,3)
A fa az élet legtökéletesebb formája a növényvilágban ugyanúgy, ahogy a fejlődés legmagasabb fokát az
ember képviseli az anyagi világban. Az ember szellemének tudatossági rétegei a fa emeleteinek felelnek
meg. A világmindenség mezejének szerkezete szintén az életfához hasonló. Az ember morfogenikus erő-
tere és a világ energiamezeje egymással állandó kölcsönhatásban van. Az ember elválaszthatatlan egység-
ben jelenik meg a mindenséggel. Ennek az egységnek a központja az ember mint az istenség művének a
folytatója és a teremtő erők birtokosa. Néphagyományunk megőrizte azt az ősi törekvést, hogy az ember
egyre újabb próbatételek legyőzésével megújítsa a teremtést. Az idők folyamán a próbatételek megváltoz-
tak, de az egység felé való törekvés megmaradt.
Az ember a fa szerkezetéhez hasonlóan összeköti a földi világot az éginek nevezett lelki-szellemi világ-
gal:
„Az ember a fa törzséhez hasonlóan
Gyökereivel mélyen
Föld anyjának testébe fogódzik,
Míg lelke felemelkedik
Mennyei atyjának ragyogó csillagaihoz.
A fának gyökerei a Föld-anya angyalai,
A fának ágai a Mennyei Atya angyalai.
Ez a szent életfa,
Amely az örökkévalóság óceánjában áll.” [10]
A fenti idézetet a Holt-tengeri Tekercsekből fordította a Kolozsvárról származott Edmond Bordeaux
Székely vagy Székely Ödön, aki nemcsak orvos, hanem elismert tudósa a szanszkrit, arámi, görög és latin
nyelveknek is. 1928-ban Romain Rollanddal együtt alapította meg a Nemzetközi Biogenikus Társaságot,
a mai ökológiai mozgalom előfutárát. [10] Tíz pontból álló Krédójuk ma is megszívlelendő. Összefoglal-
ja a Földön való élet legfontosabb kritériumait, a békének és a természeti erőforrások megőrzésének fon-
tosságát.
A fa minden növényi jelkép közül a legösszetettebb szimbólum. A magyar fanevek egy része utal a fa
kozmikus jellegére, a fénnyel való kapcsolatára. Az éger mintha égből származna, nyáron a nyárfa lombo-
zata véd. Télen a megújuló napváráskor, Karácsonykor a fényt hozza el a fenyőfa.
Az életfa a temetői fejfák egyik díszítőeleme. A lélek az emeleteket járja be, melyek lényegében az erény
létrái vagy Jákob lajtorjája. A zarathusztrai Aveszta a lélek halált követő útjáról azt tanítja, hogy ez több
szellemi rétegen kell áthaladjon. Az emberi lélek egy lány képében száll ki a testből, ami a fa-istennőre
vall. Három nap után négy ugrással áthalad a három égi szférán, és elér az örök fényhez. A le nem tisztult
lelket az északi szél elragadja.
A különböző népek mitológiája az életfát egy-egy ismert fatípussal jelöli meg.
A skandináv Edda mítosz világfája kőrisfa, az Yggdraszil, amely a világot középen tartja fenn. A Kale-
valában a világfát tölgyfa jelképezi.
A germán hitvilágban az első emberpárt az istenek kőrisfából és szilfából keltették életre. A görög mi-
tológiában a réz-nemzedék keletkezett kőrisből, Adónisz pedig mirhafából született. Démétérnek tölgy-
fája volt.
A fák megnevezése népjellemzőként is szolgál. A tölgyet a germánok fájaként tartják nyilván, de a
magyar néphagyományban is szerepel, akárcsak az almafa.
Népi imáinkban a szent keresztfa és az almafa együtt található:
„Elindultam hétszer szentelt szent útra,
Előtaláltam hétszer szentelt szent körösztfát,
Alatta vagyon hétszer szentelt szent almafa.” [36]
Népmeséink aranyalmafája és tölgyfája egyaránt gyakori elem. Őseink hitében a vén tölgy egyben
jósfa is, amelyen a tündérek a sors fonalait fonják. A híres aranygyapjú is a tölgyfán lógott. A finneknél is
10.5. A fa és a tenger 533

a világ jósfája tölgyfa volt, akárcsak a kelta időkben, mikor a dodonai jóshelyen a tölgyfa susogta a papnő
fülébe a kérdésekre adott válaszokat.
A Bírák könyve is említi a „jósok tölgyfáját”, amely alatt először választottak királyt az izraeliták (Bír
9,6,37). A királyt választó helység neve a mi szék szavunkkal rezonál. Neve Szichem. Szerintük Szichem
volt az ország közepe és a Föld köldöke. A tölgy héber neve elah, allah, allon, egy tőből ered az Isten je-
lentésű él, élohim, allah szavakkal. Bétél (Él háza), az egyik legfőbb izraeli vallási központ tölgyfaliget volt
(Ter 35,7,8). A tölgy héber nevében az él szavunk ismerhető fel és feltételezhető, hogy a kánaáni őseink
számára a tölgy egyben az élet fája volt. Emellett tölgy szavunk régi alakjai, a tül, töl kapcsolatosak lehet-
nek a tej, túl, teljes szavainkkal.
Keleméren máig élő hagyomány fűződik egy vén tölgyfához, amelynek gyógyereje volt és Kisasszony-
fának nevezték. Az öregek szentnek tartották, amit senki sem bánthatott. [3] Az Attila tölgyfái monda is
a Palóc herceg országában található szent fákról szól. [8]
Szent fájuk volt a csángóknak Bálványospatakán. A fa alatt forrás fakadt, és oda jártak ki a régi szent
rítusukat megtartani. [40]
Zobor vidékén a napkelti rítushoz a „pogányok áldozó helyén” egy ŰGY-fához jártak ki. [41] Sárréten
a szent istenfát EGY-fának nevezték. [42]
Egy dozmati ember mondta el 1951-ben: „A Hosszú réten a patak partján állott egy hatalmas tölgyfa.
A gyökere a főút közepéig ért, az ágai meg az égbe. Ez alatt a fa alatt áldoztak fehér lovat őseink.” [3]
Csíksomlyó közelében is volt egy szentnek tartott fa, ahová kijártak a környék lakói. [43]
A temető közepén régen szokás volt a fő helyre fát ültetni. Ez alá teszik ma is a finneknél ki a tojást,
tejet, magokat a halottak szellemeinek. [45] Nálunk Erdélyben is szokás a halottaknak a temetőbe tojást,
élelmet kivinni.
A természeti népek nemcsak a szent fa mellett tartják rítusaikat, hanem a sámán dobja is szent fából
készül. A segítő sámán képletesen az életfán halad felfelé saját szellemének rétegein, melyet a fadob által
kibocsátott hangrezgés segít. A fa hangja, csengetése fontos tényező a szerszámkészítésnél is. Fontos a fa
kiválasztása, kopogtatással a csengésének megállapítása. A fát sosem teleholdnál vágják le, inkább újhold-
hoz közel eső napokon. A tiszta FA hang éppen a fá, az oktáv negyedik hangja kell legyen. Ez nem vélet-
lenül a negyedik erőcsokort kitevő szívközpontnak megfelelő hang. A szívközpontunk rezgése a lelkünk-
szellemünknek megfelelő levegős-elemhez rendelődik. A levegő rezgése által keltett hangnak nagy szerepe
van a lelki-szellemi utakon. Ugyanez elmondható a hang, a zene hatásáról az ember lelkületére.
Néphagyományaink mellett költőink is felelevenítik a fával való kapcsolatunkat. Ady az Ihar a tölgyek
közt című versében a juharfát nevezi a magyarság fájának. Nála gyümölcstermő életfa is megjelenik a Sírás
az életfa alatt című versében: „Lentről nézem ős terebélyed / Piros csodákkal rakott élet”. Weöres Sándor
a kozmikus fa jelképét fogalmazza meg: „És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység / és magasság és
minden égtáj. / Út ő maga, mindenfelé” (A fogak tánca). Petőfinél a fa életjelképként fogalmazódik meg:
„Majd ha dőlni kezd életed fája” (Bolond Istók). Arany János „az idő fájának” nevezi a Buda halála című
eposzában: „Hullatja levelét az idő vén fája”.

10.5. A FA ÉS A TENGER

„A törvény a közösség kertjébe lett plántálva,

Hogy megvilágítsa a Fény gyermekeinek szívét,
Hogy egyenessé tegye előttük
Az örök óceán közepén álló
Életfához vezető hét meg hét utat.” [10] (17–18.6. ábra)
A hitregék életfája a tengeren található vagy egy vízen úszó csónakhoz kapcsolódik. A víz-elem az ér-
zelmekhez, illetve a teremtő és mindeneket fenntartó szeretethez kapcsolódik. A fa és a tenger együttese a
szeretetben való felemelkedésünkhöz kapcsolódik.
Az életfa szimbolikája lelki fejlődésünkkel, illetve testi egészségünkkel kapcsolatos. Az élet tér-idején
való áthaladás nem volt és ma sem egyszerű. Csakis az isteni szférákba vezető mindenek java lehet a helyes
út. Egységben létezünk mindennel. Amit kibocsátunk magunkból, azt kapjuk vissza.
534 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Az Egész és az egészség egy gyökerű. Egészségünk belső harmóniánktól, lelkiállapotunktól függ. Belső
életerőnk áramlása, akárcsak a fa ágai, a spirál mintázata szerint történik. Életerőnk rezgései a körülöttünk
lévő energiamezővel egységben áramlanak. A természetben a spirál az arányos növekedés formája. Ez egy
logaritmikus görbe szerint történik, mely geometriai alakzatokkal leírható. A fa ágainak és leveleinek
megjelenési helye egy tökéletes spirált alkot felfelé.
Az ember biológiai összetevőjeként jelenik meg az életfa, az arbor vitae. A kisagy belső fehér állomá-
nyát nevezik így, mely faszerűen elágazó. Közel hozzá található az agyalapi mirigy, mely a DNS-ünkkel
van kapcsolatban. Az orvostudomány úttörői az agykérget faszerűen elágazó kertnek jellemzik, melynek
ágai az életünk folyamán változnak. Biológiai felépítésünkbe, illetve DNS-ünkbe van beprogramozva
testi-lelki sajátosságunk, a saját életfánk. A hunok rovásos történetírása őrzi ezt a tudást, amikor „agyatok
életfájá”-ról beszél. [33] „Minden ember agyában 1–1 életfa keletkezett, hogy gondolkodását fejlessze, az
életet a közösség hasznára töltse el, és ne engedje a gonosz gondolatokat befészkelni magába.” [Arvisura]
Az orvostudományban ismeretes, hogy az agyhullámok úgymond normális frekvenciája 14 Hz. Ez a
frekvencia a negyedik szintnek felel meg. Ezenkívül mérhető még 28 és 56 Hz is az agyi tevékenységnél.
Csak alacsonyabb ingernél, lenyugodott állapotban mérhető 7 Hz, amit alfa állapotnak is neveznek.
A szentként tisztelt égig érő életfa vezet fel a tiszta szellemi szférákba, vagyis Istenhez. A fa ágai a meg-
világosodás, a lelki fejlődés fokozatait jelzik. A cél minél feljebb jutni az erénylétrán, illetve a fán. A kü-
lönböző vallások beavatási szertartásai szorosan kapcsolódtak a szent fa megmászásához.
Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk meg, hanem egész életünket
is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk
magunkhoz. A lelki-szellemi fejlődés felfelé irányuló lépcsőin csak az Erőn, a Szereteten és Bölcsességen
keresztül lehet haladni.
„Az Erő, a Szeretet és a Bölcsesség angyalain keresztül
Bejárjátok a Határtalan kert Hét Ösvényét.
Testetek, szívetek és szellemetek beleolvad az Egységbe
A Béke mennyei óceánjához való
Megszentelt repülésben.” [10]
A nyugalmat és örömet árasztó szent hely a paradicsomi állapotot idézi fel. Erre utal a kelták Pardes-ja,
a héberek Pardésa-ja, a latinok Pardise-ja, az indiánok Tula-ja, a hinduk Meru-ja. A toltékok Tulát fehér
szigetnek nevezték, akárcsak a hinduk (Svéta-dvipa). Meru hegye a tengerben található, zöld övezet veszi
körül. Az idejutáshoz át kell gázolni a szenvedélyek tengerén és el kell jutni az üdvhegyre. Meséinkben
üveghegyként szerepel. A hitregékben található halhatatlanság földje, boldogok földje vagy a szentek
földje maga a beavatás földje.
Az esszénusok, amikor az egészségükért imádkoztak, az életfát a gyógyítás fájának nevezték: [10]
„Óh, te szent törvény,
Az életnek fája,
Amely az örök óceán közepén áll.
Azt hívják a gyógyítás fájának.
Minden gyógyítás fája.”
A keleti népek szintén a gyógyítás fájának vallották az életfát. Ugyanakkor a népek hagyományában az
életfa és az óceán, illetve a víz kapcsolata figyelhető meg. Talán nem véletlen, hogy meséinkben Tündér
Ilona gyakran a tengeren tűnik fel vagy a tenger egyik szigetén lakik.
Ugyancsak az esszénus tízparancsolat végén olvasható:
„Ha megtartod parancsolataimat, akkor beléphetsz a Végtelen kertbe, ahol az életfa áll, az örök óceán
közepén.” [10]
Biológiai szempontból maguk a fák, növények levelei, gyökere vagy szára gyógyításra használatos, leg-
több esetben a vízzel együtt főzet vagy kivonat formájában.
Az élet kialakulásánál ott volt a víz-elem. A víz-elem energiája érzelmi, illetve anyai oldalunkhoz ren-
delődik. Régi imáinkban az életfa, a Boldoganya fa, az aranyfa és a tenger kapcsolata őrződött meg:
„Széles tenger partján az
Aranyfának aranyága,
Arra járt asszonyunk, Szűzmária.” [18]
10.5. A fa és a tenger 535

„Tengernek közepében egy aranyfa,

Aranyfának aranyágán ül a Boldogságos Szűzmária.” [18]
Az Egységhez, az egészséghez, a kezdetekhez való visszatérés az istenanyán keresztül történik. Saját
anyai oldalunkon található érzelmi energiáinkban rejtőzik az erénylétrán való haladásunk. A kezdetekhez
tartozó víz-elem az érzelmekhez, a szeretethez kapcsolódik. Szeretettel haladhatunk csak felfelé az életfán-
kon. Meséinkben az égig érő fa tetején el lehet jutni az üveghegyre. Az üveghegy és a víz kapcsolódik
egymással, ahogy Tündér Ilonánk is mindig tó vagy víz mellett található. Az üveghegynél tengerből kel fel
a nap és tengerbe nyugszik le.
A gyógyító erő a szeretet, mely szintén a vízhez kapcsolódik. A víz-elemhez mint őserőhöz az istennői
oldal, a szeretet rendelődik. A szeretet pedig maga Jézus. Egy komáromi népi imában ez található:
„A tengernek közepén
Jézus ül az aranyfán…
Szent fejét lehajtván.” [18]
Egy Szolnok megyei imában ez áll:
„Tengernek közepén,
Aranyfának ágán
Lehajtá szent fejét.” [18]
Az életfaszimbólum az emberre és világára vonatkozik. Az ember és a fa egészet, egészséget alkot. Tes-
tünk anyagból van, de a szellem hatja át és alakítja. A testi-lelki egység adja az egészet. Az ember egész,
egészséges, ha minden harmóniában van. Ha a lelke és teste közti harmónia megbomlik, akkor az ember
sérült, beteg. A betegségek zöme lelki eredetű, pszichoszomatikus. Az ember lelkileg sérül, amikor sért,
sértődik. Ha valaki sokat sért meg másokat, sok van a rovásán. Ha igen sok van a rovásán, akkor kötözni
való bolond, nyavalyás vagy rosszseb lesz rajta.
Az életfa, a kereszt és az erénylétra ugyanazon lényegiséget rejti magába. Archaikus imáinkban a piros
hajnalban Mária nyugoszik. Vele együtt található az aranyos kápolna, valamint az erénylétra is:
„Én fölköttem szép piros hajnalba,
Feltekintek fényes mennyországba,
Nyitva látom mennyország kapuját,
Azon belül egy vigasz lajtorját.” [18]
Testünk és lelkünk összetevői az életfa elve szerint működnek: harmonizálnak, rezonálnak egymással.
Ha lelkünkben a szeretettel összhangban élünk, felfelé haladunk az erénylétrán és egészségesek maradunk.
Ha lelki egyensúlyunk megbomlik, a kialakult harmóniahiányos állapot az egészségünk kárára mehet. A
gyógyító urusolja a csángók és a székelyek szerint a beteget. A földi mindentudó úrős – urus vagy körős
– kuruzs. Etimológiai értelemben ebből lett az orvos és a kúráló, de ő lehetett a mindentudó és mindent
gyógyító Úrős is.
Meséink csodafája több szintet köt össze. Tündérország színei lelkünk-szellemünk tudatosodási szint-
jeire utalnak. Az ember-hős végig kell járja a réz erdőt, réz rétet, az ezüst erdőt ahhoz, hogy eljusson az
arany erdőhöz, ahol Tündérország, a menny, a harmónia található. A fa lényegében hétszintű. Az ötödik
szintet a réz lóval, a hatodikat az ezüst lóval és a hetediket az aranylóval kell megtenni. [6]
A fa egyrészt törzsével összeköti, másrészt pedig jobb és bal oldalra is osztja a lelki-szellemi szinteket.
Erőterünk hullámzásában nagy szerepet játszik a Nap és a Hold. Az életfa ábrázolásain gyakran megjele-
nik e két égitest. Ősidők óta a fa jobb oldalán a Napot és bal oldalán a Holdat ábrázolják. Ez a jobb és bal
oldal ellentéte a mi logikus és érzelmi agyféltekénkre, a kínai jin jang-ra emlékeztet. Fény nélkül nincs
árnyék, a logika és az érzelem egyszerre van jelen minden dologban. A kettősségben harmóniát kell ma-
gunkban kialakítanunk.
Testi-lelki fejlődésünk, gyógyulásunk csak a két oldalunk harmonikus együttműködésével lehetséges.
Egészségünk érdekében összhangot kell teremtenünk logikus gondolkodásunk és érzelmi életünk között.
„Veszedelemben forgók Istene,
Megtestesült szent Ige,
Ne hagyj elveszni a bűnbe!
Hét kereszt alatt lefekszem,
Hét kereszt alatt felkelek…” [37] – mondja egyik régi imánk.
536 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Népmeséink szerint a hősnek hét vagy kilenc évig kell tejet innia, hogy különleges képességekkel ren-
delkezhessen és a szellemi világokba behatolhasson. A behatolást olyan forgó mozgással kell végeznie,
mint amilyent a sárkány vagy a kígyó jelképez. A rabonbán című székely népmesében a táltos egy ötszög-
letű fekete tojásból pattan ki hétévi melengetés után. A Bibliában is megjelenik a hétfejű sárkány: „Nagy
vörös sárkány, hét feje volt” (Jel 12,3–4).
Testünk, lelkünk egészsége össze van kötve az életfa jelentéskörével. A fák virágainak méze egyik leg-
jobb gyógyhatású természetes anyagunk. A fa-istennő beporzásához a méhek járulnak hozzá. A fa és a
méh is az ókori istennők jelképe volt. A harmóniát és boldogságot hozó tündéri birodalmat tejjel és méz-
zel folyó országnak hívjuk. A fák odva adott védelmet a méheknek. A gyógyír a fák odvában található.
Sok helyen a beteget összenőtt törzsön vagy fa odván bújtatták át, hogy meggyógyuljon. „Beteg gyer-
meket odvas fa nyílásán háromszor is áttették.” A palócok a fa koronáját húzták le a földre, és úgy bújtat-
ták át a beteget. [4]
Ez nem csak népünk hagyománya, hanem a mexikói bennszülötteknél is megtalálható. A mexikói
kódex miniatúráján jól látható az életfa odvával és a madárral mint a lélek jelképével (8a. ábra). Az indi-
ánok is mutattak be áldozatokat a szent fák alatt. Akár a magyar és a sumer hitben, náluk is szerepel „a
csodásan illatozó szent sasfa”. A perui sámánok a fák és más növények szellemeitől szerzik egész tudásukat,
mert „nekik megmutatják, hogyan kell betegségeket felismerni és elűzni”. [3]
A 9. ábrán az indián életfa ábrázolásánál már hangsúlyt kap a kettősségünk, a jobb és bal oldal, a ható
és befogadó jellemzőnk, a férfi és női princípium. A különböző népek szent rítusaiban világunk kettőssé-
ge, a lét és nemlét problémája szervesen jelenítődik meg. Fizikai világunkban nagy szerepet kap az egy-
másnak feszülő dualitás, az ellentétek harca. A tökéletesség nemcsak abból áll, hogy jót teszünk. A belső
tökéletesség feltételezi azt, hogy létrehozzuk az ellentétes erők egyensúlyát. Létrehozzuk magunkban a
világ közepét. A belső egyensúlyunk megteremtésében az indiánok szerint a Nagy Anya segít. Az ellenté-
tes oldalaink közti harmóniát az életfa bölcsessége, illetve az anyai oldalunkhoz tartozó szeretet hozza
meg.
A középkori füvészkönyvekben az életfát nővel, az alkímia királynőjével ábrázolják. Az ábrázolásokon
megjelenik a világ dualitása: a jobb és bal oldalt a Nap és a Hold jelöli. A fa tetején ott a királynő madara.
A világot az Istennő a négy elemből hozta létre: föld, tűz, víz, levegő. Az elemek segítségével történik a
gyógyítás, a lepárló készülék felhasználásával (8b. ábra).
A világ térszerkezetét a négyes osztás jellemzi. A négy elem és a négy világtáj kapcsolata figyelhető meg
a népi gyógyító eljárásoknál. A maja világkép nagyon hasonlít az ősmagyarhoz. Szerintük a Föld közepén
a Kezdet Fája emelkedett. A négy világtájnak megfelelően négy világfa nőtt.
A négyes hatás ismerete, a négy irány és a négy elemi anyagerő – föld, tűz, víz, levegő – az ókortól
maradt ránk. Az ókor szemlélete szerint a Föld-anya hozott létre mindent. A Föld-anya jele a kocka, a
hexaéder. Kockába írható minden elemi erőnek megfelelő szabályos mértani test.
Egy ógörög mítosz szerint az ember az alvilág négy legmélyebb üregében született [46], akár az indiá-
nok hitregéje szerint. [48] Az üreg, a barlang és a faodú egyaránt a létezés anyaméheként szerepel. A kövek
a Föld-anya csontjai. A szent kő az embrionális állapotban levő új élet magva. A teremtés rejtelmeihez
kapcsolódik a négy ősanyag és a mitikus kovács, Héphaisztosz alakja is, aki a Föld-anyának megfelelő
barlangban lakik. A tűz-elem az átalakító erő, maga a cselekvés. A mítoszok szerint Isten ajándéka az em-
bernek. A víz-elem a teremtett valóság megnyilvánulását, az áramlást fejezi ki. A levegő-elem az isteni
leheletet, a végtelent, a világegyetemet jelképezi.
Egyiptomban négyszögű és négytornyú vártemploma van Al Fayoum (Fa-Jóm) városnak.
A négy teremtő energia emléke a magyar népi hagyományban is fennmaradt. A hunok az élet négyge-
rezdes alapkövének nevezik. [38] A négy őserő a térrel alkotja az ősanyai közeget, amelyből létrejöhetett
a világ. A négy anyagi őserő energetikailag nemcsak a négy elemhez, hanem a négy égtájhoz is rendelődik.
E négy őserői princípium egyben a világ szerkezeti jellemzőire is kiterjed, ugyanakkor az emberre vonat-
kozó energetikai hatás mibenlétére is utal. Ennek nyomai fellelhetőek a magyar népi gyógyászatban,
ugyanakkor a keleti gyógyító módok alapját képezik.
A fa egyesíti a világot létrehozó négy őserői princípiumot. Gyökerével felszívja a földből a vizet, a nap
és a levegő-elem segítségével átalakítja azt. A néphagyomány a gyógyító módokat ezen négy őserőhöz,
10.5. A fa és a tenger 537

illetve a fához kapcsolta. Keleméren mondták el, hogy szentnek tartottak egy tölgyfát, melynek gyógyító
erőt tulajdonítottak. Ágakat szedtek le róla és vitték haza gyógyítani. [3]
Az aranyborjú című csángó mesében egy fának „olyan csodálatos ereje van, hogy aki leszakaszt róla egy
levelet, s vele egy betegnek a homlokát megérinti, az abba a szent helybe meggyógyul”. [26]
A fák jótékony ereje még halálunk után is érvényesül. Hérodotosz írja a szkítákról, hogy halottaikat
lombágyra fektették (Her 4,71). A Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatjuk, hogy őseink inkább tölgyfát
használtak koporsó készítésére és szemborítót is annak leveléből készítettek. A hun bölcseletben is megta-
láljuk a szemborító szükségességét.
Van, ahol a „gyógyulásért imádkoznak” a Vacsoracsillag megjelenésekor. [28] A Vacsoracsillag a Vé-
nusz, Tündér Ilona aranyalmafája tetején található.
Ősi táltosaink nemcsak gondolatolvasók voltak, hanem értették azt is, amit a fák, füvek beszéltek. Ez
derül ki a boszorkányperek jegyzőkönyvéből is. Íme egy idézet: „Hallotta Vecsési Péter szájából, hogy ő
kiment a mezőre és a füvek szólottak hozzá így szólván: Én ilyen Nyavalyáról való vagyok és ilyenről…”
Egy másik eset: „Sőt mikor füvet szedni megyen is, minden füvek megszólalnak hozzája.” [3]
A székelyeknél ma is élő hagyomány a Boldogasszony fája. A régi magyarok sok füvet neveztek el a
Boldogasszonyról, mert őt gyógyítónak is tartották. Talán nem véletlen az sem, hogy Sarlós Boldogasz-
szonytól (júl. 2.) Kisboldogasszonyig (szept. 8.) tart az az időszak, amelyik legkedvezőbb a gyógyfüvek
szedésére.
Az életfa gyógyerejéről az Újszövetségben is olvashatunk. János evangélista Jelenéseiben (22,2) az élet-
fa levelei „a népek gyógyulására szolgálnak”.
Olyan leletek kerültek napvilágra, amelyek arra utalnak, hogy a régi időkben a világ szerkezetét és az
emberek egészségét a fa fogalmához kötötték. Az életfa maga az ősi istennő. A 8. ábrán az egyiptomi Nu-t
(Enet) látjuk mint faistennőt, amint az élet gyógyító vizét hinti híveire. Az Egyiptomi Halottaskönyv
szerint ő szült a világban mindent, a Napot és a Holdat is. A napisten így nyilatkozik: „Én vagyok az
egyetlen. Én Nu-ban születtem. Én vagyok az Úr, aki kezdetben keletkeztem, aki ura vagyok annak, amit
teremtettem.” [31]
Etimológiai értelemben az ősanya neve több nép hagyományában hasonlít a mi anya, nő, néni szava-
inkra. Anat volt Baál anyja, Nana Attisz anyja, ismeretes a kis-ázsiai Inanna, Anina, Anahita, Anu, a kínai
ősszülő pedig Nu-Wa nevet viseli.
Legendáinkban mi Nut Enetnek hívjuk. Kézai Simonnak köszönhető, hogy feljegyezte a magyarok
egyik legfontosabb ősi legendáját. „Ménrót, az óriás, a nyelvek összezavarodásának a kezdete után Eviláth
földjére költözött, amely vidéket ez idő tájt Perzsiának neveztek, s ott feleségétől Enethtől két fia született
Hunor és Magor…” Az Egyiptomban „Nt”-vel jelölt Enet, Nut, Neith vagy Nu volt az istenszülő, a min-
denséget magába foglaló ősnemző, akinek jelképe a nyíl.
A faistennő több ókori népnél ismeretes volt, nemcsak az egyiptomiaknál. Ilyen faistennők a görög
Szmirna és Adónisz, akárcsak a fáraót szoptató (16. ábra) és az élet vizét hintő datolyapálma vagy fügefa.
A görög mitológiában Heléna Tündareószt istennőként tisztelték. Heléna szentélye Spárta közelében állt,
és őt fában lakó – dendritisz – melléknévvel tisztelték. Heléna fájának levelei áldásra emelt, széttárt ujjú
zöld tenyérre hasonlítottak.
Fa található meg több nép teremtésről szóló regéjében, vagy a fa emeleteinek megfelelő hét ég. A
gnosztikusok Szophiája hét eget teremtett, akárcsak az indek Imra-ja. A szibériai népeknél A Fű-Nő te-
remtett vagy segített be a teremtésnél. A borneói dajakoknál a teremtésnél létezett a kezdetek fája. Az
afrikai bambara törzs teremtéstörténetében az első a fehér fűzfa volt, amiből létrejöttek az emberek.
Több mesénk is őrzi annak emlékét, hogy Tündérszép Ilonánk az égig érő fán lakik. Hálószobájában
van az élet és halál vize. Az örök élet vizéből csak az ihat, aki telve van szeretettel.
A hindu mitológia szerint egy tejtengerből ered az élet és minden jó forrása. Egy fulani (Afrika) ének
is így szól: „Kezdetben volt egy hatalmas nagy tej.” [3] A magyar hagyományban tejtó vagy tejkút szerepel
tejtenger helyett. A tej, amely a túlvilágról ered és az életfából folyik, nemcsak fiatalító, hanem erőt adó
és gyógyító is egyben.
A tej fehér színe a hitregék istenanyjához rendelődik. Az indiánok és a keleti népek a Nagy Fehér
Anyától származtatják a világot. Az elemi őserők együtt adják az Ég Anyját, amiből származunk. A népek
tudatában ő a Nagy Anya, a Fehér Istennő, a Tejút-istennő, az Ég Királynője. Ő a mi Nagyboldogasszonyunk.
538 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Fő színe a fehér. Ez a szín kapcsolódik mindenhez, ahol a világot teremtő és fenntartó istennői energia
megnyilvánul: a hajnali fényhez, a Holdhoz, a Csillaghoz. Van nekünk több Fehérvárunk, amelyek az ő
imádatának helyei.
Meséinkben gyakran szerepelnek: fehér hattyú vagy fehér galamb, fehér ló és fia. Amikor valaki meg-
halt, azt mondjuk: megrúgta a fehér ló. Úgy tartjuk, hogy a fehér ló révén egymással rokonok vagyunk.
Meséink királynőjéhez is a fehér szín kapcsolódik. Tündér Ilonánk lakhelye a tejtó mellett van. A hunok-
nál a gyász színe fehér volt régen, akárcsak a kínaiaknál és az egyiptomiaknál. Volt úgy, hogy a menyasz-
szonyi fehér ruhát eltették, hogy majd abba temessék el a nőt. A lélek a szellemek világosságába távozik.
A fehér hegy a mesékben ég és föld találkozási helye.
A fehér színű nyírfa a szibériai népeknél szent fának számít. Nyírfából készül a gyógyításra is használt
sípszerű hangszer és a védelmet nyújtó kapu. Nyírfát ültetnek az elhunyt sírjára is. A fiatal párok esküté-
telénél a „holtomiglan, holtodiglan” helyett az ígéretben az van: „elkísérlek a nyírfáig”.
A fehér fa tisztelete a magyar hagyományban is megtalálható. A nyírfa talán a fehér kérge miatt a
csíksomlyói zarándoklat szent fája. A zarándoklatról hazavitt nyírfaágnak segítő, bajelhárító erőt tulajdo-
nít a nép. A nyírfa nedvét a népi hagyományos gyógyászat is felhasználja. Tisztító hatása van, ivókúrákra
javasolják. A nyírfából kifolyt tejszerű folyadék ivásra ízletes.
Fehér színe van a tejnek is. A tehén, kecske, szamár teje szintén orvoslásra jó. Még ma is használnak
anyatejet szemgyógyításra, napon melegített kecsketejet fülgyógyításra, valamint szamártejet köhögés és
asztma ellen.

10.6. A HÁROM VILÁG

Az emberbe a teremtéskor beleoltott program szerint élete során öntudatlanul is lelkének belső tarto-
mányai után kutat. Az ember állandóan keresi az ős-egységet. Berzsenyi szavaival élve azt, amelyet titkon
lelkünk óhajtva sejt.
A különböző népek hagyományában, monda- és mesevilágában a világnak három szintje van. Az alsó
a kimondott fizikai világ, ahol az élet csírái találhatók meg. Ez az egyes és a kettes energetikai szintnek
felel meg. A felső az érzékfeletti világ a hetes szinttől felfelé. Ez a fény világa, az istenségek szintje. A kö-
zépső maga az ember világa, a harmadik szinttől a hetedikig. A középső szint köti össze az alsó világot a
felsővel. Az alsó, a középső és a felső világot az életfa fogja egybe.
Kozmikus értelemben a három világ a Tejút mentén helyezkedik el. A Tejút maga a Nagy Anya, az
Ősanya mása, az életfa.
A magyar táltos hagyatékban az égig érő fa köti össze szimbolikusan az eget a földdel. Ég és föld átjá-
rásához különleges szellemi tudatállapot szükséges, amelyhez a bódulat szavunk áll közelebb. Ezért lehet
az Égig Érő fa másik neve Bódifa:
„Az Égig Érő Fa, mely valahol
Ma is a Szangir hegyekben virul,
Hágcsó mindmáig ÉG meg FÖLD között.
Ott teremték ők az első fügefát is.
A bódulat mindmáig szerelmes szédülés.” [38]
A teremtés ünnepe ezért a szerelmesek ünnepe is. A teremtésmítoszokban az ős-egység két félre esik
szét, melyek majd teremtik a többi élőt. Ezért az Egy-hez, a teljességhez való visszatérés egy szent rítus,
egy szent nász. A szerelmes szédülés csak Isten parancsának engedelmeskedik. Akik részt vesznek benne,
azok magukban találják meg az istenséget. A teremtéshez a kiindulópont a belső harmónia megteremtése.
Az ókori népek termékenység-vallása szerint a harmónia elérésének egyik módja a szerelemben való felol-
dódás. Ez az alapja a legrégibbnek tartott mezopotámiai teremtésmondának is. Ahogy az első teremtés
szent, úgy szent annak életben tartása is. A teremtett világot nem szabad hagyni, hogy megdermedjen,
állandóan fel kell javítani. A teremtést tisztelni és áldani kell a megismétlések, a szent nászok során.
A teremtésmítoszok mind azt üzenik, hogy az ember azáltal testesült meg, hogy az ős-egység a termé-
kenység felé fordult. Ezt a történetet vállalva az ember a világ központi célja és áldozata is.
10.6. A három világ 539

A belső harmónia elérése a spirituális fejlődés útján szintén hasonlít a bódulathoz, a szent nászhoz. Ezt
az utat gyakorolják a tibeti hagyományban, a hindu jógik és az indonéz bennszülöttek.
A természet rendjének megfelelően a fejlődés mindig visszatérő periódusokban történik. A természet-
ben szükséges a periodikus változás. Így fejlődik az élővilág és az ember szelleme is. Különösen épp akkor
kell a fény és oda kell, amikor a legsötétebb a világ. A különböző népek rítusaiban megtalálható a világ
kozmikus újjáéledése. A régi el kell haljon, hogy az új megjelenhessen. Az újjáéledés hasonló a kezdeti
teremtéshez. A teremtésmítoszokban a fejlődést, a segítséget a fénytől, a Boldogasszonytól és annak a Fi-
ától várták. A rítusokban a születendő új embrionális állapotban jelenik meg.
A fejlődés csírái a világ alsó szintjében vannak elrejtve.
Az alsó világot a víz és a föld elemi ereje (Hold) uralja. Az alsó világ a kígyók, hüllők (Sárkány csillag-
kép) hazája. Meséink boszorkánya is kígyót, békát eszik. A mesehős a hétfejű sárkánnyal kell megvívjon.
A Sárkány csillagképet a tudás fájának kígyója jelképezi (17. kép). A Tejút aljánál található a Bak és a
Nyilas csillagkép, valamint a Tejút hasadéka, a Nyilas és a Bak csillagképek között, ahol megszületik a
segítő Istenfiú. A Karácsony a dicsfénnyel rendelkező dics-ember születésének ideje volt az ókorban is.
Az ókor mítoszaiban a teremtéskori ősállapot – az anyag és szellem keveréke – cseppfolyós. Mai kife-
jezéssel élve a természet kezdetben vízszerűen folyékony volt. Ő volt az ősanya. Az élet születése lényegé-
ben egy embrionális állapotot hoz létre, mely nem más, mint az Istenfiú, illetve a bölcsek köve. Ez a szüle-
tési mítosz megtalálható a világon az egymástól távol eső népek kultúrájában. Gyökere a történelem
előtti időkre nyúlik vissza. Ezért történhet meg, hogy mindegyik nép az Istenfiú születését az év legsöté-
tebb időszakában, a Bak hónapjában ünnepli. A téli ünnepeken a kecske álarc használata szinte általáno-
san elterjedt. A bölcsek köve vagy a szakrális kecske az ember lelkét segíti. Az egyik a lelket segíti megtisz-
títani, a másik elűzi az ércekből a szennyeződéseket. Isteni önvalónk a gyökérközpontunkban van elrejtve,
melynek jele a kocka, akár az ókor Föld-anyjának.
Több természeti nép a teremtésmítosznak megfelelően december végén a falu közepén fát állít fel a
teremtésre emlékeztetőül. Ez az ünnep az Ős-egységbe való visszatérést idézi fel. A fával rendszerint együtt
jár a víz és a sárkány motívumok jelenléte. [48]
Karácsony a Bak jegyébe esik. A Bak bolygója a Szaturnusz, a Szaturnusz elemei pedig az ásványok. A
világ alsó szintjéhez az ásványi birodalom tartozik. A föld-elem energiái a csontjainkban nyernek kifeje-
ződést.
Népünk hitvilágában a halott csontjai szentek. Szibériai rokonaink, akár az indiánok, úgy tartják,
hogy az embernek a három lelke közül a csontokhoz fűződik az egyik. Ez a lélekrész a csontokban marad
örökre. [48] A székelyek a szentelt hús csontjait nem dobják csak úgy el. Elégetik azokat, mert csak ez a
mód hoz szerencsét.
A különböző népek eredetmondáiban a kő, illetve a szikla szentsége az Ős-istennőhöz és annak fiához
kapcsolódik, akárcsak a filozófusok petra genitrixe.
Az ókor népe úgy vélte, hogy a Föld méhében az ércek növekedésben, fejlődésben vannak. Az ércek
olvasztásánál csak felgyorsulnak azok a folyamatok, amelyeket a Föld-anya elkezdett. Az ércek olvasztása
és az ember szellemének tisztítása egy-egy szent egyesülés az élőnek tartott világgal. A világot átfogó ener-
gia erővonalai a kristályok geometriai vonalai szerint rendeződnek. Ez az az istengyermeki fényrezgés,
amit lelkünk-szellemünk tisztításával magunkból ki kell bontanunk.
Az alsó világ ásványaihoz, a föld nevű elemi erőhöz rendelődik a Hold is. Az ősanyát a mítoszokban a
Holdhoz kapcsolták. Hold volt a jelképe a legtöbb istennőnek: Inanna, Anina, Anahita, Tanít stb. Ugyan-
akkor a mitológia egyes holdas istennőket az alvilág istennőjeként tart számon: Hekaté, Perszephoné.
A középkori füvészkönyvekben a Holdat olykor a szaturnuszi bakkal ábrázolták. A Hold és a Szatur-
nusz egyes jellemzőikkel kapcsolódnak egymáshoz. A Hold szinodikus keringési ideje 29,5 nap, a Szatur-
nuszé 29,5 év. Újjászületni csak általuk lehet, ők alkotják a teremtés tengelyét. Ezt a kozmikus meghatá-
rozottságot a Köles című mesében megtaláljuk, ahol a hős egyik ellenfele Kutyaszemű Jankó (Hold), a
másik pedig az „Ólomfejű barát” (Szaturnusz). [3]
A teremtést elindító ősi oK a Kő koccanásához hasonló. Ez az ősi éK a napsugár éle, az éGi erő, a hu-
nok bűvös eKéje. A teremtés koccanásának hangja terjedésében hét lépcsős, akár az életfa.
A Kereszt-Úr, a Kereszt-úr-ős, a Krisztus Karácsonykor születik meg. A föld-elem jegyében, a Kristály-
energiákkal jön közénk. Nem lehet véletlen, hogy hasonló zengésű szavak a kereszt és a kristály. Az ő
540 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

csillagképe az ókorban és középkorban ábrázolt bakhal, mely a Nyilas mellett található az életfának meg-
felelő Tejút alján. Amikor a Tejút hasadékához ér a Nap a maga útján az állatövi jegyeken keresztül, meg-
születik az Istenfiú. A karácsonyfa állítás szokása a teremtéshez kapcsolódó ősi tudásból és hitből ered.
A rábaközi tudók hagyatéka szerint az újra növekvő Nap ünnepén „új tüzek gyújtatnak hét fából, ki-
lenc fából” és röpülnek a kerecsensólymok:
„Naporcájú Gönüz Ég-istenatyánkra emlékezünk,
Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak,
Hét fából, kilenc fából rakatik új máglya.
Ennek szikráján, parázsán ki átszökik, megtisztul.
Ez a vadászsólymok ünnepe.
Kara-Csánra is gondolunk ekkor,
Ukko Föld-istenanyánkra,
Ki sötétségéből, meleg öléből
Hím Isten párját teremté, a Naporcájút.” [38]
Őseink tudás alapú hitének fontos eleme télen a fény keresése, a Nap figyelése. A megújulás magja a
sötétben keresendő. A fejlődés az életfa gyökeréből indul ki. Ez a bak, a mag, a vak, a fekete zónája. A bak,
a bogár szavaink alapján érthető az egyiptomi bogár alakú napisten. A mag a karácsonyi születés képjele.
Az embrionális állapotú magból keletkezik az élet. Luca-napkor éjjel a miséről való hazamenetelkor mák-
magot kell elszórni, hogy a rossz elkerülje az embert.
A karácsonyi szokások egyik eleme a mag, a búza csíráztatása, a Luca-búza. A rábaközi hun hagyomány
szerint az Istenatya részeiből kikelt gabonát aratta le a Boldogasszony és teremtette újra őt, hogy majd
felvigye az égbe. A teremtett Nap pedig elbújt a tenger alá, sötétséget zúdítván a Földre. A kara-ülünek
nevezett kerecsensólyom segítségével vitte fel az Istenanya az égre. [38]
Decemberben a legkevesebb a fény. Ekkor jön el a fény fia. December végén a Bak havát hun őseink
az Istenfiúk hónapjának hívták, amikor megnyílnak az ég kapui. [33]
A 25. karácsonyi énekünkben is megszakad az ég:
„Az angyal énekel,
Tekints az égre fel,
Napvilágos lett az éj,
Megszakadt az ég,
És a második személy
Most a földre lép.”
Ráolvasó imánkban a karácsonyi időben, amikor a „mennyországban csendítenek”, a mennyei ajtók
megnyílnak:
„Pokol ajtaja betevődik,
mennyország ajtaja kinyílik.” [36]

„A mennyei ajtók nyitatlan megnyíltak,

Mennyei harangok húzatlan es szóltak.” [36]
A megújulást jelentő fényhez több népi hagyomány kötődik. Ilyenek a meggyújtott szalmából font
kerekek dombról való legörgetése, a szalmabábuk elégetése, a gyertyák gyújtása stb. Luca-naptól szokás a
Luca-szék faragása, mely gyakran ötszögű. A Luca-széket hét- vagy kilencféle fából kell csinálni, és Kará-
csonykor el kell égetni. Ez a hétfából-kilencfából való égetés egyike az ősi szakrális rítusoknak is.
Karácsony a téli sötétség közepe. Ilyenkor szokásos a kerecsensólymok röptetése. A szláv korocsuny telet
jelent, a török kara pedig feketét, akár a magyar korom. A kárókatonának nevezett vízimadarunk is sötét
színű. A fekete holló az ókor Istenanyjának a madara. Ebből a képzetből indultak ki az alkimisták, amiért
az ideális anyagkeveréket fekete hollóval ábrázolták. Az életfás ábrázolásaiknál a fekete holló a fa alján
található, míg a fa tetejében foglalnak helyet a világos madarak. A Nagy Anyát, a faanyát ők az alkímia
királynőjének nevezték. Ő volt a lepárlási, átalakítási műveleteik fő reménye, segítője.
A hunok istenanyjának neve Jó, Jol, Joli. Neve megtalálható az északi népek hagyományos karácsonyi
szokásaiban. Az ajándékhozó istenségük neve Jultope. Az olaszok ajándékhozó segítője pedig egy vén
banya, akinek nevében aba, fa, né szavainkat fedezhetjük fel: Befane. Ausztriában a Mikulás együtt jár a
10.6. A három világ 541

büntető krampusszal, aki szintén rút és idős nő alakját ölti. Az ókor hitregéiben az Istenfiú a kecskefi, aki
a Bak jegyében születik. Ebből a képzetből jöhetett létre az, hogy az északi népeknél az ajándékot a kecs-
ke hozza. Az ünnep köszöntése is több helyen a kecske alakoskodókkal történik. A nagyon régi sziklaraj-
zokon is találhatunk kecske álarcot viselő emberi alakokat.
Az égig érő fa középső része a mi földi, emberi világunknak felel meg. Itt mind a négy elem uralkodik,
a föld, víz, levegő, tűz. Lényegében a középső világban benne található az alsó világ is a négyes szerkeze-
tével együtt. A világfa összeköti a négy égtájat is. Ezt a Bibliában az édenbe ültetett fák tövéről eredő négy
folyó jelzi (Ter 2,8). A kínai kozmológiában a fa egyesíti a négy elemet és mint ötödik elem jelenik meg.
A maja világképben minden égtáj fele más színű világfa található: keleten vörös, északon fehér, délen
sárga, nyugaton fekete. Az életfa mellett itt találhatók a négylábú állatok és az ember.
A középen elhelyezkedő embernek jutott az a feladat, hogy összekösse az alsó és felső világot.
A fa teteje a felső világba hatol be. Ez már a menny, az aranyalmafa. A mi Tündér Ilonánk lakhelye. A
tündérek tánca a fa, illetve a Tejút körül felfelé tart a fa tetejéhez, a napmadárhoz a Hattyú csillagképben.
Itt a levegő- és a tűz-elem van, és a madár, valamint a Nap – Oroszlán csillagkép – és a Hold – Rák csil-
lagkép – uralkodik. [1]
A felső világ az istenek vagy az Isten otthona a keresztényeknél, a zsidóknál és a mohamedánoknál és
a természeti népek törzseinél is. A legtöbb hitrege szerint a lelkek egy hídon, majd kapun keresztül jutnak
be a mennybe. A keresztényeknél a menny kapuját Szent Péter őrzi. Az ókor hitében és a természeti tör-
zseknél rendszerint kutyaszerű lény fogadja a lelket. A másvilágot kertként, paradicsomként képzelik el
sokan. Ahhoz, hogy a lélek oda bejusson, először egy tisztulási folyamaton kell átmenjen. Az atlantiszi
Smaragdtáblák szövegei szerint ez az Amenti terme, a keltáknál ez Odinnak a Belhallja (Valhalla), a ke-
resztényeknél a tisztítótűz, másoknál egyszerűen a menny előcsarnoka. A keleti hit szerint megvilágoso-
dással a lélek egyenesen a halhatatlanok világába jut és megszabadul az újjászületés körforgásából. A kína-
iak hitében az égi világ a menny és a fő erőt képezi. Az ég és a földi világ kölcsönhatásából származik az
élet.
A világ három részét összekötő, hetes tagolódású életfa megjelenik a népek díszítőművészetében. A
szibériai fafaragáson az életfa körül állatok találhatók, de már megjelenik a nap és a hold is (10. ábra). Ez
a világfa háromágú és hármas gyökerű, akárcsak az ősi kínai képjelen (11. ábra). Ez a hármasság fellelhe-
tő a jakut nyeregdíszítésen és a Hajdú-Bihar megyei fafaragáson is (14. ábra).
A kalotaszegi világfának (15. ábra) szintén hét ága van. A tetejében a Napot lehet felfedezni.

10.6.1. A KETTŐSSÉG
Az életfa a világ térszerkezetéhez kapcsolódó információt hordozó mintázat. A fa függőleges irányban
a lelki-szellemi szinteket jelöli. Vízszintes irányban pedig két részre, jobbra és balra osztja a világunkat. A
létezés formáit e kettős rendszer szerinti alapelvek működtetik.
Minden mozgás alapja a kettősségből ered. Az erők próbája adja meg az igazi értéket, a valós egyen-
súlyt. Kettősség nélkül nincs igazi egyensúlyérzékelés. A fény valódi értékét a sötétség adja meg. Minden-
nek van valami kiegészítő része, ellentéte, ami vele együtt alkot egészet.
A végtelenül változatos világegyetem a két félből született. A hun bölcselet ezt találóan fejezi ki:
„Ikerörvény a világ forgása,
Mérleg két serpenyővel!” [38]
A létezés mozgást jelent. Az Egy harmóniáját felváltja a kettő mozgása. A kettő nem egység. A kettő
dualitást jelent, illetve mozgást. A kettő egy meghatározhatatlan vonalat hoz létre, akár két pont. Több-
szörös ismétléssel a vonalak egy körbe rendeződnek. Duális létezésünkben van két ellentétes pólus: fény
és sötét. A sötét a létezés egy természetes állapota. A sötét a fény társa. A sötét segít a fénynek forogni. A
természetes sötétség a fénnyel kiegyensúlyozódik és megteremti az eggyé válás misztériumát.
A kettősség végigkíséri az ókor filozófiáját. Az ókor bölcseletéből merítő alkímiában és a későbbi ter-
mészettudományokban is megtalálható a kettős felosztás. A kozmosz és a társadalom osztályozásában van
jobb és bal, alul és felül, égi és földi, kint és bent, nagy és kicsi, férfi és nő, sötét és világos stb.
A világegyetem léte egy rend alapú rendszeren belül történik. A kettősség, a férfiasság és a nőiesség, az
égi és földi lényegében az élet teremtőerői. A polaritás értelmezhető az emberi sorsra és a kozmikus erők-
re is. Az egymást kölcsönösen feltételező pólusok sorsszerűek és szükségesek. Az egységben létezik energe-
542 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

tikailag két különálló irány: férfi–női és égi (eszmei) – földi (anyagi). A férfi típusú energia a nőivel
szemben nyeri el értelmét, az eszmei a földivel.
Az élet egy strukturális rendszerben működik. Sajátos szerkezete van az ember életterének mindenütt,
a lakásban és kint a szabadban. Szerkezete van az időnek, ami a megélhetéshez szükséges időbeosztást és
pihenést is tartalmazza. Az ember szelleme és viselkedése is ellentétes elemeken alapszik. E szerkezetek
folytonosságot mutatnak egyikből a másikba. Poláris a fizikai világ és a szellem világa is. Az emberi lét
mindkettőt magába zárja. A fizikai és szellemi világ kompatibilitása csak egységes szerkezetnél lehetséges.
A fa jobb és bal oldala világunk könnyebb megértési módját, a dualitást, kettős világunkat érzékelteti.
Az emberi élet központi kérdése a bennünk és rajtunk kívül lévő ellentétes, de egymást kiegészítő erőknek
az egyensúlyba hozása.
„Isten lényegét adja a Végtelen,
értelmét az Egység,
titkát a Kettősség.” [49]
A valóság ellentétek halmaza. Az élet egy ritmikus mozgás, egy társastánc: nappal–éjszaka, hideg–me-
leg, sötét–világos. Minden valamiféle ütemet követ.
Az ókor bölcseletében megtalálható kettősség átment a népek hitregéibe és rítusaiba. Olykor a népek
történelmében is megtalálható a két néptől való eredeztetés.
A kettősség gyakori témája a különböző népek hitregéinek. A teremtésmondákban olykor egy istenpár
hozza létre a világot. A kettős teremtés legelterjedtebb a természeti népeknél. Az indonézek hite szerint az
egyik teremtő fél a sárga fény, a Nap, szimbóluma a kakas. A másik fél a hegy, színe vörös, jelképe az élet-
fa, Hold vagy kígyó. A falujukat is ennek megfelelően két részre osztják, akár a kultikus házukat. A rítu-
saik rendszerében végül megvalósítják a két fél házasságát. Az egyesülést rendszerint egy fölöttük álló
harmadik elemmel segítik elő. Az indiánoknál a négy elemi erőt párosával csoportosítják. A természeti
népeknél a kultikus házba két különböző ajtón mennek be és ülnek le a felek. A kinti ünnepen két fél vagy
két csoport mérkőzik meg egymással. Szumátrán kakasviadalokat is tartanak. A hunok és a hinduk lóver-
senyeket, viadalokat rendeznek, Kínában kórusversengést, Tibetben szónoklatok összecsapását. A verse-
nyeken eposzokban méltatják a törzs őseit, isteneit. Az összecsapások során a társadalmi ellentétek is ki-
nyilváníthatók a lelkiek mellett és le is csitíthatók. A résztvevők visszatalálnak az eredetükhöz és lélekben
megnyugodva megerősödnek.
Az ókori kettős szemlélet egy forrásból kell hogy származzon. A bölcselettörténészek Egyiptomból
eredeztetik a kettős tant, a Fény Gyermekeitől. Óceániától Amerikáig a természeti népek a Fény Gyerme-
keire emlékeznek, és végzik rítusaikat, ahogy szerintük ők is tették. [48] A természettudományok a legré-
gibb tudást egyöntetűen mezopotámiai eredetűnek tartják. Az esszénus tanítások a babiloni hun kultúrá-
ból származnak. Az esszénus Béke Evangéliumban a Fény Gyermekei terjesztik a tant. [10] A hun rovásos
történetírás szerint a Törzsszövetség a Szíriuszról származó Anahita tanok szerint oktatási rendszert tartott
fenn. Az általuk kifejlesztett iskolákban tanult Jézus is az esszénusoknál. [33]
A hunok rovásos történetírása szerint a világ egy istenpártól származik. A rábaközi tudók hagyatéka
szerint világunk egy ikerörvény ölelkezéséből született:
„Tenger-végtelen, EGY örök KÖR-ég Ősünk
nőben meg férfiban testet öltvén
teremtének világokat, nemzének szellemeket,
nemzének fogható-látható eleven életeket.
Két nagy Örvény ölelkezése volt ez,
Két nagy Forgószél tánca.” [38]
A teremtő és a világot fenntartó energiát az energiaörvény kígyózó spiráljával szokták ábrázolni. Nép-
meséinkben a kígyó helyett sárkány jelenik meg. A két kígyó vagy két sárkányos ábrázolások a duális
energiaörvényt jelenítik meg.
A kettősség világunk szerkezetére jellemző. Minden ember feladata harmóniára törekedni a logikus
gondolkozása és érzelmi oldala között, a külső világ és belsője között. A szent nászból keletkezett az élet.
„A nemek között nincsen verseny, nincsen háborúság.
Feladatuk más: kiegészítik egymást egész emberré.” [38]
10.7. Spirál és labirintus 543

A világ népeinek hitregéiben az életteremtés misztériuma az ellentétes erők szétválásában és egyesülé-

sében jelenítődik meg. Ez az egyesülés lehet egy új teremtés vagy az ősi állapotokhoz való visszatérés vá-
gyának teljesülése. Az indonézeknél a hosszúkás alakú tárgyak, mint a bot vagy a lándzsa, férfi szimbó-
lum, a szövet a női oldalt jelenti. A lándzsára kötött szövet a két fél egyesülését jelképezi. Az indonéz
dajakok szerint a bot a szövettel a világ eredőjét képező életfát szimbolizálja. [48]
Világunk dualitását gyakran a fehér és fekete együttesével jellemzik. A fény és a fénytelen, a fény és a
sötét kettőssége több teremtésmondában megtalálható. Ezek harmonikus együttműködésével jön létre a
teremtett világ. Tót smaragdtábláin „a Fény és Sötét egy természetű”. [35] A hindu Rigvédában: „Fény és
Sötét egymásban pihentek, s ők formálták mind a létezőket” (Rigvéda, X. 82).
A magyar hagyományban az életfa típusú motívumok jelentéstartalma magába foglalja a duális világot
is. Az Árpád-házi királyoknál élt a régi hagyomány. Nap–Hold mintázat található meg II. András kirá-
lyunk bulláján és Könyves Kálmán 1096. évi pecsétjén. Egyes címerünkben kettősségünk a fehér és a fe-
kete színnel megjelenített állattal szemléltetődik, például Liptó vármegye címerében. Az életfa bal oldalán
jelenítődik meg mindig a nő, a Hold vagy a sötét színű állat, a jobb oldalon mindig a Nap, a férfi vagy a
világos színű állat.
A fejlődés csírái érzelmeinkben vannak elrejtve, lényünk anyai oldalában. Az ősanya jele a fekete ma-
dár. Az egyiptomiak szerint Séth csillagképében fekete madár lakik. Séth csillaga a Szaturnusz. A sárkány
jelképe a hinduknál is a Szaturnusz. Ugyanakkor a Szaturnusznak tulajdonított küzdelmek a lélek fejlő-
dését szolgálják. Életünk megpróbáltatásai segítenek az Egység felé vezető ösvényünkön, az isteni belső
béke visszaállításában. Minden igaz harc egy lelki fejlődésnek megfelelő cselekmény.
Meséinkben olykor ikerfák nőnek, melyek az életfa jobb és bal oldalát, a ható és befogadó elv közötti
egyensúlyt szimbolizálják. A Gyönyörű Ilona című mesében Ilona testéből nő ki két aranyalmafa. [3]
Firdauszi a Királyok könyvében beszélő ikerfákról ír:
„Az országban áll egy kéttörzsű fa.
…
Egy ága nő, más ága hím: ágakat
Beszélő illatosokat hajt.” [3]
A kettősség fogalma megtalálható nemcsak kettős faként vagy kettős ágként, hanem Nap és Hold vagy
kétszínű állattal való ábrázolási módoknál is.
Életfa szerkezetű oltárdíszítésekkel találkozunk több templomban itt a Kárpát-medencében. Közös
jellegzetességük a különleges ábrázolási mód, ahogy az életfát az istenanya, a Boldogasszony jelképezi
koronával a fején. A Napot jobb oldalán Szent István, a bal oldalán a Holdat Szent László szimbolizálja.
Középen a Boldoganya képe vagy szobra, jobb oldalán Szent István a Napot jelképező gömbbel, bal olda-
lán pedig Szent László a Holdat jelölő fokossal.

10.7. SPIRÁL ÉS LABIRINTUS

Az ember a belső harmónia keresésében az életfa által szimbolizált szerkezetű lelki-szellemi rétegeken
keresztül halad át. Ez az út spirális. Az ember erőterében levő energiaközpontok a szivárvány színeit veszik
fel. A régi rovásírásos emlékeink szivárványhídnak nevezik a lélek járható útját a szellemi fejlődésében az
életfa emeletein át. Ezen jár le a Földre az Istenfiú segíteni az embereken. [33]
A csigavonal, akár a spirál, az energia áramlási mintáját tükrözi le. A felfelé haladó spirális örvény az
óramutató járásával egyirányú és a Nap felé való haladást mutatja. Ez az irány a férfi gyökérközpont ener-
giájának mozgási iránya. A Föld felé az energia spirálja balra haladó spirál mintázatát veszi fel, akár a női
gyökérközpont rezgése.
A fizikából ismeretes, hogy a fényenergia terjedésében spirális mintázatot vesz fel. Lényegében minden
eredete a fény. Az energia áramlását szimbolizálják az áramvonalas mintázatok: csigavonal, spirál, kígyó,
skorpió, rák, hal, labirintus stb.
A csigavonalat a kígyó alakja, illetve az ennek megfelelő sárkánykígyó vagy skorpió is lemintázhatja. A
teremtő energia az eredetmítoszokban mint sárkány jelenik meg. A babiloni teremtéstörténetben a sár-
kány kifolyt véréből és a földből éledt fel az Istenanya, Tiamat. Az iráni mitikus Keve indította el a sár-
544 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

kánykirály elleni harcot. A borneói első lakóhely a vízi sárkány hátára épült. Az áramvonalas testű állatok:
a kígyó, sárkány vagy skorpió a női elvnek megfelelő víz-elemet, jobb agyféltekés érzelmeinket jelképezik.
Ezen jelképes állatok közé tartozik a hal is. A kínaiak a föld energiáit a sárkányokhoz kötik.
Világunk kettős természetű. Úgy mondjuk, hogy a dualitás jellemez mindent. Olykor a kettősség is
megduplázódik. A hun bölcselet szerint: „Ikerörvény a világ forgása”. [38]
A csángók szerint a földet ikerhalak tartják fenn.
A kettős energiaáramlásról több nép hitregéjében szó van.
A tibeti hagyomány a lélek fejlődését egy kettős spirállal szemlélteti: egyik világos, a másik sötét színű
(18b. ábra). Ez olyan, mint a sötét színű lénnyel és világos lénnyel vagy Nappal és Holddal jelölt két ol-
dalunk. Az érzelmi életünk oldala a bal oldal, a bal spirál, a női aspektusunk, melyet mindig sötét színnel
ábrázolnak. A logikus jobb oldalt mindig világos színnel jelölik. Érzelmi és logikus oldalunk között egyen-
súlyt kell megvalósítanunk.
Az ember a dualitásban él. Logikai és érzelmi oldalunk keresi a harmóniát. Logikus gondolkodásunk-
kal, amikor elvárunk egy dolgot, akkor energiát adunk a dualitásnak. Növeljük magunkban is a feszült-
séget. Ez a spirituális fizika nyelvén ellentétes hatást vált ki érzelmeinkben. A két pólus között hintázunk
vagy ingázunk, és nem vagyunk jól. Harcolunk magunkkal és ezt a harcot a világba is kivisszük.
A kiegyensúlyozásnak csak egy hatékony módja van: a másság, a másik meglátás elfogadása szeretettel.
A szeretet az elfogadás és az öröm harmóniáját hozza be életünkbe. Az ember lelki-szellemi fejlődése a
belső harmónia elérésével egy időben történik.
A harmóniába került lélek meggyógyul, és valósággal szárnyakat kap, ahogy szemléletesen a rajzon is
látszik. Ma ezt a kettős spirált szintén a gyógyulás jeleként találjuk meg a gyógyászati szaküzlet cégtáblá-
ján. Ez a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak a jelképe (19.2. ábra).
A szárnyaló lélek nemcsak egészségesebbé, hanem könnyebbé is teszi az ember testét. Aki elalvó kis-
gyereket fogott karjában, tudja, hogy éber állapotban a gyerek sokkal könnyebb, mint amikor elalszik.
Ugyanezt észleljük, amikor kómába esett beteget kell felemelnünk. Éber állapotban valami felhajtó erő
működik bennünk. Mintha alváskor lelkünk szárnyain ez az erő elhagyna minket, és nehezebbé válnánk.
A csigavonal ősi mozgásjel, a beavatás jelképes útja. Spirál alakú a mezopotámiai Bél labirintus és a
Sarukkin tornyának alaprajza (20. ábra), melyek igazi bábeli tornyok. Vannak kör és négyzetes alakú
körbejárású piramisok, mellvények, toronytemplomok a világ több táján. Egyiptomban a piramisban
lévő labirintust a „lélek házának” nevezték. Bizonyára a beavatási szertartásokhoz tartozott. Strabon egy
külön labirintus-épületet ír le: „Itt van a labürintosz is, a piramisokkal vetekedő építmény…” (Geographika,
XVII. I. 37).
Őseink domborművein is fellelhető a csigavonal. Ilyen a kisselyki szkíta bronzrátét és a lurisztáni
bronzszarvas (21, 22. ábra). Csigavonalas motívum található az indián népművészetben, a védikus hindu
hitjelképekben (23, 24. ábra). Varrottasainkon is fellelhető a csigavonal, mely egy útjelkép.
Az oszlopokat díszítő csigavonalas indák a Faistennő spirituális fizikájának megfelelően az óramutató
járásával ellentétes irányúak.
A megigazulás útján járó ember kanyargós útvonalát szemlélteti a szibériai sziklarajz is, ahol a beava-
tásra készülő ember az életfán át ér el a kapuőrhöz és onnan a felső világba (26. ábra).
Akár a csigavonal, a labirintus is ősi szakrális jelkép. Közönséges halandó számára a labirintusjárás az
igaz útra való térést jelentette. A beavatás útját járó tanulónak a labirintus közepéből kell kijutnia. Egy-
mástól távol eső kultúrák ismerték ezt a jelt és a hozzá kapcsolódó rítust. A sumerok szakrális tárgyaik,
szent állataik köré rajzoltak labirintust. A labirintus megtalálható a bennszülött törzsek nagy részénél. A
hopik a Föld-anya tiszteletére járták a labirintust. Az afrikai zuluk a törzs segítő sámánjának udvarára
ültettek labirintust. A Ménes dinasztia mezopotámiai kultúrában gyökerezett. Istenanya-imádók voltak.
Egyiptomban III. Ménes fáraó szentélyénél és épületegyüttesénél maradt fenn nagyobb épségben labirin-
tus. Hérodotosz így ír róla: „Magam is láttam, és nagyszerűsége valóban leírhatatlan… A kijárások a
szobákból és a tekergő utak az udvarokon át nagyon változatosak és számtalan csodát nyújtanak azok
számára, akik az udvarból a lakosztályokba, a lakosztályokból a csarnokokba, a csarnokokból más szobák-
ba és a lakosztályokból más udvarokba mennek át.”
Az ókor népe számára a barlangok a Föld-anya méheként szakrális jelleggel bírtak. Akár a balos csiga-
vonal, a barlangok is jelképesen bensőnk érzelmi oldalába, a teremtő szeretet felé vezetnek. A föld üregei
10.7. Spirál és labirintus 545

az ősanya méhe, ahová az ember visszatér meggyógyulni, megnyugodni, új lelkierőre szert tenni vagy épp
örökre elnyugodni. Csendes visszavonulásra, magába szállásra, meditálásra a barlangok jó helyeknek bi-
zonyultak. A labirintusjárás előképe lehetett a föld mélyén lévő barlangok, útvesztők járása. Annak végig-
járása a szellem letisztulását segítette az anyagiakhoz ragaszkodás helyett. Olyan mint egy szakrális út a
világ közepébe, illetve az ember benső énjébe való jutásnál. A belső harmóniába került ember meggyógyul
és valósággal újjászületik.
Ezért a labirintus újjászületési jelkép lett. Az Ószövetségben is megtalálható e rítus nyoma. A bibliai Saul
királyt is, amikor visszatért a föld alatti labirintusból, újjászületettként köszöntötték (1Sám 10,20–24).
A labirintusok egyik fajtája az útvesztő. Úgy vélik, hogy az egyiptomi piramisok belső útvesztői a sír-
rablók elleni védekezésre szolgáltak. Az útvesztőkön több megpróbáltatás érte a zarándokot vagy az arra
ítéltet. Több bejárata volt és a csigajáratok tele akadályokkal. A görögöknél ismeretes Thészeusz története,
aki Ariadné fonalának segítségével jut ki a föld alatti útvesztőből.
Mint szimbólumok ezek a csigavonalas járatok összetettebb jelentést hordoztak. A labirintusok min-
denképp a belső harmonikus középpont megtalálásában segítették a próbának kitett újoncot. Az ősrégi
barlangok labirintusrajzai együtt jelennek meg különböző napjelképekkel, kéz- és láblenyomatokkal. La-
birintusrajzokat tártak fel a mezopotámiai és babiloni kultúrkörből, valamint a krétai minoszi kultúra és
az egyiptomi templomok fennmaradt emlékhelyein is. A Kréta szigetén lévő knoszoszi labirintusnak egy
bejárata van és egy közepe a mondában is. A járatokban az ember menés közben magába mélyed, úgy-
mond elfelejti gondolatait, a járatra figyel. Menés közben belső valójához kerül közelebb. Mire a közép-
pontba ér, szembetalálja a kereső magát egy tükörrel, illetve önmagára lel.
Babilon tornyára labirintusszerű járás vezetett fel, akár a buddhista nagyobb kegyhelyekre.
A korai kereszténység időszakában a labirintus a lélek fejlődésének zarándokútját jelentette. A kora
középkori székesegyházak padlózatát bonyolult labirintusminták díszítették. Ezeket a híveknek jelképes
zarándoklatként térden vagy más módon kellett végigjárniuk a középpontig. Máig a chartres-i székesegy-
ház csigavonalas padlózata maradt fenn.
Az életfa hetes szerkezete és a zarándokutak között kapcsolat áll fenn. Mekkában a Kába követ a zarán-
dokok hétszer kerülik meg. Az ókor Föld-anyjának a jele volt a kocka alak, valamint a fekete szín. A Kába-
kő kocka alakú és fekete színű. A mekkai zarándokok ugyancsak hétszer járják meg a 394 m távolságot a
Safa és a Marrah dombok között. Hét kődarabbal dobják meg a sátánt jelképező hármas sziklát.
A pogány hagyomány is megőrizte nagyobb ünnepeken egy ideig a labirintusjárást. Ma a lakóterületek
díszeként jelenik meg. Az angolkerteknek nevezett kerti zöldövezetekben ma is megtalálható a labirintus
szerint kiképezett zöld sövény.
A kiválasztottak útja az égbe különleges. Az Evangélium tanítása szerint a királyi út Jézus maga. Talán
ezért hívják a csángók ma is az életfát Jézusfának. Jézus mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és
az élet. Senki sem juthat el az atyához csak általam.” (Jn 14,6)
A fa a nap felé törekszik. Szoros kapcsolatban van a nappal, mert léte a naprendszerből fakad. Gyöke-
rével a föld középpontja fele fordul. Lombozatát a nap fele tartja és így táplálkozik. Az ember a fával
fordított helyzetben van. Gyökerével, eredetével a nap fele fordul, fizikai testével pedig a föld felé. Az állat
gerincével vízszintes helyzetben van (30. ábra). Ezért mondják, hogy a kozmosz lelke a növényi, állati és
emberi léten ment keresztül. Platón csodálatosan fejezi ki ezt: „A kozmosz lelkét a világ testére mint ke-
resztre feszítették fel.”
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság
nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.” (Weöres Sándor)
Az élet értelméből keletkezik a létra, az életfa, a kereszt. A kereszt legmélyebb értelméből következik,
hogy az élővilággal össze vagyunk kötve, egyek vagyunk, egy egészet alkotunk. Ha megtanulunk harmo-
nikusan együttműködni az élővilággal, akkor ez az ember és a Föld egészségét szolgálja.
Régi európai szokás szerint ha a gyermek születésekor az apa fát ültetett számára, az gyógyerővel bírt
mint a növekvő gyermek életfája. A keleti eredetű mítosz szerint a síron nőtt fában az elhunyt él tovább,
miképp a fejfa is az elhunyt mása. Ez nálunk is élő hagyomány, mely fellelhető a Kádár Kata balladában
is, és kopjafáinkban is (31. ábra).
A rokon chanti szokás szerint a holtat az élő fa odvába temetik el, hogy az segítse a lelkét a túlvilág
útvesztőiben.
546 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

10.8. ALMAFA, CSEREFA

„Akarom és mindent megteszek azért,

Hogy úgy éljek, mint az életfa,
Melyet a nagy mesterek ültettek
Mennyei atyámmal,
Aki az univerzum örök kertjét plántálta
És adta nekem szellememet,
Föld Anyámmal,
Aki a Föld óriás kertjét plántálta
És adta a testemet,
Testvéreimmel, akik közösségünk kertjében dolgoznak.” [10]
Az életfából alakult ki a családfa vagy nemzetségfa jelkép.
Ősi hagyományunk az Árpádok dinasztiáját aranyalmafához hasonlítja.
A magyar lakodalmas asztalokon is megtalálhatók az áldáshozóként, illetve életfaként értelmezhető
termőágak. A lakodalmas háznál fákat szoktak feldíszíteni. A fa-istennő alapelvének megfelelően a meny-
asszony szüleinek udvarán díszítik fel. A menyasszony a fáktól elbúcsúzik, mielőtt az esküvőre indulna.
Ágsiratónak nevezik a menyasszony búcsúját. [50]
A zöld ág vagy a feldíszített kapu alatt való átbújás több nép által ismert jótékony hatású szertartás. A
„Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű gyerek játszódalban aranykapunak hívják a zöld ággal feldíszített kaput.
Sok ősi ábrázoláson a virágot, a leveles ágat az életfával azonosított nő tartja a kezében, vagy az ő tes-
téből hajt ki. Ezek a mágikus képességgel felruházott vesszők gyakran az almafa ágai közül kerülnek ki. Az
olimpiai játékok első éveiben a győztes nem babérkoszorút, hanem almafa ágat kapott, akárcsak a szent
királyok is. Később a cserfakoszorú vált szakrális jelképpé.
Több nép hagyományában szerepel az almafa mint jelkép.
Egy udmurt dalban az almafa a hegyen található: „Magas hegy tetején almafa. Azon az almafán egy
alma van. Édesnek mondják azt az almát.”
A kelta mitológia szerint az alma a másvilág, a termékenység és a házasság gyümölcse. A kelták az al-
mafaágnak mágikus erőt tulajdonítottak. A kínai kultúrában az alma a béke és a harmónia szimbóluma.
Népünk hagyományában az almafa jelképként való megjelenítése igen gyakori.
Egy csángó dal így szól:
„Itt es kerekedik
Egy kerek dombocska,
S azon nevelkedik
Egy édes almafa.” [3]
Az almafa élet-anya, illetve családfa szerepét sugallja egyik közmondásunk: „Nem esik messze az alma
a fájától.”
Az almafa mint világfa szerepel egy Zala megyei István-köszöntőben:
„Szent István udvarán, udvarán
Vagyon egy szép almafa,
Föld adja gyökerét,
Gyökér adja fáját,
Fája adja ágát,
Ága adja bimbóját,
Bimbó adja virágát,
Virág adja almáját.
Dicsérjük a boldogságos Szűz Máriát.”
Egy nagyszalontai János-köszöntő így szól:
„Mennyország piaca gyémántból van rakva,
Annak közepin egy aranyalmafa:
Pirossal bimbódzik, zölddel leveledzik,
10.9. Zöld ág, virágos ág 547

Annak a bimbóját az angyalok szedik.

Angyalok szedik, bokrétába kötik.
Szent János fejére ajándíkul teszik.” [13]
Az alma a mikro- és makrokozmosz hasonlóságának jele. Az almafa gyümölcsének magháza ötágú
csillag alakú. A pentagram régi jelkép. Az ötszög méreteinek aránya közelíti meg legjobban az isteni
arányszámot, az 1,618 Fibonacci-féle számot. Nem véletlen, hogy Püthagorasz az emberi mikrokozmosz
tökéletes számának tartotta az ötöt. A biológiában az élő sejtrendszerek a pentagram hálójának felelnek
meg. A DNS ilyen szerkezetű. A teremtés, a fejlődés során az Egy megsokszorosítja önmagát. Az ötödik
lépés által, az ötödik kör létrejöttével alakul ki az élet gyümölcse, mely gömbszerű tórusz formájú. [19]
Az alma alakja legjobban közelíti meg a tórusz formáját, mely alakzaton minden ismert életforma át-
halad kezdeti fejlődésekor.
A makro- és a mikrokozmoszban is megtaláljuk az alma alakját. Gömbszerű alma alakja van földünk
mágneses terének és az ember erőterének is.
Tót smaragdtábláin olvasható:
„Szellemed forrás, a föld szívéből jön,
Mert alakodban egy vagy vele.
Ha megtanulod magad egyensúlyban tartani,
A Föld egyensúlyával leszel egy.” [35]
Az ötödik napon teremtette meg Isten a fejlettebb élővilágot. Ekkor jelent meg a szellem az élő anyag-
ban. Ezért az ötágú csillag a testbe zárt szellem, az ősanya szimbóluma. A Föld alakja is az ötszögű rend-
szerbe tartozik. Ezért anyaföld, a természet Gaiája.
A pentagram mértani szempontból a legarányosabb méretekkel rendelkezik. Méreteinek aránya meg-
közelíti a Fibonacci-számot. A hang a Fibonacci-spirált követi. Ugyanilyen módon terjed az energia, illet-
ve az anyagi részecskék mozgása is.
Az ötágú csillag, illetve az ötszirmú virág az ősanya, az istenanya díszítőmotívuma. Templomaink gya-
kori díszítőeleme különösen az úgynevezett rózsaablakoknál. Az ötszirmú virág, az ötágú csillag az isten-
anya ruházatán legtöbbször fellelhető.
Az ötös szám az anyaföldből való származásra is utal. A vadrózsa ötszirmú. Rózsának hívják a férfi
kedvest is.
Öt ujjunk van, ötágú a testünk, a zenénk pentaton.
Álmos ősszülőnk és alma szavunk hasonló. A héber ólám örökkévalóságot jelent. Az ausztráliai benn-
szülöttek az élet forrását „örök álomidőnek” nevezik.

10.9. ZÖLD ÁG, VIRÁGOS ÁG

„A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.” (Gárdonyi Géza)

Akárcsak a fa, a zöldellő ág és a virág is az egészség, a béke és a boldogság szimbóluma. A mezopotá-
miai kultúrákban a terméshozó ág istenszimbólum. Az etruszkoknál a vesszőnyaláb az uralkodói jelvény
tartozéka volt.
A magyar népszokások jelentős részénél nagy szerepe van a virágnak és a zöld ágnak. Zöld ág hiányá-
ban a bot, a levél nélküli, de feldíszített faág jóvarázslásra használt eszköz. Így a húsvéti, a Szent György-
napi, a május elseji, a pünkösdi, a Szent Iván-napi népszokásoknál virágos zöld ággal, míg a Mikulás és az
aprószentek virgácsaként vesszővel köszöntenek.
Jézust a jeruzsálemi bevonulásakor pálmaágakkal fogadták. A rómaiak a győzelmi felvonulásaikon
lengették a pálmaágakat.
A pálmalevél alakját a díszítőművészet palmetta néven ismeri. A palmetta megjelenik épületek, vala-
mint kerámiák díszítőelemeiként is. Olykor mint korona vonja egybe a díszítőelemek vagy képek felső
részét.
A pálmafa a babiloni időkben az élet fájaként jelenik meg mint a teremtés és a világegyetem jelképe. A
babiloni életfa az eget tartja fenn és ő tartja össze a világot is. Ugyanakkor a termékenység és a gyógyítás is
az életfához kapcsolódik. A babiloni pálmafa képjelet átvitt értelemben az Igazság fájának nevezték. Szent
548 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

faként tisztelték a hinduk, az egyiptomiak, a távol-keleti törzsek, a görögök, az indiánok, a rómaiak is.
Egyiptomban a világot létrehozó anyaistennő egyik földi alakja pálmafa volt. A pálmafa volt Ré szent fája,
mely táplálékot nyúlt a lélek-madaraknak. A görögöknél Létó Tejútistennőt pálmafaként ábrázolták. Mo-
hamed előtt az arabok az évi földistennőhöz kötött ünnepeiken a szent fát mindig új ruhába öltöztették. A
malibambara törzs Pemba istenének neve összecseng pálma szavunkkal, Fu a fa szavunkkal és Fa-ro a fa-ura
szavunkkal. Pemba kezdetben Fu volt, amikor az égben élt. Amikor az ősvízre szállt le, neve Ru-ro lett, és
megteremtette a hét eget. Az égből magként leesvén a földre, fehér fűzfaként teremtett meg mindent.
Archaikus népi imáinkban is megjelenik a pálmafa. Akárcsak az esszénusoknál, a teremtő életfa a ten-
ger közepén tűnik fel:
„Tengerbe levő pálmafa szülte ágát,
Ága szülte gyümölcseit,
Gyümölcse szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte szent fiát.” [18]
Az életfa ágai az égbe, a szent szellem világába való feljutást segítik elő. Az életfára, illetve az istennőre
jellemző az örök élet és a termékenység. A múlt században előkerült mezopotámiai agyagtáblák rajzolata-
in szárnyas oroszlánok vagy emberi lények őrzik a pálmát, az Igazság Fáját.
A pálma levelének mintázata nagyon régóta mély értelmű jelképként szolgál. Az ötosztatú levele egy-
értelműen a világ anyai oldalát jeleníti meg. A pálmafa szakrális jelentése a hunok vándorlási vonalán
terjedt el. A hun elődeink által ránk hagyott történeti leleteken, a tarsolylemezeken is megtalálható a
pálmalevél mintázata.
A feldíszített fák szintén az újjászületés, a termékenység nevében tartott ünnepekkel, szokásokkal függ-
nek össze. A karácsonyfa a növekvő nap energiáihoz kötődő újjászületést üdvözli a szeretet nevében.
Egyik szép tavaszi szokás a feldíszített fákhoz kapcsolódik. Nálunk Erdélyben több helyen szokás díszíte-
ni húsvétfát vagy májusfát. Ezt a fát a fiúk szokták a lányoknak ajándékba adni. A húsvétfa vagy a május-
fa meséje lényegében meglepetésszerű ajándékozásról szól. A fiúk rendszerint barátokkal együtt kimennek
a rétre vagy a közeli dombra kisebb fákat vágni. Ezt úgy teszik, hogy a lányok ne tudjanak semmit sem
róla. A kis fát feldíszítik színes szalagokkal, virágokkal, olykor tojással. A feldíszített fát kitűzik annak a
lánynak a kapujára vagy kerítésére, aki nekik nagyon kedves. A májusfát titokban teszik fel a kapura az
esti vagy a hajnali órákban. A lány legtöbbször tudja vagy sejti, ki tett neki májusfát. Ha nem, akkor előbb
vagy utóbb megtudja, hogy melyik fiú is az, akinek ő tetszik.
Ugyancsak fákat díszítenek fel a lányos lakodalmas ház udvarán, illetve a két kapusashoz kikötve. Régi
népi hitregék emléke áll e fadíszítés szokásai mögött. A kezdet fája a teremtéshez kapcsolódik. A fa, akár
egy anya, táplálja és gyógyítja a természetet. A faanya képzetből származik az a tény, hogy a feldíszített fák
a lányokhoz kapcsolódnak. A háromszög is az ősi istennő jele. A lakodalmas díszes ágnak nevezett fákat a
kapu fölött egy háromszögben kiképzett virágkoszorúval fogják össze. [50]
A fa egy összetett jelentésű jelkép. Ezért nem véletlen, hogy a tavaszi idők szent fája az úrnapi fa. Úr-
napján a templomot nálunk szokás frissen kizöldült fákkal díszíteni. A népi hit szerint az úrnapi fa ágai
áldást hoznak ránk. Az úrnapi fán kívül van nekünk más szent fánk is. Fát szoktunk tojással és spirálisan
kivágott örvénylő papírformákkal is megrakni Húsvétkor. A karácsonyfa pedig a téli újrakezdés és a sze-
retet díszes fája.
A fa ágának szakrális célokra való használata hozhatta elő nyelvünkben az aranyvessző kifejezést. Több
mesénkben szerepel a gyógyító aranyvessző. A három árva című népballadában is találkozunk az életet adó
aranyvesszővel, melyet az Ég Királynője ad az árváknak, hogy életre keltsék édesanyjukat.
Nagyanyám mesélte Gyergyóújfaluban, hogy ott régen szokás volt tavasszal a falu díszkapujának zöld
ággal való díszítése. Gyerekmondókánk aranykapuként emlegeti, mely alatt áldásos átbújni. A falu dísz-
kapuját nyáron csak nagy alkalmakkor díszítették fel virággal.
A zöld ággal és virággal való díszítések a halottak iránti kegyelet jeleit is képezik.
Népi imáinkban Jézus a „mandulafának három ága”, „koronának három ága”, „Máriának bimbója”:
„Keresztfára feszítették
Orgonának három ágát,
Fényes napnak hangosságát.” [18]
10.9. Zöld ág, virágos ág 549

„Koronának három ága,

Mennyországnak magassága.” [18]
A zöld szín és az ősanya, illetve az életfa kapcsolatát láthatjuk régi imáinkban. Az ősi Istennőt Szent
Annaként találjuk meg:
„Én kimenek én ajtómon,
Föltekintek magos égbe,
Láttam Máriát,
Leveles színű Szent Annát…” [18]
A leveles ág gyakori több népművészeti tárgyunkon, festett kerámiákon, varrottasainkon.
Az ágon levő bimbó a reménység szimbóluma. Isten választása jeléül „Áron vesszeje kizöldül” (Lev
17,16), „vessző kél majd Izsák törzséből, hajtás sarjad gyökeréből” (Iz 11,1). A virágba boruló és gyümöl-
csöt érlelő bot Krisztus csodálatos születésének és életének jelképévé vált.
Az életfa gyümölcseinek is különleges értelme van. „A világfa meséje arról szól, hogy a táplálékul szol-
gáló növények egy nagy fától erednek. Ezen a fán mindenféle gyümölcs termett, de még a kukorica és a
rizs is, … a rajta termett növények magjait elvetették.” [3]
A Kalevala énekében a faanya gyermekei, illetve aranygyümölcsei a bolygók és a csillagok. A mesehős-
nő a gyümölcsmagtól termékenyül meg. Nem lehet véletlen, hogy Jézus fogantatásának ünnepe március
25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén van. Ennek keleti gyökerei is lehetnek. Ugyanis a keleti
népeknél a fogantatás napja ünnep, akár a születésnap. „Jézus égi bárány”, mondja énekünk.
Meséinkben Tündér Ilonának vagy a világszépasszonynak a fáján olyan almák termettek, amelyek
nemcsak meggyógyítottak, hanem meg is fiatalítottak. Az aranyalmák a teremtett világ boldog túloldalá-
hoz tartoznak, a szellemi világ tudását tükrözik. Az Örömalma című magyar népmesében olyan alma te-
rem a Tavasz országában, hogy „aki emberfia abból eszik, azon nem fog se bú, se bánat”. [27]
Tündér Ilona almája gyógyító, ifjító és örömet adó gyümölcs. Tündér Ilona csodapalotájába kora haj-
nalban lehet eljutni. A Hajnalcsillag Tündér Ilona csillaga. Virága a rózsa, a gyümölcse pedig az alma. Az
alma és a gyümölcs többértelmű szó, lényegében egy szimbólum. Az alma alakjához hasonló az ember
erőtere és a Föld mágneses tere. Az alma és a gyümölcsfák virágai ötszirmúak, akár a csipkerózsafa virágai.
Az ötös szám az ősanya száma. Alma alakja van az emberi zigótának az ötödik napon.
A magyar népmesei hagyomány a Bibliában található teremtéstörténettel nem egy értelmű. A Bibliá-
ban az alma a bűnbeesés szimbóluma.
A népművészet a fa gyümölcseit igen szemléletesen örökíti meg.
Az életfának mint világfának tizenkét gyümölcse van. A 12 egy fontos számrendszer alapja. Az ember
biológiai felépítése és a kozmosz mesterszáma is a tizenkettes számrendszeren alapszik. Kozmikus értelem-
ben az állatövi jegyeknek felel meg. Népmondánk így szól az Istenfáról:
„Kerek ég alatt
kerek egy Istenfa.
Kerek Istenfának
szép tizenkét ága.”
A görög mitológiában a heszperidák kertjében található almafa éjjel termett gyümölcsöt, mely ragyo-
gásával mindent betöltött.
A Tündérszép Ilona mese hősnője is az égig érő fa tetejéről szedi a gyümölcsöket. A sokszor emlegetett
édes alma vagy örömalma az est beálltával szedhető. Itt a Vénusz és az istenanya kapcsolata fedezhető fel.
A rábaközi magyar hagyomány szerint az Istenanya, a Boldogasszony az Égig Érő Fa, a Bódi Fa királynő-
je. Az Istenanya amikor a Földre akart jönni, akkor „a szitáló ködnél finomabb szellemanyagából vízirózsa
kelyhében leánnyá testesült”. Utána pedig „Istennőnk leánnyá született része felszálla férje mellé az Egek-
be”. Ott ragyog az égben Hajnalcsillag képében. [38]
A fa hatóerejét bizonyítják olyan régi, a magyar ősvallás írásos emlékének tekinthető leírások, mint
amit Maimonides írt le a szabírokról. Ha egy fát egy csillag nevében ültetnek el, akkor „ama csillag szel-
lemereje kifoly ama fára, aztán lelkesíti az embereket és beszél velük álom közben”. [3] Ezért aludtak a
táltosok a szent fájuk alatt, ezért áldoztak neki, mert isteni közvetítőnek tartották. Az Istenanya tisztele-
tére őseink bort szoktak önteni a fa aljára.
550 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Héliopolisz leghíresebb kultikus fája a szent Ised fa (Ősöd?) volt, a királyok jelképe. Tót és Szesat is-
tennő írták fel leveleire a trónra lépő fáraó nevét és uralkodói éveit. Egyik kenyai régi teremtéstörténetben
az Üresség Ura egy fa tetején ül Kurusi nevű trónján, a fán függő smaragdtáblára írja fel törvényeit és az
emberek tetteit. A Kalevalában a fára felakasztott Kullervo nem hal meg, hanem jeleket ró a fára:
„Az egész fa telve képpel,
telve írással a tölgyfa …”
(XXXI. ének)
Régi hagyomány szerint a születendő lélek madár képében az életfán ül, melyen a halhatatlanság gyü-
mölcsei függnek. Nem véletlen, hogy nagyon sok népi varrottason, faragáson az ősi fán madár ül. Az
életfa leveleire írtak is. Talán nem véletlen az sem, hogy a mi levél szavunk mindkét fogalmat lefedi.

10.10. ÉLETFA ÁLLATOKKAL

„Minden, minek léte van,

Más létezésbe megy át.
Kivétel te sem vagy ez alól.”
(Tót smaragdtáblái)
A természettel együtt élő népek barlangrajzokat hagytak ránk. Az ember régóta különféle állati és nö-
vényi kombinációkat használ életképek megjelenítésére. A növényt gyakran a fa jelképezi, de lehet ág is.
Az állatok ábrázolása az életfa mellett nagyon régi gyökerű.
Az állatjelképek elvi jellegű üzenetek is. A bronzkor előtti ember az emlősállatokat szentnek tartotta.
A szkíták a szarvastól, a türkök a farkasanyától, a kirgizek a pusztába üldözött nő és az uhu-madár nászá-
ból, a mongolok a kékesszürke farkastól, a hinduk a tehéntől származtatták magukat. Mi egyik eredet-
mondánk szerint Emese, emse anyánktól és a turulmadártól, másik szerint Eneh szarvasanyától, Hunor
és Magor anyjától származunk, az apa pedig a lóra emlékeztető Ménrót. [47]
Rovásírásos emlékeink szerint az életfa és az állatok régi nemzetség-jelképekként ismeretesek. Már
időszámításunk előtt a IV. évezred elején a hun törzsek zászlaján az augusztusi nyári ünnepeken való ta-
lálkozásnál különböző állatjelképek szerepeltek. Volt ott szarvas, medve, kos, kecske, ló, hal, turulsas,
oroszlán, tigris, vadkan stb. Minden nemzetség egy-egy állat alakjával díszítette fel eszközeit. A nagy va-
dász hírében álló Nimród oroszlános zászlóval vonult be az ünnepélyre, akárcsak Midasz, Meli és Kubin.
Alpár kecskével, Jászó vadkannal, Baraca tigrissel, Nemere lóval díszítette zászlaját stb. A leírás szerint
turulsas volt a legtöbb zászlón. [33]
A kazahsztáni Toprakalán egy sírból előkerültek a szkíta–hun törzsszövetség későbbi nemzetségi szim-
bólumai, amelyek a következők: aranyszarvas (a jász Mitrás-Gyula), kecske (az avar Birta), vadkan (a ka-
bar Abasár), szarvas (a szarmata Samsudi), párduc (a szkíta Párduc), oroszlánfejű sas (az ugor Igor).
Az Arvisura szerint ezek a jelképek az időszámításunk előtti 900-ból származnak. Másfél ezer év múlva
az Árpád-ház címerein nemzetségek szerint a következő megoszlás található: turulsasos 7 csoport, orosz-
lános 5 csoport, halas 2 csoport, lovas 1 csoport, medve, szarvas, vadkan, bölény, kecske, párduc 9 cso-
port. A honfoglalást megelőzően az Avarbástyán nyilvántartott nemzetségi címerek szám szerint 53-at
tettek ki: 24 turulsasos, 17 oroszlános, 8 halas, 4 lovas stb. [33]
Az irokézeknél a minden évben megtartott teremtési rítusban az egyik csoport embernek a neve Far-
kas. A másik táncoló csoport neve Szarvas. A Szarvas mint jávorfa teremtette a világot.
Népünk a tatárokat kutyafejű tatároknak nevezi. Valószínűleg a harci eszközeiken kutya- vagy farkasfej
volt ábrázolva.
Meséinkben a kutya szintén negatív előjellel utal a mesefigurára. A Köles című mesében a gonosz egyik
megjelenési alakja a féktelen Kutyaszemű Jankó. A Hamujutka Jancsi című mesében a hős a Kutyafejű
királlyal kell hogy megvívjon.
Népünk egyik igen ismert eredetmondája a Csodaszarvasról szól.
A rábaközi tudók szellemi hagyatékából ismeretes, hogy a teremtő Istennő a Göncölszekérre kötözte
ki a megtalált Napot, mert az elbújt volt a tenger alá. Utána meg szarvassá változott, és visszavonatta sze-
kerével az égbe. Ugyancsak szarvasünőtől származik az első emberpár. [38]
10.10. Életfa állatokkal 551

A mayák szarvasok országának nevezték szülőföldjüket, ahonnan származtak. A rovásos történetírás

szerint rokonok vagyunk, mert a maják a hun hajótöröttek és bennszülöttek keverékéből származnak.
Egyik településük nevében benne van a Pannonnak megfelelő hangzás is. Városuk Maya-Pán.
A kecske, illetve a kos egyik legrégibb állatszimbólumunk. Címereinken is megjelenik a kecske, a kos
és a fa jelkép. Több régészeti lelet került elő ezzel a témával. Ilyen a mezopotámiai Ur városában talált
aranyból készült kos [13] az életfa előtt. Külön érdekessége, hogy a vállán csillag található. Az oroszlános
díszítményeken a csillag az oroszlán farán jelenik meg gyakrabban.
Ugyancsak életfás kos szimbólum van egy asszír pecséthengeren, ahol az áldást adó Hold-istennő előtt
kutya tűnik fel. A 42. ábrán bemutatott pecséthengeren valószínűleg Bau (Bau-Bau) istennő látható,
akinek a nevét a mi Babba szavunk őrzi meg. Az istennő áldását adja az előtte álló csillag (csillogó) lény-
nek. [12]
A mezopotámiai pecséthengeren (43. ábra) szintén a téli időszakot jelölő bakok szerepelnek a hétágú
életfával, a Föld jelével, a Nappal és a Holddal.
A szkíta fokoson (44. ábra) jellegzetes életfát láthatunk két bakkal, fejlődésünket segítő kettősségünk-
kel.
Az avar csontkarcolaton (45. ábra) szintén több patás állat van a fa mindkét oldalán. Itt is megtalálha-
tó a Föld jele, a kereszt. Az avarok a szkíták hagyományát megőrizték. Figyelemre méltó a Nap, a Hold
vagy a csillagok jelenléte ezeken az ősi tárgyakon. A kecske a fa előtt több város- és nemesi címerben
megtalálható.
Egyes leleteken az életfa alakja a három világot összekötő kapocs szerepére utal, így kettős kereszt alak-
ja van és mellette Nap–Hold együttes található. A kettős kereszt az életfa jele. Hasonló szerkezetű a het-
tita fémlemez ábrázolása (46. ábra), amelyből Varga Géza írástörténészünk a székely rovásírás G (ég) be-
tűjét olvasta ki, hasonlóan az urartui Ég hieroglifával és a kínai írásjellel. [14] Az eget tartó kettős kereszt
alakú napos csúcsú fa mellett kecskéket (bak, szarvas) látunk.
Az avaroktól ránk maradt, Sopronkőhidán talált sótartó rajzolatán az életfa mindkét oldalán szarvak-
kal ellátott patás állatok láthatók, rajtuk a „magas” és „ős” írásjelekkel. Az életfa a három világot jelölő
kettős kereszt alakú.
Hasonló rajzolatot mutatnak a régi honfoglalás kori nyeregdíszítések, a koronázási palást gallérjának
díszítménye (49. ábra) és a jogar nyele (50. ábra).
A koronázási palást életfájának alsó világában találhatók az állatpárok, a középső részében a földi fejlő-
dő lelkiséggel rendelkező embert ábrázoló kereszt és a felső világban őrködő madarak.
A honfoglalás kori hajfonatkorongon is kettős kereszt alakú világfát láthatunk (51. ábra), akárcsak a
Szíriában előkerült szárnyas oroszlános leleten (52. ábra). A napjelképek közé sorolható a hajfonat is,
melynek tömege a nap erejét szimbolizálja. A napistenek hagyományosan hét ágba fonva viselték hajukat,
például Sámson, az Arany úr. A magyar szólás szerint is „hét ágra süt a nap”.
E képi megjelenítéshez hasonlít az urartui hieroglifa, a kínai és a székely ég szó jele (46. ábra). Azzal a
különbséggel, hogy ott az életfa mellett kosok találhatók oroszlánok helyett és az életfa hetes tagolódása
is szerepet kap. Hasonló rajzolatot mutat a hurrita pecséthenger is (53. ábra). Ezen a megjelenítésen már
jobban kihangsúlyozódik a fejlődés rugója a jobb és bal oldal, a Nap és a Hold által. A kettősségünket
szimbolizáló két oldal mindig különböző. A ható oldalon a Nap vagy a világos színű hím állat, a befogadó
oldalon a Hold vagy a sötét színű állat található. Ennek megfelelően a négylábú lények színe vagy rajzo-
lata is különbözik egymástól.
Ugyancsak kettős kereszt alakú életfa található egyes szkíta leleteken, mint a szkíta életfa Ziviyeből,
amelyet a Philadelphiai Egyetem múzeumában őriznek és a szkíta kard hüvelye (55.1. ábra), amely a
Moszkvai Múzeumban található meg. A jobb és bal oldal szerepe itt is szintén hangsúlyt kap.
Egyes szkíta életfák igen jellegzetes alakot vesznek fel, ahogy megfigyelhető a szkíta fokos nyelén (44.
ábra), a szkíta kard hüvelyén (55.1. ábra) és a szent korona lemezén (55.3. ábra).
A népművészeti kutatók a fenti alakot felvevő ábrázolást a ciprusfával azonosítják és törökös elemnek
nevezik. Szentimrei Judit gyűjtésében több ilyen életfás motívumot megjelenítő varrottas található [24],
akárcsak Ipolyi Arnold Esztergomban őrzött gyűjteményében is. E ciprusfával azonosított motívum Er-
dély-szerte megtalálható a kalotaszegi, a háromszéki, a Maros menti varrottasokon. Ugyanez a ciprusfa
előfordul a bulgár, az anatóliai, az afrikai berber és a kaukázusi szőnyegeken is. Diószegi Vilmos szerint ez
552 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

az uráli–kaukázusi műveltségben gyökerezik, mely „több ezer éves üzenet lakásunkban egy falvédőn, asz-
talterítőn vagy díszpárnán”. [25]
Egyes régi leleteken vagy népi tárgyakon kos vagy bak helyett dámvadat látunk.
Gyakori az olyan életfa-ábrázolás, ahol oroszlánok jelennek meg mint kísérők. A Nimród-ág jele volt
az oroszlán. Az oroszlán a nyárvégi időszakot, a vezetői vagy királyi státust is jelölheti.
A szkíta életfát bemutató aranylemezen két oroszlánt látunk, akárcsak a koronázási paláston (57. ábra).
Torma Zsófia [15] sumer nyomoknak véli a hímzéseinken ma is fellelhető oroszlános életfás motívumot.
Ilyen a 58. ábrán látható szászvárosi lepedővég hímzésének mintázata. Az esztergomi kápolna falán szin-
tén Árpád-kori életfás oroszlánok néznek le a freskókról (59. ábra). A rajzolaton az életfának egy dőlés-
szöget alkalmaztak, amely egyediséget kölcsönöz ennek az értékes régi kincsünknek. Egyes oroszlános
díszítésű ereklyénk hasonló vonásokat mutat. A koronázási palást és az esztergomi kápolna freskói orosz-
lánjainak hátsó combján csillag látható.

10.11. A MADARAK ÉS AZ ÉLETFA

„Két kicsi madár párba csatlakozva

Ugyanabba a faágba fogódzott.”
(Rigvéda, I. 164)
Az életfán gyakori a madárábrázolás. A Fa-istennő és a madár együvé tartozik. A világ eredetmítoszai-
ban az Istennő és a madár együtt teremtenek. Olykor az istenanya változik át madárrá, máskor mindkét
teremtő erő madár alakban száll fel.
A sötét színű madár is az Ősanya jele. Mind a sötét anyagból, a Nagy Anyából származunk. A hun
teremtésmondában az ősanyának a vadréce, a kerecsensólyom és a hattyú besegített a teremtésnél, vagy ő
madár alakban ténykedett. A teremtés első halmát a búvárkacsa hordta fel a víz aljáról, akárcsak az elbújt
Napot. A kara-ülű segített az ősanyának a Napot a hattyú vontatta szekéren az égre felvinni. [33, 38]
Az ókor szimbólumaiban a madár a levegő-elemet, a lélek szelét jelentette. Ismeretesek a régi leletek
között a madár-istenanyák. A bronzkori leletek a régi madonnákat madárfejjel ábrázolták. Az egyiptomi
istennőt, Íziszt madárral díszített fejékkel jelenítették meg. A sumer Innin jobb kezében kígyót, bal kezé-
ben madarat tart. A gyerőmonostori madárlány hasonlatos Inninhez. Ő bal kezében szárnyas kígyót tart.
A szkíta istenanyákat szárnyakkal ábrázolták. A hindu hagyományban a madarak királya, Garuda Visnu
istennő hátas állata. Ő a bölcs, szent, örök életű madárkirály. Garuda sugárzó, mint a nap és egyben ol-
talmazó Úr is. A tibeti bölcseletben a szent madár neve szintén Garuda. A tibeti bön hagyományban a
Garuda madárkirály az Ég Úrnőjének állata.
A madár-motívum az Istennő mellett található az ógörög mondavilágban is. Zeusz hattyú alakban
Lédával nemzette Heléna Tündareószt, akárcsak a mi Emese anyánk, akit a turulmadár termékenyített
meg. Egy görög monda szerint Minósz (Mén, Manu), a krétai törvényhozó útvesztőbe záratta Daidaloszt
és Ikaroszt. Daidalosz szárnyakat készített magának és fiának és úgy repültek ki a labirintusból. A törté-
netnek van egy magyar változata is. A Szárnyas királyfi című mesében a király a lányát magas toronyba
záratta, mert egy szegény királyfit választott magának. A királyfi szárnyakat készíttetett egy ezermesterrel
és a királykisasszonnyal megmenekültek a toronyból. A mesében a rabságból való kitörést a szeretet, a
szerelem segíti. A görögöknél és a rómaiaknál ismert volt a „lélekmadár” kifejezés. A görög mitológia
szirénjei madártestű mitikus lények voltak. Homérosz a madarak röptéből való jóslásról számol be (Her-
mész-himnusz, 543–549).
Az óind és az ausztráliai teremtésmondákban két madár jelöli a kettős világunk létrejöttét.
Az eredetmondákban jellegzetes az életfa, a kígyó és/vagy a madár. Mindegyik besegített a teremtésbe.
A természeti népek rituális ünnepein mind a három jelképesen megjelenik. A képi ábrázolásokon a kígyó
rendszerint a fa törzsén van megjelenítve és a madár a fa tetején. Ennek az elhelyezésnek kozmikus hátte-
re is van. Az égi madár csillagképe a Hattyú csillagkép. Kozmikus értelemben a Tejút a faistennő, a ma-
darat a Sas és Hattyú csillagképek, a kígyót pedig a Sárkány csillagkép jelképezi. A Tejút alján a nagy is-
tennő ölébe nyújtja a nyakát a Hattyú csillagkép. Ugyancsak Tejút-istennő mellett található a két fivér, az
Ikrek csillagkép is.
10.12. Az életfa mint oszlop 553

A segítő szent madár meséinkben gyakran előfordul griffmadár néven. Az égig érő fa tetején lakik a
székely mese griffmadara, ott, ahol a Biblia szerint az Isten jár: „Amikor lépések zaját hallod a bozót ko-
ronáján … az Isten előtted vonul.” (Krón 14,15)
Egy udvarhelyi mesében (Küs Miklós királyfi) a hegy tetején levő fán lakik a csodálatos griffmadár, a fa
alján a sárkánykígyóval. A büki fekete tó című Vas megyei népmesében ugyanez a képzet él a sassal.
Az égi segítő nem mindig griffként lelhető fel a néphagyományban. Más madár alakjában találjuk meg
A fa fizetsége című bihari népmesében. Itt a libát adja a szegény ember a fának, hogy segítsen rajta. A fa
hálából arannyal fizet neki. [3]
A mesék ábrázolása teljesen megegyezik a mezopotámiai szövegekkel, ahol ugyanúgy a sasfa tetejében
ül a madár: [3]
„A tündökletes fa, Enki sasfája,
Ősidők óta, mint egy óriás, a hegycsúcson áll…
Gyökerei mind hatalmas kígyók,
Utu hét ágú folyójáig érnek …
A fa lombjára madárka száll …
Anzu, a madár…”
Népünk emlékezetének homályából éledhetett újra a hazai alapítású pálos rend egyik ősi szimbóluma,
az oroszlános életfa, tetején hollóval (60. ábra). Itt pálmafa jelöli az életfát és a holló az Istennő madara
napkoronggal vagy kenyérrel a csőrében. Ugyancsak holló található a Hunyadiak címerében.
Régi népi imáinkban Jézus hol pálmafa, hol mandulafa, hol orgonafa. A Boldoganya-fát, az életfát
olykor a szent kereszt helyettesíti. Az élet szerkezete, a fizikai és szellemi világ egysége és ennek ismerete
volt az ókori hit alapja. Ez a tudás alapú hit tükröződik vissza archaikus imáinkban:
„Ne, hol menen madárka,
de madárka, szárnyas angyalka,
szárnya alatt kolozma,
kolozmában igaz hit,
igaz hitben szent kereszt.” [36]
Népi hagyományunkban a madaras életfás motívum is visszatérő jelenség. Az egri kazettán látható
pelikánfészek az életfával (61. ábra) is sokrétű információt sugall. Ez a pelikános ábrázolás megtalálható a
rendházak által épített templomok díszítésein és nagyon sok református templomban is. Ez a motívum
jelenik meg Spányi Antal katolikus püspök pelikános címerében, valamint sok református egyházi címer-
ben (62. ábra).
Az 63. ábrán pávákat láthatunk az életfa mellett egy kolozsvári épület oromzatán.
A szkíta övcsaton embereket és lovakat látunk az életfa alatt (64. ábra). A fa alatt három emberalak
látható. Az egyik szemben ül olyan testtartásban, mely a meditációnak és a belső békének a tartása is. Az
egyik ló mintegy harmóniában az ő fejéhez simul. A fekvő ember fejét egy harmadik személy ölébe helye-
zi, akinek az életfával összefonódó ág nő ki a fejéből. Ő lehet a gyógyító faistennő.

10.12. AZ ÉLETFA MINT OSZLOP

„A győztest oszloppá emelem Isten templomában.” (Jel I, 3,12)

„Reménységünk oszlopa maga Jézus.” (280b. ének)
Az oszlop számos nép mítoszában, mint világtengely, az életfa megfelelője.
Az ókorban a templomok előtt vagy a külső térben felállított oszlopok áldozati oltárként szolgálhattak
Egyes nép nevet is adott szent oszlopának. A szászok kultikus oszlopa az Irminusul. A skandináv népek
az Yggdraszil világfát idéző szent oszlopokat állítottak. A szibériai népek sátortartó oszlopa is ezt a szerepet
töltötte be. Az indonéz mítoszokban a keleten és nyugaton felállított mennyei oszlopok tartják az eget.
Az oszlop olyan, akár a hegy. A hegy az ég és föld találkozásának helye, az istenek lakhelye. Ilyen miti-
kus hegy az Olümposz, a Sínai-hegy, a Himalája, a Tábor-hegy, a maláj Batu-Ribu, a jávai Borobudur, a
Meru, a Mandara, a babiloni Babapis. Talán a mi Maguráink is Mag-Urak lakhelye vagy épp az Úrnőké.
Ugyanis a természeti népek és az ókor is a hegyet a termékenység istennőjéhez társította, a Nagy Anyához.
554 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

A szent hegyek tartozéka a kő (hegy) és víz, mely elemek az Istennőhöz tartoztak. A babiloni szent tor-
nyok, templomok nevei a hegy szóhoz kötődnek: Ház hegye, Minden Földek hegyének háza, Viharok
hegye, országok hegye. A nép hitében mindegyik kapocs volt Ég és Föld között. A szent szeren a pap
amikor felment a lépcsős emelvényre, kijelentette, hogy felért a világmindenség csúcsára. Kínában a köz-
ponti szent hely a Kő szavunkkal rokon Kien-Mu dombján emelkedik. Jeruzsálem vára is a Tahom kő-
sziklára épült, mely alatt vizes barlang található.
Az ókor népe a templomokat hegyre, vagy valamilyen kiemelkedő dombra építette. A hegy ég és föld
találkozásának helye, és mint ilyen anyai elvű. Hitbeli szervezetünket anyaszentegyháznak hívjuk.
Az Ég eredendően fent van. Mindkettőt a népi hagyomány a szellemvilághoz és a lelki felemelkedés
lehetőségéhez társítja. Akárcsak Jákob lajtorjáján, a lelkek haladnak rajta: „…és imé az Istenek angyalai fel
és alá járnak vala azon.” (1Móz, 28,12)
A hegy, akár a világoszlop, felfelé visz az Isten birodalmába. Összeköti a Földet az éggel. Az engesztelő
rítus alatt az ázsiai sámán egy hét- vagy kilencosztatú oszlopon megy fel az ég felé, hogy felajánlja az áldo-
zati ló lelkét. Az oszlop az életfa szerepét játssza, mely a hegyen az erdőben található. Az áldozati oszlop
felállítása volt a Középpont szertartás. [48] Az óind bölcseletben az erdőből eredő fáról vagy oszlopról ez
áll:
„Emelkedj, ő, erdőnek Ura, a Föld csúcspontján.” (Rigvéda, III. 8, 3)
„Csúcsodon hordozod az eget, közeped betölti a levegőt, lábad megszilárdítja a Földet.” (Satapata
brahmana, III. 7, 14)
A régi Indiában a védikus időkben még nem templomokban, hanem magányos oszlopok előtti tűzol-
tárokon mutattak be áldozatokat (Rigvéda, III. 8,3, Satapata brahmána, III. 6,4,13). Egyik híres, később
állított ilyen oszlop az i. e. V. századból származó, delhi vasoszlop. A rovásos történetírás szerint ezt a nem
rozsdásodó oszlopot Dernő hun tárkány-fejedelem építtette. [33]
A hindu mitológia szerint Visnu emberoroszlán képében való születésekor egy oszlopból lépett a világ-
ba. E motívumban is felismerhető az életet adó Istenanya képzete. Ashoka király korában (i. e. III. sz.)
oroszlános oszlopfőket állítottak a kultikus helyekre.
Az Egyiptomi Halottaskönyv „Ozirisz hátgerincének” nevezi a Dzsed (Ősöd) oszlopot. A piramisok-
ban látható ábrázolásoknál két ilyen oszlopon hág fel a király az égbe. Az oszlop felállításának ünnepe a
koronázásnak és más királyi ceremóniának része volt. Denderában a védelmező hetérák (Hathor istennő)
fejével díszített oszlopok találhatók. Az egyiptomi Ozirisz-mítoszban is faoszlop rejtette magába Ozirisz
testét és egyik volt Ízisz templomának tisztelt ereklyéi közül.
Kínában a megmunkált fadarab egy olyan eszmei síkra utal, ahol az önzéstől és a vágyaktól mentes az
ember.
Az oszlop a régi időkben a törvény és a jogrend megtestesítője, feliratok hordozója, hirdetője volt.
Legrégibb ismert példája Hammurabi két méter magas sztéléje az Isten előtt hódoló király domborművé-
vel.
Később Platón Kritiász című dialógusában így ír: „Aranycsészékkel merítve a vegyítő edényből és ál-
dozatot loccsantva a tűzbe megesküdtek, hogy az oszlopon álló törvények szerint fognak ítélni és bünte-
tést kiróni.”
Herkules oszlopai az ismert világ határát jelentették, amelyeket Hérosz a Gibraltári-szoros két oldalán
állított fel. Odüsszeusz az ismert világ végére merészkedvén halállal lakolt vakmerőségéért. A görögök
phigaliai Apollón-templomába a napisten szobrának helyére került i. e. az V. században az első korintho-
szi oszlop. Az athéni Erekhtheion nőalakokkal helyettesített oszlopai, a kariatidák, szintén az anyai élet-
fára utalnak. Artemisz faragott ábrázolásai a gyámköveken ugyancsak az ősanyát idézik. [22]
A magas oszlopokra helyezett Jupiter-, Zeusz- és más istenszobrok is az égi eredetre emlékeztetnek.
Ezeknek későbbi megjelenései a római császárok dicsőségét megörökítő oszlopok, melyeket a császárok
harci tetteivel díszítettek.
Az oszlopos díszítéseknél is találkozunk világunk kettősségének megjelenítésével: az egyik oldalán Nap
vagy férfi, a másikon nő vagy Hold. A mezopotámiai oszlopokon gyakran Nap- és Hold-szimbólumok
találhatók. A 65. ábrán látható sumer domborműn a világoszlop csúcsa a Nap. Az oszlopot két emberfejű
és állat alsótestű lény tartja. Farkuk és ruházatuk különbözősége egy nőnemű és egy hímnemű lényre utal.
Régi népi imáinkban Jézus és a fatörzs együtt található:
10.13. Piros és kék 555

„Bárán keresztre emeltetett,

Áldoznia fatörzseken…” [18]
A Bibliában az ég sátora oszlopokon nyugszik (Jób 26,11). A Föld alapzatát is oszlopok tartják (Zsolt
75,4). Földrengések alkalmával és a világ végén ezeket rengeti meg az Úr (Jób 9,6). Jelképértékű a tizenkét
törzsnek állított tizenkét oszlop (Kir 24,4). Sámson az oszlopok ledöntésével pusztította el ellenségeit (Bír
16,25–30). A vasoszlop a kitartás és a szellemi erő hasonmása (Jer 1,18). Hasonló értelmezésben szerepel
a Jelenések Könyvében: „A győztest oszloppá emelem Istenem templomában” (3,12). A kereszténységben
az apostolok az egyház oszlopai (Gal 2,9). Egyes helyeken az oszlopok mellett szertartást végző népekre
ellenségesen tekintettek. A kánaáni hitvilágban szereplő Nap-oszlopok Izajás szerint a bálványimádás jelei
(Iz 29,9).
A gótikus szobrászatban az apostolok pillérként jelennek meg. Spanyolországban az „oszlopos Szűz-
anyát” imádják.

10.13. PIROS ÉS KÉK

„Művészet az élet harmata.”

(Yotengrit)
Nálunk kopjafáinkon és a Boldoganya-oszlopokon maradt fenn az oszlop-jelkép hagyománya. Mesé-
inkben a csodahegyen, az égig érő fán vagy az üveghegyen található a boldogulás. Az oszlopok és a
menhirek valami hasonló eszme nevében állíttatnak fel. Ahogy az égig érő fa tetején Tündér Ilona és an-
nak csillaga, a Vénusz található, úgy kopjafáink gyakori díszítőeleme is csillag. Ez egy jellegzetes rajzolatú
hatágú csillag. A kopjafák csillaga olyan, akár a faragott tárgyakról ismert, az élet virágának nevezett min-
tázat belső eleme. Az élet virága mintázat a teremtéssel, a világ szerkezetével és az energiaáramlással kap-
csolatos. Népünk hitében az élet virágának hatos csillaga a Vénuszra utal.
Az Isten-fa és a fejfa az égbe irányul. A teljességbe vezető utat szimbolizálja. Összeköti az eget a földdel.
A mennyországban az Istennőnk, Tündér Ilona és a menyasszony lakik. A fizikai és szellemi világ közötti
átjárás egy szent egyesülés, egy szent nász. Egyesülés a lélek harmóniájába való jutás és a halál is. Az élet-
fának emeletei vannak, a fejfának rovátkákat faragnak, hogy segítsenek a felfelé jutásban. A földi világot
a piros szín, az égieket a kék szín jelöli.
A kánaáni népek a faragott faoszlopot Asérának hívták. Jeremiás próféta szerint Aséra ruhája kék és
vörös bíbor volt. Hamvas Béla Böhmét idézi, aki azt mondja, hogy az első ember andrögén volt. Ez „a
Szűz nem született és örök, Isten bölcsessége és hasonmása”. Az ógörögök e „tiszta lényt” Szophiának
nevezték. Jellegzetes színei a vörös és a kék. A vörös a földi szerelem és a szeretet, a kék pedig az égi szere-
lem, az elragadtatás színe. Ezt az elragadtatást nevezték a görögök philosophiának, Szophia szerelmének.
A lelki-szellemi szinteken való felemelkedés az ember számára elragadtatást jelent. Szellemünk életfája
a szivárvány színeiben pompázik. A gyökérközpont színe vörös, a fejtető felé kék színt öltenek erőterünk
energiái. Köztük található a szivárvány többi színe. A szivárvány két szélső színe a vörös és a kék. A vörös
a gyökérközpont színe és a Holdhoz rendelődik. A kék a fejtető színe, az ember életfájának a teteje és a
Nap rendelődik hozzá.
Régi népi imáinkban is megjelenik a Szűzanyával együtt a piros és kék szín:
„Kimegyek kapum elejibe,
Ott látok egy aranyágast,
Azalatt Szűzanya,
Kék köténbe, piros vérbe…” [18]
Kékre volt festve a maja ősanya, Mahan, aki a kozmikus tojásban trónolt. Az egyiptomi Teremtő kép-
mása, Knef és hajója is kék színű volt. Az indiai ősi istennőt, Visnut is kék színnel ábrázolták. A hun–szkí-
ta aranykoronák madarának csőre is kék színű.
Vörös szín illette az istennő földi uralkodóját, a királyt, az aranysárga színnel együtt. A régi királyok a
Nap gyermekének tekintették magukat. Innen ered az arany ékek tömkelege az uralkodóházak jeléül.
Vöröses-sárgás színűek a keleti lámák ruhái.
A kopjafákat, valamint sok helyen a székely kapukat kék és vörös színűre festik.
556 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Avar őseink hagyták ránk a Boldoganya-oszlopot az esztergomi vár Vitéz-kápolnájában (66.3. ábra).
A népi szimbolikában a szent fát mint oszlopot is megtalálhatjuk. Ahogy az égig érő fa a mennyet, a
ház belső oszlopa a mennyezetet tartja. Az oszlop az ég támasza, a világfa megfelelője és így az Istenanyá-
val azonos. A mongolok felfogása szerint az oszlop nemcsak az Istennő tartózkodásának a helye, hanem
az apa világra hozója is.
Archaikus népi imáinkban kőlábnak nevezik a kőből készült Istennő-oszlopot. Egy Csongrád megyei
imában ez áll:
„Házunk közepén kőláb,
Kőlábon van szent oltár,
Kerülj csak körül, Szűzanyám.
Mit látok a fényes napon?” [18]
Egy veszprémi ima így szól:
„Az én szobám közepén
Kőláb kőlábon,
Aranyág aranyágon.” [18]
Az oszlop a lakóházban az Istennel, a mennyel való érintkezést szolgálta (66.1. ábra). A palócok és a
székelyek Bódoganyának nevezték a házaikban álló oszlopot. A bódoganya-fa a mestergerendát tartja.
Egyes helyeken a szülés szakrális módja a bódoganya-fára szerelt kötélbe való kapaszkodás. [6]
Az anyafa, a bódoganya-fa mutatja, hogy a spirituális világ a szülésnél nagy szerepet kapott. A Kárpát-
medence több vidékén imádkoznak a szülés megkezdése előtt a bábával együtt. Így kapcsolódik össze a
sumer Babba istennő, a Boldogasszony és a bába szavunk. A csángók a bábát boszorkánynak hívják.
A bódoganya-oszlop faragott is lehetett, rajta az istennő jelképeivel. Népünk szkíta törzsei a ház négy
sarkán sasfákat állított fel.
Régi imáinkban a házunk „négy szegében négy angyal” van, „közepében szent oltár, szent oltáron Bol-
dogasszony”. [18, 36, 37]
Nem véletlen, hogy a kaput és a kerítést is sasfák tartják. Az elnevezés bizonyára a lélekmadárra, a
sasra utal és népünk emlékezetének homályában megőrződött. A világfát a régi mezopotámiaiak is sasfá-
nak nevezték. [6]
A szent fát mint sasfát népi hímzéseinken is megtalálhatjuk, tetejében legtöbbször madár is látható
(67. ábra).
A mezopotámiai pecséthengereken az életfa mellett megjelenik a madár, az oroszlán és a szarvas is (68.
ábra).
Az életfa mint Boldoganya-fa megtalálható varrottasainkon is. Az oszlop jellegét és az istenanyához
való tartozást aláhúzzák a rombuszos jelek (69. ábra).
A rábaközi magyar hagyományban megőrződött az a régi szokás, hogy egyes helyeken az Istenanyának,
Istenatyának vagy valamelyik őrszellemnek oszlopot vagy szobrot vagy festett képet állítottak. Ezt nevez-
ték ORU-nak, mely az Úr, Úré megfelelője. A fából készült oszlop Oru volt, a vasból készült a Vas Oru.
Helyi engesztelő ünnepeken ezeket körbejárták. Tűzáldozat járt az Istenatyának, és vízáldozat az Isten-
anyának. [38]
„Emelj ORU-kat
Vasból, kőből, fából,
Állítsd őket magaslatokra,
Állítsd őket völgyekbe –
Istenekre, Ördögökre,
Vizek, mezők, erdők,
Völgyek, hegyek szellemeire
Emlékeztetendő.
Áldomással mutasd nekik évente,
Családod, nemzetséged, nemzeted tagjai ők.” [38]
Őseink rítusaiban nagy szerepet kap az ős-egység. A fenti szöveg egy egész információhalmazt nyújt a
teljességből, a világunk szent egységéből. A világ élő és léte jelentést hordoz magában. A rítusokkal a te-
remtett világ teljességéhez próbáljuk közelíteni ezt a nem tökéletes világot.
10.14. Címereink 557

10.14. CÍMEREINK
„Sajátítsd el a titkok titkát, hogy a fénybe lépj.
Tartsd meg és őrizd, rejtsd szimbólumokba,
Hogy az együgyű nevessen és mondjon le róla.”
(Tót smaragdtáblái)
A népek mítoszai arra engednek következtetni, hogy igyekeztek állandó kapcsolatban élni a Földdel és
az éggel. Az ősi ún. vallásos ember csak megszentelt közegben tudott élni, ahol folyamatos kapcsolatban
volt az érzékfeletti világgal. A szálláshelyét is úgy alakította ki, hogy ezt elősegítse. Mircea Eliade így írja
le ezt a szakrális kapcsolatot: „Az eget úgy képzelik el, mint óriás sátrat, amelyet egy középső oszlop tá-
maszt alá, a sátorkarót vagy a ház középső oszlopát a világoszlopokkal azonosítják és így is nevezik. Ez a
központi karó fontos szerepet játszik a rituáléban: a lábánál áldoznak a legmagasabb égi lények.” [23]
Az ősi népeknél nagyon fontos szerepet töltött be a világfa vagy oszlop, amelyet valamilyen megjelení-
tési formájában vándorlásaik során mindig magukkal vittek. Ez volt a középpont, a lelki béke szimbólu-
ma. Ezenkívül a közösség vezetőjének, a tanfejedelemnek vagy táltosnak volt valamilyen pecsétjele, ame-
lyet a rítusoknál használt és a címerére is ráfestett. Ugyanúgy minden törzsnek jellemző ábrázolás volt
található a zászlóján.
Rovásírásos történelmünk szerint az életfa és az állatok már rég nemzetségek jelképeiként szerepeltek.
Időszámításunk előtt a negyedik évezred elején a hun törzsek zászlaján az augusztusi nyári Nagyszalán, a
nagy lófuttatások idején különböző állatjelképek találhatók. Volt ott szarvas, medve, kos, kecske, ló, hal,
turulsas, oroszlán, tigris, vadkan stb. Minden nemzetség egy-egy állat alakjával díszítette fel eszközeit. A
nagy vadász hírében álló Nimród oroszlános zászlóval vonult be az ünnepélyre, akárcsak Midasz, Meli és
Kubin. Alpár kecskével, Jászó vadkannal, Baraca tigrissel, Nemere lóval díszítette zászlaját stb. A leírás
szerint turulsas volt a legtöbb zászlón. [33]
Ezek a jelképek a máig fennmaradt címereken is megtalálhatók.
A kaukázusi őshaza központjában, Magyarkán, az Egy Igaz Isten templomának szentélyén egy életfa-
ábrázolás volt. A fatörzs alján a Káspi vidék, a Melegvizek földje és a Kurd földje volt lerajzolva. Gyökerei
Uruk, Ur, Pintor, Larsa és Susa városokig nyúltak le. A templomot Hunor, Magyar és Kurd fejedelem
ifjak Magya fejedelem kívánságára kezdték építeni i. e. 4020-ban. [33]
A rábaközi tudók hagyatéka szerint őseinket arra intették, hogy igenis használják díszítő jelképeiket,
vagy ha nincs, készítsenek:
„Írass képeket hősökről, azok cselekedeteiről,
Faragtass kőbe, fába, vasba,
Írattass képbe virágokat, fákat, madarakat
Meg álmaid, vágyaid képeit,
Hogy emlékeztessenek a teremtés szépségére,
Emlékeztessenek álmaid, vágyaid megvalósítására.” [38]
Az ünnep fontos volt az élet szebbé, vígabbá tételéhez és a pihenéshez. A jelképek tették az ünnepet
felemelőbbé:
„Legyenek szünnapjaid, legyenek ünnepeid!
Rívass hangszeren
Hosszú énekbe szedett történeteket hősökről,
Dalokat vágyról, szerelemről,
Kívánalmak minden fajtájáról,
Hallgasd mesélők meséit, vígakat, bánatosokat,
Mert művészet az élet harmata.” [38]
A dombok és ligetek Őrszellemeinek oszlopainál, festett vagy faragott képeinél ünnepeltek őseink.
Évközben az Őrszellemek jelképeinél tiszteletet adókat a környék lakóinak fogadniuk kellett:
„Tájékodon, ha Őrszellemek tiszteletére emelt ORU-k alá
Harsányok, regösök, táltosok ütik föl tanyájukat,
Keresd föl őket, ügyelj szavaikra.
Bárki fia, bárki leánya vagy,
558 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Ne feledd el őket étellel-itallal kínálni!

Zord időben szállást adj nekik,
Miként az utasnak szállást adsz.”

Helységed Őrszellemeit tiszteld meg ünnepekkel,

Körmenetes vigalommal, áldomással.” [38]
Őseink jelképei nemcsak a nemzetségbeli hovatartozást jelölték, hanem a hitbeli megjelölést is. A hon-
foglalás kori írott emlékekben életfa-tisztelőknek nevezték az Istenanya tisztelőket. Ez a mai Boldogas-
szony-tiszteletnek felel meg. A Vérszerződés 9. pontja így szól: „Az Uruk-mani egyisten hiten lévők az
Öreg Ősten hívőkkel és az életfa-tisztelőkkel kötelesek a Tíznyíl-Szövetségben a Nimród–Gilgames–Ál-
mos tanításai alapján a hazát tíz vezéri birodalomra felosztani és minden fontos ügyben a fejedelem dön-
tésével kormányozni.” [33]
Régi imáinkban:
„Nemzetek között Isten az fárul országlott,
Ékes ez fénylő díszes fa, királynak bársonyával ékesült.” [18]
Több címerünk is őrzi az életfa-motívumot, nemcsak a nemesi, hanem a városok és vármegyék címerei
is. Arad vármegye címerében két oroszlán található az életfa mellett (70. ábra). Trencsén vármegye címe-
rében szarvas van az életfával (60. ábra), Gyergyószentmiklós címerében pedig nap és hold a fa mellett
(72. ábra), Szerém, Maros-Torda és Liptó vármegye címerében is fa található.
Erdély címerében fekete madár jelenik meg a hét vár felett, jobbján a Nappal és bal oldalán a Holddal.
Erdély régi neve Septrum Castrum volt.
A fenti ősi jelképek a megjelenített életképeken túlmutatnak. Hatnak ránk, érzelmeket ébresztenek
bennünk. A bemutatott életképek által jelzést adnak a világról. Ugyanakkor üzennek a múltból, régi tu-
dást közvetítenek felénk.

10.15. IRODALOM

1. Papp G.: Hazatalálás. Püski, Budapest, 1999.

2. Basilius Doppelfeld OSB: Szimbólumok. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998.
3. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, Magyarország, 2001.
4. Erosz a folklórban. Budapest, 1987.
5. Hamvas B.: Silentium. Medio Kiadó, Szombathely, 1994.
6. Berze-Nagy J.: Égigérő fa. Pécs, 1961.
7. Agrárkultusz. Debrecen, 1991.
8. Finnugor-szamojéd regék és mondák. II. Budapest, 1984.
9. Zarathusztra: Zend Aveszta. Élő Föld Kiadó, Érd, 2000.
10. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. III. Élő Föld Kiadó, Érd, 1999.
11. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, 2000.
12. Marton V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület, 1998.
13. Badiny Jós F.: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999.
14. Varga G.: A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998.
15. Torma Zs.: Etnographische Analogien. Jéna, 1894.
16. Roheim G.: Primitív kultúrák. Budapest, 1984.
17. Hoppál M.: Sámánok. Budapest, 1994.
18. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Budapest, 1976.
19. Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi, 1999.
20. Szimbólumtár. Balassi, Budapest, 2001.
21. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1999.
22. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000.
23. Eliade M.: Az örök visszatérés mítosza. Európa, Budapest, 1999.
24. Szentimrei J.: Törökös elemek az erdélyi népi hímzésekben. Művelődés Galéria, Kolozsvár, 2002.
10.16. Ábrák 559

25 Diószegi V.: A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1978.

26. A Varjúkirály. Budapest, 1984.
27. Benedek E.: M. M. M. I–III. Budapest, 1988–1983.
28. Zsigmond Gy.: Égitest és néphagyomány. Csíkszereda, 1999.
29. Dömötör T.: A népszokások költészete. Budapest, 1983.
30. Dala L.: A tűz és az ember. Budapest, 1962.
31. Baráth T.: A magyarok őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása, 1988.
32. Sitchin Z.: Az istenek városai. Édesvíz, Budapest, 1996.
33. Paál Z.: Arvisura. Püski, Budapest, 2002.
34. Molnár Edit: Az Úr Evangéliuma. I–IV. Aranyhíd Baráti kör, Szombathely, 1996.
35. Doreal: Az atlantiszi Tót smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001.
36. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999.
37. Antal M.: A gyímesvölgyi csángó magyarok hiedelmei. General Press Kiadó, 2003.
38. Máté I.: Yotengrit. I–II. Palatia Kiadó, Győr, 2004–2005.
39. *** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1998.
40. Magyar Z.: A csángók mondavilága. Budapest, 2003.
41. Magyar Z.: A mindentudó fű. Dunaszerdahely, 2002.
42. Bíró L.: Magyar halottaskönyv. Fríg Kiadó, Budapest, 2006.
43. Ferencz I.: Anonymus világa és a magyar erdőkultusz. Művelődés és Hagyomány, 1960.
44. Zakar A.: A sumér hitvilág és a Biblia. Turn Printing, USA, 1973.
45. Krobin Gy.: A finnugor népek pogány istentisztelete. Budapest, 1908.
46. Eliade M.: Kovácsok és alkimisták. Budapest, 2004.
47. Varga Zs.: Általános vallástörténet. I. Budapest.
48. Eliade M.: Az eredet bűvöletében. Cartaphilus, Budapest, 2002.
49. Christian A. J.: A teljesség tekintete. Édesvíz, Budapest, 2005.
50. Balázs L.: A vágy rítusai – rítusstratégiák. Scientia, Kolozsvár, 2006.
51. Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bukarest, 2002.

10.16. ÁBRÁK

1. 1. Életfa szőttesen, varrottason; 2. Korondi bokályok, tányérok életfákkal; 3. Az életfa mint díszí-
tőelem: Kisárva, Kolozsvár, Munkács, Szováta; 4. Életfa sírokon, Tordaszentlászló
2. Az energiamintázatok elemei: 1. A hét lépéselem; 2. Az élet virága a hét lépés után; 3. Szabályos
mértani testek; 4. A föld esszénus jele [10]
3. Élet virága: 1. Életfa az élet virágán; 2. Életfa faragott ládán; 3. Faragott szék mintázata, Székely-
udvarhely
4. Régi életfák: 1. Életfa a pártus birodalomból; 2. Egyiptomi életfa; 3. Credo, E. B. Székely,
Biogenikus Társaság; 4. Fa jelkép, Mezopotámia; 5. A fa mint ég és föld kapcsolódása; 6. Húsvéti fa
5. 1. Földi rend; 2. Tojásminta; 3. Festett szék; 4. Templomablak
6. 1. A szellemi energia spirálja; 2. A két harmonikus tudatszint; 3. A három világ a kiemelt szintek
között
7. 1. A fa spirálja; 2. Katona Lajos lányszobra
8. 1. Nut mint Fa-istennő, egyiptomi bronzedény, i. e. VI. sz. [11]; 2. Fa-anya, középkori füvész-
könyvi ábrázolás
9. Indián ősanya, mixték kódex, Mexikó, 1350.
10. Világfa, szibériai ket fafaragás
11. Tejút, ősi kínai képjel
12. Hétfalusi hímestojás tejút ábrázolással
13. Világfa jakut nyeregdíszen
14. Világfa szaru rühzsírtartón, Tetétlen, Hajdú-Bihar megye
15. Kalotaszegi világfa, ólomöntvény
560 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

16. Fa-anya táplálja Egyiptom királyát. Thébai falikép, i. e. XVI–XIV. sz.

17. 1. Paradicsomi jelenet, templomkazetta, Szilágylompért; 2. Életfa az erénylétrával, Verona; 3.
Óbabiloni pecsétdísz; 4. Hurrita pecséthenger; 5. Életfa oltáron, Kolozsvár
18. Csavarvonalak: 1. Berber szőnyeg, Egyiptom; 2. Életfa ajtórácson, Kolozsvár; 3. Életfa templomi
kazettán, Bánffyhunyad; 4. Életfa fényvirággal, Torda; 5. A Gyulafehérvári Egyházmegye címere; 6. Élet-
fa kapun, Szováta; 7. A pálosok életfája; 8. Kapu, Szováta; 9. Faragott kapu, Ivó
19. 1. Fejlődő lélek, Tibet; 2. Hermesz képjele
20. 1. Sarukkin tornyának alaprajza, Horsabad; 2. A chartre-i katedrális padlózatának labirintusa
21. Csigavonalas leletek. Szkita bronzrátét, Kisselyk, volt Nagyküküllő vármegye
22. Lurisztáni bronzszarvas, Teherán, i. e . IX–VIII. sz.
23. Visnu egyik jelvénye a bíborcsiga
24. Csigavonalas hopi indiánrajz
25. Labirintusjáték. Nálunk, a franciáknál és az angoloknál közismert
26. Szibériai sziklarajz. A megigazulás útja az életfán keresztül vezet
27. Egyiptomi vésett pecsét a fáraó alakjával
28. Ajtórács, Kolozsvár
29. Hermetikai életfa
30. A kozmosz lelke a kereszt
31. Berber szőnyeg, Egyiptom
32. Lakodalmi életfák tésztából
33. Ablakrács, Kolozsvár
34. Nagyanyám életfája
35. Faragott kalotaszegi kapufélfa részlete, Nyárszó
36. Gyümölcs az életfán, nagyanyám varrottasa
37. Oromzati levelek, Kolozsvár
38. Meggyes himestojás
39. Tojásminták
40. Életfa ajtón, Kolozsvár
41. Aranykos az életfával
42. Asszír pecséthenger
43. Mezopotámiai pecséthenger
44. A szkíta fokos díszítése
45. Életfa, avar csontkarcolat, Homokrév – Mokrin
46. Hettita életfa képi és lineáris változattal [14]
47. Sopronkőhidai avar sótartó, IX. század
48. Életfás oltárok: Gyöngyöspata, Kassa
49. Eget tartó fa a koronázási paláston
50. Eget tartó fa a jogar nyelén
51. Honfoglaláskori hajfonatkorong Anarcsról, kettős kereszt alakú világfával
52. Kettős kereszt alakú életfa szárnyas oroszlánok között (Észak-Szíria, Arszlan tas)
53. Hurrita pecséthenger Napos–Holdas kettős keresztje
54. 1. A Nap (piros) – Hold (kék) tibeti ábrázolása; 2. Balassagyarmat címere; 3. Bethlen Kata címere;
4. Rákóczi-címer, Rodostó; 5. Kapu, Máréfalva
55. Ciprusfák: 1. Szkíta kard hüvelye és rajzolata; 2. Berber szőnyeg részlete; 3. A Szentkorona ciprus-
fái
56. Szerém vármegye címere
57. A koronázási palást oroszlános világmodellje
58. Szászvárosi lepedővég [15]
59. Oroszlánpár az esztergomi kápolnából
60. Trencsén vármegye címere
61. Pelikánfészek az életfán, noszvaji kazetta, XII. század, Egri Múzeum
62. Spányi Antal püspök pelikános címere
10.16. Ábrák 561

63. Életfa pávákkal, Kolozsvár

64. Szkíta övcsat
65. A világoszlop csúcsa a Nap (sumér dombormű)
66. Boldoganya: 1. A ház középoszlopa; 2. Boldoganya-oszlop, Akropolisz; 3. Freskórészlet az eszter-
gomi vár Vitézkápolnájából; 4. Oszloptartók, Kolozsvár
67. Népi hímzés a szent sasfákkal
68. Mezopotámiai pecséthenger
69. Gidák az életfa-oszlop mellett
70. Arad vármegye címere
71. Temes vármegye címere
72. Gyergyószentmiklós címere
73. Liptó vármegye címere
74. Maros-Torda vármegye címere
75. Zólyom vármegye címere
562 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG
10.16. Ábrák 563

2.2. 2.4.

2.1.

3.1.

2.3. 3.2.
564 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

4.1.

4.5.

4.5. 4.3.

6.1. 6.2. 6.3.

10.16. Ábrák 565

8.1.

4.4. 8.2.

11.
9.

10.

12. 13.
566 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

14. 16. 18.7.

15.

17.4. 17.3.

19.2. 20.1. 21.

22. 23. 24. 25.

10.16. Ábrák 567

27.

26.
29.

30.

32.

34.

35.

39. 38. 36.

568 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

42. 43.

44.

41.

45. 46.

47. 49. 50. 51.

52. 53.

55.1. 57. 58.

10.16. Ábrák 569

59.

62.

61.

72.

65. 66.1. 66.2. 66.3.

67. 68.
570 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG
10.16. Ábrák 571

1.1.

1.2.

1.3.
572 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

1.4. 3.3.

5.3.

4.2. 4.6.

5.4. 7.1.

5.1.

17.1. 17.2.
10.16. Ábrák 573

17.5.

7.2. 18.1.

18.4.

18.2. 18.3.

18.6.

18.5.

18.8. 18.9.
574 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

20.2.

19.1. 28.

33.
40.

31.

37.

54.2.

48. 54.1. 54.3. 54.4.

10.16. Ábrák 575

54.5. 56. 60.

63.

55.2. 55.3.

64.

66.4. 69.

70. 71. 73. 74. 75.

576 10. A FA ÉS AZ EMBER VILÁGA. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG