Aditi-Inana Kinga

Napló, avagy az Élet él és élni akar

(avagy Tanítások)

2021
1.
Légy kemény!
Mint vajba a kés.
Peregnek órák,
mint gyémántgyöngyök.
Légy fegyelmezett!

2.
Elhanyagoltság: repedések nélküli, fekete kő.
Birtokvédők elmeháló hullámain: kapuőrök.
Kíméletlen szétcincál valódi Más, az ár elborít.
A központi rendezettség ereje, a felébredt fény,
míg elrejt, sugárzik.

3.
Voltam egy álmodozó, misztikus,
romantikus, Istent szerető és
kereső típus.
Tudatlan a világról: kopogtat
a létezés mégis falainkon,
és lelkünk, ha él, és üdve felé
tart, kijelöli utunk.

4.

ugyan biza, hadd őrüljön már meg!

Nem kérte a jó Istenként a Költő:

Az elme kinyílik, látja a Szem világát,

és alkot, megtart; Istenre bízza ítéletét.

5.
A misztikus, álmodozó lesz a Nagy Áldozat,
mert kisszerű elhallgatások, az ésszerűség
terepén hamar elbukik őszintesége, és
falatja lesz a Nagy Szellemeknek: míg rejtőzik
lelkében a bohó-bohókás bohém, az élet
szerelme az eksztázis peremvidékein, mint
gyönyör, szépség és a kacér Isten köteléke:
birtoka lesz az álom útján kristályszerkezet
rendezettsége.

6.
Érintettségek: Youtube - Térey nyomán, Liszt 209 évesen.
Apám elforduló alakzata, légzőgyökereken halódása,
a nem akart Én szeretethiányos, biztonságot kereső
árvasága, ki hidegre, jégre vettetik másokért, úgy lesz.
Szeretni akart nagyon, és küldött Isten lángolást,
mi enyhíteni nem bír semmit, csak sóvárgás vágyai
viszik egyre közelebb önnön magához, a szétszakítottság

2
szilánkos szív és elme sötét erdei után a 3. szem
egységében egy göröngyös úton: az első József Attila-élmény
tíz évesen, az első Mária-élmény a kispesti Nagyboldogasszony
Templomában tizenkét évesen. Ausztria.
Az isteni zene hatalma, és az Árpád-házi szentek hatása,
az apostol és királyi tapasztalat, míg Ember és Magyar,
hívő és pogány, Krisztus és a szent művészet misztikus
tudós tapasztalata az alkotás eredetein.
Magyar származású, Nyugat-Németországban nevelkedett
Férfiak, egy amerikai magyar festő-Ficsúr, és egy
nyomorult, kit szerettem: filozófus Szépfiú, egy jóízű Polgár.
Isteni messzemenően, vad hűség vonzalma.
Az Esterházy-élményben beteljesül egy Magyar Álom,
a magyar írás, miután a globális élmény, a létezés
szellemvihara kifordít magamból, és szilánkosan is török,
de bárhogy is éltem, 2004 óta egy irgalmas, zseniális Arc
lebegett előttem, ki nem áldozat típus, mégsem terheli bűn,
így lesz áldozat: a melegséget adó Isten-Fiú Szerelme.

7.
Nietzsche: klasszika-filológus Anti-Krisztusában antihősének áldozati szerepkörét
hangsúlyozza, és a kor álságos, képmutató voltát, mi megöli Isten létezésének lehetőségét.
Valójában a kis- és középszerűség ellen tiltakozik, de nem láttatja a Nap-Fiút, kit
áldozattá tesznek, mert bűntelen.
Dionüsszosz, Ozirisz széttépettségét, pokolra alászállását
és főnixként a természet részeként új életét nem veszi figyelembe.
A hatalomelemző Nietzsche az ókori és tán a reneszánsz élet hatalomszemléletéhez
áll közel: sokkarú tibeti és védikus istenek, nagy ókori hódítók: az erős emberek a
hatalom akarói; a felsőbbrendű Ember.
Ma a hatalomgyakorlás a titkok birtoklóié, egy bábszínház, és sajnos, ki az aljasabb,
az nyer kategóriáiban játszódnak le a játszmák.
A technika is e titoksereg-hatalmakat segíti csak igazán.
Pszichológiai hadviselés lévén minden más a színpadon, minek tűnik, és az emberi tiszta elme
és szellemi lélek a tét.
A megtévesztés gyakorlata és a rágalmazás mindennapos.
Belerántanak a hatalomba, nevetségessé tesznek, de nincsenek eszközeid a demokrácia elvei
alapján védelmezni a tieid. Az eladósítás és a globális gazdasági terror, a globális
adósrabszolgaság az igazi emberellenes történés, mi fenyeget, valamint a hatalom állandó
átöltözése és színeváltozása és zsarolhatósága, a valódi létezés lehetőségének állandó
módszeres tönkretétele a sokszori erőfölényben.

8.
János, a Térey temetése egyszerre ünnepi nagymisének tűnik, míg ballagok feketében
széles karimájú szalmakalapban, kitéve a tüzű Napnak, testvérem: Fratello sole, sorella luna,
és majdnemcsak felbukok egy szeretett Medvében, egy irgalmas szamaritánusféle
hivatalnok-költő diplomatában, kivel egy Érzés köt össze, mindennek ellenére
Magyarnak lenni büszke gyönyörűség.
Ekkor még nem ismerjük a Maszk világát, a COVID-19 nyomán. A János még nem ismerte.

3
A szeretett Medve 16 hónap és pár nap múlva e betegségben hunyt el, és ismerte már a
Maszkot.
Én is „elkaptam e rohadt, fos vírust”; lábaljunk ki belőle minél előbb, szeretett Testvéreim!
Trump veszít, Biden az amerikai elnök: miként kommentálná ezt Márai Sándor, avagy Wass
Albert? Nem tudom.
Sose mondták, hogy Magyarnak lenni büszke gyönyörűség, de a Mű, az azt tükrözi!
„Szomorú vagyok, látván látni!” „Ne légy szomorú! - mondja a halottnak, nézd ott a boldog
üdvözült szellemek, a Tieid!” „Ők tartanak rég karjaikban!” „Nem vagy akkor hát mégsem
szomorú?!” „Nem Te mondád: határtalan boldogságom szomorúsága egy boldog szomorú
Dal? Én álltam mindig a helyemen! Te állsz-e a helyeden?”

9.
Kérdezi, mi kínozta Őfelségét életében a leginkább.
Önmaga, ki más, és természetesen a Szerelem -
Végtelen idegesítette továbbá az emberi Ostobaság és a Zaj!
Mégis úgy érezhette volna, hogy a Másik, mint kivágott, kidöntött farönkön
rostokol halálán az egyre több suhanó és lopakodó Árnyék és mások Akarata.
Hildegard of Bingen a Lélek teljességének (létezés, lét) víziójában az isteni vadállatok
a színes körök külső lángkörén az őrizők
Isten álmán az író evangélisták isteni vadállatai
és a mindenkori rettenetes Angyal!
Nem hiába kívánta hát a vén, rozoga Oroszlán
Michelangelo isteni légburkába maga mellé
Isten az isteni lelket felemelni.
És rendíthetetlen áll az isteni Krisztus széttárt karjai áldón,
míg a szűk térben megdöbbentő a Szó, mi mellbe vág: „Szerelmem”!
A két fasor V alakban elrejti mégis a lélek szellemtestét: a Szent Zene Házát,
míg üdvözült szeretteiben a Mosoly, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma,
mégse lehet Áruló, (mert mi is az, aminek része, és amit lát, mi is, tán rosszul látja!),
és az Igazságon túlnan az Örök Isten Irgalma és Szerelme,
ezért, hogy terebélyes, ősi, hatalmas Fában az őssejtig minden Ős él életünk, az Egészség!
u.i.
„Gondolatoktól való távolságtartás nagy erény minden gondolkozónál!” Hamvas
„A fehér és a fekete Mag uralása!” Karl Gustav Jung
Nesze neked, ha Malone meghal, a megnevezhetetlen!
Hangok, arcok, jelenlét
a létezés idején az időtlen, tér nélküli Lét, az örökkévaló;
tán Istenben a szőttes: a minden fajta Teremtmények kisze-kusza árnyai -

10.
Te, Ágrólszakadt, Johnny Deep!
Ágról, ha esel, hová is zuhanhatnál a tömegerő okán,
mint egy rémült-riadt tempóban száguldó forgó és keringő
Kék bolygóra és ott zöld a Reménység!
Mély, mélység! Mélyre nem zuhanhat, kit tart isteni szőttes,
mi mindenhol ott van -

4
Felesége nem leszek bizonyosan, hisz már megvénültem, és nem kérte meg a kezem!
És az igazi Férfi mindig túl sok Dolog, értsd, Gond és Aggodalom,
mert maga a Dolog, mi megismerhetetlen, és csak jelenségeiként létezik! (Kant)
Tán, ha vagyonát a Szegény Bíróság még meg nem tizedelte, mint holmi Adót,
lépjünk szövetségre, és csináljunk (filmes) Színházat!
Büszke, méltó büntetés magának feleségverésért, ha egy női Shakespearet biflázhat,
játszhat, rendezhet, és enyém az Öröm-üröm, hogy műveim immár angolul is
érti a Közönség, bár ez nem zenei nyelv mégsem az Arkangyaloké!
Nem kell férjhez menni ahhoz, hogy többször is jól elverjék
(barát, rejtőzködő-lopakodó Ellenség ágyban és lázban, távol és közel, szerető, apa,
esetleg a színpadon istent játszó Művész-Zsarnok, vagy tán maga
az igen tisztelt Bíróság) az Embert! Tán maga az Isten a Verő, de nem biztos!
Oly Oktatóink valának, mint a Lángelme, Géniusz Makrancos Katája,
Nietzsche és Kleist Ostora, Strinberg nőgyűlölete, és házasságtörésért a kövezés, netán fejezés!
Mégis, ha az Oldalborda igen erős és energikus, ha nem is Kőszikla, de szíve van
és szeme, ha lát is, mielőtt háborút kirobbant jól körbenéz, esetleg házasodik. (Ausztria)
Ma már vigyázni kell magunkra: Vírus, miegymás Kár, egy belénk tenyésztett, lehelt, látó
Szépecske, ki nem is tudja tán, hogy az!
Lehet, hogy ártatlan Bárány, de akkor hallgat, néma, mint a Sír, és nem szalad a Rendőrségre
beárulni élete párját!
Lehet, hogy maga is már rég egy James Bond, de túl tehetséges és rémséges Angyal,
így meggyűlt magával a Baj!
Az isteni szőttes egy anti-krisztusi korban oly bonyolult-szövevényesen belegabalyodván
a társadalmi gépezet egyéb rendszereibe:
(belügyi rendfenntartó erők, titkosszolgálatok, katonaság, bíróság, egyéb intézmények,
globális pénzügyek és gazdaság, a globális kulturális gépezet, - e kor hatalmát szövő és
megtartó alakító filozófiai, elméleti megalapozottság -),
hogy szinte lehetetlen ép bőrrel megúszni, és a privát szféra szinte eltűnőben... (Orwell)
Szeretnénk Emberek maradni még (állat és angyal között), bár a digitális kor Arkangyalként
kíván magának minket! (Neumann János)
Mégis, én Színésznek, rendezőnek Szeretem!
És vétek magát a nagy Munkából kiebrudalni, holmi Szépecske, volt Feleség miatt,
ki élete párját nemcsak feljelenti, de Tekercseket készít! -
Samuel Beckett Utolsó Tekercse az emlékezés az Emlékezetért, a felejtés ellen, és mi azon áll

A szenvedélyes szerelemben tombol a Szerelem Istennő Őnagysága telis-tele elsietett,

a Szerelem Leirata, a ringatózás, mi elringat!

óvatlan meggondolatlansággal a Másikon való Uralomért!

Maradunk őszinte hívei:
Jane Austin
Charlotte, Emily Bronte
Agatha Christie
George Sand
Virginia Woolf
Nóra, Sonja, Tatjana, Anna Karenina
Brunswick Terézia
Rédey Klaudia
Veres Pálné

5
11.
Megvilágosult! - nyögte Siddharta Herceg, és kárörvendőn mosolygott Kedvence keresztútja
stációinak emlékén.
Mester! Ki nem állhatom, ha cinikus!
A fennenvaló lenéz: ne értékeljen túl. Ismerem az emberi állatot, az Embert és magát nem
kevésbé... két alkotó Lény csak akkor kösse össze életét, ha mindkettőnek van esélye!
Alkotni, természetesen.
Nagy energiáink egy kis szobában, mi testünk, ha összegabalyodik, és időnként Fény, majd
besötétedik.
Ura magának: saját sötétje fényeinek, saját fényét befogadni kényszerülő sötétnek. Hol van itt
a törvény és parancs és morál, mi utóbbi valakik felé elvárás, kötelesség, mások sosem kény-
szerülnek tükörbe nézni és nyilvánosság előtt számot adni tetteikért és felelni a következ-
ményekért.

kurva-kémek érdeklik őket, másokat végsőkig kizsigerelni, lehetetlent kívánni tőlük, majd ha
A romlás ott van kódolva, hogy valakiknek lehet ölni, bujálkodni, kurválkodni, sőt kizárólag

megcsinálják mégis a lehetetlent, hátba támadják őket! Így sajnos nehezen lehet az emberi
közös törvénykönyvet, mely a természeten íratik tér és idő specifikusan az emberi igényhez,
jó esetben, időben alakítva, megtartván a kozmikus távlat embert megtartó mértéket!
A romlás és a pusztulás és pusztítás része a megtartó teremtőnek, még ha a személyiség
szabad akarata szerint választ is, hogy milyen a saját arculata, még nem biztos, hogy az
egészben a rész szereplőjeként akként tölti is be, mert az egész uralma nem birtokunk. Az
egész nem a felettes én és a korszellem , mely a kollektív tudatfeletti, mely a kollektív
tudattalan ellentétező, egyensúlyt teremtő, az embert egészséges teremtett lényként megtartó
párja. (Gépiesített tömeggyilkosságok világszerte - arkangyali kor).
Az egész maga a Szépség, a megfoghatatlan, mely ott van mindig, ha nem akarod birtokolni,
mert akkor eltűnik, elenyészik, finom karaktere és sajátossága okán. Az erős akarat szükséges
az egyént megtartani az útján a fejlődést, de a szépség illékony varázslat, és megtalálod, ha
figyelsz és szereted! Az alázat ez, hogy mi a birtokunk, mi az, mit megkapunk és kaphatunk,
és mi az, mi átjár időnként teljességében változó arculataiban a különböző tevékenységeink-
ben, de nem birtokolható. A vágy tárgya, a Szerelem ilyen, az Igazi!
Maszkok látása, hangok hallása a téboly és a magány útvesztőin, a karakterisztikus álmok
szinte manipulatív képei a korlátolt, szűk személyiség hagymalevelein a jelzések, mik biztat-
nak az ön, a maga elengedésére, de nem az önvesztésre! Itt az ethosz, az igazi és nem álságos,
nem érdek alapú Hit eligazít, de ez utóbbi kegyelem, és nem kapja meg mindenki, ez is
alázatra, hálára inti azt, kinek hite van, és tudja, mert tapasztalja, hogy az mit is jelent
valójában, hogy tényleg hegyeket mozgathat.
A maszkok látása, hangok hallása, ha értelem és test lélek szellem egészsége van jelen szaba-
dító lehet a hagymaleveleink levedlése során, mi a közösségé is, mert az egész hat globálisan,
de nem válik tudatossá: tudat alatti és feletti. Nagy teljesítmény így védi páncélként nemcsak
az egyént, de a közösséget is időtlenül. Az ellazulás, a folyamat engedése azonban az
értelemben kell legyen, hogy védje az egyént a visszaéléstől a hatalom minden formájától,
rejtett, avagy erőszakosan, brutálisan nyílt és egyértelmű is legyen! Az isteni energia nem
fenyeget; a gonosz tevékenységeiben nem mindig árt, de az érdekalapú hatalmi mechaniz-
musok védik a saját szajrét, és legkevésbé érdekli őket akkor az etika, valamint minél inkább
beszélnek valamiről, tán annál kevésbé létezik valójában, és miről hallgatnak, mert titok, vagy
nem lehet róla beszélni, nem Wittgenstein értelmében, amire nincs szó, azért nem lehet,

6
hanem amiről nem szabad, mert beverik érte a fejed, az egzisztenciáddal és tán életeddel
játszol, ha beszélsz: ez minden rendszer része lesz mindig is. Az ember felelőssége, hogy mi-
ként létezik az egészben, mennyit bír tenni másokért, hogy még ne veszélyeztessen úgy, hogy
nem lesz már ura tettei következményeinek és nem bír felelni értük. Ez a nagy felelőssége
minden szellemi tényezőnek!

12.
Nihilista a Teljességben, a Teljesség Nihilistája, mindez szépen hangzik, és nagy szavak, de
ha az Ember Barátjáról van szó, az maga a létezés íze és zamata, a kétségbeesés, avagy a
vigasztalás és olykor a mindent vivés és a teljes kifosztás érzésének terhe, amely édes és
könnyű, hisz önmagad örök magja felé segít a szűk úton az örök magát, aki nélkül nem az
lennél, ami, aki az egyetlen, ki a szürkeség semmisségén továbblendít a fájdalom, a kín, a
fényesség spiráljain a szakadékos labirintus hétköznapjain, aki az esszencia önmagadon túl a
Másik, ki a vágyott, az elérhetetlen szépség, mi magad is kergeted a fémkék-színű Pillangót.
Az élet álma átszüremlik a teljes költészeten, ami próza, filozófia és vallás a téridőben tér-
időtlenül, mert maga a költészet álmodja immár a zseniális nyelv az életet, mely több mint a
reális valóság. Ez csak egy rövid napló-bejegyzés, hisz maga a prózai mű genealógiája
alakulóban: az elbeszélésekből, novellákból regényfejezetek, éjszakák meséi lesznek, egy
regény részeivé válnak, egy testvériség megtartó elemeivé a történetek, maga az Én, az Ego
élettörténete is a természetben feloldódó és kioltódó aura, amely így lesz a család és közösség
hagyománya a képzelt, örökítő folyamatban. A teljes nihilista, az igaz kereső, a tiszta szívű,
akinek a becsülete a közösség igaz valója megmaradásában érdekelt, és így adományoz. Az

az ősi elemekhez. A költészet feneketlen mélységét és az üres mag folyó képeit felváltják a
élet álma itt sok identitás szőttese, mely entitások, olykor tárgyakhoz kötődnek, visszatérnek

regresszum történetei egy Istenben, ki a referenciális közép, kire nincs szó és nincs rá fogalom
sem kép... a benne való nyugvás van, mint a természet ölén, mely emberi arcot kap olykor és
végtelen sivár és elhagyatott másutt. A könyvtár teljes egésze a léleké és a szellem
vándorlásáé az ismeret és a szakralitás megélt hordozójaként.

13.
Családtörténet, jaj, dehogy, nyögte végkimerülésben a Mesternek, mert nem lehetett ez a vég,
hisz sok véges kimerülés követte ezt a kit még, melyet részben előre érez az Ember, de tudni,
soha...
E ki és be merüléseink részben követhetők, másrészt követhetetlenek, legyen az a világi
eligazodás, avagy az isteni levesben, a nem evilágban levőben való eligazodásaink képessége,
hisz e kettő elválaszthatatlan, és csak érdek- és farizeus prédikálhatja ki szádból a csupasz
egeret, ki tán a leginkább világ, hisz testben élő a földön nem mind fényevő, de vannak azok
is -
Családtörténet, ne..., nyögte a végkimerülő a Mesternek, ki tudta, minél inkább eligazodsz,
annál inkább család innen és túl, hisz tudod mi ellen szóltam én, hogy nemcsak az Isten, Haza
és Család, attól függ, hol ezek pereme, magja és érintőleges halmazai metszete.

Emerenc, ki Júlia, lassan botorkált ki sebes arcával, - elesett a sötétben hazafelé a betonozott
utcán, mert jártányi ereje alig maradt az erős szeszek gyakori használata miatt -, gyéren
fejtetejéhez tapadó lenszőke, bár sárguló és erősen ritkuló hajával, amit, ha türelmét vesztette,
és a csomók kifésületlenek maradtak, vágott, avagy tépett.
Egyedül élt kövérkés és vöröses, járni alig tudó kutyájával, kit a házban tartott, annak elle-
nére, hogy nem volt az állat szobatiszta. Csak a nappali-hálójába nem engedte be. Ez utóbbi

7
helyiség így mindenféle, -fajta ürülék nélkül megmaradhatott, mely nem gátolta meg abban,
hogy vastag porréteg fedjen mindent és a falakat és egyéb felületeket több centi vastagságú
fekete pókháló borítson. A házban benn a sok szemét: üres üvegek, használt zsebkendők, üres
konzervdobozok és a melegszendvics készítő alján centis hullott prézliréteg rákozmálva.
Hajdan színháznál dolgozott egy másik nagynénivel együtt, mi senkit nem véd és óv meg a
pusztulástól, mely porondot sűrűn lakják a visszajáró szellemek és szellemidéző lelkek és
isteneket alakító tisztek, gazemberek, avagy csak rendezők!
Emerenc boldogsága a kutyapisás és -szaros házában furcsa egy boldogság, de Isten mit ad
lelkeinknek, a szemnek láthatatlan...
Az unokahúg nem volt egyenesen koszos, mit tán ellenségei híresztelhettek volna róla, de
sikáló-suvickoló, tisztaságmániás sem volt, de rendet tartott maga körül, bár olykor az élet
egyéb sürgős teendői miatt nem maradt ideje a nagytakarításra: munkák, tanítás, írás,
számlák, oldalági örökösödési adó megfizetése és mindennapi élet; nem volt neki sem titkár-
nője, sem évjáradéka! Keresztanyjától örökölt egy 34 négyzetméter nagyságú lakást Budapest
11. kerületében, öt perc jártányira a Feneketlen-tótól.
Nem volt egyenesen koszos, de a nagytakarítás váratott magára, aminek elvégzéséhez a
walesi Herceg kellett látogatóba jönnie, hogy ablakot, függönyt mosson, kezelje penészgomba
ellen a megtámadott felületeket, mert nedves lakásban lakott, ha esősebb hónapok
köszöntöttek be Budapesten, máskülönben egész nap besütött hozzá a Nap.
Különös eseménynek kellett történnie, hogy lemossa az ajtókat, portalanítsa a vitrineket,
sikálja a gáztűzhelyt, a fürdőkádat és a vécé -, mosdókagylót a lerakodott vízkő eltávolítására!
Szomszédja a hideg téli napokon kevésbé maszturbált a nyitott konyhai ablakban nagy
magányában, mikor a doktornő nem tartózkodott otthon, de a kivételes tíz percnyi idő alatt,
mikor a vécét sikálta a lerakódott barna vízkőréteg csíkját eltávolítandó, legalább hatszor
nyitotta ki az ablakot e szomszéd és fülelt, és az unokahúg nem tudott mást csak kacagni, mert
eszébe jutott egy 23 évvel korábbi élmény az Angelika kávézóban a Batthányi téren, mikor
két kedves ismerőse a nagy semmiben egy nagyot kiáltott: „Vécékefe!” és ott az minutában
éktelen röhögésben törtek ki, amelyet ő, mint beavatatlan szakértő nem érthetett, hát
kellemetlen érzése támadt, hogy tán ő-e a Vécékefe, egyenesen egy Herceg varázspálcáján...
Kefél, kefélünk, idestova több milliárd éve, de hogy erről feltétlen a nagytakarítás és a
tisztaság jusson eszünkbe, felettébb kétséges tünde tünemény...
Az unokahúg leányra időnként nagy nyugtalanság felhői ereszkedtek, ilyenkor nagy hibákat is
elkövethetett volna, ha a Jó Isten be nem árnyékolja hol érzett érezetlen, máskor érezetlen
érzet mintáin, és ki ne tépett volna tövestül egy gyönyörű aloe teremtményét az előbb említett
teremtőnek, kinek nevét szájára ne vedd, avagy egy tán százezer forintot megérő kaktuszt
dobott volna tán ki, mint életveszélyes teremtményt, mert láthatatlan tüskéi egyszer bőre alá
furakodtak és hetekig nem bírta kiszedni őket, mert hisz leheletnyi tüskék voltak, de nem
kímélte e kaktusz egyes ágait a rohadás, felületét a szemét és a pókháló, de megtisztogatását a
Leány életveszélyesnek tartotta, és egyszer bátorságot vett, fogta a cserepet, le a harmadik
emeletről, és kidobta Isten e remek, előrehaladott korú teremtményét a szemetes konténerbe,
majd megsiratta, mert nem is az övé volt. Utána több napig, mintha kaktuszfürdőben eredezett
volna, és egy szeretett Ember is szemezett olykor e kaktusz-vidék sivatagja áldott idejével,
hogy beleessen-e a kaktuszaiba, vagy bírja még Isten ege alatti malasztját!

Karácsonykor úgy várták a gyerekek az ajtóban, mint kis ólomkatonák, és ő a gyufaárus leány
a hideg ellenében bekéredzkedett hozzájuk. Kíváncsi kisleány és cserfes, isteni retorikai
érzékkel és érzéssel, be nem áll a szája: „Mi az, ami kilóg a táskádból, egy drót, antenna...”

8
Másik észre se vegye! Szeretlek benneteket - gondolta és dobálta őket a nagy éter felelőtlen
Nem erőszakosan kérdezgetünk, hanem édesdeden kicsalogatunk információkat, hogy a

hazárdjátékai között, hogy móresre tanulják maguk!

Apám-anyám idejöjjön, nos Jó -

Tizennégy éves római katolikus Anyám csak találkozott a Don-kanyart megjárt és túlélő
nagyapai tiltás ellenére a tizennyolc éves nazarénus Apámmal a paksi Duna-parti gesztenye-
soron, amiért a katonai hírszerző nagypapa anyámat minden híresztelés szerint igen megverte,
szegényt. Apám sose volt, maradt és lett könnyű eset, nem Názáret városa miatt, de én a lánya
vagyok.
Keresztanyámnak is egyszer volt hol nem volt egy teljes egész fizetést megérő magassarkú
cipője egész álló pár napig, míg a katona, római katolikus nagypapának el nem dicsekedett
vele, ki a háború okozta vadság és barbárság örökében dühében odavágta a szelíd és szolid,
mit sem sejtő és a légynek sem ártó magassarkú cipőt, hogy az ártatlan párának kitörött a
világokat megrengető sarka: „Az én leányomból nem lesz világnak kurvája!” - így gondol-
kodék a nagypapa; szegény Teréz, ki bennem is vénleány maradt, de nem boldogtalan!

A Nő legyen és maradjon Nő, tehát szép, kedves és kortalan - gondolta az Unoka, és feddőn
nézett olykor a nagypapára, kitől természet szerint sokat örökölt.
A legnagyobb pandúrból legyen a legjobb rendőr; a legnagyobb krízis forrásából pedig
katasztrófabiztos Manager - gondolta a Nagypapa és az unokája csak kuncogott.

Szerelemben egyesültek, míg meg nem haltak, kik sosem halnak meg, mert a szeretet erősebb
a halálnál!

Meleg volt nagyon. Azt mondta: „Szeretlek nagyon.” „Én is szeretlek nagyon.” - válaszolta a
Másik.

14.
Végkimerülésben szenvedő Kutyát sem altatunk el - szólalt meg nagypapa, mert ölni bűn.
Kutyaszaros és kutyapisás a Ház, hát ez van, na és...

Az egész Éter, AzÚr hangos a nagytakarítás hevétől és lázától, a Másik, értsd ellenséges Ház,
na és... - gondolta a Leány.

Szeretem nagyon a festményeket! - kiáltotta a Leány, mikor a Másik elmesélte neki, hogy
megbízóként, ajándékba festetett egy Nemes Vörösszőkés Fenséges Hölgy számára annak
Arcképét, kinek ezen Arckép épülésére legyen, ne az életét két végén égető pusztulására és
romlására. Természetesen fuvarozta Hölgyét. A Fuharosok.

mennyire szeretem a festményeket, és győzködni kezdte a Lovagot, hogy ugyan már most ő, a
A Leány oly lelkes lett a hír hallatán, mintha az ajándékot egyenesen maga kapta volna, oh

Leány a megbízó és fizet természetesen, de most maga Don Quijote ül modellt és tűri el a
mindent látó víziós festő szemét. Azt már nem! - mondta a Lovag kissé görnyedt hátát

a Lovag Őkegyelme fél mások vizslató tekintetétől, de ő bezzeg vizslat viszlát mindenkit.
bearanyozták a lemenő Nap sugarai, mire Dulcinea csalódottan ugrott neki, hogy persze, mert

9
Dulcinea ilyetén mód tán megmenekült attól, hogy Lovagját csupaszon és egészen pőrén
lássa, amitől mindenkit óvjon meg a Jó Isten!

Miután a Lovag rótta a köreit, és egyfolytában a Nemes Vöröses Szőke Tüneményről regélt,
Dulcinea pedig boldog volt határtalan a Lovag oldalán, mert a növekvő Hold fényes baráz-

módon őrült, szélmalom-harcát folytató Lovagot, ki még nem fejezte be köreit, hisz mikor Ő,
dákat pingált a Feneketlen-tóra, és az festői látványt nyújtott. Szerette ezt a lehető legjobbik

a nemes Lovag Dulcineával egy templomba betért, legyen az az ausztriai Linzben, avagy a 11.
kerületi Szent Imre templomában, mindig meggyújtott egy gyertyát, akár volt, akár nem,
addig nem jött ki onnan, míg nem lelt egyet egy félreeső sarokban, és meggyújtotta a
templom másik rejtekhelyén előbukkanó gyufával. - Míg felgyújtod a Templomot! - rémüldö-
zött most már maga Dulcinea is. Ha az egy retrográd, semmire se jó őskövület minden
tartalom nélküli, idejét múlt fos, bukik maga is, nem kellek én hozzá.

A növekvő Hold a Tó felszínét érintette és ezüstös fényűre festette házuk, a természetet a

vízfelület a lég érintésén.

Valami rettenetes fog történni az emberiséggel, mert már nem bírja majd elviselni a psziché-
jére és szellemére gyakorolt nyomást, hisz a szelepek működésképtelenek, mert tiltottak, és
különben sem tudja már senki, mi is az, aminek a nyomását csökkenteni létszükséges lehetne,
mert a hatalom titkos okán a finom quantummechanikai feltérképezhetetlen mozgások a
hatalomban csak érzékelhetők, de nem, vagy csak lassan tudatosulnak, mire a fénysebesen
változó hatalom egészen más mintázatokban hat, alkot és gyarapít. Hat hatalom a hat alma!

A totális állam teljes kiépítése és megalkotása zajlik. Az utolsó szögeket verik bele a kész
építménybe...

És Dulcinea ekkor elkezdett rajongani az orgonazenéért, - néma csend volt a Templomban és

csak ketten rontották benne a koronavírustalan levegőt, természetesen Maszkban -, és
Dulcinea maga mellé parancsolta a Lovagot: „Emlékszel? Linzben!” és lelkesülten tovább
lelkesedett. „Nézd a Szent Imre-Oltárt! Időnként, ha nincs benn már egy teremtett lény se a
Templomban, itt megállok hallgatván az orgonazenét és nézem az Árpád-házi szentek az
magos Oltárát!”
Na és! - dörmögte, de inkább dünnyögte a Nemes Lovag, és cinikus, kis ördögi vigyorával
mosolygott, és rótta köreit, és szemeit akkor még nem, csak később a melegedőként szolgáló
kis Fiatban jelentőség teljes ürességének nem mondható Dulcinea szemeibe mélyesztette.
„Ha tudnád, hány barátom esett már el láthatatlan frontvonalakon!”
És Dulcinea ekkor kezdett csak el igazán regélni a földi paradicsom viszontagságos
gyötrelmeiről: heroin-függőség, nikotinhiány, alkoholizmus és öngyilkosság!
A Jó Isten szeret minket - vigyorgott kis ördögi mosolyával a Cinikus Lovag, ajtót mégsem,
nem mutatott, ki nem tessékelte a határtalanul boldog szomorúság, szenvedélyes szélvihar
Ciklon Dulcineát, de elviharzott sok lóerőn Fuharozni a Vörösszőke nemességű Fenséges
Hölgyet!

15.
Justicia! - kiáltott fel, míg alig bontotta ki a fekete, de kék virágos dobozt, benne a kis bronz
bevonatú karcsú, filigrán, de minden milliméterén szépen kidolgozott női szobrocskával.

10
Bekötött szemek, lába egy vaskos könyvön és a kígyón, a mérlege külön csavarozható a jobb
kézen. Veronai, minden egyes darab kézzel gyártott kis műremek.
Justicia, éppen Kingától! - hangoskodott cinikus, mindent uraló, ördögi hangon.
Nem kérdezte meg tőle soha, mi ebben a pláne, mi a furcsa, mi a meglepő.
Majd küldök egy képet, miként fest íróasztalomon.
Nőtől csak ily karcsú másik nőt, ki egyenesen maga Justicia!
Szerette az íróasztaláról készített képet, melyen könyvek feküdtek felstócolva és egy tengeri
állatot idéző, karjait egymásba mélyesztő szobor, mögötte egy 19. századi tájkép; sose látta
ezen asztalt.
A Báró Úr, őszülő haját vállig megnövesztve, egyenes karakteresen ücsörgött az íróasztal
mögött, nem lehet mondani, hogy rostokolt, sem azt, hogy roskadozott volna terhei alatt.
Jóvágású férfi volt, nem fickós, komoly és határozott, de felülemelkedett cinikus és ördögi
vigyora vitt mindig mindent isteni kedélyű humorával, lelkesült, barokkos hosszúságúra nyúlt
filozofikus eszmefuttatásaival, intellektusa pazar észjárása mély öblű bársonyos hangján
meseszerűn élvezhető volt, beszámolói harmadik órája vége felé kezdett csak elfáradni a
halandó, de szót nem kért, hát nem is kapott.
Az arisztokratikus, harcos kormányzó kaszt dönthet úgy, hogy művésszé züllik, de utána
nincs visszaút a felelős kormányzópálca aurájába - volt mintegy dörgedelem a művész Báró
száján, és nem Gróf Bánffy szójárásán.
A 2010. évi Alkotmány illegitim okán minden törvénykezés illegális - szólt a dörgedelem,
mert a preambulumban visszautal az 1945. évi sztálinista Alkotmányra...
Meddig eredezzük vissza eredetünk? - kérdezte amúgy a Szent Korona Istentől áldott
tulajdonosa. Válasz nem jött; a hallgatásban beszélgettek.
Elefántcsorda.
Szarvascsorda.
Turulos jobb Fácán és turulos bal Fácán! - szidalmazták szeretetben egymást a nagy csend-
ben. Nem nyúltak egymáshoz. Dugásról szó sem lehetett; egyébként 24 éve ismerték egymást.
Lehetne egy 23 éves Fiam - gondolkozott hangosan a Nő.
Másnap reggel a Férfi megdöbbentően mezítelenre vetkőzött, azaz, keveredett ki földre
helyezett hálózsákjából, és csak egy divatos fekete alsónadrág páváskodott kissé mackós,
közepesen szőrös, izmos, jó alakú testén.
A Nő eleinte óvatosan, lopva vetett rá egy-egy pillantást, mintha neki lenne szégyelleni valója
a másik pucérsága, mezítelensége miatta, majd már nem bírta megállni, hogy ne legeltesse
szemét egy kis ideig legalább e számára isteni teremtmény férfitestén. Nem vitte rá a bátor-
sága, hogy hozzáérjen, nem hogy megölelni merte volna, bár oly hívogató és csalogató volt e
pucér jelenlét a formás lábfejek lábszárain. A Férfi kissé ingerült nyugalmában keresett és
kutatott pucéran a táskájában, parányi zavar telepedett rá a Nő vizslató tekintetén, de nem
hagyta magát elbizonytalanítani és nyugodt, tervezett cselekedeteinek irányultságából
kimozdítani.
Felhörpintette a kávéját.
Éjszaka párhuzamosan feküdtek egymás mellett és a végtelenben találkoztak, de nem értek
egymáshoz. A Férfi a földön, nem a legnagyobb kényelemben, a Nő mellette az egyszemélyes
ágyán; Franciázunk. Ez semmi mást nem jelentett, mint hogy nem egy ugyanazon irányban
volt a fejük. Aurájuk átjárta egymást, hol légies, leples-fátyolszerű találkozás volt lényük
ilyetén egységesülése, átlényegülése, - hírt imígyen kaptak egymásról leginkább -, máskor

11
szinte égette a Nőt a Férfi tüze, mi nem a vágyakozás tüze volt, inkább valami próba, hogy ki
a Nőstény, bízhat-e benne egyáltalán, mert Nőre ne bízd magad! A tűzben nem látott mást,
csak ragyogó fényességet. Ez elbizonytalanította kissé, mit is keres itt egyáltalán.
A Nő aurája végigtapogatta a Másikát tetőtől-talpig, többször egymás után.
- Szeretlek nagyon - mondta.
- Szeretlek nagyon - válaszolta a Másik.
A Férfi panaszkodott a Nőnek nyugtalan, rossz alvásra, hogy elkéne egy kis fejürítés, mert
alig alszik éjszakánként pár órát. Bezzeg én úgy éltem túl minden szellemi kimerülést, hogy
napokat végigaludtam - hencegett dicsekedvén a Nő. Két gyerekkel ez nem megy - válaszolta
szigorúan, kissé rosszallóan a Másik; hétvégén kicsit hosszabban.
Ezen az éjszakán a Párkák jóvoltából a Nő jól, de alig aludt. Másnap álmos volt, de nem
tudott elaludni, ami nem igazán fordul elő vele soha. Fel vagyok ajzva, mint egy feszített íj! A
túlzott aggodalmaskodás, hogy jó lesz-e minden.
A Férfi mihelyt ledőlt: hadd aludjak, és máris horkolván mély álomba merült, amitől a Nőnek
nem volt hova saját szobájából se futni, se menekülni, kétségbe mégsem esett, mert már nem
volt mai csirke, így az ágyból felpattanván elviharzott egy füldugóért a szoba másik felében
lévő fiókig. Nehezen bírt elaludni az isteni teremtmény közelében. Időnként felült röviden
ágyában és letekintett e róka tekintetű, róka formájú arcra, mely most békésen aludt. Ettelek
volna meg! - horkantott váratlanul, mordult egyet máskor, míg a Nő lélegzetvisszafojtva
feküdt és figyelte a Férfi légzését, ki ezt észrevette.
Szeretnélek megdugni - ezt nem mondta ki, és a Nő mindörökké bizonytalan maradt, hogy
gondolta-e. Mindörökké dugni akarlak - ezt se mondta ki, és nem lehet tudni gondolta-e.
Bocsáss meg, hogy így is szeretlek nagyon. És meghempergette gondolatban a Nő testét mint
egy pihét, avagy hópelyheket. A Nő ettől úgy átázott, hogy pár óra elteltével írt neki, hogy
már is hiányoztál. Nem válaszolta, hogy úgy kell neked, nem lehet tudni, gondolta-e. Csak ült
a Nő üdvözült mosollyal az arcán, avagy kacarászott, mint egy eszement.
A Férfiben ezúttal nem kacagott fel sátánian minden ördögök ördöge, de a tizenkét órás
hosszú úton kísérték kocsiját körös-körül az Angyalok.

16.
- Mióta legutóbb itt jártál, tizenhatszor meghalhattam volna!
- Isten azért ment meg mindig, mert Te jó vagy! ... Egyszer éreztem, hogy elestél, ... majd
tovább mentél; kaptál hozzá erőt pillantásomon; egyen meg a fene, Te részeges Disznó!
- Nem iszom már. Ritkán csak keveset!
- Hála az Istennek! Drukkoltam neked és érted.
Egy másik tizenöt évig ivott erősen, egy évig volt hajléktalan, mély poklokat járt és kijött

még élek, te még élsz, ő még él, és nem vitte el sem korai stroke, sem szívinfarktus.
onnan erős istenhittel. Más heroin túladagolásban meghalt, testvére öngyilkos ezért lett. Én

Én 81, te 78, ő 85, majd így megyünk el szépen e világról egyik a másik után, mint az
Angyalok, hát ne idd el se a májad, se az agyad idő előtt, mert szükséged lesz rá.
- Nem akarok oly soká élni család, gyerek, unoka és dédunokák nélkül!
- Nézz körül! Annyi a sok nyomorult, kin bátran atyáskodhatnál, rajta hát!
- Ilyeténképp már ezernyi a dédunokám - hetvenkedett.

12
17.
Hegyek Csarnoka kicsit megkésve, de megérkezett Angyalok Csillagához, kit ha magától egy
parányi kis időre el kívánt távolítani: Vén és rossz Kurvájának nevezett.
Megkésve bár, de törve nem érkezett Hegyek Csarnoka Angyalok Csillagához annak szobáját,

nagy Fényességet, erősen elcsodálkozott, mit is keres itt akkor Ő! Bethlen Kata birkózott itt
- mert mi kell egy Nőnek más, mint egy Szoba -, kikémlelni. Mikor nem látott mást, csak egy

Esterházyakkal és Rákócziakkal, Haydn, Mozart és Beethoven Bartókkal vetekedett, és

Salvador álló bajuszán a jázmint Caspar David illatozta. Mit tegyek ezzel a vén fergeteggel,
ezen őskövület boszorkányi kurva széllel? - így pereskedett magával Hegyek Csarnoka.
Angyalok Csillaga meghallván ezen jogos aggodalmát, azt találta válaszolni, hogy míg ő
Csarnoka Hegyeknek, a Föld, Ő egyenesen e Csarnok Vezér-Csillaga: Mars, mert Skorpió és
az aszcendens Rák Vénusz csillagának kitörő életöröm, életvágy és szexuális energiák e
csillag-együttállás lehetőségei, nem mint egy neurózis-csomóban rejlő és rejtőzködő energiák,

őrködő, annak Koronája, mely leginkább tövis-korona, nem kell érte engem irigyelni, nem is
hanem élő és veretes égi jelenlét fényessége hatalma. Míg Tied a Csarnok, enyém a felette

teszi azt senki, inkább menekül innen jó messzire, vagy halálba, vagy határokon messzi túlra
innen, levegőt véhetni!
A Maga Bethlen Katáját az én Erdélyem szívébe és a maga Koronáját az én fejemre! - kiáltott
Hegyek Csarnoka. Féltem magát hazafelé, mert leginkább töviskorona! - ijedezett Angyalok
Csillaga.

Grál serlege teli vérünkkel, pajzsunk Angyalok Áldásán auránkon edződött a próbákon - vélte
Hegyek Csarnoka és egy feketeszeder színű vörösbort nyújtott át Angyalok Csillagának. Nem
a beígért francia, olasz vérvörös nedűt, hanem egy kiváló egri bikavért, rajta a címke fehérén,
Áldás!

Áldást Teréz anya szokott osztogatni bőven Diana Hercegnő kíséretében. Ezen a megkésett
éjszakán Angyalok Csillaga pásztázta végig a mellette aludni elnyújtózott Hegyek Csarnoka
Fekete Űr testét, benne a lángoló tüzet, és többször megáldotta testét és annak auráját.

Seggnyalók és seggbe mászók - ítélkezett igen erősen mint mindig Hegyek Csarnoka.
Aki a seggedbe mászik, mindent megtudsz arról, és te döntesz annak sorsáról! - hárított, mint
mindig nagy leleménnyel Angyalok Csillaga.
Mindig másokkal foglalkozunk!
Például mi más érdekelhette Hegyek Csarnokát Angyalok Csillagánál, mint hogy miként áll a
viruló, gömbölyded Alma és csengő Barack, azaz a sápadtsárga Banán harca.
Hogy maguk mindig a harcaikkal vannak elfoglalva, ahelyett hogy békéjükben megnyernék
szerencséjüket! - rivallt rá Angyalok Csillaga barátjára.
Minap épp ezt kifogásolta, hogy nekem mindig kell egy vesszőparipám, mi köré felépítem
magam, mit így vesztek el, mert ki nem állhatom magam valójában - panaszkodott Hegyek
Csarnoka. Maga bezzeg nem szűnik hangoztatni, hogy szeret; ki vagyok a vizekből a maga
szerelmeivel. Isten óvjon tőlük!
Maga álságos és így mindig igaz - pergette vissza Angyalok Csillaga. Mire mennék a maga
tiszta víz csordogálása mellett erős vesszőparipái nélkül az én szigorú elveimmel!
Hegyek Csarnoka sikere az volt, hogy észrevétlen telepedett, és mikor Angyalok Csillaga
nemző közepét tartotta markában, az nem későn, de kellemesen ébredt, mert titokban, mi

13
tagadás, hiányzott neki épp ez a Marok. Hárított, mint mindig, kicsit kevésbé szelidítetlen
vadmacskásan. Háziasított vadmacskám, cicusom! Azt nem! - fogta ijedősre Angyalok
Csillaga.
Zsugázni nem maradt idejük, de játszottak egy kicsit a szavakkal, mert egymással nem volt
módjukban játszani. Túl sok minden történt már velük, és az életidő, de maga a világ egy

a Halál előtt. Temető-kacagások és az őszi avar hömpölygése lábaink alatt.

röpke pillanat. Ki azonban az örökkévalóságot óhajtja, sokszor és komolyan fejet kell hajtania

Az örökkévalóságunk téridő nélküli; bennünk élő világok világa, mert annyira szeretlek, de
légy jó kicsit hozzám is! - kérlelte Angyalok Csillaga Hegyek Csarnokát.
Mindent érted is teszek, és a sok nyomorult javára, hogy valami megszülethessen általunk.

A Másik tőlük most kissé távolabb ezúttal nem jött toxikus mérgezéssel, az alkoholos cigifüst
és a zene hatalmában mint egy élettelen és hipnotizált Szobor gyors léptekkel leteríteni
padlásszobájában Angyalok Csillagát. Talán élünk még együtt több mint három évtizedet!
Minden háztól és házibaráttól óvjon meg az Isten! - húzta ki magát az igen szeretett Hegyek
Csarnoka, mikor igen szerelmesen szeretett Angyalok Csillagára gondolt.
Édesem, hiányzik a szőrös mackóteste - panaszkodott vágyakozva Angyalok Csillaga. Itt
vagyok tüstént újra. Attól mentsen meg engem az Isten! - mosolygott üdvözült boldogan
Angyalok Csillaga.

18.
Mindent a népért, semmit a nép által - vélte Siddharta Herceg.
Erre az itt lévők azt válaszolták, hogy nem érzünk mást, mint terrorista szabadcsapatok
garázdálkodását felettünk!
Magánhadseregek - válaszolta elgondolkodván Siddharta Herceg.
Poloskák, egerek, spionok egy Skorpiótanyán - gondolták, kik igen védték zárt körű és
szellemű vagyonuk.
Ember embernek farkasa; minden szentnek maga felé hajlik a keze!
A nagy alkotó, géniusz mindig közel a hatalomhoz annak különbözőképp részeseként, akár
egészen kívülállóként, akár egy maffia, egy állam kormányai, egy párt, egy uralkodó, egy
vagyonos üzletember támogatottjaként.
Embervásár! Fejvadászok.
Plakátmagányban ázó éjjelek az alkotóé, ha a közöttes a szellemi térben és mezőn az övé és
szabad szelleme túl és innen a kortényezők meghatározó erőin.
Csak egy nagy szürkeségben voltam fiatal, hol a tudást visszatartották, és nagy nehezen
áramlott egy-egy kiválóság bátor kiállása által, mert egyébként egy szűk kaszt pénzkereseti
lehetősége volt. A nagy titkok, ma még nagyobbak a nyílt társadalom nyitott médiáival. Ha a
Császár tud mindenkiről mindent, tud a Cár és a kínai kommunista Császár is.
Tudod, nehéz ott a Tiszta Művészetről beszélni, hol kiszolgáltatott tömegek egyszer az Egy
Pártnak kell megfeleljenek, majd az örökségben az Egy Vörös Sivatag alakul át sárgává,
barnává, pirossá, szürke-rózsaszínné, piros-fehérré, piros-fehér-zölddé és szivárvány színűvé,
de a Nagy Szürkeség továbbá az Úr, a megfelelni akarás, a Lenin-fiúk ... terrorista öröksége, a
kettős mérce nyomán a vesztesek gyilkosai teljes kigyomlálása, a még brutálisabb szövetséges
gyilkosok minden nemű kebelbarátsága. Egy ilyen örökségben nehéz Tiszta Művészetről
beszélni, hol egy-egy magyar írót megbélyegeznek a magyartanárok, mert írt egy állítólagos

14
náci lapba, de szinte nem maradna magyar író, zeneszerző, ha megnéznénk, ki publikált
kommunista, avagy - örökségű lapba. Ez csak egy tiszta művészetet szerető vélemény!
A szomszéd kertje mindig zöldebb! Sehol sem könnyű igazán.
Az USA-ban sem lett volna könnyű normális egzisztenciát teremteni; hamar fekete listára
tétetik ott az Embert a szabad vélemény nyomán; de nem csak a rejtőzködő ellenség van. Az
isteni szent zene hallása elnyomásban, szeretet-közelségben.
A fehéringes elnyomók, a gonoszság rendezettsége, az elemi szabadság kiválasztottaknak
juttatása kínozzák igazán és brutálisan a Szívet és megölik benned a Szent Lelket!

Úr az, ki Ura Magának!

Attól még nincs se autóparkja, se magánhadserege, se tőzsdeközpontja. Barátai lehetnek.

Lehetnek különböző társadalmi rétegben és uralmi táborok eltérő viszonyai között, kikhez a
szíve uralma és a lelke szelleme szabadsága kötik: ez a nem evilági birodalomhoz köti már,
kiemelve a földi viszonyokból, és talán valamiféle isteni érintettség, de ki ő? Érezzük
időnként mintha az ő jelenlétét a szeretetközelségben, mint védelem, de a hosszú és sötét
elhagyatottság éjszakáin is kínoz hiánya, mi űr megérint és erős vágyakozásunk.

Az autonóm ember csak bizonyos határig képes elviselni a kedvezőtlen körülményeket.

Idegen Úr kevés van, ki a Tieid babusgatja és felettük önzetlenül atyáskodik, de övéit sem
önzetlenül támogatja egy-egy Úr.

A totális állam kiépítése folyik egy-egy magán -, avagy állami laboratóriumban gyártott kreált
művírus, és egyéb finomságok által! - mondta Siddharta Herceg.
A világi uralom már nem ura magának és a világnak; túlságosan szerteágazó ez az uralom.
A totális rendszerre javítanám, hol megmarad majd a többpólusú hatalom annak ellenére,
hogy mintegy újabb középkorban a vagyon egy-két Család kezén összpontosul majd és így
óriási befolyást szerez máris egyes nemzetgazdaságok felett, melyek el is tűnhetnek, avagy
szerepük teljesen átalakul.

Az Erő többféle: vannak a hódító alávető gyarmatosítók és vannak a megőrző tanító-gyógyí-

tók. Egyik a másikát inkább életre hívja az egymás elleni versengésben, még ha ideig-óráig a
túlerő meg is semmisíti a megőriző szereplőket. Az ind Istenkép, mint teremtő-pusztító-
megőriző a kozmosz és világi-világtalan erőink leképezése. Egymásra utaltság, az erőviszo-
nyok kifáradásban, elzüllésben és korszerűtlenné válásban való kimerülése és átalakuló átren-
deződése.

Szellemi szabadság autonóm emberei bírják a nélkülözést, de ...

Utat nehezen tört magának az, kitől mindenét elvették, majd újra ismét, mert az Uralom egy
megszállt övezetben: - „mentek a tankok, jöttek a bankok” - volt a nép szójárása a

nem válnak tán, mert bölcsekké érleli őket az Idő, mert a békét és egymást, övéiket mindenek
rendszerváltás idején -, számon tartja potenciális ellenségeit, és valódi ellenséggé csak azért

fölött szeretik, és az életért vannak, mikor tudatosodik valódi örökségük és hovatartozásuk: -

a viharos és hosszú éjszakák adnak módot a valódi megértésre; a kényeztetés valódi

15
teljesítmények nélkül, a túlértékelés megront inkább, persze az agyonhallgatás csak a
legerősebbeket nem kezdi ki és nem pusztítja el!

Nyújtott, megkínzott, megrágalmazott Lovak esélyt kapnak a természettől a tudatosodásra, ha

elég erősek utat törnek maguknak, az úton levésben az úton megmaradnak, végig harcolják az
utat önnön maguk felé, és nem hagyják másokat magukon úrrá lenni, eluralkodni! Elvéko-
nyított idegeink rendszerei kapcsolódtak a viharos, kivetett éjszakákon voltunk kisebb-
nagyobb eltérítettségben a villámhárító és tán gyertyatartó!
Az úton levésben a Szabadság Körein a folytonos mérlegelés a Szív hangjai az Én Értelme és
Szelleme lehetősége szerint az én az a Másik is!

Érdek nélkül tetszik esztétikai parancsolata túl a bölcsességen valamiféle valódi testvériség a
szeretet nyomán!!!

19.
Nem lehet beszervezni, mert nem tud elvágni senkit, pontosabban nem akar!
Skorpió csillagjegyében az uralkodó Mars bolygó erőssé teszi a magáért és másokért
folytatott harcában, de az aszcendense a Rák jegyében uralkodó Vénusz rugalmas körül-
tekintő, jóakaratú figyelmes, belátó és tisztelettudó, inkább kissé túl alázatos szelídecske is a
brutális erőviszonyokban, hol nem kedvez az önbizalom hiánya és a határozatlanság, hol
pontos és gyors döntésekre van szükség.
Tán szerencséje van, hogy a természet, a körülötte szövődő viszonyok természete döntöttek
mindig helyette határozatlanságában, mert tán még mindig így érte a legkevesebb visszaélés,
mert a természet magára hagyta, hogy magára találjon a hosszú és sötét éjszakák elhagya-
tottságában, mikor az önkeresés hosszú folyamata lassan áldássá vált és erővé, a megértés
gyönyöreivé!
Jupiter, a Főisten, ki legyőzhetné, de egy Mars és Vénusz kiegyensúlyozott párosa felér
Jupiter hatalmával!
Onnan kell előbb vagy utóbb menekülni, hol megölik a Szent Lelket, az isteni szent zenét a
lelked szellemében, hol nem hagyják magad másokat tiszteletben tartó szabadságát, mire
jutottál, mit megszereztél az öntudatosodás során. Az életben ez a legveszélyesebb!

Aki kettőt, hármat szeret, sosincs arra jó világ...

A nagypapa Birtokát hamar el -, kisajátították, hol ma az egyetlen magyar atomerőmű áll a

paksi Duna-kanyarban, de a valódi birtokba vétel mindig nehezebb, a lélek szellemét alakító
genetika tudattalan önvédelme során a tudatosodás útján, hol a szimpátiák valósan létező
tényezők és egybe tartanak és szétválasztanak láthatatlan mérték szerint az ön és a másik
valódi ismerete nélkül!

A szexualitás ügyetlen üzelmei és üzérkedései messze elmaradnak hatékonyságukat ítélve a

lélek és szellem vonzalmának olykor nagyon vesződséges és fáradalmas, mégis fáradhatatlan
útvesztőin.

Isten szigorúsága; nem mindig irgalma a döntő tényező!

Vitázom is véle sokat!

16
Az autonóm, független gazdasági, lelki és szellemi teremtménnyé válni, kire hat minden, de
tudatosítván mindezt mérlegel és szabad akaratában függő eredetét tudatosítván szabadon
dönt önnön magáról és a rábízottakról! Ennél több teremtménytől el nem várható.

Aki kevesebbet kapott, kevesebbet kérnek rajta számon; mire többet kap, többért felel az...;
felelősség a legnagyobb dolog, mint például felelős kormányzat, hol tengernyi a függés...

20.
Képzeld, nem bírtam ki, és kibontottam Áldást! Nagy erőnlét kellett a dugó kihúzására tett
kísérlet közben úgy belilultam, mint te a matracod fújásába. Kis ésszel sikerült azonban mégis
hozzájutni a sötét bíbor- és vérvörös nedűhöz: a nemes fekete üveget feje tetejére fordítottam,
megráztam egy kicsit, majd végtére engedett a dugó, mégis addigra úgy nekikeseredtem, azt
hittem meg kell várjalak ezzel az üveggel is, mint a Báró-borral megvárlak, mert az 2002-es
kőkorszaki Szaki 2021-ben! Áldás isteni finom, és meglepődtem, hogy Szent Andrea és egy
egri bika keveréke; olyan is...: ellenállhatatlan; ma még kell egyszer igyak belőle, pedig már
nagyon mosolygok!

21.
A tiszta szellem az alapja a megkülönböztetés képességének.
A megkülönböztetés képessége a jó döntéshozatal feltétele, mi magában hordozza a gyakor-
lati ész jó tanácsát.
A valós etikán alapulna az emberek harmonikus együttélésének lehetősége: ember lenni
mindig minden körülményben!
Ez nem jelenti azt, hogy mindenki át ne menne élete buktatóin, mi természetében rejtve a
megzavarodás különböző szintjein a tisztánlátás hiányaiban, a szenvedélyek kereszttüzein,
gyűlölet és szeretet váltakozó kínjain: a szenvedélyesség hazárdjátékai kihívásain a vére
öregszik csak, míg azt hiszi bölcs lett.

Nagy erkölcscsősz tán a legnagyobb fehéringes bűnöző; mint pandúrból a rendőr, krízis
központúságból a krízis-manager, nagy bűnösökből az ördögűző, és zsarnokok kiáltják leg-
harsányabban: szabadság! Nekik.
Kiben nincs ördög, ne űzd ott, mert lesz benne, kivéve, ha a pokolba magad és másikadat
kívánod, vagy tán Isten akarja, hogy láss ott csodát, vagyis világítsa be a poklot határtalan
boldogságod határtalan szomorúsága, hogy másoknak enyhítsd a poklát, a fényhozó. A bi-
zonytalanság, a keresés, maga próbálgatás kettőt-hármat szeret, még ha ördög is akad köztük
az nem ördöggel cimborálás, de Isten a szeretet is! És a szeretet mennyiféle! Ezt megízlelni
rövid az Élet.

Igyak mindannyiuk egészségére!

Mi mást csináltam volna mást a tűzkígyós Styx pokoli kínjain: az Élet egy nagy Kurva és
nagy Duhaj cserbenhagyásos gázolások kereszteződéseit szemlélvén emésztődvén az évek
hosszú során kiáltván az áldozatok elfolyatott véréért, a magaméért üvöltöttem sokszor és
nagy harsányan, de ez nem tetszett - Elhiszem.

17
Minek ittam volna másért a pokoli Édent a földi Paradicsomban azÚR mannájának harmat-
cseppjeit, mi másért áztam volna bőrig és alá nem egyszer, mint tudatosodni és hogy mások
egészségére legyen a tisztulásom és megszentelődésem.

Ne ördögökkel űzess ördögöt a tudatlanokból, mert nem ördögűzésre van szükségük, hanem
normális életkörülményekre és fényességre, megindító tudásközvetítésre, jó tudatátvitelre. A
létezésben persze ez együtt jár, de a fényhozó nem kell feltétlenül gonosz legyen, ez a nyugati
kultúra dualizmusának rögzöttsége, és Isten sem a hatalmi renddel azonosítható, melynek
ismerete egyfajta fényes rendezettség ugyan, de nem azonosítható Istennel, kiről lehetnek
tapasztalataink, hogy talán ez isteni, de valóban ki az Isten, rejtély! A hagyomány beszél róla
a különböző kultúrákban ... , de kinek jelenléte a gyengét kiütné tán idő előtt kegyelme
irgalma nélkül, az erős esetleg elbírja és megvalósítja álmát, de ez nem azt jelenti, hogy az
Élet habostorta; nem az!

Kevés az áldozatok közt, kinek kiontott vére a Szent Grál tartalma és leples-sarus testük körül
egy isteni pajzs-rétegződése a védelem.

22.
A „jó” tanácsadó nem az, ki ideális helyzetet teremt maga és mások számára, hanem, mely
tanács következtében kioltják egymást a nagy rontó energiák, miközben egymás ismeretében
életre finomodnak, és az Élet nagy javai mentén összehangolják érdekeiket a hatalom más
szereplőivel a Közjó javára, hisz nincs egy közösségnek nagyobb java, mint tagjai jó köz-
érzete ...

vásárolt neki mindig, és az Istenszülő aranyozott képe elé tette őket mind. Pazar illat és szín-
Egyszer volt, hol nem volt egy templomban egy pap úgy szerette a Madonnát, hogy virágokat

harmónia lepte meg az oda betévedt fáradt vándort; e közegben az Angyalok királynőjének
volt kedve megszólalni, és csak beszélt, csak beszélt... (nem böjtöltem mindig utasítására!) ...

Kézzel készített veronai alkotás az Ajándék-szobor: Justitia, az Igazság Istennője kardjával

harcol, de csak ha szükséges, míg látni igyekszik igencsak mérlegel, bölcs, tehát kiolvasta
már az Élet könyvét: a kígyón nem tapos, de homlokát ékesíti, tán mert nem tudta legyőzni!
Lehetne a Két Veronai Nemes, és játszódik a Rómeó és Júlia is Veronában, kinek erkélyét
húsz évesen megtekintettem egy szűk veronai belső udvarban egy zömök, vaskos kis
kőerkély, nem túl díszes, viszonylag alacsonyan: Rómeó akár kézben is kiemelhetné Júliáját,
mert minden bizonnyal manöken alkat!

És a veronai, szabadtéri köralakú kőszínház óriási mérete a város közepén az Aréna!

Megmenekültek, mert valakik nem szűntek meg, nem lohadtak a létlenül is leglevőbb Istenre
vetni pillantásuk...
... és a ciklámen színű csodaszép ciklámen édes-fanyarkás illatával olyan volt konyhájában,
mint tán egy női istennő feje, egy rózsaszín szárnyalás örök lángnyelveivel, egy hatalmas
rózsaszínű Gömb, alatta a viaszos zöld Gömb eltérő zöld erezetével a levélgömb hatalmának.

23.
Minden egész eltörött; minden egész darabokban...

18
Amint egy drámában is máshogy szólal meg és beszél egy katona, egy szerzetes, egy pillangó
és egy írónő, úgy lesz egy korrajz-filozófia is más, - és nem lehet, nem lesz egyetemes, általá-
nos érvényű soha -, hisz a föld különböző pontján írja meg egy gondolkodó. Ezért jó, ha nincs
gyarmati és uralmi központú filozófia, melyet érdek uralhatna esetleg, és nem érvényesül-
hetne az érdek nélkül tetszik tiszta gondolkozása, az értelem szőttese. Éppen a globalizmus
idején van és lesz egyre inkább szükség a helyi érdekek megvesztegethetetlen és korrumpál-
hatatlan hangjaira: a hívőkre. Önmagukban elsősorban. Az igazi maga mindig túlnő önmagán,
mindegy milyen elv és elmélet alapján.

őket. Kelet-Európai mélyszegénységben élő társadalmakról mindez már nem lenne elmond-
Sloterdijk jólétről írt társadalmának jellegzetességei elsősorban ott érvényesek, ahol megéli

ható.

Isten halálában való egyértelmű gondolkodás nem jellemző sem a nyugatra, sem a keletre, és
túl leegyszerűsítő és leszűkítő hatalmi monopóliumokat alapoz meg a nyugati civilizációban
mindegyik, a másiktól elkülönülő oldalon, mely talán a nyugati társadalmak alapvető problé-
máinak gyökeréhez vezet el bennünket, a valódi párbeszéd és együttgondolkodás hiánya, a
valódi hatás lehetőségének hiánya a másként gondolkodók között, és a különbségek megléte
mellett valós szintézisek lehetősége nyomán új irányok problémamentes kialakulásának elő-
segítése. A gondolkodás ezen merevsége a fő oka a politikai jobb és bal között húzódó egyre

nak meg valódi arcában, mely filozófia, de a sorsunk máshol dől el, amit ő pontosan megír.
mélyebb ároknak, amely tudjuk valójában színjáték, de életfelfogások és életérdekek húzód-

Úgy vélem, nem tudható, ki és mi az Isten, létezik, avagy nem létezik, ezért az sem jelenthető
ki, hogy halott... csak az, hogy az egyén, aki megéli, annak élettapasztalatában halott, vagy az
élet-érdeke azt kívánja, hogy halott legyen, mert úgy véli, akkor szabad igazán.
A nagy szentek vízióit, látomásait, Istentapasztalatát olvasván sem jelenthetjük ki természete-

ők az égi gyönyörrel azonosítanak és Isten jelenlétének tudnak be.

sen, hogy lelkük és szellemük vágyakozása manifesztálódott, vagy mi az valójában, amelyet

nézés és látás különös adottság, a szemek jelenlétét pedig ki fejti meg, hogy mik is ők és miért
A transzcendencia állandó jelenléte azonban mindenki elméjén máshogy reprezentálódik. A

ők és meddig ők?! A szemek, kik néznek, léteznek és bánni kell tudni velük, és mivel erre
nincs recept, és sehogy nem készítenek erre fel senkit, sok és egyre több a pszichiátriai beteg,
persze ez is jól jövedelmező iparág. E néző szemek, a látás létezői nem az Isten szemei, a
szabadkőművesek jól ismert szimbólumán, hanem a látók. És mi közük e látóknak a
hagyomány Isten fogalmához? Különböző.
Úgy gondolom, a transzcendencia lényegi aspektusának visszanyesése a létezés elcsökevé-
nyesítése és az ember elkorcsosítása a transzcendens viszonyok kizárólag hatalmi és értelmi
területére, mozgásterek feltérképezésére és használatára tett kísérlete a modern gondol-
kodásnak alapozza meg igazán korunk jellemzőit és problémáit.
A létezés megtapasztalása az időben adja a létezőt, a vagyok, aki vagyok élményét. A Létet
mindez nem érinti. A szemek sem érintik a létlenül is leglevőbbet, de akinek életét az isten-
hite befolyásolja, annak él az Isten, bárki és bármi is legyen, ami felülmúl minket az egész
érzetében, a hiányban, az ismeretlenben, avagy csak a nagyon más megtapasztalásában, és
megragadhatatlan, akár a Szépség, mert minden egész eltörött és minden egész darabokban. A
természet ma is él, ma sem halott, ahogyan a lélek és szellem is él, és a művészetnek sincs
vége. Természetesen nem a romantika panteizmusában éljük meg ezt, de például jó sok

19
ezotériában, még ha ezen élettapasztalatokat bemutató terület ugyanúgy nem kívánatos, mint a
teológia; mégis túl szörnyű lenne, ha ma az Antikrisztus inkvizícióját kéne megélni a fő
hatalmi központok tőke érdekei szerint!

24.
2021. év Valentin, azaz Bálint napját betöltötték a filmélmények.

A gyermek- és ifjúkor nagyhatású filmjei egy-két ifjúsági film mellett (Tizennégyen egy
asztalnál, A mi kutyánk, Csibész) Zeffirelli: Napfivér, holdnővér, és a Dirty Dancing Patrick
Swayzevel, Pretty Woman Julia Roberts és Richard Gere alakításával, valamint egy
Evangélium-film, már nem tudom melyik, Milos Forman: Amadeus, Tornatore: Maléna.
Sok film tetszett még és sokat értékeltem esztétikai szempontból, de ezek valamiért mélyen
érintettek.

2021. februárjához köthető több filmélmény Kim-Ki Duk: Idő, Lopakodó lelkek, Stieg
Larsson: A tetovált lány és Luc Besson: Nikita; Akira Kuroszawa: A vihar kapujában, Antal
Nimród: Kontroll, Denis Villeneuve: Next Floor, Jim Jarmush: Szellemkutya.
Ez utóbbiakat összekapcsolja az erőszaktevés önmagunk és mások ellen, a történelem-hattyú
kíméletlen és brutális kegyetlen volta, az emberi kapcsolatokat átszövő, még ha nem is
tudatossá váló Nincs bocsánat! érzése. A kíméletlen kín, kínzás és ennek értelmetlen, sokszor
ok nélküli brutalitása. Humánus lénynek az ilyesmi elviselhetetlen. Minél inkább az isteni
szférához közelít az ember, értsd itt Gerhard Richter: Olymposának értelmében, a mindenkori
társadalmak felső köreihez, illetve a nyomorúságba süllyedvén a kiszolgáltatottságba, annál
inkább legyűrhetik az embert a szinte uralhatatlanná váló történések.
A rossz kapcsolatok horrorja, vagy a kényszerű elválasztottsága annak, mely összetartozik is
tébolyító kínt jelenthet a mindennapokban.
Pozitív hatású volt Kaurismaki: Gomolygó felhők, és érdekes Percy Adlon: Bagdad café.
Szembesülve ma íróként a filmművészet remekeivel, (kollégám: Sz. L. Gy. és Baki Imre
facebook-ajánlásai), mi marad, mi a valódi hatás?
A képek zsenialitása, a váratlan, képtelen helyzetek bravúrja, a színészek valódisága, jelen-
sége, mi sokszor adja egy-egy film igazi nagyságát, a valószerűség és sorsszerű érintettség,
remek történet, lelki rokonság, életérzés, világlátás, avagy a képtelenségben rejlő, mégis
fenyegető jelen, mi sokkal rémisztőbb, mint egy robotizált sci-fi digitális virtuális mindent
romboló világa.
A hatás, mi nem hatásvadász, hanem a kitűnő színészek által játszott remek szerepek közöttes
terében létrejövő szinte bírhatatlan brutális feszültség és erőtér.
Az emberek között működő finommechanika, az érzékenység vibrálása, az idegek feszült
feszülésén a játék élő hangos képeken.

25.
Tovább létezvén a filmek szőttesében, és gondolkodván, mi és miért hatott, rájövök, hogy a
mindenkori hatást mennyire komolyan kell venni. Ha igen mélyen és mindent felforgatóan hat
valami az emberre, ahhoz köze van, és az vérre megy, mert valahogy a személyes létezést
érintve szól az egyénről, időtlenül...
Így jutottak eszembe még filmek, mint Az elfújta a szél (Margaret Mitchell és Victor
Fleming) William Clark Gable és Vivien Leigh zseniális játékával, a markáns férfi arccal és a

20
gyönyörű nővel, akik arcán az érzelmek folyton vibrálnak és nincs bennük semmi hamisság,
póz, modorosság, Agatha Christie Poirot történetei David Suchet remek alakításával, a Henry
James regények: Egy hölgy arcképe Jane Campion rendezése és Nicole Kidman, John
Malkovich főszereplése és Az aranyserleg James Ivory rendezése, The Age of Innocence:
Edith Wharton írónő, Martin Scorsese és Daniel Day-Lewis, Michelle Pfeiffer, Winona Ryder
alakítása, Tennessee Williams A Streetcar Named Desire, Cat on a Hot Tin Roof - (Vivien
Leigh, Marlon Brando - Elizabeth Taylor, Paul Newman), Edward Albee, Who’s Afraid of
Virginia Woolf? (Elizabeth Taylor, Richard Burton), a Leány gyöngy fülbevalóval, Büszke-
ség és balítélet (Jane Austen) Colin Firth játéka, Emily Brontë (Wuthering Heights) (1992)
Ralph Fiennes Heathcliff főszereplésével, és az Üvöltő szelek 1998-as változata, Charlotte
Brontë Jane Eyre 1996 Franco Zeffirelli alkotása és természetesen Az angol beteg Minghella,
Ralph Fiennes - gróf Almásy László, Juliette Binoche, a Casablanca Humphrey DeForest
Bogart főszereplésével, A hercegnő Keira Knightley és Ralph Fiennes, rendező Saul Dibb és
operatőr Pados Gyula, Erzsébet: Aranykor, Elizabeth: Shekhar Kapur rendező, Cate
Blanchett, Joseph Fiennes alakítása, Victoria & Albert: John Erman, Mario und der Zauberer
(1994) Thomas Mann és Klaus Maria Brandauer, Tod in Venedig: Thomas Mann-Luchino
Viscontis, Die Buddenbrooks (2008), Schiller: Kabale und Liebe (2005), Frankenstein (1994),
Coleridge and Wordsworth (2001), Byron (2003).
Nem találtam meg egy filmet, amely egy uralomra törő, saját hatalmától megszállott, gazdag
gyarmatosító férfi vágyakozásáról szól, ki fejébe veszi egy már szerelmes nő megszerzését, ki
azonban szerelméért ellenáll, és érte mindent megtenni kész, mégis legyűri a férfi, ki ha
valamit akar, megszerzi magának, míg a nő „igazi, valódi” szerelme a jégen végzi, de igazán
senki se lesz boldog.

A fenti filmekben közös, hogy a klasszikus, örök minőség együttes terében születnek meg, hol
egy kép, az Északi Mona Lisa, de leginkább egy regény vonzásában, amelynek olykor
történelmi szálai valós történéseket vélnek megidézni és megőrizni az emlékezésnek.

Persze sok remek film tartozik még ide: Szerelem (Makk-Déry), Szegénylegények (Jancsó),
Aranyember, A kőszívű ember fiai, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok (Jókai Mór-Várkonyi
Zoltán), Szindbád (Krúdy Gyula - Latinovits Zoltán, Huszárik Zoltán és Sára Sándor),
Csontváry (Huszárik), Rokonok, Árvácska (Móricz-Ranódy László és Czinkóczi Zsuzsa,
Mephisto (Klaus Mann-Szabó István) és a Redl ezredes, Csodálatos Mandarin (Bartók-
Mészáros Márta és Bozsik Yvette) ... és van még olyan is, hogy Szigorúan ellenőrzött
vonatok, Sörgyári capriccio: Hrabal-Jirí Menzel, Megáll az idő, Haggyállógva Vászka Gothár
Péter rendezésében ...

Az Andalúziai kutya (Un chien andalou), Lorca és Dalí

Der Himmel über Berlin: Wim Wenders
Szédülés (Vertigo) James Stewart, Kim Novak, Elbűvölve Ingrid Bergman, Gregory Peck
(Alfred Hitchcock)
Nagyítás (Michelangelo Antonioni)
The Agony and the Ecstasy: Carol Reed-Irving Stone (Michelangelo)

Nem tudom, tán valamelyik Fellini filmben van a forgószínpad a kosztümös bábukkal,
babákkal és Róma metróépítésekor a vízzel elárasztott ókori freskók (Fellini: Róma); de most
már tényleg befejezem, mert sok jó film jut még eszembe, (Fellini összes), és zárja a sort
Verdi - Rigoletto - Pavarotti, Gruberova, Wixell - Chailly Victor Hugo a Király mulat című

21
műve nyomán, és Roman Holiday (Római vakáció), Breakfast at Tiffany's (Álom luxus-
kivitelben) Audrey Hepburnnal, a Halhatatlan Kedves (Beethoven) és Chopin, Liszt,
Kosztolányi filmek.

26.
A nőnek elég egy szoba - mondta Virginia Woolf.
Egy rendezett szoba, hol nem áll minden a feje tetején, nagy összevisszaságban, mint
Salvador Dalí egyik utolsó képén. A nő így mások szobáit is képes megmenteni akár önsors-
rontó szándékuk ellenére is, és a szobák fénye ragyogása így összeadódik, ha e másik,
számára veszedelmes, mert nagy hatású szobától úgy védi és őrzi meg a sajátját, hogy a
másikét is megtartja, hisz a hatalom kötöget és elválaszt érdeke szerint, de létezik a személy
szabadsága az eleve elrendelt dolgokba kódoltan, ha erős az ember. Hisz a szeretkezés után
elhagyva a házat az egyik a Szabadság-szoborra nézett, és mutatta a másiknak: Nézd! A másik
kissé dühös és ingerlékeny lett: miért nem engem akarsz, miért a szabadságot? Együtt a
szabadságunk; és attól fogva mindig arra nézett a megkötözött viszonyai között is, pedig nem
volt akárki.

27.
Filmes emlékek törnek fel még folyamatosan, hogy e kis múltamra vetettem tekintetem.
Kristeva regényének filmes változata Az élet elviselhetetlen könnyűsége,
Dosztojevszkij nyomán a Játékos, Tolsztoj regénye alapján az Anna Karenina, Puskin:
Anyegin, Ludwig (1972) Luchino Visconti, Kronprinz Rudolf (Robert Dornhelm)
Beckett nyomán a Waiting for Godot, Az utolsó kínai császár, Sylvia, Milarepa és a Fellini
filmek ...

28.
Nem sokkal ezelőtt értesültem a tragikus hírről, hogy a ... osztály diákja, ..., a tegnapi nap
folyamán, vonatbalesetben elhunyt - írta ... a ... osztályfőnöke 2021.02.17-én.
Remélem nem öngyilkos lett, de nem kell rá válaszolni, ha nem akarsz. Nagyon értékes
embernek tartottam - írtam válaszlevelem egy részében.
A szülők véleménye szerint első az élet és második a halál - írta egy másik kolléga.
Mindig együtt van jelen a kettő: az élet és a halál. A halál, ha megérint.
Menj a boldogabb hely felé!
Nem szabad visszanézni, ha már döntöttél!
Parancs!
Értettem, Tanárnő!
Azért! El innen! A boldogabb felé! Ott kevesebb a kiszolgáltatottság.
Mikor rábíztam lelked a legnagyobbakra...
Brahms: Deutsches Requiem
Mozart: Requiem
Kisfiúból hamar lettél koravénként fiatal felnőtt; kissé bizonytalan, de jólnevelt, kissé már
alázatos gyerekből öntudatos, tehetséges, jó képű férfi: a fű kinő utánad.

22
Napok óta rángatózott a bal szemem, de csak én érzem, nem látszik a tükörben, és sokszor
eszembe jutottál, hogy jól láthatóan és erősen rángatózott a szemed, és mondtam: pihenj
sokat, mert kimerültség!
Tudtam, hogy korán volt neked az a film, és nem szabadott volna 15 éves gyerek fejét tömni
az ilyesmivel, de nem lehet visszafelé forgatni a sors kerekét!
Gondoltam rád a közelgő névnapod miatt, hogy van-e, de úgy rémlik van: Szent Donát.
Névnapod előtt mondtál búcsút az életnek, és ez nagyon fáj.
Halálodat követő harmadik napon a tanáriban ráakadtam az egyik versre, amit anno értel-
meztünk, és beszélgetés témája lett: az ember, ha nagyon erős és hite van, akarata, jut neki tán
új és új szív, bár egyre fárad is a szíve már része az egésznek, és tőle elválaszthatatlan.

DER PANTHER
IM JARDIN DES PLANTES, PARIS
Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, daß er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.
Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.
Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf -. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille -
und hört im Herzen auf zu sein.

Most tanárként kell átéljem ugyanazt, amit serdülőként a gimnáziumban, amikor elvesztettem
szeretett osztálytársamat: Luther Tamást.

széjjelosztottam az osztályban, ami nagyon bántotta és kiforgatta őt lelki egyensúlyából, mert

Tamás úgy gyűjtögette a nagymamájánál a cukorkákat, melyeket nekem ajándékozott, és én

azokat neked adtam, mint a nagymamája gyógyszereit. Meghalt. Nem tudtak rajta segíteni.

Latinovits képét némán kérdezgetvén: van helyzet, amelyben még mindig ez a legjobb
megoldás! - mintha válaszolná.
Nem szeretném a tanítványaimat ilyen helyzetekben tudni.
Szeretném, ha nem csak tartótisztek, spiclik, rendőrök, pártagok és maffia-támogatottak
élhetnének ebben az országban és világszerte: LEVEGŐT!
Tudom, hogy mindannyian jobban járunk majd.
2021.02.19. a tanáriban hárman voltunk, ott voltál: ne maradj itt! A boldogabb felé, mert ott
nem vagy kiszolgáltatott!
A boldogoknál a szentek erősebbek, és többet tudnak a létlenül is leglevőbb Isten titkaiból:
úgy gondolom már ott vagy!

23
Szent Donát
Arezzói Szent Donát, számos borvidék védőszentje. Ünnepnapja: augusztus 7. Különösen az
elemi károk ellen fohászkodnak hozzá. Kultusza a rajnai borvidéken a legerőteljesebb, de
Magyarországon is vannak hagyományai. Szobrát főként a szabadban, utak mentén állították
fel; helyenként sokalakos Mária-oszlopokon vagy Szentháromság-emlékeken szerepel.
Születési hely: Nicomedia, Törökország
Halálozási hely: Arezzo
Hazánkban is számos városban találkozunk a szent kultuszával. Budán 1724-ben Szent
Donátot választották a város védőszentjévé. Egerben a jégeső és a mennydörgés elkerülése
érdekében fohászkodnak hozzá. A szőlőművelő polgárság kérelmére Székesfehérvárott a
középkor óta művelt szőlőhegyén, az Öreghegyen 1733-ban építették fel a Szent Donát-
kápolnát, amelyhez a második világháború előtt minden Donát-napon körmeneten vonultak az
öreghegyiek.
A XVIII. század elején Kolozsváron a szőlőkkel borított Hója hegyvonulatra barokk Szent
Donát-szobrot állítottak, mely máig fennmaradt. Erről kapta nevét a Donát út, majd az egész
negyed.
A Felsőcsallóközi Gútor községben 1770-ben állítottak oszlopra Szent Donát szobrot, azóta a
falu védőszentjeként tisztelik, és egyházi ünnepe utáni vasárnap tartják a falu búcsúját is.

Donát ókeresztény püspök volt, aki a közép-itáliai Arezzo püspökeként 362-ben szenvedett
mártírhalált. Legendája szerint Donát kezéből egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a
szent kelyhet, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely szilánkjait,
szomorúan az oltárra helyezte, majd imádkozni kezdett. A kehely darabjai rövidesen össze-
forrtak és Donát kezében ismét egyé váltak. Amikor 1652-ben ereklyéit Rómából a Rajna-
vidéki Münstereifel városába vitték; a kísérő papot villámcsapás érte, ám semmi bántódása
nem esett.

Kék égen felhők közt egyensúlyozunk egy sárkányrepülőn -

29.
Szeretem a magyarságot és a magyar nyelvet. Kívánom, hogy átlépje végre az elmúlt 500 év
traumatikus és tragikus múltjának árnyékát, és szárnyakra leljen itt a Kárpát-medencében és
bárhol a világon, ahol él. Szeretném, ha gazdag, sokszínű szellemi élete lenne, tengernyi,
számlálhatatlan, különböző szellemi műhellyel, hogy értelmes és szép, boldog életet élhes-
sünk itt mindannyian, hogy a fiatalság innen ne elviharozni igyekezzék, hanem szeressen itt
élni, valamint, ha valaki ide betér, boldogságában távozzék, és ide örömmel, mintha haza-
térne.

„Mikor az uccán átment a kedves...”

J. A.

Az iskola készülő honlapjára írtam 2020. augusztus 30-án.

Itt szeretném leszögezni véleményem, hogy se a túl sok kontroll és ellenőrzés nem válik egy
társadalom javára, se az ellenőrizetlen folyamatok gáttalan romboló tevékenységének

24
lehetővé tétele. Ezt a civil törvénnyel kapcsolatban tartom fontosnak. Nem viselkedhet úgy a
demokratikus intézményrendszer, mintha a tőke korlátlan szabadsága jó lenne társadalmainak;
nem jó (Dallas). Gyakorlatban azt látjuk, hogy nagy a veszélye, hogy egy-egy mágnás, maffia
kezébe kerül egy ország dolgai feletti irányítás, ami a valóságot és nem a színjátékokat illeti.
Ez veszélyezteti igazán a demokráciát, ha a látszólag különböző szellemi műhelyek szabad-
sága mögött a valóságban pár mágnás, pár nagyhatalmi, avagy kizárólag különböző állami
érdekek állnak. A látszatok, a színlelés, hogy minden más a színpadon, mint a valóságban, és
a támogatott filozófiákban sem létezik az Igazság, ez az Istenasszony, csak egy relativizáló
hatalmi mechanizmust leíró filozófia, mi mindent lebont, de a nagy ürességben nincsenek
értékes új szempontjai, amik az életért lennének.

30.
Archiregnum

Bogát - Accipiter De Monte - Ataraxx

Abyss - Interregnum - (Glossarium Aquincum) - Archiregnum

Egy személyiség testben földi létezése, ittléte, mint a Szent Kehely genealógiája a személyes
alkotó neveinek változása, és kötetei magánkiadása címei átalakulása, változása a nyugat
dualisztikus gondolkodásában a leibnitzi holisztikus gondolkozásra jellemző egységesítő
törekvés e műegész a személy vonatkozásaiban: a Hologramm -

Nem keletkezik semmi, mi már ne lett volna;

és nem múlik el semmi, mi már valaha volt.

Akár mottóként is választhatnám e remek alkotó művéhez, ki a gazdag hagyomány szeretett,

értett és ismert teljességét úgy varázsolja élővé, hogy az atom -, fény- és információs -,
virtuális világkorszak emberének életérzését tárja elénk, bár e mű a legszemélyesebbek

törekvés kiindulópontjaivá és lesznek az ősiség vélt és vágyott, való és igaz tisztasága a

egyike, mert az élettörténet sorscsapásait jelentő szakadékok (Abyssus) válnak az egységesítő

természet kegyelmi állapotából kivetett Ember vágyakozása a kegyelem állapotára, a

természet kegyelemteljes visszafogadására.

üdvösségről, inkább regresszió lévén az ősi kezdethez, az ősi alaphoz visszatérvén egy
A költészet biblikus, egyéb más keleti filozófiák, vallások utalásai ellenére itt nincs szó

rendezett lélekállapotról, mely rendezettségben létezik és semmisül: a személyiség úgy létezik

leginkább, hogy kiüresedik, semmisül, és e kiüresedésben, semmisülésben befogad tájat,
embert, hagyományt, mely bensővé válva e Kelyhen (Hexis) átszüremlik, személyes, egyéni
színezetet, arcot kap.
A költészet a Bogát: Abyss változatban (Budapest, 2002) tíz ciklus, majd az Accipiter De
Monte: Abyss (Lohmar, 2009) 11 ciklus, és Ataraxx: Interregnum (Kompendium der
Abgründe in Prosa und Lyrik) 2016 Edition Transylvania 13-14 ciklusos, az utolsó, 14. ciklus
egyben egy vers, de mint címe is utal rá több annál: Evangelium nach Mag-Ur.
Már 2002-ben és később kisebb változtatásokkal 2009-ben, majd a 2016-os kiadásban is kicsit
változtatván utószó, utólagos bejegyzés címmel, tulajdonképpen egy elméleti tanulmány,
esszé zárja mind a költészeti, lírai, mind a prózai művet. A 2016-os kiadásban a lírai művet
lezáró, kissé változtatott (Substruktion, 2002), valamint a prózai mű élettörténetének feje-
zeteit, elbeszéléseit, egyéb történeteit lezáró elméleti tanulmány (Vollendeter Nihilist, 2016).

25
A 2016-os kiadás tagolása:
A. Erstes Buch Interregnum
I. Die planetopischen Schwingungen der Signatur
Die Signatur der Leere, Planetopia, Schwingungen
II. Interregnum
Hara Gita, Heimatlos verortet, Häutung, Horror Metaphysicus, Evestrum, Das Duell, Fürst
Kelebia, Untiefen, Der Seelenverwalter, Interregnum
III. Protreptikos
Über das Hologramm der Illusion - Leben
1. Ankunft 2. Legion 3. Metamorphose 4. Mission 5. Adieu 6. Suche 7. Abschied 8.
Reconquista 9. Diplomat 10. Rückkehr 11. Substruktion 12. Helium 13. Endspiel
Vollendeter Nihilist - utószó
B. Zweites Buch Abyssus
Einleitung, Nergatron, Mescal, Uruk, Pandaemonum, Noumenon, Zyklotron, Trans-x, Nihil,
Adiaphoria, Nihilin, Borzia, Evilath, Opuscula, Evangelium nach Mag-Ur
Substruktion - egy fogalom, egy utólagos bejegyzés.
E 2016-os kiadvány részletes tagolása fontos filológiai adat, mert a készülő Archiregnum
(2021-22) regényterv(ezet) a 2016-os Interregnum prózát, amely egy élettörténeti keretbe
ágyazódik, a regényben már sokszor címek nélkül, mint a regényszereplő álma, kedvenc

elbeszélései a hozzá közel álló egy-két alaknak, szerepelteti. Az Archiregnum az ősiség, ősi
történeti alakjának története, a fantasztikus könyvtárban olvasott történet, a főszereplő meséi,

alaphoz vonzódásában maga lesz személyes mítosz, amint meg -, és felleli saját olvasmányait,
és a kulturális tartalmak megtalálják őt. Mesél az életéért, míg sakkozik a halállal, mintegy az
Ezeregy éjszaka meséi. A regény fantasztikus könyvtárként működik, (a Rendnek valóban
van értékes könyvtára a regényben), Regével kezdődik, a fent említett filozófiai tanulmány,
glossza (Glossarium Aquincum) része lesz a testvérek eszmecseréjének a regényben, és az
élettörténeti keretet (Interregnum) felváltja a középkori lovagregények eszközkészlete: vár a
hegyen a messzeségben, mint egy elérhetetlen, - mégis az élet színterévé válik -, egy eszmei
tartalom, a vándorlás hősies, embert próbáló kitartása, próbatételei, mese, elbeszélések, élet-
történetek, a lírai én tikos fiókjai, rekeszei tartalma az emlékezetnek tárgyiasul a múlt, a
genealógia (istenes, hazás családi örökség, magány) a regény szerkezetében egymásra épülő,
egymást követő, illeszkedő történetek által.
Amint a lírai elméleti tanulmány az üres magot kívánja kitölteni, megalapozni (Substruktion),
úgy válik az Archiregnum regénybe ágyazott különböző műfaji sajátosságokat hordozó

ősisége, - az őssejtig minden ős -, a szabadság alkotó idejében az időtlenség.

történetei a tudatosult lélek egymásra rakódott rétegeivé, mint a kőzetek alakulása, a lélek

Amint már a lírai mű sajátossága a különböző kultúrák hagyományának bensővé tétele és a

velük való szembesülés, amint átszüremlik a lírai én személyiségén, a szent kelyhen, a
tisztaság és igaz való keresett jelenségein, úgy része a különböző kulturális hagyomány a
regény műfaji, tartalmi sokszínűségének.
Az élettörténet kezdete az Ankunft, a születés fejezete, a különböző kultúrák eltérő naptári
beosztására emlékeztet, az én kultúrák közöttiségére, míg a regényben az élettörténet (III.
Protreptikos Über das Hologramm der Illusion - Leben) a filozófiai (Glossarium Aquincum-
ban) tárgyalt (Selbst) (Seele) - Bewusstsein - Ego (Ich) rész után kezdődik, és változatlanul
beillesztődik. Az élettörténet mintegy Költészet és Valóság egyes szám első személyű
elbeszélése fejezetekre tagoltsága sokszor helyváltoztatás a kék bolygón (Németország,

26
Franciaország, Észak-Afrika, Burma, Magyarország), amely regényes elbeszélés lényegi ele-

mintegy szubtextus szolgálnak a szerző tudatosodásában, mint a sötét, ősi alap eszmélése.
me az esszéesítése, a gyakori filozófiai, más irodalmi idézetek dőlt betűs vonatkozási alapul,

A Glossarium Aquincum alcíme Eine Genealogie der Hexis oder Die Antinomie des
Abendlandes von Sein und Nichts és tárgyalt fejezetcímei: Reactio - Reaktionär Nihil(um) -
Nichts Regress(um) - Zeit Religio - Glaube (Selbst) (Seele) - Bewusstsein - Ego (Ich)
A regénybe e filozófiai tartalom, mint a lovagrend testvéri eszmecseréje, olvasmánya kerül.
A készülő, majdnem kész regény (Archiregnum 2021-22) fejezetei:
I. Rege Rhabdomantia Helix Samen Ruhe Chronokrator (fejezetcímek maguk is filozófikus
tartalmat rejtenek)
II. Errata Solitär Pharmakon Bruder Häutung
Der versteinerte Wald (Die geheimen Aufzeichnungen des letzten Generals der Székler des
Grafen und Primor Uzon de Monte aus Transylvanien)
Der Seelenverwalter Schwingungen
III. Die Signatur der Leere Fürst Kelebia Hara Gita Glut Horror Metaphysicus Das Duell
Untiefen
IV. Wanderschaft Invictus Regress(um) Religio Ich
V. 1. Ankunft 2. Legion 3. Metamorphose 4. Mission 5. Adieu 6. Suche 7. Abschied
8. Reconquista 9. Diplomat 10. Rückkehr 11. Legitimation 12. Helium 13. Endspiel 14.
Evestrum 15. Das unlebbare Leben
VI. Nebel Verbrannte Erde
Fontos látni, hogy a kiadások szerkezetében egyes címek megtartatnak, mások eltűnnek, de a
mű genealógiája szempontjából nagyon fontos, hogy követhető legyen a különböző látások
jelölői.
Talán korsajátosságnak érzi a szerző, és ezért gyakran tematizálja a mű egészében a semmi,
semmisülés és megsemmisülés filozófiai fogalmát, mi ma valós fenyegetettség is a föld
számára. Az elméleti tanulmányokban, a Glossarium Aquincum pedig filozófiai eszmefutta-
tásként lesz a regény, Archiregnum része. A költészet két fejezetének a címe Nihil és Nihilin,
illetve a költői nyelvre jellemző töredékes, tartalmat érintő üres helyekkel, nagy hiányokkal írt
sorok között a tartalmak eltűnése, mintegy megsemmisüléseként adnak helyet a következő
sornak, (szürrealizmus, kubizmus). A műalkotás egészében is az állítás, valami léte, és
azonnali eltűnése az új tartalom megjelenése: a semmi és a lét levése egyszerre alkot, bár
abszurd semmiről beszélni, ha van egyáltalán valami. A széppróza pedig a szépség állandó,
megfoghatatlan jelenlétében, az absztrakt festészethez (Gerhard Richter) hasonlóan látja és
láttatja a szinte szubatomi részleteiben állandóan mozgó és változó tájat, mi egyben a szemé-
lyiség kitörlésének, semmisítésének , a hozott anyag kiürítésének vágya, a természetbe való
kiürülés és annak bensővé válása által az ürességben, a semmisülés igyekezetében, mely
meditáció problémás a belső és külső zavarok miatt (Die Signatur der Leere, Planetopia,
Schwingungen). Az élettörténet szakadékos (Abyss), szűk völgye okán, a rengeteg nehézség
is erre készteti a legtöbb szereplőt, inkább nem lenni, és maga a természet válik fenyegetővé
(Die Signatur der Leere), a szereplőt nyakáig el -, beborítja a sivatagi homok, és ezen elásott-
ság éles határt képez a szereplő érzékelését illetően. Az elborítottság előtti és utáni állapot éles
váltás a szereplő egyébként mindenttudó, kamerabiztos, külső láttatásában. Míg egy jegyzet-
füzetben szembesül csak az európai idegen a HORROR szóval a magára hagyott sivatagi
ember életterén, a homokba ágyazottság elsőként ájultságot, majd a kegyes álom szép, karcsú

27
nőalakját, és hallucinációt, a démonok általi megszállottságot jelenti, majd az aura végső
kitörlését, kioltódását a más ölelésében.
A tér uralma, a természet elemi ereje a műben időnként a feloldódás könnyebbségét jelenti a
hozott terheinktől, majd fenyegetővé válik (Planetopia - a novella végén a váratlan tűz
rombolása, mintha abszurd és groteszk mód összefüggne a szereplő látogatásával), illetve az
ellenség létezése miatt már csak a csúcstechnológia segít az Archiregnumban a védekezésben
a máskülönben barátságtalan, küzdelmes tájon. A Die Signatur der Leere und Schwingungen
szövegekben csodálatosan eggyé válik a természet mozgó változásai a lélek és eszméleti
ábrázolással, a teljes átlényegülés és eggyéolvadás, hogy a Schwingungen végén a víz fodro-
zásán a fények színáradata értesse meg a valódi igaz létezővel önnön magára ismertségében,
mely bőrben is engedi át a lét az elidegenedés nyomán a létezőt a szabadságba.
A helyváltoztatások a műben nem kirándulások, nem mint turista látogat el különféle tájakra,
hanem mint egy elhivatottság része, érintettség, rokonság, leginkább elnyomott, kis vallási,
etnikai közösségek védelmében az elnyomó többség fenyegetettségében, vagy egy képzelt,
álmodott szerep részeként.
Bogát - Accipiter De Monte - Ataraxx alkotói nevek változatossága is jelzi a költői identitás
problematikusságát, de a szerzői név mellett felvett a nemesi, mostohaapától örökbe kapott
név is, hisz egy székely köz- és magyar kisnemesi felmenőkkel rendelkező, az uralomban
tevékeny identitás örökségét egy másik európai, a német bárói, tehát nemesi közegbe helyezi
át, és ez az életből adódó identitás problematikussága együtt létezik a műben a virtuális
korszak egyéb, minden embert sújtó identitást veszélyeztető válságai mellett.
Az istenes, hazás, családi örökség emlékezik az Interregnum elbeszéléseiben, hol a valódi és
képzelt történésekben valóságosnak ábrázolt alakok váltakoznak elképzelt, valós történelmi
személyek sorsába belehelyezkedvén tudunk meg a múltban a jelenről.
A természetben és a múltban elmerülő, feloldódó ember itt nem papi, mágus, jógi, varázsló,
politikai hatalmi attitűddel jelentkezik elsősorban a közösségben (Interregnum), hanem

ősiség természettel egyesülő tisztaságában.

filozófiai-ismeretelméleti igénnyel keresi a feltételezett igazságot, legalább a sajátját, az

A vidám hősiesség és gondolati tisztaság nagy gesztusait az énnek a Protreptikos Über das
Hologramm der Illusion - Leben élettörténetében és az Interregnum írásaiban, - bár már itt is
érzékelhető a fenyegetettség -, felváltja a pusztító, ént semmisítő elemek jelenléte leginkább a
Die planetopischen Schwingungen der Signatur Die Signatur der Leere, Planetopia,
Schwingungen szövegeiben, hogy az Archiregnum regényben egy lovagrendekre emlékeztető
testvériség kötelékeiben, de mégis magára hagyottan vegye fel a harcot a megsemmisítő
elemekkel, avagy a fenyegető ellenséggel Isten álmából, Isten álma utáni ébredésben, mint
hajóskapitány, avagy matróz folyton a nagy vizeken, - egyik kedvenc toposza e műegésznek -,
és Isten álmában ura lenni az élet viszontagságain az embert megsemmisíteni igyekvő
elemeknek.
Az elemek részesévé válni és azokat uralni képesnek lenni Protreptikosban: szuverén, ki a tér
hullámaival rendelkezik, minden nagy MESTER képessége; a megkülönböztetni tudás, a
misztikus elvegyülés és a saját bőrben a szabadság kiválása buddhai erény.
A költészetében tematizált Mescal, a prózában Pharmakon művi paradicsom lét- és önfeledett
rózsaszín, virtuális világai, valamint a veszélyeztetettség démonikus tere és a hallucinációk itt
nem pusztítják el a személyiség önnön, valódi arcát; itt egy határtalan és zseniálisan tiszta
művész önállításai és semmisülései tanúi vagyunk.

28
31.
Terebélyes Fényfa, azaz Családfa I.
Szeretett Családomnak

Jó lenne elkerülni tudni, hogy e napló a Halál hírnöke legyen..., főleg annak, aki úgy szereti
az életet; mégis tán a csillagzata az enyészet hónapjában, halottak napja utáni születése
predestinálja, a halál birodalmának gyakori jelenléte érzékelésére, bár aszcendense a kitörő
nyár júliusában. Ahogy öregszik e „tespedt írónő”, öcsém, Bekker Bulcsú laza kedvességgel
odavetett megjegyzése, úgy válik ez érzés lassan már szinte otthonossá. A halál része a
mindennapoknak.
E bejegyzés tárgya, nagybátyám, Bekker Béla halálának napja: 2021.03.10. Nagybátyámra és
rám is, de az egész Bekker famíliára az élet szeretete, küzdelem, erő és helytállás jellemző.
Mind apám, mind anyám családja vallásos, apámé nazarénus és anyámé római katolikus
család: a kommunista, majd puha diktatúra, majd a szocializmus idején egyik félnek sem volt
könnyű az élete, de becsületesen hűek maradtak önmagukhoz; a Bekker család kuláksága még
hab volt csak a tortán.
Apám részeges élete megakadályozta, hogy intimebb, egész közeli kapcsolatom legyen vele

vágyakozás, időnkénti beteljesedés, de inkább rejtélyekkel-titkokkal teli űr élménye.

és családjával, de sok szép élményem maradt így is. Apám iránt érzett szeretetem előbb

Mégis apám dolgozott autószerelőként Budapesten, míg anyám kétszer három évet velünk,
kis gyerekekkel otthon maradhatott, és kishajókáztunk a Dunán: Margit-sziget - Jászai Mari-
tér és Városligeti játszóterek stb.
Apám testvérénél, Gusztávnál húzódtunk meg legalább öt évig a budapesti 6. kerület Izabella
u. 68 szám alatt, illetve Pakson is éltem anyai nagymamám házában még babaként, később
pedig minden nyarat ott töltöttem testvéremmel.
Apámtól kaptam egyszer egy biciklit; a második emeletről néztem le a belső udvarra, ahol
apám kótyagosan a biciklivel nézett fel, és az ámulatomat kísérte, hogy egy kislánynak, minek
egy biciklihez még egy nagy, bumfordi, fekete aktatáska is: nem láthatta előre senki a
„tespedt írónőt”.
Apám kétszer volt az USA-ban, másodszor már nagylány voltam; nem maradt kint: a családja
iránti szeretete hazatoloncolta.
A nagyatádi vonatúton apám húgához, Marika Terikéhez úton apámmal és öcsémmel néztük
és kerestük az apróvadat és szárnyasokat, és pontokat kaptunk érte, csak repült az idő.
Apám halálos nyugalommal vette, ha a reggeli maradékát, a csupor alján maradt pár csepp
tejet a homlokára csepegtettem, és közben kacagtam. Megcsípett a hülye kígyó - mondta.
Apám a szobám szekrényére rakódott porba jelzett, írogatott nekem; nem szólt, és kicsit
mérges voltam.
Ő egyszer haragudott nagyon, - mindig anyám volt szigorúbb -, mikor jó drágán megvettem
egy Benetton színes nyári short és ujjatlan felső sportos együttest, melyben pár évvel később a
trieszti kastélynál készül rólam fénykép, és egyik kedvenc ruhadarabom sokáig.
Apámról mesélte Béla, ki mérnöknek tanulván késő este ült egy feladata fölött, mikor apám
kótyagosan egy üveg borral váratlanul megjelent, és azonnal rámutatott a feladat megoldási
kísérletében a rajzon elhibázott lépésre - mindezt nagybátyám a balatonföldvári vizes
labdajáték közben mesélte pár évvel halála előtt.
Népes családból származom.

29
Béla halála szerdai nap, de én csak pénteken értesülök róla, mégis tudattalan éreztem, mert
szerdán elővettem a családi „jegyzeteket”, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije, tesók, férjek,
gyerekek; nekem több, mint harminc unokatesóm van. És ekkor szerdán, mintha valaki
sugalmazta volna, - én így láttam -, leheletnél is finomabb jelzéssel egy hatalmas fát láttam a
fényben, és tudtam, ez az én családom, akikhez tartozom, tán nem sokára ide térek meg.
Bulcsúval ritkán beszélünk, de e délután úgy hozta, kétszer is; anyámra várt sokat a kispesti
SZTK előtt, én meg nyugtalan voltam, és egy pillanatra úgy tűnt, Szabolcsot, Béla fiát
hallom. Ekkor délután, estefelé halt meg Béla.
Apám és anyám családja paksi, de a túltengő sváb mellett Bekker-apám és Krómer anyai
nagyapám, van szlovák Safranyik: anyai dédi, szerb és magyar! apai nagymama, horvát anyai
nagymama és ismeretlen, állítólag gyorsan lelépő, eltűnő és a családot az ismeretlenségből
támogató és szemmel tartó katonatiszt, tehát nemesi ivadék, ki anyám dédanyját terméke-
nyítette meg, az én Dédim anyját, ükanyámat. A szem lehet, hogy szemmel tartott, csak a
támogatás maradt el tán, ezt nem tudhatom.
Krómer nagypapáék, anyám apjáék 11-en voltak, és Krómer Jánosné Horváth Mária, anyám
anyja is 11 gyereket szült, egyet másfél évesen, kettőt nem sokkal a születés után elvesztettek
(két János és Cecília). A túlélő (nyolc) 8 között anyám a legidősebb, többen már eltávoztak.
Apámék, a Bekkerek is nyolcan (8) voltak, mára már csak Zoltán, a legfiatalabb él. Míg
anyáméknál egy fiú hét lány, apáméknál két lány és hat fiú élte meg a felnőttkort.
Terebélyes családfa, hisz ők csak a testvérek; házastársak, gyerekeik és az elődleges,
másodlagos unokatesók száma nagy.

Én művésznevemet, Aditi-Inana Kinga, egy feszült, lelki sebekkel megterhelt, magánéleti

válság idején sugalmazottan kaptam és választottam 2004-ben az Országos Széchényi Könyv-
tárban egy képes Mitológiai Lexikont tanulmányozva. Aditi ind, Inana sumér szerelemisten-
nők voltak abban a korban, mikor a szerelemistennő szerelem, harc és termékenységistennő
volt egyben. Nekem nincs gyerekem; igazán nem is akartam. Volt egy-két férfi, kit annyira
szerettem, hogy tán kissé akartam is volna magamat velük együtt átörökíteni testlélekszellem-
ben, de az élet ezt nem támogatta, és egyedül nevelni, pokolra szülni gyereket szeretetlenség.
A művészetemben részben ez történik, de ott a szeretett férfi és legfeljebb annak családja és

ők nem a gyerekeink, alkotásaink.

legrosszabb esetben az olvasó találkozik e gyerekekkel, kik nem élők, és E.P-nek igaza van,

A művésznevem megtartom, jelezve Magyarország kompország helyzetét, és II. János Pál

véleményére adva, hogy a magyarok szerepe egy híd-szerep kelet és nyugat között; nem
könnyű, magányos szerep véleményem szerint, remélhetőleg láncok nélküli...
A családom, amelyből vétettem mégis nagyon fontos számomra.

Ide másolom Béla bátyám egy rövid írását Faluhelyről, a Birtokról, amely a mai paksi
atomerőmű földjén feküdt, és amit Bekker József nazarénus nagyapámtól tulajdonítottak el a
kommunista rendszer hozományaként.

Kedves Kinga!
Elküldöm Zolinak írt levelem, s azt remélem, hogy ti is összeírtok néhány dolgot ami a
családi legendáriumba bekerülhetne.
Írjunk össze dolgokat az utókornak, amíg lehet.
A napokban beszéltem Rózsával, s aranyosan érdeklődött utánad.

30
MUNKÁRA FEL!
És gyakrabban jelentkezhetnél!
Csókolunk benneteket
Béláék

Kedves Zolikám!
Most csak annyit, hogy elküldöm ezt a kis kezdeti próbálkozásomat, amit sajnos nem
folytattam.
Most elhatároztam, hogy, ha lassan is, de írogatok még hozzá az emlékeimben még fellelhető
dolgokból.
Azért küldöm át neked, hátha kapsz egy kis ösztönzést és leírogatnál olyan dolgokat amikre
emlékszel és érdekesek lehetnek az utódoknak, ha eccer valakinek eszébe jutna a régebbi
dolgokban kutakodni.

Itt az idő tovább gorombáskodik.

És még csak most jön a hó, meg a fagy.
Igaz, hogy most van itt az ideje, hát akkor nem háborogjunk.
Talán a Karácsony is hosszú kihagyás után végre fehérnek ígérkezik, főleg a gyerekek
örömére.
Csókolunk benneteket
Béláék

2011. JANUÁR. 28.

FALUHELY A MESEVILÁG
Történetek a Bekker családról

Valahányszor elhangzik családi beszélgetések során a szó Faluhely, mindannyiszor szebbnél-

szebb emlékek bukkannak fel a múltból.

A Pakstól mintegy 10 km-re fekvő tanya, családunk varázslatos fészke emlékeimben ma is a

béke, nyugalom és boldogság szigeteként él. A 8 testvérből azok laktak folyamatosan a
tanyán, akik még nem jártak iskolába, a többiek csak a szünidőben. Az iskolások és jómagam
Édesapánk Erzsébet nővérénél laktunk Pakson, akit a család Bözsi néninek hívott, és a férje
volt a megyeszerte híres kereskedő vitéz Kiss Kálmán. Az Erzsébet Szállodával szemben volt
a szinte fővárosi színvonalon vezetett Áruházuk, a Kiss Pál Utóda Üzletháza. A Hajóállomás
felé levezető utca sarkán, az L alakú épület Fő utca felőli szárnyában volt az üzlet és a Duna
felé nyúló részében volt Kálmán bácsiék 4 szobás lakása. Itt laktak az éppen iskolába járó
Bekker gyerekek meglehetős kemény fegyelemben. Ebből a szigorból a testvéreim szerint
csak a kis Béluska maradt ki, akit 1 éves kora óta sajátjukként neveltek Bözsi néniék. Ami
úgy történt, hogy 1944-ben, mikor az oroszok áttörtek a Dunán, s elözönlötték a környéket és
Faluhelyet is elfoglalták, Édesanyáék is beköltöztek Kálmán bácsiékhoz, s az akkor 1 éves
eleven kis rakoncátlanságot mindenki méltán megszerette, s mivel gyermekük nem volt,
valahogy ott fogták maguknak. Édesapa bizonyára nem rosszat akart nekem, mikor beleegye-
zett a kérésbe, legalább ennek a porontynak a jövője biztosítva lesz. Bár Édesanya sokszor

31
emlegette, mikor óvatosan faggattam, hogy ő nem akart engedni, de Apáddal nem lehetett
beszélni. S így nagy szívfájdalommal, de ő sem tiltakozott a végletekig. Így ragadtam én ott, s
lettem a kivételezett, akit, ha hinni lehet Kálmán bátyámnak a többiek eléggé irigyeltek, talán
olykor még utáltak is. Persze mindezekről nekem sejtelmem sem volt, mivel bennem sosem
tudatosult, hogy nekem új szüleim is vannak, mert a legfájóbb emlékeim éppen azok, hogy
nekem ott kell lennem, miközben a többiek otthon lehetnek. Ez akkor tornyosult fel a
lelkemben, mikor Faluhelyt végre elállamosították, (mert a sok, soha se teljesíthető adó miatt,

Paksra a Pál u. 4 sz. alatti ősi családi fészekbe, s én nem mehettem haza a kisebbekkel, hanem
már annak is örülni kellett, hogy végre-valahára elvették a földjeinket!), s a család beköltözött

ott kellett maradnom Bözsi néniéknél. Lehet, hogy a többiek irigyeltek, mert talán kivételez-
tek velem, amit persze én nem vettem észre. Úgy emlékszem vissza, hogy hihetetlen szigorral
neveltek engem is, ami persze nem vált káromra, főleg, hogy elég eleven gyerek lévén, sok-
sok csínytevésnek voltam a részese. De nem tudták mennyit sírtam én bánatomban, hogy nem
költözhetek haza a szülői házba. Számtalanszor megszöktem, s már nagy boldogan játszottam
az udvarban a többiekkel, s élveztem a nagy felszabadulást, mikor megjelent Bözsi néni, akit
én Anának hívtam, s hazaparancsolt. Hiába kértem Édesanyát, hogy ne engedjen vissza, nem
volt mese mennem kellett. No de vissza Faluhelyhez. Mikor végre eljött a tanítási szünet, alig
vártuk, hogy az iskolatáskát a sarokba vághassuk, dobtuk le a cipőt, s neki meztélláb az
Ürgemezőnek, s néha gyalog loholtunk Faluhelyig. Egyik alkalomra fényesen emlékszem,
mikor Kálmánkával mentem, s végig lövöldöztünk, a patronos durrogatós pisztolyával. Egy
másik alkalommal pedig nem tudom az okát miért, de este indultunk neki Erzsi nővéremmel
kettesben, s már előre igen aggódtunk, hogy vajon mi vár ránk a Rőzserakás környékén,
ahova Kálmán bácsi hírhedten veszélyes komondor kutyáját a Betyárt költöztették. Na meg is
szenvedtünk, mert a félhomályban már jó messziről látni véltük a vadállatot, s ezért hatalmas
kerülőt csináltunk. Kiderült, hogy csak egy szárkupacot véltük a rettegett kutyának. A
Rőzserakástól szinte hazáig futottunk nagy megkönnyebbülve, hogy megmenekültünk. Falu-
helyre a Duna mellett végig húzódó gáton lehetett eljutni. Ezt mi csak tőttésnek hívtuk. A
töltés tetején volt a kocsiút, s az oldalában pedig a kijárt bicikliút kanyargózott. A Rőzse-
rakástól - ami arról kapta a nevét, hogy az árvízi védekezéshez nagy mennyiségű rőzse volt
felkupacolva - már látni lehetett a távolban Faluhelyt. Hasonlóan a tanyáról is látni lehetett a
Rőzserakást, s általában úgy teltek a napjaink, hogy délután, mikor Édesapa hazajövetele már
várható volt, nem győztük lesni a töltést, hogy mikor jelenik meg vagy a lovaskocsival, vagy
a biciklivel, s riadózott aki legelébb vette észre, hogy „Jön Édesapa, már a Rőzserakásnál
van!”, s onnan kezdve ment Édesanya puhítása, hogy : „Ne mondja meg Édesanya!”, mert
igen ritka volt, hogy ne lett volna valami a rovásunkon, amiért megérdemeltünk volna valami
dorgálást. Az is igaz, hogy Édesapa nem fukarkodott a kemény fenyítésekkel. No de még nem
érkeztünk meg, mert most jön az út legkedvesebb része a töltésről levezető lejtő volt, amin
legurulva rögtön odaértünk a tanya bejárata előtt tornyosuló nevezetes Makkfához, s mellette
jobbra fordulva még vagy 30 méter, s máris elértük a Meseország bejáratát. Ez a töltésről
vezető út Dunaszentgyörgyre vezetett, s pár száz méterrel a tanyánktól az út elágazott balra
Gerjen felé is. A terebélyes Makkfa, rendszeres pihenő helye volt a környéken megforduló
szekereseknek, de nekünk is az egyik legkedvesebb játszóhelyünk volt. A kapubejárat előtt
baloldalon rozsdásodott egy használaton kívüli, amerikai aratógép, amit három ökör vontatott.
Ezt az első Világháború után hozták be Magyarországra, de a gazdasági válság idején
betiltották a használatát, hogy mindenkinek jusson elég munka. Józsika emlékei szerint mikor
dédnagyapánk meghalt, a 4 testvér elosztotta egymás között a földeket. Ezt a legidősebb
testvér irányította, akit, ha igaz Dénesnek hívtak. Akkor jutott nagyapánknak ez a Faluhely, a
leggyengébb, csupa nád, meg vizes, volt árterület, amin annyira megsértődött, hogy akkor
változtatta meg a nevünket Beckerről Bekkerre.

32
A következő családfa összeállítása is Béla bátyámnak köszönhető:

id BEKKER JÓZSEF CSALÁDJA Béla 1943.07.26. Zoltán 1950.08.07 Teréz, Mária

1945.03.05. Csaba 1947 - 2017 Erzsébet 1940.04.10. Kálmán 1938 - 1990 ifj József 1936 -
2013 Gusztáv1935 - 2011 Jancsovics Terézia 1906 -1986 id. Bekker József 1910 - 1990
Takács Júlianna Gergely József esküvő: 1855 Gergely Eszter 1866 - 1937 Jancsovics József
1857 - 1935 Stefán Erzsébet 18?? -19?? ős. Bekker József 18??-???

Bekker Béla halálának oka hasnyálmirigyrák. Hosszú szenvedéstörténet volt a betegsége, a

rákot megelőző májfertőzés is már komoly vizsgálatokat, diétát jelentett évekig. Stációról
stációra levelekben értesített minket, kedveseit. Mégis életvidám, piszkálódó-viccelődő,
sürgő-forgó maradt haláláig. Temetésén felesége és két fia Szabolcs és Bálinton kívül barátai
vesznek részt Balatonföldvárról, a vírus általi korlátozások miatt. Mi, a család, majd későbbi
időpontban a vírus elmúltával találkozunk. Nem ragaszkodott az életéhez, de szerette az
életet; nem félt a haláltól, de küzdött a gyógyulásért, helytállt a hosszú és nehéz betegségben.

BEKKER BÉLA CSALÁDJA

Bekker Béla 1943.07.26 Bereczki Mária 1946.09.08 Bekker Bálint 1981.12.17. Bekker
Szabolcs 1975.07.01. Szilágyi Mária 1945.02.28. BekkerJózsef 1910 - 1990 Jancsovics
Terézia 1906 - 1986 Bereczki Mihály 1908 - 1996 Balogh Mária 1910 - 2000 Szilágyi Ferenc
1900 - 1985 Farkas Zsuzsanna 1904 - 1976

Hasnyálmirigynapló már létezik; álljon itt Béla bátyám levelei által egy betegség lefolyása,
kórtörténete.

Kedveseim!
Nagyon köszönöm a biztató, lelkesítő, együtt érző soraitokat.
Most csak egy kis pontosítást küldök.
A kezelés során Bálintnál lakom az Allende parki lakásában.
Innen járunk reggel 8-kor az Uzsokiba, ahol gyakran 60-70 m-es sorban kell araszolni míg az
adatlapokat mindenkiről kitöltik, majd lázmérés és kézfertőtlenítés után lehet bejutni a
Kórházba.
Ez kb. fél órás hercehurca, s még további fél óra amíg sorra kerülök a sugarazáshoz, ami 2-3
percet vesz igénybe.
A pénteki nap húzósabb, mert 8-kor bejelentkezem, majd egy kulturált kórteremben várni kell
kb. 1 órát, amíg megérkezik a koktél az infúzióhoz, ami 1,5 óra alatt lecsöpög. Így fél 11
körül mehetek vissza a sugaras hölgyekhez, és többnyire 12-re végzek.
Persze a pénteki napokon a fiúk nem várnak, hanem visszajönnek értem.
Még annyit, hogy hosszas tanakodás után eldőlt, hogy Húsvétra nem kocsizunk le Bálinttal
Földvárra.
Nem kockáztatunk.
Ha már eddig eljutottunk, és ennyit kibekkeltünk, akkor a maradék 40%-ot is valahogy
legyűrjük.

33
Tehát maradok Bálintkával meg Szabolccsal az ünnepek alatt, persze nagy óvatossági
rendszabályok között, s majd egymást locsolgatjuk nagy lelkesen, meg a torkunkat.
Persze ez csak rájuk vonatkozik.
Mindannyiótoknak minden szépet és jót, főleg sok szeretetet a Húsvéti Ünnepekre, s még
azon túl is, de legfőképpen koronamentes jó egészséget kívánok az egész család nevében.
Béla

Kedveseink!
Erre vetődött ez a kis aranyos és szorgos Nyuszóka és megfűztem, hogy tegyen egy kanyart
felétek és nem tiltakozott, sőt aszonta: ÖRÖMMEL.
Még csak annyit, hogy ez a hét is kipipálva.
Most már csak a Húsvétot kell kibekkelni, s aztán még az ünnepek után 6 sugi és a keddeken
egy-egy kemoval megfűszerezve.
Tarcsatok ki, én is azon vagyok és persze kerüjjjétek a KORONÁKAT.
Ölelés
bb
(utolsó Húsvétja Béla bátyámnak 2020. április 10. nagypénteki levél)

SZÍVDERÍTŐS LOCSOLÓS
Csücsülök a karantényban,
Alaposan bezárva
Locsolómat szorongatom
Egyenlőre hiába.
Remélek és nagyon várok
Szívderítőbb napokat,
Amikor majd betyárosan
Kilocsoljuk magunkat.
öleléssel
bb

Drága Kinga !
Költői vagy, mint általában,
Node!
Mi az, hogy a „papa háza és rétje között”?
Mert a Dunát még úgy, ahogy fel is ösmerem, de a többi igen talányos.
Ki a papa?
Édesapád, vagy a nagyapád?
És hol itt a rét?
Mert ehhez már igencsak köll egy kis képzelőerő.
Mint ahogy ahhoz is, hogy hol a ház?
Ez lenne a hajó maga???
S akkor már közelítünk jóatyád hajós életéhez???

34
Segiccsé kérlek!
Amúgy örülök, hogy gondoltál ránk és küldtél egy kis fejtörőt.
Reméljük jól vagy és vagytok!
Nálunk egyenlőre semmi változás.
Marika állapota egyformán elég gyenge, de örülünk, ha nem rosszabbodik.
Én meg gyúrom a hétfőnkénti kemokat, holnap megyek az Uzsokiba a hatodik adagért.
Ezzel elérünk a kúra feléhez.
Aztán egy hétfő kimarad, majd jön megint három, majd megint egy hétfő kimarad, s akkor jön
az utolsó három hétfői kemozás.
Reméljük aztán az ellenőrzéskor az újabb MR vizsgálat nem további rosszabbodást fog
mutatni, hanem egy kis pozitívumot.
Vigyázz és vigyázzatok a koronásokkal!
Sok puszi
Béla

Hát akkor figyeljetek ide.

Én most nem nagyon tudok ebben eligazodni.
Holnap megyek az Uzsokiba kemora, éppen a felénél tartunk, a hatodik lesz és még marad 6
alkalom.
Talán majd kedden visszatérhetnénk a dologra, de kicsit alaposabban tálalhatnátok az egész
ügyet.
Csók mindőtöknek
Béla

Kedveseim!
Miután a hasnyálmirigy operációm (jan.17.) utáni 5 hetes sugaras és kemos kezelés nem
hozott eredményt, hiszen az MR vizsgálat áttétet jelzett a májamon, július 6-án folytatódott a
kemozás egy 12 adagos sorozattal.
3 egymás utáni hétfőn kezelés az Uzsokiban, majd egy hétfő kimarad.
Ezen a hétfőn eljutottunk a harmadik sorozat végére, így már csak 3 maradt hátra.
E hét csütörtökén volt egy ellenőrző CT vizsgálat, amire a főorvosnő úgy nyilatkozott, hogy
az eredmény várakozáson felüli eredményt mutat, mert eltűntek a nem kívánatos tünetek.
Úgy éreztem, hogy ő még jobban örül mint jómagam, jól meg is dicsért amiért ilyen
derekasan álltam a sarat.
Azért a maradék három kemot még el kell szenvednem.
A lényeg a lényeg, hogy azért már egy kicsit csak lelkesebb vagyok ezzel az eredménnyel a
tarsolyomban.
Persze azért gyenge vagyok, legtöbbet csak feküdnék, mert két hét óta nagyon leesett a
vörösvértest számom.
A most hétfői kezeléskor jelezte a főorvosnő, hogy vért is kell kapnom várhatóan csütörtökön.

35
Kedden hívtak is a vérbabrálós tündérkék a laborból, hogy szerdán 9-kor ott a helyem, mert
már meg is érkezett a vérem. Mire kezdtem alkudozni, hogy a főorvosnővel úgy beszéltük
meg, hogy csütörtökön kell fölmenjek.
Erre jól megmosták a fejemet, hogy az nem úgy van. Itt van a vér, azzal nem lehet játszani,
azt mielőbb be kell adagolni.
Nem volt mit tenni, szerdán újabb utazás, meg is kaptam a két tasak vért.
Elég hosszadalmas volt a procedúra. Már 9-kor feküdtem az ágyon, és csak fél 2-kor
szabadultam. Szerencsére nem volt semmi zavaró körülmény közben sem és utána sem.
Hát sűrítve ez a jelen helyzet.
Ölellek benneteket és minden jót kívánok
Béla

Kedveseim!
Csak azért küldöm ezt a pár sort, mert, ha már eddig eléggé lefárasztottalak benneteket a
gondjaimmal, akkor talán jogos, hogy a jelen állapotról is írjak valamit.
Tegnap voltam az Uzsokiban, ahol az onkológus főorvos nővel értékeltük az MR vizsgálat
eredményét.
Sajnos, a májon a korábban is mutatkozott foltocskák elrontották a direkciót, mert a kezelés
hatására nem eltűntek, hanem inkább még tovább növekedtek.
Az sem jó hír, hogy ezek a foltocskák nem operálhatók..
Így marad továbbra is a kemozás, amiből már nagyon elegem van.
Jövő csütörtökön indul az újabb kúra.
Szerettem volna jobb hírekkel szolgálni, de csak ennyire futotta.
Minden esetre köszönöm a törődéseteket, ami igen jól esik, erőt ad, ti pedig nagyon
vigyázzatok a rendkívüli állapotok közepette.
Csók és ölelés(virtuálisan persze)
Béla

Kedveseim!
Sajnossal kell kezdenem soraimat.
Ma elkészült a labor ami nem mutat semmi javulást. A vörös vérsejt szám továbbra is 2,22 (a
4,2-6,2 helyett).
A főorvosnőt sem sikerült jobb kedvre derítenem.
Csütörtökön kaptam volna a mostani, harmadik féle gyógykezelés utolsó három hetes
menetének az indító kemo adagját, ami így most elmarad.
Jövő hétfőn csinálunk egy újabb labort, s az alapján dől el a hogyan tovább.
Szerencsére az utóbbi napokban meglepően jól érzem magam, nincs elesettség, fáradékony-
ság, és a közérzetem is általában kielégítő, jobb mint korábban, amíg kaptam a tablettákat.
Nincs mese, csak elő kell vennem Samu Peti szomszéd kékfrankosát, amit eddig nem nagyon
vetettem be a gyógyító folyamatba.
Köszönet az eddigi együtt érző aggódásért.
Remélem hamarosan jobb hírekkel is szógálhatok!

36
Addig is koronamentes szép napokat kívánok mindnyájótoknak!
Öleléssel
Béla

(Utolsó levele 2021. január 6. szerda 10h33; két hónap múlva halott)

Álljon itt Béla pár levele, melyekben testvérei elhunytát tudatja velünk:

Subject: Fwd: SZOMORÚSÁG Mi., 27. Feb. 2019 um 09:14

Kedveseim!
Szomorú hírt kell tudassa veletek.
Most hívott Sándor, Marika(Terike) testvérünk férje, hogy az éjjel itt hagyott bennünket.
Éppen ma két hete, hogy sürgősen megoperálták, mert kilyukadt a gyomra.
A műtét jól sikerült. Annyira, hogy most hétfőn már át is vitték a belgyógyászatra a
sebészetről, mert közben trombózis, vagy embólia lépett föl ráadásul tüdőgyulladással együtt.
Ezzel együtt biztatónak tűnt az állapota, még tegnap is ezt gondolhattuk, Zsuzsa lánya és
Sándor beszámolóiból.
Mi vasárnap voltunk bent és holnap készültünk újra látogatni.
Az Úr másként döntött.
Többet nem tudunk, de majdnem mindegy minden egyéb, mert a helyzeten nem változtat.
Egyenlőre ennyit
NYUGODJON BÉKÉBEN!
Csókolunk benneteket.
Béláék

Kedveseim! So., 3. Nov. 2019 um 20:18

Tegnap kaptam ezt a nagyon szomorú hírt Cseri Zolitól a csetlőn-botladozva is aranyos
üzenetében.
„Kedves Béla bácsi, sajnos hirem van. Anyu meghált alvásban tegnep este. As idösek
otthonában volt. Tundi melette és kezét fogta. Mesélta hogy nagyon békésen érzette.
Megnyugtattot vagyok hogy már nem szenved.”
Nincs is mit hozzá tenni.
Lehet, hogy megkaptátok Zolikától is, de jobb így, ha mindnyájan tudjátok

Még egy szomorú hír, hogy október 21-én meghalt Kovács Sándor (85) Siófokon, hét
hónappal követte Marika(Terike) testvérünket.
Csók mindenkinek
Béla

37
Kedves Kinguci! Sa., 19. Nov. 2016 um 17:43

Sajnos nagyon rossz hírrel jelentkezem.

Csaba már elég régen küzdött betegségekkel, s a dolgok egyre súlyosodtak.
Most aztán igazán aggasztóvá vált a helyzet.
Elküldöm amit Ági írt a skájpomra.

Szia Bélus! Tragikusra fordult a helyzet. Már szerdán alig tudott menni, mindene fáj azóta is,
Nem eszik, nem tud felkelni az ágyból, csak óriási erőfeszítések árán. Dolforint kap
tapaszban, meg nutrcia nevű tápszert, hogy valami életben tartsa. A fájdalomcsillapító tapasz
kábítószer kategóriába tartozik, annnyi a cécó vele .... Mindegy csinálom. Csók

(Csaba nagybátyám halála 2017 eleje)

Álljon a 2021. 03.12. bejegyzés végén, amikor megtudtam Béla halálát, egy vers:

Kedves Kinga és az egész család!

Ezt most kaptam a Fa alá ajándékba, és ne vegyétek zokon, ha örömömben továbbítom.
Nem csak a paksi emlékek miatt küldöm, hanem azért is, mert mint bennfentes irodalmár,
másként látod ezeket a dógokat.
Csak közbevetem, hogy 1956-ban, a nyolcadikat már Gyálon végeztem.
Azért annak nem örülnék, ha a neten kezdene keringeni a versike, mivel a költő barátom nem
hatalmazott fel a terjesztésével!
Magunkról csak annyit így az Ünnepi hangulatban, hogy Marika igen lassan javulgat, ráadá-
sul már három hete én is küzdök egy köhögős, hőemelkedéses kórral, amitől éjszakánként
nagyokat izzadok.
A baj mértékét azon mérem, hogy rá sem bírok nézni a pályinkás csoszára még üresen sem.
No de nem adjuk föl, minden jónak is vége szokott lenni, remélem ez áll a rosszabb dolgokra
is.
Amúgy épp az imént beszéltem Rózsával és hosszan érdeklődött rólad és lelkemre kötötte,
hogy adjam át csókjaikat és üdvözletüket.

Kedves Béla Barátom!

Ajándékként megküldöm 62 éve írt versemet, amit most találtam meg, egy sárga szakadt
papíron. Akkoriban úgy látszik, költő szerettem volna lenni, és verseket írtam barátaimról, így
Rólad:

Bekker Béla (Dzseki)

Bekker Béla avagy Dzseki
rossz focistát nem szereti
Palotást még megtűri
de a rosszat kisemmizi.

38
Kézilabdát is szereti
hogyne mikor neki
fönntartott helye van
az iskolai nagycsapatban.
Focizik, rúg,
rúg azonban mást is
mert egy gyerek tanárhoz megy
egy testrészét tapogatva
mely azonban fáj is.
Rúgott már gólt Bekker Béla
nem is egyet, százat,
mely engem arra késztet
befogjam a számat.
Kiapadt már nem a gól
hanem a tintám
s a toll
nem fog tovább.

1955.10.13 szerda (apám, Kálmán névnapja és négy nap múlva 17 éves; egy év múlva meg-
ismeri anyámat)

A Sors - nagyon helyesen - közbeszólt, és végül mégsem lettem költő.

Terebélyes Fényfa, azaz Családfa II.

Mottó: Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, (se) apja, ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki
nem istene és nem papja se magának, sem senkinek. J. A.

Anyám nagyszülei Krómer József és Jantner Teréz (40 évesen meghal) testvérei Jantner
József tanító, Jantner Mária Hum Jánosné (5-6 gyerek, van köztük állatorvos), Jantner Rozália
és Jantner Erzsébet (Lizus) kedvesnővérek, apácák Pécsett
Krómer József és Jantner Teréz gyermekei és családjaik
Krómer József (Szepi) Lednetzki Anna - Margit, Panni, Józsika, Gyuri (USA)
Krómer Katalin Szelp István - Kati Tolna, nincs gyerek, nincs férj, Pisti buszvezető Paks,
Mari Öreghegyen, Kálváriával szemben lakik Pakson 3 gyerek Peti beteg
Édesapa (anyámé) Jani Krómer János felesége Horváth Mária (Mama)
Krómer Ádám (Ádi bácsi) és felesége Olga (Kelenföld) 6 gyerek József (Dodó) Ádám István
Ági Mari Kati
Krómer István (Ádinak Öcskös) Mária (varrónő Kennedy családnak is) New Yersey Márti
volt náluk, Mária idősen agyával beteg, Szelp Mari kisebbik leánya ápolja
Krómer Teréz (Terus) Bartha Árpádné 4 gyerek Árpi Németország Laci New Yersey Teri
(Hugi) és Andi leánya Paks, Györgyi Szolnok
Krómer Mária (Maris - kis boszorkány: pufók, kedves, jólelkű, aranyos kívülről, de rossz
természet) egyedül; Terus és Maris édesanyjukra, Jantner Terézre nagyon hasonlítanak

39
Krómer Rozália apácatestvér fiatalon (anya még úgy elsőáldozó), majd a rendek felszámolása
után tisztviselő, később egy fiatal pap mellett lesz házvezető Baranyában, mert ott jó a levegő,
ugyanis asztmás, és ott nem fulladt; szívrohamban korán meghal 1980 körül, papa, Krómer
János halála 1972. okt. 23. után ő távozik másodszorra.
Krómer Erzsébet (Bözsike nincs férje, ő hal meg utoljára 2018) és Krómer Julianna (Jucika)
ikrek alacsonyabbak, vékonyabbak
Krómer Julianna Metzger 3 fiú Józska Feri István (bolondos, magzatvíz nyelés)
Krómer Magdolna (Lencsike) Rein Józsefné szép volt, mint mi Julink; Rein József (Dodó,
Bözsikénél sokat) Rein Ferenc (Öcsi) Tolnában, Szekszárd, Dombóvár felé Rein Magdolna
Paks 2 gyerek, 3-4 unoka

Anyai nagymamám, Mama, Horváth Mária édesanyja, Dédi Safranyik Mária és Horváth
József gyerekei Horváth József, bátyja, magas, szép szál, mire beteges kövérkés lesz felesége
Éberling Erzsébet gyerekei Horváth József (Józska) szellemes, vidám, magasabb, testesebb
Horváth Béla vöröses (balatonfüredi szívkórház)
Horváth Teréz Hidvégi Pál 3 gyerek Pali (szívinfarktusban hal) Teri Dunaföldvár Jani
öngyilkos
Horváth Julianna Jantner József Garainé Jucika Fonyód-Paks, Józska vékonydongájú, Öcsi
féle, hasnyálmirigyrákban korán hal

Krómer János Horváth Mária anyai nagyszülők 11 gyerek (Jancsika másfél évesen,
ketten (János 43, Cecília) szülés után nem sokkal halnak)
Anyám, Krómer Mária 1942, Krómer János 1943, Krómer Teréz 1944, Krómer Márta
1946, Krómer Ágnes 1948, János 1950 másfél évesen hal 1951. nov.2., Krómer Éva 1952,
Krómer Veronika 1953, Krómer Júlia 1954, Krómer János (Öcsi) 1959

Apám, Bekker Kálmán szülei és testvéreik

nagypapa Bekker József testvére Gyula, Mariska néni (Rózsa édesanyja) Guszti Ibolya
Kálmán náluk lakott és Bözsi néni férje vitéz Kiss Kálmán Béla lakott náluk
nagymama Jancsovics Terézia testvérei ikerpár Jancsovics Antal és Bea (USA) Antal fia
Jancsovics Antal karmester, leánya Kaposváron

id BEKKER JÓZSEF CSALÁDJA Béla 1943.07.26. - 2021.03.10. Zoltán 1950.08.07.

Teréz, Mária 1945.03.05. - 2019 Csaba1947 - 2017 Erzsébet 1940.04.10. - 2019 Kálmán
1938 - 1990 ifj József 1936 -2013 Gusztáv 1935 - 2011 Jancsovics Terézia 1906 -1986 id.
Bekker József 1910 - 1990 Takács Júlianna esküvő 1855 Gergely József Gergely Eszter
1866 - 1937 Jancsovics József 1857 - 1935 Stefán Erzsébet 18?? -19?? ős. Bekker József
18??-????

BEKKER GUSZTÁV CSALÁDJA Bekker Gusztáv 1935-2011 Jancsovics Terézia 1906 -

1986 id Bekker József 1910 - 1990 Gimesi Ibolya 1927 - 2007 Bekker Andrea 1964.01.21.
Szabó Gyula 1961.09.29. Lilla 1999.12.03. Csenge 1999.12.03. Beáta 1986.09.14. Csongor
1994.11.18. Lehel 1996.08.01. Emese 1985.07.22.

40
BEKKER ZOLTÁN és családja
Bekker Zoltán 1950. augusztus 7. Bekker Angéla (Angi) 1975. november 8. ifj. Bekker
Zoltán 1974. április 22. két gyermek édesapja Bekker Ildikó 1977. október 5. gyermekei
Milan, Bodhi, Emeshe, feleség Angéla 1953. március 26.

Terebélyes Fényfa, azaz Családfa III.

Mottó: Ne építs magadnak olyan házat, amelybe háziúr települ!

Wass Albert úgy fogalmazott, hogy vannak a látó emberek és az ártó emberek; én hozzá-
teszem, és a hétköznapi kis -, középszerűség. Az élet ilyen, sose lesz más. A kivételes Ember
nagy magányra van ítélve, és ölthet ördögi, angyali maszkot. A hatalom harcai mindig brutá-
lisak maradnak, legfeljebb egyre finomodnak majd, mert a technika ezt lehetővé teszi, de
annál nagyobb óvatosságot, körültekintést, éleslátást követel meg a hétköznapi embertől.
Márai Sándor úgy véli, létezik a hódító típusú ember, a krisztusi ember, a többi adóalany. Én
úgy látom, van ki önmagát mindenestül vállalja, és végigmegy az úton, még ha van árnyékos
és elnyomott terület is életében, amely tudatos, csak az életút miatt nincs rá mód vele
foglalkozni. Elvész, ki a határtalanban nem ismeri fel saját határait: ez a legfájdalmasabb. Má-
sokhoz könnyebb irgalmasnak lenni, mint magunkhoz: ez főleg erőszakos, önző, megalomán,

magukat, vagy mert ostobák, vagy mert félnek, vagy mert használják őket, vagy egyszerűen
erős akaratú, zsarnoki természetű emberek számára nehéz. És vannak, kik nem vállalják

nem léteznek. Nem gondolnám, hogy ez a többség. Nem hagy itt mindenki örök értéket,
nevet, valami nagyot nem alkot, hoz e kék bolygónak igazán sok ember, attól még lehet hű
önmagához, és akkor a másikához is hű, még ha az teljes-tökéletesen más is.
A hűség önmagadhoz a legkevésbé kutyatermészetet feltételez: ahhoz kell az egész állatsereg
ösztönös tudásai és angyalok, még az ördögi grimasz és kacaj ismerete is, attól nem kell
gonosz légy. Sőt. Óvakodj a gyűlölettől, a gyűlölködőtől és a gonoszságtól! Tudd, hogy nem
egyedül vagy a Földön, hanem sok más, tengernyi vélemény létezik, de légy bátor, és ne hagyd
a tied, a tieid. Ne ülj fel a provokációnak! Falnak ne menj! Ha valaki, mint lejárt lemezt is-
métli önmagát, és képtelen eszmecserére, vedd tudomásul! Nem szabad, hogy belőled is lejárt
lemezt csináljon! Ha valamit igazságtalannak érzel, akár történelmileg ismétlődő bűntények
sorozatának, akkor óvd, kezeld, lásd el a nyitott sebed magad, és bár ne ignoráld a hatalomban
működők arroganciáját, de tudd, az ernyő magad vagy! Ha kevés vagy egyedül mindehhez, a
lét elviseléséhez, a létezésben becsületesen megmaradni, megtapasztalod a náladnál több,
rajtad messze túlmutató gazdagságát a létezésnek. A kegyelmet, a gondviselést. Amit másnak
kívánsz, teszel, visszahat rád az időkön át és túl, mert nincs idő, az egy jelenség. Segíts
magadon, az Isten is megsegít! Néma gyereknek anyja időnként érti csak szavát! Ne légy se
konfliktuskerülő, se azt kereső, de ha van, küzdj! Mégis olykor légy ellenállás! Jogod, sőt
kötelességed ez, ha a rád bízottak elemi jogait nem tartják tiszteletben, testi épségükben
veszélyeztetik őket sokadszorra, és rejtett célja az ellenségnek a tieid megsemmisítése.
Ellenállásod azonban valós, igaz képviselet legyen! Ne gyűlölet, gonoszság, hanem valakik
hatásos, okos védelme! Érdekkülönbözéskor merj harcolni, de nem odaveszni! Tudj megkü-
lönböztetni, mert álságos, hízelkedő, örökkön átöltözködő, maszkos világban élsz. Ismerd fel
segítőid és ellenségeid! A pártoskodás szétválaszt, ezért ne hangoztasd pártállásod, de az
ember politikai lény is, van hovatartozásod, családi neveltetés, örökség; az emberi összetart.
Mégis tudd, a politika területe nem az eszmék harca, az a külcsíny és a cselezéseket fedő
retorika. A politika jó, ha a valós erőviszonyok teljes ismeretében a legtöbbet éri el az
övéinek. Miniszterelnök, államfő, az egész nemzetének természetesen.

41
Az igaz szerelem a legcsodálatosabb és legkínzóbb tünemény a földön, de egyben a legna-
gyobb kísértő is. Légy okos és erős a szerelemben; úgy tartsd meg a másikat, hogy magad ne
veszd!

Terebélyes Fényfa, azaz Családfa IV.

Krómer János, anyai nagyapám 1972. október 23-án halt meg, én rá 11 nap múlva születtem,
és abban a házban gyerekeskedtem Pakson, amelyet ő épített, és melynek csodálatos
zöldséges-gyümölcsös-virágos-bokros-fás kertjét főként a mama gondozott.
Nagypapa kitűnő volt a polgáriban, de tanárai sajnos hiába győzködték a szülőket, hogy
tovább kell tanulnia, segítenie kellett testvéreit, így kőművesként kereste a pénzt egész
életében, mikor nem a Don-kanyarban szolgálta a hazát, mint rádiós. A bolsevizmust és a
kommunizmust utálta, nemcsak, mert római katolikus, hívő keresztény volt.
Elbeszélések szerint nem verte gyerekeit soha, de két sajátságos emlék megőrződött, mikor
igen nagyon. Anyám 14 éves, a nagypapa tiltása ellenére találkozott apámmal, ki 18 éves,
ellenállhatatlan, jóképű, férfias fiatalember, hogy „azzal a nazarénus hitetlennel”...
Ágnest, mert többszöri figyelmeztetés ellenére ment fel utána a házhoz ingatag, bizonytalan
odatámasztott létrán, és természetesen leesett...
Tán engem is az mennyei ostorral, bár nem tudám, hogy ő lehetett volna, de volt ott egy
verő...
Nagypapa nem volt könnyű eset. Mama 11 gyereket szült, de ez még hagyján. Keresztanyám,
Krómer Teréz, egyszer beleszeretett egy csodaszép magassarkú cipőbe, mi úgy állt a lábán,
mint holmi hercegnőn a ráillő topán, és a majdnem egy hónapi fizetésébe került cipőt úgy
odavágta a földhöz, hogy letörött a sarka. Ezt Márti mesélte, még akkor is összefacsarodott a
szíve, úgy sajnálta több évtized múltán is nővérét. Márta szépen énekelt, papa nem akarta,
mert kell foglalkozás, majd sikerei lettek, akkor hagyta, de az országos versenygyőztest már
nem engedte a tévében fellépni holmi kommunisták között. A Mama akkor közbelépett,
márpedig elmegy! És elment. Sosem lett kommunista Márti, hívő, imádságos, római katolikus
maradt, azonban a papa tényleg nem engedte, hogy éneklést tanuljon, mert abból nem lehet
megélni. Egész életében a zene és a színház közelében maradt. Anyám meg 24 évesen hozzá-
ment apámhoz, ki nem gondoskodott még menyasszonyi csokorról sem az esküvő napján,
Márta szaladt egy közeli virágoshoz, és lett egy margarétacsokor Mária csokra. Persze a
szeretet nem múlik margarétacsokrokon...
Ha nagyszüleim sokat veszekedtek, két makacs, öntörvényű, intelligens ember, nagypapa
hetekre is otthagyta a mamát, és a testvéreinél lakott pár utcával arrébb.
Mama maga mesélte nekem, hogy nagy szerelme egy római katolikus pap volt; szakácsnő volt
fiatal lányként a parókián. Ott szövődött a szerelem, de kiugrásról szó se lehetett, cölibátus
megtartatott, és mama egy katolikus egyletben megismerte papát, kihez hozzáment, kit szere-
tett, de nem szerelemmel, mi elmúlik hamar, de az igazi szeretet örök, tette hozzá. A bálokon
papa hajnalig táncolt, mama a sarokban ülve meditált. Míg pelenkázott, főzött, szoptatott,
másik kezében ott volt a könyv és olvasott, ezt keresztanyám mesélte évtizedek múltán is
neheztelve ezért a mamára. Én mondtam, jól tette! Akkor még se rádió, se tévé, hát még
hangoskönyv, vagy internet! Úgy vélem a Mama volt tán az egyetlen az életben, aki igazán
szeretett. Úgy tudott teljesen békén hagyni, hogy mégis állandóan jelen volt. A halál jelenléte
más. Gyerekként én is számos nagy lakodalmat, igazi lagzit táncoltam végig hajnalig, Pakson.
A menüből elmaradhatatlan volt a húsleves, különböző sültek és sós, édes sütemények. A 11
szülés után Mama takarítónőként dolgozott a paksi Művelődési Központban, gyerekként
többször vele mentem, és emlékszem a minden napi fél literes mennyei kakaóra friss, vajas
kiflivel. Időnként a szabadidős, programokért felelős lány foglalkoztatott; akkor csináltam a

42
moszkvai Olimpiáról 1980-ban, ma is megvan, egy magyar dicsőségfüzetet az összes arany -,

őket.
ezüst -, bronzérmes sportoló arcképét beragasztottam a színes újságokból, és feliratoztam

A Mamát tán csak egyszer érintettem igazán, mikor nem sokkal halála előtt, már főleg ágyhoz
kötötten, oxigénpalack, felült az ágy szélére, és én szerető lágy gyöngédséggel kifésültem
hosszú, szürkés, még mindig nem gyér haját. Akkor érzett melegséget, mit tán már régesrég
nem.

ő hálás volt ugyan a segítségért, de én igencsak undorodtam, mert fertőzött, tán gombás, vagy
E helyzet keresztanyámmal is megtörtént később, Bocskai úti lakásában, ahol most én lakom;

csak túlzottan, darabokban leválón korpás volt a fejbőre, és gyér, rövid a haja.
Keresztanyám Ágnessel évekig egy bérelt szőlőbe járt dolgozni, hogy a szabad levegőre
kimenekülhessen a pesti bérházból. Ágnes férje az Országos Levéltárban dolgozott, kit tehet-
séges gyerekként Esterházy Mátyás gróf taníttatott tatai uradalmán. Baracka István tanította a
lányokat, öcsémet is németre, sose tanultak meg, engem nem, ellenben én megtanultam.
Keresztanyám járt a legtovább az Ady-ligeti Petneházy Lovasiskolába, de anya testvérei,
öcsém, én, mind megtanultunk lovagolni. Sajnos keresztanyámat ledobta Büszke, az általam
leginkább szeretett ló, kivédhetetlenül vágta ki farát oly lendülettel, hogy lovasa repülhetett az
ellenkező irányban. Engem is ledobott, Bulcsú öcsémet is, de keresztanyám lábcsontját nyolc
helyen szegecselték, majd a hosszanti vágás után a széltében vágott műtétkor vérfertőzés,
leállt a csontvelőtermelés, kihullt a haja, majd tüdőtágulás, tüdőrák, egyenesen borzalmas
keresztútja volt a betegségeivel.
Gyerekként vele jártam a Magyar Nemzeti Galériába, és percekig magyarázta a történeteket a
képek előtt. Háromtól hat éves koromig vele nyaraltam Balatonszemesen, később egyszer
Bulcsúval együtt Szegeden, majd már nagyok vagyunk mind, mikor egyszer Kolos unoka-

ő olvasott belőle.
tesóm is jött velünk a Balcsihoz; neki nem volt gyereke. Tőle kaptam első József Attilámat, és

Márta egész életében színházaknál és a Zeneakadémián dolgozott, így volt lehetőségem bőven
kulturálódni.
Júlia nagynéném, ki szintén színházaknál dolgozott, így nyarai szabadok voltak, vele és
mamával töltöttünk minden nyarat a paksi házban.
Mikor Salzburgban egy kurd férfival, Arammal éltem a Haydn utcában, keresztanyám látoga-
tásakor egy nagy doboz süteményt hozott, mit Veronika nagynéni sütött, ki később mamával

kertet, és én Budapestet; szerinte az én családom, mint az ő családja. Sok testvére volt egy
lakott, mikor már nem volt tanácsos egyedül hagyni. Veronika mutatta meg Aramnak a paksi

mohamedán családban, de ő Nietzsche hívő, sokat olvasott, filozófus érdekeltségű, bár kurd
harcosként kommunista lett, nem volt hívő. Hangoztatta is sokat gúnnyal, Schwarze Teufel.
Sosem láttam annak.
Utáltam a délutáni, kötelező alvásokat Pakson; ki nem utálta volna. Féltem is sokszor a paksi
házban, például mikor a belső szobában aludni kellett volna, és a mellette lévőben a felnőttek
nézték zárt ajtó mellett a tévét. Szegény gyerek!
Egyszer Júlia Öcsivel a jelenlétemben élcelődött termetes, divatjamúlt bugyijaim miatt, épp
száradtak az udvaron, az rosszul esett.
Elestem egyszer a biciklivel, vérömleny a térdemben, egy hét kórház egyszeri látogatással, az
rossz emlék; éppúgy a 2005 júniusi zártosztály paranoiás skizofrénia gyanúval, éjjeli és
hajnalig tartó üvöltő rohamokkal. Távhipnózis. Kis aggyal kivédhetetlen, bár volt hullámzó
test és fénykaratézás is a szobában. Érzéstelenítő nélküli foggyökérkezelés.

43
Anyám egyszer pofozott agyba-főbe, akkor biztos megérdemeltem; tízévesen kezelhetetlen
voltam. Akkor volt az első nagy József Attila élmény, sétáltam a Bajza utcán a mai Andrássy
út felé, és ott volt.
Az Izabella 44\b szobakonyhás lakás borzalmas kicsi volt négyünknek, apa nagyon ivott, én
szomorú nagyon. Egyszer Bulcsúra annyira vigyáztam, hogy a nála lévő bicskát úgy vettem el
tőle, hogy felhasítottam a hüvelyk és mutató ujj közötti párnás mélyedést; ömlött a vér.
Riasztó volt; nem kaptam ki.
Az Izabella 68\a együtt éltünk Guszti, apám testvére, felesége Ibolya, lányuk Andi, anyám,
apám és én. Ibolya néni mesélte, hogy egyszer apám dühében bedobálta anyám cuccait egy
teli kád vízbe, közben jól megtépte a haját. Később már nem érhetett hozzá, mert én álltam
közébük, és engem nem bántott, hát lecsillapodott. Apám innen járt autószerelőként dolgozni,
anyám otthon maradhatott velem, jártunk sokat hajókázni, át a Margit-szigetre. Apámnak nem

ként. Anyám szenvedett sokat apám féltékenységétől, és csipkelődő, civakodó, őt társaságban

tetszett, ha anyám a hajóskapitányokkal flörtölt volna időnként, mert ez járt a fejébe, időn-

sokszor lejárató, kissé durva paraszt stílusa miatt.

Anyám maga volt a megtestesült finomság és érzékenység, később apám Hárpiának és
Sárkánynak becézte, tényleg a legnagyobb szeretettel.
Ha véletlenül nyugodtan lehettünk pár percet a nappaliban Kispesten, apám, Bulcsú meg én,
anyám berontott, miért nem csináljátok ezt, azt, amazt.
Apám egyszer megfogta Bulcsút, és kilógatta a második emeletről, mikor megálltam a szoba
ajtajában, szinte meg se lepődtem, de azért beemelte testvéremet és lerakta a földre, ő nem
sírt, természetesnek vette; szoktatom az életre - mondta szenvtelenül.
Apám halálos nyugalommal keverte össze a vajat a mézzel és csodás habosra, simára elegyí-
tette, szintén nagy nyugalommal tanított paprikás krumplit, hagymás krumplit főzni, és
hagyta, hogy a maradék tej a csuporból csupasz homlokán csurogjon alá. Kevésbé maradt
türelmes a fogorvosnál, mikor az istenért ki nem nyitottam volna a szám, mikor hiába tartotta
hátul a biciklit, mindig borultam volna, és mikor nem értettem, minek és mit jelent a negyed,
fél, háromnegyed, ha van egész.
Volt Öcsémmel egy visszatérő álmom, hogy gyanútlan sétálunk a Jászai Mari tér előtt a dunai
belső rakparton, és váratlanul nekimegy a meredek, kikövezett lejtőnek, neki a Dunának, a
hömpölygő árnak, a víznek, elnyeli a Duna örvénylő árja, és nem tudom megmenteni. Később
soha nem tért vissza ez az álom; Bulcsú és én különböző utakon, de megmenekültünk. Ez
álmot soha senkinek nem mertem említeni sem.
Bulcsúval elég sokat játszottam, szívesen. Rablórömiztünk a legtöbbet, volt egy vadállatos
társasjáték, hol lólépésben kellett vadakat levadászni. Én szerettem a virágos kártyát, hol
egyívású virágokat, szám szerint négyet kellett egybegyűjteni. Pakson Mama a Domb utca 2.
szám alatt élt a papa által épített családi házban. Nem úgy néz ki most a hely, mint amikor
szerettem ott nagyon. A papa által épített, ma is a telek alsó részén végig húzódó fal-kerítés
úgy áll, mint a cövek, túlsó oldalán nem autókereskedés, hanem óvoda-bölcsőde volt; senkit
nem zavart a finoman átszűrődő gyermekzsivaj. Fenyők közt jutottunk az utcáról a ház
oldalfala mellett az udvarra, ahonnan volt a konyhai és a szobai bejárat, honnan egymásba
nyíltak a szobák. A belső udvart takarták a fenyők és három óriási, egészséges diófa árnyé-
kolta be. A Domb utca alig volt forgalmas, így mi gyerekek kint játszottunk a kissé lejtős
utcán a Kiszly-gyerekekkel tollasoztunk legtöbbször, a fiúk néha fociztak is kint. A viszony-
lag nagy konyha nézett az elég terjengős udvarra és az óvoda felé. Mind az első, ház felőli
kert, mind az udvaron túli, hátsó kert elég nagy volt, a hátsó tán négyszerese is az elsőnek,
melyet szomszédos konyhakertek vettek körül, de a hátsó málnás és oldalsó szőlősök termé-
szetes és diszkrét intimitást biztosítottak. Még nem betonházak szegélyezték e terület felső

44
határát az akkor még nem létező atomváros felé, hanem kizárólag kertesházak voltak itt. A
Mama kertjében a létező minden kerti virág, zöldség és gyümölcs megtalálható volt, még
mogyoró, mandula, egres, birsalma, ringló e ritkaságok is. A kedvencünk volt a diófák
árnyékában, fakeretre vasalt, igen masszív és kényelmes Hinta; szinte repült, ki azt úgy isten
igazából meghajtotta, és nem tettünk soha mást. Néha aggódtam öcsémért, mert vadul repült,
hátha túlpörögne a Hinta, és ő repülne tán a hátsó kertbe a földre, de e hinta tökéletes mérnöki
építmény volt.

sajnos őt megcsípte hajnaltájt egy darázs, azonnal rosszul is lett, és megjelent a vérmérgezést
Júlia lakodalma a Paksi Halászcsárdában volt; mi jól mulattunk, nagy lagzi, sok tánc, csak

jelző piros csík, mi a szíve felé vette az irányt; azonnal ügyeletre kellett vinni. Szegény Júlia
és Mama volt akkor is velünk, mikor Bulcsú öcsém leesett a cseresznyefáról, nagy fáramászó
volt, mint a gyík, én is, de oly mackós inkább, testalkatból kifolyólag, de sajnos estében egy
kiálló száraz ág felhasította az arcát, lifegett a mély seb két oldalán a hús és ömlött a vér.
Sokkoló látvány volt. Szegény anyám azonnal megjelent Pestről, és Mama akkor mondta
neki, én bármikor maradhatok, de Bulcsú, csak, ha valamelyik lány itthon van. Nagy volt a
rémület. Bulcsú egy jó természetű, segítőkész, okos, örökmozgó, játékos, vidám, barátkozó
teremtés, kissé konok, de csak ritkán. Felnőttként egy sajátos szigor és pontosság jellemzi, de
finom modora, lágy, majdnem selymes halk hangja ellensúlyozza mindezt, nem az igazi kato-
nás germán; a többszörös más anyai ág finomít mindannyiunkon, de nem akarok sztereotípiá-
kat. A Mama is megnyugodott, így is úgy is, mikor kicsik voltunk Júliával nyaraltunk Pakson.
Nem sokat segítettem neki, tán az ebédek készítésében, vásárolni, de egyszer a ház összes
ablakát én mostam meg, és a nagytakarítás szinte egészét én csináltam. Akkor mondta a
Mama, hogy többet érsz együtt az összesnél, de ezt oly halkan csak nekem mondta, és én oly
titokban tartottam, szinte szentségtörésnek éreztem, mert tiszteltem és szerettem a családom
és inkább erős önbizalomhiánnyal bírtam.
Júlia férje Magyar János, egy Tengerész volt, és Júlia többször is elkísérte útján, oly helyeken
járt, melyekről mi még álmodni se bírunk. Szingapúr, Bangkok... Nem szeretett a vízen, nem
volt született tengerész, mint János; sokszor rosszul volt, émelygett, hányt, tengeribetegség-
féle, meg hát összezárva fél évig kemény férfiakkal!
E János vicces, életvidám, humoros, kacagó természetű, kissé sebhelyes arcú, markáns, izmos
testalkatú férfi, de tele gyengédséggel és jóravalósággal. Júlia villámgyorsan szakított vele
egy titokzatos konfliktus után, mindenki számára rejtély, mi volt a valódi ok, de Júlia hazug-
ságot emlegetett. Mi igazán sajnáltuk. E férfi színfolt volt életünkben, bár nem találkoztunk
vele sokat.
Az udvaron többször játszottunk vele Lyukban van a Labda?-játékot, egy futós és labdával
eltalálós játék keverékét, melynek központja a lyuk, melyben a labda, és mindenki onnan fut
és oda érkezik meg.
Júlia is színháznál dolgozott, így nyarai ezen években szabadok voltak, később a 11. kerületi
Szabadtéri Színpadon nyaranta jegyértékesítő.
Márta az Operett Színházban volt szervező, mikor kis és nagyobb lányként iskola után
Bulcsúval rendszeresen hozzá jártunk be, anyám odajött értünk, mikor tovább dolgozott és
nem voltak különóráink, mint hegedű, zongora, német, tenisz, művészi torna.
Egyszer az Andrássyn Mártához menet bepisiltem, ráadásul egy szűk és vékony, katonazöld
nadrágba, akkor még nem a félelemtől; és később se lettem se katona, se tűzoltó, és be se
pisiltem, de ami késik, nem múlik!
Nagy élmények voltak az óvodai farsangi bálok. Keresztanyám jól varrt, így három évben is
remek jelmezem volt. Egy gyönyörű aranysárga, szűk fényes ruhában voltam Gésa, feketére
festetten, fekete parókában és garbóban, raffiaszoknyában négerlány, e raffiával kötözik a

45
szőlőt, majd virágos mező. Egy szűk felső és bő alsó zöld egyberuhára voltak ragasztva a
színes virágok. Szegény keresztanyám, és mindezt munka után!
Még kisebb gyerekként van egy nagy élményem, mikor keresztanyámnál töltöttem a Csanády
utcában bérelt parányi szobájában egy délutánt. Mindenütt nagy festékes, álló tégelyek, akkor
épp textilfestő tanfolyamra járt. Júlia ugyanitt lakott, csak nem a cselédszobában a konyha
mellett, hanem a főbérlő melletti nagy szobában, mely az utcára és nem a belső udvarra
nézett. Még Éva is lakott itt e nagyobb szobában egy ideig. Nagy bulikat csaptak itt, és nekem
kijárt az öröm, hogy velük lehettem; szólt a Beatles, Boney M., Elvis..., és folyt a bor, volt
többféle rágcsálnivaló sós. Főbérlőjük egy zsidó hölgy, Margit néni, kinek férje Hortysta
katonatiszt volt, már nem élt akkoriban.
Keresztanyám kétszer is meglepte anyámat. Egyéves ajándékom egy piros szekfű, melyet
odaadtak, és Kereszt - így szólítottam, csak az utolsó kb. tíz évben nem, akkor lett Teri, mint
mindenki másnak -, megengedte, hogy darabokra tépjem kiságyamban ülve a szerencsétlen
virágot, egyszer pedig tüsi rövidre vágatott hajjal tértünk haza.
Anyám szerette a rendet és tisztaságot, ez nála odáig fajult, hogy a játszótérre hófehérben
küldött minket, majd vigyáznak, fennszóval, míg Márta ezt megelégelte, és nem kellett
Bulcsúnak vigyáznia, kit délelőttönként kivitt a Városligeti játszótérre. Egyszer történt, hogy
Bulcsú leesett a mászókáról, és nem mozdult; akkor volt rémület, de szerencsére hamar ismét
felpattant, és folytatta a játékot, mintha mi sem történt volna.
Engem Keresztanyám három évesen vitt először Balatonszemesre; reggel bementem a vízbe,
néha enni kijöttem a partra, ha hívott, este alig tudott kitessékelni a vízből, nem kellett velem
játszania. Egy kirándulásra emlékszem a forró nyárban, mely kifingatott szó szerint, mitől,
mitől nem hasmenést kaptam, lehet az idegi megterheléstől, mikor lesz már vége, és emlék-
szem, a kirándulás vége felé volt egy kiterjedt szőlős, hol keresztanyámnak el kellett magya-
ráznia ki a csősz, mert nyilván enni akaródzott a szőlőből! Pénzt lapítottunk. Sínekre helyez-
tük a tíz, húsz, ötven fillérest, egy forintost is néha, és vártuk a vonatot. Én rettegtem, mikor
elszáguldott közvetlen mellettünk, és bújtam a keresztanyám szoknyájába, ölébe, de bizarr
módon én ragaszkodtam e groteszk játékhoz. Elment a vonat, megkerestük a lapított pénzeket.
Ilyen játéka sincs mindenkinek!
Anyám évtizedekig rendezte testvéreinek a nagy traktákat az ünnepnapjainkon a Dobó Katica
utca 13. szám alatti lakótelepi lakásban. Nagy vallási ünnepeken mindig Pakson voltunk a
családi házban, hol óriási sütés-főzéseket rendeztünk, mintegy lakodalomra. Kedvencem volt
a Mama által készített csirkepörkölt krumpligombóccal, de isteni volt a különböző ízű kalá-
csok, aprósütemények; gyermekkori nagy kedvence minden unokának a vaníliás karika,
amelyből a karácsonyfára is jutott, de nem sokáig maradt, bár a felnőttek nagyon őrizték
volna. Szerettük a szilveszteri sokféle ízű rétest is, amit legtöbbször Veronika nagynéném
nyújtott, időnként Ági és Júlia segítségével, és gyakran szakadozott, mikor tán szentségeltek
volna, ha a Mama nem sündörgött volna közel más dolgában. A Mamának isteni volt még a
bablevese. Gyerekkori abszolút kedvenc, mely mindent vitt a szaftos gombóc, Bulcsúval és
velem is madarat lehetett volna fogatni, ha az volt az ebéd, pedig egyszerű krumpligombóc
hagymás-paprikás-tejfölös szafttal. Bulcsú sosem ette tele magát, mindig tudta a mértéket; én
gyakran úgy ettem, mintha először, vagy utoljára ismerném meg az ízek csodálatos délibábjait

amikor ő főzött és sütött. Testvérei ünnepein pedig náluk találkoztunk. Ezek az ünnepek és
és légvárait. Mindenki hozott valami finomságot Paksra és Kispestre is, anyám traktáira,

találkák bearanyozták az életünket. Sokat jártunk együtt kirándulni, találka a Moszkva téri
óránál, vasárnap tíz, volt rohanás, mégis mindig elkéstünk, mire Kispestről átértünk. A Budai-
hegyekben együtt voltunk Kereszt, Márti, Júlia, néha Éva és Veronika is, Bulcsú és én.
Lovagolni is így kezdtünk a Petneházy Lovasiskolában. Gyerekkoromból, mint egy rémségre

46
emlékszem, és évekig szajkóztam, ismételgettem, hogy Évike beleesett a szurdokba, nyilván
nem volt oly nagy a baj, mint akkori rémülete egy mit sem sejtő gyereknek.
Nemcsak a menyasszonyi csokor hiányzott anyám esküvőjén, mit Márti szerencsére, még
időben pótolt, hanem Krómer nagypapa is. Keresztanyám volt később olykor ily konok, kissé
békétlen, ha valami nem tetszett neki, viszályt szított, ha nem kértünk belőle, otthagyott
minket, ami szintén nem esett jól nekünk.
Apám rendszeresen vendégeskedett legkisebb testvérénél, Zolinál, Sashalmon. Zoli és
felesége, Angéla nazarénusok voltak, így Zoli lelkiismereti okokból nem foghatott fegyvert,
ezért az állammal meggyűlt a baja; akkoriban még nincs polgári szolgálat, zsoldos hadsereg,
és a katonaság több, mint két év a szocializmus utolsó évtizedében. Zolinak autószerelő-
műhelye volt otthonában és Angélának tésztagyártó üzeme; az első kisvállalkozók. Gyerme-
keik Zoltán, Angéla, Ildikó. A nyolcvanas évek közepén eladtak itthon mindent és elhagyták
az országot. 2018-ban meséli Zoli a Balatonnál, hogy az USA-ba tartva Bécsben ellopták az
összes pénzét, így kellett másfél, két évig testvére Rock Lake-i nyaralójában meghúzódjon a
családja. Nyugdíjáig autószerelőként dolgozott az USA-ban, sokáig Chicago, Illionis, majd
Colorado Springs, Colorado államban. Apám kétszer járt Amerikában pár hónapra, én 2001.
augusztus 19. - 2002. augusztus 19. pontosan egy évig, amely életem legszebb, de nem
könnyű időszaka. Nyolc órában dolgoztam, unokatesóm, Józsi leányának, Anynek segítettem
két (fél évestől másfél éves korukig) ikerleányának gondozásában, mert vissza kellett mennie
dolgozni; akkor írtam első fontos jegyzeteit a Mágikus tükör szilánkjainak az Art Institute of
Chicago-ban, és minden angol tudás hiányában, tanulni kényszerültem az angolt; szerelmes
lettem a magyar kivándorló Svagrik Gábor festő-mázoló munkáslegénybe, ki festőművész
volt, akkor huszadik éve élt Chicagoban családjával, két nővére volt. Rövid és viharos
szerelem és egy félresikerült leánykérés, mely miután hazajöttem egy you just lost the only
person, who deeply carried of you elbocsátó szép üzenettel zárult, számomra nagy vágást,
hosszantartó, nem gyógyuló sebet okozván; azóta egyszer, 2004-ben találkoztunk pár órára,
de soha semmi megkeresésemre nem válaszolt. Hazajövetelem után már ő biztos egész
másban gondolkozott. Furcsa mód 32 éves koráig nem volt komolyabban nője, mikor én
hazajöttem megírni második diplomamunkám, találkozni családommal és számomra két
fontos férfivel, akkor hirtelen hemzsegni kezdtek körülötte a nők.
Az USA-ban töltött év alatt sokfelé eljutottam családom és Gábor jóvoltából. Illinoisban és
Michiganben kirándulgattunk Gáborral voltam Las Vegasban egy jutányos három napos
kiránduláson, egy remek szállodában laktunk a híres főutcán - pazar kaják, márvánnyal
borított vécé... Hazafelé láttam a repülőből a Grand Canont, - majdnem nem vettem észre -,
csodálatos, jó alacsonyan szállt még a repülő; Gábort nem nagyon hatotta meg a lelkesült

Metropolitan Múzeumból naphosszat ki se mozdultam, ő bosszúból este nem jött velem el a

kiáltásom, olvasta valamelyik művészi magazint. Vele voltam pár napot New Yorkban, a

bárokba, és nem hagyhattam őt egyedül unokatesójával, márpedig akkor én egyedül megyek...

Szép volt a hajókirándulás a Szabadság-szobor mellett, járta táncát a vízen a fény, és a július
4-i függetlenség napját is itt ünnepeltük, illúzióromboló volt ott, hol mi voltunk, alig láttunk,
és óriási tömeg, araszoló kocsisor, de együtt voltunk, nem volt nagy baj.
Józsi három lányával Trisa, Patty, Any Chicagóban lakott. Anytől látogattam meg Ildikót a
floridai Gainsville egyetemvárosában, Angéla Denverből jött. Ildikó egyetemen tanult itt, és
együtt élt a barátjával egy családi házban remek medencével. Emlékezetes Ildikó bikinis tánca
a megvilágított, háncsokkal körbekerített medencében, hol a fények árnyéktáncuk járták a
falon. Szerette testét és mindenestül egy volt vele, ez látszott - a teljes egészség és harmónia, a
maga szeretete. Barátja elvitt minket Sankt Petersburgba a Dalí Múzeumba, életem nagy
élménye, szegények tán több órát is vártak rám, nem tudom. Utána fürdés a Mexicói-öbölben,

47
az olajkatasztrófa előtt volt ez még. A floridai Sankt Florenzbe is elkirándultunk, az első
spanyol telepes házában megnéztük a kiállítást, majd a várerődítményt.
Csak lányok kirándultunk a közeli mocsarasba, hol patakparton süttettük magunk, majd egy

Együtt koktéloztunk, bementünk egy óriási szexshopba, én rémüldöztem, ők már szokták ezt,
erdész-traktoros egy közeli eldugott kis tóhoz vitt minket, nagy muri volt, piknikeztünk.

röhögtek, lásson ilyet is.

Józsi is elvitt óriási Kaszinóhajók-komplexumába, sajnos sose nyerte meg a tuttit! Egy
bérháza volt Chicago belső kerületei közvetlen határában; együtt élt itt magyarokkal, pld. egy
székely származású Klárikával és Kolbásszal, kit apám itthon mindig emlegetett. Józsi kint
elvitt egyszer a Magyar Templomba, ha lenne kedvem eljárhatnék oda; nem mentem többet.
Kétszer voltam vele, kicsit ismerkedtem az ott élőkkel, miként vannak. Vasárnapi misét nagy
bulival kötötték össze a plébánián, kaja-pia, a gyerekeknek játszó-olvasóház, pld. tanulgatták
a magyar nyelvet. Józsi otthagyta családi házát a feleségének, lovagi gesztus, ki teljesen
egyedül élt ott; néha meglátogatta és kis összefekvésre biztatgatta, de Marlis nem akart
ráállni; Józsi csupa szív, életvidám, szenvedélyes ember, a nő inkább hideg, értelmes, számító
típus. E kétféle ember gyakran bevonzza egymást, de valójában sosem alakul belőle boldog,
harmonikus kapcsolat; ha az egyik szívet vár és keres ott, hol a másik egy üzlet kereteit, az
nem vezet hosszútávon jóra, még ha összekötözve marad is egy térben két ember. Rock Lake,
100 km-re feküdt Chicagotól, klassz kis tó nyaralókkal szegélyezve. Szerettem Józsit, tán ő is
engem. Kimentem, és látatlan-tudatlan, de védelmében, az első héttől szabadon jártam-
keltem, miután lejárt a munkaidőm. Látta a bennem leledző, érthetetlen zártság nagy sebzett
magányának szinte perzselő izzását, és kicsit próbálkozott, hogy a családjába integrálódjak
kissé, de mikor látta, nem akarok többet, hagyott, és tisztelte a falaimat, melyek öntudatlan
tudatos védelemül szolgáltak egy bennem csírájában születendő műnek, melyről fogalmam
sem lehetett, nem volt. Senki nem számolhatott ezzel. Ami biztos, hogy ő volt a SZÍV, és
apám, ki addigra rég halott és Marika-Terike, ki 2019-ben hunyt el! Józsi 1956-ban egy szál
gatyában hagyta el az országot, harcolt Koreában az állampolgárságért, és Marlis egy svájci,
csodaszép nő lett a felesége. Nem akarom idealizálni. 2001-02 között veje építkezésein
dolgozott holmi kisegítő-odafigyelő személyként. Otthonában, mely 38 négyzetméternél nem
volt nagyobb, egyszer betegségében látogattam meg; mindenhol, ágyán és körülötte a taknyos
zsebkendők hevertek szanaszét, nem volt valami étvágygerjesztő. Innen jut eszembe, hogy
isteni magyar kajákat főzött, míg kint voltam. A kissé csípős gulyás és pörkölt volt a kedvenc.
Minden évben hazajött a forradalom előtti napokban és kb. egy hónapot itt töltött november
21-i szülinapjáig, melyet a lányai, - főként Patty állta -, már eljövetele előtt, egy délutánra
kibérelt étteremben megünnepeltek, és szerencsés utazást, szép időtöltést kívántak ezzel
apjuknak. Trisa tanulgatott kicsit magyarul, de egyik lány sem tanult meg. Trisa, ki 2013.
évben gyógyszerrel, nem sokkal apja és testvére, - Patty sokak szerint tudatosan túladagolt
kábítószeres halála után -, öngyilkos lett. Ez ma is érthetetlen tragédia, és így élem meg.
2001-02, ott tartózkodásom idején mindketten harmonikus családi életet éltek, Trisanak a kis
Tess, és Pattynek, kinek saját fodrászüzlete volt, ki egyszer úgy megnyírt, nekem jó volt, csak
Gábornak nem tetszett, elvitt újra egy másik fodrászhoz; hosszú haj előnye, ha vágják, lehet
többször vágni belőle; szóval Pattynek ott volt fia és Guandalin. Patty egy szép fekete ruhát
vásárolt nekem, mikor elvitt városnézésre, sokáig kedvenc ruhám, mára kihíztam kissé, de jó
ma is. Trisa egy jó sok termes Frida Kahlo kiállításra vitt el, és sose felejtem türelmét, amint a
földön ülve vártak a kis Tessel játékosan-beszélgetvén, mire én hajlandó voltam végezni; nem
tudtam, hogy rég várnak rám. A férje biztos csodálkozott, mit is keresek én Amerikában,
mikor nemcsak a Chicago-i tőzsdén álmélkodtam, mint ki most jött az űrből, hanem hosszas
kerti-kávés mutogatós-beszélgetős együttlét után sem bírtam felfogni, mi is az am és pm,
mármint, ami az időt illeti; más mértékegységek, mint a Marslakónak. Szóval, minden angol-
tudás és kulturális ismeret hiányában adta az élet e lehetőséget, és én mentem, segítettem

48
Anynek ikrei gondozásában. Szép év volt, utána és előtte böjtöltem eleget, mintha minden
jóért sokszorosan kéne fizetni e földön. Trisáról még annyit, hogy igen nyitott természetű,
nagyon értelmes, egyetemet végzett nő, leszbikus barátnői voltak, többször összefutottam
velük.
Rózsa, Bekker József nagypapa testvérének, Mariska néninek a leánya is kint élt Chicagoban
egy szép családi házban férjével, Sándorral, a kis Sanyika már élte külön életét. Sándor üzlet-
ember, Rózsa egy kultúrát, klasszikus zenét, könyveket szerető igen okos, de inkább zárkó-
zott, feloldódni nehezen tudó, de nem hideg nő, mint mondták róla. Én sokszor töltöttem vele
kellemes perceket, vele beszélhettem leginkább félelmeimről, bár a kibeszélt félelem csak
fedőmaszkja a rejtett, öntudatlan fenyegetés érzeteinek! Amerikába érkeztekor legnagyobb
szenzáció volt számára a tejszínhab, amelyről itthon akkor álmodni sem lehetett; milyen idők
voltak! Egyébként rendszeresen járt a Solti György vezette Chicago-i Filharmonikusok
hangversenyeire, én egyszer voltam az üres épületben, ott nem hallgattam koncertet, az
operájukban sem.
Unokatesóm, Angéla, apám legkisebb testvére, Zoli lánya, oly szeretettel pedikűrözött és
manikűrözött Colorado Springsben, sose felejthettem! Zoli bátyámmal síelni mentünk a
Sziklás-hegységbe, klassz volt; a síöltözet rajtam, mint aki beszart, a kék pályán minden
fékezés nélküli lecsúszáskor az angyalok mentettek meg, bámultam a fekete pálya rémségein
illanó sízőket. Mindig emlegetik a hazafelé utat a kocsiban a szerpentineken, rém hidegben
lecsavartam az ablakot, és áradoztam a telihold szépségéről, mire egyikük vette a bátorságot,
hogy tán az igen tisztelt és kedves vendég tán becsukhatná az ablakot.
Chicagoban gyorsan teltek a mindennapok a kezdeti nehézségek után. Munka után vonattal
bementem a belvárosba és egy eldugott, kis könyvtárban angolul tanultam, majd januártól
kezdtem írni az Institute-ban első komoly jegyzeteimet képek ihletettségében, majd Chicago
nagyobb galériái kiállításain. Gábort február eleje körül ismertem meg Zoli közvetítésével.
Egyszer meglátogattunk egy művészbarátot Michiganben, ki kedves feleségével élt, és egy
remek házibulin vettünk részt, folyt a bólé, telihold volt, kissé nedves a kerti fű, elvarázsolt
hangulatban voltam akkor, tán életemben először igazán, utána Gábor szexuális közeledése
józanított ki.
Emlékszem, mikor Zoli még Sashalmon lakott egy nagy főzéses bulira, mikor készült a jó
csípős Pacalpörkölt, és arra, mikor Andi megérkezett jó sok teli bőrönddel Amerikából, hogy
ott mennyi minden volt! Apám is több megrakott bőrönddel tért meg az USA-ból.
Halála után rossz, félelmetes volt a jelenléte, később nem igen éreztem, majd újra fontossá
vált.
A lakásban nem szabadott dohányozni, így kijárt az ajtó elé, és mikor így egyszer együtt
voltunk kint, panaszoltam, hogy anya nem enged tévézni, fejébe vette, hogy az ártalmas
lenne. Apám hencegett, hogy Amerikában van már olyan kis tévé, mely elfér a párnám alatt,
majd hoz nekem, de azért nem szabad becsapni anyámat; mikor lehetett ez a beszélgetés nem
emlékszem, de akkor még nincs mobil, internet, és én hitetlenkedve hallgattam. Egyszer
anyám nem engedett el Sashalomra apámmal, mert takarítani kellett, borzalmasan éreztem
magam akkor. Egyszer átköltöztem rövid időre Mártihoz, ott laktam jó pár hetet, felőlünk
maradhatott volna így, nekem nála maga volt a rózsás ágyú nyugalom, de anyám nem
engedte; persze, hogy egybe akarta tartani romos családját is, meg tudom érteni.
Apám rendszeres vendég volt az imént már említett Sashalmon és Nagyatádon, hol Terike-
Marika húga élt férjével, Harsányi Zoltánnal és három gyermekével Zsuzsával, Csillával és
nevelt fiával Zolival; később nagynéném két nevelőotthonos gyermeket is magához vett, Pirit
és Sanyikát. Párszor voltam csak nagynénémnél, de remek időtöltés volt mindig. Akkor
alapozódott meg a szeretet az ottaniak iránt, bár később tán évtizedekig sem találkoztunk. Az

49
elmúlt években azért újra több a kapcsolat. E nagyatádi vonatutakon kerestük a vadakat és ki
először látott és kiáltott, ott egy fácán, sólyom, sas, nyúl, őz netán, kaptunk értük pontokat.
Röpült az idő. Nagyon jó volt apámmal, ha nem volt részeg. Egy örök sóvárgás volt a vele
töltött időre, de sajnos kevés jutott.
Nemcsak a csepeli hajókikötőben volt állódarun, hanem évekig Mohácson, Baján, Vácott is

közül is kiverekedte magát az igen örvénylő paksi Dunából. Párszor meglátogattuk őt, és
egy ideig. Nagyon szerette a víz közelségét, nem hiába, hisz paksi fiú, részegen két uszály

felvihetett minket rövid időre a darura is. Harkányban együtt nyaraltunk egyszer, akkor
anyámék, mintha édeskettes szerelemben lettek volna, nem veszekedtek egymással, inkább
időnként velem, de nem volt vészes. Apámnak fehér bogár Volkswagenje volt, mikor még a
Trabantok idejét éltük, később eladta. Gyakran vitt le minket Paksra a Mamához, és a százas
kilométerkőnél mindig dudált, - innen már gyalog is (Paksig) mondta volt a lovaskocsin
kereskedő-fuvarozó nagypapa -; Paks 110 km-re van Pesttől. Kislányként állandóan énekelni
kellett nekem és velem, és mikor csönd lett volna véletlen a kocsiban, apám megkérdezte:
nincs Nóta? Ezt Márti mesélte, ki sokat volt velünk, és azt mondta, de igen apád nagyon
szeretett benneteket, rendszeresen cipelt benneteket ide és oda; erre kevéssé emlékszem,
sajnos.
Öcsi nagy néptáncos volt Katival, későbbi feleségével együtt. Kislányként sokszor velük
mentem próbákra, így szemtanúja voltam szerelmük kezdetének, a mámoros, igazi időknek.
Emlékszem, mikor csókolóztak, és én sóvárogva titokban, nehogy észre vegyenek, figyeltem
őket. Oly igazi csókok voltak azok. Öcsi fellépéseire is többször elmentünk, botos és üveges
táncot is járt, pedig az már jó nehéz. Öcsi, Krómer János, anya legfiatalabb testvére nemcsak
lányait, Dórát és Andreát pelenkázta rendszeresen, hanem engem is még fiatal legényként
Pakson, sőt fürdetett is, mikor anyám eltörte a csuklóját, egy éves se voltam.
Én 2,38 kg-val születtem 1972. november 3-án, apám teljesen kétségbe esett, mert egy kis
rusnya békaként láttam meg a napvilágot, egy rút csúnyaság, kis véres falatka, de nagy fekete
hajam volt, mit kakastaréjjá fésült a fejem tetején. Másnapra édes kis babává szelídültem,
melynek okán megnyugodott, és tán nagy nehezen elfogadott. Anyám akkor esett teherbe,
áldott állapotba, mikor már nem számított rá, harminc évesen, előtte hat évig nem. Majd
három és fél év múlva jött Öcsém, de rossz lenne, ha nem volna.
Keresztanyám tudott óvatlan is lenni. Egyszer jelenlétemben mondta anyámnak még az
Isabella 44\b-ben, egyszer majd megöl, mármint apám anyámat, na attól fogva ettől rettegtem,
és ha veszekedtek, már kint termettem szobámból, - már a kispesti nagyobb lakás ez -, hol
volt szobánk, Bulcsúnak és nekem. Máskor meg azt mondta, hogy csak anyád akart gyereket,
apád nem. Ezt korrigálta Márti tavaly, hogy apád pedig nagyon is szeretett benneteket.
Veronika nem volt nagy ajándékozó, de a Művészet dióhéjban 50 remekmű alapján akkor
igen értékes albumnak számított, és igen meglepett egy szülinapomon. És jaj de jó volt a
salzburgi idegenben, a Haydn utcában a kurd Arammal élt szerelemben a Veronka nagy
doboz süteménye, melyet Keresztanyám hozott ki, és még szívesen maradt volna pár napot
nálunk, de kezdődött az egyetemi időszak, és mégis elment, mert tanulnom kellett; mint
mondtam, nekem sikerült megtanulni e nyelvet. Nem volt könnyű. Veronka mutatta meg
Aramnak a paksi kertet, én Budapestet.
Szerettem Salzburgban élni. Jó volt a gesztenyés sétányon a biciklivel ki egészen Hellbrunnig,
majd tovább Neu Anifig. Rengeteget bicikliztem világ életemben. Linztől át Sankt Florenzig a
mezőkön, Darmstadtól Weiterstadtig erdőkön-mezőkön át naponta és Salzburgtól Neu Anifig
naponta volt, hogy kétszer is. A bajorországi Mindelheimban is a környéken. Mára főként a
11. kerületi Bocskai úttól a 8. kerületi Vörösmarty Mihály Gimnáziumig, ahol tanítok, vagy ki
a 11. kerületből a kispesti temetőbe apámhoz, vagy csak anyám kispesti otthonáig.

50
Egyszer a szobámban játszottunk Öcsémmel, és arra emlékszem csak, hogy nem volt nekünk
elég oltalom a szobám, hanem mindenképp be akartunk telepedni egy esernyő alá, és ott
bújtunk meg közel egymáshoz, pár kedves játékunkkal; nem féltünk pedig.
Fenséges és szép élmény, mikor kislányként Dédivel a paksi Jézus Szíve Templomban
teljesen egyedül voltunk, közel az oltárhoz, és érezhető volt akkor Isten jelenléte, ahogy
imádkozott és én nagyon nyugodt és békés voltam.
Itt dolgozott a nagypapa évtizedekkel előbb, javításokat végeztek fent a harangtornyon,
leesett, és kutya baja nem lett, pedig magas a torony, nahát!
Énekelt a templomi kórusban, mélyen hívő, római katolikus ember volt.
E templomhoz egyéb szép emlékek kötődnek, az éjféli misék a teljesen tömött templomban,
és a jó nagy séta - a Domb utca elég messze van - a hosszú nap után végigálltuk a misét, a sok
tömjén és jó illat, a szép karácsonyi énekek orgona kísérettel. A húsvéti feltámadási körme-
netek a gyönyörű hangú emberek sokaságában, az izmos, meglett férfiak vitték a templomi
zászlókat és a Szent Sírt; feltámadott, Allelujah!

E kis családi visszaemlékezésre Bekker Béla 2021. 03.10-én bekövetkezett halála ösztökélt.
Nem tudtam meg, csak pénteken, 12-én. Mégis március 10-én nagy vágy fogott el, és
elővettem a családi jegyzeteimet, ki kicsoda, és azokat olvasgattam, kizárólag neveket, ki
kinek a kije stb. E napon volt egy látomásom, az égben egy terebélyes, hatalmas fényfa, és
egy hang kísérte, én így láttam. Nem értettem, de éreztem, az a fényfa az én családom, oda
tartozom; a vér szerinti család. Kissé nyugtalan voltam e nap, mert Bulcsú vitte anyát a
kispesti SZTK-ba, hol igen sokat kellett várjon rá, mert egyszerre sok mindent el tudott
intézni anyám, mint később mesélte. Közben kétszer is beszéltem Bulcsúval, mert hívott a
fogam tortúrája miatt, de én nem arra válaszoltam, hanem regéltem a családi jegyzetekről.
Bulcsú visszakérdezett: Írod a memoárjaidat? Én nevettem, dehogy, de mikor letettem, gon-
doltam, miért ne? Hamar elhessegettem ezt, majd, tán egyszer. Péntek délután tudtam meg
Béla halálát, és még aznap este elkezdtem írni e Terebélyes fényfa, azaz családfa történetei-
met.

Az Embert csábítja sok idegen jó, de kemény is marad addig a páncélja, míg a sajátját
veszélyben érzi, a saját testlélekszellemét. Ez egy ösztönös védekezése a természetnek. Ha a
társadalom árnyékos oldalán növekedett, valószínűleg e páncél lassabban hullik le, de mire a
lélekszellem megerősödik önnön maga gyökérzetében, és egészséges önbizalommal mer bárki
szemébe belenézni, nem kihívón, nem gőgös, rátartian, hanem természetes egészséggel, akkor
elveszti tán görcsös védekezését a más irányában, és könnyebben el tudja fogadni a másik, a
napos oldal véleményeit, mert addigra benne is kisüt Isten Napja, és kegyelme nagy
irgalmában megvilágosodik.

Terebélyes Fényfa, azaz Családfa V.

Mottó: Filozófia - életmód! - kiáltott volna Siddharta, ha kiabálni kedve lett volna.

Van ficsúr, ki gyorsan rabol, gyorsan tép, szakajt, hogy a zsákmányon hamar továbbadjon és
mehessen tovább, ha nem éri meg, és van lovag, ki távolból figyel, vagy csak álmodozik, és
meg nem érintené Dulcineáját, hogy el ne vessze, mert minden fizikai kontaktus ronthatja
csak a képzelt tökéletesség illúzióját, az érintetlen vágyat, mely a hosszútávfutást segíti elő.

gyűlöletében, hogy ő a távolból figyel, és Dulcinea az övé!

Sokszor e lovag észre se veszi, ha Dulcineájára mindenki ráveti magát félelmében, dühében és

51
Szegény Dulcinea, a gyorshajtó, cserbenhagyásos gázolók miatt és az orruk mennybe illatozó
és pokol mélyi övezetben koslatók miatt!
Vénlány! - kiáltott a gyorshajtó tábor, a taxi! Rohadt egy kurva kém! - kiáltott a kémek
tábora, kik rohadt kurvakémként kezdhettek volna vele valamit igazán!

2021. 03.19. este 19h után 1h 39 percet beszéltem Harsányi Csillával, unokahúgommal, apám
húga leányával. Kitörő önbizalommal pöfékeli és hadarja végig a csaknem egy és három-
negyed órát, mindennemű légzési panasz, köhécselés, fulladó köhögőroham nélkül. Imádja
magát, amint a jól végzett napi munka után, előtt és közben kiül birtokán a csillagos ég alá és
egy az egységessel, a jóságossal, a szeretettel, és nem hiányzik neki semmi; hiszi, a hiányzó
fényrészecskék eltalálnak hozzá. Igaza van, mert hiányzott, messengeren írtam neki, majd ő a
hangom akarta hallani és hívott a Sopron melletti birtokáról! Alsópáhokra, a Balaton mellé
költöznek talán nemsokára, hol önfeltartó gazdálkodást terveznek üvegházzal, fóliasátorral, és
lesznek szárnyasok, apróvad, gyümölcsös-szőlős. A férje, Zoli, mint legbüszkébben meséli,
igazi parasztfiú, érti, a malac farka miként kunkorodik és ez mit jelent, milyen bajra, illetve
egészségre utal-e. Mindketten szeretjük a földet túrni; a természet közelsége. Kevés ma már,
ki egy a természettel, mi sokak szerint már nem is létezik, lásd a művészet vége kifejezést!
Alsópáhokon egy energiaközpontot tervez; mi itt Pestiek kitéve mások vibrálásainak, tört
töredékeinken szorongunk mások akarataiban. Szükségünk van az energiafeltöltődésre. Minél
inkább központ, világváros, annál érezhetőbb a hatalom finommechanikai forgácsos fullánkjai
valóban, mi bőr alá úgy hatol, hogy csak a legfinomabb érzés érzékeli. Tartótisztek, tartomány-
urak és külföldi megbízók belügyes harcai és fizetett zsoldosaik, fizetetlen szimpatizánsaik a
küzdelmes, pártoskodó, egymást gyűlölő, egymásnak tál lencséért uszítottak mi vagyunk; mi
kevés a lélek szellemének a természet nagy egységességében, és csak tovább növeli majd a
pszichiátriai betegek számát. A prédikál a madaraknak és a vízen jár esete, a lecsendesíti a
tengert a természettel való teljes egyesülés és harmónián jöhet létre az elemek uralmán, a
fehér mágus hatalma.
Csilla az alsópáhoki teleknézést egy nagyatádi utazással, fogadott testvérénél, Harsányi Zol-
tánnál töltötte. Megdöbbenésemre rengeteget beszéltek apámról, Kálmánról, akivel kapcsolat-
ban ezen állandó hiányérzet és titkok rejtelmei töltik el lelkem szellemét és arról panaszko-
dom, hogy vannak közeli és távolabbi családi és rokonlelkű halottak, kiket tiszta kontúrokkal
látok, de apám, a halott, mindig homályos. „A hídon akkor megyünk át , mikor odaérkezünk!”
- meséli tegnap Csilla, hogy a nagyatádi ház konyhájában tanultak mindig, - emlékszem, kis
sarok -, konyhai garnitúra volt -, és a nagymama, kit aranyasszonyként tartottak számon,
okította Terike-Marika nagynénémet ilyen bölcsességekre. „A párna minden könnyet elbír!” -
nagymama, Jancsovics Teréz. „Ami bánatot nem bírsz el, tedd a Szűzmária kötényébe!”
Csilla szerint őt magát nem lehet lelőni, mint mondták az öregek .............
És meséli, miként idézték meg Apám hevét és nevét az emlékek visszaidézésével. Zolinak ő
szerelte össze a motorját, a hiányzó alkatrészeket hétvégenként Pestről szállította, a vasút-
állomásról a ház felé tartván betért egy-két kiskocsmába, hogy másnap jelezzék idősebb
Harsányi Zolinak, hogy a sogi, - sógor helyett így hívta apámat -, hagyott egy kis számlát.
Tudom - mondta kis grimasszal, könnyelműen, és fizetett. Sokszor járták együtt Atádot, Zoli
mindenkit ismert. Egyszer egy méhtelep ócskavas lerakatához mentek, hol egy atádi csiszolta,
fényesítette a fémkacatot. Így többért veszik át? - húzta a delikvenst apám, én ezen nem
lepődök meg, de Zoli állítólag gyorsítá lépteit: - Megvernek egyszer miattad! - mondta.
Csilla máskor a konyhában, tornaórára gyakorlá a terpeszt. - Én is csinálnám, csak a csomó
ott középütt nem hagyná! - így Apám.

52
Apám szükségmegoldása Sashalom volt, testvére Zolinál, és Nagyatádon Marika-Terika
húgánál, hol elfogadták olyannak amilyen, pityókásan jött mindig, barna bőr utazótáskájában
két alsónadrág és üres üvegek, - a gyerekek zsebpénze -, így Csilla. Anya mindig rábízhatott

összes testvér között a legközelebb, ő volt a kedvenc, de a nagymama kedvence is Kálmi volt.
minket; főzött, tanult velünk, segített, vigyázott ránk. Anyuhoz, folytatja Csilla, Kálmi állt az

Sosem hordott álarcot, az ember mindig tudta hányadán áll vele, ami a szívén, az a száján! -
meséli Csilla, és sorra veszi a testvéreket. Guszti, a mindig komoly, Béla, ki fájdalmára,
akarata ellenére elkerült nagypapáéktól Kiss Kálmánhoz, és így mindig kissé idegennek érezte
magát, önbizalom -, szeretethiányosan álarcot viselt, Józsi a Joe!, lásd, ha az embernek van
egy amerikai nagybátyja! Jó nagy családrész él és élt az USA-ban, Németországban, Ausztrá-
liában is élnek családom tagjai. Csabi, kinek a felesége a fele lehetett, lásd a hatást, Erzsit
Csilla nem említi, Zoli, ki már akkor kissé anyagias; aki keményen megdolgozik a pénzéért,
akarja, hogy maradjon is valami, és ráadásul eltartja, taníttatja családját. A nagypapa
kedvence épp ő, a legkisebb, Bekker Zoltán, ki 1980-as években emigrált az USA-ba, kitől
aztán nagypapa Marika-Terikéhez került, és együtt élt ott ismét nagymamával. Mindketten ott
haltak meg.
Paksról felköltözve Gyálon laktak az apai nagyszülők. Emlékszem a házra és kertre, és
Kormos nevű németjuhász kutyájukra. Egy családi összejövetel maradt meg legjobban emlé-
kezetemben. Trisa, Józsi lánya és Cseri Tündi férjével, Cseri Zoli, Erzsi nagynéném gyerekei
egyszerre látogattak haza az USA-ból.
Márta imént meséli, hogy egyszer volt kint Gyálon apámmal, Kálmánnal, mikor már nem ott
éltek az öregek, - gazos volt nagyon a kert -, feketecseresznyét szedni.
Emlékszem egy gyáli együttlétre; az öregek ültek visszafogott, nyugodt, csendes békéjükben,
és apám a Mamát szeretgetvén piszkálta, mondván: Szipirtyó! Én a Mamát keveset láttam
életemben, de jóságos melegségére máig emlékszem.

Harsányi Zsuzsával, Csilla testvérével 2018-ban, az USA-ból hazalátogatók ünneplésekor

beszélgettem siófoki házuk teraszán, két dús lombkoronájú fa árnyékában. Elmesélte, amikor
jelenlegi férjével először egy teremben együtt volt, rögtön megérezte, hogy ő lesz a párja.
Férje, Virághalmi Tamás akkor felkínálta alvásra keleti szentélyét, remélem nem maradt
utánam semmi szentségtelen; megérezte volna. Ő a MIÉP képviselője volt Siófokon, később
nem volt neki könnyű a városban. Zsuzsa is kedvelte Csurka Istvánt, anyámmal összefutottak
a temetésén. Én csak másnap mentem ki a sírhoz, és hallottam egy titkot; hasonlatosan
Andrási Attila egyik darabjához, hogy ma a magyarok sokszor oly helyzetbe kerülnek, hogy
egymást kénytelenek elárulni, vagy, - ezt én teszem hozzá -, viszi őket az egyik, majd a
másik, mint mondjuk annak idején Faludit ... Szebb, jobbra érdemesebb jövőt!
Zsuzsa négy gyermek édesanyja, és manapság gyönyörű természetfotókat tesz fel a Facebook-
ra.
A fent említett 2018-as látogatáskor a család (Bekker Zoltán egész családja egyszerre haza-
látogat) a Siófoktól nem messze lévő Katica panzióban, közvetlen a Balaton partján találko-
zott, fürödtünk ..., másnap Sándornál, Marika-Terike férjénél ünnepeltük magunkat. Zoli és
Sándor meghívtak minket ebédre, Ildikó fiaival kemény harcos vízilabdát játszottam a
medencében és Bodhi olykor már kivált, míg már csak Milan bírta szuflával; nagyokat
kacagtam közben, majd Sándor vitorlásával Ildikó kis családja kihajózott a kikötőből; én
mezítelen fürdőztem a zárt kikötő egy eldugott öblében, mert a bikinit otthon hagytam, de ezt
később csak Bulcsú kifogásolta enyhén rosszallóan.

53
Sajnos később kis Zoli kis családjával már nem tudtam összefutni, mert valami fertőzést
kaptam a Balaton északi partján, az egész testem kis és nagyobb piros foltokkal volt tele, és
három hétig nagyon gyenge voltam.

Jó rábaszott apám e családdal - mondaná a Gróf, e nagy szabadság -, természetszerető paraszt

ivadék família! Tán kibaszott velünk mindig Nagyuram, így én, a maga cselező-fondorlatos,
furfangos módján! Így jár az a paraszt, ki jobban tudni véli a kormányzást, mint évszázadok
óta a hatalomban ügyködő felsőarisztokrácia tagja. Én a maga asztala mellett ettem év-
századok alatt, de az a bolsevik, mit tud róla, az akasztó Robespierre hóhér, a verőlegény és
körömtépő másika! - okvetetlenkedik apám. Kuss, már megint beleköp a levesembe, maga
szószátyár!

Bekker Zoltán középső gyermeke Bekker Angéla 2017-ben Magyarországra látogat, Béla
fiánál, Szabolcsnál lakik az Allende parkban, rövid időre visszatér az USA-ba, majd egy évet
itt tölt nálunk, Magyarországon. Pár napot nálam is volt, időnként találkoztunk a városban,
Marriott, Nemzeti Múzeum parkjában, a Március 15. téren beszélgettünk egy jót, és mindig az
volt az érzésem, hogy Pöttöm Pannaként egyik pillanatról a másikra eltűnik, hogy a követ-
kező pillanatban már biztosan előkerüljön. Legyen az a Kecskeméti utca az ötödik kerületben,
vagy a Vörösmarty téren az egyik üzletház. Mikor Angi itt volt, találkozott a család
Balatonföldváron, Béla viccelődött, Marika, a felesége még elég jól volt, Guszti lánya Andi is
jókat beszélgetett. Kőröshegyen, a város felett, szőlők és gyümölcsösök ölelésében tesóm
Bulcsú és Szabolcs rakta este a tüzet Rózsa fiával Sanyikával, ki utóbbi kemény dolgozója az
USA-nak, de itt csak ímmel-ámmal bírt segédkezni az utazó nagy fáradtsága miatt; vicce-
lődtek is vele, fogták az ásót és a kapát, hogy lefotózzák vele, mily remek kép, ahogy izzad a
forró nyárban a földi munkálatok hevében! Angi akkor este és éjszaka jó sokat leöntött a
garaton, a jó kisüsti, - Bélának remek, saját készítésű bora és pálinkája volt -, így Angi
felengedett és nagy melegséggel ölelgette nagybátyját, Bélát és unokatesóját, Szabolcsot. Én
kissé féltékenykedtem, engem nem ölelgetett! Sanyikától megkérdeztem, tényleg buzi-e, mert
azt híresztelték róla. Többiekben megállt az ütő, megfagyott a vér, hogy diszkrétebb is lehet-
nék; természet adta dolog, ha az ember nem csinál belőle díszmenetet és bohócparádét!
Nekem ugyan mindegy! Sanyika apja Jankovics Sándor, anyja Rózsa, Bekker nagypapa
testvérének, Mariska néninek a lánya. Chicagoban élnek, Sándor egy amerikai tulajdonú,
nemzetközi nagyvállalatnál komoly beosztásban dolgozott, már pár éve elhunyt. Rózsa 91
éves és jól van. Morgen és Magen, - kiknek testvéreire, Coryra és Loryra 2001-02-ben
vigyáztam, később született Simone -, házasok és gyerekeik vannak, Any nagymama, Jim
Jäger, Any férje nagypapa. Jim apja német, édesanyja ír, remek nő, igazán törődött, jól bánt az
unokáival, és a hálaadási bulit nála a sült libával nehéz lenne felejteni.
Béla másnap isteni almáspitét sütött, cukrászdában nem kapni oly finomat! Megnyaltuk mind
a tíz ujjunkat utána. Kedélyesen elbeszélgettünk és viccelődtünk; jól éreztem magam, bár

közösen, később teljesen lejött a Facebookról, tán ő is álnéven forog rajta, régi ismerőseit
nagybátyám kissé gondterheltnek látszott. Angi chattelt a nyugágyon hintázván unatkoztunk

mellőzni kívánván. A fénykorszakba léptünk, viharos gyorsaságú pályán éljük főnixként

életünk; elégünk és új esélyt kapunk, míg testünk végképp el nem öregszik, fel nem mondja a
szolgálatot!
Emlékszem még egy nagy Bekker és házanépe találkozóra Rózsamajoron, amelyet Béla
szervezett. Leginkább egy süket-néma fiúval „beszélgettem”, miközben artikulátlan hangokat
hallatott; mutogatott a gyönyörű kék bárányfelhős égre, de én nem láttam ott semmit, mégis
vele éreztem át azon a napon a természet mindent átható jelenét: szorongást és kivetettséget,
míg ő egy boldog feloldódást a környező tájban, én inkább szorongást. Nagy területű

54
karámban lovak voltak, sajnos aznap nem lovagolhattunk, de ha engedték maguk, simogat-
hattuk őket. Egyéb más kisebb állatok is voltak a majorban, pontosan már nem emlékszem.
Béla Marikával kötött házasságkötése alkalmából is találkozott a Bekker család, Marika isteni
gombás-tejfölös hússzeleteket csinált.

BEKKER GUSZTÁV CSALÁDJA Bekker Gusztáv 1935 - 2011 Jancsovics Terézia 1906
- 1986 id Bekker József 1910 - 1990 Gimesi Ibolya 1927 - 2007 Bekker Andrea
1964.01.21. Szabó Gyula 1961.09.29. Lilla 1999.12.03. Csenge 1999.12.03. Beáta
1986.09.14. Csongor 1994.11.18. Lehel 1996.08.01. Emese 1985.07.22.

Bekker Andrea nálam nyolc évvel idősebb, gyerekkoromból halvány emlékeim vannak róla,
mint kedvenc nagylányról a közvetlen közelemből, hisz Gusztiéknál laktunk 3 és fél éves
koromig. Később meséli Guszti, miként próbált segíteni apámnak az osztás és az idő elma-
gyarázásban az alma negyedelésével, de csak nem értettem, minek vagdalkodni, ha jó az
egész is! És osztogatni, ha mehet az egész egy helyre is! Ibolya néni hitt az összeesküvés
tanokban a magyarság ellen, és barátnője megjósolta anyámnak pár napos gyermek magam
szemeit kutatva, hogy sok baja lesz velem, öntörvényű, nagy magányos alkat! Ibolya mesélte,
hogy apám anyám gönceit a vízzel teli fürdőkádba hajigálta. Szerinte anyám is jobbat
érdemelt volna! Emlékszem egy gyermekkori emlékre: Ibolya néni oly gondosan kente a
krémet az arcára, empatikus lassan, figyelmes, pontos, magaszerető kézjátékkal, mint apám
elegyítette a vajat a mézzel; csak Buddha tanúskodhat mozdulataiban ilyen tökéletességről.
2002. augusztus 19., az USA-ból való hazatértem után többször is találkoztam Józsival, Joe!,
itt Gusztinál, az Izabella utca 68\A-ban, és faggattam kicsit családjáról, a kintiekről; egyszer
hívott ki újra Chicagoba Pattyhez, de nem mehettem, mert már teljesen benne éltem az önként
vállalt írónő-projektemben, melyet épp 2002. január közepén az Art Institute of Chicagoban
kezdtem. Nem sokkal később ismertem meg nagybátyám, Bekker Zoltán által a már húsz éve
kint élő festőművész, Svagrik Gábort, - nagybátyám autószerelő, Gábor apja festő-mázoló
foglalkozásúként, mint magyarok a választott idegenben gyakran beszélgettek telefonon, néha
találkoztak, akkor még mindegyikük Chicago vonzáskörzetében élt, később Gáborék
Arizonába, Zoliék Coloradoba költöztek. Gábor Gabriella nevű nővére bróker férjével, -
Soros György többször járt náluk -, a Lake Shore Drive sugárúton élt a Michigan-tó partján
egy magas tömbház hosszanti, pálcaegyenes, szűk, de elég nagy lakásában. Egyszer jártam
náluk, és a férj, ki akkoriban éjszakánként kidőlésig leitta magát, és hajnalban, reggelente
többször a rendőrök hozták haza, de nappal brókerként, felelősségteljesen dolgozott, válni
készült azonnali hatállyal, nos e férj-bróker nem engem akart elcsábítani, de az biztos, hogy a
konyhában, mikor csak ketten voltunk, szájas puszit adott, megcsókolt, miután én a nappali-
ban a Für Elise-ből játszottam pár hangfoszlányt. Napóleon életútja foglalkoztatta, egy jó
biográfiát olvasott akkor róla, és Sorosról ugyan nem áradozott, de mi, mint magyarok, és
büszkén mesélte, hogy Soros látogatja, és íme egy könyv, maga Soros dedikálta Gabriellának.
Én felvontam a vállam, nem álmodoztam kartelekről; nem nyughatom, míg nem fürödhetek
anyanyelvem virágos mezején, világhatalom gazdag paradicsomában!
Egy hasonló csók adományozója rosszabbul járt egykor a Salzburgi Egyetem germanisztikai
könyvtárában, miután a több példányban meglévő Hesse-gyűjteményes egy kötetét nekem a
könyvtárból ellopta, ajándékozta, én meg nem akartam erőszakkal visszajuttatni, nos akkor
cuppant a csók, és az én jobbegyenesem, egy ösztönös, csattanós pofon - túl fiatal voltam
még! Később e könyvtáros családot alapított, Salzburg utcáján összefutottam velük, a
kurdommal az oldalamon. Nem beszéltünk, én biccentettem, neki kissé kellemetlen lehetett,
Aramon rögtön éreztem a féltékenységet.

55
Bekker Andrea is járja a saját útját. Hat gyerek édesanyja, sokáig oszlopos tagja egy római
katolikus közösségnek; itt egy titok!, ő is ezotérikus hívő leány, ki tudatosan biztos nem
ártana senkinek. Férjével emigrálna Görögországba, de az ottani szigorú letelepedési
törvények miatt nem engedik törvényesen maradni őket, de jó pár évet kint töltenek, míg
kicsik a gyerekek; nem könnyű neki sem férjével az élet! Ma ápolónőként dolgozik.
Anyám testvére, Éva által is van egy érintőleges bróker-vonal; Éva férje, Apostol János
leánytestvérének a férje nem más, mint a rendszerváltáskor a Nemzeti Bank elnökségében
dolgozó ... Sándor, kinek fia, Zoli bróker és leánya, Krisztina konzul egy angliai követségen.
János első fia, Feri szintén kint él az USA-ban, jelenleg Hawai szigetén, de korábbi éveiben
nagy utazásokat tett szerte a világon. Fél éveket dolgozott az USA-ban, majd járta a világot.
Jól tette. János fia Kolos is Gazdasági Főiskolát végzett, évekig dolgozott brókerként. Ma
gyerekeivel van sokat, művészi hajlamú, másrészről nem vitáznék vele sokat, mert fekete
öves karatés, fia, Csongor pedig tehetségesen judózik, leánya, Lisa kész színésznőpalánta,
szaval, énekel és be nem áll a szája, akaratos, nehéz természetű, de csak szeretni lehet! Kolos
felesége, Erika, kész üzletasszony. Erika testvére Ildikó szintén. Édesapjuk, Laci, klassz
ember; szereti az erdőt, a mozgást, a jó levegőt, a futballt. Édesanyjukat, Jutkát nagyon
kedveltem, tiszta, igen jó ember volt, hasnyálmirigyrákban hunyt el jó pár évvel ezelőtt.
Jánosnak van telke Öregles-hegyen, Fövenyes és Balatonakali között a Balaton-felvidéki
hegyvonulat egyik magaslati erdeje alsó peremén, hol volt szerencsém többször is szép időt
eltölteni gyerekkorunk óta, amikor még gyalogtúrákon mentünk le a partra és föl, akár kétszer
is egy nap; ma már nem igen tesszük le a kocsit, csak ha kirándulni megyünk a közeli erdőbe.
János elvitt egyszer a Szigligeti várba, máskor a Felvidék egyes Árpád-kori templomromjait
néztük meg, és helybeli művészekkel beszélgettünk. Többször láttunk itt őzeket, szarvast
közelről, de legszebb élményeim nagyvadakkal nagynéném, Krómer Márta gyöngyöspatai
háza körüli erdőhöz kötődik, hol tényleg másfél méterre volt tőlem egy csodálatos agancsú
szarvas, nem érezhette a légáramlattól a hegyen feltörekvő simabőrű szagát, és Krómer
Ágnessel sétáltunk itt, mikor két méterre vágott ki az erdőből az útra elénk a vaddisznó,
legalább tíz-tizenkét kicsinyével 2011 Pünkösd vasárnapján. Gyöngyöspatai magaslaton is
Árpád-kori várrom található, amint a templom is azóta áll itt.
Apostol János és Krómer Éva családi házában, Érden ünnepeljük a karácsonyt azóta, hogy a
paksi Mama elhunyt, majd Öcsi, Krómer János élt a paksi házban egy ideig, barátnőjével is,
de alig egy fél év múltán eladták a paksi házat, mit Krómer nagypapa épített és utolsó
levelében: Vigyázzatok a kis tanyára és szeressétek egymást! - búcsúzott. Öcsi felesége
Pongrácz Katalin, Dunakömlődi születésű, testvérei Klára, Mária, Erzsi, István. Gyerek-
koromban rövid ideig Kömlődön éltek Öcsivel, Andi oda született, egy kis parasztházban,
mely egy kis domb oldalában feküdt, rajta dinnyeföld. Szívesen voltam velük ott pár napot,
éppúgy, mint Kati szülői házában édesanyjával és testvéreivel; házuk a kömlődi nagy
focipálya fölötti utcán van.
Katival nemcsak a néptáncpróbákra emlékszem; ő vitt el egyszer fényképészhez, hol ma
Erzsébet szálló, egykor Kiss Kálmán, apai nagypapa testvére férjének sikeres üzlete működött
Paks központjában. Emlékszem a szeretetre, ahogy fésült; ritka jó kép lett. Mama érezhette
ezt, mikor nem sokkal halála előtt ágyán ülve, oxigénpalack kíséretében én fésültem, és a
gyengédségtől megilletődött, megérintette. Keresztanyám, mielőtt a bentfekvő kórházi rész-
legbe került, mert már annyira fulladt, hogy itthon nem maradhatott, érezhetett ilyet, bár

ban hámló korpásodás volt. Anyámat fésültem nemrég nagy szeretettel, de őt itt tartjuk még,
akkor undorodtam a fejbőrén lévő tán gombás fertőzéstől, de lehet, csak erős nagy darabok-

mert nehéz lenne energikus, vidám, betegségében is fényes és erős, csillámló hangja nélkül.

56
Terebélyes Fényfa, azaz Családfa VI.
Baraczka István, nekünk gyerekeknek István bácsi, nagynéném, Krómer Ágnes férje az
Országos Levéltárban dolgozott, Ágnes pedig numizmatikusként a Kiscelli Múzeumban.
István bácsi apja uradalmi kocsis volt az Esterházyak tatai birtokán, tehát Péter, Márton,
György, Mihály apjának, Mátyásnak földjén. E fiú igen tehetséges lévén, a Gróf taníttatta, a
piaristáknál tanult, mint később Péter is.
István bácsi tanította később németre Ágit, Teri, öcsémet Bulcsút, de egyikük sem tanult meg,
engem nem tanított, én megtanultam. Mikor meghalt, Salzburgban éltem, állítólag örült, lesz
ki a németes ágat tovább viszi, én ezt nemrég Mártától hallottam vissza. Temetésén mégis
itthon voltam. A ravatalozótól nem messze van a sírja, és pár lépésre a sírhelytől már a temető
fala van. E fal tövében állva, nem messze a sírhelytől beszélgettem öcsémmel a temetés alatt,
míg a többiek a kápolnánál tömörültek, és hallgatták a búcsúztató szavakat. Éreztem István
bácsi jelenlétét, nem is egy halottat, inkább szerető közelségét annak, ki halott; és kértem, ha
méltónak tart, adja át tudását nekem. Furcsa szép emlék, egyike nagy lélek -, szellemlátó
élményeimnek: később voltak borzalmasak is, melyek egyike hosszantartó üvöltésre kész-
tetett, és a pszichiátria zártosztályán találtam ezen éjszaka utáni reggelen magam. István bácsi
halála előtt üvöltött többször is a kórházban, nyilván hasonló nyomás alatt. Mamát sajnos

nem vitték haza meghalni őt saját felelősségükre. Míg írom e családi emlékezést, az írósarok
kikötötték a kórházban halála előtt, mert kitépkedte magából az infúziót; kár, hogy a lányai

előtti falfelületen István bácsi tatai festőművész barátjától függ egy számomra igen kedves
tájkép. Emlékszem még egy megdöbbentő halálélményre; édesanyám unokatestvére, Hidvégi
János öngyilkos lett, és a paksi Kálvária ravatalozó Kápolnájában feküdt kiterítve, mikor
közvetlen lábánál álltam, azt éreztem, oly erős a halott jelenléte, ha akarnám, feltámaszthat-
nám. Nézett rám, tán e vággyal. Én nem akartam. Féltem a halottól és az esetleges riadalomtól
és népjárástól.

duzzadó hajszálér ütés nyomán megpattant, és ő nem bírta elállítani a vérzést a közben
Ágnes halálának (2015) oka elvérzés; a megdagadt bokán az elvékonyodó bőr alatti ki-

bekövetkező elgyengülés, majd ájulás következtében.

A Gróf kómából még visszajött, elköszönt a Vörösmarty téren utoljára, hogy az irodalom nem
autóparkokon múlik; az író, ki ír, kinek van mondanivalója, ... , és órák hosszat dedikált
olvasóinak, az utolsó előttiként írta alá a Rubens és a nemeuklideszi asszonyokat, és elsőként
a Nemzeti kiadványát, az Én vagyok a Te-t, rajta a síró Madonna, Aditi-Inana Kingának, de
kár, hogy elkezdtem, mondta akkor, csak néztem, mi van?
Ágnes októberi születésű, mérleg, mint apám. Kissé szorongó, érzékeny, intelligens nő, de
mindig mindent másokért tett, hajlamosak voltak rátelepedni emberek. Mégis, szerette
annyira e nálánál jóval idősebb embert, hogy mikor ő otthagyta családját, feleségét és két
gyerekét, hozzáment. A volt feleség évekig zaklatta őket telefonon, zavarta kialakuló közös
életüket. Ezt is Márta mesélte nemrég.
Egyszer nagyértékű műkincs tűnt el Ágnes gyűjteményéből a múzeumban a privatizáció
zavarosban halászok idején, tudta, hogy ki volt, de hallgatni kényszerült; gondolom műkincs-
maffia!

Öcsém, Bekker Bulcsú János több mint húsz évig élt Finta Adriennel, apja Finta Károly,
anyja Gabriella, testvére Beatrix és nagynénje Kati az USA-ban élnek, apja legjobb barátja
Hamburgban német nőt vett el feleségül, és nagybátyja Torontó, Kanadában él. Bulcsú és
Adrien gyermeke Bekker Blanka, okos, több nyelven beszélő szép fiatal lány, ki régóta
dolgozik, kisebb munkákat vállal a jeles tanulmányi eredményei mellett, és mérnök szeretne

57
lenni. Bulcsú támogatja családját, bérel egy lakást, hol a héten két napot együtt tölt lányával,
Blankával, ki kis vadóc is egyben, és motorozni szeret. Testvérem párja ma már Sándor
Edina, kit férje korábban elhagyott és két gyerekével él Kistarcsán. Edinával korábban jó
haveri, baráti volt kollegiális viszonya a TNT-nél. Öcsém nagyon szereti a vizeket, horgászni
jár, és vadvízi kajakkal hol a Dunán, hol a tavakon siklik. Gyerekként kenuzott, teniszezett,
lovagolt, és természetesen a házi sportok, mint tollas, ping-pong, de kedvence a futball volt,
de anyánk nem engedte, hogy csapatban játsszon, nem akarta, hogy összerugdalják a fiát!
Bulcsú számára a munka nem szégyen! Ezt többször hangoztatta, de volt, hogy nagyon sokat
dolgozott logisztikában, szállítás-szállítmányozás, plusz magán munkákat is elvállalt hét-
végenként építkezéseken, költözésekkor; mára tűrhető munkahelye van.
Bulcsúval a már említett népes, igazi nagy lakodalmakon kívül, - Júlia nagynénémé Magyar
János tengerésszel, Öcsi, Krómer János és Pongrácz Katalin esküvője -, még számos
lakodalmon vehettünk részt Pakson, a népes rokonság miatt. Rein József, Dodó és a Bartháék
unokája Andrea lakodalmára emlékszem. Én végigtáncoltam már gyerekként ezen éjszakákat
hajnalig, utolsóként hagytam el a táncparkettet, Bulcsú is sokat táncolt már kis gyerekként
ropta jól, és ökörködött a többi gyerekkel, szaladgáltak a nagy termekben fel és le.
Harsányi Zsuzsa első lakodalmán is jól mulattunk Atádon, mi koszorúslányok, Csilla és én, és
Harsányi Zoli kissé elcsavarta a fejem!
Később Bekker Csaba lánya, Borbála lakodalmán voltunk, ott már nem tudtam úgy fel-
oldódni, mint régen, nem is éreztem jól magam. Borinak két szuper fia van, Benedek és
Barnabás. Bori testvére Csaba is házasságban él és gyerekei vannak. Nagybátyám, Csaba
temetésén találkoztunk utoljára.

Cseri Tündi levélben küldi Bélának dátumaikat Iowából, testvére Zoli Montanában él.
En - Marcius 28 1968 Nate - Marcius 26 1969 Emeshe (Emmy) Majus 18, 1997 Phineas
(Phinny) October 17, 1998 Estella (Esti) December 6, 2001 Dexter - Sept 8, 2009 Apu - Feb 8
1931 - Oct 26, 2016 Anyu - Aprilis 10, 1940 Zoli (kis) Majus 8, 1971 Bela (Zoli Fia) -
Marcius 1 vagy 2, 2000 Fiona - Marcius 1 vagy 2, 2002 Tate - Sept 15, 2005

A lakodalmakon kívül másik nagy élményünk a disznóvágás volt, melyet az elég nagy belső
udvarán tartották a paksi háznak. Bulcsú már hajnalban kint volt, és szórakoztak vele, fogd
meg a farkát, a fülét, hogy jól megszívatják a kis lurkót, de vette a lapot és felvette már akkor
is a felé dobott kesztyűt. Én bújtam a nagyszoba ajtaja mögé, féltem, hogy leölik a disznót.
Hosszú idő múltán merészkedtem csak ki. Nagy érdeklődéssel néztem, - már amennyire a
gyerekeket közel engedték a fő munkálatokhoz -, a hurkák és kolbászok töltését, a szalámi
készítését és én magam kevertem a nagy üstben a zsírszalonna darabokat, melynek illata
fenséges volt, és lassan készült, sült ki az isteni finom házi töpörtyű. Máshol füstöltettek; jól
értik a vidékiek ezen generációkon áthagyományozott módok csínját-bínját, hiszen a Mama
spájzában egy egész éven át lógott a sok szalámi, kolbász, volt szalonna és töpörtyű is, míg el
nem fogyott, elég sokáig. És mindez egy nap alatt!
Bulcsú most egy napot töltött Szabaron, Kútágapusztán disznóvágáson az állítólag csúnyán
beszélő Dezsikével, még jó, hogy nem Rózsika, mondtam, hát az jó, mondta, de közölte, sem
ő, sem Dezsike nem beszélnek csúnyán!
Bulcsú egyszer bezárta Öregles-hegyen Kolost a darázsos vécébe, szerencsére nem történt baj,
mégis utána Kolos nagykéssel kergette öcsémet a telken, mely hegyoldalon fekszik. Máskor
pedig én borítottam Kolosra Balatonon egy nagy adag kefirt, Keresztanyámmal nyaraltunk
négyesben. Kolos bár meglepődött, furcsállta a dolgot kissé, nem nagyon érdekelte, Bulcsú és
én csak röhögtünk; Keresztanyám sajnos nem értette a humort.

58
Bulcsú, Kolos és én nem találkozunk sokat, mégis megvan köztünk az a kötelék, miről Ottlik
regél az Iskola a határonban.
Anyámról pár szót utoljára, de nem utolsó sorban, hisz ő az, akivel minden nap legalább húsz
percet beszélek. 2000-2020-ig minden évben elzarándokolt a Csíksomlyói Szűzanyához a
Pünkösdi búcsúba, és egy-két hetet, tíz napot töltött összesen Erdélyben. Sokáig egy székely
férfi, Hompoth Zoltán, az MDF második tagja szervezte az utakat, később barátokkal ment.
Rajzszakköre Nagymarosra járt, hol ma is él egy festőkolónia, a táj szépsége miatt. Miután
már évekig járt rajzolni tanulni, mondtam, festene végre egy olajfestményt, aztán az egyetlent,
melyet festett, nekem ajándékozott, itt függ a nappalim falán. Nagymarosi tájkép. Még élt
apám, mikor egy Emil nevezetű Úrral, nekünk Emil bácsi, kirándulásokat tettünk leginkább
Leányfalura, fürödtünk a strandon, Visegrádra, hol a Duna-parton napoztunk és időnként
megmártóztunk, kavicsokkal babráltunk... Egyszer Visegrádon is lovagoltunk. Az Ady-ligeti
Petneházy Lovasiskola volt a központ, ott tanultunk, akadályugratás és első tereplovaglások
Budakeszi és Szépjuhászné felé. Lovagoltunk még Paks határában, Monoron.
Apám halála után anyám baráti körét az erdélyi utakon ismerte meg, kikkel máig tartó kedves
kapcsolata van, gyakran hívják, ajándékozzák egymást, korábban minden nyáron együtt
nyaraltak pár napot Laura, Hompoth Zoltán felesége telkén; Laura fia, kicsi a világ egy paksi
nőt vett el, ott is élnek.
Paksról még annyit, hogy itt dolgozik Krómer János lánya Krómer Dóra ügyvédnő, férjével
Miklóssal; Öcsi már rég Gyöngyöspatán él, és idősebb lánya, Krómer Andrea gyógytornász-
mozgásterapeuta, Szigetváron él férjével és két gyerekével, Jenővel, (Jencike) és Viktóriával.
Kati mai napig Pakson él, Mari Dunakömlődön.
Dórát egyszer, magam sem értem, hogy történhetett, elhagytam a Határ-útnál, azt hittem
felszállt a villamosra, mire visszaértem, szerencsére még ott állt az állomáson, de keservesen
sírt; nem tudom, mennyit kellett ott várnia, de remélem azóta megbocsátotta ezt. Én három
évesen egyszer kisétáltam az Izabella utca 44\b számú ház második emeleti lakásából, ki
egészen az Andrássyig, le a Vörösmarty utcai kisföldalatti megállójába, ott talált rám végül
anyám a riadalom intuíciójában, biztos arra megy a gyerek egyedül, amerre minden nap
velem. Nem lehetett semmi. És egész addig nem állított meg, és nem kérdezte meg senki,
hová is tart oly magabiztosan egy hároméves!

És ami még kimaradt, leginkább a nagy ünnepekhez kötődik. A szilveszteri díszítése az egész
paksi háznak a különböző színes papírszalagokkal, -csíkokkal, díszekkel: ebben Júlia és
Veronika járt élen, de kicsit Ágnes is besegített, később Márta is. Hálaadó mise, majd a
lakodalmi vacsora elfogyasztása után kis játék az éjféli pezsgős koccintásig, a Himnusz
eléneklése, BUÉK és körbepuszilkodás, ölelkezés, újra játék. Ha esett a hó, vagy ha volt hó,
elmentünk szánkózni és hócsatázni majdnem mind.
A karácsonyi vacsora mindig későn készült el, alig bírtuk mi gyerekek kivárni a kis kuckóban,
- hisz a meglepetés fa, ajándékcsomagolás miatt kiszorultunk minden máshonnan. Volt, hogy
a kis helyiségben, mi egyedüli helyként a házban változtatta folyton rendeltetését: volt a Dédi,
majd az Öcsiék, jóval később az Öcsi szobája, nyári konyha, és karácsonykor ide telepedtünk
unokák, és tűkön ültünk, mire kb. nyolckor lehetett vacsorázni, és kb. kilenckor bejutottunk a
magas és szépen feldíszített karácsonyfához. Ekkor elimádkoztuk a Miatyánkot és az
Üdvözlégyet, majd karácsonyi énekeket énekeltünk, és végre, mi gyerekek oszthattuk a fa alól
az ajándékokat mindenkinek; volt mit bőven osztani, hisz anyám testvérei nyolcan voltak,
Mama, mi unokák és a férjek. Áhítatos, megrendítően szép pillanatok voltak ezek, megérte a
hosszú várakozást! Az ajándékok megtekintése után körbepuszilgattuk egymást, Áldott,
békés, boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak. Mielőtt nekiindultunk a nagy útnak az éjféli

59
misére, tejberizst ettünk gyümölcskompóttal és kakaós, fahéjas ízesítéssel. Az éjféli mise és a
húsvéti ünnepi körmenet nagy élményt jelentett a szertartás illatai, a sok erős hangú énekes és
orgonamuzsika dallamai közt. Már télen valamikor Mama búzaszemeket tett le vizes vattára
és csíráztatta őket; húsvétra szép, friss magas zöld lett a selymesen puha fű a magokon, és
ebbe éppúgy kerültek kis tojások, mint a ház oldalában általunk fűből készített kis fészekbe a
sok finomság: csokitojások, nyuszik, bárányok, és egyéb kis ajándékok. Ma másodunoka-
tesóim keresik a kertben mindenütt eldugott-szétszórt ajándékaikat. Édesanyám a szomszéd
kislánynak ajtaja elé kis kosárkába tette az édességet kis zöld és aranyvessző, rozmaring közé.
A húsvéti sonka és festett, más-más színű tojások a sok friss zölddel csak szombat este voltak
ehetők, addig tartott a nagypénteki böjt. A római katolikus vallás gazdag hagyománya e nagy
ünnepeken. A virágvasárnapi, nagycsütörtöki, nagypénteki és nagyszombati szertartás, a
lábmosás, a passió, a keresztút, a tűz- és a vízszentelés, a hitünk megújítása, a körmenet mind
igen teátrális is.
Az idei, 2021. évi Húsvétkor Bulcsú szerelménél, Edinánál, Kistarcsán vacsorázunk Nagy-
szombaton, és Húsvétvasárnap a Bocskairól kibiciklizek a kispesti temetőbe, majd anyámnál
ebéd, tőle hívom Évát, Öcsit, Júliát, utóbbi újságolja, hogy visszatért a gólya nagy útjáról,
sajnos egyedül, mert tavaly elvesztette a párját, és a gólya, úgy hallotta, nem párváltó állat; és
úgy haza.

Szellemi út
Mihelyt megnyugszik a szellem, meg is szűnik létezni, és része akkor már az egésznek.

Aditi-Inana Kinga, én vagyok!

Mi is ez a Szellem? Szellemtörténet, a Szellem Fenomenológiája, egy eszköz, amivel feldol-

gozzuk a világból és önmagunkból felénk áramló ingereket, egy fényes egész, amely elhagyja
testünk, míg élünk és ha halunk? Szerető, egymást segítő szellemek, és ártó, rontó szellemek?
Az ind mítosz a pusztítást éppoly természetesnek látja, mint a létrehozó, alkotó, teremtő és
megtartó akaratot, mert a természetben feltételezi egymást a kettő. Szellemtestvérem épp az
ellentétem, kit a világon a legjobban szeretek, és míg ő rombolást jelképezi én a megtartást, és

annyiunktól a Művét? És az ősök, az ősapák, kiket szintén jobban szerettünk önnön

míg találkozunk a szférák éterén kioltjuk egymást? Így védi a Teremtő tőlünk mind-

magunknál, megtartanak minket, míg igaz valónkra találunk, mi botladozó csitrik? És az igazi
ellenfél még nem ellenség, de biztos létezik az utóbbi is, és a bebetonozott hatalmi elitek
érdekvédelme, hol a zsenge fiatalság csak súlyos fejsebeket szerezhet mindig!

Én római katolikus vallású vagyok, és remélem Krisztus szívében élek és vagyok. Hitem
szerint igen! Sok templomban volt kegyelmi élményem, de két templom szolgálta felnöve-
kedésem. A kispesti Nagyboldogasszony templom a Templom-téren és a paksi Jézus Szíve
templom. Szeretem az ötödik kerületben az egymást érő, régi hangulatú és barokk stílusú
templomok auráját. Különösen szép még a Tihanyi-apátság és a Fonyódi-templom kilátással.
Ez nem jelenti azt, hogy ne becsülném, és ne jártam volna a vidéki városok nagy és híres
templomaiban, illetve ne imádkoztam volna pld. teljesen egyedül a Csíksomlyói ferences
templomban. Ne csodáltam volna Gyulafehérvár székesegyházát és ne éreztem volna a
Marosvásárhelyi székesegyházban, illetve Székelyudvarhely templomában, vagy Kassán,
Pozsonyban, hogy magyar vagyok, de ez nem mindig könnyű. Ne lettem volna Énlaka
napszerkezetű falu közepének templomában, vagy ne éreztem volna védelmet a Székelyderzsi
erődtemplom vastag, ormótlan falai közt.

60
Életem legnagyobb élménye a gondolat és megértés gyönyörei mellett a Szent Zene szárnyaló
és szárnyakat adó szabadságának megtapasztalása; ezt csak valódi, igazi zseniális zene tudja
nyújtani: beburkol nagy szárnya védelmében megőriz. A templomi orgonamuzsika volt a
lelkem, ez a zene mindig kegyelemmel töltött el; nehéz időkben, ha csak tehettem, feltölte-
keztem.
Még a rendszerváltás előtti években kezdtem el énekelni Gráf Zsuzsa Angelika kórusában,

Zsuzsa Maklári tanítvány volt, ő vezette a Vox Humana kórusát, és Márta nagynénémnek az
mellyel többször is jártam Nyugat-Európa nagyobb városaiban, mint Brüsszel, Strasbourg stb.

Erkel kórusában volt karnagya.

Márta sokáig dolgozott a Zeneakadémián, így szinte szabad bejárásom volt.

megérintett József Attila, éreztem, hogy ő az; természetesnek vettem, hát jó. Akkoriban egy
Tíz éves voltam, mikor az Andrássy felé a Bajza utcán sétálva az Általános iskolámból

vallásos naplót vezettem, a la nagy szentek és egy regényt írtam hányattatott sorsomról.
Remélem nem maradt meg ezekből semmi!
Hegedültem, tanárom, Papp János első hegedűs volt az ÁHZ-ban, feleségéhez, Anikó nénihez
jártunk Bulcsú és én zongorázni. Énektanárnőm Hárai Ica néni volt. Szerettem Gerti és Sárika
nénit. Zeneirodalomra Pálfalvihoz jártam a Fasorba. Remek volt. Hallgattuk a zenét, és
elvileg követtük a partitúrát. Furulyázni általános iskolai barátnőmtől tanultam meg alap-
fokon. A gitárakkordokat gitáriskolából magam tanultam meg, mert a templomi közösség élén
minden vasárnap énekeltem gitárkísérettel kis csapatommal. Sok szeretettel emlékszem vissza
Perei Nórára és Gáborra, Antira és Etára és gyerekeikre, Dugóra, Dzsekire, Bandira, Tibire és

és Rolandra és Istvánra és Bélára, ők ketten a mi kispesti közösségünkből lettek kispapok.

Andira, Attilára és testvérére Erikára és férjére Miklósra, Attila feleségére Ágira, Delleiékre

Csodálatos papunk volt Nyári János atya, akinek a szobájában a plébánián hemzsegtek a
telepi fiatalok, később Kiskunmajsán is a szívét osztotta szét; mindannyiunknak kenyere volt

Jóval később tettem neki egy vallomást és ő egy vallomással válaszolt. Nem volt néha könnyű
az irántunk érzett szeretete. Plébánosa Hegedűs László atya a Mindszenty vonalhoz tartozott.

az engedelmesség az egyházban!

Gimnáziumban zenei osztályba jártam, de tulajdonképpen minden érdekelt. Leginkább az

irodalmat szerettem. Gimnázium után Ausztriában éltem három évig és a Salzburgi Egyetem
tanfolyamain külföldieknek tanultam németül, időnként spanyolra is bementem, és egy német
irodalom kurzusra is bejártam, de még nem sokat értettem. Salzburg templomait is nagyon
szeretem, de az egész város a szívemhez nőtt, már mikor először egy éjszaka az Angelikával
kiszálltunk a buszból, hogy megnézzük a belvárosát. Éreztem, hogy fogok itt még csinálni
valamit, de nem foglalkoztam ezzel az érzéssel. Az ELTE Germanisztika és Összehasonlító
Irodalomtudomány szakán végeztem. Szegedy-Maszák Mihálynál írtam diplomamunkám egy
még kiadatlan, tíz ciklusú verseskötetből. Német diplomám R. M. Rilke: Requiem für eine
Freundin (Paula Moderson Becker) korai, gyermekágyi láz okozta tragikus halálát dolgozza
fel, kibe korábban szerelmes volt a költő.

Utazni vagy a legjobb baráttal, vagy egyedül, véli Márai Sándor.

Sokat jelentettek eddigi életemben külföldi tartózkodásaim. Az adott helyeken mindig dol-
goztam is. 2001. augusztus 19. - 2002. augusztus 19. az USA-ban töltött évnek sokat köszön-
hetek; nemcsak sok szép helyen jártam, hanem megismerkedhettem a kint élő magyarok
sokszor minden, de nem rózsás élethelyzeteivel, ott kezdtem el írni már maradandó jegy-
zeteimet, miket később Budapesten írtam gépbe és tisztáztam le: Mágikus tükör szilánkjai. Az

61
USA-ban kezdtem el tanulni angolul, és nagyon szerettem az unokahúgaim Coreline-t és
Lorely-t, féltől másfél évesek akkor, rájuk vigyáztam. Szerelmes is lettem, mi nem múlt el
nyomtalan.
Másfél évet éltem Darmstadtban; biciklivel félórára erdőkön át Weiterstadtban laktam egy
albérletben. Innen is utaztam elég sokat a környéken. A közelben fekvő kis- és nagyváro-
sokon kívül ellátogattam még a Lorely-sziklához és le a Rajnán majdnem Bonnig. Bingenben
is voltam.
Fél évet éltem a bajorországi Mindelheimban; szerettem biciklizni az erdőkön át és követvén
a patakokat. Innen is utazgattam, minden vasárnap voltam valahol. II. Lajos kastélyait jártam
sorra, és a Zugspitzére, Németország legmagasabb pontjára is felvitt a méretes felvonó, hogy
ott, mint gyöngysor táruljon szemem elé az Alpok hegyláncai csúcsaival. Vonattal mentem a
Bodeni-tóhoz, Lindauig, és onnan kerékpárral Bregenzig.

Mindezeken és a családomon túl és innen a nagy szerelmek, barátságok, szellemi kísérőim

jelentettek a legtöbbet életemben.

Berg Károly, Esterházy Péter, Kiszely Gábor, Romhányi Török Gábor, Svagrik Gábor,
Szegedy-Maszák Mihály, Térey János, II. János Pál pápa, XVI. Benedek pápa, XIV. Dalai
láma - kedvenc szentjeim és a zseniális alkotók száma nagy, kik segítették magányos alkotói
utam állandó jelenlétükkel! Zeneszerző óriások éppúgy ide tartoznak, mint festő és szobrász-
géniuszok és a világ, a magyarság gazdag irodalmának géniuszai.

32.
Ki e tájékon nagy sorsra vágyik, rokkanván jut el az éjszakáig! Ady Endre

2021. év nagyhetében és előtte a héten már csodaszép tavaszi idő, a kezdődő rügyezés és
egyre bővülő virágzás színpompáját élem meg a Gellért-hegyre a Villányi-út felől a Vízgyűj-
tő-medencéhez és a Filozófia kertjéhez, majd nagy kört téve a hegyen, vissza otthonomba.
Az érzékenység marad, a Páncél az Isten kegyelmében adódik, avagy Ő az, ki összetöri
eszközét!
Az elvtársak harcaiba beszálló megszálló-megmondók vasmarka, a vörös utóéletbe bekap-
csolódó kíméletlen érdek-, ökölharc, mi kineveli a jövő hatalmát itt igazgatókat!
Szemben a Szent-István Bazilikával áramlik a szentek ereje: a tisztaság, az imádság, a
szeretet, a bölcs országvezetés, a vitézség megtartó páncélja, pajzsa.
Szemben a Budai Királyi várral megelevenedik a múlt II. Lajostól, ki a Szent Földön vérzik

máig ható szent vigyázása mireánk, kik szeretjük őt, Mátyás alatt rövid ideig tartó önrendel-
ahelyett, hogy itt vigyázna, IV. Béla idején a tatár országégetése és egy Liliom szentsége,

kezés a központosítás segítségével, aztán a török és Habsburg uralta évszázadok utáni

Trianon, két világháború és a Vörös Pokol!
Az utóbbi pár évtizedben annyit változik a világ a technika rohamos fejlődése által, mint
előtte évezredekig sem. Az ember nem változik? A globalizáció tőkeközpontosításának
virtuális világai, a fény -, információ korszaka emberének.
A Filozófia Kertje a tisztaság, elmélkedés, a vándorlás viszontagságai, a böjt önmegtar-
tóztatása, vezeklés, a bölcselet fontossága, a természet elemeibe vetettség és hősies kiálláson
megnyilvánuló kegyelmi áramlatok, az önszféra védelme és a tartózkodás a mástól.

62
Az osztott címerben Árpád-sávos és zöld hármas-halmon a kettős kereszt (apostoli-királyi) és
rajta a Magyar Szent Korona vigyázó angyalokkal a Magyarok Nagyasszonya, Mennyek
Királynője, az áhítatos Madonna, kit virágfüzér borít, lábainál piros rózsakoszorú.
Kérjük egyre gyakrabban együtt nagyhatalmú őrangyalunk hathatós védelmét országunkra,
Hunniára és Hungáriára!

33.
A nagy égiek buknak el a földön leginkább? Nem mindig. Mazochista, naiv lettem volna, ki a
földből semmit sem lát, mert tulajdonképp unja, szürke semmisnek látja, de az élet mégis arra
kényszeríti, hogy lásson, amit tulajdonképp nem akar látni, és szinte szentségtelennek érzi,
magát tisztátalannak, ha lát mást magán kívül, mert bármi mással elegyülni az érzékenység
nyomán az igazi kereszt annak, ki szépet és az isteni minőséget szereti. A sors iróniája, hogy
épp az ilyen emberekre tapadnak természet szerint a nagy ördögök, és viszont, ragaszkodnak
ezek hozzájuk tán semmiért egészen a végső látásig, míg a démoni társ a legerősebb hatású
láz, lángmező, lángerdő erejű hatalom, mert mégis látni kell! Intenzív tűzelem oltva vízzel.
A földi hatalom rendje, mint egy szövet, mint egy összeragadt sűrű hajtömegben a hajszálak
kibogozhatatlansága, és ki belenézne nem kerülheti el szellemének megzavarodását, hisz amit
néz, nem szabadna látnia, hisz ott az a zavaros, a mindeneket megtévesztő: a hatalom
természete, mely természet szerint elnyomása a másnak. Abszurd mód mégis épp neki, a
szeretőnek kell látnia, mert szeretete neki a legnagyobb! Az örök mítosz tragédiája; földön
nem lehet következmények nélkül kizárólag egekbe illatozó orral, egy rózsaszínű világban
élni. Szinte biztos, hogy elragad a történelem, a vágy, az eredet hattyúi a tudatosodás, a lassú
emlékezés eredetedre az úton. Hülyén meghalni? Nem.
Átörökíteni a hazát - mondja. Az ősök, a bölcsek látják, ki az, aki valamire van; nem lehetnek
tekintettel arra, hogy biztos nem lesz könnyebb, mint nekik volt. Ha mindent el is követnének
a jövőt jobbítani, a jövő maga magát szüli a korlátozottság, a világ falai, természetünk
zártságain, és így életünk beteljesedik.
Sorstalan-e életünk, ha megmártóztunk milliárdnyiszor is már a határtalan fényben, és
árnyékaink mind meghaladtuk is? A sors predestinált, eleve elrendelt az élettörténet egésze?
Választásaink is kódoltak? Csak látszat a bő választék, mert valójában egy a mi utunk, mit
bejárni kell önnön feladattal, természettel és sajátos érzésekkel teremtett lényeknek, és ezért
nincs értelme sem a számonkérésnek, sem a büntetésnek? És a világban nem ismerjük a
tényezők együtthatói eredményét. Létezik ma is röghöz kötöttség? Máshogy, de természe-
tesen, igen.
A határaink elfogadása a legfájdalmasabb. A földön az igazi hatalom mindig szellemi
természetű, pár szellemi csomópont marad az örökkönvalóban, mi a jelen örökkönvalóknak
többé-kevésbé látható az időben, az időtlenben, a kortalan pár szellemet őriz meg.
Tragikus az, hogy a földi irányítás rendezése soha nem lehet harmonikus egységben,
összhangban a szépség, az isteni energiák, bölcseletek kívánalmaival. Ősidők óta ez a nagy
drámák valódi konfliktusa, mely a nagy személyiségek életigenlését, önállításait jeleníti meg.
Pár koponya harcáról szól, és a közé őröltekéről. E látvány kiábrándító lehet, mert igaz. A
látszatok mögött a valódi felosztott föld és leosztott lapok mezsgyéi, melyet, ha elhagysz, nem
maradsz sértetlen. Ezt nem tanítják, kár, és lehetne, fontos lenne tanítani a hatalom mibenlétét
és a hozzá való lényegi viszonyulást; a hatalom titkosan átadódik, öröklődik. Ha nem tartoztál
bele, és változó időkben ismeretlenül belekeveredsz, vagy ha nem kívánatos voltál eleve a
családi örökséged hovatartozása miatt, mi tovább öröklődik a világ szemében, a lelki-szellemi
örökségedben; az egyén mégis autonóm és az isteni arcában tán nem is a szabadság, hanem a
megvilágosodás a döntő.

63
A megvilágosodás folyamata a legnagyobb kín, ha őszinte az ember magamagához, mert
változik folyton hagyja el régi arcait, tudásait, és válik le róla a világ, míg tán valamiben igaz
valója meggyökeresedik és lombosodik. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon
legyünk benne.

34.
A kormányzásról
Szent István utódja nem kívánhatok itt lenni, mint holmi Intelmek írója. Egy rövid bejegyzés
lesz csak. Számomra a legfontosabb az életben az Ethosz; nem érdekel az erkölcs, mindig
demagógok, erkölcscsőszök és viszonyaikba beleromlottak, kisszerűek, kicsiny szív -, lélek és
szellememberek hivatkoznak rá, mint egy védelmi falat húzzák maguk elé, ami kijár nekik,
mert ők az erkölcsösek, ha nem éppen tartuffi édes-szép szóbeszéd csak és minden, amit az
elrejt. Az Ethosz, az emberség parancsa: a nem kínzás, nem visszaélés, nem terrorizálás. A
terror virágai fölöslegesek, ha nem titkos az, ami az élet legfontosabb eleme, mi a hatalom,
hogy az valójában kié, mihez tartsd magad, hogy működik, mennyit engedhetsz meg magad-
nak: nem kaszt és jobbágyrendszeri viszonyok rendezettségét kívánom, hanem az igaz
demokrácia, avagy monarchia valós lehetőségeinek feltárását és felmutatását, rendszerében
való mindenki számára lehetséges eligazodást, mindenkori átjárhatóságot tehetség és erő
szerint, bárminemű rejtett terror ellen való mindenkori fellépés és ellenállás szükségességét.
A terror a tisztázatlan hatalmi viszonyokban tenyészik, azok melegágya és az emberi társa-
dalomra legveszélyesebb, egyenesen rohasztja azt. A hatalom valós képviselői hajlamosak
róla a végsőkig, a nagy katasztrófák bekövetkeztéig nem tudomást venni, mert élősködni
mások szenvedésén jó nekik, vagy még rosszabb, ha félnek tudat alatt maguk is. Lehetőség
szerint úgy kell az átláthatóságról gondoskodni, hogy az ne teremtsen élhetetlen, korlátozási,
megkötözött viszonyokat.
A politika dolga nem kibaszni, kibazilikázni a rábízottakkal, hanem őket, minél szélesebb
körben lehetőségekhez juttatni.
A rendőrség dolga nem elviselhetetlen szellemi légkört, pszichózist teremteni, egymás ellen
uszítani, hanem a jó közérzet alapját társadalmaiban megteremteni.
Katonának lenni a legnehezebb; az nem lehet mindenki, csak ki a legszívósabb. Lelki betegek,
sebekkel teli lévők nem valók oda, csak harcra edzettek lélekben, testben és szellemben,

az őket ért lelki kínzásokat és gyötrelmeket elkerülni és nem elszenvedni, ha látják, az övéik
kikről tudható, az első fejlövésnél nem borítanak be mindent, de náluk lehet egy adag méreg,

hasznuk már nem vehetik.

A spicliket megvetem. Annál elviselhetetlenebb lesz tőlük egy birodalom, minél sebzettebb,
életre képtelenebb, elmérgezett gyökérzetű, romlott és nincs szinte már egy ép sejtje sem.
A hivatásosak a legkiválóbb emberanyag kéne legyen, nem a leghitványabb! A legintelli-
gensebb, legokosabb, és elképzelhetetlen legyen olyat megtűrni maguk között, kik nem
azokért élnek-halnak, akiket képviselniük kell, hanem folyton az elvetemülteket juttatják
előnyökhöz; így nem csoda, ha ránk rohad, dől a ház, mi kóceráj!
A szellemi élet mindenkié, nem az úgynevezett értelmiség privilégiuma, hisz a társadalom
minden rétegében kiérlelődhet a valódi szellem, melynek egészségét védeni kell!
E szellemi élet gazdagsága akkor lehetséges, ha a túl sokban tisztelet illati a nagyságot, a
kiváló minőséget, a társadalom bármely részéhez, és így bármely szellemi irányzathoz tartoz-
zon is. Az elnyomás, elhallgatás, cenzúra, a szellemi csonkítás árt a világnak mindig a legtöb-
bet, az elfojtódás után következik a kitörő embertelenség és gyilok. A szellemek megmérette-
tése azonban előrevisz a lehetőség megadása, hisz mint farakás hever úgy is egymáson a

64
világ, és egymást határolja, finomítja, korrigálja. Eszköztelenek állandó provokációja,
gyarmatosítottak minden kreatív és szabad mozgástól, életlehetőségtől való megfosztása bűn.
A szellemi élet hierarchiája akkor egészséges, ha mindenki a helyén van és ott a neki járó
tisztelet övezi. A bölcs sokszor látó is egyben; olyat lát, amelyet más elképzelni sem tud, ezért
bölcsek között az árulás megbocsáthatatlan, mert a természet rendjébe ront bele, ami úgyis
megvalósul és összeáll, csak esetleg sok fölösleges szenvedés által.
Tehetségek különböző szintjei és a lángelme között óriási a különbség!
Egy társadalom akkor egészséges, ha benne mindenkit valós munkájáért becsülnek, mely a
másikért, mindenkiért, a rábízottakért van és önnön egzisztenciát teremt. E munka hasznos
kell legyen, valós értéket teremtő, nem bőrnyúzás, nem időtöltés, hanem a legnemesebb
értelemben vett kreativitás, mely bizalmon épül és a teljesítményen.
Létre kell hozni tán egy szegényes, ha a takarónk addig ér, alap-ellátást mindenkinek, de a
munka öröm lehessen, jó hangulatú munkahelyeken, hol nem packázhat főnök beosztottal,
beosztott a főnökkel, hol a feladat egyértelmű és nem várnak mindig valami mást is, és az
elegendő pihenés garantált. A környezet szépítésébe rengeteg munkát lehetne fektetni, és nem
igaz, hogy nincs gazdasági haszna, mert az emberekért van mindez. Pld. nagy feneket keríteni
egy játszótér építésének, mi egy jó nagy területet kivág a környezetéből lebetonozva, és pár
szegényes mászóka kerül csak oda Budapest egyik leggyönyörűbb helyén, és fa egy szál se,
holott egyre forróbbak a nyarak. Nagyvárosok belvárosait érdemes parkosítani és vizesíteni,
épp a fenti okok miatt.
A nagy magányos lehessen az, senkinek ne kelljen kényszer-szocialitásban élni, de teremt-
sünk sok jó társaságot, ahol öröm együtt lenni és nem az árulás melegágyai, hanem a valós
barátság fészkei és a munka egy másik arca, a pihenés és ellazulás, a boldogság lehető együtt-
létei, a hasonló elvűek közötti szeretet.
Az idegenekkel való együttélés pedig harmonikus kell legyen az elemi szabadságjogok
biztosításával; a bevándorlás nem mehet a társadalom alapértékeivel szembe és nem jelenthet
pozitív diszkriminációt, de szükséges, jó értelemben vett segítést, a kibontakozás lehetőségét
igen, nem sértheti azonban az eredeti társadalom érdekeit, ha nem sérti, gazdagítja.
Érdekes, ha a királyok és császárok a szépséggel eljegyződnek, nem kevésbé tragikus sokszor
a sorsuk.

35.
Érdekes számomra a Liszt és Wagner páros, nem elsősorban Cosima és II. Lajos miatt, hanem
eltérő karakterük érdekel: Liszt mély tisztelete és szeretete Wagner iránt, sokat segítette is,
majd Liszt a házasságuk tűrője csak, holott ez Wagner hálája, hogy Cosima egy lángelmét
szerethet. Liszt a nagy Áldozatok iránt mutat érdeklődést, velük tud azonosulni: Mazeppa,
Prometeusz, Árpád-házi Szent Erzsébet, Krisztus, de a Nemzet Médiuma is a Hunok csatá-
jában és a nép tisztelője a Rapszódiákban, kereső a Zarándokévekben, míg Wagner a nagy
szerelmes és kísértett, veszélyeztetett folyton, vándor az önmaga felé vezető úton, aki igazán
Cosima mellett teljesedik ki a germán mitológia és középkori lovagkor mint tiszta forrás és
eredet meg- és újraalkotásával, saját színháza létrehozásával.

36.
Új drámán gondolkozom, hol kedvenc Shakespeare-i nőalakjaim egy térben mozoghatnak a
bennem tapasztalati tudássá lényegült létezést próbálván megmutatni.
Cordélia igaz szeretet

65
Cressida szenvedélyes szerelem papnő létére, ellenséges táborban tartózkodás
Desdemona igaz szerelem szerencsétlen fordulása ármány és féltékenység nyomán
Júlia ellenség szerelme
Kleopátra zseniális női uralkodó, a nőiség géniusza a történelem legkarakteresebb és erősebb
férfi uralkodói, katonái között, az ellenféllel is nagyot alkotni tudó lángelme
Miranda a csoda történülése a szigeten az elzártságban a varázslatok
Ophelia vízbefúlt a hatalom viszonyai és a szerelme lehetetlenné váló tébolya, őrülete miatt
Perdita az elveszett, pásztorok között, féltékeny apa és tehetetlen, halottnak hitt anya
szenvedéstörténete
Titania tündér a viszontagságos élet csapdáival, hol a szerelem a legnagyobb útonálló, míg
magára nem talál
(33-36. bejegyzésig 2021. április 14.)

37.
Találkozásaim, avagy Vallomás
Nehéz erről írni, mint kislány ír egy pápaszembe tekintvén, ki egy nyomozó követ, de időn-
ként lehunyja a szemét, mert nem szabad és nem akar látni, és akkor tovább kell mennie az
útján. A legnagyobbak is esendő elesendők az emberi létben, és nincsenek egyedül; tán épp
őket veszi körül leginkább az Üvegbúra, a nagy magány, plakátmagányban ázó éjjelek, még
ha sok ember is veszi őket körül, kiktől függnek, és életük alakítják. Mindig ezt éreztem, a
közelét, a szellemi jelenlétet, a nagy aurát, mely kérdez, megtart, metsz és alakít, átölel,
beborít, mely egy fenyegető tekintetet kivéve vagy szemem metsző komolyság, tekintet, de
inkább folyton visszatérő jelenlét volt, mi átölel; jelen halála és élete.
Első igazi találkozás egy felolvasás volt az Írók Könyvesboltjában 2003. év elején, és
részemről egy hátat mutatás, és valaki mintha rajtam át mondta volna: Elárultál minket!
Sokszor nem értettem egyet politikai véleményével, de ezt így soha nem gondoltam és

Szerintem akkor is megfogadta, hogy bebizonyítja, soha sem, ő nem!

éreztem, egy idegen hang szólt bennem, kicsit megrémültem e jelenségtől, féltem, tán átment.

saját és barátom írásait, mintegy rábízván őket, mert nem láttam saját utam másfelé lehetsé-
2008. év tavaszán az Ady-szobornál a Liszt Ferenc téren kerestem meg, hogy átadnám neki

gesnek, csak felé. Mikor hozzáléptem nagy melegséget éreztem, de erre elhidegült. Megkér-
deztem, hogy mi a véleménye arról a matematikai állításról, hogy a párhuzamosok a végtelen-
ben metszik egymást. Baromság - mondta. Én érzem őt ugyanis a légtérben, mi ez angyali
jelenlét-féle? A teremtésben a paprikás krumpli legalább olyan jelentőségű, mint az angyalok
- válaszolta. Túl érzékeny voltam, nem bíztam még műveimben, önmagamban, és érezvén az
elhidegülését, nem küldtem sokáig; majd mintha hallottam volna, na mi van, nem küldi?
Elküldtem. Hallgatás. Nem volt könnyű, kerestem tovább a helyem és az utam. A Szlovák
Intézetben, könyvbemutatón ismét találkoztunk; mit szól hozzájuk? Nem semmi! - ennyit
mondott, és én még valamit. Küldözgettem néki ritkán gondolataim a magyar közügyekről is,
vagy átküldtem egy-egy új művet, de sosem válaszolt, mégis, mindig éreztem közelségét,

tam neki, Esterházy a kedvenc szereplőm: őt azért tettem bele, mert szerettem volna, ha van
jelenlétét. Az örökkévalóság ruhatára művem is ismerte, nem sokkal a megírása után mond-

magyar részese. Nagyon közel álltam vele szemben a PIM lépcsőházának bejáratánál, kissé
telt-húsos mackótestén feszült a leheletvékony fehér ing; szerettem volna megölelni, de ez
kettőnk közt elképzelhetetlennek tűnt, nem akartam zaklatni: ő világhírű családos író, és ezt
mindig tiszteletben tartottam, félénk közeledéseim ellenére is, bár üzeneteimben mindig

66
őszintén írtam. Lassan éreztem magamhoz egyre közelebb, de csalódott is voltam, mert nem
engedett közel magához, nem lehettem az Irodalomban vele egy asztalnál. Egyszer a
Vörösmarty téri sokadalomban sikerült egy pillanatra egyedül lennünk; szívére tette a kezét és
kissé a tisztelet, hódolat jeleként nagy komolysággal meghajolt, már ott se voltam, ennyi elég
volt, hogy járjak tovább utamon (2010). Az áprilisi könyvvásáron a Millennium Parkban

annyira frissen, hogy nem értesítették. Megint nagyon közel álltunk egymással szemben, és ő
elsőként dedikálta nekem az Én vagyok a Te-t (2011); tőlem tudta meg, hogy megjelent, még

állva nem tudta nekem aláírni, nem volt hivatalos dedikálás, kissé odébb kellett állni. Mintha
azt kérdezte volna némán, megvárom-e, de nem lehettem ebben biztos, túl zavart voltam,
inkább elfutottam. Ez történt a Babits-díj átadásakor is. Mindig zavart lettem a közelében, egy
csitri, elbizonytalanított, hogy egyszerre túl közel és túl távol, mint egymástól tán a csillagok.
Egyszer Mozart: Figaró házasságára ment az Opera előtt szinte egymásba szaladtunk. Az volt
az érzésem, megijedt látásomra, de a következő pillanatban, mintha már nem is e földön járna,
ment tovább büszke, egyenes tartással. Nekem ezek a teljes bizonytalanság évei voltak, de
mindig alkottam is. Móricz: Úri murit egy napon néztük meg a Nemzetiben, évre nem
emlékszem, mintha azzal telt volna meg pillanatra a nézőtér az előadás kezdetekor, hogy
„Félek”. Itt vagyok - mondtam. Vörösmarty-téren táncos-zenés könyvvásárkor: Hát hozzám

hónappal dedikálta a Vörösmartyn 2016.06.11. Aditi-Inana Kingának, mint egy őskövezet

ide se jössz? Itt vagyok - mondtam. Rubens és a nemeuklideszi asszonyokat halála előtt egy

vagyok - mondtam neki.

A végtelenben a párhuzamosok, hát itt vagy!

A vágányok mellett tessék vigyázni-mondta.

37. bejegyzés ez a 2021. évi Naplómban a Szentháromság harmadik személye, a Szentlélek a

halálban; a hetedik Te magad légy, és lesz még erő lábra állni benned - sugallta egész
kapcsolatunk.

Életem legboldogabb pillanata a budapesti Evangélikus Templomban J. S. Bachot orgonált

valaki, és egy vízióban láttam magam Krisztus szívében, és táncolni Esterházy Péterrel
Vivaldi és Mozart társaságában Krisztus ítélő trónja körül. Egy máig megrendítő, megtartó
vízió, látomás, amiről beszélni nem lehet, tán leírni sem szabadna, de ezt láttam.

Betegségéről Fonyódon értesültem. Ott voltam az utolsó könyvvásári megnyitóján, hogy az

irodalom nem autóparkokon múlik; sosem is gondoltam ezt. „Mindent Istentől kell kikönyö-
rögnünk!” Goethe
Halála utáni évben (2017. április 14. Nagypéntek), születésnapján ellátogattam Gannára, a
Szent Kereszt felmagasztalása Plébániatemplom Családi Kriptájába. Kint a kertben csodálatos
tavasz volt, csiviteltek a madarak, és mintha azt mondta volna, menj e borzalmas helyről!
Mindannyiunk élete; és a sírján legyen mégis virág, bár a jótékonykodás kedves Isten előtt, de
Szépség nélkül, mit sem ér az egész!

38.
Szent Koronáról, amely a magyaroké
Mindig voltak ismerőseim, barátaim, családtagjaim, kik tisztelettel beszéltek a Magyar Szent
Koronáról, és olyanok, kik ismerték a Szent Korona-tant, írtak róla, terjesztették, mint

67
elfelejtett tudást a népnek. Magyarország szinte minden katolikus templomában ott vannak az
Árpád-házi szentek szobrai, de különösebb Korona-tisztelet nincs.
A Szent Korona nem más, mint amit ábrázol. Szakrális tárgy, a teljességben a szent minőség
szimbóluma. A magyaroké, ez azt jelenti, hogy őket segíti, mikor nagy bajban vannak. Mi e
segítség? Kegyelem, gondviselés forrása, mi e tárgyhoz kötődő szent erők megtestesülései. A
szentség ránk vigyázó erejének megtestesülése. Az Árpád-házi szentek jelenléte külön-külön
segíti e tájon zarándokló egyént, a Korona a közösség védelme, melyben olykor látjuk a
másikát, kiről nem is vélnénk, hogy épp őt is, avagy leginkább őt védi e Szent Korona erő;
persze minden látomástól, víziótól távolságot kell tartani, de a Korona kivetülő szent ereje
érezhető mirajtunk, ha a feladat nehézsége ezen erőt szükségelteti. E kegyelem áramlása a
megszentelt természet segítő ereje, akkor jön, mikor és hol szükségeltetik. Minden szent erő
így működik, legyen szent, avagy szent király, szent művész.
A Koronát angyalok tartják, ez azt is jelenti, hogy a Korona-erőben nem kell, sőt nem is lehet
beleragadni, hisz isteni, szabad erő, része a teremtés segítő, áldó erőinek, mégis e Szent István
koronázásához köthető tárgyak hordoznak egy bizonyos erőt, mely sajátjuk.
Ezt jelenti, hogy az örökkévalóságban nincs idő. Az örök minőség: örök, de hat az időben.
Más dimenzió. Épp ésszel felfoghatatlan, elképzelhetetlen, de meglepő jelenlét.

39.
Megszoksz, avagy megszöksz!

A csillagok ébresztenek, világítanak az éjszaka sötétjén, még ha kellemetlenek is olykor, de

az igazi csillagok nem kellemetlenkednek! Fényük hatósugára nagy térben akaratlan terjed;
nem személyválogatók.
És vannak kötöző Rendek, mely a vesztedre lesnek -
Halászni az képes, ki személyes isteni önmagára lelt, megélte a magányt, nagy álmát, mi
csalogatta szívében, bármi legyen is az; de boldog lehet az is, kinek álma nem sikerült, mégis
látja önnön eredetét, megvilágosult!

Lassan járj, tovább érsz, avagy élsz!

Bár ha lassan jársz is ki-, elterülhetsz, kiteríthetnek.

A létezés érzékelésének minősége eltérő; ez tán fontosabb minden másnál!

Ha nincs Abszolútum, - bár ismétlődő törvényszerűségeknek vagyunk tanúi mind a természet-

ben, mind a társadalomban -, mihez képest beszélhetünk Tisztaságról? Az egyén ösztönös,
tudatalatti és tudatfeletti vezetettségét nevezzük tisztaságnak? Hol marad akkor a magunktól
való távolságtartás és az egész részeként kívülről látás? Az ürességben a tisztesség és
becsület, mi a létező körvonala?

40.
A világról
A világ a legnagyobb csábító, és az az egyén a legelveszettebb benne, ki sérült és sebesült,
nincs önbizalma, és életidegen, világot nem ismerő közegben nő fel. Minél inkább megmár-
tózik a világban, annál kevésbé lesz idegen számára, de így tán önnön maga vész el, avagy
nem lesz mondanivalója végül mégis e világnak, miután jól, úgy Isten igazán kiismerte-

68
A világtól a legtöbb, mit kaphatsz, egy távolságtartó bölcs igaz Ember, ki hallgat, mikor
hallgatni kell, beszél, mikor beszélni kell, és a kell-t nem önérdeke, hanem valami más
vezérli, mondjuk a Bölcsesség szeretete. Kicselez, kiröhög, félvállról is vesz akár, ha hallgat,
inkább szerelmét érzed, mint bármi mást, no ez a legjobb, ki utadon megtart...
A legrosszabb, mi érhet, minden kollektív büntetés kieszelése, avagy zsarnoki elnyomás,
mely megszállás nyomán gondolkozni sem vagy képes, és mindezt fogalmad sincs, miért is?
Ha körülvesz egy bizonyos szellemi silányság, mondjuk spicli és maffiaszellem, erős kell
legyél és nagyon óvatos, hogy magad el ne veszd, hisz a világ a nagy Elhasználó; és hitem
szerint a kegyelem és gondviselés a szent erők jelenléte, mi adományoz, de e szellemek
adományozó napok és nem féltékeny, kisszerű, értetlen élharcosok. A világ a nagy Húsdaráló,
de lehet a Boldogság fészke is, ha az Ember magát és a mást megismerni próbálja és nem
ringatja magát illúziókba. A Nagy Álom az más; az ad értelmet és iránymutatást az életnek.
Ha az Álmod ellen tör valaki, az szárnyad töri le, azt nem hagyhatod. A szeretet a legnagyobb
jó a világon, de nem válhat teherré és elvárássá, pedig a legborzalmasabb Teher, ha szeretsz,
de nem szeretnek éppúgy viszont! A gyűlölködőktől óvakodj, és tégy meg magadban mindent
a gyűlöleted ellen, mert csak téged rombol. A nagy vágyakozás pedig az, ha a másik birtokol
valamit, amit te nem; ez nem anyagi, hanem leginkább természet adta magaviseleti, szellemi
talányos rejtélyek zengése, képesség jelenléte, avagy hiánya... A legnagyobb kín, mi szét-
szakít, ha nem is a szerelem és gyűlölet egyként jelenléte, hanem a feladat, érzés és értelem
adta utak sokirányúságának elágazásai.
Szeresd magad, ne tégy magad ellen semmit, még a kompromisszumok idején se, akkor
sikerül a másikát is jól szeretned! A gyűlölet téged rombol leginkább, de a viszonzatlan
szeretet is, bár lehet így találsz igazán magadra, így nősz fel, leszel autonóm személyiség a
viszonzatlanságok idején. Légy tisztába magaddal, még akkor is, ha nem látsz tisztán! Mit és
miért nem!? A félelem megöli a lelket, de az óvatlanság és ostobaság legalább olyan rossz
lehet. Az álmot nemcsak a félelem, a realitás is kikezdheti, hát küzdj és hass!
A démonok általi megszállottság is lehet tisztaság, ha az Ember egyként vallja magát pokol-
és mennybélinek, mint a létezés megtapasztalását a létező, de mondom monoton néktek a
Pokol nem jó hely, kínok otthona, hol ne veszd el Emberséged, mert elsodor az ár és ár-
hullám. Lehetsz mennyei lélek, ha körülvesz és töltöget a Pokol, mint töltött Hattyút,
mondjuk, vagy kibelezett töltött Oroszlánt, és töltöget a démoni had és nem akar ereszteni, és
provokál és kínoz és nem enged, akkor még dolgod van ott is valami; légy türelmes, ne hagyd
felhúzni magad, ne légy ingerlékeny, de tartsd meg a békéd és nyugalmad, és lásd a
szándékot, a démoni sereg célját, mit is akar, és légy tisztában önnön magaddal, ki is vagy,
mit lehet, mit nem.
A sebesüléseket nem szabad elhallgatni legnagyobb zsarnokságban sem, mert nem válik
lehetővé a gyógyulás; ha más előtt muszáj is, magunkkal szemben őszintéknek kell lennünk,
hisz Istennek tartozunk „csak” elszámolással, de neki igen. Más mindenki lehet adósunk,
tartozhat nekünk végtelen sokkal, de mi bátran nézhessünk az Istenünk szemébe, „mi odafönt
szoktunk elszámolni!”

41.
A repülésről
A repülés, mint eksztázis; nekem a zseniális Zene, a Tánc, a víz, az erdő, a gondolatok
szabadon járatása, az imádság és az írás, a szerelem, ha egyetértés és nem hadviselés!
Az angyallá válás végső stádiuma pillanatai, mikor elhagyja lábad utolsó ujjperce is a földet,
melyet szerettél; ez nem a halál, az angyali lét az öntudat világossága -

69
Pár szép élmény, a valódi repülés élményeiről!

A new-yorki öböl leszálláskor, a Grand Canon „véletlen” megpillantása az ablakon kinézve;

viharon felfelé átvergődvén az ide-oda dobált, hánykolódó repülő viharzóna feletti körzése
bárányfelhők közt kék égen; kissé már az idegeimre ment fél óra múltán, hogy alattunk még
mindig nem múlik a vihar és nem tudunk leszállni Bécsben. A Dunántúli-középhegység felett,
csaknem súrolván a sűrű erdő lombos fakoronáit.

E bejegyzés indítéka Endresz György pilóta emlékkönyve, ki az első óceánrepülők közt

Justice for Hungary nevű gépével felhívta a világ figyelmét a Trianoni béke igazságtalan-
ságára 1931-ben.

42.
Várlak - mondta, és örült neki, hogy jön.

Vénlány ugyan nem volt tán sose, de állandóan gyötörte gyász, démonok, világfájdalom,
avagy tükrében egy tiszta arc elvágyódása, nem mindig oda, ahol nem volt, avagy nem
lehetett, hanem hová álmai szárnyain elillanhatott.
24 éve ismerte 2021. év kellemes februárján, mikor egy fiatal szépséget furikázott, és ez sem
igazán érdekelte, sem nem zavarta meg örömét, hogy kicsit vele lehet ismét, hosszú évek
múltán.
Az élet nem habostorta, - óriási közhely -: a templomi jelenet mégis kissé más, de nem
kevéssé érdekes számára, mikor ugyan nem a fehér és fekete dominál, mi öltözetük a linzi

harmadikért, és ez így természetes, mikor ő közvetlen maga mellé parancsolja a budapesti

barokk templom főhajójában, hanem mikor mindenáron gyertyát akar gyújtani egy

Szent Imre templom főhajójának a bejárat felöl eső végén.

Házasság? A jó benne, ha együtt eszik a fokhagymát és a babot!
És rémisztgeti, hogy ő egy borzalmas ember, mert angyal, tán inkább arkangyal, még
rosszabb... mindent tud látszó és látens viszonyairól.
Még egy kis csitri, kislány vagy, ha ily hamar el tudlak téríteni magamtól; nem vagy még elég
vén ahhó a házassághoz. Lehet. Miért? A házasság túl szűkös szoba? Túl erős kötelék ahhoz,
hogy külön-külön egy helyre térjünk be, és ott ha nem is flörtölünk, de tán odaül asztalunkhoz
valaki idegen ismerős, vagy épp mi megyünk oda valakihez, ki tán lehetne mienk, ha nem is
egy éjszakára, de részünk a fényben...
Még el se vettelek, már is kurválkodsz. Ugyan. Tán én érzem már is, hogy elmész egy fiatal
szőkével. Ugyan.

43.
Hiányzol, hát füldugó nélkül alszom...

Mikor jöttél a bodza virága épp bimbóiban lelkesített a kitörő tiszta tavaszban, mire elmentél
már teljes virágzásban. Az évben dús virágzatú a sokszínű rózsabokrok a belső udvarban. A
kreativitás szegény legényeit mindig úgy szerettem, és dobált a hatalom hullámai, míg tarajos
fodraiként oszlik el új hullámokon. A fény és infokorszak gyorsan változó hatalmi formációi,
de biztos a tőkekoncentráció és áthelyezései.

70
Mire megjöttél a tavasz virágai elhervadtanak, de készülődött a nyár és tombolt a kora májusi
meleg. Mire elmentél a pünkösdi rózsa kis bíbor gömbök bimbói kinyíltak, és neked az íriszek
tetszettek.
Vírus ellen én oltattam magam, te magad oltogatod, hogy ezúttal, ha fehér porról beszélsz,
eszembe ne jusson szürke hamura gondolni!
Méred rendszeresen a vérnyomásod, a hajad zselézed, a fogadról letört egy darab, a másik
látható helyen hullt ki, és mire hazaérsz szerencsésen, egy kis mintha sikoly hagyja el lelked a
szádon. Isten tán jelen, hogy égeti mellkasom és úgy szeretek tovább, viszem keresztem, az
élet terhét, magamat.
Nem ragadás, tán leválás egyes hullámokról és másikon tovább gördülésünk!
Egy senki, egy külvárosi patkány nagy szenvedéllyel többre viszi itt e földgolyón, mint a
maguk folyton kímélő, maguk elé másokat golyószórónak odatoló csiszoló-fényesítők, kik
csak maguk túl önelégültek, míg égetnek másokat! Mágia.
Tanulni mindig lehet, sőt! Nem mindegy, miből, mit és kitől tanulsz!
Köszönöm mindazt amit...
Fekete szemeid vizein hullámoznék, a feneketlen mélység sem létezik immár, az érzet csak
szimbólum, hol az arkangyali tudatosság -

44.
Sose látott akkora kerekre tágult szemet egy vágott szemből.
Nem a rózsaszín ciklámengömb helyett vásárolt rózsaszín rózsagömb érte el e hatást, nem is a
belső udvarban dúsan virágzó rózsabokrok, hanem a kijelentés, hogy ne lenne könyörületes és
irgalmas, aki még mindig fogadja megkereséseit. Minden után, 24 év múlva.
Kincsem.
Mikor itt jártál, a forró májusi napokat hűvösek követték, és nem csak a hűtőházat, hanem
nagynéném, Júlia házát is támadták az egerek, és feltúrta a ház földpadlóját a patkány, Júlia
akkor halt meg; ezt már nem bírta elviselni. Azóta kikerült a hűtőházból és már csak egy
marék szürke hamu. Már megint a halál! Szerencsére érzem, hogy nem szenvedsz! Jó így.
Szeretlek.
Nem érezhetem, mondod, a halált, a halottat, az csak Emlék: érzem. És nem csak a múlt
csúszik a jelen jövőjébe, az Idő, mely a Jelenség: itt vannak velünk; itt vagy olykor Te is.
Nem kívánom senki szenvedését, sőt!
Az egérpadon meglepett Sisi, tán vele írnék? Könyvek és rózsaszín virágok.
Megizzadtál a Gellért-hegyre fel, mit utáltál, az izzadtságot; utána zuhany, és a panasz, hogy
kullancs van a nyakadon.
Én lennék kullancsod? Te lennél kullancsom? A vérszívók!
A halott egér a hűtőházban én biztos nem voltam.
Nem pofonnak szántam, nem is rémültél meg, csak magadat sem sirattad, mikor az orkán
erejű szélvihar, a tájfun egyszerre csapott le rád, és ciklonok ragadtak el hevült Viharom,
mely hamar elcsendesült, és már elbír valaki a villámokkal is. Sziget, de nemcsak sziget.
Oldott állapot, az elemek keveredése, és nem bolondulunk, de kiáradok szemed sötétjén
hullámzok tova a napok lidércein, és megtisztulok az Irgalmas Arcban újra és újra egy
démoni-arkangyali harcban.

71
45.
tán szobámban a kék szélmalom zenéje mégse a 24 évre emlékeztet, mióta ismeri egymást két
sebesült nagy Lélek
tán szobámban nem csak idegenség szállt meg, a tartózkodás hűvös frissessége, és a
szemérmes, szűzies mozdulat tántorított el, mint mindig, mi a rejtett vonzódás alig észlelhetőn
kirakott pucér mellei elé húzta mindig is a fekete kimonót
remélem az éltetőt játsszuk az élet színjátékán mindanyiunknak visszatalálni a könnyedség
éteri szent közösség zenéjéhez
szabad vagy voltál és leszel, tőlem legalábbis, mert mélyebb bennem a ragaszkodás és a
szeretet, hogy súlyos nehezékeimmel fogva tartani akarnálak, mégis szemed ereje pókhálója
lelkemen változási a mérge és áramló lángjai, mik élet és halál urai rajtam
ne ölj meg; nem öllek meg
egy sziget vihara huszonnégy év rejtett kígyózó útjai feléd egy isteni lángálomban: szerte-
ágazó feladat vonzalmai és taszításai kudarcok és sorscsapások sora: mindig a szeretett
választottaimat kínozták halálra, mit a lantos kerecsensólyom éles szeme látott a kínzó
mesterembereket
senki el nem ragadhatott a legnagyobb ígéret és vágyakozás, a rokon lélek iránti szellem
szeretete sem úgy, mint szívem facsarta lelked a szakadék tornácán, az irántad érzett szánalom
és fájdalom
tán megtaláltad a mandala rendezettségű színgazdag virágos tányérok helyét, és én nem
biztos, hogy megvárlak a Le Grand Chapelain Bordeaux 2017-es borral, hanem lassan józanra
részegedek, ha nem áramolna dúsabban a vér ereimben megkötő szemed szőttesén
visszanyesett boldogságom a teljes boldogság égi azÚr otthonába
báróságod grófsága vérén élősködtem volna egy szerencsétlen nyomorult szegény árva
elhagyatott tudtomon kívül közeledvén lelkem semmije a mindenségben
2021 Pünkösdjén kezem egy régi emlékben egy nagy beteg kezét a szeretet nagy gyöngéd-
ségével érinti, míg leengedem hajam, és a gyöngyöspatai erdőben méterre szeli át az ösvényt
a vaddisznó vagy tizenhét kicsinyével, a szarvascsorda fenséges látványa csupán két szelíd
őzzel emlékeztet a tengernyi visszaélésre
köszönöm látogatásod, ha fáj is neked itt minden, és valójában minden, csak ez nem hiányzik
neked
míg köröztünk ezúttal nem a feneketlen mélységet, de a tavat, a kis fekete tavityúk vagy ötven
kicsinyét etette és nagy rajzásban bolondultak a fecskék a dús tavaszi záporok után, nyugtalan
cikáztak a kacsák kicsinyeikkel a vízen, ezúttal nem szelték villámgyorsan és erőteljes szárny-
csapásokkal a tó feletti leget, de megjelent egy mentőhelikopter zaja idegesített
horkolsz és horkolok, míg mondod, ördögi vigyorod
míg gyógyulok, a másik üdvözül és irántam érzett szeretetében szabadul, mikor tiszta tükrünk
mindannyiunkat önnön magához hazaenged a megerőszakoltság, használtság és a zsarnoki
terror fenyegető lélekűző, szellem- karaktergyilkos lélekszorító csapdájából

46.
Szívvirág
ha időnként varázsod nem elkábít, de alakít közeled, lenni veled és nélküled
bár a szándék mindig a veled, lenned kell és lennem, ezért a semmi köztünk az igazi veled

72
ki kardot ragad, kard által vész, de mezítelen, pucér idegekkel védtem itt valamit, hogy legyen
virág is, ne csak a barbárság és a terrorban pár fizetett zsoldos fűnyíró elvű garázdálkodása
ki mondja: a kávét meg is kell főzni valakinek, el se bírja képzelni, mit köszönhet: még
létezik ezen egyharmad ország és neki jól jövedelmező közalkalmazotti fizetése
egy könyvemben többet tettem, mint nem kém-kurva és nem bérenc, hadizsoldos, mint más
hadiapród a sorba beállva, mert csak a határtalan szeretet látja meg a sorokban a hátba
támadókat és a Sátán műremekeit
A Nagy Fekete Férfi azt mondta akkor az örökkön Buddházó kábítós, lufieregető, kávéját
főzögető nőnek, hogy boldog vele, de nem vehet róla tudomást!
Kár - válaszolta a Nő, és azt kérdezte a Nagy Fekete Férfitól, hogy ezer csók, hány másod-
perc?
Ha már egy csókom az örökkévalóság, mit számít az Idő és a többi 999 Csók?
Lehet számolgatni, latolgatni, mit hoz a Jövő, de a Szív útja a keskeny Ösvény, és róla letérni
készakarva sivatagba vezet - válaszolta a Nő.
És, ha maga a Szív Útja ágazik el? - kérdezte a Férfi.
Tudathasadás. Felvágott és feldarabolt Szív, mintegy a Trianon Palotából: a világ ajándéka a
végtelen számok között. Elhúzta a száját. A szív és az akarat él, míg táncolt a harmadik szem
látott, és a szféra tudományt dalolt és művészetet.
Szeretlek; csak azért mutatom meg neked magam!
Az Istenben alakul, ki észre veszi a másikat!
Ki kardot ragad, kard által vész el; de mezítelen mentem neki a Pokolnak, mikor tudtam
igazságom és konok maradtam, de rugalmasan és szerető szívvel, mindenhonnan a jót
magamévá tettem és éltettem; és láttam, mint árulja el egymást kis apróságért az ellenséges
tábor apródjai, én az ellenséget láttam, de hátba nem támadtam, és nem lettem árulója!
Isten él, és vigyáz reánk! A Bölcsesség és Szeretet lelke figyelmezteti a valódi jámbort, kit
őriz egy Szent Kép, mint mandala a lelket, a néma imádságost, a Jó Tanács és Tudomány
Lelke, hogy aláaknázott a csatamező, mire tán épp egy megbízó küld ki, mert a mai a Káli
korszaknak még nincs vége egészen!
A Fényben ügyködik, mind a Szellem - mondod és igazad van.
E Fény, mi a Páncélos Erő és a fényben a jelenségek a Páncélok Hullása aurád védelme és
köztük a fehér rózsák, fehér liliomok és szívem a hatalmas rózsaszín flamingó, Szívvirág!

47.
Majk 1.
Egy szellem sokszorosodik a térbe pottyantott Idő
vén lassú vonulásán a testek váltása-vedlése.
E szellem részeként állunk és kidőlünk és az
illesztékek illuzórikusak és képzelegnek érdek szerint,
míg él az Egy és sokszorosodik abban, ki rá figyel és
benne él a Szem-Lélődés Lélek -

Majk 2.
Hallgatásukban érződik az érzelem sokszínűsége:
düh, harag, ilyen-olyan akarat finomítja a
sokféleség fenntarthatóságát, a falakat; míg

73
szeretem a hegyeket, a falakat látom, de nem
szeretem az Üdvözült Elme Mosolyán
e sokféleség harca és véres küzdelme
összebékül a szeretetben -

Majk 3.
Köszönöm az Életem vágyakozását Istenre,
kiben hittem, majd kínzott hiánya,
és mikor nagy bajban voltam e zord világban
megszületett bennem és körülöttem,
míg vért izzadtam, és fejemen a véres, szúrt
sebek kiáltottak: sosem hagytam el a
rámbízottakat, kik így-úgy besétáltak életembe:
ellenségek, barátok, család, szerelmek.
A szerelem az izzó-tüzes Istenasszony érintett
folyton engem a Napszekér égi vonulásán
beteljesíteni életem szerelmetes sóvárgását
az Istenben való oldottságra hitben,
jóságban, békében és szeretetben
saját arcom fürdőjén az isteni ragyogás boldogsága.

őrizte saját arcom egy Irgalmas Kegyes Arc

Magyarként idegenben, idegenként Magyarhonban

a Hűség Szerelmei a helyváltoztatások idegein:

a Térbe pottyantott Idő -

Majk 4.
Három, remeteségben élő Barát látott Engem,
mikor még egy Betontemető atomjai között
élve eltemetve küzdöttem önnön lelkem szelleme
tisztaságáért egy szellemileg üvöltőn-ordító
más korban: más volt a három Fehér Barát:
nem az Én agyonsebzett, lassan élve elvérző testem

Ők rég a Fény-Fiaiként alkottak akkor egy vélt

Isten iránti vágyakozása.

Igazságban, de látták a csápos múltban a Jövőt,

a való liberális Szellem: mindenféle szellemi
irányzat életlehetőségét az Eszméletben látták
egy Betontemető Cellák rengetegén
az isteni Vágyakozás Erejét, mely önnön magából
a Semmin szüli meg adottságaiból az Álmok és
Víziók rózsáiból, bíbor kosboraiból, harangvirágaiból
övéinek, magának és a Másnak a Bort, Búzát,
Békességet és a kész, lágy Kenyeret -

Majk 5.
Cellák tengerén érintettségeim egy keresztúton
a megkínzott vonulás megtérek cellák leheletén
érintettségeim egy édeni Úr paradicsomába.

74
Folyt az Eperlé és az Őszibaracklé, míg nem
felejtettem Álmom a Valóról: egy agyonkínzott,
véres-csonkolt Való-Világ ellenében is egyedül is
tenni a valódi esélyegyenlőségért -

Majk 6.
Mióta eszméltem, a szenvedést enyhítettem.
Nem vágtam el, ha láttam is mindenkit, soha senkit
nem csonkoltam, de utat mutattam egymáshoz,
a másikhoz, a sok vért vesztő csonkoltságban.

őriztem önnön Arcom, mi a Nagy Egésznek

Az eredmény nem csak rajtam múlott, míg én

kicsiny fénypontja immár -

Mindenki önnön útján a Magáét, és hagyja a Másikát
békén, kivéve, ha a Másika leginkább önnön Maga -

Majk 7.
A csataterek front-, tűzvonalain harcoltak bennem
elfogult katonák, hazajátszó papok és üdvözült lelkek szellemei,
míg láttam királyok és mágnások felosztott földjein az
irányító intézőket mérgezvén tiszta lelkek istenfélő, avagy
fényes pogány szellemét, mert a Föld és az Ég itt összetartozik.

Majk 8.
Fehér Barát, ki úgy hű önnön szelleméhez, hogy alkotó harca a teremtett világ,
legyen katona, kereskedő, iparos, paraszt, misszionárius lelkész, mérnök, avagy bölcsész
az Értelem Fényén nyílt, vért okádó Sebhely pulzálásain lassú gyógyulása vágott sebeknek,
csonkolt tagoknak, levágott, vért okádó fejeken az isteni vágyakozás üdvözült mosolyokon
beteljesülése -

Apáink és Mi
Kóstolt kiköpött borokon az Éden Kitelepítései
KKK
elrongyolt idegeinken az irgalmatlan-könyörtelen
rendezők gőgje, önelégültsége
TTT
napsugaraink szerető ölelkezése kurválkodásunk
művi-technikai gyártott sugarakon kínszenvedésünk
Isten és Világ
hallgató eltűnései éjszakáin arcunk védelme
és szégyene eljutni tán napnál világosabban
Önmagunk a Mag
világ szívében Isten Arcán üdvözült Ragyogás
boldog beteljesülése harmatos hajnalokon a Cél
Örök Tavasz
örökkön vágyakozó lelkeink kínszenvedése
elhullajtott vércseppjein angyali-ördögi csókok
Tejút és Vega

75
idegrendszereink galaxisok csillagrendszerein
az Élet az élő Hit szerető, békés, áldott gyermekei
szűkös Szükség

Életképek
Paprikás csirke nokedlivel és Trieszt öble
idéződik meg
egy melankolikus, bár mégis önfeledt Nyár
húszévesen
ugrani mezítelen a sziklás partról az Adria
rejtett öblébe
akár Sajkod eldugott öblében védett az Ember
mezítelen elemeiben
a víz és a lég hullámzik a szerelem tüzei földjén
az Álom otthontalansága
álmodik, mi valóra válhat mégis: egy lótenyésztés
ördögi-isteni bravúr
kis énünk hulláiban: egy hullamezőn az örökkévalóság
üdvözült hullámai
szeretkeznek szerető szívek hullámainkon
búfeledő nedű-nektár
a Neszmélyi Borvidék napsütött domboldalán
egy délvidéki sarj New Yorkban, egy budapesti Palermoban
56-osok Svájcban, az USA-ban
Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában és Európában
és jómagam sok Háború után egy Világfi Ficsúr-Nő

és ők is jártak Ipolytarnócon, a felvidéki Bányavárosokban

Isten Szemének Szíve

Kassán, Pozsonyban, Eger, Noszvaj, Szépasszony-völgye

napoztak a borzalomban
és megjött a jókedv, vidámság a borkóstoló nagyvonalúságán
míg áhított lelkeink a pillangók álma csókolt életre-halálra
Isten Szívének Szeme

Szívem 1.
Amint az én szívem hullott szilánkosan szemeikbe
hatalmi harcok meg-nem-értett dühén
úgy illeszkedem USA-Kanada-Anglia, Frankok Hona, Germánia
Szabadságom európai hun-magyar, és visszaveszi szemeikből a szilánkot
magyarként nem idegen keverék Isten szemének szívén
világot szerető otthonosan, míg szűkös harcok gonosz ingerülete
elhágy, hogy szabadnak megőrizhesselek, te átkozott, te drága
a Világban és Isten Szívének Szemén

Szívem 2.
Tehetek-e én, az istenfélő szabad, ki
hatalmi felosztottságot nem ismert,
ha tán mégis titokban, mit sem

76
sejtve már eladnak jó magunk,
és arra vágnak mértékre, illeszthetőre,
acélos szögnek, nem is harcra nevelt,
edzett katonának! -
Tűzoltó leszek és katona, vadakat terelő juhász
Tehetek-e arról, hogy hatalomról mit sem
sejtve szeretek tudattalan kisfiút: bárányost és farkasost,
kit majd ellenkező hatalmi tábor méltánytalan erőszakkal elrabol
az én Szívem pedig vért okád, szétpattan árván
harci utak tűzvonalán a nagy büdös zsarnoki hallgatás.
Hó, csend és Halál
Tehetek-e én arról, hogy isteni szabadság szerelmesének
sem juttatott nekem szerető férfi mellett egy csöndes, nyugodt
otthoni zúg elmélkedni, szemlélődni, tanulni és imádkozni -
Magyar voltál, magyarként szeretted Istent és a Világot, azért -
Magyarok Nagyasszonya, Angyalok Királynéja,
Árpád-házi szentek Úrnője a Te irgalmadba
ajánljuk lelkünk és mindenünk
Világnak Virága, Virágnak Világa
ha írok tisztulok és megnövekszik bennem a Szeretet
Ha tudná ördögök ördöge, a Sátán, hogy nemhogy
tönkretette életed, de a keskeny, szűk ösvényen
az irántuk érzett Szerelem tartott meg
az örökkön valóban Társad: a Szerelem.
Fényes Ösvényen beteljesülésünk: beteljesülésem.
Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda -
Agancsokat óvatosan akaszd egymásba,
míg járod vérzivataros földi utakon
harmatos izzadtságcseppek imái
vezekelve szállnak szeretteidért a hallgatásban
őrizem a Szemed a Réti Sas, a Kerecsensólyom
fényes-szabad Leánya

Szívem 3.
Mi különbözteti meg Isten Kurváját, és az Istenre vágyakozó és áhítozó
Alkotó nagy Szent Befogadótól?
Szerelmetes Szabadság szívén a vér- és izzadtságcseppek szám-(m)a.
Igen. Nagy magányos, és szeret egyedül a fényes természet a csendet teleírni!
Isten a teremtés -
Az Apostolok Egy Forráson az erek eredői: tudás almái, szeretet rózsái és a némaság
hangzó harangvirágai: egy rózsaszín flamingó

48.
Halmazelmélet.
A halmazok metszhetik egymást úgy, hogy lényegük egészen máshol: ezért sem kell a bárá-
nyokat értelmetlenül, azonnal levágni; hátha nem is bárányok, csak mások, mást látnak és

77
máshogy éreznek, másként ismernék meg az útjaikon ugyanazt, más ritmusban, más tempó-
ban, más természet szerint.
Az örök értékek fontossága: akkor is lopsz, ha elveszel valakitől és utána cserben hagyod;
akkor is ölsz, ha nem látsz mást, tán épp tieid először.
E gondolatokat Andrási Attila: Tizennyolc című előadása ihlette.
2002-ben, mikor az USA-ból hazajöttem, és többször voltam előadáson a Szabadság-tér
református altemplomában, mindig zörgött valaki az egész előadás alatt a zacskóval, bárhova
mentem, mindenhol rám próbált állni egy tőlem idegen, máskor már elnyomó, zsarnoki,
engem elsöpörni akaró, gyilkos szellem, mit azonosítani lehetetlen, csak érezni, hogy van.
Ezt a Szellemet soha nem azonosítottam volna Istennel, akiben mindig hittem, mint gondvise-
lő, fényhozó és mindenek felett álló megközelíthetetlent, és szemeim mindig benne kívántak
időzni. Ezen ismeretlen Szellem ezért is volt számomra igencsak zavaró és borzalmas.
2021. június 4. a trianoni békekötés napjára időzítették az előadást. Az első világháború utáni
átrendeződés nekünk országunk kétharmadának elvesztését hozta, annak ellenére, hogy a
magyar arisztokrácia ellenezte a háborút, mint megnyerhetetlent, mégis Németország és az
Osztrák császár oldalán belesodródott nem hazánk, hanem a Monarchia az első világhábo-
rúba: a magyarok elleni gyűlöletkampány oly jól sikerült, hogy a Monarchiában nem uralkodó
más népek országot kaptak, még mi SOKAT vesztettünk, de Isten irgalmából még létezünk.
Az én életemben sem adták ingyen az egyharmad országot sem: sokan életüket és vérüket
áldozták, hogy megmaradjon a jövőnek az egyharmad és tán a jövőben más formációk is
elképzelhetőek lehessenek!
Elsősorban a Színház érdekelt, miként lehet egy ily nehéz anyagot színpadra vinni.
Jelenetekben a fő katonai információk (hadügyi visszaemlékezés) mentén halad a cselekmény.
Érdekes, amint a darab az információáramlás, -torzítás mikéntjével foglalkozik: testi áthelye-
zések, szemtanúk élő közvetítése (utca-minisztérium), jelentések (harcszínterek: Törökország,
Erdély, Felvidék, a budapesti utca és Bécs) katonai, hadi jelentései, és a hatalomvesztés jele a
hibás kódok.
A Szerelem Istenasszony is mozgat itt sebzetten ugyan egy teljes összeomlás új elrendezé-
sének mérföldkövén.
Az eltérő karakterek és személyiségek a társadalom különböző rétegét mutatják meg. Az
eltérő etikai viszonyulás része ugyan, de eltörpül a helyzet adta (egy világháború utolsó
pillanata) hatalmi harcok gyors és változó alakulásán, ahol a szereplők mind aktív részesei a
hatalomnak feltörekvő, akár bosszulóként, illetve egy hatalmi elit veszteseiként.
Érdekes mindegyikük korlátolt látása a hozzájuk eljutott, eljuttatott információ által
(információ korát éljük!) és a viszonyaik által meghatározott mozgásuk.
Nincs szó arról, hogy az antant már 1916-ban odaígérte pld. a románoknak Erdélyt, amint az
antant hatalmi központjairól sem jut el sok info a minisztériumba.

Az előadáson ezúttal nem szatyrot zörgetett valaki, hanem jócskán spiccesen, hangosan
kommentálta végig az előadást, míg hangosan rá nem szóltak és ki nem ment. Innen látszik az
érintettségünk; szenvedélyes nép lévén, ki könnyen lesz tekintélytisztelő és nem tud

alapja a saját arc őrzése és a másik kritikus és természet szerinti befogadása, persze épp ez
szabadulni az örökös jobbágy, szolga, rab sorsától egy autonóm önrendelkezés felé, melynek

lehetetlen egy látensen diktatórikus titok-világban, hol mindenki épp a fejét félti!
A mosdóban kiderült, mert kedves-kíváncsian megkérdeztem a kissé szégyenkező, de szerető
partnertől, a spicces ember is kutatja e kort és kiállítást szervezett belőle Csepelen. Én pedig

78
szívesen írnék egy rövid jelenetet abból, amint Attila fejéhez vágja, ugyan mit is, mely adato-
kat torzította a katonai emlékiratból megírt színdarab. Történelem nincs, csak történetírás!
Szemek kereszttüzein halmazok metszetei, erről is szólt ez a darab, és mindez miként
határoltan határos, és hogy mindig tanulhatunk egymástól, ha akarunk és van mit; itt volt mit,
sok helyen sajnos nincs mit, csak a korlátolt, gőgös és úrhatnám, megvett és bedarált érdek-
tömeg. Erről is szólt e darab: mindig így volt. Egyedül a magányban és a többség. Mindenki
egyedül születik és hal; Isten nincs, avagy halott annak, ki úgy érzékeli és hiszi; és él ott és
annak szívében, ki ekképp érez és hisz!

A legfontosabb üzenete az estének, miként alakul jövőnk a hozzánk eljuttatott információ

nyomán, és milyen káros is, ha nem hagyják a történészeket, tudósokat és művészeket szaba-
don, isteni leheletben, a szent lélek szellemében kutatni és alkotni, hogy valóban eljusson
hozzánk a sokpólusú látás és vélemény, hogy magunk hozhassuk meg az ön és a köz számára
fontos és jó döntéseinket, hogy ne magas falak között terelt barmok legyünk a különböző
hatalmi térfeleken egymás maradéki felfalójaként.

Wass Albert többet tett az erdélyi magyarságért, mint az egész kádári bürokratikus gépezet.
Erről a hatalmi gépezetről, ezt a hatalmi gépezetet, melyet esendő emberek hordoznak és
részben alakítanak, szól ez a darab.

49.
Mitől akart tán megóvni engem pár ember, ki szeretett, kiket szerettem attól, amit jó előre
láttak, de magukat sem tudták megmenteni!
Mára már van sejtésem.
Polgártársnak csúfol Gróf Uram az mennyek poklaiból, én a Gróf Urammal ugyan nem
csúfolódhatnék, hát ha dühít mégis Elvtársnak szólítom, majd bosszúból Kutyámnak szólít,
hogy ezt a Kutyát semmivel nem tudta magától eltántorítani, de ...
Hát, hogy nem kell neki Kutya, mert van neki egy poronty és ...
Hűség, jó barát, miegymás a Határon, az más, de a kötélen egyedül táncolunk, lógunk olykor,
ha vagyunk, és kik a tanítványaim arról ismerszenek meg, hogy szeretik egymást!
Elvtárs, polgártárs, bárónő, grófnő, királyi-császári kurva ribanc, szellemi lerakat, egy faj
sovinizmusa ugyan már!

50.
A kémkedésről
A vörös Sárkány és a sárga Sárkány harcában egymás ruháiban jól érzik maguk, kicserélőd-
nek és együtt szövik a szövetet. A sárga nem kínai, de lehet az is. Időnként lesz barna sárkány
is, mikor megunja, hogy csak harmadosztályon utazik. A ruhák áttetsző, leheletvékonyak, és

nálva: medve, oroszlán, sárkány, galamb, kolibri, sólyom, sas, szarvasok fajtái és őzgida...
érződik a való. A sárkány mellett beszélhetünk kémkedésről egyéb állatok metaforáit is hasz-

egy szellemlerakat, mégis a világ mindannyiunk ügye, hogyan is éljük túl... arra biztatlak
Testvérem, hogy lásd ezen vonalakat és metszeteiket, és hogy bennük az elaljasodás különbö-
ző mértékű, és ki sokat lát, tán úgy vigyáz az övéire, hogy másnak sem árt, mert ő a védelme-
ző; ha e védelmezés járulékossága mások bukása, azt nem akarattal és ártó szándékkal a
védelmező idézte elő -

79
Őrizem a szemedet!
Tán mikor szemed szétcincáltam, nem magad voltál, kimagoztalak szemmagod, hogy eljuss
önmagadhoz -
Ki életénél jobban szeret valakiket ...
Ki, mint az életét szeret valakiket ...

51.
Andrási Attila darabjaiban jól megmutatja a kémkedés rákfenéjét...
Beépülni, beékelődi valahová és teljesen azonosulni velük, majd vinni az információt ... ma
ezt a technika elvégzi nagyrészt ... a végkimenetel mégis ki- és beszámíthatatlan az ember
esetében, amíg ember elemez és értékel ki, ha angyal, avagy ördög a résztvevő egy össze-
tartozó spirituális harcban a szárnyaik folyton összeérnek a küzdelemben... túlélési recept? Az
örökkévalóban a halandóság és az emlékezet különböző arányai -

52.
2021. július 10.
Valaki, kit az életemnél is jobban szerettem, (még valakit, és valakit, mint az életemet), de
soha nem gyötörtem magam vele, hogy azzal terheljem, nagyon ki akarnám mutatni neki
szeretetemet, mert mindig nagyon elfoglalt volt, ma lenne 72 éves.
Reggel felsiettem a Gellért-hegyre: gyönyörű idő volt, egyedül voltam a nagy tisztáson, édes
madárzsivaj, fecskék sokasága, csodaszép kék ég és elvétve kisebb fehér felhők...
A családomra gondoltam és egy fiatalon, 49 évesen elhunyt magyar géniuszra, ki nem kívánta
nekem, mint volt magának, és éreztem, láttam szent lelkét lebegni a város szívébe tartó budai
hegyek nyomvonalán ...
A Budapest domborzat-szobornál az erős érzet, amint a budai-hegység völgyein át a szívemig
vágtáznak az szabad magyarok vad vágtái, és talapzatáról lesétál és kezet fog ismét, újra
velem István, a Király! E szabadság vadsága miként rendeződhet úgy egy számára elfogad-
ható és kívánt rendbe, hogy boldog lehessen?!
A Hetedik, Te magad légy!
A hegytetőn a virágokon méhrajzás és többféle gyönyörű pillangó tánca.
És, hogy azon a Liszt síron is legyen mindig virág, teleültettem képzeletben a sírod virággal:
kardvirág, árvácska, borostyán és mimóza; ezúttal nem kell a nyesett fenyőág; az a
kivághatatlan fenyőerdő, mert mi lehetne jobb dolog az végeknél?

53.
2021. július 10.
Éjszakába nyúlón nézek a Youtubon Shakespeare monológokat és a 2013-as Vihart, miután
viharom fellármázta az igen megfáradt környéket. „A magyarokat térdre kell kényszeríteni.”
Ismerünk hasonlót Sztálin szájából, és tudjuk, hogy az igazán és hosszan tartó gyilkos rend-
szerek egyike csak átalakult és a gazdaságosság, hatalom elvén elnézőn használt. Ez
globálisan káros mára, valójában a hidegháború folytatódik, de a törésvonal a globális maffiák
és az élhetőséget egyre nehezebben fenntartani igyekvő erők között folyik. A pártharcok
részben színjátékok, holmi szivárványos kosztümökben az ember térdeltetésével, valójában az
a veszély áll fenn, hogy erőtlenné válnak mára a pártok, a valós érdekérvényesítése az em-
bernek veszélybe kerül a látensen egyre brutálisabban folyó tőkekoncentrációk versenyében,

80
melyekből a G7-ek osztozkodnak, de úgy tűnik kormányaik kezdik elveszteni az uralmat a
pénz és gazdasági lobbik embert nem ismerő üzérkedésein: félek a vírus-mizéria ennek egy
eleme, és ez hová vezethet, beláthatatlan az emberiségre nézve!

54.
Az idő jelenség és a létezés őrzi az idők rendezett energiáit: ezt nevezik örökkévalóságnak, az
örök visszatérés ciklikus köreiben. Az ind kultúra, az ősi kultúrák ismerték a világkorszakok
új kezdeteit a fennálló világegyetemben. Megdöbbentő, hogy ez mind az emberi kultúrához
köthető csak, és ez a brutális óriás, a makrokozmosz sorsa, hiába a sok elmélet, valójában
ismeretlen, és ez ismeretlenhez képest nem vagyunk képesek elgondolni sem semmilyen
örökkönvalóságot.

55.
A hagyományos felfogása az embernek Isten képmására: a teremtmény, a mikrokoszmosz, ki
magában hordozza a csillagos ég rendezettségének lehetőségét, mozgásai káoszait is, tiszte-
letre int minket a másik iránt. Óriásit változott az emberi élet az elmúlt száz évben, magunk is
csak szaladunk e fénysebesség kortüneteiben. A szellemet, mint a ráció működését a
mindennapokban fogjuk fel. És nincsenek szavaink, amiről nem lehet beszélni, Wittgenstein,
nem mert félünk és terror ereje rajtunk, hanem mert nem értjük, csak érezzük a szent lélekben
szent lelkeinket. A barát úgy fogalmaz: emléknyomok. Nem! A jelenlét varázsa, valami
energetikája az angyali-ördögi égi mezőknek, az örökkévalóságnak, melyet érzünk, de
értelmünkkel fel nem érjük. Itt nincs egyenlőség. Halandóság és halhatatlanság, de a lélek az
örök tartományban üdvözülni, avagy elkárhozni akar? Hol jól érzi magát? És mi a különbség
egy lángelme és egy angyal és egy arkangyal között és mi és ki az Isten? Talány és rejtély...

56.
...

81