Tanulságos történet a szeretetről

Volt egy Yankel nevű zsidó ember, akinek volt egy péksége, Brooklyn
szívében, Crown Heights-ben.
Sokszor jártam hozzá és mindig azt mondta, a törzsvevőinek: “Tudja, miért
vagyok ma még itt?”
Udvariasan megvárta a választ, ami általában a “Nem” volt és folytatta:

“Gyerek voltam még, csak egy tinédzser Németországban, amikor

elhurcolták a zsidókat…
Egy vonaton voltunk, amelyet a nácik Auschwitzba vittek. Éjszaka volt, és
halálosan hideg volt a vagonban.
A németek néha napokig, táplálék nélkül hagytak minket. Nem volt még
takarónk sem, hogy melegen tartson.
Hó borított mindent.
Hideg szél csapott az arcunkba, minden másodpercben.
Több száz emberrel voltunk összezárva, abban a borzasztóan hideg
éjszakában. Nem volt ételünk, nem volt vizünk, nem volt meleg ruhánk,
nem volt semmilyen menedékünk.
Egy idő múlva, a testünkben lévő vér, elkezdett megfagyni, jéggé vált
bennünk.
Mellettem volt a szülővárosomból, egy idős, kedves zsidó ember. Térdre
volt ereszkedve, és nagyon rosszul nézett ki. Ereje elhagyta, úgyhogy
átkaroltam, a karjaimmal védelmeztem, hogy felmelegítsem.
Szorosan átöleltem, hogy némi meleget kapjon. Dörzsöltem a karját, a
lábát, az arcát, a nyakát. Kértem, hogy próbáljon életben maradni.
Bátorítottam őt.
Egész éjjel, ezt az idős embert tartottam melegen.
Fáradt voltam, hideg volt, nagyon hideg. Az ujjaim már zsibbadtak, de
nem hagytam abba a dörzsölgetést az öregember testén. Tudtam nem
hagyhatom abba…
Hosszú percek vánszorogtak és még hosszabb órák következtek. Végül
elérkezett a megváltó reggel, és a nap elkezdett felragyogni. Körülnéztem,
hogy lássam a többieket …
Rémületemre csak megfagyott testeket láttam.
Nem hallottam semmilyen neszt, csak halálos csend volt.
Senki más nem élt, abban a kabinban.
Az a fagyos éjszaka megölte őket.
Meghaltak a hidegben.
Csak két ember maradt életben…
… az öreg és én.
Az öregember túlélte, mert melegen tartottam … és én túléltem, mert
melegítettem.
Na ezért vagyok itt, még most is, és ezért árulhatom a péksüteményt
Önnek is.”

A sztori után, amit visszafojtott lélegzettel hallgattam, annyira

meghatódtam, hogy nem is tudom, hogy rebegtem el utána, hogy szeretnék
4 darab vajas kiflit.
Kitámolyogtam a boltból, a nap meleg sugarait éreztem az arcomon, a
kiflimbe haraptam, ami nem volt már meleg, de a szívem melegétől forró
volt és a könnyeimtől, pedig sós.