1.

Alakítsuk teljes négyzetté az alábbi másodfokú kifejezéseket, majd az − -re

vonatkozó azonosság felhasználásával alakítsunk szorzattá.

1. + − 2; + − 6; + − 12;

2. − 2 − 3; − 2 − 8; − 2 − 15;

3. + 7 + 10

4. − 7 + 12

5. + − 12

6. − 9 − 36

7. + 16 − 36

8. ℎ + ℎ − 110

9. 2 −3 +1

10. 3 + −2

11. 5 + 14 − 3

12. 6 − −5

13. 4 + 4 − 15

14. 12 −8 − 15

15. 12 − 11 − 15

16. 12 − 31 − 15

17. 20 − −1

18. 20 +8 −1

19. 20 − 19 − 1

20. 16 −2 −3
2. Alakítsuk teljes négyzetté az alábbi kétváltozós másodfokú kifejezéseket, majd az
− -re vonatkozó azonosság felhasználásával alakítsunk szorzattá.

Példa: 10 + 11 −6

Először az egyik változó (most pl. ) szerint teljes négyzetté alakítunk, melynek során úgy
tekintünk a második tagra, mintha együtthatója 11 lenne:

11 11 11 6
10 + 11 −6 = 10 + + − − =
10 20 20 10

11 121 240 11 361

= 10 + − − = 10 + − =
20 400 400 20 400

11 19
10 + −
20 20

Majd alkalmazzuk az említett azonosságot:

11 19 11 19 11 19
10 + − = 10 + + + − =
20 20 20 20 20 20

3 2
2∙5∙ + − =( + )( − )
2 5

1. 6 + 11 − 10

2. 4 −4 −3

3. 8 +2 −

4. 6 − 13 ℎ + 2ℎ

5. 12 + 11 − 5

3. Végezzük el az alábbi műveleteket és az eredményt adjuk meg a legegyszerűbb alakban.

1. 2. ∙ 3. :

4. ∙ 5. : 6.