Az előadás kicsit melankolikus volt, de gyönyörű díszlettel.

Nekem eltartott egy darabig, míg

megértettem, miért van minden tele búzával, és hogy nem kint vagyunk a mezőn, hanem végig bent
voltunk a házban. Összességében egy korrekt színrevitel, még akkor is, ha a színészek teljesítménye
nem volt annyira kiugró. A képek viszont valahogy megemelték az egészet, és amikor a hátső
vásznon elkezdtek remegni a csillagok, akko rvalóban azt éreztük, ez egy esemény, és ez elég is
lehet a boldogsághoz.
Valamiért nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek az emberek már mind halottak,
bármennyire élőek voltak, bármennyi is a fájdalmuk. Nem annyira ők személy szerint a fontosak,
hanem az a hely, amit betöltenek a családban, az előadásban.