Debreceni Egyetem

Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi-
és Környezetgazdálkodási Kar

k
te
Kertészeti alapismeretek

ze
I–II.
gy
Gyakorlati jegyzet
-je
Kertészmérnöki BSc hallgatók részére
se

Összeállította:
es

Takácsné dr. Hájos Mária

Zsiláné André Anikó
Pr

Dr. Csihon Ádám

Dr. Rakonczás Nándor
U
D

Debreceni Egyetemi Kiadó

Debrecen University Press
2018
 Lektorálta:

Dr. Nyéki József

professzor emeritus az MTA doktora

Dr. Hodossi Sándor

k
professzor emeritus az MTA doktora

te
ze
gy
-je
se
es

© Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press

Pr

beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is

U
D

ISBN 978 963 318 689 3

Kiadta: a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
www.dupress.hu
Felelős kiadó: Karácsony Gyöngyi
 TARTALOMJEGYZÉK

1. A KERTÉSZETI TERMESZTÉS SZEREPE A MEZŐGAZDASÁGBAN .................. 4

2. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS ................................................................................................. 8
2.1. Intenzív szabadföldi zöldségtermesztés .......................................................................... 8
2.2. Öntözési módok............................................................................................................. 10
2.3. Időleges takarási eljárások ............................................................................................ 13
2.4. Termesztőberendezések ................................................................................................ 14
2.4.1. Célja és a környezeti tényezők szabályozása ......................................................... 14
2.4.2. Termesztőberendezések típusai .............................................................................. 16
2.4.3. Fólia felhúzása........................................................................................................ 20
2.5. Kultúraváltás a zöldséghajtatásban ............................................................................... 20
2.6. A hazánkban termesztett zöldségnövények csoportosítása ........................................... 23
3. DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS ....................................................................................... 26
3.1. A dísznövénytermesztés szerepe ................................................................................... 26
3.2. A dísznövények csoportosítása ..................................................................................... 27
3.3. A dísznövénytermesztés a világban .............................................................................. 30
3.4. A dísznövénytermesztés Magyarországon .................................................................... 31
3.5. Segédlet a Dísznövénytermesztés I. és II. tantárgyak növényismereti tananyagához .. 31
4. GYÜMÖLCSTERMESZTÉS .......................................................................................... 40
4.1. A világ gyümölcstermesztése ........................................................................................ 40
4.2. Hazánk gyümölcstermesztése ....................................................................................... 41
4.3. Termesztett gyümölcsfajaink ........................................................................................ 43
4.4. Alanyhasználat, alanyfajták .......................................................................................... 46
4.5. A gyümölcstermesztésben használt leggyakoribb fajták és érési idejük ....................... 47
4.6. A gyümölcstermő növényeknél alkalmazott koronaformák ......................................... 49
4.7. A gyümölcstermesztésben alkalmazott fitotechnikai műveletek .................................. 49
4.8. Gyümölcsösök növényvédelme..................................................................................... 50
5. SZŐLŐTERMESZTÉS .................................................................................................... 52
5.1. A világ szőlőtermesztése ............................................................................................... 52
5.2. Hazánk szőlőtermesztése............................................................................................... 55
5.3. Fajtahasználat ................................................................................................................ 60
5.4. Tőkeművelés módok ..................................................................................................... 61
 A KERTÉSZETI TERMESZTÉS SZEREPE A
MEZŐGAZDASÁGBAN

Magyarország területének (9,3 millió hektár) 80%-a termőterület, ami európai és

világviszonylatban is kiemelkedően magasnak tekinthető. Ennek közel háromnegyede
(5,4 millió hektár) szűkebb értelemben vett mezőgazdasági terület, amelyből több mint
4,3 millió hektár a szántó művelési ágba tartozik.
A kertészeti ágazatok által elfoglalt 250–300 ezer hektár terület a mezőgazdaságilag
hasznosított területek 4–5%-át jelenti (1. ábra).

1,2 1,1 1,1 0,9 0,5

Szántó
Erdő
10,6
Gyep
Gyümölcsös

26,2 Szőlő
58,5
Konyhakert
Nádas
Halastó

1. ábra: A hazai termőterületek megoszlása művelési áganként (%) (KSH, 2016)

A magyar mezőgazdaság bruttó termelési értéke az elmúlt években 2000–2200 milliárd

Ft között alakult. A termelési szerkezetben a nagyobb hányadot a növénytermesztési és
kertészeti termékek adják, részarányuk – az állattenyésztéssel szemben – 60–65%-ot tesz ki.
A kertészeti ágazat (zöldség, gyümölcs, szőlő-bor, dísznövény, aroma-, gyógy- és
fűszernövények) a magyar mezőgazdaság kiemelkedő területe. Gazdasági súlyát kevésbé a
termőterület nagysága adja (250–300 ezer hektár), hanem inkább termelési értéke, illetve
exportteljesítménye és a foglalkoztatásban betöltött szerepe.
Az elmúlt években (2010–2014) a kertészeti ágazat termelése évi 290–320 milliárd Ft
között ingadozott, amivel a növénytermesztési és kertészeti termékeken belül 25–35%-os, a
teljes mezőgazdaságon belül 14–16%-os részesedést ért el. A zöldségek általában 100–130

4
milliárd Ft, a gyümölcsök 80–120 milliárd Ft kibocsátással rendelkeznek, amivel együttesen a
kertészeti termelésnek 2/3-át, a mezőgazdasági termelésnek pedig 10–12%-át biztosítják.
A zöldség-gyümölcs ágazat jelentőségét fokozza a mezőgazdasági exportárbevételen
belüli 20% körüli részaránya. Ezen túlmenően talán még fontosabb tényező a foglalkoztatásban
elfoglalt helye, tekintettel arra, hogy – munkaműveleteinek jellegénél fogva – fajlagos
munkaerő igénye több tízszerese vagy akár százszorosa is lehet a legtöbb szántóföldi
növénytermesztési ágazaténak.

A hazai zöldség- és gyümölcsszektor által előállított termésmennyiség az elmúlt évek

átlagában 2,5 millió tonna (2. ábra), amelynek alakulását jelentősen befolyásolják a klimatikus
tényezők is. A szélsőséges időjárási események egyre növekvő száma valamennyi ágazatot
sújtja, ami megerősíti azt, hogy Magyarországon csak öntözött körülmények között lehet
gazdaságosan termelni.

2. ábra: A hazai zöldség- és gyümölcsforgalom alakulása (Forrás: FruitVeb, 2016)

Zöldség- és gyümölcstermelésünk jórészt az Alföld régióira összpontosul, melyet a

3. ábra is szemléltet. Az adott zöldség termőtájhoz kötött termesztésnek kiemelt jelentősége
van, mert ezeken a területeken a klimatikus adottságok kedvezőbbek, ezáltal a minőség is jobb.

5
 3. ábra: Hazai zöldség-gyümölcs termelésünk területi megoszlása (Forrás, FruitVeb, 2016)

A zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai tervében megfogalmazott cél a termelés jelentős

bővítése, amely további munkaerő szükségletet jelent, még a műveletek mechanizálása mellett
is. Jelenleg a szabadföldi zöldségtermesztésben (termelés és árukezelés) részt vevő munkaerő
mennyiség kb. 68.000 fő. Ennek biztosításánál egyre nagyobb gondokkal küzd az ágazat, mivel
főként betanított munkásokat alkalmaznak a szakképzett munkaerő helyett. Pedig ismert tény,
hogy e nagy input anyag igényű tevékenység egyre inkább megköveteli a jól képzett
szakemberek jelenlétét és a munkához való jó hozzáállást. A jelentős költséggel előállított
termény betakarítása és áru előkészítése fokozott odafigyelést igényel.
A hazai zöldségpiac felvevőképessége április–november között 100–110 ezer tonna.
A „hagyományos” fóliás termesztés területe tovább csökken, de az új beruházásoknak
köszönhetően viszont tovább növekszik a termésmennyiség, amely a prognózisok szerint
2018/19-re elérheti az évi 130–140 ezer tonnát is.

6
 Kertészeti alapismeretek I.

Zöldségtermesztés

Szerkesztette:
Takácsné dr. Hájos Mária, egyetemi docens

Dísznövénytermesztés

Szerkesztette:
Zsiláné André Anikó, tanszéki mérnök

7
 ZÖLDSÉGTERMESZTÉS

2.1. Intenzív szabadföldi zöldségtermesztés

Az intenzív termesztés alatt a területegységre vonatkoztatva viszonylag nagy ráfordítással és

korszerű agrotechnikával való gazdálkodási módot értjük.
Intenzív technológiai elemek:
 tápoldatozás az igényszerű tápanyagellátáshoz,
 retardált műtrágyák használata,
 oltványok alkalmazása a termesztésben,
 tápkockás és tálcás palánták használata,
 bakhátak vagy emelt ágyások kialakítása,
 műanyag fóliás talajtakarás alkalmazása,
 időleges növénytakarási eljárások a koraiság megvalósítása érdekében,
 a támrendszer és a fitotechnika alkalmazása.

A jelenlegi gazdasági, kereskedelmi és éghajlati körülmények között, a frisspiaci célú

zöldségtermesztésben a gazdaságosság szempontjából az intenzív technológiai elemek
jelentősége egyre nagyobb, és ez a későbbiekben várhatóan csak bővülni fog.
A változó piaci viszonyok fokozott követelményeket jelentenek a termesztőkkel szemben is
(nagy termésátlag mellett jobb minőség), melyet csak azok a termelők tudnak teljesíteni,
akiknél intenzívebb a termelés, hogy hosszabb távon is versenyképesek maradjanak.
Ehhez alapvetően szükséges:
 jobb költséghatékonyság,
 precízebb időzítés a szaporításban,
 tervezhetőség kialakítása,
 piaci megbízhatóság.

Ezeknek a követelményeknek gyakorlatilag csak úgy lehet megfelelni, ha a környezeti

tényezőket is megpróbáljuk kézben tartani. Ezért a minél kiszámíthatóbb és megbízhatóbb
termesztés érdekében egyre fontosabbá válik az intenzív technológiai elemek használata a
termesztésben.

8
Ugyanakkor az intenzív termesztés nagy beruházási és üzemeltetési költségű, és ennek
következtében a hagyományos technológiáknál nagyobb kockázatú termesztési mód.
Megvalósítása során kiemelt szerepe van a megfelelő szakmai felkészültségnek, az előre
tervezésnek, a mérnöki szemléletmódnak, az objektív tényeken alapuló döntéseknek.

Támrendszeres szabadföldi zöldségtermesztés

A zöldségnövények nagy részét rögzítés nélkül termesztjük. Egyes növények esetében

azonban intenzív termesztéstechnológiát alkalmazva indokolt lehet az egységnyi területre eső
termőfelület növelése, amit leginkább támrendszer alkalmazásával lehet megvalósítani.
Szabadföldön a konzervuborka és az étkezési paradicsom támrendszeres termesztése a
legnagyobb jelentőségű. Ezen kívül még a karósbab, a cukorborsó és a sárgadinnye is
termeszthető támrendszer mellett, valamint előfordul az étkezési paprika szabadföldi kordonos
termesztése is.
Nagyobb felületen azonban mégsem nyer teret (inkább házikertekben), mivel fokozott a
beruházási költsége és nagy a kézimunkaigénye.
Kordonos támrendszer – ehhez fa támaszok vagy fémből kialakított szerkezeteket
rögzítenek a talajba és ezek közé vezetik be a hajtásokat. Ezen rögzül az uborka hajtásrendszere,
míg paprikánál hajtásemeletenként alakítják ki a kordont.
Paprikánál mind hajtatásban, mind szabadföldön előfordul a kordon használata. A túl sűrű
lombozat elkerülése érdekében célszerű soronként külön kordont kialakítani, még ikersoros
növényelrendezés esetében is. Olcsóbb és egyszerűbb, mint az oszlop-huzalos rendszer, de az
állomány sűrűbb lesz és így nehezebb a növényvédelem és a betakarítás.
Oszlopos-huzalos támrendszerek – ezek a berendezések a szőlőtermesztésben
alkalmazottakhoz hasonlóak. Általában 2,5 méter magas, akácfa oszlopokat helyeznek
50–70 cm mélyen a talajba, és ezekre feszítenek ki egy vagy több 3–5 mm átmérőjű fém huzalt.
A növényeket kötöző anyagokkal rögzítik a huzalokhoz, illetve a konzervuborka esetében a
talaj és a huzal közé egy úgynevezett netlonhálót feszítenek ki, amelyre felvezetik az uborka
hajtásait.
Szimpla és ikersoros elrendezést is lehet a támrendszerek mellett alkalmazni, ez utóbbit
célszerű az oszlopok tetejére elhelyezett 40–60 cm-es távtartók segítségével megvalósítani.
Ikersoros támrendszert használva jobb lesz az állomány mikroklímája, nagyobb tőszám
alkalmazható, kevesebb oszlopot és csepegtetőcsövet kell felhasználni, mint a szimpla soros

9
elrendezésnél. Ugyanakkor nehezebbé válik az növények ápolása (metszése és növényvédelme)
és szedése.
Támrendszer alkalmazásának előnyei:
 a sík termesztéshez képest nagyobb lesz a területegységre eső termőfelület,
 nagyobb termésátlag érhető el,
 a termések nem a föld közelében vagy a földön helyezkednek el, ennek következtében
tisztábbak és szabályosabb alakúak lesznek,
 jobb lesz a termés minősége,
 könnyebben elvégezhetők az ápolási és a betakarítási műveletek,
 növelhető a szedési teljesítmény és javul a növényvédő szer kijuttatás hatékonysága.

Hátrányai:
 nagy a tevékenység beruházási igénye,
 nagyobb a kézimunka igény a sík rendszerű termesztéshez képes,
 nehezebb a növényvédelem a sűrűbb állomány miatt,
 a rendszeres szedés nagyobb odafigyelést igényel, hogy megfelelő méretben lehessen a
terményt betakarítani (pl. konzervuborka),
 vetésforgót nem lehet megvalósítani, mert szabadföldön viszonylag kevés a
támrendszeren gazdaságosan termeszthető fajok száma,
 monokultúrás, vagy monokultúrás jellegű termesztésre kényszeríti a termelőt, mert a
támrendszert nem gazdaságos évről évre más helyre átvinni.

2.2. Öntözési módok

Az öntözésnek hazánk klimatikus adottságai miatt kiemelt jelentősége van a

zöldségtermesztésben. Szinte valamennyi zöldségnövény csak öntözve termeszthető
biztonságosan és gazdaságosan. Intenzív termesztéstechnológiáknál a csepegtető és a
mikroszórófejes öntözés a leginkább alkalmazott. A barázdás, és az altalaj öntözés alkalmazása
csak speciális kultúráknál, pl. torma, spárga stb. ismert.
Esőszerű öntözés – szántóföldön a legelterjedtebb öntözési mód. Széleskörű és gyors
elterjedése elsősorban a könnyű automatizálhatóságával, illetve az alacsony élőmunka
igényével volt magyarázható. Ennek számos technikai megoldása ismert – pl. a csévélődobos,
a lineár, a körforgó berendezések, stb.

10
Előnye:
 a felmerülő öntözési célok közül szinte mindegyik megvalósítására alkalmas,
 a kijuttatás intenzitása viszonylag jól szabályozható, könnyen automatizálható,
 kicsi az élőmunkaigénye,
 használata nem igényel nagymértékű felszínalakítást,
 jobb áruminőség kialakításának lehetősége,
 hűtő, illetve páratartalom növelő hatása, amely egyben hátrány is lehet.

A mikroklíma nagyobb relatív páratartalma (60–70% között) elősegítheti egyes kertészeti

fajoknál (pl. zöldbab, zöldborsó, paprika stb.) a jobb termékenyülést és terméskötődést és ezzel
a nagyobb termésmennyiséget.

Hátránya:
 a mikroklíma páratartalmának növelése elősegítheti a gombás és baktériumos betegségek
elszaporodását,
 a nagyobb mértékű vízveszteség (a párolgási veszteség akár 40–50%-a is lehet a
kijuttatott mennyiségnek), melynek mértékét befolyásolja:
o a cseppméret,
o a kijuttatás intenzitása,
o a léghőmérséklet,
o a levegő relatív páratartalma,
o a szélsebesség.

Ezért az esőszerű öntözés hatékonyságának szempontjából igen nagy jelentősége van annak,
hogy milyen intenzitással, mely napszakban és milyen cseppmérettel öntözünk.
Különösen a zöldségfajok és a dísznövények esetében fontos a helyes cseppméret
megválasztása.
Apró magvú fajok vetésénél a nagy cseppmérettel való öntözés jelentős károkat okozhat.
Célszerű olyan berendezéseket használni, amelyek az öntözővizet 1 mm körüli cseppátmérőben
képesek kijuttatni.
Az öntözés intenzitása – az egységnyi idő alatt kijuttatott vízmennyiség, alapvetően a talaj
típusától és a terület lejtésétől függ, de befolyásolja a növényfaj fejlettségi állapota is. Általában
6–12 mm/óra közötti intenzitás a megfelelő.
Cél, hogy a vizet egyenletes eloszlással, a legkisebb energia felhasználással jutassuk ki.

11
 Csepegtető öntözés – ezt az öntözési módot az ’50-es években fejlesztették ki, elsősorban
ausztrál és izraeli kutatók munkájának eredményeként. Hazánkban a ’70-es években kezdett
terjedni, kezdetben a zöldséghajtatásban és az intenzív gyümölcstermesztésben nyert egyre
nagyobb teret.
Napjainkban már a szabadföldi zöldségtermesztésben is egyre gyakrabban használják.
A műanyagból készült lágyfalú csepegtető szalagokban, illetve a merevfalú csepegtető
csövekben kis, általában 2,5 bar alatti nyomással vezetik a vizet. A vízkilépő nyílásoknál kis
labirintusokat (csepegtető elem) helyeznek el, melyekbe a víz beáramolva a súrlódás miatt
elveszti mozgási energiájának, nyomásának nagy részét. Így cseppenként, kis intenzitással,
pontszerűen jut ki a víz, közvetlenül az öntözendő növények közelébe.
Előnye:
 rendkívül precíz módszer,
 nagyon jól szabályozható, automatizálható,
 nincs elsodródási és párolgási veszteség,
 egyenletes víz kijuttatás,
 minden egyes növény azonos mennyiségű vizet kap,
 kialakítható az egyenletes növényállomány,
 igen víztakarékos eljárás – nincs elfolyási és nagy evaporációs veszteség,
 a sorközökbe nem juttat ki vizet, így a gyomok fejlődése gátolt,
 az öntözés hatékonysága meghaladhatja a 90%-ot,
 az eredményesség feltétele a csepegtető elemek közötti távolság szakszerű
megválasztása és a csepegtető testek kiváló működése,
 a működtetéshez szükséges alacsony nyomás miatt energiatakarékos,
 alkalmas a gyakori, kisadagú öntözések megvalósítására,
 az öntözővízzel együtt tápanyagok kijuttatására,
 a talajt nem tömöríti, így az öntözés miatt nincs szükség talajlazításra,
 nem nedvesíti a növényállomány lombját és így nem hűti le azt,
 nem növeli számottevő mértékben a levegő páratartalmát.
Hátránya
 Költséges a kiépítése – egy hektárra másfél méterenkénti kihelyezésnél, kb.
7000 m cső vagy szalag szükséges. Költséges, de azon térségekben, ahol drága az öntözővíz ez
a befektetés igen gyorsan megtérül.

12
  Más öntözési módokhoz képest jobb minőségű vizet igényel (a víz fizikai, kémiai és
biológiai tulajdonságai), másként fennáll a csepegtető elemek eltömődésének veszélye.
 Nem minden öntözési célra alkalmas, azaz csak a talaj víztartalmának növelésére és a
tápanyagok kijuttatására. Páratartalom növelésére, kondicionáló célra nem használható. Ezért
termesztőberendezésekben felületi, mikroszórófejes öntözéssel kombinálják.

Mikroszórófejes öntözés – működési elvét tekintve az esőszerű öntözéshez hasonlít, de az

egy alkalommal kijuttatott vízmennyiség (kb. 20–300 l/óra) és a szükséges víznyomás
(1,5–4,0 bar) tekintetében inkább a csepegtető öntözéshez áll közelebb. Viszonylag kis területet
szórnak be.
Hazánkban a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején jelent meg ez az öntözési mód. Először a
zöldséghajtatásban, majd a gyümölcsültetvényekben alkalmazták, míg az elmúlt években már
a szabadföldi zöldségtermesztésben is megjelent.
Egyre gyakrabban használják olyan kis sortávú kultúrákban (mint például a fejes saláta, a
sárgarépa, a vöröshagyma), ahol a csepegtető öntözés alkalmazása nagyon megdrágítaná a
termesztést.
A hagyományos esőszerű öntözéshez képest jóval energia- és víztakarékosabb módszer, kisebb
vízmennyiségeket is könnyen ki lehet juttatni vele. E módszernek nagy szerepe lehet a
termesztőberendezések klímaszabályozásában is. A termesztőházak páratartalmának
növelésére és belső hőmérsékletének csökkentésére kis vízkijuttatási intenzitású, nagyon apró
cseppméretet képző szórófejeket alkalmaznak.

2.3. Időleges takarási eljárások

A koraiságot fokozandó szabadföldi termesztés során is előfordul, hogy a tenyészidőszak elején

a növényeket takaróanyagok alatt neveljük, melyeket a későbbiekben eltávolítunk.
Típusai:
 a váznélküli fóliatakarás,
 a síkfóliás takarás,
 a fóliaalagút.

A váznélküli fóliatakarást ma már csak elvétve használják.

13
Síkfóliás takarás esetén maguk a növények tartják a takaró anyagot, melyet a
növényállományon kívül, körben földeléssel rögzítünk. A fóliát lazán kell felhelyezni, hogy
növekedésük során az alatta lévő növények meg tudják emelni. Ezen eljáráshoz szinte kizárólag
úgynevezett fátyolfóliát alkalmazunk, amely polipropilén szálakból szőtt, nagyon könnyű
(17–20 g/m2) és vízáteresztő.
A kisalagutak 50–100 cm széles, 40–60 cm magas, vékony fóliával fedett, jellemzően időleges
takarásként használt szerkezetek. Hosszúsága a szellőztetés módjától függ. Vázszerkezete
nagyon egyszerű, 1 méterenként lehelyezett, egymással nem összekapcsolt bordákból áll.
A bordák általában vastagabb, 0,6–0,7 cm-es hajlított vas pálcák, melyek használt csepegtető
szalaggal vonnak be. Borításukra 40 µm vastagságú polietilén fóliát (PE) vagy fátyolfóliát
alkalmaznak.
A PE fóliák esetében külön gondoskodni kell a szellőztetésről is. Ezt vagy a fólia
kilyuggatásával, vagy az alagút végének/oldalának rendszeres kinyitásával és bezárásával
érhetjük el. Ez utóbbi tevékenység azonban igen kézimunka igényes művelet.

2.4. Termesztőberendezések

2.4.1. Célja és a környezeti tényezők szabályozása

Termesztőberendezés alatt olyan üveggel, vagy műanyaggal fedett létesítményt értünk,

melyben palántanevelést, vagy hajtatást folytatnak. Ennek felülete kb. 3500–4000 ha, ebből
üvegház 160 ha, fűtött fólia 360 ha, a fennmaradó 3000–3500 ha hideg fólia.
A hajtatást célszerű lenne fejleszteni korszerű telepek építésével, így a termesztő felületet
7000 ha-ra növelni. Ehhez lehetőleg nagy légterű házak építését kellene előtérbe helyezni.
A legnagyobb felületet a zöldségnövények teszik ki, elsősorban az étkezési paprika, a
paradicsom, a káposztafélék és a salátafélék. Területileg jóval kisebb, de értékben szintén
számottevő volument jelent a dísznövények hajtatása: a vágott virág termesztés, a cserepes
dísznövények előállítása, valamint a virágágyi növények felnevelése kiültetési méretig.
A faiskolákban is szoktak termesztőberendezéseket használni. A gyümölcstermő növények
közül hazánkban elsősorban a szamóca hajtatása fordul elő, ráadásul az utóbbi években egyre
növekvő mértékben.
Magyarországon az évente előállított mintegy 800 millió zöldség- és dísznövénypalánta döntő
többségét is termesztőberendezésekben állítják elő. A szabadföldi palántanevelő ágyakban
történő palánta előállításnak jóval kisebb a jelentősége.

14
A termesztőberendezések használatának fő céljai
1. A termesztett növények védelme a külső környezeti tényezőktől, pl. alacsony hőmérséklet,
szél, jégeső, nagyobb esőzések, stb.
2. A környezeti tényezők szabályozása – a hőmérséklet, a fény (besugárzás), a páratartalom
és a CO2 szint.

Hőmérséklet
A berendezésben elérhető hőmérséklet alapvetően meghatározza azt, hogy egy adott növényt
egy adott időszakban lehet-e benne termeszteni, vagy sem.
A termesztőberendezés burkolata átengedi a fotoszintetikusan aktív (PAR) és a közeli
infravörös sugárzás (NIR) döntő részét, a hosszúhullámú sugárzást pedig bent tartja a
berendezésben. Ezáltal felmelegszik a belső hőmérséklet, általában számottevően meghaladva
a külső hőmérséklet szintjét. Ezt a folyamatot nevezhetjük üvegházhatásnak.
A hőmérsékletet tovább lehet növelni fűtés alkalmazásával. Főbb típusai a légtérfűtés, a
hőlégbefúvás, a vegetációs fűtés, a talajfűtés és a hőszivattyúk alkalmazása.
Hazánkban a termesztőberendezések fűtéséhez elsősorban termálvizet használunk, de szóba
jöhet a földgáz és növényi eredetű anyagok (fa, pellet, apríték, stb.) is.
Fűtéshez hasonló hatása van az energiaernyők használatának is. A termesztőberendezések
egyik legfontosabb jellemzője az úgynevezett ΔT érték. Ez azt fejezi ki, hogy az adott
berendezés alkalmazásával mekkora különbséget tudunk elérni a belső és a külső hőmérséklet
között.
Hazánkban az egész éves termesztésre szánt berendezéseket 30–35°C-os ΔT-re célszerű
tervezni, hogy a szinte minden télen előforduló (-20) – (-25)°C-os fagyok esetén is lehessen
+10°C-os belső hőmérsékletet tartani. A termesztőberendezések hőmérsékletének
csökkentésére is számos módszer ismert. A legkézenfekvőbb a szellőztetés, mellyel nem csak
a hőmérsékletet, hanem a pára- és a CO2-tartalmat is szabályozhatjuk.
Elkülöníthetünk természetes, csak a szellőzők kinyitásával operáló, és mesterséges,
ventillátoros rásegítést alkalmazó változatát is.
A szellőztetésen kívül ismert az árnyékoló ernyők, az árnyékoló festékek, a hűtőfalak, a
hőszivattyúk és a ködképzés alkalmazása is a hőmérséklet csökkentésére.

15
Fény szerepe és szabályozása
A fény szintén kulcsfaktor a hajtatásban. Hazánkban az év során csak rövid ideig optimális a
beérkező sugárzás mennyisége. Télen túl kevés, nyáron pedig túl sok. A téli félév során 1%-
kal kevesebb besugárzás általában 1%-kal kisebb termésmennyiséget eredményez.
A fényellátottságot minél jobb fényáteresztő képességű anyagok alkalmazásával, mesterséges
megvilágítással és a növények által el nem nyelt fényt visszaverő, általában fehér színű
talajtakaró anyagok felhasználásával növelhetjük.
A mesterséges megvilágítás nagy költségigénye miatt csak viszonylag kevés kultúra esetében
gazdaságos. Hazánkban egyes dísznövényeknél, palántanevelésben, valamint egy-két cserepes
fűszernövény előállító és paradicsomhajtató üzemben fordul elő használata. A besugárzás
csökkentése árnyékolással történhet.

Páratartalom
A túl nagy páratartalom növeli a gombás és a baktériumos fertőzések fellépésének
valószínűségét, valamint csökkenti a transzspiráció hatékonyságát.
A túl alacsony páratartalom a sztómák bezáródását, és ezáltal az asszimilációs és a
transzspirációs tevékenység leállását okozhatja. A páratartalmat általában szellőztetéssel
csökkenthetjük, és párásító öntözéssel növelhetjük.

Levegő CO2-tartalma
Asszimilációjuk során a növények CO2-ot használnak fel és szellőztetés hiányában hamar fel
tudják használni a belső légtér CO2-tartalmanák jó részét.
Zárt térben ugyanakkor lehetőség van a CO2 szint növelésére is. A levegőben alapesetben
meglévő 380 ppm-es (mg/l) koncentrációt 700–1000, egyes helyeken 1200 ppm-re növelik,
ezáltal intenzívebbé téve a növények fotoszintézisét.
E célra tartályos CO2-ot, vagy a fűtőanyagként szolgáló földgáz elégetése során felszabaduló
CO2-ot használnak fel.

2.4.2. Termesztőberendezések típusai

Hazánkban számos különböző típusú, kialakítású termesztőberendezést használnak. Léteznek

cégek által gyártott és termesztők által készített egyedi kialakítások is.
Leírásánál általában a következő paramétereket szoktuk megadni: hajók fesztávolsága, hajók
száma, magasság/vápamagasság, hosszúság, tartóelemek közötti távolság, tető dőlésszöge

16
(egyenes tetős megoldások esetén), a szellőzőfelület nagysága az alapterület %-ában és a gerinc
tájolása.

Csoportosítási lehetőségek
a) Takaróanyaguk alapján – lehetnek műanyag és üveg borítású létesítmények.
A műanyagokon belül megkülönböztethetünk:
 rugalmas – fólia formájú anyagokat, mint pl. a PE, a polivinil-klorid (PVC) és az etil-vinil-
acetát (EVA),
 vagy merevebb (kevésbé rugalmas) anyagokat – pl. a polikarbonát (PC), vagy a poli-metil-
akrilát (PMA). Ehhez általában mikrométer vastagságú fóliákat használnak fel.

b) Kialakításuk alapján
 Egyhajós – a berendezés tartóelemeinek a talajjal érintkező részei kizárólag a berendezés
szélén helyezkednek el.
 Blokkos – több hajót egymáshoz kapcsolunk, úgynevezett vápacsatornák kialakításával.
A vápacsatornákat alulról támasztjuk meg és ezek a támasztóelemek a berendezésen belül
helyezkednek el.

Blokkosított létesítmény előnyei:

 kevesebb borítóanyagot kell felhasználni,
 15–20%-kal kisebb a fűtőenergia igény,
 jobb a hőgazdálkodás,
 könnyebb és hatékonyabb a munkavégzés.

Hátrányai:
 a tartószerkezete bonyolultabb,
 drágább és fokozott figyelmet kell fordítani a hókártétel elhárítására.

c) Légtérnagyságuk alapján

Légtérnagyság alatt azt értjük, hogy a berendezés egy alapnégyzetméterére hány köbméter
körbezárt légtér jut. A jelenlegi termesztői gyakorlatban azonban a 3–4 m3/m2-es értéknél
nagyobb berendezéseket nevezik nagylégterűnek.

17
Blokkosított nagylégterű létesítményeknél a legalább 2 méteres vápamagasság
alapkövetelmény. Nagyobb légtérben sokkal hatékonyabban szabályozhatók a környezeti
tényezők, a nagyobb termetű növények könnyebben elhelyezhetők és könnyebb a munkavégzés
is.

Fűtési szintjük alapján elkülöníthetünk fűtetlen, vészfűtéses, enyhe fűtésű és teljes fűtésű
berendezéseket.
 A vészfűtéses létesítmények rendelkeznek egyszerűbb, kisebb teljesítményű
fűtőberendezésekkel, amelyeket csak olyan mértékben használnak, hogy fagymentesen tartsák
a termesztőberendezést.
 Teljes fűtésű házakban akár a melegigényes, trópusi származású növények is teljes évben
termeszthetők. Ehhez 30–35°C hőlépcső (ΔT) biztosítása szükséges. Az enyhe fűtésű
berendezésekben e növények termesztése általában csak március és november között
biztonságos.

Fóliasátor
Alapesetben egyhajós, alagútszerű létesítmény, amelynek legalább olyan nagy a
gerincmagassága, hogy kiegyenesedve be lehessen menni.
Szélessége általában 4,5 és 10 m között változik, magassága 1,8–4 m. Amennyiben csak a sátor
elejét és végét lehet kinyitni a szellőztetéshez, akkor 50 méternél hosszabbra nem ajánlatos
tervezni.
A bordák távolsága 1,5–2 méter, anyaguk általában fém. Mérettől függően, a bordákat 1–3
vízszintes gerinc elem köti össze a jobb stabilitás érdekében.
A fóliák rögzítésére és feszítésére hazánkban zömében a fólia szélének földelését használják.
A fóliasátornak létezik dupla borítású változata is, ahol a sátor szerkezete egy külső és egy belső
csővázból áll, és mindkét vázra felhúznak egy-egy réteg fóliát. A két fólia közötti
levegőrétegnek szigetelő hatása van, növekszik a ΔT érték.
A fóliasátrak olcsóbb, még a nagylégterű változatok esetében is maximum 3–4 ezer Ft/m2
bekerülési költségű berendezések. Hazánkban zömében fűtetlenek, klímájukat nem lehet
precízen szabályozni, klímaszabályozásuk általában nem automatizálható.

18
Mobil blokkfólia
Csak oldható kötéseket tartalmazó, blokkosított, mind a négy oldalán teljes egészében
felnyitható termesztőberendezés. A vápamagasság általában 2 méter alatti, és vagy a hossza,
vagy a szélessége lehetőleg kisebb, mint 50 méter. A fóliák rögzítése bilincsekkel,
rögzítősínekkel, kötelekkel történik.
A bordákat itt is a talajban rögzítik. Hazánkban a 2000-es években elterjedt, általában fűtetlen
termesztőberendezés típus. Beruházási költsége 2500–3000 Ft/m2.
Szellőzése jobb, mint a fóliasátraké, de klímaszabályozása ugyanúgy nem automatizált.

Blokkrendszerű fóliaház
Modern, blokkosított, nagylégterű, betonalapokkal rendelkező, általában automatizált
klímaszabályozású, műanyag borítású termesztő létesítmény.
Pályázati források felhasználásával épített változatainak legalább
 4 m-es vápamagasságúnak,
 8 m-es hajó fesztávolságúnak,
 minimum 1500 m2 alapterületűnek,
 legalább 20°C-os ΔT értékűnek kell lennie.

A legtöbb esetben egész évben termesztenek bennük. A hazánkban használt típusok általában
kétrétegű fóliaborítással rendelkeznek.
A fóliák rögzítése rögzítősínekkel, feszítése a két fóliaréteg közé befújt levegővel történik.
A fenti paraméterekkel rendelkező berendezés maximális beruházási költsége 17 000 Ft/m2 a
pályázati kiírás alapján.

Üvegház
A kertészeti árutermesztésben használt modern üvegházak jellemzően blokkosított,
nagylégterű, betonalapokon nyugvó, automatizált klímaszabályozású létesítmények.
Bekerülési költségük igen nagy, az ÚMVP-s (Új Magyarország Vidékfejlesztési Program)
pályázati kiírás alapján maximum 30 000 Ft/m2.
Ezen üvegházak változatainak:
 legalább 4 m-es vápamagasságúnak,
 8 m-es hajó fesztávolságúnak,
 minimum 1500 m2 alapterületűnek,
 legalább 25°C-os ΔT értékűnek,
 minimum 4 mm vastagságú üvegburkolattal rendelkezőnek kell lenniük.

19
2.4.3. Fólia felhúzása

Az egyik legfontosabb kora tavaszi munka, melyet lehetőleg teljes szélcsendben kell elvégezni.
Egy hagyományos, 7,5 x 50 m-es fóliasátorra való fólia felülete 600 m2 (12 m x 50 m).
A fólia felhúzásnál az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:
 Szélcsendes időben végezni – már egy kisebb széllökés esetén is igen nehéz megtartani.
 Napsütéses időben helyezzük fel a fóliát – optimális esetben >18°C-os hőmérsékleten.
 A vázszerkezetre történő felterítést követően várjunk néhány percig – ezalatt a fólia kissé
meglágyul és nyújthatóvá, feszíthetővé válik.
 A fólia alapos megfeszítése alapkövetelmény – a lazán felrakott fólia kevésbé tud
ellenállni a szélkároknak. Jól megfeszített állapotban a bordák kiemelkednek, a bordák
közötti rész homorú, a fólia fénye jellegzetesen üveges és a fólia ütögetésre dobszerű hangot
ad.
 A fóliák rögzítése földeléssel, műanyag bilincsekkel, idomacélokkal és rögzítősínekkel
lehetséges.

2.5. Kultúraváltás a zöldséghajtatásban

Hazánkban jelenleg 3500-400 ha-on van termesztőberendezés, amelyet zöldségtermesztés

céljára hasznosítanak. Ez az úgynevezett technikai, vagy más néven műszaki felület. Egyes
termesztőberendezésekben egy év során nem csak egy, hanem akár több növénykultúrát is
felnevelhetnek. Ezért az úgynevezett technológiai felület (jelenleg mintegy 3700 ha) nagyobb
a technikai felületnél.
A melegigényes zöldségfajok közül az utóbbi években messze a legnagyobb felületen az
étkezési paprikát hajtatták (1550 ha), ezt követte a paradicsom (410 ha) és az uborka
(100 ha). A tojásgyümölcsöt, a sárgadinnyét, a tökféléket (beleértve a cukkinit) és a
fűszerpaprikát pedig kb. 100 ha-on hajtatják.
A hidegtűrő zöldségek közül a káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, kínai kel, karalábé,
karfiol) vannak a legnagyobb felületen (880 ha), melyeket a salátafélék (500 ha), majd a
különféle gyökérzöldségek (retek, sárgarépa, petrezselyem) követnek.
Az adott zöldségfaj vegetációjának hosszát a termesztőberendezésben (ősz / tél folyamán)
a faj (fajta) hőigénye és a létesítmény fűtési szintje határozza meg. A melegigényes
zöldségfélék hőoptimuma 22–25°C, a fejlődési küszöbértékük pedig 10°C, amely alatt
egyáltalán nem növekednek. Ezen kívül fagyérzékenyek.

20
A hidegtűrő zöldségnövények hőoptimuma fajtól függően 13–19°C, fejlődési küszöbértékük
2–6°C, és fajtól, fajtától, fejlettségi állapottól függő mértékben a kisebb fagyokat is elviselik.

Fűtési szintjük alapján az alábbi berendezéseket különítjük el:

 Fűtetlen – a külső környezetnél magasabb hőmérsékletet csak maga az üvegházhatást
előidéző burkolat biztosítja.
 Vészfűtéses – rendelkeznek egyszerűbb, kisebb teljesítményű fűtőberendezéssel, amelyet
csak olyan mértékben használnak, hogy fagymentesen tartsák a létesítményt.
 Enyhe fűtésű – a melegigényes zöldségnövények termesztésére használják márciustól
novemberig, míg a hidegtűrők a tél folyamán is termeszthetők.
 Teljes fűtésű – a melegigényes, trópusi származású növények is teljes évben
termeszthetők. Ehhez 30–35°C-os ΔT biztosítása szükséges.

Hasznosítási terv – a termesztőberendezésbe beültetésre kerülő fajok sorrendje az adott naptári

év alatt. Ez fontos a létesítmény minél jobb kihasználása, a jövedelmező üzemeltetés miatt.
 A teljes fűtésű berendezéseket célszerű egész évben hasznosítani. Ezekben a házakban
ma már szinte csak melegigényes kultúrákat termesztenek. A hidegtűrő zöldségnövények
fűtött hajtatása az EU-n belüli mediterrán termelő országok konkurenciája miatt nem
gazdaságos.
 Az enyhe fűtésű, illetve a vészfűtéses sátrak közel egész éves hasznosítását úgy oldják
meg, hogy egyrészt a késő őszi és a kora tavaszi, (esetleg a téli) időszakban hidegtűrő fajokat
(saláta, káposztafélék, gyökérzöldségek) hajtatnak.
 Fűtetlen sátrakban a melegigényes növények hajtatása április közepétől október
végéig lehet biztonságos, de a jobb kihasználás érdekében még ez elé egy hidegtűrő
zöldségnövényt tesznek be.

Kultúraváltás – berendezés- és talajfertőtlenítés

A következő állomány növényvédelmét nagymértékben megkönnyíti, ha a beültetés előtt
(kultúraváltásnál) elvégezzük a berendezés talajfertőtlenítését, továbbá a vegyszeres
gyomirtást, melyet az alábbiak indokolnak:
 károsító szervezetek szaporítóképletei nagymértékben felszaporodhatnak,
megtelepedhetnek a termesztőberendezés falán,
 a felhasznált eszközök (pl. termesztőedények, szaporítóedények) is fertőződnek.

21
Fertőtlenítéshez
 Az eszközöket 1%-os formaldehid oldattal lefújni vagy beáztatni.
 A berendezések falát formaldehides permetlével kezelni, vagy gombaölőszeres lemosó
permetezés (4–5.000 l/ha) is hatásos lehet. Főként akkor, ha az előző kultúrában járványos
megbetegedés lépett fel. A műveletet később tiszta vizes lemosás kövesse.
 Az üvegfalakon fellépő algásodást trisós oldattal lehet eltávolítani.
 Gyommentesítés – a gyomnövények számos kórokozó és kártevő gazdanövényéül
szolgálnak, elősegítik a károsítók áttelelését, majd gyors felszaporodását. Ez történhet
mechanikai és vegyszeres úton is. A vegyszeres gyomirtásnál meg kell győződni, hogy a
kiültetés idejére lebomlottak-e már a hatóanyagok. Gyomirtószer maradványokra a fejes saláta
a legérzékenyebb a hajtatott zöldségfélék közül.

Talaj fertőtlenítés – különösen a fűtött berendezésekben, több kártevő, nagyobb fertőzési

nyomás.
o vegyszeres vagy fizikai módszerekkel – talajlakó gombák, kártevő állatok
(fonálférgek, meztelen csigák, lótücskök, drótférgek, pajorok), és egyes vírusok (pl. a
dohánymozaik vírus) ellen.

Vegyszeres talajfertőtlenítésre – Ipam, Basamid G, Force G és Formalin (engedélyköteles)

használható.
Talajfertőtlenítés műveletei:
 A talaj aprómorzsás és nedves állapota.
 Megfelelő hőmérséklet biztosítása (5°C alatt nem célszerű, mert nincs gázosodás).
 Kezelés után fóliával letakarni a talajfelületet, vagy 20 mm-es vízadaggal beáztatni a
talajfelszínt.
 Hatástartam kivárása, amely a hőmérséklettől függ: 5°C-on 30 nap; 18°C-on 7 nap.
 Hatóidő után a talajt szellőztetni (rotálással), majd zsázsa vagy salátamag
próbacsíráztatásával ellenőrizni a szermaradvány-mentességet a talajban.

Talajgőzölés – bio- vagy vegyszermentes termesztésnél a vízgőz hőhatásával fertőtlenítik a

talajt. Ehhez legalább 30 percre 95°C-ra kell felmelegíteni a közeget, hogy hatásos legyen.
A művelet igen költséges és a technikai kivitelezése sem egyszerű. Erre a célra alkalmaznak
fóliapárnás, gőzölőekés és gőzölővillás eljárást.

22
Talajnélküli (izolált) termesztés – ez is lehet a talajfertőtlenítés egyik alternatívája, mivel a
metil-bromid használatát 2005-ben betiltották, így nincs teljes hatású talajfertőtlenítő szer a
termesztők rendelkezésére.
Ezen termesztési mód jellemzői:
 nagy beruházási és üzemeltetési költség,
 csak fejlett technológiai színvonalú berendezéseknél érdemes megvalósítani,
 a fertőtlenítéshez vagy a közeget kezelik vagy újat használnak fel.

Talajcsere – ez inkább csak elvi lehetőség, mivel igen nagy a költségvonzata és bonyolult a
kivitelezése.

A fertőtlenítést követően továbbra is be kell tartani az alapvető higiéniai szabályokat:

 gyommentesen kell tartani a területet,
 el kell távolítani a fertőzési veszélyt okozó növénymaradványokat (ez alól kivétel lehet a
biológiai növényvédelem alkalmazásának esete),
 mellőzni kell a hobbi növények elhelyezését a termesztési célt szolgáló berendezésekben
(pl. pár tő fertőzött muskátli átteleltetése akár teljes mértékben tönkreteszi az elvégzett
fertőtlenítést).

2.6. A hazánkban termesztett zöldségnövények csoportosítása

Magyarország adottságainál fogva 100-nál több zöldségfaj termesztésére alkalmas.

Árutermelés szintjén mintegy 40 fajjal foglalkozunk, ahol fontos a nemesített fajták használata.
Az összes vetésterület 80–90%-át 12–13 faj fedi le, így a többi fajok vetésterülete minimális.
A növények igényeinek megismeréséhez mindenekelőtt azok származási helyét kell figyelembe
venni. Ez mutatja meg, hogy az egyes fajok milyen környezeti viszonyok között alakultak ki,
vagyis milyen igényeik vannak a termőhellyel szemben.

23
Hazánkban a jelentősebb felületen termesztett szántóföldi zöldségnövény fajok a következők:

– paprika – káposztafélék
– paradicsom – gyökérzöldségek
– görögdinnye – hagyma
– zöldborsó – konzervuborka
– csemegekukorica – fűszerpaprika
– zöldbab

A zöldségfélék hőigény (származás) szerinti csoportosítása:

 melegigényes zöldségnövények: a trópusokról származó növények, növekedésükhöz

magas hőmérséklet és rövidnappalos megvilágítás szükséges, pl. kabakosak,
burgonyafélék, csemegekukorica és a zöldbab

 hidegtűrő zöldségnövények: szubtrópusi eredetű növények, főleg a Földközi tenger

környékéről, vagy Elő-, és Közép-Ázsiai származásúak. Hőigényük mérsékeltebb,
mint az előző csoportnak, fényigény szempontjából hosszúnappalosak, pl. zöldborsó,
káposztafélék, gyökérzöldségek, levélzöldségek

A zöldségfélék gyakorlati csoportosítása

 Káposztafélék: fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, bimbóskel

 Gyökérzöldségfélék: sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, zeller, retek, cékla, torma
 Hagymafélék: vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, téli sarjadékhagyma,
metélőhagyma
 Burgonyafélék: paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, korai burgonya
 Kabakosok: sárgadinnye, görögdinnye, uborka, spárgatök, sütőtök, laskatök
 Hüvelyesek: zöldborsó, zöldbab
 Levélzöldségfélék: fejes saláta, spenót
 Évelő zöldségfélék: spárga, torma, sóska, rebarbara

A zöldségnövények élettartam szerinti csoportosítása

 Egynyáriak, rövid tenyészidejűek (30–60 nap): pl. fejes saláta, retek

 Egynyáriak, közepes tenyészidejűek (60–100 nap): karalábé, cékla
 Egynyáriak, hosszú tenyészidejűek (100 napnál hosszabb): paradicsom, paprika

24
  Áttelelők: fejes káposzta, kelkáposzta, fejes saláta, spenót
 Kétévesek: fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, bimbóskel, sárgarépa,
petrezselyem, zeller, cékla, vöröshagyma, póréhagyma
 Évelő, de egyévesként termesztett: torma
 Évelő, évelőként termesztett: spárga, sóska, rebarbara

A zöldségnövények csoportosítása a fogyasztott rész alapján

Emberi táplálkozásra a zöldségnövények különböző részeit használjuk fel. A gyakorlati

felhasználás szempontjából három nagy csoportot különíthetünk el.

 Levelükért, módosult szárukért, virágzatukért: káposztafélék (fejes káposzta,

kelkáposzta, karfiol, karalábé, bimbóskel, brokkoli); levélzöldségek (fejes saláta,
spenót); évelő zöldségek (spárga, spenót)
 Gyökerükért, hagymájukért, gumójukért: gyökérzöldségek (sárgarépa,
petrezselyem, zeller, pasztinák, cékla, retek, torma); hagymafélék (vöröshagyma,
fokhagyma, téli sarjadékhagyma, póréhagyma); burgonya
 Termésükért (gyümölcsükért) termesztett zöldségfélék: burgonyafélék (paradicsom,
paprika, tojásgyümölcs); kabakosok (sárgadinnye, görögdinnye, tök, uborka);
hüvelyesek (zöldborsó, zöldbab)

25
 DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS

3.1. A dísznövénytermesztés szerepe

Dísznövénynek nevezzük azokat a növényeket, melyek valamilyen esztétikai értékük

(színes levél, habitus, virágzás, levélforma, dekoratív termés), illetve élettani hatásuk miatt
alkalmasak kültéri, beltéri dekorációnak, ajándéknak. Ezen növények elkísérnek minket egész
életünkben. Találkozhatunk velük az épületeken kívül (kültéren) házi kertekben, társasházak,
intézmények udvarain, települések parkjaiban, térelválasztóként, fasorok formájában,
virágágyásokban, növényfalak és tetőkertek elemeiként. Beltérben növény-összeültetések,
cserepes növények formájában, ajándékcsokorként, esküvői, kegyeleti és egyéb virágkötészeti
termékként.
Az esztétikai funkción kívül a dísznövényeknek rendkívül fontos szerepük van az
emberi környezet kialakításában, az urbanizáció negatív következményeinek csökkentésében
(pl. oxigént termelnek, árnyékolnak, megkötik a levegő káros anyagait). Nemcsak fizikai,
hanem pszichológiai hatásuk óriási jelentőséggel bír a városi emberek rekreációjában (pl.
közparkok, parkerdők növény együttesei).
A dísznövénytermesztés a kertészeti termesztés dísznövények előállításával foglalkozó
ága. A dísznövények üzemi előállításával a dísznövénykertészetek, díszfaiskolák foglalkoznak.
Természetesen nem feltétlenül különül el más kertészeti, illetve mezőgazdasági tevékenységtől.
Például faiskolákban gyümölcsfákat is előállíthatnak, növényházakban dísznövények,
zöldségnövények, gyógynövények válthatják egymást, de ma már a specializáció jellemző az
üzemekre. A dísznövényágazat sajnálatos módon korábban sem tartozott és ma sem tartozik a
kertészeten belül a kedvezményezett ágazatok közé.
Míg a termesztés jelentős mértékben lecsökkent Magyarországon, addig a dísznövények
nagy- és kiskereskedelme, illetve a felhasználásukkal kapcsolatos szolgáltatás (kerttervezés,
kertépítés és fenntartás, virágkötészet, beltéri növénydekorációk készítése és fenntartása stb.)
jelentős szerepet tölt be.

A dísznövénytermesztés általános jellemzői:

 a kertészet legintenzívebb ágazata,
 egységnyi területen legnagyobb értéket állítja elő, legnagyobb a hozzáadott érték,
 nagy kézimunka-igényű,

26
  a megtermelt dísznövények különböző részeit hasznosítják díszítési célból,
 a legszerteágazóbb kertészeti ágazat, több mint ezer növényfajjal és azok sokszorosát
kitevő fajtával dolgozik,
 a fajtakínálat folyamatosan változik/bővül.

3.2. A dísznövények csoportosítása

A dísznövényeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. A csoportosítás alapjai

lehetnek a növények botanikai tulajdonságai, az alkalmazott termesztéstechnológia és a
felhasználás területei.
Az alkalmazott termesztéstechnológia alapján szabadföldi és zárt
termesztőberendezésben történő termesztést különböztetünk meg.

A növényházi (zárt termesztőberendezésben történő) termesztés főbb területei:

• cserepes levéldísznövények előállítása,
• cserepes virágos dísznövények előállítása,
• virágpalánta előállítás (főleg egy- és kétnyári dísznövényeké),
• vágott virág termesztés,
• vágott zöld termesztés,
• díszfaiskolai szaporítóanyagok előállítása.
A szabadföldi dísznövénytermesztés területei:
• szabadföldi vágott virágok termesztése,
• virághagyma és virágmag termesztés,
• szárazvirág termesztés,
• virágpalánta nevelés (főleg évelő és kétnyári),
• díszfaiskolai termesztés,
• rózsatőtermesztés,
• évelő dísznövények előállítása.

Élettartamuk szerint a főbb csoportok a következők:

Lágyszárúak:
• egynyáriak,
• kétnyáriak,

27
 • évelők (a pázsitfüveket és a hagymásokat sokszor külön csoportba teszik).
Fásszárúak: ezen növények is évelők, de a kertészeti gyakorlatban külön csoportban kezeljük őket:
• lombhullató díszfák,
• örökzöld díszfák,
• lombhullató díszcserjék,
• örökzöld díszcserjék.

Szaporítás mód szerint:

 ivaros,
 ivartalan szaporítást különböztetünk meg.

A szaporítás a termesztésben a legnagyobb hozzáértést igénylő tevékenység, célja a

leghatékonyabb módon nagy mennyiségű és kiváló minőségű utód előállítása.

Ivaros szaporítás
A magvetést nevezzük így, ugyanis a mag két ivarsejt egyesülése útján keletkezik. Az
utódok lényeges tulajdonságaikban egymással megegyeznek, de részleteikben különbözhetnek.
Akkor alkalmazzuk, ha megfelelő mennyiségű csíraképes mag áll rendelkezésre, amiből faj-és
fajtaazonos növény fejlődik, valamint a szaporítás ilyen módon gazdaságosan végezhető.
Előnye, hogy egyszerűen, olcsón nagy mennyiségű növény állítható elő. Hátránya, hogy nem
minden növényt lehet így szaporítani (nincs megfelelő mag, lassan lehet kész növényhez jutni,
nem lesz egyöntetű az állomány). Az F1-hibridek kivételt képeznek, amelyek nemesítők által,
speciális szülőpárok keresztezése útján előállított magvakból fejlődnek. Hibrid eredetük
ellenére egyöntetű kiváló állományt adnak. A magvakat minden évben újra elő kell állítani.

Az ivartalan szaporítás módjai

Tőosztás: az alkalmas anyanövényeket két vagy több részre osztjuk úgy, hogy mindegyiken
legyen gyökér és szárrész.
Gyöktörzs feldarabolása: a földalatti rövid szártagú hajtáson rügyek és gyökerek is találhatók,
így feldarabolással új növényeket kaphatunk.
Sarjak leválasztása: a növények különböző részein keletkező sarjak leválasztásával új
növényeket kaphatunk.
Indanövények leválasztása: a hosszú szártagú hajtásnak, az indának a szárcsomóin gyökeres,
leveles indanövények fejlődnek.
28
Hagyma, hagymagumó, gumó ültetése: számos növény képez ilyen szaporítószervet, amelyből
beavatkozás nélkül új növény fejlődik (fiókhagyma, sarjhagyma).
Bujtás: az anyanövény földdel letakart szára járulékos gyökeret fejleszt, majd ezt leválasztva új
növényt kapunk. A szobanövényeknél lehetséges a légbujtás, ha a megsebzett szárra nedves
mohát, rostos tőzeget kötünk, melyben járulékos gyökerek fejlődnek és leválasztható lesz a
gyökeres szár.
Dugványozás: az anyanövényről leválasztott részt gyökereztetjük meg. A legelterjedtebb
ivartalan szaporítási mód.
Hajtásdugvány: a növény fiatal leveles hajtásából készítjük a legalább egy ízközös
dugványt. A dugványt gyökeresedésig meleg, párás és árnyékos helyen nedves, steril
szaporító közegben tartjuk.
Szárdugvány: több éves, gyakran levél nélküli szárból készítjük, amelyeket függőlegesen
vagy vízszintesen helyezünk el a szaporítóközegben.
Fejdugvány: ezekből lesz a legformásabb növény. Cserepes levéldísznövénynél gyakran
alkalmazzák.
Levéldugvány: az afrikai ibolyánál és a levélbegóniáknál gyakran használt szaporítási mód.
Mikroszaporítás: a növény valamelyik részének sejtjeiből vagy szöveteiből laboratóriumi
körülmények között mesterséges táptalajon növényeket állítunk elő. A
dísznövénytermesztésben gyakran alkalmazott módszer.
Szemzés: a fás növények fajtáinak szaporításánál alkalmazzák. Megkülönböztetünk hajtó-és
alvószemzést. A szemzés felfogható egyrügyes oltásnak is.
Oltás: szintén a fás szárú növényeknél alkalmazzák. Az alanyra általában több rügyes
oltócsapot helyeznek.
Spóravetés: a páfrányok szaporításának módja (Gyakran a magvetéshez csoportosítják, mert a
technológiai művelet nagyon hasonló).

A környezeti igény szerinti csoportosítás a növényfelhasználást könnyítik meg:

• szárazságtűrő növények,
• vízigényesek, vízinövények,
• árnyékot, félárnyékot tűrő növények,
• tápanyag iránt igényes növények,
• fagytűrő növények,
• fagyérzékenyek,
• melegigényes növények.
29
A javasolt felhasználás szerinti csoportosításra példák:
• virágágyak beültetésére alkalmas alacsony növények,
• virágágyak beültetésére alkalmas magas növények,
• virágágyak szegélyezésére alkalmas növények,
• szőnyegágyba alkalmas növények,
• sziklakertbe alkalmas növények,
• sírok beültetésére alkalmas növények,
• erkélyládák beültetésére alkalmas növények,
• virágtartó edények beültetésére alkalmas növények,
• kerti tóba alkalmas növények,
• száraz csokrok készítésére felhasználható növények,
• fasorok kialakítására alkalmas növények.

A növénycsoportok közötti határok nem „szorosak”. Vannak olyan lágyszárú évelők,

aminek egyes fajtáit egynyáriként kezelünk, egyes cserjefajok fajtái is akár más-más
kategóriába tartozhatnak.

3.3. A dísznövénytermesztés a világban

Az elmúlt 20–30 évben a világ dísznövénytermesztésében óriási változás állt be. A

termesztés és a felhasználás helyszíne a jól szállítható növények esetében különvált. Azokban
az országokban, melyek klimatikus adottsága és az olcsó munkaerő miatt gazdaságosan
történhet a termesztés (Kenya, Kolumbia, Etiópia, Ecuador) hatalmas területen sikeres
vágottvirág-termesztés folyik. Ezen országok áruival sem az európai sem az észak-amerikai
termékek sem tudják felvenni a versenyt, hisz ott gyakorlatilag hűtés és fűtés nélkül olcsó
munkaerővel alacsony bekerülési költséggel kiváló minőséget tudnak elérni (szegfű, rózsa,
krizantém). A „helyi” termesztésben azok a növények állíthatók elő gazdaságosan, melyek
szállítási költsége jelentős, illetve (vagy) nem bírják a hosszabb szállítást (pl. egynyáriak,
muskátli, árvácska, liliom, egyes faiskolai termékek).

30
3.4. A dísznövénytermesztés Magyarországon

A magyarországi dísznövénytermesztésről nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok.

Az AKI Statisztikai Osztályra 2016-ban beérkezett adatok alapján a dísznövénytermesztésre
használt terület összesen 1 272 ha volt, ebből szabadföldi 1 209 ha, fedett fűthető 52 ha, fedett
fűtetlen terület 11 ha. Más források 2000 hektárra becsülik a termesztő felületet.
A dísznövényágazat területi részesedése az ország mezőgazdasági területének csak kb.
0,16%-a, de lényegesen magasabb termelési értéket képvisel, mint a többi ágazat, munkaerő-
felhasználása jelentős.

3.5. Segédlet a Dísznövénytermesztés I. és II. tantárgyak növényismereti

tananyagához

Tudományos név Kiejtés Magyar név

Abies alba
Abies nordmanniana
Acer campestre
Acer negundo
Acer palmatum
Acer platanoides
Acer pseudoplatanus
Acer saccharinum
Achillea filipendulina
Achillea millefolium
Aesculus x carnea
Aesculus hippocastanum
Ageratum houstonianum
Ailanthus altissima
Ajuga reptans
Alnus glutinosa
Alstroemeria hybrida
Alternanthera ficoidea var.
amoena
Amaranthus caudatus
Amorpha fruticosa
Ananas comosus
Anemone hupehensis var.
japonica
Anemone sylvestris
Ábiesz alba közönséges jegenyefenyő
Ábiesz nordmanniána kaukázusi jegenyefenyő
Ácer kampesztre mezei juhar
Ácer negundó zöld juhar
Ácer palmátum ujjas juhar
Ácer platanoidesz korai juhar
Ácer pszeudoplatánusz hegyi juhar
Ácer szahharínum ezüst juhar
Ahillea filipendulina sárga cickafark
Ahillea millefólium közönséges cickafark
Észkulusz karnea hússzínű vadgesztenye
Észkulusz hippokasztánum közönséges vadgesztenye
Agerátum husztóniánum mexikói bojtocska
Ajlantusz altisszima mirigyes bálványfa
Ajuga reptansz indás ínfű
Alnusz glutinóza mézgás éger
Alsztroméria hibrida inkaliliom
Alternantéra ficoidea
papagájlevél
varietász amoéna
Amarantusz kaudátusz bókoló amaránt
Ámorfa frutikóza cserjés gyalogakác
Ananász komózusz ananász
Anemóne hupehenzisz
japán szellőrózsa
varietász japonika
Anemóne szilvesztrisz erdei szellőrózsa

31
Antirrhinum majus Antirrínum májusz kerti oroszlánszáj
Aquilegia vulgaris Akvilégia vulgárisz közönséges harangláb
Aster alpinus Ászter alpinusz havasi őszirózsa
Aster amellus Ászter amellusz csillagőszirózsa
Aster dumosus Ászter dumózusz törpe őszirózsa
Aster novi-belgii Ászter novi-belgi kopasz őszirózsa
Astilbe x arendsii Asztilbe arendsi kerti tollbuga
Aubrieta x cultorum Aubriéta cultórum kerti pázsitviola
Aucuba japonica Aukuba japonika japán babérsom
Bassia scoparia Basszia szkoparia kerti seprűfű
Begonia x hiemalis Begónia hiemálisz téli begónia hibridek
Begonia semperflorens- Begónia szemperflorensz-
mindignyíló begónia
cultorum hibridek kultórum hibridek
Begonia tuberhybrida Begónia tuberhibrida gumós begónia
Bellis perennis Bellisz perennisz kerti százszorszép
Berberis julianae Berberisz juliáné Júlia-borbolya
Berberis thunbergii Berberisz tunbergi japán borbolya
közönséges borbolya,
Berberis vulgaris Berberisz vulgárisz
sóskaborbolya
Bergenia crassifolia Bergénia krasszifólia vaskoslevelű bőrlevél
Betula pendula Betula pendula közönséges nyír
Bidens ferulifolia Bidensz ferulifólia husánglevelű farkasfog
Buddleia davidii Budleja dávidi illatos nyáriorgona
Buxus sempervirens Buxusz szempervírensz örökzöld puszpáng
Calceolaria herbeohybrida Kalceolária herbeohibrida tarka papucsvirág
Calendula officinalis Kalendula officinálisz kerti körömvirág
Callistephus chinensis Kallisztéfusz kinenzisz kerti őszirózsa
Caltha palustris Kalta palusztrisz mocsári gólyahír
Campanula carpatica Campanula kárpátika kárpáti harangvirág
csupros harangvirág,
Campanula medium Kampanula médium
bögrevirág
Campsis radicans Kampszisz radikansz trombita-folyondár
Canna x generalis Kánna generálisz kerti kanna, virágnád
Caragana arborescens Karagána arboreszcensz sárga borsófa
Carpinus betulus Kárpínusz betulusz közönséges gyertyán
Catalpa bignonioides Katalpa bignonioidesz szívlevelű szivarfa
Celosia argentea var. Celózia argentea varietász
tarajos celózia, kakastaréj
cristata f. cristata krisztáta forma krisztáta
Celosia argentea var. Celózia argentea varietász
tollas celózia
cristata f. plumosa krisztáta forma plumóza
Celtis occidentalis Celtisz okcidentálisz nyugati ostorfa
Cerastium tomentosum Cerasztium tomentózum molyhos madárhúr

32
 japánbirs, skarlátvörös,
Chaenomeles speciosa Kenomélesz szpecóza
díszbirs
Chamaecyparis lawsoniana Kamecipárisz lavzóniána oregoni hamisciprus
Clematis x jackmanii Klemátisz dzsekmeni kerti klemátisz
egynyári szarkaláb, kerti
Consolida ambigua Konszolida ambigua
szarkaláb
Convallaria majalis Konvallária majálisz májusi gyöngyvirág
Cornus alba Kornusz alba fehér som
Cornus mas Kornusz mász húsos som
Cornus sanguinea Kornusz szangvínea veresgyűrűsom
Corylus avellana Korílusz avellána erdei mogyoró
Corylus colurna Korílusz kolurna török mogyoró
Cosmos bipinnatus Kozmosz bipinnátusz kerti pillangóvirág
Cotinus coggygria Kotínusz koggigria cserszömörce
Cotoneaster dammeri Kotoneászter dammeri szőnyegmadárbirs
Cotoneaster horizontalis Kotoneászter horizontálisz kerti madárbirs
csere-galagonya, kétbibés
Crataegus laevigata Kratégusz lévigáta
galagonya
Crataegus monogyna Kratégusz monogina egybibés galagonya
Crocus vernus Krókusz vernusz tavaszi sáfrány
Cucurbita pepo Kukurbita pépó dísztök
Dahlia x hortensis Dália hortenzisz dália
érdeslevelű
Deutzia scabra Dajcia szkabra
gyöngyvirágcserje
Dianthus barbatus Diantusz barbátusz török szegfű
Dianthus caryophyllus Diantusz kariofillusz szegfű
Dianthus caryophyllus Diantusz kariofillusz Sabó
sabószegfű, egynyári szegfű
Chabaud fajtacsoport fajtacsoport
Digitalis purpurea Digitálisz purpurea piros gyűszűvirág
Erysimum cheirii Eriszímum kejri sárgaviola
Euonymus europaeus Evonímusz európeusz csíkos kecskerágó
Euonymus fortunei Evonímusz fortunei repkény-kecskerágó
Euonymus japonicus Evonímusz japonikusz japán kecskerágó
Euphorbia marginata Euforbia margináta tarka kutyatej, jégvirág
Euphorbia myrsinites Euforbia mírzinítesz délszaki kutyatej
Euphorbia polychroma Euforbia polikróma színváltó kutyatej
Fagus sylvatica Fágusz szilvatika közönséges bükk
Forsythia x intermedia Forzítia intermédia hibrid aranycserje
Fraxinus excelsior Fraxínusz excelzior magas kőris
Fraxinus ornus Fraxínusz ornusz virágos kőris, mannakőris
Fritillaria imperialis Fritillária imperiálisz császárkorona
Gaillardia aristata Gajlardia arisztáta évelő kokárdavirág
Galanthus nivalis Galantusz niválisz kikeleti hóvirág

33
Galeobdolon luteum
Gazania rigens
Geranium sanguineum
Ginkgo biloba
Gladiolus x gandavensis
Gleditsia triacanthos
Gomphrena globosa
Gypsophila elegans
Gypsophila paniculata
Hedera canariensis
Hedera helix
Helianthus annuus
Helichrysum bracteatum var.
monstrosum
Helichrysum petiolare
Hibiscus rosa-sinensis
Hibiscus syriacus
Hosta lancifolia
Hosta plantaginea
Hyacinthus orientalis
Hydrangea macrophylla
Iberis sempervirens
Ilex aquifolium
Impatiens új-guineai
hibridek
Impatiens walleriana
Ipomoea purpurea
Ipomoea tricolor
Iresine herbstii
Iresine lindenii
Iris germanica
Iris hollandica
Iris pseudacorus
Iris pumila
Iris sibirica
Juniperus chinensis
Juniperus communis
Juniperus sabina
Juniperus virginiana
Galeobdolon luteum sárga árvacsalán
Gazánia rigensz pompás záporvirág
Geránium sangvíneum piros gólyaorr
Ginko bilóba páfrányfenyő
Gladiólusz gandavenzisz kerti kardvirág
tövises lepényfa,
Gledícsia triakantosz
krisztustövis
kerti golyófüzény, bíborka,
Gomfréna globóza
gombvirág
kerti fátyolvirág, egynyári
Gipszofíla elegansz
fátyolvirág
Gipszofíla panikuláta buglyos fátyolvirág
Hedera kanarienzisz kanári-borostyán
Hedera hélix közönséges borostyán
Heliantusz annusz napraforgó
Helikrízum brakteátum
kerti szalmavirág
varietász monsztrózum
Helikrízum petioláre kereklevelű szalmagyopár
Hibiszkusz róza-szinenzisz kínai hibiszkusz
kerti mályvacserje,
Hibiszkusz szíriákusz
hibiszkusz
Hoszta lancifólia lándzsáslevelű árnyékliliom
Hoszta plantaginé útifűlevelű árnyékliliom
Jácintusz orientálisz kerti jácint
Hidrangea makrofilla kerti hortenzia
Iberisz szempervirensz örökzöld tatárvirág
Ilex akvifólium közönséges magyal
Impátiensz új-gvíneai nenyúljhozzám,
hibridek nebáncsvirág
vízifukszia, pistike, törpe,
Impáciensz valleriána
rózsás balzsamína
Ipomea purpurea kerti hajnalka
Ipomea trikolor nagyvirágú hajnalka
Irezíne herbszti egynyári pelyvavirág
Irezíne lindeni évelő pelyvavirág
Írisz germanika kerti nőszirom
Írisz hollandika holland nőszirom
Írisz pszeudakórusz mocsári nőszirom
Írisz pumila törpe nőszirom
Írisz szibirika szibériai nőszirom
Junipérusz kinenzisz kínai boróka
Junipérusz kommunisz közönséges boróka
Junipérusz szabina nehézszagú boróka
Junipérusz virdzsiniána virginiai boróka
34
Kerria japonica
Koelreuteria paniculata
Laburnum anagyroides
Lantana camara
Larix decidua
Lathyrus odoratus
Lavandula angustifolia
Ligustrum ovalifolium
Ligustrum vulgare
Lilium hibridek
Limonium sinuatum
Liriodendron tulipifera
Lobelia erinus
Lonicera fragrantissima
Lonicera pileata
Lonicera tatarica
Lonicera x tellmanniana
Lunaria annua
Lupinus polyphyllus
Magnolia x soulangiana
Mahonia aquifolium
Malus hibridek
Matthiola incana
Morus alba
Muscari neglectum
Myosotis alpestris
Narcissus x incomparabilis
Narcissus poeticus
Narcissus pseudonarcissus
Nerium oleander
Nuphar luteum
Nymphaea alba
Paeonia lactiflora
Paeonia officinalis
Paeonia suffruticosa
Papaver orientale
Parthenocissus quinquefolia
Karria japonika teltvirágú boglárkacserje
Körajtéria panikuláta bugás csörgőfa
közönséges aranyeső,
Laburnum anagiroidesz
sárgaakác
Lantána kamara tarka sétányrózsa
Lárix decidua európai vörösfenyő
szagosbükköny, illatos
Latírusz odorátusz
lednek
Lavandula angusztifólia orvosi levendula
Ligusztrum ovalifólium széleslevelű fagyal
Ligusztrum vulgáre közönséges fagyal
Lilium hibridek liliomok
kerti sóvirág, egynyári
Limónium szinuátum
sóvirág
Liriodendron tulipiféra amerikai tulipánfa
Lobélia erinusz törpe lobélia
Lonicéra fragrantisszima illatos lonc
Lonicéra pileáta aprólevelű lonc, törpe lonc
Lonicéra tatarika tatárlonc
Lonicéra tellmanniána magyar lonc
Lunária annua kerti holdviola
Lupínusz polifillusz erdei csillagfürt
Magnólia szulandzsiána nagyvirágú liliomfa
Mahónia akvifólium kerti mahónia
Málusz hibridek díszalma
Mattióla inkána kerti viola
Mórusz alba fehér eperfa
Muszkari neglektum fürtös gyöngyike
Miozótisz alpesztrisz havasi nefelejcs
Nárcisszusz inkomparábilisz pompás nárcisz
Nárcisszusz poétikusz fehér nárcisz
Nárcisszusz
csupros nárcisz
pszeudonárcisszusz
Nérium oleánder leánder
Nufar lúteum sárga vízitök
fehér tündérrózsa, fehér
Nímpfea alba
tavirózsa
Peónia laktiflóra illatos peónia, pünkösdirózsa
kerti bazsarózsa,
Peónia officinálisz
pünkösdirózsa
Peónia szuffrutikóza fás babarózsa
keleti mák, évelő mák,
Papáver orientále
díszpipacs
Partenocisszusz kvinkvefólia tapadó vadszőlő
35
Parthenocissus tricuspidata
Pelargonium zonale
Pennisetum setaceum
Pennisetum villosum
Petunia x hybrida
Petunia Surfinia fajtacsoport
Phaseolus coccineus
Philadelphus coronarius
Phlox drummondii
Phlox paniculata
Picea abies
Picea pungens
Pinus mugo
Pinus nigra
Pinus strobus
Pinus sylvestris
Pinus wallichiana
Platanus x hybrida
Plectranthus forsteri
Populus alba
Populus nigra
Populus simonii
Portulaca grandiflora
Primula elatior
Primula malacoides
Primula vulgaris
Primula x polyantha
Prunus laurocerasus
Prunus serrulata
Prunus triloba
Pseudotsuga menziesii
Pulsatilla vulgaris ssp.
grandis
Pyracantha coccinea
Quercus cerris
Quercus petraea
Quercus robur
Quercus rubra
Robinia pseudoacacia
Rosa canina
Partenocisszusz trikuszpidáta vadszőlő
Pelargónium zonále muskátli
Pennizétum szetáceum rózsás tollborzfű
Pennizétum villózum ezüstös tollborzfű
Petúnia hibrida kerti petúnia
Petúnia szurfínia fajtacsoport kisvirágú petúnia
Fazeólusz kokcíneusz tűzbab, törökbab
Filadelfusz koronáriusz pompás jezsámen
egynyári lángvirág, kerti
Flox drummondi
lángvirág
bugás lángvirág, évelő
Flox panikuláta
lángvirág
Pícea ábiesz közönséges lucfenyő
Pícea pungensz szürke lucfenyő, szúrós luc
Pínusz mugo törpefenyő
Pínusz nigra feketefenyő
Pínusz sztróbusz selyemfenyő
Pínusz szilvesztrisz erdeifenyő
Pínusz vallikiána himalájai selyemfenyő
Platánusz hibrida közönséges platán
Plektrantusz forszteri kakassarkantyú
Populusz alba fehér nyár
Populusz nigra fekete nyár
Populusz szimóni kínai nyár
Portuláka grandiflóra porcsinrózsa, kukacvirág
Primula elácior sudár kankalin
Primula malakoidesz emeletes primula
Primula vulgárisz szártalan kankalin
Primula polianta sokvirágú kankalin
Prunusz laurocerázusz babérmeggy
Prunusz szerruláta japán díszcseresznye
Prunusz trilóba rózsamandula, babarózsa
Pszeudocsuga menzieszi duglászfenyő
Pulzatilla vulgárisz
leánykökörcsin
szubszpéciesz grandisz
Pirakanta kokcínea tűztövis
Kverkusz cerrisz csertölgy
Kverkusz petrea kocsánytalan tölgy
Kverkusz robúr kocsányos tölgy
Kverkusz rubra vörös tölgy
Robínia pszeudoakácia fehér akác
Róza kanina vadrózsa, gyepűrózsa
36
 japán rózsa, ráncoslevelű
Rosa rugosa Róza rugóza
rózsa
Rudbeckia hirta Rudbekkia hirta egynyári kúpvirág
Rudbeckia fulgida var. Rudbekkia fulgida varietász
szépséges kúpvirág
speciosa specióza
Salix alba Szálix alba fehér fűz
Salix caprea Szálix kaprea kecskefűz
Salvia farinacea Szalvia farinácea hamvas zsálya
Salvia splendens Szalvia szplendensz tűzpiros zsálya, paprikavirág
Sambucus nigra Szambukusz nigra fekete bodza
Sedum acre Szédum akre csípős varjúháj
Sedum album Szédum album fehér varjúháj
Sedum reflexum Szédum reflexum kövi varjúháj
Sedum spectabile Szédum szpektábile pompás varjúháj
Sedum spurium Szédum spúrium kaukázusi varjúháj
Sempervivum tectorum Szempervívum tektórum házi kövirózsa
Senecio cineraria Szeneció cinerária hamvaska, ezüstlevél
Szolenosztemon tarka kóleusz, mozaiklevél,
Solenostemon scutellarioides
szkutellaroidesz virágcsalán
Solidago hybrida Szolidágó hibrida aranyvessző
Sophora japonica Szofóra japonika közönséges japánakác
Sorbus aucuparia Szorbusz aukupária madárberkenye
Spiraea x vanhouttei Spírea vanhutti kerti gyöngyvessző
gyapjas tisztesfű, nyúlfüle,
Stachys byzantina Sztahisz bizantína
nyuszifül
Symphoricarpos albus Szimforikarposz albusz keleti hóbogyó
Symphoricarpos orbiculatus Szimforikarposz orbikulátusz piros bogyóslonc
Syringa x chinensis Sziringa kinenzisz kínai orgona
Syringa vulgaris Sziringa vulgárisz orgona
Tagetes erecta Tagétesz erekta nagy büdöske, bársonyvirág
alacsony büdöske,
Tagetes patula Tagétesz patula
bársonyvirág
Tamarix gallica Tamarix gallika francia tamariska
keleti-tamariska, korai
Tamarix tetrandra Tamarix tetrandra
tamariska
Taxus baccata Taxusz bakkáta tiszafa
Thuja occidentalis Tuja okcidentálisz nyugati tuja
Tilia cordata Tília kordáta kislevelű hárs
Tilia platyphyllos Tília platifillosz nagylevelű hárs
Tilia tomentosa Tília tomentóza ezüst hárs
Tropaeolum majus Tropeólum májusz kerti sarkantyúka
Tulipa hibridek Tulipa hibridek tulipán
Typha latifolia Tífa latifólia széleslevelű gyékény
Verbena hybrida Verbéna hibrida tarka verbéna, kerti vasfű

37
Verbena rigida Verbéna rigida lila verbéna, vasfű
Veronica incana Veronika inkána szürke veronika
Viburnum lantana Viburnum lantána ostorménfa, ostorménbangita
Viburnum opulus Viburnum opulusz kányabangita
Viburnum rhytidophyllum Viburnum ritidofillum örökzöld bangita
Vinca major Vinka májor nagy télizöld meténg
Vinca minor Vinka minor kis télizöld meténg
Viola odorata Viola odoráta illatos ibolya
Viola wittrockiana Viola vitrokiána kerti árvácska
Weigela florida Vejgéla florida kerti rózsalonc
Wisteria sinensis Visztéria szinenzisz lilaakác, kínai akác
Zantedeschia aethiopica Zantedésia etiópika kála, fehér tölcsérvirág
pompás rézvirág,
Zinnia elegans Cínnia elegansz
legényrózsa

38
Kertészeti alapismeretek II.

Gyümölcstermesztés

Szerkesztette:
Dr. Csihon Ádám, tanársegéd

Szőlőtermesztés

Szerkesztette:
Dr. Rakonczás Nándor, adjunktus

39
 GYÜMÖLCSTERMESZTÉS

4.1. A világ gyümölcstermesztése

A világ gyümölcstermesztésének volumene az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági

termelés átlagát meghaladó mértékben növekedett. Legintenzívebb a növekedés a fejlődő
országokban, elsősorban Ázsiában (pl. Kína) és Dél-Amerikában. A fejlett országokban, illetve
földrészeken a gyümölcsök fogyasztása magas szintet ért el, a termesztés növekedése viszont
több helyen lassuló ütemű (Észak-Amerika), illetve néhol stagnálás, vagy csökkenés is
tapasztalható (Európai Unió országai).
A világ gyümölcstermelése 2014-ben megközelítette a 690 millió tonnát, aminek több
mint felét az ázsiai országok adják (1. táblázat). A kontinensek közül Ázsiát (54%) követi
Amerika (21%), Afrika (13%), Európa (11%) és Óceánia (1%).

1. táblázat: A világ gyümölcstermesztésének földrészenkénti megoszlása

(Forrás: FAO, 2014)

millió tonna %
Ázsia 370,4 54
Amerika 146,9 21
Afrika 91,5 13
Európa 73,7 11
Óceánia 7,0 1
Összesen 689,4 100

A mérsékelt égövi gyümölcsöket termesztő legfontosabb országok az északi féltekén

helyezkednek el. Ezen országok egy része önellátó (USA, Kína), mind az export, mind az
import elhanyagolható a megtermelt mennyiséghez viszonyítva. A gyümölcsexportáló
országok (pl. Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország) termésmennyiségei
jóval meghaladják a belföldi igényeket. Az importáló országok zöme a gyümölcstermesztés
szempontjából kedvezőtlen adottságú fejlett országok (pl. Németország, Anglia). Az utóbbi
néhány évtizedben jelentőssé vált a déli féltekén termelő országok mérsékelt égövi
gyümölcsexportja az északi féltekére. A féléves évszakeltolódásból következően az ausztrál,
új-zélandi, dél-afrikai, chilei termesztők télen és tavasszal friss gyümölcsöt tudnak szállítani az
európai piacokra.

40
 A mérsékelt égöv legjelentősebb gyümölcsfaja az alma. Az északi és déli félteke eltérő
évszakai, a szállíthatóság és a tárolhatóság lehetővé teszi, hogy az alma az év minden
hónapjában a szubtrópusi és trópusi gyümölcsfajok mellett a fogyasztók asztalán legyen.
A világon termelt főbb gyümölcsfajok termésmennyiségét tekintve a banán áll az első
helyen, amelyet az alma, a narancs és a szőlő követ közel azonos részaránnyal (2. táblázat). A
mérsékelt égövi gyümölcsök közül még a körte és az őszibarack tartozik a 10 legnagyobb
mennyiségben termesztett gyümölcsféle közé.

2. táblázat: A legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcsfajok a világon

(millió tonna) (FAO adatok)

1990 1995 2000 2005 2010

Banán 47,2 56,8 66,0 80,2 105,7
Alma 41,0 49,3 59,1 62,4 70,6
Narancs 49,7 58,5 63,8 63,1 69,0
Szőlő 59,7 56,0 64,8 67,4 67,5
Mangó 17,2 22,6 24,7 31,6 37,2
Mandarinfélék 12,5 16,2 18,4 24,0 23,9
Körte 9,6 12,4 16,3 19,4 22,7
Őszibarack 9,4 10,9 13,4 17,8 20,8
Ananász 11,8 13,1 15,1 17,7 20,4
Citrom 7,3 8,7 11,4 12,3 15,0

Az európai országoknak a korábbi évtizedekben a csonthéjas gyümölcsűek

termesztésében volt meghatározó szerepe. A jelentősen megnövekedett Ázsiai termelésnek is
köszönhetően mára már csak a meggy (63%) és a cseresznye (36%) részaránya kiemelkedő. A
többi csonthéjas közül kontinensünk adja a világ szilva termésének 25%-át, kajszi termésének
22%-át, őszibarack termésének 18%-át. Az almatermésűek közül az alma részesedése 20%, a
körtéé pedig 12%.

4.2. Hazánk gyümölcstermesztése

A hazai gyümölcstermesztésben mintegy 20 mérsékelt égövi gyümölcsfaj

termesztéséhez kedvezőek a feltételek (3. táblázat). Az 1950-es évektől kezdődően
folyamatosan nőtt a megtermelt termésmennyiségünk, 1967-ben meghaladta az 1 millió tonnát.
Az 1980-as évek elején már 2 millió tonna fölött volt az összes gyümölcs mennyisége, ami az

41
1990-es évek végére visszaesett 1 millió tonnára. Napjainkban évente átlagosan 800 ezer tonna
termést állítunk elő.

3. táblázat: Magyarország gyümölcstermesztése (1000 t) (Forrás: Fruitveb, 2016)

2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

Alma 488,0 214,0 583,0 545,0 488,4 300,1 750,0 585,0 920,0 520,0

Körte 38,5 11,3 39,7 40,1 35,5 21,1 25,1 36,0 40,0 36,0

Cseresznye 8,4 7,5 9,0 11,0 5,7 11,6 7,7 15,0 18,0 15,0

Meggy 63,2 51,3 80,6 73,0 68,8 65,8 63,2 70,5 83,0 63,0

Kajszi 42,0 24,0 36,6 46,9 37,8 26,0 9,5 23,0 34,0 19,7

Őszibarack 69,8 48,5 61,8 65,0 62,6 39,0 11,6 40,0 48,0 42,0

Szilva 64,0 47,0 72,1 68,0 64,3 51,0 74,3 60,0 78,0 67,0

Szamóca 6,6 4,6 7,8 8,5 3,8 4,3 6,9 7,5 10,0 9,5

Málna 11,5 6,9 8,9 7,8 3,7 2,1 1,1 1,3 1,2 1,0

Szeder 6,3 5,2 6,5 6,0 2,7 1,7 2,4 2,0 2,0 2,0

Egres 2,0 1,2 1,9 2,0 0,9 1,1 1,3 1,0 0,6 0,5

Ribiszke 10,6 8,6 10,0 10,0 5,2 5,9 6,5 7,0 8,8 8,5

Dió 6,0 3,5 6,5 7,2 6,1 6,5 6,2 7,8 9,4 10,2
Termesztett
7,5 8,3 9,2 9,8 8,1 8,7 10,9 11,0 15,0 16,3
bodza
Egyéb
17,8 15,2 19,2 21,9 16,8 13,8 22,0 23,0 25,0 24,2
gyümölcsféle
Gyümölcs
842,2 457,1 952,8 922,2 810,4 558,7 998,7 890,1 1293,0 834,9
összesen

Gyümölcstermesztésünkben az alma a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is domináns,

az összes termés kb. 60–65%-át adja. Magyarország almatermése átlagos években 550–600
ezer tonna, ami az EU 5. legnagyobb mennyisége. Probléma viszont, hogy ezen mennyiség csak
kisebb része (20–30%) étkezési minőségű gyümölcs.
A csonthéjasok együttesen 25–30%-ot, míg a héjasok és a bogyósok együttesen 4–5%-
ot képviselnek a hazai termesztésből. Csonthéjasok közül egyedül a meggy esetében van
meghatározó szerepünk a piacokon, 50–70 ezer tonnás termésmennyiségünkkel a világ vezető
meggytermesztő országai közé tartozunk. Bogyósok közül hazánk a bodzatermesztés
tekintetében emelkedik ki, 15–20 ezer tonnás termesztett mennyiségünk a világ termésének kb.
felét jelenti.

42
 4. ábra: Hazánkban termesztett gyümölcsfélék termésmennyiségének megoszlása (%)
(Forrás: Fruitveb, 2015)
2,0
0,1 0,2 0,1 1,0 1,2 Alma
1,1
Körte
Cseresznye
8,0
Meggy
5,0 Kajszi
2,4 Őszibarack
Szilva
7,5 Szamóca
Málna
62,3 Szeder
1,8 4,3
Köszméte
Ribiszke
Dió
Termesztett bodza

Magyarországon a gyümölcstermő területek nagysága jelenleg 77 ezer hektár. Ezen

felületnek sajnos mindössze 1/3-a tekinthető olyan korszerű ültetvénynek, melyre hosszú távon
versenyképes termelés alapozható. Legnagyobb gyümölcstermő körzet az Északkelet-
magyarországi régió (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar megye),
ahol az összes gyümölcsünk kb. 50%-a terem. Ebből a régióból származik az alma, a meggy, a
szilva, a dió és a bodza termésünk meghatározó része. Hagyományos termőkörzet a Duna-
Tisza-köze, ahol a csonthéjas termésűeknek van nagy jelentősége. Termőfelületét tekintve
kisebb arányú, de növekvő tendenciájú a délnyugat-dunántúli termőkörzet.

4.3. Termesztett gyümölcsfajaink

Alma
A legnagyobb mennyiségben előállított gyümölcsfélénk, részesedése az összes hazai
gyümölcstermesztésből 60% feletti. Termőterületét tekintetve az elmúlt években az ágazat
folyamatos zsugorodásának lehettünk tanúi, az ezredforduló környékén meglévő mintegy 41
ezer hektár ültetvényből ugyanis mára mindössze 27 ezer hektár maradt. A rendszerváltás előtti
években az alma termesztésének volumene egyes években elérte az 1,0–1,2 millió tonnát is,
ami az utóbbi 10–15 évben 400–600 ezer tonna körül stabilizálódott. Legnagyobb termőtája

43
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, de jelentős mennyiségű almát termesztenek Hajdú-Bihar,
Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun és Zala megyében.

Körte
Az elmúlt években 20–40 ezer tonna körüli volt a termésmennyiség körtéből. Rendkívül
igényes gyümölcsfajunk, amely csak kiegyenlített klímájú (csapadékos, párás), kiváló
adottságokkal rendelkező mikrokörzetekben termeszthető eredményesen. A legnagyobb
mennyiséget Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Zala megyében állítják elő.

Cseresznye
A cseresznye elsősorban friss fogyasztásra termelt kora nyári gyümölcs,
termésmennyisége 10–15 ezer tonna körüli. Az elöregedett, hagyományos fajta-összetételű,
alacsony termésátlagú ültetvényekben termesztése nem gazdaságos. Mivel a nagy gyümölcsű,
ropogós, tetszetősen csomagolt cseresznye jól exportálható, célszerű az ilyen fajtákból intenzív
ültetvényeket létesíteni. Számos kiváló minőségű, hazai nemesítésű cseresznyefajtával
rendelkezünk, amelyekből ha nagyobb árutételeket tudnánk előállítani, sikeresen léphetnénk ki
az európai piacokra. Hazánkban Pest, Bács-Kiskun és Heves megyében termesztik nagyobb
területeken.

Meggy
Meggytermesztés tekintetében Európában és a világon is nagyhatalomnak számítunk.
Igazi hungarikum gyümölcsünk, saját fajtákkal vívtuk ki az elismerést. Termésmennyiségünk
50–70 ezer tonna, amivel az EU 4., a világ 7. legnagyobb termelője vagyunk. Hazánkban igen
magas a frissfogyasztás aránya (kb. 30%), de a feldolgozóipar igényei is nagyok (40 000 tonna).
Magyarország a világ legnagyobb meggybefőtt előállítója, részesedése világszinten 30–35%,
európai szinten pedig 50–60%. A meggy a szélsőséges adottságú talajokon kívül nálunk
gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Legnagyobb termőterületei Szabolcs-Szatmár-Bereg,
Bács-Kiskun, és Pest megyék.

Szilva
A szilva hazánkban az ország nagy részén sikeresen termeszthető, kozmopolita növény.
A 70-es évekbeli 200 ezres termésmennyiségünk mára 70–80 ezer tonnára esett vissza, és az
akkor domináns Besztercei fajtánkat is felváltotta a Stanley. A szilva megítélése, illetve
megbecsülése sajnos elmarad a kívánatostól, a „szegény ember gyümölcsének” tartják. Kiváló

44
beltartalmi tulajdonságai (rosttartalom, ásványi anyag tartalom, ezen belül kálium) ugyanakkor
szükségessé tennék a jelenlegi fogyasztásának növelését. A nagyon korai és a késői fajták
értékesítési lehetőségei jobbak, mint a középérésű fajtáké.

Kajszi
A magyar kajszi a meggyhez hasonlóan hungarikumnak számít a gyümölcsök között. A
hazai fajták ízével és zamatával a külföldi fajták nehezen vehetik fel a versenyt.
Termesztésünkre sajnos jellemző a nagyfokú hektikusság, a termés ingadozása (10–40 ezer
tonna), aminek oka a faj fokozott ökológiai érzékenysége. A termesztés gyakorisága az elmúlt
évtizedekben az Alföldről a biztonságosabb borsodi termőhelyek felé tolódott el (Gönc és
környéke). Az utóbbi évek igen súlyos problémája a kajszifák pusztulása, ami jelentősen
csökkenti a gazdaságosságot.

Őszibarack
Az őszibarack ugyancsak igen érzékeny gyümölcsfaj az ökológiai adottságokkal
szemben, a gyakori fagykárok miatt hazai termesztése csak bizonyos mikrokörzetekben lehet
eredményes. A jelenlegi 50–60 ezer tonna évi termés a hazai igényeket fedezi. Korai és
középérésű őszibarackokból (július végéig) importra szorulunk, a későbbi érésű fajtákkal
viszont jelentős piaci réseket elégíthetnénk ki elsősorban a tőlünk északabbra fekvő országok
irányába. Az ország legnagyobb őszibarack termőkörzete a dél-alföldi Szatymaz térsége.

Dió
A magyar dió sikergyümölcsnek számít, ugyanis prémium termékként értékesíthető a
hazai és külföldi piacokon. Az északi féltekén a magyar fajták érnek a legkorábban és
rendelkeznek a legnagyobb gyümölcsmérettel. Termesztése a 80–90-es évek nagy arányú
kivágásai miatt jelentősen csökkent, az elmúlt években azonban termesztése újra felfelé
ívelőben van (9–10 ezer tonna).

Bogyósok
A hazai gyümölcstermesztésben a legnagyobb mértékű visszaesést a bogyós
gyümölcsűek mutatták az elmúlt 20 évben, aminek oka a feldolgozó kapacitások hiánya, a
termesztés igen nagy kézimunkaerő igénye, az alacsony értékesítési árak és az erős külföldi
konkurencia. A málna-, a szeder- és a köszmétetermesztésünk ennek köszönhetően a

45
megszűnés határára jutott, a ribiszke termesztése pedig stagnál vagy enyhén csökken. A
bogyósok közül egyedül a szamóca és a bodza rendelkezik növekvő termőterülettel.
A fekete ribiszke, málna és köszméte csak jól körülhatárolt éghajlati viszonyok között
termeszthető eredményesen, ugyanis hazánk az optimális éghajlati övezet déli határán
helyezkedik el.
A bodza az elmúlt évek egyik sikertörténete. Hazánkban sokáig csak vadon gyűjtötték,
termesztésbe vonása az 1970-es években kezdődött. Napjainkra a legnagyobb mennyiségben
termesztett bogyósgyümölcsünké vált. Leginkább ipari felhasználásra termesztik, az
élelmiszeripar színezéknek, szörpök és sűrítmények készítésére használja.
Bodzából évente 16 ezer tonnát, szamócából 8–10 ezer tonnát, ribiszkéből 8 ezer tonnát,
szederből 2 ezer tonnát, málnából 1 ezer tonnát, míg köszmétéből 500 tonnát termesztünk.

A hazai gyümölcsfajok gyakorlati csoportosítása

Termés alakulása szerint:
 Almagyümölcsűek: alma, körte, birs, naspolya
 Csonthéjas gyümölcsűek: cseresznye, meggy, kajszi, szilva, őszibarack
 Bogyós gyümölcsűek: piros ribiszke, fekete ribiszke, köszméte, málna, szeder,
szamóca, bodza
 Héjas gyümölcsűek: dió, mandula, mogyoró, gesztenye
Testalakulás szerint:
 Fák: alma, körte, cseresznye, meggy, őszibarack, szilva, kajszi, mandula, dió,
gesztenye, bodza
 Cserjék: birs, naspolya, mogyoró, ribiszke, köszméte
 Félcserjék: málna, szeder
 Dudvaszárúak: szamóca

4.4. Alanyhasználat, alanyfajták

Az oltvány alanyra és nemes részre különíthető el. Az alany az oltvány földben lévő
gyökeres része. Ez néhány tulajdonságát megjeleníti a nemesben is. Ilyen pl. a növekedési erély,
a termőre fordulás koraisága vagy a talajadottságokkal szembeni tolerancia. A Magyarországon
leggyakrabban alkalmazott alanyok gyümölcsfajonként az alábbiak:
Alma: magonc, M.4, MM.106, M.26, M.9, M.27

46
Körte: vadkörte, birs
Cseresznye: vadcseresznye, sajmeggy, törpítő alanyok (Gisela, Maxma)
Meggy: vadcseresznye, sajmeggy, törpítő alanyok (Gisela, Weiroot)
Szilva: mirobalán, kökényszilva, szilva
Őszibarack: vadőszibarack, mandula, mandulabarack, GF 677
Kajszi: vadkajszi, mirobalán, fehér besztercei szilva
Dió: dió magonc, fekete dió magonc
Mogyoró: mogyoró magonc, törökmogyoró magonc
Ribiszke és köszméte: aranyribiszke
Gesztenye: gesztenye magonc

4.5. A gyümölcstermesztésben használt leggyakoribb fajták és érési idejük

Alma: A világon több mint 15 ezer almafajta létezik. A legfontosabb hazánkban termesztett
fajták az alábbiak:
 Gala fajtakör: Galaval (aug.20), Gala-Decarli Fendeca (aug.25.), Gala Schniga
SchniCo red (aug.30.), Gala Must (aug.20), Royal Gala (aug.25)
 Jonagold fajtakör: Jonagored (szept.25), Jonagold Novajo, Jonagold Wilmuta, Jonica,
Wilton’s Red Jonaprince
 Golden fajtakör: Golden Reinders (szept.20), Golden Delicious (szept.30)
 Jonathan fajtakör: Naményi Jonathan (szept.01), Csány Jonathan (szept.03), Jonathan
M41 (szept.10)
 Nyári fajták: Vista Bella (júl.15), Éva (júl.30), Early Gold (aug.10), Summerred
(aug.20)
 Egyéb fajták: Elstar (aug.25), Topaz (szept.15), Pinova (szept.30), Idared (szept.30.),
Florina (okt.5), Mutsu (okt.05), Braeburn (okt.15), Granny Smith (okt.25), Fuji (okt.30)
Körte: Clapp kedveltje (aug. 05), Vilmos körte (aug. 20), Conference (szept. 05), Bosc cobak
(szept. 15), Packham’s Triumph (szept. 20), Hardenpont téli vajkörte (okt. 05)
Birs: Angersi, Bereczki birs, Konstantinápolyi, Champion
Őszibarack:
 sárga húsú, molyhos fajták: Early Redhaven, Springcrest, Suncrest, Redhaven
 fehér húsú, molyhos fajták: Champion, Nektár H, Springtime, Ford, Mariska, Piroska
 nektarinok: Flavortop, Harko, Independence, Nectared 4, Venus

47
  ipari fajták: Babygold 5, 6, 7
Kajszibarack:
 hazai fajták: Ceglédi Piroska (júl.05), Ceglédi óriás (júl.08), Szegedi mammut (júl.10),
Magyar kajszi (júl.15), Gönci magyar kajszi (júl.15), Rózsakajszi (júl.30)
 külföldi fajták: Spring Blush, Sweet Red, Pinkcot, Orange Red, Bergeron, Kioto,
Bergarouge, Faralia
Szilva: Cacanska lepotica (aug.20), Stanley (aug.25), Bluefre (aug.30), Besztercei szilva
(szept.5), Nemtudom szilva (szept.05.), President (szept.15), Katinka, Toptaste, Jojo,
Jofela, Tophit, Haganta, Elena, Presenta, Topend Plus
Meggy: Piramis (jún.05) Cigánymeggy (jún.15), Érdi bőtermő (jún.20), Pándy meggy (jún.25),
Debreceni bőtermő (jún.30), Kántorjánosi 3 (júl.05), Újfehértói fürtös (júl.10), Petri
(júl.10), Éva (júl.10)
Cseresznye:
 hazai fajták: Rita (máj.20), Margit (jún.10), Germersdorfi 3 (jún.18), Linda (jún.18),
Vera (jún.18), Carmen (jún.20), Katalin (jún.30)
 külföldi fajták: Bigarreau Burlat (máj.25), Valerij Cskalov (máj.30), Giant Red (jún.05.)
Van (jún.15), Sunburst (jún.20), Firm Red (jún.20), Stella (jún.25), Regina (júl.01.)
Mandula: Tétényi bőtermő, Tétényi kedvenc
Dió: Alsószentiványi 117, Milotai 10, Tiszacsécsi 83, Alsószentiváni kései, Milotai bőtermő,
Milotai intenzív, Milotai kései, Bonifác
Gesztenye: Iharosberényi 2, Kőszegszerdahelyi 29, Nagymarosi 22
Mogyoró: Cosford, Nagy tarka zelli, Római mogyoró
Szamóca: Clery, Joly, Alba, Elsanta, Honeoye, Marmolada
Málna: Fertődi zamatos, Malling Exploit, Malling Promise, Julcsi, Dorka
Szeder: Thornfree, Dirksen Thornless, Loch Ness
Piros ribiszke: Fertődi hosszúfürtű, Jonkheer van Tets, Rondom
Fekete ribiszke: Fertődi 1, Wellington
Köszméte: Pallagi óriás, Piros ízletes, Zöld óriás
Riszméte: Josta

48
4.6. A gyümölcstermő növényeknél alkalmazott koronaformák

A törzs és a korona határozza meg a gyümölcsfák faalakját. A koronaforma a törzs feletti

hajtásrendszer elágazásainak összessége. Fontos szerepe van a növekedéssel párosuló,
kiegyenlített mennyiségű- és minőségű termés kialakításában.
Hagyományos koronaformák:
 természetes gömbkorona: dió, gesztenye
 sudaras ágcsoportos korona: alma, csonthéjas gyümölcsfajok
 sudaras szórt állású korona: alma, csonthéjas gyümölcsfajok
 kombinált korona: alma, csonthéjas gyümölcsfajok
 katlan korona: őszibarack
 nyitott koronák: váza, kehely, katlan, tölcsér, tányér
Intenzív koronaformák:
 termőkaros orsó: alma, körte, cseresznye, szilva
 szabad orsó: alma, körte, cseresznye, meggy, szilva
 karcsú orsó: alma, körte, őszibarack
 szuper orsó: alma, cseresznye
 V-szisztéma: alma

4.7. A gyümölcstermesztésben alkalmazott fitotechnikai műveletek

Metszés: a megfelelő koronaforma kialakítását, illetve a növekedés és terméshozás egyensúlyát

befolyásolja.
 Alakító metszés: a gyümölcsfák telepítése utáni időszakban (1–4 év) végzett
metszés, amely a kívánt koronaforma alakítását, nevelését szolgálja.
 Karbantartó metszés: a kialakított koronaforma fenntartásának folyamata. Fontos
az évjárattól függő metszés erősségének figyelembevétele.
 Ifjító metszés: gyenge minőségű, aprósodó terméssel rendelkező, öreg fáknál
alkalmazzuk.

A metszés időpontjai:
 nyugalmi időszak: télen, tél végén a rügyfakadás előtt végzett fás metszés.

49
  rügyfakadás után: elősegíti a fagykárosodott rügyek regenerálódását. Egyes
fajoknál (kajszi, őszibarack) viszont általánosan alkalmazzuk növény-egészségügyi
szempontok miatt.
 hajtásválogatás: fiatal fákon az alakító metszés része, amikor a sűrűsítő, konkurens
hajtásokat távolítjuk el (május második fele–június vége).
 nyári metszés: termőkorú fákon kiváló lomb-egészségi állapotnál végezzük el a
kedvezőtlen hajtások eltávolítását, amikor azok már csúcsrügyben záródtak. A
körtét július közepén, az almát július végétől–szeptember elejéig, a meggyet és a
cseresznyét szüret után 2–3 héten belül, a szilvát július–augusztusban, az
őszibarackot szüret előtt 2–3 héttel, míg a bogyósokat szüret után metsszük meg.

Metszést kiegészítő eljárások: hajtáslekötözés, sebkezelés, hajtáscsavarás, hajtásmegtörés,

hajtás leszakítás, gyűrűzés.
Gyümölcsritkítás: a minőségi gyümölcstermesztés egyik legfontosabb technológiai eleme.
Célja a fák tehermentesítése, a lombozathoz igazodó fánkénti termésmennyiség beállítása.
Feltétlenül fontos elvégezni az almán, körtén, őszibarackon, de kedvező hatásai vannak a
szilván, a kajszibarackon és a cseresznyén is.

4.8. Gyümölcsösök növényvédelme

Az alma jelentősebb betegségei: varasodás, lisztharmat, erviniás ágelhalás

Az alma jelentősebb rovarkárosítói: levéltetvek, almamoly, levélsodró molyok, atkák
A körte jelentősebb betegségei: varasodás, körterozsda
A körte jelentősebb rovarkárosítói: levélbolhák, poloskaszagú körtedarázs
A cseresznye és meggy jelentősebb betegségei: blumeriellás levélfoltosság, monília
A cseresznye és meggy jelentősebb rovarkárosítói: cseresznyelégy, füstösszárnyú levéldarázs
A szilva jelentősebb betegségei: polisztigmás levélfoltosság, szilvarozsda
A szilva jelentősebb rovarkárosítói: szilvamoly, poloskaszagú szilvadarázs
A kajszi jelentősebb betegségei: kajszihimlő, gutaütés
A kajszi jelentősebb rovarkárosítói: barackmoly, kéregmoly
Az őszibarack jelentősebb betegségei: őszibarackhimlő, tafrinás levélfodrosodás, őszibarack
lisztharmat

50
Az őszibarack jelentősebb rovarkárosítói: zöld őszibarack levéltetű, fekete őszibarack levéltetű,
barackmoly
A málna jelentősebb betegségei: málna didimellás betegsége, málna botritisz
A málna jelentősebb rovarkárosítói: málna vesszőszúnyog, kis málnabogár
A szamóca jelentősebb betegségei: szamóca lisztharmat, mikoszferellás levélfoltosság,
botritiszes gyümölcsrothadás
A szamóca jelentősebb rovarkárosítói: szamóca fonálféreg, szamóca bimbólikasztó
A köszméte jelentősebb betegségei: amerikai lisztharmat, mikoszferellás levélfoltosság
A köszméte jelentősebb rovarkárosítói: köszméte levéldarázs, köszmétearaszoló
A ribiszke jelentősebb betegségei: amerikai lisztharmat, mikoszferellás levélfoltosság,
ribiszkerozsda
A ribiszke jelentősebb rovarkárosítói: levélpirosító ribiszke levéltetű, üvegszárnyú
ribiszkelepke

A modern gyümölcstermesztés fejlődésének alapja az intenzitásnövelés. Intenzívnek

akkor tekinthető egy ültetvény, ha korszerű termesztéstechnológiával nagy jövedelmet állítunk
elő. Ennek összetevői a korai termőre fordulás, nagy termésátlag, kiváló minőségű gyümölcsök
magas aránya, hatékony gépi-, és kézimunka felhasználás.

51
 SZŐLŐTERMESZTÉS

5.1. A világ szőlőtermesztése

A világ 7,6 millió hektáron megtermelt szőlőtermésének mintegy 60%-a kerül

feldolgozásra (bor, illetve must), 40%-a pedig friss fogyasztásra kerül vagy mazsola készül
belőle (mintegy 7% / összes). Az összes 73,7 millió tonna szőlőből tehát mintegy 39,9 millió
tonnás része kerül feldolgozásra, melyből 270 millió hektoliter (1 hl = 100 l) bor készül.
Az 5. ábra által jelzett 28–32 millió hektoliteres ipari felhasználás a túltermelési válságot
mutatja.

5. ábra: A világ szőlőtermesztésének szerkezeti felépítése (OIV adatok alapján)

A világ szőlőtermesztése összes kibocsátása szempontjából meglehetősen koncentrált.

Spanyolország, Kína, Franciaország, Olaszország és Törökország adja világ összes termelésnek
közel 50%-át (6. ábra).

52
 Spanyolország
13%
Kína
10%
Franciaország
52%
9% Olaszország

Törökország
9%
A világ többi országa
7%

6. ábra: A világ szőlőtermelésének koncentrációja (OIV adatok)

Termőterületek, összes termés

Az összes szőlőterület lassú csökkenése mögött az 1970–80-as években jelentkező
túltermelési válság kezelésére Európában foganatosított termőpotenciál (termőterület)
csökkentési folyamatok vannak. A termőterületek ennek megfelelően túlnyomóan Európában
csökkennek, azonban ezt a tendenciát csaknem elfedi az újvilági (Európán kívüli) szereplők
általi telepítések nagyságrendje (7. ábra). Fontos megemlíteni Argentína és Chile, valamint egy
új szereplő Kína telepítéseit.

8000
7877
7900 7873
7884
7828 1000 ha
7800 7847
7770
7734
7700
7661
7600 7593
7573
7553 7564
7526 7513
7500 7497
7400

7300
2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

7. ábra: A világ szőlőtermő területének tendenciája (OIV adatok)

A világ 73,7 millió tonnás szőlőtermésének 38%-át adja Európa, 32%-át Ázsia, 21%-
át pedig Amerika állítja elő (8. ábra) (KSH, 2015).

53
 Ausztrália Egyéb A világ szőlőtermesztése Ausztrália Egyéb A világ bortermelése
és Óceánia 0% és Óceánia 0%
3% Afrika 6%
6% Dél- Afrika
Dél- Európa 5%
Amerika 24%
11% Dél-
Dél-
Amerika Európa
35%
Észak- 15%
Amerika
Nyugat- Észak-
10%
Európa Ázsia
Amerika
9% 2%
9%

Ázsia Kelet-
32% Kelet- Nyugat-
Európa Európa
5% Európa
6% 22%

8. ábra: A világrészek szőlő- és bortermelésének arányai KSH adatok alapján

(KSH, 2015)

A szőlőterületek csökkenése ellenére a 2000-es évektől a hozamok lassú növekedése

figyelhető meg (9. ábra), vagyis a területegységre vetített hozamteljesítmény növekszik, ami a
szőlőtermesztés számára ideális klimatikus tényezőknek és a szőlőterületek újra elosztásával is
összefüggésbe hozható (szerkezetátalakítási támogatások).

800
777
750
737

700 681 680

700
671 670 674
670 691
650 648 655
611 631
600 615

M q (millió mázsa)
550

500
2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

9. ábra: A világ szőlőtermésének tendenciája (OIV adatok)

Hangsúlyozni kell, hogy az előállított szőlőtermésnek mintegy 40%-a friss fogyasztásra,

illetve mazsolakészítésre fordul. Az elmúlt 15 év folyamán a borkészítésre felhasznált szőlő
mennyisége mintegy 5%-kal csökkent.

54
5.2. Hazánk szőlőtermesztése

Magyarországon a korábbi 160 ezer hektáros szőlőtermő terület az 1980-as évektől

számítva folyamatosan csökkent (10. ábra). Jelenleg 64 ezer hektár szőlő ültetvény van
hazánkban, ebből a termőterület 52–59 ezer hektár. A termőpotenciálunk szintje
(területnagyság) stabilizálódni látszik.

300000
Magyarország összes szőlőterülete
250000
ha
200000

150000

100000

50000

0
1973

1987

2001
1961
1962
1963
1964
1965
1966
1967
1968
1969
1970
1971
1972

1974
1975
1976
1977
1978
1979
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1986

1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000

2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
10. ábra: Magyarország összes szőlőterülete 1961 és 2015 között (KSH adatok)

A hazai szőlő termőterületekről 2,5–3 millió hektoliter bort állítunk elő. Borexportunk
az 1980-as szinthez képest jelentősen visszaesett. A rendszerváltást megelőzően elérte a 2
millió hektolitert, mára ez 1 millió hektoliter alatti. Stabilnak tekinthető azonban, hogy export-
import szaldónk pozitív. Ez nem csak a bor mennyiségében, de minőségében is stabilnak
tekinthető, vagyis többet, és nagyobb értéket viszünk ki, mint hozunk be. A fogyasztási adatok
stagnálnak, az éves borfogyasztásunk 30 liter/fő körül mozog.

55
 4. táblázat: Magyarország borvidékeinek területi adatai 2011 és 2015 között (HNT adatok)

2011 2012 2013 2014 2015

Borvidék Terület (ha) Terület (ha) Terület (ha) Terület (ha) Terület (ha)
Badacsonyi Borvidék 1101,86 1056,42 1158,93 1179,03 1382,66
Balatonboglári Borvidék 2757,18 2838,19 3012,05 3024,04 3068,73
Balatonfelvidéki Borvidék 883,04 643,55 761,04 760,19 836,94
Balatonfüred-Csopaki Borvidék 1672,68 1345,34 1495,11 1579,09 1968,30
Bükki Borvidék 658,72 648,13 891,66 869,13 818,13
Csongrádi Borvidék 1176,85 974,96 1164,34 1161,66 1087,12
Egri Borvidék 4757,01 4762,91 4917,37 4945,38 5208,81
Etyek-Budai Borvidék 1440,76 1314,11 1394,03 1370,21 1455,44
Hajós-Bajai Borvidék 1639,05 1438,93 1823,15 1821,42 1699,81
Kunsági Borvidék 17877,53 15724,55 17949,88 19468,65 17734,18
Mátrai Borvidék 4429,30 5517,06 4973,50 5068,33 5576,94
Móri Borvidék 312,76 383,29 500,27 510,01 531,14
Nagy-Somlói Borvidék 596,36 423,75 496,14 488,31 541,56
Neszmélyi Borvidék 799,65 764,89 918,79 912,08 1221,63
Pannonhalmi Borvidék 549,52 417,83 579,82 553,51 608,60
Pécsi Borvidék 553,05 369,04 468,26 489,08 628,31
Soproni Borvidék 1399,99 1235,15 1378,85 1352,74 1590,37
Szekszárdi Borvidék 1797,32 1810,43 2072,93 2093,23 2155,82
Tokaji Borvidék 4617,45 4582,23 4832,76 4634,45 5539,39
Tolnai Borvidék 1895,34 1965,84 2250,49 2338,11 2403,85
Villányi Borvidék 2082,43 2945,86 2301,07 2362,81 2436,71
Zalai Borvidék 908,35 1965,84 533,47 545,97 806,48
Összes 53906,20 53128,28 55873,91 57527,42 59300,92

5. táblázat: Magyarország éves bortermelésének alakulása 2011 és 2015 között

(HNT adatok)
2011 2012 2013 2014 2015 Szüreti biztonság
Borvidék Seprős újbor (hl) Seprős újbor (hl) Seprős újbor (hl) Seprős újbor (hl) Seprős újbor (hl) Szórás Átlag RSD %
Badacsonyi Borvidék 48052,80 36617,25 44156,65 38298,46 50194,71 5924,53 43463,97 733,63
Balatonboglári Borvidék 202155,53 172849,27 210595,58 167751,91 237420,50 28623,77 198154,56 692,27
Balatonfelvidéki Borvidék 30884,13 23029,04 26490,49 19762,35 26334,61 4168,12 25300,12 606,99
Balatonfüred-Csopaki Borvidék 64608,34 46994,20 60013,72 52844,40 70827,75 9412,63 59057,68 627,43
Bükki Borvidék 26443,56 26553,80 30090,84 21067,70 25344,78 3238,27 25900,14 799,81
Csongrádi Borvidék 29247,48 5433,92 28508,02 27156,81 23146,73 9934,57 22698,59 228,48
Egri Borvidék 237819,76 222371,45 220062,93 213271,57 260360,42 18819,30 230777,23 1226,28
Etyek-Budai Borvidék 74441,92 67081,56 76526,18 74231,58 81146,57 5079,83 74685,56 1470,24
Hajós-Bajai Borvidék 50546,83 21728,44 69463,09 69968,85 64861,41 20352,09 55313,73 271,78
Kunsági Borvidék 770423,71 311137,32 933320,54 1041882,55 977031,16 294641,57 806759,06 273,81
Mátrai Borvidék 233603,71 212529,43 259198,86 204860,32 238178,59 21616,79 229674,18 1062,48
Móri Borvidék 12760,15 11245,18 10751,14 11231,47 15306,24 1863,74 12258,84 657,76
Nagy-Somlói Borvidék 17006,52 8418,63 11180,31 4340,84 14173,13 4929,11 11023,89 223,65
Neszmélyi Borvidék 48580,63 42920,02 36198,28 30246,01 43262,04 7108,04 40241,40 566,14
Pannonhalmi Borvidék 19155,01 15202,13 15739,38 18854,26 22226,52 2854,32 18235,46 638,87
Pécsi Borvidék 25505,29 11130,65 16384,78 11116,54 16498,36 5878,45 16127,12 274,34
Soproni Borvidék 56751,57 55097,28 53335,09 37690,51 58669,16 8407,08 52308,72 622,20
Szekszárdi Borvidék 102654,90 77422,98 94886,62 72832,84 102793,39 14146,73 90118,15 637,02
Tokaji Borvidék 220421,86 217531,85 200461,55 103554,76 185219,36 47917,91 185437,88 386,99
Tolnai Borvidék 97924,66 90668,39 122068,52 101434,41 129144,63 16505,41 108248,12 655,83
Villányi Borvidék 104261,18 73445,11 105420,58 92419,71 114607,74 15844,26 98030,86 618,72
Zalai Borvidék 35005,36 15834,16 19595,93 11996,41 18244,04 8799,54 20135,18 228,82
Összes 2508254,90 1765242,05 2644449,08 2426814,27 2774991,85 391427,49 2423950,43 619,26

ÁTLAG ALATTI TERMÉSINGADOZÁS

ÁTLAGOT JÓVAL MEGHALADÓ TERMÉSINGADOZÁS

56
 Az adatok kapcsán érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a vázolt évek alapján nagyobb
mértékű évjáratok közötti termésingadozás jellemzi a pirossal, még mérsékeltebb a zölddel
kiemelt borvidékeket. Ennek technológiai, és nemzetgazdasági jelentősége van, melyek a
későbbi szaktantárgyak során megvitatásra kerülnek.

A hazai bortermő tájak, borvidékek és a termesztett szőlőfajták

11. ábra: Magyarország borvidékei (HNT)

I. Alföldi szőlőtermő táj 10. Pannonhalma-Sokoróaljai

1. Csongrádi borvidék 11. Somlói
2. Hajós-Bajai borvidék 12. Soproni
3. Kunsági borvidék
III. Dél-Dunántúli szőlőtermő táj
II. Észak-Dunántúli szőlő termőtáj 13. Balatonboglári (Dél-Balatoni)
4. Ászár-Neszmélyi 14. Pécsi (Mecsek-aljai)
5. Badacsonyi 15. Szekszárdi
6. Balatonfüred-Csopaki 16. Villány-Siklósi
7. Balatonfelvidéki 21. Zalai (Balaton melléki)
8 Etyek-Budai 22. Tolnai
9. Móri

57
IV. Észak-Magyarországi szőlőtermő táj 19. Mátraaljai
17. Bükkaljai 20. Tokajhegyaljai
18. Egri
Alföldi termőtáj:
1. Csongrádi borvidék: Kövidinka, Olaszrizling, Rajnai rizling, Kékfrankos, Kadarka
2. Hajós-Vaskúti borvidék: Ezerjó, Kövidinka, Kadarka
3. Kiskunsági borvidék: Kövidinka, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Kunleány
Észak-Dunántúli szőlő termőtáj
4. Ászár-Neszmélyi borvidék: Ezerjó, Olaszrizling, Kövidinka,
5. Badacsonyi borvidék: Olaszrizling, Furmint, Szürkebarát, Kéknyelű, Ottonel
muskotály
6. Balatonfüred-Csopaki borvidék: Olaszrizling, Rizlingszilváni, Ottonel muskotály
7. Balatonmelléki borvidék: Olaszrizling, Ottonel muskotály, Szürkebarát
8. Etyeki borvidék: Mézesfehér, Ezerjó, Kövidinka, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres
9. Móri borvidék: Ezerjó, Leányka, Tramini
10. Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék: Olaszrizling, Rajnai rizling, Tramini, Ezerfürtű
11. Somlói borvidék: Furmint, Olaszrizling, Hárslevelű, Juhfark
12. Soproni borvidék: Kékfrankos, Cabernet franc, Merlot, Piros tramini, Olaszrizling
Dél-Dunántúli szőlő termőtáj
13. Dél-Balatoni borvidék: Chardonnay, Királyleányka, Olaszrizling, Kékfrankos,
Zweigelt
14. Mecsekaljai borvidék: Chardonnay, Olaszrizling, Furmint, Zengő, Zenit, Piros
cirfandli
15. Szekszárdi borvidék: Olaszrizling: Tramini, Chardonnay, Kadarka, Kékfrankos
16. Villány-Siklósi borvidék: Kadarka, Kékfrankos, Oportó, Olaszrizling, Hárslevelű
21. Zalai borvidék: Olasz rizling, Rizling szilváni, Zöld veltelini, Chardonnay, Chasselas,
Rajnai rizling, Zweigelt, Kékfrankos; helyi fajták: Pintes, Tónai.
22. Tolnai borvidék: Chardonnay, Zöld veltelini, Királyleányka, Pinot blanc, Olasz
rizling, Rizlingszilváni, Rajnai rizling, Zenit, Zalagyöngye, Cserszegi fűszeres,
Zweigelt, Merlot, Kékfrankos.
Észak-Magyarországi szőlő termőtáj
17. Bükkaljai borvidék: Chardonnay, Leányka, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres, Karát
18. Egri borvidék: Hárslevelű, Leányka, Olaszrizling, Kékfrankos, Medoc noir, Merlot,
Zweigelt

58
 19. Mátraaljai borvidék: Chardonnay, Hárslevelű, Olaszrizling, Leányka, Kékfrankos,
Zweigelt
20. Tokaj-Hegyaljai borvidék: Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály

6. táblázat: Magyarország borvidékeinek területi adatai (HNT, 2011)

Borvidékek Összes Összes Összes terület Vörös

fehér (ha) vörös (ha) (ha) (%)
Kunság 15944,68 4704,61 20649,29 22,78
Mátra 4677,32 1432,82 6110,15 23,45
Tokaj 5983,6 8,67 5992,27 0,14
Eger 2094,62 3379,19 5473,81 61,73
Balatonboglár 2261,54 972,68 3234,21 30,07
Villány 515,48 2036,87 2552,35 79,8
Tolna 1367,13 1041,51 2408,64 43,24
Szekszárd 378,1 1917,46 2295,56 83,53
B.füred-Csopak 1695,6 448,39 2143,99 20,91
Hajós-bajai 912,66 1028,75 1941,42 52,99
Sopron 296,89 1596,34 1893,23 84,32
Etyek-Budai 1429,95 177,66 1607,61 11,05
Neszmély 1401,48 100,48 1501,96 6,69
Csongrád 874,89 604,21 1479,1 40,85
Badacsony 1285,93 180,88 1466,81 12,33
Bükk 630,84 384,08 1014,92 37,84
Balatonfelvidék 952,38 61,42 1013,8 6,06
Pécs 485,24 156,02 641,26 24,33
Mór 602,98 10,41 613,4 1,7
Pannonhalma 539,05 49,02 588,07 8,34
Zala 419,27 128,84 548,11 23,51
Nagy-Somló 431,07 5,23 436,3 1,2
összesen 45180,7 20425,5 65606,23 31,13

Magyarországon 2011-ben 31% vörösbort adó 69%-ban fehérbort termő szőlőfajták

termesztése folyik összesen 65606 ha területen.

59
5.3. Fajtahasználat

A világon a szőlő fajtahasználat az utóbbi évtizedekben radikálisan eltolódott néhány

karakteres, nagy minőséget adó világfajta felé. Ezek a Cabernet franc, Cabernet sauvignon,
Merlot, Chardonnay, Sauvignon blanc, stb.
Meg kell azonban említeni, hogy a Szürkebarát kivételével a magyar borok hírnevét
nem ezek a borok alapozták meg. Térségünk jellegzetes fajtái az Olaszrizling, a Kékfrankos, a
Hárslevelű, Kéknyelű, Juhfark, amelyek Hungarikumnak is tekinthetők.
Az adott borvidékeken illetve az azokon belül elhatárolt zónákban szigorú előírásokkal
szabályozzák a telepíthető fajták körét. Mivel a szőlővel betelepíthető terület limitált, ezért jól
meg kell fontolni, milyen fajták kerüljenek telepítésre. Természetesen azokból a fajtákból kell
választanunk, amelyekből elkészített fajtaboraink egyedi Hungaricumnak minősülő értéket
képviselnek.
Az 1973 és 2000 közötti időszakban létesült telepítésekben a fehér borszőlők aránya
meghaladta a 70%-ot, a vörös borszőlő fajták aránya 20%, a csemegeszőlők pedig mindössze
10%-ot képviseltek.
Az utóbbi évek telepítéseiben a fajtahasználat a piaci igényekhez alkalmazkodott, a
vörös fajták aránya meghaladta a 60%-ot. Előtérbe került a Kékfrankos, a Cabernet franc,
Merlot, Pinot noir fajta. A fehér fajták aránya nagymértékben visszaesett, az Olaszrizling fajta
használata egyre mérséklődött, viszont növekedett a Chardonnay és a Sauvignon fajták
mennyisége.

60
 7. táblázat: A Magyarországon termesztett jelentősebb fehér és vörösbort termő szőlőfajták
területi sorrendje (HNT, 2011)

FEHÉR FAJTÁK (klónok összevonva) KÉK FAJTÁK (klónok összevonva)

(ha) % (ha) %
Olasz rizling 5947,25 10,89 Kékfrankos 8981,44 39,36
Furmint 4274,32 7,83 Cabernet sauvignon 2768,07 12,13
Zala gyöngye 3296,99 6,04 Zweigelt 2709,35 11,87
Cserszegi fűszeres 3058,05 5,60 Merlot 1825,82 8,00
Chardonnay 3100,20 5,68 Kékoportó 1540,32 6,75
Rizlingszilváni 2954,02 5,41 Cabernet franc 1347,21 5,90
Ezerjó 2568,18 4,70 Pinot noir 927,73 4,07
Arany sárfehér 2378,64 4,36 Kadarka 851,21 3,73
Chasselas 2099,45 3,84 Blauburger 422,77 1,85
Zöld veltelíni 1836,56 3,36 Medina 183,04 0,80
Kunleány 1697,06 3,11 Bíbor kadarka 172,70 0,76
Rajnai rizling 1494,73 2,74 Turán 161,65 0,71
Hárslevelű 1449,21 2,65 Kármin 61,67 0,27
Ottonel muskotály 1434,45 2,63 Duna gyöngye (Cs.V.T.55) 54,26 0,24
Szürkebarát 1323,19 2,42 Syrah 47,16 0,21
Kövidinka 1267,49 2,32 Kékmedoc 28,87 0,13
Bianca 1184,58 2,17 Alicante B. 25,82 0,11
Irsai Olivér 1159,36 2,12 Rubintos 23,14 0,10
Leányka 1013,25 1,86 Petit Vordot 15,75 0,07

5.4. Tőkeművelés módok

Magyarországon 1990-ig szélesebb sortávolsággal telepítették a szőlőt. A 3–3,5 méteres

sortávnál 2400–2500 tőke volt hektáronként. A termésmennyiség átlagosan 8–10 tonna között
változott. A kisebb tőkeszám miatt nagyobb tőketerhelést alkalmaztak, ami a minőség rovására
ment. A megváltozott minőségi igények miatt ma már kisebb sortávval telepítik a szőlő
ültetvényeket, 2–2,4 méterre, így hektáronként 4000–4200 tőke található.
A különböző tőkeművelési módoknál (8. táblázat) a kialakuló lombfal vastagsága is eltérő, ami
a minőségi termelés szempontjából fontos tényező.
Ernyő művelésnél mindössze 50 cm a lombvastagság, a kordonnál 70 cm, míg az
egyesfüggöny esetén a 140 centiméteres lombfal már növényvédelmi és minőségi problémákat
okozhat, amely a jövőben már számos érzékeny fajta esetén nem lehet perspektivikus.

61
8. táblázat: A tőkeművelés módok megoszlásának alakulása Magyarországon 1967 és 2007
között (HNT adatok)

(ha) 1967 2001 2007

ha % ha % ha %
karó nélküli
fejművelés 31546,03 12,84 3296,87 4,32 5899,75 8,46
karós fejművelés 110868,35 45,13 2392,89 3,13 1704,32 2,44
gyalogművelés 55547,26 22,61 0,00 0,00
huzalos fejművelés 37145,65 15,12 4897,18 6,41 3028,10 4,34
alacsony kordon 0,00 1740,73 2,28 2226,65 3,19
középmagas kordon 0,00 11807,33 15,46 645,20 0,93
magas kordon 10193,26 4,15 22470,33 29,42 17843,11 25,59
ernyő művelés 0,00 6909,10 9,04 7780,37 11,16
egyes függöny 0,00 19241,93 25,19 17422,33 24,99
GDC 0,00 780,68 1,02 589,51 0,85
egyéb támasz 351,63 0,14 2852,00 3,73 12587,20 18,05
összesen 245652,18 100,00 76389,04 100,00 69726,54 100,00

Tőkeművelés módok jellemzői

1. Hagyományos művelésmódok
 Fejművelés: Tenyészterülete kicsi, 1m² körüli, ami a gépesítéssel 1,5m²-re
változott. Elsősorban a bőtermő, nagy fürtű fajták művelésmódja, de szálvesszős
metszéssel a kisfürtű fajták is eredményesen termeszthetők. A metszési módjai:
kopaszmetszés, rövidcsapos metszés, hosszúcsapos metszés, szálvesszős metszés
 Fej és bakművelés közötti átmenet: A Mátraaljai és Tokaji borvidéken alkalmazott
művelési mód.
 Bakművelés: A Badacsonyi és a Somlói borvidékre jellemző. A jellemző
tenyészterület 1–1,5 m² közötti. Metszési módja a rövidcsapos és a hosszúcsapos
metszés.

2. Combművelések
Nálunk egyelőre kisebb arányban alkalmazott módszer, ám lassan várható az elterjedése.
Metszésében együttesen alkalmazzák a csapos és a szálvesszős metszést (Guyot: 1
ugarcsap, 1 szálvessző; ernyő esetében ugar nincs, csak 2 szálvessző).
 Guyot művelés: Keskeny sortávval alkalmazott módszer, melyet főleg a hegy és
dombvidékeken alkalmaznak. A tenyészterület 1,5–2,8 m² között változhat.
Alacsony vagy középmagas törzsön a minőségi termesztés egyik eszköze.

62
  Ernyőművelés: Ennél a legnagyobb a tenyészterület, 3–3,5 m² közötti. Szálvesszős
módszert alkalmaznak, a vesszők hossza minimum 1,5 m. A kis fürtű fajták
termesztésénél eredményes, pl. Tramini, Leányka, Sauvignon.

3. Kordonművelések
 Alacsony Royat kordon: Kis tőtávolság (1–1,5 méter) mellett alacsony a
tőketerhelés(3–6 darab 1–2 rügyes csap), ami a minőségi szőlőt biztosítja.
Elsősorban a hegy és dombvidékeken perspektivikus.
 Középmagas kordon: A törzs magassága 60–90 cm között van. A hosszúcsapos
vagy félszálvesszős metszés miatt szélesebb a lombfal. Szintén nagy minőséget
produkáló művelésmód.
 Magas kordon:
a. Moser művelés: A lombozat 2 méter magasan van, emiatt 3 méteres sortávot
kell kialakítani. Gyakorlatilag egy lombsátor alakul ki, amelyben a
zöldmunkáknak kiemelkedő szerepe van a minőségi szőlő előállításához.
b. Sylvoz kordon: Magasabb, mint a Moser művelés. Főleg Olaszországban
elterjedt. A szálvesszőket balra és jobbra leívelve alakítják ki a termőfelületet
sátorlaphoz hasonlóan.

4. Függönyművelések
 Egyesfüggöny: A legmagasabb törzsű művelési mód. A lombozat fordított
tölcsérhez hasonló. Nagy munkaigényű, mert a lombozat többszöri fésülést,
válogatást, csonkázást igényel, ami miatt a jövőben várhatóan csökkenni fog a
jelentősége.

63
 FELHASZNÁLT IRODALOM

FAO (2014): http://faostat.fao.org/site/567/DesktopDefault.aspx?PageID=567#ancor.

(2014.11.12.)
FRUITVEB (2015): Zöldség-Gyümölcs Ágazati Bulletin. Fruitveb Magyar Zöldség-
Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Budapest, 2015.
FRUITVEB (2016): Éves zöldség-gyümölcs jelentés. Szerk.: Ledóné Darázsi H., Innofresh
Nonprofit Kft. 40 p.
HNT (2011): http://hnt.hu/statisztikak/termoterulet-es-termesmennyiseg/ (2017.11.09.)
KSH (2015): https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/szoloterm_borterm.pdf (2017.11.9.)
KSH (2016): https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/vet/vet1606.pdf (2017.11.9.)
OIV (2015): Statistical Report on World Viticulture. www.oiv.int
PAPP J. (2003): Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 472. p.
PAPP J. (2004): A gyümölcsök termesztése. Mezőgazda Kiadó. Budapest. 554. p.
SOLTÉSZ M. (1997): Integrált gyümölcstermesztés. Mg-i Kiadó, Budapest. 843. p.

64