https://hirmagazin.sulinet.

hu/hu/pedagogia/hanyfele-a-csoportmunka

Hányféle a csoportmunka?
2017/08/24 12:04
Pedagógia
0
0
6763 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára
elavultak.

Kooperatív tanulás, kollaboratív tanulás, problémaalapú tanulás. Mind a kis csoportban

történő tanulás eltérő megközelítései, amelyek az 1960-as évek óta folyamatosan fejlődnek, és
számottevő szakirodalom foglalkozik a módszerek elméleti hátterével, leírásával,
tipológiájával, eredményeivel. Mi a közös ebben a három módszerben, és mik a különbségek?
Neil Davidson és Claire Howell Major cikkének összefoglalását közöljük.

A kis csoportokban történő tanulás iránt évtizedek óta folyamatos az érdeklődés, mert
eredményesnek bizonyulnak, például a megszerzett tárgyi tudás, a gondolkodási és szociális
készségek fejlődése vagy a tanulói elégedettség tekintetében. Az elmúlt évtizedekben
rengeteg publikáció jelent meg a témában, és ezekben nagyon sokféle különböző
szakkifejezést találunk a csoportos tanulás leírására. Neil Davidson és Claire Howell Major
Határátlépések: kooperatív tanulás, kollaboratív tanulás és problémaalapú tanulás
(Boundary Crossings: Cooperative Learning, Collaborative Learning, and Problem-Based
Learning) című 2014-es cikkükben arra vállalkoztak, hogy összevessék három
csoportmunkára épülő megközelítés főbb jellegzetességeit. Ez a cikk az angol nyelvű
tanulmány főbb megállapításait összegzi.

A kooperatív tanulás, a kollaboratív tanulás és a problémaalapú tanulás sok tekintetben

hasonlít egymásra. Mindhárom módszerre jellemzőek az alábbiak:
  Csoportmunkára alkalmas közös feladat vagy tevékenység
 Tanulási tevékenységre irányuló kiscsoportos interakciók
 Együttműködő, kölcsönös segítségre alapuló tanulói viselkedés egy közös cél elérése
érdekében
 Önálló felelősség és számonkérhetőség
 Egymásrautaltság az együttműködésben

Davidson és Howell szerint a hasonlóságok ellenére három különböző dologról van szó. Bár
vannak közös jellemzőik, egyik megközelítés sem fogható fel úgy, mint a másik részhalmaza
vagy speciális fajtája. A három iskola egymástól viszonylag függetlenül alakult ki és fejlődött,
saját szószólókkal, konferenciákkal és publikációkkal. A szerzők szerint ha ismerjük a
módszerek közötti hasonlóságokat és különbségeket, akkor tudjuk a helyzetnek megfelelő
megközelítést választani, vagy a különböző módszerek számunkra előnyös elemeit vegyíteni.

Kooperatív tanulás
A kooperatív tanulás a három megközelítés közül a leginkább strukturált. A módszert
alkalmazó pedagógusok használják a legtöbb olyan tudatos eljárást, ami hatással van a
csoportdinamikára, illetve direkt módon fejleszti a társas készségeket. A kooperatív tanulás
során gyakori a tanári beavatkozás; az együttműködésben „kezdő” tanulók számára ideális ez
a módszer. A munka során az egymásrautaltság és az egyéni felelősség egyszerre van jelen, a
tagok aktív részvételére és együttműködésére van szükség. Minden tanuló ugyanazt a
tananyagot tanulja és egyikük sincs állandó tutor szerepben; ebben különbözik a kooperatív
csoport például egy kortárs segítő helyzettől.
A közös munka tanulási célja a Bloom taxonómia minden szintjén megfogalmazható; a
magasabb rendű gondolkodási képességek szintjén is.
A módszer egyik sarokköve a struktúrák alkalmazása. A struktúra viselkedésformák, lépések
sorozata, amelyhez a tartalmat hozzáadva kapjuk meg a tevékenységet. A kooperatív tanulás
egy sor ilyen tartalomtól, tantárgytól függetlenül alkalmazható feladatot ismer, mint a
Gondolkozz! – Alkoss párt! – Oszd meg! és ennek változatai, a Háromlépéses interjú, vagy a
Mozaik. A struktúrák szabályozzák a társas interakciókat, mederbe terelik a beszélgetéseket,
ezáltal elősegítik, hogy a csoporttagok egymás jelenlétéből profitáljanak.

Kollaboratív tanulás
A kollaboratív tanulás a három módszer közül a legfiatalabb, és képviselőire jellemző egyfajta
nyelvi, nyelvészeti megközelítés. A tudás eszerint különböző típusú beszédek és
beszélgetések során alakul ki, például érvelés és kérdésfeltevés közben. A felsőoktatásban a
módszer olyan tudásépítő beszélgetések formájában is megjelenhet, amelynek egyaránt aktív
tagjai a hallgatók és a tanárok.
A módszerben kooperatív tanulással ellentétben megengedett a csoporton belül a feladatok
felosztása, hogy a produktum a részek összeillesztésével álljon össze. Bár a mozaik módszert
is alkalmazzák olykor, az is elképzelhető, hogy a csoporttagok csak a saját részüket ismerik
meg igazán, a másokra jutó részt pedig csak felületesen.
Forrestal (1990) szerint a kollaboratív tanulási folyamatnak 5 lépése van:

 elköteleződés (a tanulók szembesülnek az információval)

 felfedezés (első szembesülés, korábbi ismeretek mozgósítása, hangos gondolkodás)
 átalakítás
  prezentálás
 reflexió (visszatekintés a tartalomra és a tanulás folyamatára)

A kooperatív módszerhez viszonyítva a kollaboratív tanár kevésbé aktív, akár még egy
laissez-faire stílusú vezető szerep is elképzelhető. A kollaboratív szemléletben nem szokás
alkalmazni számos olyan direkt technikát, ami a csapatépítést, a szociális interakciókra
reflektálást vagy éppen a motiválást szolgálja. A tanár a tanulók részéről magasabb fokú
önállóságot feltételez. Gyakrabban fordul elő, hogy a tanulók alakítják ki a csoportokat, és a
csapattagok számára ritkán jelöl ki a tanár szerepköröket. Ugyanakkor a közös tudásépítés
során indirekt módon fejlődik a közösség és az együttműködéssel kapcsolatos készségek is.

Problémaalapú tanulás
A módszer orvostanhallgatók képzése során alakult ki, és az első „problémák” jellemzően
betegek tünetei, kórtörténetei voltak; a nagy mennyiségű információ memorizálása helyett a
kritikus gondolkodás és problémamegoldás fejlesztésére helyeződött át a hangsúly a
képzésében.
A problémaalapú tanulás (PBL, problem-based learning) esetében fontos kritérium, hogy a
tanulás kiindulási pontja egy valós megoldandó probléma legyen, adott esetben több
lehetséges megoldással. A valós problémák általában motiválóan hatnak. A módszer célja a
tárgyi tudás és emellett számos készség fejlesztése. A problémaalapú tanulás változatai abban
különböznek, hogy a tanulás mely fázisában és milyen formában szembesülnek a tanulók a
megoldásra váró esettel.
A kooperatív és a kollaboratív tanulás során is lehet tanulási cél egy probléma megoldása, de
míg a PBL-ben ennek minden esetben így kell lennie, a másik két módszerben ez opcionális.
A PBL a másik két megközelítéshez képest valahol középen helyezkedik el a nyitott/irányított
tevékenységek vagy a direkt/indirekt irányítás spektrumán. Előfordulhat például, hogy a tanár
a kooperatív tanulásra is jellemző osztálytermi menedzsment eszközöket alkalmaz (pl.
csöndjelzés, időmérés), közösségépítő tevékenységeket szervez vagy aktívan tanít bizonyos
szociális készségeket.

Pozitív egymásrautaltság
A csoportmunka egyik jellemzője ideális esetben a csoporttagok között létrejövő pozitív
egymásrautaltság. Az egyes tagok csak akkor lehetnek sikeresek, ha más csoporttagok is azok.
(Ezzel szemben negatív egymásrautaltság esetén csak egy másik személy kudarca által válhat
az egyén sikeressé.)
Az egymásrautaltság mindhárom megközelítésben szerepet játszik, ezt a hatékony
együttműködés zálogának tekintik. De abban már különbségek vannak, hogy milyen, a
pedagógus által szándékosan alkalmazott eszközök teremtik meg azt. A pozitív
egymásrautaltság lehetséges forrásai:

 Közös célok
 Közös feladatok
 Limitált (erő)források (pl. kevesebb feladatlap, mint ahány csoporttag)
 Előre meghatározott szerepkörök
 Külső megerősítések és jutalmak
A pozitív egymásrautaltság megteremtése érdekében a kooperatív tanulásban gyakorta mind
az öt, előbb felsorolt elemet alkalmazzák. A kollaboratív tanulás esetében főképp a célokra és
a feladatokra épül az egymásrautaltság, esetenként az erőforrásokra, pl. mozaik módszer
esetén. Azonban szinte soha nem jelennek meg szerepkörök vagy külső megerősítések. A
PBL-ben szinte mindig szerepe van a közös célnak, feladatnak és erőforrásnak; néha vannak
szerepek és ritkán jutalmak.

Mit tanulhatnak az egyes irányzatok képviselői egymástól?

Tanulság a kooperatív tanulás képviselőinek: nem kell feltétlenül mindent strukturálni,
különösen, ha a tanulók már rendelkeznek tapasztalatokkal a csoportmunka terén.
Tanulság a kollaboratív tanulás képviselőinek: nem biztos, hogy a tanulók rendelkeznek a
megfelelő készségekkel az együttműködéshez. Fel lehet készülni ezek direkt fejlesztésére is.
Tanulság a problémaalapú tanulás képviselőinek: a való életből származó,
problémamegoldó feladatokon kívül is vannak olyan érdekes feladatok, amelyeken keresztül
a tanulók együttműködve tanulhatnak.
Tanulság a kooperatív és kollaboratív tanulás képviselőinek: a való életből származó,
problémamegoldó feladatok megalapozhatják a releváns, produktív csoportmunkát.
A tanulmány azzal a gondolattal zárul, hogy a tanárok többségének csak a három
megközelítés egyikében van tapasztalata, pedig érdekes lenne megvizsgálni, hogyan változna
a tanulók teljesítménye, ha egynél több tanulási módszerben is tapasztalatot szereznének. Az
is egy érdekes kérdés, hogy van-e a módszerek alkalmazásának ideális sorrendje.

Csordás Ildikó

Kapcsolódó anyagok:

Alternativitás
Az oktatási rendszer hiányosságai.
Megújult az eSchoolnet Portál!
A tanárok számára rendkívül hasznos.
Grafológia a pedagógiában
Rámutatnak a testi-lelki problémákra.
Tudós, nevelő
A tanár-diák kapcsolat változásai.
A klasszikus devianciák V. - A bűnözés
A bűnözés a büntetőjog által tiltott és elkövetett bűncselekmények, valamint a cselekmények
elkövetőinek és sértettjeinek halmaza.