(Original PDF) Engineering Your Future

A Comprehensive Introduction to
Engineering 9th Edition
Go to download the full and correct content document:
https://ebooksecure.com/product/original-pdf-engineering-your-future-a-comprehensiv
e-introduction-to-engineering-9th-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

(Original PDF) Engineering Your Future A Brief

Introduction to Engineering 6th Edition

http://ebooksecure.com/product/original-pdf-engineering-your-
future-a-brief-introduction-to-engineering-6th-edition/

(eBook PDF) Engineering Your Future An Australasian

Guide 3rd

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-engineering-your-future-
an-australasian-guide-3rd/

(eBook PDF) Introduction to Chemical Engineering

Thermodynamics 9th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-introduction-to-
chemical-engineering-thermodynamics-9th-edition/

Introduction to Chemical Engineering Thermodynamics 9th

Edition - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/introduction-to-chemical-
engineering-thermodynamics-ebook-pdf/
(eBook PDF) Engineering Software Products: An
Introduction to Modern Software Engineering

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-engineering-software-
products-an-introduction-to-modern-software-engineering/

Engineering Software Products: An Introduction to

Modern Software Engineering - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/engineering-software-products-
an-introduction-to-modern-software-engineering-ebook-pdf/

(eBook PDF) Engineering Fundamentals: An Introduction

to Engineering, SI Edition 6th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-engineering-
fundamentals-an-introduction-to-engineering-si-edition-6th-
edition-2/

(eBook PDF) Engineering Fundamentals: An Introduction

to Engineering, SI Edition 6th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-engineering-
fundamentals-an-introduction-to-engineering-si-edition-6th-
edition/

Engineering Fundamentals: An Introduction to

Engineering, 6th Edition Moaveni Saeed - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/engineering-fundamentals-an-
introduction-to-engineering-6th-edition-ebook-pdf/
 Contents vii

7 Problem Solving   195

7.1 Introduction 195
7.2 Analytic and Creative Problem Solving 195
7.3 Analytic Problem Solving 198
7.4 Creative Problem Solving 205
7.5 Personal Problem-Solving Styles 214
7.6 Brainstorming Strategies 219
7.7 Critical Thinking 225
REFERENCES 227
EXERCISES AND ACTIVITIES 227

8 Graphics and Orthographic Projection 235

8.1 Introduction 235
8.2 Orthographic Projection 235
8.3 The Meaning of Lines 238
8.4 Hidden Lines 241
8.5 Cylindrical Features and Radii 242
8.6 Line Precedence 243
8.7 Freehand Sketching 244
8.8 Pictorial Sketching 245
8.9 Dimensioning 252
8.10 Scales and Measuring 254
8.11 Coordinate Systems and Three-Dimensional Space 257
EXERCISES AND ACTIVITIES 258

9 Computer Tools for Engineers 263

9.1 Introduction 263
9.2 The Internet 264
9.3 Word-Processing Programs 271
9.4 Spreadsheets 272
9.5 Mathematics Software 276
9.6 Presentation Software 284
9.7 Operating Systems 285
9.8 Programming Languages 285
9.9 Advanced Engineering Packages 287
REFERENCES 292
EXERCISES AND ACTIVITIES 293

10 Teamwork 297
10.1 Introduction 297
10.2 Engineers Often Work in Teams 297
10.3 Team Organizational Structures 303
10.4 Team Growth Stages 304
10.5 What Makes a Successful Team? 307

00-Oakes-FM.indd 7 19/11/16 3:09 PM

 viii Contents

10.6 Team Leadership 309

10.7 Effective Decision Making 311
10.8 Attitudes Toward Team Experiences 314
10.9 Documenting Team Performance 315
REFERENCES 316
EXERCISES AND ACTIVITIES 317

11 Project Management 319

11.1 Introduction 319
11.2 The Triple Constraints 320
11.3 Student Example Project 321
11.4 Creating a Project Charter 322
11.5 Task Definitions 323
11.6 Schedule 324
11.7 Work Breakdown Structure 326
11.8 Network Diagrams 328
11.9 Critical Paths 330
11.10 Gantt Charts 330
11.11 Costs 332
11.12 Personnel Distribution 332
11.13 Documentation 333
11.14 Team Roles 333
11.15 Agile Project Management 335
REFERENCES 336
EXERCISES AND ACTIVITIES 336

12 Engineering Design 339

12.1 What Is Engineering Design? 339
12.2 The Engineering Design Process 341
12.3 Using the Engineering Design Process—ATM 352
12.4 Using the Engineering Design Process—Backpack 363
REFERENCES 369
EXERCISES AND ACTIVITIES 370

13 Technical Communications 373

13.1 Visual Communication 374
13.2 Oral Presentations 378
13.3 Written Documents 390
13.4 Revising and Editing 398
13.5 Conclusion 400
REFERENCES 400
EXERCISES AND ACTIVITIES 400

00-Oakes-FM.indd 8 19/11/16 3:09 PM

 Contents ix

14 Ethics and Engineering 403

14.1 Introduction 403
14.2 The Nature of Ethics 404
14.3 The Nature of Engineering Ethics   414
14.4 Codes of Ethics and the Obligations of Engineers 419
EXERCISES AND ACTIVITIES 436

T H E FU N DA M EN TA L S O F EN GI N EER I N G
15 Units and Conversions 441
15.1 History 441
15.2 The SI System of Units 442
15.3 Derived Units 444
15.4 Prefixes 446
15.5 Numerals 447
15.6 Unit Conversions 448
15.7 Dimensional Homogeneity and Dimensionless Numbers 450
REFERENCES 453
EXERCISES AND ACTIVITIES 453

16 Mathematics Review 457

16.1 Algebra 457
16.2 Trigonometry 461
16.3 Geometry 464
16.4 Complex Numbers 468
16.5 Linear Algebra   471
16.6 Calculus 476
16.7 Probability and Statistics 481
EXERCISES AND ACTIVITIES 485

17 Engineering Fundamentals 493

17.1 Statics 493
17.2 Dynamics 500
17.3 Thermodynamics 506
17.4 Electrical Circuits 516
17.5 Economics 524
EXERCISES AND ACTIVITIES 533

18 The Campus Experience 551

18.1 Orienting Yourself to Your Campus 551
18.2 Exploring Your New Home Away from Home 551

00-Oakes-FM.indd 9 19/11/16 3:09 PM

 x Contents

18.3 Determining and Planning Your Major 552

18.4 Get into the Habit of Asking Questions 552
18.5 The “People Issue” 553
18.6 Searching for Campus Resources   554
18.7 Other Important Issues 556
18.8 Final Thoughts 561
REFERENCES 561
EXERCISES AND ACTIVITIES 562

19 Engineering Work Experience 565

19.1 A Job and Experience 565
19.2 Summer Jobs and On- and Off-Campus Work Experiences 567
19.3 Volunteer or Community Service Experiences 568
19.4 Supervised Independent Study or Research Assistantship 568
19.5 Internships 569
19.6 Cooperative Education 570
19.7 Which Is Best for You? 576
EXERCISES AND ACTIVITIES 576

20 Connections: Liberal Arts and Engineering 579

20.1 What Are Connections? 579
20.2 Why Study Liberal Arts? 580
EXERCISES AND ACTIVITIES 584

Appendix A Nine Excel Skills Every Engineering Student Should Know 585
Appendix B Impress Them: How to Make Presentations Effective 605
Appendix C An Introduction to MATLAB 619

Index 645

00-Oakes-FM.indd 10 19/11/16 3:09 PM

 Preface

You can’t make an educated decision about what career to pursue without adequate
information. Engineering Your Future endeavors to give you a broad introduction to
the study and practice of engineering. In addition to presenting vital information,
we’ve tried to make it interesting and easy to read as well.
You might find Chapter 2, “Engineering Majors,” to be a tremendous help to you in
determining what areas of engineering sound most appealing to you as you begin
your education. Our “Profiles of Engineers”, available on the Companion Website,
may also be of particular interest to you. It includes information from real people—
engineers practicing in the field. They discuss their jobs, their lives, and the things
they wish they had known going into the profession.
The rest of the book presents such things as the heritage of engineering; some
thoughts about the future of the profession; some tips on how best to succeed in the
classroom; advice on how to gain actual, hands-on experience; exposure to
computer-aided design; and a nice introduction to several areas essential to the study
and practice of engineering.
We have designed this book for modular use in a first-year engineering course that
introduces students to the field of engineering. Such a course differs in content from
university to university. Consequently, we have included many topics, too numerous
to cover in one course. We anticipate that several of the topics will be selected for a
particular course with the remaining topics available to you for outside reading and
for future reference.
As you contemplate engineering, you should consider the dramatic impact
engineers have had on our world. Note the eloquent words of American Association of
Engineering Societies Chair Martha Sloan, a professor emeritus of electrical
engineering at Michigan Technological University:

In an age when technology helps turn fantasy and fiction into reality, engineers
have played a pivotal role in developing the technologies that maintain our
nation’s economic, environmental and national security. They revolutionized
medicine with pacemakers and MRI scanners. They changed the world with the
development of television and the transistor, computers and the Internet. They
introduced new concepts in transportation, power, satellite communications,

xi

00-Oakes-FM.indd 11 19/11/16 3:09 PM

 xii Preface

earthquake-resistant buildings, and strain-resistant crops by applying scientific

discoveries to human needs.
Engineering is sometimes thought of as applied science, but engineering is far
more. The essence of engineering is design and making things happen for the
benefit of humanity.

Joseph Bordogna, former president of IEEE, adds:

Engineering will be one of the most significant forces in designing continued eco-
nomic development and success for humankind in a manner that will sustain
both the planet and its growing population. Engineers will develop the new pro-
cesses and products. They will create and manage new systems for civil infrastruc-
ture, manufacturing, communications, health care delivery, information
management, environmental conservation and monitoring, and everything else
that makes modern society function.

We hope that you, too, will find the field of engineering to be attractive, meaning-
ful, and exciting—one that promises to be both challenging and rewarding, and one
that matches well with your skills and interests.
For the instructor’s convenience, there is an Ancillary Resource Center site with
support materials (PowerPoint figure slides and a test bank). This material may be
found at http://oup-arc.com/oakes-engineering-9e/.

New to the Ninth Comprehensive Edition

■■ Chapter 1 “The Heritage of Engineering” replaces “The History of Engineering.”

This chapter was rewritten to move away from chronicling historical engineering
achievements to describe engineering as a profession that has impacted so much
of our daily lives and to appreciate the rich and inclusive heritage of engineering
and engineers that contributed to what we see today. Diverse examples are used
to discuss themes of the heritage of engineering that span genders and cultures
with some discussion of the historical contexts to prompt ideas and allow for
further research and discussions. Themes that are discussed include how
engineers are making the world a better place and improving the human
condition as well as the importance of teamwork and communication now and
historically.
■■ Chapter 2, “Engineering Majors,” was updated to reflect current technological
advances, especially in the computer, electrical, and biological areas. Mobile
computing is discussed as an example. Nanotechnology and its influence have
also been reflected in the descriptions of the majors.
■■ Chapter 3, “A Statistical Profile of the Engineering Profession,” provides the latest
available data on the job market for engineers, recent starting salaries for the

00-Oakes-FM.indd 12 19/11/16 3:09 PM

 Preface xiii

different majors, and a variety of related information. This material includes

updated college enrollment data trends, number of degrees awarded for the various
engineering majors, and career-long projections of salaries by employer size and
type, field of study, and geographical region. Updated information is also provided
concerning the diversity of the profession, and engineering graduate school data.
■■ Chapter 5, “Future Challenges,” was updated to include a list and description of
the National Academy of Engineering’s Grand Challenges. These descriptions,
used with permission from the National Academy, are the result of the academy’s
study of the most significant technological challenges of the day. These have been
added to the existing chapter and can be used as a standalone section or as part
of the existing chapter.
■■ Previously called “Visualization and Graphics, Chapter 8 is now titled “Graphics
and Orthographic Projection” and has been rewritten to be more concise and
practical. The text has been refocused to concentrate on techniques applied by
working engineers.
■■ Chapter 10, “Teamwork,” has been completely updated with new examples and
material. The chapter uses real examples from today’s leading companies,
including Netflix, Boeing, Tesla Motors, and Google.
■■ Chapter 11, “Project Management,” has been completely rewritten with
significant new material added. A sample student project is introduced and
developed, showing how a project plan can be developed using project
management tools. The application of Microsoft Project software is
demonstrated.
■■ Chapter 12, “Engineering Design,” was revised to help students gain insight into
the more practical aspects of learning the engineering design process. The 10-stage
process has been reduced to a more manageable five stages and includes an open-
ended case study that can be used in the classroom as is or with modification.
■■ Chapter 14, “Ethics and Engineering,” has been rewritten with the goal of
introducing ethics to future professional engineers in a lively, more accessible
way. In addition to systematically introducing the vocabulary and concepts
needed to understand the nature of professional ethics and the difference
between ethics and policy, the chapter now more directly confronts and clarifies
some of the most common questions and confusions students have about ethics,
including where professional ethical obligations come from, why the ethical
obligations of engineers are not merely matters of subjective opinion and
personal conscience, and why codes of professional ethics must be understood
not as arbitrary lists of rules but rather as a reflection of rational, intuitive
requirements on the practice of a learned profession. These insights about the
nature of professional ethics are now also reinforced in the revised explanation
and analysis of existing codes of engineering ethics as well as in the review
questions.
■■ Chapter 15, “Units and Conversions,” includes expanded sections on significant
figures and unit conversion along with numerical examples. A new section on
dimensionless numbers has been added. Several problems regarding
dimensionless numbers have been added to the end-of-chapter problems.

00-Oakes-FM.indd 13 19/11/16 3:09 PM

 xiv Preface

■■ Chapter 16, “Mathematics Review,” presents brief yet concise reviews of many of
the mathematical concepts students will encounter in their engineering studies.
Improvements to previous editions include “in line expansion” of select example
problems, additional help with vector math, and a unit circle to accompany the
trigonometry section of the chapter.
■■ Chapter 17, “Engineering Fundamentals,” provides a review of specific math and
science applications that are fundamental to engineering studies. Select example
problems in this chapter also have more detailed “in line expansion” of solutions,
designed to encourage good problem-solving skills and problem documentation.
Included also in the revised chapter is a brief review of partial pressures in the
thermodynamics section.
■■ Appendix A, “Nine Excel Skills Every Engineering Student Should Know,” While
the number of skills is retained, the skills themselves have been completely
revised. Instead of focusing on “which button to click,” the skills are now
presented in a way that promotes everyday application as well as lifelong
learning.
■■ Appendix B, “Impress Them: How to Make Presentations Effective,” Given a
complete overhaul, this appendix now offers guidelines for making a powerful
presentation that will leave a lasting impression on the audience. The makeup of
a presentation is dissected, and plenty of good and bad examples are included.
■■ Appendix C, “An Introduction to MATLAB,” The programming section has been
significantly expanded. Learning to code is an art, and making an efficient and
elegant code is a lifelong pursuit—with this appendix serving as a starting point.

Acknowledgments

The authors are especially grateful to the reviewers whose opinions and comments
directly influenced the development of this edition:

Anil Acharya, Alabama A&M University

Spyros Andreou, Savannah State University
Asad Azemi, Penn State University
Jerome Davis, University of North Texas
Chris Geiger, Florida Gulf Coast University
Nolides Guzman Zambrano, Lone Star College
Dr. Dominic M. Halsmer, Oral Roberts University
Todd Hamrick, West Virginia University
Matthew Jensen, Florida Institute of Technology
Benjamin S. Kelley, Baylor University
Mark Keshtvarz, Northern Kentucky University
Dr. Raghava R. Kommalapati, Prairie View A&M University
Tanya Kunberger, Florida Gulf Coast University
Andre Lau, Penn State University

00-Oakes-FM.indd 14 19/11/16 3:09 PM

 Preface xv

Dean Lewis, Penn State University

Jennifer Light, Lewis-Clark State College
Dr. James McCusker, Wentworth Institute of Technology
Deepak Mehra, Potomac State College
Christopher Miller, University of Akron
Melodee Moore, Florida A&M University
Ahad Nasab, Middle Tennessee State University
Herbert Newman, Coastal Carolina University
Dr. John H. O’Haver, University of Mississippi
Olayinka Frank Oredeko, Central Georgia Technical College
Reginald Perry, FAMU-FSU College of Engineering
Cherish Qualls, University of North Texas
James Rantschler, Xavier University of Louisiana
Dr. Farhad Reza, Minnesota State University
Bernd F. Schliemann, University of Massachusetts at Amherst
Gary Scott, State of University of New York
Yeow Siow, Purdue University at Calumet
Yiheng Wang, Lone Star College

We would also like to thank those reviewers who provided feedback for previous
editions:

Spyros Andreou, Savannah State University

Juan M. Caicedo, University of South Carolina
Matthew Cavalli, University of North Dakota
Rafael Fox, Texas A&M University–Corpus Christi
Keith Gardiner, Lehigh University
Chris Geiger, Florida Gulf Coast University
Yoon Kim, Virginia State University
Nikki Larson, Western Washington University
Keith Level, Las Positas College
Jennifer Light, Lewis-Clark State College
S. T. Mau, California State University at Northridge
Edgar Herbert Newman, Coastal Carolina University
John Nicklow, Southern Illinois University at Carbondale
Megan Piccus, Springfield Technical Community College
Charles E. Pierce, University of South Carolina
G. Albert Popson, Jr., West Virginia Wesleyan College
Ken Reid, Ohio Northern University
Nikki Strader, Ohio State University
Yiheng Wang, Danville Community College
Gregory Wight, Norwich University
David Willis, University of Massachusetts at Lowell
Shuming Zheng, Chicago State University
—The Authors

00-Oakes-FM.indd 15 19/11/16 3:09 PM

00-Oakes-FM.indd 16 19/11/16 3:09 PM
 CHA P TER 1

The Heritage of Engineering

While writing this chapter, I was teaching a class over the Internet to engineering
professors in India. The class was about how to integrate design experiences
­(addressing needs of underserved people and communities) into undergraduate en-
gineering courses. I was excited when I finished that day’s class as we had had a
great conversation about how we can use engineering to meet human, community,
and environmental needs in India and the United States. The same ideas could
be ­applied to any country to make our world a better place. Today’s technology has
opened so many opportunities to make an impact in our communities, our coun-
tries, and our world. I ended the class thinking that this is really an exciting time to
be an engineer or an engineering student—with all of the technological tools we
have at our disposal and the exciting things we can do with them.
As I ended the class, I looked outside at the first snowfall of the year. Because of the
time difference between India and the United States, I have to teach the class very
early in the morning, so the sun was just coming up. The beautiful sunrise with the
falling snow got me thinking. I had just been talking with about 40 colleagues who
were literally on the other side of the world and spread out all over their country.
I was in Indiana, and our course facilitator was from Massachusetts. The incredible
technology that allowed us to discuss how to use technology to make a difference in
the world was created by engineers who had come before us. A generation ago, we
would have had to make a very expensive phone call to have that discussion. Earlier
generations would have had to communicate with letters on actual paper that were
physically carried from one place to the next. Technology has significantly changed
the way we communicate, as well as so many other parts of our lives. Those changes
were created and driven by engineers who started out a lot like you.
As I sat there in the warm house and watched the snow, I began to think about all
of the other ways that engineers have impacted us. The materials to make the house
to keep me warm were developed by engineers. The house is heated with an
­ultra-high-efficiency furnace that also protects the environment. The natural gas
burning in the furnace was found, extracted, refined, and piped to the house using
technology developed by engineers. The lights in the house were developed by engi-
neers. The appliances in the house all have computers to make them more efficient
and easier to use. Everywhere I looked I saw something that had been touched by
engineers . . . with the exception of the snowflakes falling outside, of course.

01-Oakes-Chap01.indd 1 19/11/16 3:50 PM

 2 The World of Engineering

There are so many engineers who have made an impact in our daily lives, and
they came from many different places and backgrounds. I thought about them as I
moved through the day. I had to pick up my daughter from a friend’s house, and I
was grateful for Mary Anderson, who had invented the windshield wiper to clear the
snow from my car’s windshield. When I got to the first intersection, I thought about
Garrett Morgan, the African American inventor who developed the traffic light to
keep us safe on the roads. I was grateful for the computer and electrical engineers
who developed the technology in my hearing aids that allow me to have a conversa-
tion with my daughter when I picked her up.

1.1 Introduction

The impact of engineers on our everyday lives is incredible. Even our life expectancies
are so much higher in large parts due to the technologies that engineers have devel-
oped to provide safe drinking water, sanitation, accessible medicines, and much
more. Engineers have made an enormous impact on our world, and there are so many
opportunities yet to come. Today’s technology has given us the tools to address needs
and opportunities to make a difference in our world.
The purpose of this first chapter is to give you a sense of the strong heritage of the
engineering profession. We will provide a brief glimpse into some of those who have
come before you and a feeling of the incredibly exciting profession you are exploring.
This is not meant to be a comprehensive overview of the history of engineering, as
that would be a book in itself. Instead we use history to illustrate some of the diversity
and wondrous heritage of the engineering profession and highlight a few of the men
and women who have developed the amazing world of technology we live in today.

Definition of Engineering

Even if you already have a general knowledge of what engineering involves, a look at
the definition of the profession may give you some insight. The organization that ac-
credits engineering programs is called ABET, and they define engineering as:

The profession in which knowledge of the mathematical and natural sciences,

gained by study, experience, and practice, is applied with judgment to develop
ways to use, economically, the materials and forces of nature for the benefit of
mankind.

This definition places three responsibilities on an engineer: (1) to develop judg-

ment so that you can (2) help mankind in (3) economical ways. It places obligations on
us to address needs that benefit others and to make sure we don’t do harm. We seek to
provide economical solutions because if they are too expensive, they are out of reach
of people. Looking at case histories and historical overviews can help us see how

01-Oakes-Chap01.indd 2 19/11/16 3:50 PM

 Chapter 1 The Heritage of Engineering 3

others have applied these principles before us and understand more about the profes-
sion we are entering. Study of history can also give us a sense of belonging to the
profession. There are engineers who come from the very kind of background you
come from and look a lot like you—or did when they were your age.
Definitions are important, but they don’t always inspire. The National Academy of
Engineering is a body of outstanding engineers who advise the federal government
on matters pertaining to engineering and technology. One has to be nominated and
invited to become a member of the national academy. This body studied the percep-
tions of engineering and engineers in the United States and came to the conclusion
that most people do not understand who we are and what great things we could do.
They produced a report entitled Changing the Conversation to help us communicate
the potential of engineering. Part of that report includes a positioning statement to
help guide our conversations. It reads,

No profession unleashes the spirit of innovation like engineering. From research

to real-world applications, engineers constantly discover how to improve our lives
by creating bold new solutions that connect science to life in unexpected, for-
ward-thinking ways. Few professions turn so many ideas into so many realities.
Few have such a direct and positive effect on people’s everyday lives. We are count-
ing on engineers and their imaginations to help us meet the needs of the 21st
century.

We need this positioning statement because engineers and engineering are often
misunderstood as a field. The contributions of engineers are not always seen, under-
stood, or appreciated. As illustration, I think of a class I teach that engages about
500 students per semester in designs to meet community needs locally and globally.
The students work together to develop designs, and they work with community part-
ners. I often hear them describe themselves as “not a typical engineer.” They like to
work with others, have a social life, and want to make a difference in the world. I love
that attitude, and I do wonder how I have 500 students who view themselves as “not
typical.” At least in our class they are typical and are very much more typical of engi-
neers and the overall engineering profession, what it is and what is should be. It may
not match the stereotypes, but it does match the heritage we have as engineers. We
have a strong knowledge of math, science, and technology and have to work with
many others to create solutions that can improve the human and environmental con-
ditions. It takes many different people to do that, and it always has and always will.
The following sections will explore history with examples of some of these diverse
engineers who were real people who have helped make the world a better place.

1.2 The Beginnings of Engineering: The Earliest Days

The foundations of engineering were laid with our ancestors’ efforts to survive and to
improve their quality of life. From the beginning, they looked around their environ-
ments and saw areas where life could be made easier and more stable. They found

01-Oakes-Chap01.indd 3 19/11/16 3:50 PM

 4 The World of Engineering

improved ways to provide for food, through hunting and fishing. They discovered
better methods for providing shelter for their families and ways to make clothing.
Their main physical concern was day-to-day survival. As life became more compli-
cated and small collections of families became larger communities, the need grew to
look into new areas of concern and specialization.
If you look back at the definition of engineering given by ABET, you will notice a
statement: “The profession in which knowledge of the mathematical and natural
­sciences . . . is applied.” Prehistoric engineers applied problem solving and toolmak-
ing but did not have a grasp of the same mathematical principles or knowledge of
natural science as we know it today. They designed and built items more by trial and
error, testing, and intuition. They built spears that worked and others that failed, but
in the end they perfected weapons that allowed them to bring down game animals
and feed their families. Although they couldn’t describe it, they used principles of
aerodynamics and mechanical advantage to develop more efficient tools to hunt.
Since written communication and transportation did not exist at that time, little
information or innovation was exchanged with people from faraway places. Each
group around the world moved ahead on its own. It is inspiring to see how people
from all over the world developed innovations to improve the quality of life for their
families and their communities.
Transportation was another area where early engineers made an impact. The de-
signs of early boats, for example, inspire even today’s engineers. Breakthroughs in
transportation and exploration are being located ever earlier as we continue to make
discoveries about various peoples traveling long before we thought they did—­
influencing others and bringing back knowledge. Transportation was used to hunt
and fish, to move families, and to explore new areas. Polynesian boat designers, for
example, developed crafts that could sail great distances and allowed people to settle
many of the islands across the Pacific. Their use of mathematics and astronomy al-
lowed them to navigate great distances on their vessels that were designed for long
ocean voyages. Their vessels are still an engineering marvel today.

AC TIVIT Y Prepare a brief report that focuses on engineering in a historical era and
1.1 cultural area (for example, pre-Columbian Central America, Europe in the
Industrial Revolution, Mesopotamia). Analyze the events that you consider to
be engineering highlights and explain their importance to human progress.

1.3 Early Cities

As cities grew and the need to address the demands of the new fledgling societies in-
creased, a significant change took place. People who showed special aptitude in cer-
tain areas were identified and assigned to ever more specialized tasks. This
development gave toolmakers the time and resources to dedicate themselves to

01-Oakes-Chap01.indd 4 19/11/16 3:50 PM

 Chapter 1 The Heritage of Engineering 5

building and innovation. This new social function created the first real engineers,
and innovation flourished more rapidly.
Between 4000 and 2000 b.c., Egypt in Africa and Mesopotamia in the Middle East
were two areas for early engineering activity. Stone tools were developed to help
humans in their quest for food. Copper and bronze axes were perfected through smelt-
ing. These developments were not only aimed at hunting: The development of the plow
was allowing humans to become farmers so that they could reside in one place and give
up the nomadic life. Mesopotamia also made its mark on engineering by giving birth to
the wheel, the sailing boat, and methods of writing. Engineering skills that were ap-
plied to the development of everyday items immediately improved life as they knew it.
During the construction of the pyramids (c. 2700–2500 b.c.) the number of engi-
neers required was immense. They had to make sure that everything fit correctly, that
stones were properly transported long distances, and that the tombs would be secure
against robbery. Imhotep (chief engineer to King Zoser) was building the Step
­P yramid at Sakkara (pictured in Fig. 1.1) in Egypt about 2700 b.c. The more elaborate
Great Pyramid of Khufu (pictured in Fig. 1.2) would come about 200 years later. These
early engineers, using simple tools, performed, with great acuity, insight, and techni-
cal rigor, tasks that even today give us a sense of pride in their achievements.
The Great Pyramid of Khufu is the largest masonry structure ever built. Its base
measures 756 feet on each side. The 480-foot structure was constructed using over
2.3 million limestone blocks with a total weight of over 58 million tons. Casing blocks

Figure 1.1 The Step Pyramid of Sakkara

Source: © iStockPhoto

01-Oakes-Chap01.indd 5 19/11/16 3:50 PM

 6 The World of Engineering

Figure 1.2 The Great Pyramid of Khufu

Source: © iStockPhoto

of fine limestone were attached to all four sides. These casing stones, some weighing
as much as 15 tons, have been removed over the centuries for a wide variety of other
uses. It is hard for us to imagine the engineering expertise needed to quarry and move
these base and casing stones, and then piece them together so that they would form
the pyramid and its covering.
Here are additional details about this pyramid given by Roland Turner and Steven
Goulden in Great Engineers and Pioneers in Technology, Volume 1: From Antiquity
through the Industrial Revolution:

Buried within the pyramid are passageways leading to a number of funeral cham-
bers, only one of which was actually used to house Khufu’s remains. The gran-
ite-lined King’s Chamber, measuring 17 by 34 feet, is roofed with nine slabs of
granite which weigh 50 tons each. To relieve the weight on this roof, located 300
feet below the apex of the pyramid, the builder stacked five hollow chambers at
short intervals above it. Four of the relieving chambers are roofed with granite
lintels, while the topmost has a corbelled roof. Although somewhat rough and
ready in design and execution, the system effectively distributes the massive over-
lying weight to the sturdy walls of the King’s Chamber.
Sheer precision marks every other aspect of the pyramid’s construction. The
four sides of the base are practically identical in length—the error is a matter of

01-Oakes-Chap01.indd 6 19/11/16 3:50 PM

 Chapter 1 The Heritage of Engineering 7

inches—and the angles are equally accurate. Direct measurement from corner to
corner must have been difficult, since the pyramid was built on the site of a rocky
knoll (now completely enclosed in the structure). Moreover, it is an open question
how the builder managed to align the pyramid almost exactly north-south. Still,
many of the techniques used for raising the pyramid can be deduced.
After the base and every successive course was in place, it was leveled by flood-
ing the surface with Nile water, no doubt retained by mud banks, and then mark-
ing reference points of equal depth to guide the final dressing. Complications were
caused by the use of blocks of different heights in the same course.

The above excerpt mentions a few of the fascinating details of the monumental job
undertaken to construct a pyramid with primitive tools and human labor. It was quite
a feat for these early African engineers.
As civilizations grew around the world, the need for infrastructure increased, and
it was the early civil engineers who met this challenge. Cities developed in many
places, including India, China, and the Americas. Early engineering achievements
can be seen even today in many places. For example, pyramids still stand in Latin
America as a testament to the skill and expertise of early Native American engineers.
Cities were constructed that included sophisticated infrastructure and building
techniques. One extraordinary example of ingenuity and skill that inspires many vis-
itors is the Incan city of Machu Picchu (Fig. 1.3) built on top of the Andes mountains
in Peru. Constructed in the 15th century at the height of the Inca Empire, it is an

Figure 1.3 Machu Picchu in present-day Peru

Source: Damian Gil/Shutterstock.com

01-Oakes-Chap01.indd 7 19/11/16 3:50 PM

 8 The World of Engineering

engineering marvel that used sophisticated techniques of dry-stone walls that fused
huge blocks without the use of mortar. The design of the city itself is based on astro-
nomical alignments that show mathematical and astronomical sophistication. The
site at the top of the mountains would have created significant engineering chal-
lenges, as well as providing for incredible panoramic views that can be enjoyed today.
Recreating that city would be a challenge even with today’s technology.

Engineering the Temples of Greece

The Parthenon (Fig. 1.4) was constructed by Iktinos in Athens starting in 447 b.c. and
was completed by 438 b.c. It is an extraordinary example of a religious temple.
­Engineers played a role in the religious aspects of societies all over the world. The
Parthenon was to be built on the foundation of a previous temple using materials sal-
vaged from its remains, making this an early example of recycling. The Parthenon
was designed to house a statue of Athena that stood almost 40 feet tall. Iktinos per-
formed the task that he was assigned, and the temple exists today as a monument to
engineering capability.
Structural work on the Parthenon enlarged the existing limestone platform of the
old temple to a width of 160 feet and a length of 360 feet. The building itself, constructed
entirely of marble, measured 101 feet by 228 feet; it was the largest such temple on the
Greek mainland. Around the body of the building Iktinos built a colonnade,

Figure 1.4 The Parthenon in Athens

Source: Rich Lynch/Shutterstock.com

01-Oakes-Chap01.indd 8 19/11/16 3:50 PM

Another random document with
no related content on Scribd:
 – Már mint én? – szólt szintén súgva – hát rossznak tartja az
olyan embert, aki nem bolond?
Éva durcásan visszakapja a kezét, amit eddig a pulton nyugtatott,
hadd paskolja a segéd, ha kedve tartja.
– Ha így beszél velem, akkor ajánlom magamat.
Blum úr nem ezt akarta. Súlyt vetett arra, hogy kollégái némi kis
bizalmaskodáson érjék a szép hölggyel s gondoljanak felőlük, amit
akarnak.
– Bocsánat, – szólt kissé elkeseredetten, – de végre is át fogja
látni, hogy eddig csak a bolondját járatta velem.
Éva hidegen biggyeszti a száját.
– Azt akarja, hogy egyszerűen az ölébe hulljak? Férfi dolga, hogy
győzzön és nem férfi, aki csak kényelmesen akar győzni.
Blum úrnak erre fejébe száll a vér.
– Jól van, – szólt eltökélten – én ezzel is beérem. Most már
legalább tudok valamit. Ha csak erő kell, hála istennek, az van.
– Ez már beszéd, – kacag Éva is, – nem szeretem a kunyoráló,
pipogya embereket.
Blum úr szeme most ravaszul csillan.
– Új mintáink jöttek, nem akarná megnézni?
– Szívesen, de minek is? Úgy sem vásárolok.
– Nem baj, – buzgólkodik a segéd – ha meglátja, tudom, hogy
kedvet kap rá.
– Kedvet kaphatok rá, – nevet Éva – hanem pénzem egyelőre
nincs.
Blum úr, aki csak arra gondol, hogy ő most erős lesz, legyint a
kezével.
 – Ne beszéljünk erről. Csak nézze meg.
– No hát mutassa.
– Tessék erre jönni, még nincsenek beraktározva, a kis
magazinban vannak még.
Éva mintha egy darabig habozna, aztán elszánja magát.
– Jól van.
És követi Blum urat egy keskeny falközön át a hátulsó traktusba,
onnan egy kis ajtó nyilt előtte a kis magazinba. Kicsi helyiség, tele
ládákkal, szövetekkel s csak egy vak gázlámpa ég benne.
– Tessék leülni, – szól Blum úr reszkető hangon, aztán hirtelen át
akarja karolni a leányt, de nem sikerül neki.
– Előbb lássuk a mintákat, – szól Éva biztató mosollyal.
– Maga kegyetlen, – felel a segéd és még egyszer szerencsét
próbál. – Éva kisasszony, csak egyetlen, csak egy icike-picike
csókot!
– Már megint könyörög – szól rá Éva szemrehányóan.
– Igaza van – mondja a segéd és kiegyenesedik, – de meg fog
ezért fizetni, isten bizony, hogy megfizet érte.
Éva elpirul, úgy mondja:
– Ez már beszéd.
És Blum úr most már teljes önkivületben elébe rakja a legszebb
és legdrágább mintákat s beszél és magyaráz neki s nem is tudja,
mit mond. Éva ezt az időpontot találja legalkalmasabbnak s hirtelen
rászól:
– Hát ebből vágjon le öt métert és küldje el rögtön a Maison
Annába.
 Blum úr, aki az üzleti részen túl akar esni, fogja a métert, meg az
ollót, s öt méter helyett hetet vág le.
– Hanem az ön lelke rajta, Blum úr, én csak egy félméter satint
akartam venni, erre a szövetre se szükségem, se pénzem.
– Jól van, jól – mondja Blum úr – majd fizeti akkor, amikor
felhasználta.
Ezzel kibujik a pult alól s mielőtt Éva csak gondolt volna reá,
átkapja a karjaival és mohón az ajkát keresi. Éva már nem tud
védekezni, a foga közé szorítja ajkait, úgy tűri nyögve a férfi
ostromát s mikor nagy nehezen kiszabadítja magát, félrefordítja
arcát, hogy rejtse haragját meg az undorát.
– Úgy-e – szólt Blum úr lihegve és diadalmasan – tudok én erős
is lenni.
– Menjen – szól Éva és elfödi arcát. Erre Blum úr meg akarja
ismételni a támadását, de Éva most már résen van.
– Ne, ne, elég volt mostan.
– De csak most – elméskedik a segéd.
– Hívja az inast és küldje el rögtön a szövetet.
– Ezt csak azért mondja, hogy ne legyünk tovább egyedül – véli
az okos ember. – Hát jól van, tudja Éva kisasszony, igaza van, ha
csak amolyan könnyen hódíthatnám meg, nem is törném magamat
utána. Móric!
És berohan Móric s már tudja, miről van szó, hogy neki most a
nyakába kell kerítenie a lábát és csomagot vinni.
– Ezt rögtön elviszed a Maison Annába és mondod, hogy
nagyságos Dermák kisasszony küldi. Hol a kalapod, kölyök?
Móric rohan a kalapjáért, Éva meg biztatóan, kacérkodva
csillogtatja szemét a fiatal emberre, aki kezében morzsolja vékony
ujjait, egyenként megnyomogatván őket.
 – Isten vele – szól Éva s csöndesen kacag azzal az érzéki, najádi
kacagással, mely a férfit őrültté teszi s melyből igéretet ért mindenre,
amit csak gondol.
– Mikor láthatom? – szól Blum úr forró hangon.
– Majd írok – súgja Éva és könnyű főhajtással ismét kisuhan az
ajtón, gyorsan, hogy Blum úr utól ne érje s amint az utcai üzletbe ér,
gyors pillantással kutatja, nem érkezett-e még meg a tulajdonos s
lehajtott fővel, a ruháját szorosra fogva, kisuhan az utcára.
– Megvan! – gondolja magában és felsóhajt. Szinte kipihente
ennek a hadjáratnak a fáradalmait, amint most ismét nekiindult a
koronaherceg-utcának az utolsó, a legsúlyosabb tusára, melynek
ellenében a maga szegénységében tehetetlennek érezte magát,
mivel asszonnyal kell megvívnia.
Félelem is gyötörte, a szíve is dobogott és vergődő
aggodalmában fel is sóhajtott magában: hát érdemes? Nem volna
jobb, mint a huga, perkál szoknyában és viseltes cipőben járni, dolog
után látni, mint így küzdeni, hazudni, tűrni és megalázkodni azért a
cifra hazugságért, semmittevésben jobban kifáradni, agyongyötrődni,
mint a legsúlyosabb munkában? Igen, de amikor olyan irtózatos
szégyen a meglátszó szegénység, mikor oly szörnyű szenvedés a
leszállás a mélybe, a kivetkőzés a megszokott állapotból. Nem neki
kell ez a félig kikoldult, félig kicsalt cifraság, hanem a világnak.
Szívesen járna rongyokban, ha észre nem vennék s nem gondolnák:
ni, a Dermák Éva most rongyokban jár, mert nincs, aki selyembe
öltöztesse. Igaz: aki ismeri, tudja, honnan tellett eddig szép ruhára,
de mégis félig önáltatással, félig naivsággal önmagában tartotta a
hitet: ha most is jól öltözködik, amikor ez az ember nincs már, akkor
bebizonyította, hogy azelőtt sem volt. Nem gondolt arra, hogy ebből
mást is lehet következtetni, ami sokkal természetesebb, azt, hogy
eszerint más valakije van az első helyett. Ha eszébe is jutott,
egyszerűen kijelentette, hogy azt nem hiszi róla senki. Olyan könnyű
okoskodással győzni, amikor az ember csak önmagával vitatkozik.
A Kalap-utcában, a régi Athenæum-épülettől a harmadik házban,
ütött-kopott, csákány alá érett kis kétemeletes ház kapuja fölött fakult
a nagy firmatábla: Maison Anna női divatszalon. Ott fordult be Éva,
kínos köhögéssel, a keskeny csigalépcsőn megállt s míg fölért az
első emeletre, háromszor fújta ki az orrát, pedig nem volt náthás.
Vajjon itt van-e már a szövet? Bizonyára itt lesz, ez pedig nagyon
megkönnyítené a dolgát. Éppen amikor az utolsó lépcsőre ért, nyilt a
piszkos, hajdan fehérre festett szárnyas ajtó és kidőlt belőle a kis
Móric. Amint megismerte Évát, lekapta boglyas fejéről lyukas
kalapját és szeplős, csontos arcát alázatosan ráirányította:
– Elhozta? – kérdi Éva gépiesen, – várjon csak.
Kinyitja bugyellárisát és abból kihalászván megmaradt négy
krajcárját, odaadja a fiúnak:
– Nincs több aprópénzem, majd máskor.
A fiú megköszöni és elrohan, már a vérében van, mint a nyúlnak,
hogy folyton és mindenki elől meneküljön.
Éva pedig, mint a színésznő, aki a végszóra várva, már hangolja
magát, kinyújtja derekát; szigorúan összeszorítja a száját, az állát
kissé a mellének feszíti, aztán istennek ajánlva magát, nagy zörejjel
nyitja az ajtót.
Valami várakozó szalonféle volt ez. Egy ripszgarnitura,
megfeketülve és kifényesedve a sok használattól, egy pattogatott
politurás szalon-asztal, a falak tele ragasztva divat ujságok képeivel.
Amint nyilt az ajtó, megcsilingeltette a fölébe akasztott
rézcsöngetyűt. A belső ajtó nyitva volt, látszottak a függönytelen,
utcára nyíló ablakok, meg egy csomó vászonbáb, hol meztelenül, hol
megaggatva készülő ruhákkal.
Tágas kétablakos szoba volt, a mennyezetnek a belső falba
szakadó festéséről ítélve, valamikor még nagyobb. Az ajtó mellett
egy óriási fehér cserépkandalló merengett az elmult régi időn,
amikor a mostani szabószalon még valami nagy úrnak a díszterme
volt s neki is más volt a rendeltetése, mint hogy mindennemű lim-
lommal, mustrakártyákkal, gombostű-skatulyákkal, rossz vasalóval,
szövetmaradékokkal és üres kávéscsészékkel tele legyen rakva.
Egy óriási, puhafa rámás állótükör, meg néhány kopott vörös
bársony karosszék némi úriasságot iparkodott a szoba karakterének
adni, de hiába. A függönytelen ablakok pattogatott keretei és
mosatlan üvegei, a falak piszkossága, meg a padló szemetje a
lomposság tanyájává tette ezt a fogadó szalont.
Az előszoba riadozó csengetyűje egy vékony dongájú kis
varróleányt csalt az elfogadóba. Csak a fejét dugta rajta be, aztán
hirtelen visszahúzta. Éva néhány pillanatig magára maradt és a
tükör előtt igazgatta az arca kifejezését. Mi tagadás benne?
komolyan szorongott. A Maison Anna úrnője nem könnyen kezelhető
egyéniség.
Nyomban meg is jelent, az idegennek kissé sajátságos, de
Évának már megszokott módon. Az ajtót úgy föltépte, hogy belül
odacsattogott a falhoz, aztán megjelent, maga előtt egy kerekes
karosszéket tologatva, melyben egy őszbajuszú, aszottképű ember
ült, pipával a szájában, pokróccal betakart lábbal. Isten tudja,
hányszor történik ez meg vele naponta, mióta jár így, mégis minden
egyes esetben felesel az asszonnyal és próbál fordítani a dolgok
rendjén.
– Megint nem fognak dolgozni – mondja rikácsoló, ingerült
hangon – kárba vesz legalább egy félóra, pedig ha benn maradnék,
vigyázhatnék rájuk.
– Az én károm, – felelt ridegen az asszony, miközben a köszönő
Évára szegzi átható, lobogó tekintetét, mely tele van
elcsigázottsággal, keserűséggel és gyanúval. – Ismerlek már, azért
maradnál bent, hogy enyelegjél velük. Nem szégyenled magad?
– Istenem – nyögi a béna ember – hogy lehet valaki ilyen
szörnyen féltékeny? Nézze csak kisasszony, – fordult panaszos
hangon Évához – tehetetlen, beteg öreg ember vagyok és a
feleségem…
– Hallgass! – rivalt rá az asszony, – családi dolgok nem tartoznak
ide. Jó napot, kisasszony – kiált harsány hangon Évára. – Most
hozták a szövetjét, de abból ugyan nem lesz semmi, hogy meg is
csináljam. Megtartom részfizetésnek a tartozása fejében.
 Kicsi, sovány asszony volt, csakúgy lógott szürke
háziszoknyájában, melyet a nyakán egy földig érő skót sállal kötött
össze, amit elül a pongyola nyílásán néhány hanyagul alkalmazott
gombostű iparkodott elősegíteni. A haja sötétfekete s ahol simára
volt fésülve, acélosfényű is. Kicsi, sovány arcából kimeredtek a
vékony csontok, a homlok kicsi, keskeny és szögletes. Vénnek,
csúnyának látszott, de a szeme fényének olykor kitáguló nagysága
fiatalságra vallott, amolyan elfonnyadt, korán hervadt és lelkileg
kiszáradt ifjúságra, melyet a gondok, a küzdelmek, csalódások és
szenvedések teremtenek.
Éva belül összerezzent e kemény, szinte goromba kifakadásra
(úgy számította, hogy a szövet majd hitelképessé teszi a varrónő
előtt is), de rögtön összeszedte magát. Dacosan hátraszegte a fejét,
homlokát összeráncolta s amúgy foghegyről, félig elfordulva, lassan,
élesen szólt:
– Tán nem tudja, kedves… hogy is hívják? hogy kivel beszél,
előbb jó volna meggyőződni, hogy van-e rá ok, mielőtt valakinek
ilyen hangon a szemébe vágja gorombaságait.
A varrónő egy pillanatra meghökkenve nézett Évára, aztán
keskeny ajka összeszorítva lekonyult s halk, harapós kacagással
mondta:
– Fizessen a kisasszony, akkor hinni fogok az ilyen beszédnek.
Elébb nem.
– Hol a számlám? – kiáltott Éva, most már felháborodva
(magában gondolta: nini, hiszen én most komolyan fel vagyok
háborodva, mintha csakugyan volna pénzem). – Rögtön kérem a
számlámat.
– Meglesz, – szólt kurtán az asszony. Emil, írd ki a kisasszony
számláját.
– Megint írni? – nyög az ember a tolószéken, de a felesége már
megindította és odagurította a kandalló mellé, ahol egy kicsike
kopott íróasztalon voltak a blanketták, meg a füles üzleti könyv.
 – Szaporán, szaporán, – türelmetlenkedett Éva – nincs kedvem
tovább várni a számlára, mint maga a pénzére.
– Siess, – mordult az asszony az emberre, aki reszkető kezében
forgatta a könyvet és sehogy sem tudott a Dermák Éva kontójára
akadni.
Erről különben Éva maga is gondoskodott. A türelmetlenség
minden látható jelével odaállt ő is a kis íróasztal mellé s eközben
ruhája mintegy véletlenségből odaért az ember lábtakarójához.
A sorvadásos ember erre elkezdett reszketni. Megigézve emelte
szemét Éva arcához, aztán, mintegy félve, hogy ez elárulja és a
felesége rácsördít, leszegte fejét és reszkető kézzel, elkábult fejjel,
nem is gondolva a céljával, kezdett a füles könyvben őrülten össze-
vissza lapozni. A szeme eközben kidülledt, majd fáradtan
lecsukódott, minden arcizma rángatódzott s a melléből hörögve
szállt föl a lélekzet. Éva undorodva és szánakozva fordult el e
látványtól s a szerencsétlen mohó reflexmozdulattal utána hajlott.
Nem tartott egy percig sem. Az asszony is látta urának e
fölgerjedését. Tán azt hitte, hogy csak ő vette észre, hirtelen ott
termett és haragosan kitépte kezéből a könyvet:
– Téged se lehet semmire se használni. Különben jól van,
megelégszem egy részletfizetéssel is. Csak látni akarom, hogy
egyáltalán akar-e vagy tud-e fizetni.
– Én meg – szólt Éva hidegen – nem vagyok se csaló, se koldus
és nem vagyok hajlandó holmi igazolásokat bemutatni arra, hogy
magának munkát és keresetet adhassak.
– Be lóhátról beszél a kisasszony, – pattogott most már az
asszony – mikor legutóbb itt volt, egészen más hangon beszélt
hozzám. Akkor kedves, édes Bernstockné voltam, meg hogy csak ez
egyszer segítsek rajta. No hát, kedves kisasszony, ha olyan
goromba, akkor fizessen.
Ezzel maga fogta a könyvet, egy-kettőre felütötte az Éva lapját és
póklábú, ügyetlen vonásokkal kiírta belőle: Dermák Éva kisasszony
– számla-maradék 175 frt 50 kr.
Erre Éva nem volt elkészülve. Nem sikerült, gondolta magában
és elképedt.
– Hát itt van, fizessen! – kiáltott a kegyetlen asszony
diadalmasan és látszott az arcán, hogy szinte szeretné, ha áldozata
nem tudna fizetni.
Ez a helyzet elviselhetetlen volt.
– Szaldirozva van? – kérdi kurtán.
– Az egészet?
– Az egészet! – kiáltott Éva most idegesen. Valami új ötlete
támadt, amitől magában megijedt, de szemben ezzel az asszonnyal
megszünt minden habozása.
– Most majd én írok, – szólt és odatelepedett a kis asztalhoz.
Hamarosan két sort vetett papirosra.
– Itt a pénze, – szólt rá se nézve az asszonyra – és most
köszönöm a szívességét, nem dolgoztatok többet magánál.
– Mi ez, mi ez? – szól Bernstockné és szeméhez viszi a papirost.
«Kedves Miklós, fizesse ki ezt a potomságot. Éva.» – Ah – tette
hozzá megváltozott hangon – tehát ismét összejöttek?
– Amint látja, – mondja Éva egykedvűen.
Bernstockné néhányszor forgatta a cédulát jobbra, balra,
összeszorította az ajkát, tétova szemében látszott a gondolkodás,
meg a habozás, végül határozott: a cédulát a fiókjába zárta s most
már keményen ugyan, de minden indulat nélkül mondta:
– Nem akarom azt az urat háborgatni, aztán nem is ő, hanem
maga tartozik nekem. Majd ha összekerül vele, kérje el ön tőle a
pénzt. Mi legyen abból a szövetből? Alj?
– Alj.
 – Milyen blouse kell hozzá?
Éva hamarosan elgondolta, hogy ha most a réginek átalakítását
kívánja, ezzel gyanút ébreszt.
– Vannak mintái? – kérdi.
– Vannak, különben a divatlapot is nézheti, keressen magának
façont. Hja, – tette hozzá, mintegy végleg expiálni akarván előbbi
rideg viselkedését – így már rendjén van. Nekem azt mondták, hogy
a kisasszony csak úgy éli világát, nem érintkezik urakkal, sőt vissza
is utasít mindenkit, nekem pedig hever a drága pénzem.
– Ami azt illeti, kedves Bernstockné, – szólt Éva most már
szintén békülő hangon – arról ne is beszéljünk. Hiszen nem kell
hozzá nagy tudomány, hogy az ember megbecsüljön egy ruhát,
amelyért ön százötven, meg kétszáz forintot számít.
– Nálam ilyen az ár, – felelt Bernstockné – s az én vevőim nem
sokallják, mert kapnak valamit a pénzükért. Hát te itt mit
gargarizálsz? – fordult most az urához, aki magában összeroskadva,
eddig majd elnyelte Évát a szemével, miközben félig nyitott szájjal
egyre hörgött. Amint a felesége rászólt, nyomban elhallgatott,
lesütötte a szemét és közömbösséget erőltetett arcára.
– Még mindig beteg Bernstock úr? – kérdi most Éva.
– Még mindig? – fakad ki keserűen az asszony, – ilyen volt
mindig és ilyen is marad. Itt lóg rajtam, mint a kolonc s amilyen
tehetetlen és nyomorék, még sem elégelte meg a kicsapongásait,
csak lányokon jár az esze.
A béna ember arcán sűrűn nyüzsögtek a ráncok, szeme
mérgesen rávillant a feleségére.
– Hazugság! – rikolgatta – hazudik, hazudik, hazudik! Hanem
féltékeny, mindenkire féltékenykedik s azt akarná, hogy haljak meg.
Ó, ismerlek én… te…
Az asszony odalépett az urához, mire ez nyomban elhallgatott,
csak szuszogott magában, mint a gyerek.
 – S maga elhinné, hogy én erre féltékeny volnék? Erre? Akit
utálok, mivel megcsalt. Megházasodott, miután aljas teremtésekkel
tönkretette az egészségét és titkolta a betegségét! Eléggé sajnálom
könnyelműségemet, hogy úgy becsapattam magamat. Nézzen rám,
kisasszony, nem vagyok én elég fiatal és ha akarnék, nem akadna
nekem is férfi? Hanem én becsületes asszony vagyok s még ehhez
a nyomorulthoz is hű akarok maradni. Neki meg egyre máson jár az
esze, – bánnám is én! Hanem az orvos figyelmeztetett és a lelkemre
kötötte, hogy vigyázzak rá.
Az ember nem ágált többé, – amikor ilyen meztelenül beszéltek a
bajáról, megtört a képmutatása. Feje lehanyatlott s félig csukott
szemmel szürkén bámult maga elé. Igen, betegség ez, csúf, átkos,
kínzó betegség, az isten büntetése, amiért visszaélt az egészség
boldogságával.
Éva pedig, aki már ismerte ezt a különös házaséletet,
megborzadt és nem ettől a férfitől, nem ettől az asszonytól, akinek
rideg küzdelmébe az élettel rikítóan bevilágított családi állapotának
az a sivár undoksága, hanem a férfitól, meg a szerelemtől általában.
Úgy érezte, mintha ez az emberrom végső állomása volna minden
férfinak és erre az állomásra az ő és a hozzá hasonlók existenciáin
keresztül jutna. A képzelete elé tárult a Deméndy Miklós képe is, a
szép, nagy, az erős és gazdag Miklósé, aki most egy feleség oldalán
él s ha ő hagyná, ott is maradna nyugodtan, emberségesen és
boldogan. De nem hagyja, vissza csábítja és ilyen emberré teszi
majd, hogy tovább is szép ruhát viselhessen.
És ezzel leült Bernstocknéval és buzgón és behatóan
megvitatták a derék façonját, aprólékosan végignézvén a legújabb
párisi divatlap képeit.
Jó egy órába tartott, amíg végeztek. Holnapután már próbálni
jöhet, az egész ruha pedig kész lesz a jövő hét elején. A béke
teljesen helyreállt, Bernstockné nem beszélt többé pénzről és Éva
búcsúzóra a kezét is nyujtotta neki, amit az asszony csak az ujjai
hegyével fogott meg. Bernstock felé fejével biccentett, hanem a
beteg ember nem hagyta annyiba, nyujtogatta feléje a kezét, hangos
köszönéssel és Éva kénytelen volt neki is kezet adni. A keztyűjén
keresztül is érezte a csontkéz fagyasztó nedvességét, mely
görcsösen markolta és szorongatta, mint a halál, hogy alig tudta
magát kiszabadítani.
Tehát ez a csata is meg van nyerve, legalább egyelőre, amíg a
hazugság ki nem pattan. És bizony ki fog pattanni, talán még a
munka szállítása előtt. Akkor aztán mi lesz? Szüksége van rá,
mindenáron, ragyognia kell, meg kell látszani rajta, hogy most is a
régi, elegáns Éva. Sajátságos lappangó terv volt ebben a
vágyakozásban, nem vallotta be magának, de úgy volt vele: a
kiöltözködéssel vissza fogja hódítani a barátját. Szinte fixa ideává
fejlődött ki benne a remény, hogy mire ez a ruha elkészül, addig
okvetlenül találkozni fog vele s újból meghódítja majd.
Most, amint ismét nekivágott a Ferenciek-terének, ez a
kétségbeesett felbuzdulásban megfogamzott ötlete tartotta fogva, a
pár sorral, mely most ott hever a Bernstockné asztala fiában. Ugyan,
ha Bernstockné elküldte volna neki, nem fizette volna-e ki? Dehogy
is nem, ez bizonyos. És aztán! Hiszen ez volna a legjobb módja az
összeköttetés helyreállításának. Egyszeriben tisztába, rendbe jönne
minden. Ejnye, jó is volna, ha az a cédula útra kelne.
Hátha ezt a kínban fogant ötletet végrehajtaná? Csak el kellene
küldeni, nem a pénz miatt, de az is jól esnék, hanem főképen a
következések miatt. Egyszeribe tisztában volna mindennel. Nem
kellene még vagy tíz keserves napot töltenie, amíg elkészül a ruhája
s megnyitják a képviselőházat, nem kellene ottan is csak remegve
lesni a jó szerencsét és a bizonytalan eredményt: észreveszi-e s ha
igen: fölszól-e hozzá, akarja-e újra kezdeni a régi viszonyt?
Nem követte tovább e gondolatot. A nagy idegmegfeszítés után
fáradtnak és nyomorultnak érezte magát. Semmi reménye, semmi
biztonsága. Most érezte csak, hogy az egész élete mennyire
egyetlen eshetőségre van építve és az az eshetőség milyen gyönge.
Nem olyan férfi ez a Deméndy, mint annyi más. Ő hű volt hozzá, a
kedveséhez, mennyivel inkább lesz majd hű a feleségéhez. Nem,
nem a Bernstockok fajából van faragva ez az ideális ember, akit
csak ő ismer gyöngének és nyomorultnak. Az a Bernstock! Még
emlékszik rá, milyen szép, fiatal ember volt ezelőtt három
esztendővel, amikor elvette a Steiner Annát, a maison Anna
tulajdonosnőjét. Az már vén leány volt akkor, legalább harminc-
harminckét esztendős, szenvedélyes és szép is volt. Vakon ment
ebbe a házasságba, mivel sóvárgott a férjhezmenés után. Szerette
is ezt az embert, aki olyan ügyesen tudott beszélni, olyan szépeket
mondani és aranyhegyeket igérni. Ügynök volt és irtózatos életet élt,
nappal kártyázott és éjszaka leányokkal mulatott. S alig hogy
megházasodott, kiütött rajta a szörnyű baj, a betegség. A
mézeshetek még el sem multak s már oda került a kerekes székbe.
Szegény asszony, mennyi oka lehet a szívtelenségre. És mégsem
mond le arról az emberről, akit tehetetlenségében is egyre gyötör a
szerelmi sóvárgás. Ott tartja magánál és ápolja csikorgó foggal és
hangos szitkokkal, de nem rúgja el magától, amint joga volna hozzá.
A Ferenciek temploma elé ért és nyomorúságában kábult
álmodozásában vágyat érzett, hogy a lelkén könnyítsen. Belépett; a
nagy hajóban csak néhány szál gyertya égett s ő leborult a hideg
kőre és buzgón, kétségbeesetten imádkozott a halálhoz, hogy váltsa
meg ettől az élettől. Nagysokára megkönnyebbülten emelkedett föl,
kisurrant a kétoldalt térdepelő koldusok során át, akiknél semmivel
sem volt gazdagabb s belevetette magát az újból zsibongó utcába, a
vásárra és sétára induló sokaságba, melynek mindenik tagját
boldogabbnak hitte saját magánál. Pedig nagyon sokan a leányok és
asszonyok közül utána fordultak és csodáló irigységgel
mondogatták:
– Milyen szép termete van! Bizonyosan színésznő.
 3.

Mint koldus katona mellét a vitézségi érem, úgy ékesíti a

Dermákék szegénységét a nagy faragott könyves szekrény.
Elkerültek a régi, mahagoni üvegszekrények, el a festmények, a
kényelmes bőrkarosszékek, az ezüst nászajándékok, a négy
szobára való kényelem. És elkerültek még a könyves szekrény lakói
is, mind sorba, amint a szükség az antikváriushoz kergette őket.
Kettő maradt csak meg belőle: egy öreg elnyűtt Kant, meg a
Longfellow költeményei. Ezek is kivándoroltak a könyves
szekrényből a Jani fiú iskolás vackába. A könyvek helyét most a
család ruhaneműje foglalja el, Longfellow porosan az iskolás
könyvek aljára van temetve, mivel a Jani fiú nem ért angolul, de
legfelül van Kant, mivel németül tud s egyre bujja ezt a mélységes,
érthetetelen könyvet s érteni véli, amiket kiolvas belőle, mikor este,
dolgai végeztével odaül az asztalhoz és beletemetkezik.
Hét óra felé a könyves szekrénynek még más hivatása is van. A
kiugró párkányra terül egy piros szalvéta, arra meg sorjába három
karaj kenyér kerül. Egy a Janié, egy a Sárikáé és egy az Éváé.
Össze-vissza, a mama porciójával együtt félkilót nyomnak, ára hat
krajcár. Meg van terítve vacsorára. És ezzel ki van tűzve a
fürgeségnek, meg az életrevalóságnak a pályabére is. Aki hamarább
ér haza, a Bulyovszky-utcába, az válogathat. A nagy bérház
harmadik emeletén ilyenkor tavasszal esti homály és csöndes
zsibongás uralkodik. Haza szivárognak a munkás emberek,
asszonyok, az alsóbb emeleteken a kishivatalnokok, itt-ott egy-egy
elkésett gyermekcsapat, melyet a közel városliget lombtalan fái és
korai vurstli mulatságai csábítgattak. Szegény, füstös, piszkos
környezet. Be messze esik a nagyvilágtól! Az a három darab kenyér
azonban kihat a messze távolba. A zsibárús-utcából miért törtet
lelkendezve hazafelé a kis masamódleány? A Ferenc-körútról miért
vágtat lihegve egy nyurga, éhesképű és foltosnadrágú fiú? S az
Andrássy-úton, a terézvárosi templomórára eső tekintet
következtében miért válik sietőssé a gondolataiban elmélyedt, sugár,
úri tartású, elegánsan öltözött szép hölgy járása? Hét óra van, a
kenyér ki van terítve a könyves szekrényen. Siessünk, aki előbb jön,
az kapja a legnagyobb darabot. S nemcsak azt. A kis
masamódleánynak, a Sárinak, keserves tapasztalatai vannak, a
bosszúság könnye tolul a szemébe, mikor rágondol. Neki dolgoznia
kell, neki be kell várnia a hétórai harangszót, ellenben ez az Éva
akkor mehet haza, amikor akar. Most is bizonyára otthon van már és
ma sem volt otthon ebédre. Jó ez, mert ilyenkor a mama sietve
kiosztja az ő porcióját is, de rossz is, mert ilyenkor Éva se nem szól,
se nem kérdez, hanem megeszi a másik kenyérporcióját is. Ha
ugyan éhes. Most azonban délben látta, hogy egy katonatiszt jár
utána, lehet, hogy azzal ebédelt. Be jó volna! Talán a maga kenyerét
is otthagyja, amint néhányszor megesett. De azért siessünk, hátha
nem ebédelt a katonatiszttel!
Ebből az okból, mint már tudjuk, az aggodalma nem volt
alaptalan. Éva a kapuban kissé megpihent, nagyot lélegzett, aztán
nekivágott a három emeletnek, finom szoknyáját könnyedén felfogta,
hogy az előtte járó fejkendős asszonyok és kopott ruhás
munkáslányok félő ihlettel bámultak le reá. Gőgös, rideg teremtés a
kisasszony, nem barátkozik velük úgy, mint az édesanyja. De ha
bántja is őket, természetesnek találják. Teheti: egy államtitkárnak a
szeretője.
Aztán benyit a piszkos konyhába, bal felől az ajtó résén
világosság hatol ki és rekedtes füttyszó hallszik. Haas úr, a technikus
hónapos bérlő, mint mindig, most is idehaza van már. Jobbfelől teljes
a sötétség, az ablak mellett biztos körvonalakban megismeri az
édesanyját, aki nagyobb nálánál, szikár, beesett arcú asszony. Most
is, a vak sötétségben, pápaszemmel az orrán, mélyen a himzés fölé
hajlik, úgy rontja a szemét, hogy petroleumot takarítson.
Éva nem köszön, az anyja föl se néz a munkájából. Itt nem igen
szoktak beszélgetni, hacsak nem veszekednek. Éva leteszi kalapját
s a könyvesszekrényhez lép. Ott van a három darab kenyér. Sorra
kézbe veszi őket s méregeti a súlyukat. Megtalálja a legnagyobbat
és beleharap. Aztán vetkőzni kezd. Az elegáns hölgyből két perc
alatt lompos, perkálruhás szegény leány lesz. Aztán visszadűl a
kopott, széles divánra, melyről lepattogott a bőr fénye s ki-kibújkál a
lószőr és csámcsogva eszik. Csakhamar elfogyasztotta a porcióját.
Ekkor fölkel és elveszi a másik darabot is.
– Nem hagyod?
Élesen rikácsolva, mint a kakadu szava, sivít ez a két szó az
ablak mellől. Az első, melyet reggel óta az anya leányához intézett.
Éva rá se hederít, beleharap a kenyérbe, az egyszer megindult
nyelv pedig rázúdítja a szakadatlan szidalmakat. Hogy egész nap
kószál, isten tudja merre, aztán hazajön és eleszi szegény
testvérhuga elől a kenyeret, aki dolgozik és keres. Hogy nem
szégyelli magát, hogy nem gondolkodik-e, meddig mehet ez így, mi
lesz belőle. Hogy nincs érzése még az anyja iránt sem, aki vakra
dolgozza magát, az öccse iránt, akinek a cipőjébe befolyik a víz, míg
ő selyemben pompázik. Végtelen, keserű és gyűlöletes áradozásban
önti rá édes anyja a szót, amire ő nem válaszol, csak hangosabban
csámcsog s hogy még jobban ingerelje, a kenyér elfogyasztása
után, halkan fütyülni is kezd. Végre pedig föláll, kimegy a konyhába,
ott meggyujtja a kis petroleumlámpát és behozza.
Dermákné feléje ugrik, mint a madár, ha fiókját támadják.
– Nem hagyod a lámpát? Annyi pénzed van? Félnyolckor nem
lehet lámpát gyujtani.
– Olvasni akarok, – mondja Éva kurtán. A gyenge fénynél látni az
arcát, provokáló, gúnyos mosolyra szorult a szája, hosszú, szép
pillája pedig megátalkodottan félig lehunyva.
És nem is törődve többé édes anyja átkozódásával, odaült a kicsi
négyszögletes asztalhoz, felütött egy regényt és úgy tett, mintha
egészen belemerült volna. Dermákné – mit tehetett egyebet,
voltaképpen a lányának igéző hatalma alatt állott – nagymérgesen
fogta a hímző-rámát s a széket lecsapva, kemény szitkok közepette
ő is odatelepedett az asztalhoz.
 Ajtócsikorgás és rekedtes füttyszón a kőrösi lány dala hallszik.
Valaki poroszkál a konyhában, aztán a külső ajtó is megnyikordul.
Haas úr ment ki, bizonyára egy pohár vízért. Az anya hímez, a leány
olvas. Néhány perc mulva ismét nyikorog a külső ajtó és most egy
borízű férfihang halk enyelgésére fiatalos, elfojtott kacagás válaszol.
Éva fölüti a fejét, az anyja meg se moccan.
– Sonka, – mondja a férfi.
– Jó, – hallik a leány felelete – de mind megeszem ám.
– Nem bánom, még egy fél almát is adok, csak jőjjön…
Ekkor nyílik az ajtó és beront a kis Sárika. A köszönés ebben a
házban nem szokás, az ajtótól a könyves szekrényig a három lépést
a kis leány egy ugrással megteszi s a szeme körüljár a szobában, az
anyjára, a nénjére s körül az ágyra, a divánra, meg az ajtóba vert
szögekre, ahol ruhadarabok lógnak. Azt nézi, itt van-e már Jani.
Nem látván se őt, se a kalapját, az egyetlen darab kenyérről
megállapítja, hogy ez nem ő rá, hanem Janira vár, ennélfogva le
sem vetkőzve, a kezébe kapja és beleharap.
– Úgy, úgy, – mondja most keserűen Dermákné – te meg fald föl
a bátyád falatját.
– Én se jövök mulatságról, – felesel a kis leány – neki szólj, ne
nekem.
És ezzel egy-kettőre bekapta az egész porciót, aztán lecsapja
vékonyka gallérját, meg ferde kalapját és szintén odatelepszik az
asztalhoz. A két tenyere közé fogja az arcát és szétterpeszkedő
könyökeit odatámasztja az asztalhoz. Inkább unalmában, meg hogy
a nénjét bosszantsa, veszi fel újból a beszéd fonalát.
– Hát mért engeded, hogy Éva két kenyeret egyék?
Éva magában mosolyog és föltekintve olvasmányából, mondja:
– Te is megetted az ebédemet.
 – A te ebédedet? – szól gúnyosan a kis leány – mintha bizony te
nem ebédeltél volna.
– Ó igen, – szól Éva – még pedig nagyszerűen, ötféle pecsenyét
és hatféle tésztát.
– Én bizony elhiszem, – szól a kis leány – de csak járj te az ilyen
ebédekre, nekem nem kell.
– Hallgatsz? – szól Éva csöndben.
– Miért? Tán te parancsolnál nekem?
– Igen, én.
– Hát próbáld meg. Még az kellene, hogy ilyennek
engedelmeskedjem.
Sértően, maróan és kárörvendően hangsúlyozta az ilyen szót.
Éva fölemelkedett és feléje ütött. A kis leány fölpattant az asztalról
és szemtelenül vihogva állt meg az ajtóban. Éva egy darabig
gyűlölködve nézett rá, aztán ismét elmerült az olvasásban.
Dermákné nem hederített rájok, amikor a leányok veszekednek, neki
nyugalma van.
A kis leány visszaült az asztalhoz és türelmetlenül izgett-mozgott.
Unatkozott is, meg valami járt a fejében. A Haas úr vacsorája, amire
meghívta. De hát félt Évától, aki soha sem engedi bemenni a
szobaúrhoz. Az imént is csak azért akart veszekedni, hogy oka
legyen kimenni a szobából. De nem sikerült, ez az Éva nagyon
türelmes. Bizonyára vaj van a fején.
Ekkor nyílt harmadszor az ajtó: haza jött a Jani. Egy kicsit liheg a
gyors lépcsőmászástól, a tüdeje nem éppen a legjobb. Bő, nem az ő
testére szabott felöltő van rajta, de a műértő zsibárús hallatlan
kopottsága, meg a bélése teljes feslettsége mellett is megismerhette
az előkelő származást. Valóban, Jani előtt ezt a kabátot egy
államtitkár viselte, persze, nem úgy, mint ő, télen is. Nagy kék szeme
van a nyurga, bibircsókos fiúnak, abban fellobog az ifjúságnak, meg
a magába merengésnek tüze, mely nem mer nyiltan kicsattogni,
mivel a szegény fiú, ebben a környezetben, másutt meg
gyámoltalanságánál fogva gúnyban és elnyomottságban
szemérmetesen és szégyenkezve rejtegeti a lelke gazdagságát,
melyről különben már elhitették vele, hogy csak gyerekes
képzelődés.
A fiú szintén nem köszön, de kezet csókol az édesanyjának.
Aztán csak egy tekintetet vet a könyvesszekrény párkányára és szó
nélkül, csak egy halk sóhajjal törődik bele a ténybe, hogy nincs
vacsora. Az ablak sarkában, a földre tett kis deszkán vannak az irkái,
meg a könyvei. – Jani a hetedik gimnáziumba jár – onnan szedi elő
azt a rejtelmes német könyvet, amelyről hallotta, hogy ebben
foglaltatik az emberi elme legnagyobb bölcsesége és
beletemetkezik. Nem érti ugyan, csak az egyes szókat, hanem
hozzákomponál magának belső tartalmat is. Olvassa Kantot s amit
kiolvas belőle, az a maga ügyefogyott eszének a gyerekes
tákolmánya.
Az édesanyja rajta nyugtatja tekintetét, önfeledten, csak egy
percre s ebben a nézésben nyilatkozik meg az egyetlen érzelmes
fölgerjedés, amit ebben a családban tapasztalhattunk. A fiú megérti
a tekintetet és szíve melegen fölsajog. Gondolja is, hogy mások
ilyenkor megölelik az édesanyjukat s hallanak néhány gyöngéd szót,
de itt csak a mivoltuk durva felét fordítják kifelé. A gyöngédség, a
szeretet meghúzódik belül, mint a vad a barlangjában. Jani meg is
szeretné nyugtatni az édesanyját: ne sajnálja nagyon, mert ma
szerencsére uzsonnát kapott. Kávét és kuglófot. Amiből nem evett
ugyan annyit, mint szeretett volna, de mégis élvezett valamit. A
Ferenc-körúton lakik ugyanis a legjobb leckéje, a Bellágné. Kábítóan
gazdag, szép, fiatal asszony, a saját házában lakik s amikor későn
uzsonnázik, vagy kedve támad másodszor uzsonnázni, akkor őt is
megkinálja egy csésze kávéval.
Bellágnéval a fiú sokat foglalkozik, olykor Kantja mellett is rá
kalandozik az esze. Mert Bellágné is áldozat, meg boldogtalan. Vagy
öt hónappal ezelőtt még szobalánya volt a Bellágéknak, de a gazdag
ember beleszeretett és feleségül vette. Hát mi van ebben, amin fönn
lehetne akadni? Csak azért, mert szegény volt, ne lehessen
tisztességes felesége egy tisztességes embernek? Nincs
műveltsége. De hát azt meg lehet szerezni és a fiatal asszony
törekszik is reá. Ezért tanul most nála írni és olvasni. Későbben majd
egyebet is fog tanulni, hiszen még csak tizennyolc éves. És mégis! A
mostohalányai nem akarják elismerni, a volt szobalányukat nem
akarják anyjuknak fogadni. Istenem, milyen előitéletes a világ. Ezt a
szép és jó asszonyt lenézik és kerülik, mivel szegény leány volt.
Nem is érintkeznek vele, a lakást kétfelé választották, külön
bejáratuk van s éppenséggel nem is látják a mostohaanyjukat. Jani
nem is látta őket soha, pedig négyszer hetenként fordul meg a
házukban. Bellágnétól hallotta, hogy felfuvalkodott hiú teremtések,
öregebbek is nálánál s csak az bántja őket, hogy a mostoha anyjuk
fiatalabb is, szebb is, meg hogy kevesebb vagyon néz majd rájok az
új házasság miatt.
Ez valószínűbb is, mint amivel a lányok rágalmazzák Bellágnét,
hogy elszédítette és fondorlattal behálózta szegény apjukat, aki oly
soká becsületes, szolid öreg ember volt, aki a gyermekei mellett
soha nem érezte még valakinek szükségét. Hát lehet valakit
szerelemre csalni? A szerelem ugyanis magasztos érzelem, mely
úgy fakad a szívben, mint a vadvirág, se beleplántálni, se
beleerőszakolni nem lehet. És Bellág úr – csak egyszer látta a
szürke, bozontos szakállú, testes öreg kocsigyártót – nemes ember,
amikor csak a szíve szavára hallgatott s nem vált rabjává a maga
előitéletének, mely a vagyon szerint különbséget tesz ember és
ember között.
A Jani fiú fölriad.
– Mit akarsz? – kérdi Dermákné Évától, aki hirtelen fölkelt.
Jani csak most vette észre, hogy a huga nincs a szobában.
– Be akarom hozni – szól Éva izgatottan – nem engedem meg,
hogy egyedül legyen bent a szobaúrral.
– Úgy? – mondja csípősen Dermákné – talán irigyled tőle azt a
falat sonkát?