(Original PDF) Business

Communication: In Person, In Print,

Online 10th Edition
Go to download the full and correct content document:
https://ebooksecure.com/product/original-pdf-business-communication-in-person-in-pr
int-online-10th-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Business Communication : In Person, in Print, Online,

10th Edition Amy Newman - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/business-communication-in-
person-in-print-online-10th-edition-ebook-pdf/

(eBook PDF) Business Communication: In Person, In

Print, Online 8th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-business-communication-
in-person-in-print-online-8th-edition/

(eBook PDF) Business Communication: In Person, In

Print, Online 9th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-business-communication-
in-person-in-print-online-9th-edition/

(eBook PDF) Excellence in Business Communication 12th

Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-excellence-in-business-
communication-12th-edition/
Progress in Heterocyclic Chemistry Volume 29 1st
Edition - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/progress-in-heterocyclic-
chemistry-ebook-pdf/

(eBook PDF) Translational Medicine in CNS Drug

Development, Volume 29

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-translational-medicine-
in-cns-drug-development-volume-29/

(Original PDF) Excellence in Business Communication,

Sixth Canadian Edition

http://ebooksecure.com/product/original-pdf-excellence-in-
business-communication-sixth-canadian-edition/

(eBook PDF) Essentials of Business Communication 10th

Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-essentials-of-business-
communication-10th-edition/

(eBook PDF) The Business Communication Handbook 10th

Australia

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-the-business-
communication-handbook-10th-australia/
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Contents
PART 1 FOUNDATIONS OF BUSINESS COMMUNICATION
1 Understanding Business Communication . . . . . . 2
1-1 Communicating in Organizations
1-1a Employers’ Perspective 4
1-1b Personal Perspective 5 2-1b Initial Group Goals
1-2 The Components of Communication 5
1-2a The Communication Model 6
Communication Need 6 | Sender 6 |
Message 7 | Audience 7 | Response 7 |
The Dynamic Nature of Communication 7
1-2b Directions of Communication 7
The Formal Communication Network 7 |
The Informal Communication Network 8
1-3 Communication Barriers 9 2-2c Using Technology for Work in Teams 43
1-3a Verbal Barriers 9
Inadequate Knowledge or Vocabulary 9 |
Differences in Interpretation 10 | Language
Differences 10 | Inappropriate Use of
Expressions 10 | Overabstraction and
Ambiguity 11 | Polarization 12
1-3b Nonverbal Barriers 12
Inappropriate or Conflicting Signals 12 |
Differences in Perception 12 | Inappropriate
Emotions 12 | Distractions 13
1-4 Communication Media Choices 13
1-4a Traditional Communication Channels 13
Traditional Written Communication 13 |
Traditional Oral Communication 13
1-4b Technology-Based Communication Media 14
Email, Phone, Voice Mail 14 | Instant and
Text Messaging 14 | Social Media 14
1-4c Choosing Communication Media
1-4d Convergence of Communication Media
1-5 Potential Legal Consequences
of Communication 18
1-6 Ethics and Communication 20
1-6a What Affects Ethical Behavior 21
1-6b Ethics Pays 21
1-6c Framework for Ethical Decision Making
1-7 Introducing the 3Ps (Purpose, Process, Product)
Model 23
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
2
2 Team and Intercultural Communication . . . . . . 36
4 2-1 Work Team Communication 38
2-1a The Variables of Group Communication 38
38
2-1c Constructive Feedback 39
Acknowledge the Need for Feedback 39 |
Give Both Positive and Negative Feedback 39
2-1d Conflict Resolution 40
2-1e The Ethical Dimension of Team Communication 41
2-2 Collaboration on Team Writing Projects 41
2-2a Applying Strategies for Team Writing 42
2-2b Commenting on Peers’ Writing 42
2-3 Intercultural Communication 44
2-3a Cultural Differences 45
2-3b Group-Oriented Behavior 48
2-3c Strategies for Communicating Across Cultures 48
Maintain Formality 48 | Show Respect 49 |
Communicate Clearly 49
2-4 Diversity and Inclusion Within the
United States 50
2-4a The Value of Diversity 50
2-4b Diversity of Thought 51
2-4c Strategies for Communicating Across
Differences 52
Race and Ethnicity 52 | Sex and Gender
Identity 53 | Age 53 | Sexual Orientation 55 |
Ability 55 | Religion 55 | Income Level or
Socioeconomic Status 56 | Other Characteristics 56
16 2-4d Offending and Taking Offense 56
17 3 Interpersonal Communication Skills . . . . . . . . . 68
3-1 Nonverbal Communication 70
3-1a Body Movement 70
3-1b Physical Appearance 71
3-1c Voice Qualities 71
3-1d Time 71
22 3-1e Touch 72
3-1f Space and Territory 72
CONTENTS ix
 3-2 Listening and Empathy 73
3-2a The Value of Listening and Empathy
3-2b The Problem of Poor Listening Skills 74
3-2c Keys to Better Listening 74
Give the Speaker Your Undivided Attention 74 |
Stay Open-Minded 74 | Don’t Interrupt 76 |
Involve Yourself 76 | Respond by Paraphrasing
or Reflecting 76
3-3 Social Media for Building Business
Relationships 77
3-3a Engaging Customers Online 77
3-3b Engaging Employees Online 79
3-4 Voice and Text Messaging 80
PART 2 DEVELOPING YOUR BUSINESS WRITING SKILLS
4 The Writing Process . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102
4-1 An Overview of the Writing Process
4-2 Audience Analysis 105
4-2a Who Is the Primary Audience? 105
4-2b What Is Your Relationship with the Audience? 105
4-2c How Will the Audience Likely React? 106
4-2d What Does the Audience Already Know? 106
4-2e What Is Unique About the Audience? 106
4-2f Example of Audience Analysis 106
4-3 Planning 107
4-3a Purpose 107
4-3b Content 108
4-3c Organization 109
4-4 Drafting 112
4-4a Letting Go 112
4-4b Overcoming Writer’s Block 112
4-4c Writing for Different Media 112
Writing Email Messages 112 | Writing
Memos 115 | Writing Letters 116 | Writing for
the Web 116
4-5 Revising 118
4-5a Revising for Content 118
4-5b Revising for Style 119
4-5c Revising for Correctness 119
4-6 Proofreading 119
5 Improving Your Writing Style. . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
5-1 What Do We Mean by Style? 136
x CONTENTS
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
3-5 Business Meetings 80
73 3-5a Determining the Meeting Format 81
The Case for Face-to-Face 81 | Considering
Alternatives 83
3-5b Planning the Meeting 83
Identify Your Purpose 83 | Determine Whether a
Meeting Is Necessary 84 | Decide Who Should
Attend 85 | Prepare an Agenda 85 | Arrange
Logistics 87
3-5c Facilitating the Meeting 87
Follow the Agenda 87 | Encourage Participation
and Facilitate Discussion 88 | Participate in the
Meeting 88 | Follow Up After the Meeting 89
102
5-2 Choosing the Right Words 137
104 5-2a Write Clearly 137
Be Accurate and Complete 137 | Use
Familiar Words 137 | Use Specific, Concrete
Language 138 | Avoid Dangling
Expressions 140 | Avoid Clichés, Slang,
and Unnecessary Jargon 140
5-2b Write Concisely 141
Avoid Redundancy and Wordy
Expressions 141 | Avoid Hidden Verbs
and Hidden Subjects 143
5-3 Writing Effective Sentences 145
5-3a Use a Variety of Sentence Types 145
Simple Sentences 145 | Compound
Sentences 146 | Complex Sentences 146 |
Sentence Variety 146
5-3b Use Active and Passive Voice
Appropriately 146
5-3c Use Parallel Structure 148
5-4 Developing Logical Paragraphs 149
5-4a Keep Paragraphs Unified and Coherent 149
Unity 149 | Coherence 150
5-4b Control Paragraph Length 151
5-5 Creating an Appropriate Tone 152
5-5a Write Confidently 152
5-5b Use a Courteous and Sincere Tone 153
5-5c Use Appropriate Emphasis and
Subordination 154
5-5d Use Positive Language 154
5-5e Stress the “You” Attitude 156
 PART 3 WRITTEN MESSAGES 172
6 Neutral and Positive Messages . . . . . . . . . . . . . 172 7-4b Gaining the Reader’s Attention 210
6-1 Types of Neutral and Positive Messages 174 7-4c Creating Interest and Building Desire 211
Interpreting Features 211 | Using Vivid Language
6-2 Planning a Neutral or Positive Message 174
and Graphics 211 | Using Objective, Ethical
6-3 Organizing a Neutral Message 175 Language 212 | Mentioning Price 212 |
6-3a Major Idea First 175 Referring to Enclosures 213
6-3b Explanation and Details 175 7-4d Motivating Action 214
6-3c Friendly Closing 176 7-5 Writing and Responding to Negative
Customer and Public Feedback 215
6-4 Sending Instant Messages for
Neutral Messages 177 7-5a Writing Complaints and Online
Reviews 216
6-5 Responding to a Neutral Message 178
7-5b Responding to Negative Feedback 217
6-6 Composing Goodwill Messages 180 Addressing Negative Reviews and Other
6-6a Recognition Notes 181 Feedback 218 | Handling Crisis Situations 218
6-6b Congratulatory Notes 181 8 Bad-News Messages . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
6-6c Thank-You Notes 182 8-1 Planning the Bad-News Message 236
6-6d Sympathy Notes 182 8-1a Communication Context 236
6-7 Addressing Customer Comments Online 184 8-1b Audience Analysis 236
6-7a Deciding Whether to Respond 184 8-1c Media Choice 237
6-7b Responding to Positive Reviews 185 8-2 Components of Bad-News Messages 238
6-7c Anticipating Customer Needs Online 186 8-2a Organizing the Message 238
7 Persuasive Messages . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .198 8-2b Explaining the Decision 240
7-1 Planning Persuasive Messages 200 8-2c Giving the Bad News 242
7-2 Analyzing Your Audience 200 8-2d Closing the Message 243
7-2a Knowing Your Audience 200 8-3 Composing Bad-News Replies 244
7-2b Applying Persuasion Principles 201 8-3a Rejecting an Idea 245
Ethos: Appeal Based on Credibility 201 | Pathos: 8-3b Refusing a Favor 246
Appeal Based on Emotion 202 | Logos: Appeal
8-3c Refusing a Customer Request 246
Based on Logic 202 | Ethical Persuasion 203
8-3d Declining a Job Offer 247
7-3 Writing a Short Persuasive Message 204
8-3e Turning Down a Job Candidate 249
7-3a Determining How to Start
the Message 204 8-4 Announcing Bad News 250
7-3b Capturing the Reader’s Attention 206 8-4a Bad News About Normal Operations 250
7-3c Justifying Your Idea or Request 206 8-4b Bad News About the Organization 250
7-3d Dealing with Obstacles 207 8-4c Bad News About Jobs 251
7-3e Motivating Action 208 8-5 Giving and Receiving Constructive
Performance Feedback 252
7-4 Writing a Sales Letter 209
8-5a Giving Constructive Feedback 253
7-4a Selecting a Central Selling Theme 210
8-5b Receiving Constructive Feedback 254

PART 4 REPORT WRITING 268

9 Planning the Report and Managing 9-2 Finding Sources for Your Report 270
Data . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 9-2a Identifying Types of Data 271
9-1 Who Reads and Writes Reports 270 9-2b Searching for Relevant Sources 272

CONTENTS xi

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 9-2c Evaluating Sources of Information 274
Evaluating Internet Resources 274 | Evaluating
Research Studies 276
9-3 Collecting Data Through Questionnaires
9-3a Constructing the Questionnaire 277
9-3b Writing the Cover Letter or Email 280
9-4 Displaying Quantitative Information
9-4a Constructing Tables 281
Cross-Tabulation Analysis 283 | Arranging
Data in Tables 284
9-4b Preparing Charts 285
Designing Simple, Clear Charts 286 | Choosing
an Appropriate Chart Type 286
9-4c Creating Infographics 290
9-5 Interpreting Data 292
9-5a Making Sense of the Data 292
9-5b Considering the Ethical Dimension 294
10 Writing the Report . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .306
10-1 Planning the Report 308
10-1a Selecting a Report Format 308
10-1b Organizing the Report 311
Findings, Conclusions, and Recommendations 311 |
Organizational Strategies for Findings 312
10-1c Outlining the Report 314
Generic Headings and Message Titles 314 |
Parallelism 315 | Length and Number of
Headings 316 | Balance 316
10-2 Drafting the Report 317
10-2a Drafting the Body 317
PART 5 ORAL AND EMPLOYMENT COMMUNICATION
11 Oral Presentation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348
11-1 The Role of Business Presentations
11-2 Planning the Presentation 350
11-2a Purpose 350
11-2b Audience Analysis 351
11-2c Delivery Method 352
Impromptu and Extemporaneous
Presentations 353 | Scripted and Memorized
Presentations 353
11-3 Organizing the Presentation 354
11-3a The Opening 354
11-3b The Body 355
Choose a Logical Sequence 355 | Establish
Your Credibility 356 | Manage Negative
Information 356
xii CONTENTS
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Introduction 317 | Findings 317 | Summary,
Conclusions, and Recommendations 317
10-2b Drafting Supplementary Sections 318
277 Title Page 319 | Cover Letter, Memo, or
Email 319 | Executive Summary 320 |
Table of Contents 320 | Appendix 321 |
References 321
280 10-3 Developing an Effective Writing Style 322
10-3a Tone 322
10-3b Pronouns 322
10-3c Verb Tense 323
10-3d Emphasis and Subordination 323
10-3e Coherence 324
10-4 Documenting Your Sources 325
10-4a Why We Document Sources 326
10-4b What Has to Be Documented 326
10-4c How to Document Sources 327
Footnotes and Endnotes 327 |
Author-Date Format 329
10-4d Distortion by Omission 329
10-5 Designing, Formatting, and
Refining the Report 329
10-5a Designing and Formatting Text-Based
Reports 329
Graphics 330 | Spacing and Fonts 330 |
Headers, Footers, and Page Numbers 330
10-5b Designing and Formatting PowerPoint
Reports 330
Graphics 330 | Fonts, Spacing, and Page Numbers 331
10-5c Refining Your Report 332
Revising 332 | Proofreading 332
348
11-3c The Ending 356
350 11-3d Humor in Business Presentations 357
11-4 Planning Team and Online Presentations 357
11-4a Team Presentations 357
Achieving Coherence 358 | Practicing the Team
Presentation 358
11-4b Online Presentations 358
11-5 Developing Visual Support for
Business Presentations 359
11-5a Creating Presentation Slides 359
Present Your Main Points Clearly 360 |
Make Your Presentation Easy to Follow 361 |
Choose an Attractive, Appropriate Design 361 |
Replace Text with Graphics 363 | Write Simply
and Clearly 364
 11-5b Using Presentation Slides 364 12-4b Inquiry Emails 411
11-5c Using Video 366 12-5 Preparing for a Job Interview 412
11-5d Creating and Using Handouts 367 12-5a Researching the Organization 412
11-6 Practicing and Delivering the Presentation 367 12-5b Practicing Interview Questions 413
11-6a Practicing the Presentation 367 Standard Interviews 413 | Behavioral
11-6b Delivering the Presentation 368 Interviews 413 | Case Interviews 414 |
Stress Interviews 414
Managing Speech Anxiety 369 | Responding to
Questions and Feedback 370 12-5c Managing a Video or Phone Interview 414
12-5d Preparing Your Own Questions 418
12 Employment Communication . . . . . . . . . . . . . . 388
12-1 Putting Your Best Self Forward 390 12-6 Conducting Yourself During and After
the Interview 418
12-2 Preparing Your Résumé 390
12-6a Dressing for Success 418
12-2a Résumé Length 392
12-6b Acting Professionally 419
12-2b Résumé Format 394
12-6c Demonstrating Confidence and Focusing
12-2c Résumé Content 394 on Your Qualifications 419
Identifying Information 394 | Job Objective 394 | 12-6d Preparing for Multiple Interviewers 420
Education 396 | Work Experience 396 |
12-6e Assessing Yourself and the Company 420
Other Relevant Information 400 | Keywords 401
12-6f Following Up Throughout the Process 420
12-3 Managing Your Online Image 402
12-7 Practicing Business Etiquette 423
12-3a Your Online Reputation 402
12-7a Meeting and Greeting 423
12-3b LinkedIn 403
12-7b Dining 423
12-3c Creative Résumés 404
Before the Meal 424 | During the Meal 424 |
12-4 Writing Cover Letters and After the Meal 425
Inquiry Emails 407
12-7c Giving Gifts 425
12-4a Cover Letters 407
12-7d Working in an Office 426
Address and Salutation 408 | Opening 409 |
Body 410 | Closing 411

REFERENCE MANUAL 439

A Language Arts Basics . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .440 Application 455
Lab 1: Parts of Speech 440 Lab 4: Grammar 455
Application 443 Complete Sentences 456
Lab 2: Punctuation—Commas 444 Modifiers (Adjectives and Adverbs) 456
Commas Used Between Expressions 444 Agreement (Subject/Verb/Pronoun) 457
Commas Used After Expressions 446 Case 458
Commas Used Before and After Expressions 446 Application 459
Application 448 Lab 5: Mechanics 460
Lab 3: Punctuation—Other Marks 449 Abbreviations 460
Hyphens 449 Capitalization 461
Semicolons 450 Numbers 462
Colons 451 Spelling 463
Apostrophes 451 Word and Paragraph Division 464
Periods 453 Application 465
Quotation Marks 453 Lab 6: Word Usage 466
Italics (or Underlining) 454 Application 471
Ellipses 454

CONTENTS xiii

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 B Formatting Business Documents . . . . . . . . . . . 472 Compliance Reports 485
Formatting Letters and Memos 472 Progress Reports 485
Letter and Punctuation Styles 472 Proposals 485
Stationery and Margins 472 Project Proposals 485
Required Letter Parts 472 Research Proposals 486
Optional Letter Parts 474 Policies and Procedures 486
Memo Header Format 475 Policy 486
Formatting Reports 475 Procedure 487
C Common Types of Reports . . . . . . . . . . . . . . . . . 485 Situational Reports 488
Periodic Reports 485 D Glossary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490
Routine Management Reports 485 Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494

xiv CONTENTS

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 About Amy Newman
Amy Newman specializes in business communication
at the Cornell University School of Hotel Administra-
tion. As a senior lecturer, she teaches two required
undergraduate communication courses: a freshman
business writing and oral communication class and an
upper-level persuasive communication class. Newman
also teaches a graduate-level management communica-
tion course and an elective, Corporate Communication,
which focuses on communication strategy, crisis com-
munication, and social media.
Newman was an adjunct instructor at Ithaca
College; Milano, The New School for Management and
Urban Policy in New York City; and eCornell, where she
taught classes online. She has won several awards for
excellence in teaching and student advising and grants
to develop technology-based learning solutions.
Prior to joining Cornell, Newman spent 20 years working for large companies, such as
Canon, Reuters, Scholastic, and MCI. Internally, she held senior-level management positions
in human resources and leadership development. As an external consultant, Newman worked
to improve communication and employee performance in hospitality, technology, education,
publishing, financial services, and entertainment companies.
A graduate of Cornell University and Milano, Newman is author of the eighth, ninth, and
tenth editions of Business Communication: In Person, In Print, Online. Newman has developed
several multimedia company scenarios to accompany the book, has created an interactive tool
for managing speech anxiety, and maintains a blog, BizCom in the News.

ABOUT AMY NEWMAN xv

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 Acknowledgments
Business Communication: In Person, In Print, Online was inspired by my teaching and learning
from students at Cornell, and I am grateful for how they have shaped my thinking about business
communication and who I am as an instructor
instructor.
Throughout the tenth edition revision process, I have consulted many colleagues, friends,
and family for their valuable feedback on book content and, when needed, a sympathetic ear:
Kathy Berggren, Joshua Bronstein, Eric Clay, Curtis Ferguson, Daphne Jameson, Kim Kenyon,
David Lennox, Daniel Meyerson, Laura Newman, Peggy Odom-Reed, Andrew Quagliata, Crystal
Thomas, and Maria Loukianenko Wolfe.
The following instructors participated in the editorial review board for the tenth edition.
Throughout each stage of the revision process, they offered creative input that influenced
the chapter content and dynamic design. I thank each of them for their valuable feedback and
suggestions:

Kate Archard, University of Massachusetts, Bill Graham, Seton Hall University

Boston
Fiona Barnes, University of Florida
Christina Bergenholtz, Quinsigamond
Community College
David Bolton, University of Maryland
Dominic Bruni, University of Wisconsin,
Oshkosh
Melisa Bryant, Forsyth Technical Community
College
Marilyn Chalupa, Ball State University
Sara Cochran, Drury University
Cindi Costa, Mohave Community College
Melissa Diegnau, Riverland Community
College
Pat Farrell, Roosevelt University
Peggy Fisher, Ball State University
Jorge Gaytan, North Carolina A&T State
University
Beverly George, University of Texas at
Arlington
Valerie Gray, Harrisburg Area Community
College
Mary Groves, University of Nevada, Reno
Teresa Horton, Baker College
Gloria Lessman, Bellevue University
Andrew Lutz II, Avila University
Molly Mayer, University of Cincinnati
Karen Messina, SUNY Orange
Bill McPherson, Indiana University-Purdue
Zachary Owens, University of Cincinnati
Hem Paudel, University of Louisville
Jessica Rack, University of Cincinnati
Renee Rogers, Forsyth Technical Community
College
Jean Anna Sellers, Fort Hays State University
Stacey Short, Northern Illinois University
Lynn Staley, University of Missouri, St. Louis
Kathleen Taylor, SUNY Utica
Sanci C. Teague, Western Kentucky Community
and Technical College

I would also like to acknowledge the following reviewers for their thoughtful contributions on
previous editions:

Lisa Barley, Eastern Michigan University Leila Chambers, Cuesta College

Lia Barone, Norwalk Community College
Carl Bridges, Arthur Andersen Consulting
Annette Briscoe, Indiana University Southeast
Mitchel TT. Burchfield, Southwest Texas Junior
College
Janice Burke, South Suburban College
G. Jay Christensen, California State University,
Northridge
Cheryl Christiansen, California State
University, Stanislaus
Connie Clark, Lane Community College
Miriam Coleman, Western Michigan University

ACKNOWLEDGMENTS xvii

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Anne Hutta Colvin, Montgomery County
Community College
Doris L. Cost, Metropolitan State College of
Denver
L. Ben Crane, Temple University
Ava Cross, Ryerson Polytechnic University
Nancy J. Daugherty, Indiana University-Purdue
University, Indianapolis
Rosemarie Dittmer, Northeastern University
Gary Donnelly, Casper College
Graham N. Drake, SUNY Geneseo
Kay Durden, The University of Tennessee at
Martin
Laura Eurich, University of Colorado at
Colorado Springs
Mary Groves, University of Nevada, Reno
Phillip A. Holcomb, Angelo State University
Larry R. Honl, University of Wisconsin, Eau
Claire
Kristi Kelly, Florida Gulf Coast University
Margaret Kilcoyne, Northwestern State
University
Michelle Kirtley Johnston, Loyola University
Alice Kinder, Virginia Polytechnic Institute and
State University
Emogene King, Tyler Junior College
Richard N. Kleeberg, Solano Community
College
Patricia Laidler, Massasoit Community College
Lowell Lamberton, Central Oregon
Community College
E. Jay Larson, Lewis–Clark State College
Kimberly Laux, Saginaw Valley State University
Michael Liberman, East Stroudsburg University
Julie MacDonald, Northwestern State
University
Marsha C. Markman, California Lutheran
University
Beryl McEwen, North Carolina A&T State
University
Diana McKowen, Indiana University,
Bloomington
Maureen McLaughlin, Highline Community
College
Sylvia A. Miller, Cameron University
Billie Miller-Cooper, Cosumnes River College
xviii ACKNOWLEDGMENTS
Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Russell Moore, Western Kentucky University
Wayne Moore, Indiana University of
Pennsylvania
Gerald WW. Morton, Auburn University of
Montgomery
Danell Moses, Western Carolina University,
Cullowhee, NC
Jaunett Neighbors, Central Virginia
Community College
Judy Nixon, University of Tennessee at
Chattanooga
Rosemary Olds, Des Moines Area Community
College
Richard O. Pompian, Boise State University
Rebecca Pope-Ruark, Elon University
Karen Sterkel Powell, Colorado State
University
Seamus Reilly, University of Illinois
Carla Rineer, Millersville University
Jeanette Ritzenthaler, New Hampshire College
Betty Robbins, University of Oklahoma
Joan C. Roderick, Southwest Texas State
University
Mary Jane Ryals, Florida State University
Lacye Prewitt Schmidt, State Technical
Institute of Memphis
Jean Anna Sellers, Fort Hays State University
Sue Seymour, Cameron University
Sherry Sherrill, Forsyth Technical Community
College
John R. Sinton, Finger Lakes Community
College
Curtis J. Smith, Finger Lakes Community
College
Craig E. Stanley, California State University,
Sacramento
Ted O. Stoddard, Brigham Young University
Vincent C. Trofi, Providence College
Deborah A. Valentine, Emory University
Randall L. Waller, Baylor University
Maria WW. Warren, University of West Florida
Michael R. Wunsch, Northern Arizona
University
Annette Wyandotte, Indiana University,
Southeast
Betty Rogers Youngkin, University of Dayton
 Several business communication instructors devoted time and energy to making this edition
a success. Because of their professionalism and creativity, the tenth edition will provide an
enhanced teaching and learning experience for adopters. Elizabeth Christensen of Sinclair
Community College and David Lennox of Cornell University wrote a comprehensive test bank
to reinforce students’ learning. In addition, I value the excellent contributions of Karen Howie,
Northwestern Michigan College, who developed digital content for the CourseMate website.
Finally, I am grateful to the inspiring team at Cengage Learning. It is a true pleasure to work
with this team and their staff, who nurtured the book from a list of ideas to printed copy and
every step along the way:

Erin Joyner, Vice President, General Manager,

Social Science & Qualitative Business
Jason Fremder, Product Director
Heather Mooney, Product Manager
Jeffrey Tousignant, Marketing Manager
John Rich, Senior Content Developer
Megan Guiliani, Content Project Manager
Linda May, Senior Art Director

ACKNOWLEDGMENTS xix

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 10e

Business
communication
in person, in print, online

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 PART 1 Foundations of Business Communication
C H A P T E R
Understanding
1 Business
Communication

LEARNING OBJECTIVES

After you have finished this chapter, you should be able to

LO1 Identify the components of communication.

LO2 Identify the major verbal and nonverbal barriers to communication.

LO3 Describe criteria for choosing communication media.

LO4 Avoid potential legal consequences of communication.

LO5 Communicate ethically.

The Learning Objectives (LOs) will help you learn the material. You’ll see references
to the LOs throughout the chapter.

“ We’re sorry we even started down this path. And we do hope you’ll
accept our apology.
” 1

—Kirstie Foster, Director of Corporate and Brand Communications for General Mills

2 PART 1 Foundations of Business Communication

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
CHAPTER INTRODUCTION

General Mills Reverts Back to Its

Former Legal Terms
Business communication is more complex and more
highly criticized than ever. General Mills discovered
this when the company changed its legal terms to
ward off lawsuits.

COURTESY OF TWITTER, INC.

The company’s new legal terms restricted customers’
right to sue if they subscribe to an email, download
a coupon, “like” a brand on Facebook, or enter an
online contest. As you can imagine, General Mills’
popular brands—Cheerios, Progresso, Pillsbury, and
others—inspire consumers to interact online, and people didn’t respond well. One
attorney summed up the problem: “It’s essentially trying to protect the company from
all accountability, even when it lies, or say, an employee deliberately adds broken glass
to a product.”2

In what The New York Times called “a stunning about-face,” the company reverted
its legal terms back to what they were.3 In the statement, you can almost hear the
discussion between the corporate communication staff, who protect the company’s
brand, and the lawyers, who protect the company financially. Most of the statement
has a conversational tone (“So we’ve listened”), but one part has legal jargon and this
disclaimer: “That last bit is from our lawyers.” 4

Like most companies, General Mills clearly is struggling with how to balance the
incredible opportunities of social media with the inevitable challenges.

CHAPTER 1 Understanding Business Communication 3

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 1-1 Communicating in Organizations
Walk through the halls of any organization—a start-up company, a Fortune 500 giant, a state
government office, or a not-for-profit organization—and what do you see? Managers and
other employees drafting emails,
attending meetings, writing
reports, conducting interviews, “We generally are open
talking on the phone, and making kimono with the regulators
presentations. In short, you see and tell them what they
want to know.”
people communicating.
Communication is the pro-
cess of sending and receiving
messages—sometimes through
spoken or written words, and
sometimes nonverbally through
facial expressions, gestures, and
voice qualities. If someone sends
a message to you, and you re-
ceive it, communication will have

SAUL LOEB/AFP/GETTY IMAGES

taken place. However, when Jamie
Dimon, Chairman and CEO of
JPMorgan Chase, testified before
the U.S. Senate Banking Com-
mittee about billions of dollars in
trading losses, he used a common Jamie Dimon uses a common but potentially misunderstood
U.S. business expression. But was business expression, which means revealing information to
his communication universally un- outside parties. Some consider the term sexist and racist.6
derstood?5

1-1a Employers’ Perspective

People in organizations must communicate to share information, coordinate activities, and
make better decisions. In most jobs, people communicate more than they do any other activity.
Employers know the value of good communication:
●
Communication skills—oral, listening, written, and presentation—are the top four
most important skills in new graduate business school hires. According to a Graduate
Management Admission Council survey of corporate recruiters, “[E]mployers ranked
communications skills twice as important as managerial skills.”7
●
Written and oral communication skills are among the top skills and qualities employers
look for on college students’ resumes, according to the National Association of Colleges
and Employers’ Job Outlook Survey, shown in Figure 1.8
●
“People who cannot write and communicate clearly will not be hired and are unlikely
to last long enough to be considered for promotion,” according to The College Board,
based on a survey of human resource directors.9
But many employees lack essential communication skills:
●
The College Board also reports that one-third of employees in U.S. blue-chip companies
write poorly, and companies spend as much as $3.1 billion each year on remedial writing
training.10
●
Eighty percent of employers say colleges should put more emphasis on written and
oral communication, according to a survey by the Association of American Colleges
and Universities.11

4 PART 1 Foundations of Business Communication

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 ●
A Wall Street Journal articles reports that, although “M.B.A. Employers Rate Importance Figure 1
students’ quantitative skills are prized by employers, their of Candidates’ Skills/Qualities
writing and presentation skills have been a perennial
5
complaint. Employers and writing coaches say business- 55
4.55 4.48
school graduates tend to ramble, use pretentious 4.37 4.25
vocabulary, or pen too-casual emails.”12 4

Weighted Average Rating

3.62 3.54
3 5

1-1b Personal Perspective 3

Clearly, good communication skills are crucial to your success in
an organization. Competence in writing and speaking will help
2
you get hired, perform well, and earn promotions. If you decide
to go into business for yourself, writing and speaking skills will
help you find investors, promote your product, and manage your 1
employees. These same skills will also help you in your personal
life with family, friends, and partners. 0

Ability to obtain and

rk in
n
a team structure e

Ability to verbally communi-

i-
d
cate with persons inside and
n
outside the organization

d
process information n

Ability to analyze
e
quantitative dataa

e and/or
it n reports
ts

Ability to sell or
influence others s
Knowing yourself is critical to your development as a skilled

Ability to work
business communicator. How do others perceive you, and how

Ability to create
do you react to others? A recent study showed that jerks don’t

edit writte
itte
know they’re jerks. People who were overly aggressive during
negotiations had no clue how they were perceived. Equally
troublesome, people who were viewed as appropriately assertive
thought they came across too strongly.13
Having an accurate view of yourself is part of emotional Skill/Quality
intelligence. People with high emotional intelligence (or EQ, for 1 = Not at all important; 2 = Not very important; 3 = Somewhat important;
4 = Very important; 5 = Extremely important
emotional quotient) share four competencies (Figure 2).14

Emotional Intelligence Competencies Figure 2

Self-Awareness: Understanding one’s own emotions and how they affect

others, recognizing one’s strengths and limitations, and demonstrating
self-confidence.
Self-Management: Keeping emotions in check, acting with integrity,
being adaptable, striving for excellence, taking initiative, and
How do you feel about
demonstrating optimism. your own communication
Social Awareness: Demonstrating empathy by recognizing others’ skills? What messages
perspectives and taking them into consideration, understanding group and feedback about
dynamics, and considering customers’ needs. your writing and oral
presentations have you
Relationship Management: Developing others, inspiring people,
received from your family
initiating or managing change, influencing, managing conflict, and and teachers that may
working with others toward shared goals. affect how you approach
this course?

In each book chapter, look for questions with the “Emotional Intelligence” icon in the
margin. Responding honestly will improve how well you understand yourself and how your
communication affects your relationships with others.

1-2 The Components of Communication LO1 Identify

the components of
How does communication happen among people and throughout an organization? In this
communication.
section, we’ll discuss the communication model (or process) and the directions of communication
within a company.

CHAPTER 1 Understanding Business Communication 5

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
 1-2a The Communication Model
The communication model consists of the communication need, sender, message, audience,
and response, as shown in Figure 3. Consider the example of one company acquiring another.
Imagine that you are the VP, P, business development, and need to announce this decision to
P
all employees. Other stakeholders—for example, customers and investors—will have to be
informed, too, but let’s use the example of internal communication here.

Figure 3 The Communication Model

Sender Audience
Interprets the Interprets the
communication context message
Communication Identifies and analyzes Provides feedback
Message
need the audience (and becomes the
Determines objectives sender of a new
Chooses the medium message)
Creates the message
Communication
Barriers

Response

COURTESY OF AMY NEWMAN

Communication Context: Organizational Culture, Legal Considerations, Ethics

Communication Need
A communication need—either from the sender’s mind or from an organizational situation—
starts the process of communication in organizations. After you and the rest of the executive
management team decide to acquire a company, you agree that you’ll announce the decision
to employees.

Sender
As the message sender, you have a lot of work to do to ensure that the message is received as
you intend:
●
Interpret the communication context: You’ll consider the organizational culture (e.g.,
how formal the language should be), legal constraints (e.g., whether you should avoid
making certain statements in writing), and the ethical circumstances (e.g., whether
employees will be worried about losing their jobs).
●
Identify and analyze the audience: You’ll think about the wide range of employees
who will receive the message. What is important to them, and how are they likely to
react?
●
Determine objectives: You’ll specify what you want employees to think, do, or feel
about your message.
●
Choose the medium: You’ll choose a way to convey your message, for example, by
email.
●
Create the message: Finally, you’ll write the email and get it ready for distribution.

6 PART 1 Foundations of Business Communication

Copyright 2017 Nelson Education Ltd. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. WCN 02-200-203
Another random document with
no related content on Scribd:
bebizonyítja, hogy K. a cserét nem vette észre! (Somit haben wir das
wundersame Resultat, dass Kant, trotzdem er die Stelle vor Augen
hatte, die Blattversetzung in seinem eigenen Buche selbst nicht
gemerkt hat).
Az egész okoskodás sarkpontja nyilván az, hogy Kant a
metafizikai itéletek szintetikus természetének fejtegetését a 2. §-ban
igéri és csak a 4. §-ban adja. De Witte helyesen jegyzi meg, hogy
Kant a 2. §-ban azért szorítkozik a mathematikai itéletek
fölemlítésére, mert ezek érvényessége kétségen felül áll, holott az
egész metafizika még kétséges tudomány (l. id. h. 153. l.). Ez az
argumentum az én nézetem szerint is helyt áll, főleg ha
hozzátesszük, hogy a Prolegomena nem rendszeres, hanem
előkészítő mű, mely a hallgatót be akarja vezetni a metafizikába,
nem pedig a metafizikát mintegy már föltételezni. Vaihingernek a 2.
§. hiányosságára vonatkozó kifogása tehát legalább is inog. Ha most
bebizonyítható, hogy a 4. §-ba minden beletartozik, amit most benne
találunk, egész okoskodása megdűl. Igaza van Wittének, hogy a 4.
§. gondolatmenete sehol ugrást, kapcsolatlanságot nem mutat, csak
kár, hogy a gondolatmenet föltűntetése és logikai összefüggésének
egyszerű fölmutatása helyett a polemia kedvéért kevéssé világossá
és áttekinthetővé teszi okoskodását, melyet néhány ide nem tartozó
szempont belekeverésével is kissé megzavar. A 4. §. 1. pontja kifejti,
hogy a metafizika kétséges tudomány. Vannak ugyan biztos tételei,
de azok analitikusok, tehát nem mondanak újat. Vannak szintetikus
tételei is, de azok meg nincsenek bebizonyítva, és a metafizikusok
velük élvén, ellentétes eredményekhez jutnak. Ez a paragrafus
általános bevezetése. Ezért kell azt a kérdést fölvetni, mely a §.
feliratában foglaltatik: Lehetséges-e egyáltalán metafizika? Azután
kezdődik a fejtegetés. Ennek kell a mathematikából indulni, mert
hiszen a mathematikai tételek bizonyítják, hogy a priori itéletek
lehetnek szintetikusok. Ezt nem látta Hume, innét az ő nagy
tévedése. Ha látta volna, akkor nem hitte volna, hogy a metafizikai
tételek is tapasztalatiak (2., 3. pont). Már pedig a voltaképi
metafizikai itéletek mind szintetikusok és a prioriak; azok a
metafizikai itéletek, melyek aprioriak ugyan, de csak analitikusak,
másodrendű fontosságúak. Az eredmény tehát az: a metafizikának
tulajdonkép szintetikus a priori itéletekkel van dolga (4., 5., 6. pont).
Ennélfogva, visszatérve a §. bevezetéséhez, mely a metafizika mai
állapotáról szól és kimutatja, hogy az dogmatizmus és szkepticizmus
közt támolyog, a 7. pont azt mondja, hogy sem a dogmatizmus, sem
a szkepticizmus nem elégíthet ki bennünket, hanem (8. pont) arra a
kritikai álláspontra kell helyezkednünk, melyen a Tiszta Ész Kritikája
áll és (9. pont) szerencsénkre itt arra a biztos alapra állhatunk, hogy
mint a mathematika is bizonyítja, szintetikus a priori itéletek
valósággal vannak, tehát csak azt kell kutatnunk, mikép
lehetségesek. Míg tehát a §. felirata azt kérdezte: Lehetséges-e
egyáltalán metafizika, az eredmény, melyhez eljut, ez: Metafizikai
tételek mindenesetre lehetségesek, mert hiszen vannak, csak az a
kérdés, mikép lehetségesek. Ez a gondolatmenet pedig oly logikus,
oly kapcsolatos, hogy Vaihinger egész okoskodása összedűl és
ennek részleteibe bocsátkozni egészen fölösleges.5)
 TARTALOM.

Előszó a második kiadáshoz V

A fordító bevezetése VI
Kant Prolegomenái 1–128
Bevezetés 3
Figyelmeztetés a metafizikai ismeretek
sajátosságáról §. 1–3. 12
A prolegomenák általános kérdése: Lehetséges-e
egyáltalán metafizika? §. 4. 17
A prolegomenák általános kérdése: Mikép
lehetséges tiszta észből való ismeret? §. 5. 22
A transscendentalis főkérdés első része: Mikép
lehetséges tiszta mathematika? §. 6–13. 27
A transscendentalis főkérdés második része:
Mikép lehetséges tiszta természettudomány? §.
14–39 40
A transscendentalis főkérdés harmadik része:
Mikép lehetséges metafizika általán? §. 40–45.
73
I. Pszikhologiai eszmék §. 46–49 79
II. Kozmologiai eszme §. 50–54. 84
III. Theologiai eszme §. 55. 93
Általános megjegyzés a transc. eszmékhez §. 56.
94
Befejezés. A tiszta ész határainak
megállapításáról §. 57–60. 96
A Prolegomenák egyetemes kérdésének
megoldása: Mikép lehetséges a metafizika mint
tudomány? 111
Függelék arról, a mi a metafizikának mint
tudománynak megvalósítására történhetnék.
117
A Kritikáról való oly ítélet próbája, mely annak
vizsgálatát megelőzi 118
A Kritika oly vizsgálatának javaslata, melyre ítélet
következhetik 125
 PROLEGOMENÁK
MINDEN LEENDŐ METAFIZIKÁHOZ
MELY TUDOMÁNYKÉNT FOG SZEREPELHETNI.
1783.
E prolegomenák nem tanulók, hanem leendő tanítók
használatára valók; nekik se arra szolgáljanak, hogy egy már kész
tudomány előadását rendbe szedjék, hanem hogy mindenek előtt
magát ezt a tudományt megalkossák.
Vannak tudósok, kiknek maga a filozófia története (az ókori,
valamint az újé) az ő filozófiájok; ezek számára nem írtam e
prolegomenákat. Ezeknek be kell várniok, míg azok, kik magának az
észnek forrásaiból iparkodnak meríteni, dolgukat befejezték; azután
előállhatnak majd, hogy a történtekről a világot tudósítsák. Ellenkező
esetben semmit se mondhatnánk, amit az ő nézetük szerint már
azelőtt ne mondtak volna, ezt pedig valóban minden leendőről
csalhatatlanúl meg lehet jósolni; minthogy tudniillik az emberi elme
számtalan dologról sok évszázadon keresztül mindenféléket
összeábrándozott, nem nagyon nehéz lesz minden újhoz oly valami
régit találni, ami némiképen hasonlít hozzá.
Az én szándékom az, hogy mindazokat, kik érdemesnek találják
metafizikával foglalkozni, meggyőzzem arról, hogy egyelőre
okvetetlenül abba kell hagyniok munkájokat, ami eddig történt, nem
történtnek tekinteniök s mindenek előtt azt a kérdést felvetniök:
«Lehetséges-e egyáltalán metafizika»?
Ha a metafizika tudomány, honnét van az, hogy nem tudott úgy
mint más tudományok, általános s állandó tetszést biztosítani
magának? Ha meg nem tudomány, mikép lehetséges, hogy folyton a
tudomány színével büszkélkedik s az emberi elmét soha ki nem
haló, de soha sem is teljesedett reményekkel ámítja? De akár
tudásunkat, akár nem-tudásunkat bizonyítsuk: ez állítólagos
tudomány mivoltára vonatkozólag végre valahára biztos
megállapodásra kell jutnunk, mert úgy amint most áll, a dolog nem
maradhat. Szinte nevetségesnek látszik, hogy míg minden más
tudomány folyton előre halad: ebben a tudományban, mely maga a
bölcseség akar lenni, melytől mindenki fölvilágosítást kér, mindig
ugyanazon a helyen körben forogjunk, anélkül, hogy csak egy lépést
is előre tennénk. El is maradoztak nagyon hívei, s akik elég erőt
éreznek magukban, hogy más tudományokban kitünjenek, nem igen
kockáztatják dicsőségöket oly tudományban, melyben mindenki, ki
minden egyéb dologban tudatlan, döntő ítéletre tartja magát
jogosúltnak; mert ebben az országban valóban nincs még biztos súly
meg mérték, melynek segítségével az alaposságot az üres
fecsegéstől meg lehetne különböztetni.
Nem is oly hallatlan, hogy valamely tudomány hosszú mívelése
után, a mikor azt hisszük, hogy tudja isten mennyire jutottunk benne,
valakinek eszébe jut kérdezni: Lehetséges-e ez a tudomány s mi
módon lehetséges? Mert az emberi ész annyira szeret építkezni,
hogy már többször tornyot emelt, de azután ismét lebontotta, hogy
lássa, milyen is az alapzata. Soha sem késő észre térni; de mennél
később nyilik meg eszünk, annál nehezebben indítjuk meg.
Amidőn azt kérdezzük, hogy valamely tudomány lehetséges-e, e
tudomány valóságát vonjuk kétségbe. Ámde e kétség bántja
mindazokat, kiknek eme vélt kincs talán mindenük; azért, aki ily
kétségre vetemedik, minden oldalról való ellentállásra legyen
elkészülve. Némelyek régi s ép azért jogosnak hitt birtokuk büszke
tudatában, metafizikai kézi könyveikkel kezükben, megvetéssel
fognak reá lenézni; mások, akik nem látnak meg egyebet, csak ami
olyan, amilyet már azelőtt valahol láttak, nem fogják megérteni; s
egy ideig minden úgy marad, mintha mi sem történt volna, ami közeli
változás reményét vagy aggodalmát kelthetné.
Mindazáltal előre merem mondani, hogy e prolegomenák önálló
gondolkozású olvasója nemcsak eddigi tudományában fog
kételkedni, hanem csakhamar teljesen meg fog győződni róla, hogy
amíg az itt kifejtett követeléseknek, melyeken a metafizika
lehetősége fordúl meg, eleget nem tesznek, minden metafizika
lehetetlen; minthogy pedig ez eddig nem történt, metafizika
egyáltalán nincs még. Mivel azonban másrészt a metafizika
szükséglete sem veszhet ki,6) mert az egyetemes emberi ész
érdekeivel a legbensőbb módon kapcsolatos: át fogja látni, hogy a
metafizika teljes reformja, jobban mondva újjászületése, eddig
teljesen ismeretlen tervrajz alapján, bármennyire ellene szegüljenek
is egy ideig, okvetetlenül be fog következni.
Locke s Leibniz kísérletei óta, jobban mondva a metafizika
keletkezése óta, ameddig csak története ér, nem történt semmi,
aminek döntőbb hatása lehetett volna e tudomány sorsára, mint az a
támadás, melyet David Hume ellene intézett. Nem világította ugyan
meg az ismeretnek e fajtáját, de mégis szikrát ütött, mellyel, ha
fogékony taplóra talál, melynek tüzét gondosan ápolják s növelik,
világosságot gyújthattak volna.
Hume leginkább a metafizikának egyetlen egy, de fontos
fogalmából, tudniillik a z o k s o k o z a t k a p c s o l a t a
fogalmából (tehát e fogalom származékfogalmából is, minő erő és
cselekvés stb.) indúlt ki, s fölhívta az észt, amely azt állítja, hogy e
fogalmat saját belsejében teremtette, mondaná meg neki: mely
joggal gondolja ő, hogy valami olyan mivoltú lehet, hogy ha tétetik,
ezzel szükségképen valami más is tétetik; mert hiszen ezt jelenti az
ok fogalma. Megcáfolhatatlanúl bizonyította, hogy az ész teljesen
képtelen ily kapcsolatot a priori és fogalmakból gondolni; ez a
kapcsolat ugyanis szükségességet foglal magában; már pedig
elgondolhatatlan, miért kelljen, mert valami van, azért valami
másnak is szükségkép lennie; mikép állítható tehát, hogy ily
kapcsolat fogalma a priori? Ebből azt következtette, hogy az ész
teljesen csalódik e fogalmával: tévesen tartja tulajdon édes
gyermekének, holott nem egyéb, mint fattyúhajtása a képzeletnek,
mely a tapasztalattól megtermékenyítve bizonyos képzeteket
gyakran összetársított s az ebből eredő szubjektiv szükségességet,
tudniillik megszokást, objektiv, észbeli szükségességnek tüntette föl.
Ebből meg azt következtette, hogy az ész egyáltalán nem képes ily
kapcsolatokat még általánosságban sem gondolni, mert fogalmai ez
esetben pusztán költöttek volnának; az észnek állítólagos a priori
ismeretei mind nem egyebek hamisan bélyegzett közönséges
tapasztalatoknál, ami más szóval annyi, hogy metafizika egyáltalán
nincs s nem is lehetséges.7)
Bármily elhamarkodott s helytelen volt is Hume következtetése,
de legalább kutatáson alapúlt s e kutatás megérdemelte volna, hogy
korának kiváló gondolkodói egyesüljenek avégett, hogy a föladatot
abban az értelemben, melyben ő előadta, ha lehet,
szerencsésebben megoldják, amivel azután okvetetlenül a tudomány
teljes reformja járt volna.
De a sors, mely sohasem kedvezett a metafizikának, úgy akarta,
hogy senki meg ne értse. Az ember bizonyos kínnal látja, hogy
ellenfelei Reid, Oswald, Beattie s még legutóbb Priestley is
mennyire félreértik föladatának sarkpontját; s mindig elfogadottnak
tekintve, amit épen kétségbe vont, ellenben nagy hévvel s többnyire
nagy szerénytelenséggel is igaznak bizonyítgatva, amit kétségbe
vonni soha eszébe nem jutott: oly kevés hasznát vették útbaigazító
gondolatának, hogy minden a régiben maradt, mintha semmi se
történt volna. Nem az volt a kérdés, hogy az ok fogalma igaz,
hasznavehető s a természet megismerésében mellözhetetlen-e,
mert ezt Hume soha kétségbe nem vonta; hanem Hume azt kutatta,
hogy az ész a priori gondolja-e ezt a fogalmat, aminek
következtében azután minden tapasztalattól független belső
igazságú s alkalmasint szélesebb körben, mint csak a tapasztalat
tárgyaira alkalmazható volna. Csak e fogalom eredetéről volt szó,
nem alkalmazásának szükségességéről; ha egyszer eredetével
volnánk tisztában, a többit, alkalmazásának föltételeit s
érvényességének körét, könnyen meg lehetne állapítani.
A föladat megértésére azonban a híres férfiú ellenfeleinek igen
mélyen be kellett volna nyomúlniok az ész mivoltába, amennyiben
ez csakis tiszta gondolatokkal foglalkozik, ami terhükre volt.
Föltaláltak tehát egy kényelmesebb eszközt, hogy tudomány nélkül
is hetvenkedhessenek, tudniillik hivatkoztak a józan észre. – Való
igaz is, hogy a józan ész nagy adománya az égnek; de tettekkel kell
bizonyságot adnunk róla, gondolkodásunk s beszédünk megfontolt s
okos voltával, nem pedig azzal, hogy amidőn okos dolgot
igazolásunkra mondani nem tudunk, ő reá mint oraculumra
hivatkozunk. A józan észre akkor s nem előbb hivatkozni, amikor
tudásból, meg tudományból kifogytunk, egyike az újabb idők
agyafúrt találmányainak, melynek segítségével a legüresebb
fecsegő bátran kiállhat s mérkőzhetik a legalaposabb eszűvel. Amíg
csak egy csöpp belátásunk marad, tartózkodni fogunk ily
kétségbeesett segítségtől. S ha közelről nézzük, ily fölebbezés nem
egyéb, mint hivatkozás a tömeg ítéletére, oly tapsokra, melyeken a
filozófus elpirúl, míg a népszerű élcelő diadalmaskodik s nagyra van
velük. De talán szabad hinnem, hogy Hume csakúgy tarthatott
számot józan észre, mint Beattie s még azonfölül, amivel Beattie
bizonyára nem rendelkezett, kritikai észre is, amely a közönséges
értelmet korlátok közé szorítja, hogy fönjáró spekulációkra ne
vetemedjék; vagy pedig ha csak ilyenekről van szó, döntő itélettől
tartózkodjék, mert nem bír számot adni a maga alapelveiről; csak így
maradhat meg azután egészséges józan értelemnek. Véső s
kalapács igen alkalmasak lehetnek ácsmunkálatok teljesítésére, de
a rézmetszésben a metszőtűvel kell élnünk. Hasonlóképen mind a
józan, mind a spekulativ ész, de mindegyik a maga módján
hasznavehető; amaz, ha oly ítéletekről van szó, melyek a
tapasztalatban találnak közvetetlen alkalmazást; emez, ha
általánosságban, tiszta fogalmak alapján itélnek, mint például a
metafizikában, melyben az úgynevezett józan észnek, mely maga
magát, de gyakran csak per antiphrasin nevezi annak, nincs szava.
Nyiltan vallom: épen David Hume emléke szakította először
félbe, sok évvel ezelőtt, dogmatikai álmomat s adott egészen más
irányt a spekulativ filozófia terén folytatott kutatásaimnak.
Következtetéseit éppenséggel nem fogadtam el. Ezek úgy jöttek
létre, hogy Hume nem egész kiterjedésében vette szemügyre a
föladatot; csak a föladat egy részére gondolt, mely, ha nem az
egészet tekintjük, nem adhat fölvilágosítást. De ha alapos, habár
nem egészen kifejtett gondolatból indulunk ki, melyet más valaki
ránk hagyott, akkor biztosan remélhetjük, hogy messzibbre jutunk,
mint az az éleseszű ember, kinek e világosság első szikráját
köszönjük.
Én azért először is megkísérlettem, nem lehetne-e Hume
kifogását egyetemesíteni és csakhamar láttam, hogy az ok meg
okozat kapcsolatának fogalma távolról sem az egyedüli, mely által
az értelem dolgok kapcsolatát a priori gondolja, hanem hogy a
metafizika csakis ily fogalmakból áll. Iparkodtam számukat
megállapítani s miután ez kivánságom szerint t. i. egyetlen egy elv
alapján sikerült, hozzáfogtam e fogalmak dedukciójához, melyekről
most már biztosan tudtam, hogy nem a tapasztalatból, mint Hume
gondolta, hanem a tiszta észből erednek. Ez a dedukció, mely
éleseszü elődömnek lehetetlennek látszott, melyre rajta kívül soha
senki még csak nem is gondolt, habár mindenki, anélkül, hogy
objektiv érvényességük jogosultságát kutatta volna, élt e
fogalmakkal, – mondom – e dedukció volt a legnehezebb föladat,
melyre valaha valaki a metafizika érdekében vállalkozhatott; a
legnagyobb baj pedig az volt, hogy e munkában az egész metafizika,
amennyi csak belőle található, legkisebb segítségemre sem lehetett,
mert hiszen e dedukcióval kell előbb a metafizika lehetőségét
bizonyítani. Miután pedig a Hume-féle problemát nemcsak egy
részleges esetben, hanem egész kiterjedésében megoldanom
sikerült: biztosan, habár még mindig csak lassan, előre haladhattam,
hogy végre a tiszta ész egész körét, mind határaira, mind pedig
tartalmára vonatkozólag, teljesen s egyetemes elvek alapján
meghatározhassam, amire a metafizikának szüksége volt, hogy
rendszerét biztos terv szerint fölépíthesse.
Tartok azonban tőle, hogy a Hume-féle problemának lehető
legnagyobb kiterjedésében való k i v i t e l e (tudniillik a Tiszta Ész
Kritikája) úgy fog járni, mint maga a p r o b l e m a járt, midőn először
fölvetették. Helytelenül fogják megítélni, mert félreértik; félre fogják
érteni, mert a könyvet át fogják ugyan lapozni, de át nem gondolni;
ily fáradságot pedig azért nem akarnak majd reá fordítani, mert a mű
száraz, homályos, a megszokott fogalmakkal ellenkezik s hozzá még
hosszadalmas is. Megvallom ugyan, hogy meglep, ha filozófusoktól
hallok panaszt népszerűség, kellemesség s kényelem hiányáról oly
esetben, midőn egy dicsőített s az emberiség számára
mellözhetetlen igazság létéről van szó, melyet csak a tudományos
pontosság legszigorúbb szabályai alapján lehet megállapítani; a
népszerűség itt idővel bekövetkezik ugyan, de kezdetben nem járhat
vele. Jogosúltnak ismerem azonban el azt a kifogást, hogy itt-ott
művem homályos, ami részben onnét származik, mert a terv
terjedelmes volta megnehezíti a főpontok áttekintését; ezen fogok is
e prolegomenák által segíteni.
Ama mű, mely a tiszta ész tehetségét egész kiterjedésében s
határaiban tárgyalja, amellett megmarad annak az alapnak, melyre a
prolegomenák csak mint előkészítő gyakorlatok vonatkoznak; mert
ama Kritikának mint rendszeres és legkisebb részeiben teljes
tudománynak készen kell lennie, mielőtt metafizikára csak
gondolhatnánk is.
Régóta megszokták, hogy avúlt, kopott ismereteket azáltal
tüntetnek föl újaknak, hogy előbbi kapcsolataikból kiveszik s
önkényes szabású rendszeres ruhát aggatnak reájuk új címekkel;
ama Kritikától sem vár majd az olvasók legnagyobb része egyebet.
De e prolegomenák majd megértetik vele, hogy az merőben új
tudomány, melynek eddigelé gondolata sem jutott eszébe senkinek,
melynek puszta eszméje is ismeretlen volt, s melyhez abból, mi
eddig volt, semmi egyebet se lehetett fölhasználni, mint Hume
útbaigazító kételyeit. De Humenak sem volt sejtése egy efféle
valóságos tudomány lehetségéről. Ő, hogy biztosságba helyezze
hajóját, a partra (a skepticizmus partjára) húzta, a hol heverhet s
elrothadhat; míg én kalauzt adok neki, aki a hajókormányzásnak a
földgömb ismeretéből levont biztos szabályai alapján, tökéletes
tengeri mappával s kompasszal fölszerelve, biztosan vezetheti,
ahová kedve tartja.
Ha valaki egy új tudományhoz, mely egészen elszigetelten áll s
egyetlen a maga nemében, azzal az előitélettel közeledik, hogy már
meglévő állítólagos ismeretei segítségével megitélheti, holott
mindenek előtt ép ez ismeretek valóságában kell kételkednie; akkor
nem érhet el egyebet, mint hogy, talán a kifejezések hasonlósága
miatt, mindenben azt véli látni, mit már különben tud, csakhogy
minden elferdítettnek, értelmetlennek, zavarosnak látszik előtte, mert
nem a szerző gondolataiból indúl ki, hanem saját, hosszú
megszokás folytán természetévé vált felfogásmódjából. A mű
hosszadalmassága azonban, amennyiben magából a tudományból s
nem az előadás módjából ered, a szükségkép vele járó szárazság
és skolasztikus pontosság nagy hasznára válhatnak ugyan az
ügynek, de magának a könyvnek csakugyan ártalmára kell hogy
legyenek.
Igaz, hogy nem mindenkinek adatott oly mélyrehatóan s egyúttal
oly vonzóan írni, mint David Humenak, vagy oly alaposan s amellett
oly elegánsan, mint Moses Mendelssohnnak; de népszerűséget,
azt hiszem, én is adhattam volna előadásomnak, ha csak tervet
akartam volna csinálni s annak végrehajtását másoknak dicsérőleg
ajánlgatni, s ha nem a tudomány érdeke, mely oly régóta
foglalkoztatott, feküdt volna szívemen. Mert különben nagy
állhatatosság, sőt nem csekély önmegtagadás kellett ahhoz, hogy a
korai kedvező fogadtatás csábításával szemben, későbbi ugyan, de
tartós tetszés reményének adjak elsőséget.
Te r v e k e t c s i n á l n i gyakran kényelmes, dicsekvő szellemi
foglalkozás, mellyel az ember teremtő lángész színét adja magának,
másoktól követelvén, mit maga sem tud teljesíteni, gáncsolván, mit
maga sem tudna jobban csinálni s olyanokat ajánlgatván, miket
maga sem tudna hol keresni; habár az ész általános Kritikájának jó
tervéhez is, ha az a rendes jámbor óhajtások nyilvánításánál egyéb
akar lenni, több kell, mintsem az ember gondolná. De a tiszta ész oly
elkülönített és maga magában teljesen kapcsolatos kör, hogy egyik
részéhez sem nyúlhatunk anélkül, hogy a többieket is ne érintsük, és
semmit sem végezhetünk, ha csak előbb mindenik résznek nem
állapítottuk meg helyét, s az egyiknek a másikra való hatását.
Minthogy ugyanis semmi sincsen rajta kívül, ami körén belül
ítéletünket helyre igazíthatná: azért mindenik résznek érvényessége
és használata attól a viszonytól függ, melyben ez magának az
észnek többi részeihez van, amint egy szerves test alkatánál az
egyes tagok célja csak az egésznek teljes fogalmából
származtatható le. Azért ily Kritikáról mondhatni, hogy ha csak nem
t e l j e s és a tiszta ész minden alkotó részét ki nem m e r í t i ,
megbízhatatlan; e képesség köréről vagy m i n d e n t meg kell
határoznunk és állapítanunk, vagy pedig s e m m i t .
De habár puszta terv, amely megelőzi a tiszta ész kritikáját,
érthetetlen, megbizhatatlan és haszontalan volna, annál hasznosabb
a terv, ha a kész műre következik. Mert a terv alapján azután
áttekinthetjük az egészet, egyenkint megvizsgálhatjuk a főpontokat,
melyeken minden megfordul és ez előadást egyben-másban jobban
rendezhetjük be, mint a mű első kidolgozása alkalmával lehetett.
Ime, ez ilyen t e r v , mely a befejezett műre következik és amely
a n a l i t i k a i m ó d s z e r szerint haladhat, holott magát a művet
egészen s z i n t e t i k a i m ó d s z e r szerint kellett készítenem,
hogy a tudomány minden izületében, mint egészen sajátos
ismereterő alkata, természetes kapcsolatában előtünjék. Aki e tervet,
melyet mint minden jövendő metafizikához való bevezetést előre
bocsátok, ugyancsak homályosnak találja, az fontolja meg, hogy
nem kell mindenkinek ép metafizikát tanulni, s hogy sok oly ember
van, ki alapos, sőt mélyebb tudományokban is, ha csak közelebb
állnak a szemlélethez, szépen előrehalad, míg oly kutatásokban,
melyek csupa elvont fogalmak körül forognak, nem tud boldogulni,
amely esetben legjobb lesz tehetségeit más tárgyra fordítani. De aki
arra vállalkozik, hogy metafizikát ítéljen meg, sőt maga írjon: annak
okvetetlenül eleget kell tennie az itt fölállított követelményeknek,
akár úgy, hogy elfogadja az én megoldásomat, akár pedig, hogy
alaposan megcáfolja s mást tesz helyébe, – mellőzni nem
mellőzheti. Ami pedig azt a sokat hánytorgatott homályosságot (a
kényelmesség vagy rövidlátás e szokott köpenyét) illeti, annak is
megvan a maga haszna; mert mindazok, kik minden más
tudományban óvatosan hallgatnak, azok metafizikai kérdésekben
mesterként beszélnek, bátran ítélnek, mivel tudatlanságuk itt nem üt
ugyan el nagyon mások tudományától, de igenis az igazi kritika
alapelveitől. Ezekről tehát méltán mondhatni:

Ignavum, fucos, pecus a praesepibus arcent.

Virg.
 PROLEGOMENÁK.

Figyelmeztetés a metafizikai
ismeretek sajátosságairól.

1. §.
A metafizika forrásairól.

Ha valamely ismeretet t u d o m á n y k é n t akarunk előadni,

előbb pontosan meg kell állapítani tudnunk, ami mástól
megkülönbözteti, ami tehát s a j á t o s benne, máskülönben a
tudományok határai összezavarodnak s egyiket sem tárgyalhatjuk
alaposan, amint mivolta megkívánja.
Akár a tudomány t á r g y á n a k , akár a m e g i s m e r é s
forrásainak vagy a megismerés módjának
különbségéből, akár ezek egynehányából vagy valamennyiből
együttvéve ered e sajátosság, de csak ezen alapúlhat a lehető
tudomány s körének eszméje.
Ami először valamely metafizikai ismeret f o r r á s a i t illeti, már
fogalmukban rejlik, hogy e források nem lehetnek tapasztalatiak.
Elvei tehát (s ezekhez nemcsak alaptételei, hanem alapfogalmai is
tartoznak) nem meríthetők a tapasztalatból; mert nem fizikai, hanem
metafizikai, azaz a tapasztalat körén túl levő ismeret akar lenni.
Tehát nem alapúlhat sem külső tapasztalaton, mely forrása a
tulajdonképeni fizikának, sem belsőn, mely alapja a tapasztalati
lélektannak. Tehát a priori, vagyis tiszta értelemből és tiszta észből
való ismeret.
De ezzel még nem különböznék a tiszta mathematikától; azért
tiszta f i l o z ó f i a i i s m e r e t n e k kell nevezni. Ami e kifejezés
jelentését illeti, hivatkozom a Tiszta Ész Kritikájára 712. l. stb., ahol
az ész használata e két fajának különbségét világosan s kielégítően
előadtam. Ennyit a metafizikai megismerés forrásairól.

2. §.
Az ismeretnek ama fajáról, mely egyedül

metafizikainak nevezhető.

a)

A szintetikai s analitikai ítéletek különbségéről általában.

Metafizikai ismeretnek csupa a priori itéletekből kell állnia; ezt

forrásainak sajátos mivolta követeli. De bármily forrásból
származnak is ítéletek, vagy bármilyenek is logikai formájukat
illetőleg: különbözhetnek egymástól tartalomban, aszerint mint vagy
pusztán m a g y a r á z ó k , midőn az ismeret tartalmát semmivel se
növelik, vagy pedig b ő v í t ő k , midőn az ismeret tartalmát növelik;
az előbbiek a n a l i t i k a i , az utóbbiak s z i n t e t i k a i ítéleteknek
nevezhetők.
Az analitikai ítélet állítmánya nem mond egyebet, mint a mi az
alany fogalmában valósággal, habár nem oly világosan és
tudatosan, gondoltatott. Ha azt mondom: minden test kiterjedt, ezzel
semmivel sem bővítettem fogalmamat a testről, csak fölbontottam;
mert a kiterjedést már az ítélet előtt, habár nem külön kifejezve, a
test fogalmában valóban gondoltam, az ítélet tehát analitikai.
Ellenben ez a mondat: némely test nehéz, olyasmit foglal az
állítmányba, amit a test általános fogalmában tényleg nem
gondoltam, tehát ez az ítélet, növelvén fogalmamat, bővíti
ismeretemet, s azért szintetikai ítélet a neve.

b)

Valamennyi analitikai ítélet közös alapelve az ellenmondás

tétele.

Az analitikai ítéletek mind egészen az ellenmondás tételén

alapúlnak s mivoltuknál fogva a priori ismeretek, akár empirikusak
ama fogalmak, melyek anyagúl szolgálnak nekik, akár nem.
Minthogy ugyanis valamely állító analitikai ítélet állítmányát már az
alany fogalmában gondoljuk, azért ellenmondás nélkűl nem
tagadható róla; hasonlóképen analitikai, de tagadó ítéletben az
állítmány ellentétét okvetetlenül tagadnom kell, ugyancsak az
ellenmondás tételénél fogva. Példák ezekre e mondatok: Minden
test kiterjedt, és: egy test sem kiterjedés nélkül való (egyszerű).
Ugyanezért minden analitikai tétel, ha fogalmai empirikusak is, a
priori ítélet, példáúl az arany sárga fém; mert ennek megtudására az
aranyról való fogalmamon kívül, mely magában foglalja azt, hogy e
test sárga fém, további tapasztalatra nem szorulok, mert ép ezekből
áll fogalmam, melyet csak föl kellett bontanom, anélkül, hogy rajta
kívül egyebet keressek.

c)

Szintetikai ítéletek egyéb elvre szorúlnak, mint az ellenmondás

tételére.
 Vannak szintetikai a posteriori ítéletek, melyeknek eredete
empirikus; de vannak olyanok is, melyek a priori bizonyosak s tiszta
értelemből meg észből erednek. De mindkettő megegyezik abban,
hogy pusztán az analizis alaptétele, tudniillik az ellenmondás tétele
alapján nem származhatnak; még egészen más alaptételre
szorúlnak, ámbár bármely alaptételből is, de minden esetre a z
e l l e n m o n d á s t é t e l e s z e r i n t származtatandók le, mert
ezzel a tétellel, habár nem minden belőle származtatható le,
ellenkezni nem ellenkezhetik semmi. Előbb osztályozni akarom a
szintetikai ítéleteket.
1 . Ta p a s z t a l a t i í t é l e t e k mindig szintetikaiak. Mert
képtelenség volna analitikai ítéletet tapasztalatra alapítani, hiszen ily
ítélet alkotásánál nem is szabad a fogalom körét elhagynom, tehát
nem szorúltam a tapasztalat bizonyságára. Hogy valamely test
kiterjedt, a priori bizonyos, nem pedig tapasztalati ítélet. Mert mielőtt
a tapasztalathoz fordulok, megvannak az itéletemhez szükséges
föltételek a fogalomban, melyből az állítmányt az ellenmondás tétele
alapján csak ki kell vonnom, miáltal egyszersmind ítéletem
s z ü k s é g e s s é g é n e k tudatára juthatok, melyre a tapasztalás
nem is taníthatna.
2 . M a t h e m a t i k a i í t é l e t e k mind szintetikaiak. Ez a tétel
az emberi ész taglalóinak úgy látszik teljesen elkerülte figyelmüket,
sőt homlokegyenest ellenkezik is föltevéseikkel, habár
tagadhatatlanúl igaz, s a következőkben nagy fontosságú. Mert
midőn látták, hogy a mathematikusok következtetései mind az
ellenmondás tételének fonalán haladnak (amit minden apodiktikus
bizonyosság mivolta követel), elhitették magukkal, hogy az
alaptételek is mind az ellenmondás tételéből ismerhetők meg,
amiben nagyon tévedtek; mert szintetikai ítélet az ellenmondás
tételéből átlátható ugyan, de csak ha más szintetikai tétel megelőzi,
melyből leszármaztatható; nem pedig magában.
Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy tulajdonképi mathematikai
tételek mindig a priori ítéletek, nem pedig empirikusak, mert
szükségességet foglalnak magukban, mely tapasztalatból nem
eredhet. De ha ezt nem fogadnák el, akkor tételemet a t i s z t a
m a t h e m a t i k á r a szorítom, melynek már fogalmával vele jár,
hogy nem empirikus, hanem tiszta a priori ismeretet zár magában.
Kezdetben ugyan azt gondolhatná az ember, hogy e tétel 7 + 5 =
12 pusztán analitikai tétel, mely hét meg öt összegének fogalmából
az ellenmondás tétele alapján következik. De ha közelebbről
tekintjük, azt találjuk, hogy 7 meg 5 összegének fogalma nem foglal
egyebet magában, mint a két számnak egy számba való
összefoglalását, amiből még nem tudom meg, melyik az a szám,
mely a kettőt egybefoglalja. Tizenkettőnek a fogalmát meg
épenséggel nem gondoltam azzal, hogy pusztán a hét meg ötnek
egybefoglalását gondolom; s ha ily lehetséges összegről való
fogalmamat még annyit taglalgatom is, a tizenkettőt nem találom
meg benne. E fogalmak körét át kell lépnem, segítségül véve a
szemléletet, mely a kettő egyikének megfelel, teszem az öt ujjamat
vagy (mint Segner aritmetikájában) öt pontot s így egymás után a
szemléletben adott ötnek az egységeit a hétnek fogalmához
hozzáadnom. E tétellel tehát 7 + 5 = 12 valóban bővítem fogalmamat
s az előbbi fogalomhoz újat teszek hozzá, mely amabban épen nem
foglaltatott; az aritmetikai tétel tehát mindig szintetikai, amiről még
inkább meggyőződünk, ha nagyobb számokat veszünk; ilyenkor
világosan átlátjuk, hogy bármikép forgassuk is fogalmunkat, ha a
szemléletet nem hívjuk segítségül, fogalmaink puszta
taglalgatásával az összeget nem találhatjuk meg soha.
Ép oly kevéssé analitikai a tiszta geometriának valamely tétele.
Szintetikai tétel, hogy két pont közt az egyenes vonal a legrövidebb.
Fogalmam az egyenesről ugyanis nem foglal magában mennyiséget,
csak minőséget. A legrövidebbnek a fogalma tehát tisztán
hozzájárúlt és semmiféle taglalgatás által nem vonható ki az
egyenes vonal fogalmából. A szemléletet kell itt segítségűl hívnom,
csak ennek alapján lehetséges a szintezis.
Néhány más tétel, melyet a geometerek fölvesznek, valóban
analitikai ugyan s az ellenmondás tételén alapúl; de ezek csak mint
azonos tételek a módszer láncolatáúl szolgálnak, nem pedig
alapelvek; ilyen példáúl a = a, az egész maga magával egyenlő vagy
(a + b) > a, azaz az egész nagyobb valamely részénél. S még ezek
is, habár puszta fogalmak alapján érvényesek, a mathematikában
csak mert a szemléletben föltüntethetők, nyernek bebocsátást.
Rendesen csak a kifejezés kétértelműsége hiteti el velünk, hogy ily
apodiktikus ítéletek állítmánya már benfoglaltatik fogalmunkban, az
ítélet tehát analitikai. Ta r t o z u n k ugyanis egy adott fogalomhoz
egy bizonyos állítmányt hozzá gondolni s e szükségesség már vele
jár a fogalommal. De nem az a kérdés, hogy mit t a r t o z u n k
h o z z á g o n d o l n i valamely adott fogalomhoz, hanem hogy
v a l ó s á g g a l habár homályosan mit g o n d o l u n k b e n n e e
ekkor kitünik, hogy az állítmány ama fogalmakhoz szükségkép
ugyan, de nem közvetetlenül, hanem csak valamely szemlélet
segítségével járúl.

3. §.
Jegyzet az ítéleteknek analitikaiakra és

szintetikaiakra való általános beosztásához.

Ez a beosztás az emberi értelem kritikája szempontjából

mellőzhetetlen s azért megérdemli, hogy benne k l a s s z i k u s
legyen; nem igen tudom, hogy más egyebütt nagyobb haszonnal
járna. S ebben találom meg okát annak, hogy dogmatikai filozófusok,
kik metafizikai ítéletek forrását mindig csak magában a
metafizikában, nem pedig rajta kívül a tiszta ész törvényeiben
keresték, ezt a beosztást, mely magától látszik kinálkozni, mellőzték,
és mint a híres Wolf vagy a nyomdokait követő éleselmű
Baumgarten, az elegendő ok tétele bizonyítását, mely nyilván
szintetikai, az ellenmondás tételében kereshették. Ellenben már
Locke művében az emberi értelemről találom e beosztás sejtését.
Mert a negyedik könyv harmadik főrészének 9. §-ában és tov.,
miután már előbb a képzeteknek ítéletekben való különböző
kapcsolatáról s e kapcsolat forrásairól beszélt, melyek egyikét az
azonosságban vagy ellenmondásban keresi (analitikai ítéletek),
másikát azonban a képzeteknek egy alanyban való létében
(szintetikai ítéletek), kimondja a 10. §-ban, hogy ismeretünk (a priori)
ez utóbbiakról igen szűk, s jóformán semmi. De amit az ismeretnek e
fajáról mond, oly kevéssé határozott s szabályokra fejtett, hogy nem
csudálhatni, ha senki, még Hume sem talált benne alkalmat ily fajta
tételekről elmélkedni. Mert efféle általános s mégis határozott
elveket nem igen tanulhatunk másoktól, kik előtt csak homályosan
lebegtek. Előbb saját gondolkodásunkkal kellett rájuk akadnunk,
csak azután találjuk meg őket másutt is, ahol először bizonyára nem
leltük volna, mert maguk a szerzők sem tudták, hogy
megjegyzéseiknek ily eszme szolgált alapúl. Akik maguk soha nem
gondolkodnak, mégis vannak oly éleselműek, hogy mindent, amit
megmutatnak nekik, kifürkésznek abban, amit már azelőtt mondtak,
ahol pedig azelőtt ugyancsak nem látta meg senki.