Kézilabdázás I.

A hazai és nemzetközi kézilabdázás történetének legfőbb

állomásai, kiemelkedő hazai, válogatott és klub eredményei.
 Tartalomjegyzék

1. Bevezetés
2. Tárgyalás
2.1 A nemzetközi és hazai kézilabda történetének főbb állomásai
2.2 Kiemelkedő hazai, válogatott, valamint klub sikerek
3. Befejezés, összefoglalás
4. Felhasznált források
 1. Bevezetés

Dolgozatom első részében a hazai, valamint a nemzetközi kézilabdázás főbb történelmi

eseményire, fordulópontjaira fókuszálok. Bemutatom és ismertetem azokat a történéseket,
amelyek mentén e gyönyörű sportágunk megformálódhatott. Fontosnak tartom azt, hogy
milyen folyamatok mentén jutottunk el mai állapotához, ezért igyekszem időrendben feltárni
azokat a történéseket, amik hozzájárultak ahhoz, hogy ma ilyen formában élvezzük a
kézilabdázás nyújtotta örömöket.

Dolgozatom második részében pedig kifejezetten a magyar kézilabdázás sajátosságaira

koncentrálok, azon belül is azokra a kiemelkedő sikerekre,- mind klub, valamint válogatott
szinten-, amelyek egyértelműen hozzájárultak a hazai kézilabda fejlődéséhez,
népszerűségéhez.

2. Tárgyalás
2.1 A nemzetközi és hazai kézilabda történetének főbb állomásai

Tárgyalásunk elején visszanyúlok a kezdetekhez, ismertetem azt, hogyan is kezdődött

minden, milyen mozgásformákból és hogyan formálódott a kézilabda, mint különálló sportág.
Egészen a XX. század elejéig kell visszanyúlnunk, történelmileg ebben az időszakban a torna,
futball volt a domináns sportág a lakosság körében, a későbbiekben ezzel kívántak szakítani,
és a ma már ismert alapmozgások mentén (futás, ugrás, dobás, cselezés) kezdett el
megformálódni a kézilabda sport. Három egymástól eltérő helyen és időpontban kezdtek el
kialakulni olyan mozgásformák, amelyek egyre jobban kezdtek hasonlítani a mai
kézilabdához. Dániában a Haandbold kezdett elterjedni, még Hermnann Bachmann neve által
fémjelzett Torball a Németalföldön jelent meg, már kisebb szabályrendszer szerint (40x20m
játéktér, 4m sugarú kör, stb…). Beszélnünk kell továbbá a Csehországban megjelent Hazena
mozgásformáról is, ami már teljesebb szabályrendszer szerint működött. Az idő múlásával
Európa szerte egyre nagyobb hírnévnek örvendtek ezek a játékok, egyre több emberhez
jutottak el. Nagy probléma volt azonban az, hogy hivatalos versenyeket, tornákat igen nehéz
volt szervezni, mivel mindhárom játék más-más szabályrendszer mentén formálódott, alakult
ki. Karl Schelenz úriember nevéhez kötődik az új, egységes szabályrendszerek kidolgozása,
amelyek az 1910-es (1917?) évek környékén a német fővárosban készültek el. Ez azért is volt
fontos lépés, mert lehetővé tette azt, hogy a kézilabda még tovább fejlődhessen, még nagyobb
teret nyerjen magának. Továbbá sokban hozzájárult ez ahhoz, hogy egy még teljesebb még
komplexebb úton alakuljon tovább a kézilabda sport történelme. Az új szabályrendszernek is
köszönhetően megjelentek a nagypályás kézilabda játékok, ezeket 11-11 ellen játszották a
kezdetekben, futballpályákon. A még nagyobb térhódításnak köszönhetően szükségessé vált,
hogy a sportvezetés szintjén is elkezdjenek foglalkozni a kézilabda sporttal, erre először a
Nemzetközi Atlétikai Szövetség tett kísérletet, beágyazták a kézilabdát és egy külön
albizottságot jött létre. Ez a szervezeti formáció azonban nem tartott túl sokáig, 1928-ban
megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség. 36’-ban megjelent az olimpiai
palettán is a kézilabda, ám a háborús időszak többek között a sportnak sem kedvezett így a
kézilabda népszerűsége is visszaesett. 46’-ban újjá alakult a Nemzetközi Kézilabda
Szövetség, melynek 1950 óta Svájc a székhelye.

Az idő során megjelentek és uralkodóvá váltak a kispályás kézilabda játékok, amelyek a maga
sajátosságaival (szabályok, technikai elemek, sebesség, látványosság, stb…) kezdték
kiszorítani a nagypályás játékokat. A ’60-as évek közepétől már csak kispályás mérkőzéseket
rendeztek, az 1969-es nagypályás világbajnokság nem is került megrendezésre a csekély
érdeklődés miatt. 1972-ben megjelent az olimpiai játékokon is a kézilabda, négy évvel később
Montrealban már arra is lehetőség nyílt, hogy a férfiak mellett a nők is pályára lépjenek. Az
egyre nagyobb népszerűségnek örvendő sportág kezdett teljes alakot önteni, szilárd szabály-
és versenyrendszer mentén, Európa szerte kiemelkedő sportággá vált.

Abban az esetben, ha a sportág hazai történetét kell áttekintenünk, akkor elengedhetetlen és

megkerülhetetlen Cséfay Sándor első magyar mesteredző, sportszervező személye. 1933-ban
javasolta először a hazai kézilabda szövetség megalakítását, amelynek később alapító tagja is
lett. Európai utazásai során ismerkedett meg a sportág alapjaival, amelyet később a magyar
kézilabda sportba is fáradhatatlan munkával igyekezett átültetni.

Nemzeti válogatottunk először a 1936-os berlini olimpián szerepelt, majd 24 hónappal később
már világbajnoki bronzérmet szereztek. A második világháború, ahogyan azt már a
nemzetközi történéseknél is tárgyaltam, a magyar kézilabdára se volt épp kedvező hatással.
Ennek ellenére a ’49-ben Budapesten rendezett nagypályás női világbajnokságon a
legfényesebben ragyogó érmet nyerte el nemzeti csapatunk. A nemzetközi történésekkel
párhuzamosan Magyarországon is megjelentek a kispályás mérkőzések és rendre ilyen
pályákon játszottak a csapatok. A kezdetekben ezeket a mérkőzéseket szabadban, salakos,
valamint betonpályákon játszották.
 2.2 Kiemelkedő hazai, válogatott, valamint klub sikerek

A játék kisméretű pályák révén felgyorsult, egyre több gól született, a játék látványosabbá
vált, a taktika, stratégiai elemek is fontos szerepet kaptak. Az 1950-es évekre a Nemzetközi
Kézilabda Szövetség már évente sűrű programot tervezett. 1957 ezüst, 1965-ben pedig női
nemzeti válogatottunk arany érmet szerzett Dortmundban. Ezekben az években indultak azok
a nemzetközi versenysorozatok (Bajnokok Kupája, IHF kupa, Kupagyőztesek Európa-
Kupája), amelyeken a magyar csapatok Tatabánya, Bp. Honvéd, Győr, FTC, Bp. Spartacus,
Vasas rendre jól szerepeltek. 1977-ben az FTC női kézilabda csapata megnyerte a KEK-et, a
hölgyek után már a férfiak is kezdtek felzárkózni jobb eredmények terén és a ’80-as évekre
már ők is szereztek két olimpiai negyedik helyet. 1982-ben férfiágon a Bp. Honvéd, a nőknél
pedig Vasas megnyerte a Bajnokok Kupáját. 1991-ben megalakult az Európai Kézilabda
Szövetség és a kézilabda már a második legnépszerűbb sportág lett az országban. A magyar
női válogatott ez idő tájt Laurencz Laci bácsi vezetésével egy olimpiai 3. és egy világbajnoki
2. helyet zsebelt be. Az ezred forduló előtt öt évvel a Dunaferr női kézilabda csapata
megnyerte az EHF-kupagyőztesek Európa kupáját, ’98-ban pedig az EHF kupát.

2000-ben érkezett el az újabb mérföldkő, a kenguruk földjén Sydneyben, Mocsai Lajos tanár
úr vezetésével egy olimpiai második, majd egy romániai európai bajnoki címmel ünnepeltek a
hölgyek. Az FTC 2002-ben BEK döntőt játszott, majd 2006-ban EHF kupát nyert. Ezután a
hazai kézilabda palettáján megjelentek a mai „nagyok” (Győr, FTC, Veszprém Szeged), akik
a mai napig meghatározó szereplői a hazai, valamint a nemzetközi kézilabdának. A Győr soha
nem látott sorozatot produkált, maga 5 Bajnokok Ligája győzelmével. Két férfi csapatunk is
rendre részt a Bajnokok Ligája küzdelmeiben, ám nekik még egyszer sem sikerült elhódítani a
győztesnek járó trófeát.

A magyar kézilabdázás sikerei rendkívül nagy időszakot ölel fel, ezért igyekeztem azokra a
sikerekre fókuszálni, amelyek nagyban hozzájárultak a magyar kézilabda fejlődéséhez,
legitimitásához. Úgy gondolom, hogy egy külön dolgozat témája lenne részletesen kifejteni
azt, hogy ki, mikor, milyen kiemelkedő sikereket értek el.
 3. Befejezés

Dolgozatomban igyekeztem a hazai és nemzetközi kézilabdázás történetének legfőbb

állomásai, kiemelkedő hazai, válogatott és klub eredményeit összefoglalni. Nagyban
hagyatkoztam saját ismereteimre, valamint igyekeztem releváns forrásokat is használni,
amelyek még színesebbé tették munkámat.

4. Felhasznált források

https://kezilabdatortenete.wordpress.com/a-kezdetek-haandbold-hazena-torball/

https://bunteto.com/a-kezilabda-rovid-tortenete/

Ballai Attila- Liszkay Gábor Levente: KÉZI KÖNYV: A magyar kézilabda története 1926-tól
napjainkig (Budapest, 2022)