MÉSZÁROS KÁLMÁN

II. Rákóczi Ferenc

tábornokai és brigadérosai
A kuruc katonai felsô vezetés létrejötte és hierarchiája
1703–1711
A HAdtörténeti intézet és MúzeuM KönyvtárA

Sorozatszerkesztő

veszpréMy LászLó
 MÉSZÁROS KÁLMÁN
II. Rákóczi Ferenc
tábornokai
és brigadérosai
A kuruc katonai felsô vezetés létrejötte és hierarchiája
1703–1711

• 2005

• 2006
 A kötet megjelentetését támogatta:
nemzeti Kulturális Alapprogram
Alapítvány a Magyar Hadi történetírás támogatására
HM Hadtörténeti intézet és Múzeum

A borítón Vay Ádám, Csajághy János, Bercsényi Miklós, Pekry Lőrinc

és esze tamás portréja, Bezerédj imre csákányfokosa,
valamint (alnyomatban) Orosz Pál generális-főstrázsamesteri kinevezése látható.

Az angol rezümét sALLAy GerGeLy páL

a német rezümét zAcHAr viKtor Kristóf fordította.

© Mészáros Kálmán, 2006

issn 1787-3150
isBn 963 446 394 0

Felelős kiadó Láng József, az Argumentum Kiadó igazgatója

Felelős szerkesztő Hausner Gábor
A borítóterv Hodosi Mária munkája
nyomta az Argumentum Kiadó nyomdaüzeme
Kún Sándor tanár úrnak
(Jászladány)
 tArtALoM
tArtALoM

Előszó .......................................................................................................................... 79

I. Historiográiai áttekintés .......................................................................................... 000

11

II. A kuruc hadvezetés létrejötte .................................................................................. 000

15
1. A tisztikar szerveződésének kezdetei ............................................................... 000
15
2. Ideiglenes megoldás: fődirectorok az egyes seregtestek élén .......................... 000
18
3. Az első tábornoki kinevezések, 1703–1704 ..................................................... 000
25

III. A főparancsnoki kar hierarchiájának kiépülése ..................................................... 000

29
1. A
Magasabb
magasabb
parancsnoki
parancsnoki rendfokozatok
rendfokozatok alakulása
alakulása
aa XVII–XVIII.
XVII–XVIII. század
század fordulóján
fordulóján .....................................................................
.................................................................... 000
29
2. A tábornoki fokozatok bevezetése a kuruc hadseregben .................................. 000
32
3. A brigadérosi rang bevezetése és a brigadérosi kinevezések szempontjai ....... 000
41

IV. A katonai közigazgatás és a hadvezetés ................................................................ 000

44
1. Előzmények ...................................................................................................... 000
44
2. A területi hadügyigazgatás kezdetei a szabadságharc első éveiben ................. 000
45
3. A kerületi főkapitányságok megszervezése, 1706 ............................................ 000
48
4. Az 1707. évi átszervezés és személyi következményei .................................... 000
55

V. A kuruc hadvezetés személyi állománya és előmenetele ........................................ 000

62
1. A felső vezetés összetétele ................................................................................ 000
62
2. Életrajzi adattár ................................................................................................. 000
65
3. A hadvezetés előmeneteli rendje ...................................................................... 000
83
4. A kinevezési okmányok .................................................................................... 000
90

VI. A kuruc hadsereg legfőbb beosztásai .................................................................... 000

93
1. A főgenerális ..................................................................................................... 000
93
2. Az erdélyi főparancsnok ................................................................................... 000
99
3. Az udvari fő- és vicekapitány ........................................................................... 000
103
4. Des Alleurs márki katonai szerepvállalása a kuruc hadseregben ..................... 000
110

VII. Összegzés ............................................................................................................ 000

115
okmánytár ................................................................................................................... 000
források és ...................................................................................................................
okmánytár irodalom ................................................................................................... 000
119
1. Levéltári források ............................................................................................. 000

7
 2. Nyomtatásban
források és irodalom ...................................................................................................
megjelent források .................................................................... 155
000
1.
3. Levéltári
Feldolgozásokforrások és kézikönyvek
.............................................................................................
......................................................................... 155
000
2.
4. Nyomtatásban
A jegyzetekbenmegjelent és a bibliográiában
források ....................................................................
rövidítve idézett folyóiratok ................... 156
000
3. Feldolgozások
summary .....................................................................................................................
és kézikönyvek ......................................................................... 159
000
4. A jegyzetekben
zusammenfassung .......................................................................................................
és a bibliográiában rövidítve idézett folyóiratok ................... 162
000
személynévmutató ...................................................................................................... 000
summary .....................................................................................................................
Képek jegyzéke ........................................................................................................... 163
000

zusammenfassung ....................................................................................................... 168

személynévmutató ...................................................................................................... 175

Képek jegyzéke ........................................................................................................... 185

8
 ELőSzó

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca különleges helyet foglal el nemzeti tudatunkban. Könyv-
tárnyi irodalom áll rendelkezésünkre a nyolc évig tartó rendi-nemzeti függetlenségi harc-
ról, a korszak monograikus feldolgozásával azonban máig adós történetírásunk. Az utóbbi
évtizedekben számos lépés történt a kuruc szabadságharc és az azt lezáró szatmári béke-
kötés helyes értékelésének és a korszak jobb megismerésének irányába, ennek ellenére
gyakran még a legújabb kiadványok egy részét is a nemzeti romantika és a marxista tör-
ténetírás elavult beidegződései hatják át. E téren alighanem akkor léphetünk tovább, ha
sikerül tisztázni a még feltárásra váró problémákat, s ha a feldolgozó munka során szigo-
rúan ragaszkodunk a források alapján megismerhető tényekhez.
Magáról a kuruc hadseregről is meglehetősen hézagosak az ismereteink, s ma még
nem adhatunk választ egy sor olyan kérdésre, amelyek a modern hadseregekkel kapcso-
latban megválaszolhatóak lennének. (Nem ismerjük a létszámviszonyok pontos alakulá-
sát, a hadsereg társadalmi és szociális összetételét, a tisztikar előmenetelét stb. stb.) Való-
színű persze, hogy kérdéseinkre sohasem fogunk minden tekintetben kielégítő, szabatos
választ kapni. Ez már a forrásadottságokból is következik, hiszen a kuruc hadseregnek
– mint azt Heckenast Gusztáv megállapította – „nem volt olyan állandó jellegű szerve-
zete, amelyből akár utólag országos, területi vagy csapatszintű levéltárakat lehetett volna
rekonstruálni”. Amíg tehát a császári hadsereg történetének feldolgozására vállalkozó
kutatók nagyban támaszkodhatnak az udvari Haditanács iratanyagára, addig rákóczi se-
regének történetét csak a legkülönbözőbb levéltári állagok (a kuruc polgári hatóságok
iratai, megyei, városi és családi levéltárak) szisztematikus áttekintésével lehet felvázolni,
s még akkor is csupán felvázolni. Emellett – ismét Heckenast Gusztáv találó megállapí-
tását idézzük – „a kuruc hadsereg legjellemzőbb és legállandóbb vonása a szüntelen vál-
tozás, a szüntelen személyi luktuáció volt”, s az említett forrásadottságok mellett „ez az
oka annak, hogy hadtörténetírásunk mindmáig nem rekonstruálta megbízhatóan a kuruc
hadsereg szervezeti felépítését”. De mégha „egy kutatónak fáradságos munkával sike-
rülne is” hitelesen feltárnia egy adott időpontban az egyes parancsnokok és az alattuk
szolgáló csapatok szervezeti rendjét, „a munka érdeméből és értelméből sokat levonna,
hogy két héttel később bizonyára már más volt a helyzet”.1 1976-ban, a fejedelem szüle-
tésének 300. évfordulóján tehát még Heckenast Gusztáv is kétkedését fejezte ki, jó másfél
évtizeddel később azonban ő vetette meg a kuruc hadvezetés személyi állományára vo-
natkozó kutatások alapjait. II. Rákóczi Ferenc tisztikaráról persze már korábban is szá-
mos publikáció látott napvilágot, de azok elsősorban egyéni katonai pályákat tártak fel
életrajzi írások keretében, az összefoglaló munkák pedig mindaddig szükségszerűen hiá-
nyosak, amíg nem rendelkezünk az egész kuruc tisztikar – legalább megközelítően teljes

1
Lásd Heckenast Gusztáv előszavát: Bánkúti: Rákóczi hadserege. 5–6.

9
és pontos – adattárával. Heckenast Gusztáv kutatásainak eredményeképp ma már elké-
szültek a kuruc tábornokok életrajzi vázlatai, s jórészt az ő nyomán sikerült összegyűjteni
a brigadérosok és zömmel az ezereskapitányok legfőbb adatait is. Az alacsonyabb rangú
törzstisztek és a századparancsnokok adatainak feltárásához azonban még igen hosszú
időre lesz szükség. Magunk emellett a hadsereg szervezeti felépítésének vizsgálatát sem
tartjuk hiábavaló vállalkozásnak, s az alábbiakban az e téren elért szerény eredményeink
összefoglalására teszünk kísérletet. Attól persze még messze vagyunk, hogy a sereg ala-
kulatainak történetét, a parancsnokok szolgálati beosztásait és tevékenységüket egyaránt
részletesen tárgyalhassuk, s egyelőre meg kell elégednünk a katonai szervezet létrejöttére,
a hierarchia kiépítésére és a szabadságharc alatt e téren bekövetkezett változásokra vonat-
kozó ismereteink összegzésével.
Könyvünk ennek megfelelően a kuruc hadsereg tisztikarával foglalkozik, ezen belül
pedig a felső katonai vezetés létrejöttét és hierarchiáját vizsgálja. Célunk, hogy áttekintést
adjunk a kuruc tábornoki és brigadérosi kar kialakulásáról, nyomon kövessük a magasabb
parancsnoki rendfokozatok bevezetését, a szabadságharc időszakában bekövetkezett vál-
tozásokat és mindezzel párhuzamosan a tábornokok egymás közti rangviszonyának ala-
kulását. Lényegében egy sor, részleteiben még nem vizsgált kérdésre kívánunk választ
adni, és a szakirodalom által eddig felvázolt képet szeretnénk árnyalni, pontosabbá és
teljesebbé tenni.
Kutatásaink során szerencsére nem csupán az elődök munkájára támaszkodhattunk, de
folyamatosan számíthattunk kollégáink segítségére is, akiknek ez úton szeretnénk köszö-
netet mondani. Hálával gondolunk Heckenast Gusztávra, egykori szakdolgozati témave-
zetőnkre, aki pályánk kezdetén egyengette utunkat, s aki ma már – sajnos – nem lehet
közöttünk. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum a nyugodt kutatási feltételekkel, az Orszá-
gos tudományos Kutatási Alapprogram czigány istván által vezetett pályázata pedig az
anyagi és technikai eszközök biztosításával segítette munkánkat. Köszönettel tartozunk
továbbá Kovács ágnesnek, Bánkúti imrének és zachar Józsefnek, valamint jelen kötet
szerkesztőjének, Hausner Gábornak, akik számos hasznos tanáccsal és doktori érteke-
zésünk tüzetes átnézésével, javításával könyvünk végleges változatának elkészítéséhez
nyújtottak segítséget. Értekezésünk téziseit és jelen kötet összefoglalóját Sallay Gergely
kollégánk ültette át angol nyelvre, a német nyelvű összefoglalót pedig zachar Viktor ké-
szítette.

10
 I. HIStORIOGRÁFIAI ÁttEKINtÉS

A szakirodalomban elsőként thaly Kálmán foglalkozott részletesebben a kuruc hadsereg

főparancsnoki karával. thaly széleskörű forrásismerettel rendelkezett, s a kor szereplőit
valósággal „személyes ismerőseinek” tartotta. Egyik fő művének, Ocskay-monográiájá-
nak bevezetőjében már-már az eposzi seregszemlére emlékeztető módon ismerteti a Rá-
kóczi-szabadságharcban tevékeny részt vállalók „arcképcsarnokát”, s egész történetírására
jellemző a módszer, amellyel megrajzolja „kedvenc hőseinek” hol héroszi magasságokba
emelt, hol tendenciózusan negatív, olykor azonban a maguk tömörségében is találó port-
réit. Előbb a „katonai rendből” való kuruc hősöket sorakoztatja fel, majd rátér „a polgári
osztály” ismertetésére, s külön szól az „álhatatos”, a „kétes jellemű” és az „árulóvá” lett
személyekről. Szempontunkból igyelemre méltó, hogy a tábornoki kar tagjait szinte hi-
ánytalanul előszámlálja, de számos brigadérost is megnevez.2 Másutt összefogottabb mó-
don sorolja fel a tábornokokat,3 a brigadérosok tekintetében viszont felületesebben jár el,
mivel több olyan személyt is ebben a körben említ, akik sohasem érték el ezt a rendfoko-
zatot.4 thaly emellett a kuruc hadvezetés tagjai közül több életrajzi monográiát is meg-
jelentetett: egyik első, sok kívánnivalót hagyó munkája Bottyán Jánosról szól, család-
történetbe ágyazott Bercsényi-életrajza csonkán maradt (csak 1706-ig követi nyomon
a főgenerális életútját), három brigadéros (Balogh Ádám, Bezerédj Imre és Ocskay László)
tervezett „párhuzamos életrajz”-ából pedig csak a már említett Ocskay-biográia készült
el.5 Ez utóbbi, két kiadást is megért műve hatalmas forrásbázison alapszik és rendkívül
adatgazdag ugyan, felhasználásakor mégis tekintetbe kell vennünk Angyal Dávid komoly
kritikai észrevételeit.6 thaly iménti művein kívül egyetlen olyan színvonalasabb életrajzi
munkát említhetünk, amely még az első világháború előtt született, és kapcsolódik a ku-
ruc katonai felső vezetéshez: Komáromy Andrásnak báró Perényi Miklós brigadérosról
írott tanulmányát.7
thalyt követően Márki Sándor vállalkozott rá, hogy megírja a mindaddig hiányzó Rá-
kóczi-biográiát. A szabadságharc katonai vezetésének ismertetésekor rövid értékeléssel
egyenként mutatta be a hadvezéreket, Rákóczin mint legfőbb hadúron kezdve, Bercsényi
főgenerálison, Vay Ádám udvari főkapitányon és rangsorban lefelé a tábornagyokon, al-
tábornagyokon, generálisokon át egészen a brigadérosokig.8 rákóczi hadvezéri portréját

2
Thaly: Ocskay László. I. 6–15.
3
Eszterházy tábori könyve. Bevezetés, III–IV.
4
Thaly: Ocskay László. I. 58–59. lapalji jegyzetben.
5
Thaly: Bottyán János. (1865); Uő: Bercsényi cs. I–III. (1885, 1887, 1892); Uő: Ocskay László. (1885,
2. kiad. két kötetben: 1905)
6
Angyal Dávid: ócskay László. Budapesti Szemle, 1882. 30. kötet 161–202.
7
Komáromy: Perényi Miklós. HK, 1915. 119–157., 496–516.
8
Márki: Rákóczi. II. 187–200. „A hadvezérek” c. fejezet.

11
a kuruc kor hadtörténelmének első igazán avatott kutatója, Markó Árpád rajzolta meg.
Monográiájában a kuruc tábornoki és brigadérosi kart lényegében Márki Sándor nyo-
mán mutatta be, egy-egy hadvezér tevékenységének értékelésekor és főként a hadszer-
vezet felvázolásakor azonban már modernebb szempontokat is igyelembe vett.9 Márkit
és Markót követi Asztalos Miklós monográiájának vonatkozó fejezete is.10 A katonai
vezetők közül a két világháború között csupán Pekry Lőrinc tábornagyról készült életrajzi
feldolgozás Rácz Imre tollából.11
A második világháborút követően örvendetesen fellendült a korszak kutatása. A mar-
xista történetírás egyfelől lényeges visszalépést jelentett ugyan Szekfű Gyula és Markó
árpád munkásságához képest a rákóczi-szabadságharc kutatásában és értékelésében,
másfelől viszont komoly forrásfeltáró munkával, továbbá a társadalom- és gazdaságtörté-
neti problémák felvetésével már az 1950–60-as években is előremutató művek láthattak
napvilágot. témánk szempontjából elsősorban a kuruc hadvezetés társadalmi korlátainak
éles bírálatát emelhetjük ki,12 amelyre azonban részben már thaly, majd kellő tárgyila-
gossággal Markó Árpád is rámutatott.13 Az új rákóczi-életrajz csak szórványos utalások
szintjén foglalkozott a hadvezetést érintő kérdésekkel,14 de több biográiai mű is született
egy-egy „népszerű” tábornokról vagy brigadérosról.15 Esze tamás ugyanakkor a vitézlő
rend széles rétegét érintő kutatások alapjait vetette meg,16 bár természetes, hogy adatai
így csupán közvetve kapcsolódnak a felsőbb vezetéshez.
thaly Kálmán óta napjainkig bezárólag alighanem Bánkúti imre tárta fel a szabadság-
harc történetének legtöbb forrását, s ennek során 1976-ban önálló kötetben jelent meg
a kuruc hadsereg történetének számos fontos dokumentuma. A tematikus fejezetekbe ren-
dezett forráscsoportok elé írt bevezető tanulmányokban a szerző bemutatja többek között
a tisztikar létrejöttének és gyors átalakulásának folyamatát, a hadsereg és társadalom kap-
csolatát és Rákóczi hadszervező tevékenységét, hogy csupán az általunk is érintett kér-
déseket emeljük ki.17
Az 1980-as évek közepén megszületett magyar hadtörténelmi szintézis korszerű igé-
nyességgel mutatja be a kuruc hadsereget és azon belül a hadvezetést.18 A szerző, Hecke-
nast Gusztáv kitér a tábornoki kar társadalmi összetételére, és részletesebben szól a kuruc

19
Markó: Rákóczi a hadvezér. 78., 108–113.
10
Asztalos: Rákóczi és kora. 244–245., 249–250.
11
Rácz: Pekri Lőrinc.
12
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc. (1953) 52–53.
13
Markó: Rákóczi a hadvezér. 78–80.
14
Köpeczi–Várkonyi: II. Rákóczi Ferenc. 1955.
15
Várkonyi: Vak Bottyán. és Uő: Így élt Vak Bottyán. Budapest, 1975.; Esze–Köpeczi: Esze tamás.; Baksay
Zoltán: Czelder Orbán, a Rákóczi-szabadságharc brigadérosa. Sz, 1957. 751–772.; Tóth: Balogh Ádám.; Esze
Tamás: Béri Balogh Ádám. Vasi Szemle, 1962. 1. sz. 68–76., 2. sz. 38–46., 3. sz. 56–66. és 1963. 1. sz. 42–54.;
Esze Tamás: tarpa és Esze tamás. A kiváló szabadsághős születésének 300. évfordulójára. Nyíregyháza, 1966.
(Szabolcs-Szatmári Könyvek, 1.); Esze: Vay Ádám. = Vajai konf. 1969. 7–32.
16
A szerző számos tanulmányán kívül mintaszerű forráskiadványának jegyzetapparátusában kezdte meg
az egyszerű vitézek, altisztek, paraszti és kisnemesi származású tisztek adatainak feltárását: Esze: Kuruc vité-
zek foly.
17
Bánkúti: Rákóczi hadserege. Lásd főként „A kuruc hadsereg keletkezése”, a „Feudális társadalom és
a kuruc hadsereg”, valamint a „Rákóczi a korszerű hadsereg létrehozásáért” c. fejezeteket.
18
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc. (1985) = Mo. hadtört. I. 364. s köv.

12
katonai vezetőréteg előképzettségéről. A hadsereg szociális összetételével kapcsolatban
megjegyzi, hogy azt módszeres kutatások híján csak „forrásimpressziók alapján” tudjuk
bemutatni.19 Egy jó évtized múltán azután Heckenast Gusztáv tárta fel és rendszerezte
a tábornoki kar tagjainak életrajzi és archontológiai adatait, s publikálta egy biográiai adat-
tár, illetve egy rövid összegző tanulmány keretében.20 Időközben magunk is hasonló ku-
tatásokat végeztünk, s egy hozzászólás erejéig sikerült kiegészítenünk a szerző adatait,21
majd a jelen értekezés tárgyköréhez illeszkedő előzetes publikáció keretében tekintettük
át a kuruc tábornoki és törzstiszti kinevezések gyakorlatát.22 A szabadságharc kitörésének
tricentenáriuma alkalmából zachar József vállalkozott rá, hogy rövid áttekintést adjon
azokról a kuruc hadvezérekről és csapattisztekről, akik a császári hadseregben kezdték
meg szolgálatukat.23
A már említett életrajzi munkákhoz az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán újabbak csat-
lakoztak: Károlyi Sándorról monográia készült, Bottyán János életének néhány homá-
lyos részlete új megvilágításba került, Bezerédj imre, forgách simon, vay ádám, csáky
László, Berthóti István, Nagyszegi Gábor, Csajághy János és Gyürky Pál biográiájának
megírásához pedig néhány tanulmánnyal jutottunk közelebb.24 Heckenast Gusztáv ugyan-
akkor az egyéni életpályák feldolgozásán messze túlmutató vállalkozásba kezdett: egy
Rákóczi-kori életrajzi gyűjtemény összeállítását tűzte ki célul, amelyben több más tár-
sadalmi csoport mellett a katonai réteget ezredesi rendfokozatig, illetve vár- és várospa-
rancsnoki beosztásig terjedően kívánta bemutatni. A szerző halála után magunk vállaltuk
fel az adattár kiegészítését és sajtó alá rendezését, így az eredeti tervekhez képest némi
késéssel, de sikerült összeállítani a kor szereplőinek életrajzi vázlatait.25

19
Uo. 367.
20
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 163–174. és HK, 1994/4. 51–55.
21
Mészáros: Újabb adalékok. t, 1995. 93–96.
22
Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 303–360. E tanulmányunknak a felső vezetésre
vonatkozó részeit többnyire bedolgoztuk jelen monográiánkba, olykor mégis szükséges rá visszautalnunk, mert
a törzstiszteket érintő megállapítások, példák és forráshivatkozások ott részletesebben szerepelnek.
23
Zachar: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén. = A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közl. 2001–2004.
52–70.
24
Kovács: Károlyi Sándor.; Pálffy Géza: Bottyán János életpályájának néhány megoldatlan kérdéséhez. Limes.
Komárom-Esztergom Megyei Tudományos Szemle, 1996/1–2. 93–116.; Bariska: Egy különös árulás... = Hadtör-
ténelmi tanulmányok. (zalai Gyűjt. 36/I.) 79–142.; Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.
(Sziluettvázlat.) = A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. X. Szerk. Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1984.
9–22.; Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669–1730) kuructábornok [!] tanulsá-
gos életpályájának összefoglalása. = A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. XXIV. Szerk. Szvircsek Ferenc.
Salgótarján, 2000. 9–23. (Feltűnő, hogy Horváth még csak nem is említi Somlyói tóth munkáját!); Czigány:
Forgách Simon, a király katonája. = Perjés Ekv. 117–134.; Heckenast: Vay Ádám szerepköre. = Vajai konf.
1996. 7–17.; Mészáros Kálmán: Két Csáky László halála. (1698, 1708) Fons, 1995. 375–378.; Uő: Két kuruc
tábornokné. (Nagyszegi Gáborné Urai Éva és Berthóty Istvánné Váradi Erzsébet.) = Erdély és Patak fejedelem-
asszonya Lorántffy zsuzsanna. tanulmányok születésének 400. évfordulójára. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak,
2000. II. köt. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei, 41.) 219–231. Uő: csajághy János kuruc brigadéros ha-
lála. Adalék thaly Kálmán történetírói módszeréhez. = Előadások a Rákóczi-szabadságharc történetéből. A Ma-
gyar történelmi társulat gyöngyösi konferenciája. Szerk. Katona Csaba. Budapest, 2004. 47–55.; Uő: Gyürky
Pál. Egy pesszimista kuruc generális. [Kiadásra váró kézirat, előadásként elhangzott a 2003. nov. 13-án „A fe-
jedelem szolgálatában, vagy a császár hűségén” címmel megrendezett salgótarjáni konferencián.]
25
Heckenast: Ki kicsoda...

13
 Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy a téma ugyan nem ismeretlen a szakirodalom-
ban, mégsem állíthatjuk, hogy megtörtént volna a kérdés komplex elemzése. A fenti szer-
zők egyike sem vizsgálta még kellő alapossággal a kuruc katonai vezetők kinevezésének
körülményeit és előmenetelük rendjét. A kuruc tisztikar szervezeti felépítéséről és a kora-
beli rangviszonyok alakulásáról eddig csupán összefoglaló megállapítások láttak napvilá-
got Markó Árpád, illetve a korszak egészét tekintve zachar József tollából.26 Az országos
főkapitányságok megszervezéséről pedig többen is szóltak, de a szabadságharc alatt be-
következett változásokra még senki sem igyelt fel, illetve senki sem vizsgálta a katonai
közigazgatás átszervezése által a kuruc hadvezetésben előidézett változásokat.
témánk szempontjából ugyan nem mellékes, mégis önálló monográia keretébe tartozó
feladat a tiszti életpályák áttekintése, a tábornokok és brigadérosok egyéni karrierjének
összehasonlító vizsgálata, s a testület történeti szociológiai elemzése, amely így kívül esik
szűkebb értelemben vett tárgykörünkön. Ez a napjainkban oly népszerű elitkutatás téma-
körébe vágó (és a Heckenast Gusztáv adattárának sajtó alá rendezését és kiegészítését ered-
ményező munkánkhoz is szorosan kapcsolódó) feladat jövőbeli terveink közé tartozik.
A témában rejlő másik lehetőség a parancsnokok működésének, a vezénylés kérdésé-
nek részletes áttekintése volna, erről azonban szintén le kellett mondani, hiszen ez szinte
a szabadságharc teljes hadtörténetének feldolgozását igényelné, márpedig a rákóczi-sza-
badságharcról eddig mindössze két összefoglaló munka jelent meg, s ma már ezek egyike
sem mondható korszerűnek. Bánlaky József 1941-ben kiadott terjedelmes munkája – sok
új (főként katonai) szempont és gondolat felvetésén túl – jószerivel csak az addig megje-
lent részletpublikációk összegzését jelenti, illetve elsősorban a hadjáratok eseménytörté-
netét adja földrajzi és időrendben.27 Heckenast Gusztáv 1953-ban készült összefoglalója
szintén a maga korában számított hézagpótló műnek, utóbb azonban a szerző munkássága
nyomán is újabb és újabb részkérdéseket sikerült tisztázni, és természetesen a történelmi
szemlélet is pozitív irányban változott. Évtizedek óta aktuális tehát egy új, korszerű mo-
nográia igénye, s a történelmi kutatások specializálódása következtében bizonyosak
lehetünk benne, hogy a szabadságharc katonai története önálló feldolgozás témája lesz.
Minden bizonnyal több éves (évtizedes?) kutatómunka eredményezhet ezen a téren is ma-
radandó alkotást, s a téma teljes áttekintésével párhuzamosan lehet majd az említett rész-
témát, a parancsnoklás gyakorlati kérdéseit tisztázni.28

26
Markó: Rákóczi a hadvezér. 111–113. és Zachar: Idegen hadakban. 17–18.
27
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. tizennyolcadik rész. II. Rákóczi Ferenc nemzeti föl-
kelése. 1701–1714. Budapest, 1941.
28
Könnyen belátható, hogy a szabadságharc felső katonai vezetéséhez sorolt kb. hatvan fő esetében szinte
lehetetlen lett volna egyenként vizsgálni hadvezéri működésüknek akár csak időbeli, földrajzi és hatásköri as-
pektusait is. Dolgozatunkban egyetlen esetben tettünk kivételt, amikor éppen egy elvi kérdés tisztázásához volt
elengedhetetlen Vay Ádám udvari főmarsall katonai tevékenységének alapos vizsgálata. Lásd a VI/3. fejezetet.

14
 II. A KURUC HADVEzEtÉS LÉtREJÖttE

1. A tisztikar szerveződésének kezdetei

A II. Rákóczi Ferenc fejedelem által vezetett szabadságharc az 1697. évi hegyaljai felke-
lés bukását követően bontakozott ki az Esze tamás, Kis Albert, Pap Mihály és mások ál-
tal szervezett bujdosómozgalomból. A tiszaháti szervezkedés során a felkelők maguk vá-
lasztották első tisztjeiket még Rákóczi Magyarországra érkezése előtt. A fejedelem minden
bizonnyal Esze tamást nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesének, aki – úgy
tűnik – személyesen vezette a bujdosók harmadik követségét Brezánba 1703. május ele-
jén.29 Erről a kinevezésről csak közvetett,
bár elég részletes adatok állnak rendelke-
zésünkre. Maga Esze tamás a „supremus
et primarius pedestris ordinis capitaneus”
címet használta egy 1703. évi kiadvá-
nyán,30 és ennek magyar fordítását olvas-
hatjuk egy 1704-ben kelt iraton: „Méltó-
ságos Fölső Vadászi Rákóczy Ferencz
Fejedelem ő Nagysága első gyalog ezeres
kapitánnya”.31 Károlyi Sándor szatmári fő-
ispán – miután 1703. június 7-én Dol-
hánál győzelmet aratott a felkelők felett –,
emlékiratot nyújtott be a bécsi udvarnak,
melyben a 25. pont alatt a következőket
írta: „Úgy hallatszott, hogy Esze tamás is
bennjárt [Lengyelországban] Rákóczinál;
erről szintén nincsen biztos tudomásom,
de hogy ezredesi rangjáról pecsétes ki-
nevezési okmánya van – az bizonyos.”32
Elképzelhető, hogy Esze tamással közel
egy időben Kis Albert is kapott gyalog ez- Esze Tamás nemeslevelének címerképe,
redesi pátenst. talán magát a brigadérost ábrázolja

29
Az eseményre lásd Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa. Sz, 1954. 285–316. A II. fejezet
megírásakor jelentős mértékben támaszkodtunk Esze tamás ezen és alább idézendő más tanulmányaira, forrás-
közleményeire, melyekre az első hivatkozásokat követően már csak konkrét idézetek esetén utalunk.
30
OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. II. fol. 4.
31
MOL G 28. Rákóczi-szabadságharc lt. V. 2. a. fol. 6. tarpa, 1704. febr. 18. Esze tamás pátense, melyben
a tarpai lakosokat a város bírája és tanácsa iránti engedelmességre inti.
32
Rtü I. 97. (Kiemelés tőlünk – M. K.)

15
 Az országhatárra érkező fejedelmet 1703. június 14–16-án a tiszaháti felkelés vert hadai
várták.33 Rákóczi Emlékirataiban igen siralmas képet fest erről a parasztcsapatról. Az ott
felsorolt tisztekről is lesújtó véleménye volt: „mindnyájan olyan tudatlanok és összeférhe-
tetlenek voltak, hogy még egy káplár feladatát sem voltak képesek ellátni.”34 Jobb híján
persze be kellett érnie velük. Nem tudjuk biztosan, hogy az első ezereskapitányok és vicéik
(Majos istván és János, Móricz istván, ocskay László, Borbély Balázs, Bóné András, Kos
Mihály, Gödény Pál, Bozóky Pál, újvárosi Szűcs János, kőrösi Pap István stb.) nyertek-e
a fejedelemtől pecsétes dekrétumot. Valószínű, hogy többen csak Rákóczi hallgatólagos
beleegyezésével, szóbeli „rezolúciójával”, később pedig az első tábornokokhoz írt egy-
szerű levélbeli utasítások alapján történt beiktatásokkal viselték a magas katonai rangot.
A tiszántúli hadjáratot35 még maga rákóczi és Bercsényi vezette, így azon a vidéken
a felkelő hadak tisztikarának létrejöttét a fejedelem legalább nyomon követhette: az imént
felsorolt személyek rangját megerősíthette írásban, jóváhagyhatta szóban, magukat a tisz-
teket megismerhette személyesen vagy főbb híveinek tájékoztatásából. Az első felvidéki
hadjárat 1703. augusztus vége és október 31. között azonban már a fejedelemtől távol
– és bizalmát élvező főtiszt irányítását nélkülözve – zajlott le.36 Az Ung vármegyétől nyu-
gatra, egészen Bars és zólyom vármegyéig terjedő tájakon a felkelők zábreczky László,
Vitárius János, füleki Szűcs János ezredesek, Kecskeméti István, Berthóti zsigmond al-
ezredesek köré gyülekeztek. ők – ekkor még – egészen biztos, hogy a fejedelemtől sem
írásos, sem szóbeli jóváhagyást nem kaptak rangjukra nézve. Az egykori végvárak mel-
lett és a volt praesidialis mezővárosokban letelepült katonák gyakran már szervezetten
álltak a kurucok oldalára, főként korábbi tisztjeik vezetésével, mint például az ónodiak
ónodi alias Szikszai János deákkal az élen vagy az Egerben, Léván, Szécsényben letele-
pült vitézlő rend.
Hasonlóan alakult a helyzet az erdélyi fejedelemségben, ahol a helyi kuruc mozga-
lom és a Magyarországról érkezett katonaság akciói nyomán bontakozott ki a szabadság-
harc.37 A Kővár-vidéki mozgalmat pl. Mósa László remetei postamester szervezte, aki utóbb
Kővár kuruc vicekapitánya lett. A somlyói császári őrség magyar katonaságának egyik
tisztje, Kaszás Pál a kurucokhoz csatlakozva lovas ezereskapitányi rangot kapott. A Ma-
gyarországról érkező kurucokat Ilosvay Imre, majd Orosz Pál vezette, csapataik között
pedig főként bihari ezredeket találunk: Bóné András lovasait, Kos Mihály és Gödény Pál
hajdúit.

33
A szabadságharc ezen szakaszát feldolgozta Esze Tamás: A tiszaháti felkelés. Budapest, 1952. (Sajnos,
jegyzetapparátus nélkül.)
34
AR III/I. 303.
35
Az események pontos, részletes ismertetését szintén Esze Tamás írta meg: rákóczi tiszántúli hadjárata, és
Uő: A tisza-vonal védelme. = Rákóczi-tanulmányok. 597–681.
36
Az Ocskay László által vezetett hadjáratról még nem áll rendelkezésünkre modern feldolgozás. thaly
Kálmán monográiájára csak fenntartásokkal hagyatkozhatunk: Thaly: Ocskay László. I. 25–30. Számos új adat
található: Ráday ir. I. 43–70. (A vonatkozó forrásokat „Nógrádmegye nemességének és Rádaynak csatlakozása
a szabadságharchoz” címmel Esze Tamás rendezte sajtó alá.)
37
Az erdélyi eseményekre lásd Kiss: Rákóczi erdélyi fejedelemmé választása.; Várkonyi: A rákóczi-sza-
badságharc kibontakozása Erdélyben. Sz, 1954. 15–73.; Markó Árpád: Az 1704. évi erdélyi kuruc hadjárat. HK,
1933. 174–208. és Magyari András: Az erdélyi kuruc hadsereg létrejöttének előzményei. = II. Rákóczi Ferenc
erdélyi hadserege. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Uő. H. n., 1994. 5–74.

16
 Mindamellett erdélyben igen nagy szerep jutott a törökországból hazatért emigrán-
soknak is. 1703 nyarától 1706 elejéig több hullámban tértek haza Guthy István, Csáki
András, Orlay Miklós és Szappanos Mihály vezetésével a thököly-szabadságharc, főként
pedig a hegyaljai felkelés bukása után kibujdosott kurucok.38 Az említett „főkapitányok”
és az alattuk szolgáló tisztek többnyire megtarthatták korábbi rangjukat, egységeik lét-
száma pedig folyamatosan emelkedett a hozzájuk csatlakozó erdélyi és partiumi felkelők-
ből. thököly unokatestvére és generálisa, Petrőczy István szintén hazatért a száműzetésből.
Nem lehetetlen, hogy ő külön kinevezési okmány nélkül, korábbi rangjának elismerésé-
vel lett Rákóczi hadseregének tábornoka.
A szervezés első időszakára tehát a spontaneitás jellemző, s maga Rákóczi is meg-
alkuvásokra kényszerült a tiszti kinevezések, sőt általában a személyi döntések megho-
zatalakor. Heckenast Gusztáv találóan írja a kuruc „udvar- és államszervezés” (s tegyük
hozzá: hadszervezés) első állomásán, a sámsoni táborban 1703. július 26–28-án lezaj-
lott eseményekkel kapcsolatban: „Megindító igyelemmel kísérni a kezdeteket, a kény-
szerű kompromisszumokat, amikor be kellett érni azokkal, akik a szolgálatra kéznél
voltak.”39
Az előkelő nemesek csatlakozásának megindulásával a fejedelem igyekezett közülük
új főtiszteket kinevezni. Ennek jórészt politikai okai voltak: a nemesség vezető szerepé-
nek biztosításával a mozgalom bázisának kiszélesítése, a vármegyék és az arisztokrácia
csatlakozásra buzdítása volt a cél. A parasztfelkelésként induló szabadságharc „népi” jel-
legének visszaszorításából természetes módon következett a nemesség vezető szerepé-
nek biztosítása a hadseregen belül is. Ugyanakkor az első képzetlen, fegyelmezetlen, sőt
gyakran garázda tisztek megfékezését várta a fejedelem az újonnan kinevezett, katonai
tapasztalattal is rendelkező mágnásoktól és benepossessionatus nemesektől. Más kérdés,
hogy általában ez utóbbi csoport tagjai sem voltak katonailag kellően képzettek és alacso-
nyabb sorból származó tiszttársaiknál eredményesebb csapatvezetők.
A elsőként kuruccá lett alispán, Buday István előbb a fejedelem udvari kapitánya, majd
a hajdúvárosok főkapitánya és egyben a hajdúvárosok által kiállított lovasezred parancs-
noka lett. Az elsők között csatlakozott főnemesek egyike, Sennyey István báró 1703. au-
gusztus 29-én mint „ezeredes-kapitány” kapott hadgyűjtő pátenst,40 majd egy hónappal
később ő vehette kézbe elsőként a tábornoki dekrétumot.41 Az 1703. október közepén
Gács várával együtt meghódolt és a tokaji táborban hűségesküt tett Nógrád vármegyei
nemesek közül került ki a kuruc állam- és hadszervezet képzett középnemesi vezetőinek
derékhada. Közülük Gyürky Ádám lett a fejedelem udvari lovaskarabélyos ezredének
parancsnoka. Vay Ádámot – Buday István utódaként – udvari kapitányává nevezte ki
Rákóczi, majd 1703. október 27-én neki adományozta a jászkun főkapitányi címet is.
Ez utóbbi tisztség együtt járt a „nemes jász regiment” ezredtulajdonosi rangjával. török
András nógrádi alispánt még Vay kinevezése előtt, 1703. október 24-én substitutus jász-

38
Seres István: thököly imre emigráns katonaságának tisztikara törökországban a karlócai béketárgyalá-
sok idején (1698–1699) HK, 2005. Lásd különösen Szappanos Mihály életrajzi adatait: 459., valamint A thö-
köly-katonaság hazatérése a Rákóczi-szabadságharc alatt c. fejezetet: 469–477.
39
Heckenast: Vay Ádám szerepköre. = Vajai konf. 1996. 8.
40
AR I/I. 127–128. A vetési táboron kelt pátens Reviczky Imre által készített egykorú másolata. A császári
kézbe került kuruc eredetű irategyüttes keletkezésére lásd Esze Tamás: Acta Reviczkyana. LK, 1954. 152–169.
41
Az első tábornoki kinevezésekről lásd a II/3. fejezetet.

17
kun kapitánnyá, másfél évvel később pedig egyben udvari vicekapitánnyá nevezte ki
a fejedelem, így ő lett Vay Ádám helyettese mindkét funkcióban.42
A hadgyűjtő pátenssel saját ezredet toborzó főurak és jómódú nemesek általában
kivételnek számítottak: sennyeyn kívül ibrányi László és vay László sorolható ebbe
a körbe.43 A hajdúvárosok lakói, a jászok, a kis- és nagykunok kiváltságaik fejében
kötelesek voltak fegyvert fogni, és saját tisztjeik vezetésével testületileg táborba szállni,
a fentebb említett Budayt, Vayt és törököt így már kereteiben meglévő alakulatok élére
nevezhette ki a fejedelem.

2. Ideiglenes megoldás: fődirectorok az egyes seregtestek élén

Nagy kihívást jelentett Rákóczi számára a korai kuruc mozgalom szervezőinek és a spon-
tán felkelők maguk választotta tisztjeinek megfegyelmezése, illetve hadaik központi irá-
nyítása. A fejedelem körültekintéssel látott e feladathoz, hiszen egyszerre leváltani nem
lehetett őket a kezük alatt szolgáló hadak eloszlásának veszélye nélkül. A szakirodalom
az első kuruc ezredesek felsorolásakor a már általam is idézett nevek mellett Ilosvay Bálin-
tét és Imréét, Perényi Farkasét, Orosz Pálét, Bessenyey zsigmondét, Géczy zsigmondét
említi meg. történetírásunk mind ez ideig nem ismerte fel pontosan, hogy ezek a főtisz-
tek többnyire nem saját csapataik felett parancsoltak. Valójában a szerveződő fejedelmi
udvar megbízottai, vagy mondjuk úgy: központi utasításokkal a harcoló alakulatokhoz
kiküldött „vezérkari tisztek”, sőt egyben „politikai biztosok” voltak.44
A fejedelem Emlékirataiban megemlékezik róla, hogy Kálló ostroma előtt Ilosvay Bá-
lintot „két vagy három Bereg megyei zászlóaljjal” Máramaros meghódoltatására küldte.45
Az ugocsa–máramarosi hadjáratban Majos János lovas- és Kis Albert gyalogezrede ké-
pezte a katonai erőt. Ilosvay Bálint ezredéről meglehetősen kevés ismeretünk van a sza-
badságharc első időszakában: bár gyűjtött saját katonaságot, ez az alakulat meglehetősen
kis létszámú lehetett.46 ilosvay Bálint feladata 1703 augusztusában nem is a toborzás
és a saját ezreddel való operálás, sokkal inkább az ugocsai, máramarosi és beregi nemes-

42
Az itt felsorolt katonákon kívül ebbe a körbe sorolható még Kajali Pál, a későbbi kuruc főhadbíró, Darvas
Ferenc és Mihály, utóbb kuruc hadbiztosok, valamint Ráday Pál kancellár is.
43
Könnyen belátható, hogy a több hónapos késéssel csatlakozó nemesség már csak korlátozott számban tobo-
rozhatott katonákat, hiszen az első felkelők már fegyverbe szólították a vidéket. Ibrányi Lászlóról tudjuk, hogy
jórészt saját jobbágyaiból alakította meg ezredét. Mint majd látni fogjuk, a dunántúli hadjárat kezdetén már
a birtokos nemesség kap hadgyűjtő pátenseket Bercsényitől, azon az országrészen tehát a korábbi időszaktól
eltérő társadalmi keretek között jön létre a tisztikar.
44
A talán nem túl szerencsés és kétségtelenül anakronisztikus hasonlattal itt csupán a fődirectorok kettős,
katonai és politikai szerepére célzunk.
45
AR III/I. 311. Az ugocsa–máramarosi hadműveletekre lásd még Esze Tamás: A szegénylegények éneke.
Irodalomtörténeti Közlemények, 1953. 5–28.
46
Ugocsa vm. 1704 közepén vagy az év második felében készült összeírása falvanként közli a kuruc kato-
nák névsorát alakulatuk (ezred, század) feltüntetésével együtt. Igen sokan szolgáltak a korábbi Kis Albert-féle,
ekkor már Kajdy istván parancsnoksága alatt álló gyalogezredben és Majos János lovasezredében, ugyanakkor
csak néhány névnél szerepel, hogy „Ilosvay Bálint Úr Seregében” szolgál az illető. (A sereg = század!) Lásd
Csatáry György: Levéltári Kalászatok. (tanulmányok, szövegközlemények.) Ungvár–Budapest, 1993. 46.
Ilosvay ezredének 1706. évi összeírásából megállapítható, hogy a név szerint ismert tisztek mindegyike Majos
János ezredében szolgált korábban. Lásd: KO V. 415–417. Majos 1705-ben távozott időlegesen a hadseregből,

18
ség megnyerése és Majos János, meg Kis Albert garázda katonáinak fékentartása volt.
Máramaros meghódolása után a Munkács és Ungvár körüli ostromzárat szervezte meg.
1703. szeptember 26-án is a fejedelmi rendelkezés végrehajtójaként lépett fel, amikor
az Ungvárt ostromló hadak megfegyelmezését célzó ediktumot kibocsátotta.47 feladatai,
intézkedései alapján leszögezhetjük, hogy több alá beosztott főtiszt parancsnokaként és
több ezredből álló csapat irányítójaként járt el, nem pusztán egy volt a többi ezereskapi-
tány között.
Ilosvay Imre a kurucok elől Huszt várába húzódott nemesek példáját követte, de kivé-
telesen cselből: valójában azzal a céllal, hogy Máramaros vármegye és az öt koronaváros
„kulcsát” a kurucok kezére játssza. Sikerült a izetetlen császári őrséget parancsnoka el-
len lázítania, így ivére, Ilosvay Bálint és Majos János hadjárata során Huszt kaput tárt
a kurucok előtt. Ilosvay Imre ezt követően jelentkezett Rákóczi táborában, aki nagyobb
katonai egységet (kétezer lovast) bízott a kezére, és az erdélyi határszélekre küldte. Ilos-
vay 1703. szeptember 20-án Szentbenedek mellett fontos győzelmet aratott Bethlen Sá-
muel labanc székelyei felett. Ezt követően is az erdélyi határnál állomásozó kuruc csa-
patok parancsnoka maradt. 1703. október 7-e körül a Kolozsvárról kijött császári őrség
somlyó mellett az ilosvay imre parancsnoksága alá rendelt Kaszás pál és csurulya kapi-
tányok hadaival csapott össze. Ez az eset is arról tanúskodik, hogy az első kuruc tisztek
(itt Kaszás és csurulya) fegyelmezetlensége okozta a vereséget, akik a fejedelem által
föléjük rendelt Ilosvay Imre parancsa ellenére vállalták a túlerővel szembeni harcot.48
Ilosvay Imre 1704-ben mint Duna–tisza közi katonákból álló lovasezred parancsnoka
szerepel. Egyetlen adat derít fényt arra, hogy ha 1703-ban nem sikerült saját ezredet to-
boroznia, akkor melyik ezred parancsnoka lett: Károlyi sándor iratai között fennmaradt
egy keltezetlen – de adatai alapján nagy biztonsággal 1705 végére tehető – hadszervezési
tervezet, mely szerint Ilosvay a (kőrösi) Pap István által gyűjtött katonákat kapta meg.49
Utóbb pedig a szegedi seregeket is ezredéhez rendelték.
Az északkeleti vármegyék egyik legjelentősebb főúri családja a báró Perényieké volt.
Az első kuruc katonák között szép számmal voltak, akik az ő jobbágyaik közül kerültek
ki. Nagyszőlősi uradalmukban már 1703 nyarán igen öntudatosan megtagadták a földes-
úri terhek viselését, és a hajdúvárosi kiváltság igényével léptek fel. A Husztra menekült
perényi família a vár feladása után csatlakozott rákóczihoz, és tagjai közül többen fontos
tisztségeket töltöttek be a fejedelmi udvarban és a hadseregben. Mindvégig híven és vi-
tézül szolgálták Rákóczit, de ellentétük is végig megmaradt az első jobbágy-főtisztekkel.
Számos adattal rendelkezünk pl. Esze tamás és Perényi Miklós személyes ellentétéről.50
A Perényiek közül Farkas volt az első Rákóczi táborában, s Bercsényi mindjárt fontos fel-
adattal bízta meg: tokaj alól Újfalussi János seregével kiküldte a „nemes zemlény és Ung

tehát csak ezt követően csatolhatták ezredét Ilosvayéhoz, akinek a közvetlen parancsnoksága alá mindaddig
talán csak vármegyei kontingens tartozott.
47
Esze: Iratok Rákóczi tiszántúli hadjáratának történetéhez. HK, 1954/1. 293–294.
48
Rákóczi ezzel kapcsolatban a következőket írta Sennyey Istvánnak szóló levelében: a vereség oka „az
egyenetlenség, senkitűl nem függés és szófogadatlanság, – a minthogy említett hívünk [ti. Ilosvay Imre] aka-
ratja sőt tilalma ellen cselekedték ... ott való hadaink, hogy azon ellenségre, nem lévén ahhoz való tehetségek,
kimentenek...” AR I/I. 129.
49
MOL P 396. Károlyi-lt. Acta pub. 1. Acta Rákócziana. Ser. IV. Kuruckori vegyes ir. (Lad. Fa.)
50
Lásd Komáromy: Perényi Miklós. HK, 1915. 120. és Esze–Köpeczi: Esze tamás. 51., 73.

19
vármegyékben gyülekezett magyar hadaknak egy corpusban való gyűjtéssére”. A főge-
nerálistól kapott pátensekkel Perényiéknek „12 zászlós seregeket” sikerült összegyűjteni,
„mely hadakkal akkor egy fordulást tévén”, elfoglalták Vinna, Homonna, Sztropkó és
Csicsva várát. Ezt követően Perényi és Újfalussi jelentkezett Bercsényi tokaji táborában
a 12 századnyi katonasággal, melyek egyik feléből (6 seregből) Soós János, a másikból
pedig báró Andrássy György alakított saját lovasezredet. Újfalussi később sérelmezte is,
hogy 1703-ban „Prínyi uramnak vicéje volt azon seregekben”, utóbb pedig csak főhad-
nagy lett Soós János fő- és Bárczay zsigmond vicekapitánysága alatt.51 Így nyilvánvaló,
hogy Perényi is csak ideiglenesen volt az ungi és zempléni katonaság főkapitánya.
1703. szeptember 30-án mint „Méltóságos Fejedelem felső vadászi Rákóczi Ferenc Ke-
gyelmes Urunk eő nagysága Ungvár alatt lévő hadainak directora” szerepel,52 1703. októ-
ber 10-én pedig „... Bercsiny Miklós Uramtúl eő Nagyságátul bizonos Haza dolgaiban ki
bocsátatot plenipotentiarius”-nak címezte magát.53 A felkelés első éveiből nem ismerünk
olyan adatot, amely Perényi saját ezredére vonatkozna. Valójában nem volt ezredes, ha-
nem Bercsényi udvari kapitánya lett, a szécsényi országgyűlés szövetséglevelét is ebben
a minőségben írta alá.54 Csak 1706 júliusában kapta meg a dunántúli Goda István lovasez-
redét oly módon, hogy a tényleges parancsnok Goda István maradt alezredesi rangban.55
A tisza környéki hadak vezérlésére Rákóczi Ibrányi Lászlót küldte ki 1703. augusz-
tus végén,56 s neki – mint említettem – sikerült saját ezredet is gyűjtenie. Ibrányi mellé
hamarosan a török elleni harcokban edzett Orosz Pál ungi nemest rendelte a fejedelem.
Feladata a tokaj körüli ostromzár megszervezése és a „dispositiója alá adott” hadak rend-
bevétele volt. Mikor a Sárospataki Kollégiumot 1703. szeptember 2-án visszahelyezte
jogaiba, a fejedelem „tiszán innét lévő Hadainak, Lovas és Gyalogoknak Fő Directora”

51
Az idézetek Újfalussi János Bercsényinek szóló, 1705. jún. 30-án a fogarasi táborban kelt leveléből valók:
Bánkúti: A Rákóczi-szabadságharc történetének dok. (1990) 105. = Uő: A Rákóczi-szabadságharc dok. (2003)
90–91.
52
Perényi levele Ungvár védőihez: Váradi Sternberg János – Balla László: Az ungvári vár ostroma 1703–
1704-ben. Kárpátok. Irodalmi Almanach, 2. 1958. 129. Perényi levele jól egészíti ki Újfalussi idézett vissza-
emlékezését, a következő érvekkel szólította ugyanis megadásra az Ungvárba szorult „magyar és német úri fő
és közrendeket”: „Kegyelmetek úgy elhidgye, mint az égen a napot láttya, hogy ezen a földön több erősségh az
egy Cassánál császár kezinél nincsen... Vinna, Homonna, Csicsva és Sztropkó csak engem vár, mingyárt ha-
jol.” Emellett valótlan hírekkel is rémísztgette a vár védőit, a hónapokkal később elfoglalt Szatmár, Munkács
és tokaj meghódolási szándékát ugyanis már ekkor kész tényként állította. Vö.: Váradi-Sternberg: Az ungvári
vár ostroma. = Uő: Századok öröksége. 132., 134. Perényi levelét idézi még: Komáromy: Perényi Miklós. HK,
1915. 119., valamint pontatlanul és hibás szövegösszefüggésben R. Várkonyi Ágnes: A vetési pátensek. A job-
bágykatonaság védelme és tehermentessége Rákóczi államában. = Rákóczi-tanulmányok. 24–25.
53
MOL G 28. Rákóczi-szabadságharc lt. V. 2. b. fol. 1. Perényi Farkas Csicsva várában kelt védlevele Posgay
László és háza népe számára.
54
„Wolfgangus Perényi de Perény, Excellentissimi supremi Generalis Aulae Capitaneus.” Lásd Thaly:
A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 341. és Borovszky: rákóczi és a szövetkezett rendek szövetség-
levele. 5v.
55
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 427. v.
56
Rákóczi 1703. aug. 25-én tájékoztatta erről Szabolcs vármegyét: „...az tisza környékén levő hadaink ve-
zérlését (bíztuk) hivünk t. nemzetes Ibrányi László úrra...” Lásd Zimmermann Rezső: Adalékok II. Rákóczi Fe-
renc felkeléséhez Szabolcsvármegye levéltárából. tt, 1909. 147. Újabban pedig Balogh István: II. Rákóczi
Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703. július–október). 2., bőv. kiad. Nyíregyháza, 2003. 66. (Vö.:
uo. 23/43. jegyzet!)

20
címet használta.57 A prédálók és kóborlók megbüntetését kilátásba helyező 1703. szep-
tember 9-i nyíltparancsának intitulatiójában szintén ez szerepel: „Méltóságos Fejedelem,
Felső Vadászi Rákóczi Ferencz, Nemes Sáros Vármegye Örökös Fő Ispánya, Kegyelmes
Urunk ő Nagysága tiszán innét lévő lovas és gyalog magyar hadainak fő directora, Csi-
cseri Orosz Pál”.58 A tokaji táborban szeptember 14-én rákóczi László számára kiadott
oltalomlevelében viszont a tiszán inneni lovas és gyalog hadak „első Feő Directora Lo-
cumtenensének” címezte magát az intitulatióban és az aláírásban is.59 thaly Kálmán ada-
tai szerint Bercsényi Miklós gróf szeptember 15-én még Debrecenben, 17-én viszont már
tokaj alatt táborozott, s természetesen átvette a parancsnokságot Orosz Páltól.60 Az idé-
zett forrás pár nappal korábbi ugyan, s így nem teljesen illeszkedik ezekhez a kronológiai
adatokhoz, de valószínűnek tartjuk, hogy Orosz Pál már 14-én is Bercsényi „locumtenen-
seként” szerepelt.61 végül Bercsényi maradt tokaj alatt az ostromzár irányítására, orosz
pált pedig október 16-án ilosvay imre helyett a szilágysomlyó körül állomásozó kuruc
csapatok parancsnokává nevezte ki a fejedelem.62 sennyey istván tiszántúli generálishoz
írt levelében ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Orosz Pál pedég Somlyóra menvén,
reménljük, ottlétében azon had inkább csoportra gyűlekezik, mintsem Ilosvay Imre ott-
létében”.63 Orosz Pál a mellé rendelt bihari ezredekkel 1703. november 10-én szép győ-
zelmet aratott Bonchidánál thoroczkay István aranyosszéki főkapitány csapatain, s maga
thoroczkay is fogságba esett. A fejedelem a tokaji táborból 1703. november 30-án kelte-
zett pátensével az „Erdélyben levő, leendő lovas Gyalog Hadaink Directiójára” rendelte
orosz pált,64 vagyis kinevezési okmánnyal erősítette meg addigi funkciójában. Orosz Pál
csak 1704 februárjában kapott generális-főstrázsamesteri rangot, és 1704-ben lett egy lo-
vasezred ezredese (tulajdonosa) is: akkor kapta meg Vitárius János ezredét. Maga Vitá-
rius az ezred parancsnoka maradt, hol alezredesi, hol (vezénylő) ezredesi címmel. A Vi-
tárius-féle ezredet 1706 elején egyesítették Monaky ferencével, és 1710-ig ez az ezred
harcolt Orosz Pál keze alatt.
Bessenyey zsigmond Ibrányihoz hasonlóan 1703. augusztus elején csatlakozott a ku-
rucokhoz, miután a Kisvárda várába zárkózott szabolcsi nemesek példáját követve a meg-

57
Egy „assecuratoria-levél” 1703-ból. Közli: Molnár János. Azt, 1896. 52. A szerkesztő megjegyzése
szerint a „magát fentebb a hadak fődirektorának” nevező Orosz Pál „főparancsnok, tábornok-féle volt”: uo.
20. jegyzet. Ugyanez az irat (a városi jegyzőkönyvbe bevezetett egykorú másolat) újabban kiadva: Balogh–Die-
nes–Szabadi: A Rákóczi-család... 232. (88. sz.) A szóban forgó okirat eredeti példánya Orosz Pál aláírásával és
gyűrűspecsétjével megtalálható: MOL G 28. Rákóczi-szabadságharc lt. V. 2. a. fol. 1.
58
Esze: Iratok Rákóczi tiszántúli hadjáratának történetéhez. HK, 1954/1. 288.
59
Balogh–Dienes–Szabadi: Rákóczi-iratok... 197. (66. sz.), ill. Uők: A Rákóczi-család... 232. (89. sz.)
60
Thaly: Bercsényi cs. III. 50.
61
A 14-i napi dátum biztosan nem olvasati vagy nyomdahiba (pl. 17-e helyett), mert ellenőriztük a kötethez
mellékelt, az eredeti iratok fényképeit is közlő CD-ROM-on. Esetleg thaly adatai lehetnek hibásak? A másik
lehetőség, hogy Orosz Pál előzetesen értesült Bercsényi megbízatásáról, s ezért titulálta magát már a főgenerális
érkezése előtt is helyettes parancsnoknak.
62
„Már Orosz Pál uramat disponáltam Somlyóra, az ott kévántató haza szolgálatjának folytatására.” Rá-
kóczi levele Sennyey Istvánhoz a tokaji táborból: AR I/I. 131. további levelei ugyane tárgyban Sennyeyhez:
okt. 22-én, 23-án („A somlyai praesidiumnak directiójára tekéntetes Nemzetes Orosz Pál uramot expediáltuk.”)
és 27-én: uo. 132., 134., 135.
63
Uo. 137. tokaji tábor, 1703. okt. 29. Orosz Pál azonban vonakodott Sennyey parancsainak engedelmes-
kedni, ezért sűrűn érkeztek Rákóczihoz az ellene szóló panaszok is. Lásd uo. 138–139.
64
Okmánytár, 2. sz. (120–121.)

21
erősített ibrányi kastélyba húzódott nemesség is meghódolt. Rákóczi először egy rövid
katonai feladattal bízta meg, majd udvarmesterévé tette. (Bessenyey korábban e minőség-
ben szolgálta thökölyt is.) Esze tamás történész a Rákóczi-szabadságharc kezdeti had-
műveleteinek legalaposabb ismerőjeként tudott Bessenyey 1703. augusztusi rövid kato-
nai ténykedéséről, melyet a következők szerint összegzett a tiszántúli hadjáratról írt első
feldolgozásában: „Rákóczi egy lovasezred vezetését bízta rá, s a tisza mellé küldte.”65
Majd a ráday pál kurucokhoz való csatlakozását megvilágító források kiadásakor az
alábbi kijelentést tette: „Gömör vármegye területére először Bessenyey zsigmond kuruc
ezereskapitány lovasai nyomultak be.”66 Ezt az adatot Köpeczi Béla is átvette: „1703 au-
gusztusában lovasai Gömör megyébe nyomulnak be.”67 A lényeget tekintve helytállóak
az imént idézett kijelentések, a mi szempontunkból vizsgálva azonban a forrásokat, meg-
állapítható egy lényeges körülmény: Bessenyey nem ezredesként és nem saját lovasai
élén tevékenykedett abban az időben, hanem Borbély Balázs ezredét vezette. Ordódy
György Egerben 1703. augusztus 22-én kelt levele szerint a kóborló kurucok „némely
része Sajó mellett, Putnokon, Rima völgyin nyargalodzottak, az kiknek előttök járó Be-
senyey Sigmond vala...”68 A rimaszombati bírák 1703. augusztus 25-én Dul Mihályhoz
írt jelentésükben beszámoltak az ónodnál kuruc és labanc részről egyaránt három-három
főnyi veszteséget okozó csetepatéról, s a kurucokról megjegyzik: „kiknek Capitánnyok
Bessenyei Sigmond Uram vólt”.69 Ugyanerről az esetről ugyanaznapi dátummal ugyan-
csak a rimaszombati bírák tudósítása egy szemtanú beszámolója alapján a következőket
mondja: „az ell mult napokban Borbély Balás Ezréből ött zászló allya kuruczság által
jővén (kiknek elől járójok Bessenyei Sigmond Uram volt) Onodban mentenek...”70 Mint
említettem, Bessenyey ezt követően udvarmesterként tevékenykedett, majd visszament
megyéje alispáni székébe, és mint alispán irányította 1705 első felében a Nagyvárad kö-
rülzárását célzó hadműveleteket. 1705 nyarán a dunántúli harcokban életét vesztett Ibrányi
László lovasezredét kapta meg, és a szabadságharc végéig ezt az alakulatot vezényelte.71
Géczy zsigmond 1703. szeptember 5-én Losoncról ment a kurucok közé, ahol „nyil-
ván lossonczi kapunál ezeres kapitányságra emeltetett.”72 A felkelők tehát a frissen csat-
lakozó nevezetes thökölyanus nemest maguk tették meg ezredessé. Géczy hamarosan sze-

65
Esze: Rákóczi tiszántúli hadjárata. 51.
66
Ráday ir. I. 53.
67
II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei. Szerk. Köpeczi Béla. Budapest, 1958. (Auróra, 10.) 335. (A személy-
névmutatóban.)
68
OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. II. fol. 178.
69
Uo. fol. 181–182.
70
Uo. fol. 184. Az irat aljára rávezetve: „Vice Ispány török András Uram Communicatiója.” Nem derül ki
pontosan, hogy török András a rimaszombati bírák egy másik – eddig ismeretlen – jelentését használta-e, vagy
a Dul Mihályhoz írt levelüket írta át tartalma szerint, melyet ez esetben más – pl. szóbeli – hírekkel is kiegészí-
tett. Nincs okunk azonban kétségbe vonni ezt az egyetlen adatot, amely közli, hogy Bessenyey zsigmond Bor-
bély Balázs ezredebeli katonák parancsnoka volt. Ez lehet a logikus magyarázata, hogy Bessenyey – nem lévén
saját katonasága – nem maradt a hadsereg keretei között, hanem a fejedelmi udvarban szolgált 1703 őszétől.
(Az idézett szövegrészt utóbb esze tamás is felhasználta, de az adott összefüggésben nem volt számára lénye-
ges a Bessenyey rangjára vonatkozó indirekt bizonyíték, ezért természetesen nem is igyelt fel rá. Lásd Esze:
A tisza-vonal védelme. = Rákóczi-tanulmányok. 629/95. jegyzet.)
71
Bessenyey életére lásd Széll Farkas: A nagybesenyői Bessenyey-család története. Budapest, 1890. 68–75.
Károlyi Sándorhoz írott hadi jelentései – néhány más levelével együtt – kiadva uo. az oklevéltárban: 221–275.
72
Ráday ir. I. 51.

22
mélyesen kereste fel a fejedelmet a szatmár alatti táborban, majd pedig a tokajt ostromló
Bercsényinél is tisztelgett. Rákóczi nem újdonsült híve ezredesi rangjának megerősítését
tartotta a legfontosabbnak, hanem az Ocskay vezette hadak élére küldte. (Azt persze is-
mét nem zárhatjuk ki, hogy már ekkor saját ezredet kezdett toborozni, de ezt forrásaink
nem említik.) Kajali Pál erről így tájékoztatta Kovács János Hont vármegyei esküdtet
1703. szeptember 23-án Gácson kelt levelében: „hallatik penig, ha igaz, hogy Géczi uram
praeiciáltatot vólna az Ocskaival lévő had eleiben commendantnak.”73 Maga Géczy zsig-
mond ugyanaznap osgyáni kastélyában írt levelében szólította megadásra a Gács várába
menekült nógrádi nemességet. Ez a levél számol be a legrészletesebben arról, hogy a fe-
jedelem a személyes találkozások alkalmával megbízhatónak vélt híveit milyen megfon-
tolások alapján, hogyan s miként küldte ki a vármegyéket és városokat félelemben tartó
kurucok ellenőrzésére, érdemes ezért részletesebben is idézni szövegéből: „... Akarám
azért Kegyelmeteknek értésekre adnom – írja Géczy –, hogy én az Méltósághos Feje-
delmett ez napokban megh udvarlottam, ... eő Nagysághának az sok rendettlen dolgokatt
repraesentáltam, kitt eő Nagyságha valóban nagy conturbatióval szomorúvan értvén tő-
lem így replicált: ... keszervessen értvén a’ nagy, híre nélkül való praedálásokott, hogy ha
eő Nagysághátt idein mind az vármegyék, s mind az városok megh kereszték volna, ezek
nem történtenek, sőt megh orvoszoltattanak volna... Engemett az Méltósághos Fejedelem
eő Nagyságha, haszonló képpen fő generálissunk azért expediáltak erre az földre, nemes
vármegyékkel edgyett értvén, óltalmazzam s tueállyam azokat, akik eő Nagyságha hívsé-
gében édes hazánk mellet élni s halni kévánnak, akit jobban eő Nagyságha méltósághos
pátens levelébüll megh ért Kegyelmetek.” Majd még hosszasan – burkolt fenyegetéssel –
próbálja jobb belátásra bírni őket: „Szok átkott magokra ne vegyék, életekett is szerelmes
házok népével koczkára ne vessék, hidgyenek énnékem, sem nem ijesztés, sem pediglen
nem tréfa az dolog...”74
A még császári kézen lévő várak körüli blokádot megszervező és az ostromot irá-
nyító főtisztek egy részét is hasonló címmel ruházta fel a fejedelem. 1703. november
11-én Jármi Ferencet a Nagyvárad körüli ostromzár irányításával bízta meg: „Nemzetes
Vitézlő Jármi Ferencz hívünket azon Váradi ploquadának directiójára praeiciáltuk.”75
1703. november végén az Ungvár körüli hadak „directiójára s ott kívántató szolgálatok-
nak jobban való folytatására” báró Sennyey Pongrácot nevezte ki a fejedelem.76 A csábrág
várának körülzárására küldött zólyom és Hont vármegyei hadak számára pedig rákóczi
megparancsolta, hogy „fügjenek tekéntettes Nemzetes Duló Ádám” és Radvánszky Já-
nos „directiójitul”.77
Néhány esetben konkrét rendfokozat mellett is találkozhatunk a fődirectori címmel.
Deák Ferenc 1703 őszén a Duna–tisza közén előretörő csapatok egyik ezredese volt,

73
Uo. 58.
74
Ráday ir. I. 59–61.
75
MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. a. fol. 14. A tokaji táborban kelt pátens fogalmazványa.
76
Lásd a tokaji táborban 1703. nov. 29-én kelt levelét Sennyey Istvánhoz: AR I/I. 148. Ungvár alatt két
hónappal korábban még Ilosvay Bálint, majd Perényi Farkas tevékenykedett, vagyis a „fődirectorok” egymást
váltották ugyanazon funkcióban. Vö. a 47. és az 52. jegyzethez tartozó főszöveggel. Lásd még Váradi-Stern-
berg: Az ungvári vár ostroma. = Uő: Századok öröksége. 133.
77
OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. II. fol. 16. tokaji tábor, 1703. dec. 21. A fejedelem levele
Radvánszky Jánosnak.

23
 de nem csupán saját alakulatát vezényelte:
az október 5-i halasi ütközetben pl. több
ezrednyi erő fölött parancsnokolt. Maga-
sabb beosztásáról tanúskodik három nap-
pal később kelt, egyébként jelentéktelen
ügyben kiállított nyíltparancsa is, amelyet
mint „Méltóságos Fejedelem Felső Vadá-
szi Rákóczi Ferenc Kegyelmes Urunk Eő
Nagysága edgyik Lovas Ezerének Fő Ka-
pitánnya és bizonyos Hadainak Első Di-
rectora” írt alá.78 1704 elején Andrássy ist-
ván báró már mint lovas ezereskapitány
kapott parancsot a dél-alföldi csapatok ve-
zetésének átvételére és a rácok elleni had-
műveletek irányítására. A fejedelem által
kiállított instrukciója lovas kapitánynak és
a rácok ellen vezényelt hadak fődirectorá-
nak címezi.79 Maga Andrássy pedig a fe-
jedelem „tisza Duna között lévő Hadai-
Andrássy István generális-főstrázsamester nak Feő Directora”-ként, majd egyenér-
tékű kifejezéssel ugyanezen csapatok „Fő
Commendója”-ként adta ki rendeleteit.80 Az első tábornokok egyikét, thoroczkay Istvánt
is az erdélyi hadak fődirectorának titulálja egyik beosztottja.81 Egy kuruc főhadnagy, Pa-
taki péter halotti búcsúztatója pedig még Bercsényi Miklóst is úgy említi, mint a fejede-
lem hadainak „fő igazgatójá”-t.82
A sort újabb források feltárásával bizonyára tovább lehetne folytatni, de talán ennyi pél-
da is elegendő a kezdeti időszak nehézségeinek szemléltetésére és a felsőbb katonai veze-
tést ideiglenes megbízatással ellátó személyi kör behatárolására. A részletesen ismertetett
esetekben a fejedelem személyes megbízottait sajátos – kényszer szülte – helyzetben konk-
rét feladatok végrehajtására küldte ki, de legtöbbször pontos katonai rang nélkül voltak
a hadsereg irányítói. Véleményünk szerint a több ízben használt „fő directori” cím fejezi
ki a legtalálóbban a kezdeti időszakban a szervezett kereteket még nélkülöző kuruc hadak
egy-egy seregteste felett parancsnokló tiszt jogkörét: ő az adott hadműveleti területen
igazgatta, irányította a csapatokat. Maga a kifejezés általános értelemben magasabb pa-

78
Deák Ferenc nyíltparancsa egy idomítás céljából Kecskeméten hagyott paripacsikó megőrzéséről. Idézi
Hornyik: Kecskemét város tört. IV. 36. Kiadta Bánkúti: Iratok... Kecskemét város és körzete. I. 11.
79
Instructio pro Spectabili ac Magniico Domino Stephano Andrássj, Certae Militiae Nostrae Eqvestris or-
dinis Capitaneo, nec non Contra Nationem Rascianarum ordinatae Universae Militiae supremo Directore. Sze-
rencs vára, 1704. jan. 16. Bánkúti: Pest-Pilis-Solt vm. I. 106. (76. sz.)
80
Andrássy rendeletei Kecskemét városához 1704. febr. 14-én Nagykőrösről, és kelet nélkül, febr. 25–28.
között. Hornyik: Kecskemét város tört. IV. 281., 285. (50. és 53. sz.)
81
Pongrácz György lovas ezereskapitány levele Buday Istvánhoz. Kertes, 1704. márc. 6. AR I/I. 312.
82
„Gróf Bercsényi Miklós kegyelmes uramnak,/ Ki forgatja igaz igyét hazájának,/ Fő igazgatója urunk ha-
dainak,/ Kívánom áldását az urak Urának.” Pataki Péter búcsúzó verse, 16. strófa. = Varga: A kuruc küzdelmek
költ. 514.

24
rancsnokot, katonai vezetőt jelentett, vagyis a (részben még kialakulatlan) terminológiát
helyettesítette. A fődirectorok egy része kezdettől fogva igyekezett saját ezredet gyűjteni,
és utóbb többségük legalább ezredesi rangot nyert, néhányan pedig a tábornoki fokozatot
is elérték.

3. Az első tábornoki kinevezések, 1703–1704

Mint már említettük, rákóczi kezdetben a mozgalom társadalmi bázisának kiszélesítését,

a nemesség és az arisztokrácia megnyerését tartotta a legfontosabbnak. Az elsők között
csatlakozó nemesek egy része azonban rangja, származása ellenére sem bírt elegendő po-
litikai súllyal, ezért az Ilosvay ivérek, Buday István, a thökölyanus múltú Géczy zsig-
mond vagy Orosz Pál még nem feltétlenül jelentett követendő példát a középnemesség
döntő többsége számára. Báró Melith Pálról, a Rákóczinak hűséget esküdött első főne-
mesről évtizedekkel a felkelés után azt jegyezték fel, hogy megháborodott elmével állt
a kurucok közé.83 Éppen ezért a hadsereg első tábornokait Rákóczi csak akkor nevezte ki,
amikor kellő politikai súllyal rendelkező személyek lettek kuruccá. Rájuk azonnal egy-
egy országrész irányítása hárult.
Bercsényi Miklós kezdettől fogva a szabadságharc második embere volt, a brezáni
pátenst szinte Rákóczi egyenrangú társaként írta alá. A fejedelem is magától értetődőnek
tartotta Bercsényi vezető szerepét a hadseregben, aki már 1703-tól – külön kinevezési
okmány nélkül is – főgenerálisi címet használt. E címmel és a főparancsnoki jogkörrel
külön fejezetben foglalkozunk,84 itt csupán azt jegyezzük meg, hogy Bercsényi a felkelés
kezdetén utólag csatlakozott Rákóczihoz néhány száz főnyi lengyel, litván, moldvai zsol-
dossal, s előbb a fejedelem oldalán, majd önállóan tevékenykedett. 1703 szeptemberétől
a tokaji ostromzár megszervezését irányította, majd miután rákóczi a szatmári táborból
tokaj alá vonult, ő a Felvidéken előretörő császári ellentámadás visszaverésére indult.85
Ettől kezdve a tíz alsó-magyarországi vármegye lett hadvezéri tevékenységének fő színtere.
Mielőtt a fejedelem tokaj alá vonult, 1703. szeptember 26-án Sennyey István bárót
kinevezte tiszántúli vezénylő generálissá, és rábízta Szatmár várának további ostromát.86
Mint láttuk, Sennyey épp egy hónappal előbb nyert ezereskapitányi pátenst, Szatmár alatt
rákóczi oldalán tartózkodott, és teljesen megnyerte a fejedelem bizalmát, aki emlékira-
taiban is meleg szavakkal emlékezett meg róla, pedig a jobbágykatonákkal való össze-
tűzéseivel már kezdetben is sok gondot okozott számára. Sennyeyt a következő hóna-
pokban gyakran titulálták főgenerálisnak, Rákóczi is „militiae nostrae Trans-Tibiscanae
Supremo Generali” címezte.87 Öccse, Sennyey Ferenc kezdettől fogva lovasezredének
vicekapitánya (alezredese) volt, s bátyja távollétében substitutus generálisnak címezte

83
Daróczy Zoltán: Az utolsó Melith halála. t, 1939. 81. Lásd még Esze: Rákóczi tiszántúli hadjárata. 26.
84
Lásd a VI/1. fejezetet.
85
Bercsényinek erről a hadjáratáról két kitűnő tanulmány áll rendelkezésünkre: Markó Árpád: Gróf Ber-
csényi Miklós felvidéki hadjárata. (1703. november–december). HK, 1932. 20–63.; Perjés Géza: Az 1703. évi
november–decemberi felvidéki hadjárat. HK, 1976. 208–240. és újabb kiadásban Uő: Seregszemle. Hadtörté-
neti és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1999. 90–117.
86
AR I/I. 128.
87
Uo. 130.

25
magát,88 de ténylegesen csak 1706-ban lett ezredes, majd 1710-ben brigadéros.89 itt tu-
lajdonképpen a kezdeti időszak laza terminológiájáról, illetve a beosztás és rendfokozat
közötti különbségtétel hiányáról van szó.90 Heckenast Gusztáv joggal hagyta ki Sennyey
Ferencet a tábornokok közül.
A tokaji táborban tett hűségesküt Károlyi Sándor szatmári főispán, a „dolhai győ-
ző”. Csatlakozásakor a legtekintélyesebb főúr Rákóczi táborában, Sennyeynek iatalabb
unokatestvére volt,91 s a perényiekhez is roko-
ni szálak fűzték. A fejedelem azonnal mezei
generálissá nevezte ki.92 Első megbízatása
a Duna–tisza közére szólt: a jászkunok feletti
parancsnokság átvételére és a rácok megnye-
résére, illetve az ellenük való védekezés meg-
szervezésére kapott utasítást. Néhány héttel ké-
sőbb azonban csatlakoznia kellett Bercsényi
seregéhez, és a felvidéki hadjáratban vett te-
vékeny részt.
Bercsényi és Károlyi 1703. november 15-i
zólyomi győzelme után a császáriak sietve
visszavonultak, a kurucok pedig a még ellen-
álló zólyom várát vették blokád alá. A csá-
szári őrség parancsnoka Bottyán János volt,
s a híres császári ezredes megnyerésén maga
Bercsényi, majd radvánszky János fáradozott
zólyom ostroma közben.93 csatlakozása ese-
tére a kancellárián már 1703. december 10-én
kiállították generális-főstrázsamesteri, majd
Károlyi Sándor december 20-án dunántúli vezénylő táborno-

88
Az adatokat idézi Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 173/12. jegyzet.
89
Rákóczi is csak alezredesnek címezi, midőn bátyja távollétében a parancsnokság körültekintő ellátására
utasítja: „...Militiae Nostrae unius Regiminis Equestris Ordinis Vice-Colonello...” Miskolc, 1704. jan. 25.
AR I/I. 158.
90
pontosabban fogalmazva: a substitutus jelző katonai rendfokozat mellett leginkább a távollévő tényleges
parancsnok ideiglenes helyettesének titulusához járult, természetesen anélkül, hogy az adott rendfokozatra tény-
legesen is előléptették volna. Így volt pl. 1707-ben a diplomáciai megbízatást teljesítő Berthóti Ferenc vicege-
nerális távollétében substitutus vicegenerális radics András brigadéros, a szabadságharc végén pedig a dandár-
parancsnoki beosztást ellátó nyúzó Mihály ezredes is substitutus brigaderiusként szerepel. Radics kinevezésére
lásd: Kurucz világi emlékek Ugocsa vármegye levéltárában. Közli: Komáromy András. tt, 1901. 406. Nyúzó
beosztására: Károlyi önéletírása. II. 356.
91
Korábbi tanulmányunkban hibásan adtuk meg Károlyi és sennyey rokoni kapcsolatát: Mészáros: tábor-
noki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 312.
92
Okmánytár, 1. sz. (120.)
93
Lásd az ostrommal és a kapitulációval kapcsolatos iratokat és főként Radvánszky jelentéseit Bercsényihez
és a fejedelemhez, valamint azok válaszleveleit: AR I/IX. 132–140., 143–144., 147–150. Lásd még Várkonyi:
Vak Bottyán. 20. Bottyán elígérkezésének egyik legfontosabb forrása a zólyom ostromában részt vett Tolvaj
Ferenc verses krónikájának 54–55. strófája: AR I/IX. 141. és modern kiadásban: Mint folyt Magyarország dolga
in annis proxime elapsis 1703, 1704 és 1705, azokrúl írt rövid rythmica historia szakaszai. = Varga: A kuruc
küzdelmek költ. 451.

26
ki dekrétumát.94 ez a két tábornoki kinevezés a legkorábbi eredetiben ránk maradt ilyen
jellegű oklevél. Érdemes idézni a narratiók Bottyán érdemeiről szóló részét. A generá-
lis-főstrázsamesteri kinevezés az „eleitül fogva az hadakozásban való szép experientiáiát
s dexteritássát” említi. Ennél is konkrétabban fogalmaz a másik dekrétum szövege: „melly
szívessen igyekeznék ... Istenes igyekezetünket ... elő segélleni, és a Dunántúl levő ... Ma-
gyarságnak ... öszve gyűjtésében hűségét megh bizonyíttani”. A feltételes mód használa-
ta utal Bottyán akadályoztatására (császári ezredesként az átálláshoz kedvező alkalomra
várt), a feladatvállalás pedig (a dunántúli katonaság összegyűjtése) személyre szóló ki-
tétel – szemben a legtöbb eddig ismert dekrétum formulaszerű és csak általánosságban
megfogalmazott narratiójával. Miután a császáriak leleplezték Bottyán átállási szándé-
kát, börtönbe vetették, s onnan megszökve csak 1704 októberében sikerült a kurucokhoz
csatlakoznia, ezért a dunántúli hadak vezényletét 1704 januárjában Károlyi sándor kap-
ta meg.
A dunántúli hadjárat95 megindítása előtt Bercsényinek lehetősége nyílt arra, hogy a kez-
deti időszak népfelkelés jellegétől eltérően már előre – és az egyes körzetek elhatárolá-
sával – állítsa ki a toborzó-pátenseket. A személyi kör is eleve meghatározott volt: első-
sorban a jelentős katonai múlttal rendelkező volt végvári tisztek közül (Domokos Ferenc,
Balogh Ádám, Sándor László és István, Inkey Ferenc stb.) kerültek ki az első dunántúli
kuruc ezredesek, alezredesek.96 Mindössze egy-két (másod- sőt harmadvonalbeli) arisz-
tokrata csatlakozott Károlyihoz.97 Közülük a török háborúk veteránja, ifj. Esterházy Dá-
niel gróf nyert generális-főstrázsamesteri kinevezést, s rögtön Károlyi helyettese lett.98
Károlyi hadjáratának épp a fordulópontján, a császáriak ellentámadásának hírével ér-
kezett a kurucok táborába 1704. március 21-én Forgách Simon gróf, aki immár a legtekin-
télyesebb főúri famíliák egyikét képviselte Rákóczi oldalán, de ezen túl katonai előélete
és képzettsége is biztosította számára a legmagasabb rendfokozatot. Április elején jelent-
kezett a fejedelem főhadiszállásán, Eger alatt. Sajnos, tábornoki kinevezésének eredeti
példányát nem ismerjük. Az egri császári őrséggel kötött fegyverszüneti, illetve feltételes
kapitulációs egyezmény szövegében már „Generalis Campi Marschallus”-nak titulálja ma-
gát.99 Időközben Károlyi dunántúli veresége miatt Rákóczi újabb hadjárat megindítását
határozta el, s Forgáchot dunántúli főgenerálissá nevezte ki.100 A kancellária egyik leve-
leskönyvében fennmaradt fogalmazvány sajnos dátum nélküli, így nem tudjuk, forgách
vajon előbb kapott-e tábornagyi kinevezést, s azt követően lett dunántúli főparancsnokká,
vagy – s mi ezt tartjuk valószínűbbnek – dunántúli főgenerálisi címét fordította-e a sza-
batosabb latin terminológiával tábornagynak. Itt már egyértelmű a tábornoki fokozatok

194
AR I/IX. 142–143., 150–151. Az előbbit lásd az Okmánytárban is: 3. sz. (120–123.) Az utóbbit hason-
másban közli Várkonyi: Vak Bottyán. 24/25.
195
A hadjárat történetét feldolgozta: Bánkúti: A kurucok első dunántúli hadjárata.
196
Lásd a Bercsényi által 1703–1704-ben kiadott katonai pátensek jegyzékében a „Dunántúl való tisztek”
felsorolását: Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 338–339.
197
csupán szapáry Miklós és Bakacs (Bakács) Lukács bárók nevét említhetjük meg, az utóbbi ezredesi
kinevezést kapott.
198
Lásd Bánkúti: A kurucok első dunántúli hadjárata. 82. és AR I/I. 297., 341.
199
1704. ápr. 16. MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. d. No. 11. Utóbb az eperjesi és a szatmári kapi-
tuláció megkötésekor is tábornagyként („General Feld Marschall”, ill. „Generalis Campi Marschal”) szerepel:
1704. nov. 1. és dec. 25. Uo. No. 18., 20.
100
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 124r–125v.

27
megkülönböztetésének igénye, de ezzel a kérdéssel alább részletesebben is foglalkozunk.
forgách hadjárata során, 1704 májusában lett kuruccá gróf esterházy Antal császári ez-
redes, akiről gyakran idézik Rákóczi Emlékiratainak azon szavait, melyek szerint csupán
„származása miatt” nyert azonnal tábornoki rangot.101
Időközben az erdélyi főurak csatlakozása is megindult. Elsőként a Bonchidánál ku-
ruc fogságba esett thoroczkay István aranyosszéki főkapitány tért Rákóczi hűségére, aki
1704. január elején az erdélyi hadak főparancsnokává nevezte ki.102 A hónapokkal koráb-
ban csatlakozott, kipróbált hűségű és mindjárt kezdetben magasabb parancsnoki beosztást
ellátó köznemesek közül Orosz Pál és Buday István csak ezt követően kaptak tábornoki
kinevezést. Buday éppen a Szatmár váránál súlyos kudarcot vallott Sennyey István báró
utóda lett,103 Orosz Pál pedig az erdélyi főparancsnokságról való leváltása miatti kárpót-
lásként nyert tábornoki rangot.104
A fejedelem később bizalmatlanul fogadta a táborában jelentkező erdélyi főurakat,
s a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem hamarkodta el kinevezésüket. A Balázsfalvánál
elfogott és fogságában szintén csatlakozó Pekry Lőrincet előbb Bercsényi Miklós mellé
küldte. Pekry hamar elnyerte régi ismerőse és rokona szimpátiáját, s Bercsényi rövide-
sen pártfogóként lépett fel mellette. 1704. április 14-én már azt írta a fejedelemnek, hogy
Pekry „várná az generálisi pátensét” és hozzáteszi saját pozitív véleményét is: „jó szolgája
lesz Nagyságodnak, bizony bátor s resolutus ember”.105 Amikor azonban rákóczi gene-
rális-főstrázsamesterré nevezte ki, Pekry vérig sértődött, hogy nem kapott Orosz Pálénál
magasabb rangot.106 Ezen a ponton el is érkeztünk a tábornoki fokozatok kérdéséhez.

101
AR III/I. 335. Már az eddig ismert adatok is valószínűsítették, hogy Esterházy előzetesen tárgyalt átállásá-
ról. Kinevezéséről mostanáig nem volt közelebbi adatunk, de egy újabb forrás, Bellényi Albert 1704. máj. 17-én
a Dunaordasi táborban kelt és Dolhay Györgynek címzett levele a következőket mondja: „...ismét új generalist,
Eszterhazi Antalt az Isten huzta a magyar nemzethez négyszázad magával, kinek is tegnapelőtt expediáltuk
generalisságárul való collationalist, Isten térítse a többit is.” Lásd: Magyar tudományos Akadémia Könyvtára,
Kézirattár. Eredeti oklevelek, 2786. sz. (Az adatot Bánkúti Imre bocsátotta rendelkezésünkre, segítségét hálásan
köszönjük.) Maga Esterházy csak máj. 17-én ír feleségének a kuruc rajtaütés leple alatt történt átállásáról. Ha
mármost Bellényi idézett levele szerint már 15-én expediálták tábornoki dekrétumát, bizonyos, hogy kinevezése
– éppúgy, mint annak idején Bottyáné – még tényleges átállása előtt megtörtént. Bellényi egyébként feltétlenül
hiteles forrás, mert a fejedelmi kancellárián dolgozott: 1705. máj. 5-én már cancellista. OSzK Kt. Fol. Hung.
1389. thaly-gy. fasc. iv. fol. 358–367. (Heckenast Gusztáv adata.)
102
1704. jan. 12-én Rákóczi Soós János ezredessel tudatta, hogy thoroczkayt rendelte Orosz Pál helyébe,
30-án pedig thoroczkay veszi fel a kapcsolatot Sennyey István tiszántúli generálissal: AR I/I. 158., 203.
103
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 167. és Uő: Ki kicsoda... 82.
104
Eredeti dekrétumának thaly által készített másolatára Sípos Ferenc hívta fel igyelmünket: OSzK Kt. Fol.
Hung. 1389. thaly-gy. fasc. XXVII. fol. 248.; Időközben az eredetit is felleltük: Okmánytár, 4. sz. (123–124.)
105
Nagyszombat, 1704. ápr. 14. Bercsényi a fejedelemhez. AR I/IV. 6.
106
Bercsényi így ír minderről a fejedelemnek: „Gróff Pekri Lőrincz Bátyám-Uram alázatossan vette Nagy-
ságod kegyelmességét az decretum iránt; megvallom, Nagyságos Uram, azt kérdé: hát már ő csak ollyan lesz,
mint Orosz Pál s a többi?” Sempte, 1704. ápr. 26. AR I/IV. 20. Pekry életrajzírója nem pontosan értelmezte
e szavakat, s úgy fogalmaz, mintha pekry pillanatnyilag megelégedett volna a generálisi dekrétummal: Rácz:
Pekri Lőrinc. 8.

28
 III. A FőPARANCSNOKI KAR
HIERARCHIÁJÁNAK KIÉPÜLÉSE

1. A magasabb parancsnoki rendfokozatok alakulása

a XVII–XVIII. század fordulóján

A modern értelemben vett rendfokozatok megjelenése, majd a rendfokozat és beosztás

elkülönülése az állandó hadseregek létrejöttével párhuzamosan ment végbe. A téma hazai
irodalma az utóbbi évtizedekben nem sokat fejlődött, s a katonai rendfokozatok fejlő-
déstörténetéről nem áll rendelkezésünkre kellően alapos és pontos, korszakokon átívelő,
minden részletre és főként a hazai fejlődési sajátosságokra is kitérő monográia. Rövid
ismeretterjesztő cikkek107 mellett egy tudományosan népszerű összefoglalás,108 legújabban
pedig – immár tudományos igénnyel – a XVIII. századi magyar hadügyet bemutató kö-
tet109 foglalkozik a témával. zachar József ez utóbbi művében főként a Habsburg-haderő
tábornoki karában szerepet vállalt magyar hadvezérek kapcsán tér ki a rangfokozatok kér-
désére, de számos helyen boncolgat terminológiai problémákat is művében.110 A katonai
rendfokozatok létrejötte és fejlődésének története önálló értekezés témája lehetne, s had-
történetírásunk ezzel kapcsolatos adósságára két példát idéznénk: pálmány Béla a latin
generalis campi vigiliarum praefectus kifejezést nem a vezérőrnagyi rendfokozatnak meg-
felelő (a latinnal szó szerint megegyező) korabeli mezei generális (fő)strázsamesterség-
gel, hanem a magasabb altábornagyi fokozattal azonosította egyik tanulmányában.111 ez
a tévesztés megfelelő kézikönyvek híján bárkivel megeshet, éppen ezért irányítjuk a i-
gyelmet a téma fontosságára, s másik példánk már nem is a tolerálható tévedések közé,
hanem a „kollektív szakmai felelősség” kategóriájába tartozik: a Hadtudományi Lexi-
konban utalócímszóként szerepel a lovassági tábornok és táborszernagy kifejezés is, de
hiába lapoznánk részletes magyarázatért a tábornok címszóhoz, ahová egy nyíllal a szer-
kesztők irányítják az olvasót: ez egyszerűen kimaradt a kézikönyvből, miközben bővebb
ismereteket szerezhetünk a falubíró szerepéről vagy az őskor emberét érintő mágikus cse-
lekményekről...112
Itt és most elegendő csupán összegezni a tényeket, melyek szerint a XVII. század végére
a császári állandó hadseregben az inkább beosztásként értelmezhető főhadvezéri poszton

107
Ságvári György: Katonai rendfokozataink történetéből. Honvédségi Szemle, 1981/12. 74–77.; Zachar Jó-
zsef: Rejtelmes (?) rendfokozatok. A had nagyától a hadnagyig. Élet és Tudomány, 1983. 877–879.
108
Zachar: Idegen hadakban. 17–18.
109
Uő: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság.
110
Lásd elsősorban A vezérlet c. fejezetet: uo. 263. s köv.
111
Pálmány Béla: Végvárak Nógrád vármegyében a török kiűzése és az újratelepítés korszakában (1663–
1703). = A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XII. Salgótarján, 1986. 78.
112
Hadtudományi Lexikon. I–II. Főszerk. Szabó József. Budapest, 1995.

29
(Generalleutnant)113 kívül négy szinten öt tábornoki fokozat rögzült. Ezek modern és kora-
beli német, latin, magyar terminológiai megfelelőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze
rangsorban fölülről lefelé:
1. tábornagy: Feldmarschall; generalis campi marsallus; mezei (generál-)marsall
2/a. lovassági tábornok: General der Kavallerie; generalis cavalleriae; equitatus generalis
2/b. táborszernagy (gyalogsági és tüzérségi tábornok): Feldzeugmeister; generalis infanteriae/artigleriae
3. altábornagy: Feldmarschall-Leutnant; generalis campi marsalli locumtenens; mezei marsall helytartója
4. vezérőrnagy: General-(Feld)wachtmeister; generalis vigiliarum praefectus; generális-(fő)strázsamester

Angolszász, spanyol és francia nyelvterületen a magasabb parancsnoki fokozatok annyi-

ban alakultak másként, hogy a tábornagyi (marsalli) rang után nem a fegyvernemi tábor-
noki, hanem rögtön az altábornagyi fokozat következett. Az ezt követő rangfokozatnál is
eltérést tapasztalhatunk: Franciaországban pl. a maréchal de camp (tábori marsall) volt
a következő rang, az első tábornoki fokozatként pedig nem a vezérőrnagyi, hanem az ún.
dandártábornoki (brigadérosi) cím honosodott meg. Mint látni fogjuk, a francia minta
alapján rákóczi is bevezette ezt a császári seregben ismeretlen rangot, a kuruc hadsereg
brigadérosait azonban nem tekintették tábornoknak.
A magyar terminológia a XVI. században a régi hadnagyi és kapitányi cím degradá-
lódásával párhuzamosan vette át a tábornoki címeket. Elsőként a generális kifejezés vert
gyökeret nyelvünkben a latin generalis capitaneusból önállósodva. Nyelvtörténeti szótá-
raink 1568-tól adatolják.114 Egy-egy latin eredetű szó magyarrá válását persze nehéz nyo-
mon követni, hiszen a XIX. századig nyelvünkben igen erős volt az ún. „köznapi latinság”
használata. A nyelvújítás kora előtt ez gyakran kényszerű okokra vezethető vissza. Rákóczi
államában pl. tudatosan törekedtek a magyar nyelv használatára, Bercsényi azonban egy
alkalommal igyelmeztetett rá, hogy ez milyen sok nehézségbe ütközik. A szécsényi gyű-
lés törvénycikkei kapcsán úgy fogalmazott, hogy érdemes egy sor latin kifejezést meg-
tartani, mert pl. „Senator, Praeses, Consilium, Oeconomicum, Secretarius, Registrator,
Rationum exactor, Cancellista, Calefactor, Janitor – Ezek mind diák szók; ha magyaráz-
zuk, hosszú lesz!”115 A generális szó latin eredete is olyannyira nyilvánvaló volt, hogy
a korabeli dokumentumokban többnyire ékezet nélkül vetették papírra.116 ugyanakkor
a német (sőt, részben francia) hatás is természetes, főként az idegen tábornokok megszó-
lításakor volt gyakori a latinos végződés nélküli generál, gyenerál forma. Horváth Mária
igen találó példával szemlélteti a latin és német kifejezés egyidejű használatában meg-
ragadható különbségtételt: ugyanazon forrás említi a zernyesti csatában (1690) elesett
„generális teleki Mihály” és „generál Mogni” halálát.117 teleki az erdélyi főméltóságok

113
Lásd alább Bercsényi főgenerálisi címe kapcsán a 334. jegyzetet és a hozzá tartozó főszöveget!
114
EMSzt IV. 565–567.; tESz I. 1044.; Horváth: Német elemek. 82–83.; Mollay: Német–magyar nyelvi
érintkezések. 286.; EWUng I/2. 454.
115
AR I/IV. 700.
116
Erre annak idején Heckenast Gusztáv hívta fel a igyelmünket, de azért ellenpélda is akad: Galambos
Ferenc vicegenerálisi dekrétumában is jelölték az ékezetet. A következetlen ékezethasználat ekkor még persze
a magyar szövegre is jellemző, így a fenti kitételt csak általános tendenciaként említhetjük meg.
117
Horváth: Német elemek. 83. A szerző azonban annyiban hibásan határozza meg forrása keletkezését,
hogy az osztrák örökösödési háború időszakából, 1741-ből említi az adatot. Valójában Bánffy László emlékirat-
szerű feljegyzéseiben az 1690. évi zernyesti csatánál szerepel az idézett rész, s az 1741. esztendő csak a forrás-

30
sorában az ún. „ország generálisa” tisztet viselte, „Mogni” tábornok pedig a császári se-
reg hadvezére volt. (további terminológiai vizsgálat szükséges annak eldöntéséhez, hogy
nem épp az említett erdélyi tisztségnévben mutathatjuk-e ki először a latin jelző főnévvé
válását, a capitaneustól független használatát.)
A tábornoki kar differenciálódásával a marsall kifejezés is megjelent a magyarban, de
miután a szó német és francia nyelvterületen eredetileg középkori gyökerű udvari tiszt-
séget (udvarnagy, illetve főlovászmester) jelölt, s nyilván ebből fejlődött ki a modernebb
katonai jelentésváltozat is, nehéz megragadni, mikortól használják már hazai közegben
is tábornagyi jelentésben. Szótáraink 1561-től említik, de a XVII. század végéig csak
külföldi (morva, lengyel, francia) vonatkozásban.118 A rákóczi-szabadságharcban tény-
legesen viselt címként Vay Ádám udvari kapitány titulusának latin és német nyelvű vál-
tozatában (aulae mareschallus, Hofmarschall) jelenik meg először 1704 elején. Itt még
egyértelműen a szó eredeti, udvari tisztséget jelentő változatáról van szó.119 A többi tábor-
noki rang korszakunkban még többnyire német és latin formában, esetleg ezek magyaros
változatában (pl. „cavalleria generálissa”) mutatható ki.
zrínyi Miklós hadtudományi munkáiban, különösen a Vitéz Hadnagyban azonos jelen-
téstartalommal (általában a hadvezér szinonímáiként) használja a generális, a kapitány és
a hadnagy kifejezéseket.120 A hadszervezeti kérdésekkel foglalkozó Tábori kis tractában
viszont részletesen szól a parancsnoki kar hierarchiájáról is. Még a terminológia tekinte-
tében is állást foglal, amikor a főparancsnokot előbb fő generalnak mondja, majd rögtön
hozzáteszi zárójelben, hogy ezt „igazán magyarul hadnagynak kel híni, mert ez a’ szó jő
emez szóktul: had és nagy, mely annyit tészen mint a’ hadnak a’ nagya vagy elei [értsd:
elöljárója], a’ kit penig most hadnagynak mondonak – folytatja zrínyi –, az igazán szá-
zados, kit mi ezentül annakis hívunk”. A továbbiakban kifejti, hogy a főparancsnok élet-
halál ura „minden fő és apró tiszteken s vitézeken”, távollétében pedig helyettesét („vi-
céjét”) is ugyanez a hatalom illeti meg, de a főparancsnok „jelen létében szintén úgy füg
tűle, mint a’ leg hitvánab muskatelos”. zrínyinél megjelennek a fegyvernemi tábornoki
címek is, érdemes szó szerint idézni az erre vonatkozó sorokat: „Ez [ti. a főparancsnok-
helyettes] után jő az egész lovag fő generallya. Ez után az egész gyalogságh generallya,
de ez kettő nem oly szükség, hogy a’ had nála nélkül el ne lehessen, meg lehet mind azon
által tisztességnek okáért a’ titulussa. Az lovasok közöt az leg első ezeredes légjen, hason-
lóképpen a’ gyalogok köztis, de nem úgy, hogy vagy az egész lovas vagy gyalogság tűle
fügjön, mert itt egy fő; sok fark kel, nem sok fő.” zrínyi még a tüzérségi tábornoki (tábor-
szernagyi) címet is magyarítja: „Igen szükséges a’ lövő szerszám general ezekhez, ez alat
a’ pattantyúsok, minden fegyverekhez tartozó készületek annak gondgya légyen.”121 Meg
kell persze jegyeznünk, hogy itt még nem a kialakult rangfokozatokról, hanem tényleges
szolgálati állásokról van szó, s zrínyi praktikusan csak a konkrét beosztásokkal foglal-

szövegben említett legkésőbbi dátum, ami persze nyelvészeti szempontból a szöveg keletkezésének terminus
post quemje lehet.
118
EMSzt VIII. 197.; tESz II. 849–850.; EWUng II/4. 940.; Horváth: Német elemek. 63., 137–138.; Mollay:
Német–magyar nyelvi érintkezések. 399.
119
Az udvari főkapitány katonai szerepkörével külön fejezetben (V/3.) foglalkozunk.
120
Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy. = Zrínyi Miklós prózai munkái. S. a. r. és a jegyzeteket írta Kulcsár Péter.
Budapest, 2004. (zrínyi Miklós összes művei.) 61–167. passim.
121
Zrínyi Miklós: tábori kis tracta. = Uo. 229.

31
kozik. Valami azért megragadható a beosztások rendfokozattá válásának folyamatából is,
hiszen zrínyinél a lovasság és a gyalogság vezetése csupán a rangidős ezredparancsnok
címében jelenne meg, tényleges elöljárói hatáskör nélkül.
A császári hadsereg legfelső vezetésébe magyarok csak ritkán küzdötték fel magukat.
Ez is egyik fő oka volt annak, hogy köznyelvi szinten sokáig nem mutatkozott igény a tá-
bornoki fokozatok megkülönböztetésére, illetve a magyar terminológia kialakítására.122
A rákóczi-szabadságharc parancsnoki karával legújabban foglalkozó Heckenast
Gusztáv megállapítása szerint a kuruc hadseregben három tábornoki rendfokozatot rend-
szeresítettek: tábornagyit (mezei marsall, campi marschallus, Feldmarschall), altáborna-
gyit (mezei marsall locumtenense, campi marschalli locumtenens, Feldmarschalleutnant)
és vezérőrnagyit (generális-főstrázsamester, generalis vigiliarum praefectus, General-
wachtmeister).123 E megállapítás alapvetően igaz, csakhogy már a Heckenast Gusztáv
által feltárt adatok alapján is kiegészíthetjük a sort az altábornagyi és tábornagyi rang
között lévő lovassági tábornoki (generalis cavalleriae) rendfokozattal.124 ugyancsak He-
ckenast Gusztáv mutatott rá olyan terminológiai következetlenségekre, amelyek részint
a szabadságharc első éveiben mutathatók ki, részint pedig az országos főkapitányságok
megszervezésével kapcsolatosak.125 A kérdéskör részleteit azonban ő sem vizsgálta be-
hatóan.

2. A tábornoki fokozatok bevezetése a kuruc hadseregben

Mint láttuk, az első kuruc tábornokok (Bercsényi, Sennyey és Károlyi) megkülönböztető

jelző nélkül lettek (fő)generálisok, Bottyán 1703 végén, majd Buday, Orosz és Pekry
1704 elején kelt tábornoki kinevezése azonban már a szabatosabb (az első tábornoki fo-
kozatnak megfelelő) generális-főstrázsamesteri rangot tartalmazza. A kuruc főtiszti kar-
ról 1704 közepén készült kimutatás126 a következőket sorolja fel „Nomina Generalium”
cím alatt:

„Excellentissimus ac illustrissimus comes nicolaus Bercsényi exercituum universorum

supremus generalis127
Comes Simon Forgács trans Danubianarum supremus generalis128

122
Zachar: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság. 264.
123
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 163.
124
Eddigi ismereteink szerint id. Barkóczy Ferenc, Esterházy Antal és Pekry Lőrinc is viselte ezt a címet,
majd mindhármukat tábornaggyá léptették elő: Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv.
165., 168., 172. és Uő: Ki kicsoda... 47., 133., 333.
125
A főgenerálisi cím eltérő használata, Sennyey Ferenc substitutus generálisi titulusa, a kerületi vicegene-
rálisok és a tényleges altábornagyok rangkülönbsége stb.
126
Lásd Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 339. s köv.
127
Az eredeti kimutatásban a rangmegjelölés („exercituum ... generalis”) egy sorral lentebb, forgách simon
neve után van feltüntetve, de utóbb egy vonallal elválasztva Bercsényi nevéhez kapcsolták; valóban ő volt az
egész hadsereg főgenerálisa, és nem Forgách.
128
Ez előző jegyzetben említett módon Forgách titulusa is egy sorral lentebb csúszott az eredetiben, Esterházy
Antal neve mellé. Némi bizonytalanságot jelent, hogy utóbb Esterházy lett a dunántúli főparancsnok, de a ki-
mutatás vélhető keletkezésekor még Forgách beosztottjaként tevékenykedett.

32
comes Antonius esterhási
Liber Baro stephanus sennyei trans tibiscanum supremus generalis
Liber Baro Alexander Károllyi generalis ca[m]pestris
spectabilis generosus stephanus Budai generalis supremus vigiliarum praefectus
spectabilis ac generosus paulus orosz generalis supremus vigiliarum praefectus
Comes Daniel Eszterhási generalis vigiliarum praefectus
spectabilis staphanus toroczkay [generalis] vigiliarum praefectus
Comes Laurentinus [!] Pekry [generalis] vigiliarum praefectus”

Az ismert adatok fényében megállapíthatjuk, hogy a kimutatás valószínűleg az eredeti

dekrétumokban szereplő kifejezést őrizte meg, vagyis valószínűleg a kancellárián ma-
radt fogalmazványok, illetve a leveleskönyvekbe bejegyzett másolatok alapján készült.
Károlyi mezei generálisi címe is visszaköszön, és látható, hogy a tábornokok közötti rang-
különbség még csupán az egy-egy országrészt irányító „főgenerálisok” és a generális-
főstrázsamesterek között érezhető, bár ez a különbségtétel nem tűnik élesnek, s nem tar-
talmazza azokat az apró változásokat sem, amelyek pedig egyéb forrásokból már ez idő
szerint is kimutathatóak.
Már Bottyán idézett generális-főstrázsamesteri oklevelének inscriptiójában is több
tábornoki fokozat szerepel, az „Universis et singulis” formula után ugyanis eredetileg
a tábornagyoktól lefelé a közkatonákig vannak felsorolva a címzettek: „Exercituum Nost-
rorum Generalibus Campi Marschallis Eorundemque Locumtenentibus, Generalibus
Vigiliarum Praefectis” stb. A három első fokozatot azonban Rákóczi törölte a szövegből.
nem tudjuk, a kancellárián milyen formulaszöveg alapján állították ki a dekrétumot, hi-
szen 1703 decemberében a kuruc hadseregnek még nem voltak tábornagyai és altábor-
nagyai. A fejedelem is bizonyára ezért húzta ki a szövegből ezt a részt, de arra is gondol-
hatott, hogy egy generális-főstrázsamesteri kinevezés elsősorban az alacsonyabb rangú
tisztekre tartozik, a záradék is csak a beosztottakat szólítja engedelmességre. Mivel azon-
ban később is előfordul, hogy egy kinevezési okmány címzettjei között a teljes katonai
méltóságsor szerepel,129 inkább az előbbi megfontolás állhatott a háttérben. Itt most csupán
az az érdekes, hogy elvileg már ekkor említik a tábornoki fokozatokat.
Időrendben a következő adatunk Károlyi Sándor „előléptetésével” kapcsolatos, ő ugyanis
1704. március 1-jétől altábornagyként szerepel a fejedelem hozzá írott leveleinek címzé-
sében. Gyakorlatilag tehát ez az első tényleges rangemelés a tábornoki karon belül, de
a következetlenséget és bizonytalanságot jól mutatja, hogy Károlyi ekkor még folyamato-
san viseli mezei (fő)generálisi címét is.130 Sőt, altábornagyi rangjára vonatkozóan egyelőre
nincs is több adatunk Rákóczi két idézett levelének címzésénél. Bercsényi Miklós levelei

129
Lásd pl. Bakacs Lukács bajai főkapitányi kinevezését: MOL P 650. tallián-lt. 1. tétel, évrendezett iratok,
1704. aug. 2. Szegedi tábor. Pápai János által kiállított eredeti kinevezési okmány a fejedelem aláírásával és
pecsétjével.
130
Géresi Kálmán, sajnos, a levélcímzéseket rendszerint elhagyta vagy rövidítve közölte (KO V.), de az ere-
deti levelek pontosabban eligazítanak a rangemelések kérdésében. Rákóczi 1704. márc. 1-jén pl. „militiae regni
generali campi marechallo locumtenenti”, 28-án pedig „generalis campi marschalli locumtenenti et militiae
nostrae campestris generali” címezte Károlyihoz írott leveleit. MOL P 396. Károlyi-lt. Acta pub. 1. Acta Rákó-
cziana. Ser. II. Mindazonáltal már thaly Kálmán is feligyelt a levélcímzésben szereplő adatokra, s Károlyi ön-
életírása elé írt bevezetőjében helyesen említi altábornagyi, majd tábornagyi előléptetését: Károlyi önéletírása

33
1703–1704-ben az egyszerű generálisi, illetve mezei generálisi címzéssel íródtak Káro-
lyihoz,131 s annak sincs nyoma, hogy maga Károlyi használta volna az altábornagyi címet.
A tábornagyi cím forgách említett kinevezésével jelenik meg 1704 áprilisától, de még
szintén következetlenül.132 Ugyanekkor Pekry Lőrinc már kevésnek érezte a generális-fő-
strázsamesterséget, tehát a tábornoki karon belül megkezdődött a rangkülönbségek tuda-
tos érvényesítése. Károlyit a fejedelem 1705 legelején tiszántúli főgenerálissá nevezte ki,133
s ezzel együtt tábornaggyá léptette elő. Ettől kezdve Rákóczi és Bercsényi is „generalis
campi marschall”-ként vagy egyszerűbben „generális-mareschallus”-ként címezték Ká-
rolyihoz írott leveleiket.134
1704 őszén, Kassa feladásakor az öreg Barkóczy Ferenc gróf, egykori felső-magyaror-
szági vicegenerális is Rákóczi hűségére tért. A fejedelem 1705 elején a korábbi kinevezé-
sek mintájára a Duna–tisza közi hadak és őrségek vezénylő tábornokává tette.135 Barkó-
czy magasabb tábornoki rangját jól mutatja, hogy rákóczi 1705 tavaszán Bottyán Jánost
is beosztotta alá. Jellemző ugyanakkor a kiforratlan hierarchikus viszonyokra, hogy a fe-
jedelem Barkóczy előkelő származására és katonai tapasztalataira, nem pedig a meglévő
rangbeli különbségre hivatkozik, midőn engedelmességre inti Bottyánt: „»meggondolván
Gróff Barkóczy Ferencz Generálisunknak mind úri személyét s egyszersmind az hadi dol-
gokban« szerzett sok tapasztalatait: vele nemcsak egyet értsen, de tőle függjön is”.136
Valamivel később Hellebronth János ezereskapitány azzal utasította vissza Bottyán
egyik parancsát, hogy Károlyitól korábban más parancsot kapott, s attól csak akkor tér
el, ha magától a fejedelemtől, Károlyitól vagy Barkóczytól kap újabb utasítást. Károlyi-
nak írt jelentésében ez ügy kapcsán „Generalis Bottyán uram” és „a’ Főebik Generalis
uraimék” parancsait állította szembe egymással, vagyis az ekkor már tábornagyi rangban
lévő Károlyin kívül az öreg Barkóczyt is Bottyán elöljárójának tartotta.137
Miután Barkóczy kora tavasszal szabadságra ment, majd április elején ismét átvette
csapatai irányítását, újabb instrukciót kapott, melynek címhasználatát tanulságos kö-
zelebbről megvizsgálni. A fogalmazvány még generális-főstrázsamesternek címezi,138 de
a végleges tisztázat elején ismét Duna–tisza közi generális commendánsként, alább a szö-

I. XVI. Ennek nyomán a későbbi szakirodalomban is pontosan szerepel az adat: Heckenast: A rákóczi-szabad-
ságharc tábornokai. = Benda Ekv. 170.
131
Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei Károlyi Sándorhoz. 1703–1711. A gr. Károlyi-nemzetség levéltá-
rában levő eredetiek után közli: Thaly Kálmán. Pest, 1868. (Rákóczi tár, II.)
132
Erről fentebb szóltunk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy Rákóczi 1704. aug. 3-i levelének címzésében
forgách főgenerálisként szerepel: „exercituum nostrorum supremo Generali”. KO V. 99. De maga Forgách is „Fő
Generális”-nak írja magát pl. 1704. okt. 16-án egy Enyickén kelt pátensében. MOL P 21. Barkóczy-lt. No. 1696.
133
Okmánytár, 8. sz. (127–128.)
134
A fejedelem már 1705. jan. 2-i levelében tábornagynak (generalis campi marschall) címezte: MOL P 396.
Károlyi-lt. Acta publica, 1. Acta Rákócziana. Ser. II.
135
Lásd febr. 13-i instrukciójának címzését „...Militiae item in Comitatibus Hevessiensi, Exterior Szolnok,
Pestiensi, Pilisiensi et Soltiensi, nec non Csongradiensi constitutae, Presidiorumque ibidem habitorum Generali
commendanti” Bánkúti: Pest-Pilis-Solt vm. I. 152. (151. sz.)
136
Eger, 1705. márc. 1. II. Rákóczi Ferenc Bottyánhoz. A megrongálódott, teljes szövegében már össze sem
állítható levél tartalmát idézi Thaly Kálmán: AR I/IX. 171.
137
(Kiskun)halas, 1705. ápr. 20. Hellebronth János ezredes Károlyi Sándorhoz. MOL P 396. Károlyi-lt. Acta
publica, 1. Acta Rákócziana. Ser. I. 1705. ápr. Fasc. 2. B. No. 4.
138
MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. c. Ezt az adatot Heckenast Gusztáv is felhasználta készülő
adattárában, de nem igyelt fel a végleges szövegben eszközölt változtatásra.

34
vegben pedig „Generalis Cavallér”-ként szerepel.139 Bizonyosra vehetjük, hogy nem vé-
letlenül törölték a kiadott példányból a generális-főstrázsamesteri címet: itt ismét a tá-
bornoki fokozatok megkülönböztetésével van dolgunk, s ami igen lényeges: először sze-
repel a tábornagyi és altábornagyi rang közötti lovassági tábornoki cím. Egy valamivel
későbbi protokollum-töredék élén, Barkóczy teljes címzésében is szerepel a „cavalleriae
generalis” rang.140 Maga Barkóczy viszont a szécsényi konföderáció szövetséglevelét „intra
Danubium et tibiscum existentium supremus Generalis”-ként írta alá, tehát még mindig
a magyar főgenerális latin megfelelőjét használta.141
Esterházy Antal 1704 májusában történt kinevezéséről, pontos tábornoki címéről
egyelőre nem ismerünk közelebbi adatot.142 rákóczi 1705 elején (vagy már korábban)
dunántúli főgenerálissá tette, s ettől kezdve a fejedelem és Esterházy is következetesen
használta a címet. Rákóczi 1705. február
13-i instrukciójában is ez a titulus olvas-
ható, midőn Esterházy az Abaúj, zemp-
lén, ung, Bereg, torna, sáros, szepes,
Borsod, Gömör, Nógrád, Nagy- és Kis-
Hont vármegye különböző hadszervezési
ügyeinek rendbetételére kapott megbíza-
tást.143 Heckenast Gusztáv ezt az adatot
úgy értelmezte, hogy esterházy valójában
felső-magyarországi (kassai) főkapitány
lett, s gyakorlatilag tényleg ebben a sze-
repkörben tevékenykedett 1706 késő tava-
száig. Véleményünk szerint azonban té-
vedés Esterházy dunántúli főgenerálisi
címének és felső-magyarországi megbí-
zatásának összekapcsolása, hiszen a ko-
rabeli földrajzi szemlélet – a maihoz ha-
sonlóan – kizárólag a Duna jobb partjáról
nézve engedi meg az alföldi és felvidéki
területek „Dunán túliként” való megne-
vezését. Korábban Forgách is dunántúli
főgenerálisi címet kapott, Esterházy pe-
dig nyilván az erdélyi főparancsnokká ki-
nevezett forgách utódaként nyerte el a cí-
met. Heckenast Gusztávnak az az
Esterházy Antal tábornagy érve, hogy esterházy ezzel a ti-

139
Bánkúti: Pest-Pilis-Solt vm. I. 164–165. (173. sz.)
140
AR I/I. 437. 1705. dec.; Rákóczi a zsibói csata előtt, 1705. okt. végén kiadott instrukciójában hasonló-
képp „...nostrorum ac statuum regni confoederatorum exercituum equestrium generali...” címezte Barkóczyt:
Ráday ir. I. 453.
141
Thaly: A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 340. és Borovszky: rákóczi és a szövetkezett ren-
dek szövetséglevele. 4r.
142
Lásd fentebb a 101. jegyzetet.
143
MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. d. No. 262.

35
tulussal torna vármegyei ügyben intézkedett, vagy hogy ő maga du-
nántúli volt, nem tekinthető bizonyítéknak.144 igaz ugyan, hogy
1705 elején, még Esterházy kinevezését követően is Károlyi
hadakozott a Dunántúlon, de őt meg ugyanekkor nevezték ki tiszántúli főkapitánnyá.
rákóczinak nyilvánvaló szándéka lehetett, hogy minden országrész élére helyismerettel
rendelkező személyt nevezzen ki, bár kétségtelenül nehéz eligazodni a legfőbb katonai cí-
mek és a tényleges beosztások között. (Elegendő itt utalni a Dunántúl későbbi viszonyai-
ra, midőn Esterházy főkapitánysága mellett Bottyán volt a vezénylő generális.) Esterházy
a szécsényi szövetséglevelet is dunántúli főgenerálisként, egyben lovassági tábornokként
írta alá: „Comes Antonius Eszterhazy, Generalis Cavalleriae et Partium transdanubiana-
rum Supremus Generalis...”145 Ismét a kettősséget emelhetjük ki: Esterházy Antal Barkó-
czyhoz hasonlóan még a régi formában nyert főgenerálisi címet, majd megkapta a császá-
ri seregből átvett lovassági tábornoki rangot is.
Ha lehet, az eddigieknél is különösebb Esterházy Dániel esete, akit Bercsényi javaslatára
Rákóczi 1705. május 30-án tábornaggyá léptetett elő. A török háború veteránjából kuruc
generális-főstrázsamesterré lett Dániel úr Szentgyörgy, Bazin és Modor visszafoglalásával
érdemelte ki a fejedelem kegyét, s mezei marsalli kinevezéséről a hivatalos kuruc hírlap is
tudósított.146 esterházy 1705-ben folyamatosan tábornagyként szerepel forrásainkban,147
a szövetséglevelet is ekként írta alá: „Ifiabbik Esterhás Daniel egyik Commanderozo
Generális, Mareschallus”.148 A későbbiekben viszont csak altábornagyként szerepel, ami-
re egyelőre nem találunk magyarázatot, illetve ismét csak az ekkor még kiforratlan viszo-
nyokkal, a kuruc hadvezetés következetlen címhasználatával kell szembesülnünk.
Ez idő tájt Forgách parancsnoksága alatt mintha tudatosabban alakult volna a maga-
sabb parancsnoki kar hierarchiája. Az erdélyi főparancsnokság kérdésével önálló fe-
jezetben foglalkozunk, itt csupán három tábornoki kinevezést, illetve előléptetést kell
megvizsgálnunk. Az egymással vetélkedő erdélyi kuruc főurak között Forgách nehéz
helyzetben találta magát. Legfőbb támaszának a szintén magyarországi Gyürky Pált te-

144
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 168., 173/10. jegyzet és Uő: nemesi
vármegye és szabad kerületek. = Vármegyék és szabad kerületek I–II. Szerk. Radics Kálmán. Debrecen, 2001.
(A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei, 27. szám.) 8/2. jegyzet. Heckenast Gusztáv az előbbi munkájá-
ban azt írja, hogy a „partium transdanubianarum” a „Dunántúlról nézve” jelentette Felső-Magyarországot, de
kérdés marad, hogy egy torna vármegyei ügyben kelt iraton ki és miért választana „dunántúli nézőpontot”.
A logikus földrajzi szemléletet tükrözi pl., hogy Esterházy Antal későbbi főkapitányi kinevezésekor a dunántúli
pápán kelt iratban exercituus et partium regni Cis-Danubianarum generalis-campi-marschallusként, a nyitra
vármegyei Emőkéről datált kiadványban pedig partium regni Trans-Danubianarum supremus commendans ge-
neralisként szerepel: Eszterházy tábori könyve. 6., 14. Heckenast Gusztáv másodikként idézett tanulmányában
Esterházy „felső-magyarországi főgenerálisi” kinevezése kapcsán már azzal a megjegyzéssel magyarázza a „par-
tium transdanubianarum” általa felkiáltójellel kiemelt szóhasználatot, hogy „Antal Úr dunántúli volt”.
145
Thaly: A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 340. és Borovszky: rákóczi és a szövetkezett ren-
dek szövetséglevele. 4r.
146
Mercurius Veridicus. a hasonmás szöveg első lapja és 83. – Benda Kálmán ehhez jegyzetben hozzáfűzi:
„tévedés, csak altábornaggyá.” Uo. 136.
147
Az 1705 nyarán vezetett dunántúli expedícióban Bottyán felettese volt, s az ekkor keletkezett forrásokban
is marsallként említik: AR I/I. 432.
148
Thaly: A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 341. és Borovszky: rákóczi és a szövetkezett ren-
dek szövetséglevele. 4v. A kinevezés körülményeire és következetlenségeire hívta fel a igyelmet Heckenast: Ki
kicsoda volt (who was who) a Rákóczi-szabadságharcban? = Vajai konf. 1994. 12.

36
kintette, akit minden bizonnyal jóval korábbról ismert. Gyürkyt a fejedelem az Erdélyi
consilium beiktatására küldte be radvánszky János fejedelmi biztos utódaként, forgách
azonban kezdettől fogva katonai szerepkörben alkalmazta saját helyetteseként, s generá-
lis-főstrázsamesteri kinevezését kérte Rákóczitól. Mikes Mihály gróf ugyancsak tábornoki
címért folyamodott, amit a fejedelem állítólag már 1704-ben megígért számára. Rákóczi
Gyürkyt és Mikest is generális-főstrázsamesterré nevezte ki, Forgách mindkettőjüket
1705. május elején iktatta be.149
Ebből persze csak további egyenetlenség származott. teleki Mihály is tábornoki
rangra vágyott, de Rákóczi végig elutasította ajánlkozását. A legfőbb gondot azonban Pekry
Lőrinc okozta, aki magának szerette volna a főparancsnokságot, s Forgáchcsal is rivali-
zált. Annak idején csak generális-főstrázsamesteri kinevezést nyert Rákóczitól, most végre
– minden személyes torzsalkodásuk ellenére – maga Forgách terjesztette fel altábornagyi
előléptetésre. A fejedelem 1705. június 8-án ki is állíttatta dekrétumát.150 Aligha véletlen,
hogy épp forgách környezetében különült el világosan a három tábornoki fokozat: ön-
magát kezdettől fogva tábornagynak címezte, seregében négy-öt vezérőrnagy szolgált (tho-
roczkay, Orosz, Pekry, Mikes és Gyürky), s egyikük (Pekry) altábornaggyá léphetett elő.
Nyilvánvaló a császári seregben megismert minta következetes átvétele.
Mindezek ellenére továbbra is adódtak félreértések. Jellemző pl. Bercsényi egyik
dátum nélkül íródott levelének felvetése, mely szerint Rákóczi a „minapi conferentiában
tanálta mondani, hogy Generális Uraimék mind Feld-Marsalkok”, s ez – főként Károlyi
kinevezése – rangvitát váltott ki. Esterházy Antal és az öreg Barkóczy Ferenc is várja
tábornagyi kinevezését, Forgách Simon pedig „igen sajnálja, hogy már mind egy húron
lesznek mindnyájon”. thaly Kálmán Bercsényi ezen levelét az 1706. júniusi keletűek
közé iktatta, s a főgenerális ekkoriban kelt leveleit vizsgálva, nincs nyomós okunk azt jó-
val korábbra tenni. Ebben az esetben a kerületi főkapitányságok megszervezése kapcsán
merült fel a tábornoki fokozatok kérdése.151 Különös, hogy miközben Károlyit a fejede-
lem és Bercsényi már 1705. január óta tábornagynak címezte, tábornok-társaiban csak
másfél évvel később tudatosult a rangbeli különbség, ráadásul az addig lovassági tábor-
nokként szereplő Esterházy és Barkóczy maguknak vindikálták a vele szembeni elsőbb-
séget.152 Nem kizárt, hogy Forgách csakugyan jóval később értesült Károlyi tábornagyi
kinevezéséről, az alárendeltségében szolgáló Gyürky Pál ugyanis még 1705. augusztus
16-i levelében is altábornagyként szólította meg Károlyit.153 Bercsényi a vita kapcsán azt
javasolta, ki-ki csupán a saját generalátusában legyen tábornagy, egyébként pedig ma-
radjon fenn köztük az eddigi függőségi viszony. Nem világos azonban a főgenerális azon
kitétele, mely szerint eddig Károlyi alávetette magát esterházy Antalnak, az pedig az öreg

149
Az elmondottakra lásd Forgách Simon leveleit Rákóczihoz. MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II.
2. e/A. és kéziratban lévő tanulmányunkat: Gyürky Pál. Egy pesszimista kuruc generális.
150
Okmánytár, 9. sz. (128–129.) Vö.: Rácz: Pekri Lőrinc. 13., 18.
151
Lásd alább a IV/3. fejezetet.
152
AR I/V. 127–128. Bercsényi e levelét thaly Kálmán is részletesen tárgyalja, de hibásan írja, hogy a feje-
delem „Károlyi Sándort ... ép e napokban, jutalmúl Erdély nagy darabjának visszafoglalásáért altábornagyból
tábornaggyá (»Feld-Marsalkká«) lépteté elő.” Lásd Thaly: Bercsényi cs. III. 695–697.
153
„Méltóságos Gróf s Generál Marsalck Leidinant régi nagy jó Uram!” KO V. 267. (A külcím még lehetne
az íródeák tévesztése, a megszólítás már kevésbé. Egyszerű tévedés vagy pontatlanság esetén pedig inkább fel-
felé térne el a rendfokozat, Gyürky szóhasználata ezért tudatosnak tűnik.)

37
Barkóczynak, s így jogos kettejük előléptetési igénye. Itt minden bizonnyal némi „csúsz-
tatásról” van szó, illetve Károlyi simulékony természetéről, aki nem csupán a kor- és
rangkülönbség, illetve a rokoni kapcsolatok esetén, de az emberi érintkezés terén általá-
ban is közvetlen és nyájas tudott lenni.154 Barkóczynak és Esterházynak is megadta a kellő
tiszteletet: mindketten grófok voltak, míg ő csupán báró, s előbbi feleségének nagybátyja
volt, utóbbi pedig iatalabb volt ugyan nála, de a császári seregben már nagyobb katonai
múlttal rendelkezett. Ha 1704–1705 folyamán egymással kapcsolatot tartva operáltak, az
alárendeltség kérdése aligha merült fel közöttük érdemben.
A hadsereg izetési és élelmezési tabelláit vizsgálva 1705-től kezdve mutathatjuk ki
a tábornoki kar minden eddig tárgyalt rangfokozatát.
1705. augusztus 4-én, a vágpattai táborban kelt kimutatás a következőképpen rendel-
kezik:155

rangfokozat havi zsold személyi lovak tartására rendelt

(rénes forint) fejadag takarmányadag
Mezei General-Marschallus 729 50 50
Cavalleria Generálissa 486 33 33
Generall Marschall Lajdenant 324 22 22
Generalis Strasa Mester 216 15 15
Brigadiros 144 10 10

Fél esztendővel később, 1706. február 15-én, a miskolci tanácsülésen a felállítandó regu-
láris alakulatoknál a következő ellátmányt határoztak meg:156

személyi lovak tartására személyi pénzre átszámított fejadag

rangfokozat
fejadag rendelt fejadag (4 rénes forintjával)
egyenként takarmányadag összesen egyenként összesen
1 Generalis Marschallus 200 100 200 800 800
1 Generalis Cavalleriae 120 80 120 480 480
1 Generalis Infanteriae 100 70 100 400 400
2 Lovas Generalis Vachtmeister 60 40 120 240 480
2 Gyalog Generalis Vachtmeister 60 40 120 240 480
2 Lovas Brigader 45 30 90 180 360
2 Gyalog Brigader 40 25 80 160 320

A két táblázat között szembeötlő különbségek vannak: a személyi adag (és a lótáp) idő-
közben lényegesen megnövekedett. Ez az intézkedés csak részben jelent illetményemel-
kedést, hiszen az előbbi táblázatban a személyi porció és a zsold egymástól függetlenül

Rákóczi is „mindig vidám és nyájas ember”-nek írja le Károlyit: AR III/I. 413. Idézi Kovács: Károlyi
154

Sándor. 72.
155
MOL G 28. Rákóczi-szabadságharc lt. V. 2. e. fol. 93.
156
„tabella melly szerint a’ General Staabnak fog izettetni ez után.” Rákóczi aláírásával, Jánoky zsigmond
kancellár és Ráthy Gergely titkár ellenjegyzésével kiállított, megpecsételt példány. MOL G 16. Rákóczi-szabad-
ságharc lt. I. 2. d. No. 70. Áthúzott régi jelzete: No. 1324. Ezen a számon megtalálható a fejedelem levéltárának
1706. évi lajstromában: „Forgách uram commandója alatt való hadak és portiói tabellája”. Lásd: AR I/I. 15.
ugyanezek az adatok szerepelnek egy másik, forgách hadseregének havi költségvetését tartalmazó kimutatás-
ban is: történelmi kalászok. 229.

38
képezték az illetmény részét, míg az utóbbi esetben a fejadagot számolták át pénzösszegre
egységesen 4 rajnai forinttal, tehát a zsold elvileg magában foglalta a személy élelmezési
járandóságát is. Különbség van továbbá a fegyvernemek szerint elkülönülő rendfokoza-
tok esetében, de a lovassági és gyalogsági szolgálat csupán a brigadérosi rangnál jelent el-
térést a járandóságok tekintetében. A rendfokozatok közötti különbség abban mutatkozik
meg, hogy az utóbbi tabellában nem szerepel az altábornagyi rang, szerepel viszont a ko-
rábban hiányzó gyalogsági tábornoki fokozat. Végül az említett fokozatok pontos számá-
nak rögzítése is újdonság: a tábornagyi és fegyvernemi tábornoki rangokból egyet-egyet,
a vezérőrnagyi és brigadérosi rendfokozatokból pedig fegyvernemenként kettőt-kettőt
rendszeresítettek. Ez a speciális megkötés a Forgách Simon által szervezett új reguláris
csapatok szükségletéhez szabja a beosztások számát, és a pénzbeli kimutatás is az össz-
létszámra vonatkozik, mivel itt a szükséges költségvetés összegzésére is sor került.157
fentebb már részleteztük a lovassági tábornoki fokozat rendszeresítésére vonatkozó ada-
tokat: id. Barkóczy Ferenc és Esterházy Antal még 1705-ben elnyerte a címet, s a most
idézett 1705. augusztus 4-i tabellában is szerepel a rendfokozat. Barkóczy és Esterházy
következetlen címhasználata miatt fontos lenne ismernünk izetésük alakulását is. Az ed-
dig feltárt források alapján erre nem igen van mód, egy apró adat viszont amellett szól,
hogy a megkülönböztetés igenis érvényesült: rákóczi egy alkalommal intézkedett Bar-
kóczy elmaradt zsoldjának kiizetéséről, s akkor 480 (486?) forint havi zsold mellett
60 oralis és 80 equilis porció kiutalását rendelte el.158 ez ugyan nem pontosan egyezik meg
a két táblázat adataival, de mivel csak a személyi adag számában van némi eltérés, egy-
értelműen a lovassági tábornoknak járó illetményről lehet szó.
Jóval később történt Pekry Lőrinc előléptetése altábornagyból lovassági tábornokká.
Kinevezéséről 1707. január 20-i keltezéssel a következő bejegyzés olvasható a fejedelem
egyik leveleskönyvében: „Brassó alatt szerencsés actusának megjutalmaztatására addig,
míg nagyob mértékben közölné kegyelmességét kegyelmes Urunk eő Nagysága, az ha-
dak közt való Equitatus Generalisságának méltósága ő Nagyságának conferáltatván, ar-
rúl való Decretum in accluso transmittáltatik is.”159 Az eredeti dekrétumot nem ismerjük,
de fennmaradt fogalmazványa ugyanaznap kelt Rozsnyón.160 Látni fogjuk majd, hogy az
ónodon törvényerőre emelt hadiszabályzat, a Regulamentum universale már nem számolt
a lovassági tábornoki rendfokozattal.
Korábban úgy véltük, a gyalogsági tábornoki, illetve a táborszernagyi címet nem ve-
zették be a kuruc seregben.161 A Forgách-féle 1706. évi tabellában ez a fokozat is szerepel

157
Mindkét tabellából elhagytuk a most közelebbről nem vizsgált rendfokozatok és beosztások részletezését,
az eredetiben természetesen ezek is szerepelnek.
158
OSzK Kt. Fol. Hung. 978. Prot. Exp. 137v.
159
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 281. Pekry lovassági tábornoki címe sze-
repel a fejedelem egyik dátum nélküli levelének címzésén is: történelmi kalászok. 232. (thaly az 1706. évnél
közli a levelet, amely azonban tartalma szerint is 1707 elejére teendő, amennyiben Rákóczi az erdélyi rendek
által ráruházott felséges címet köszöni meg benne.)
160
Okmánytár, 19. sz. (138–139.)
161
Korábbi megfogalmazásunk szerint azon „két adat alapján, amely tábornoki kinevezésben konkrétan
gyalogsági szolgálatot rögzít, nem következtethetünk az önálló gyalogsági tábornoki rendfokozat meglétére,
vagy akár annak igényére”. Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 323. Most az 1706. évi
tabella alapján annyiban kell módosítanunk megállapításunkat, hogy az igény meglett volna, különösen a regu-
láris hadsereg felállítása kapcsán.

39
ugyan, de továbbra sincs adatunk arra, hogy ténylegesen gyalogsági tábornokká neveztek
volna ki valakit. Mindez a kuruc hadsereg féloldalasságával, a gyalogság kis létszámával
és a főúri-nemesi tiszteknek a gyalogsági szolgálattól való idegenkedésével magyaráz-
ható. Bercsényi már 1704 őszén, a vármegyei gyalogság ezredekbe szervezése kapcsán
így kiáltott fel: „Vitíz talpast csináljunk az Urakbúl is: ne contemnálják az gyalogságot!”162
A gyalogsági szolgálat erősítésének igényére vall, hogy Andrássy György bárót, aki
1703 októberétől egy lovasezred parancsnoka volt,163 a fejedelem 1704/1705 fordulóján
„hajdúk generálisává” nevezte ki, és Esterházy Antal hamarosan be is iktatta e tisztébe.164
Lovasezredének parancsnokságát nemsokára Rétey György vette át, maga Andrássy pe-
dig 1705 tavaszától az újonnan felállított portális hajdúkból szervezett magának egy gya-
logezredet.165 A szécsényi országgyűlésen megkötött rendi conföderatio szövetséglevelét
mint „gyalogok generálissa” írta alá.166 1705 szeptemberében valami rangvitába kevere-
dett egy tábori főstrázsamesterrel. Az ügy részleteiről az eddig előkerült források alapján
nem sokat tudunk, a homályos utalásokból úgy tűnik, Andrássy György hajdúgenerálisi
tisztségét többnek érezte az egyszerű generális-főstrázsamesteri rangnál. Rákóczi fejede-
lem azonban világosan megírta Esterházy Antalnak, hogy Andrássy „tisztiben való cha-
racteriban még egyéb nem vala Generális Vigiliarum Praefectusságnál; ámbár valamelly
ezer hajdúkat commendérozott is: azzal többet nem arrogálhat magának”.167
Arra ugyan egyelőre nincs adatunk, hogy a korábban lovasezredet vezénylő Andrássy
Györgyöt milyen okból tette meg Rákóczi hajdú generálissá, az azonban bizonyos, hogy
Andrássy személye, vagy legalább főúri rangja, alkalmasnak látszott a gyalogsági szolgá-
lat presztizsének növelésére. Amikor ugyanis Szemere László 1705 nyarán azzal próbálta
elhárítani magától a szepes és sáros vármegyei portális hajdúkból kiállított gyalogezred
parancsnokságát, hogy az méltatlan brigadérosi rangjához, a fejedelem keményen rend-
reutasította, s Andrássy Györgyöt említette példaként, aki generálisi rangja ellenére is el-
vállalta az egyik portális ezred főcolonellusságát.168

162
Bercsényi Rákóczihoz. Léva, 1704. szept. 25. AR I/IV. 149.
163
Lásd az 51. jegyzethez tartozó főszöveget és a „Nomina capitaneorum euqestris ordinis” című kimutatást:
Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 340.
164
Andrássy beiktatására lásd Bercsényinek 1705. jan. 25-én tornócon, 27-én Érsekújvárott és febr. 6-án
este 7 órakor ismét tornócon kelt leveleit Rákóczi fejedelemhez: AR I/IV. 304., 309., 344–345. Hajdúk alatt itt
gyalogos katonák értendők!
165
Lásd Bercsényi főgenerális 1705. ápr. 29-én Nyitrán kelt rendeletét, melyben tudatja Andrássyval, hogy
a fejedelem őt nevezte ki a Gömör, Abaúj és torna vármegyékből kiállítandó (portális gyalog-) ezred főkapi-
tányává. Bánkúti: Rákóczi hadserege. 167–168. Rákóczi ugyanezt 1705. jún. 9-én Egerből tudatta a három
érintett vármegyével: Bánkúti: A Rákóczi-szabadságharc történetének dok. (1990) 88–89. = Uő: A rákóczi-
szabadságharc dok. (2003) 77.
166
Thaly: A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 341. és Borovszky: rákóczi és a szövetkezett ren-
dek szövetséglevele. 4v.
167
Rákóczi levele Esterházy Antalhoz 1705. szept. 7-én Szécsényből: AR I/I. 409.
168
Lásd Szemere 1705. jún. 16-án Varannón kelt levelét a fejedelemhez: MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc
lt. II. 2. e/A. Rákóczinak a Jászárokszállási táborból 1705. jún. 21-én írott válaszának fogalmazványa: OSzK
Kt. Fol. Hung. 978. Prot. Exp. fol. 293.

40
 3. A brigadérosi rang bevezetése
és a brigadérosi kinevezések szempontjai
A tábornoki kar differenciálódásával párhuzamosan vezette be Rákóczi 1704 első felében
a brigadérosi címet.169 A fejedelem így emlékezik vissza erre a lépésére emlékirataiban:
„Hogy fegyelmet tarthassak, szükségképpen le kellett volna váltanom az első tiszteket,
azokat a durva, szemtelen és részeg parasztokat, akikkel a nemesség nem akart együtt szol-
gálni. ... Minthogy egyszerre nem válthattam le a parasztezredeseket, e második hadjárat
elején brigadérosokat kezdtem kinevezni, hogy a nemességnek hűbéreseik és jobbágyaik
fölött magasabb rangot adhassak.”170 Bánkúti Imre is a nemesség vezető szerepének növe-
léséhez kapcsolja e lépést, s idézi Rákóczi Emlékiratait.171
Heckenast Gusztáv megállapítása szerint azonban „Rákóczit a brigadérosi kinevezé-
seknél legtöbb esetben katonai szempontok vezették.”172 Az általa felsorolt példák (ocs-
kay László, Bezerédj Imre, Sréter János, Domokos Ferenc kinevezése) e megállapítást
igazolják. Mi – anélkül, hogy alapjában kétségbe vonnánk az állítást – egyetlen szem-
pontra hívjuk fel a igyelmet: a legelső, 1704-ben kinevezett brigadérosok elsősorban az
arisztokraták közül kerültek ki: báró Palocsay György, báró Perényi Miklós, gróf Csáky
Mihály viselték elsőként az új rendfokozatot. Csáky és Palocsay tábornoki rangra emel-
kedett, így ők a Heckenast Gusztáv által vizsgált brigadérosok körén kívül estek. A bir-
tokos nemesek közül szemere László és talán szentpétery imre nyerte el már 1704-ben
a brigadérosi rangot. ők is inkább előkelő származásukkal, mintsem katonai múltjukkal
érdemelték ki a megtiszteltetést.
véleményünk szerint a fejedelem már a rendfokozat bevezetése után változtatott
némiképp eredeti – Emlékirataiban leírt – elképzelésén, és 1705-től kezdve inkább a te-
hetetlen főúri tábornokok mellé kinevezett nemesi brigadérosoktól várt eredményesebb
hadvezetést, s a kinevezések során ekkor már valóban a katonai szempontok domináltak.
Ehhez járult később az a megfontolás, hogy a szabadságharc kezdetén ezredesi rend-
fokozatot elért tisztek előléptetési igényét elégítse ki a brigadérosi rang, hiszen tábor-
nokká nem lehetett mindenki, a főhadnagyi, őrnagyi, alezredesi rangból viszont az elesett
ezredesek helyébe fokozatosan fel lehetett jutni, vagyis korábbi alantasaik könnyebben
utolérhették az első ezredeseket. további fejlődés eredménye volt az önálló – az ezredes
és tábornok közti – rangfokozathoz járuló dandárrendszer megszervezése, azaz új, az ez-
rednél nagyobb létszámú, de még viszonylag könnyen mozgó, ütőképes csapat, a dandár
(„brigáda”) bevezetése, amely egyszerre volt nagyobb harcászati és – különösen a sza-
badságharc utolsó éveiben – adminisztratív, gazdálkodási egység. A brigadérosi kineve-
zések tehát egyszerre szolgálták az előkelő főtisztek rangjának emelését, a katonai érde-
mek elismerését, a kipróbált hűségű tisztek jutalmazását és az egyszerű, soros előléptetési
igények kielégítését. E funkciók bemutatására jó példa lehet gróf Csáky László és Balogh
Ádám brigadérosi kinevezése.

169
A történeti irodalomban – főként thaly Kálmán nyomán – használatos a rendfokozat megjelölésére a dan-
dárnok elnevezés is.
170
AR III/I. 338.
171
Bánkúti: Rákóczi hadserege. 15.
172
Heckenast: Ki kicsoda volt (who was who) a Rákóczi-szabadságharcban? = Vajai konf. 1994. 10–11.

41
 Bottyán Jánossal kapcsolatban megállapíthattuk, hogy tábornoki pátensének narratió-
jában személyre szabott, egyedi leírás szerepel. A legtöbb oklevélben viszont általános
megfogalmazás szólt a kinevezett személynek a fejedelem, a haza és a szabadságharc
„igaz ügye” mellett eddig megmutatott és a jövőben remélendő hűségéről, katonai érde-
meiről. Ezek közhelyszerűségét szemléletesen példázza Csáky László brigadérosi dek-
rétuma, amely Csákynak „az hadi dolgokban való szép dicséretes experientiáját” is ki-
emeli.173 Valójában Rákóczi csöppet sem becsülte sokra főúri híve katonai képességeit:
1706-ban rövid időre leváltotta ezredesi rangjáról, s akkor Károlyihoz írt leveleiben így
fogalmazott: „Mit tehet ű [ti. Csáky] is, én is rajta, hogy az hadakozásra alkalmatlanná
tette a természet!”, máskor pedig: Csákynak „az hadakozásra való alkalmatlan volta eze-
rének megtartását meg nem engedi”.174 utóbb csáky siránkozására mégis visszahelyezte
ezrede élére. 1708 februárjában, brigadérosi kinevezésekor grói címére, 1704 óta már
esedékes előléptetési igényére és valóban tapasztalt hűségére, de semmi esetre sem kato-
nai tehetségére volt tekintettel.
Béri Balogh ádám egyike azoknak, akiket valóban harcban szerzett érdemeikért lép-
tettek elő. Éppen az ő esetében viszont hosszan elhúzódott a brigadérosi kinevezés, amely
már 1706 végén, a győrvár–egervári ütközetben aratott győzelmét követően felvetődött.
Akkor elsősorban Bercsényi ellenállásán bukott meg a dolog. A főgenerális 1706. decem-
ber 12-én Rákóczihoz intézett levelében a következőkkel magyarázta álláspontját: „... mél-
tóztassék Nagyságod elszoktatni az szükségtelen promotiókrúl az tiszteket! Könnyű az
embernek tisztet tanálni: de az tisztre nehéz embert tanálni. Azért legyenek Brigadírossá,
Generálissá etc., hogy nekik az kell? nem azért, hogy ők kelletnek arra?” Számos példát
hoz az egymással vetélkedő tisztekre, az újabb és újabb előléptetési igényekre, majd
a tőle megszokott iróniával teszi hozzá: „Ha az világ hat lovat nem rendelt volna az hin-
tóban, – eddig talám 24 lovon járnánk...”175
1707 végén esterházy Antal tábornagy a dunántúli hadak redukciója során több ez-
redből álló egységet („corpus, brigáda”) bízott Balogh Ádám kezére,176 akit ettől kezdve
következetesen brigadérosnak titulált. Esterházy 1707 végén és 1708 elején többször is
kérte a hivatalos megerősítést, de az ismét elmaradt.177 A trencséni csatavesztést, ocskay
és mások árulását követően Rákóczi sorozatos előléptetésekkel kívánta hűségükben meg-
erősíteni a tiszteket.178 Ekkor (1708. augusztus 9-én) végre kiállították Balogh Ádám briga-
dérosi dekrétumát is, mely thaly Kálmán átírásában maradt ránk.179 ugyanakkor Bezerédj
Imre generális-főstrázsamesteri és Kisfaludy László brigadérosi kinevezését is jóváhagyta
a fejedelem, aki mindezt 1708. szeptember 5-i levelében tudatta Esterházy Antallal. Meg-

173
Okmánytár, 25. sz. (146–147.)
174
Rákóczi levelei Károlyihoz 1706. máj. 16-án Kistapolcsányból és jún. 2-án Érsekújvárról: KO V. 475–
476. és 482.
175
AR I/V. 338.
176
Lásd Esterházy rendeleteit 1707. dec. 29–30-án Balogh Ádám, Bottyán János, Somogyi Ádám és Kisfa-
ludy László részére: Eszterházy tábori könyve. 603–604.
177
Esterházy 1707. dec. 25-én Sümegen kelt, valamint egy keltezés nélküli, de bizonyosan 1708 elején ké-
szült felterjesztése Bercsényihez: Eszterházy tábori könyve. 97. és MOL G 24. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 6. a.
fol. 508.
178
Erre az előléptetési hullámra Heckenast Gusztáv hívta fel a igyelmet: Heckenast: Ki kicsoda volt (who
was who) a Rákóczi-szabadságharcban? = Vajai konf. 1994. 10.
179
Okmánytár, 26. sz. (148–149.)

42
írta tábornagyának, hirdettesse ki az előléptetéseket, a dekrétumokat azonban „az alkalma-
tosság bizontalansága miatt” egyelőre nem küldheti el.180 ekkor már Bercsényi is egyet-
értett a kinevezésekkel, sőt még arra is igyelmeztetett, hogy a rangviták elkerülése vé-
gett Balogh Ádám kinevezése (legalább dekrétumának dátuma) előzze meg Kisfaludy
Lászlóét.181 Balogh végül 1709 februárjában vehette kézbe a kinevezési okmányt, melyet
ezredének két tisztje személyesen vitt meg Rákóczi főhadiszállásáról.182
Balogh Ádám valóban rászolgált az előléptetésre: éppen brigadérosi kinevezését köve-
tően, 1708. szeptember 2-án aratott győzelmet Kölesd mellett Plueg császári őrnagy csa-
patai felett. Láthattuk, hogy mégis mennyire hosszadalmas utat járt be kinevezési ügye.
rákóczi államában és hadseregében mindez azonban bevett gyakorlatnak számított, így
az eset részletes ismertetése arra is kellő adalékkal szolgál, mennyire nehéz a történész
számára pontos időhatárokhoz kötni az egyes személyek funkcióját, katonai rangját.

180
AR I/II. 312–313. (Bezerédj árulása miatt tábornoki kinevezése végül nem lépett érvénybe.)
181
Bercsényi levelei a fejedelemhez. (Ipoly)visk, 1708. szept. 2. és zsember, 1708. szept. 9. AR I/VI. 58.,
71–72.
182
Balogh Ádám kinevezésének itt vázolt állomásai tóth Gyula monográiájában is nyomon követhetők:
Tóth: Balogh Ádám. 172., 197., 297. és 298. Részletesen ismerteti továbbá Bariska: Egy különös árulás... =
Hadtörténelmi tanulmányok. (zalai Gyűjt. 36/I.) 101–102.

43
 IV. A KAtONAI KÖzIGAzGAtÁS ÉS A HADVEzEtÉS

1. Előzmények

A kuruc katonai közigazgatás megszervezésének előzményei hosszú múltra tekinthetnek

vissza: lényegében a török elleni védelmi rendszer kereteinek felélesztéséről, illetve a bo-
nyolult rendi hadszervezet területi igazgatásának egyfajta reformjáról van szó. Csak Pálffy
Géza legújabb kutatásai tisztázták az ún. kerületi és végvidéki főkapitányságok kettős
rendszerének problémakörét, amely a (kuruc kor szempontjából mellékes) vend, horvát
és szlavón területeket leszámítva az alábbiak szerint alakult. A vármegyék és városok ál-
tal kiállított, illetve a rendek által megszavazott hadiadóból izetett, egyre csekélyebb je-
lentőségű haderő irányítása a dunántúli, dunáninneni, felső-magyarországi és az 1566-ig
fennálló alsó részekbeli kerületi főkapitányok hatáskörébe tartozott. Nagyobb átfedések-
kel, de a kerületekkel mégis párhuzamosan szervezték meg a végvidéki főkapitányságo-
kat. A Dunántúlon a kanizsai (majd Kanizsával szembeni), győri és a különleges helyzetű
komáromi, Alsó-Magyarországon a bányavidéki (érsekújvári, majd újvárral szembeni),
Felső-Magyarországon pedig a kassai és az Erdélyi Fejedelemséggel szemben ez utóbbi
keretein belül megszervezett szatmári (tiszántúli) főkapitányság jött létre. Valamennyi vég-
vidék egy-egy nagyobb központi várból és annak védelmi övezetéhez tartozó kisebb erős-
ségekből állt, a dunai lotta miatt kiemelt fontosságú Komárom pedig közvetlenül az Ud-
vari Haditanács alárendeltségébe tartozott. Hasonló módon jött létre Erdélyben a váradi
főkapitányság is.183 A végvidéki főkapitányok az uralkodó által izetett katonaság felett ren-
delkeztek.184
A török kiűzése után a visszafoglalt országrészek integrálásával természetesen a kato-
nai igazgatásban is szükségszerű területi változások következtek be. Az új határvédelmi
rendszer az ország déli részén a korábbiaktól eltérő módon alakult, az ország belsejében
pedig három katonai kerületet (districtust) hoztak létre: a pozsonyit, a budait és a kassait,
Erdély pedig önálló főhadparancsnokság lett.185

183
Pálffy Géza megállapításait itt csupán egy a váradi főkapitánysághoz kapcsolódó észrevétellel egészítjük
ki. Apor Péter szerint „a váradi generális volt az Partium-belieknek generálisa”, vagyis az Erdély határainak
védelmét szolgáló „végvidéki” szerepén túl Várad a sajátos közjogi helyzetű partiumi vármegyék „kerületi fő-
kapitányi” székhelye is volt egyben. Apor Metamorphosisának vonatkozó részletét lásd alább Az erdélyi főpa-
rancsnok c. fejezetben.
184
Pálffy: A török elleni védelmi rendszer. tSz, 1996. 163–217.; Uő: Kerületi és végvidéki főkapitányok és
főkapitány-helyettesek. tSz, 1997. 257–288. és Uő: Védelmi övezetek a tiszától keletre a 16. században. =
In memoriam Barta Gábor. tanulmányok Barta Gábor emlékére. Szerk. Lengvári István. Pécs, 1996. 209–227.
185
Czigány István: reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg
Birodalom haderejébe 1600–1700. Budapest, 2004. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyv-
tára, 4.) 176–177.

44
 2. A területi hadügyigazgatás kezdetei a szabadságharc első éveiben

A szabadságharc kezdetén rákóczi territoriális alapon a tiszántúli, erdélyi, dunántúli és

Duna–tisza közi csapatok élére nevezett ki önálló hatáskörű vezénylő tábornokot, mint
arról fentebb részletesen szóltunk. Itt csak annyit tehetünk még hozzá, hogy 1704 végén
Rákóczi az erdélyi főparancsnokká kinevezett Forgách Simonra bízta a tiszántúli terüle-
tek irányítását, részben Szatmár vára kapituláltatásával összefüggésben is. Forgách még
Erdélyből is adott ki parancsot Galambos Ferenc szatmári főkapitánynak ágyúk és lőszer
utána küldéséről. Időközben megtörtént Károlyi tiszántúli főgenerálisi (főkapitányi) ki-
nevezése,186 és Galambos megtagadta az engedelmességet Forgáchnak, aki 1705. február
21-i levelében mentegtőzött a fejedelemnél: „Alázatossan juttasztom [!] esziben Nagysá-
godnak, hogy ide való expeditióm alkalmatosságával méltóztatot nagyságod parancsolni,
hogy az tiszán innét való földet is egiszlen dirigáljam... Hogy penig annakutánna Károlyi
sándor uramnak méltóztatta nagyságod az fő generalisságot conferálni, abban semmit
nem tudtam, legkisseb parancsolatját nem vévén az iránt nagyságodnak, de most értvén
nagyságod kegyelmes parancsolatját, igen is annak alázatossan engedelmeskedni kész
vagyok...” Hozzáteszi azonban, hogy ha a tiszántúli tisztek nem hajlandók tőle függeni,
akkor Erdély biztonsága végett feltétlenül szükséges (az akkor még a Dunántúlon ha-
dakozó) Károlyi személyes jelenléte a térségben, „mert oda egy jó commandó személy
szerint megkívántatik”.187
A felvidék nyugati vármegyéiben (Alsó-Magyarországon) többnyire Bercsényi parancs-
nokolt, Felső-Magyarország pedig kezdettől fogva a kuruc hátország szerepét töltötte be,
s csak az ellenálló császári helyőrségek körülzárását kellett biztosítani. természetesen
hosszabb-rövidebb ideig e térségben is működtek magasabb parancsnokok, de nem az
egykori kassai főkapitányság egészére kiterjedő hatáskörrel. (Orosz Pál pl. hosszabb ideig
volt a kassai és eperjesi ostromzár parancsnoka, Berthóti Ferenc pedig lőcsei kapitány-
ként a lengyel határszélre is felügyelt.)
Fentebb tárgyaltuk Esterházy Antal megbízatását, aki kinevezett dunántúli főgenerá-
lisként kapott 1705. február 13-án részletes instrukciót a felső-magyarországi vármegyék
hadszervezési ügyeinek rendbetételére. Esterházy 1706. május végéig töltötte be ezt a sze-
repkört, s ő folyamatosan dunántúli főgenerálisnak titulálta magát,188 de egy hozzá intézett
levél címzésében Rákóczi „Felseő Magyar Országhi Feő Generalissának” szólították.189 ez

186
1705. jan. 2-án kelt levelében Rákóczi a következőket írta sajátkezű utóirat gyanánt Károlyinak: „Most
hallván szathmár vára feladását, nem akartam késni Kegyelmednek azon tiszán túl való föld és praesidium
generalatusságát conferálni; tévén kapitányul azon várba Kegyelmednek commandója alatt Galambos Fe-
rencz uramat”. KO V. 165. Egy nappal később, jan. 3-án kelt dekrétum-fogalmazványát lásd: Okmánytár, 8. sz.
(127–128.) Úgy látszik, Károlyi ezzel a kinevezéssel nyert tábornagyi rangot is egyben, mert Rákóczi idézett
levelének külcímében már a marsalli titulus szerepel, ezt azonban Géresi kiadása elhagyta. Lásd még fentebb
a 133–134. jegyzetet és a vonatkozó főszöveget is.
187
Forgách Rákóczihoz. MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 2. e/A.
188
A már említett torna vm.-i dézsmaügyben kelt oklevél intitulatiójában pl. így: „totius Armadae nec non
inclyti regni Hungariae partium trans Danubianarum Commendans Generalis”. Kassa, 1705. márc. 13. MOL
P 21. Barkóczy-lt. No. 1726.
189
Dévényi Péter folyamodványa Esterházy Antalhoz. 1705. ápr. 7. MOL E 170. MKA Berthóty-lt. No. 607.

45
utóbbi adat esterházy Antal tényleges funkcióját fogalmazta meg, de az ismert források
tükrében ezt még nem tekinthetjük azonosnak a későbbi főkapitányi címmel és szerep-
körrel, inkább a folyamodó alkalmi, bár gyakorlati szempontból helytálló szóhasználata
lehetett.
e körzetek mellett még egy terület önálló generalátussá szervezésének igénye merült
fel 1705-ben. Forgách Simontól ered az a Partium közjogi helyzetével is összefüggő fel-
vetés, hogy állítsák helyre az egykori váradi főkapitányságot. Forgách erdélyi főparancs-
nokként éppen azért formált igényt e területre, hogy neki is legyen Magyarországon kato-
nai funkciója, tehát ő ekkor Váradot nem tekintette az Erdélyi Fejedelemség részének. Az
ötlet megvalósításához persze elengedhetetlen lett volna nagyvárad bevétele, de rákóczi
elvileg sem támogatta Forgách igényét. Azzal hárította el főúri híve ajánlkozását, hogy
a váradi generálisságot erdélyi fejedelemként iának, a trónörökösnek szánja, s Forgách
így csak helyettesként kaphatja meg a tisztséget. Forgách tisztelettudóan úgy reagált, hogy
ő a fejedelmi csemete nagykorúságáig beérné a locumtenensséggel is,190 ám az önálló
váradi (partiumi) főkapitányság megszervezésére végül nem kerülhetett sor. Épp ellenke-
zőleg: a Partium szerepe megnőtt ugyan, de Erdély elvesztésével szimbolikusan és gyakor-
latilag is épp a partiumi vármegyék jelentették rákóczi erdélyi uralmának folyamatossá-
gát, s így e térség felett a későbbiekben az erdélyi főparancsnok disponált.
A katonai közigazgatással szorosan összefügg a hadtápszervezet munkája, s ezen be-
lül is az ún. kerületi (districtualis/provincialis) hadbiztosok tevékenysége. Rákóczi már
1703-ban főhadbiztosokat nevezett ki a csapatok ellátásának megszervezésére, 1704-től
a nagyobb körzet élén tevékenykedő kerületi commissariusok is megjelentek,191 az év
végén pedig létrejött a Hadi Commissariatus. A hadtápszervezet működéséről napjain-
kig Bánkúti imre tárta fel a legtöbb adatot,192 de számos kérdés vár még e téren is meg-
válaszolásra. A különböző időszakokból rendelkezésünkre álló nagyszámú kiadott forrás
ellenére sem alkothatunk pontos képet a rendkívül bonyolult és folyton változó szervezet
felépítéséről, személyzetéről és területi igazgatásáról.193 szempontunkból ez utóbbi kérdés
volna a legfontosabb. Bánkúti Imre a kerületi hadbiztosi rendszert az ónodi országgyű-
lésen törvényerőre emelt katonai szabályzat, a Regulamentum universale alapján mutatja

190
Lásd Forgách Simon 1705. márc. 23-án Segesvárról és ápr. 17-én a Medgyes alatti táborból keltezett le-
veleit Rákóczihoz: MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 2. e/A.
191
Lásd pl. a fejedelem 1704. nov. 13-án Érsekújvárott kelt rendeletét Nógrád vármegye számára, amelyben
közli a hadbiztosi körzetek felállítását, s azt, hogy a Borsod, Gömör, Heves–Külső-Szolnok, Csongrád, Pest-Pi-
lis-Solt, Nógrád, Kis-Hont és zólyom vármegyékből szervezett kerület élére Usz Ferencet állította. Szirácsik:
A nemes vármegyének kezéhez. I. 205.
192
Bánkúti: A kuruc függetlenségi háború gazdasági problémái. 1–65. A hadtápszervezet c. rész. és Uő: rá-
kóczi hadserege. 233–292. V. fejezet: A hadtápszervezet és munkája.
193
Csak két példa a folyamatos személyi és területi változásra: 1.) Az imént (a 191. jegyzetben) említett Usz
ferenc mellé annak betegsége miatt már 1704 végén vejét, csala sándort állította a fejedelem a körzet ügyei-
nek folyamatos intézése érdekében. 2.) 1705. márc. 24-én Bercsényi arról tájékoztatta Nógrád vármegyét, hogy
a fejedelem rendelkezése értelmében a megyét Usz Ferenc körzetéből Bene Pál kerületéhez csatolták. Lásd:
„Rákóczy Levelek.” Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból. Össze-
állította és a bevezető tanulmányt írta: Szirácsik Éva. Salgótarján, 2005. (Adatok, források és tanulmányok
a Nógrád Megyei Levéltárból, 46.) 133. és 145.

46
be, s csak utal az ettől eltérő forrásadatokra.194 1707 nyarán valójában a korábbi rendszer
átszervezése történt meg, s – miként arra Bánkúti Imre is rámutatott – az egyes hadbiztosi
körzetek határvonala többször változott.
Itt csupán egy eddig ismeretlen forrásra hívnám fel a igyelmet, amely a következő-
képp mutatja be a hadbiztosi kerületeket 1705/1706 fordulóján:195 1.) Krucsay Márton kör-
zete: szabolcs, szatmár, Bereg, ung, ugocsa, Máramaros, Bihar, Közép-szolnok, Kraszna
és zaránd vármegye, valamint Kővár vidéke.196 2.) Keczer Sándor körzete: Abaúj, torna,
Szepes, Sáros és zemplén vármegye, valamint Kassa, Eperjes, Bártfa, Kisszeben, Lőcse és
Késmárk szabad királyi városok. 3.) Kajali Pál körzete: Borsod, Gömör, Heves, Csong-
rád és Pest vármegye. 4.) Bene Pál körzete: nógrád, Kis-Hont, Bars, nagy-Hont, esz-
tergom és Komárom,197 valamint zólyom vármegye, továbbá zólyom, Besztercebánya,
Körmöcbánya, Selmec-, Baka-, Béla-, Libet-, Breznó- és Újbánya városa. 5.) Ambró Pál
körzete: pozsony, nyitra, trencsén, turóc, Liptó és árva vármegye, valamint nagyszom-
bat, Modor, Bazin, Szentgyörgy és Szakolca városa. A szakirodalomban fellelhető adatok
más-más időpontból ettől némiképp eltérő felosztást idéznek. Itt csak néhány szembeötlő
tényre hívjuk fel a igyelmet: Krucsay Márton „tiszántúli” főhadbiztos körzete a szoro-
san vett tiszántúli és partiumi területek mellett Felső-Magyarország keleti vármegyéit
(a mai Kárpátaljának megfelelő országrészt) is magában foglalta. A személyi kérdések sem
tisztázottak: Darvas Ferenc és Mihály 1703 végétől folyamatosan hadbiztosként szerepel-
nek, leginkább Duna–tisza közi districtualis vagy provincialis commissariusi titulussal,
itt azonban egyikük nevét sem olvashatjuk. Darvas Ferenc Károlyi Sándor hadtestének
1706. évi mustrakönyvében mint „subcommissarius Domini Pauli Kajali” szerepel, de még
csak következtetni sem tudunk a közöttük lévő munkamegosztásra.198
A hadtápszervezettel kapcsolatos kérdések megválaszolása – itt és most – természe-
tesen nem lehet feladatunk, s e kitérővel csupán a területi alapon megszervezett hadügy-
igazgatás előzményeire kívántunk rávilágítani.

194
Bánkúti: A kuruc függetlenségi háború gazdasági problémái. 43–44. Districtualis commissáriusok c. al-
fejezet.
195
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. II. fol. 85r–v.
196
Egy 1705. dec. 12-i forrás Krucsay körzetéhez számlálja még az itt említett vármegyéken kívül Belső-
Szolnokot, és külön megemlíti Debrecen városát: Ráday ir. I. 479.
197
E két megyének feltehetően csak a dunáninneni részei.
198
A Darvas testvérek életrajzi adatait lásd Heckenast: Ki kicsoda... 107–108. Ehhez kiegészítő adat, hogy
Darvas Ferenc 1705 kora nyarán a fentebb (a 191. jegyzetben) említett Usz Ferenc helyére került. Lásd a feje-
delem 1705. jún. 14-én Egerben kelt levelét Nógrád vármegyéhez: Szirácsik: A nemes vármegyének kezéhez.
I. 319–321.

47
 3. A kerületi főkapitányságok megszervezése, 1706

A kuruc hadügyi igazgatás territoriális keretei tehát már a felkelés első éveiben kirajzo-
lódtak részben a földrajzilag elkülönülő hadszínterek katonai irányítása által, részben pe-
dig a vármegyei és városi igazgatásra épülő hadbiztosi körzetek révén. E spontán folyamat
végén, az 1706. évi miskolci tanácsülésen született testületi döntés az országos főkapi-
tányságok megszervezéséről. A fontos közjogi lépésről Rákóczi is beszámol Emlékiratai-
ban, s ennek alapján a szakirodalom is kitér a témára.199
A fejedelem a hadellátás megszervezése és az ország távoli vidékeiről verbuválódott
ezredek toborzókörzetek szerinti újjászervezése kapcsán említi a főkapitányságok fel-
állítását. A következőképp ír minderről: „Az öt főkapitányság, amelyről beszéltem, az
ország törvényein alapult. Dunántúlon a győri és a kanizsai, melyeket egyesítettem és
gróf Esterházy Antalra bíztam. Az érsekújvári főkapitányságot Bercsényi gróf fővezéri
rangjához adtam, Forgách grófnak Kassa jutott, amelyhez a felső-magyarországi tizenhá-
rom vármegye tartozott, a szolnokit Barkóczy grófnak adtam... Károlyi grófra [helyesen:
báróra] bíztam a szatmári kapitányságot, amely magában foglalta a tiszántúli vidéket.
E tábornokok alatt egy altábornagy, egy kerületi kormánybiztos [hadbiztos] állt, akinek
az élelem összegyűjtéséről kellett gondoskodni, és ennek volt egy izetőtisztje és egy
ruházati biztosa. Minden tábornokom mellett volt egy hadbíró, akinek a letartóztatott
vagy fogoly katonák és tisztek ügyét kellett intéznie. Ez az intézkedés azért okozott nagy
változást a seregben, mert a tiszteket és a katonákat egyik ezredből a másikba kellett
áthelyezni, hogy az azonos megyeiek együtt legyenek. Mindezt a szenátus tanácsülésén
határoztuk el. A főkapitányságokat a miskolci tanács ülésén föl is állítottuk, de a többit
csak a rendek ónodi gyűlése után valósítottuk meg.”200
Rákóczi szerint tehát az 1706. január 30. és február 16. között lezajlott miskolci sze-
nátusi ülésen határozták el az „ország törvényein alapuló” főkapitányságok felállítását.
Károlyi Sándornak a tanácsülésről készített részletes feljegyzései némi pontosítást jelen-
tenek számunkra. Ebből ugyanis megtudhatjuk, hogy a szenátus elsősorban a béketárgya-
lások kapcsán foglalkozott a kérdéssel, s az „Ausztriai házzal” szemben támasztott kö-
vetelések egyik pontja lett a hadügyi irányításban való magyar rendi szerep erősítésének
igénye. Az idegen csapatok kivonásán és a helyőrségek magyar kézbe történő átadásán túl
azt kívánták, hogy „erigáltassanak per districtus regni generálisok, az kiknek statiójok az
Vágon túl és innet való földön Újvár, az kassai helyében Eger, tiszán túl Várad, Dunán
túl [üresen hagyott hely]; azok feliben [értsd: fölébe] penig Generalissimus, Pest helyett
Budán, nyolcz hadi fő tanácsokkal, az ki minden hadi dolgokat folytatna...” Jellemző
a rendi szemléletre, hogy miközben ilyen határozott állásfoglalás született a legalább rész-
ben önálló magyar hadügyi irányítás megszervezéséről, addig „sok disputatiók után sem
egyezhetett meg az senatus” a békeidőben szükséges katonai létszámról és főként arról,
hogy a hadsereg „izetése honnat s miformán telhetik”. Döntés helyett végül javaslatokat
kértek 40 ezer ember fegyverben tartásának inanciális lehetőségeiről.201

199
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc (1953) 86.; Kovács: Károlyi Sándor. 89.
200
AR III/I. 386–387.
201
KO V. 388.

48
 Louis Lemaire francia brigadéros Károlyival összhangban, sőt azt némiképp kiegészítve
adja elő emlékirataiban a miskolci tanácsülésen hozott döntéseket. A békekötés feltételei
szerinte „a következők voltak: 1. a császár Rákóczi fejedelemnek engedje át Erdélyt egé-
szen a tiszáig; 2. hogy a német őrségek hagyják el az ország városait, kivéve Komáro-
mot, Győrt és Pozsonyt, és magyarok szállják meg ezeket a helyeket, egy Budán székelő
magyar generalisszimusz parancsnokoljon az országban, s alatta négy, ugyane nemzetből
származó generális, és ők intézkedjenek minden dologban”. (A kurucok ezen kívül 50 ezer,
államkasszából izetett sorkatona fegyverbentartását és a bányajövedelmeknek az orszá-
gon belüli felhasználását, a rézpénz beváltását követelték még Lemaire szerint.)202
rákóczi persze nem várt a béketárgyalások eredményére, s tovább haladt a kuruc rendi
állam- és hadszervezet kiépítésének ösvényén. Bercsényivel folytatott levelezésének a kö-
vetkező hónapokban vissza-visszatérő témája volt a főkapitányságok felállításának kér-
dése. Sajnos forrásaink elég hézagosak, nyilvánvaló, hogy fontos kérdéseket csak szóban
vitattak meg, és szóbeli döntések nyomán történtek meg az első lépések is. A miskolci
tanácsülés után a béketárgyalások előkészítése és a fegyverszünet megkötése előtti kato-
nai stabilitás biztosítása volt a legfőbb cél. Ugyanakkor a legfelső kuruc hadvezetésben
támadt súlyos személyi ellentétek tették próbára a fejedelem diplomáciai és pszichológiai
érzékét. Forgách Simon ugyanis többszörösen is sértve érezte magát, s hetekig az ő ügye
adta az egyik legfőbb témát Bercsényi és Rákóczi levelezésében. Forgách sértettségének
egyik – Bercsényi szerint a legfontosabb – oka éppen az országos főkapitányságok meg-
szervezéséhez kapcsolódott. „Már minden Generális, országos Generális, úgy magyaráz-
tatik Feldmarscalságok, s már Forgács uram semmi” – írja a főgenerális 1706. március 8-i
levelében, s magyarázatul még hozzáteszi: „mert a Feldmarscal csak mintha már idegen
volna, quia Partium Generalatus praecedunt campestram dignitatem [mintha a kerületi
generálisi cím megelőzné a mezeit]”. Mivel „még az felföldi, s ide az Cis-Danubianus
Generalatusságnak nincs senki denominálva”, ezek egyikével Forgách „még consolál-
tathatik” – véli Bercsényi.203 E megállapítás szerint a korábbi kinevezések a Dunántúlra
(Esterházy Antal), a Duna–tisza közére (id. Barkóczy Ferenc) és a tiszántúlra (Károlyi
Sándor) továbbra is érvényben maradtak, illetve az országos főkapitányságok megszer-
vezését a már kinevezett főgenerálisokkal kívánták megvalósítani, s csupán az alsó- és
felső-magyarországi főkapitányok kinevezése volt még hátra.
Rákóczi március 12-én válaszolt Bercsényinek, s javaslatát elfogadta: „Az mi az or-
szágos Generalatusságot illeti: az kassait odaadván [Forgáchnak], méltó contentuma le-
het az tizenhárom vármegyével, tudniillik mindazonáltal azok nélkűl, a mellyek Káro-
lyi uramhoz szakadtanak; – úgyis fennmarad Barkóczinak az szólnoki, az tisza–Duna
közivel”.204

202
Rtü II. 216–217.
203
AR I/V. 46–47. Nagyszombat, 1706. márc. 8.
204
AR I/I. 484. A felső-magyarországi „tizenhárom vármegye” alkotta egykor a kassai főkapitányságot, de
ebbe a felső-tisza-vidéki vármegyéket (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa) és Heves–Külső-Szolnokot is beleértették,
Forgách viszont most csak ezek nélkül lehet kassai főkapitány.

49
 A további személyi döntések lépésről
lépésre születtek meg, gyakran praktikus
megfontolásból. Id. Barkóczy Ferenc pl.
idős kora miatt205 már gyakran betegeske-
dett, 1706 tavaszán is Lőcsén kúráltatta
magát.206 távollétében rákóczi vay ádám-
ra bízta a Duna–tisza közi részek ideig-
lenes parancsnokságát, a béketárgyalások
miatt azonban szüksége volt Vayra, 1706.
május 15-én ezért a hajdúvárosok éppen
akkor leköszönt főkapitányát, Buday Ist-
ván generális-főstrázsamestert kinevezte
a szóban forgó kerület vicegenerálisává.207
Barkóczy – nem teljesen világos, miért
– sérelmesnek érezte, hogy helyettest „ül-
tettek a nyakára”, és sógorának, Károlyi
Sándornak el is panaszolta bánatát: „En-
gem csak mint az vad körtvét csak hánnak
vetnek; tisza és Duna között Budai Ist-
ván uramat vicémnek tették (vak az, az ki
rosta átal nem lát)”. Leginkább azonban Id. Barkóczy Ferenc tábornagy
attól tartott, hogy nem fog tudni kibújni
egy dunántúli megbízatás alól: „magamat pedig az Dunán túl akarnak comendérozni.
Rendre próbálgatnak oda bennönket.”208 Az országos főkapitányságok és a vezénylő ge-
nerálisi kinevezések ugyanis egymástól függetlenül alakultak. Említettük már, hogy Ká-
rolyi 1705 elején még a Dunántúlon hadakozott, midőn Rákóczi tiszántúli főkapitánnyá
tette. Részletesen tárgyaltuk Esterházy Antal dunántúli főgenerális felső-magyarországi
megbízatását és a címhasználat, illetve a gyakorlati funkció kettősségéből származó fél-
reértést is. Forgách éppen kassai főkapitányságával együtt kapott instrukciót a dunántúli
főparancsnokság átvételére,209 miközben Esterházyt megerősítették dunántúli főkapitányi
tisztében. Sokszor idézték már Esterházy korábbi kijelentését, midőn azzal vígasztalta
a Dunántúlon kudarcot vallott Károlyi Sándort, hogy az Felső-Magyarországhoz képest

205
Sajnos, Barkóczy életkorát nem ismerjük pontosan. Egy másodkézből származó, de hitelesnek látszó adat
szerint halálakor, 1709. júl. 28-án már 82 éves volt, tehát 1627-ben születhetett, s így a legidősebb tábornoka
volt Rákóczinak. Lásd Dongó Gy. Géza: Kazinczy ferenc jegyzetei vármegyénk levelestárának tárgymutatói-
ban. III. Azt, 1909. 258. – Barkóczy életrajzának első konkrét adatából kiindulva, mely szerint 1660-ban Várad
alatt már lovas kapitány volt, születését legkésőbb 1640-1642 körülre tehetjük, s még így is Bottyánnal lett volna
egyidős. Lásd Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 164. és Uő: Ki kicsoda... 47.
Itt közölt, hitelesnek tűnő portréjáról is egy 60–70 év körüli öregúr néz ránk.
206
„Én már eddig itt cura alatt voltam, reménlem talám szerdán vagy csütörtökön megszabadulok, de az vén-
ség ellen az doctor sem használhat” – írja ápr. 26-án Lőcséről Károlyinak. KO V. 465.
207
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 419r–v.
208
Érsekújvár, 1706. jún. 4. KO V. 484.
209
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 418.

50
„fatalis terra” a kurucok számára.210 Bottyán csak 1705 végére foglalta vissza az ország-
részt, s 1706 tavaszán a fegyverszünet megkötése előtt fontos volt a kuruc hadvezetés
számára a dunántúli állások biztosítása és a csapatok, illetve a hadellátás megszervezése.
A tábornagyok azonban csakugyan irtóztak a dunántúli főparancsnokságtól, Esterházy pl.
sokáig nem is vette át főkapitánysága irányítását, pedig ő is részletes instrukciót kapott
a teendőkről.211 Ezek után érthetővé válik az öreg Barkóczy imént említett levelében meg-
fogalmazott aggodalom a számára is felkínált dunántúli főparancsnokság miatt, Buday
vicegenerálisi kinevezésével kapcsolatos averziói azonban alaptalanok voltak.
Miközben a diplomáciai tárgyalások és a hadsereg gyakorlati problémái jelentették az
elsődleges feladatot Rákóczi számára, a főkapitányságok kérdése is újra meg újra előke-
rült. Fentebb tárgyaltuk már Bercsényinek azt a levelét, amely a tábornagyi rangfokozat
miatt támadt vitát ismerteti.212 Bercsényi azzal kívánta átvágni a gordiusi csomót, hogy
a közigazgatási funkció és a mezei szolgálat megkülönböztetését javasolta a következő-
képpen: „mivel per districtus levő magyar generálisságok aequiparáltathatnak Feld-Mar-
saloknak, azért ... Károli túl a tiszán, Barkóczi tisza–Dunaközön, Antal túl a Dunán, in
suo districtu kiki Feld-Marschal; de, quoad servitia campestres et ordinem subalternatio-
nis, lehetnének in suo statu”. Bercsényi megfogalmazása szerint „ezeket ... az urakat jobb
megölni, mint disgustálni”.213 s talán csakugyan a rangviták elkerülése miatt nem öntöttek
tiszta vizet a pohárba, hanem függőben maradt a kérdés. Esterházy tábornagyi előlép-
tetése ugyan megtörtént, de az öreg Barkóczy csak egy év múlva vehette kézbe az akkor
számára már csupán elvi jelentőségű marsalli kinevezést.
1706. június 21-én Érsekújvárott végre döntés született három főkapitányság szerve-
zeti felépítéséről. A fejedelmi leveleskönyvbe bejegyzett, pontokba szedett tervezet fel-
sorolja a kassai, a Duna–tisza közi és a tiszántúli főkapitányság legfőbb személyzetét és
területi kiterjedését.214 A kerületi fő- és vicekapitányok (-generálisok) mellett egy-egy ke-
rületi főhadbiztos, izetőmester és mustramester, valamint a katonaszökevényeket üldöző
ún. „ármányos kapitány” kinevezésére került sor.
A kassai főkapitányság élére Forgách Simon fő- és Berthóti Ferenc vicegenerális nyert
kinevezést. Kerületi főhadbiztosként továbbra is megmaradt Keczer Sándor, ármányos
kapitánnyá pedig – ezredesi rangjának és izetésének megtartásával – Nádaskay Györ-
gyöt tette meg a fejedelem. A körzet Gömör, Borsod, torna, Abaúj, Szepes, Sáros, Ung,
zemplén és Bereg vármegyére, valamint a területen lévő városokra és praesidiumokra
terjedt ki.
A „tisza s Duna között való Generalatust” az öreg Barkóczy Ferenc kapta (helye-
sebben tartotta) meg, s Rákóczi Egert jelölte ki „residentiájának”. Vicéje, Buday István

210
Esterházy levele Károlyihoz: Kassa, 1705. ápr. 22. KO V. 183. Idézi pl.: Thaly: Bottyán János. 63. (ő még
a levél eredetijét idézi, melynek mai jelzete: MOL P 396. Károlyi-lt. Acta publica 1. Acta Rákócziana. Ser. I.
1705. ápr. fasc. 1. A. No. 10.); Várkonyi: Vak Bottyán. 33.; Kovács: Károlyi Sándor. 78.; Bariska: egy különös
árulás... = Hadtörténelmi tanulmányok. (zalai Gyűjt. 36/I.) 89. (thalyt idézi.)
211
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 423–424. „Már ennekelőtte való időkben
conferáltatván kegyelmednek Dunántúl való commendérozó generállisság, az ott kívántató hadi operatióknak
folytatására nézve menjen által az Dunán kegyelmed...”
212
Lásd fentebb a 152. jegyzetet és a hozzá tartozó főszöveget.
213
AR I/V. 128.
214
Okmánytár, 15. sz. (134–135.)

51
ugyanakkor szolnok állomáshellyel kapta
meg kinevezését. Districtualis főcommis-
sarius Darvas Mihály, helyettese és egy-
ben kerületi izetőmester Dettrich István,
mustramester somogyi péter, ármányos
kapitány pedig az addigi szolnoki kapi-
tány, Szabó Máté lett. A főkapitányság te-
rülete Kis[-Hont], Nógrád, Heves, Pest,
Solt, Csongrád és Külső-Szolnok várme-
gyékre terjedt ki.
A tiszántúl kerületi főkapitánya Ká-
rolyi sándor lett, aki Barkóczyhoz hason-
lóan már 1705 elejétől e területen műkö-
dött. A helyettesévé kinevezett Galambos
Ferenc Ecseden tartotta székhelyét. A ke-
rületi főhadbiztos ekkor még Krucsay Már-
ton maradt,215 főmustramester Erős Gábor,
izetőmester pedig Fekete János lett. A kör-
zet területi kiterjedése: szatmár, szabolcs,
ugocsa, Máramaros, Közép-szolnok, Krasz-
na, Bihar, Békés, zaránd, Arad, csanád
vármegye és Kővár vidéke.216 végül né- Berthóti Ferenc vicegenerális
hány aktuális, nem szorosan a főkapitány-
ságok szervezetéhez tartozó személyügyi kérdés rendezésére került sor.217
A kinevezési okmányok közül egyedül Galambos Ferenc vicegenerálisi dekrétumát
ismerjük eredetiben, amely több mint három héttel a június 21-i döntést követően, 1706.
július 16-án kelt Érsekújvárott.218 Berthóti ferenc dekrétumának fogalmazványát július
22-i dátummal jegyezték be a kancelláriai protokollumba.219 A Dunántúlon, mint láttuk,
elsősorban a vezénylés kérdését kellett megoldani, s itt eddigi ismereteink szerint 1708-ig
nem is neveztek ki vicegenerálist. Végül az újvári főkapitánysággal kapcsolatban a szak-
irodalomban szereplő adatoktól eltérő megállapításra juthatunk. Rákóczi Emlékiratainak
idézett sorai nyomán ugyanis tényként szokás kezelni Bercsényi újvári főkapitányságát.
A fejedelem egész pontosan úgy fogalmazott, hogy „az érsekújvári főkapitányságot Ber-
csényi gróf fővezéri rangjához adta”.220 Amikor viszont 1706 márciusában Bercsényi for-
gách kiengesztelését javasolta, egyértelműen azt írta, hogy még „ide az Cis-Danubianus
Generalatusságnak nincs senki denominálva”. Erre a területre Bercsényi több jogcímen is
igényt tarthatott (volna): édesapja, id. Bercsényi Miklós előbb ideiglenes, majd 1667–1687

215
Hamarosan Eötvös Miklós váltotta fel.
216
Az említett kézzel későbbi ceruzás megjegyzés még hozzáteszi a Hajdúkerületet is.
217
Nádaskay ezredes és Szabó Máté szolnoki kapitány utódlásáról is ekkor intézkedett a fejedelem, midőn az
előbbi ezredének élére Krucsay Jánost, Szolnokra pedig Mónay Pált rendelte. (Rabutin hadjárata miatt a kuru-
cok végül kiürítették Szolnokot, s így nem került sor a kapitányváltásra.)
218
Lásd az Okmánytárban: 16. sz. (136.)
219
Uo.: 17. sz. (137.)
220
AR III/I. 386.

52
között tényleges vicegenerális,221 ő maga pedig 1688–1693 között Esterházy Pál nádort
helyettesítő megbízott főkapitány volt a kerület élén.222 A szabadságharc kezdetétől szinte
folyamatosan e térségben működött főparancsnokként, sőt többnyire a dunántúli vezénylő
tábornokok is közvetlenül tőle függtek. Bercsényi azonban nem tartott igényt a kerületi
főkapitányi címre, s ez aligha véletlen. Fővezérként a kerületi főkapitányok és tábornagyok
fölött állt, s nyilván nem is akart velük „azonos polcra” kerülni. Legalábbis erre vallanak
Rákóczi alábbi szavai: „mivel még pedig az újvári Generalatusság vacál és ez iránt az Ke-
gyelmed resolutióját vettem: talám csak zsennyei Istvánt declarálom; de lutheránusnak
kellene lenni az vicéjének, mert máskínt felpattan az (tót) Imperium Petrőczivel”.223
Bercsényi válaszában csak a főkapitány-helyettesi posztra tért ki: „Az újvári generá-
lisságnak lutheránus vicét én most nem tudnék mást, otlik uramon kívül nevezni, e tá-
jon való hadak közűl; nem tudom, el akarna-í Nagyságod lenni ő Kegyelme nélkűl?”224
Ottlyk György, tekintélyes katonai tapasztalattal rendelkező trencséni köznemes, ekkor
a fejedelmi udvarmesteri tisztséget töltötte be. Rákóczi végül nem nevezte ki sem őt, sem
Sennyey Istvánt, de thaly téved, amikor azt állítja, hogy „az újvári főtábornoki tiszt soha
be nem töltetett”.225 Erre ugyanis az 1707. évi átszervezéskor ha névleg is, de sor került!
A kinevezések után a beiktatásokról is intézkedni kellett. 1706. július 20-án Érsekúj-
várról Kis[-Hont], Nógrád, Heves–Külső-Szolnok, Pest-Pilis-Solt és Csongrád vármegye,
valamint vas sándor brigadéros, egri várparancsnok részére küldtek Barkóczy és Buday
iránti engedelmességre intő levelet. Három nappal később Sáros, Abaúj, torna, Bereg,
Ung, Szepes, Gömör, Borsod és zemplén vármegye, továbbá a területükön található
várak (Ungvár, Kassa, Murány, Makovica, Szepesvár és Szendrő) kapitányai és a szabad
királyi városok (Lőcse, Késmárk, Bártfa, Kisszeben, Eperjes, Kassa) számára készültek
hasonló tartalmú levelek Forgách és Berthóti Ferenc kinevezése kapcsán. A két utóbbi
tábornok beiktatását augusztus 21-re tűzték ki, s mivel folyamatban volt az inszurrekció
szervezése, ez alkalomból a vármegyék felkelőit is a vizsolyi táborba rendelték.226
Barkóczyék beiktatásáról két adatunk van. Rákóczi 1706. augusztus 11-én még az ins-
tellatio elhalasztásáról ír Barkóczynak.227 Az ünnepélyes szertartás végül bizonyára lezaj-
lott, mert Nagykőrös másodbírájának számadáskönyvében – sajnos dátum nélkül – szerepel

221
Pálffy: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek. tSz, 1997. 272.
222
Thaly: Bercsényi cs. II. 15–16. és Pálffy: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek.
tSz, 1997. 271.
223
AR I/VII. 215. A tót jelzőt nyilvánvalóan thaly szúrta be zárójelben, mert a kortársak csakugyan tót Im-
periumnak nevezték a szlovák népességű, illetve részben szlovák ajkú nemesség által irányított északnyugati
vármegyéket.
224
Bercsényi Rákóczihoz. Morvánka, 1706. júl. 23. AR I/V. 173.
225
Thaly: Bercsényi cs. III. 695/3. jegyzet.
226
MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 436–440. A Borsod vármegyének szóló
példányt említi Gyulai Éva: Egy borsodi nemes Rákóczi oldalán – Aszalay Ferenc (1674–1729) udvari szekretá-
rius életútja. = A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa. tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc kezdetének
300. évfordulójára. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak, 2003. II. 37. (A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei, 46.)
227
„A mi illeti a tisza s Duna között Generálisságra való instellatiójának végbenvitelére rendelt instellatio
iránt tett kérdését Kegyelmednek: mivel (a mint a több Generalis uraknak is ideje-korán adatik értésekre) arról
most Kegyelmednek választ nem írhatunk; fogja ante praeixum terminum jó idején venni tudósétásunkat.”
AR I/I. 445.

53
egy tétel, miszerint „Generális Barkóczi Ferencz úr instellatiójának alkalmatosságával az
három város fejiben 1 hordó bort” adott a város több mint 39 tallér értékben.228
A tiszántúli főkapitányságban, úgy látszik, Galambos Ferenc csak 1707 kora tavaszán
foglalta el vicegenerálisi beosztását. (Előbb a nagyszombati béketárgyalásokon való rész-
vétele, azt követően magánügyeinek intézése, végül a Rabutin hadjárata miatt a keleti
országrészben támadt zűrzavar jelenthetett akadályt.) A fejedelem 1707. március 14-én
Ungvárról tudatta Károlyival, hogy Galambost küldte „a tiszán túl való districtusban oly
véggel”, hogy Károlyi távollétében a „haza szolgálatját ... hasznosan moderálhassa”.229
A vármegyéknek szóló engedelmességre intő parancs fogalmazványa dátum nélkül ma-
radt fenn. Ebben az instellatio elhalasztása is szerepel, melyre később majd Károlyi fog
„terminust praeigálni”. A körlevél ez alapján már 1706 nyarán is íródhatott, de lehet,
hogy csak 1707 tavaszán küldték ki.230 Galambost rövidesen ismét más feladat szólította
el: 1707 áprilisában a marosvásárhelyi országgyűlésen kellett részt vennie a magyaror-
szági szövetkezett rendek még Szécsényben megválasztott követeként.
A főkapitányságok kapcsán természetesen szükség volna a szervezeti működés, illetve
a kinevezett vezetők gyakorlati tevékenységének bemutatására is, ez azonban további ku-
tatásokat igénylő, és eredeti célkitűzésünkön túlmutató feladat. Az eddig ismert adatok
szerint a legfelső kuruc állam- és hadvezetés számára még a főkapitányságok felállítását
követően is kérdés maradt a pontos feladatkörök meghatározása. Rákóczi a korábbi idő-
szakból származó instrukciót szeretett volna mintául használni, s ezért Bercsényihez for-
dult, nyilván egykori bányavidéki főkapitányságának tapasztalatait kívánta megismerni.
Bercsényi 1706. július 17-én a következőket válaszolta: „Én ugyan nem emlékezem,
hogy soha láttam volna az ollyan Partium Generálisnak instructióját, minthogy törvényes231
lévén, csak az szokott volt expeditiójokban feltéve: omnia, quod lege et ordine militari
competerent, strenue, indefesse etc. exequuntur [minden, ami a törvénnyel és a katonai
renddel összhangban van, serényen, fáradságot nem kímélve stb. hajtassék végre].”232
Valójában több adatunk van rá, hogy annak idején a kerületi és végvidéki főkapitányok is
részletesebb instrukciót kaptak kinevezésük alkalmából. Pálffy Géza többek között éppen
az ugyanazon főkapitány részére egyidejűleg kiállított két különböző instrukció alapján
különítette el a kétféle funkciót, máskor pedig az egyetlen instrukció bizonyítja a két külön
eredetű tisztség összeolvadását, igaz ugyan, hogy mindkét említett példa a XVI. század
végéről való.233
Bercsényi ugyanezen levelében a főkapitányok hatáskörével kapcsolatban kifejti,
hogy az „két vagy három karban is lehet”, mert „vagy csak az Nemes Vármegyékben az
hadi dolgokban lesz inspectió[ju]k, és ha mi praesidiumok vannak azon districtusban, vagy
az personalis occurrálandó insurrectión kívül az zsoldosok s portális regimentek” is köz-

228
Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya, V. 206-a. 9. Nagykőrös város másodbírájának iratai, szám-
adáskönyv 1705–1709. (Az összeg: „tal. 39 p. 20”, s ebből a váltópénz vagy poltúra, vagy esetleg dénár lehet,
amit a korban egyszerűen „pénz”-nek is hívtak.)
229
KO V. 611.
230
Bánkúti: Máramaros vm. 178–179. (Bánkúti Imre 1707. márc. 14. utáni dátumot valószínűsít.) A kérdést
a vármegyék levéltáraiban kutatva lehet majd megválaszolni.
231
Értsd: az ország törvényein alapuló.
232
AR I/V. 165.
233
Pálffy: A török eleni védelmi rendszer. tSz, 1996. 197/94. és 198/96. jegyzet.

54
vetlenül a kerületi főkapitányok parancsnoksága alá kerülnek katonai és gazdasági téren
egyaránt. A harmadik lehetséges variáció, hogy „az mezei regimentek is gondviselések
alá felosztatik, tudni illik, mellyik regiment kinek districtussábúl állott föl”. Végül mind-
ezek együttesen is megvalósíthatók, „úgy, hogy magános cassájok lévén, az Provincialis
Commissarius, mustramester, izetőmester külön légyen ad proportionem mindenütt és
egészszen; ha mi interveniál az vármegyék s hadak között: sive divisim, sive conjunctim
[akár külön, akár együttesen], általok curáltassék, in loco non existentibus Generalibus,
per eorundem Vices-Gerentes [a generálisok távollétében helyetteseik által]”.234
A reform következetes végigvitele persze számos nehézségbe ütközött. A kuruc ala-
kulatok az ország egész területéről álltak fel, s így a katonaság hazaoszlását követően az
ezredek tisztjei szinte képtelenek voltak őket ismét összegyűjteni. Az 1706-ban fogana-
tosított redukcióval úgy szervezték át a hadsereget, hogy az azonos, illetve szomszédos
megyék katonaságát ugyanabba az ezredbe osztották be.235 A fáradságos szervezőmunka
a főkapitányságok felállításával párhuzamosan zajlott, s még 1707-re is átnyúlt, de Ber-
csényi már 1706 nyarán igyelmeztetett rá, hogy még az átszervezés után is adódhatnak
gondok: „dificultást látok abban, hogy az most regiment-számban való zsoldosok és por-
tális regimenteknek némellyike két generálisság alá fog esni, úgymint Eszterház Dániel
és Csáki regimentjei s talám több is...”.236 Vagyis két főkapitányság szomszédos várme-
gyéinek katonái még a redukciót követően is azonos alakulatba tartoztak, s ebben az eset-
ben problémát jelentett az ezred kerületi besorolásának eldöntése.
Valójában a hadműveletek irányítása, a hadseregszervezés és -ellátás gyakorlati prob-
lémáinak orvoslása mindennél fontosabb volt, s a szervezeti és elméleti kérdések meg-
nyugtató rendezése továbbra is váratott magára. Az 1707. év pedig újabb változásokat
eredményezett.

4. Az 1707. évi átszervezés és személyi következményei

Rákóczi számára az Erdélyi Fejedelemség elsősorban nemzetközi legitimációs törekvé-

seit biztosító szuverén államként volt fontos, de a hagyományos politikai gondolkodás
alapján a magyar rendi törekvések szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonított az
önálló fejedelemség helyreállításának, mivel Bocskai óta „a Habsburg-ellenes nemzeti
politika sarkalatos tétele volt, hogy a független erdély Magyarország önállóságának leg-
erősebb biztosítéka”.237 A kurucoknak ugyan nem sikerült tartósan berendezkedniük
Erdélyben, hiszen az ország nagy része 1705 őszén előbb ideiglenesen, majd 1707–1708
folyamán végleg visszakerült a császáriak fennhatósága alá, rákóczi mindvégig ragasz-
kodott a fejedelemséghez.
A kuruc államigazgatás kiépítésével előbb-utóbb felmerült Erdély és Magyarország
területi integritásának, másként fogalmazva: a Partium hovatartozásának kérdése is.

234
AR I/V. 164.
235
Mészáros: Hadseregszervezés és redukció. HK, 1999.
236
Bercsényi Rákóczihoz. Morvánka, 1706. júl. 23. AR I/V. 173.
237
Esze tamás megfogalmazása a magyar és erdélyi rendek huszti országgyűlésen megkötött szövetségle-
velének 4. pontjához kapcsolódva. Ráday ir. I. 532/1. jegyzet.

55
Erdély területi változásait kitűnő monográia keretében dolgozta fel Lukinich Imre, aki
a Rákóczi-szabadságharc történetének is avatott szakértője volt, s a következő megál-
lapításra jutott: „A II. Rákóczi Ferencz-féle szabadságharcz mozgalmai Erdély területi
elhelyezkedésében módosításokat nem idéztek elő. Erdély 1703–708-ig változó sikerrel
folyt háború színhelye volt, melyek során azonban a küzdő felek egyike sem tudott a fejede-
lemség teljes területének kizárólagos birtokosává lenni. E küzdelmek a Partium közjogi
helyzetére mindamellett annyiban hatással voltak, hogy I. József 1709. október 26-ki decre-
tuma Középszolnok-, zaránd-, Kraszna- és Máramarosmegyéket, valamint Kővárvidékét
ideiglenesen (»pro nunc«) Erdélyhez adózó területeknek minősítette, vagyis pénzügyileg
a gubernium hatósága alá rendelte.”238 Lukinich, úgy látszik, nem vizsgálta a kuruc forrás-
anyagot, vagy legalábbis a későbbi fejlemények szempontjából érdektelennek vélte a ku-
rucok közjogi álláspontjának ismertetését Erdély és a Partium helyzetével kapcsolatban.
Valójában a téma Rákóczi és a szövetkezett rendek „Erdély-politikájának” szempontjá-
ból igen tanulságos, bár a szatmári békét követő fejleményekre csakugyan nem lehetett
hatással. Itt és most persze nem lehet cél a téma komplex elemzése,239 de érdemes rövid
áttekintést adni arról a katonai igazgatás szempontjából is döntő jelentőségű folyamatról,
amelynek egyelőre csupán néhány epizódját ismerjük.
Fentebb tárgyaltuk Forgách Simonnak a váradi generalatus felállítására tett javaslatát.
Forgách és Rákóczi álláspontjának hátterét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy eltérően
vélekedtek a Partium közjogi helyzetéről: Forgách erdélyi főparancsnokként azért tartott
igényt a váradi generálisságra, hogy neki is legyen „Magyar Országban egy comandó”-ja,
vagyis elsősorban attól tartott, hogy amíg ő „idegen földön” szolgálja Rákóczit, nem ré-
szesülhet a legfőbb magyarországi katonai pozíciók egyikéből sem, pedig nem hagyott
kétséget afelől, hogy Rákóczi után önmagát tekinti a legelőkelőbb magyar főúrnak. A fe-
jedelem döntése viszont, mely szerint a váradi főkapitányságot iának szánja, s Forgách
csak annak helytartóságát kaphatja meg, lényegesen eltérő álláspontot tükröz. A sorok kö-
zött ugyanis ott rejlik, hogy rákóczi az erdélyi fejedelemség tartozékának tekinti vára-
dot és a Partiumot, hiszen ia nyilván mint az erdélyi trón várományosa kapta volna meg
a korábbi évszázadokban oly nagy jelentőségű váradi kapitányságot.
A szécsényi országgyűlésen több olyan esemény történt, amely a tágan értelmezett
Partium erdélyi integrációja felé mutatott. Egy jeles szemtanú beszámolója szerint pl. az
1705. szeptember 23-i „közgyűlésen felolvastatott a hajdúvárosok levele, kik Erdély or-
szágához tartozván, a fejedelemnek ajánlották hűséges szolgálataikat”, és „ajánlások ke-
gyelemben fogadtatott”.240 Ugyanakkor Bihar vármegye és Debrecen megjelent követeit
hazaküldték, mondván, hogy a Partiumhoz, s azzal együtt Erdélyhez tartoznak.241 A leg-
több partiumi megye már eleve meghívót sem kapott, s amikor Károlyi sándor csodál-

238
Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. Budapest, 1918. 581.
239
Lásd még önálló tanulmányunkat, amelyben a most érintett forrásokon kívül nincsenek lényegesen bő-
vebb adataink, de az adott témára koncentrálva, tehát eltérő szövegösszefüggésben vizsgáljuk a kérdést. Mészá-
ros Kálmán: A Partium közjogi helyzete a Rákóczi-szabadságharcban. = Jubileumi Rákóczi Évek 3. 2003–2011.
Istennel a hazáért és a szabadságért. Szerk. Dukrét Géza. H. n. [Nagyvárad], 2005. 162–171.
240
Csécsi János sárospataki professzor naplója. Rtü II. 155.
241
Ráday ir. I. 327.; Debrecen monográiájának vonatkozó részében Balogh István is bővebben foglalkozik
a kérdéssel: Debrecen története, 2. 1693–1849. Szerk. Rácz István. (Debrecen története öt kötetben.) Debrecen,
1981. 116–118. A visszacsatolás Erdélyhez c. fejezet.

56
kozását fejezte ki emiatt, Rákóczi így válaszolt: „Midőn penig Kegyelmed csudálkozik,
hogy a Partiumbeli vármegyéknek nem ment Regalisok, hihető: nem relectálta Kegyel-
med, hogy erdélyi fejedelem lévén, azokat magunktúl nem akartuk elszakasztanunk;
s ugyanis ebbűl az okbúl egy sem volt hivatalos.” A levél utóiratában pedig még hozzá-
tette: „Nemes Bihar vármegye felől, nem kétljük, ezen kívül is tudhatván más szándékun-
kat: Kegyelmed expediálja vissza ő kegyelmeket.”242
Rákóczi hamarosan lépéseket tett a – minden bizonnyal tágan értelmezett – partiumi
kincstári és hadtápigazgatás erdélyi irányításának megszervezésére. Utasította Ramocsa-
házy György iscalis praefectust és Krucsay Márton kerületi főhadbiztost, hogy a partiumi
területek igazgatását adják át az Erdélyi Consiliumnak. Az 1705. november 11-i zsibói
csatavesztéssel azonban meghiúsult rákóczi trónbeiktatása, és erdély nagy része az el-
lenség kezére jutott. A fejedelem ezért november 14-én a korábbival ellentétes parancsot
küldött Ramocsaházy és Krucsay számára, mely szerint ha már átadták volna a iscali-
tásokat és a commissariatusi igazgatást az Erdélyi tanácsnak, most foglalják vissza.243
A miskolci tanácsülésen viszont a „tiszán túl való föld” egészének Erdélyhez való csato-
lását szabták a békekötés egyik feltételéül.244
Mindezek alapján már a kerületi főkapitányságok 1706. évi felállításakor elvi kérdéssé
válhatott volna a tiszántúl hovatartozásának és azzal együtt Károlyi főkapitányi műkö-
désének kérdése. Hogy a probléma akkor mégsem vált aktuálissá, az részben Erdély el-
vesztésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy az Erdélyből kiszorult csapatok fő-
parancsnokságát és az ország visszafoglalását célzó hadműveletek irányítását is éppen
Károlyi Sándor kapta meg, tehát egy kézben egyesült a tiszántúli, partiumi és erdélyi fő-
parancsnokság. 1706 második felétől Pekry Lőrinc erdélyi főparancsnoki kinevezésével
ugyan probléma támadt a két tábornok egymáshoz fűződő alá- vagy mellérendeltségének
értelmezése körül, de ez egyelőre csak a szűkebb értelemben vett Erdély határain belüli
parancsnokságot érintette.
A Partium közjogi helyzetének „végleges” rendezésére a marosvásárhelyi országgyű-
lésen került sor. A rendek a fejedelemválasztás feltételei között a Partium teljes visszacsa-
tolását kérték, s erre Rákóczi ígéretet is tett.245 Marosvásárhelyen iktatták törvénybe Deb-
recen szabad királyi városi rangját,246 és ugyanekkor nevezte ki a fejedelem a partiumi
vármegyék főispánjait is. A Partium földrajzi kiterjedését meglehetősen tágan értelmezve
Máramaros és Békés vármegye is Erdélyhez került. Rákóczi legbizalmasabb hívét, Vay
Ádámot is csak partiumi birtokosként „csempészhette be” az erdélyi tanácsurak közé.

242
Rákóczi Károlyihoz. Szécsény, 1705. szept. 7. AR I/I. 407–408. és KO V. 284.
243
Rákóczi parancslevelének fogalmazványa. Bethleni tábor, 1705. nov. 14. MOL G 19. Rákóczi-szabadság-
harc lt. II. 3. h. Prot. Rák. II. 1704–1709. fol. 18v. (A korábbi parancsot nem ismerjük, csak ez utóbbi tartalmá-
ból lehet visszakövetkeztetni.)
244
KO V. 388. Idézi Esze tamás is: Ráday ir. I. 532/5. jegyzet.
245
A kondíciók VI. pontja: „Az országnak határit és vég házait semmi úton és módon nem abalienállya eő
Nagysága, és el nem ígíri; sőtt az amelly részek ez hazátúl el szakasztatván Magyar Országhoz applicáltattak,
azokat is rehabeálni és a’ mennyiben lehet, terjeszteni igyekezi.” Ráday ir. II. 96.
246
Articulus XXIV. Debreczen Várossának a Szabad Királyi Városok közzé számláltatásáról való Privile-
giumnak Conirmáltatásáról. Lásd: A maros-vásárhelyi trónbeiktató országgyűlés törvényczikkei. 1707. Közli:
Thaly Kálmán. tt, 1897. 605.

57
 A probléma alkotmányos rendezése azonban rögtön felvetette a magyarországi főka-
pitányságok további sorsának kérdését, amely különösen Károlyi sándor személyét érint-
hette érzékenyen. Károlyi vicegenerálisa, Galambos Ferenc – mint a szövetkezett rendek
még Szécsényben megválasztott követe – jelen volt a marosvásárhelyi országgyűlésen, és
ez ügyben is sietett tájékoztatni főnökét. 1707. április 11-i levelében írja: „...nem látnám
én azt rosznak lenni, ha az Méltóságos Generalis magárúl el nem feletkeznék, és az tisza
Duna közöt lévő generaliságot, melly volt az Méltóságos Gróf Üdősbik Barkoczi Ferencz
uramé és változot, magáévá tenni, mivel ezek az partiumbeli nemes vármegyék etc.
Meg vallom, fájlalom, hogy csekélly szolgálatomat az tiszán innét való földön az Mél-
tóságos úr oldala mellet nem tehetem, de mivel legalis mencségem vagyon, el hiszem,
szolgálatom csorbasága vicio nem vertáltatik.”247 Hogy a tiszántúli vármegyék erdélyhez
csatolásával Károlyi főkapitánysága „minimálisra zsugorodott”, az érthető, nem világos
azonban, hogy az öreg Barkóczy főkapitánysága miért „változott”, hacsak nem épp azért,
hogy Károlyi számára lehessen átengedni. Maga Rákóczi is ezt fontolgatta, mert április
24-i levelében azt írta Bercsényinek, hogy nem ellenzi ugyan Andrássy Pál generális Duna–
tisza közi parancsnokságát, „de mivel az Károlyi districtusa az Partiumok elszakadásával
már csak szakmárra, szabólcsra fog extendáltatni: talán jó lesz amazt ehhez applicálni,
úgyis csak az tisza hasítja űket”.248 Közben „magyarázkodó” levéllel fordult Károlyihoz
is: „Az mi pedig az partiumok dolgát illeti, mivel azokra már a szétsényi gyűléskor rele-
xiót tévén az statusok, őket az Erdélyi Confoederatióban hatták, ez országos conditióim
szerint reincorporáltam.”249
Az ónodi országgyűlésen törvénybe iktatott Regulamentum universale visszaállította
a hagyományos (török kori) kerületi beosztást, s ezzel egyedül a dunántúli főkapitányság
maradt meg korábbi természetes határai között. Megszűnt az önálló Duna–tisza közi és
tiszántúli generalatus, az alsó- és felső-magyarországi főkapitányság pedig ismét az egy-
kori 10 (most 11), illetve 13 vármegyére terjedt ki. Ezzel leginkább a kerületi hadbiztosok
feladatköre és illetékessége módosult.250
A főkapitányok hatásköre a kerülethez tartozó vármegyékre és „végházakra”, valamint
a kerületi elv szerint átszervezett alakulatokra is kiterjedt. Minden főkapitányság terüle-
tén önálló hadipénztár, mustracommissarius, postamester és hadbíró működött. A hadbiz-
tosságtól is kerületenként rendeltek ki commissariusokat, a ruházati ügyek intézése pedig
két főhadbiztos kezébe került, olyan formán, hogy egyikük a dunáninneni főkapitányság-
ból a dunántúli kerületre is felügyelt, a kassai főkapitányságba kinevezett ruházati com-
missarius pedig a Partiumon kívül a tiszántúli hadak ellátását is irányította.251
Mivel a főkapitányok egyszersmind „hadi marschallus generálisok is” voltak, a köz-
igazgatási ügyek tényleges irányítása a „districtusban állandóképen” resideáló vicegene-
rálisok kezébe került. Feladatukat úgy kellett ellátni, hogy „az interveniáló panaszokat

MOL P 396. Károlyi-lt. Acta publica 1. Acta Rákócziana. Ser. I. 1707. ápr. fasc. 1. A. No. 8.
247

AR I/II. 71.
248

249
1707. ápr. sine die, Marosvásárhely. KO V. 622. Idézi Biás István közleménye alapján Maksay Ferenc:
Ráday ir. II. 115/1. jegyzet.
250
Bánkúti: Rákóczi hadserege. 193–195., 214.
251
Uo. 195.

58
orvosolhassák, eligazíthassák, büntethessék, s a’ vármegyék és hadak között származó
dolgokat jó rendben tarthassák”.252
A hadiszabályzat a rendfokozatok kérdését is egyszerűsítette. A „Generál Staab”-on,
vagyis a vezérkaron belül a főgenerálisi cím után következő két rangfokozatot immár
a kerületi fő- és vicekapitányi méltósággal összefüggésben említi: „országos generálka-
pitány vagy marschal” és „országos generális helytartója vagy vicegenerális”. Ezen kívül
a mezei generálisi és a brigadérosi rangot különbözteti meg. A izetés tekintetében a főge-
nerális járandósága kiugróan magas (150 forint), de a tábornagyok is több mint kétszeres
izetést (75 forint) kapnak helyetteseikhez képest (35 forint). A további fokozatok között
már kisebb az eltérés: a generális 30, a brigadéros pedig 20 vagy 15 forintot kapott, attól
függően, hogy ezredtulajdonos is volt-e, vagy sem.253
A reform természetesen személyi következményekkel is járt. Az öreg Barkóczy és
Károlyi helyetteseikkel, Budayval és Galambossal együtt elveszítették korábbi beosztá-
sukat. Barkóczy 1706 végétől már nem szállt ugyan táborba, de az öregúr érzékenységét
illett tiszteletben tartani. Végül tényleges funkció nélküli címet nyert, amidőn 1707. jú-
nius 25-én Rákóczi az érsekújvári főkapitányság élére nevezte ki, és előléptette tábor-
naggyá.254 Miután tehát Bercsényi nem tartott igényt a kerületi főkapitányi címre, az újvári
generalátusban Barkóczy most névleges főkapitány, illetve vezénylő generális lehetett,
kinevezési okmányának fogalmazványa szerint azonban Bercsényit főgenerálisként to-
vábbra is megillette az elsőbbség vele szemben. Erre a kitételre nyilvánvalóan csak azért
lehetett szükség, mert a gyakorlatban addig is és továbbra is Bercsényi vezényelt a fel-
vidék nyugati felében.
Nagyon tanulságos Károlyi Sándor főkapitányi címének alakulása. ő továbbra is hasz-
nálta a tiszántúli generálisi titulust, Pekry leváltása után pedig ismét erdélyi főparancs-
nok (pontosabban az Erdélyből kiszorult csapatok főparancsnoka) lett. Emellett azonban
megkapta a 13 felső-magyarországi vármegye főkapitányságát is. Forgách Simon 1706.
november 22-i letartóztatása óta nem láthatta el feladatát, s a kerület ügyeit Berthóti fe-
renc vicegenerális igazgatta. Károlyit 1707 nyarától a „felső részek generalátusa admi-
nisztrátorának”,255 majd a továbbiakban tényleges főkapitánynak titulálták.256 erre a korábbi
szakirodalom szintén nem igyelt fel, már csak azért sem, mert Rákóczi leveleinek cím-
zése ebből az időszakból is rendre elmaradt mind Géresi Kálmán, mind pedig Lukinich
Imre kiadásában.257

252
Uo. 194.
253
Uo. 184.
254
Okmánytár, 23. sz. (143–145.)
255
Rákóczi 1707. júl. 11-i és 24-i levelei „exercituum et partium trans tybiscanarum generali campi mar-
schallo, partiumque superiorum generalatus administratori” címzéssel íródtak: MOL P 396. Károlyi-lt. Acta
publica 1. Acta Rákócziana. Ser. II.
256
Rákóczi 1707. szept. 5-i levelének sajátkezű címzése: „az tizenhárom vármegyebéli hadainknak campi
marschallusának”. Uo. Károlyi intitulatiója 1709. júl. 24-én ifj. Barkóczy Ferenc számára kiállított útlevélen:
„II. Rákóczi Ferencz erdélyi és vezérlő magyarországi fejedelem kegyelmes urunk őfelsége és az tekintetes con-
foederált magyarországi statusok hadainak marschallus generalissa, senatora, tizenhárom vármegyebeli hadak
és nemes Erdélyországa generalis főcommandója, nemes Szatmár vármegye örökös főispánnya”. MOL P 21.
Barkóczy-lt. No. 1797.
257
Lásd fentebb a 130. jegyzetet is! tudomásunk szerint egyedül Bánkúti Imre igyelt fel Károlyinak a sza-

59
 A két korábbi vicegenerális közül Buday később (1710-ben bekövetkezett haláláig)
vezénylő tábornokként, Galambos pedig ecsedi főkapitányként tevékenykedett.258 A meg-
szűnt Duna–tisza közi főkapitányság területén a csapatok parancsnokságát a továbbiak-
ban is önálló vezénylő generálisok látták el, az új kerületi beosztás pedig inkább csak
a hadtápigazgatás terén érvényesült a gyakorlatban is.259
A Dunántúlon 1708-ban került sor a Regulamentum universale bevezetésére. Esterhá-
zy Antal miután 1707 végén átvette főkapitánysága közvetlen irányítását, vicegenerálist
is kapott rokona, Esterházy Dániel altábornagy személyében. Dániel úr közigazgatási és
igazságszolgáltatási feladatokat látott el,260 de italozásaival („az maga pálinkázó manírá-
jával”), költséges asztaltartásával és rossz természetével hamarosan a vármegyéknek és
Antal úrnak is terhére vált.261 Esterházy Antalnak végül sikerült megszabadulnia atyjaiá-
tól, akinek távozása után a dunántúli vicegenerálisi tisztség betöltetlen maradt.
Valamivel később betöltötték viszont az újvári vicegenerálisi tisztséget. Bercsényi előbb
kedvenc sógorát, csáky Mihályt ajánlotta a posztra, s a fejedelem határozott is kineve-
zéséről. Csáky azonban kevésnek (főúri rangjához méltatlannak?) érezte a kitüntetést,
s Bercsényi ekkor kieszközölte altábornagyi előléptetését.262 ennek kapcsán ismét csak
a korabeli terminológiai következetlenségre kell utalnunk, hiszen a hadiszabályzat együtt,
azonos szintű állásként említette a kerületi vicegenerálisi és az altábornagyi rangot.
Csáky nyilván a köznemesi vicegenerálisokra és az elsősorban adminisztratív feladat-
körre gondolt, amikor elhárította a felkínált beosztást. Rákóczi végül Csáky altábornagyi
előléptetésével egyidejűleg, 1708. december közepén Berthóti István érsekújvári főkapi-

badságharc utolsó éveiben következetesen használt 13 vármegyebeli főkapitányi címére. (Bánkúti Imre szóbeli
észrevételei konzultációink során.)
258
Némi következetlenségre vall, hogy Galambos még 1707 végén is vicegenerálisként szerepel: Beniczky
Gáspár, a fejedelem magántitkára legalábbis annak címezi 1707. szept. 7-én, okt. 29-én és dec. 12-én kelt napló-
feljegyzéseiben: II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma 1707. május
24 – 1710. február 28. S. a. r., az előszót és a jegyzeteket írta Bánkúti Imre. Budapest, 2005. 53., 67., 84.
259
Eötvös Miklós korábbi tiszántúli kerületi főhadbiztos pl. a reform után Keczer Sándor kassai főhadbiz-
tostól függött, mint subprovincialis commissarius.
260
tevékenységének hű tükre ez időben (1708. jan. 1. és máj. 25. között) vezetett „Expeditiós-könyve”: Esz-
terházy tábori könyve. 867–968. (Függelék.) tevékenységének egyedi jellegét hangsúlyozza: Bánkúti: veszp-
rém megye a Rákóczi-szabadságharcban. 81.
261
Lásd Esterházy Antal súlyos vádjait Dániel úrról Bercsényihez a sümegi gyűlésen hozott határozatokról
írott keltezetlen – úgy tűnik, még 1708. jan. végén készült – jelentésében: Eszterházy tábori könyve. 105–106.
262
Minderről csupán Bercsényinek Csákyhoz intézett, 1708. dec. 27-én Ungváron kelt leveléből értesülhe-
tünk: „...emlékezhetik arrul is kegyelmed ezelőtt Fölséges Fejedelem kegyelmedet ujvári vice generalisnak re-
solválta vala, mellyet kegyelmed acceptálni nem akarván, újobban repraesentáltam ő Felségének, és ugyanazon
alkalmatossággal nagyob méltóságú hivatalra, úgymint Feld Marschal Lajdinantságra ő Fölsége kegyelmessége
által resolváltattam kegyelmedet, kirűl tettem is vala emlékezetett kegyelmednek. Kihez képpest minthogy ke-
gyelmed azon ujvári vice generalisságot nem acceptálta, azon vice generalisságot Hazánk mellet impendált me-
ritumira nézve ő Fölsége tekéntetes nemzetes vitézlő Berthoty István újvári comendans uramnak kegyelmes-
sen conferálta, mellyet a’ végre kívántam kegyelmednek értéssére adnom, tudhassa az iránt ő Felsége kegyelmes
dispositióját s egyszersmind penig hogy kegyelmed is meg ne vesse kegyelmedhez mutatott kegyelmességét az
Fölséges Fejedelemnek, illendő ő Fölsége kegyes resolutiója szerint Feldmarschall Lajdinantságra való decre-
tumot ő Fölsége Cencellariájárul kivegye.” Lásd Bercsényi levelének fogalmazványát: MOL G 24. II. 6. d. fol.
287r–v.

60
tányt nevezte ki kerületi vicegenerálissá,263 aki a vár 1708. évi hősies védelmével csak-
ugyan rászolgált az elismerésre. A tisztség azonban alig bírt jelentősebb gyakorlati funk-
cióval, mint a vár főkapitánysága, hiszen 1708 végére az érsekújvári kerület a Vág-vidéki
vármegyék és a Garam menti bányavárosok nagy részének elveszítésével minimálisra
zsugorodott. Berthóti halála (1709. október 15.) után nem is töltötték be többé a kerületi
vicekapitányságot.

263
A kancelláriai protokollumba egymást követően jegyezték be Csáky 1708. dec. 15-én kelt altábornagyi dek-
rétumának, valamint Berthóti istván dátum nélküli kerületi vicegenerálisi kinevezésének fogalmazványát: ok-
mánytár, 30. sz. (a kinevezés szövegében szerepel Csáky korábbi újvári vicegenerálisi címe is!) és uo. 31. sz.
(152–154.)

61
 V. A KURUC HADVEzEtÉS SzEMÉLyI ÁLLOMÁNyA
ÉS ELőMENEtELE

1. A felső vezetés összetétele

A Rákóczi-szabadságharc felső katonai vezetőinek körét elsősorban a viszonylag jól be-

határolható, és még átlátható létszámot jelentő tábornoki és brigadérosi kar állományában
jelölhetjük meg. A tábornoki kar tagjait, akkor még szám szerint 10 főt, elsőként
a kuruc főtisztek 1704 elején készült, már idézett jegyzéke sorolja fel nomina generalium
címmel.264 Alig két évvel később, nem éppen hízelgő szövegösszefüggésben, Bercsényi
Miklós főgenerális számlálja elő az akkor 17 fős tábornoki kart szinte hiánytalanul 1706.
január 13-i levelében: „Elnézem magunkot; Forgács rettegő, Antal rekedő, Károli boszon-
kodó, Barkóczi panaszolkodó, pekri sopánkodó, toroczkai szomorkodó, orosz pál mor-
golódó, Gyürki Pál jövendölő, Bottyán mérgelődő, Sennyei nyeggevődő, Dániel öntögető,
Andrási György tőtögető, Csáki Mihály csak kaczagó, hát Petrőczi csak pihegő, – magam
sem vagyok egy ebbel is jobb az Diákné vásznánál!”265 Bercsényi csupán Buday istvánt és
Mikes Mihályt felejtette ki, s a felsorolást a későbbi kinevezésű generálisokkal folytathat-
juk: utóbb Andrássy istván és pál, Bagossy pál, Berthóti ferenc és istván, ebeczky istván,
Galambos Ferenc, Janusz Grudziński, Nagyszegi Gábor és Palocsay György lett még tá-
bornokká. Bezerédj Imre brigadérost éppen akkor léptette elő Rákóczi generálissá, ami-
kor árulás gyanújával letartóztatták, az ő kinevezése így már nem léphetett érvénybe.
Dolgozatunkat azzal kezdtük, hogy már thaly Kálmán szinte hiánytalanul összeállí-
totta a tábornokok jegyzékét, majd Heckenast Gusztáv közölte életrajzi adattárukat, sőt
a (Bezerédj nélkül) 27 fős tábornoki kar összetételét is vizsgálta egy rövid tanulmány
keretében.266 A brigadérosokról egykorú összesítést nem ismerünk, számukat Heckenast
Gusztáv és saját kutatásaink alapján (Bezerédjvel együtt) 33 főben határozhatjuk meg.
(nem számítva itt természetesen azt a 6 brigadérost, akik ténylegesen is tábornokká lép-
hettek elő.)
Ha azonban a korábbi szakirodalomra hagyatkozunk, lépten-nyomon tévedésekbe üt-
közhetünk, sőt, az egykorú forrásokban is előfordul, hogy valakit tévesen titulálnak bri-
gadérosnak vagy akár generálisnak. Ez természetes, hiszen napjainkban is megesik, hogy
valakit hibásan magasabb (ritkább esetben alacsonyabb) titulussal szólítanak meg levél-
ben, illetve téves rangjelöléssel szerepeltetnek az írott és elektronikus médiában.
Márki Sándor és az őt követő Asztalos Miklós pl. Forgách Györgyöt is kuruc generá-
lisként említi, holott a gróf Forgách családnak ekkoriban nem is volt György nevű fel-

264
Lásd a kötetünkben: 32–33.
265
Bercsényi a fejedelemhez: AR I/V. 10–11.
266
Lásd a 3. és a 20. jegyzetet.

62
nőtt tagja.267 Ugyancsak Márki és Asztalos, továbbá Markó Árpád és R. Várkonyi Ágnes
a tábornokok között említi gróf Csáky Istvánt is.268 ez a tévedés részben csáky országos
főhadbiztosi címének (generalis commissarius) helytelen értelmezéséből, részben pe-
dig Rákóczi Emlékiratainak félreértéséből eredhet. A fejedelem Emlékirataiban ugyanis
a pudmerici csata kapcsán Csáky tábornok („Général Chaqui”) szerepléséről olvasha-
tunk, s a keresztnév nélkül említett grófot a kritikai kiadás jegyzetapparátusa is csáky
Istvánnal azonosítja.269 Ez a (szerintünk téves) azonosítás végső soron thaly Kálmánra
vezethető vissza, aki az Emlékiratok 5. kiadásában István nevét minden megjegyzés nél-
kül, zárójelben pótolta a szövegben.270 nem tudjuk biztosan, valójában melyik csákyról
van szó, de gyanítjuk, hogy inkább Mihályról, semmint Istvánról, Bercsényi ez időbeli
levelei legalábbis rendre csak Mihályt említik.271
Ennél is több hibát találhatunk a brigadérosokkal kapcsolatban. thaly Kálmán egy
helyütt pl. a brigadérosok felsorolásakor számos mágnást említ, akik valójában nem nyer-
ték el a címet, tehát nyilván sztereotíp megfontolással járt el.272 A későbbi irodalom elő-
szeretettel használta a rákóczi-szabadságharc legsajátabb rendfokozatát, s még a korszak
ismerői is minduntalan brigadérosnak titulálnak olyanokat, akik sohasem kapták meg ezt
a rangot.273
Említettük, hogy olykor még a forrásértékű adatok is megtévesztőek lehetnek, kellő
kritika nélküli átvételük így sok hibát rejthet magában. A hivatalos kuruc sajtóorgánum,
a Mercurius Veridicus 1710. január 18-i tudósításában pl. brigadérosként szerepel Sze-

267
„Gróf Forgách György vezérőrnagynak nem jutott jelentősebb feladat.” Márki: Rákóczi. II. 194. Vö.:
Asztalos: Rákóczi és kora. 250.
268
Márki: Rákóczi. II. 194.; Asztalos: Rákóczi és kora. 250.; Markó: Rákóczi a hadvezér. 110.; Köpeczi–
Várkonyi: II. Rákóczi Ferenc. 1976. 213., 510. és 2004. 270., 360., 674.; Márki Sándor (i. m. i. h.) még azzal is
tetézi a hibát, hogy Csáky Istvánra vonatkoztatja Rákóczi egyik – valójában Bercsényire utaló – megjegyzését,
miszerint az „a pudmericzi csatában a legválságosabb pillanatban vallotta be a fejedelemnek, hogy a gyalogság
vezetéséhez nem ért”.
269
AR III/I. 110., 360., 469.
270
II. Rákóczi Ferencz fejedelem Emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól végéig (1711). Közli Thaly
Kálmán. Ötödik, javított, történelmi jegyzetekkel kísért, s Rákóczi végrendeletével és a bujdosók sírfelirataival
bővített jutányos kiad. Pest, 1872. 143.
271
Lásd pl. Bercsényi 1705. jún. 28-i, aug. 1-jei és 17-i leveleit a fejedelemhez. AR I/IV. 602., 606., 658., 675.
272
Thaly: Ocskay László. I. 58–59. lapalji jegyzetben forrásadat nélkül említi Andrássy István és György,
teleki Mihály és ifj. Barkóczy Ferenc dandárnoki kinevezését. Valójában ezek egyike sem lett brigadéros. (Lásd
még Uő: Néhány új adat Ocskay László életéhez. Sz, 1901. 433., ahol szintén brigadérosnak nevezi teleki
Mihályt.)
273
Markó Árpád egyik tanulmányában pl. többször is brigadérosnak nevezi Orosz Pált, aki pedig már 1704
elején, tehát a brigadérosi rang bevezetése előtt generális-főstrázsamester lett: Adalékok a Rákóczi-szabadság-
harc hadihelyzetéhez Erdélyben. (1705 novemberétől 1706 nyár elejéig.) Sz, 1957. 173., 176–177. Markó mel-
lesleg abban is téved, hogy orosz pál 1703 nyarán törökországból tért haza 3000 bujdosó élén, talán orlay
Miklóssal téveszti össze, aki 1704 elején csakugyan thökölyanus bujdosók élén tört be erdélybe, és akit a szak-
irodalom ugyancsak hibásan említ brigadérosként. Lásd: Magyarország történeti kronológiája II. 1526–1848.
Főszerk. Benda Kálmán. Budapest, 1982. 532. A vonatkozó rész Nagy József Zsigmond munkája. (Neve hibás
sorrendben Nagy zsigmond Józsefként szerepel.) A Kronológiában egyébként több más esetben is előfordul
hibásan közölt rendfokozat, így pl. Herbeville császári és Forgách Simon kuruc tábornagy is tévesen szerepel
altábornagyként, Nagyszegi Gábor pedig Érsekújvár feladásakor már nem brigadéros, hanem tábornok volt: Uo.
535., 540., 548.

63
keres István ezredes, aki valójában már az előző év végén átállt a császáriakhoz.274 ezért
vagy szépítés, vagy – miként Bezerédj esetében történt – egy tervezett, de elmaradt elő-
léptetés állhat a híradás hátterében.275
Igen jellemző az alábbi példa is: Rákóczi az 1705. évi hadműveletek elbeszélésekor
részletezi az öreg Herbeville vezette császári fősereg bekerítésére kidolgozott tervet, amely
azonban a parancsnokok sorozatos baklövései folytán kútba esett. Ennek kapcsán említi,
hogy az egyik részfeladatra Bercsényi „Géczy Gábort ajánlotta”, saját ezrede „vezérlő
brigadérosának ivérét”. A fejedelem megjegyzi még, hogy Géczy Gábort nem ismerte, és
azt hitte, „épp olyan bátor és erélyes, mint ivére”.276 A vág–dudvági kelepcének nevezett
hadmozdulat kudarca eléggé ismeretes,277 és nem is tartozik témánkhoz. Rákóczi Géczy-
vel kapcsolatos megjegyzése azonban igen, annál is inkább, mert pontatlan. Az esemény
időpontjában nem Géczy Gábor ivére, hanem ő maga volt Bercsényi egyik huszárezredé-
nek parancsnoka, de nem volt brigadéros, csak ezredes, egészen a szabadságharc végéig.
Rákóczi valószínűleg Géczy zsigmondra gondolt, s történészeink rendre őt azonosítják
„a Bercsényi-ezred vezérlő brigadérosaként”.278 valójában zsigmond sem ért el soha ezre-
desinél magasabb rangot, Gábornak pedig nem ivére, hanem nagybátyja volt. Bercsényi
említett ezredét ugyan még 1703-ban felállították, de első ismert parancsnoka az év végén
Pongrácz Gáspár báró, akit hamarosan leváltottak. Ottlyk György lépett a helyére, aki
1704 őszén hagyta el beosztását, és lett Rákóczi udvarmestere. Géczy Gábor 1703-ban al-
ezredesként kezdte szolgálatát az ezredben,279 s Ottlyk távozása után ezredessé lépett elő.
thaly Kálmán mindezen adatok ismeretében is inkább „beerőszakolta” Géczy zsigmon-
dot a sor elejére pongrácz helyett, mintsem rákóczi pontatlan emlékezetét feltételezze,
s szerinte az ezred „első vezénylő-ezredese Garamszeghi Géczy zsigmond, azután – 1704
octóberéig – Ottlyk György, s ettől fogva végig amannak öccse, Géczy Gábor vala.”280

274
Mercurius Veridicus. 114. A híradás szerint Esterházy Antal tábornagy „kellő számú csapatot hagyott
a Dunántúlon Szekeres brigadéros parancsnoksága alatt”. Esterházy valójában az elszéledt katonák összegyűj-
tésével bízta meg Szekerest, és azzal, hogy a katonákkal együtt sietve kövesse őt a Duna–tisza közére. Szeke-
res azonban esküje ellenére az összegyűjtött katonákkal tatára ment, és labanccá lett, sőt az Esterházyt követő
kuruc tisztek hátrahagyott családtagjait üldözte és javaikat prédálta. Minderről Esterházy már 1709. dec. 31-én
Jászfényszarun kelt levelében tájékoztatta Bercsényit, a Mercurius híre tehát legfeljebb hetekkel korábbi is-
meretek alapján lehet helytálló. Ami viszont a „kellő számú csapatot” illeti, az nyilvánvalóan a dunántúli hadi
helyzet elkendőzését szolgáló, tudatosan hamis megállapítás, s miután a brigadérosi címről sincs más adatunk,
ezen utalással kapcsolatban is erős kételyeink vannak. Esterházy idézett levelét lásd: OSzK Kt. Fol. Hung. 1389.
thaly-gy. fasc. XI. fol. 484.
275
Szekeres életrajzírója már következetesen brigadérosnak nevezi főhősét. Lásd Jenei Károly: szekeres ist-
ván kuruc brigadéros. = Fejér Megyei történeti Évkönyv. A Fejér megyei Levéltár Évkönyve. 11. Szerk. Farkas
Gábor. (tanulmányok és források Fejér megye történetéhez 14. – Hibásan 13. sorszámmal!) Székesfehérvár,
1977. 33–42. Jenei egyébként több más kuruc ezredest is brigadérosként említ.
276
AR III/I. 356.
277
Lásd Markó: Rákóczi a hadvezér. 249–260.
278
Lásd pl. Thaly: Bercsényi cs. III. 394.; Markó: Rákóczi a hadvezér. 254.; Ráday ir. I. 51/5. jegyzet (a vo-
natkozó rész Esze tamás munkája) stb. Még Heckenast Gusztáv is elfogadta Géczy zsigmond brigadérosságát
adattárának előkészítésekor, pusztán Rákóczi Emlékiratainak idézett szavai alapján.
279
Pongrácz, Ottlyk és Géczy kinevezésére lásd a Bercsényi kancelláriáján kiadott pátensek jegyzékét: Mé-
száros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 337. és Ottlyk György önéletírását: történelmi naplók.
1663–1719. Közli: Thaly Kálmán. Budapest, 1875. (Monumenta Hungariae Historica. Scriptores, XXVII.) 88.
280
Thaly: Bercsényi cs. III. 201.

64
 Külön problémát jelent az „önjelöltek” népes tábora, akik jogcím nélkül használtak
magasabb katonai rangokat. Vas Sándor brigadérosról pl. nagyon keveset tudunk, de azt
hézagos forrásaink alapján is bizton állíthatjuk, hogy nagyon áhítozott a tábornoki rangra.
1705-ben részt vett az erdélyi hadjáratban, s Forgách Simon – valószínűleg még rendfo-
kozat nélkül – magasabb parancsnoki feladatokkal bízta meg, a labanc Wesselényi István
értesülése szerint július végén a vöröstoronyi-szoros biztosítására rendelt kuruc gyalog-
ság parancsnokaként még a lovasságot vezénylő gróf Csáky László ezredesnek is elöl-
járója volt.281 Egy – a hadbavonult Abaúj vármegyei nemesekről készült – dátum nélküli
kimutatásban már generálisként szerepel,282 de valójában csak három nappal egri főkapi-
tányi kinevezése után, 1706. március 11-én kapott brigadérosi kinevezést.283 vas sándor
azonban később is szívesen élt generálisi titulussal, Bercsényi egy ízben ki is kelt ellene:
„Vas Sándor Uram ... cum praerogativa sibi attributa Generalis Commendantis Districtus
Agriensis; holott igen rozsdás vas magában is, s nem is tudom Generálisnak lenni. Meg-
írom most neki: ne öltözzék nem hozzá-szabott köntösben!”284
speciális megfontolások alapján két olyan személy is bevonható ebbe a körbe, akik-
nek katonai rangja vitatható vagy a szakirodalomban már eddig is vita tárgyát képezte.
Vay Ádám udvari fő- és török András vicekapitányról van szó, s velük alább külön feje-
zet foglalkozik. Ugyancsak önálló fejezetben vizsgáljuk Des Alleurs francia altábornagy
szerepkörét a kuruc hadseregben.

2. Életrajzi adattár

Az előző fejezetben elmondottak igyelembevételével összeállítottuk a kuruc tábornokok

(27 fő) és brigadérosok (33 fő), valamint a három vitatható szerepű tisztségviselő (Vay,
török és Des Alleurs) betűrendes adattárát. A szabadságharc 63 vezető személyiségének
részletes életrajzi vázlatait megtalálhatjuk Heckenast Gusztáv általunk sajtó alá rendezett
és kiegészített, pontos forráshivatkozásokat tartalmazó adattárában. Itt és most ezért csu-
pán az illető személy katonai karrierjét vázoljuk fel. Megadjuk a születési és halálozási
adatot, utalunk a társadalmi háttérre, és közöljük a felkelés előtti katonai működést. A sza-
badságharc időszakából a felkeléshez való csatlakozás körülményeit, a rangemeléseket és
a szabadságharc ügyéhez való viszonyulást (többszöri elpártolás, árulás, a szatmári béke
elfogadása, emigráció) mutatjuk be röviden. Az illető személy gyakorlati tevékenységét,
beosztásait nem érintjük, az elért rendfokozatokon kívül csupán a vár- és városparancsnoki
megbízatásokra, valamint a magasabb parancsnokok ezredtulajdonosi méltóságára térünk

281
Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703–1708. I. Közzéteszi: Magyari András. Bukarest, 1983.
493–494. Az 1705. júl. 23-i naplóbejegyzés szerint „Verestoronynál a passus őrizetire Csáki László volna ren-
deltetve, mindazonáltal ez az lovashadaknak parancsol, a gyalogságnak pedig, aki a dereka az ott való hadnak,
egy Vass Sándor nevű ember commenderoz, aki ugyan Csáki uramat is dirigálja.”
282
MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. d. No. 356. Az összeírás adatait említi: Heckenast: A rákóczi-
szabadságharc (1953) 52. A szerző ekkor még 1704 elejére tette a jegyzék keletkezését, de az utóbb általa feltárt
források szerint Vas Sándor Kassára húzódott a kurucok elől, s csak 1705. jan. 20-án kapta vissza elkobzott
javait rákóczitól: Heckenast: Ki kicsoda... 451.
283
Uo. 451.
284
Bercsényi levele Rákóczihoz, 1707. ápr. 15. AR I/V. 397.

65
ki. Végül utalunk az esetleges későbbi katonai karrierre is. Mivel alapvetően Heckenast
Gusztáv és saját említett kutatásainkra támaszkodtunk, részletes forráshivatkozások he-
lyett az említett adattár oldalszámait adjuk meg, s kiegészítő jegyzeteket csak szükség
esetén teszünk. Mindig felhívjuk a igyelmet, ha egy-egy személyhez, előléptetési ügyhöz
kapcsolódó részletesebb elemzés található kötetünk valamelyik fejezetében, vagy ha az
adott kinevezési dekrétum szövegét fellelhetjük az Okmánytárban.

Andrássy György báró (†1725)

Székely eredetű felvidéki nagybirtokos, 1676-tól báró. Katonai előéletéről mindössze
annyit tudunk, hogy 1688-ban a bajor választófejedelem magyar huszárezredének szá-
zadparancsnoka volt, 1697-ben pedig részt vett a hegyaljai felkelés leverésében. 1703. ok-
tóber 10-én esküdött fel Rákóczi hűségére, Bercsényi tette meg lovas ezereskapitánnyá.
1704/1705 fordulóján Rákóczi a „hajdúk” generálisává, azaz gyalogsági generális-fő-
strázsamesterré nevezte ki. 1705–1706-ban egy portális gyalogezred tulajdonosa is volt.
1710. november közepén feladta Krasznahorka várát, és meghódolt a császáriaknak.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 23–24. Lásd még kötetünkben: 40.

Andrássy István báró

Az előbbi bátyja. Fiatalon thököly udvari familiárisa, előéletéről semmi egyéb adatunk
nincs. 1703. november 10. körül Erdélyben, géresi házánál fogták el a kurucok, és hama-
rosan csatlakozott a szabadságharchoz. Lovas ezereskapitány lett, 1704. január közepé-
től a Duna–tisza közén állomásozó hadak fődirectora. A fejedelem 1706. március 13-án
generális-főstrázsamesterré léptette elő.* 1710. február 13-án feladta Lőcsét és átállt a csá-
száriakhoz.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 24. Portréját lásd kötetünkben: 24. * Dekrétum-fogalmazványa: Ok-
mánytár, 13. sz. (132–133.)

Andrássy Pál báró (†trencsén, 1713. február 3.)

Az előbbiek öccse. 18 éves korától katonáskodott, a császári seregben harcolt thököly
és a török, majd a franciák ellen. 1699-től ezredes. 1705 végén átállt a kurucokhoz, 1706
márciusában már generális-főstrázsamester. Egy gyalogezred tulajdonosa is volt. 1711. áp-
rilis végén Kassa feladásakor kapitulált.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 25.

Babocsay Ferenc (†Romhány, 1710. január 22.)

Dunántúli köznemes. A XVII. század végén Veszprém várának vicekapitánya, 1702-ben
már császári alezredes. Nem tudjuk, Károlyi Sándor dunántúli hadjáratakor csatlakozott-e
a kurucokhoz, első adatunk személyéről, hogy 1704. április 3-án a császáriak hódoltató
pátenseivel esett a székesfehérvári kurucok fogságába. Miután Fehérvár néhány nap
múlva elesett, nyilván Babocsay is visszanyerte szabadságát. 1704. május elején, Forgách

66
Simon hadjáratában esett újra kuruc fogságba, talán egy előre megrendezett akció ke-
retében, de a Dunántúl elvesztése után ismét átállt a császáriakhoz. 1705 decemberében
Pápán került – immár harmadízben – kuruc fogságba, Bottyán János letartóztatta, de
Bercsényi 1706 elején felszabadította fogságából, és pártfogásába vette. Babocsay ismét
felajánlotta kardját Rákóczinak, aki Bercsényi javaslatára 1706. május–július táján bri-
gadérossá nevezte ki,* 1706 végétől pedig a fogságra vetett Forgách Simon dragonyos-
ezredének parancsnokságát is rábízta. Babocsay volt az egyedüli a kuruc felső vezetők
közül, aki harctéren vesztette életét: elesett a romhányi csatában.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 31.; Bánkúti: Veszprém megye a Rákóczi-szabadságharcban. 15–16.,
36–37.; Bottyán János 1706. febr. 3-i levele Károlyihoz: AR I/IX. 284.; Bercsényi Miklós 1706. dec. 13-i levele
valószínűleg Esterházy Antalhoz: MOL G 26. IV. 2. a. * Kinevezéséről lásd kötetünkben: 90–91.

Bagossy Pál (†Debrecen, 1709. február 22.)

Szatmár vármegyei köznemes, előbb szentjobbi vicekapitány, majd császári ezredes.
1702-től egy gyalogezred élén harcolt a franciák ellen, majd 1707 tavaszán megszökött és
csatlakozott a kurucokhoz. Rákóczi 1707. április 25-én brigadérossá,* majd 1708 őszén
az erdélyi és partiumi gyalog hadak generális-főstrázsamesterévé* nevezte ki, de hama-
rosan meghalt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 33. * Dekrétum-fogalmazványai: Okmánytár, 21. és 28. sz. (140–141.,
150–151.)

Balogh Ádám (1664/1669 körül – Buda, 1711. február 6.)

Dunántúli köznemes. Fiatalon a csobánci várban szolgált mint gyalogos vajda, majd vár-
megyei tisztségeket viselt. 1704 januárjában csatlakozott a Károlyi vezette kurucokhoz,
Bercsényitől nyert lovas ezereskapitányi kinevezést. 1704. áprilisban apósa, Festetics Pál
hatására visszapártolt a császáriakhoz. Utóbb ismét kuruc, de a hadihelyzet dunántúli vál-
tozásai következtében még később is megingott hűségében. 1705-ben saját megfogyatko-
zott létszámú lovasezredének kiegészítéseként megkapta Hellebronth János korábbi regi-
mentjét is. 1706 végétől napirenden volt brigadérosi előléptetése, dekrétumát végül 1708.
augusztus 9-én állíttatta ki a fejedelem.* 1710. otóber 29-én császári fogságba esett, had-
bíróság elé állították, és mint notórius esküszegőt kivégezték.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 38. Előléptetésének huzavonáját lásd részletesen kötetünkben: 42–43.
* Eredeti dekrétumának thaly Kálmán által készített másolata: Okmánytár, 26. sz. (148–149.)

Balogh István
Pozsony vármegyei köznemes. 1703/1704 fordulóján lett kuruccá. Előbb Pozsony vár-
megye kapitánya, majd lovas ezereskapitány, 1706. júliustól brigadéros. 1710. áprilisban
kérésére Károlyi Sándor tábornoki előléptetésre terjesztette fel, Rákóczi azonban nem
hagyta jóvá. 1710. augusztus 23-án aláírta az érsekújvári kapitulációt, és valószínűleg
meghódolt a császáriaknak.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 40.; OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. 27. fol. 287. Elpártolásáról új adat
még leányának, Ghillány Imréné Balogh Katának Rákóczihoz intézett (sajnos dátum nélküli) folyamodványa:
MOL G 19. II. 2. h. fol. 77.

67
Barkóczy Ferenc gróf, id. (1627? – Kassa, 1709. július 28.)
Felvidéki nagybirtokos, 1687-től gróf. 1660-ban már lovas kapitányként harcol a török
ellen. Utóbb császári tiszt, de rövid ideig a bujdosók és thököly oldalán is felbukkant.
1682–1697 között kassai vicegenerális. A kurucok elől Kassára húzódott, 1704 őszén
a város kapitulációjakor Rákóczi hűségére tért, aki 1705 elején a Duna–tisza közi csa-
patok főparancsnokává és lovassági tábornokká nevezte ki. 1706-tól Duna–tisza közi fő-
kapitány, 1707. június 25-től tábornagy és érsekújvári kerületi főparancsnok,* de kora és
betegsége miatt ekkor már végleg visszavonult a hadi szolgálattól.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 38. Portréját lásd kötetünkben: 50. * Dekrétum-fogalmazványa: Ok-
mánytár, 23. sz. (143–145.)

Bercsényi Miklós gróf (temetvény, 1665. december 6 – Rodostó, 1725. november 6.)
Felvidéki nagybirtokos, Rákóczi barátja és a szabadságharc második embere. Kezdettől
az egész hadsereg főgenerálisa, 1707-től fejedelmi helytartó, a béketárgyalások és a ku-
ruc diplomácia irányítója. 1710 végén címeinek megtartásával kivált a hadügyek irányí-
tásából, és Lengyelországba ment a cárral folytatott tárgyalások vezetésére. A szatmári
békét nem fogadta el, az amnesztia lehetőségéből utóbb a Haditanács is kirekesztette.
1716 nyarától törökországban élt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 57–58. Portréját lásd kötetünkben: 93. Külön fejezetben (VI/1.) foglal-
kozunk főgenerálisi szerepkörével: 93–99.

Berthóti Ferenc (†Kassa, 1710. szeptember 11.)

Sáros vármegyei köznemes. Előéletéről mindössze annyit tudunk, hogy 1687-ben meg-
járta az eperjesi vértörvényszéket, de baj nélkül szabadult. 1703. október végén már ku-
ruc, utóbb a lengyel határszélen állomásozó csapatok és várőrségek parancsnoka, lovas
ezereskapitány. 1706. július 22-től haláláig kassai vicegenerális.*
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 60–61. Portréját lásd kötetünkben: 52. * Dekrétum-fogalmazványa: Ok-
mánytár, 17. sz. (137.)

Berthóti István (†Érsekújvár, 1709. október 15.)

Sáros vármegyei köznemes, az előbbi féltestvére. A török időkben nyitrai, majd szolnoki
kapitány és ezredes a császári seregben. 1704 szeptemberétől Szolnok kuruc főkapitánya,
1705 őszén már brigadéros. 1706-ban egy felső-magyarországi, 1707–1708-ban pedig egy
Duna–tisza közi vármegyék zsoldosaiból szervezett lovasezred parancsnoka, illetve tu-
lajdonosa. 1707 tavaszától az érsekújvári vár főkapitánya, 1708 decemberétől érsekújvári
kerületi vicegenerális.*
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 61. * Dátum nélküli dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 31. sz.
(153–154.)

68
Bezerédj Imre (Vámoscsalád, 1679. december 9 –
Sárospatak, 1708. december 18.)
Dunántúli köznemes. Fiatalon katonai pályára lépett, a spa-
nyol örökösödési háború elején huszár kapitányként harcolt.
1704-ben hazatért, és az év nyarán csatlakozott a kurucok-
hoz. Lovas ezereskapitány lett, 1705-ben dunántúli katonasá-
gát az addig Hatvani Szabó Máté parancsnoksága alatt lévő
lovasezreddel töltötték fel. 1706. júliustól brigadéros. Rákó-
czi 1708. szeptember 5-én generális-főstrázsamesterré léptet-
te elő, de kinevezését már nem vehette kézhez, mert közben
leleplezték a császáriakkal való kapcsolatát, és árulás vádjá-
val letartóztatták. Hadbíróság elé állították, és alezredesével
(egyben sógorával), Botka Ádámmal együtt kivégezték.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 67. Bezerédj Imre csákányfokosa

Bottyán János (1643? – tarnaörsi tábor, 1709. szeptember 26. vagy 27.)
1665-től végvári katona, a császári seregben ezredesi rangig emelkedett. 1703 őszén még
a kurucok ellen harcolt, december elején az ostromlott zólyom várának labanc pa-
rancsnokaként elígérkezett Rákóczi hűségére. A fejedelmi kancellárián december 10-ére
keltezve ki is állították számára a generális-főstrázsamesteri,* majd december 20-án a du-
nántúli generálisi dekrétumot. Bottyán azonban zólyomból Esztergomba ment, hogy ti-
tokban a várost is Rákóczi hűségére hajlítsa, árulása azonban lelepleződött és fogságra
vetették. Csak 1704 októberében sikerült megszöknie, s azonnal jelentkezett Rákóczi tá-
borában. Idős kora ellenére a legeredményesebb és legvitézebb kuruc tábornok volt, s bár
többször is önállóan vezényelte csapatait, magasabb tábornoki fokozatra való előléptetése
fel sem merült. Agyvelőgyulladásban hunyt el.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 78–79. * Dekrétuma: Okmánytár, 3. sz. (122–123.)

Buday István (1654 – Nagymihály, 1710. május 18. előtti napokban)

Előbb szentjobbi vicekapitány, majd bihari alispán. 1703. július végén csatlakozott Rákó-
czihoz, aki udvari kapitányává nevezte ki. E tisztében már az év októberében Vay Ádám
váltotta fel, ő pedig a hajdúvárosok főkapitányi címét és a hajdúvárosi lovasezred pa-
rancsnokságát kapta. 1704. februártól generális-főstrázsamester,* 1706. május 15-től Duna–
tisza közi kerületi vicegenerális.** (Ezzel egy időben leköszönt hajdúvárosi főkapitány-
ságáról.) Pestisjárvány ragadta el.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 82. * Vö. Orosz Pál generális-főstrázsamesteri dekrétumának fogalmazvány-
tisztázatával, ahol a hátoldali felirat Buday előléptetését is említi: Okmánytár, 4. sz. (123–124.) Orosz kinevezésé-
nek fogalmazványa febr. 6-án, eredetije pedig 8-án kelt. Buday dekrétumát nem ismerjük, a Heckenast Gusztáv által
hivatkozott adat a szatmári ostromzárban lévő hadaknak szóló febr. 14-i pátens, amely Budaynak Sennyey István
helyébe történő kinevezését tudatja. (AR I/I. 73–74.) Kérdés, hogy Buday előbb kapott-e generálisi kinevezést,
s csak napokkal később lett a Szatmár körüli blokád parancsnoka, vagy Sennyey febr. 12-i vereségét és leváltását
követően, tehát az új beosztással egyidejűleg nyert tábornoki dekrétumot. ** Okmánytár, 14. sz. (133–134.)

69
Chassant, Georges
A kuruc hadseregben szolgáló francia tisztek egyike, rákóczi emlékiratai szerint korábban
Ágost király seregében szolgált. Des Alleurs kíséretének tagjaként, valószínűleg a Bel-
grádból előreküldött csoporttal érkezett Magyarországra. 1705. augusztus 9-i keltezéssel
(a protokollum-bejegyzés szerint szeptember 11-ről antedatálva) nyert brigadérosi kineve-
zést. Egy gyalogezred parancsnokaként szolgált, s 1706. október 2-án a karvai sánc elestekor
császári fogságba került. Még két évvel később is raboskodott, további sorsa ismeretlen.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 85.

Czelder Orbán (Wagendrüssel, 1674. július 9 – Kassa, 1717. október)

Szepességi polgárcsalád sarja, hámortulajdonos. 1695–1696 körül rövid ideig izetőmes-
ter, majd muskétás a császári seregben. 1703 októberében kuruccá lett, és gyalogos
(fő)hadnagyként kezdte meg szolgálatát. 1704-ben már gyalog főkapitány (azaz ezredes),
1705 elején egy reguláris gyalogezred felállítására kapott pátenst a fejedelemtől. 1709. ja-
nuár 17-én nyert brigadérosi rangot. 1710. februárban Lőcse város kapitulációs tárgyalá-
sai során kezesként ment a császáriak táborába, a város átadásakor hadifogollyá nyilvání-
tották, és csak jóval a szatmári béke után, 1711 novemberében engedték szabadon. 1714
augusztusában fegyveres felkelést szervezett a szepességben, melyet azonban a császáriak
hamar vérbefojtottak, és czelder is fogságba esett, de csak hosszas raboskodás után ren-
delték el kivégzését. Ez véleményünk szerint összefüggött az 1717. évi török háborúban
szerepet vállalt kuruc emigránsoktól való félelem miatt elrendelt megtorlással.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 88.

Csajághy János (1673? – Peresznye,

1712. január 3.)
Katonai előéletéről nincs adatunk. Bán-
ffy György erdélyi gubernátor titkáraként
1704. március 7-én kiszökött Szebenből
és csatlakozott a kurucokhoz. Rákóczi ez-
redessé nevezte ki, 1705. augusztus 3-án
kiállított dekrétuma szerint már 1704-től
ezredesként szolgált. 1708. augusztus 22-
én brigadérossá lépett elő.* 1710 őszén
Szolnok főkapitánya, október 17-én fel-
adta a várat a császáriaknak, de ő maga
nem lett labanccá. Közreműködött a szat-
mári béke létrehozásában, és elfogadta
a császári seregben felkínált ezredesi ran-
got, de hamarosan elhunyt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 91. * Mind-
két dekrétuma fennmaradt eredetiben. Az Esterházy
család cseszneki ágának levéltárában (Pozsony) őr- Csajághy János brigadéros

70
zött brigadérosi diplomára annak idején Pálffy Géza hívta fel a igyelmünket, de azóta sem állt módunkban
ellenőrizni, illetve másolatát megszerezni. Lásd Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001.
332–333. és 334/137. jegyzet.

Csáky László gróf (†Hadad, 1708. szeptember 22–24.)

Erdélyi nagybirtokos. Katonai előképzettsége, úgy tűnik, nem volt. 1703. november 1-
jén Kolozsvárról Somlyóra szökött és csatlakozott a kurucokhoz. 1704. februártól lovas
ezredesként harcolt az erdélyi hadszíntéren, Rákóczi 1704 novemberében kolozsvári fő-
kapitánnyá nevezte ki. 1706. júniusban a fejedelem leváltotta ezredének éléről, s Bikk
Lászlónak adta át a regimentet, másfél hónappal később azonban saját kérésére visszahe-
lyezte beosztásába. 1708. február 25-én brigadérossá lépett elő,* de már félévvel később
elhunyt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 94. * Dekrétuma: Okmánytár, 25. sz. (146–147.)

Csáky Mihály gróf (Szepesvár, 1676. október 29 – Rodostó, 1757. december 7.)
Felvidéki nagybirtokos, Bercsényi Miklós sógora. Katonai előéletéről nem tudunk. 1703.
december 24-én, a szepesvár átadásáról folytatott tárgyalások közben állt át a kurucok-
hoz. társadalmi állása alapján már 1704 elején generálisnak címezték, de úgy tűnik, leg-
hamarabb is csak 1704 őszén lett brigadéros, és 1705. november 29-én említik először
generális-főstrázsamesterként. Bercsényi javaslatára Rákóczi 1708-ban érsekújvári kerü-
leti vicegenerálissá nevezte ki, majd amikor csáky ezt visszautasította, még az év decem-
ber 15-én altábornaggyá léptette elő.* 1704-től egy lovasezred tulajdonosa is. Követte
a fejedelmet az emigrációba, és rákóczi utolsó tábornokaként hunyt el mint a rodostói
emigráns kolónia feje.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 94–95. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 30. sz. (152–153.)

Damoiseau, François
Az 1705 elején Des Alleurs kíséretében érkezett francia hadmérnök tisztek egyike. Rá-
kóczi 1707. december 18-án brigadérossá nevezte ki.* Dekrétuma szerint már a francia
seregben is ebben a rangban szolgált, ez azonban nem valószínű. A kinevezési okmány
kiemeli a kurucok oldalán folytatott erődítési munkák során tapasztalt érdemeit. Forrá-
saink 1708 tavaszán említik utoljára.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 104. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 24. sz. (145–146.)

Des Alleurs, Pierre Puchot, seigneur de Clinchamp, comte et marquis (1643–1725)

Francia főúr, katonai szolgálatát testőr kapitányként kezdte. 1693-tól brigadéros, utóbb
már diplomataként lett tábornok (maréchal de camp). XIV. Lajos francia király 1704-ben
Magyarországra küldte. Megbízatásával egyidejűleg altábornagyi előléptetést nyert.
1705. március 11-én jelentkezett Egerben Rákóczinál. A kíséretében érkezett francia had-
mérnök és tüzér tisztek vállalták a kuruc hadseregben való szolgálatot, ő maga azonban még

71
a felkínált tábornagyi rangot is visszautasította, bár katonai tanácsadóként, sőt kezdet-
ben a hadműveletek tényleges irányításában is szerepet kapott. XIV. Lajos 1709. november
7-én törökországi követté nevezte ki, s 1710. február 24-én távozott Magyarországról.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 111.; Köpeczi: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. 76. A kuruc
hadvezetésben játszott szerepére lásd kötetünkben a Des Alleurs márki katonai szerepvállalása a kuruc hadse-
regben c. (VI/4.) fejezetet: 110–114.

Domokos Ferenc (†Sümeg, 1708. december 26.)

Dunántúli köznemes, az 1690-es években Vázsonykő várának vicekapitánya. 1704. janu-
árban csatlakozott a Károlyi vezette kurucokhoz, Bercsényi lovas ezereskapitánnyá ne-
vezte ki. 1705 nyarától brigadéros, az év végétől már egy gyalogezredet vezényelt. 1708
tavaszától haláláig sümegi főkapitány.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 119.

Ebeczky Imre (†1707–1709 között)

A török időkben végvári tiszt, 1703 nyarán lévai vicekapitány. 1703. novemberében már
kuruc, Bercsényi lovas ezredessé nevezte ki. 1704. novembertől érsekújvári főkapitány.
A szécsényi konföderációt már brigadérosként írta alá. Betegségben hunyt el 1707 már-
ciusát követően.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 125.

Ebeczky István (Léva, 1670 körül – tavarnok, 1721. március 2.)

Az előbbi öccse, a török időkben előbb Léván, majd Bottyán János ezredében katonás-
kodott. Úgy tűnik, zólyom megvételekor, 1703. december 7-én csatlakozott a kurucok-
hoz. 1703/1704 fordulójától lovas ezereskapitány, 1705. augusztus 14-től brigadéros.*
1710/1711 fordulójától Ungvár főkapitánya, Rákóczi 1711 tavaszán generális-főstrázsa-
mesterré léptette elő. Csak a szatmári béke után, 1711. május 14-én kapitulált a császáriak
előtt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 125. Halálozási adatát feleségének Károlyi Sándorhoz írott tudósítása
alapján javítottuk: MOL P 398. No. 13 882. * Ocskayéval közös dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 11. sz.
(130–131.)

Esterházy Antal gróf (1676. február 3 – Rodostó, 1722. augusztus 10.)

Nyugat-magyarországi nagybirtokos, anyja révén thököly Imre unokaöccse. 1697-től
kapitány a császári seregben, harcolt a török ellen, még a Héttorony börtönét is megjárta.
1702-től ezredes, 1703 végétől a kurucok ellen harcolt. 1704. május közepén csatlakozott
az akkor már forgách simon által vezetett dunántúli kurucokhoz, s rákóczi azonnal ge-
nerálissá nevezte ki. 1704/1705 fordulójától kinevezett dunántúli főgenerális. 1705-ben
lovassági tábornokként szerepel. 1706 nyarán dunántúli főkapitány és tábornagy. 1706.
november 24-től a reguláris csapatok főparancsnoka. 1704-től egy mezei lovasezred, utóbb

72
pedig egy dragonyosezred tulajdonosa is egyben. 1711 elején Lengyelországba távozott. Mi-
után nyilvánvalóvá vált Károlyi álláspontja a békekötésről, Rákóczi 1711. április 6-án Ester-
házyt bízta meg a magyarországi csapatok főparancsnokságával. Az adott szituációban azon-
ban Esterházy el sem indult Magyarországra. A Haditanács azok közé sorolta, akik utóbb nem
élhettek az amnesztia lehetőségével. Rodostóban hunyt el pestisjárvány következtében.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 133–134. Portréját lásd kötetünkben: 35.

Esterházy Dániel gróf (1665 körül – Nagycenk, 1714. október 1.)

A kiterjedt főúri család cseszneki ágából származott. Harcolt a török ellen, 1691-től csá-
szári ezredes, 1701-től gróf. 1704 elején csatlakozott a kurucokhoz, generális-főstrázsa-
mester és Károlyi helyettese a Dunántúlon. 1704. április 9-én feladta Székesfehérvárt
Siegbert Heister császári főparancsnoknak, és maga is meghódolt. Egy hónappal később
ismét kuruccá lett, s újra generálisi rangban szolgált. 1705. májusában tábornagyi előlép-
tetést nyert, az év folyamán következetesen tábornagyként szerepel,* de utóbb (1706-tól)
csak altábornagy. (Ennek pontos magyarázatát nem ismerjük.) 1705 tavaszától egy lovas-
ezred tulajdonosa is. 1708. január 15-től az év késő tavaszáig dunántúli vicegenerális.
1710 őszétől Kassa főkapitánya, 1711. április 26-án, a szatmári békealkudozások idején
adta fel a várost a császáriaknak.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 134–135. * Lásd kötetünkben: 36.

Esze Tamás (tarpa, 1666 körül – Nyitrai tábor, 1708. május 27.)
A Rákócziak tarpai jobbágya, 1696-tól kapcsolatban állt a szegénylegény-mozgalommal.
1703 elején a tiszaháti szervezkedés vezetője, a bujdosók egyik követségének tagjaként
Rákóczit is felkereste Lengyelországban, aki 1703. május elején őt nevezte ki a szerve-
ződő kuruc gyalogság főkapitányává, s ezzel lényegében a hadsereg első ezredesévé. 1707.
április 18-án brigadérosi előléptetést nyert,* 1708. március 24-én pedig címeres nemes-
levelet kapott a fejedelemtől. Két kuruc alakulat között támadt konliktus során vesztette
életét. A fejedelem vizsgálatot rendelt el halála ügyében, de annak eredményét és iratait
nem ismerjük.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 138. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 20. sz. (139–140.)

Fierville le Hérissy, Louis

A kurucok mellé állt francia főtisztek egyike, Rákóczi Emlékiratai szerint korábban mus-
kétás testőr tisztként szolgált. 1704. február 16-án Bonnac márki, lengyelországi francia
követ megbízásából érkezett Rákóczihoz. A francia ágensi teendők mellett elvállalta az
udvari gránátosok parancsnoki tisztét. A nagyszombati csatában császári fogságba esett,
s csak egy évvel később szabadult. A francia ügyvivő ekkor már Des Alleurs márki volt
Rákóczi mellett, Fierville pedig ismét elfoglalta ezredesi beosztását. 1707. június 24-én
brigadérossá lépett elő.* A fejedelem 1708-ban Lengyelországba küldte. Des Alleurs tá-
vozása után, 1710. júniustól ismét XIV. Lajos megbízottja Rákóczi mellett.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 147. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 22. sz. (141–142.)

73
Fodor László (†Győr, 1710. január 18.)
Dunántúli köznemes, előéletéről nincs adatunk. 1704. januárban csatlakozott a kurucok-
hoz, alezredes, majd 1705 elejétől kerületi hadbiztos lett. Főszemlemester és a Gazdasági
tanács tagja is egyben. 1705 őszétől ezredes és egy gyalogezred parancsnoka. 1709. jú-
niustól brigadéros. 1709. augusztusban hadifogságba esett. Az áruló Ocskay kivégzése
miatti megtorlásnak esett áldozatul.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 147–148.

Forgách Simon gróf (Rajka, 1669. július 8 – Visnyevec, Lengyelország, 1730.)

Az ország legelőkelőbb főúri családainak egyikéből származott. Fiatalon katonai pályára
lépett, a császári seregben tábornoki rangig emelkedett, egyedüliként rákóczi generáli-
sai közül. 1704. március 20-án csatlakozott a kurucokhoz. (Saját későbbi állítása szerint
a trónörökös, József megbízásából kellett volna a béke ügyét előmozdítania, ő azonban
meggyőződéses kuruccá lett.) A fejedelem azonnal (még áprilisban) tábornaggyá és du-
nántúli főgenerálissá nevezte ki.* 1704 végétől erdélyi főparancsnok, 1705 végétől a re-
guláris csapatok főparancsnoka. 1706 nyarától kassai kerületi főkapitány. Rákóczi 1706.
november 22-én katonai fegyelmi vétség vádjával (de valószínűleg politikai okokból) le-
tartóztatta, s csak 1710. november 16-án engedte szabadon. Forgách ekkor Lengyelor-
szágba távozott. A Haditanács javaslatára kirekesztették a közkegyelem lehetőségéből.
1716-ban a török Birodalomba ment, egy ideig rodostóban is élt, de visszatért Lengyel-
országba, és ott halt meg.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 148–149. Újabban lásd még Czigány: Forgách Simon, a király katonája.
= Perjés Ekv. 117–134. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 5. sz. (124–125.)

Galambos Ferenc (1654 körül – 1712/1713 körül)

Felvidéki birtokos nemes. Fiatalon a bujdosók közé került, 1684–1685-ben thököly ung-
vári kapitánya. A vár feladása után amnesztiában részesült, de 1687-ben megjárta az eper-
jesi vértörvényszéket. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Eperjesre húzódott, ahonnan
a város császári parancsnokának engedélyével távozott 1704. szeptember 1-jén. Forgách
Simon már szeptember 10-én igazolta, hogy csatlakozott Rákóczihoz. 1705 elejétől Szat-
már várának főkapitánya, a vár lebontásának irányítója, majd júniustól a kiépítendő Ecsed
várának parancsnoka. 1706. július 16-án kelt tiszántúli vicegenerálisi dekrétuma,* de úgy
tűnik, hogy beiktatására csak 1707. márciusban került sor. Még a főkapitányságok 1707.
évi átszervezése után is vicegenerálisként említik. 1711 májusában Lengyelországba ment,
ahonnan külön amnesztiával tért haza az év szeptemberében.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 153–154. * Dekrétuma: Okmánytár, 16. sz. (136.)

74
Grudziński, Janusz
A kis-lengyelországi Rawa kapitánya, 1709 végén Józef Potocki kijevi vajda seregével
jött Magyarországra. 1710. január 26-án Rákóczi generális-főstrázsamesterré nevezte ki,
de Potocki zsoldosainak zömével már 1710. áprilisban távozott.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 169.

Gyürky Pál (Losonc, 1651. július 21 – Kassa, 1710. június 2.)

Gömör–nógrádi birtokos nemes. Előbb vármegyei tisztségeket viselt, 1683-ban thököly
gácsi kapitánya. Utóbb császári ezredes, harcolt a török és a franciák ellen. 1701-től az
ifjú Rákóczi udvari kapitánya. A szabadságharc kitörésekor Szendrő várába szorult, s csak
az 1704. augusztus 23-i kapituláció után lett kuruccá. Rákóczi 1704 végén fejedelmi biz-
tosként küldte Erdélybe Forgách Simon kíséretében, aki kezdettől katonai szerepkörben
alkalmazta mint saját helyettesét. 1705. május elejétől generális-főstrázsamester. 1707–
1710 között egy dragonyosezred tulajdonosa is egyben. Pestisjárvány vagy egyéb beteg-
ség ragadta el.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 175–176.

Jósika Dániel báró

Erdélyi arisztokrata család sarja, előéletéről semmit sem tudunk. Nagyszebenből szökött
a kurucok közé, 1705 nyarán Forgách Simon hadsegéde. 1706 elejétől lovas ezredes.
1708. december 10-től brigadéros.* 1711-ben aláírta a szatmári békét.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 209. * Dekrétum-fogalmazványának tisztázata: Okmánytár, 29. sz. (151.)

Károlyi Sándor báró (Olcsvaapáti, 1669. július 1. vagy 2 – Erdőd, 1743. szeptember 8.)
tiszántúli nagybirtokos. Katonai előképzettsége és tapasztalata nem volt, szatmári fő-
ispánként mégis hadvezérként kezdte pályáját 1703 tavaszán a tiszaháti felkelők ellen.
1703. október 9-én Kassáról kijőve csatlakozott a kurucokhoz. Rákóczi október 18-án
mezei generálissá nevezte ki,* 1704. március 1-jén pedig már altábornagyként címezi le-
velében. 1705 első napjaiban tábornaggyá és tiszántúli főgenerálissá lépett elő.* 1706-tól
tiszántúli főkapitány, az 1707. évi átszervezés után a kassai főkapitányság adminisztrátora,
majd főkapitánya a letartóztatott Forgách Simon helyett. Közben a zsibói csatát követően
1706-ig, majd ismételten 1708. februártól erdélyi és partiumi főparancsnok is egyben.
Kezdettől egy lovasezred, majd 1707-től egy gyalogezred tulajdonosa is. 1711. februártól
a kuruc csapatok főparancsnoka. A szatmári békekötés után, 1712-től altábornagy, 1723-
tól lovassági tábornok, 1741-től pedig tábornagy a császári seregben.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 220–221. Portréját lásd kötetünkben: 26. * Dekrétum-fogalmazványai:
Okmánytár, 1. és 8. sz. (120., 127–128.)

75
Kisfaludy György
Dunántúli birtokos nemes. 1702-től kapitány a Csonkabég-féle császári huszárezredben,
1704. februárig a Rajnánál harcolt a franciák elle, majd hazatért. 1704 végén már lovas
ezredes a kuruc seregben. 1705. június 15-én brigadérosi kinevezést nyert.* Valószínűleg
a Dunántúl elvesztésekor, 1709 őszén tért vissza a császár hűségére.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 232–233. * Dekrétuma: Okmánytár, 10. sz. (129–130.)

Kisfaludy László (†torony, 1739)

Dunántúli birtokos nemes, az előbbi unokatestvére. 1704 kora tavaszán már kuruc, de
áprilisban meghódolt a császáriaknak. Az év nyarán ismét kuruc, lovas ezereskapitány,
1708. szeptember elejétől brigadéros. 1709 végén, úgy tűnik, ő is elpártolt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 233.

Lemaire, Louis (1664-1666 körül – 1754)

A kuruc seregben szolgálatot vállalt francia tisztek közül az egyik legképzettebb hadmér-
nök, 1680-tól gyalogsági hadnagy, 1690-től hadmérnök kapitány a francia seregben. Des
Alleurs kíséretében 1705. márciusban érkezett Magyarországra. Rákóczi brigadérossá ne-
vezte ki. 1710 elején, Des Alleurs távozása és utódának, Fierville lovagnak megérkezése
között a francia ügyvivői feladatokat is ellátta. Utóbb maréchal de camp odahaza.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 265.

Mikes Mihály gróf (Csesztve, 1667 – Ádámos?, 1721. január 6.)

Székely főúr, háromszéki főkapitány. 1704. március 15-én kuruc fogságba esett, hamaro-
san csatlakozott Rákóczihoz. 1705 tavaszán generális-főstrázsamesteri kinevezést nyert.
1708. augusztus 23-án a székelyek főgenerálisa.*
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 289. * Dekrétuma: Okmánytár, 27. sz. (149.)

Nagyszegi (Leuka) Gábor (†Munkács, 1711. január 18.)

A Wesselényiek Nagyszeg faluból való jobbágya, apja falusi bíró volt. tanulmányai és
katonai szolgálata révén emelkedett ki a jobbágysorból, de sem manumissionalist, sem
armálist nem szerzett. 1674-ben már a császári seregben szolgált, 1704 nyarán alezre-
desként adta fel Gyalu várát a kurucoknak. Hamarosan maga is csatlakozott Rákóczihoz,
Forgách brigadérossá nevezte ki. 1707–1709 között hadifogoly Nagyszebenben. 1710. már-
cius végén generális-főstrázsamesterré lépett elő, és Érsekújvár utolsó kuruc főkapitánya
lett. Az év szeptember 24-én szabad elvonulásra feladta a várat Pálffy Jánosnak. Beteg-
ségben hunyt el.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 300–301.

76
Náray László
A katonai pályát iatalon kezdte a császári seregben, 1703-ban Bottyán kurucok ellen szer-
vezett ezredének főstrázsamestere. 1704 elején kuruccá lett, Bercsényi gyalog ezredessé
nevezte ki. 1709. június közepén brigadérossá lépett elő. 1710 őszétől a fekvő beteg Ra-
dics András helyetteseként kassai parancsnok, a város feladásakor, 1711. április 29-én
kapitulált a császáriak előtt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 301–302.

Ocskay László (†Érsekújvár, 1710. január 3.)

Nyitra vármegyei köznemes. Kalandos életének előzményeiről csak szórványos és ellent-
mondó adataink vannak. Fiatalon a császári seregben szolgált. Állítólag (a kivégzése után
elterjedt mendemondák szerint) francia és török szolgálatban is állt, de mindannyiszor
visszatért a császár hűségére. 1703 tavaszán toborzóként tért haza, s mint katonaszöke-
vény csatlakozott 1703. június 30-án a zavadkai táborban Rákóczihoz. Hamarosan saját
ezredet toborzott, lovas ezereskapitány, 1705. augusztus 15-től pedig brigadéros lett.*
A trencséni katasztrófa után, Pálffy Jánossal való tárgyalások eredményeképp 1708. au-
gusztus 28-án ezredével együtt átállt a császáriakhoz, ahol ezredesi rangot kapott. 1710.
január 1-jén Jávorka Ádám kuruc hadnagy egy vakmerő portya alkalmával elfogta és Ér-
sekújvárra vitte, ahol hadbíróság elé állították és kivégezték.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 311. Átállásának dátumát aug. 27-ről 28-ra javítottuk, lásd Thaly: ocs-
kay László. I. 298–301. * Ebeczky Istvánéval közös dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 11. sz. (130–131.)

Ordódy György (1666 – trencsén, 1721. május 12.)

Felvidéki birtokos nemes, 1703 őszén hevesi alispánként csatlakozott a kurucokhoz, az
egri vitézekből szervezett lovasezred parancsnoka lett. 1704 tavaszától az udvari lovas
karabélyosok parancsnoka. 1706. augusztus 2-tól brigadéros.* 1710 tavaszától érsekúj-
vári főparancsnok Nagyszegi Gábor mellett. 1710 augusztusában a vár átadása mellett
foglalt állást, Rákóczi előbb még kivégzését is fontolgatta, de végül csak fogságra vetet-
ték. 1711. március 8-án ítélet nélkül szabadult Ungvárról.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 316–317. * Dekrétumának thaly által készített kivonatos másolata: Ok-
mánytár, 18. sz. (138.)

Orosz Pál (†1710 nyarán?)

Ung vármegyei birtokos nemes. A Rákócziak nemesi ágából nősült, így a fejedelem tá-
voli rokona. Fiatalon thököly híve, majd a császári seregben szolgált, de életének erről
a szakaszáról nagyon hézagos adataink vannak. 1703. július végén Debrecennél csatlako-
zott a fejedelemhez. Szeptemberben már a tisza melléki hadak fődierectora, októbertől
somlyói főkapitány és az erdélyi hadműveletek irányítója, november 30-tól az erdélyi
hadak fődirectora.* 1704. február 8-án kapott generális-főstrázsamesteri dekrétumot.*
1710. május végéig egy lovasezred tulajdonosa is volt.

77
 Orosz Pál generális-főstrázsamesteri kinevezése

Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 318–319. NB. Heckenast Gusztáv júl. 7. előttre teszi halálát, de a hivat-
kozott adat ezt nem támasztja alá, úgy tűnik azonban, hogy még 1710 folyamán elhunyt, valószínűleg pestisben.
* Dekrétumai: Okmánytár, 2. és 4. sz. (120–121., 123–124.)

Ottlyk György (Ozor, 1656. március 28 – Ozor, 1730. április 28.)

trencsén vármegyei birtokos nemes. thököly alatt karabélyos ezredes, majd a császári
seregben harcolt, Buda ostrománál megsebesült. 1703 őszén a trencséni nemesi felkelés
kapitányaként a kurucok ellen fegyverkezik, majd trencsénbe húzódik. 1704. február 13-
án a város kapitulációjakor csatlakozik a kurucokhoz. Bercsényi saját karabélyosezrede
élére állította. 1704 otóberétől a fejedelem főudvarmestere. 1707. november végén már
brigadéros, noha katonaként csak a trencséni csata utáni hónapokban szolgált. 1711. feb-
ruár végén Lengyelországba ment, de nem sokkal a szatmári béke után hazatért.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 320.

Palocsay György báró (1670 körül – 1730)

Felvidéki nagybirtokos, Károlyi Sándor unokaöccse. 1702-ben már százados Gombos Imre
császári huszárezredében. 1704 elején Prágából szökött haza. Az év végén már lovas eze-
reskapitány. 1704 májusában brigadérossá lépett elő, dekrétumát azonban csak 1706. áp-

78
rilis 6-án állították ki.* 1710. július elején a fejedelem generális-főstrázsamesterré léptet-
te elő. 1711 elején még kuruc, átállásáról közelebbi adatunk nincs.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 325. * Okmánytár, 6. sz. (125–126.)

Pekry Lőrinc gróf (1656 körül – Homonna, 1709. március 6.)

Erdélyi főúr, felesége, Petrőczy Kata Szidónia révén sógorságban állt Petrőczy Istvánnal
és thököly Imrével is. thököly bukása után császári szolgálatba lép, kapornaki és ud-
varhelyszéki főkapitány. 1703. december 23-án Balázsfalván esett kuruc fogságba, 1704.
január 21-én hűséget esküdött Rákóczinak, aki április ban generális-főstrázsamesterré ne-
vezte ki. 1704. júliusban a gyulafehérvári országgyűlésen erdélyi főgenerálissá (az ország
generálisává) választották. 1705. június 8-án altábornaggyá,* 1707. január 20-án lovas-
sági tábornokká,* 1707. áprilisban pedig tábornaggyá lépett elő.** Közben 1706 nyarától
1707 novemberéig az erdélyi csapatok főparancsnoka.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 333–334. Portréját lásd kötetünkben: 100. * Dekrétum-fogalmazványai:
Okmánytár, 9. és 19. sz. (128–129., 138–139.) ** Lásd kötetünkben: 373. jegyzet.

Perényi Miklós báró

Északkelet-Magyarország egyik legősibb nagybirtokos családjának sarja. 1703 augusztu-
sában, Huszt várának feladása után csatlakozott a kurucokhoz. 1704-től gyalog ezredes-
ként szolgált. 1708 szeptemberében kiállított dekrétuma szerint Rákóczi már 1704. június
29-én brigadérossá nevezte ki.* 1705 őszén ideiglenes szolnoki főparancsnok. 1709 tava-
szától Eger főkapitánya, 1710. december elején szabad elvonulás fejében átadta a várat
a császáriaknak. Aláírta a szatmári békét, további sorsáról nincs adatunk.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 335–336. * Dekrétum-fogalmazványa: Okmánytár, 7. sz. (126–127.)

Petrőczy István báró (1650/1657 – Mosóc, 1712. június 10.)

Felvidéki nagybirtokos, thököly Imre unokatestvére és generálisa. 19 évi törökországi
bujdosás után, 1704 nyarán tért haza. Rákóczi is generális-főstrázsamesterré tette, ebben
a rangban 1705 elején említik először. 1705–1706-ban a Luzsénszky Sándor-féle lovasezred
tulajdonosa is. 1711 elején Lengyelországba távozott, de az év nyarán amnesztiával hazatért.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 339–340. Ezredtulajdonosságára lásd Luzsénszky adatait: uo. 274.

Pongrácz Gáspár báró

ősi felvidéki nagybirtokos család sarja. 1683 elején thököly udvari familiárisa, az év
nyarán súlyos kihágásokat követ el: egyéni akciókban rabol és fosztogat a Felvidéken.
Utóbb császári alezredes. 1703 végén kuruccá lett, Bercsényi karabélyos ezredének pa-
rancsnoka, de e tisztéről már 1704 elején leváltják. 1705-ben brigadérosként írta alá
a konföderáció szövetséglevelét. Hézagos adataink szerint több ízben is labancá lett, utol-
jára 1708 tavaszán pártolt el.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 343–344.

79
Radics András (1640 körül – Kassa, 1711. február 13. után)
Felső-magyarországi kisnemes. 1670-től a bujdosók között tevékenykedik. 1682-től thö-
köly munkácsi kapitánya, zrínyi Ilona oldalán védte a várat a császáriak ellen. A Rákóczi-
szabadságharc alatt 1704 szeptemberében szerepel először. 1704 novemberétől Kassa vá-
ros parancsnoka. 1705. áprilistól egy reguláris gyalogezred parancsnoka, 1706. február
13-tól brigadéros.* 1707 őszén Berthóti Ferenc távollétében ideiglenes kassai vicegene-
rális. 1710 őszétől ágyban fekvő beteg, valószínűleg még Kassa 1711. áprilisi feladása
előtt meghalt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 352. * Dekrétumának másolata: Okmánytár, 12. sz. (131–132.)

Róth János György (†1707. március)

Gyalogsági tiszt a császári seregben, utoljára Pálffy Miklós alezredese volt, de úgy tűnik,
még a szabadságharc előtt leszerelt. Magyarországon nősült. 1704. augusztus közepén csat-
lakozott Rákóczihoz, szeptembertől gyalog ezredes, 1706 áprilisától brigadéros, de már
a következő év kora tavaszán elhunyt.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 367. A Pálffy-gyalogezredben viselt alezredesi rangját említi Forgách
Simon 1704. szept. 5-i levelében: MOL G 15. I. 1. Caps. B. fasc. 24. fol. 43.

Sennyey Ferenc báró

Felső-magyarországi nagybirtokos. 1688-ban a bajor választó magyar huszárezredének,
1702-ben pedig Gombos Imre császári regimentjének kapitánya. 1703 őszén már kuruc,
valószínűleg kezdettől fogva bátyja, Sennyey István lovasezredének alezredese. 1704 ele-
jén bátyja helyetteseként substitutus generálisnak címezi magát. 1706. július 16-án cím-
zetes ezredes addigi ezrede élén. 1709. augusztus végén már brigadéros. Úgy tűnik, csak
Munkács feladása után tért a császár hűségére.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 380.

Sennyey István báró (†1724 vagy később)

Az előbbi bátyja. Harcolt a török ellen. Az 1703. augusztus 20. előtti napokban csatla-
kozott Rákóczihoz, a hónap végén már lovas ezredes, 1703. szeptember 26-tól generális.
1705/1706-tól „polgári” funkciókat tölt be (szenátor, főkancellár), 1711 február közepén
azonban elvállalja Munkács védelmét, és március elején átveszi a főkapitányságot Vay
Ádámtól. Egy 1711. március 22-én kelt forrás már altábornagynak titulálja. Csak 1711.
június 24-én adta fel Munkácsot a császáriaknak.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 380–381.

Sréter János (Besztercebánya, 1655 – Surány, 1714. február/március)

zólyom és Nógrád vármegyei birtokos nemes, iatalon thököly híve, részt vett Munkács
1685–1688. évi védelmében. Ocskay felvidéki hadjárata során, 1703. szeptember köze-

80
 pén csatlakozott a kurucokhoz. Rákóczi
október 18-án a bányavárosok főkapitá-
nyává nevezte ki. 1704 elején ezredesi
dekrétumot nyert, egy lovas- és egy gya-
logezrede is volt. 1705. december 28-án
brigadérossá lépett elő, és a tüzérség fő-
felügyelője lett. E funkciójában a tüzér-
ség adminisztratív és ellátási ügyeit intéz-
te, de ő volt a hadiipar legfőbb irányítója
is. 1709. november közepétől 1710. már-
cius végéig Eperjes parancsnoka. 1710 vé-
gén Lengyelországba húzódott, ahonnan
1711. augusztus közepén tért haza külön
amnesztiával.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 391.

Szemere László (1657 után – 1714–1718

között)
zemplén vármegyei birtokos nemes, elő-
Sréter János brigadéros, tüzérségi főinspektor
életéről semmit sem tudunk. 1703 októ-
berében már kuruc, sáros vármegyében
gyűjt hadat, lovasezredét azonban 1704. február elején át kell adnia Luby Györgynek.
1704. augusztus 20-án már brigadéros, midőn szolnoki kapitányi kinevezést nyer, de ez
utóbbi tisztséget végül nem töltötte be. 1705 nyarától egy gyalogezred parancsnoka 1706-
ig. 1706. májustól Buday István utódaként a hajdúvárosok főkapitánya és a hajdúvárosi
lovasezred parancsnoka. Utolsó adatunk róla a szabadságharc idejéből, hogy 1710. szep-
tember közepén betegsége miatt hazaengedik.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 405–406.

Szentiványi János (†1745)

Liptó vármegyéből eredő kiterjedt nemesi család sarja. Katonai előélete nem volt, a thorni
akadémiai gimnáziumban tanult, s Rákóczi szerint könyvekből szerzett hadi ismereteket.
A szabadságharc kitörésekor a Szepesi Kamara munkácsi udvarbírája, a kurucok elől Ung-
várra húzódott. A vár 1704. március 17-i feladása után hűséget esküdött Rákóczinak. Az
év nyarán már Bercsényi hadsegéde. 1705. október 1-jétől ezredes, az udvari palotások
parancsnoka. 1707-ben Erdélyben harcolt, midőn Pekry Lőrinc brigadérosi kinevezésre
terjesztette fel, de Rákóczi akkor még nem teljesítette a kérést. 1709. márciustól viszont
már brigadéros. 1710. április–július között eperjesi városparancsnok. 1711. februártól
a munkácsi alsóvár parancsnoka, a vár júniusi kapitulációjáig. Utóbb katonaként már nem
szolgált, magas polgári tisztségeket töltött be, és 1721-ben bárói címet nyert.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 407. 1707. évi felterjesztésére és annak elutasítására lásd Rákóczi 1707.
júl. 6-i levelét Pekry Lőrinchez: „Szent Iványi János obrsterünk brigaderosságát nem resolválhatjuk a’ compe-
tentiára nézve is.” MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. III. fol. 310.

81
Szentpétery Imre (†1725)
Borsod vármegyei birtokos nemes, a megye alispánjaként csatlakozott a kurucokhoz
1703 októberében. 1704. április 27-től (?) brigadéros. 1709-től egy lovasezred tulajdo-
nosa is egyben. 1711. április 26-án felesküdött a császárra, majd aláírta a szatmári békét.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 412–413. Brigadérosi kinevezéséhez, sajnos, nincs forráshivat-
kozás.

Thoroczkay István (1643 körül – 1712. április 11.)

Székely főúr, aranyosszéki főkapitány. 1690–1691-ben thököly híve. 1703. november
10-én a bonchidai ütközetben esett kuruc fogságba, és hamarosan hűséget esküdött Rákó-
czinak. 1704. januárban generális-főstrázsamester és az erdélyi csapatok főparancsnoka
lett. 1706-tól már csak polgári tisztségeket töltött be. Elfogadta a szatmári békét.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 433.

Török András (1666-1668 körül – Podrecsány, 1723. augusztus 19.)

Nógrád vármegyei birtokos nemes, rimaszombati harmincados és nógrádi alispán. Gács
várának feladása után, 1703 októberében csatlakozott Rákóczihoz. Október 24-én már
substitutus jászkun kapitány, azaz Vay Ádám főkapitány helyettese. E tisztségében az év
őszén némi katonai, pontosabban hadszervezési feladatot is vállalt. 1705. március 1-jén
már udvari vicekapitány, vagyis az udvar és az udvari hadak irányításában is vay ádám
főmarsall helyettese lett. E tisztségét 1711. február közepéig látta el, akkor a főudvarmes-
teri tisztséget vette át, utóda pedig ifj. Perényi Imre lett. Követte Rákóczit Lengyelország-
ba is, ahonnan 1711. október elején tért haza. Utóbb ismételten nógrádi alispán.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 438. A kuruc katonai felső vezetésben elfoglalt helyét részletesebben
vizsgáltuk Az udvari fő- és vicekapitány c. (VI/3.) fejezetben, lásd főleg a 420. jegyzetet.

Vas Sándor (†Eger, 1709. április 6.)

Felső-magyarországi birtokos nemes. 1679-ben császári hadnagy Barkóczy István ezre-
dében, 1682-ben szendrői vicekapitány. 1685-ben thököly híve, utóbb abaúji alispán.
A kurucok elől Kassára húzódott, és csak a város feladása után csatlakozott Rákóczihoz.
1705-ben csapatparancsnok erdélyben, egy összeírásban generálisnak címezik, de tény-
leges katonai rangot ekkor még nem viselt. Rákóczi 1706. március 8-án Eger vára főkapi-
tányává, 11-én pedig brigadérossá nevezte ki, s haláláig e tisztségeiben szolgált.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 450–451.

Vay Ádám (Vaja, 1657. május 11. vagy 14 – Dancka, 1719. január 31.)
Szabolcsi birtokos nemes. Fiatalon füleki végvári tiszt, utóbb thököly ezredese. Részt
vett Rákóczi szervezkedésében, ezért őt is letartóztatták, és Bécsújhelyen raboskodott
1702 augusztusáig. A kurucok elől hajnácskői várába, majd Gácsra húzódott, és csak

82
1703. október közepén csatlakozott Rákóczihoz. A fejedelem azonnal udvari kapitánnyá,
október 27-én pedig a jászkunok főkapitányává nevezte ki. 1704. februártól Munkács,
1708-tól Huszt főkapitánya is. 1711. március 4-én lengyelországi emigrációba vonult,
ő volt az egyetlen, aki nem önszántából, hanem a fejedelem felszólítására távozott Ma-
gyarországról népes családjával együtt. A bécsi udvar kirekesztette a közkegyelemből.
Észak-Lengyelországban hunyt el súlyos anyagi gondok közepette, az időközben török-
országba távozott emigráns kuruc vezetőktől is elszigetelődve.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 451–452. A születési dátum bizonytalansága abból ered, hogy Esze tamás
pontos forráshivatkozás nélküli adata (Esze, Vay Ádám. = Vajai konf. 1969. 8.) nem egyezik meg Vay Ádám
verses önéletírásának állításával. (Heckenast Gusztáv Esze adatát fogadta el.) Vaynak a kuruc katonai felső ve-
zetésben elfoglalt helyére lásd részletesen Az udvari fő- és vicekapitány c. (VI/3.) fejezetet: 103–110. Portréját
és díszbuzogányát lásd uo.

Vay László (1674 körül – 1733. február 8. és augusztus 12. között)

Az előbbi unokaöccse. 1701. júniustól ő is Rákóczi bécsújhelyi fogolytársa, 1702 márciu-
sában szabadult. 1703. július 19-én, Rákóczi vajai látogatásakor csatlakozott a kurucok-
hoz. 1704 elején már lovas ezredes, 1708 novemberében brigadéros. Aláírta a szatmári
békét.
Életr. adatok: Heckenast: Ki kicsoda... 452–453. Halálának közelebbi dátumához új (eddig mellőzött) adatok:
Károlyi önéletírása I. 384., II. 39., 44. és 73.

3. A hadvezetés előmeneteli rendje

Heckenast Gusztáv már a tábornokok adattárának összeállítása előtt taglalta a kuruc had-
vezetés katonai előéletét a kétkötetes magyar hadtörténeti szintézis vonatkozó fejezeté-
ben,285 majd a generálisok egyenkénti számbavételével ismét elemezte a témát.286 erede-
tileg négy kategóriát állított fel, de jelezte, hogy ezek egyike sem tekinthető homogénnek,
s rámutatott az egyes kategóriák között tapasztalt átfedésekre is. Az első csoportba azokat
a tiszteket sorolta, akik aktív katonai szolgálatból (a császári seregből) álltak a kurucok
mellé, a másodikba azokat, akik korábban a császári seregben tettek szert katonai tapasz-
talatokra, de a szabadságharc kitörésekor már visszavonultak a polgári életbe, a harma-
dikba az egykori thökölyanusok, végül a negyedikbe a katonai tapasztalat híján lévők ke-
rültek. Az első csoportban példaként említette Bottyán Jánost, Forgách Simont, Esterházy
Antalt és ocskay Lászlót, a másodikban az öreg Barkóczy ferencet, sennyey istvánt,
Esterházy Dánielt és Czelder Orbánt, a harmadikban Pekry Lőrincet és Orosz Pált. A ne-
gyedik csoportnál nevet nem említve, csupán azt jegyezte meg, hogy a katonai pályájukat
a szabadságharcban megkezdő főtisztek az előbbi kategóriákba sorolható bajtársaiktól
tanulhatták meg a mesterséget.
Utóbb, a tábornokok egyenkénti vizsgálatakor a szerző Petrőczy Istvánt mint a thö-
köly- és Rákóczi-szabadságharc közötti kontinuitást egyedüliként képviselő generálist em-

285
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc. (1985) = Mo. hadtört. I. 365–366.
286
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. HK, 1994/4. 51–55.

83
lítette, s nyolc olyan tábornokot sorolt fel, aki aktív katonaként csatlakozott Rákóczihoz.
A két korábbi kategóriát, vagyis a felkelést megelőző években katonáskodókat együtt
említette, függetlenül attól, hogy a császári-királyi seregben vagy thököly oldalán sze-
rezték tapasztalataikat. Végül csupán Csáky Mihályt sorolta az „újoncok” közé. Károlyi
sándorról is megállapította ugyan, hogy katonai tapasztalatok nélkül, mégis azonnal had-
vezérként kezdte pályafutását a tiszaháti felkelők ellen, Andrássy Istvánnal kapcsolatban
pedig úgy fogalmazott, hogy katonai múltjáról nem tud semmi biztosat, de lennie kellett,
mert Rákóczi ezredessé, majd vezérőrnaggyá nevezte ki, végül Berthóti Ferenc múltjáról
sem hozott adatot, őket mégis a közbülső kategóriában sorolta fel. Mi a három utóbbi ge-
nerálist azok körébe számítjuk, akiknek katonai előéletéről semmit sem tudunk.
Ha vizsgálódásunk körébe a brigadérosokat és Des Alleurs márkit, Vay Ádámot és
török Andrást is bevonjuk, akkor a következő számszerű összegzést adhatjuk a három
elméleti kategóriáról: aktív katona volt 21 fő, korábbi katonai tapasztalatokkal rendelke-
zett 24 fő s végül 18 fő katonai előéletéről nem rendelkezünk adatokkal. Névsorukat az
alábbi táblázat mutatja:

Aktív katonaként állt Korábbi katonai Katonai előéletéről

Rákóczihoz: tapasztalattal bírt: nincs adatunk:
Andrássy pál Andrássy György Andrássy istván
Babocsay ferenc Balogh ádám Balogh istván
Bagossy pál Barkóczy Ferenc, id. Berthóti ferenc
Bezerédj imre Bercsényi Miklós csajághy János
Bottyán János Berthóti istván csáky László
Chassant, Georges Buday istván csáky Mihály
Damoiseau, François czelder orbán esze tamás
Des Alleurs, Pierre Puchot Domokos Ferenc fodor László
ebeczky istván ebeczky imre Jósika Dániel
esterházy Antal Esterházy Dániel Károlyi sándor
fierville le Hérissy, Louis Galambos Ferenc Kisfaludy László
forgách simon Gyürky Pál Ordódy György
Grudziński, Janusz Mikes Mihály perényi Miklós
Kisfaludy György orosz pál szemere László
Lemaire, Louis Pekry Lőrinc szentiványi János
Nagyszegi Gábor Petrőczy István szentpétery imre
náray László radics András török András
ocskay László Roth János György vay László
Ottlyk György sennyey ferenc
Palocsay György sennyey istván
Pongrácz Gáspár sréter János
thoroczkay istván
vas sándor
vay ádám

Ez a felosztás persze vitatható, hiszen Des Alleurs pl. altábornagyi előléptetéssel érkezett
rákóczihoz, formálisan tehát a francia király tábornoka, de megbízatása és a szabadság-

84
harcot megelőző években teljesített szolgálata is inkább diplomáciai jellegű volt, semmint
aktív katonai. Ocskay csatlakozásakor már hónapok óta katonaszökevénynek számított,
Kisfaludy György és Bezerédj Imre pedig századparancsnokként tért haza a nyugati had-
színtérről, de nem tudjuk, hogy „leszereltek”-e, vagy csupán szabadságot nyertek a haza-
látogatásra, s így csatlakoztak Rákóczihoz. Ottlyk György a szabadságharc kitörésekor
már nem volt tényleges katona, de a kurucok ellen ismét aktív szolgálatba lépett, és va-
lószínűleg ez a helyzet Náray László és Ebeczky István esetében is, őket tehát akár a ko-
rábbi katonáskodók közé is sorolhatnánk. Ugyanilyen alapon az erdélyi főurak: thorocz-
kay, Pekry és Mikes is az „aktív” katonák közé volna sorolható, hiszen a kurucok ellen
fegyverkezve estek fogságba. ők azonban rendi tisztségeik alapján, a tradícionális erdélyi
hadszervezet tisztjeiként szolgáltak, míg ottlyk, náray és ebeczky újonnan szervezett
irreguláris alakulatok kinevezett tisztjeiként szálltak táborba 1703 őszén. Pekry Lőrinc
korábban a császári seregben is szolgált, illetve várbeli főkapitányságot (Kapornak) is
viselt, thoroczkay és Mikes viszont székely (széki) főkapitányként tekinthetők katonai
(szervezési) tapasztalatok birtokosainak. A végvári tisztek egy része (úgy tűnik, ilyen volt
pl. Ebeczky Imre és Domokos Ferenc) még a szabadságharc kitörésekor is viselte fő-
vagy vicekapitányi címét, így őket is tekinthetnénk aktív katonának, gyakorlati megfon-
tolások alapján mégis inkább a „szolgálaton kívüli” tisztek közé soroltuk őket. Végül
megjegyezzük, hogy újabb adatok előkerülésével alighanem csökkenni fog a katonai elő-
képzettség híján lévők csoportja.
A következőkben azt vizsgáltuk, hogy a katonai tapasztalattal rendelkezők (aktív és
egykori katonák) mely aktuális vagy korábban viselt legmagasabb rendfokozatukkal lép-
tek Rákóczi táborába, s ott milyen rangban kezdhették meg a szolgálatot. A bizonytalansági
tényezők csökkentése miatt a hadvezetés három speciális helyzetű tagját (Des Alleurs,
Vay Ádám és török András) igyelmen kívül hagytuk.
A császári seregben altisztként szolgáló Ocskay és Czelder közül az előbbi azonnal ezre-
desi, az utóbbi főhadnagyi (századparancsnoki) rangot nyert a kurucok oldalán. A koráb-
ban századparancsnokként szolgáló katonák közül sennyey ferenc alezredes, Andrássy
György, Balogh Ádám,287 Bezerédj Imre, Kisfaludy György és Palocsay György pedig
rögtön ezredes lett. Az egykor rendfokozat nélkül valamely vár élén szolgáló főtisztek
közül Radics András és Galambos Ferenc először Rákóczitól is várkapitányi kinevezést
kapott, vas sándor hosszabb csapatszolgálat után szintén várkapitány és azzal szinte egy-
idejűleg brigadéros, Buday István pedig előbb udvari kapitány, majd hamarosan ezredes
lett, s Domokos Ferenc és Ebeczky Imre is ezredesként kezdte meg szolgálatát a kurucok
oldalán.
A császári seregben beosztott törzstiszti rangot elért Náray László őrnagy, Pongrácz
Gáspár, Ebeczky István és Róth János György alezredesek szintén ezredesi rendfokoza-
tot, Babocsay Ferenc és Nagyszegi Gábor alezredesek pedig rövidebb (rendfokozat nélkül
vagy eddig nem ismert rangban teljesített288) csapatszolgálat után brigadérosi kinevezést
kaptak. A császári sereg korábbi ezredesei közül Berthóti istván várkapitányi, sennyey

287
Az egyszerűség kedvéért Balogh csobánci vajdaságát századosi rendfokozatként értelmeztük.
288
Kézenfekvőnek tűnik, az irodalomban gyakran meg is fogalmazzák, hogy Babocsay és Nagyszegi előbb
ezredes, majd brigadéros lett, de ez csak afféle logikai következtetés, amelyet a kuruc hadseregben megnyilvá-
nuló következetlenségek és bizonytalanságok ismeretében, konkrét adatok híján nem fogadhatunk el.

85
István és Ottlyk György pedig ezredesi ranggal indultak, bár Sennyey már egy hónapon
belül generálissá léphetett elő. Ugyanebben a kategóriában Esterházy Dániel azonnal,
Gyürky Pál pedig hosszabb, kinevezés nélküli szolgálatot követően generális-főstrázsa-
mesteri rangot nyert. A tényleges császári ezredesek közül Bottyán és Andrássy Pál pá-
lyája ugyancsak generális-főstrázsamesterként, Esterházy Antalé pedig lovassági tábor-
nokként folytatódott a kurucok táborában. Végül Bagossy Pál császári-királyi ezredes is
magasabb, brigadérosi rangban léphetett át Rákóczi seregébe.
A rendi hadszervezet magas rangú főtisztjei közül Bercsényi Miklós érsekújvári he-
lyettes főkapitány kezdettől a kuruc hadsereg főgenerálisaként lépett fel, Barkóczy Fe-
renc kassai vicegenerális pedig lovassági tábornoki címet kapott. Ugyanide sorolhatjuk
thoroczkay István aranyosszéki, Pekry Lőrinc udvarhelyszéki és Mikes Mihály három-
széki főkapitányokat: mindhárman (Mikes hosszabb várakozás után289) generális-főstrá-
zsamesterek lettek. A tényleges tábornokok közül a Heckenast Gusztáv által találóan
„történelmi reminiszcencia”-ként jellemzett290 thökölyanus Petrőczy Istvánt generális-fő-
strázsamesteri, Forgách Simon vezérőrnagyot pedig, mint az egyedüli reguláris császári
tábornokot, azonnal tábornagyi címmel ruházta fel a fejedelem.
Az ismeretlen rendfokozatban szolgáló francia tisztek közül fierville és chassant
ezredesként lépett rákóczi szolgálatába,291 Damoiseau és Lemaire brigadérosok lettek,
a lengyel Grudziński pedig azonnal generális-főstrázsamesteri kinevezést kapott. A ma-
gyarok közül nem tudtuk kategóriába sorolni sréter Jánost és orosz pált, akiknek bizo-
nyosan komoly katonai tapasztalata volt, de pontos rangjukat egyelőre nem ismerjük. Az
előbbi a bányavárosok főkapitánya, majd ezredes, az utóbbi pedig a fentebb részletesen
ismertetett „fődirectori” megbízatásait követően generális-főstrázsamester lett.
Azok közül, akiknek katonai előéletéről nem tudunk közelebbit, vagy biztosan tudjuk,
hogy nem voltak katonák, ketten segédtiszti beosztásban kezdték szolgálatukat: szent-
iványi János Bercsényi mellett és Jósika Dániel Forgách oldalán. Alezredesként indult
fodor László, és közel egy tucatnyian (11-en) nyertek azonnal ezredesi rangot: Andrássy
istván, Balogh istván, Berthóti ferenc, csajághy János, csáky László, esze tamás, Kis-
faludy László, Ordódy György, Perényi Miklós, Szemere László és Vay László. Csáky
Mihály és Szentpétery Imre első ismert rendfokozata a brigadérosi, és végül e kategóriá-
ban Károlyi indult a legmagasabbról, hiszen ő azonnal generálisi rangot kapott.
Az adatok tömör és áttekinthető, számszerű összegzésére az alábbi táblázatot közöljük:

289
Heckenast Gusztáv szerint Mikes 1704 nyarától ezredes volt, s ezt az adatot mi is jóváhagytuk az adattár
sajtó alá rendezésekor: Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 170. és Uő: Ki kicsoda...
289. Utóbb azonban ellenőriztük a hivatkozott forrást, amelyből egyáltalán nem következik Mikes Mihály ez-
redesi rangja, ezért ezt az adatot mellőztük.
290
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc szenátusa. = Molnár Ekv. 37.
291
Chassant esetében elképzelhető, hogy eleve ezredesi rendfokozattal érkezett, és azonnal brigadérosi ran-
got nyert. Mindenesetre Bercsényi 1705. jún. 14-i és 22-i leveleiben még „óberst Szasan (Sasan)”-ként szere-
pel: AR I/IV. 574., 591.

86
 korábban viselt a szabadságharc idején nyert első rendfokozat
rendfokozat tiszt várkapitány alezredes ezredes brigadéros tábornok
altiszt 1 1
százados 1 5
várkapitány 3 3
beosztott törzstiszt 4 2
ezredes 1 2 1 5
rendi hadszervezet főtisztje 5
tábornok 2
ismeretlen 1 2 2 2
civil (?) 2 1 11 2 1
összesen 3 5 2 28 7 15
A tisztek oszlopában a századosok és segédtisztek szerepelnek; Srétert és Vast a várkapitányok közé soroltuk

A levonható következtetések összességében nem meglepőek, jórészt a korábbi megál-

lapításokat igazolják, legfeljebb számszerűségükben eredményezhetnek új információt.
természetesnek kell tartanunk, hogy egy „forradalmi” vagy mondjuk inkább: felkelőkből
szervezett hadseregben a tapasztalt katonák azonnal magasabb rendfokozatban kezdhet-
ték meg szolgálatukat. Különösen Ocskay karrierje kezdődött kiugróan, amennyiben al-
tisztből egyenesen ezredessé avanzsált, de hasonló, a társadalmi emelkedést tekintve pe-
dig méginkább kiugró Esze tamás esete, aki minden katonai előzmény nélkül lett a kuruc
hadsereg első ezredese.
A másik szembeötlő és tulajdonképpen az előbbi megállapításból következő észrevé-
telünk a fenti táblázat alapján az lehet, hogy a kuruc katonai felső vezetés tagjai többnyire
magasabb rangú törzstisztként (ezredesként vagy fontos várak főkapitányaként) kezdték
meg szolgálatukat, s kivételesnek mondható az egy századosi, a két segédtiszti és két
alezredesi rendfokozattal induló karrier. A katonai pályát legalul kezdők számára a sza-
badságharc alatt már nem nyílt mód a felemelkedésére. Altisztek és „alantos” (ma úgy
mondanánk: beosztott) tisztek egyáltalán nem juthattak be a brigadérosi és tábornoki
karba.292 Ezzel egybevágó, s méginkább jellemző adat, hogy a vizsgált 60 főből 15-en
azonnal tábornoki, további 7-8 fő293 pedig brigadérosi rangban, tehát a felső vezetés tag-
jaként kezdte meg szolgálatát; másként fogalmazva: a hadvezetés 37-38 %-a kezdettől
adott volt. tovább egyszerűsíthetjük a képet, ha csupán a 27 fős tábornoki karra koncent-
rálunk, ahol ugyanez az arány 15 fővel közel 56 %.
De lássuk csak pontosabban a kuruc hadvezetésbe való bejutás és azon belül a további
előmenetel adatait. Az előző táblázatban 37 olyan tiszt szerepel, aki brigadérosinál ala-
csonyabb rendfokozattal indult. Közülük a két segédtiszt (Szentiványi és Jósika), vala-
mint az egyetlen százados (Czelder) előbb ezredesi, majd brigadérosi előléptetéssel érte
el a felső vezetők körét. A „várkapitányok” közül Radics András kassai parancsnok és
Sréter János bányavárosi főkapitány ugyancsak az ezredesi rendfokozaton keresztül jutott

292
Az ilyen irányú vizsgálatok lényeges kérdése lesz majd, hogy a középső vezetői szint (értve itt elsősorban
a három törzstiszti rendfokozatot és különösen az ezredparancsnoki beosztást) mennyiben volt elérhető az alul-
ról érkezők számára.
293
Vas Sándor néhány nappal előbb lett egri főkapitány, mint brigadéros, de ez az időbeli különbség lénye-
gében elhanyagolható.

87
el a brigadérosságig. Berthóti István szolnoki főkapitány előbb brigadéros, majd vice-
generális, Galambos Ferenc szatmári és ecsedi főkapitány pedig – közbülső rangemelés
nélkül – vicegenerális lett. (Vas Sándor egri főkapitányt már eleve a brigadérosként in-
duló tisztek közé számítottuk.) A két alezredes (Fodor és Sennyey Ferenc) a közbülső ez-
redesi rang érintésével jutott el a brigadérosságig. A 28 ezredes közül Andrássy György,
Andrássy István és Buday István egyből generális-főstrázsamester, Berthóti Ferenc pedig
vicegenerális lett, s ők a tábornoki karon belül már nem is jutottak tovább. Sennyey Ist-
ván alighogy kézbevette ezredesi pátensét, máris tábornokká léphetett elő. Sajnos, nem
egyértelmű, de van rá adatunk, hogy elérte az altábornagyi rangot is. A többi ezredes
(a két Balogh, Bezerédj, Csajághy, Csáky László, Domokos, a két Ebeczky, Esze, a két
Kisfaludy, náray, ocskay, ordódy, ottlyk, perényi, palocsay, pongrácz, róth, szemere,
Vay, valamint a két francia: Chassant és Fierville) egytől-egyig brigadérossá lépett elő,
s közülük Palocsay és Ebeczky István a szabadságharc végén az első tábornoki fokozatot
is elérte. Generálisi kinevezést kapott volna Bezerédj is, aki azonban árulása miatt már
nem vehette át dekrétumát.
A brigadérosként indulók közül szentpétery imre, vas sándor, Babocsay ferenc,
Lemaire és Damoiseau nem lépett tovább, Bagossy Pál és Nagyszegi Gábor azonban ge-
nerális-főstrázsamesteri, Csáky Mihály pedig generális-főstrázsamesteri, majd altábor-
nagyi előléptetést nyert. A generális-főstrázsamesterek közül Andrássy Pál, Bottyán
János, Gyürky Pál, Orosz Pál, Petrőczy István, thoroczkay István és Janusz Grudziński
megmaradt az első fokozatnál. Gyakorlatilag Mikes Mihály sem léphetett előre,294 de szé-
kely főgenerálisi kinevezése mégis valamiféle rangemelést jelenthetett számára. Károlyi
altábornagyi, majd tábornagyi rangot nyert, Esterházy Dániel pedig furcsa módon ennek
a karriernek a fordítottját járta be: tábornagyi kinevezést kapott, egy darabig annak is
címezték, utóbb mégis altábornagyként fejezte be katonai pályafutását.295 pekry volt az
egyetlen, aki a tábornoki ranglétra valamennyi fokát bejárta lépésről lépésre: generális-
főstrázsamesterként kezdte, majd altábornagyi és lovassági tábornoki kinevezést követően
kapta meg a marsallbotot. Esterházy Antal és az öreg Barkóczy lovassági tábornokból tá-
bornagy lett, forgách és Bercsényi pedig természetesen megmaradt kezdeti legmagasabb
(tábornagyi, illetve főgenerálisi) rangjában.
Az adatok számszerű összegzését ismét táblázatba szerkesztettük:

A szabadságharcban elért legmagasabb rendfokozat

Kezdő rendfokozat
brigadéros vicegenerális gen.-főstr. altábornagy tábornagy
beosztott tiszt 3
várkapitány 2 2
alezredes 2
ezredes 21 1 5 1
brigadéros 5 2 1
generális-főstrázsamester 8 1 2
lovassági tábornok 2
tábornagy, főgenerális 2
összesen 33 3 15 3 6

294
thaly ugyan altábornagynak nevezi, de erre nézve nincs adatunk: Eszterházy tábori könyve. III/2. jegyzet.
295
Lásd erről részletesen kötetünkben: 36.

88
A jórészt már érintett, többnyire az előző táblázat által is tükrözött következtetések le-
vonásán túl a következőket emelhetjük ki. A most vizsgált hatvan fő 117 alkalommal296
léphetett a katonai „szamárlétra” valamelyik fokára, a kuruc tábornokok és brigadérosok
tehát átlagosan két egymást követő rendfokozatban szolgáltak a szabadságharc évei alatt.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy átlagban mindannyian egyet léphettek előre. Ez azt is je-
lenti, hogy a kuruc hadvezetés meglehetősen statikus képet mutat: sem az „alulról” jövők
száma nem volt meghatározó, sem a formálisan 4-5 fokozatra osztott tábornoki-brigadé-
rosi karon belül nem nyílt mód a dinamikus előrejutásra. Háborús viszonyok között ez
meglehetősen szokatlan, bár ezt a furcsaságot részben megmagyarázza az a másik, nem
kevésbé különös tény, hogy a 60 (vagy akár 63) főt számláló felső vezetésből csupán
egyetlen brigadéros (Babocsay Ferenc) halt hősi halált! A luktuáció tehát csak a ter-
mészetes halállal elhunyt,297 az elpártolt,298 a véglegesen hadifogságba esett,299 a koruk,
egészségi állapotuk miatt visszavonult300 és az eltávozott külföldi301 tábornokok, brigadé-
rosok nyomán megüresedett helyekre korlátozódhatott volna. Ez a fajta „fogyás” azonban
csak a szabadságharc utolsó szakaszára vált jellemzővé, amikor a hadsereg egyre csökke-
nő létszáma és a kurucok által ellenőrzött területek zsugorodása miatt nem volt szükséges
a vezetők számának hasonló ütemű növelése. Mégis kimutatható a trencséni vereség után
egy előléptetési hullám:302 ezekben a hetekben-hónapokban nyert brigadérosi kinevezést
Balogh ádám, csajághy János és czelder orbán, vicegenerálisit Berthóti istván, altábor-

296
Az adott viszonyok között, különösen a beosztások és rendfokozatok elkülönülésének hiánya miatt,
nehéz minden egyes kinevezést rangemelésnek tekinteni. A fontosabb várak reguláris rendfokozat nélkül kine-
vezett főkapitányai közül Radics András pl. előbb ezredesi, majd brigadérosi kinevezést nyert. Berthóti István
szolnoki főkapitány adatait nem ismerjük eléggé, de úgy tűnik, hogy előbb nyert brigadérosi kinevezést, s csak
azután lett saját ezrede. Az ezredesi kinevezés tulajdonképp egyiküknél sem rangemelést jelentett, hanem ez-
redparancsnoki beosztást, illetve saját alakulatot addigi főkapitányságuk mellé. Radics esetében ennek ellenére
az időbeli folyamatosság alapján három fokozattal számoltunk (várkapitány, ezredes, brigadéros), Berthótinál
azonban csak kettővel (várkapitány, brigadéros), hiszen ő – úgy látszik – már brigadérosként kapott ezredet.
számos hasonló problémás esetet idézhetnénk, de talán ennyi is elég annak megvilágítására, mennyire nehéz
e téren modern fogalmaink szerint statisztikai vizsgálatokat, pontos számításokat végezni.
297
tíz tábornok és hét brigadéros hunyt el a szabadságharc második felében. 1707: Róth és talán Ebeczky
Imre; 1708: Esze, Csáky László és Domokos; 1709: Vas, Bagossy, Pekry, Barkóczy, Bottyán és Berthóti István;
1710: Gyürky, Orosz, Buday és Berthóti Ferenc; 1711: Nagyszegi és Radics. (A pontosság kedvéért megjegyez-
zük, hogy Esze tamás nem természetes, hanem erőszakos halált halt.)
298
1708: Ocskay és Bezerédj; 1710: Andrássy István, Ordódy, Balogh István és Andrássy György. (Ocskayt
árulása után másfél évvel, Bezerédjt és Ordódyt árulási tervének leleplezésekor elfogták, s az előbbi kettőt ki
is végezték a kurucok.)
299
1706-ban Chassant, 1709-ben Fodor, 1710 elején Czelder, 1710 őszén pedig Balogh Ádám esett fogságba.
chassant sorsát 1708-ig követhetjük nyomon, fodor és Balogh hóhérpallos alatt végezték, czelder pedig csak
a szatmári béke után nyerte vissza szabadságát. (Szándékosan nem említettük itt Nagyszegit, aki 1707-ben esett
császári fogságba, őt azonban két év elteltével sikerült kicserélni.)
300
Nem számítva a haláluk előtt visszavonult tábornokokat, thoroczkay 1706-tól, Petrőczy 1708 végétől
véglegesen, Sennyey István 1706–1711 között időlegesen megvált a szolgálattól, s közéjük számíthatjuk az
1706 őszén fogságra vetett Forgách Simont is.
301
Damoiseau valószínűleg már 1708-ban, Des Alleurs 1710. febr. 24-én, Grudziński 1710. ápr.-ban, Lemaire
pedig valamivel később távozott. (Fierville 1708–1710 között diplomáciai megbízatást teljesített Lengyelország-
ban, s visszatérése után sem szolgált már katonaként, de rangját és ezredét végig megtartotta.)
302
Erre a már említett tendenciára lásd a 178. jegyzetet!

89
nagyit Csáky Mihály, ekkor lett a székelyek főgenerálisa Mikes Mihály, s ekkor kelt Be-
zerédj többször említett tábornoki kinevezése is, amely már nem léphetett életbe.
Végső soron persze tudnunk kell, hogy az előmenetel fent említett akadályain túl sok-
kal meghatározóbbak voltak azok a társadalmi korlátok, amelyekre részben már thaly
és Markó, legutóbb pedig Heckenast Gusztáv is rámutatott. Ezeket röviden így összegez-
hetjük: tábornagy és altábornagy csak arisztokratákból lehetett, olyannyira, hogy még
a köznemesi vicegenerálisok sem érhették el az altábornagyi rendfokozatot, bár a katonai
szabályzatban azonos izetéssel és beosztással szerepel a két funkció.303 A nem nemesi
származású tisztek közül pedig szoros kivételnek számít esze tamás és czelder orbán
brigadérosi, valamint Nagyszegi Gábor generálisi kinevezése.304

4. A kinevezési okmányok

A kuruc hadsereg első tisztjei – mint láttuk – még választás útján kerültek pozícióba.
Maga Rákóczi mindjárt kezdetben írásos kinevezést adott Esze tamásnak, s már az első
tábornoki kinevezéseket is írásba foglalták: Károlyi kinevezésének protokollált fogal-
mazványa, Bottyán Jánosénak a fejedelem által javított tisztázata, orosz pálénak pedig
fogalmazvány-tisztázata és eredetije is fennmaradt. Ebben a kezdeti időszakban viszont
jóval gyakoribb lehetett, hogy „csupán” a fejedelem szóbeli határozatával, levélbeli tu-
dósításával vagy a beiktatást elrendelő parancsával lépett életbe egy-egy kinevezés, Ber-
csényi főgenerálisságáról pedig nyilván semmiféle okmány sem készült. Idővel azután
egyre nagyobb súlya lett az írásos kinevezéseknek, amelyek nem csupán az átszervezések
esetén jelentettek biztosítékot tulajdonosuknak,305 de az oklevelek kiállításának dátuma
az azonos rendfokozatban szolgáló tisztek egymás közti rangviszonyát is meghatározta.
Éppen ezért még a beosztott törzstisztek egy része is igyekezett legalább utólag írásos
kinevezéssel megerősíttetni saját helyzetét.306
Arra, hogy valaki csak jóval kinevezését követően – olykor évek múltán – kapta meg
az adott rendfokozatra vonatkozó dekrétumot, számos példát idézhetünk. Két brigadéros,
Palocsay György és Perényi Miklós esetében erről az oklevelek narratiói árulkodnak.307
Bezerédj imre és Babocsay ferenc lovas brigadérosi kinevezésekor is utólag állították ki
dekrétumaikat. Rákóczi és Bercsényi levélben egyeztették a korábbi kinevezési határoza-
tok dátumait. A főgenerális emlékezete szerint Babocsaynak előbb ígérte meg a fejedelem
az előléptetést, mint Bezerédjnek. Babocsay egyébként „is öreg atyjaia, s hadi praecep-

303
A hadvezetés két speciális helyzetben lévő tagja, az udvari fő- és vicemarsall köznemes volt ugyan,
de ez részben funkciójuk familiárisi jellegéből is következett. Szerepükről részletesen lásd a VI/3. fejezetet:
103–110.
304
Mint azt többször hangsúlyoztuk, alapos társadalmi és szociológiai vizsgálatokba nem bocsátkoztunk,
és jelen keretek között az egyéni pályaképek részletes, összehasonlító elemzését sem tartottuk feladatunknak.
305
Az írásos kinevezéssel bíró tisztek az egykorú forrásokban gyakran decretalis jelzővel szerepelnek.
306
A hadvezetés létrejöttének kezdeteiről, a szóbeli kinevezésekről, a vitézlő rend általi választás szokásáról
és a dekrétumok utólagos igényéről lásd kötetünk első fejezeteit, illetve korábbi tanulmányunkat: Mészáros: tá-
bornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 317–318.
307
Egy ezredesi kinevezésnél pedig a dátum majd’ három évvel korábbi visszakeltezésére is találtunk pél-
dát: Uo. 319–320.

90
tora volt iiantan” Bezerédjnek, aki már csak ezért is bizonyára tudomásul venné rokona
rangidősségét. Bercsényi igyekezett pontosan meghatározni a két főtiszt kinevezésének
időpontját, s ennek kapcsán nem konkrét napokra, hanem emlékezetes eseményekre utalt
a fejedelemhez írt levelében: „Cum recollectione írhatom, Kegyelmes Uram, az Méltó-
ságos Fejedelemasszony kijövetelinek ideire tehetni bízvást napját [Babocsay] expediti-
ójának; Bezerédi penig az anglusoknak Szeredben már búcsúzófélben létekor, mikor az
[pöstyéni] hévízben mentem, akkor resolváltatott.”308 Amikor 1708. szeptember legelején
a fejedelem tábornokká kívánta előléptetni Bezerédjt, úgy rendelkezett Esterházy Antal
dunántúli főkapitányhoz írt levelében, hogy a Bezerédjvel szemben rangidős Ebeczky Ist-
ván és Babocsay Ferenc brigadérosok egyelőre nem kapnak ugyan tábornoki kinevezést,
de majdani előléptetésük esetén rangelsőségük is megmarad.309
Az írásbeli kinevezések ügymenetét a következőkben rekonstruálhatjuk: 1.) a fejede-
lem egy-egy előléptetésre vonatkozó határozatát esetenként rövid emlékeztető jegyzetként
bevezették valamelyik kancelláriai protokollumba, 2.) a fogalmazványt – gyakran az ok-
levelek kezdő és záró részeinek elhagyásával – vagy eleve a protokollumban készítették el,
vagy utólag oda bemásolták, 3.) ünnepélyes alakban kiállították a megpecsételt kineve-
zési okmányt, melyet a készítő titkár, a kancellár és a fejedelem is aláírt. Van rá adatunk,
hogy az oklevél kiállításáért illetéket kellett izetni.310
Kötetünk Okmánytárában a hadvezetés valamennyi eddig előkerült kinevezési okira-
tának szövegét közöljük, függetlenül attól, hogy eredetiben, fogalmazványban vagy csupán
későbbi másolatban fennmaradt dekrétumról van-e szó. A több változatban is rendelkezé-
sünkre álló dokumentumok közül a szöveg eltéréseire jegyzetben utalunk. A 60 tábornok
és brigadéros az előléptetések igyelembevételével összesen 77-79 magasabb parancsnoki
rendfokozatba nyert kinevezést,311 eddigi ismereteink szerint elvileg tehát ennyi dekrétum
készülhetett. Ezek közül azonban egyelőre csupán öt dekrétum eredetijét,312 kettőnek az
eredetivel vélhetően megegyező formában kiállított tisztázatát,313 háromnak az eredetiről
készült későbbi másolatát314 és húsznak a fogalmazványát315 ismerjük. E fogalmazványok

308
Bercsényi a fejedelemhez. Szécsény, 1706. nov. 23. AR I/V. 322. A két említett esemény: Rákócziné
1706. ápr. 30-án indult el Bécsből, és máj. 3-án Nyitraújlaknál találkozott férjével, Bercsényi és a mediátorok
pedig júl. 18-án Semptén váltak el a fejedelemtől, a főgenerális másnap, 19-én utazott Pöstyénbe. Lásd Thaly:
Bercsényi cs. III. 673–681., 703–704., 782.; Hogy Bercsényi mennyire jól emlékezett, bizonyítja Rákóczi júl.
19-i levele, amelyben Bezerédj és Balogh István brigadérosi kinevezéséről határozott: AR I/I. 567.
309
Lásd Rákóczinak a 180. jegyzetben idézett levelét Esterházy Antal dunántúli főkapitányhoz.
310
Erre utal Hellebronth János 1705. szept. 18-i levele a fejedelemhez, bár itt csak ezredesi kinevezésről van
szó: OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. IV. fol. 316–317.
311
nem számítva itt a brigadérosinál alacsonyabb ranggal induló tisztek korábbi kinevezéseit, de okmány-
ként számbavettük Bezerédj generálisi dekrétumát és Mikes Mihály speciális székely generálisi kinevezését.
312
Orosz Pál generális-főstrázsamesteri, Galambos Ferenc vicegenerálisi, Kisfaludy György, Csáky László
és Csajághy János brigadérosi kinevezése. A korábbi számbavételhez képest új ismeretnek számít Orosz Pál tá-
bornoki dekrétuma, amelynek fogalmazvány-tisztázatát, eredetijét és az eredetiről készült thaly-féle másolatot
is sikerült fellelnünk. Vö.: Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 332–333.
313
Bottyán generális-főstrázsamesteri és Jósika Dániel brigadérosi kinevezésének ünnepélyes alakban kiállí-
tott, de részben javított, illetve aláíratlan és megpecsételetlen szövegű példánya. (Jósika kinevezési okmánya is
újonnan került látóterünkbe Heckenast Gusztáv utalása alapján.)
314
Radics András brigadérosi kinevezésének valamivel későbbi, továbbá Balogh Ádám és Ordódy György
brigadérosi dekrétumának thaly által készített másolata.
315
Károlyi mezei generálisi és tiszántúli főgenerálisi, Forgách dunántúli főgenerálisi, Barkóczy tábornagyi,

91
közül egy kivétellel316 a kancelláriai protokollumokba bevezetett példányok szövegei ma-
radtak ránk, melyek egyike ocskay és ebeczky istván brigadérosi kinevezésének közös
alapszövegét tartalmazza. Néhány esetben további dokumentumpéldányok létezéséről
is tudunk: két fogalmazvány eredetije thaly Kálmán utalása szerint a XIX. század vé-
gén még megvolt,317 az egyik eredetinek ismerjük letisztázott fogalamzvány-példányát
és thaly által készített másolatát,318 két másiknak és egy eredetiről készült XVIII. szá-
zadi másolatnak pedig a fogalmazványa is megtalálható a protokollumok lapjain.319 ez
– nem számítva az utoljára említett duplumokat – mindösszesen 28 fő 31 különböző
rendfokozatba történt kinevezésének 30 dokumentumát jelenti, s ebből 29-et közlünk320
az Okmánytárban. Ugyanott adjuk közre Orosz Pál „fődirectori” kinevezését és a kerületi
főkapitányságok felállításakor hozott – részben személyi, részben területi, részben admi-
nisztratív jellegű, jegyzőkönyvszerűen fennmaradt – határozatokat.

Pekry altábornagyi és lovassági tábornoki, Csáky Mihály altábornagyi, Mikes székely főgenerálisi, Andrássy
István generális-főstrázsamesteri, Bagossy brigadérosi és generális-főstrázsamesteri, Buday, és a két Berthóti
vicegenerálisi, Palocsay, Perényi, Ebeczky, Ocskay, Esze, Fierville és Damoiseau brigadérosi kinevezésének fo-
galmazványai.
316
Pekry lovassági tábornoki kinevezésének nem a protokollált, hanem külön lapra írt fogalmazványát ismerjük.
317
Andrássy István generálisi és Barkóczy tábornagyi diplomája.
318
Orosz Pál már említett generális-főstrázsamesteri dekrétuma.
319
Csáky László, Kisfaludy György és Radics András brigadérosi kinevezése. Kisfaludyé meglehetősen he-
venyészett fogalmazvány, melynek marginális jegyzetei Domokos Ferenc kinevezésére is utalnak.
320
Csajághy János eredetiben meglévő dekrétumát még nem volt alkalmunk lemásolni. Vö.: Mészáros: tá-
bornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 334.

92
 VI. A KURUC HADSEREG LEGFőBB BEOSztÁSAI

1. A főgenerális

Az első tábornoki kinevezések áttekinté-

sekor már megállapítottuk, hogy Bercsé-
nyi Miklós kezdettől fogva az egész ku-
ruc hadsereg főparancsnokaként lépett
fel, s ezt a fejedelem is magától értetődő-
nek tartotta. Már Markó Árpád rámutatott
azonban arra, hogy „Bercsényi sohasem
vezette az egész hadsereget mint hadmű-
veletekben teljhatalmú generalissimus,
s nem is volt állandóan a fejedelem oldala
mellett, mint annak – mondjuk – vezérka-
ri főnöke, hanem a hadjárat egyes szaka-
szaiban önálló seregcsoportokat vezetett,
legtöbbször a többi hadseregcsoporttól
függetlenül. Vagyis ugyanazt a hatáskört
töltötte csak be, mint a kuruc sereg többi
tábornagya.”321
Bercsényi puszta főgenerálisi címe322
kezdetben megegyezett az első táborno-
kok titulusával, akik egy-egy országrész
főgenerálisai voltak. Ráadásul a korabeli
magyar terminológiának is ez az elneve- Bercsényi Miklós főgenerális
zés felelt meg inkább, s a „cím- és rang-
kórság” terjedésével a magyar fő, illetve a latin supremus jelző majd minden tisztség
megnevezéséhez „odakívánkozott”. Az 1704 közepén készült kimutatásban Bercsényi
már a címhasználattal is kifejezi elsőbbségét a többi tábornokkal szemben, amikor „exer-
cituum universorum supremus generalis”-ként jelenik meg. A tábornoki fokozatok be-
vezetését követően az általánosságban használt főgenerálisi cím egyre inkább kikopott
a használatból, s Bercsényi végül már fel is rótta, ha valaki főgenerálisnak titulálta magát.

321
Markó: Rákóczi a hadvezér. 108.
322
Bercsényi 1703. szept. 17-i pátensének intitulatiója: „Én Székesi Groff Bercheny Miklós, Nemes Ungh
Vármegyének Fő Ispánnya és méltósságos Fejedelem Rakoczi Ferencz Uram eő Nagyságha és az Magyar Haza
szabadságáért isten által fegyvert fogot hadaknak Fő Generalissa”. Szept. 30-i nyílt levelében apróbb stiláris
eltérésekkel együtt elmarad a fő jelző, de mivel az irat másolatban maradt fenn, ez átírási hiba is lehet: OSzK
Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. II. fol. 20–21.

93
Esterházy Antalról írja a fejedelemnek 1710. július 12-i levelében: „ha már ő [ti. Esterhá-
zy] Fő, – örömest tudnám, írja meg nekem: én már mi vagyok?”323
A szécsényi országgyűlésen ugyan külön törvénycikk nem született Bercsényi főge-
nerálisságáról, de a konföderáció szövetséglevelében324 és más hivatalos okmányokban is
e minőségben szerepel. Bercsényi azonban ennél többet várt... Rákóczi szerint „élénken
neheztelt, amiért a gyűlésen semmi sem történt az ő érdekében”, s „helytelenül” a fejedelem-
nek „tulajdonította ezt a hallgatást”. Rákóczi emlékeztette barátját, hogy első világi sze-
nátorrá nevezte ki, a hadügyekben pedig teljhatalma lévén a fejedelemnek, „őt mint a leg-
idősebbet valamennyi tábornok között fővezérség illeti meg mindenütt, ahol csak jár”.325
Az ügy hátterét Lemaire brigadéros – hibásan az 1706. év elejének eseményei közt –
a következőképpen vázolta fel: „Bercsényi, csalfa ember lévén, valami fondorlatot eszelt
ki, hogy főgenerálisnak nevezzék ki; közvetlenül nem akarta kérni ezt a méltóságot, mi-
vel Forgách elvitatta volna tőle.” Ezért „seregének egyik legfőbb tisztje tisztelgő láto-
gatáson járt a fejedelemnél, és valamennyi tiszttársa nevében bejelentette, hogy mivel
egyikük sem volt szécsényben, nem csatlakozhatnak az ott megalakult konföderációhoz,
majd így folytatta: még egy dolog nyomja szívüket: tábornokuk nem kapott ott semmi-
lyen méltóságot, amely a többiek fölé emelné”, pedig érdemei alapján a helytartói rang
is megilletné. Rákóczi azzal hárította el a kérést, hogy „ő egymagában és a konföderáció
hozzájárulása nélkül nem adhatja meg” Bercsényinek a főgenerális címet, de majd sze-
mélyesen fog vele beszélni az ügyről. Bercsényi azt állította, hogy tisztje az ő megkérde-
zése nélkül kezdett akcióba, s emiatt utóbb „szemrehányásokat is tett néki”, és arra kérte
a fejedelmet, hogy „a dologról ne is essék szó többé”.326
Az egykorú források nagyjából megerősítik a Lemaire által elmondottakat, a Ber-
csényi alárendeltségébe tartozó tisztek ugyanis 1705 októberében vonakodtak esküt tenni
a konföderációra. Bercsényi 1705. október 24-i levelében jelentette a fejedelemnek,
hogy a tisztek aznap végre letették az esküt, a katonaság esketését pedig másnapra tűzték
ki. Hosszan mentegetőzik ugyanakkor a lázongás miatt. Elsősorban a vitézlő rend állító-
lagos sérelmei váltottak ki felháborodást. Kajali Pál pl. azt mondta, hogy „az vitízlő rend
csak szolga”. Az országgyűlésről hazatért nemesség pedig azt kürtölte szét a vármegyék-
ben, hogy Bercsényi hatalma „leesett”, „semmit sem parancsolhat”, generálisságáról az
országgyűlésben „semmit sem végeztek”, s most már csupán egy a szenátorok közül.
A katonáság a főgenerálison esett sérelmet is a vitézlő rend mellőztetéseként élte meg
– írja Bercsényi. ő maga persze csitította tisztjeit, sőt magyarázta nekik, hogy a visszájára
fordul minden személye érdekében tett kezdeményezésük, hiszen ezzel azt a látszatot kel-
tenék, mintha ő maga támasztott volna viszályt a saját hatalmának erősítésére.327 Bercsé-
nyi sértődöttsége azonban e leveléből is egyértelműen kiolvasható.

323
AR I/VI. 553. thaly ehhez jegyzetben hozzáfűzi, hogy a főgenerálisi cím „Generalissimus értelemben
csak Bercsényit illette meg”, tehát más értelmű használatát ő sem zárja ki. Bercsényi szavait idézi még Márki:
Rákóczi. II. 189.
324
Bercsényi itt a következőképp szerepel: „Comes Nicolaus Bercsenÿ, Supremus totius militiae Generalis
et Comitatus de Ungh Supremus Comes.” Thaly: A szécsényi országos szövetséglevél. Sz, 1870. 340. és Bo-
rovszky: Rákóczi és a szövetkezett rendek szövetséglevele. 4r.
325
AR III/I. 367.
326
Lemaire emlékiratai. Rtü II. 215–216.
327
AR I/IV. 713–714.

94
 A háttérben a protestáns köznemesség és a Bercsényi vezette katolikus főúri-főpapi tá-
bor nézetkülönbségeit fedezhetjük fel. A szécsényi gyűlésen Bercsényi koncepciója érvé-
nyesült az államforma és a főhatalom rendezésekor, s Rákóczi köznemesi hívei a szená-
tusban ha nem is kisebbségbe, de korábbi szerepükhöz képest erősen háttérbe szorultak.328
Bercsényi személyéről külön nem intézkedtek, s bár Rákóczi a világi szenátorok között
neki juttatta az elsőséget, Sennyey István kancellári kinevezésével még ez is megkérdő-
jeleződött.329 Az ónodi országgyűlésen utóbb helytartóvá választották Bercsényit, s ez
nyilvánvalóan korábbi sérelmének orvoslása volt.
A vitézlő rend negatív hangulatát eszközül használó főgenerális képe azonban nem iga-
zán jellemző Bercsényire, s ő maga is úgy fogalmazott, hogy a „fölföldi” katonaság áru-
lásnak fogja tekinteni az akciót,330 vagyis elismerte, hogy az egész hadsereg fölött nem
lehet befolyása. Rákóczi alkotmányos felfogásának hangsúlyos tétele volt, hogy a ne-
messég és a vitézlő rend együttesen alkotja az ország harmadik rendjét.331 ez az álláspont
ekkor még a katonaság túlzott követeléseinek visszaszorítását szolgálta, Bercsényi tiszt-
jének kérését is ezzel az érvvel utasította vissza.332 A jogtudós Kajali pál is lényegében
a hadsereg feletti polgári ellenőrzés igényét, illetve a „politizáló hadsereg” háttérbe szo-
rításának óhaját fogalmazta meg Bercsényi által kárhoztatott kijelentésével: „A vitízlő
rend csak szolga!” Az ónodi országgyűlést követően már éppen fordított lesz a helyzet:
a háború folytatását óhajtó vitézlő rend kerül mindinkább előtérbe a békepárti nemesség
rovására, s a nemesség még saját közegében, a vármegyében is alárendelt szerepre kény-
szerül a hadsereggel szemben.
Bercsényit persze továbbra sem hagyta nyugodni főgenerálisi címének kérdése, s mi-
dőn épp egyik legfőbb ellenlábasa, Forgách Simon mellett emelt szót, a saját ügyét is
elővette. Forgách többszörös sértettsége kapcsán fentebb idéztük már Bercsényinek a tá-
bornagyi rendfokozatról és a kerületi főkapitányságról vallott nézeteit.333 Az alárendeltség
és a szolgálati viszonyok taglalásakor – ügyesen szőve gondolatmenetét –, az önállóan
vezénylő tábornagyok hatáskörének elemzésekor előbb negatív tartalommal fogalmazta
meg saját főgenerálisi jogkörét. Annak ellenére – írja levelében –, hogy főgenerális és
az egész hadsereg parancsnoka („Supremus-Generalis et totius Exercitus Commendans,
avagy General-Laidinant, avagy Bellicus Praeses,334 vagy akármi mascara”), „universali-

328
Lásd ezzel kapcsolatban: Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc szenátusa. = Molnár Ekv. 39.
329
Bercsényi ezzel kapcsolatban a voksolás rendjéről érdeklődik Rákóczinál 1705. okt. 10-i levelében, s a pro-
tokolláris kérdés burkoltan saját elsőbbségét is érinti: AR I/IV. 698–699.
330
AR I/IV. 713.
331
AR III/I. 327.
332
Lásd Lemaire idézett emlékiratait: Rtü II. 215.
333
Lásd fentebb, a 203. jegyzethez tartozó főszöveget.
334
A császári hadsereg fővezérének (Generalleutnant), illetve a haditanács elnökének (bellicus praeses) ti-
tulusával Bercsényi az ismert funkciók gyakorlati tartalmára utal, vagyis nagyjából ezek hatáskörét vindikálta
magának. A Generalleutnant az uralkodó helyettese a hadsereg élén, nem tévesztendő össze az altábornagyi
rendfokozattal! Lásd H–th [Rónai Horváth Jenő]: General-Lieutenant. HK, 1888. 648–650. és Zachar: Habs-
burg-uralom, állandó hadsereg és magyarság. 263–264. zachar József maga is analóg módon állítja párhuzamba
a császári hadsereg Generalleutnant méltóságát a kuruc főgenerálisi címmel: Uő: A katonai pálya mint karrier-
lehetőség a XVIII. századi magyarság előtt. történeti-statisztikai adalék a társadalmi mobilitás kérdéséhez. =
Írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. Szerk. Mészáros Kálmán.
Budapest, 2002. 250.

95
tássága” csak arra terjed ki a hadműveleteket illetően, hogy bármelyik hadtesthez érkezve,
a parancsnokság átvétele nélkül, az általános alárendeltség jogán fog közvetlenül irányí-
tani. ő veszi be a jelentéseket, és ő is tesz jelentést a fejedelemnek szóban vagy írásban.335
Hosszan ecseteli még a különböző eshetőségeket, majd a következőképp összegzi rangjá-
nak gyakorlati tartalmát: „az én Generálisságomnak supremitása megvan, vagyis kellene
lenni in sua universalitate, in casibus promotionum, oeconomicis et juridicis ac politicis,
militaribus, azaz in sua svera [egyetemlegességében, előléptetési, gazdasági és jogszol-
gáltatási, valamint állam- és hadügyekben, azaz saját hatáskörében]”.336 végül egy találó
hasonlattal hozzáteszi: „Kegyelmes Uram, minden Generalis: tiszttartó, én praefectus va-
gyok...”, s a feudális nagybirtok személyzetének hierarchiáját „immaginálva” igyekszik
megvilágítani a hadsereg alárendeltségi viszonyait.337
Bercsényi elsőbbsége körül még egy ízben támadt súlyos perpatvar, melyet Rákóczi is
felidézett Emlékiratainak írásakor. 1706 nyarán történt, hogy egy hadiszemle alkalmával
Forgách kivont karddal tisztelgett előbb a fejedelem, majd Bercsényi előtt. A fejedelem
egy idő után udvariasságból hüvelyébe tetette vele kardját, Bercsényi azonban igyelmet-
lenségből (Forgách szerint szándékos sértésből) elmulasztotta ezt a gesztust, s Forgách
végig kivont karddal lovagolt mellette. Forgách nem nyelte le a békát, s az esti jelszóki-
adáskor revánsot vett. A „parola”, vagyis a jelszó kiadása a katonai hierarchia szerint tör-
tént, a fejedelem „szokás szerint” Bercsényinek és – udvari hadai részére – Vay Ádámnak
mondta meg először a jelszót, nyilván fülbesúgás útján, s mikor Bercsényi tovább akarta
adni Forgáchnak, „az visszalépett, kijelentette, hogy nem veszi át tőle, mert ő nem fő-
tábornoka a szövetkezett rendeknek, és mert a szemlén nagyon bárdolatlanul viselkedett
vele”, és elhagyta a szobát. Bercsényi panaszára Rákóczi azt válaszolta, hogy helyteleníti
Forgách viselkedését, „de azt csakugyan nem parancsolhatja meg neki, hogy ismerje el
őt a szövetkezett rendek fővezérének minőségében, minthogy a rendek nem ruházták
föl őt ezzel a méltósággal”. A fejedelem akkor is kitartott álláspontja mellett, amikor né-
hány szenátor szót emelt Bercsényi érdekében, de Forgáchtól azért számon kérte, „miért
vonakodik folytatni azt, amit eddig megtett”. Forgách elfogadta Rákóczi észrevételét, Ber-
csényi azonban „nem tudta megemészteni” a fejedelem válaszát, s csak hosszú idő után
„tért észre”.338
Ennyi huzavona után valószínűleg kínos lett volna, ha az ónodi országgyűlésen direkt
formában veszik elő a kérdést, hiszen ha Bercsényit akkor főgenerálissá választják, az
egyenértékű lett volna annak beismerésével, hogy korábban törvénytelenül vindikálta ma-
gának a címet. Ehelyett – mint említettük – a fejedelmi helytartói méltósággal ruházták
föl. Főgenerálisi jogkörét pedig a Regulamentum universale törvényesítette. A főgenerá-
lisnak kiugróan magas izetést határoztak meg: 150 személyre kapott élelmiszer-ellátást,

335
Bercsényi Rákóczihoz. tavarnok, 1706. márc. 5. AR I/V. 42.
336
Uo. 43.
337
Uo. 44.
338
AR III/I. 378–379. Lásd még Thaly: Bercsényi cs. III. 441–444. és 697–705. thaly ugyan meggyőzően
igazítja helyre a fejedelem tévedéseit a nevezetes epizóddal s főleg Bercsényi ezzel összefüggő „lelki megráz-
kódtatásával” kapcsolatban, de egyes részletek tekintetében, különösen pedig magyarázataiban és kommentár-
jaiban szembetűnően elfogult kedvelt hősével, „nagy” Bercsényi Miklóssal szemben.

96
300 lóra takarmányt, hópénze pedig 1200 forint lett, s ezzel a porció és a zsold kétszere-
sen, a lótáp pedig háromszorosan haladta meg a tábornagyok illetményét.339
Ugyanakkor hatáskörébe utalták az alacsonyabb törzstiszti (alezredesi és őrnagyi) ki-
nevezések jogát. Ez visszalépést jelent a korábbi gyakorlathoz képest, amikor Bercsényi
ezredeseket is nevezett ki. 1703–1704-ben a Felvidék középső és nyugati területein, vala-
mint a Dunántúlon gyakorlatilag ő teremtette meg a kuruc tisztikart a csatlakozó nemesek-
ből, volt végváriakból.340 Még 1706–1707-ből is van néhány adatunk arra, hogy Bercsényi
ezredesi kinevezést állíttatott ki: Szekeres István dekrétuma 1706. január 11-én kelt,341 te-
lekesi török István dunántúli lovasezredének alezredese, győri Fekete István pedig 1707
júniusában nyert Bercsényitől vezénylő ezredesi (commendans colonellus) dekrétumot.342
Az új szabályozás tehát némiképp szűkítette a főgenerális jogkörét, amikor csupán az
alezredesi és őrnagyi kinevezéseket tartotta fenn számára. Előrelépést jelent viszont, hogy
a korábban csak a Bercsényi által írányított országrészben érvényesülő hatáskört a Regu-
lamentum universale elvileg az egész hadseregre kiterjesztette.
1706-tól Bercsényi irányította az egész hadsereg átszervezését, az ún. redukciót, s így
a szervezés terén közvetlen kapcsolatba került szinte minden seregrész parancsnokával
és főtiszti állományával.343 A fejedelem 1707 őszén a redukció irányítása mellett a hadi-
pénztár és a ruházati hadbiztosság („Cassa és Vestitura”) dolgainak rendbetételét is Ber-
csényire bízta, aki ezzel kapcsolatban Károlyi Sándort is felkereste levelével. Megírta
neki, hogy a rozsnyói tanácsülés óta semmilyen információja sincs a parancsnoksága alá
tartozó csapatokról, pedig folyamatos tájékoztatást várt volna tőle az ezredek redukcióját
illetően. „Az regimentek statussinak és tiszteinek és kivált az vice kapitányok és fő strása
mesterek mutatioi, vagyis promotioji kegyelmed votumának világosításával tuttomra kel-
lene lenni az regulamentumnak kiváltképpen való punctuma szerént – írta a főgenerális
Károlyinak –, de talám kettőt sem tudok neveznem, kik legyenek most, annyival is in-
káb mellyik ezer menyibül álljon.”344 Bercsényi felháborodása a hadiszabályzat alapján
jogosnak mondható, de a gyakorlatban továbbra sem volt kellő rálátása az egész hadse-
reg ügyeire. Károlyi meglehetősen önállóan intézkedett saját csapatai felett, s kéréseivel,
gondjaival közvetlenül a fejedelemhez fordult. Az alábbi példa azonban azt mutatja, hogy
Rákóczi mennyire igyekezett betartani és betartatni a hadi törvény előírásait a kinevezési
ügyekben is.
Kókai Márton 1710 nyarán Károlyin keresztül a saját ezredesi és az ezredebeli Káldi
Ádám főstrázsamesteri dekrétumának kiadását kérte a fejedelemtől.345 Kókait több mint
egy éve iktatták be az áruló Bezerédj ezredének parancsnoki tisztségébe, ezért rákóczi

339
Bánkúti: Rákóczi hadserege. 184.
340
Lásd Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 336–339.
341
Uo. 332–333.
342
Thaly: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Sz, 1879. 290. thaly a fogalmazványra hivatkozik.
343
Bercsényinek a redukció során kifejtett tevékenységére lásd Mészáros: Hadseregszervezés és redukció.
HK, 1999. 608–611.
344
MOL P 398. Károlyi-lt. Missiles No. 6562. Bercsényi Miklós 1707. okt. 13-án Ungváron kelt levele Ká-
rolyihoz. (Bercsényinek a Károlyi-lt. missilis-anyagában található leveleire Czigány István hívta fel a igyel-
münket, segítségét ez úton is köszönet illeti. Bercsényi e levelei annak idején elkerülték thaly Kálmán igyelmét
is, így azok nem jelentek meg a Rákóczi tár II. kötetében.)
345
AR I/XII. 514. és 519. Károlyi levelei Rákóczihoz 1710. júl. 14-én és aug. 3-án.

97
méltatlankodva írt vissza Károlyinak: „Kókainak, hihető azért jutot eszébe az Decretum,
hogy most másnál látott, mert én előttem még soha sem instált, mert azt gondolta, elég ha
mások szóval monták...”346 Következő levelében még szemrehányóbban fogalmaz: „Kókai-
nak a decretumot megparancsoltam, hogy expediálják, s kerestesse azért a cancellarián;
eddigis meg lett volna, ha ott kívánta volna: de azt akarják, hogy a sült galamb repüljön
szájokban, s mindenhez ingyen jussanak...”347 Káldi őrnagyi kinevezésével kapcsolatban
pedig leszögezte: „Főstrázsamestereknek én decretumot nem szoktam kiadni: vi Regula-
menti is Bercsényi úrnak competál, a hová Káldi Ádám is recurrálhat.”348
Rákóczi persze korábban és később is intézkedett őrnagyi és alezredesi kinevezések
ügyében.349 ilyenkor mintegy kegyelmi ügyben járt el, vagyis a közvetlenül hozzá folya-
modók hűségét jutalmazta a kinevezésekkel, máskor pedig magasrangú pártfogók kérését
teljesítve hagyta jóvá a hasonló előléptetéseket. Most azonban az ettől eltérő, egyszerű
soros előléptetési ügy kapcsán indokoltnak tűnt a hivatali út betartása, a hadi szabályzat
előírásának és Bercsényi jogkörének tiszteletben tartása. Kókai 1710. augusztus 28-án va-
lóban Bercsényihez fordult kérésével.350
A Regulamentum universale emellett a főgenerális hatáskörébe utalta a jogorvoslati
ügyek jelentős részét is, így a főtisztek elleni panaszokat, a hadsereg által okozott károk
miatt teendő kérelmeket és a szemlemesterek által leleplezett visszaéléseket is, végül – leg-
felső fokon – a hadbírósági ügyekben is a főgenerális (illetve a fejedelem) személyéhez
lehetett fellebbezni.351
A törvényes szabályozás tehát nagyjából aszerint határozta meg a főgenerális jogkörét,
ahogyan maga Bercsényi fogalmazta meg jó egy évvel korábbi levelében: előléptetési,
gazdálkodási és jogorvoslati ügyekben érvényesült elsőbbsége a tábornoki karon belül.352
A hátralévő években Bercsényi egyre inkább visszavonult a hadügyek tényleges irá-
nyításától, és mint köztudott, 1710 végén a cárral folytatott tárgyalások vezetésére Len-
gyelországba ment. A fejedelem ekkor egyre inkább Károlyi Sándorra bízta az ügyek irá-
nyítását, majd miután 1711 februárjában maga is Lengyelországba távozott, a munkácsi
helyőrség kivételével az egész hadsereg főparancsnokságát is őrá – mint az egyetlen aktív
tábornagyra – bízta. A szakirodalomban szokássá vált ezt a tényt úgy megfogalmazni,
hogy Bercsényit követően Károlyi, sőt az ő helyébe 1711. április elején kinevezett Es-
terházy Antal is elnyerte a főgenerálisi címet.353 Ha azonban alaposabban átgondoljuk
a dolgot, meg kell állapítanunk, hogy a hadsereg főparancsnoksága gyakorlatilag ugyan
Károlyi kezébe került, de a főgenerálisi címről Bercsényi nem mondott le, s ez a kérdés
ilyen formán elő sem kerülhetett. Maga Károlyi még 1711. április 3-án is Bercsényit címezi

346
AR I/XII. 515. Rákóczi válasza Károlyi első levelére 1710. júl. 15-én.
347
AR I/III. 301. Rákóczi válasza Károlyi másik levelére 1710. augusztus 10-én.
348
Uo. 302.
349
1710. júl. 13-án pl. három dunántúli őrnagy (Gyarmathy Ádám, Szép Péter és Véghelyi András) alezre-
desi előléptetéséről intézkedik: AR I/III. 442. A korábbi időszakra lásd még Mészáros: tábornoki és törzstiszti
kinevezések. HK, 2001. 320.
350
MOL G 24. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 6. a. fol. 325–326.
351
Bánkúti: Rákóczi hadserege. 193., 201., 205., 217–218.
352
Lásd a 336. jegyzethez tartozó idézetet Bercsényi 1706. márc. 5-i leveléből.
353
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc. (1985) = Mo. hadtört. I. 365. Magunk is hasonlóan fogalmaztunk:
Mészáros: Újabb adalékok. t, 1995. 94.

98
főgenerálisnak.354 Emlékezzünk csak: Bercsényi a császári hadsereg mintájára a General-
leutnant címmel állította párhuzamba főgenerálisságát. E példa alapján Károlyi csupán
főparancsnoka lett a kuruc csapatoknak, de – s ez mit sem von le szerepkörének értéké-
ből – nem lett Rákóczi „hadvezéri helyettese”.355

2. Az erdélyi főparancsnok

Az erdélyi főparancsnokság kérdését fentebb már többször is érintettük. Erdély önálló

állam lévén, az itteni főparancsnok elvileg a magyarországi főgenerális jogkörét gyako-
rolta. Láttuk, Bercsényi főgenerálisi jogkörének törvényes elismertetése milyen súlyos
akadályokba ütközött, az erdélyi fejedelemség alkotmányos berendezkedése pedig már
eleve magában hordozta a hasonló problémák lehetőségét. Az erdélyi főméltóságok so-
rában ugyanis kialakult az „ország generálisa” tisztség, amely mondjuk a magyarországi
nádor katonai jogkörét foglalta magában. Apor Péter híres munkájában a következőképp
summázza a tisztséggel kapcsolatos tudnivalókat: „Volt egész ország főgenerálisa, volt
váradi generális, az székelyeknek külön volt generálisok: a váradi generális volt az par-
tium-belieknek generálisa, az székely generális az székelyeket vezette. Ha az erdélyi fő-
generális elesett, az erdélyi egész vármegyéket az fejérvári főispán igazgatta harcon; ha
az székelyek generálisa elesett, igazgatta az egész székelységet az udvarhelyszéki főka-
pitány; az generálisok ha elestek, az egész hadat rendre vezérlették az generálisok, és ha
mind az három generális elesett volna, fővezér akkor volt az fejérvármegyei főispán.”356
A tisztség jelentőségét jól mutatja, hogy Apai idejében „a nagy” teleki Mihály is az or-
szág generálisaként vált a fejedelemség legfőbb méltóságviselőjévé.357 A fejedelmi korban
a főgenerális pozíciója erősebb volt a kancellárénál, s a Habsburg-berendezkedés első
időszakában is közvetlenül a gubernátor után következett.358 Az ennek ellenére egyre for-
málisabbá váló tisztséget 1703-tól Apor István töltötte be, aki 1704. november 10-én be-
következett haláláig Nagyszebenben tartózkodott a császár pártján.
rákóczi következetesen ragaszkodott az ország törvényeihez, s ezért nem nevezett ki
önhatalmúlag az uralkodó jogkörébe tartozó vagy a rendek választása alá eső tisztség-
viselőket. Ha mégis rákényszerült, csak az adott tisztség (leginkább főispáni szék) admi-
nisztrációját adományozta valamely hívének. A rendi főméltóságokat pl. azért nem töltötte
be, nehogy elidegenítse a kényszerűségből királypárti főurakat. (Hasonló megfontolásból
nevezték a kuruc országgyűléseket is conventusnak diaeta helyett, utóbbi ugyanis meg-

354
Bánkúti: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez. 55. Sőt, Károlyi egy reménytelen kísérlettel még
arra is gondolt, hogy rákóczi helyett Bercsényi vegye át a tárgyalások irányítását, s ezért a konföderáció ne-
vében levelet fogalmazott számára. Ebben Bercsényi titulusa nem szerepel, s a levél célja alapján elsősorban
annak helytartói jogköréhez kapcsolódik, de szempontunkból jelzésértékű, hogy Károlyi önmagát – harmadik
személyben – csak tábornagynak (és nem főgenerálisnak) nevezi. Uo. 56.
355
Vö. Bercsényi fent idézett levelével (334. jegyzethez tartozó főszöveg) és Zachar: Habsburg-uralom, ál-
landó hadsereg és magyarság. 263–264.
356
Apor Péter: Metamorphosis transylvaniae, azaz Erdélynek változása [1736]. Szerk., az utószót és a jegy-
zeteket írta Tóth Gyula. [Budapest], 1972. 74. (tizenegyedik cikkely. Az erdélyi régi tisztességekről.)
357
A szakirodalomban és az ismeretterjesztő művekben telekit hibásan kancellárként is emlegetik.
358
Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690–1740. Budapest, 1988.
(A Magyar Országos Levéltár Kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet, 8.) 219., 225.

99
 kívánta volna az ország főméltóságainak
jelenlétét.) Rákóczi a marosvásárhelyi or-
szággyűlésen immár beiktatott fejedelem-
ként jogszerűen nevezett ki főispánokat
és fejedelmi tanácsosokat, de az utóbbiak
esetén még ekkor sem töltötte be „a tizen-
kettes számot, nehogy teljesen” kizárjon
„néhány urat, akik a németekkel együtt
Szebenbe zárkóztak”.359
Erdély kurucpárti főurait, ha lehet,
még magyarországi társaiknál is súlyo-
sabb személyi ellentétek osztották meg,
ezért a főparancsnokság kérdése kezdet-
től fogva komoly problémákat vetett fel.
A szabadságharc kezdetén Orosz Pál fő-
directorként irányította az erdélyi had-
műveleteket, majd thoroczkay István, az
első kuruccá lett főúr nyerte el a főpa-
rancsnokságot generális-főstrázsamesteri
Pekry Lőrinc tábornagy rangban.360 Amikor pekry negyedévvel
később generális lett, megsértődött, hogy
csupán orosz páléval kapott azonos rangot, de alighanem jobban bántotta thoroczkay
rangelsősége, aki még báró sem volt, miközben ő grói titulussal élt. Az 1704. eszten-
dő kettejük torzsalkodásával telt el,361 miközben a gyulafehérvári országgyűlésen Pekryt
megválasztották az ország generálisává. Ezzel végképp elmérgesült a helyzet a fejedelem
által kinevezett főparancsnok és az országgyűlés által megválasztott főgenerális között.
Alkotmányos problémát is felvet, hogy az országgyűlés vajon hozhatott-e egyoldalú dön-
tést a fejedelem jóváhagyása nélkül. Ugyanakkor tanúsíthatott volna-e Rákóczi nyíltan
elutasító magatartást, mikor éppen ez az országgyűlés választotta őt fejedelemmé? Nem
tudjuk, Rákóczi pontosan hogyan reagált Pekry megválasztására, úgy tűnik, egyszerűen
nem vett róla tudomást.362
Közben maga Bercsényi is ajánlkozott, s 1704. szeptember 1-jén a következőkkel for-
dult Rákóczihoz: „Csak az erdéli generálisságot méltóztassék nekem adnyi Nagyságod,
– tolláltatnának azzal az benn való competentiák is talám, az praetendensek között; ott-
benn is szolgálhatnék nagyságodnak, ittkinn is: mert ugyanis, ha isten megállítja is fu-
tásunkot, – nem megy bizony az én futtató czélom el Nagyságod mellűl; hiszem, jobb:
szolgája, mint vendége legyek Nagyságodnak ottbenn is!”363
thoroczkay és Pekry vetélkedéséből „nevető harmadikként” végül nem Bercsényi, ha-
nem Forgách Simon került ki győztesen, akinek kinevezését Rákóczi már 1704 őszén

359
AR III/I. 390.
360
Lásd a II/2–3. fejezetben a 64. és a 102. jegyzetet, valamint a III/2. fejezet elején közölt generálisi névsort.
361
Kiss: Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása. 36–37.
362
Uo. 50. Pekry megválasztása az országgyűlés törvénycikkei közé is bekerült: Márki: Rákóczi. I. 457.
Lásd még Rácz: Pekri Lőrinc. 13.
363
AR I/IV. 103–104. Bercsényi ajánlkozását említi Márki is: Rákóczi. I. 459.

100
elhatározta,364 de a gróf előbb még Kassát, Eperjest és Szatmár várát bírta kapitulációra,
s csak 1705 elején érkezett Erdélybe. Ha az erdélyi főurak nem fértek meg egymással,
akkor most legalább a Forgách iránti ellenszenv közös nevezőre hozta őket. Forgách és
Pekry között egy idő után mindennapossá váltak a nyílt szóváltások, s ellentétük odáig
fajult, hogy Forgách egy ízben lecsukatta Pekryt. Előbbi thököly-pártisággal, utóbbi né-
metbarátsággal vádolta a másikat. Amikor Forgách 1705. augusztus végén a szécsényi
országgyűlésre készült, semmiképpen sem akarta Pekrynek átadni a parancsnokságot,365
aki pedig időközben altábornaggyá lépett elő, s így az rang szerint mindenképp őt illette
volna. Rákóczi augusztus 26-i levelében megírta Forgáchnak, hogy Magyarországról sen-
kit sem küldhet Erdélybe, ezért muszáj Pekrynek átadnia a parancsnokságot.366
Heckenast Gusztáv – Pekry ideiglenes parancsnokságát végleges parancsnokváltásként
értelmezve – Forgách erdélyi főparancsnokságát 1705 augusztusáig bezárólag adatolja.367
Valójában nem erről van szó: Forgách a szécsényi országgyűlés után visszatért Erdély-
be. Ekkor Gyulafehérvárról, Kolozsvárról keltezi leveleit, s úgy tűnik, nem is találkozott
Pekryvel, így a parancsnokság kérdése közvetlenül nem merült fel közöttük. Hamarosan
a fejedelem is megérkezett, a november 11-i zsibói csatavesztéssel azonban erdély nagy
része elveszett. Rákóczi november végén csak lassan hagyta el az országot, hogy ne tűn-
jék fejvesztett menekülésnek a dolog, és az erdélyi határszélek védelmét Károlyi sándorra
bízta. Pekry ekkor Erdélyben rekedt, majd kiszorult Moldvába, Forgách pedig hamarosan
az új reguláris alakulatok felállítására kapott megbízatást. Forrásaink áttekintésekor már
eddig is gyakran idéztük (s ezután is fogjuk még) Bercsényi 1706 elején kelt leveleit,
amelyekben forgách simon vélt vagy valós sérelmei kapcsán egy sor elméleti és gya-
korlati kérdés merült fel, s így már-már az „állatorvosi ló” szerepét tölti be vizsgáló-
dásaink során. természetesen az erdélyi főparancsnokság kérdése is előkerült az üggyel
kapcsolatban. Forgách azt sérelmezte, hogy Rákóczi személyes jelenlétével egyszerűen
megszűnt erdélyi főparancsnoksága.368 Bercsényi logikusan érvel amellett, hogy ez csak-
ugyan nonszensz, hiszen ha a földesúr személyesen jelenik meg valamelyik birtokán,
s közvetlenül ad ki rendelkezéseket – veszi elő kedvenc hasonlatát – attól még a tiszttartó
tiszttartó marad. Sőt, a prefektus is prefektus a tiszttartók fölött – teszi hozzá saját fő-
generálisságára célozva.
Forgách erdélyi főparancsnoksága tehát anélkül szűnt meg, hogy arról a fejedelem kü-
lön rendelkezett volna, s a kérdés a császáriak győzelmével egyébként is aktualitását vesz-
tette. Károlyi kinevezése az Erdéllyel szomszédos főkapitányság védelme szempontjából

364
Márki: Rákóczi. I. 457.
365
1705. aug. 25-i levelében már Orosz Pált ajánlja az ideiglenes parancsnokságra, 28-án pedig leszögezi,
hogy Pekryvel való kapcsolata miatt „lehetetlen, hogy az Commandótt” őrá bízza, s ismét Orosz Pált javasolja.
Szept. 1-jén is megismétli a korábbiakat, és előreküldött hadsegéde, Hangossy Imre által szóbeli üzenetben is
részletezi Pekryvel szembeni ellenérzéseit. MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 2. e/A.
366
AR I/I. 399.
367
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 168. Pekry életrajzírója is hasonló követ-
keztetésre jut: Rácz: Pekri Lőrinc. 20–21.
368
Forgách sértettsége ellenére is kész folytatni a hadiszolgálatot, és ha a fejedelem „azon corpushoz akar
menni, mellyet ő Kegyelme commendéroz: azt sem sajnálja, sem sajnálhatja, sőt bücsülletnek kell ő Kegyelmé-
nek tartani, s tarthatja is – írja Bercsényi már idézett, 1706. márc. 5-i levelében –, csak azzal, hogy Nagyságod
az hadak közé érkezik, ne láttassék decedálni az ő Kegyelme commandója, és mintha cessálna per hoc, az mint
erdéli példáját panaszolja”. AR I/V. 41.

101
logikus volt, s e lépést sem Forgách, sem Pekry nem kérdőjelezte meg. Maga Károlyi
viszont ugyancsak vélt és valós sérelmeket dédelgetett, s a fejedelemhez írt levelében
örömest elhárította volna a megtisztelő, de súlyos és reménytelennek látszó feladatot. Rá-
kóczi válaszában keserű szemrehányásokkal illette Károlyit, és világosan megírta neki,
hogy miért nevezte ki éppen őt: „Csudálom, nem veszi észre, vagy csak érteni nem akarja
kegyelmed személyében való bizodalmamat, a midőn könnyebbségemre nézve kegyel-
medre egyedül bízom oly súlyos haza szolgálatit, a kiket másra bízni nem kívánok.”369
Rákóczi e soraiból világosan kitetszik, hogy a korábbi főparancsnokokkal szembeni tuda-
tos választásként bízta Erdély védelmét éppen Károlyira, aki a következő hónapokban rá
is szolgált a bizalomra: komolyabb helyi sikereket ért el Erdély nyugati szélein.
A főparancsnokság kérdése akkor merült fel ismét, amikor 1706 nyarán Rabutin ki-
vonult Erdélyből, s lehetőség nyílt az ország visszahódítására. Rákóczi 1706. július 25-én
Érsekújvárról Pekry Lőrinc altábornagyot küldte Erdélybe, instrukciójában azonban vilá-
gosan tudtára adta, hogy Károlyitól fog függeni,370 és ilyen értelemben tájékoztatta Káro-
lyit is július 28-i levelében.371 Valamivel később „separáltatott a commandó”, de Pekry
a továbbiakban is tartozott Károlyival kapcsolatot tartani, és vele egyetértőleg cselekedni.372
A fejedelem 1707 elején lovassági tábornokká, pár hónappal később pedig tábornaggyá373
léptette elő Pekryt, de az „ország generálisa” méltóságot a marosvásárhelyi országgyűlés
alkalmával sem töltötték be.
Amikor az év őszén Rabutin ismét Erdélybe nyomult, Pekry hamarosan kiszorult csa-
pataival. Visszaélései miatt vizsgálat indult ellene, s leváltották az erdélyi főparancsnok-
ságról, melyet megint Károlyi kapott meg,374 aki ettől kezdve folyamatosan viselte a cí-
met tiszántúli és a 13 vármegyebeli generálisságával együtt.
Az erdélyi főurak közül azonban többen is igényt tartottak a főparancsnokságra, min-
denekelőtt teleki Mihály gróf. Rákóczi újra és újra elutasította a kérést, mert egyrészt
teleki katonai képességeit nem tartotta elegendőnek, másrészt pedig általában is tartott
az erdélyiek egymás közti vetélkedésétől. teleki 1709 tavaszán a belgrádi pasánál járt kö-
vetségben, de még erről az útjáról írott leveleiben is katonai megbízatásért folyamodott.
Ez meglehetősen diplomatikus lépés volt, hiszen nem címet, rangot, hanem feladatot kí-

369
idézi Kovács: Károlyi Sándor. 86.
370
A pekrynek szóló hadparancs fogalmazványa kiadva: Ráday ir. I. 674–675. A fejedelmi leveleskönyvbe
bejegyzett példányt lásd: MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. IV. fol. 441.
371
KO V. 499. Idézi a Pekry instrukcióját közreadó Esze Tamás is: Ráday ir. I. 675/1. jegyzet.
372
Rácz: Pekri Lőrinc. 24.
373
tábornagyi dekrétuma még nem került elő, egyetlen támpontunk az egyik fejedelmi leveleskönyvbe be-
jegyzett fogalmazvány, mégpedig Gyulay István gróf ezredesi kinevezésének erősen javított fogalmazványa. En-
nek címe eredetileg a következő volt: „Méltóságos Groff Pekrÿ Lőrincz Uram eő Nagyságha Mezzei Generalis
Marschallusságárol való Collatio”. Ezt áthúzással javították, és Pekry nevének helyére „Gyulaÿ István”-ét írták,
a rendfokozatot pedig szintén törölték, s fölé írták: „Fő Colonellusságárol”. A dátum ezt követően: „In oppido
Maros Vásárhelly die 16. Aprilis 1707.” A fogalmazvány szövegének végén azonban a keltezés napi dátuma
18-a lett. Erősen gyanítható, hogy Pekry kinevezése kelt 16-án, de még ha a dátum bizonytalansága Gyulay dek-
rétum-fogalmazványán más okra vezethető is vissza, Pekry tábornagyi diplomáját akkor is feltétlenül ezekben
a napokban, hetekben állították ki. Lásd: MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 181r–v. (pag. 296–297.)
A fejedelem ápr. 20-án már tábornagynak nevezi Pekryt az albán zsoldosok toborzásával megbízott Omér agá-
hoz írott levelében: Ráday ir. II. 158.
374
Rácz: Pekri Lőrinc. 34.

102
vánt. Maga írja azonban naplójában, hogy Pekry éppen ekkor bekövetkezett halála miatt
rákóczi azt hitte, a erdélyi generálisságra vágyik, de követtársa megesküdött, hogy a kér-
vény benyújtásakor még egyikük sem tudhatott Pekry haláláról.
A fejedelem eközben maga is fontolgatta teleki kinevezését, csak azt kötötte ki, hogy
Magyarországon ne pályázzon parancsnokságra, ellenben „Erdélyben bemenvén, örökö-
sen” neki adja a címet. Az adott szituációban ez bizony üres ígéret volt, hiszen még ha
kiváló katonai talentum lett volna is teleki, 1709–1710-ben akkor sem igen tudott volna
a rendelkezésére álló erőkkel Erdélyben teret nyerni. Az ügy inkább csak abból a szem-
pontból érdekes, hogy Pekry halála miatt került ismét előtérbe. A már korábban leváltott
főparancsnok életében a kérdést – úgy tűnik a korábbi viszályok elkerülése miatt – nem
tűzték napirendre, most azonban az erdélyi tanácsurak 1709. április 25-i munkácsi ülésén
is „eléhozódik az erdélyi generalatus”.375
A fejedelem végül 1711. április 23-án, immár teljesen reménytelen helyzetben telje-
sítette teleki kérését. Éppen akkor, amikor az már mindenre vágyott, csak épp tábornoki
címre és katonai babérokra nem. Rákóczi ekkor arra az esetre, ha Károlyi végképp el-
pártolna a konföderációtól, az erdélyi csapatok parancsnokságát telekire ruházta. Elég
sajátos megfogalmazással említi ugyanekkor teleki tábornoki jogkörét: „Kegyelmednek
belső-tanács-úri charactere és hivataljára nézve lévén generálisi rangja”, szükség esetén
vegye át az említett parancsnokságot.376 teleki csak a szatmári béke aláírása után, május
4-én kapta meg Rákóczi levelét. Rezignáltan jegyzi meg naplójában: „Későn jön az gene-
ralisságrul való caracterem, mert már hitemet le töttem.”377

3. Az udvari fő- és vicekapitány

A kuruc katonai felső vezetés vizsgálata kapcsán néhány vitatott esettel is szembe kell
néznünk. Ilyen problémát jelent Vay Ádám udvari fő- és török András vicekapitány
(-marsall) személye, akik rangjuk szerit nem sorolhatók automatikusan a tábornokok és
brigadérosok közé, de katonai szerepkörük vitathatatlan. Kérdés tehát, pontosan hol he-
lyezhetők el a hierarchiában.
thaly Kálmán a tábornokok számbavételekor nem említette egyikőjüket sem,378 ké-
sőbb pedig úgy fogalmazott, hogy Vay részben „katonai szerepkörrel is” bírt, fősze-
replése „mégis inkább a belkormányzat terén” nyilvánult meg.379 Márki Sándor és az ő
nyomán Markó árpád, majd Asztalos Miklós már a tábornagyok között szerepelteti vay
ádámot,380 s mindhárman elfogadták rákóczi emlékiratainak téves állítását is vay bárói
címéről.381 Esze tamás szerint is tábornoki rangja volt, s ezt a testőrző hadak feletti pa-

375
Teleki Mihály naplója. 91.
376
AR I/III. 636. Márki Sándor is Rákóczi ezen levele alapján említi telekit a tábornokok között: „Gróf te-
leki Mihálynak, mint belső tanácsúrnak, tábornoki rangja volt.” Márki: Rákóczi. II. 197.
377
Teleki Mihály naplója. 99.
378
Eszterházy tábori könyve. III–IV.
379
Thaly: Ocskay László. I. 9.
380
Márki: Rákóczi. II. 190.; Markó: Rákóczi a hadvezér. 78.; Asztalos: Rákóczi és kora. 245.
381
AR III/I. 342., 405. Rákóczinak Vay bárói címével kapcsolatos tévedését (vagy inkább tudatos szépítését)
már Köpeczi Béla is korrigálta a jegyzetapparátusban: uo. 468.

103
 rancsnoksággal magyarázza, sőt – nem
teljesen megalapozottan – úgy fogalmaz,
hogy az udvari hadak „olykor Vay pa-
rancsnoksága alatt különálló hadtestként
is működtek”.382 R. Várkonyi Ágnes szin-
tén tábornoknak nevezi Vayt.383
Heckenast Gusztáv előbb a két bárói
címet viselő tábornagy egyikeként szere-
peltette az udvari marsallt,384 később azon-
ban módosította álláspontját. Szerinte
thaly Kálmán megállapításaihoz „törté-
netírásunk ... legfeljebb néhány tárgyi té-
vedést tudott hozzátenni”,385 s példaként
éppen Markót idézi, „aki Vay Ádámot
egyrészt báróvá, másrészt tábori marsal-
lá léptette elő, holott köznemes és udvari
marsall volt”, s így – teszi még hozzá –
„thaly joggal hagyta ki a tábornagyok
közül”.386
Magunk korábban több érvet is fel-
Vay Ádám udvari főmarsall hoztunk vay ádám katonai rangja mel-
lett. Ezek közül a legfontosabb, hogy az
udvari főmarsall „rangja szerint valamennyi udvari ezred – több esetben brigadérosi ran-
gú – parancsnokának katonai felettese volt”.387 Heckenast Gusztáv erre relektálva úgy
fogalmazott, hogy „Vay tábornoksága mellett valóban szólnak érvek”,388 az 1996. október
25-i vajai konferencián azonban ettől eltérően fejtette ki végleges álláspontját. Megálla-
pítása szerint Vay állt „a fejedelmi udvar élén ... mint udvari kapitány, vagy ahogy egyre
gyakrabban nevezték: udvari marsall”. „ő irányította az udvar mindennapi életét, ő gon-
doskodott róla, hogy mindenki megtartsa azt a szertartásos rendet, amit a fejedelem mél-
tósága megkívánt. Megvoltak ehhez a hatalmi eszközei is, ő volt a közvetlen parancsnoka
a fejedelem testőrségének és udvari ezredeinek.”389 sietett azonban hozzátenni a követke-
ző észrevételt: „Vay »udvari marsall« címe sok Rákóczi-kutatót félrevezetett (régebben
engem is) és a tábornagyok közé soroltuk, akik azonban »mezei marsall«-ok voltak. Ma

382
Esze: Vay Ádám. = Vajai konf. 1969. 22–23. A szerző – árnyaltabb megfogalmazásban – másutt is hang-
súlyozza Vay címének katonai jellegét, a következőképp magyarázva a marschall szó korabeli jelentését: „tá-
bornagy, a kuruc hadseregben a kerületi főkapitányokon kívül ezt a rangot viselte Rákóczi udvari főkapitánya
is”. Esze: Kuruc vitézek foly. 535.
383
„Vay tagja az udvari tanácsnak, tábornok, a jászok és kunok főkapitánya...” Köpeczi–Várkonyi: II. Rákóczi
Ferenc. 1976. 138. és 2004. 190.
384
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc. (1985) = Mo. hadtört. I. 365.
385
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 163.
386
Uo. 173/2. jegyzet.
387
Mészáros: Újabb adalékok. t, 1995. 93–94.
388
Az idézet Heckenast Gusztáv 1994. okt. 14-i leveléből való.
389
Heckenast: Vay Ádám szerepköre. = Vajai konf. 1996. 9–10.

104
már világos számomra, hogy az udvari marsall, bár az udvari ezredek élén állt, nem volt
tábornagy, nem is volt semmi szerepe a szabadságharc hadműveleteiben.”390
Legújabban zachar József is papírra vetette álláspontját, s ő Vay „méltóságának kato-
nai rangként való felfogására” hajlott, hangsúlyozva jászkun főkapitányságát és a testőr-
csapatok fölötti közvetlen irányító szerepét.391
A kérdés további feszegetése kezd akadémikussá válni, hiszen a fentiekből is látható,
hogy az álláspontok között pusztán formális, illetve árnyalatnyi különbség van. Nézőpont
kérdése ugyanis, hogy Vay Ádám tényleges szerepköre, amely elsősorban kétségtelenül
politikai téren nyilvánult meg, mennyiben tekinthető katonai jellegűnek. A gyakorlatban
ez alig-alig érvényesült, az udvari hadak feletti parancsnokság katonai jellege ennek elle-
nére vitathatatlan. Ez esetben viszont mégiscsak ki kell jelölni Vay Ádám helyét a kuruc
hadsereg vezetésében, még akkor is, ha tényleges katonai rangot, tábornoki rendfokozatot
nem viselt.
Kezdjük az udvari főkapitányi méltóság vizsgálatával, elsősorban persze a katonai vo-
natkozások tekintetében. A hagyományos magyar főúri udvartartás élén álló aulae capita-
neus egy-egy mágnás familiárisainak vezetőjeként elsősorban a főúr magánhadseregének
parancsnoka volt, de feladatai közé tartozott az udvariak feletti bíráskodás is.392 erdély-
ben a legfőbb katonai méltóságok egyikeként a fejedelmi (lovas)testőrség parancsnoksá-
gát látta el, s a középkori eredetű udvari becsületbíróságon is elnökölhetett.393
Vay Ádám esetében a cím jelzés értékűen módosul főmarsalli (aulae mareschallus)
titulusra, ami nyilvánvalóan az udvar fényének és Vay méltóságának emelését szolgálta.
Mint láttuk, a marsalli cím a tábornoki karon belüli legmagasabb rendfokozat viselőit,
a tábornagyokat illette meg. Eddigi ismereteink szerint Rákóczi táborában Vay Ádám mar-
salli címe adatolható a legkorábbról: 1704 elején vay vezette Munkács és ungvár ka-
pitulációs tárgyalásait, s az ekkor keletkezett iratokban titulusa magyarul még „udvari
kapitány”, latinul és németül azonban már „aulae mareschallus”, illetve „Hofmarsalk”.394
Nyilvánvaló tehát, hogy itt még nem a tábornagyi ranggal egyenértékű kifejezés (gene-
ralis campi marsallus, mezei marsall), hanem közvetlenül a német udvari méltóságnév
(Hofmarschall) jelenik meg. Később felváltva szerepel a főkapitányi és marsalli meg-
nevezés, de az utóbbi magyar nyelvű szövegkörnyezetben is mind gyakoribbá válik.395

390
Uo. 16/13. jegyzet.
391
Zachar: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén. = A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közl. 2001–
2004. 55–56.
392
Koltai: Magyar udvari rendtartás. 18–19.
393
Lásd Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. 339–340. Budapest, 1980. (A Magyar
Országos Levéltár Kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet, 6.); Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari
hadai a 16. században. LK, 1998. 99–131. és Uő: A curia militaris működésének nyomai a kora újkori Magyar-
országon és az erdélyi fejedelemségben. LK, 2001. 3–64.
394
Lásd: MOL G 16. Rákóczi-szabadságharc lt. I. 2. c. fol. 11–21. és I. 2. d. No. 10. és 15. (fol. 49–50.,
62–76.) Az adatokra Sípos Ferenc hívta fel igyelmünket, segítségét ez úton is köszönjük!
395
szempontunkból is tanulságos vay titulusának javítása rákóczi egyik leveleskönyvében: a fogalmazvány
eredeti címzése „Udvari, Munkácsy, Jászság és Kunságbéli Fő Kapitány, Magyar és Erdély Országhi Senator és
Békés vármegyei Fő Ispány Úri Hívünk”-nek szólt, majd ezt a címzést Rákóczi „az szabadságért öszve szövet-
kezett magjar országi statusok senatora, belső tanács, Békés vármegyei Fő Ispány, Udvari Marschal, Jászság
s Kunságbeli úgy Munkácsi Fő Kapitány és az Máramarosi Fő Ispányság Administratora kedves Úri Hívünk”-re
javíttatta a lapszélen. (MOL G 19. Rákóczi-szabadságharc lt. II. 3. h. Prot. Rák. II. fol. 319. Vay adománylevele

105
 Vay Ádám feladatköréről bőséggel tájékoztat a fejedelmi udvar tisztviselői számára
1708. május 14-én kiadott részletes instrukció.396 A Vayhoz szóló utasítás bevezetője egy-
értelműen a hagyományos udvartartást tekinti példának, s hangsúlyozza a főkapitány
szerepének kettős, ceremoniális és katonai jellegét: „a régi magyari szokást és boldog
emlékezetű eleinknek példáit követni kívánván, az udvari kapitány avagy marschallusi
tisztséget udvarunkban legelsőbbnek és főbbnek lenni rendeltük ... annak mind politiai,397
mind militaris és törvényes állapotjai öszvekapcsoltatván”. Az „egész udvaron legfőbb
directiója” volt, s a fejedelem az udvari hadnagyot398 (török Andrást) rendelte mellé
„vicéijül”. Közvetlenül tőlük függtek az udvari főember szolgák, a fő- és viceasztalnok
az étekfogókkal, a főhadsegédek, a fegyverhordozók, valamint az udvari strázsa- és kvár-
télymesterek. Ugyanakkor a testőrző hadak is „minden névvel nevezendő tiszteivel” Vay
„directiója alá” kerültek.399 Az udvar alsóbb rendű tagjai, valamint a kifejezetten gazda-
sági tisztségviselők400 egy szinttel lejjebb, az udvarmester (Ottlyk György) irányítása alá
tartoztak, aki természetesen szintén Vaytól függött.401
Az udvari marsall legfőbb kötelessége volt a fejedelem személyének védelme, elsődle-
gesen tehát testőrparancsnoki feladatait emelhetjük ki: „Legfőbb hivataljában és köteles-
ségében lészen, – szól az instrukció 4. pontja –, hogy ... személyünk ellen minden titkos
practicálók ellen ... jó rendeléseket tégyen, és kiváltképen harcok alkalmatosságával sze-
mélyünktűl semmiképpen el ne maradjon, se ne távozzon...”402 Rákóczi testőrezredeinek
létszáma azonban nyilvánvalóan túlmegy a szűkebb értelemben vett személyi testőrség

egy kolozsvári házról.) Látható, hogy a javítás nyomán Vay tisztségei választékosabban, pontosabban, bőveb-
ben és közvetlenebb hangnemben jelennek meg. A marsalli cím tartalmához ezzel persze nem jutottunk köze-
lebb, de jellemző a tendencia, melynek nyomán a főkapitány kifejezés egyre inkább háttérbe szorul.
396
„tekintetes, nemzetes Vay Ádám udvari főkapitány instructiója.” Az utasítás szövegét elsőként Rumi (Rumy)
Károly György adta ki tévesen (sorszám, illetve id. vagy ifj. jelző nélkül!) Rákóczi György udvarára vonatkoz-
tatva egy Vay nevét nem tartalmazó példányról: Monumenta Hvngarica sermone nativo scripta, az-az a’ ma-
gyaroknak magyar nyelven irt emlékezetes irásaik. Pest, 1815. 177–188. (2. kiad.: 1817), majd Thaly Kálmán
publikálta: II. Rákóczi Ferencz fejedelem udvartartási szabályzata. [I. közl.] tt, 1880. 571–576. Innen idézi
Esze tamás és az ő nyomán R. Várkonyi Ágnes és zachar József is: Esze: Vay Ádám. = Vajai konf. 1969. 22.;
Köpeczi–Várkonyi: II. Rákóczi Ferenc. 1976. 138–139. és 2004. 190.; Zachar: császári hadimúlttal rákóczi
seregei élén. = A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közl. 2001–2004. 56/27. jegyzet. Legújabban az eredeti
példányok összevetésével kiadta: Koltai: Magyar udvari rendtartás. 160–166. (a példányok leírása és szöveg-
hagyomány: uo. 258–259.) Mi ez utóbbi, gondos, megbízható kiadást idézzük.
397
Rumy és Koltai kiadásában helyesen így! thalynál és az ő kiadását követőknél (Esze tamás, R. Várkonyi
ágnes, zachar József): politicai, illetve politikai! – Heckenast Gusztáv a politia szó egyik korabeli jelentését
„társasági modor, viselkedésmód” értelemben adja meg: Heckenast: Vay Ádám szerepköre. = Vajai konf. 1996.
9–10. Esetünkben az udvartartásról, az udvari szokásokról, protokolláris, ceremoniális rendtartásról van szó, bele-
értve a rendészeti feladatkört is.
398
A régi udvartartási rendben az egyszerűbb terminológia az udvari kapitányt és helyettesét, a hadnagyot
különböztette meg, amely a hadseregben használatos tiszti rangok elnevezéseit követte. A főkapitányi cím ter-
jedésével helyettesét egyre inkább vicekapitánynak kezdték nevezni. Vay Ádám instrukciójában a harmadik pont
szól az „udvari hadnagy avagy vicekapitány” lényegében általános helyettesi feladatköréről. Vay udvari marsalli
címével párhuzamosan néha a „vicemarsalli” titulus is megjelenik: Koltai: Magyar udvari rendtartás. 158., 161.
399
Uo. 160.
400
ti. a fő- (és vice)komornyik, a főbejáró, a csuhadárok, inasok, lovász- konyha- és szekérmesterek, udvari
kommisszáriusok és a szolgarend.
401
Koltai: Magyar udvari rendtartás. 166–167.
402
Uo. 161.

106
keretein, s Vay parancsnoki jogköre ezek felett már egyértelműen katonai jellegű: „Ami
a hadi dolgokat nézi, ... minden rendbéli testőrző hadaink udvari kapitányunk directiója
alá adattak” – olvashatjuk az instrukció 9. pontjában.403 A regulamentum universale is
hasonlóan fogalmaz: „a’ praetorianus avagy testőrző hadaink ... directioja s gondviselése
egyenesen udvari kapitány hivünket illeti”, s csupán a hadszíntérre vezényelt egységeket
rendeli „valamelly hadi generális” alá.404 ezt ugyan ellenvetésül is felhasználhatnánk,
miszerint a „hadi szolgálat” és a „hadi generális” éles megkülönböztetése a testőrezredek
szolgálati rendjével kapcsolatban éppen vay beosztásának katonai jellegét cáfolná, véle-
ményünk szerint azonban itt csupán arról van szó, hogy a hadiszabályzat megkülönbözteti
a harctéri és az egyéb szolgálatot, mint ahogyan a „districtualis” vagy „particularis” gene-
rálisoktól is megkülönbözteti a „hadi”, illetve „mezei” generálisokat és marsallokat.
Önmagában az a tény sem döntő jellegű, hogy Vaynak – Heckenast Gusztáv fentebb
már idézett megfogalmazása szerint – nem volt „semmi szerepe a szabadságharc hadmű-
veleteiben”. Ez valójában az udvari szolgálat és a testőrparancsnoki funkció jellegéből,
főként pedig Vay sokkal fontosabb politikai tisztségeiből következik. Ugyanakkor inst-
rukciója szerint „a harcok alkalmatosságával” ott kellett lennie Rákóczi oldalán. A sza-
badságharc nagy csatáiban valóban a fejedelem mellett vett részt. Nagyszombatnál már
előre megtiltotta az udvari nemeseknek, hogy urukat a csata forgatagába engedjék, s mi-
kor Rákóczi személyesen próbált beavatkozni, testőrei csakugyan visszatartották.405 zsibó-
nál állítólag Vay szorgalmazta a fejedelem távolmaradását.406 A trencséni csata előtti hadi-
tanácsokban egyedül Vay támogatta Rákóczi – egyébként nem teljesen megalapozott és
lényegében kidolgozatlan – haditervét, trencsénnél pedig Vay is megsebesült.407 (el kell
ismerni persze, hogy Rákóczi udvarának bármely „civil” tagja is hasonló módon vehetett
részt a fejedelem valamennyi hadjáratában, s ilyen alapon a „vérével adózó” magyar ne-
mes időleges hadiszolgálatát is vizsgálat tárgyává tehetnénk.)
Márki Sándor Vay Ádám „önálló katonai feladatokkal” való megbízatását is hangsú-
lyozza, példaként azonban munkácsi főkapitánysága mellett csupán azt az esetet említi,
amikor 1705 nyarán rövid időre átvette Esterházy Dániel csapatainak parancsnokságát.408
Markó Árpád úgy fogalmaz, hogy Vay „inkább nagy tekintélye, tudása s politikai ügyek-
ben való jártassága miatt lett tábornagy”, s mint „hadvezér alig szerepelt”.409 Ha azonban
részletesebben áttekintjük Vay ez időbeli tevékenységét, kiderül, hogy korántsem olyan
egyértelmű a helyzet, mint Márki és Markó állítja.
1705 kora tavaszán Vay ideiglenesen a Duna–tisza közi csapatok (egy részének?) pa-
rancsnokságát látta el, egy március 20-a körül készült szűkszavú kancelláriai feljegyzés
szerint ugyanis rákóczi a kalocsai érsek érkezése miatt magához rendelte, s Barkóczy

403
Uo. 164.
404
Bánkúti: Rákóczi hadserege. 195.
405
Markó: Rákóczi csatái. 139–140., 150.
406
Louis Lemaire idézett emlékiratai: Rtü II. 205. Más forrás szerint a fejedelem Forgách Simon javasla-
tára vonta ki „magát a csata színhelyéről”. Lásd erről Váradi Sternberg János: forgách simon kuruc tábornagy
emlékiratai. Sz, 1968. 1061.
407
Markó: Rákóczi csatái. 193., 225–226.
408
Márki: Rákóczi. II. 190.
409
Markó: Rákóczi a hadvezér. 144.

107
Ferencet küldte helyette „commandónak”.410 Ekkor, 1705. április 4-én kelt az öreg Barkóczy
már idézett második instrukciója a Duna–tisza közi parancsnokság átvételéről.411 Ennek első
pontja szerint a „Római Császár követeinek ... jövetelekre nézve” Vay Ádámnak vissza kel-
lett térnie az udvarhoz, Barkóczy ezért „azon eő Kegyelme commendója alatt lévő hadakat”
vegye „maga directiója alá”.412 Vay tehát ekkor tényleges parancsnoki beosztást teljesített.
Az udvari kapitány ezt követően Bottyán János és a mellé, illetve fölé kinevezett
– mint láttuk, frissen tábornaggyá előléptetett – Esterházy Dániel 1705. május–júniusi du-
nántúli expedíciója kapcsán kapott ismét hasonló feladatot. Az eseménysor eléggé ismert
a szakirodalomban. Bottyán ellen önfejűsége miatt több panasz is érkezett Rákóczihoz,
aki a kényes ügy elrendezésére udvari kapitányát küldte ki. Vay Ádám feladata ekkor in-
kább amolyan „fejedelmi biztosi” megbízatás volt, ám 1705. május 17-i jelentése szerint
Bottyán katonai téren is kész volt tőle függeni. Az udvari kapitány híúságát bizonyára
legyezgette is, hogy miközben Bercsényi és a főúri tisztek csöppet sem szívelhették,413
Bottyán generális „sponte” kívánt tőle „minden dispositiót s parolát”. Emlékezzünk Ber-
csényi és Forgách összetűzésére, amely éppen a „parola”, vagyis a jelszó kiadása körül
támadt! Az eset kapcsán fontos adalék Vay rangjához is, hogy a fejedelem „szokás sze-
rint” Bercsényinek és – udvari hadai részére – Vaynak adta ki közvetlenül a jelszót, s ők
adták tovább rangsor szerint...414 Nos, az öreg Bottyán eszerint kevésbé volt „innyás”
Forgáchnál, s önként fogadta el Vay elsőbbségét.
Az udvari kapitány még május 29-én is az imsósi sáncból írta újabb jelentését rákó-
czinak, majd valószínűleg visszatért a fejedelmi táborba. Esterházy Dánielék kudarca,
Bottyánvára elvesztése után azonban felmerült, hogy Vay immár egyértelműen parancs-
nokként lépjen Esterházy helyébe. Rákóczi 1705. június 23-i levelében magához rendelte
Esterházyt, s csapatainak vezényletét Vayra bízta.415 Úgy tűnik, Esterházy leváltására végül
mégsem került sor, s így Vay nem is léphetett a helyére. Elvi szempontból azonban ez
nem cáfolja az udvari kapitány vezénylő tábornoki beosztásának lehetőségét. Annál is
inkább, mert Vay 1706 tavaszán Barkóczy távollétében ismét ellátta a Duna–tisza közi
főparancsnokságot, s amikor – megint csak a béketárgyalások miatt – más megbízatást
kapott, Buday Istvánt nevezték ki vicegenerálissá, aki tőle vette át a parancsnokságot.416
1710 nyarán–kora őszén Vay a partiumi várakat járta sorra, megszemlélte az erősségek
állapotát és rendezte az őrségek és várkapitányok helyzetét. tevékenységét ez esetben
leginkább a katonai „főfelügyelői” szerepkörrel jellemezhetnénk, noha megbízatása eseti

410
OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. IV. fol. 127. Ekkor, 1705. ápr. 4-én kapta az öreg Barkóczy is
a már idézett második instrukciót a Duna–tisza közi parancsnokság átvételére.
411
Lásd fentebb a 138–139. jegyzetet!
412
Bánkúti: Pest-Pilis-Solt vm. I. 164. (173. sz.)
413
1706 elején forgách simon tábornagy, a reguláris ezredek parancsnoka is hatásköri vitába keveredett
Vayval. Bercsényi ez alkalommal – már csak a Vay iránti saját ellenérzései miatt is – pártját fogta Forgáchnak,
s mindent elkövetett az udvari kapitány háttérbe szorítása érdekében. Lásd Bercsényi 1706. febr. 27-én, márc.
5-én és 8-án kelt leveleit a fejedelemhez: AR I/V. 34–36., 41., 46–47. Az ügyről részletesen szól R. Várkonyi
Ágnes is: Köpeczi–Várkonyi: II. Rákóczi Ferenc. 1955. 224–225.; 1976. 235–236. és 2004. 295–296.
414
AR III/I. 378–379. Fordítási hiba, hogy a magyar szövegben „főudvarmester” áll „udvari marsall” helyett!
Vö. az eredeti francia szöveggel, ahol „Grand-Maréchal” olvasható: uo. 137.
415
AR I/I. 354. Márki Sándor is erre az adatra hivatkozik.
416
Lásd a 207. jegyzethez tartozó főszöveget.

108
jellegű volt, s munkácsi és huszti főkapitányságával, békési főispánságával, illetve mára-
marosi főispáni adminisztrátorságával is összefüggött.417
A szabadságharc végén, amikor rákóczi megvonta bizalmát Károlyitól, vay ádámot
szerette volna Magyarországra küldeni. 1711. április 22-én ezért utasította Károlyi levál-
tására és a csapatok újbóli felesketésére. Itt ismét egy olyan megbízatásról van szó, ame-
lyet Vay végül nem teljesíthetett, el sem indult Magyarországra. Elvileg azonban megint
csak elemezni lehet a kiadott instrukciót, amely inkább politikai biztosi mint főhadpa-
rancsnoki jogkört biztosított Vay számára. A fejedelem már korábban Esterházy Antal
tábornagyot nevezte ki Károlyi helyett főparancsnokká, s az ő megérkezéséig vitte volna
Vay az ügyeket. Rákóczi ugyanakkor Ebeczky Istvánt ideiglenesen a magyarországi, te-
leki Mihályt pedig az erdélyi csapatok élére kívánta állítani, s mindkettőjüket Vay „com-
mendója alá” rendelte.418 Ez lett volna Vay utolsó, legalább részben katonai jellegű meg-
bízatása.
Összegezve az elmondottakat, el kell ismerni, hogy amikor Louis Lemaire Hephaes-
tionként jellemezte vay ádámot,419 elsősorban Nagy Sándor legbizalmasabb barátjára,
s nem önállóan tevékenykedő hadvezérére gondolt. Vay katonai rangjának, illetve a had-
sereg vezetésében elfoglalt helyének kérdése azonban továbbra is fennáll. Mi kifejezetten
gyakorlati megfontolásból soroljuk a felső katonai vezetők körébe. Önálló parancsnoki
működéséről ugyan csak szórványos, de azért tényszerű adataink vannak, ugyanakkor az
is tény, hogy az udvari marsalli cím nem pontosan egyezik meg a kuruc hadsereg táborna-
gyainak, mezei generálmarsalljainak titulusával. Valójában a korábbi évszázadok tovább-
élő, csak részben katonai jellegű tisztsége nyert modernebb tartalmat az által, hogy
II. Rákóczi Ferenc udvari kapitánya már nem pusztán egy pár száz főnyi magánföldesúri
sereg vagy az archaikus szervezeti felépítésű erdélyi fejedelmi lovas (és gyalogos) testőr-
ség parancsnoka, hanem a fejedelem kétségkívül hagyományos alapokon nyugvó, de im-
már reguláris alakulatokba szervezett, több ezer főt számláló udvari hadainak elöljárója
volt. Mindezek alapján úgy véljük, hogy az udvari marsalli cím ha nem is tábornagyi ran-
got, de a tábornagyokéval azonos szintű beosztást jelent, s vay ádámot méltán állíthatjuk
egy sorba Forgáchcsal, Esterházyval, Károlyival, Pekryvel és Barkóczyval.
Heckenast Gusztáv életrajzi adattárában ezredesig bezárólag gyűjtötte össze a kuruc
katonatiszteket, de a vár- és városparancsnokokra alacsonyabb rendfokozat, sőt katonai
rang nélkül is tekintettel volt. thaly álláspontját követve Berthóti István brigadéros-vice-
generálist is a tábornokok közé számította. Véleményünk szerint Vayval is hasonló a hely-
zet, aki funkciója alapján a tábornagyokkal, helyettese, török András udvari vicekapi-
tány pedig a tényleges rendfokozat nélküli vicegenerálisokkal állítható azonos szintre.420

417
Vay ez időbeli tevékenységére csak szórványos adataink vannak. 1710. aug. 6-án pl. az új ecsedi várpa-
rancsnok személyéről intézkedik (MOL P 396. Károlyi-lt. Acta publica, 1. Acta Rákócziana. Ser. I. irreg. Seres
István adata.) Vö. Rákóczi szept. 11-én Károlyihoz és Vayhoz írott leveleivel: AR I/III. 160–163.
418
AR I/III. 626–632.; Bánkúti: A szatmári béke. 107.
419
Rtü II. 205.
420
török András katonai szerepköre jászkun vicekapitányi rangjával is összefüggött, de gyakorlati műkö-
déséről még annyi adatunk sincs, mint Vay tevékenységéről. 1711 februárjától Ottlyk György udvarmesteri
tisztségét vette át, s az udvari hadnagyságban ifj. Perényi Imre váltotta fel, akinek már lehetősége sem nyílt
katonai szerepvállalásra. Perényi udvari hadnagyságára lásd: AR I/III. 602. török András udvari és jászkun
vicekapitányi címét hasonló összefüggésben említi zachar József is, aki szintén a kerületi vicegenerálisokkal

109

Vay Ádám díszbuzogánya
Vay tábornagyi vagy azzal egyenértékű rang-
ját véljük kiolvasni titulusának egyik vál-
tozatából is, amelyben hangsúlyos szerepet
kap a katonai funkció: a fejedelem ugyan-
is a szabadságharc utolsó éveiben egyre
gyakrabban „udvarunk és praetoriana mi-
litiánk marschallussá”-nak nevezi kipróbált
hívét.421 A nemzeti Múzeum állandó kiál-
lításának pedig féltve őrzött kincsei közé
tartozik vay ádám aranyozott ezüst dísz-
buzogánya, amely katonai jelvényként az
udvari marsall hatalmának legékesebb bi-
zonysága.

4. Des Alleurs márki katonai szerepvállalása a kuruc hadseregben422

Heckenast Gusztáv többször idézett összeállításában Des Alleurs márki nem szerepel.423
Annak idején – kissé magabiztosan – úgy fogalmaztunk a kuruc tábornokokról írott ki-
egészítő közleményünkben, hogy Des Alleurs „valószínűleg ... véletlenül maradt ki Rá-
kóczi tábornokai közül. Mellőzése semmiképpen sem indokolt, ... minden további nélkül
a többi kuruc tábornok közé sorolható.”424 állításunkat azzal az érvvel támogattuk, hogy
az őrgróf „nem csupán rangja szerint volt altábornagy, de diplomáciai megbízatása mel-
lett katonai tevékenységet is folytatott a kurucok oldalán, így pl. a zsibói csatában a jobb
szárnyat vezényelte”. Idegen származása sem szólhat ellene, hiszen Janusz Grudziński425
is lengyel volt, aki viszont szerepelt a Heckenast Gusztáv által felsorolt tábornokok kö-
zött. Des Alleurs hiányát végül csak azzal véltük indokolhatónak, hogy nem Rákóczitól
kapta kinevezését, s itt már csak egy mindenképpen sántító ellenpéldát hozhattunk fel,
miszerint thököly oldalán viselt méltóságának elismerésével talán Petrőczy István sem
kapott a fejedelemtől generálisi kinevezést.426
Heckenast Gusztáv levélben indokolta meg álláspontját, melyet valóban el kell fogad-
nunk. Eszerint igaz ugyan, hogy a márki rangja szerint altábornagy volt, s e rendfoko-
zattal katonai tevékenységet is folytatott Rákóczi oldalán, de „soha nem állt Rákóczi
szolgálatában”, nem tartozott a kuruc hadsereg állományába.427 e fontos megállapítás

állítja párhuzamba törököt: Zachar: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén. = A Magyar Mezőgazdasági
Múzeum Közl. 2001–2004. 57–58.
421
AR I/III. 504., 506., 509.
422
ezt a fejezetet önálló tanulmányként Köpeczi Béla 85. születésnapja előtt tisztelegve, az ünnepelt sajtó
alatt lévő emlékkönyve számára is elkészítettük. Megjelenés alatt Kalmár János szerkesztésében.
423
Heckenast: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. = Benda Ekv. 163–174.
424
Mészáros: Újabb adalékok. t, 1995. 94.
425
Hibásan Jan Grundeckinek írtuk: Uo.
426
e véleményünket ma is megkockáztathatónak tartjuk, de még ha beigazolódna is feltevésünk, a bujdosás-
ból hazatérő thökölyánus tábornok helyzete akkor sem hasonlítható Des Alleurséhez.
427
Heckenast Gusztáv már idézett, 1994. okt. 14-én kelt levele birtokunkban. Vö. a 388. jegyzettel!

110
kapcsán érdemes közelebbről megvizsgálni a kuruc hadseregben szolgáló francia tisztek
helyzetét.428 Ezek egy jelentős része csupán nemzetiségére, származására nézve volt fran-
cia, valójában a császári hadseregből állt át a kurucokhoz. Mások francia alattvalóként, de
egyéni úton-módon álltak Rákóczi szolgálatába. Közöttük sok volt a kalandor, néhányan
azonban a lengyelországi francia követ ajánlásával – úgymond félhivatalosan – érkeztek
a fejedelem udvarába. A harmadik csoportba a francia király által hivatalosan küldött
tisztek sorolhatók. Ez utóbbi „csoport” tagjai jobbára ugyancsak Rákóczi szolgálatába
álltak. Fierville lovag pl. 1704. február 16-án XIV. Lajos ágenseként jelentkezett Rákó-
czinál Miskolcon,429 de hivatalos diplomáciai és katonai tanácsadói megbízatása mellett
csapattiszti szolgálatot is vállalt a fejedelem oldalán: az udvari gyalog gránátosok ezre-
dese lett. 1704. december 26-án, a nagyszombati csatában császári fogságba esett, s a bécsi
udvar azzal fenyegette, hogy nem tekinti hadifogolynak, a francia sajtóban pedig még az
akasztófa rémhíre is felröppent személyével kapcsolatban.430 rákóczi úgy érvelt szirmay
István királyi biztoshoz írott levelében, hogy Fierville az ő szolgálatában állt, és ezredpa-
rancsnokként esett fogságba. Utóbb sikerült is kicserélni, s újra elfoglalta korábbi beosz-
tását.431 A fierville kíséretéhez tartozó, név szerint ismert tisztek közül La Motte, rivière
és Rhen egyaránt Ágost lengyel király szolgálatát cserélte fel a fejedelemével.432 Már fier-
ville megbízatásakor is felmerült azonban, hogy a napkirály küldjön magasabb rangú
ügyvivőt Rákóczi mellé. XIV. Lajos hamarosan, 1704. április 1-jén részletes utasítást
adott kiszemeltje, a nagy katonai és diplomáciai múlttal rendelkező Des Alleurs márki
számára. Az utasítás címében a márki még „maréchal de camp” rendfokozattal szerepel,
de az uralkodó épp a megbízatással egyidejűleg léptette elő altábornaggyá (lieutenant-
général).433 A márki végül hosszú, viszontagságos utazás után, 1705. március 11-én érke-
zett Egerbe. A kíséretéhez tartozó tisztek közül Rákóczi is név szerint említi Lemaire és
Damoiseau mérnök brigadérost.434 A brigadérosi rendfokozatot azonban mindketten rá-
kóczitól nyerték, s nem tudjuk pontosan, milyen rangban szolgáltak a francia hadsereg-
ben, midőn magyarországi megbízatásukat kapták.435 Lemaire brigadérosi kinevezéséről

428
A témára összefoglalóan lásd Markó Árpád: Francia katonák Rákóczi seregében. MKSz, 1934. 3. sz.
200–213. A Markó által összegyűjtött adatokkal kapcsolatban itt csupán annyit jegyzünk meg szűkebb tárgy-
körünkhöz kapcsolódva, hogy a felsorolt tisztek közül La Motte tüzérségi főparancsnok a brigadérosi rangot
adataink szerint nem érte el (csupán ezredes volt), a Markónál ezredesként szereplő Louis Fierville viszont bri-
gadéros lett. (Uo. 203.) Köpeczi Béla már Fierville-t is a brigadérosok között említi: Köpeczi: A rákóczi-sza-
badságharc és Franciaország. 262.
429
Köpeczi: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. 48., 54.
430
Uo. 84., 318. Markó: Rákóczi csatái. 145.
431
Ráday ir. I. 243. A diplomáciai megfontoláson túl nyilván a fogoly érdekét is szolgálta, hogy a francia
La Clef du Cabinet c. lap sem XIV. Lajos követének, hanem csupán Rákóczi szolgálatában álló francia ezredes-
nek nevezte Fierville-t. Köpeczi: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. 352.
432
Köpeczi: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. 79.
433
Uo. 76–77. (A maréchal de camp a brigadérosi rangot követő, második tábornoki fokozat volt, nem
tévesztendő össze a tábornagyi fokozattal, melynek korabeli titulusa maréchal de France, azaz franciaország
marsallja.)
434
„Azt hittem, fegyvert, tiszteket és pénzt hoz nekem [ti. Des Alleurs], de csak két mérnök brigadéros, Le-
maire és Damoiseau kísérte.” AR III/I. 351. – Des Alleurs valójában népesebb kísérettel jött Magyarországra,
a tisztek többségét azonban még Belgrádból előreküldte. Markó: Francia katonák Rákóczi seregében. MKSz,
1934. 3. sz. 203.
435
Lemaire-ről tudjuk, hogy 1680-ban hadnagyként, 1690-ben pedig kapitányként szolgált. Vázlatos élet-

111
eddig nem találtunk konkrét adatot, Damoiseau kinevezésének fogalmazványa viszont
fennmaradt.436 Lemaire ugyanakkor önmagát és Damoiseau-t következetesen a „király
hadmérnökének” titulálta emlékirataiban, de már a fierville kíséretében érkezett, és
Rákóczi szolgálatában álló Rivière alezredest a „fejedelem hadmérnökének” nevezte.437
Ezzel lényegében megragadhatjuk a XIV. Lajos hivatalos megbízottai és az egyénileg
Rákóczi hűségére állt franciák közötti különbséget. Mégsem lehet azonban mindig éles
határvonalat húzni e két csoport tagjai között. Lemaire talán túlzottan is hangsúlyozni
akarta küldetésének hivatalos jellegét, s ezért ragaszkodott utóbb a „király hadmérnöke”
titulushoz. Des Alleurs távozása (1710. február) után ismét Fierville, s az ő megérkezé-
séig ideiglenesen Lemaire látta el az ügyvivői teendőket. Fierville és a Lemaire-rel együtt
érkező Damoiseau brigadérosi kinevezése arról tanúskodik, hogy a francia királytól nyert
megbízatás és a kuruc hadseregben vállalt szolgálat nem zárta ki egymást. A kettős fel-
adatkör ellátásához azonban mindkét uralkodó jóváhagyására szükség volt, s ez fierville
esetében furcsa helyzetet teremtett. Mivel a fejedelem szolgálatában állt (1708-tól Rákó-
cziné udvartartását vezette Danckában), Des Alleurs távozásakor Rákóczi beleegyezésére
is szükség volt, hogy újból elvállalhassa a francia ügyvivői feladatkört. Maga Fierville is
szabadkozott a francia udvarnál, hogy ügyvivői feladatai miatt nem szeretné feladni Rá-
kóczitól kapott megbízatását, s csak néhány hónapos késéssel, 1710. június közepén tért
vissza Magyarországra.438
A tüzérség parancsnoka, La Motte ezredes szolgálatának kettősségéről ugyancsak ér-
dekes utalásokat olvashatunk Rákóczi levelezésében. La Motte és a tüzérség főfelügye-
lője, Sréter János brigadéros állandó rangvitában állt egymással, Rákóczi ezért csupán
együttműködésre és kapcsolattartásra szólította fel őket, de szolgálati állásukat függetle-
nítette egymástól. Sréterhez írott levelében a fejedelem részletezi mindkettőjük feladat-
körét és egymáshoz való viszonyát, majd a következőképp összegzi indokait: „...conside-
rálván, hogy Lamot nemcsak az magunk colonellusa titulusát viseli: de az franczia király
szolgálatjában is vagyon, – pro exigentia conjunctorum et temporis [a sajátos helyzet és
a körülmények követelményeként] ezeknek így kell lenni”.439 La Motte utóda, rivière ez-
redes izetésének rendezése kapcsán Rákóczi arra is kitér, hogy annak idején Bonnac márki
az ő tudta nélkül mérnök ezredesi rangot ígért La Motte számára, és akkor a izetését
is külön megállapodással („per paus”) rendezték, Rivière esete azonban ettől különböző,
hiszen más dolog, az, ha valakit ő saját kegyelmességéből, az illető „meritomira nézve”
léptet elő.440
A francia tisztek tehát – már csak egzisztenciális okokból, és katonai előmenetelük
miatt is – hosszabb-rövidebb időre, de vállalták a kuruc hadseregben való szolgálatot.

rajzát lásd Köpeczi Béla: Lemaire brigadéros, a Rákóczi-szabadságharc bírálója. = Uő: Magyarok és franciák
XIV. Lajostól a francia forradalomig. Budapest, 1985. 160–172. Damoiseau-t kuruc brigadérosi kinevezésének
fogalmazványa ugyan a „legkeresztényibb francia király őfelsége brigadérosának” nevezi, ezt az adatot azon-
ban csak független francia forrásból lehetne hitelesíteni.
436
Lásd: Okmánytár, 24. sz. (145–146.)
437
Lemaire emlékiratai. Rtü II. 183., 188., 208. stb.
438
Köpeczi: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. 222.
439
Rákóczi Sréter Jánoshoz. Eger, 1706. ápr. 3. AR I/I. 507–508.
440
Lásd Bercsényi és Rákóczi levélváltását az ügyben. Bercsényi a fejedelemhez: Kassa, 1709. jún. 1. AR
I/VI. 193. és Rákóczi válasza: Szerencs, 1709. jún. 2. AR I/II. 476.

112
Des Alleurs márki tevékenységét vizsgálva azonban megállapíthatjuk, hogy ő csakugyan
elzárkózott attól, hogy Rákóczi „szolgálatába” álljon. Az 1705. évi hadjáratban – mint
már említettük – végig Rákóczi oldalán tartózkodott, részt vett a haditanácsokban, a zsi-
bói csatában pedig aktív szerepet is vállalt: a jobb szárny parancsnokaként harcolt a csá-
száriak ellen. Mindez azonban nem lépte túl a „külföldi katonai tanácsadó” szerepkörét,
és a zsibói epizód is csupán a „vendégnek” kijáró „udvariassági gesztusként” értelmezhető.
A csata előtt ugyanis Rákóczi Emlékiratai szerint Forgách Simon „sértődötten, tettetett
udvariassággal” engedte át a nála alacsonyabb rendfokozatú tábornoknak a jobb szárny
parancsnokságát.441
A zsibói kudarc után Lemaire személyi ellentétekkel, vay ádám és forgách simon
Des Alleurs-rel szembeni bizalmatlanságával, sőt féltékenységükkel magyarázza a fran-
cia tábornok háttérbe szorítását. Előadása szerint a Rákóczi udvari hadai között szolgáló
„idegen” ezredek szívesen szolgáltak volna Des Alleurs parancsnoksága alatt, Vay és For-
gách azonban óva intette ettől a fejedelmet.442 való igaz, mindketten személyesen is érin-
tettek voltak az ügyben: előbbi az udvari hadak, utóbbi a felállítandó reguláris hadtest
parancsnokaként önmagának szerette volna fenntartani az említett alakulatok irányítá-
sát. Forgách emlékezetes sértődöttsége idején Bercsényi unokaivérének Des Alleurs-rel
szembeni panaszait is tolmácsolta Rákóczihoz írott levelében, s ez megerősíti a Lemaire
által említetteket. Ismét a jelszókiadás gyakorlata az, amely bántotta Forgáchot, a regulá-
ris hadak ugyanis – állítólag Rákóczi parancsára – mind Des Alleurs-től vették „az parol-
lát”, s a márkit „Generálissoknak, s nem követnek vallják az franczia tisztek”. Ráadásul
a fejedelem a Chassant-gyalogezred őrnagyának beiktatására is Des Alleurs által adott pa-
rancsot.443 tudjuk, rákóczi végül udvari hadait vay, a reguláris ezredeket pedig forgách
parancsnoksága alá rendelte, Des Alleurs katonai vezető szerepe így nem teljesedhetett
ki. Lemaire szerint azonban a személyi intrikák folytán később arra is akadt példa, hogy
Forgách Bercsényivel szemben javasolta Des Alleurs előtérbe állítását, sőt tábornagyi
kinevezését is.444 állítólag maga rákóczi is felkínálta a márkinak a tábornagyi rangot,
ő azonban – attól tartva, hogy így a Bercsényi ellen intrikáló tábornokok cselszövésének
eszközévé válna –, elhárította a megtiszteltetést. „Des Alleurs úr kérlelte a fejedelmet,
ne kívánja tőle e nagyon megtisztelő rang elfogadását, mivel ez szolgálatának ártalmára
volna, és egyébként sem vállalhatná a Király engedélye nélkül” – írja Lemaire. Rákóczi
erre még azt is felajánlotta, hogy ő maga jár közben XIV. Lajosnál: „adja beleegyezését
a dologhoz”, a márki azonban „nem adta meg magát, csak köszönetet mondott”.445
Des Alleurs távozása után, mint említettük, ideiglenesen Lemaire vitte az ügyeket,
ő azonban hamarosan hazatért jelentéstételre. Ekkor Rákóczi is fontos megbízatással látta
el, s ezzel kapcsolatban már március 14-én a következőket írta XIV. Lajosnak: „Ámbár
Le Maire úr, felséged hadmérnöke ebben az országban nekem igen értékes szolgála-
tokat végez, és ez a tiszt méltán kiérdemelte kitűnő magaviseletével az én tábornokaim
elismerését, – éppen ezért őt választottam ki arra, hogy Felséges színe elé küldjem, hogy

441
AR III/I. 369.
442
Lemaire emlékiratai. Rtü II. 207.
443
Bercsényi a fejedelemhez. Nagyszombat, 1706. márc. 8. AR I/V. 45–46.
444
Lemaire emlékiratai. Rtü II. 218.
445
Uo. 220.

113
beszámoljon a szövetkezett rendek ügyeinek állásáról, mert arra gondoltam, hogy felsé-
ged bizonyára több hitelt ad egy alattvalója szavainak, mintha én küldenék innen, az or-
szágból valakit.”446 Mint látjuk, rákóczi is hangsúlyozza, hogy Lemaire a napkirály meg-
bízatásából szolgált Magyarországon, s ez szintén adalékul szolgálhat fentebbi megálla-
pításainkhoz, témánk szempontjából azonban sokkal fontosabb annak az emlékiratnak
a tartalma, amelyet Rákóczi Lemaire-re bízott. A hadmérnök ezt 1710. augusztus 1-jei dá-
tummal nyújtotta be az uralkodónak, s ebben tolmácsolja ugyan a fejedelem kívánságait,
de saját negatív véleményét sem hallgatja el a magyarországi helyzetről, így küldetése
a kurucokra nézve kedvezőtlennek bizonyult.
Rákóczi emlékiratának 4. pontjában kérte a hátralékos pénzsegélyek kiutalását, vala-
mint egy tábornok és tisztek Magyarországra küldését. „Ez a tábornok – írja a fejedelem
– kizárólag maga fog rendelkezni a küldött segélyösszegekkel, hogy pénzzel ellássa azt
a 3-4000 zsoldosból álló csapattestet, mely az ő parancsnoksága alatt fog állni, és sem
Bercsényivel, sem a többi magyar tábornokkal semmi dolga nem lesz.”447 A következő
(5.) pontban kifejti, hogy az idegen hadtest „gyors felállítása nem fog nehézségbe üt-
közni, mert, – mihelyt nyilvánvalóvá lesz, hogy őfelsége a magyaroktól függetlenül izeti
őket és külön parancsnokuk lesz, mindenünnen jönni fognak az idegen katonák, és nem
kétséges az sem, hogy a császári seregből is sokan fognak átjönni a magyarok pártjára”.
Minden optimizmusa, sőt illuzórikus volta ellenére ez a terv a magyar ügy iránti bizalom
helyreállítását célozta. Rákóczi nyilvánvaló szándéka volt, hogy a korábban Des Alleurs
által küldött negatív tartalmú jelentések ellensúlyozásával, kedvezőbb feltételek ígéretével
nyerje vissza a francia támogatásnak legalább egy részét. Ezt a célt szolgálta volna a pénz-
segélyek francia ellenőrzés melletti felhasználása és egy önálló csapattest, illetve a kuruc
tábornoki kartól független parancsnoki beosztás létrehozása. Az akkori viszonyok között
azonban minderre már nem nyílott lehetőség.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy Heckenast Gusztáv helyesen járt el, midőn
Des Alleurs márkit nem sorolta a kuruc tábornokok közé, miközben a fejedelem szolgála-
tába állt francia tisztek közül – az általa meghatározott kritériumok alapján – az ezredesi
és brigadérosi címet viselők bekerültek adattárába. Ennek ellenére talán mégsem volt ha-
szontalan Des Alleurs álláspontjának, a szolgálat udvarias, de kategorikus visszautasí-
tásának ismertetése. Lemaire is különbséget tett a „király hadmérnökei” és a fejedelem
francia tisztjei között, éppen ezért úgy véljük, a Magyarországon szolgáló francia tisztek
esetében külön-külön érdemes megvizsgálni tevékenységük egyedi körülményeit, s azok
szem előtt tartásával határozhatjuk meg a kuruc hadsereg irányításában elfoglalt helyü-
ket. Amíg Des Alleurs csupán katonai tanácsadóként, addig a fejedelem által brigadérossá
kinevezett Chassant, Fierville, Damoiseau (és talán Lemaire) tényleges szolgálatuk révén
is tevékeny szerepet töltöttek be a felső katonai vezetésben.

446
idézi Markó Árpád: Le Maire francia kuruc hadmérnök brigadéros emlékirata XIV. Lajoshoz Rákóczi
szabadságharcának utolsó idejéből. 1710. augusztus 1. HK, 1962. 2. sz. 105.
447
Uo. 110.

114
 VII. ÖSSzEGzÉS

A Rákóczi-szabadságharc felső katonai vezetését vizsgálva az alábbi eredményekre ju-

tottunk. A tiszaháti bujdosómozgalomból kibontakozó kuruc szabadságharc első tisztjeit
maguk a felkelők választották még Rákóczi Magyarországra érkezése előtt. A fejedelem
1703 májusában Esze tamást nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesének.
Az első főtisztek (Majos István, Ocskay László, Bóné András, a két Szűcs János stb.) még
többnyire írásos kinevezés nélkül, csupán rákóczi hallgatólagos beleegyezésével viselték
rangjukat. thököly egykori hívei közül is sokan tértek haza a törökországi emigrációból
(Guthy István, Csáki András, Orlay Miklós, Szappanos Mihály), és egykori rangjuk meg-
tartásával léphettek Rákóczi seregébe. A szervezés első időszakára tehát a spontaneitás
jellemző, s maga Rákóczi is megalkuvásokra kényszerült a személyi döntések megho-
zatalakor. Az előkelő nemesek és mágnások csatlakozásának megindulásával a fejede-
lem igyekezett közülük új ezredeseket kinevezni (sennyey istván, ibrányi László, vay
László).
A fejedelem körültekintéssel látott hozzá a „szegénylegény-tisztek” megfegyelmezé-
séhez, háttérbe szorításához, hiszen egyszerre leváltani nem lehetett őket a kezük alatt
szolgáló hadak eloszlásának veszélye nélkül. Éppen ezért a frissen csatlakozott, tekinté-
lyesebb és nagyobb katonai múlttal rendelkező nemesek (Perényi Farkas, Ilosvay Bálint
és Imre, Orosz Pál, Bessenyey zsigmond, Géczy zsigmond) közül úgynevezett fődirecto-
rokat küldött a különböző hadszíntereken harcoló felkelők élére. Korábbi történetírásunk
őket is saját alakulattal bíró csapattiszteknek vélte, valójában a szerveződő fejedelmi
udvar megbízottai, vagy mondjuk úgy: központi utasításokkal a harcoló alakulatokhoz
kiküldött „vezérkari tisztek”, sőt egyben „politikai biztosok” voltak, s ideiglenes megbí-
zatással látták el a magasabb parancsnoki beosztásokat.
A hadsereg első tábornokait Rákóczi csak akkor nevezte ki, amikor kellő politikai súly-
lyal vagy elegendő katonai tapasztalattal rendelkező személyek (Sennyey István, Károlyi
sándor, Bottyán János, thoroczkay istván) lettek kuruccá, s rájuk azonnal egy-egy or-
szágrész irányítása hárult. A terminológia és azzal együtt a tábornoki kar hierarchiája csak
fokozatosan alakult ki. Kezdetben az egyszerű mezei (fő)generálisi titulussal állították ki
a fejedelmi kancellárián a dekrétumokat.
A tábornoki kar kiépülésével az első fokozat a generális-főstrázsamesteri rang lett,
s emellett az altábornagyi, a lovassági tábornoki és a tábornagyi rang tényleges haszná-
latát mutathatjuk ki az 1704/1705 és 1707 közötti időszakban. Ez a császári hadseregből
ismert minta átvételét jelentette azzal a különbséggel, hogy a zömmel könnyűlovasságra
épülő kuruc hadsereg „féloldalas” jellege miatt hiányzott, illetve csak egy elvi kimutatás-
ban szerepel a gyalogsági tábornoki (táborszernagyi) cím.
Ehhez járult 1704-ben a francia mintára bevezetett brigadérosi rendfokozat, amely előbb
pusztán az előkelő főtisztek rangjának emelését szolgálta az első paraszt-ezredesekkel

115
szemben. Később már a katonai érdemek elismerését, a kipróbált hűségű tisztek jutalma-
zását, végül az egyszerű soros előléptetési igények kielégítését is a brigadérosi címmel
oldották meg.
A hadügyigazgatás territoriális keretei kezdettől fogva megragadhatóak, mind a ve-
zénylő tábornokok hatásköre, mind pedig a hadtápszervezet oldaláról. testületi döntés
azonban csak 1706 elején, a miskolci tanácsülésen született a katonai igazgatás megszer-
vezéséről. Az év folyamán öt főkapitányságot hoztak létre: a tiszántúli (szatmári), felső-
magyarországi (kassai), Duna–tisza közi (szolnoki), alsó-magyarországi (érsekújvári)
és dunántúli kerületek élére egy-egy fő- és vicekapitányt neveztek ki. Ez a szervezeti
felépítés a török elleni védelmi struktúra egyik elemének továbbélését, illetve reform-
ját jelentette. A tiszán túl Károlyi Sándor és Galambos Ferenc, a Duna–tisza között
id. Barkóczy Ferenc és Buday István, Kassán pedig Forgách Simon és Berthóti Ferenc
lett a fő- és vicekapitány. A Dunán túl Esterházy Antal nyert főkapitányi kinevezést, a vi-
cekapitányi poszt azonban egyelőre betöltetlen maradt. Ezek a személyi adatok pusztán
korábbi ismereteink megerősítését jelentik, ám Rákóczi Emlékirataitól és a korábbi szak-
irodalom megállapításaitól eltérően azt is meg kell állapítanunk, hogy Bercsényi sohasem
élt az érsekújvári főkapitányi titulussal, nyilván ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, hogy
ő a tábornagy-főkapitányok fölött áll.
Eddig a következtetésig thaly Kálmán is eljutott, senki sem vizsgálta azonban a fő-
kapitányságok szervezeti és területi átalakítását is érintő 1707. évi reformot. Ennek lé-
nyege erdély és a partium területi integritásával függött össze: mivel a tágan értelmezett
Partium vármegyéit Erdélyhez csatolták, a tiszántúli főkapitányság megszűnt. A már em-
lített Regulamentum universale a török időkből ismert három kerületi főkapitányságot
állította vissza: a dunántúlit, az érsekújvárit és a kassait. Barkóczy Ferenc gróf, a korábbi
Duna–tisza közi főkapitány névlegesen érsekújvári főkapitány lett. Károlyi ugyanakkor
megkapta a fogságra vetett Forgách Simon körzetét, amelyhez a korábbi tiszántúli főkapi-
tányság két megmaradó megyéjét, Szabolcsot és Szatmárt is hozzákapcsolták. 1708-ban
az érsekújvári és a dunántúli kerületbe is vicegenerálist neveztek ki. A Dunán innen előbb
Csáky Mihály, majd miután ő nem vállalta, Berthóti István, a Dunán túl pedig rövid időre
Esterházy Dániel nyerte el a katonai igazgatási tisztséget. Ezek a személyi változások
nagyrészt elkerülték a korábbi kutatók igyelmét.
A kuruc katonai vezetés személyi összetételét az utóbbi időben Heckenast Gusztáv
kezdte el vizsgálni. Miután kutatásaink szorosan kapcsolódnak az általa megkezdett mun-
kához, és hagyatékának sajtó alá rendezését is magunk vállaltuk fel, dolgozatunkban nem
vizsgáltunk olyan kérdéseket, amelyek az adott csoport összetételét, szociológiai vizsgá-
latát célozzák. E kérdések boncolgatása és az adatok feldolgozása óhatatlanul is szakmai
etikai problémákat vetett volna fel, hiszen ezen a téren nehéz (lehetetlen) lett volna He-
ckenast Gusztáv és saját kutatásaink eredményeit világosan elkülöníteni. Éppen ezért –
a szakirodalomban fellelhető tévedések korrigálásán és az olykor ugyancsak félrevezető
egykorú források kritikáján túl – csupán a felső vezetői kör meghatározására szorítkoz-
tunk. Jelenlegi ismereteink alapján ezt a kört a tábornoki és brigadérosi kar három vi-
tatható szerepű tisztségviselővel kibővített állományában (27+33+3 fő) jelöltük ki. Az
összesen 63 főt rövid életrajzaik felvázolásával mutattuk be, de természetesen kötetünk
számos részében bővebben is foglalkoztunk személyi kérdésekkel, illetve egy-egy kine-
vezési, előléptetési ügy hátterével.

116
 A felső katonai vezetés előéletét vizsgálva megállapítottuk, hogy 21-en aktív katona-
ként, 24-en pedig korábbi tapasztalatok birtokában léptek kuruc szolgálatba, s végül 18 fő
katonai előéletéről nem rendelkezünk adatokkal. A katonai tapasztalatokkal rendelkezők
egytől-egyig a korábbinál magasabb rangban léphettek Rákóczi seregébe, de az „újoncnak”
számító csoportból is neves kuruc tábornokok és brigadérosok kerültek ki. Mivel 15-en
azonnal tábornoki, további 7-8 fő pedig brigadérosi rangban kezdte meg szolgálatát, a felső
vezetés összlétszámának több mint egyharmada kezdettől adott volt. A már ismert társa-
dalmi korlátokon túl ebből is következett, hogy az alulról érkezők előmenetelére nem sok
lehetőség nyílt: nyolc év alatt a vizsgált személyek átlagosan csak egyszer léphettek előre,
s a hadvezetésen belüli fokozatos előrejutás is csak a főrangú tábornokok kiváltsága volt.
A kinevezési okmányok számbavételével megállapíthattuk, hogy Rákóczi már az első
általa adott kinevezéseket igyekezett írásba foglalni, ennek ellenére még évekkel később
is előfordult, hogy valaki csak jóval kinevezési határozatát követően kapta meg dekrétu-
mát. Ilyenkor a kinevezési oklevelek szövegébe (narratio) szőtt magyarázat vagy egysze-
rűen a visszakeltezett dátum biztosította az illető korábbról eredő ragviszonyát, később
előléptetett tiszttársaival szembeni rangidősségét. A közel 80 ismert kinevezésből mind-
össze ötöt sikerült fellelni eredetiben, további kettőt az eredetivel megegyező formában
kiállított tisztázati példányban, hármat későbbi másolatban és húszat a fejedelmi kancel-
lárián jegyzőkönyvezett fogalmazványban. (Néhány iratnak több példánya is előkerült.)
A dekrétumok többnyire sztereotíp szöveggel készültek, s csak elvétve találkozunk a ki-
nevezettre vonatkozó speciális megjegyzéssel, személyes jellegű adattal. Ennek ellenére
az eddig feltárt dekrétumokat teljes szövegükben közöljük az okmánytárban.
Behatóbban vizsgáltuk a hadsereg legfőbb beosztásait: a főgenerális, az erdélyi főpa-
rancsnok, valamint az udvari fő- és vicekapitány pozícióját és a francia követ, Des Alleurs
márki katonai tevékenységét.
Bercsényi Miklós kezdettől főgenerálisi címet használt, 1704-től hangsúlyozottan az
„egész hadsereg főgenerálisaként”, azaz generalissimusként jelenik meg. Ez a címe a hi-
vatalos okmányokban is rögzült, de 1705-ben, a rendi konföderáció létrehozásakor külön
törvényt nem alkottak a főgenerálisi címről. Legfőbb riválisa, Forgách Simon tábornagy
ezért később joggal vitatta Bercsényi titulusát, s Rákóczi álláspontja szerint is csupán
a rangidősség jogán illette meg az elsőbbség Bercsényit. ő maga a császári sereg Gene-
ralleutnantjának (az uralkodó katonai helyettesének), illetve az udvari Haditanács elnö-
kének posztjához hasonlította saját állását. Végül az ónodi országgyűlésen törvényerőre
emelt hadiszabályzat, a Regulamentum universale rögzítette jogkörét, amely az előlép-
tetési és jogszolgáltatási ügyekre terjedt ki.
Az erdélyi főparancsnokság kérdése szintén önálló fejezetet kapott. Itt nem az egymást
váltó parancsnokok sorának áttekintése volt a legfőbb célunk, hanem a parancsnokváltás
körülményeinek, jogi hátterének bemutatása. Külön vizsgálat tárgyát képezte a katonai
főparancsnoki beosztás és az „ország generálisa” címmel jelölt hagyományos rendi mél-
tóság betöltésének kérdése. Az 1704. évi gyulafehérvári országgyűlés a Rákóczi által
kinevezett főparancsnokkal, thoroczkay Istvánnal szemben Pekry Lőrincet választotta
főgenerálissá. Rákóczi a választásról nem vett tudomást, és Forgách Simonra bízta az
erdélyi csapatok főparancsnokságát. A korábbi megállapításokhoz képest új eredményt
jelenthet az a következtetés, hogy Pekry 1705. szeptembertől nem Forgách utóda, csupán
annak ideiglenes helyettese lett, s forgách anélkül veszítette el pozícióját, hogy arról köz-

117
vetlenül rendelkezett volna a fejedelem. Az ügy elsősorban Erdély elvesztése miatt vált
tárgytalanná, és az is logikus lépés volt, hogy az Erdéllyel szomszédos főkapitányság pa-
rancsnoka, Károlyi vette át az Erdélyből kiszorult csapatok vezetését és az Erdély vissza-
foglalását célzó hadműveletek irányítását. Pekry 1706. júliusi kinevezése sem jelentette
Károlyi automatikus leváltását, a fejedelem ugyanis Pekryt előbb Károlyi alá osztotta be,
s csak később, Erdély ismételt birtokbavételekor kapott Pekry teljes önállóságot.
Rabutin császári tábornagy támadásakor újra Károlyi jutott vezető szerephez, és Pekry
1707. novemberi leváltását követően véglegesen átvette a (címzetes) erdélyi főparancsnok-
ságot. A kérdés elméletileg továbbra is napirenden maradt, mivel az erdélyi főurak közül
teleki Mihály gróf maga is igényt formált a címre. Pekry halála után elvileg Rákóczi is támo-
gatta teleki igényét, de csak azzal a (lehetetlenséggel határos) kikötéssel, hogy a hadakkal
vonuljon Erdély visszafoglalására. A fejedelem végül 1711. április 23-án nevezte ki telekit,
akkor, amikor nyilvánvalóvá lett Károlyinak a fejedelemével ellentétes álláspontja a béke-
kötésről. Mire a megbízólevél teleki kezéhez ért, már ő maga is elfogadta a szatmári békét.
Vay Ádám udvari főmarsall katonai szerepkörét és a hadvezetésen belül elfoglalt he-
lyét, s ezzel együtt helyettese, török András funkcióját is megvizsgáltuk. A korábbi szak-
irodalom ingadozott kettejük katonai szerepének, különösen vay tábornoki rangjának meg-
ítélésében. terminológiai érvek alapján és Vay tevékenységének részletes elemzése után
úgy véljük, hogy vay udvari marsalli címét csakugyan nem tekinthetjük a tábornagyi
(generális-marsalli) rendfokozattal egyenértékűnek. Valójában a marsall szó eredeti jelen-
téstartalmáról és a középkorból eredő udvari tisztség (udvarnagy, Hofmarschall) tovább-
éléséről van szó. A reguláris ezredekbe szervezett testőrség parancsnokának funkcióját
azonban különböző gyakorlati megfontolások alapján a tábornagyokéval azonos szintű
beosztásként értelmezhetjük, helyettesét, török Andrást pedig a tábornoki rang nélkül
kinevezett kerületi vicegenerálisokkal állíthatjuk egy sorba, de neki és főleg a szabadság-
harc utolsó hónapjaiban utódává kinevezett ifj. Perényi Imrének – Vayval ellentétben –
szinte egyáltalán nem volt kimutatható katonai szerepköre.
Végül XIV. Lajos Rákóczihoz küldött követének katonai szerepvállalását tekintettük
át. Megállapíthattuk, hogy Des Alleurs márki – általunk nem érintett diplomáciai meg-
bízatásán túl – katonai tanácsadóként is tevékenykedett, de a francia altábornagy nem
állt rákóczi szolgálatába, noha a fejedelem állítólag a tábornagyi rangot is felajánlotta
számára. Kíséretének tagjai, valamint a lengyelországi francia követ közvetítésével már
korábban Magyarországra érkezett más francia tisztek viszont még a francia király diplo-
máciai képviseletével párhuzamosan is vállalták a kuruc hadseregben való szolgálatot.
E kettős szerepkörben működött Louis Fierville (1704, 1710) és Louis Lemaire (1710),
akik brigadérosi rangot nyertek Rákóczitól. Rajtuk kívül még két francia tiszt került be
a kuruc katonai felső vezetésbe: Georges Chassant a gyalogságnál, François Damoiseau
pedig a hadmérnöki karban nyert ugyancsak brigadérosi kinevezést.
Kötetünk zárszavában szeretnénk kifejezni azon reményünket, hogy talán sikerült kö-
zelebb jutnunk a kuruc katonai felső vezetés szervezeti felépítésének alaposabb megis-
meréséhez, részletesebb képet alkothatunk a tábornoki és brigadérosi kar kiépülésének
folyamatáról és a magasabb parancsnoki beosztások esetében is tudtunk néhány ponto-
sítást eszközölni. De rögtön tegyük is hozzá: a témára vonatkozó, még mindig hézagos
ismereteinket további fáradságos munkával, újabb források feltárásával a jövőben is gya-
rapítanunk szükséges!

118
 OKMÁNytÁR

Az alábbi források a kuruc tábornoki és brigadérosi kar tagjainak kinevezéséhez kapcso-

lódnak, s egy kivételével eddig kiadatlanok. A közlés során az egykori vélhető kiejtés
megtartása mellett a modern átírást tartottuk szem előtt. Így mai helyesírásunk szerint
jártunk el az ékezetek, a központozás, valamint a kis és nagy kezdőbetűk használatánál,
továbbá a szavak külön- és egybeírásakor. Így a latin que mintájára tapadó is szócskát is
különírtuk a megelőző szótól. Ugyancsak mai helyesírásunk vagy a latin humanista írás-
mód, illetve a megfelelő hangérték szerint írtuk át az u és v, valamint az i, j, y és ÿ betűket.
nem tartottuk meg a kiejtés szerinti írásmódot a hasonulásoknál és mássalhangzó-össze-
olvadásoknál sem (parancsollyuk, adgyuk, attuk, állapottyát, eczer s-mind, külömben, aszt
stb.), hiszen ezek szóelemző írásmódja (parancsoljuk, adjuk, adtuk, állapotját, egyszers-
mind, különben, azt stb.) nem befolyásolja a kiejtésbeli sajátosságokat. A tulajdonnevek-
nél betűhívségre törekedtünk, de pl. a keresztnevek hiányzó ékezeteit pótoltuk.
Az eredeti dekrétumokra jellemző formai kiemelések közül a nagybetűs írású szöveg-
részeket megtartottuk. A fogalmazványok közlésénél a fontosabb javításokat is jelezzük,
így a szöveg értelmét befolyásoló módosításokon túl a korabeli stiláris javítások jellegé-
ről, a szövegváltozatok alakulásáról is képet kaphatunk. A rövidítések feloldását dőlt be-
tűk jelzik, a kihúzott szövegrészeket hegyes <...>, saját kiegészítéseinket pedig szögletes
[...] zárójelbe tettük. A hibás vagy sajátos írású szöveghelyekre felkiáltójellel hívtuk fel
a igyelmet.
A fejedelmi protokollumok lapjait egykorúlag következetlenül számozták: gyakran az
elő- és hátoldalt is megkülönböztették (pagina), máskor csak a rectót jelölték (fólió), oly-
kor pedig számozatlanul maradt lapokkal találkozhatunk. Ezért mi a mai levéltári fólió-
számokat közöljük az első helyen, de zárójelben megadjuk a korabeli paginaszámokat is.
A hosszabb latin szövegrészek fordítását jegyzetben közöljük, a fordításhoz soós ist-
vántól kaptunk köszönettel vett segítséget.

119
 1.
[Tokaji tábor, 1703. október 18.]
Károlyi Sándor mezei generálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. Dátum nélküli, de a megelőző és a kö-

vetkező bejegyzés is 1703. okt. 18-án kelt. OSzK Kt. Fol. Hung. 978. Prot. Exp. fol. 7r–v.

A Mezei Generalisságrul való Collational[isa]448

t. Nagyságos Karolyi sándor uramnak ő Nagyságának párja
Meg tekentvén tekintetes nagyságos Károlyi Sándor Uram Nemes Szatthmár Várme[gye]
Eörökös Fő Ispányjának Hozzánk, édes Nemzetünkhöz való szíves [indulatját?] s kész-
ségét, egyszersmind igaz magyarságát az hadakozásban val[ó...] s probált maga viselését
szép experientiáját s serénségét: bízván továbbra is azon Hozzánk s édes Hazájához való
ő Kegyelme szíves szeretetiben s készségében, engedtük s adtuk aminthogy e levelünk
erejével adjuk s engedjük is ő Kegyelmének kegyelmesen a Mezei Generalisság tisztit
s hivatalját. Parancsoljuk azért mind fenn megnevezett hadi tiszteinknek, s kiváltképpen
azoknak, valakik a rác nemzet ellen (melly is az igaz ügynek magát ellenségévé tevén,
magunk személyünk, nemzetünk, hadaink ellen hadakozik) való hadakozásra elküldette-
nek és rendeltettenek: ismérvén emlétett tekéntetes nagyságos Károlyi sándor uramot
azon Generalisi méltoságban helyheztetett igaz hívünknek s úgy azon ráczság ellen való
operatióban s hadakozásban eleikben állíttatott Generalisának lenni. Méltóságos tiszti-
hez s személlyéhez illendő authoritasát s becsületit megadni, mindenekben parancso-
latitúl s dispositióitúl függeni s kezek alatt levő hadainkat is az szerént alkalmaztatni s
moderálni semmiképpen is el ne mulassák.449 Különben valakik azon tiszteink s hadaink
közzül parancsolatunk ellen emlétett Generalis uramot meg nem követik, életek s fejek
kegyelem és kedvezés nélkül elvész.

2.
Tokaji tábor, 1703. november 30.
Orosz Pál kinevezése az erdélyi csapatok fődirectorává

Kalligraikus írással készült, de aláírás és pecsét nélküli fogalmazvány-tisztázat: MOL G 16.

I. 2. a. fol. 18. Az irat hátoldalán egykorú feljegyzés és jelzet: „Orosz Pál Uram directiójárul.
Nro. 31.” Ezt a példányt idézi: Várkonyi: A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása Erdélyben.
Sz, 1954. 50. Az eredetiről készült egykorú másolat: Hadtörténelmi Levéltár, VII. 202. E 1703/2.
A növedéki napló (50/953. sz.) tanúsága szerint a levéltár Petrich Ferenctől vásárolta 1953.
nov. 20-án 50 forintért. (Valószínűleg Hanusfalvi Petrich Ferencről, az ismert műgyűjtőről van
szó.) Az irat hátoldalán egykorú feljegyzés: „Paria Directionis in transylvania collationalis
celsitudinis principis francisci rákóczi de felső vadász.” Hogy az eredetiről készült, bizo-
nyítja Rákóczi aláírása és a pecsét helyének jelzése. A két szöveg jórészt csak írásmódjában,
a rövidítések alkalmazásában tér el egymástól. A másolatot közöljük, s a főbb különbségekre
jegyzetben utalunk.

448
A papír széle elrongyolódott, a hiányzó, kikövetkeztetett részek szögletes zárójelben.
449
Egy hivatkozási jellel más kéztől (Rákóczitól?) eredő betoldás a megrongálódott lapszélen: „[...]hogy
parancso[la]tunkhoz [aki]k engedetlenségeken ir[...] keminy [...] halál is [...].

120
NOS FRANCISCUS DEI gratia PRINCEPS RAKOCzI de Felső Vadasz, Comitatus
sarossiensis supremus ac perpetuus comes450 etc. Universis et singulis militiae Nostrae
equestris et pedestris ordinis supraemis et vice capitaneis, ductoribus, vigiliarum prae-
fectis, centurionibus, decurionibus eorumque vices gerentibus, ac cunctis aliis cujuslibet
nationis et ordinis, militibus nostris, praesentes nostras visuris, lecturis aut legi audituris
idelibus nobis dilectis salutem et gratiae Nostrae incrementum.451 Mivel édes nemzetünk
közönséges javára néző s egyedül annak munkálódását illető hadi expeditióknak jó végre
való vezérlésének s directiójának szükséges rendi úgy kívánja: A végre nemzetes vitézlő
Csicseri Orosz Paál Uramat Erdélyben lévő s leendő lovas s gyalog hadaink directió-
jára rendeltük s praeiciáltuk. Parancsoljuk azért a’ megírt országban lovas s gyalog tisz-
teinknek s hadainknak, megnevezett tiszt hívünket általunk erdély országában az hadi
dolgoknak igazgatására praeiciált elöljáró directoroknak452 ismervén lenni, mindenekben
engedelmességeket ő kegyelméhez mutassák, dispositiójátul függjenek453 és valamit nem-
zetünk javára parancsolni fog, vagy személy szerint kinek-kinek, akar tiszteink s akar
pedig hadaink közzül vagy közönségessen,454 azt serénnyen és minden késedelem s szófo-
gadatlanság nélkül véghez vigyék. Mellyre nézve adunk teljes authoritast sokszor említett
hívünknek, hogy valaki szavát nem fogadja, dispositiójátul függeni nem akar, directióját
megvetvén, a’ közjó kimunkálódásának magát ellene veti, kiadott Hadi Edictumunk teno-
rai szerint minden tekintet nélkül keményen megbüntethesse. Harum nostrarum vigore et
authoritate literarum collationalium mediante. Datum ex castris nostris ad tokay positis
die 30. mensis novembris anno 1703.455
F. Rákóczy m. p.
L. S.

450
A fogalmazvány-tisztázatban a COMES szó is nagybetűkkel kiemelve.
451
MI, felsővadászi RÁKóCzI FERENC, IStEN kegyelméből FEJEDELEM, Sáros vármegye fő- és örökös
ispánja stb. Együttesen és külön-külön, lovas- és gyalogrendű hadaink fő- és alkapitányainak, hadnagyainak,
(fő)strázsamestereinek, századosainak, tizedeseinek és azok helyetteseinek, valamint minden más, bármilyen
nemzetiségű és rendű katonáinknak, akik jelen levelünket látják, olvassák vagy olvasva hallják, kedvelt híveink-
nek üdvözletünket és kegyelmünk kiáradását.
452
A szó olvasata kissé bizonytalan, lehet directorunk[na]k is, de értelemszerűen inkább a közölt változatot
tartjuk helyesnek, és a fogalmazvány-tisztázatban is ez a szóalak szerepel.
453
A fogalmazvány-tisztázatban: függjönek.
454
Ez a szövegrész a fogalmazvány-tisztázatban eltérő szórenddel szerepel: ...vagy személy szerint kinek-
kinek, vagy közönségessen, akar tiszteink s akar pedig hadaink közzül...
455
A fogalmazvány-tisztázatban a DATUM szó nagybetűkkel kiemelve, a hónap neve számmal írva (9bris)
a Nostris és mensis szavak pedig hiányoznak.

121
 3.
Tokaji tábor, 1703. december 10.
Bottyán János generális-főstrázsamesteri kinevezése

Fogalmazvány-tisztázat Rákóczi sajátkezű javításaival. OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy.
fasc. II. fol. 39. Kiadta Thaly Kálmán: AR I/IX. 142–143. (thaly a szövegben végrehajtott
javításoknak csak egy részére utalt a jegyzetben.)

NOS FRANCISCVS DEI gratia Princeps RAKOCzy de Felső Vadasz, Comes de Saa-
ros, DUX Munkacsiensis et Makovicziensis, Dominus Perpetuus de Saaros-Patak, tokay,
Regécz, Ecsed, Somlyo, Lednicze, Szerencs, Onod. (ettc.) Universis et singulis exercituum
<Nostrorum generalibus campi marschallis eorundemque locumtenentibus, generalibus
vigiliarum praefectis> regiminum <item> Nostrorum colonellis, vice colonellis, capita-
neis, vigiliarum praefectis, <dec[urionibus]>456, centurionibus, vexiliferis, decurionibus
caeterisque militibus gregariis <cunctis demum cujuscunque status gradus honoris condi-
tionis [...]457 et praeeminentiae hominibus> ac aliis458 quorum nimirum inter est aut quo-
quomodo inter erit praesentes hasce nostras visuris, lecturis aut legi audituris idelibus
nobis459 <subiectis salutem> dilectis salutem460 et gratiae nostrae principalis propensio-
nem.461 Megtekintvén tekintetes nemzetes Bottyán János úri Hívünk eleitül fogva az ha-
dakozásban való szép experientiáját s dexteritassát, reménlvén nem különben továbbra is
azon experientiája s dexteritassa szerint Hozzánk s nemzetéhez való szeretetit s köteles-
ségét az üdőnek s alkalmatosságoknak <mivolta> s occurentiáji szerint fogja valósággal
bizongatni. Mellyre nézve kegyelmessen adtuk s engedtük megnevezett Úri hívünknek,
amint is adjuk s engedjük is ez patens levelünk által a’ Mezei Generalis Fő Strása Mester-
ség Méltóságát, tisztit s hivatalját. Parancsoljuk is említet Generalis Fő Strása Mester Úri
hívünk directiója alatt lévő s leendő fen nevezett hadi fő s vice tiszteinknek s hadainknak
<a’ melly> a’ Nemes Ország szolgálatját néző dolgokban említett Generalis Úri hívün-
ket462 <fog parancsolni> ismervén tőllünk praeiciáltatott illy Generalis Fő Strása Mester
úri hívünknek lenni, parancsolatinak s dispositióinak engedelmeskedni s az szerint is
<a mi s> a Nemes Ország szolgálatját véghez vinni semmiképen is463 el ne mulassák.

456
A szögletes zárójelbe tett betűk tintafolt miatt olvashatatlanok, ráadásul a szót ki is húzták, hogy a rangsor
betartásának megfelelően két szóval odébb szerepeljen.
457
Ez a szó is olvashatatlan ugyanazon folt miatt.
458
e két szó: ac aliis az előtte kihúzott sor fölé írva.
459
Fidelitati Nostraeről javítva.
460
e két szó: dilectis salutem az előtte kihúzott szavak fölé írva.
461
MI, felsővadászi RÁKóCzy FERENC, IStEN kegyelméből fejedelem, sárosi [fő]ispán, munkácsi és ma-
kovicai HERCEG, Sárospatak, tokaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Együt-
tesen és külön-külön seregeink <kihúzva: tábornagyainak, altábornagyainak, generális-főstrázsamestereinek,
valamint> ezredeink ezredeseinek, alezredeseinek, kapitányainak, őrmestereinek, <tizedeseinek> századosai-
nak, zászlótartóinak, tizedeseinek továbbá közkatonáinak <végül minden bármely rendű, rangú, tisztű, állapotú
... és méltóságú embernek> és másoknak, akiket tudniillik érint vagy bármi módon érinteni fog, akik eme jelen
[rendeletünket] látják, olvassák vagy olvasni hallják, kedvelt híveinknek üdvözletünket és fejedelmi kegyelmünk
hajlandóságát.
462
Az et toldalék (a következő két szó kihúzása után) felülről beszúrva.
463
A szó végéhez tapadó is szócska utólag beszúrva.

122
Secus non facturis gratia Nostra propensi manemus. Praesentibus perlectis exhibenti resti-
tutis. DAtUM ex castris Nostris ad tokay positis die decima mensis Decembris ANNO
Domini millesimo septingentesimo tERtIO.464

4.
Miskolc, 1704. február 8.
Orosz Pál generális-főstrázsamesteri kinevezése

Erdeti, papírfelzetbe nyomott nagy pecséttel. MOL G 19. II. 3. e. fol. 45. Orosz Pál nevét és
az adományozott rangot thaly piros ceruzával aláhúzta. Kívül az irat provenienciáját jelző
bélyegző: M. N. MÚzEUM KÖNyVtÁRA. Levélt. Növedéknapló. 1924 Év. 46. sz. A növe-
déki napló (ma: MOL R 224. 24. köt.) tanúsága szerint az irat 1924. okt. 16-án „Viczmándy
tamástól csere útján szereztetett”. Fényképmásolatát lásd kötetünk illusztrációi között: 78.
Thaly Kálmán által készített, elég pontos másolata: OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy.
fasc. XXVII. fol. 248r–v. A másoló megjegyzése az átírás végén zárójelben: „Papírra írva.
Eredetije Orosz András úrnál Csicseren.” Díszes kiállítású, de aláírás és pecsét nélküli fogal-
mazvány-tisztázata febr. 6-i keltezéssel: MOL G 16. I. 2. a. fol. 24. Az irat hátoldalán egykorú
írással 1704-es évszám és feljegyzés: „tekintetes nemzetes orosz pál és Budai istván uram
generalis fő stráza mesterségéről. Nro. 40.” Az eredetit közöljük, s csak utalunk a másolat és
a fogalmazvány-tisztázat (általában nem jelentős) különbségeire.

NOS FRANCISCUS DEI gratia Princeps RAKOCzI de Félső Vadasz, Comitatus Saa-
rosiensis465 supremus ac perpetuus comes466 ettc. Universis et singulis militiae Nostrae
equestris et pedestris ordinis supremis et vice capitaneis campi et belli ductoribus, vigilia-
rum praefectis, decurionibus et eorum vices gerentibus, cunctis etiam aliis militibus nost-
ris, gregariis praesentes nostras visuris, lecturis aut legi audituris idelibus nobis dilectis
salutem et gratiae nostrae propensionem.467 Megtekintvén tekintetes Nemzetes Vitézlő
Csicseri OROSz PÁL hívünknek Hozzánk és a nemes Országhoz való igaz hazaiúságbul
s hűségbül468 származott, nemzetünk közönséges ügyének szerencsés follytatásában való
érdemes próbált maga viselését és szép hadi experientiáját,469 úgy ő Kegyelme directiójára
bízott470 hadainknak jó rendel lött471 igazgatásában megmutatott érdemességét, s mind pe-
nig472 bízván, hogy ennek utánna is hasonló készséggel és serénységgel fogja hazánk kö-
zönséges szolgálatját folytatni, a Mezei Hadaink között való Generalis Fő Strása Mester-

464
A másként nem cselekvők iránt maradunk kegyelmünk hajlandóságával. Ezen (levelünk) elolvasás után
a felmutatónak visszaadassék. KELt tokajnál lévő táborunkban, az ÚR ezerhétszázHARMADIK ÉVÉBEN,
december havának tizedik napján.
465
A fogalmazvány-tisztázaton: de Saaros.
466
A fogalmazvány-tisztázatban a COMES szó is nagybetűkkel kiemelve.
467
MI, felsővadászi RÁKóCzI FERENC, IStEN kegyelméből fejedelem, Sáros vármegye örökös főispánja
stb. Együttesen és külön-külön seregeink lovas és gyalogos fő- és alkapitányainak, mezei hadnagyainak, őrmes-
tereinek, tizedeseinek és azok helyetteseinek, továbbá valamennyi közkatonánknak, akik jelen rendeletünket
látják, olvassák vagy olvasni hallják, kedvelt híveinknek üdvözletünket és kegyelmünk hajlandóságát.
468
A fogalmazvány-tisztázaton így: ...hazaiúságábúl s hűségébűl...
469
A fogalmazvány-tisztázaton: ...experientiáit s...
470
A fogalmazvány-tisztázaton: bízatott.
471
A fogalmazvány-tisztázaton: lett.
472
A fogalmazvány-tisztázaton: pedig.

123
ségét473 adtuk és engedtük ő Kegyelmének, a’ minthogy adjuk és engedjük is praesentium
per vigorem.474 parancsoljuk azért fenn említett hadi tiszt híveinknek s mezei hadainknak
közönségessen és személly szerint, ismérvén fellyül megírt hívünket általunk praeici-
ált Generalis Fő Strása Mestereknek475 lenni, minden kész engedelmességgel magokat
submittálván s illy fő tisztbeli authoritássát tudván, illendő becsülletit s tisztességét476 meg-
adni, tisztit s hivatalját concernáló dolgokban directiójátul s dispositiójátul477 függeni és
a’ szerint magokat alkalmaztatni semmiképen el ne mulassák. Különben valakik fely-
lyül megírtt hadaink közzül, akar tiszt s akar közrendűek lésznek, magokat directiójának
parancsolatunk ellen nem submittálván, másoknak rossz példa adásával dispositiójátul
függeni nem akarnának, érdemek szerint másoknak példájokra léendő kemény megbün-
tetetéseket minden kedvezés nélkül fogják tapasztolni. DAtUM in oppido Miskolcz, die
octava mensis Februarii ANNO millesimo septingentesimo quarto.478
F. Rakóczy m. p.
[Pecsét]
[Alul:] tekintetes nemzetes Orosz Páál.479

5.
Sine loco, sine dato [1704. április–május]
Forgách Simon dunántúli főgenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett, erősen javított, áthúzott fogalmazvány (A) és tisztá-

zata (B). A fogalmazvány élén olvasható cím, a tisztázati példányban pedig Forgách neve és
az adományozott tisztség piros postairónnal aláhúzva, valószínűleg Thaly Kálmán által. A B)
változatot közöljük, s csak a két példány közötti legfőbb különbségekre utalunk. MOL G 19.
II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 124r–125v.

Méltóságos Groff Forgács Simon Uram ő Nagysága fő generálisságárul.480

Nos etc. Universis et singulis generalibus vigiliarum praefectis supremi, eorundemque
vicesgerentibus, tam equestris quam pedestris ordinis militiae nostrae capitaneis, vigilia-
rum praefectis, vexilliferis, decurionibus ac aliis quibuslibet quovis titulo insignitis Nost-
ris oficialibus universis insuper equitatus et peditatus ordinis militibus nostris praesentes
hasce visuris, lecturis vel legi audituris idelibus Nobis sincere dilectis salutem et gratiae
nostrae principalis sinceram propensionem.481

473
A fogalmazvány-tisztázaton sajátosan így: ...Fő Strása Mesterségnek Generalisságát...
474
...jelen (levelünk) ereje által.
475
Értsd: mesterüknek. thaly másolatában: mesternek.
476
thalynál: tisztségét.
477
A fogalmazvány-tisztázaton: dispositióitúl.
478
KELt Miskolc mezővárosban, az ezerhétszáznegyedik ÉV február havának nyolcadik napján. – thaly
az évet számmal írta. – A fogalmazvány-tisztázatban (mint jeleztük) a napi dátum ovtava helyett sexta, vagyis
hatodika, az évszám utolsó tagja pedig nagybetűkkel kiemelve: QUARTO. (A kiemelést az eredetiben verzál
helyett csupán a nagyobb betűméret szolgálja.)
479
A fogalmazvány-tisztázaton még az ur[amna]k szó is szerepel a lapalji jegyzet végén.
480
A cím csak az A) változat élén szerepel.
481
A bevezető formula csak a B) változatban van meg: Mi stb. Együttesen és külön-külön a generális-főstrá-
zsamestereknek és azok helyetteseinek, mind lovas, mind gyalog hadaink kapitányainak, strázsamestereinek,

124
 Megtekintvén Méltóságos Groff Gimesi Forgács Simon, nemes Borsod vármegye
főispánja,482 úri hívünk ő kegyelme hozzánk, édes hazánkhoz s nemzetünkhöz való tiszta
szeretetit, egyszersmind a’ magyar ügynek előmozdításában való nagy készségét, szíves
indulatját, régi próbált dicsíretre méltó hadi szép experientiáját, mellyet el hittük, hoz-
zánk, hazánkhoz s nemzetünkhöz e köz ügynek nem csak kezére való vételében, hanem
annak folytatásában is mind végig tökélletes hasznos szolgálatjával fogna meg bizonyítani
és nyilvánvalóvá tenni. Erre nézve megnevezett Méltóságos Groff úri hívünknek adtuk és
engedtük, a’ mint hogy e’ levelünk erejével adjuk483 és engedjük is kegyelmesen Dunán túl
a’ fő generalisságnak méltóságos tisztit. Parancsoljuk azért túl a’ Dunán484 lévő minden
rendbeli lovas, gyalogh; felső, közép, alsó rendű akármelly tiszt hívünknek, hadainknak:
ismerjék megnevezett groff úri hívünket ő kegyelmét485 azon méltóságos486 tisztségben tő-
lünk állíttatott és praeiciáltatott fő generalissoknak lenni, mindenekben nagy érdeméhez
illendő méltóságos becsületit megadván, az haza szolgálatjában való parancsolatitul487 kész
függéssel s illendő engedelmességgel magokat viselni semmiképpen el ne mulassák.
Különben488 ha valamelly tisztünk vagy köz hadaink közül méltóságos megnevezett ge-
neralis úr hívünk parancsolatit, dispositióit kész engedelmességgel s hozzánk, a nemes
országhoz tartozó igaz hűséggel effectuálni nem akarja, vétkesnek vagy refractariusnak
találtatik, tőlünk adatott generalisi authoritasa, edictumunk tenora szerint ha mi büntette-
tésit ő kegyelme parancsolatjábul ki-ki fogja consequálni, maga engedetlenségére leszen
büntettetésének érdemes oka.

6.
Eger, 1706. április 6.
Utólag kiállított dekrétum Palocsay György 1704. májusi brigadérosi kinevezéséről

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány, thaly Kálmán kék ceruzás kiemeléseivel.

MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 232r–v. (pag. 396–397.)

tekintetes nagyságos Palocsai György Uram brigadérosságárul.

Nos Franciscus II. Dei gratia etc.489
tekintetes és nagyságos Palocsai György egy lovas regularis ezerbeli fő colonellus úri
hívünk édes nemzetünk, úgy a’ magyar haza mostani köz ügyéhez való szíves szereteti-

zászlótartóinak, tizedeseinek és akárki másnak, bármilyen rangban lévő összes tisztjeinknek, ezen kívül lovas
és gyalog rendű katonáinknak, akik eme jelen [rendeletet] látják, olvassák vagy olvasni hallják, őszintén kedvelt
híveinknek üdvözletünket és fejedelmi kegyelmünk őszinte hajlandóságát.
482
Ez a rész: „nemes Borsod vármegye fő ispánya” az A) változatból hiányzik, és a B) tisztázatban is utólag
betoldva a lapszélen.
483
e szó a B)-ben tollhibából megismételve.
484
E három szó javítva erről: az említett földön.
485
e két szó: ő k[e]g[ye]lmét utólag beszúrva a margón.
486
A méltóságos szó is utólagos lapszéli betoldás.
487
Következik egy utólag kihúzott szó: mindenekben. (Stiláris javítás a fentebb is említett szó ismétlésének
elkerülése végett.)
488
A B) tisztázat itt egy etc.-val véget ér, illetve egy betoldási jel utal rá, hogy innentől változatlanul követ-
kezik az A) fogalmazvány áthúzás nélküli utolsó szakasza.
489
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc, Isten kegyelméből stb.

125
bül származott igaz hazaiúságát és hazánk szolgálatjában való dicsíretes magaviselését
kegyelmes tekintetben vévén, sőt <ezután is> következendő üdőkre is hogy ezen igaz
hazaiúságábul <eddig> ezelőtt is megmutatott hűségeskedésének s az haza köz javának
elősegillésében <való, s> tapasztolt dexteritásának490 <remélvén, hogy> az üdőknek és
helyeknek hazánk javára való akarmely491 circumstanciájához képest valósággal és <igaz
magyar vérbül> nyilvánvaló continuatiójával fogna eleget tenni, az iránt is teljes remén-
ségünk lévén,492 ez praemittált okokra nézve még ennek előtte, Ordasnál lévő táborunk-
ban Dies et Annus493 kegyelmesen resolváltuk vala fen említett fő colonellus hívünket a’
brigaderosság avagy közönséges harc rendelő és igazgató mesterség tisztire és hivataljára.
Melly akkori kegyelmes resolutiónkat hogy decretalis és patens levelünk tenorával is
a’ kik előtt illik494 nyilvánvalóvá tehessük, és minden jóindulatú hazaiait hasonló dicsíre-
tes magok viselésére serkengethessünk s e’ mostani collatiónk tenorával is megnevezett
fő colonellus hívünket azon brigaderosság tisztire declaráljuk és manifestáljuk, intimál-
ván és parancsolván miden rendbeli híveinknek és hadainknak, kivál[t]képpen pedig
a’ kiknek illik, tudván és így értvén495 megnevezett fő colonellus és brigaderos hívünkhöz
járult kegyelmességünket, nem csak érdemlett becsületit mindenekben megadni, hanem
ennek felette valamit az haza szolgálatjában tisztihez és hivataljához képest magunk és
commendérozó generalis úri híveink intimatiója után parancsol, edictumunkban megírt
kemény büntetésünk alatt effectuálni igyekezzenek, el se mulassák semmiképpen. Nec
secus facturi. Datum Agriae die 6. Aprilis 1706.496

7.
Eger, [1708. augusztus–szeptember]
Utólag kiállított dekrétum Perényi Miklós 1704. június 29-i brigadérosi kinevezéséről

A fejedelmi protokollumba bevezetett keltezetlen fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák.
tom. II. fol. 350v.

tekéntetes nagyságos prinyi Miklós uram brigaderosságárul és főkapitányságárul való

collationalis.
Nos Franciscus etc. Universis etc.497 ezen édes hazánk szabadságinak hellyre állíttatá-
sára498 kezünkre isten által felvött igaz ügynek csaknem eleitűl fogva hozzánk s nemze-
tünkhöz és a’ nemes hazához való tökélletes szeretetitt és egynehányszor dicséretes maga
jó viselésével bizonyított igaz hazaiúságát tekéntetes nagyságos prínyi Miklós úri hí-

490
A szó vége javítva erről: dexteritását.
491
e szavak: hazánk javára való akarmely minden betoldási jel nélkül állnak a lapszélen, így nem egyértel-
mű, hogy a szövegben pontosan hová illesztendőek.
492
egy külön jellel betoldva a lapszélen: az iránt is teljes reménségünk lévén.
493
Betoldás a margón: Ordasnál lévő táborunkban Dies et Annus. A Dies et Annus szavak aláhúzással is ki-
emelve. A pontos dátum kikeresése nyilván a dekrétumot letisztázó titkár feladata volt. A fejedelem egyébként
– kisebb megszakításokkal – 1704. április 30-tól május 26-ig tartózkodott Dunaordasnál.
494
Az illik szó utólag beszúrva fölülről.
495
E három utóbbi szó olvasata kissé bizonytalan.
496
Mésként ne cselekedjetek! Kelt Egerben, 1706. április 6. napján.
497
Mi, Ferenc stb. Együttesen stb.
498
eredetileg: állíttására, és egy tá szótag utólag felülről beszúrva.

126
vünknek kegyelmes tekéntettbe vévén még ennek előtte elfollyt ezerhérszáznegyedik esz-
tendőben, Szent János havának 29. napján499 hadaink között való brigadérosságnak vagy
közönséges harcrendelő és igazgató mesterségnek, nem különben egy gyalog regiment-
béli fő colonellusságnak tisztit és hivatalját kegyelmessen számára conferáltattni resol-
váltuk vala. És noha az időtűl fogva a’ megírt characterekben tartatott előttünk, mindaz-
által hasznos szolgálatit és hűségeskedésit az időknek és alkalmatosságoknak mivóltához
képpest álhatatossan, utolsó csöpp véréig tovább is megmutattni remélvén, hogy iránta
való kegyelmességünket nyilvánvalóvá tegyük, kívántuk megírt úri hívünknek felyül em-
lített brigaderossága és egy gyalogezerbéli fő colonellussága iránt való decretumokat is
kiadattni. Kihezképpest ettc. a’ feljebb megírt időtűl fogva tőllünk decretáltatott brigade-
rosnak és egy gyalogregimentbéli fő colonellusnak ismérvén lenni ettc. Datum Agriae.500

8.
Léva, 1705. január 3.
Károlyi Sándor tiszántúli főgenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II.
fol. 150r–v.

Anno 1705. 3. Januarii in oppido Leva.501

Méltóságos generalis Károlyi sándor uram tiszán túl való generalisságárul való conceptus.
Nos Franciscus etc. Universis et singulis inclytorum comitatuum de szabolcs, Biha-
riensis, szakmariensis, Krasznensis, zarandiensis, exterioris et502 Mediocris szolnokien-
sis statibus et ordinibus <nec non oppi> nec non arcium et praesidiorum, sicuti et oppido-
rum hajdonicalium transtybiscanorum <cujuscuncque ordinis ofi> ac militiae Nostrae in
partibus transtybiscanis existentis et constitutae supremis et vice oficialibus caeterisque
inhabitatoribus et militibus Nostris gregariis quorum signanter interest aut quoquomodo
intererit praesentium notitiam nunc vel in futurum habituris <salutem et> amicis ideli-
busque nobis dilectis salutem et principalis gratiae nostrae benignam propensionem.503
Az jó rendű respublicákban eleitül fogva observáltatott szokás vólt, hogy az kik ha-
zájokhoz s nemzetekhez való igaz hazaiúságokat s szereteteket másoknak azt követő di-
csíretes példájokra <valóságo> magok jó viselésével <meg> valóságossan megmutatták
emlékezetes virtusoknak dicsősséges jutalmával megkoronáztassonak. Kire való nézve
méltóságos tekintetes nagyságos Károlyi Sándor úri kedves atyánkiának az magyar

499
Vagyis 1704. jún. 29-én.
500
Kelt Egerben. – A fogalmazvány 1708. aug., szept., nov. és dec. havi bejegyzések között szerepel. Rákóczi
1708 folyamán két ízben is huzamosabb időt töltött a városban. Nagy valószínűséggel a trencséni csatavesztést
követő másodszori itt tartózkodása idején, 1708. aug. 11. és szept. 26. között állíttatta ki a dekrétumot.
501
1705. év január 3. Léva mezővárosban.
502
E három utóbbi szó egy külön jellel betoldva oldalt.
503
Mi, Ferenc stb. Együttesen és külön-külön Szabolcs, Bihar, Szatmár, Kraszna, zaránd, Külső- és Közép-
Szolnok nemes vármegyék karainak és rendjeinek, nem különben a tiszántúli várak és őrségek, valamint a haj-
dúvárosok és a tiszántúli részeken lévő és állomásozó hadaink fő- és altisztjeinek, továbbá a lakosoknak és
közkatonáinknak, akiket jelesen érint vagy bármi módon érinteni fog, a jelen (levelünkben) foglaltakat most
vagy a jövőben megismerő barátainknak és kedvelt híveinknek üdvözletet és fejedelmi kegyelmünk kegyes
hajlandóságát.

127
hazához s közönséges nemzetünkhöz igaz hazaiúi szeretetinek nyilvánvaló gyakorlását,
édes hazánk ellenségi ellen sokszor dicsíretessen vígbenvitt504 hadi próbáit <actióit>
és győzödelmes actióit s a’ mellett az hadi dolgok kormányozásában példás experienti-
áját méltó tekintetben vévén, illendőnek ítéltük <tiszán> illy érdemes virtusinak méltó
jutalmáúl tiszán túl való főgenerálisságnak <tisztit s hivatalját> méltóságos tisztségét
az nemes ország tovább való dispositiójáig említett úri kedves atyánkiának <confer>
engedni és conferálni, nagy reménséggel lévén, hogy ennekutánna is azon igaz szeretetit
s haza ügyes bajos szolgálatja promótiójában való szíves állhatatos készségét minden-
koron fenntartja,505 az minthogy ezen collationalisúnk erejével az praemittált mód szerint
adjuk és conferáljuk is. Intimáljuk azért serio az <nemes vármegyéknek> praespeciicált
nemes vármegyéknek, ismervén megírt úri kedves atyánkiát azon méltóságos tisztségre
praeiciáltatottnak lenni nem csak személyéhez illő érdemes méltóságát adják meg, sőt
az haza szolgálattyiban leendő intimatióit valamikor veszik, alkalmaztassák a’ szerint
mindenekben magokat. <Hadainknak pedig s úgy> Generalissága alá rendelt mezei és
várbeli hadaink s úgy hajdúvárosi tiszt és közrendű híveinknek pedig keményen paran-
csoljuk, felyül titulált506 generalis úri kedves atyánkiátul dependeálván, parancsolatinak
mindenekben engedelmeskedjenek, <s haza> magunk és az nemes ország507 szolgálatjá-
ban leendő dispositióit kész engedelmességgel végbe vigyék, különben adtunk olly au-
thoritast sokszor megírt generalis úri kedves atyánkiának, hogy valakik tiszán túl lévő
hadi tiszt s köz hadaink, hajdúvárosi híveink508 közzül parancsolatinak engedetlenkedni
merészlenének, érdemek szerint meg is büntethesse. Harum nostrarum vigore et testimo-
nio literarum collationalium mediante. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum
in castris Nostris <ad Levam positis> anno die et loco quibus supra.509

9.
Egri tábor, 1705. június 8.
Pekry Lőrinc altábornagyi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II.
fol. 52r.

Groff Pekri Lőrincz uram generalis campi marschallus locumtenenségérül

Nos Franciscus etc.510 Kegyelmes tekintetben vévén Groff Pekri Lőrincz generalis fő
strása mesterünk hozzánk, a’ nemes országhoz és édes nemzetünkhöz eleitül fogva meg-
mutatott hűségeskedését, nemzetünk511 mostani közügyének előmozdításában és folytatá-
sában az helyeknek és alkalmatosságoknak mivoltához képest sokszori dicséretes maga-

504
A vitt szócska oldalt beszúrva egy külön jellel.
505
Betoldás a lapszélen egy külön jellel: nagy reménséggel ... fenntartja.
506
Következik egy kihúzott (vagy erősen javított) szócska: fő.
507
utólag betoldva a sorok között: magunk ... ország.
508
E két utóbbi szó oldalt betoldva egy külön jellel.
509
Ezen adománylevelünk erejével és tanúsága által. A jelen levél elolvasás után visszaadassék a felmutató-
nak. Kelt <Lévánál fekvő> táborunkban, a fenti évben, napon és helyen.
510
Mi, Ferenc stb.
511
E szó egy külön jellel betoldva oldalt, a lapszélen.

128
viselését és szerénségét,512 tovább is penig mind ezen igaz hűségének érdemes és hasznos
magaviselésének állandó continuatióját, sőt nevekedését remélvén, erre nézve említett
generalis strása mesterünknek adtuk és conferáltuk, a’ minthogy adjuk és conferáljuk is
kegyelmesen a’ generalis mezei marschal locumtenenségnek méltóságos tisztit.
Kihez képest fenn megnevezett hadi s egyéb rendbeli tiszt híveinknek s közrendű ha-
dainknak s híveinknek serio parancsoljuk, ismérvén fenn megírt513 generalis mezei mar-
schal locumtenens hívünket a’ praespeciicált méltóságos tisztségre tőlünk resolváltatott-
nak lenni, érdemlett becsületit megadni és tisztit illető dolgokban a’ kiknek illik, illendő
engedelmességgel tőlle függeni mindenekben igyekezzenek s el se mulassák. Különben
kik cselekesznek, edictumunk szerint való büntetéseket fogják magokon tapasztolni.
Agriensibus castris 8. Junii anno 1705.514

10.
Egri tábor, 1705. június 15.
Kisfaludy György brigadérosi kinevezése

Díszes kiállítású eredeti, Rákóczi papírfölzetű nagypecsétjével. Kancelláriai jegyzet az irat

alján: „Kisfaludi György brigaderusság[á]rúl”. MOL P 431. Kisfaludy család id. ágának lt.,
1. tétel: évrendezett ir. Hasonmását közli Kisfaludy László: A kisfaludi Kisfaludy család tör-
ténete. Debrecen, 2004. (Régi magyar családok, 2.) 104. 19. kép. A fejedelmi protokollumba
bevezetett brigadérosi kinevezésről szóló formulaszerű, erősen javított, de egyébként az ere-
detivel szinte szóról szóra egyező fogalmazvány lapszéli betoldásai között szerepel Domokos
Ferenc és Kisfaludy György neve is. Ez a leveleskönyvi fogalmazvány június 13-i keltezésű:
MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 176r. (pag. 286.)

NOS FRANCISCUS DEI gratia Princeps RAKOCzI de Felseő Vadász, Comes de Saa-
ros, Dux Munkacsiensis et Makouicziensis, Dominus Perpetuus de Saaros-Patak, tokay,
Regécz, Etsed, Somlyo, Lednitze, Szerents, Onod ettc. Universis et singulis exercituum
Nostrorum generalibus campi mareschallis, eorundemque locumtenentibus, generalibus
vigiliarum praefectis nec non militiae Nostrae tam equestris quam pedestris ordinis, cu-
juscunque tandem nationis regiminum colonellis, vice colonellis, capitaneis, ductoribus,
vexiliferis, vigiliarum magistris, decurionibus, caeterisque militibus gregariis, cunctis item
aliis, quorum nimirum interes[t] aut interesse potest, praesentes has Nostras visuris, lectu-
ris aut legi audituris, in idelitate Nostra constitutis salutem et principalis gratiae nostrae
propensionem.515 Kegyelmes tekintettben vévén Nemzetes Vitézlő Kis-Faludy György hí-
vünknek Hozzánk s nemzetünkhöz való szíves szeretetit és a’ mostani köz ügynek előse-

512
Értsd: serénységét.
513
Javítva erről: meg nevezet.
514
Egri táborunkban, az 1705. év június 8.
515
MI, felsővadászi RÁKóCzI FERENC, IStEN kegyelméből fejedelem, Sáros (vármegye fő)ispánja, mun-
kácsi és makovicai herceg, Sárospatak, tokaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura.
együttesen és külön-külön hadaink tábornagyainak és helyetteseiknek, generális-strázsamestereinek, nem kü-
lönben mind lovas-, mind gyalogrendű katonaságunk, valamint bármely nemzethez tartozó ezredeink ezredesei-
nek, alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótartóinak, strázsamestereinek, tizedeseinek, továbbá
közkatonáinknak, úgyszintén minden más hívünknek, akiket tudniillik érint vagy érinthet, s akik ezen [levelün-
ket] látni, olvasni vagy olvasva hallani fogják, üdvözletünket és fejedelmi kegyelmünk hajlandóságát.

129
gillésében s folytatásában eddig megmutatott dicséretes magaviselését, m[ely]et516 tovább
is az üdőknek és alkalmatosságoknak mivóltához képest állhatatóssan fogna megbi-
zonyítani, valósággal reménlvén. Erre nézve, és egyébiránt is említett hívünkhöz való
kegyelmességünktűl viseltetvén, adtuk és engedtük, a’ mint hogy adjuk és engedjük is ke-
gyelmessen hadaink között való brigaderosságnak, azaz közönséges harcrendelő és igaz-
gató mesterségnek tisztit és hivatalját. Kihez képest fenn említett lovas és gyalog tisz-
teinknek s hadainknak serio parancsoljuk, tudván megnevezett brigaderosunk iránt való
illy kegyelmes relexiónkat, érdemlett becsületit megadni, sőt a’ kiknek illik, tisztihez
s hivataljához képest való dolgokban illendő függéssel s kész engedelmességgel viseltet-
vén hozzája semmiképpen el ne mulassák. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis. Da-
tum ex castris Nostris ad Agriam positis die decima quinta mensis Junii anno millesimo
septingentesimo QUINtO.517
F. Rákóczi m. p.
[P. H.]
sigismundus Janokj m. p.
Gregorius Ráti m. p.

11.
Miskolc, 1705. augusztus 14–15.
Ebeczky István és Ocskay László brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II.
fol. 16r–v. (pag. 23r–v.)

nemzetes és vitézlő Ebeczki István és Ocskai László brigadérosságárul való collatiók,

illius quidem sub dato 14. Augusti 1705, hujus vero sub 15. Augusti anno ut supra debet
emanando.
Nos Franciscus etc. Praemissa ad totam militiam ejusdemque oficiales cunctos item
alios quorum nunc interest vel in futurum interesse potest.518
Kegyelmes tekintetben vévén nemzetes és vitézlő Ebeczki István colonellus hívünk-
nek édes hazánkhoz s nemzetünkhöz való szíves szeretetit s abbul származott ugyanazon
édes hazánk s nemzetünk mostan fennforgó közügyének már alkalmas üdőktül fogva való
előmozdításában és folytatásában eddig is megmutatott szíves forgolódását519 és dicsére-
tes maga520 viselését, mellyet elhittük, ennek utána is az helyeknek és alkalmatosságoknak
mivoltához képest minden állandósággal s nagyobb serénséggel ugyanezen édes hazánk-

516
A hajtás mentén a papír kissé szakadozott, a hiányzó betűket zárójelben pótoltuk.
517
A jelen [levél] elolvasás után a felmutatónak visszaadassék. Kelt Egernél lévő táborunkban, az ezerhét-
százÖtÖDIK év június havának tizenötödik napján.
518
...amannak [ti. Ebeczkynek] 1705. augusztus 14-i dátum alatt, ennek [Ocskaynak] pedig augusztus 15. alatt
kell kiadni [ti. a dekrétumot]. Mi Ferenc stb. Előrebocsátva [az oklevél inscriptióját] az egész hadsereghez és
ugyanannak tisztjeihez, továbbá mindenki máshoz, akit most érint vagy a jövőben érinthet.
519
A szó vége javítva erről: forgolódásokat.
520
ismét többesszámú alakról javítva: magok.

130
hoz s nemzetünkhöz521 buzgó szeretetébül és készségébül fogná522 valóságossan meg-
bizonyítani. Erre való nézve, sőt egyébiránt is kivál[t]képpen való kegyelmességünktül
hozzája viseltetvén, adtuk, engedtük és conferáltuk, a’ minthogy adjuk, engedjük és con-
feráljuk is kegyelmesen e collatiónk erejével a’ brigaderosságnak tisztit és authoritassát.
parancsolván serio mindazoknak a’ kiknek illik, tudván fenn említett colonellus hívünk
iránt való illy kegyelmes resolutiónkat és decretumunkat brigaderosi tisztihez s köteles-
ségéhez képest is valamit tovább az haza szükséges szolgálatjában disponál s parancsol,
mindazokat illendő függéssel és kész engedelmességgel effectuálni igyekezzenek, s el
se mulassák. Különben ha kik cselekedni merészelnek, edictumunkban declarált kemény
animadversiónkat, sőt büntetésünket is fogják magokon tapasztalni.
Datum ut supra.523

12.
Miskolc, 1706. február 13.
Radics András brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány: MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II.
fol. 6v–7r.˙(pag. 8–9.) Valamivel későbbi (de még XVIII. századinak tűnő) másolat az erede-
tiről: MOL G 19. II. 3. e. fol. 69. A másolat teljesebb szövegét közöljük, s csak a főbb különb-
ségekre utalunk. Megjegyezzük még, hogy a másolónak kissé ő-zős, a protokollált szöveg
készítőjének pedig inkább í-zős nyelvjárása érhető tetten.

nemzetes és vitézlő Radics András uram brigaderosságárul patens.524

Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii et electus transylvaniae Princeps Rá-
koczy, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes, pro libertate confoede-
ratorum Regni Hungariae Statuum, nec non Munkácsiensis et Makovicziensis Dux, Per-
petuus Comes de Sááros, Dominus Haereditarius in Sáros Patak, tokay, Regécz, Ecsed,
Samlyo, [!] Lednicze, Szerencs, Onod (ettc.).525 universis et singulis militiae nostrae tam
equestris quam pedestris ordinis, supremis et vice oficialibus, caeterisque militibus gre-
gariis cunctis demum aliis, quorum scilicet nunc interest vel in futurum quoquo interesse
potest, praesentes hasce nostras visuris lecturis vel526 legi audituris, idelibus nobis dilec-
tis, salutem, principalisque gratiae Nostrae propensionem.527
Nemzetes vitézlő Radics András, egy regularis gyalog ezerbéli főcolonellus hívünk-
nek mind ennek előtte való üdőkben a’ magyar hazához528 és nemzetünkhez megmutatott

521
Mindkét szó javítva, eredetileg: hazájokhoz s nemzetekhez.
522
eredetileg: szeretetekbül és készségekbül fognák.
523
Kelt mint fent.
524
Ez a címsor természetesen csak a protokollumban szerepel.
525
A protokollumban az intitulatio csupán: Nos Franciscus II.
526
A protokollumban: aut.
527
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc. Együttesen és külön-külön hadaink mind lovas-, mind gyalogrendű, fő- és al-
tisztjeinek, továbbá a közkatonáknak, végül mindenki másnak, akiket tudniillik most érint vagy a jövőben bár-
miképp érinthet, akik eme jelen [rendeletünket] látják, olvassák vagy olvasni hallják, kedvelt híveinknek üdvöz-
letet és fejedelmi kegyelmünk hajlandóságát.
528
A protokollumban eredetileg: hazánkhoz, de már ott áthúzással javítva.

131
és véghezvitt igaz hűségeskedését, úgy e’ mostani közügynek elősegéllésében s folyta-
tásában tapasztalt dicséretes magaviselését kegyelmes tekéntetben vévén, egyszersmind
hogy ezen szíves készségét, hazájához való szeretetit s igaz hazaiúságát529 az üdőknek
és helyeknek mivoltához képest hasonló álhatatossággal és serénységgel tovább is fogná
megbizonyítani és nyilvánvalóvá tenni, bizonyossan reménlvén. Erre való nézve fenn meg-
nevezett főcolonellus hívünknek adtuk és engedtük, a mint hogy adjuk, engedjük és con-
feráljuk is kegyelmessen gyalog hadaink közöt való brigadérosságnak, azaz közönséges
harcrendelő és igazgató mesternek tisztit és hivatalját. Kihez képest fenn emlétett mind
azon hadi tiszteinknek s köz hadainknak is, valakiknek illik, serio parancsoljuk, tudván
emlétett főcolonellushoz530 accedált ily kegyelmességünket, nem csak érdemlett böcsüle-
tit megadni,531 sőt ennek fölötte az haza szolgálatjában tisztit s hivatalját illető dolgokban
illendő függéssel és kész engedelmességgel viseltetni edictumunkban megírt büntetésünk
alatt semmiképpen el ne mulassák. Nec secus facturi. Praesentibus perlectis exhibenti
restitutis.532 Datum in oppido Miskolcz, die decima tertia mensis Februarii anno millesi-
mo septingentesimo sexto.533
franciscus Rákoczy m. p.
L. S.
Sigismundus Janokj m. p.
Gregorius Ráti m. p.534

13.
Eger, 1706. március 13.
Andrássy István generális-főstrázsamesteri kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány, thaly Kálmán piros ceruzás kiemelé-

seivel. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 11r–v. (pag. 16–17.) A dekrétum eredetije
megvolt a báró Andrássy család betléri ágának levéltárában. thaly Kálmán 1868-ban készítet-
te a következő ezzel kapcsolatos feljegyzést: „A báró István ága (idősb ág) másként betléri ág
levéltára most gróf Manónál Oláhpatakán (Dobsina mellett) van. Ennek elenchusából kijegy-
zém: »11. Diploma Principis Francisci II. de Rákóczÿ, B. Stephanum Andrássy in generalem
campi vigiliarum magistrum denominans, originale. Datum 13. Martii 1706.« (Fasc. I. nro.
7.)” OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. XXVI. fol. 6r.

tekintetes nagyságos Andrási István úr generalis strásamesterségérül való collationalis.

Nos Franciscus II. etc. Illustrissimis Spectabilibus Magniicis ac Generosis Egregiis item
ac strenuis nostrorum ac confoederatorum Regni Hungariae Statuum, itemque regni
nostri transylvaniae et partium eidem annexarum exercituum supremis generalibus,
generalibus campi marschallis eorumque locumtenentibus, generalibus item vigiliarum

529
A másolatban: hazaiúsággal, de nyelvtanilag a protokollum szóhasználata a helyes, ezért azt tartottuk meg.
530
A protokollumban: főcolonellusunkhoz.
531
A protokollumban így: becsületit mindenekb[en] megadni.
532
A két utóbbi szó helyén a protokollumban már csak egy etc. áll.
533
Másként ne cselekedjetek! A jelen (levél) elolvasás után a felmutatónak visszaadassék. Kelt Miskolc me-
zővárosban, az ezerhétszázhatodik év február havának tizenharmadik. napján.
534
A protokollum dátumában a nap és az év számmal íródott, a mensis és anno szavak pedig hiányoznak.
A három aláírás és a pecsét helyének jelölése természetesen csak a másolaton szerepel.

132
praefectis, brigaderis, supremis et vice colonellis, capitaneis, ductoribus caeterisque cu-
jusvis <ordinis oficialibus> gradus equestrisque et pedestris ordinis oficialibus cunctis
etiam militibus nostris gregariis. Ac ad extremum iis omnibus quorum interest seu nunc
vel in futurum interesse potest, <idelibus amicis et idelibus nobis> praesentes nostras
visuris lecturis aut legi audituris, amicis et idelibus nobis syncere dilectis salutem et gra-
tiam Nostram.535 tekintetes s nagyságos szent Királyi Andrási istván úri hívünknek az
közönséges magyar és erdélyi haza nemzetséges hadakozásának folyásában eleitül fogva
mind maga személlye <s mind> nem kíméllésével s mind ollykor háza népe és jószági el-
hagyásával mutatott tökélletes igaz hazaiúságát tekintvén, s mind pedig főcolonelluságá-
nak tisztiben reábízatott haza szolgálattyiban való dicséretes progressusi536 s ellenségeink
ellen megbizonyított actusi és szép hadi experientiája is előttünk constálván, <minde>
s ezután is hasonló állhatatos hűséggel utolsó csöpp véréig megmutatandó tökélletessége
és példás jó magaviselése felől is jó reménségünk lévén, mind ezen praerecenseált meri-
tumira537 nézve felyül megnevezett úri hívünknek Magyar- és Erdélyországban lévő ha-
daink közt való generalis fő strása mesterségnek tisztit s hivatalját adtuk és conferáltuk,
attribuálván azon tisztihez képpest hadaink directiójában illendő authoritast őkegyelmé-
nek. Az mint hogy adjuk, conferáljuk és attribuáljuk is harum nostrarum vigore et autho-
ritate literarum collationalium decretalium mediante. Datum in civitate Agriensi die
13. mensis Martii anno 1706.538

14.
Kistapolcsányi kastély, 1706. május 15.
Buday István Duna–Tisza közi kerületi vicegenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II.
fol. 246v–247r. (pag. 425–426.)

tekintetes nemzetes Budai istván generalis fő strása mester uram patense a’ tisza s Duna
közt való commendérozó vice generalisságrul.
Nos Franciscus II. Dei gratia etc. Universis et singulis exercituum nostrorum intra
tybiscum et Danubium positorum, sive equestris, sive pedestris ordinis aut et comita-
tuum539 supremis et vice oficialibus, praesidiorum locorumque capitaneis et ductoribus
ac incolis caeterisque militibus nostris gregariis, cunctis demum aliis quorum interest aut
interesse potest, praesentes hasce nostras visuris lecturis et legi audituris salutem et prin-

535
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc stb. A Mi és Magyarország szövetkezett rendjei, valamint Erdély országunk és az
ahhoz csatolt Részek hadai méltóságos, tekintetes, nagyságos és nemzetes, vitézlő, hadakozásban járatos
főgenerálisainak, tábornagyainak és helyetteseiknek, továbbá generális-strázsamestereinek, brigadérosainak, fő-
és alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, valamint bármilyen <rendű tisztjeinek> rangú, lovas- és gya-
logrendű tisztjeinek és minden közkatonánknak. És végül mindazoknak, akiket érint avagy most vagy a jövőben
érinthet, <hű barátainknak és híveinknek> akik jelen (levelünket) látják, olvassák vagy olvasni hallják, bará-
tainknak és őszintén kedvelt híveinknek üdvözletünket és kegyelmünket.
536
eredetileg: p[ro]gressusit, de a tárgyragot utólag törölték, miként alább az actusit szó végéről is.
537
...imént előszámlált érdemeire...
538
...ezen adományozó dekretális levelünk erejével és tanúsága szerint. Kelt Eger városában, az 1706. év már-
cius havának 13. napján.
539
utólagos lapszéli betoldás: aut et comitatuum.

133
cipalis ducalisque graciae nostrae propensionem.540 Mivel a’ tisza s Duna közin eddig541
commendérozó generalis és senator úri híveinknek542 a’ bécsi udvarral mostanság conclu-
dált armistitium ideje alatt a’ következhető jó békesség tractája körül való consultaciókra
nézve több senator úri híveinkkel együtt szükségesképpen kelletik oldalunk mellett lenni,
ehhez képest nem kételkedvén semmit is tekintetes nemzetes Budai istván generalis fő
strása mesterünk hazánk szolgálatjában eddig is tapasztolt szíves hűségeskedésében és
dexteritásában, <elébe adott orderünk szerint expediáltuk> a’ fenn említett tisza s Duna
között lévő egész hadaink közibe, hogy a’ szükséges haza szolgálatjára vigyázzon, és
hasznosan, minden ottan megtörténhető dolgokat <intézzen és igazgasson,> eleibe adott
orderünk és ennekutánna is következő parancsolatunk szerint intézzen és igazgasson, ex-
pediáltuk és küldöttük az említett földre commendérozó vice generálisúl. Mellyre való
nézve mind most azon a’ földön lévő akar mezei, akar várbeli hadainknak s egyéb rendbeli
híveinknek is úgy azoknak is, a’ kik ennekutánna is az occurrentiákhoz képest oda ren-
deltetnének, per praesentes serio parancsoljuk, ismérjék megnevezett generalis fő strása
mester hívünket magok commendérozó vice generalissának, és valamit adott ordere, au-
thoritása, úgy ezután való <parancsolatunk> dispositióink543 szerint parancsol, hozzánk és
hazájokhoz való szoros kötelességek szerint minden tergiversatio vagy késedelem, annyi-
val is inkább engedetlenség nélkül azt effectuálni igyekezzék, el se mulassák semmikép-
pen edictumunkban expressált büntetések alatt. Nec secus facturi. Praesentium perlectis
etc. Datum in castello Kis tapolcsan, die 15. Maji 1706.544

15.
Érsekújvár, 1706. június 21.
Az országos főkapitányságok felállításával kapcsolatos határozatok

A fejedelmi protokollumba bevezetett kivonatos emlékeztető jegyzetek. A személy- és föld-

rajzi nevek, valamint a tisztségek nagy része piros és kék ceruzával aláhúzva. MOL G 19. II.
3. h. Prot. Rák. tom. IV. fol. 421r–v.

Anno 1706. 21. Junii ad Érsek Ujvár factae dispositiones bellicae et quidem.545
Primo. Nádaskainak izetése kapitányságra ki fog járni, és hogy nemes Abaúj, zemplény
s több a tájon lévő vármegyékben, az Kassai Generalatus districtusában546 az lézengő ha-
dakat hajtogassa, armanyos ezeredes547 kapitánynak rendeltetik.

540
Mi II. [Rákóczi] Ferenc, Isten kegyelméből stb. Együttesen és külön-külön, a tisza és Duna között lévő, akár
lovas-, akár gyalogrendű hadaink és a vármegyék fő- és altisztjeinek, a helyőrségek kapitányainak és hadnagyainak,
valamint a lakosoknak, továbbá közkatonáinknak, végül mindazoknak, akiket érint vagy érinthet, akik eme jelen
levelünket látják, olvassák és olvasni hallják üdvözletet s fejedelmi és vezérlő fejedelmi kegyelmünk hajlandóságát.
541
E szó utólagos sorközi betoldás.
542
ti. id. Barkóczy Ferencnek és az őt helyettesítő Vay Ádámnak.
543
E szó a kihúzott fölé írva.
544
Másként ne cselekedjetek! Jelen (levél) elolvasás után stb. Kelt Kistapolcsány kastélyban, 1706. május 15.
napján.
545
Az 1706. év június 21-én Érsekújvárott hozott hadügyi rendelkezések és pedig...
546
Betoldás a lapszélen: az Kassai Generalatus districtusáb[an].
547
Az armanyos szó egy (talán áthúzásnak szánt) vonallal aláhúzva, az ezeredes szó pedig a fölött, utólag
betoldva.

134
 Secundo. Ezen Nadaskaÿ ezere Krucsaÿ Jánosnak conferáltatik, mellyrül való dona-
tiója ki is adatott.
tertio. Méltóságos Generalis Groff Forgács Simon Úr kassai főgenerálisnak, vicéjének
pedig tekintetes nemzetes Bertoti Ferencz rendeltetik, districtualis fű commissarius ezen
Kassai Generalatusban Nemzetes vitézlő Kettzer Saandor, tovább is meghagyattatik.
Quarto. Minden generalisnak egy armányos kapitányja legyen, úgy a districtusban egy-
két fennálló serege, akik által persequáltassanak a lézengők és hazajárók, nem különben
minden generalis maga districtusában lévő soldos és portalis hadakat számban vegye és
felállítsa.
Quinto. Az Kassai Generalatus extendáltatik nemes Gömör, Borsod, torna, Abauj, Sze-
pes, sáros, ung, zemplény és Bereg vármegyékre, azokban való városokra és praesidiu-
mokra.
Sexto. tisza s Duna között való generalatus Méltóságos Groff idősbik Szalaÿ Barkóczi
ferencznek adattatik, kinek is residentiája eger lévén, vicéjének, tekintetes nemzetes Bu-
day Istvánnak Szólnok lészen statiója.
Septimo. Districtualis főcommissaris tisza s Duna között Nemzetes vitézlő Darvas
Mihály, ennek vicéje Dettrik István, ki is ugyanazon districtusban izetőmester, mustra-
mester pedig Somogyi Péter.
Octavo. Armanyos kapitány ezen districtusban szabó Máthé, helyette pedig szolnoki
kapitánságra Monai Pál rendeltetik.
Nono. Extendáltatik ezen generalatus Kis [Hont],548 nográd, Heves, pest, sólt, csong-
rád és Külső Szólnok vármegyékre.549
Decimo. tiszán túl való generalatus tekintetes nagyságos Károlyi sándor úré leszen,
kinek is vicéje tekintetes nemzetes Galambos Ferencz, ennek statiója fog lenni Ecsed.
Undecimo. Districtualis főcommissarius ezen districtusban most Krucsaÿ Márton,550
főmustramester Erős Gábor, izetőmester Fekete János.
Duodecimo. Extensiója ezen generalatus districtusának Szathmár, Szabolcs, Ugocsa,
Máramaros, Kővár, Közép Szolnok, Kraszna, Bihar, Békés, zaránd, Arad, Csanád vár-
megyék.551

548
A zárójelben lévő név tollhibából kimaradt, thaly Kálmán ceruzával pótolta. (Érdekes, hogy a protokol-
lumban alább ugyanez az elírás ismétlődik, amikor egy felsorolásban „Kis, Nógrád” stb. vármegye szerepel:
MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. IV. fol. 436v.)
549
thaly ehhez ceruzás jegyzetben hozzáfűzi: „Kúnság Jászságra is”.
550
A protokollum júl. 16-i bejegyzése szerint (fol. 427v.) „Ötvös Miklós Krucsai Márton helyett tiszán túl
való földön districtualis commissariusnak resolváltatik.
551
thaly ceruzás kiegészítése: Hajdúkerület. Következik a tiszántúli kerülethez tartozó ezredek felsorolása
törzstisztjeikkel együtt. Ennek kiadását lásd Mészáros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 348–
349. (4. sz.)

135
 16.
Érsekújvár, 1706. július 16.
Galambos Ferenc kerületi vicegenerálisi kinevezése

Díszes kiállítású, pergamenre írt eredeti, Rákóczi pergamenfölzetű nagypecsétjével. MOL P

474. Lónyay-lt., Galambos család ir. 2. tétel: Galambos Ferenccel kapcsolatos (thököly- és
Rákóczi-kori) ir.

NOS FRANCISCUS II. DEI gratia Sacri Romani Imperii et Electus transyluaniae Princeps
RÁKOCzy, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes, Pro Libertate Con-
foederatorum Regni Hungariae Statuum, nec non Munkacsiensis et Makouicziensis DVX,
Perpetuus Comes de Saaros, Dominus haereditarius in Saaros-Patak, tokay, Regécz, Ecsed,
Somlyo, Lednicze, Szerents, Onod ettc. Damus pro memoria tenore praesentium signiican-
tes quibus expedit universis.552 tekintetes Nemzetes GALAMBOS FERENCz, Magunk és a’
Confoederált Statusok Senatorának, Ecsedi Fő Kapitány Úri Hívünknek Nemzetünknek kö-
zönséges szabadsága hajdani díszes állapotjában való helyre állíttatása véget istenünk vezér-
lésébűl felszentelt fegyverkezésünknek tőbbire kezdetitűl fogva igaz Hazaiúságos tőkélletes
hűségel mutatott szeretetit és annak világos kiterjedésére, az időknek és helyeknek minéműsé-
géhez képpest dexteritására bízatattot Haza dolgaiban dicsírettel megbizonyított szolgálattyá-
nak érdemeit fejedelmi relexioval recognoscálván, és továb is Hazaiúságában az időknek és
hellyeknek változó minéműségekhez képpest is kétségűnk nem lévén, sőtt inkáb naprul napra
nagyob progressusokkal Nemzetünk köz ügye elő segillésében következő hasznos activitasát
magunkal el hitetvén, ezen érdemére nézue meg neuezett úri Hívünknek az tiszán túl ualó
darab föld Vice Commendérozó Generaliságának tisztit és hivatalját attuk és conferáltuk.
parantsoljuk azért mindeneknek, valakik eo kegyelme commendója alatt azon districtusban
lésznek és találtatnak, azon mostani Vice Commendérozó Generáliságbéli hivatalját tudván
általunk conferáltatva lenni, a Fő Districtualis Commenderozó Generalis Úr után magokat
mindenekben őkegyelme authoritasához és dispositiojához akár tiszt akár köz rendű híveink
legyenek úgy accomodálják, hogy semmiben is őkegyelme tisztinek praejudiciumával, dis-
positióinak penig sérelmével ne légyen, adván arra authoritast is, hogy valakik ellenkezőtt
cselekedni merészelnek, azokat érdemek szerint meg is bűntettethesse. A’ mint hogy a’ feljeb
declarált districtusbéli vice commendérozó generalisságnak tisztit adjuk, engedjük, conferál-
juk és azt illető minden állapotokban authoritast is attribuálunk fen meg nevezett Úri Hí-
vünknek harum nostrarum vigore et authoritate literarum decretalium mediante. DAtUM
Érsek-Vjuarini, die decima sexta mensis Julii anno millesimo septingentesimo sexto.553
F. Rákóczi m. p.
[Pecsét]
sigismundus Jánoki m. p.
Franciscus Aszalay m. p.

552
MI, II. RÁKóCzI FERENC, IStEN kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély válasz-
tott fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyek ispánja, a szabadságért szövetkezett magyarországi
rendek VEzÉRLő FEJEDELME, továbbá munkácsi és makovicai HERCEG, Sáros örökös (fő)ispánja, Sáros-
patak, tokaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Adjuk emlékezetül jelen oklevél
tartalmával kinyilvánítván mindenkinek, akit illet.
553
...ezen dekretális levelünk erejével és tanúsága szerint. KELt Érsekújváron, az ezerhétszázhatodik év-
ben, július havának tizenhatodik napján.

136
 17.
Érsekújvár, 1706. július 22.
Berthóti Ferenc kerületi vicegenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. Az irat címe egykorú aláhúzással, azon

belül Berthóti neve még thaly kék ceruzás aláhúzásával is kiemelve. MOL G 19. II. 3. h. Prot.
Rák. tom. II. fol. 276v–277r. (pag. 485–486.)

tekintetes nemzetes Bertoti Ferencz Senator Úr patense a’ kassai vice generalisságrul.

Nos Franciscus II. Dei gratia etc. Universis et singulis militiae nostrae cujuscunque or-
dinis, <supremis et vice oficialibus inclytorumque comitatuum ad Generalatum casso-
viensem spectantium ut et arcium, praesidiorum civitatumque oppidorum et pagorum>
supremis et vice oficialibus locorumque incolis, quorum videlicet actu interest vel in fu-
turum quoquomodo intererit praesentium notitiam habituris idelibus nobis dilectis notum
facimus damusque pro memoria per praesentes.554 tekintetes nemzetes Bertoti ferencz
Senator, <úgy a’ lengyelországi passusok ’s nemes Arva, turocz, Lipto vármegyebeli és
Lőcse várossa fő kapitánya s> kedves Hívünk, hazánk és nemzetünk szolgálatjában sok-
képen eddig is megmutatott és nyilvánságosan tapasztolt dexteritását és hasznos munkáit,
fáradozását kegyelmes tekintetbe vévén, egyszersmind lévén arrul is teljes bizodalmunk
és reménségünk, hogy ezen hazájához ’s nemzetéhez való szíves hűségeskedését és sin-
ceritását ennek utána való üdőkben is, minden állandóságal és hazaiúságbeli igaz köte-
lességel fogna megbizonyítani és continuálni. Illy praemittált okokra nézve fen említett
Senator s <Fő Kapitány> kedves hívünknek a’ kassai vice generalisság tisztit és hivatalját
kegyelmesen adtuk, engedtük és conferáltuk, a’ minthogy adjuk, engedjük és conferáljuk
is kegyelmesen e’ levelünk rendiben. Adván tudtokra egyszersmind serio intimálván azon
Kassai Generalisság districtussában555 lévő mind hadi, mind nemes vármegyék<beli> úgy
városokbeli tiszt híveinknek, egyebeknek is, valakiknek illik, tudják, ismerjék és venerál-
ják megnevezett Senator és Fő Kapitány kedves hívünket, azon vice generalisság tisztiben
tőllünk és általunk rendeltetetnek és állítatotnak lenni, valamit azon generalisi tisztihez
képest az haza azon a’ földön kívántató szolgálatjában intéz és parancsol, mindazoknak
confoederatióbeli kötelességek szerint engedelmeskedni ’s azokat véghez is vinni igye-
kezzenek, ’s el se mulassák semiképen. Különben ha kik parancsolatunknak akármiképen
nem engedelmeskednének, ha mi érdemek szerint való büntetés fogja követni az ollyakat,
magok tulajdon vakmerő engedetlenségeknek tulajdoníthatják. Datum E. Ujvar, die 22.
Julii 1706.

554
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc, Isten kegyelméből stb. Együttesen és külön-külön hadaink bármilyen rendű
<fő- és altisztjeinek és a Kassai Főkapitánysághoz tartozó nemes vármegyék, valamint várak, őrségek, városok,
mezővárosok és falvak> fő- és altisztjeinek és a helységek lakosainak, akiket tudniillik jelenleg érint vagy
a jövőben bármi módon érinteni fog, jelen [levelünkkel] majdani kedvelt híveink tudomására hozzuk és emlé-
kezetül adjuk.
555
A szó olvasata – vélhetően tollhiba miatt – kissé bizonytalan.

137
 18.
Érsekújvári tábor, 1706. augusztus 2.
Ordódy György brigadérosi kinevezése

thaly Kálmán 1874 májusában készített kivonatos másolata a nagybossányi Bossányi család
levéltárában, Nagybossányban őrzött eredetiről. A címsor és az adományozott tisztség aláhú-
zással kiemelve. OSzK Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. XXVI. fol. 286v–287r.556

F. P. Rákóczi m. p. P. H. Franciscus Aszalay m. p. Datum in castris nostris ad újvári-

num positis die 2-da mensis Augusti anno Domini 1706.557
Ordódy György colonellust, vagyis „testőrző lovas ezerünkbéli fő-colonellus hívünket”
hű szolgálatit, hazaiságát és dicsíretes magaviselését megtekintvén, „az brigaderosság
avagy közönséges harcrendelő és igazgató mesterség” tisztivel és hivataljával ruházza fel.
szóval rendes, ünnepélyes brigadérosi diploma, szó szerint oly szöveggel és azon alak-
ban, mint pl. Béri Balogh Ádámé.
(eredeti, vastag regal papírra írt és s. k. aláírt nyílt levél, középen nagy, kerek ostya
pecsét, Rákóczi- és erdélyi címer.)

19.
Rozsnyó, 1707. január 20.
Pekry Lőrinc lovassági tábornoki kinevezése

Fogalmazvány. Külzetén egykorú hibás évszám: 1704. MOL G 19. II. 3. b. fol. 197.

Méltóságos Groff Pekri Lőrincz Uram lovas hadak közt való generalisságának collatiója.
Nos Franciscus II. etc. post Onod etc. Universis et singulis quorum interest seu inter-
erit in idelitate nostra constitutis praesentium notitiam habituris salutem et principalis
gratiae nostrae propensionem.558 Groff Pekrovinai Pekri Lőrincz nemes Fejér vármegyei
főispán (insertur titulus capitaneatus sedis559) úri hívünknek nemzetünknek közönséges
szabadsága hajdani díszes állapatjában való helyreállíttatása végett istenünk vezérlésébül
felszentelt fegyverkezésünknek többire első kezdetitől fogva igaz hazaiúságos tökélle-
tes hűséggel mutatott szeretetit és general mezei marschal locumtenenségbeli hivataljá-
ban560 sok hadi actiókban nagy dicsíretesen ellenségünk szarva letörésébe[n] véghezvitt
próbáit s azok által nem csak az nemes magyar nemzet, hanem a’ keresztény világ előtt
nyilvánvalóvá lett érdemeit fejedelmi relexióval recognoscálván, és tovább is hasonló
hűséges dexteritásában az időknek és helységeknek változó mineműségekhez képest is
kétségünk nem lévén, sőt inkább naprúl napra nagyobb-nagyobb progressusokkal nemze-

556
A forrásra Sípos Ferenc hívta fel a igyelmünket, segítségét köszönjük.
557
Kelt [Érsek]újvárnál lévő táborunkban, az Úr 1706. évében, augusztus havának 2. napján.
558
Mi II. [Rákóczi] Ferenc stb. ónod stb. után [ti. Rákóczi intitulatiója az Onod etc. szavakkal végződik]
Együttesen és külön-külön [mindazon] híveinknek, akiket érint vagy érinteni fog, jelen [levelünkkel] üdvözle-
tünket és fejedelmi kegyelmünk hajlandóságát. (Betoldás a lapszélen: post Onod ... p[ro]pensionem.)
559
...beszúrandó a széki kapitányság címe... (Pekry Udvarhelyszék főkapitánya volt, ezt a titulust kellett
tehát a tisztázat szövegébe illeszteni.)
560
ismét betoldás a lapszélen: general ... hivataljáb[an].

138
tünk köz ügye elősegillésében következő hasznos activitását magunkkal elhitetvén, ezen
szép dicsíretre méltó érdemeire nézve megnevezett úri hívünknek hadaink közt való lovas
generalisságnak méltóságos tisztét s hivatalját adtuk és conferáltuk. Parancsoljuk azért
mindeneknek, valakik megnevezett generalis úri hívünk commandója alatt most avagy
jövendőben akarholott lesznek és találtatnak, ezen méltóságos hivatalát tudván általunk
conferáltatva lenni, magokot mindenekben őkegyelme authoritásához és dispositiójihoz
akár tiszt, akár közrendű híveink legyenek, úgy accomodálják, hogy semmiben is őke-
gyelme generalisságbéli tisztinek praejuditiumával, dispositiójinak penig sérelmével ne
légyen, adván ar[ra is] teljes authoritást, hogy a’ kik csak legkissebb do[log]ban is ellen-
kezőt cselekedni merészlenek, az[okat ér]deme561 szerint meg is büntettethesse. A’ mint
hogy az feljebb említett lovas hadak generalisságának főtisztét adjuk, engedjük, confe-
ráljuk és azt illető minden állapotokban teljes authoritást is attribuálunk sokszor említett
generalis úri hívünknek.562 Harum nostrarum vigore et authoritate literarum decretalium
mediante. Datum Rosnaviae die 20. Januarii anno 1707.563

20.
Marosvásárhely, 1707. április 18.
Esze Tamás brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. A fontosabb részek thaly Kálmán jel-

legzetes kék és piros ceruzás aláhúzásaival kiemelve. A margón betoldott utólagos javítások
más kéztől (talán Ráday Páltól?) származnak. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol.
181v–182v. (pag. 297–299.)

nemzetes vitézlő Esze thamás ezeredes kapitány hívünknek brigadérosságárol való col-
latio.
Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii et transyluaniae princeps Rákóczÿ
etc. Universis et singulis etc.564
ezen édes hazánk szabadságinak hellyre álléttatására kezünkre isten által felvett igaz
ügynek eleitül fogva <s> hozzánk, nemzetünkhöz és az nemes hazához való tökélletes
szeretetit és sok nemzetes vitézi próbákon világ eleibe terjesztett dicséretes maga jó vi-
selését és hazaiúságát565 <fejedelmi tekéntetbe vévén nemzetes>566 vitézlő Esze thamás
ezeredes kapitány hívünknek kegyelmes tekintetbe vévén567 és hogy azon hasznos szolgá-
latit és hűségeskedésit az időknek és alkalmatosságoknak mivoltához képest utolsó csep

561
Az irat kissé szakadozott, a sarkain hiányos is. A hiányzó betűket értelemszerűen zárójelben pótoltuk.
562
Lapszéli betoldás: sokszor ... hívünk[ne]k.
563
Ezen dekretális levelünk erejével és tanúsága szerint. Kelt Rozsnyón, az 1707. évben, január 20. napján.
564
Mi, II. Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme stb.
Együttesen és külön-külön stb.
565
E szó javítva erről: hazaiúságoskodását.
566
A stiláris javítás miatt törölt szavakkal együtt kihúzták Esze titulusának első betűjét is. A nemzetes és
vitézlő titulus rendszerint párban áll, miként a bejegyzés címében is, függetlenül attól, hogy pl. az illető katona-
tiszt ténylegesen nemes volt-e vagy sem. Itt mégis úgy tűnik, szándékos javítás történt. Egyértelmű ugyanis,
hogy nem csupán az előző törlés miatt „túlszaladt” vonal „lóg bele” az N. betűbe, mivel külön vonással van
áthúzva.
567
A megelőző három szó a korábbi javítás miatt utólag betoldva a lapszélen.

139
vérének kihullásáig álhatatossan fogná megbizonéttani, azt is568 valóságossan reménlvén,
<s egyébiránt is emlétett hívünkhöz való kegyelmességünktül viseltetvén, adtuk és en-
gedtük, a’ mint hogy adjuk és engedjük is kegyelmessen> hadaink közöt való brigadéros-
ságnak és az közönséges harc rendelő és igazgató mesterségnek tisztit és hivatalját ke-
gyelmessen conferáltuk.569 Kire való nézve fen emlétett lovas és gyalog hadi tiszteinknek
és hadainknak mind személly szerint s mind peniglen közönségessen serio parancsoljuk,
tudván megnevezett brigadérosunk iránt való illy kegyelmes relexiónkat, érdemlett be-
csületit megadni és az kiknek illeni fog570 tisztihez s hivataljához képest való és az haza
szolgálatját illető dolgokban illendő dependentiával s kész engedelmeskedéssel hozzája
viseltetni edictumunkban kiadattatott büntetéseknek vétele alatt semmiképpen el ne mu-
lassák. <tartozz. Praesentibus perlectis exhibenti restitutis> Az mint hogy az említett bri-
gadérosságnak tisztire decretálván említett hívünket, azon hivatalt adjuk, conferáljuk és
abban illendőképpen való authoritast is attribuálunk. Harum nostrarum vigore et authori-
tate literarum decretalium mediante.571 Datum in oppido Nostro Marosvásárhelly, die 18.572
Aprilis anno 1707.573

21.
Kolozsvár, 1707. április 25.
Bagossy Pál brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. A cím és a lapszéli betoldások thaly

Kálmán kék ceruzás aláhúzásaival kiemelve. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol.
187r–v. (pag. 303–309.)

Nemzetes vitézlő Bagossÿ Pál uram brigadírosságárol való collatiója.

Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii et transyluaniae princeps etc. Univer-
sis et singulis etc.574 Nemzetes vitézlő Bagossÿ Pál hívünknek Hozzánk, <és> nemzetünk-
höz és ezen mostani igaz ügyhöz idegen országbúl való hazajövetelével és ottan az idegen
nemzet szolgálatjában575 <s ottan> lévő obersterségbeli charecterének [!] elhagyásával
megmutatott576 <való> szeretetit s szíves indulatját s nem különben az hadi dolgokban
való szép dicsérendő experientiáját kegyelmes tekéntetben vévén s egyszersmind reménl-
vén azt is, hogy azon577 édes hazánkhoz való szeretetit s az hadi operatiók körül leendő
hasznos szolgálatit az időknek és alkalmatosságoknak mivoltához képest utolsó csep vé-

568
A két előző szócska utólag beszúrva felülről.
569
A megelőző két szó utólag betoldva a margón.
570
utólagos lapszéli betoldás: és az kik[ne]k illeni fog.
571
A két utóbbi mondat (Az mint hogy ... mediante.) utólag beszúrva a lap alján.
572
esetleg 16.
573
Ezen dekretális levelünk erejével és tanúsága szerint. Kelt Marosvásárhely mezővárosunkban, az 1707. év
április 18. napján.
574
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme stb.
Együttesen és külön-külön.
575
egy külön jellel folytatólagos betoldás: és ottan ... szolgálatjáb[an], miközben az egész hosszabb rész is
lapszéli betoldás. (Lásd a köv. szövegkritikai jegyzetet.)
576
e hosszabb szakasz: idegen országbúl ... megmutatott, egy külön jellel utólag betoldva a lapszélen.
577
E szó utólag beszúrva felülről.

140
rének kiomlásáig fogja megbizonéttani, a’ végre hadaink között való brigadérosságnak,
azaz közönséges harcrendelő s igazgató mesterségnek tisztit és hivatalját emlétett hívünk-
nek kegyelmessen conferáltuk. Kire nézve fenn emlétett lovas és gyalog hadi tiszteinknek
és hadainknak mind személly szerint s mind közönségessen serio és keményen parancsol-
juk, tudván megírt brigadírosunk iránt <való> illy kegyelmességünket, illendő becsületit
megadni, és a’ kiknek illeni fog, tisztihez és szolgálatjához való s az ország köz javának
kimunkálódására célozó dolgokban illendő dependentiával hozzája viseltetni s <nékie>
engedelmeskedni edictuminkban578 megírattatott büntetések elvétele alatt semmiképpen
<ne merészeljék> el ne mulassák. Amint hogy az emlétett brigadérosság tisztire és hi-
vataljára emlétett hívünket decretálván, azon tisztet adjuk, conferáljuk és abban illendő-
képpen való authoritást attribuálunk is. Harum Nostrarum vigore et authoritate literarum
decretalium mediante. Datum in civitate Nostra Claudiopoliensi die 25. Aprilis 1707.579

22.
Körömi tábor, 1707. június 24.
Louis Fierville le Hérissy brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. A címben és több helyütt a szövegben

is thaly Kálmán kék ceruzás kiemeléseivel. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. 223r–v.
(pag. 378–379.)

Decretum generosi Fierville super oficio brigaderiatus.

Nos Franciscus II. etc. Damus pro memoria signiicantes quibus expedit universis.
Quod Nos attentis et consideratis idelitate, ideliumque servitiorum meritis generosi fi-
erville unius regiminis nostri granadiriorum corporis custodum pedestris ordinis supremi
colonelli, quae idem pro locorum et temporum diversitatibus et praeprimis occasione
conlictus Nostri cum memorabili580 inimicorum Nostrorum strage sub ine praeterlapsi581
anni millesimi septingentesimi quarti ad tyrnaviam facti summa cum laude exhibuit, ac
concomitanter adversae sortis vicissitudine in manus hostium nostrorum incedendo cir-
citer sesqui alterius anni captivitatem Viennae Austriae pro Nobis justaque dulcissimae
patriae istius Deo duce bellatrice causa aequo animo non solum <constanter> pertulit imo
<ad> variis quoque582 ipsorum pollicitationibus spretis amorem erga gentem nostram
constanter demonstravit. Nec minus indubiam spem habentes eundem praeconcepto syn-
ceroque erga serenitatem nostram et confoederatum hocce inclytum regnum Hungariae
studio et amori omni ex post quoque conatu suo <satisfacere intenturum> juxta activitatis
ac habitae rebus bellicis experientiae possibilitatem satisfacere intenturum. Ea propter
praementionatum colonellum Nostrum <pro> in numerum caeterorum exercituum nost-
rorum brigaderiorum adscribentes honores et oficium brigaderiatus eidem contulerimus
et dederimus. Intimamus itaque et mandamus universis et singulis quorum interest seu

578
Így, többes számban!
579
Ezen dekretális levelünk erejével és tanúsága szerint. Kelt Kolozsvár városunkban, 1707. április 25.
napján.
580
E szó utólag felülről betoldva egy kihúzott másik (olvashatatlan) szó helyett.
581
utólagos lapszéli betoldás: sub ine p[rae]terlapsi.
582
E szócska utólag beszúrva felülről: quoq[ue].

141
intererit, nominanter vero nostrorum et confoederatorum regni istius Hungariae statuum
et ordinum exercituum supremo generali, generalibus campi marschallis, eorumque lo-
cumtenentibus, generalibus vigiliarum praefectis, brigaderiis, supremis et vice colonellis,
capitaneis, ductoribus, <vigiliarum m> vexilliferis, vigiliarum magistris aliisque militiae
nostrae583 cujuscunque nationis gradus et praeeminentiae equestrisque ac pedestris ordinis
oficialibus et gregariis intellecta benigna hacce resolutione et collatione Nostra memo-
ratum Fierville pro decretali brigadero Nostro agnoscere illi vero omnes et singuli qui
juxta opportunitatem temporum brigaderiali ejusdem commandae concrediti fuerint, dis-
positionibus ejus negotium boni publici et emolumentum patriae concernentibus omnino
debitum morem gerere, ordinataque ideli erga gentem Nostram zelo exequi noverint,
debeantque ac teneantur, secus meritam animadversionem incursuri: prouti praedecla-
ratum oficium brigaderiale repetito Fierville damus, donamus et conferimus, ad idque
decretamus et authoritatem attribuimus. Harum Nostrarum vigore et authoritate literarum
sigilli nostri authentici munimine roboratarum584 decretalium mediante. Datum in Castris
Nostris ad Köröm positis die vigesima quarta, mensis Junii anno millesimo septingente-
simo septimo.585

583
e két szó utólagos lapszéli betoldás: militiae N[ost]rae.
584
utólagos lapszéli betoldás: sigilli N[ost]ri authentici munimine roboratar[um].
585
Nemzetes Fierville kinevezése [dekrétuma] brigadérosi tisztségre.
Mi II. [Rákóczi] Ferenc stb. Adjuk emlékezetül kijelentvén mindenkinek, akit illet; hogy Mi megigyelvén
és tapasztalván nemzetes Fierville, egy gránátos testőrző gyalogezredünk ezredesének hűségét és hű szolgála-
tának érdemeit, melyeket különféle helyeken és időkben, mindenekelőtt ellenségünkkel az elmúlt ezerhétszáz-
negyedik esztendő vége felé Nagyszombatnál történt, emlékezetes vereséggel járó összecsapásunk alkalmával
igen dicséretre méltóan bizonyított; és akkor a hadi szerencse fordultán ellenségeink kezébe esett, és mintegy
másfél évet töltött hadifogságban az ausztriai Bécsben, azt nemcsak szilárd lélekkel tűrte értünk és az édes
hazának Isten segítségével viselt igazságos harcáért, hanem különböző igérgetéseiket megvetvén, szeretetét nem-
zetünk iránt állhatatosan bizonyította. Épp így bizton reméljük, hogy ő továbbra is minden erejével állhatatosan
törekedni fog arra, hogy fenségünk és eme szövetkezett nemes Magyarország iránti feltételezett hűségét és sze-
retetét bizonyítsa, amennyire tevékenysége és a hadi dolgokban szerzett jártassága lehetővé teszi. Ezért előbb
említett ezredesünket seregeink brigadérosai közé számlálván, brigadérosi tisztséget és hivatalt rendelünk és
adományozunk számára. tudatjuk tehát és parancsoljuk együttesen és külön-külön azoknak, akiket érint vagy
érinteni fog, nevezetesen pedig a Mi és Magyarország szövetkezett karai és rendjei hadserege főgenerálisának,
tábornagyainak és azok helyetteseinek, generális-strázsamestereinek, brigadérosainak, fő- és alezredeseinek, ka-
pitányainak, hadnagyainak, zászlótartóinak, strázsamestereinek és katonaságunk más, bármilyen nemzetiségű,
rangú és méltóságú, lovas- és gyalogrendű tisztjeinek és közkatonáinak, hogy megtudva ezt a kegyes rendele-
tünket és kedvezésünket, az említett Fierville-t kinevezett [dekretális] brigadérosunknak ismerjék el. Mindazok
pedig, akik alkalomadtán brigadérosi parancsnokságára lesznek bízva, kötelesek lesznek a közjó ügyét és a haza
javát illető rendelkezéseit mindenkor illő tisztelettel fogadni és a parancsokat nemzetünk iránti hűséges buzgó-
sággal végrehajtani, másként nem fogják elkerülni a megérdemelt igyelmeztetést. Így tehát az említett Fierville-
nek a fentebb leírt brigadérosi tisztséget adjuk, adományozzuk, átengedjük, arra őt kiválasztjuk és a hatalmat
ráruházzuk. A mi hiteles pecsétünk bizonyító erejével ellátott jelen oklevelünk törvényes ereje és érvényessége
által. Kelt Köröm melletti táborunkban, az ezerhétszázhetedik év június havának huszonnegyedik napján.

142
 23.
Ónodi tábor, 1707. június 25.
Idősebb Barkóczy Ferenc tábornagyi és érsekújvári kerületi főkapitányi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett, erősen javított fogalmazvány. A cím és a tisza–Duna

közi vezénylő tábornoki funkcióra utaló marginális betoldás thaly Kálmán jellegzetes kék
ceruzás aláhúzásával kiemelve. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 221v–222v. (pag.
375–377.) Eredetije megvolt a gróf Barkóczy-levéltárban, Pálócon. thaly Kálmán 1871. szept.
6–10-én kutatott itt, s ekkor némi kihagyásokkal és a végén, úgy tűnik, a szöveg egyszerű-
sítésével lemásolta. Másolata végén megjegyzi: „Eredeti, szironyra írt nagy alakú, rendkívül
díszes kiállítású diploma, aranyos, piros és zöld festésű, díszes nagybetűkkel, s. k. a. i. a.586
Középen nagy, ép, kerek ostya pecsét. Penészes és szakadozott, – Kár.” Rákóczi kézjegyén
kívül „Paulus Ráday m. p.” és „Franciscus Aszalay m. p.” ellenjegyzéssel. Lásd: OSzK Kt.
Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. XXVI. fol. 67v.587

Méltóságos Groff idősbik Barkoczÿ Ferencz úr érsekujvári districtusbeli főcommendánt-

ságárol, s mezzei general marschallatusságárol való privilegium.
Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii et transyluaniae princeps, Partium
regni Hungariae dominus, siculorum comes et pater patriae, pro libertate confoederati
statuum et ordinum regni Hungariae nec non Munkácsiensis et Makovicziensis DUX,
perpetuus comes de sááros, dominus haereditarius in Sááros Patak, tokaÿ, Regécz, Ecsed,
Somlyo, Lednicze, Szerencs, Onod etc. Universis et singulis exercituum Nostrorum sup-
remo generali, generalibus campi marschallis, eorundemque locumtenentibus, generali-
bus vigiliarum praefectis, brigaderis, regiminum supremis et vice colonellis, supremis
vigiliarum praefectis, capitaneis, ductoribus, <etc.> inclytorum item comitatuum statibus
et ordinibus, nec non arcium et praesidiorum <nec> militiae quoque Nostrae in Districtu
ujvariensi existentium et constitutae supremis et vice oficialibus caeterisque <inhabitato-
ribus et> militibus Nostris gregariis, quorum nimirum interest seu quoquomodo interesse
poterit praesentium notitiam nunc vel in futurum habituris amicis, idelibusque no<stris>-
bis dilectis. Salutem et principalis gratiae Nostrae benignam propensionem.588 Méltóságos
groff idősbik Szalaÿ Barkoczi Ferencz az szabadságért öszveszövetkezett magyarországi
statusok és rendek senatora és nemes zemlén [!] vármegyei főispán úrnak589 <hívünk-

586
Valószínű feloldása: saját kezű aláírás alatt.
587
Lásd még: A Magyar történelmi társulat zemplén-ungi kirándulása, 1871-ben. III. A pálóczi bizottság
jelentése. Sz, 1871. 666. – Mi nem találtuk a dekrétumot a Barkóczy család levéltárában, s az elenchus szerint
a ma már hiányzó numerusok alatt sem volt meg: MOL P 21. Barkóczy-lt.
588
Mi, II. [Rákóczi] Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme, Ma-
gyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, Magyarország szabadságért szövetkezett karai és
rendjei vezérlő fejedelme, valamint munkácsi és makovicai herceg, Sáros örökös (fő)ispánja, Sárospatak, tokaj,
Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Együttesen és külön-külön, seregeink főge-
nerálisának, tábornagyainak, azok helyetteseinek, generális-strázsamestereinek, brigadérosainak, az ezredek fő-
és alezredeseinek, főstrázsamestereinek, kapitányainak, hadnagyainak, <stb.> valamint a nemes vármegyék ka-
rainak és rendjeinek, nemkülönben az újvári kerületben állomásozó katonaságunk váraiban és őrhelyein lévő
fő- és altisztjeinek, továbbá <lakosainak és> közkatonáinknak, mindazoknak, akiket illet vagy bármi módon
érinthet, most vagy a jövőben leendő barátainknak és kedvelt híveinknek jelen levél által üdvözletünket és feje-
delmi kegyelmünk kegyes hajlandóságát [küldjük].
589
A nak toldalék a hívünknek szó törlését követően, utólag beszúrva.

143
nek> nemzetünknek közönséges szabadsága hajdani dicső állapotjában való hellyreállét-
tatása végett Istenünk vezérlésébűl felszentelt fegyverkezésünknek többire első kezdetitűl
fogva tisza s Duna közt commendérozó generalisságában590 igaz hazaiuságos tökélletes
hűséggel mutatott szeretetit s az hadi dolgokban való dicséretes experientiáját és sok hadi
actiókban ellenségünk szarva letörésében véghez vitt probáit s azok által nem csak a’ ne-
mes magyar nemzet, hanem a’ keresztény világ előtt nyilvánvalóvá lött érdemeit fejedel-
mi relexióval recognoscálván, és tovább is hasonló dexteritásában az időknek és hellysé-
geknek változó minémőségekhez képest is kétségünk nem lévén, sőt inkább naprul
napra nagyobb-nagyobb progressusokkal nemzetünk köz ügye elősegéllésében következő
hasznos activitássát magunkkal elhitetvén, ezen szép dicséretes méltó érdemére nézve
megnevezett úrnak591 <hívünknek> hadaink közt való mezzei general marschalságnak
s nem különben Érsek Ujvári Districtusban méltóságos főgeneralis úr után commendé-
rozó592 <lévő fő> generalisság <után való fő commendánságnak> méltóságos tisztit s hi-
vatalját adtuk és conferáltuk. Intimáljuk azért felyül meg[írt] <felső, közép és als[ó]> fő
hadi tiszt úri kedves atyánkiainak felyül titulált urat az praedeclarált méltóságos mezei
general marschalság és említett districtusbeli generalis commendóság hivataljára általunk
praeiciáltatottnak értsék és ismerjék, <sőt> mindazoknak pedig,593 <Parancsoljuk annak-
okáért mindeneknek> valakik megnevezett general mezei marschal úr<i hívünk> com-
mendója alatt most avagy jövendőben lehetnek és találtatnak, serio parancsoljuk,594 <ezen
általunk conferált és condecorált méltóságos hivatalját tudván> magokat mindenekben
őkegyelme authoritássához és dispositiójához – akár tiszt, s akár peniglen közrendű hí-
veink legyenek –, úgy accomodálják, hogy semmiben is őkegyelme mezzei general mar-
schalságbéli <tisz> s úgy az megnevezett districtusban595 (az hová applicáltattanak nemes
pest és Heves vármegyék is)596 commendérozó generalisságbeli597 <fő commendantságbé-
li> tisztinek praejudiciumával, dispositióinak pedig sérelmével ne legyen, adván arra <tel-
jes> authoritást is, hogy a’ kik legkissebb dologban is ellenkezőt cselekedni merészlenek,
azokat érdemek szerint meg is büntethesse. Amint hogy a’ feljebb emlétett mezei general
marschalságnak és ujvári districtusbeli598 commendérozó generalisságnak599 <fő com-
mendántságnak> tisztit sokszor említett úrnak600 adjuk, engedjük, conferáljuk és azt illető
minden állapotokban <teljes> authoritást is attribuálunk <sokszor említett úri hívünk-

590
e szavak egy külön jellel betoldva a margón: Tisza ... generalisságáb[an].
591
E szó a következő törlés miatt javítva erről: úri.
592
ez szavak utólag betoldva a lapszélen: mél[tósá]gos ... commendérozó.
593
Ez a rész a mondat elejétől utólagos lapszéli betoldás: Intimáljuk ... ... ... pedig.
594
e két szó ismét lapszéli betoldás: serio parancsoljuk.
595
E szó javítva erről: districtusbeli.
596
A zárójelben lévő rész utólag, egy külön jellel folytatólag betoldva, miközben az egész hosszabb szakasz
is egy lapszéli betoldás. (Lásd a köv. jegyzetet.)
597
ez a rész utólagos lapszéli betoldás: az megnevezett ... g[ene]ralisságbeli, s mint jeleztük, ezen belül
szintén több javítás található.
598
A szó vége ismét javítva -banról.
599
e két szó utólagos lapszéli betoldás: commendérozó g[ene]ralisság[na]k.
600
e három szó megint csak utólagos betoldás a margón: sokszor említett úr[na]k.

144
nek>. Harum Nostrarum vigore et authoritate litterarum decretalium mediante. Datum in
castris nostris ad onod positis die 25. Junii anno 1707.601

24.
Kassa, 1707. december 18.
François Damoiseau brigadérosi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. A címben és a szövegben is thaly kék

ceruzás alúhúzásaival. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 329r–v. (pag. 590–591.)

Collatio super oficio brigaderiatus Generosi Francisci Damoiseau.

Nos Franciscus II. Dei gratia Sacri Romani Imperii et transylvaniae princeps Rákoczy,
partium regni Hungariae dominus, siculorum comes et pater patriae, pro libertate con-
foederati regni Hungariae statuum nec non Munkácsiensis et Makovicziensis dux, per-
petuus comes de Sááros, dominus haereditarius in Sááros Patak, tokaÿ, Regécz, Ecsed,
Somlyo, Lednicze, Szerencs, Onod etc. Damus pro memoria signiicantes quibus expedit
universis. Quod harum modicum conisi habitae in rebus bellicis experientiae ac dexteri-
tati sincerisque erga nos et confoederatum inclytum hocce Hungariae regnum studiis, nec
non attentis et consideratis idelitate, ideliumque servitiorum meritis Generosi Francisci
Damoiseau Scuti feri Domini in Willars, Ordinis Militaris Sancti Ludovici Equitis, nec
non Suae Christianissimae Galliarum Regiae Majestatis brigaderii, quae idem pro loco-
rum et temporum diversitatibus circa munus suum in operationibus bellicis et signanter
fortiicationem regni fortalitiorum vallorumque contra molimina hostium erectorum, alia-
que internenta accessoria eximia cum laude, evidentique patriae hujus cum emolumento
praestitit, nec minus indubiam idem habentes praeconcepto sincero erga nos, et confoe-
deratum hoc regnum studio, omni opera ex post quoque satisfacere conaturum, eundem
honore brigaderiatus exercituum Nostrorum cohonestandum ac reale et actuale oficium
eidem confoederum decretaverimus.
Quapropter harum serie intimandum, similique serio committendum duximus univer-
sis et singulis, quorum interest, nominanter vero Nostrarum et confoederati regni exerci-
tuum supremo generali, generalibus campi et partium regni marschallis, eorundemque lo-
cumtenentibus, generalibus vigiliarum praefectis, brigaderis, supremis et vice colonellis,
supremis vigiliarum praefectis, capitaneis, ductoribus, vexilliferis, vigiliarum praefectis,
aliisque militiae nostrae cujuscunque nationis, ac tam equestris quam pedestris ordinis
oficialibus, nec denique gregariis, itidemque praesertim magno artilleriae nostrae ma-
gistro et ingeniariis, ac reliquis etiam iisdem subordinatis quatenus intellecta benigna hacce
resolutione et collatione Nostra, memoratum Franciscum Damoiseau pro brigadero exer-
cituum (ingeniorum) agnoscere; Illi vero omnes et singuli qui juxta opportunitatem tem-
porum brigaderiali ejusdem commandae concrediti fuerint, dispositionibus ejus negotium
et emolumentum patriae concernentibus omnino debitum morem gerere, ordinataque i-
deli erga inclytam gentem zelo exequi noverint, debeantque ac teneantur, secus meritam
animadversionem incursuri: prouti praedeclaratum oficium brigaderiale repetito Fran-

601
...ezen dekretális levelünk ereje és érvényessége által. Kelt ónodi táborunkban, az 1707. év június 25.
napján.

145
cisco Damoiseau, damus, donamus et conferimus, ad idque decretamus et authoritatem
attribuimus. Harum Nostrarum vigore et authoritate literarum sigilli Nostri authentici mu-
nimine roboratarum decretalium mediante. Datum Cassouiae die decima octava, mensis
Decembris. Anno 1707.602

25.
Nyíregyháza, 1708. február 25.
Csáky László brigadérosi kinevezése

Eredeti, Rákóczi papírfölzetű nagypecsétjével. MOL P 71. Csáky-lt. Személyi ir. Fasc. 198.
fol. 21. Csáky László kerületi főkapitány, brigadéros (!) ir.603 A fejedelmi protokollumba be-
vezetett dátum nélküli, de közvetlenül egy febr. 24-i bejegyzést követő fogalmazványa: MOL
G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 340r–v.

NOS FRANCISCUS II DEI gratia Sacri Romani Imperii et transylvaniae Princeps

RAKOCzy, Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes et Pater Patriae, Pro
Libertate confoederati regni Hungariae statuum et ordinum, nec non Munkacsiensis et
Makovicziensis DVX, Perpetuus Comes de Saaros, Dominus haereditarius in Saaros Pa-

602
Nemzetes Damoiseau Ferenc adománylevele brigadérosi tisztségéről.
Mi, II. Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme, Magyar-
ország részeinek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, Magyarország szabadságért szövetkezett karainak
vezérlő fejedelme, továbbá munkácsi és makovicai herceg, Sáros örökös (fő)ispánja, Sárospatak, tokaj, Regéc,
Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Adjuk emlékezetül, kinyilvánítván mindenkinek, akit
illet. Hogy mi, bízva a hadügyben való jártasságában és derekasságában, értünk és e nemes szövetkezett Ma-
gyarországért tett igaz erőfeszítéseiben, megigyelve és tapasztalva nemzetes Damoiseau Ferencnek, Villars ura
pajzshordozójának, a Szent Lajos Katonai Rend lovagjának, őfelsége, Franciaország legkeresztényibb királya
brigadérosának hűségét és hű szolgálatának érdemeit, melyeket különféle helyeken és időkben kötelessége tel-
jesítésekor a hadműveletekben, főként pedig az országban az ellenséges betörések ellen emelt erődök és sáncok
megerősítésekor és más szükséges intézkedések megtételekor dícséretre méltóan és e hazának nyilvánvaló javát
szolgálva tanúsított; és azért is, mert szilárdan bízunk az irántunk és eme szövetkezett ország iránt tanúsított
igaz buzgalmában, melyet a jövőben is mindenben tanúsítani törekszik, elhatároztuk, hogy őt hadaink brigadé-
rosának tisztességére méltatjuk és neki a valóságos és tényleges tisztséget megadjuk.
ezennel utasításba adjuk és tudomására hozzuk tehát mindenkinek, akit csak illet, mégpedig a mi és a szö-
vetkezett ország seregeinek főgenerálisa, tábornagyai és országos főkapitányai, valamint ugyanazok helyettesei,
generális-főstrázsamesterei, brigadérosai, fő- és alezredesei, főstrázsamesterei, kapitányai, hadnagyai, zászló-
tartói, strázsamesterei, és haderőnk többi, bármely nemzetből származó, akár lovas, akár gyalogos tisztjei, va-
lamint a közkatonák, és ezenkívül tüzérségünk főparancsnoka és hadmérnökei, és összes alárendeltjük tudomá-
sára, hogy erről a mi kegyes rendelkezésünkről és adományozásunkról tudomást véve, az említett Damoiseau
Ferencet a seregek (a hadmérnökök) brigadérosaként elismerjék; mindazok, akik alkalomadtán brigadérosi pa-
rancsnokságára lesznek bízva, kötelesek lesznek a haza ügyét és javát illető rendelkezéseit mindenkor illő tisz-
telettel fogadni és a parancsokat jeles nemzetünk iránti hűséges buzgósággal végrehajtani, másként nem fogják
elkerülni a megérdemelt igyelmeztetést. Amint az említett Damoiseau Ferencnek a fentebb leírt brigadérosi
tisztséget adjuk, adományozzuk, átengedjük, arra őt kiválasztjuk és a hatalmat ráruházzuk. A mi hiteles pecsé-
tünk bizonyító erejével ellátott jelen oklevelünk törvényes ereje és érvényessége által. Kelt Kassán, az 1707. év
december havának tizennyolcadik napján.
603
Az idősebb (IX.) Csáky László valójában sem kerületi főkapitány, sem brigadéros nem volt. A félreértés
onnan ered, hogy 1686-ban a Kassai főkapitányság mezei hadai is Csáky László császári tábornok keze alatt
szolgáltak, és Csáky helyettese id. Barkóczy Ferenc kassai vicegenerális volt. A kuruc brigadéros pedig ia, az
ifj. (X.) Csáky László volt.

146
tak, tokaj, Regcz [!], Ecsed, Somlyo, Lednicze, Szerencs, Onod etc. Universis et singulis
exercituum Nostrorum supremo generali, generalibus campi marschallis, eorundemque
locumtenentibus, generalibus vigiliarum praefectis, militiaeque nostrae equestris ordinis,
cujuscunque tandem nationis regiminum supremis et vice colonellis, capitaneis, ductori-
bus, vexilliferis, vigiliarum magistris, decurionibus, caeterisque oficialibus et militibus
nostris gregariis damus pro memoria.604 Hogy Mi Groff CSAKy LÁSzLó Ezeredes
Fő Kapitány Úri Hívünknek Hozzánk, nemzetünkhez és igaz ügyünkhez való szeretetit
s szíves indulatját, s nem különben az hadi dolgokban való szép dicséretes experientiáját
kegyelmes tekintetben vévén, s egyszersmind remélvén azt is, hogy azon édes hazánkhoz
való szeretetit s az hadi operatiók körül léendő hasznos szolgálatit az üdőknek és alkalma-
tosságoknak mivoltához képpest utolsó csep vérének kiomlásáig fogja megbizonyítani, a’
végre Lovas Hadaink közöt való Brigaderusságnak, azaz közönséges Harc rendelő s igaz-
gató Mesterségnek tisztit és hivatalját említett Úri Hívünknek kegyelmessen conferáltuk.
Kire nézve fenn említett minden rendbéli lovas hadi tiszteinknek és hadainknak mind
személy szerint, mind közönségessen serio és keménnyen parancsoljuk, tudván megírt
hívünkhez való íly kegyelmes relexiónkat, az megírt Brigaderuságra általunk való resol-
váltatását, illendő becsűlletit megadni, és az kiknek illeni fog, tisztihez és szolgálatjához
való s az ország köz javának munkálódására célozó dolgokban illendő dependentiával
hozzája viseltetni s engedelmeskedni Edictumunkban megíratattatott [!] büntetések elvé-
tele alatt semmiképpen el nem mulassák. Az minthogy az említett Brigaderusság tisztire
és hivataljára említet úri Hívünket decretálván, azon tisztit adjuk, conferáljuk és abban
illendőképpen való authoritast attribuálunk is harum nostrarum vigore et authoritate li-
terarum decretalium mediante. DAtUM in possessione Niregyháza, die vigesima quinta
mensis Februarii ANNO millesimo septingentesimo OCtAVO.605
Franciscus Princeps m. p.
[Pecsét]
Stephanus Horthi m. p.

604
MI, II. RÁKOCzI FERENC, IStEN kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme,
Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, a szabadságért szövetkezett magyarországi
karok és rendek vezérlő fejedelme, továbbá munkácsi és makovicai herceg, Sáros örökös főispánja, Sárospatak,
tokaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Együttesen és külön-külön hadaink
főgenerálisának, tábornagyainak és altábornagyainak, generális-főstrázsamestereinek, lovas katonaságunk va-
lamint bármilyen nemzethez tartozó ezredeink fő- és alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótartói-
nak, őrmestereinek, tizedeseinek és más tisztségviselőinek és közkatonáinak adjuk emlékezetül.
605
...ezen dekretális levelünk erejével és tekintélyével. KELt Nyíregyháza faluban, az ezerhétszázNyOL-
CADIK ÉV február havának huszonötödik napján.

147
 26.
Szécsényi tábor, 1708. augusztus 9.
Balogh Ádám brigadérosi kinevezése

thaly Kálmán másolata a béri Balogh család levéltárában volt eredetiről. Az intitulatio, Ba-
logh neve, az adományozott rendfokozat és a keltezés helye, éve aláhúzással kiemelve. A végén
a másoló zárójeles megjegyzése: „Eredeti. Levéltári száma 157. Béri Balogh-levéltár.” OSzK
Kt. Fol. Hung. 1389. thaly-gy. fasc. XXIX. fol. 99.

Nos Franciscus II Dei gratia Sacri Romani Imperii et transylvaniae Princeps Rákóczy,
Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes et Pater Patriae, Pro Libertate
Confoederati Regni Hungariae Statuum, nec non Munkácsiensis Makovicziensisque
Dux, Perpetuus Comes de Sáros, Dominus haereditarius in Sáros-Patak, tokaj, Regécz,
Ecsed, Somlyo, Lednicze, Szerencs, ónod (etc.) Universis et singulis exercituum Nost-
rorum supremo-generali, generalibus campi-marschallis, eorundemque locumtenentibus,
generalibus item vigiliarum praefectis, nec non militiae nostrae tam equestris quam pe-
destris ordinis, cujuscunque tandem nationis regiminum supremis et vice-colonellis, capi-
taneis, ductoribus, vexiliferis etc. militibusque Nostris gregariis cunctis demum aliis quo-
rum nimirum interest seu intererit praesentium notitiam habituris idelibus Nobis dilectis,
salutem et principalis gratiae Nostrae propensionem.606 ezen édes Hazánk szabadságinak
helyreállíttására kezünkre isten által felvött igaz ügynek folytatásában, Hozzánk, nem-
zetünkhöz és a nemes Hazához való tökélletes szeretetit s dicsíretes jó maga-viselését és
hazaiúságát Nemzetes Vitézlő Balog Ádám Ezeredes-Kapitány Hívünknek kegyelmes
tekintetben vévén, és hogy azon hasznos szolgálatit és hűségeskedésit az időknek és al-
kalmatosságoknak mivoltához képpest állhatatossan fogná megbizonyíttani: utolsó csepp
vérének kiomlásáig valóságossan remélvén, hadaink közt való brigadérosságnak és az [!]
közönséges harcrendelő és igazgató mesterségnek tisztit és hivatalját kegyelmesen con-
feráljuk. Kire való nézve fennemlített lovas és gyalog hadi tiszteinknek és hadainknak
mind személly szerént, mind pedig közönségessen serio és keményen parancsoljuk, tud-
ván megnevezett brigadérosunk iránt való illy kegyelmes relexiónkat: érdemlett becsül-
letit megadni és a kiknek illeni fog, tisztihez s hivataljához képpest való és az Haza szol-
gálatját illető dolgokban illendő dependentiával s kész engedelemmel hozzája viseltetni
Edictumunkban kiadattatott büntetéseknek elvétele alatt semmiképpen el ne mulassák.
Aminthogy az említett brigadérosságnak tisztire decretálván említett hívünket, azon hi-
vatalt adjuk, conferáljuk és abban illendőképpen való authoritást is attribuálunk. Harum

606
Mi, II. Rákoczi Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme, Ma-
gyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, a szabadságért szövetkezett magyarországi karok
vezérlő fejedelme, nem különben munkácsi és makovicai herceg, Sáros örökös (fő)ispánja, Sárospatak, tokaj,
Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod (stb.) örökös ura. Együttesen és külön-külön hadaink főge-
nerálisának, tábornagyainak és azok helyetteseinek [értsd: altábornagyainak], továbbá generális-főstrázsames-
tereinek, nem különben mind lovas, mind gyalogrendű katonaságunk, valamint bármilyen nemzethez tartozó
ezredeink fő- és alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótartóinak stb. és közkatonáinknak végül
mindenki másnak, akit tudniillik érint vagy érinteni fog, a jelen [levelünkben] foglaltakat megismerő kedvelt
híveinknek üdvözletet és fejedelmi kegyelmünk hajlandóságát.

148
Nostrarum vigore et testimonio literarum decretalium mediante. Datum in castris Nostris
ad Szécsény positis, die nona mensis Augusti. Anno millesimo septingentesimo octavo.607
F. S. Rákóczi m. p.
Rákóczi vezérlő-fejedelmi
nagy pecsétje
Stephanus Krucsay m. p.

27.
Eger, 1708. augusztus 23.
Mikes Mihály székely főgenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány. A név, az adományozott tisztség és

a dátum thaly Kálmán kék és piros ceruzás aláhúzásaival kiemelve. MOL G 19. II. 3. h. Prot.
Rák. tom. II. fol. 359r–v.

Nos Franciscus ettc. Fidelibus Nostris universis et singulis inclytae nationis siculice sup-
remis et vice oficialibus cunctis demum quarumcunque608 sedium siculialium inhabita-
toribus et incolis aliis quorum nimirum interest seu intererit praesentes hasce Nostras
visuris lecturis aut legi audituris. Salutem et principalis gratiae Nostrae benignam propen-
sionem.609 Kegyelmes tekintetben vévén tekintetes nagyságos zabolai groff Mikes Mihály
generalis, belső tanács és Belső Szolnok vármegyei főispán úri hívünknek nemzetséges
fegyverkezésünknek eleitűl fogva az üdőknek és alkalmatosságoknak mivoltához kép-
pest megbizonyított igaz hűségét és érdemes szolgálatját, erre az egész nemes székely na-
tióbeli fő generalisságnak tisztit és hivatalját megírt úri hívünkhöz kegyelmessen confoe-
ráltuk, [!] kihez képpest mindazoknak, a’ kiknek feljebb s nevezetessen penig Moldvában
s Havasalföldében levő híveinknek közönségesen serio és keménnyen parancsoljuk, hogy
ez szerint értvén kegyelmes resolutiónkat, megírt úri hívünktűl mind fő generálisoktul
függvén, parancsolatinak s dispositióinak engedelmeskedni, s magokat azokhoz alkal-
maztatni tartozzanak, el se mulassák. Különbet valakik cselekedni comperiáltatnak,
oedictumunkban [!] expraessált büntetést s szoros animadversiónkat okvetetlen magokon
fogják tapasztalni. Datum Agriae 23. Augusti anno 1708.610

607
Kelt Szécsénynél lévő táborunkban, az ezerhétszáznyolcadik év augusztus havának kilencedik napján.
608
A cun szótag utólag beszúrva felülről.
609
Mi, Ferenc stb. Híveinknek együttesen és külön-külön, a nemes székely nemzet fő- és altisztjeinek, végül
bármely székely szék minden lakójának és más lakosoknak, akiket tudniillik érint vagy érinteni fog, akik eme
jelen [levelünket] látják, olvassák vagy olvasni hallják. Üdvözletet és fejedelmi kegyelmünk kegyes hajlandó-
ságát.
610
Kelt Egerben, az 1708. év augusztus 23-án.

149
 28.
Nagykároly, [1708. október–november]
Bagossy Pál generális-főstrázsamesteri kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett dátum nélküli fogalmazvány. MOL G 19. II. 3. h. Prot.
Rák. tom. II. fol. 355r–v. (pag. 642–643.) Bár 1709. ápr.-i bejegyzések között szerepel, a kel-
tezés helye (Nagykároly) alapján azonban bizonyos, hogy a dekrétum 1708 őszén (okt. 9–19.
és nov. 14–16. között) kelt, a legvalószínűbb időpont nov. 15-e, lásd erről részletesebben Mé-
száros: tábornoki és törzstiszti kinevezések. HK, 2001. 324.

Bagosi pál uram generalis611 fő strása mesterségérül való collationalis.

Nos Franciscus etc. Universis et singulis exercituum Nostrorum supremo generali, gene-
ralibus campi marschallis eorundemque vices gerentibus, generalibus vigiliarum praefec-
tis, brigaderis, nec non miliciae nostrae tam equestris quam pedestris ordinis cujuscunque
tandem nationis regiminum supremis et vice colonellis, capitaneis, ductoribus, vexillife-
ris, vigiliarum magistris, decurionibus coeterisque militibus nostris gregariis cunctis612
demum aliis quorum nimirum interest seu quoquomodo interesse potest praesentium no-
ticiam habituris idelibus Nobis dilectis salutem et gratiam Nostram.613 Kegyelmes tekin-
tetben vévén nemzetes vitézlő Bagosi Pál brigaderos és colonellus hívünknek elsőben
is ellenségünk pártjárul Magunk s nemzetünk hűségére tiszta s igaz hazaiúi indulatbúl
lött elhajlásával, annak utána penig gyakori vitézi próbákkal előttünk s édes hazánk előtt
megbizonyított, sőt dicsíretes actusokkal kedvessé s érdemessé is lött jó magaviselését,
nem kételkedvén egyszersmind abban is, hogy ennekutánna az üdőknek és alkalmatossá-
goknak mivoltához képpest hasonló, sőt nagyobbra nevelkedő igyekezettel fogja tapasz-
talt hűségét az hadi dolgokban való szép experientiája szerint continuálni. Erre való nézve
fenn megnevezett Bagossi pál brigaderos és colonellus hívünknek adtuk, engedtük és
kegyelmessen conferáltuk, a’ mint hogy adjuk, engedjük és conferáljuk is kegyelmessen
Erdélly Országúnk és ahoz tartozó partiumbeli gyalog hadaink között levő generalis fő
strása mesterségnek tisztit és hivatalját. Kihez képpest fenn megnevezett minden rendbeli
hadi tiszteinknek, directiójok alatt levő hadainkank serio és kegyelmessen parancsoljuk,
tudván és értvén említett brigaderos és colonellus hívünkhöz accedált illy kegyelmessé-
günket614 nem csak érdemlett becsületit mindenekben megadni, sőt ennek felette az haza
szolgálatjában tisztit s hivatalját illető dolgokban felsőbb generalisink ordereihez képpest
vagy azon kívül is, ha az szükség úgy kívánja, a’ mit parancsolánd, azt kész engedel-
mességgel s hozzánk tartozó hűséges kötelességek szerint véghezvinni edictumunkban

611
Ez a szó utólag beszúrva felülről.
612
A szó olvasata bizonytalan, esetleg: cunq[ue]-ről javítva.
613
Mi, Ferenc stb. Együttesen és külön-külön hadaink főgenerálisának, tábornagyainak és azok helyettesei-
nek, generális-főstrázsamestereinek, brigadérosainak, nem különben hadaink mind lovas, mind gyalogrendű,
valamint bármely nemzethez tartozó ezredeink fő- és alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótar-
tóinak, strázsamestereinek, tizedeseinek, továbbá közkatonáinknak, végül mindenki másnak, akiket tudniillik
érint vagy bármi módon érinthet, a jelen (levelünkben) foglaltakat megismerő kedvelt híveinknek üdvözletün-
ket és kegyelmünket.
614
A szó vége javítva erről: keg[ye]lmességünkhöz.

150
expraessált kemény büntetés alatt tartozzanak, el se mulassák. Harum Nostrarum vigore
et testimonio literarum collationalium mediante. Datum Karolly etc.615

29.
Sárospatak, 1708. december 10.
Jósika Dániel brigadérosi kinevezése

Ünnepélyes kiállítású kancelláriai tisztázat Rákóczi aláírása és pecsét nélkül. Kívül egykorú
1708-as évszám. MOL G 19. II. 3. e. fol. 127.

NOS FRANCISCVS II DEI gratia Sacri Romani Imperii et transylvaniae Princeps

RAKOCzy, Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes et Pater Patriae, pro
Libertate confoederati regni Hungariae statuum, nec non Munkacsiensis et Makoviczi-
ensis DVX, Comes Perpetuus de Sááros, Dominus haereditarius in Saaros Patak, tokaj,
Regecz, Ecsed, Somlyo, Lednicze, Szerencs, Onod ettc. Memoriae commendamus tenore
praesentium signiicantes militiae Nostrae cujuscunque tandem nationis, gradus et condi-
tionis oficialibus et militibus Nostris gregariis, cunctis item quibus expedit.616 Hogy Mi
tekintetes Nagyságos JOSIKA DÁNIEL Ezeredes Lovas Colonellus hívünknek eleitül
fogvást Hozzánk, nemzetünkhöz és ezen mostani igaz ügyhöz való szeretetit és dicsíretes
magaviselésit, nem különben az hadi dolgokban való szép experientiáját kegyelmes te-
kintetben vévén, egyszersmind remélvén azt is, hogy azon édes hazánkhoz való szeretetit
s az hadi operatiók körül léendő hasznos szolgálatit az üdőnek és alkalmatosságoknak
mivoltához képest utolsó csep vérének kiomlásáig fogja megbizonyíttani. Arra nézve
Hadaink közöt való BRIGADÉROSSÁGNAK, azaz közönséges Harc rendelő s igazgató
Mesterségnek tisztit s hivatalját említet Colonellus Hívünknek kegyelmesen conferáltuk.
Parancsolván fen említet minden renden lévő hadi tiszteinknek és hadainknak serio és
keményen, tudván megírt brigaderosunk iránt íly kegyelmességünket, illendő becsűlletit
megadni, és az kiknek illeni fog, tisztihez és szolgálatjához való s az ország köz jovának
kimunkálódására célozó dolgokban illendő dependentiával hozzája viseltetni, engedel-
meskedni edictuminkban megírt büntetéseknek elvétele alat semmiképpen el ne mulas-
sák. Aminthogy említett Brigaderosság tisztire és hivataljára említet Ezeredes Fő Colo-
nellus Hívünket decretálván, azon tisztet adjuk, conferáljuk és abban illendő authoritast
is attribuálunk harum Nostrarum vigore et authoritate literarum decretalium mediante.
Datum in oppido Nostro Sááros Patak, die decima mensis Decembris ANNO millesimo
septingentesimo OCtAVO.617
Stephanus Horthi m. p.

615
Ezen adományozó levelünk erejével és tanúsága által. Kelt [Nagy]károly stb.
616
MI, II. RÁKOCzI FERENC, IStEN kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege és Erdély fejedelme,
Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, a szabadságért szövetkezett magyarországi karok
VEzÉRLő FEJEDELME, továbbá munkácsi és makovicai HERCEG, Sáros örökös főispánja, Sárospatak, to-
kaj, Regéc, Ecsed, Somlyó, Lednice, Szerencs, ónod stb. örökös ura. Emlékezetül ajánljuk jelen (levelünk) tar-
talmával kinyilvánítván hadseregünk bármilyen nemzetiségű, rangú és állapotú tisztjeinek és közkatonáinknak,
különösen pedig azoknak, akiket illet.
617
...ezen dekretális levelünk erejével és tekintélyével. Kelt Sárospatak mezővárosunkban, az ezerhétszáz-
NyOLCADIK ÉV december havának tizedik napján.

151
 30.
Kassa, 1708. december 15.
Csáky Mihály altábornagyi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett fogalmazvány, thaly Kálmán piros ceruzás kiemelései-

vel. MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 351r–v.

Cassoviae anno 1708. die 15. Decembris.

Groff Csaky Mihály uram generalis marschalli locumtenenségérül való collationalis.
Nos Franciscus II. etc. Universis et singulis exercituum Nostrorum supremo generali, ge-
neralibus campi marschallis eorundemque locumtenentibus, generalibus vigiliarum prae-
fectis, brigaderis, regiminum supremis et vice colonellis, supremis vigiliarum praefec-
tis, capitaneis, ductoribus, vexilliferis, aliisque quibuslibet, qualitercunque insignitis tam
equitatus quam peditatus ita arcium et fortalitionum nostrorum supremis et suboficiali-
bus eorundemque subjectis quorum videlicet interest aut interesse potest ad notitiam.618
Mindazoknak, valakik Hozzánk és édes hazánkhoz s nemzetünkhöz buzgólkodó tiszta
hazaiúi szeretetektől viseltetvén, nemzetséges igaz ügyünk mellett munkás fáradtságo-
kott, sőtt véreket619 s életeket is feláldozni álhatatossan eltökéllettek, egyéb recognitiónk
mellett illendő tisztségekkel megtisztelnünk szükségesnek itílvén, arra való nézve groff
csáky Mihálly uyvári vicegeneralis,620 egy lovas regimentbeli colonellus úri hívünk Hoz-
zánk és a magyar hazához Isten vezérlése által eddig folytatott ügyünk előmozdításában
való hazaiúi készségét s tiszta szeretetit és sokszor dicsíretessen végben vitt próbáit és
a’ reá bízott hadi dolgoknak hasznos kormányozásit méltó tekintetbe vévén, sőtt teljes
bizodalommal lévén ennek utána is, édes hazánk ügyes-bajos dolgainak elősegéllésében
hasonló szíves, hasznos és serény magaviselésérül érdemes cselekedetinek díszes jutal-
máúl mezei general marschalli locomtenenségnek, avagy vicességnek tisztségét és hiva-
talját ezen levelünk erejével számára kegyelmessen conferáljuk, parancsolván felyül írt
minden renden lévő felső, közép, alsó; lovas és gyalog hadaink akarmely tiszteinek s köz
híveinknek, hogy megnevezett groff Csákÿ Mihály úri hívünköt nem csak üsmérjék
az említett general mezei marschal locumtenenségbeli tisztségben s hivataljában általunk
praeiciáltat[ott]nak lenni, hanem ennekfelette illendő s érdemlett böcsülletit megadván,
az időknek s helyeknek alkalmatossága szerint commendója alá rendelt hadaink ha midőn
magunk vagy commendérozó főbb generalisink ordereihez képpest parancsoland, annak
rendi szerint engedelmeskedvén, dispositióit effectuálni is tartozzonak s el se mulassák.
Amint hogy sokszor nevezett groff úri hívünknek s’ felyül írt mezei marschallusság

618
Mi II. [Rákóczi] Ferenc stb. Együttesen és külön-külön hadaink főgenerálisának, tábornagyainak és azok
helyetteseinek, generális-főstrázsamestereinek, brigadérosainak, az ezredek fő- és alezredeseinek, főstrázsames-
tereinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótartóinak és bárki másnak, legyenek azok bármilyen rangban akár
lovasok, akár gyalogosok, továbbá váraink és erősségeink fő- és altisztjeinek és alárendeltjeiknek, akiket tudni-
illik érint vagy érinthet, tudomására [hozzuk].
619
Az eredetiben tollhibából: vérekeket.
620
Rákóczi nem sokkal előbb nevezte ki Csáky Mihályt érsekújvári kerületi vicegenerálissá, aki azonban
nem fogadta el a címet, s ekkor kapott Bercsényi támogatásával altábornagyi kinevezést. Lásd fentebb részle-
tesen a 262–263. jegyzetet a vonatkozó főszöveggel együtt.

152
locumtenenségét adjuk és conferáljuk is, azt illető minden állapotokban való authoritast
attribuálván praesentibus per vigorem etc.621

31.
[1708. december közepe]
Berthóti István kerületi vicegenerálisi kinevezése

A fejedelmi protokollumba bevezetett keltezetlen fogalmazvány, közvetlenül csáky Mihály

1708. dec. 15-én kelt altábornagyi kinevezésének fogalmazványa után. thaly Kálmán néhány
szövegrészt (így az 1708. évi ostromra utaló sorokat is) kék ceruzás aláhúzással emelt ki.
MOL G 19. II. 3. h. Prot. Rák. tom. II. fol. 351v–352v.

nemzetes vitézlő Bertoty István érsekuyvári districtusban vicegeneralisságárul való levél.

Nos Franciscus etc. etc. Universis et singulis exercituum Nostrorum supremo generali,
generalibus campi marschallis eorundemque locumtenentibus, generalibus vigiliarum prae-
fectis, brigaderis, regiminum supremis et vice colonellis, supremis vigiliarum praefectis,
capitaneis, item ductoribus, vexilliferis, vigiliarum magistris etc. toti denique militiae nost-
rae hoc equestris hoc pedestris ordinis inclytorum idem comitatuum statibus et ordinibus
signanter arcium et praesidiorum in districtu Uyvariensi existentium supremis et subofi-
cialibus ibidemque constitutae militiae nostrae ac omnibus quorum interest aut interesse
potest ad notitiam.622 Hogy mindazok, valakik e’ mostani jó Istenünk vezérlése után fel-
vett nemzetséges ügyünknek előlsegéllésére, hazaiúi igaz buzgólkodásoktúl viseltetvén,
magokott olly álhatatossan eltökéllették, hogy avagy elszánt munkás fáradtságoknak édes
hazájok régi dicsősséges623 szabadságinak isten segedelme által kívánt helyreállítássa után
hasznos és édes gyümölcsét érezhessék, avagy annak dicsíretes kimunkálódásában vé-
reket s életeket feláldozzák, jó magok viseléssének tapasztalható recognitiója mellett
érdemes tisztségekkel is mások serkengetéssére megtiszteltessenek, illendő és szükséges
dolog lévén. Arra való nézve tekintetes Nemzetes Vitézlő Bertoty István brigaderos és
érsekuyvari fő commendans kedves hívünk Hozzánk, édes hazánk s nemzetünk mostani
köz ügyünknek majd kezdetitül fogva igaz hazaiúságbeli szeretetitül s kötelességétül
származott, s a’ közjónak előlmozdításában sok képpen megmutatott és nyilvánságossan
tapasztalt hasznos dexteritassát és dicsíretes hűségeskedéssét, mellyet sokszor, sok ízben
s helyeken, de nemzetünknek megesküdt ellensége által ez közelebb elmúlt 1708dik esz-
tendőben dölyfös hitségébül kevélyen megszállott, keménnyen ostromlott, tűzzel-vassal
szorongatott, általunk nem haszontalan reménséggel s bizodalommal reábízott hadako-
zásunk egy jó bástyájának, érsekuyvári fortalitiumunknak éjeli s nappali nyughatatlan-
ságokkal s fáradtságos munkával, dicsíretre méltó hűségeskedéssel, az ellenségnek nagy

621
...hatalmat ráruházván jelen (levelünk) erejével stb.
622
Mi, Ferenc stb. stb. Együttesen és külön-külön hadaink főgenerálisának, tábornagyainak és azok helyet-
teseinek, generális-főstrázsamestereinek, brigadérosainak, az ezredek fő- és alezredeseinek, főstrázsamesterei-
nek, kapitányainak, továbbá hadnagyainak, zászlótartóinak, strázsamestereinek stb., végül mind lovas-, mind
gyalogrendű egész katonaságunknak és a nemes vármegyék karainak és rendjeinek, jelesen az újvári kerületben
lévő várak és helyőrségek fő- és altisztjeinek, továbbá ugyanott elhelyezett katonaságunknak és mindazoknak,
akiket érint vagy érinthet, tudomására [hozzuk].
623
A toldalék lehúzásával javítva erről: dicsősségessen.

153
kárával s gyalázatos pirulásával lett dicsősséges megtartássában másoknak követő példájúl
világ eleibe adott illy hazaiúságos, tökélletes hűségeskedését nem csak a’ magyar nem-
zet, hanem a’ keresztyén világ, sőtt ellenségünk előtt is, minekelőtte édes hazánk tapasz-
talhatóképpen recognoscálná megérdemlett fejedelmi relexióval nyilvánvalóvá kívánván
tennünk, lévén egyszersmind teljes bizodalmunk, hogy ezen hozzánk s édes nemzetünk-
höz való szíves sinceritássát624 s egyenes hazaiúságát és nemzetünk dolgai felsegéllésé-
ben való hasznos activitassát ezután is continuálni fogja, az Érsek Uyvári Districtusnak
vicegeneralisságbéli tisztségét s hivatalját említett Bertoty istván kedves hívünknek ad-
tuk és conferáltuk kegyelmessen.
parancsolván mindazoknak, a’ kiknek [illik]625 feljebb említett hívünket érsekuyvári
districtusbeli vicegeneralisunknak nem csak ismerjék, hanem valakik commendója alatt
most vagy jövendőben lehetnek s találtathatnak, ordere szerint az haza javára céloz[ó]
dispositióihoz magokot alkalmaztassák, amint hogy azon vicegeneralisságbéli tisztségét
adjuk és conferáljuk, ahhoz illendő attribuált authoritással praesentium per vigorem etc.626

624
Az eredetileg lejegyzett szókezdő sz betű z-je átjavítva i-re.
625
E szó az eredetiből hiányzik, értelemszerűen pótoltuk.
626
...ráruházott hatalommal jelen (levél) ereje által stb.

154
 FORRÁSOK ÉS IRODALOM*1

1. Levéltári források

MAGyAR ORSzÁGOS LEVÉLtÁR (= MOL)

E szekció, A Magyar Kamara Archivuma (= MKA)

E 170. Archivum familiae Berthóty (= Berthóty-lt.)

G szekció, A Rákóczi-szabadságharc levéltára (= Rákóczi-szabadságharc lt.)

G 15. I. 1. Caps. B. fasc. 24. II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára. Emigrációba vitt
G 16. I. 2. a., c., d.
G 19. II. 2. e/A., h.
G 19. II. 3. e., h.
G 24. II. 6. a., d.
G 26. IV. 2. a.
G 28. V. 2. a., b., e.
rész. Caps. B. fasc. 24.: Forgách Simon levelei a fejede-
lemhez.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem levéltára. Munkácson maradt
rész. I. 2. a.: Fejedelmi pátensek. I. 2. c–d.: Katonai iratok.
Fejedelmi Kancellária. II. 2. e/A.: Levelek és fölterjesz-
tések a fejedelemhez: tisztázatok és másolatok. II. 2. h.:
Elintézetlen kérvények szám nélkül.
Fejedelmi Kancellária. II. 3. e.: Pátens-tisztázatok és má-
solatok. II. 3. h.: Leveleskönyvek, másolatok. Protocollum
Rákóczianum (= Prot. Rák.) II–IV.
Bercsényi Miklós főgenerális kancelláriája. II. 6. a.: Le-
velek, beadványok Bercsényihez. II. 6. d.: Elintézések
fogalmazványai.
Gyűjteményes rész. Kérvények, levelek, jegyzékek. Leve-
lek: tisztázatok és másolataik.
Gyűjteményes rész. Katonai iratok. V. 2. a.: Pátensek,
védelemlevelek. V. 2. b.: Kiadványok személyi ügyekben.
V. 2. e.: Katonai ellátásra, hadianyaggyártásra vonatkozó
iratok.

*1Az alábbiakban a felhasznált levéltári (kézirattári) forrásokról teljes áttekintést adunk, a nyomtatásban
megjelent források és feldolgozások közül azonban csak a többször hivatkozott munkákat soroljuk fel. Köte-
tünk jegyzetapparátusában ez utóbbiak rövidítve szerepelnek. A csak egyszer említett munkák a szerzők nevét
is tartalmazó névmutató segítségével kereshetők vissza.

155
 p szekció, családi levéltárak

P 21. A Barkóczy család levéltára. (Barkóczy-lt.) Család által

rendezett iratok.
P 71. A körösszegi és adorjáni Csáky család központi levéltára
(= Csáky-lt.) Személyi iratok. Fasc. 198. Csáky László ke-
rületi főkapitány, brigadéros*2és Csáky Imre bíboros iratai.
P 396. A nagykárolyi Károlyi család nemzetségi levéltára. (= Ká-
rolyi-lt.) Acta publica. 1. Acta Rákócziana. Series I. Missi-
les diversorum ad Alexandrum Károlyi; Series II. Missiles
principis Francisci Rákóczi; Series III. Lustrakönyvek;
Series IV. Kuruc kori vegyes iratok.
P 398. Károlyi-lt. Missiles.
P 474. A nagylónyai Lónyay család levéltára (= Lónyay-lt.) A
pongyeloki Galambos család iratai. 2. tétel: Galambos Fe-
renccel kapcsolatos (thököly- és Rákóczi-kori) iratok.
P 650. A vizeki tallián család levéltára (= tallián-lt.) 1. tétel: év-
rendezett iratok.

R szekció, 1526 utáni gyűjtemény

R 224. A Múzeumi törzsanyag maradványa. A Magyar Nemzeti

Múzeum Levéltári Osztályának növedéki naplói, 24. köt.
1921–1924.

ORSzÁGOS SzÉCHÉNyI KÖNyVtÁR KÉzIRAttÁRA (= OSzK Kt.)

Folia Hungarica (= Fol. Hung.)

978. Protocollum Expeditionum (= Prot. Exp.)

1389. thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye (= thaly-gy.)

2. Nyomtatásban megjelent források

AR I/I–III. = II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstro-

maival. 1703–1712. Közli: Thaly Kálmán. I–III. Pest–Budapest, 1873–1874. (Archi-
vum Rákóczianum. II. Rákóczi Ferencz levéltára, bel- és külföldi irattárakból bővítve.
Első osztály: had- és belügy. I–III.)
AR I/IV–VII. = Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei

*2Apa és ia személyét összezavaró kitétel, az ifj. Csáky László brigadérosi dekrétumát tévesen sorolták apja,
az id. László iratai közé.

156
 Rákóczi fejedelemhez. 1704–1712. Közli: Thaly Kálmán. I–IV. Budapest, 1875–1879.
(Archivum Rákóczianum. I. osztály IV–VII.)
AR I/IX. = Bottyán János vezénylő tábornok levelezései s róla szóló más emlékezetre-
méltó iratok. 1685–1716. Közli: Thaly Kálmán. Budapest, 1883. (Archivum Rákóczia-
num. I. osztály IX.)
AR I/XII. = II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és okirattára. Függelék:
II. Rákóczi Ferenc kiadatlan levelei Károlyi Sándorhoz 1708–1711. Közzétette, törté-
neti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Lukinich Imre. II. Budapest, 1935.
(Archivum Rákóczianum. I. osztály XII.)
Az AR I/I–XII. elektronikus változata 2006. jan. 6. óta a világhálón is elérhető: http://
kt.lib.pte.hu/konyvtar/kt06010601/index.html
AR III/I. = II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól
annak végéig. Fordította Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla.
A szöveget gondozta Kovács Ilona. Budapest, 1978. (Archivum Rákóczianum III. osz-
tály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei I.)

Balogh István
– II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703. július–október). 2., bőv.
kiad. Nyíregyháza, 2003.

Balogh Judit – Dienes Dénes – Szabadi István

– Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607–1710. Sáros-
patak, 1999. (Acta Patakina, I.)
– A kötet második, jelentősen bővített és részben átdolgozott kiadása: A Rákóczi-család
a Sárospataki Református Kollégiumban őrzött dokumentumok tükrében. Szerk. Die-
nes D. A szöveget gondozta, fordította, jegyzetekkel ellátta: Balogh J., Dienes D., Sza-
badi I. Sárospatak, 2003. (Acta Patakina, XIV.)

Bánkúti Imre
– Dokumentumok a szatmári béke történetéhez. Budapest, 1991. (BtM Műhely, 2.)
– Iratok a Rákóczi szabadságharcból. Kecskemét város és körzete. I. köt. Összeállította
és jegyzetekkel ellátta: ~. Kecskemét, 1992.
– Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. I–II. Közreadja: ~. Budapest, 1996. (Elő-
munkálatok Pest megye monográiájához, 2.)
– Rákóczi hadserege 1703–1711. Válogatta és a bevezetőket írta: ~. Budapest, 1976.
– A Rákóczi-szabadságharc történetének dokumentumai. 1705. Gyűjtötte, összeállította:
~. Miskolc, 1990.
– A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-torna, Borsod, Gömör-Kishont és
zemplén megyékből. 1705–1707. Összeállította: ~. Miskolc, 2003. (A Borsod-Abaúj-
zemplén Megyei Levéltár kiadványa.)

Borovszky Samu
– II. Rákóczi Ferencz vezérlőfejedelem és a szövetkezett rendek 1705. szeptember
20-ikán a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Hasonmás kiad. Bevezetéssel
ellátta: ~. Budapest, 1911.

157
Esze Tamás
– Iratok II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjáratának történetéhez. Közli: ~. HK, új foly.
1. évf. (1954) 1. sz. 285–297.
– Kuruc vitézek folyamodványai. 1703–1710. Összeállította, bevezető tanulmánynyal
és jegyzetekkel ellátta: ~. Budapest, 1955.

Eszterházy tábori könyve. = Gróf Eszterházy Antal kurucz generális tábori könyve. 1706–
1709. Közli: Thaly Kálmán. Budapest, 1901.

Kiss István, R[ugonfalvi]

– II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása. (Közlemények a br. Radvánszky-
család levéltárából. V. 4. sz.) Budapest, 1906. [Az adattári rész, a bevezető tanulmány
nélkül megjelent: tt, új foly. 7. évf. (1906) 1–47., 198–230. és 408–444.]

Károlyi önéletírása = Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Kiadta Szalay

László. [Thaly Kálmán előszavával.] Pest, 1865. I–II. (Magyar történelmi Emlékek,
IV–V.)

KO V. = A Nagy-Károlyi Gróf Károlyi család oklevéltára. V. köt. II. Rákóczi Ferencz feje-
delem korabeli oklevelek és levelezések, 1703–1707. S. a. r.: Géresi Kálmán. Buda-
pest, 1897.

Koltai András
– Magyar udvari rendtartás. Utasítások és rendeletek 1617–1708. S. a. r., jegyzetekkel el-
látta és az előszót írta: ~. Budapest, 2001. (Millenniumi Magyar történelem. Források.)

Köpeczi Béla
– II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei. Szerk. ~. Budapest, 1958. (Auróra, X.)

Mercurius Veridicus 1705–1710. Az első hazai hírlap hasonmás kiadása Kenéz Győző
fordításával, Benda Kálmán bevezetőjével. [Budapest,] 1979. (Bibliotheca Historica)
Modern digitalizált változata 2006. máj. 18. óta a világhálón is elérhető: http://epa.
oszk.hu/00900/00904

Ráday Pál iratai. I. 1703–1706. S. a. r.: Benda Kálmán, Esze Tamás, Maksay Ferenc, Pap
László. Budapest, 1955.

Szirácsik Éva
– A nemes vármegyének kezéhez... II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei vissz-
hangjuk. I. (1703–1705) Salgótarján, 2004. (Adatok, források és tanulmányok a Nóg-
rád Megyei Levéltárból, 44.)

Rtü = Rákóczi tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. A kötet[ek]

anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az előszót és a naplórészleteket bevezető

158
 kistanulmányokat írta Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes. A jegyzeteket írta és a mu-
tatókat összeállította Bánkúti Imre. Budapest, 1973. I–II. (Magyar Századok.)

Thaly Kálmán
– A szécsényi országos szövetséglevél (1705.), a hg Czartoryski-féle eredeti példányról
közölve. Sz, 4. évf. (1870) 337–348.

történelmi kalászok, 1603–1711. A vargyasi Daniel-család irattárában levő legnagyobb-

részt eredeti kéziratok után kiadá Daniel Gábor. Szerk. Thaly Kálmán. Pest, 1862.

Teleki Mihály naplója. = Ifjabb Teleki Mihály, II. Rákóczi Ferenc főtisztjének naplója.
Szemelvények az 1703-tól 1712-ig terjedő korszakból. Bevezetéssel, jegyzetekkel, ma-
gyarázatokkal közzéteszi a budapesti II. Rákóczi Ferenc állami általános gimnázium
tanárainak és tanulóinak munkaközössége. Szerk. Temesi Alfréd. Budapest, 1960.

Varga Imre
– A kuruc küzdelmek költészete. II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára.
Válogatta és sajtó alá rendezte ~. Budapest, 1977.

Váradi-Sternberg János
– Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. Sz, 102. évf. (1968) 1038–1074.

3. Feldolgozások és kézikönyvek
Asztalos Miklós
– II. Rákóczi Ferenc és kora. Budapest, é. n. (1934) és új, modernizált kiad.: Budapest,
2000.; 2003. ápr. 14. óta elektronikus változata a világhálón is elérhető: http://mek.
oszk.hu/02200/02210/

Bánkúti Imre
– A kuruc függetlenségi háború gazdasági problémái (1703–1711). Budapest, 1991.
– A kurucok első dunántúli hadjárata (1704. január–április). Budapest, 1975. (Értekezé-
sek a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 78.)
– A szatmári béke. Budapest, 1981. (Sorsdöntő történelmi napok, 6.)
– Veszprém megye a Rákóczi-szabadságharcban. Veszprém, 2005. (Balatonfüred Váro-
sért Közalapítvány kiadványai, 18.)

Bariska István
– Egy különös árulás történetéhez. (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről.) =
Hadtörténelmi tanulmányok. Szerk. Molnár András. zalaegerszeg, 1995. (zalai Gyűj-
temény, 36/I.) 79–142.

159
Czigány István
– Forgách Simon, a király katonája. = Az értelem bátorsága. tanulmányok Perjés Géza
emlékére. Szerk. Hausner Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Csákváry Ferenc,
Kincses Katalin Mária, Mészáros Kálmán, Tóth Ferenc. [Budapest,] 2005. 117–134.

EMSzt = Erdélyi Magyar Szótörténeti tár. Anyagát gyűjtötte és szerk. Szabó T. Attila.
Főszerk. (a VIII. kötettől) Vámszer Márta. (Idézett köt.: IV. Fém–Ha: Bukarest, 1984.
és VIII. M–Meg: Budapest–Bukarest, 1996.)

Esze Tamás
– II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata. Budapest, 1951. (A történettudomány vitás
kérdései, 12.) [Eredetileg: Sz, 85. évf. (1951) 30–119.]
– A tisza-vonal védelme a kurucok ellen 1703-ban. = Rákóczi-tanulmányok. 597–681.
– Vay Ádám. 1657–1719. = Vajai konf. 1969. 7–32.

Esze Tamás – Köpeczi Béla

– Esze tamás. Budapest, 1951.

EWUng = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Hrsg. Loránd Benkő. I–II. Bu-
dapest, 1992–1995.

Heckenast Gusztáv
– A Rákóczi-szabadságharc. Budapest, 1953.
– A Rákóczi-szabadságharc. = Magyarország hadtörténete két kötetben. Főszerk. Liptai
Ervin. 2., jav. kiad. [Budapest,] 1985. I. 337–399.
– A Rákóczi-szabadságharc szenátusa. = Molnár Mátyás emlékkönyv. Szerk. Heckenast
Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1998. 34–40.
– A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. (Életrajzi adattár.) = A tudomány szolgálatában.
Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest, 1993.
163–174.
– A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. HK, 107. évf. (1994) 4. sz. 51–55.
– Ki kicsoda volt (who was who) a Rákóczi-szabadságharcban? (Egy életrajzi adattár
problémái.) = Vajai konf. 1994. 5–12.
– Vay Ádám szerepköre a Rákóczi-szabadságharc vezetésében. = Vajai konf. 1996. 7–17.

Hornyik János
– Kecskemét város története oklevéltárral. IV. Kecskemét, 1866.

Horváth Mária
– Német elemek a 17. század magyar nyelvében. Budapest, 1978.

Komáromy András
– Perényi Miklós egri várparancsnok. HK, 16. évf. (1915) 119–157., 496–516.

160
Kovács Ágnes
– Károlyi Sándor. Budapest, 1988. (Magyar História. Életrajzok.)

Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes

– II. Rákóczi Ferenc. Budapest, 1955.; 2., átdolg. és bőv. kiad.: 1976.; 3. jav. kiad.: 2004.

Márki Sándor
– II. Rákóczi Ferencz. I–II. Budapest, 1907–1909. (Magyar történeti Életrajzok.)

Markó Árpád
– Francia katonák II. Rákóczi Ferenc seregében. MKSz, 1934. 3. sz. 200–213.
– II. Rákóczi Ferenc a hadvezér. Budapest, 1934.
– II. Rákóczi Ferenc csatái. (Válogatott tanulmányok.) S. a. r. Mészáros Kálmán. Buda-
pest, 2003.

Mészáros Kálmán
– Hadseregszervezés és redukció a Rákóczi-szabadságharcban. HK, 112. évf. (1999)
602–626.
– tábornoki és törzstiszti kinevezések a Rákóczi-szabadságharcban. HK, 114. évf. (2001)
303–360.
– Újabb adalékok II. Rákóczi Ferenc tábornokainak életrajzához. t, 68. évf. (1995) 93–96.

Mollay Károly
– Német–magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Budapest, 1982. (Nyelvé-
szeti tanulmányok, 23.)

Pálffy Géza
– A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század ele-
jéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz.) tSz, 38. évf. (1996) 163–217.
– Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–
17. században. tSz, 39. évf. (1997) 257–288.

Rácz Imre
– Pekrovinai gróf Pekri Lőrinc. II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadvezére. Debrecen,
1929. (A Debreceni M. Kir. tisza István tudományegyetem Magyar történelmi Sze-
mináriumának Közleményei, 4.)

Rákóczi-tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1980.

tESz = A Magyar Nyelv történeti-Etimológiai Szótára. Főszerk. Benkő Loránd. (Idézett

köt.: I. A–Gy. Budapest, 1967. és II. H–ó. Budapest, 1970.)

Thaly Kálmán
– Bottyán János. II. Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. történeti életrajz
a kuruczvilág hadjárataival. Pest, 1865.

161
– Ocskay László II. Rákóczi Ferenc fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi
hadjáratok 1703–1710. 2., bőv. kiad. I–II. Budapest, 1905.
– A székesi gróf Bercsényi család. 1470–1835. III. 1703–1706. Budapest, 1892.

Tóth Gyula
– Balogh Ádám kuruc brigadéros. Budapest, 1958.

Vajai konf.
– 1969. = A Vay Ádám emlékünnepség tudományos ülésszaka. (1969. május 24–25.)
Szerk. Molnár Mátyás. Vaja, 1969.
– 1994. = Rákóczi-kori tudományos ülésszak a Vay Ádám Múzeum alapításának 30.
évfordulója alkalmából 1994. október 7. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor,
Németh Péter. Vaja, 1995.
– 1996. = Rákóczi kori tudományos ülésszak II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai, vala-
mint Vay Ádám hamvai hazahozatalának 90. évfordulója alkalmából. 1996. október
25. Szerk. Heckenast Gusztáv, Molnár Sándor, Németh Péter. Vaja, 1997.

Váradi-Sternberg János
– Az ungvári vár ostroma 1703–1704-ben. = Uő: Századok öröksége. tanulmányok az
orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról. Budapest–Uzsgorod, 1981. 129–138.

Várkonyi Ágnes, R.
– Vak Bottyán. Budapest, 1951.
– A Rákóczi-szabadságharc kibontakozása Erdélyben. (1703–1704 júl.) Sz, 88. évf.
(1954) 15–73.

Zachar József
– Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság 1683–1792. Budapest, 2004.
– Idegen hadakban. Budapest, 1984. (Nemzet és emlékezet.)
– Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén. = A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Köz-
leményei, 2001–2004. Budapest, 2004. 52–70.

4. A jegyzetekben és a bibliográiában rövidítve idézett folyóiratok

Azt = Adalékok zemplén vármegye történetéhez

HK = Hadtörténelmi Közlemények
LK = Levéltári Közlemények
Sz = Századok
t = turul
tSz = történelmi Szemle
tt = történelmi tár – 2004. nov. 12. óta elektronikus változata a világhálón is elérhető:
http://kt.lib.pte.hu/konyvtar/kt04111201

162
 SUMMARy

Rákóczi’s War of Independence was fought in the Hungarian Kingdom and transylvania
in the wake of the region’s liberation from the Ottomans, in one of the subordinate thea-
tres of operations of the War of the Spanish Succession (1701–1714), the irst world war
of modern times, fought in Spain, Italy, south Germany, the Netherlands, on the oceans
and in the North Sea. this anti-Habsburg Hungarian national uprising (1703–1711), led
by Prince of transylvania Ferenc II Rákóczi (1676–1735), was at the same time the es-
tates’ ight for freedom; a civil war in terms of the political division of the country; and an
armed conlict of international signiicance in the frame of the above-mentioned War of
Succession. the kuruc rebels or the Hungarian “malcontents”, as referred to by the con-
temporary press of Europe and the New World, could count on the military and inancial
assistance of France, the opponents of the Habsburgs, as well as the mediation of Britain
and the Netherlands, the two sea powers allied with Vienna but supporting the Protestant
cause.
the politics, the diplomatic relations and the military history of Rákóczi’s War of In-
dependence have been preferred subjects of Hungarian historiography for a long time,
yet there are several issues to be discussed in the future. the present work deals with the
oficer corps of the Hungarian army of the War of Independence, and studies the estab-
lishment and hierarchy of the military high command in detail. It offers a survey of the
institution of the body of generals and brigadiers; traces back the introduction of senior
ranks and demonstrates the changes that occurred during the War of Independence; and
shows how the relations between generals’ ranks had been modiied in the period. the
author aims at answering questions that have never been dealt with in detail, and complet-
ing the picture drawn by the special literature, thus introducing the structure of the high
command of the War of Independence.
the achievements of the author’s research can be summarised as follows. It was before
Rákóczi’s arrival in Hungary that the rebels themselves elected the irst oficers of the
kuruc War of Independence, which had evolved from the movement of exiles in north-
east Hungary in the spring of 1703. In May 1703, the Prince appointed tamás Esze as
the irst colonel of the army under organisation. Many of the irst ield oficers (István
Majos, László Ocskay, András Bóné, the two János Szűcs’s, etc) wore their ranks without
having been appointed in writing, only with Rákóczi’s acquiescence. Many of thököly’s
former followers (István Guthy, András Csáky, Miklós Orlay, Mihály Szappanos) had
also returned home from their exile in turkey and joined Rákóczi’s army in their one-time
ranks. thus, the irst stage of the army’s formation was characterised by spontaneity and
Rákóczi himself had to compromise when making decisions in connection with the staff.
As illustrious noblemen and magnates began to join the army, the prince endeavoured
to appoint new colonels from among them (István Sennyey, László Ibrányi, László Vay).

163
 the Prince had cautiously set about bringing “outlaw oficers” under discipline and
keeping them within bounds, as they could not all be relieved at once without risking
the disbandment of military forces serving under their command. For this reason, he put
newly joined, respected and experienced noblemen (Farkas Perényi, Bálint and Imre Il-
osvay, Pál Orosz, zsigmond Bessenyey, zsigmond Géczy), so-called “chief directors”, at
the lead of rebels ighting in different theatres of operations. they have been considered
as company oficers directing their own formations by former Hungarian historiography,
but in fact they were deputies of the newly established princely court, or to put it another
way, they were both “staff-oficers” and “political commissaries” provided with central
instructions and delegated to the ighting units, where they performed the duties of high
commanding positions ad interim.
the irst generals of the army were appointed only when people with great political
authority and suficient military experience (István Sennyey, Sándor Károlyi, János Bot-
tyán, István thoroczkay) had become supporters of the struggle, and they were immedi-
ately put in charge of governing entire country regions. the terminology, together with
the hierarchy of the corps of generals had been established gradually. In the beginning, the
decrees were issued under the title of (ield) general at the princely chancellery.
When the formation of the general corps took place, the irst rank for a general was
that of the major general, and besides that, the ranks of lieutenant general, general of the
cavalry and ield marshal were actually used between 1704/1705 and 1707. this meant
the adoption of the imperial army’s model, without the rank of general of the infantry
(which is included in one source only), owing to the “one-sided” character of the Hungarian
army, which was primarily based on light cavalry.
In 1704, following the French pattern, the rank of brigadier (general) was introduced
in addition, which originally served for promoting general oficers of noble origin, as
opposed to the irst peasant colonels. Later on, the rank of brigadier served as a means of
recognition of military merits, of rewarding loyal oficers and of meeting the claims
of ordinary promotion.
the territorial limits of military administration can be captured in two aspects: in the
competence of commanding generals and in the military supply system. A corporate de-
cision on the organisation of military administration, however, was brought only at the
board meeting in Miskolc in 1706. Five districts (=generalates) were established in that
year: one beyond the river tisza, one in East Upper Hungary, one in between the rivers
Danube and tisza, one in West Upper Hungary and one in transdanubia, all ive being
governed by a captain general and a deputy captain general. this structure was a continu-
ation and improvement of the anti-Ottoman defence system. the captain generals and
deputy captain generals were Sándor Károlyi and Ferenc Galambos beyond the river
tisza; Ferenc Barkóczy Sr. and István Buday in the region between the rivers Danube
and tisza; Simon Forgách and Ferenc Berthóti in Kassa. In transdanubia, Antal Ester-
házy was appointed captain general, while the post of the deputy captain general re-
mained vacant. these personal data are the mere conirmation of previous knowledge.
Contrary to Rákóczi’s Memoirs and the conclusions of the special literature, however, it
can be pointed out that Bercsényi had never used the title of captain general of Érsekújvár,
which must have been a way of expressing that he considered himself ranking higher than
all the ield marshals and captain generals.

164
 Kálmán thaly, the renowned historian of the late 19th century, had come to the same
conclusion, but neither him nor anybody else have studied the reform of 1707, which
dealt with the structural and regional rearrangement of the generalates. It concerned the
territorial integrity of transylvania and the Parts; as the counties of the Parts had been an-
nexed to transylvania, the generalate beyond the river tisza was dissolved. Regulamen-
tum universale, a collection of military regulations issued in 1707, re-established three
generalates (transdanubia, Érsekújvár and Kassa) that were known in the turkish times.
Count Ferenc Barkóczy, former captain general of the district located between the rivers
Danube and tisza, was nominally appointed captain general of Érsekújvár. At the same
time, Károlyi took over the arrested Simon Forgách’s generalate, which now incorporated
the two remaining counties (Szabolcs and Szatmár) of the onetime generalate beyond the
river tisza. In 1708, “vice-generals” were appointed in the Érsekújvár and transdanu-
bian regions, too. After Mihály Csáky’s refusal, it was István Berthóti who obtained this
position of military administration in Cisdanubia, and Dániel Esterházy for a short period
in transdanubia. these changes have escaped the attention of the researchers so far.
In this work, the author speciies the composition of the kuruc military high command.
On the strength of the present knowledge, the high command consisted of 27 generals,
33 brigadiers and 3 functionaries of a somewhat disputable role. these 63 people are be-
ing introduced through their short biographies and there are several parts of this volume
that discuss personal issues in detail, such as the background of certain cases of appoint-
ment and promotion.
Having examined the previous records of the 63 representatives of the military high
command, it can be established that 21 of them joined the army of the rebellion as regular
oficers, 24 had seen military service before, while the military iles of the remaining
18 have not been accessible. those with military experience (János Bottyán, Simon Forgách,
Antal and Dániel Esterházy, Pál Bagossy, etc) all joined Rákóczi’s troops in ranks higher
than their previous ones, but several “newcomers” also became famous generals (Sándor
Károlyi, Mihály Csáky) and brigadiers (tamás Esze, János Szentiványi, János Csajághy).
Since 15 people started their service straight away as generals and further 7-8 as briga-
diers, more than one third of the total number of the high command members was given
from the beginning of the War of Independence. this, together with the well-known so-
cial limits (only aristocrats could become ield marshals and lieutenant generals!), signi-
icantly narrowed down the possibilities of progress of those of humble origin. On ave-
rage, the people under survey were promoted only once during eight years, whereas
gradual promotion in the high command was the privilege of the generals of noble origin
only. the promotions of the tamás Esze (bondsman) and Orbán Czelder (commoner)
to the rank of brigadier can be mentioned as exceptions, albeit both of them reached this
high military rank in the infantry, a branch of the army despised by the aristocrats. Gábor
Nagyszegi from transylvania enjoyed an even more distinguished career. Although he
was a serf, he rose to the rank of lieutenant colonel in the Imperial-Royal Army, and, late
in his life, he was promoted to general in Rákóczi’s army.
Having examined the letters of promotion, the author establishes that rákóczi endeav-
oured to put the promotions into writing from the beginning of the War of Independence,
yet it occurred even years later that certain people received their brevets well after their
promotion had been decided. In the case of such certiicates, the text (narratio) was in-

165
terwoven with explanations or simply an earlier date was provided, which guaranteed the
person’s seniority in rank to other oficers promoted afterwards. Out of 80 known letters
of promotion, only 5 originals and 2 fair copies are available, while there are 3 later
copies, as well as 20 rough copies from the records of the princely chancellery. (Some
documents exist in several copies.) the wording of the deeds generally is conventional;
consequently special comments or personal details referring to the promoted person are
rather sporadic. Nevertheless, the complete versions of the known letters of promotion
are being published in the appendix.
the author deals with the highest positions in the army, i.e. the commander-in-chief,
the commander-in-chief of transylvania, the chief captain (chief marshal) of the court
and the deputy chief captain of the court in detail, as well as the military activity of French
ambassador Marquis Des Alleurs.
Miklós Bercsényi had used the title of the commander-in-chief (“chief general”) from
the beginning, and then from 1704, he was referred to as “chief general of the entire
army” (Generalissimo). this title appears in oficial documents, too, but in 1705, when
the feudal confederation was established, no separate law was passed on the introduction
of the rank of “chief general”. thus, Field Marshal Simon Forgách, Bercsényi’s main
opponent, justly challenged Bercsényi’s title later, and Rákóczi himself was of the
opinion that Bercsényi’s superiority stemmed only from the length of his service. As for
Bercsényi, he compared his status to that of the Imperial Army’s “Generalleutnant” (the
monarch’s military deputy), and that of the president of the war council. Eventually,
the above-mentioned Regulamentum universale circumscribed his sphere of authority, which
included matters of promotion and jurisdiction.
the issue of the supreme command of transylvania is being discussed in a separate
chapter. In addition to listing the names of the commanders-in-chief, the emphasis is laid
on the circumstances of and the legal background to taking over the command. the author
has also examined the issue of holding the position of the military commander-in-chief
and the traditional feudal dignity of “general of the country”. the parliament of Gyulafe-
hérvár elected Lőrinc Pekry as chief general in 1704, as opposed to István thoroczkay,
the commander-in-chief appointed by Rákóczi. the Prince ignored the result of the
election, and commissioned Simon Forgách with the supreme command of transylvania.
According to the author’s new research results, Pekry was not the successor of Forgách
from September 1705, but his temporary substitute, and Forgách lost his position without
the Prince’s direct command. the issue, however, lacked importance after the loss of
transylvania, and as a logical measure Károlyi, commander-in-chief of the neighbouring
generalate, took over the command of the troops that had been driven out of transylva-
nia, and led the operations to recapture transylvania. Pekry’s appointment in July 1706
did not mean Károlyi’s automatic dismissal either, as the Prince subordinated Pekry to
Károlyi irst, and it was only later, with transylvania being recaptured, that Pekry was
given full powers.
On the occasion of Imperial Field Marshal Rabutin’s attack, Károlyi took the lead again,
and subsequent to Pekry’s dismissal in November 1707, he was appointed the commander-
in-chief of transylvania once and for all. Since Mihály Count teleki, a transylvanian aris-
tocrat, also put in a claim to the title, the issue remained current in theory. After Pekry’s
death, Rákóczi was willing to support teleki’s claim on condition that he would lead his

166
troops to recapture transylvania, which was next to impossible to satisfy. Eventually, the
Prince appointed teleki on 23 April 1711, when it had become obvious that Károlyi was
on a different opinion regarding peace negotiations. Anyhow, by the time the letter of ap-
pointment reached teleki, he himself had already agreed to the peace of Szatmár.
the author also touches upon Court Marshal Ádám Vay’s military role and his posi-
tion in the supreme command, as well as the function of his substitute, András török.
the special literature has considered their military activity and Vay’s rank of general as
ambiguous. On the strength of research results, the author is of the opinion that Vay’s title
of court marshal cannot be regarded as equal to the rank of ield marshal. In fact, the word
“marshal” should be interpreted according to its original meaning in this case, and it also
refers to the medieval court ofice of the court marshal (Hofmarschall). Nevertheless, the
function of Vay, commander of the guards, can practically be paralleled with the position
of ield marshals, and his substitute, András török, can be ranked with the regional deputy
generals that were appointed without a general’s rank. As opposed to Vay, however, nei-
ther török, nor his successor, Imre Perényi Jr., had played a military role.
Finally, the author discusses the military activity of King Louis XIV’s ambassador in
Hungary. Beside his diplomatic commission, which is not treated in this work, Marquis
Des Alleur also acted as a military advisor, although the French lieutenant general never
took service with Rákóczi, even if the Prince is told to have offered the rank of ield
marshal to him. Nevertheless, the members of his retinue, as well as other French ofic-
ers who arrived in Hungary earlier through the intervention of the French ambassador
in Poland, saw service in the kuruc army, in parallel with representing the French King.
Engaged in these ields of activity, both Louis Fierville (1704, 1710) and Louis Lemaire
(1710) were promoted to the rank of brigadier by Rákóczi, like were two other French
oficers in the Hungarian military high command: Georges Chassant in the infantry and
François Damoiseau in the engineer corps.
In the postscript to the book, the author expresses his hope that his work shall be instru-
mental in getting acquainted with the structure of the Hungarian military high command
in Prince Ferenc II Rákóczi’s War of Independence, as well as the establishment of the
general and brigadier corps, and that it shall provide several updated pieces of informa-
tion regarding the supreme commanders’ positions. At the same time, he underlines the
importance of continuing the research concerning the topic, as there are several more
questions to be answered in the future.
translated by: Gergely Pál Sallay

167
 zUSAMMENFASSUNG

Der Freiheitskampf von Rákóczi, der auf dem Gebiet Ungarns und Siebenbürgens ge-
fochten wurde, das gerade erst von der türkenherrschaft befreit worden war, ist einer
der Nebenkriegsschauplätze des Spanischen Erbfolgekrieges (1701–1714), der in Spa-
nien, Italien, in den Niederlanden, in den südlichen Provinzen des Deutsch-Römischen
Reiches, auf den Ozeanen und auf der Nordsee geführt wurde, die zukunft der Kolonien
bestimmte und als erster Weltkrieg der Neuzeit angesehen werden kann. Dieser Auf-
stand gegen die Habsburger (1703–1711), der eng mit dem Namen des Fürsten Ferenc
II. Rákóczi (1676–1735) verbunden ist, war zugleich ein ständisch-nationaler Unabhän-
gigkeitskampf, aus der sicht der inneren politischen zerteilung ein Bürgerkrieg und im
Rahmen des erwähnten Erbfolgekrieges ein bewaffneter Konlikt von internationaler Be-
deutung. Die Kurutzen, oder – wie sie in der zeitgenössischen Presse Europas und der
Neuen Welt genannt wurden – die „Unzufriedenen“ Ungarns („malcontents“), konnten
gleichermaßen auf die militärisch-materielle unterstützung der franzosen, die den Habs-
burgern gegenüberstanden, als auch auf die friedensvermittelnde rolle der seemächte
(England und die Niederlande) zählen, die zwar Verbündete Wiens waren, sich aber der
Angelegenheit der Protestanten annahmen.
Die politische, diplomatische und militärische Geschichte des Freiheitskampfes
von Rákóczi ist seit langer zeit ein beliebtes thema der ungarischen Geschichtswissen-
schaften, aber trotzdem bedürfen noch zahlreiche Probleme der Aufarbeitung. Die vorlie-
gende Arbeit beschäftigt sich mit dem Ofizierskorps der Kurutzenarmee und untersucht
genauer das zustandekommen und die Hierarchie der oberen militärischen Führung. Un-
ser ziel ist es, einen Überblick über die Herausbildung des Generals- und Brigadierkorps
der Kurutzen zu bieten, die einführung der höheren Befehlsränge, die veränderungen
zurzeit des Freiheitskampfes und parallel dazu den Verlauf des Rangverhältnisses zwi-
schen den Generälen zu verfolgen. Im Grunde möchten wir Antworten auf eine Reihe
von bisher nicht detailliert untersuchten fragen geben, das von der fachliteratur bis dato
aufgezeigte Bild nuancieren, genauer und vollständiger machen.
Im Laufe unserer Arbeit sind wir zu den untenstehenden Ergebnissen gelangt. Die ersten
Ofiziere des Freiheitskampfes der Kurutzen, der sich aus der Bewegung der Heimatlosen
in der Gegend des theiß-Rückens (Frühjahr 1703) herausgebildet hatte, wurden noch vor
der Ankunft Rákóczis in Ungarn von den Aufständischen selbst gewählt. Der Fürst er-
nannte im Mai 1703 tamás esze zum ersten obersten des sich organisierenden Kurutzen-
heeres. Von den ersten Oberofizieren (István Majos, László Ocskay, András Bóné, den
beiden János Szücs’ usw.) trugen zweifellos mehrere ihren Rang ohne eine schriftliche
Ernennung, nur mit der stillschweigenden Einwilligung Rákóczis. Auch von den ehema-
ligen Anhängern thökölys kamen mehrere aus der türkischen emigration in die Heimat
zurück (István Guthy, András Csáki, Miklós Orlay, Mihály Szappanos), und durften sich

168
mit Beibehaltung ihres ehemaligen Ranges dem Heer Rákóczis anschließen. Für die erste
phase der organisierung ist also die spontaneität charakteristisch, und sogar rákóczi
selbst musste bei Personalentscheidungen Übereinkommen treffen. Mit dem Beginn des
Beitretens der vornehmen Adeligen und Magnaten war der Fürst bemüht, neue Oberste
aus ihren Reihen zu ernennen (István Sennyey, László Ibrányi, László Vay).
Der Fürst begann umsichtig damit, die „Strolch-Ofiziere“ zu disziplinieren und in den
Hintergrund zu drängen, weil man sie ja nicht alle gleichzeitig absetzen konnte ohne die
Gefahr der Aulösung der unter ihrer Hand dienenden Heere. Gerade deshalb entsandte
er aus den reihen der frisch beigetretenen, angesehenen und über größere Militärver-
gangenheit verfügenden Adeligen (farkas perényi, Bálint und imre ilosvay, pál orosz,
zsigmond Bessenyey, zsigmond Géczy) sogenannte Hauptdirektoren an die spitze
der Aufständischen, die an verschiedenen Kriegsschauplätzen kämpften. Unsere frühere
Geschichtsschreibung vermutete, dass auch sie über eine eigene Formation verfügende
truppenofiziere gewesen seien. In Wirklichkeit aber waren sie die Beauftragten des
fürstlichen Hofes, oder anders gesagt: mit zentralen Aufträgen die, zu den kämpfenden
Formationen gesandten, „Generalstabsofiziere“ ja sogar „politische Kommissare“ in
einem, die die höheren Kommandantenposten mit einem vorübergehenden Auftrag zu
erfüllen hatten.
Die ersten Generäle des Heeres wurden erst dann von Rákóczi ernannt, als Personen
zu Kurutzen geworden waren, die über ein notwendiges politisches Gewicht oder über
genügend militärische erfahrungen verfügten (istván sennyey, sándor Károlyi, János
Bottyán, István thoroczkay). Auf ihnen lastete sofort die Leitung jeweils eines Landes-
teils. Die terminologie und damit die Hierarchie des Generalskorps bildeten sich nur
stufenweise heraus. Anfangs wurden die Dekrete in der Fürstenkanzlei mit einfachen
(Haupt-) Generalstiteln ausgestellt.
Mit dem Ausbau des Generalkorps wurde der General-Oberwachtmeister- (General-
majors-) Rang der erste Dienstgrad. Daneben kann in der zeit zwischen 1704/1705 und
1707 die tatsächliche Verwendung der Ränge Feldmarschallleutnant, General der Ka-
vallerie und Feldmarschall nachgewiesen werden. Dies bedeutete die Übernahme des
aus dem kaiserlichen Heer bekannten Muster, mit dem unterschied, dass der rang des
Generals der Infanterie (Feldzeugmeisters) infolge des „einseitigen“ Charakters der Ku-
rutzenarmee fehlte, bzw. lediglich in der theoretischen Aufstellung angeführt ist, da sie im
Grunde genommen auf der leichten Kavallerie basierte..
Dazu trug der 1704 nach französischem Muster eingeführte Dienstgrad des Brigadiers
bei, der anfangs ausschließlich der Erhöhung des Ranges der vornehmen Oberofiziere
gegenüber den ersten Bauern-Obersten diente. Später wurden auch die Anerkennung der
militärischen Leistungen, die Belohnung der Ofiziere, die ihre treue bereits unter Be-
weis gestellt hatten, und schließlich die Befriedigung der einfachen, auf tour kommen-
den Beförderungsbedürfnisse mit dem Brigadiersrang gelöst.
Die territorialen Rahmen der Militärverwaltung sind von Beginn an fassbar, sowohl
von der Seite des Wirkungskreises der befehligenden Generäle, als auch von der der
Versorgungsorganisation her. Eine Gremiumsentscheidung bezüglich der Organisierung
der Militärverwaltung kam aber erst Anfang 1706, auf der Sitzung des Fürstenrates von
Miskolc zustande. Im Laufe des Jahres wurden fünf Generalkommandos aufgestellt: an
die Spitze der Distrikte des Gebietes jenseits der theiß (Szatmár/Satmar), Oberungarns

169
(Kassa/Kaschau), des Donau–theiß-zwischenstromlandes (Szolnok), Unterungarns (Ér-
sekújvár/Neuhäusel) und transdanubiens (ohne festgelegtes zentrum) wurde jeweils ein
General als Haupt- und ein Vizegeneral als Vizekapitän ernannt. Dieser Organisationsauf-
bau bedeutete das Weiterleben, bzw. die Reform eines Elementes der Verteidigungsstruk-
tur gegen die türken. Jenseits der theiß wurden Sándor Károlyi und Ferenc Galambos,
zwischen Donau und theiß Ferenc Barkóczy der Ältere und István Buday, in Kaschau
Simon Forgách und Ferenc Berthóti zum Haupt- und Vizekapitän. Jenseits der Donau
erhielt Antal Esterházy die Ernennung zum Hauptkapitän des Distriktes, der Posten des
Vizekapitäns jedoch blieb vorerst unbesetzt. Diese personellen Daten bedeuten lediglich
die Bekräftigung unserer früheren Kenntnisse, wir müssen aber – abweichend von den
Memoiren Rákóczis und den Feststellungen der früheren Fachliteratur – feststellen, dass
Bercsényi nie den titel des Hauptkapitäns von Érsekújvár genutzt hat. Er wollte offen-
sichtlich auch damit zum Ausdruck bringen, dass er auch über den feldmarschall-Haupt-
kapitänen steht.
zu dieser Schlussfolgerung ist auch der namhafte Historiker vom Ende des 19. Jahr-
hunderts, Kálmán thaly, gelangt, die reform des Jahres 1707, die auch die organisato-
rische und Gebietsveränderung der Generalkommandos nach sich gezogen hatte, wurde
jedoch bisher von niemandem untersucht. Das Wesen dieser Reform hing mit der Ge-
bietsintergration Siebenbürgens und des Partiums (der „teile“, die vom Königreich Un-
garn unter die Hoheit Siebenbürgens gekommen waren) zusammen: da die Komitate des
Partiums im weiteren Sinn Siebenbürgen angeschlossen wurden, wurde das General-
kommando der Gebiete jenseits der theiß aufgelöst. Das neu eingeführte Regulamentum
universale stellte die aus der türkenzeit bekannten drei Generalkommandos wieder her:
das von transdanubien, von Érsekújvár/Neuhäusel und von Kassa/Kaschau. Graf Ferenc
Barkóczy, der frühere Hauptkapitän des Donau-theiß-zwischenstromlandes wurde nomi-
nell zum Hauptkapitän des Distrikts von Érsekújvár. zugleich erhielt Károlyi den Distrikt
des eingekerkerten simon forgách, dem auch die beiden übrig gebliebenen Komitate des
früheren Generalkommandos der Gebiete jenseits der theiß, Szabolcs und Szatmár, an-
geschlossen wurden. 1708 wurden auch in den Bezirken von Érsekújvár und transdanu-
bien Vizegeneräle ernannt. Diesseits der Donau erhielt zuerst Mihály Csáky das Amt des
Militärverwalters, und nachdem er es nicht übernehmen wollte, István Berthóti. Jenseits
der Donau iel es für kurze zeit Dániel Esterházy zu. Diese personellen Veränderungen
entgingen größtenteils der Aufmerksamkeit der früheren Forscher.
Bei der untersuchung der personellen zusammensetzung der militärischen führung
der Kurutzen beschränken wir uns – hier und jetzt – lediglich auf die Bestimmung der
oberen Führungsriege. Auf Grund unserer derzeitigen Kenntnisse haben wir diesen Kreis
im Bestand des Generals- und Brigadierkorps festgelegt, der um drei Amtsträger mit um-
strittener Rolle erweitert wurde (27+33+3 Mann). Wir haben die insgesamt 63 Personen
mit dem Aufzeigen ihres kurzen Lebenslaufs vorgestellt. Wir haben uns aber natürlich in
zahlreichen anderen teilen des Bandes detailliert mit personellen Fragen, bzw. mit dem
Hintergrund einer Ernennungs- oder Beförderungsangelegenheit beschäftigt.
Bei der Untersuchung des Vorlebens der oberen militärischen Führung haben wir fest-
gestellt, dass 21 personen aktiv als soldaten, 24 personen mit früheren erfahrungen in den
Dienst der Kurutzen getreten sind. Im Falle von 18 Personen haben wir keinerlei Daten
über das militärische Vorleben. Diejenigen, die über militärische Erfahrungen verfügten

170
(János Bottyán, Simon Forgách, Antal und Dániel Esterházy, Pál Bagossy usw.) konn-
ten allesamt in einem höheren rang in das Heer rákóczis eintreten, aber auch aus der
Gruppe der „Rekruten“ wurden einige zu namhaften Kurutzengenerälen (Sándor Károlyi,
Mihály csáky) und Kurutzenbrigadieren (tamás esze, János szentiványi, János csa-
jághy). Da 15 Personen ihren Dienst sofort im Generalsrang und weitere 7-8 Personen im
Brigadiersrang antraten, war mehr als ein Drittel der Gesamtstärke der oberen Führung
von vornherein gegeben. Über die bereits bekannten gesellschaftlichen Barrieren hinaus
(Feldmarschalls und Feldmarschallleutnants konnten nur Aristokraten werden!) folgte
daraus, dass es nicht viele Möglichkeiten für den Aufstieg der von unten Kommenden
gab: in acht Jahren wurden die untersuchten Personen durchschnittlich nur einmal beför-
dert, und auch der schrittweise Aufstieg innerhalb der militärischen Führung war ein Pri-
vileg der Generäle mit hohem Rang. Die Ernennung von tamás Esze, der von seiner Her-
kunft her Fronbauer war, und Orbán Czelder, einem Bürger aus der zips, zum Brigadier
kann als Ausnahme bezeichnet werden. Sie konnten ihren hohen militärischen Rang bei
der Waffengattung der Infanterie erreichen, die vom Adel verachtet wurde. Noch höher
verlief die Laufbahn von Gábor Nagyszegi aus Siebenbürgen, der es – obwohl er Fron-
bauer war – bis zum Dienstgrad des Oberstleutnants im kaiserlichen-königlichen Heer
gebracht hatte und im Heer Rakóczis – bereits im Alter – zum General ernannt wurde.
Bei der Bestandsaufnahme der Ernennungsurkunden konnten wir feststellen, dass
Rákóczi bestrebt war, bereits seine ersten, von ihm herausgegebenen Ernennungen schrift-
lich zu formulieren. trotzdem kam es auch noch Jahre später vor, dass jemand sein
Dekret erst längere zeit nach dem Ernennungsbeschluss erhielt. In diesen Fällen stellte
die erklärung im text der ernennungsurkunden (narratio) oder ganz einfach das zurück-
datierte Datum, das aus dem Alter der jeweiligen Person folgende Rangverhältnis, das
Vorrecht des Rangältesten den später beförderten Ofizierskameraden gegenüber sicher.
von den nahezu achtzig bekannten ernennungen konnten lediglich fünf im original auf-
gefunden werden, zwei weitere in reinschriftlicher Exemplarform, die dem Original ent-
spricht, drei weitere in einer späteren Kopie und schließlich zwanzig in protokollierter
Entwurfform in der Kanzlei des Fürsten. (Von einigen Schriften sind gleich mehrere
Exemplare aufgetaucht.) Die Dekrete wurden mehrheitlich mit einem stereotypen text
erstellt, und wir treffen nur gelegentlich auf spezielle Anmerkungen, persönliche Daten
bezüglich des Ernannten. trotzdem geben wir die bislang erschlossenen Dekrete mit ih-
rem vollständigen text in der Urkundensammlung kund.
Wir haben die höchsten Dienstgrade der Armee eingehender untersucht: die Position
des Hauptgenerals, des Hauptbefehlshabers von Siebenbürgen, sowie des Hofhaupt- und
Hofvizekapitäns (-marschalls) und die militärische tätigkeit des französischen Gesand-
ten, Marquis Des Alleurs.
Miklós Bercsényi benutzte von Anfang an den titel des Hauptgenerals und trat ab
1704 betont als „Hauptgeneral der gesamten Armee“, also als Generalissimus auf. Dieser
titel wurde auch in den ofiziellen Urkunden verzeichnet, aber 1705, als die Ständekon-
föderation geschaffen wurde, wurde kein gesondertes Gesetz über den titel des Hauptge-
nerals geschaffen. Der größte Rivale, Feldmarschall Simon Forgách, bestritt später deshalb
zu recht den titel von Bercsényi, und auch dem standpunkt rákóczis zufolge gebührte
der Vorrang Bercsényi nur auf Grund seines titels des Rangältesten. Er selbst verglich
seinen eigenen Posten mit dem des Generalleutnants der kaiserlichen Armee (dem mili-

171
tärischen Vertreter des Herrschers), bzw. mit dem des Vorsitzenden des Hofkriegsrates.
Schließlich wurde seine Befugnis vom Regulamentum universale festgelegt, der auf dem
Landtag der Konföderierten von ónod (1707) Rechtskraft erlangt und sich auf Beförde-
rungs- und Gerichtsbarkeitsangelegenheiten erstreckt hat.
Auch die Frage des Generalkommandos von Siebenbürgen erhielt ein selbständiges
Kapitel. Hier war es nicht unser Hauptziel, einen Überblick über die Reihe der einander
ablösenden Befehlshaber zu geben, sondern die vorstellung der umstände und des recht-
lichen Hintergrundes des Wechsels des Befehlshabers. Die Frage der Bekleidung des
Ranges und des militärischen Oberbefehlshabers und der traditionellen Standeswürde,
die mit dem titel „General des Landes“ bezeichnet wird, bildete den Gegenstand einer
gesonderten Untersuchung. Der Landtag Siebenbürgens im Jahre 1704 von Gyulafehér-
vár/Karlsburg hat gegenüber István thoroczkay, dem von Rákóczi ernannten Oberbe-
fehlshaber, Lőrinc Pekry zum Hauptgeneral gewählt. Rákóczi nahm die Wahl nicht zur
Kenntnis und beauftragte simon forgách mit der oberbefehlshaberschaft der siebenbür-
ger truppen. Im Vergleich zu den früheren Feststellungen könnte die Schlussfolgerung,
dass pekry ab september 1705 nicht zum nachfolger von forgách, sondern nur zu seinem
zeitweiligen Vertreter geworden ist, und dass Forgách seine Position verloren hat, ohne
dass der Fürst direkt über diese verfügt hätte, ein neues Ergebnis bedeuten. Die Angele-
genheit wurde in erster Linie infolge des Verlustes von Siebenbürgen hinfällig. Es war
auch ein logischer Schritt, dass der Befehlshaber des mit Siebenbürgen benachbarten Ge-
neralkommandos, Károlyi, die führung der aus siebenbürgen hinausgedrängten truppen
und die Leitung der Operationen zur Rückeroberung Siebenbürgens übernahm. Auch die
ernennung von pekry im Juli 1706 bedeutete nicht die automatische Ablösung Károlyis,
denn der fürst hatte pekry zuerst unter Károlyi eingestuft und pekry erhielt erst später,
nach der neuerlichen Besitznahme Siebenbürgens, vollkommene Selbständigkeit.
Beim Angriff des kaiserlichen feldmarschalls rabutin kam erneut Károlyi eine füh-
rende rolle zu, der nach der Ablösung von pekry im november 1707 endgültig die (ti-
tular-) Oberbefehlshaberschaft von Siebenbürgen übernahm. Die Frage stand theoretisch
auch weiterhin an der tagesordnung, da von den Siebenbürger Magnaten Graf Mihály
teleki selbst einen Anspruch auf den titel stellte. Nach dem tod von Pekry unterstütze
prinzipiell auch rákóczi den Anspruch telekis, aber nur unter der (an unmöglichkeit
grenzenden) Bedingung, dass dieser mit den truppen Siebenbürgen zurückerobern solle.
Der Fürst ernannte teleki schließlich am 23. April 1711, als der gegensätzliche Stand-
punkt Károlyis gegenüber dem des fürsten bezüglich des friedensschlusses offensicht-
lich wurde. Als teleki das Akkreditiv erhielt, hatte er selbst bereits den Frieden von Szat-
már bewilligt.
Wir haben auch die militärische Rolle und die Position von Hofhauptmarschall Ádám
Vay innerhalb der militärischen Führung und – damit zusammenhängend – auch die
Funktion seines Stellvertreters, András török, untersucht. Die frühere Fachliteratur hat
zwischen der militärischen Rolle der Beiden, insbesondere bei der Beurteilung des Ge-
neralsranges von Vay geschwankt. Auf Grund terminologischer Argumente und nach der
detaillierten Analyse der tätigkeit von Vay sind wir der Meinung, dass wir den Hofmar-
schalltitel von vay tatsächlich nicht als gleichrangig mit dem rang des feldmarschalls
(General-Marschalls) ansehen können. Im Grunde geht es um den ursprünglichen Bedeu-
tungsgehalt und das Weiterleben der aus dem Mittelalter stammenden Hofwürde (Hof-

172
marschall). Seine weitere Funktion, die des Kommandanten der in reguläre Regimenter
organisierten Leibgarde können wir jedoch auf Grund diverser praktischer Überlegungen
als mit dem Posten des Feldmarschalls identisch deuten. Seinen Stellvertreter, András
török, können wir wiederum mit den ohne Generalsrang ernannten Distrikts-Vizegenerä-
len in eine Reihe stellen. Er jedoch, aber vor allem Imre Perényi der Jüngere, der in den
letzten Monaten des Freiheitskampfes zu seinem Nachfolger ernannt worden sollte, hatte
– entgegen Vay – fast überhaupt keine nachweisbare militärische Rolle.
Schließlich gaben wir einen Überblick über die militärische Rolle des zu Rákóczi
geschickten Gesandten Ludwigs XIV. Wir konnten feststellen, dass Marquis Des Alleurs
– über seinen diplomatischen Auftrag hinaus, den wir unberührt ließen – auch als militä-
rischer Berater tätig war. Der französische Feldmarschallleutnant stellte sich jedoch nicht
in den Dienst Rákóczis, obwohl ihm der Fürst angeblich auch den Rang eines Feldmar-
schalls angeboten hatte. Die Mitglieder seines Gefolges, sowie andere französische Ofi-
ziere, die bereits früher – unter Vermittlung des französischen Gesandten in Polen – nach
Ungarn gekommen waren, haben jedoch sogar parallel zur diplomatischen Vertretung des
französischen Königs einen Dienst im Kurutzenheer übernommen. Diese doppelte Rolle
hatten Louis fierville (1704, 1710) und Louis Lemaire (1710) inne, die von rákóczi den
Brigadiersrang erhielten. Außer ihnen wurden noch zwei französische Ofiziere Mitglieder
der oberen militärischen Führung der Kurutzen: Georges Chassant erhielt bei der Infante-
rie, François Damoiseau im Ingenieurofizierskorps die Ernennung zum Brigadier.
Im Schlusswort unseres Bandes möchten wir unserer Hoffnung Ausdruck verleihen,
dass es uns vielleicht gelungen ist, den organisationsaufbau der oberen militärischen
führung der Kurutzen genauer kennen gelernt zu haben, uns ein detaillierteres Bild vom
Ausbauprozess des Generals- und Brigadierkorps zu machen und so auch im Falle der
höheren Befehlshaberposten einige genauere Daten zu vermitteln. Wir sollten aber eines
sofort hinzufügen: wir müssen unsere noch immer lückenhaften Kenntnisse bezüglich des
themas auch in zukunft mit mühevoller Arbeit, der Erschließung weiterer Quellen er-
weitern!
Übersetzung: Viktor Kristóf Zachar

173
 SzEMÉLyNÉVMUtAtó*3

Ágost, II. (1670–1733) – szász választófejedelem (1694-től) és lengyel kir. (1697-től)

70, 111
Ambró Pál – kerületi hadbiztos 47
Andrássy György, br. (†1725) – generális-főstrázsamester 20, 40, 62, 63, 66, 84–85, 88,
89
Andrássy István, br. – generális-főstrázsamester 24, 62, 63, 66, 84, 86, 88, 89, 92, 132–
133
Andrássy Pál, br. (†1713) – generális-főstrázsamester 58, 62, 66, 84, 86, 88
Andrássy Manó, gr. (1821–1891) – az ő birtokában volt a család betléri ágának levéltára
132
AnGyAL dávid (1857–1943) 11
Apor István, 1696-tól gr. (1638–1704) – erdélyi (labanc) főgenerális („ország generáli-
sa”) 99
Apor Péter (1676–1752) – erdélyi főúr 44, 99
Aszalay Ferenc (1674–1729) – szenátusi titkár 136, 138, 143
AsztALos MiKLós (1899–1986) 12, 62–63, 103

Babocsay Ferenc (†1710) – brigadéros 66–67, 84–85, 88–91

Bagossy Pál (†1709) – generális-főstrázsamester 62, 67, 84, 86, 88, 89, 92, 140–141,
150–151
Bakacs (Bakács) Lukács, br. (†1722) – ezereskapitány 27, 33
BAKsAy zoLtán (1929–) 12
BALLA LászLó (1927–) 20
Balogh Ádám, Béri (1664/69 k.–1711) – brigadéros 11, 27, 41–43, 67, 84–85, 88–89, 91,
138, 148–149
BALoGH istván (1912–) 20, 56
Balogh István, Galántai – brigadéros 67, 84, 86, 88, 89, 91
BALoGH Judit (1968–) 21

*3A mutató a kötet főszövegének, okmánytárának és jegyzetapparátusának névanyagát tartalmazza (a bib-

liográiáét és az idegen nyelvű összefoglalókét nem). Ahol tudtuk, megadtuk a születési (és halálozási) évet,
a történelmi szereplőknél pedig főúri címüket és legfőbb funkciójukat is. A szerzők nevét kis kapitálissal emel-
tük ki. Utóbbiak közül csak a ténylegesen hivatkozott szerzői neveket mutatóztuk, a tanulmánykötetek, évköny-
vek szerkesztőit nem tüntettük fel, mint ahogyan a címekben szereplő történelmi neveket sem. A kurzív oldal-
számok a jegyzetapparátusban vagy az okmánytár fejregesztáiban szereplő nevekre, a félkövér oldalszámok
pedig a kuruc hadvezetéshez tartozók életrajzaira és kinevezési okmányaik szövegére utalnak. Rövidítések:
† = meghalt, → = utalójel más címszóhoz, br. = báró, cs. = császári, gr. = gróf, id. = idősebb, ifj. = ifjabb, k. =
körül/között, kir. = király(i)

175
Balogh Kata – Balogh István brigadéros leánya, Ghillány Imréné 67
Bánffy György, 1696-tól gr. (1661–1708) – erdélyi gubernátor 70
Bánffy László, br. (1671–1753?) – erdélyi főúr 30
BánKúti iMre (1927–) 9, 10, 12, 20, 24, 27–28, 34–35, 40, 41, 46–47, 54, 58–60, 67,
97–99, 107–109
BánLAKy József (1865–1945) 14
Bárczay zsigmond – alezredes 20
BArisKA istván (1943–) 13, 43, 51
Barkóczy Ferenc, id., 1687-től gr. (1627 k.–1709) – tábornagy 32, 34–39, 48–54, 58–59,
62, 68, 83–84, 86, 88, 89, 91–92, 107–109, 116, 134, 135, 143–145, 146
Barkóczy Ferenc, ifj., 1687-től gr. – az előbbi ia, ezereskapitány 59, 63
Barkóczy István, br. (†1679) – id. Barkóczy Ferenc bátyja, cs. ezredes 82
Bellényi Albert – Rákóczi kancellistája 28
BendA KáLMán (1913–1994) 36, 63
Bene Pál – kerületi hadbiztos 46, 47
Beniczky Gáspár – Rákóczi magántitkára 60
Bercsényi Miklós, 1689-től gr. (1665–1725) – főgenerális 11, 16, 18, 19–21, 23–28, 30,
32–34, 36–37, 40, 42–43, 45, 46, 48–49, 51–55, 58–60, 62–67, 68, 71–72, 77–79, 81,
84, 86, 88, 90–91, 93–101, 108, 112, 113–114, 116–117, 152
Bercsényi Miklós, id. br. (1633 k.–1689) – az előbbi apja, bányavidéki vicegenerális 52
Berthóti Ferenc (†1710) – kassai vicegenerális 26, 45–51–53, 59, 62, 68, 80, 84, 86, 88,
89, 92, 116, 135, 137
Berthóti István – brigadéros, érsekújvári vicegenerális 13, 60–62, 68, 84–85, 88–89, 92,
109, 116, 153–154
Berthóti zsigmond – ezereskapitány 16
Bessenyey zsigmond (1650 k.–1714) – ezereskapitány 18, 21–22, 115
Bethlen Sámuel, 1696-tól gr. (1663–1708) – erdélyi labanc főúr 19
Bezerédj Imre (1679–1708) – brigadéros 11, 13, 41–42, 43, 62, 64, 69, 84–85, 88, 89,
90–91, 97
Biás istván (1877–1950) 58
Bikk (Bükk) László (†1710/11) – ezereskapitány 71
Bocskai István (1557–1606) – erdélyi fejedelem 55
Bóné András (1655 k.–1707) – ezereskapitány 16, 115
Bonnac, Jean-Louis d’Usson, marquis de (1672–1738) – lengyelországi francia követ 73,
112
Borbély Balázs (†1718) – ezereskapitány 16, 22
BorovszKy sAMu (1860–1912) 20, 35–36, 40, 94
Botka Ádám (†1708) – alezredes 69
Bottyán János (1643 k.–1709) – generális-főstrázsamester 11, 13, 26–27, 28, 32–34, 36,
42, 50, 51, 62, 67, 69, 72, 77, 83–84, 86, 88, 89, 90, 91, 108, 115, 122–123
Bozóky Pál (†1703) – ezereskapitány 16
Buday István (1654 k.–1710) – generális-főstrázsamester, Duna–tisza közi vicegenerális
17–18, 24, 25, 28, 32–33, 50–51, 53, 59–60, 62, 69, 81, 84–85, 88, 89, 92, 108, 116,
123, 133–134, 135

176
Chassant, Georges – brigadéros 70, 84, 86, 88, 89, 113–114, 118
Czelder Orbán (1674–1717) – brigadéros 70, 83–85, 87, 89–90
cziGány istván (1954–) 10, 13, 44, 74, 97

Csajághy János (1673 k.–1712) – brigadéros 13, 70–71, 84, 86, 88–89, 91–92
Csáki András – ezereskapitány 17, 115
Csáky István, gr. (1669–1725?) – országos főhadbiztos 63
Csáky László, gr. (†1708) – brigadéros 13, 41–42, 65, 71, 84, 86, 88, 89, 91–92, 146–
147
Csáky László, id. gr. (†1698) – az előbbi apja, cs. tábornok 146
Csáky Mihály, gr. (1676–1757) – altábornagy 41, 55, 60, 61, 62–63, 71, 84, 86, 88, 90,
92, 116, 152–153
Csala Sándor (†1718/19) – hadbiztos 46
csAtáry GyörGy (1963–) 18
Csécsi (tsétsi) János, id. (1650–1708) – a sárospataki református kollégium professzora
56
Csonkabég, eredeti nevén Mehmed Colak, majd Leopold zungaberg br. (†1705) – keresz-
tény hitre tért török főtisztből lett cs. ezredes 76
Csurulya János – csapattiszt 19

Damoiseau, François – brigadéros 71, 84, 86, 88, 89, 92, 111–112, 114, 118, 145–146
dAróczy zoLtán (1872–1944) 25
Darvas Ferenc (†1710/11) – kerületi hadbiztos 18, 47
Darvas Mihály – kerületi hadbiztos 18, 47, 52, 135
Deák Ferenc – ezereskapitány 23, 24
Des Alleurs, Pierre Puchot, seigneur de Clinchamp, comte et marquis (1643–1725) – al-
tábornagy, 1705–1710 között katonai tanácsadó és XIV. Lajos megbízottja Rákóczi
mellett 65, 70, 71–72, 73, 76, 84–85, 89, 110–114, 117–118
Dettrich István – kerületi alhadbiztos és izetőmester 52, 135
Dévényi Péter – felvidéki nemes 45
dienes dénes (1956–) 21
Dolhay György (†1708) – huszti főkapitány 28
Domokos Ferenc (†1708) – brigadéros 27, 41, 72, 84–85, 88, 89, 92, 129
donGó Gy. (donGó-Gyárfás) GézA (1853–1928) 50
Dul Mihály (1651–1705) – nógrádi nemes 22
Dúló Ádám (†1704) – a csábrági ostromzár parancsnoka 23

Ebeczky Imre (†1708 k.) – brigadéros 72, 84–85, 88, 89

Ebeczky István (1670 k.–1721) – generális-főstrázsamester 62, 72, 77, 84–85, 88, 91–92,
109, 130–131
Eötvös Miklós (†1731) – kerületi hadbiztos 52, 60
Erős Gábor – kerületi szemlemester 52, 135
Esterházy Antal, gr. (1676–1722) – tábornagy 28, 32, 33, 35–40, 42, 45–46, 48–51, 60,
62, 64, 67, 72–73, 83–84, 86, 88, 91, 94, 98, 109, 116

177
Esterházy Dániel, ifj., 1701-től gr. (1665 k.–1714) – altábornagy 27, 36, 55, 60, 62, 73,
83–84, 86, 88, 107–108, 116
Esterházy Pál, 1687-től herceg (1635–1713) – nádor 53
Esze tamás (1666 k.–1708) – brigadéros 15, 19, 73, 84, 86–88, 89, 90, 92, 115, 139–140
esze tAMás (1903–1993) 12, 15–19, 21, 22, 25, 55, 57, 64, 83, 102, 103, 104, 106

Fekete János – kerületi izetőmester 52, 135

Fekete István, Győri – ezereskapitány 97
Festetics Pál (1639/40–1720) – labanc köznemes, Balogh Ádám apósa 67
Fierville le Hérissy, Louis – brigadéros, francia megbízott Rákóczinál 73, 76, 84, 86, 88,
89, 92, 111–112, 114, 118, 141–142
Fodor László (†1710) – brigadéros 74, 84, 86, 88, 89
Forgách Simon, gr. (1669–1730) – tábornagy, erdélyi főparancsnok 13, 27–28, 32, 34–37,
38, 39, 45–46, 48–53, 56, 59, 62, 63, 65–67, 72, 74, 75–76, 80, 83–84, 86, 88, 89, 91,
94–96, 100–102, 107, 108–109, 113, 116–117, 124–125, 135
Forgách György (?) 62, 63

Galambos Ferenc (1654 k.–1712/13) – tiszántúli vicegenerális 30, 45, 52, 54, 58–60, 62,
74, 84–85, 88, 91, 116, 135, 136
Géczy Gábor – ezereskapitány 64
Géczy zsigmond (†1714 k.) – ezereskapitány 18, 22–23, 25, 64, 115
Géresi KáLMán (1841–1921)33, 45, 59
Ghillány Imréné →Balogh Kata
Goda István – ezereskapitány 20
Gombos Imre – cs. tábornok 78, 80
Gödény Pál (1661 k.–1708?) – ezereskapitány 16
Grudziński, Janusz – generális-főstrázsamester 62, 75, 84, 86, 88, 89, 110
Guthy István (†1704) – ezereskapitány 17, 115

Gyarmathy Ádám – alezredes 98

GyuLAi évA (1955–) 53
Gyulay István, gr. (1683/84–1758) – ezereskapitány 102
Gyürky Ádám (1656–1704) – ezereskapitány 17
Gyürky Pál (1651–1710) – generális-főstrázsamester 13, 36–37, 62, 75, 84, 86, 88, 89

Hangossy Imre – Forgách Simon hadsegéde 101

HAusner GáBor (1960–) 10
HecKenAst Gusztáv (1922–1999) 9–10, 12–14, 17, 26, 28, 30, 32, 34, 35, 36, 41, 42,
47–48, 50, 62, 64, 65–66, 67–82, 83, 86, 90, 91, 95, 98, 101, 104, 106, 107, 109–110,
114, 116
Heister, Siegbert, 1692-től gr. (1646–1718) – cs. tábornagy, 1704–1705-ben és 1708–
1710-ben magyarországi főparancsnok 73
Hellebronth János (1672–1738) – ezereskapitány 34, 67, 91
Herbeville, Louis, gr. (1639–1709) – cs. tábornagy, 1705-ben magyarországi főparancs-
nok 63, 64

178
HornyiK János (1812–1885) 24
Horthy István (†1710) – fejedelmi titkár 147, 151
HorvátH istván (1939–2005) 13
HorvátH Jenő, rónai (1881–1950) 95
HorvátH MáriA (1927–) 30, 31

Ibrányi László (†1705) – ezereskapitány 18, 20–22, 115

Ilosvay Bálint – ezereskapitány 18–19, 23, 25, 115
Ilosvay Imre – ezereskapitány 16, 18–19, 21, 25, 115
Inkey Ferenc (†1704) – ezereskapitány 27

Jánoky zsigmond (†1709) – udvari kancellár, szenátor 38, 136

János deák, ónodi alias Szikszai (†1705) – ezereskapitány 16
Jármi Ferenc (†1704) – a váradi ostromzár parancsnoka 23
Jávorka Ádám (1683–1747) – hadnagy 77
Jenei KároLy (1903–1983) 64
Jósika Dániel, br. – brigadéros 75, 84, 86–87, 91, 151

Kajali Pál (1659 k.–1710) – kerületi hadbiztos, országos főhadbíró 18, 23, 47, 94–95
Káldi Ádám – főstrázsamester 97–98
Károlyi Sándor, br., 1712-től gr. (1669–1743) – tábornagy, erdélyi főparancsnok 13, 15,
19, 22, 26–27, 32–34, 36–38, 42, 45, 47–50, 51, 52, 54, 56–59, 62, 66–67, 72–73, 75,
78, 83, 84, 86, 88, 90, 91, 97–99, 101–103, 109, 115–116, 118, 120, 127–128, 135
Kaszás Pál (†1705) – ezereskapitány 16, 19
Keczer Sándor (1657–1724) – kerületi hadbiztos 47, 51, 60
Kecskeméti István – alezredes 16
Kis Albert (†1704) – ezereskapitány 15, 18–19
Kisfaludy György – brigadéros 76, 84–85, 88, 91–92, 129–130
Kisfaludy László (†1739) – brigadéros 42–43, 76, 84, 86, 88
KisfALudy LászLó (1976–) 129
Kiss istván, r[uGonfALvi] (1881–1957) 16, 100
Kókai Márton – ezereskapitány 97–98
KoLtAi András (1970–) 105–106
KoMároMy András (1861–1931) 11, 19–20, 26
Kos Mihály – ezereskapitány 16
Kovács áGnes (1946–) 10, 13, 38, 48, 51, 102–103
Kovács János – honti esküdt 23
Köpeczi BéLA (1921–) 12, 19, 22, 72, 110–112
Krucsay István (†1747) – szenátusi titkár 149
Krucsay János (1678 k.–1741) – ezereskapitány 52, 135
Krucsay Márton (†1732) – kerületi hadbiztos 47, 52, 57, 135

La Motte, Antoine de – ezredes, a kuruc tüzérség parancsnoka 111–112

Lajos, XIV. (1638–1715) – francia kir. (1643–1715) 71–73, 111–113, 114, 118

179
Lemaire, Louis (1664/66 k.–1754) – francia hadmérnök brigadéros 49, 76, 84, 86, 88, 89,
94, 95, 107, 109, 111–114, 118
Luby György (†1716) – ezereskapitány 81
LuKinicH iMre (1880–1950) 56, 59
Luzsénszky Sándor (†1709) – ezereskapitány 79

Magni („Mogni”), Carl (†1690) – cs. tábornok 30–31

MAGyAri András (1927–2006) 16, 65
Majos István (†1703) – ezereskapitány 16, 115
Majos János (†1710) – ezereskapitány 16, 18–19
MAKsAy ferenc (1916–1984) 58
MárKi sándor (1853–1925) 11–12, 62–63, 94, 100–101, 103, 107, 108
MArKó árpád (1885–1966) 12, 14, 16, 25, 63, 64, 90, 93, 103–104, 107, 111, 114
Melith Pál, br. (†1703) – szatmári főúr 25
Mészáros KáLMán (1973–) 13, 26–27, 32, 39–40, 55–56, 64, 71, 90–92, 95, 97–98, 104,
110, 135, 150
Mikes Mihály, 1698-tól gr. (1667–1721) – generális-főstrázsamester, székely főgenerális
37, 62, 76, 84–86, 88, 90, 91–92, 149
Mogni →Magni
MoLLAy KároLy (1913–1997) 30–31
MoLnár János (18??–?) 21
Monaky Ferenc (†1709) – ezereskapitány 21
Mónay Pál – kijelölt szolnoki kapitány 52, 135
Móricz István – ezereskapitány 16
Mósa László – a Kővár vidéki kuruc mozgalom szervezője 16

Nádaskay György (†1710) – ezereskapitány 51, 52, 134

nAGy József zsiGMond (1946–) 63
Nagyszegi Gábor (†1711) – generális-főstrázsamester 13, 62, 63, 76, 77, 84–85, 88, 89, 90
Náray László – brigadéros 77, 84–85, 88

Ocskay László (1683 k.–1710) – brigadéros 11, 16, 23, 41–42, 72, 74, 77, 80, 83–85,
87–88, 89, 92, 115, 130–131
Omér aga – albán toborzótiszt 102
ónodi János deák →János deák
Ordódy György (1666–1721) – brigadéros 22, 77, 84, 86, 88, 89, 91, 138
Orlay Miklós, br. (†1704) – thököly emigráns katonaságának vezére 1704-ben 17, 63, 115
Orosz András – Orosz Pál generális (egyenes- vagy oldalági) leszármazottja 123
Orosz Pál (†1710) – generális-főstrázsamester 16, 18, 20–21, 25, 28, 32–33, 37, 45, 62,
63, 69, 77–78, 83–84, 86, 88, 89, 90, 91, 92, 100, 101, 115, 120–121, 123–124
Ottlyk György (1656–1730) – brigadéros 53, 67, 78, 84–86, 88, 106, 109

Pálffy Géza (1971–) 13, 44, 53, 54, 71

Pálffy János, gr. (1663–1751) – cs. tábornagy, 1710–1711-ben magyarországi főparancs-
nok 76–77

180
Pálffy Miklós, gr. (1657–1732) – cs. tábornagy 80
páLMány BéLA (1946–) 29
Palocsay György, br. (1670 k.–1730) – generális-főstrázsamester 41, 62, 78–79, 84–85,
88, 90, 92, 125–126
Pap István (†1704) – ezereskapitány 16, 19
Pap Mihály – a tiszaháti felkelés egyik vezetője 15
Pápai János (1660 k.–1740) – fejedelmi titkár 33
Pataki Péter (†1704/05) – főhadnagy 24
Pekry Lőrinc, 1692-től gr. (1656 k.–1709) – tábornagy, erdélyi főparancsnok 12, 28, 32–
34, 37, 39, 57, 59, 62, 79, 81, 83–86, 88, 89, 92, 100–103, 109, 117–118, 128–129,
138–139
Perényi Farkas, br. – ezereskapitány 18–20, 23, 115
Perényi Imre, ifj. br. (1685–1730) – udvari főhadnagy 82, 109, 118
Perényi Miklós, br. – brigadéros 11, 19, 41, 79, 84, 86, 88, 90, 92, 126–127
perJés GézA (1917–2003) 25
petricH ferenc, HAnusfALvi (1905–1982) 120
Petrőczy István, br. (1657 k.–1712) – generális-főstrázsamester 17, 53, 62, 79, 83–84, 86,
88, 89, 110
Petrőczy Kata Szidónia, br. (1662–1708) – Pekry Lőrincné 79
Plueg – cs. őrnagy 43
Pongrácz Gáspár, br. – brigadéros 64, 79, 84–85, 88
Pongrácz György, utóbb br. (†1736 után) – ezereskapitány 24
Posgay László – kuruc nemes 20
Potocki, Józef (1673–1751) – kijevi vajda 75

R. Kiss István →Kiss István, R[ugonfalvi]

r. várkonyi ágnes →várkonyi ágnes, r.
Rabutin de Bussy, Jean Louis, gr. (1642–1717) – cs. tábornagy, erdélyi főparancsnok 52,
54, 102, 118
rácz (szALAcsy-rácz) iMre (1900–1956) 12, 28, 37, 100–102
Ráday Pál (1677–1733) – fejedelmi titkár, az erdélyi kancellária igazgatója 16, 18, 22, 23,
35, 47, 55–58, 64, 102, 111, 139, 143
Radics András (1640 k.–1711) – brigadéros, substitutus vicegenerális 26, 77, 80, 84–85,
87, 89, 91–92, 131–132
Radvánszky János (1666–1738) – kincstartó, a Gazdasági tanács tagja 23, 26, 37
Rákóczi Ferenc, II. (1676–1735) – erdélyi és magyarországi fejedelem 9, 11–13, 15–28,
30, 33–37, 38, 39–43, 45–46, 48–60, 62–64, 65, 66–77, 79–86, 90–91, 94–118, 120,
121–133, 134, 136–141, 142, 143, 145–153
Rákóczi Ferencné, II. →Sarolta Amália
Rákóczi György, I. (1593–1648) vagy II. (1621–1660) – II. Rákóczi Ferenc déd- és nagy-
apja, mindketten erdélyi fejedelmek (1630–1648, 1648–1657/60) 106
Rákóczi László – kuruc nemes 21
Ramocsaházy György – a tiszántúli kincstári birtokok prefektusa 57
Ráthy Gergely (†1722) – fejedelmi titkár 38, 130, 132
Rétey György – ezereskapitány 40

181
Rhen – francia tüzér tiszt 111
Rivière, Jean-François – francia tüzér ezredes 111–112
Róth János György (†1707) – brigadéros 80, 85, 88, 89
ruMi (ruMy) KároLy GyörGy (1780–1847) 106

Ságvári György (1948–) 29

sALLAy GerGeLy páL (1977–) 10
Sándor István – alezredes 27
Sándor László (†1715 k.) – ezereskapitány 27
Sarolta Amália, hessen-rheinfelsi hercegnő (1679–1722) – II. Rákóczi Ferenc felesége
91, 112
Sennyey Ferenc, br. – substitutus generális, brigadéros 25–26, 32, 80, 84–85, 88
Sennyey István, br. (†1724 k.) – altábornagy 17–18, 19, 21, 23, 26–26, 28, 32–33, 53, 62,
69, 80, 83–86, 88, 89, 95, 115
Sennyey Pongrác, br. – az Ungvári ostromzár parancsnoka, utóbb ezereskapitány 23
seres istván (1972–) 17, 109
sÍpos ferenc (1945–) 28, 105, 138
somlyói tótH tibor →tótH tibor
Somogyi Ádám (†1740 k.) – ezereskapitány 42
Somogyi Péter – kerületi szemlemester 52, 135
soós istván (1952–) 119
Soós János (†1706/11 k.) – ezereskapitány 20, 28
Sréter János (1655–1714) – brigadéros, a tüzérség főfelügyelője 41, 80–81, 84, 86, 87,
112
sunKó AttiLA (1967–) 105

Szabadi István (1964–) 21

szABó József (1928–) 29
Szabó Máté, Hatvani – ezereskapitány 52, 69, 135
szalacsy-rácz imre →rácz imre
Szapáry Miklós, br. (1680–1733) – dunántúli főúr 27
Szappanos Mihály (†1706) – ezereskapitány 17, 115
Szekeres István (1660 k.–1735) – ezereskapitány 64, 97
szekfű gyula (1883–1955) 12
széLL fArKAs (1844–1909) 22
Szemere László (†1716 k.) – brigadéros 40–41, 81, 84, 86, 88
Szentiványi János (†1745) – brigadéros 81, 84, 86–87
Szentpétery Imre (†1725) – brigadéros 41, 82, 84, 86, 88
Szép Péter – alezredes 98
Szikszai János deák →János deák
szirácsiK évA (1971–) 46–47
Szirmay István, 1695-től br., 1707-től gr. (†1711) – kir. békebiztos 111
Szűcs János, Füleki – ezereskapitány 16, 115
Szűcs János, Újvárosi (1644 k.–1709?) – ezereskapitány 16, 115

182
teleki Mihály (†1690) – erdélyi főúr, az „ország generálisa” 30, 99
teleki Mihály, 1697-től gr. (1671–1720) – az előbbi ia, ezereskapitány 37, 63, 102–103,
109, 118
tHALy KáLMán (1839–1909) 11–12, 16, 20, 21, 28, 33–36, 37, 39–41, 42, 51, 53, 57,
62–64, 67, 77, 88, 90, 91, 92, 94, 96–97, 103–104, 106, 109, 116, 122–125, 132, 135,
137–141, 143, 145, 148–149, 152–153
thoroczkay István (1649 k.–1712) – generális-főstrázsamester, erdélyi főparancsnok 21,
24, 28, 33, 37, 62, 82, 84–86, 88, 89, 100, 115, 117
thököly Imre, gr. (1657–1705) – felső-magyarországi fejedelem, Rákóczi mostohaapja
17, 22, 66, 68, 72, 74–75, 77–80, 82, 84, 101, 110, 115,
tolvaj (tolvay) Ferenc (1649 k.–1711 k.) – kapitány, verses krónikát írt a szabadságharc
első éveiről 26
tótH GyuLA (1928–) 12, 43, 99
tótH tiBor, soMLyói (1949–) 13
török András, Szendrői (1667 k.–1723) – udvari (fő)hadnagy, illetve vicekapitány 17–18,
22, 65, 82, 84–85, 103, 106, 109, 110, 118
török István, telekesi (1666–1722) – ezereskapitány 97
trócsányi zsoLt (1926–1987) 99, 105
tsétsi János →Csécsi János, id.

Újfalussi János – főhadnagy 19–20

Usz Ferenc (†1705?) – kerületi hadbiztos 46–47

Váradi-Sternberg János (1924–1992) 20, 23, 107

vArGA iMre (1912–) 24, 26
várKonyi áGnes, r. (1928–) 12, 16, 20, 26–27, 51, 63, 104, 106, 108, 120
Vas Sándor (†1709) – brigadéros 53, 65, 82, 84–85, 87–88, 89
Vay Ádám (1657–1719) – udvari és jászkun főkapitány (főmarsall) 11, 13, 14, 17–18, 31,
50, 57, 65, 69, 80, 82–83, 84–85, 96, 103–110, 113, 118, 134
Vay László (1674–1730 k.) – brigadéros 18, 83, 84, 86, 88, 115
Véghelyi András – alezredes 98
Viczmándy tamás – Orosz Pál tábornoki kinevezésének birtokosa 1924-ben 123
Vitárius János – ezereskapitány 16, 21

zábreczky László – ezereskapitány 16

zAcHAr József (1943–) 10, 13–14, 29, 32, 95, 99, 105, 106, 109–110
zAcHArviKtor Kristóf (1980–) 10
zimmermann rezső (1878–1940) 20
zrínyi Ilona, gr. (1643?–1703) – a fejedelem édesanyja 80
zrínyi Miklós, gr. (1620–1664) – a „költő és hadvezér” 31–32

183
 KÉPEK JEGyzÉKE*4

Esze tamás nemeslevelének feltehetően magát a brigadérost ábrázoló címerképe

(tolna Megyei Levéltár, szekszárd, fotó: vitusKáné JuHász iLdiKó) .................... 15
Andrássy István generális-főstrázsamester (Krasznahorka, Vármúzeum) ................. 24
Károlyi sándor tábornagy (MnM tKcs, fotó: KArdos Judit) .................................... 26
esterházy Antal tábornagy (MnM tKcs, fotó: dABAsi András) ................................ 35
Id. Barkóczy Ferenc tábornagy (Hadtörténeti Múzeum, fotó: sziKits péter) ............ 50
Berthóti ferenc vicegenerális (MnM rákóczi Múzeuma, sárospatak,
fotó: várAdi LászLó) .............................................................................................. 52
Bezerédj imre brigadéros csákányfokosa (MnM, fotó: dABAsi András) ................... 69
csajághy János brigadéros (MnM rákóczi Múzeuma, sárospatak,
fotó: várAdi LászLó) .............................................................................................. 70
Orosz Pál generális-főstrázsamesteri kinevezése (Magyar Országos Levéltár,
fotó: cziKKeLyné nAGy eriKA) ............................................................................... 78
Sréter János brigadéros, tüzérségi főfelügyelő (MNM tKcs, fotó: KArdos Judit) .... 81
Bercsényi Miklós főgenerális (MNM tKcs, fotó: dABAsi András) ........................... 93
Pekry Lőrinc tábornagy (MNM tKcs, fotó: várAdi LászLó) ..................................... 100
Vay Ádám udvari főmarsall (MNM tKcs, fotó: dABAsi András) .............................. 104
Vay Ádám udvari főmarsall díszbuzogánya (MNM, fotó: dABAsi András) ............... 110

*4A képek közlési jogának átengedéséért a Magyar nemzeti Múzeumnak, a sárospataki rákóczi Múzeum-
nak, a Magyar Országos Levéltárnak és a tolna Megyei Levéltárnak tartozunk köszönettel. A képek lelőhelyé-
nél a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi Képcsarnokát (Budapest) rövidítve jeleztük: MNM tKcs.

185
 issn 1787-3150
isBn 963 446 394 0

Felelős kiadó Láng József, az Argumentum Kiadó igazgatója

Felelős szerkesztő Hausner Gábor
A borítóterv Hodosi Mária munkája
tördelte Láng András
nyomta az Argumentum Kiadó nyomdaüzeme