A VIRÁGTÜNDÉREK TITKAI

A V I R Á q T Ü N D É R E K TITKAI

Az árvacsalánfélék családjába tartozó borsmenta (avagy borsos menta, latinul

Mentha * piperita) a vízi és a zöld menta természetes kereszteződéséből lét­
rejött fajhibrid. Tarackjából fejlődnek 30-90 cm magas, lilás szárú hajtásai.
A négyélű száron a levélpárok egymásra merőlegesen állnak. Lilás erezetű le­
velei tojásdadok, hegyes csúcsúak, fűrészes szélűek. Mindkét oldalukon apró
mirigyszőrök vannak, amelyek jellegzetes illatú illóolajat tartalmaznak. A hajtás
tetején található az apró virágok alkotta füzérvirágzat. Illóolajának fő össze­
tevője a szobahőmérsékleten szilárd, de gyorsan elillanó mentol. A leveléből
készült teát emésztési problémák és megfázás esetén alkalmazzák. Illóolaja
és a mentol bőrön alkalmazva csökkenti a viszketést. Kellemes íze, illata miatt
édességek, kozmetikai készítmények gyakori összetevője.

A Magyar Gjyógyszerésztudományi Társaság (MQYT) (gyógynövény Szak­

osztálya 2024-ben a borsmentát választotta az év gyógynövényévé, amely
gyógyhatása révén büszkén viselheti egy éven át ezt a megtisztelő címet.
Az Év gyógynövénye kezdeményezésről és a borsmentáról bővebb
információ a http://evgyogynovenye.hu/ oldalon található.

Szakmai lektorok:
Dr. Rédei Dóra, Dr. Csupor-Löffler Boglárka, Dr. Tóth Barbara
és Dr. Csupor Dezső
 Minka
és a varázskristályok
Mechler Anna meséje

Láng Anna rajzaival

 Viharos választás

tündérek reggel arra ébredtek, hogy cibálja az abiaktáblákat a vihar.

Zmmm, zmmm, hallatszott a szél zúgása, ahogy nekifeszült a tündér­

palota falainak. A legtöbben a fejüket csóválták, gyorsan felöltözködtek, és lesiettek

az ebédlőbe reggelizni.
- Ki látott már ilyen időjárást a nyár első napján? - csapta össze a kezeit Gjalatea,

a galagonya tündére. - Ha csak felhős lenne az ég, azzal kibékülnék. De ez a bolond

szél igazán nem hiányzott!

Gjerti, a vadgesztenye védelmezője is aggódva majszolta a lekváros kenyerét.
- Vajon kibújik egyáltalán a napsugár? Vagy a virágvarázslat ezúttal félhomályban

zajlik majd?
Cinella, a citromfű izgága pártfogója szokás szerint nagy lendülettel huppant mel­

léjük.
- Ti meg miért búslakodtok? Hiszen nem is esik az eső!
Ebben a pillanatban, mintha csak a megfelelő mondatot várta volna, leszakadt az

ég. A vízcseppek hangosan kopogtak az ablaktáblákon.

 - Na jó. Esik - folytatta a tündérlány. - És akkor mi van, szerintetek elmarad

a varázslat?

Gjerti az asztalra könyökölt.

- Nem hiszem. A virágvarázslat mindig a nyár első napján van. Még akkor is, ha...

Nem tudta befejezni a mondatot. Villám cikázott át a rét fölött, és olyan hangos

dörrenés rázta meg a palotát, hogy minden tündér összerezzent.

- Ahogy mondod - vette át a szót Cinella. - Még akkor is. Ha a frászt hozza

ránk a mennydörgés.

A citromfű zöldszemű tündére nem látszott nyugtalannak.

- Legalább emlékezetes lesz az új tündér számára a mai nap. Kíváncsi vagyok,

melyikük lesz a viharos idők pártfogója - bökött a szürke ruhás tündérlányok felé.

Gjalatea a szájába vette az utolsó falatot, Gjerti gyorsan kihörpintette a maradék

teáját.
- jól van, mehetünk - fordult Cinella felé, és gyorsan visszavitte a tálcáját. A bar­

na hajú tündérlány megborzongott, amikor egy újabb mennydörgés remegtette meg

a falakat.

- Ha félsz, csak szólj, adok neked egy citromfüves illatlabdát! - karolt belé a ma­

gas tündérlány. - Mint tudod, a citromfű megnyugtat!

 Közben Gjalatea is csatlakozott a virágtündérekhez.
- Bizony, a citromfű megnyugtat - mondta. - És az illatlabdákkal remekül lehet

dobálózni - tette hozzá kuncogva.

Cinelia mérgesen fordult hátra:

- Ha szeretnéd kipróbálni, csak szólj, dobok egyet!

- Nem, köszönöm, most nem kérek! - nevetett Gjalatea. - De egyszer igazán meg­

mutathatnád, hogyan készíted őket!

A három tündér a trónterem felé röppent.
 A virágvarázslat

eső még mindig makacsul verte az ablakokat. A színesbe öltözött virág­

tündérek egy nagy csoportban álltak és beszélgettek, míg a szürke ruhás

társnőik izgatottan ácsorogtak a másik oldalon. Vajon kit választ a varázslat ezen

a viharos nyári reggelen? És milyen ruhácskát fog kapni az új tündérke, aki pont egy

ilyen esős napon kapja meg az új feladatát? Esőkabátot?

Kamilla a folyosót kémlelte, vajon jön-e már Herba anyó. Egy kicsit korán volt még,

így egyelőre hiába várták, hogy megérkezzen - pedig az ő kiegyensúlyozottsága, az

örökké mosolygó szemei mindig megnyugtatták a tündérlányokat. Újabb széllökés sö­

pört végig a rét fölött, ám amikor teleszórta vízcseppekkel az ablakot, mintha csen­

desedni kezdett volna a vihar.

- Nekem úgy tűnik, már nem esik annyira! - mondta Bíborka, a kasvirág tündére.

Nádin, a fekete nadálytő segítője a fejét csóválta.

- Hát, ha annyira nem is zuhog, mint reggeli közben, még mindig nincs szép idő.

Pedig milyen jó volna, ha legalább egy pillanatra kisütne a nap!

A tündérek izgatottan néztek ki az ablakon; kezdett világosodni az ég alja, és

 I
k
valóban lelassult és elhalkult az esőcseppek kopogása. Ekkor megcsendült a folyo­

són a harangvirág; hívószavára az összes hiányzó tündér bereppent a trónterembe.

- Jön Herba anyó! - mondta halkan Olina, az orbáncfű tündére, aki gyorsan csat­
lakozott a színes ruhás tündérek csoportjához. A beszélgetés moraja elhalkult, majd

megszűnt, amikor Herba anyó is belibbent a helyiségbe.

Megnyugtatóan mosolygott, miközben a tekintete végigsiklott a tündéreken.

- Drága gyermekeim! Ismét összegyűltünk, mert megérkezett a nyár első napja;

itt a virágvarázslat ideje! Széllel és viharral köszöntött ránk az új évszak, de annál
nagyobb kíváncsisággal várjuk, melyik növény kap segítőt közületek. Ha mindenki

készen áll, kezdhetjük!

A tündérek izgatottan figyelték Herba anyó szavait, és pisszenés nélkül várták,

hogy felemelje a varázspálcáját. A szürke ruhás csapat némelyik tagjának még a lába

is remegett. Az anyó lehunyta a szemét, koncentrált, majd belekezdett a varázslatba.

A pálca a magasba emelkedett, a végénél megjelent egy csoda szép fénygömb; a ha­

talmas szappanbuborékban gyorsan, viharosan áramlottak a színek. Odakint ismét

átcikázott egy villám, kicsit később a mennydörgés hangja is megérkezett. A gömb

zöldült, alig látszott benne más szín; és már majdnem alakot öltött egy növény, ami­

kor furcsa dolog történt: egy napsugár áttörte a felhőréteget, és egyenesen a gömbre
ragyogott. A tündérek az ablak felé kapták a fejüket: az eső továbbra is esett, de

közben egy pillanatra kisütött a nap!

- Hát ilyet... - suttogta Bíborka elképedve.

- Hátborzongató! - válaszolta Olina, de aztán mindketten elhallgattak, mert

a gömbben megjelent egy csomó zöld levél, amik fölött né­

hány picike lilás-rózsaszínes virág pompázott.

- Az új gyógynövényünk a borsmenta! - mondta
az anyó elégedetten. - Lássuk, melyikőtök lesz az,

aki ezt az igazán kedves növényt ápolni fogja!

Az anyó a szürke ruhás tündérek csoportjá­

hoz fordult. Látta a szemekben az izgatottsá­

got, és tudta, hogy mindannyian sokat tanultak
már a rét virágairól, de ezúttal még ő sem tudta
volna megjósolni, kit választ a varázslat. Suhintott

egyet a pálcájával, és... igen! Az egyik szőke tündérlány

ruhája színesedni kezdett!

Térd alá érő, egyenes szabású zöld szoknyácskája

lett. Egyszerű zöld blúza csak az ujjúnál volt különleges:

a rövid ruhaujj mintha csúcsos végű levelekből lett volna összerakva. A tündér lábán

zöld cipőcske, zöld harisnya - az öltözék nem volt különösebben érdekes, ám a ki­
egészítőkre többen is rácsodálkoztak: a kislány nyakában lilásfehér kristálynyaklánc

ragyogott, az öve ugyanilyen kristályokkal volt kirakva, a kezére egy kristálykarkötő

csavarodott. Hosszú, tömött szőke haja szinte teljesen szabadon maradt, mindössze

egy vékony hajpánt tartotta, hogy ne omoljon az arcába.

- Megvan hát az új tündérünk, a borsmenta pártfogója! Már csak azt szeret­

nénk megtudni, mi a neved! - mondta Herba anyó, és egy fehér fénycsíkot varázsolt

a tündér elé. A zöld ruhás tündérlány előrelépett, megérintette a fénycsíkot, mire az

lilás-rózsaszínre változott, rajta zöld betűkkel megjelent

a tündér neve.
- Minka! - olvasta csengő hangon.

- Minka! Szép nevet és szép feladatot

kaptál! - mondta Herba anyó mosolyogva.

- Legyél hát a borsmenta hűséges segítője

és gondos kis pártfogója! Ha segítségre van

szükséged, mindannyiunkra számíthatsz. A vi­

rágvarázslat ezennel véget ért!

 Mintha lekapcsolták volna a villanyt: a nap a felhők mögé bújt, és újból feltámadt

a szél. Az eső ismét nekieredt. Még ilyen bolond időjárást!

A tündérek Minkát köszöntötték, gratuláltak a feladatához és az új ruhájához.

Minka boldogan mosolygott, és nem látszott rajta, hogy nyugtalan lenne a feladattól.

Pedig borzasztóan nehezen viselte az ünnepséget, mert - bár senkinek sem vallotta

volna be, főleg nem ezen a napon - az izgalomtól hányingere volt.

Mikor a tündérek sorra kiröppentek a trónteremből, Herba anyó Minkához fordult.

- Már csak egy dolgunk maradt: meg kell tanítanom neked a kapunyitó és a kapu­
záró varázslatot. Bár attól tartok, a mai nap nem alkalmas arra, hogy kirepülj a rét­

re, és személyesen is megismerkedj a növényeddel! - Az anyó az ablakra mutatott,

amin alig lehetett kilátni a sűrű esőfüggönytől.

- Anyó, hogy lehet az, hogy ilyen rossz idő van, mégis kisütött a nap a varázslat
közben? - kérdezte Minka csodálkozó szemekkel.

- Mindent én sem tudok megmagyarázni - mondta hamiskásan az anyó. - Tudod,

sok-sok titok vesz körül minket... - Azzal az anyó a kapu felé röppent. Minkának volt

egy olyan érzése, hogy az anyó idézte elő a hirtelen előbújó napsugarat, de aztán nem

töprengett tovább, hanem óvatosan szárnyra kapott, és maga is a kapu felé szállt.
 Mennydörgős órák a palotában

/\ kapunál az anyó tanácstalan tündérekbe botlott. Cinella épp nagy

L \ hangon győzködte a társnőit:

- Mindjárt eláll, és indulhatunk!

Cili más véleményen volt.

- Dehogy áll el! Megint zuhog! Különben is, még ha most azonnal elállna, akkor

sincs értelme kirepülni. Minden csupa víz, nincs egy száraz folt a réten!

Az anyó megérintette a citromfütündér vállát.

- Bizony, Cinella, azt hiszem, Cilinek igaza van. Ma nem érdemes kirepülnötök.
De van tennivaló a palotában is; össze kell morzsolnunk és üvegekbe kell tennünk

a szárított virágokat és a leveleket. Ugye számíthatok rátok, ha már így alakult?

Cinella bosszúsan megvonta a vállát.

- Hát, ha senki sem tart velem a rétre, akkor nem bánom, segítek!

Az ég nagyot dörrent, mintha csak helyeselte volna Cinella elhatározását.

- Egy pillanatra a rossz idő ellenére ki fogom nyitni a kaput, szeretném ugyanis

megtanítani Minkának a varázslatot - folytatta Herba anyó. - Azt javaslom, ne ma­

radjatok mellettünk, repüljetek inkább beljebb a palotába!

 A tündérek szófogadóan

elszálltak, végül az anyó kettesben

maradt Minkával.
- Tudod, ilyen időben nem szoktuk a kaput kinyitni, de

a hagyományok szerint közvetlenül a varázslat után meg kell mutatnom

az új tündérnek, hogyan tud önállóan jönni-menni a rétre.

- És ha kivételesen máskor kerítenénk sort erre? - kérdezte Minka aggódva.

Herba anyó szélesen elmosolyodott.

- Ne félj, attól, hogy kinyitom és becsukom az ajtót, nem történhet semmi baj.

Csak egy dologra kérlek: nem szeretném, ha hosszan nyitva maradna, ezért nem

fogok sokat várni, úgyhogy nagyon figyelj! Készen állsz?

A szőke tündérlány bólintott, a nyakában összeütődtek a kristálygyöngyök. Az

anyó az ajtóra szegezte a pálcát, és elmondta:

Cickafarkfű, zsálya, akác, édes mézet árulj,

Tündérpalota kapuja, arra kérlek, tárulj!

A vihar minden zaja beáramlott a hirtelen kitáruló kapun át; a vízcseppek han­

gosan kopogtak a leveleken, és ismét villámlott egyet. Az anyó szinte semmit sem

várt, újból az ajtóra irányította a pálcát:

 Levendula., hárs, árnika, kinn a mezőn jártam,
Tündérpalota kapuja, csukódj be utánam!

Épp csak végig tudta mondani, amikor újabb mennydörgés rázta meg a rétet, majd

- bumm! - a kapu becsapódott.

- Bocsánat - szabadkozott Herba anyó. - Enné! lassabban és finomabban is leket

nyitni-csukni a kaput, csak nem akartam megvárni, amíg mindketten csuromvizesek

leszünk.

Minka körülnézett: a kapu mellett így is egy kisebb tócsa keletkezett.

- 0, máris feltörlöm! - mondta Minka, és beröppent a közeli mosdóba egy felmo­

sórongyért. Herba anyó elégedetten nyugtázta, hogy a tündérlány ilyen szolgálatkész.

- Köszönöm szépen, Minka! Remélem, sikerült megjegyezned a varázsigét! Holnap

már nyugodtan ki is próbálhatod, ha szeretnél kimenni a rétre. A mai napot viszont

jobb lesz, ha itthon töltőd, a palotában. Ha már így alakult, a könyvtárban biztosan

találsz valami érdekeset a mentáról!

Minka megfogadta a tanácsot, és miután visszatette a helyére a felmosót, egyene­

sen a könyvtár felé vette az útját. Mivel a könyvtár a legfelső szinten volt, közvetlenül

a trónterem mellett, felfelé indult. Útközben Bíborka csatlakozott hozzá.

 - Á, Minka! Csak nem a könyvtárba indultál?

- De igen. Honnan tudod?

- Nem volt nehéz kitalálni: ha a rétre most nem is repülhetsz ki, bizonyára kíván­
csi vagy a növényedre. És hol máshol tudnál információkat szerezni róla, ha nem

a könyvtárban?
Minka elmosolyodott. Bizony, így van, Herba anyó is ezért javasolta a könyvtár­

látogatást! Felfelé menet Bíborka elmesélte, hogy épp immunerősítő cseppeket akar
készíteni, ő erről szeretne olvasni valami hasznosat. Időközben felértek, és Minka

tanácstalanul nézte a rengeteg könyvet.

- Bíborka, szerinted hol keressem a megfelelő kötetet?

Bíborka a bejárat melletti polchoz repült.

- Ha nem tudod, pontosan mire van szükséged, kezdd itt, a növények leírásánál!

Aztán hátha beleakadsz valami fontos dologba, ami ötletet ad a további kereséshez!

Minka kiválasztotta a legvastagabb könyvet, és odalépett vele egy ablak melletti

asztalkához. Hatalmas villámlás borította fénybe az asztallapot. Minka ijedtében rá­
ejtette a könyvet, de szerencsére a mennydörgés elnyomta a puffanás robaját.

Minka fújt egyet, és leült. Megnézte a tartalomjegyzéket, és fellapozta a könyvet

a mentánál.
 Titkok a mentáról

első, amit Minka talált, egy leírás volt a különböző mentafajokról és faj­

tákról. Nem csak egyet, kapásból Katót olvasott: borsos menta,

fodormenta, lómenta, mezei menta, zöld menta, vízi menta. Aztán rögtön talált még

néhány nevet: bergamottmenta, csombormenta, gyömbérmenta, marokkói menta, cso­

koládémenta, árvamenta, epermenta, ananászmenta, lándzsás menta, narancsmenta.

Te jó ég, ha ennyiféle menta létezik, honnan fogom tudni, melyik az enyém? - aggó­
dott, de aztán elhessegette magától a rossz gondolatokat: hiszen Herba anyó hatá­

rozottan egy bizonyosat említett, a borsmentát, avagy borsos mentát. Remélem, a két

különböző neve ellenére ez egyetlen növény - gondolta Minka, és továbblapozott.

Az ajakosvirágúak rendje és az árvacsalánfélék családja egyelőre hidegen hagyta, és

a növény leírását is átlapozta; arra gondolt, másnap a réten úgyis látni fogja. Talált

viszont egy történetet, ami nagyon megragadta. „Volt egyszer egy szépséges nimfa,

akit Menthének hívtak. A nagy hatalmú Hádész, az alvilág istene beleszeretett a le­

ányba. Hádész felesége, Perszephoné nagyon féltékeny lett, amikor észrevette, hogy

a férjének tetszik a nimfa. Hádész, hogy megvédje a leányt a felesége haragjától, illa­

tos gyógynövénnyé változtatta a nimfát.

 Minka megborzongott. Szegény Menthé! Nem is tehetett róla., hogy az alvilág u.ra
beleszeretett! Milyen viharos sors jutott neki! Ebben a pillanatban újabb villám ciká­

zott át az égen, amit hatalmas mennydörgés követett.

Minka a könyv fölött kinézett az ablakon. Eső, vihar, villámok - hát nem éppen
kellemes az időjárás. Mégsem érzett emiatt haragot, mert úgy érezte, pontosan ilyen

háború dúl az ő lelkében is. Keserűen gondolta végig, hogy élete nagy napján reggel

titokban a mosdóban öklendezett. Az izgalomtól mindig hányingere volt, ez annyira

kínos! Az esetek nagy részében persze nem hányt, csak össze-összerándult a gyomra,
aztán ha sikerült valamennyire megnyugodnia, akkor megmosta az arcát, és mosolyog­

va kisétált a többiekhez. Igen, ha csak tehette: kisétált, még véletlenül sem kiröppent.

Hát ez meg a másik dolog! Ki hallott már olyan tündérről, aki émelyeg a repüléstől???

Minka nem szeretett a levegőben közlekedni. Amikor elhagyta a talajt, mindig

rátört egy furcsa érzés, amit magának úgy fogalmazott meg: nyulacskák ugráltak és

bukfenceztek a gyomrában. Próbálta elterelni a repülésről a figyelmét; a barátnőivel

csevegett, vagy nem nézett lefelé, de így is mindig arra gondolt közben, hogy jobb vol­

na már a földön lenni. Ez a titok eléggé nyomasztotta, de senkinek sem mert beszélni

róla. Megértené bárki is, hogy szárnya van, de nem szeret repülni? Látott már valaki

olyan halat, amelyik fél a víztől? Es olyan vakondot, ami nem szereti a sötétséget???
 Minka visszafordult a könyvhöz, és szomorúan továbbolvasgatta. Csak akkor lett
egy kicsit jobb kedve, amikor felfedezte, hogy a menta volt az első növény a világon,

amit a gyógyító hatása miatt termesztettek. „Már az ókorban is ismerték, Egyiptom­

ban és Görögországban. Sőt: Palesztinában adófizető eszköz volt.” Bár Minka nem

teljesen értette, mi lehet az adó, úgy képzelte el: az emberek pénz helyett mentával

fizettek. Mondjuk, a piacon. Szeretnék vinni abból a kerek sajtból! Semmi akadálya,

egy csokor mentát kérek érte! Már a gondolattól is elmosolyodott. Hirtelen nagyon

értékesnek érezte a növényét, és elöntötte a büszkeség.

Most már érdekelni kezdte a borsmenta többi tulajdonsága is, úgyhogy fellapozta

a könyvben a növény leírását. Először ez a kifejezés ragadta meg a figyelmét: négy­

szögletes a szára. Micsoda, most komolyan? A menta szára lila és szögle­

tes? Minka elhatározta, hogy ez lesz az első, amit másnap közelről

megnéz, ha már kinn lesz a réten. Másodszorra az tűnt fel neki:

a mentafajok keverednek, kereszteződnek. Egyelőre ezt nem

tudta elképzelni, ezért továbbsiklott a hibrid szó felett, és

inkább azt olvasgatta, melyik családba tartozik a növé­

nye. Meglepetten vette észre, hogy rokona a citromfű

is, a levendula is. Szóval Cinella, aki olyan határozott
és gyors, meg Lelle, aki időnként olyan nehezen alszik el - ők gondozzák a menta

családtagjait! Egy kicsit gondolkodott, miben hasonlít a két tündérlány. Mindketten

heves természetűek, gyorsak, magabiztosak. És ha én nem vagyok ilyen?1 Aztán arra

jutott: nem baj. Cinella szeme zöld, Lekének egészen sötét szeme van, az övé kék.

Cinella haja világosbarna, Lelle haja fekete, Minka haja pedig szőke. A két növény is

egészen más; a citromfű varázsereje a leveleiben lakik, a levendula legfontosabb része

a virága. Úgy látszik, a rokonság a külsejükön nem látszik. Akkor vajon mi kapcsol­

hatja össze őket?1 Minka az asztalra könyökölt, a tenyerébe támasztotta a fejét, és

nagyon erősen gondolkodott. Megvan! Miért is nem jutott előbb az eszembe?1 Hát

mindegyiknek nagyon erős és jellegzetes az illata! Minka tudta, hogy most jó nyomon

jár, hiszen ki ne ismerné a mentolos cukorkákat?1 A leven-

dulás zsákocskákat?1 A citromfüves légfrissítőket?

Minka ügy érezte, eleget olvasott, ezért be­

csukta a könyvet, és visszatette a polcra.

A többit majd holnap megnézem a réten!

 Borsmenta, merre vagy?

snap reggel hét ágra sütött a nap. Az előző napon hullott eső kövér

cseppjei már elszivárogtak a talajba, így nem volt kérdés, a tündérek

kirepülhetnek-e a rétre.
Olina és Lelle már a reggelizőasztalnál ültek, amikor Minka megérkezett az ebéd­

lőbe.
- Jó reggelt, Minka! Ülj ide hozzánk! - hívta Olina.

Minka egy tálcára tette a reggelijét, és csatlakozott a tündérekhez.

- Kíváncsi vagy már a virágodra? - kérdezte tőle Lelle.

- Alig várom, hogy közelről is lássam! - felelte Minka.

Közben Cinella is beviharzott az ebédlőbe.

- A, a vihartündér! Ideülhetek?
Minkának nem esett jól ez a megszólítás, de egy szó nélkül arrébb húzódott, hogy

Cinella is le tudjon ülni.

Cinella lehuppant, és azonnal Olinához fordult; a másik két tündérről tudomást

sem vett.
- Mindig így viselkedik? - kérdezte Minka halkan.
 Lelle megvonta, a vállát.
- Nem rossz tündér. Csak nagyon szeles. Hangos. Szereti irányítani a dolgokat.
Minka egy ideig csendesen kanalazta a reggelijét, aztán töprengve kérdezte:

- Te szoktál bánkódni miatta?

Lelle szemei tágra nyíltak.
- Ezt meg honnan veszed? - Megtörölte a száját egy szalvétával, felállt, és az ajtó

felé indult. - Gjyere inkább, repüljünk ki a rétre!

Minka már bánta, hogy megkérdezte, de nem volt mit tenni: visszavitte a tálcát,

és Lelle után indult.

- Tudod, azt olvastam tegnap, hogy... - Nem tudta befejezni. Lelle szárnyra kapott,

Minka pedig megint azt érezte, amit idegességében már annyiszor: émelyegni kezdett

a gyomra. Csak ne kelljen öklendeznem! - gondolta, de hiába. Erezte, hogy a teste

görcsbe rándul, ezért úgy tett, mint aki köhög, majd amilyen gyorsan képes volt rá,

befordult a mosdóba, és becsapta az ajtót.

Már megint ez a nyavalyás hányinger! - gondolta kétségbeesetten. - M/t csinál­

jak? Jobb híján lefröcskölte az arcát vízzel, és a szappant szagolgatta, hátha sikerül

elterelnie a figyelmét. A szeme könnyes lett. Ekkor kivágódott az ajtó, és Lelle lépett

be. Minka arcát fürkészte.

- Minden rendben van?
WOWW ;
 Minka lába megremegett. Csak ne folytatódjon az öklendezés! De a kellemetlenség

amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt.

- Semmi bajom - mondta egy ártatlannak szánt mosollyal, de úgy érezte, Lelle

szúrós tekintetével egyenesen a leikébe lát.

- Könnyes a szemed - mondta Lelle, de nem kérdezett semmit. - Mosd meg az

arcodat, és menjünk!
Minka engedelmesen arcot mosott, megtörölközött, és kifelé indult. Lelle már épp

felröppent volna, amikor gyanút fogott, és inkább Minka mellett sétált a kapuhoz.

- Ki tudod nyitni? - kérdezte Minkától, amikor odaértek.

- Remélem - válaszolta Minka, és a pálcáját a kapura szegezte.

Cickafarkfű, zsálya., akác, édes mézet árulj,

Tündérpalota kapuja, arra kérlek, tárulj!

A kapu kissé viharosan nyílt ki. Mondhatni: kivágódott. Lelle felnevetett.

- Igen, látom, ki tudod nyitni! Azért majd próbáld meg egy kicsit, khm... finomab­

ban. Úgy is kinyílik. - Aztán valamivel komolyabban nézett Minkára. - Indulhatunk?

A szőke túndérlány mély levegőt vett, és bólintott. Lelle belekarolt, és nagyon óva­
tosan röppent fel; becsukta maguk mögött a kaput, és a rét felé irányította Minkát.

Mikor odaértek, elbúcsúzott tőle:

- Most megyek, megnézem a levendulákat. Keresd meg a borsmentát! Ha szüksé­

ged volna rám, ott találsz a fák mellett!

Minka hálásan nézett utána, és azon tűnődött, vajon kitalálta-e Lelle a titkát. Az­

tán megvonta a vállát, és a feladatra koncentrált: ideje volt megkeresni a növényét!

Nem lesz nehéz dolgom - gondolta. - A rét tele van mentával!

A legközelebbi növény felé vette az irányt, de

amikor a közelébe ért, elbizonytalano­

dott. Ez nem az. Pedig mentának

látszik. Arrébb röppent, egy má­

sik mentaféle felé, és valamivel
jobban érezte magát. Inkább

ez lesz az. De amikor egé­

szen közel ért, megint a ha­

talmába kerítette az a furcsa

érzés: ez nem az igazi. Rémül­

ten röpdösött egyik mentától

a másikig, és nem tudta elképzelni, mi van vele. Már nagyon szeretett volna leszállni,

de csak a hetedik tőnél érezte úgy: végre jó helyen jár. A szíve a torkában dobogott,
amikor lehuppant egy levélre, és kissé émelyegve megkapaszkodott a szárban. A keze
négyszögletes alakot tapintott. Felpillantott, és lilás színt látott maga előtt. Négy­

szögletes, lilás szár - gondolta. - Tehát tényleg igaz, amit a könyvben olvastam róla.
 Virágok, indák és illóolajtartók

első, amit megfigyelt, a növény illata volt. Már éppen megint kezdett

volna felkavarodni a gyomra, amikor megérezte azt a kellemes mento­

los aromát, ami a levelekből áradt. Kíváncsian az egyik lándzsás levél alá bújt, és

alaposan megnézte a hátulját. A növény erei lilás színben játszottak, és semmi két­
ség, szabad szemmel is látni lehetett a kis pontocskákat - ezek az illóolajtartók! Az

egyiket megdörzsölte, aztán az orrához emelte a kezét. A szája mosolyra szaladt,

amikor beszívta a jól ismert, nyugtató illatot. Azonnal szétáradt benne az érzés:

minden rendben van, jó helyen van, ez az ő növénye!

Kíváncsian leszállt a földre, hogy jobban lássa a borsmenta alakját. Hatvan-het-
ven centiméteres növény magasodott fölé, aminek lilás színű szára rögtön az első

levélnél elágazott. A csipkés-fűrészes szélű levelek egymással szemben nőttek, és az

egyes levéipárok keresztben álltak. A növény felső részén lilásrózsaszín virágokból

álló, tömör füzérek pompáztak. Minka felröppent, hogy közelről is megnézze őket.

A füzért alkotó aprócska virágoknak mintha négy szirma lett volna. Vagy inkább

öt, amik a tövüknél összenőttek. Igen, ez öt szirom! Ahogy Minka közel hajolt, már
azt is értette, miért írta azt róla a könyv, hogy ajakos virágú. A menta virágocskái

ugyanis pontosan úgy néztek ki, mint egy tátott száj. Még a hosszú nyelv sem hiány­

zott belőlük: a két porzószál messze túlnyúlt a kelyheken. Minka azt is észrevette,
hogy a kicsiny virágokon nagyon sok pillangó és méh mászik. Hozzáért a porzószálhoz,

és kíváncsian vizsgálgatta az ujjára ragadt nektárt. Úgy látszik, bármennyire apró is

a menta rózsaszínes éke, sok és finom nektárt kínál a rovaroknak.

Most, hogy már valamennyire megismerte a borsmentát, az érdeklődése a többi

menta felé fordult. Vajon miért volt olyan nehéz megtalálni a saját virágát? Mi a hely­

zet a többi növénnyel, amik úgy elbizonytalanították?

Minka átsétált egy másik mentához, és megfigyelte. Ennek kevésbé hasonlítottak

a levelei a lándzsára, sokkal kerekebbek voltak, a virágai pedig szinte fehérek. Távo­

labb egy olyan mentát látott, aminek egészen apró, lilás levelei voltak. Törte a fejét,
hogy ez vajon hogyan lehetséges. Úgy elmerült a szemlélődésben, hogy csak az utolsó

pillanatban vette észre a mellette leszálló Lellét.

- Ej, de belemerültél a tanulmányozásukba! - szólította meg a fekete hajú tün-

Minka felkapta a fejét.

- Te vagy, Lelle? Való igaz, van itt valami, amit nem értek. Amikor megérkeztem
a rétre, hirtelen azt sem tudtam, melyik növény a borsos menta. Volt, amelyikre azt

hittem: ez az, megtaláltam, de aztán kiderült, hogy mégsem. Mintha az én mentám

lenne. Akkor most hogy is van a mentákkal?

Lelle megvonta a vállát.

- Lehet, hogy hibrid.

Minkának azonnal eszébe jutott, hogy ezt a szót a könyvben is olvasta előző nap.

- Mit jelent az, hogy hibrid?

- Keverék. Úgy látszik, a különböző mentafajok szívesen és könnyen kereszte­

ződnek egymással. Hol az egyik, hol a másik ős tulajdonságai látszanak meg rajtuk.
Minka csodálattal nézett Lellére.

- De jó, hogy te ilyen jól ismered a mentát!

A lila ruhás tündérlány elmosolyodott.

- Egyáltalán nem ismerem. Csak hallottam már hasonlót Herba anyótól. De nézd
csak, milyen ravasz a növényed! A tő mellett, kicsit távolabb egy újabb tövet növesz­
tett. Láthatatlan, föld alatti indákkal terjed. És ha rajta múlna, szívesen birtokba

venné az egész rétet!

Minka felkacagott.

- De jó lenne!
 Lelle összeráncolta a homlokát.
- Micsodaaa? Szó se lehet róla! Csak hagyjon helyet bőségesen a levenduláknak!

Minka nagyon örült, hogy Lelle átrepült hozzá. Boldogan mutatta meg neki az

apró mentavirágokat.
- Azt tudtad, hogy a virágaink rokonok?

Lelle épp a hosszú porzószálakat tanulmányozta, miközben válaszolt.

- Sosem gondoltam rá. De most már jól látom, hogy mindkettő ajakos virágú. Nincs

kedved megnézni a levendulákat?

Minka boldogan válaszolt:

- De igen! Menjünk!
A fekete hajú virágtündér

a társnőjébe karolt, és olyan

óvatosan szállt fel, mint egy

szitakötő.
 I ■ ’ Kft w

!
i \
t \
! fe i
‘ * 1i
¿A
■ F Ni.W J
/ i J
 Minka titka

levendulák lila színben pompáztak, és igazán kellemes illatot árasztottak;

l a réten nőtt tövek közelében annyi rovar dongott, hogy a tündérlányok

inkább egy pitypang levelére ültek le beszélgetni.

- A levendulák között nem is hallanánk egymás hangját - mondta Minka, és a vi­

rágok körül szorgoskodó méhekre mutatott. - Ok az állandó vendégeid?

Lelle hangjában büszkeség bujkált.

- Bizony, gyakran meglátogatnak, amikor nyílik a levendula. Ha tudnád, milyen
különlegesen finom mézet készítenek a nektárból! És őket láttad?

Minka követte Lelle tekintetét. Csoda szép pillangók röpködtek a levendulák felett;
fehérlepkék, egy sárgásbarna rókalepke, két kis kék boglárkalepke. A szőke tündérlány
egészen elmerült a pillangók táncának követésében, csak Lelle kérdése zökkentette ki:

- Mindig hányingered van, amikor ideges vagy?

Minka ijedtében összerezzent.

- Hát ezt meg honnan veszed?

Lelle átható tekintettel fürkészte Minka arcát.
 - Láttam a reggeli után, amikor berohantál a mosdóba, hogy könnyes a szemed.

Nagyon úgy tűnt, hogy öklendeztél. - Lelle várakozóan elhallgatott.

Minka nem tudta, megbízhat-e benne. Az igazán nem volna jó, ha mostantól

a Tündérpalotában folyton összesúgnának a háta mögött... Íme, az új virágtündér,

az émelygés bajnoka.! Ugyanakkor már régen nyomasztotta ez a titok. Lelle olyan

megértőnek mutatkozik, hátha segít... Minka vett egy mély levegőt, és a fekete hajú

tündérhez fordult.
- Az az igazság, hogy gyakran így járok. Reggel, ha fáradt vagyok... Vagy ha úrrá
lesz rajtam az idegesség. Sőt: van valami, ami ennél is rosszabb...
Minka elakadt. Nem bírta folytatni. Most azt kellene mondania, hogy viszolyog

a repüléstől. De ha ezt kimondja, Lelle egészen biztosan bolondnak nézi. Félve san­

dított Lelle felé. A fekete tündérlány nem látszott sem meglepettnek, sem gúnyosnak.

Ügy látta, hogy Minka nem képes folytatni, ezért átvette a szót:
- Szóval nem szeretsz repülni. Ugyanaz az émelygés kerülget egy-egy hevesebb

mozdulatnál, mint ha ideges vagy. Ettől aztán még nyugtalanabb leszel, és már görcs­

be is rándult a gyomrod.

Minka próbálta visszafojtani a könnyeit.

- Igen, valahogy így. De honnan tudod?

Lelle átkarolta Minka vállát.

 - Nem keli ehhez varázslónak lenni. Látszik rajtad. Szegény Minka, milyen rosz-
szul érezhetted magad, amikor fogócskáztunk a réten... Vagy tegnap reggel, a virág­

varázslat közben...
Minka nem tudta tovább tartani magát. A könnyei patakokban folytak. Olyan rég­

óta próbálta már elkendőzni ezt az egészet, jólesett végre kimondani a nagy titkot.

Ha Lelle rájött, akkor biztosan másoknak is szemet szúrt.

- Lelle, szerinted mit csináljak?

A fekete hajú túndérlány megvonta a vállát.
- Nos, egyértelmű megoldással nem szolgálhatok. De tudnod kell, hogy nem vélet­

lenül választott téged a varázslat a menta őrzőjéül. A titok nyitja a növényednél lesz!

Egy ideig hallgattak. Minka már csak szipogott, időközben megnyugodott.

- Kérdezhetek tőled valamit, Lelle? - fordult aztán a társnője felé.

- Persze!
- Te miért lettél a levendula tündére?

Lelle elmosolyodott.
- Mindig is nehezen aludtam el; órákon át bámultam a Holdat az ablakon ke­

resztül. Másnap persze fáradt voltam, mégsem tudtam pihenni. Aztán kiválasztott

a varázslat, és azóta minden a helyére került.

Lelle szárnyra kapott, és a levendulák felé reppent.

 - Hát van ennél kellemesebb illat? Ha csak a virágom közelében vagyok, megnyug­

szom.
Aztán visszafordult Minka felé.
- A te gondodra is egészen biztosan van megoldás. Keresd a mentánál!

Minka kicsit még szepegett; megtörölte az arcát, aztán óvatosan felszállt, és a társ­

nője felé lebegett.

- Köszönöm szépen, Lellel Olyan jó, hogy meghallgattál!

A lila ruhás tündérke elmosolyodott, majd búcsút intett, és elrepült a dolgára.

Minka megfordult, és a menták felé libbent. Valóban szépek és illatosak a levendulák -
gondolta közben de számomra a mentának még a le-

az illata!
 A menta varázsereje

■Ó / \ következő napokat Minka már kora reggeltől a réten töltötte. Nagyon

JF X igyekezett kiismerni a borsmentát: szereti-e a napot? Mennyi vízre van

szüksége? Az egyértelmű volt, hogy a napos helyeken jobban fejlődik - nagyobbak és

illóolajban gazdagabbak voltak a levelei de egy idő után Minkában az a vélemény

alakult ki, hogy igazából mindenhol megél. Nehéz volna megakadályozni a terjedését,

mert a legváratlanabb helyeken is felüti a fejét: kibújik a földből, és nagyra nő.

Ennél is izgalmasabb volt megfigyelni, hogy hogyan hat a menta Minkára. Az első,

amit észrevett magán, hogy a menta közelében könnyebbé vált a légzése. Nem is

csoda, a finom illat átjárta a tüdejét, és valahogy ellazította az izmait. Hogy ez az

ellazulás pontosan hogyan zajlott, azt a tündér magának sem tudta volna megfogal­
mazni, de minden kellemetlen feszesség feloldódott, amikor a növény körül tett-vett.

A másik, aminek Minka szívből örült: a növény közelében valahogy sosem jött rá

az émelygés. Ott mindig nyugodt volt a gyomra, a fel- és leszállás sem billentette
ki ebből az állapotból. Hamar megtanult a levelekből teát készíteni; a forró ital le­

csendesítette minden háborgását, elmulasztotta a fejfájását, és kellemesebbé tette

az emésztését. Valamelyik napon ott felejtette a bögrét a virágok között, és mire

újra rátalált, már teljesen kihűlt a benne lévő tea. Megkóstolta, és rá kellett jönnie:

a menta teája hidegen is nagyon finom.

Volt azonban egy nagy gondja: valamit ki kellett találnia, hogy a palotában se

maradjon menta nélkül. A reggeli émelygés, a hirtelen mozdulatok ott sokkal jobban

meggyötörték, mint a réten. Egyik nap (¿érti, a vadgesztenye tündére repült el mel­

lette. Minka megszólította:

- Jó reggelt, GJerti! Van kedved megnézni a virágaimat?
A barna hajú gesztenyetündér a mentákhoz vitorlázott.
- Szívesen! - Azzal Minka mellé telepedett. - Milyen kellemes illat van!

Minka büszkén mutatott a mentákra.

- A növényemnek köszönhető! Csak azt nem tudom, hogyan vihetném magam­

mal a palotába.
(¿érti ezúttal meglepő módon nem volt türelmetlen.
- 0, ahhoz rá kell jönnöd, milyen formában tudod a legjobban használni.

Minka értetlen arcot vágott, ezért folytatta.

- A vadgesztenyéből például krémet kell keverni. Nádin is ezt csinálja a fekete

nadálytővel, egészen pontosan a gyökerével. Olina, Cili és Kamilla cseppeket készít

/fl
az. orbáncfűből, a cickafarkból, illetve a kamillából. Lelle, Cinella, Bíborka és Cjalatea

zsákocskákba teszik, és a legtöbbször teát vagy valamilyen főzetet kotyvasztanak

a növényeikből. De a kamillából is lehet teát főzni. Meg a cickafarkbó! is. A kasvirág­

ból pedig cseppeket is lehet préselni.

Minkának zúgott a feje. Csepp, krém, tea, akkor ő most mit csináljon?

- Szerinted nekem melyiket kellene készítenem? - kérdezte Gjertitől.

A vadgesztenye tündére vállat vont.

- Nem tudom. Próbáld ki mindet. Valamelyik módszer csak beválik!
Gjerti felszállt, és a kastélykert felé indult, ahol a gesztenyefák nőttek. Útközben

óvatosan kikerült egy copfos kislányt, aki egy babakocsit tologató anyuka mellett sé­

tált a rét irányában. A kislány, amikor a közelébe ért, megrezzent, és mintha C^erti

felé mosolygott volna - de mivel nagyon messze voltak, Minka nem látta rendesen.

Lássuk, mit tudok kezdeni a. borsos mentával! - gondolta, és újra az illatos leve-
 Tolvaj a palotában!

lőször is óvatosan levágott egy levelet a varázspálcájával, és megkóstolta.

E i Nagyon finom volt. Azonnal eszébe jutott, amit a könyvben olvasott: a men­

ta egy régóta használt fűszer. Nem csodálom - gondolta -, így magában is mennyei!
Mivel teát már többször is főzött, arra gondolt, hogy most megpróbálja a csepp-

készítést. Leszedett egy csomó levelet, szárat, és jól megrakodva visszarepült a pa­
lotába. Lelle intésének megfelelően megkísérelte óvatosan nyitni a kaput, és ezúttal

sikerült is neki. Hasonló elővigyázatossággal bezárta maga mögött:

Levendula, hárs, árnika, kinn a mezőn jártam,

Tündérpalota kapuja, csukódj be utánam!

Az ajtó bezárult, a tündérlány pedig egyenesen a szobájába ment. Vizet forralt,

felfogta a lecsapódó folyadékot, és alaposan megvizsgálta. Igen, illóolajos cseppeket

is sikerült készíteni! - gondolta elégedetten. - De valami azt súgja, még mindig nem

ismerem a borsmenta összes titkát!

 Mivel más dolga is volt a palotában, gyorsan rendet csinált maga után, az illatos

cseppeket és a megmaradt növényeket pedig betette a konyhában a hűtőszekrénybe.

Órákkal később tért csak vissza a saját dolgaihoz. Útba ejtette a konyhát, elővet­

te a hideg folyadékot, és csodálkozva meredt rá: az edény alján gyönyörű, átlátszó

kristályok ragyogtak!
Ez meg hogy lehet?1 - álmélkodott. Óvatosan kiszedegette a kristályokat, és a szo­

bájába sietett. Az egész csomagot letette az asztalára, és a meglepetéstől még mindig

kicsit bénultan a kezébe vett egy kristályt. Megszagolta. Erős mentolos illat áradt
belőle. Olyan volt, mintha magába zárta volna a menta minden varázslatos hatását;

egy kristály, ami őrzi a gyógyító erőt!

Minka nagyon szerette volna alaposan megvizsgálni a kristályokat. Egyet az ablak

alatt a tányérjára tett, aztán elindult, hogy keressen hozzá egy nagyítót. A szobájá­

ban nem talált, ezért átsétált az egyik tanterem mellett a szertárhoz. Elsőre itt sem
akadt a kezébe nagyító, de egy kis keresgélés után végül talált a fiókban. Elégedetten

sétált vissza a szobájába. Odalépett az ablakhoz, a tányérra nézett - és nem volt

ott semmi! A kristályt ellopták!

 "<>
i CW-»-- h.
i/ ; y
«F *>r #P¡
 Ki lophatta el a kristályt?

ka gyomra azonnal felkavarodott. Hát ez meg milyen dolog? Ki az,

aki besurrant a szobájába, mialatt ő a nagyítót kereste? Miért vette

el a kristályt? Hova tette? Most hogy fogja visszaszerezni?

Elkeseredetten ült le az asztalhoz. Elvett egy másik kristályt, a tányérra tette, és
a nagyítóval nézegette. A gyönyörű látvány feledtette vele a lopás felett érzett szo­
morúságát. A tű alakú, átlátszó kristály ragyogott a napfényben. Egy kicsit mintha

kisebb lett volna, mint az előbb, de lehet, hogy ez tévedés. Minka gondolt egy me­

részet, és óvatosan megnyalta. Csak nem mérgező!

Nem, a mentoikristály nem mérgező. Ugyanolyan finom, mint a mentalevelek. Persze

nagyon tömény, és ahol Minka a szájhoz ért, ott utána hidegnek érezte. A biztonság
kedvéért kiment a mosdóba, hogy kiöblítse a száját és megmossa az ajkait. Útközben

találkozott Kamillával, egy kicsit beszélgettek, majd Minka visszament a szobájába.

A napsütötte asztaliapon ott hevert a tányér - üresen! Hallatlan! Mialatt ő a mosdó­

ban járt, valaki megint elrabolt egy kristályt!

Minka kétségbeesett. Erről azonnal tudnia kell Herba anyónak is! A tündérlány
minden ellenérzése dacára szárnyra kapott, és a tőle telhető leggyorsabban Herba
anyóhoz sietett. Bekopogott az ajtaján.

- Herba anyó! Bejöhetek1? Nagy baj van!

Az anyó mosolygós szemében aggodalom látszott, amikor ajtót nyitott Minkának.

- Mi történt, gyermekem?

Minka kifulladva hadarta:

- Valaki ellopta a kristályai­

mat! Tolvaj jár a palotában!

Anyó, kérlek, nézd meg, mi

történt!
Minka meg sem várta a vá­
laszt, a szobája felé reppent.
Herba anyó követte.
 - Úgy volt, hogy készítettem mentacseppeket, utána betettem hűtőbe a folyadékot,

és amikor kivettem, telis-tele volt kristályokkal! Behoztam a szobámba az összesét,

és mialatt nagyítót kerestem, valaki ellopta az asztalról a kristályt, amit idekészítet­

tem! Aztán egy másikat vettem elő, és amíg kimentem a mosdóba, azt is ellopták!

Minka tanácstalanul nézett Herba anyóra, aki a tündérlány várakozásához képest

egyáltalán nem látszott meglepettnek.

- Itt tanulmányoztad őket, az ablak alatt? - kérdezte rendíthetetlen nyugalommal.
- Igen! És itt járt a tolvaj a szobámban!

- Ide tetted a kristályokat, a tányérra?

- Igen, és...
- Mondd csak, nem vettél észre valami különöset akkor, amikor megvizsgáltad az

egyiket? Nem változott a vizsgálat közben?

Minka nem értette, mire akar kilyukadni az anyó. Ilyen apróságokról faggatja őt,

amikor szabadon járkál egy tolvaj?!?

- Hát... mintha kicsit összement volna... talán.
- Nagyon figyelmes vagy, Minka! Pontosan ez a dolog nyitja! A kristályokat nem

lopták el. A mentol a hő hatására elillan.

- Ezt meg hogy értsem? - Minka teljesen összezavarodott.
 - Drága tündérként! A nap rásütött az ablakon keresztül a kristályodra, és az
a melegétől légneművé vált. Érzed ezt a kellemes illatot? Még most is itt van körü­

löttünk, csak már nem látjuk. Nyugodj meg: senki sem járt a szobádban, nem lopták

el a mentolkristályodat!
Minka még akkor is kicsit értetlenül állt a dolgok előtt, amikor az anyó magához

ölelte.
 Mentol, mentol mindenhol

:e, amikor Minka beszámolt a virágtündéreknek a tolvajos kalandjáról,

a legtöbben mulatságosnak érezték a helyzetet.

- Még jó, hogy nem fújtunk riadót! - mondta Nádin, miközben a zabkásáját ka­
nalazta.
- Elég sokáig kereshettük volna a tolvajt! - tette hozzá Kamilla.

Csak Olina maradt komoly.

- Látod, Minka, senki sem értette, miért vannak azok a gyönyörű kristályok a nya­

kadban, a derekadon és a csuklódon. Most már mindannyian tudjuk! Ez a menta

legnagyobb titka és legféltettebb kincse: a mentolkristály.

Minka halkabbra vette a hangját, hogy csak Olina hallja.

- Tudod, olyan szomorú voltam, hogy nem tarthatom magamnál a mentát... Mert

azért zsákocskákban hordozni nem egyszerű. Persze ott vannak a cseppek is, tudom,

meg a krém, de eddig kristályt még egyetlen növénynél sem láttunk. Pedig benne van
minden, amit úgy szeretek: a jó illat, a finom íz, a hányinger elleni hatás...

Hopp, ezt nem kellett volna mondania! Félve nézett Olinára. A kalapos túndérlány
látszólag nem vett észre semmit.
 - Ó, az emberek is annyi mindenre használják! - vette át a szót Olina. - Készítenek

belőle rágógumit, mentolos csokoládét, beleteszik a légfrissítőkbe. A baktériumölő ha­

tása miatt fertőtlenítenek vele, belecsepegtetik az inhaláló készülékeikbe - tudod, így

segítik a légzésüket -, isszák a teáját, bedobják a leveleit a limonádéjukba. Es akkor

a fejfájást csökkentő, izomlazító hatásáról nem is beszéltünk, mert persze a krémek­

be is szívesen belekeverik... Még rovarcsípés esetén is mentollal enyhítik a viszketést.

Minka meglepetten nézett Olinára.

- Honnan tudsz te ennyi mindent az emberekről?

Olina egy kissé elpirult.

- Igazság szerint egy Zseiyke nevű kislánnyal szoktam néha beszélgetni. 0 akkor

is érzi a tündérek jelenlétét, amikor az emberek számára még láthatatlanok. Elmesél­

tem neki, hogy idén a borsmentát és téged választott a varázslat. Azonnal áradozni

kezdett róla, mennyi mindent kezdenek a mentával az emberek.

Minka elgondolkodott.
- Zseiyke... A múltkor láttam egy kislányt, aki mintha rámosolygott volna Gjertire.

Az anyukájával volt, aki egy babakocsit tolt maga előtt.

- 0 lesz az! Ősszel született meg a kisöccse, Barnabás. Gjyakran sétáltatják a ba­

bát a környéken.
 - Akkor tudom! Es nem félsz tőlük?
- Igazából már nem. Zselyke nagyszerű kislány, egyszer segített Bíborkán, amikor
elgyengült repülés közben. Cilit is látta már, futólag Cinellát is, bár ő olyan gyorsan

cikázott el előtte, hogy valószínűleg nem tudta alaposan megfigyelni.

A beszélgetésüket Cinella hangja szakította félbe, aki mintha meghallotta volna,

hogy az ő nevét mondják.

- Hé, vihartündér, van pár perced? Szeretnék mutatni neked valamit!
Minka bocsánatkérően rámosolygott Olinára, felállt, és követte Cinellát a hálóte­

rem felé.
 Illatlabda

M' ika nagyon kíváncsi volt, mit akarhat tőle Cinella. A citromfű tündére

becsukta maga után az ajtót, és Minkához fordult.

- Azt ugye tudod, hogy a növényeink rokonok?

Minka bólintott.

- Akkor valószínűleg arra is rájöttél már, hogy egy csomó mindenben hasonlítanak.

- Ha arra gondolsz, hogy ajakosvirágúak...

- Nem, nem arra gondolok. Hanem arra, hogy irigylésre méltóan szépek a kristálya­

id, és ez valamennyire meg is oldja a problémát, hiszen elő tudsz kapni egy adagot

valamilyen váratlan helyzetben. - Cinella átható pillantást vetett Minkára. - Például

ha hányingered lenne.
Minka szóra nyitotta a száját, de Cinella leintette.
- Csak tegyük fel, hogy émelyegsz. De hidd el, még egy kristálynál is többet ér

olyankor egy illatlabda!

Cinella előkapott egy citromfüves labdát, és Minkának dobta.
- Érzed a megnyugtató citromos illatot?
 Minka beleszagolt, és ugyanúgy ellazult tőle, mint a réten a mentától. Vagy inkább:
majdnem ugyanúgy. A citromfű akármilyen kellemes volt, Cinellához tartozott.

- Ha akarod, megtanítiak illatlabdát készíteni! Az emberek hiába kísérleteznek

a légfrissítőikkel meg a rágógumijukkal, az illatlabda az igazi, ezt pedig csak a tün­

dérek ismerik!
Minka kikerekedett szemmel nézte Cinellát. Hallgatózott volna, amikor ő Olinával

beszélgetett?!?
A citromfű tündére a varázspálcáját is bevetette, és legalább fél órán keresztül
gyakorlatoztatta Minkát. Végül mindkét lány elégedetten masírozott ki a hálóterem­

ből. Cinella villámgyorsan szárnyra kapott, Minka pedig visszasétált a többiekhez.

- Minden rendben? - kérdezte tőle Lelle, aki mintha sejtett volna valamit.

Minka bólintott, aztán megágyazott. Nagyon várta már, hogy újra a réten lehessen,

és kipróbáljon néhány dolgot, amit Cinella tanácsolt neki!

A reggel hamar felvirradt, és a szőke tündérlány egy gyors reggeli után elsőként

ért a bejárathoz.

Cickafarkfű, zsálya, akác, édes mézet árulj,

Türidérpalota kapuja, arra kérlek, tárulj!

 A kapu szinte siklott, ahogy a nehéz szárnyak olajozottan kinyíltak. Herba anyó

az ablakból elégedetten figyelte Minkát, amint kiröppent, és a rét felé vitorlázott.

Boldogan állapította meg magában, hogy Minka megtalálta a feladatát, és szemmel

láthatóan egyre ügyesebben el is végzi azt.

Minka most gondolkodás nélkül odaröppent a borsos mentához, pedig a rétnek

egy olyan részére szállt a házak felőli oldalon, ahol előzőleg még nem járt. Próbál­

gatni kezdte a Cinellátói tanult praktikákat. Elmélyülten varázsolt, és egy idő múlva

három zöldesfehér, különböző méretű és különböző sűrűségű iliatlabda sorakozott

a menta levelein. Ekkor arra lett figyelmes, hogy a nemrég látott kislány - most már
a nevét is tudta: Zselyke - közeledik, a rét melletti út hepehupáin lassan tolva maga

előtt a testvérét a babakocsiban. Minkában erősen működtek a tanultak: elbújt, és

távolról figyelte, mit csinálnak.

A fiúcska aludt. Vagy legalábbis teljes csendben feküdt a babakocsiban. A kislány

itt-ott leguggolt, fűszálakat szedegetett, közben időről időre megvakart egy csúnya,

nagy szúnyogcsípést a lábszárán. Minka fejében körvonalazódni kezdett egy furcsa,

merész terv.
 Minka akcióban

ündérlány kézbe vette az illatlabdákat. Próbálgatta a súlyukat, és elkép-

zelte, milyen messzire tudja őket eldobni. Rá kellett jönnie, hogy onnan,
ahol épp ücsörgött, nem lehet őket olyan távolságra hajítani, amivel elégedett lenne.

Attól a gondolattól, hogy közelebb kell mennie az emberekhez, azonnal émelyegni

kezdett. De aztán megszagolta az egyik labdát, és a hányinger ahogy jött, el is múlt.

Megfogta a labdákat, és a növények takarásában Zselyke felé szállt.

A kislány épp a füvek között matatott,

amikor az öccse mocorogni kez­

dett. Gjyorsan felpattant,

és mozgatni kezdte
a kocsit. A fiúcska

egyet szusszant, és
a ringatástól elcsen­

desedett. Zselyke

megvakarta a lábszá­
rát, és újra leguggolt.
 Minka amennyire csak mert, közel repült, majd, elbújt egy szamárkóró nagy feje
mögé. Fogta az egyik labdát, és Zselyke felé dobta - de a kislány épp arrébb lépett,

így a labda célt tévesztve hullott a fűbe. Puff! Ezt elszúrtam! - gondolta Minka. -

Még szerencse, hogy van két másik labdám!

Még közelebb ment a gyerekekhez. Zselyke gyanakvóan szaglászott a fűben, mert

hirtelen erős mentolos illat ütötte meg az orrát. Óvatosan körülnézett, de nem látott

semmi szokatlant.
Minka a második labdával is célba vette a kislányt, aki az utolsó pillanatban megint
arrébb lépett. Mi a csodának ugrál annyit? - gondolta csalódottan a tündér. - Ma­

radjon már egy kicsit egy helyben!

Minka az eddigieknél is közelebb repült, és harmadszorra épp jókor hajította el az

illatlabdát. Placcs! Ezúttal telibe találta Zselyke lábán a nagy, piros szúnyogcsípést.
A kislány döbbenten meredt a lábára. Azonnal az orrába kúszott a mentol illata.

A keze elindult, hogy letörölje a csípésen éktelenkedő zöldesfehér maszatot, de a moz­

dulat félbemaradt. Ez az - gondolta Minka elégedetten. - Megérezte a hűsítő hatást!

Zselyke elmosolyodott, és halkan megszólalt.

- Ez csak te lehettél, Minka! Köszönöm szépen! Már nem is viszket annyira!

Minka nagyon boldog volt, és épp azon gondolkodott, előbújjon-e a füvek közül,

de Zselyke ezt a gondolatot is azonnal kitalálta.

 - Nem baj, ha nem látlak. Maradj csak ott, a százszorszépek között!

Minka megdermedt: valóban a százszorszépek között bujkált épp. Akkor most

látja is? Vagy nem?!?

- Nekem már úgyis mennem kell, Barnuska hamarosan felébred. De nagyon jó

tudni, hogy ilyen gondos, jó tündérek repkednek a réten!

A kislány zsebre vágott valami fűből font dolgot, aztán megfordította a baba­

kocsit, és a lakóházak felé indult. Minka a százszorszépek között üldögélt, amikor

Lelle röppent mellé.

- Bravó, Minka, gratulálok!

Minka elpirult.
- Talán nem kellett volna... - motyogta bizonytalanul.

- De, ez így helyes! - mosolygott Lelle, és átölelte a vállát. - Úgy látom, nagyon

jól használod a tudást, amit megszereztél. Büszke vagyok rád!

Minka szeme kikerekedett. Most tényleg?

- Na kapj el, ha tudsz! - kiáltotta Lelle, és a levegőbe emelkedett.
Minka boldogan, cikázva követte. Végre egyáltalán nem volt hányingere a repüléstől!
Viharos választás...................................................

A virágvarázslat ...................................................... 10
Mennydörgős órák a palotában .......................... 16

Titkok a mentáról ................................................... 22

Borsmenta, merre vagy? ....................................... 2?

Virágok, indák és illóolajtartók............................ 33
Minka titka............................................................... 39

A menta varázsereje............................................... 43
Tolvaj a palotában! ................................................. 47
Ki lophatta el a kristályt?..................................... 5°

Mentol, mentol mindenhol ................................... 55

lllatlabda 59
Minka akcióban 63
 A VI RÁGTÜNDÉREK TITKAI

Y
z

Uj év, új varázslat! A gömbben ezúttal a borsmenta tűnik fel, és Minka az a szeren-

esés, aki a növény pártfogója lesz, és színes ruhácskát kap. Hamarosan váratlan bo­
nyodalmak árnyékolják be a tündér mindennapjait: nem elég, hogy a vihar miatt csak
a könyvtárban tud elkezdeni ismerkedni a növénnyel, másnap a réten is nehezen talál
a védencére. S ha mindez nem venné el a kedvét az új feladatától: tolvajok merészked­
nek a Tündérpalotába! Mire sikerül megoldani a rejtélyeket, a varázslatos kristályok
hordozójának, a mentának a titkait is megismerhetik az olvasók.

Bájos, szerethető tündérek, és egy titokzatos, évezredek óta

ismert gyógynövény - Mechler Anna és Láng Anna könyve
ezúttal is egy csodálatos világba repíti az olvasót, ahol sok
ismeretet szerezhetnek a borsos menta gyógyhatásairól is.

www.manoko

789635 844722