A VIRÁqT0NDÉREK TITKAI

- : c.<a:ark fajok több képviselőjét is használják a gyógyászatban étvágyjavító,

gá'csoidó, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatásuk miatt. Magyarországon

e sőscrban a mezei cickafark (latinul Achillea collina), míg más országokban

a Közönséges cickafark (Achillea millefoliurri) a legnépszerűbb. Nevét onnan

<ao.a. zogy a növény vékony szeletkékre osztott levele macskafarokra ha-

j:' : . :rágait nagyítóval vizsgálva azt látjuk, hogy az apró fészekvirágzatok
Közegén lévő sárgásfehér csöves'virágokat 5-5 fehér, kerek szirmú sugárvirág
• esz: körül. A sűrűn egymás mellett elhelyezkedő fészkek sátorozó bugavi-

-ágzatoa tömörülnek, s ez remek leszállópálya a beporzó rovarok számára.

~ : íc : jellegzetes illatú, kesernyés ízű. Forró vízgőzzel desztillált illóolaja
a benne lévő azulén típusú vegyületek miatt azúrkék színű.

A ."agyar Qyógyszerésztudományi Társaság (MQYT) gyógynövény

Szakosztálya 2022-ben a cickafarkat választotta az év gyógynövényévé,
gyógyhatása révén büszkén viselheti egy éven át ezt a megtisztelő
címet. Az Év gyógynövénye kezdeményezésről és a cickafarkról bővebb
információ a http://evgyogynovenye.hu/ oldalon található.

Szakmai lektorok:
Dr. Rédei Dóra, Dr. Csupor-Löffler Boglárka,
Dr. Tóth Barbara és Dr. Csupor Dezső
 Cili
és a varázscseppek
Mechler Anna meséje

Láng Anna
MM m
 Reggeli tompultság
lérkezett a várva várt nap: ma lesz a virágvarázslat, segítőt kap az egyik
• gyógynövény! Egyúttal új ruhába öltözik egy tündérlány, aki mostantól

szabadon járhat-kelhet a Túndérpalotában és a réten. 0, milyen különleges ez a pil­

lanat, mennyire várta már a palota összes lakója!

Am ezen a napon valahogy semmi sem olyan volt, mint más években. Nem hal­
latszott az az izgatott morajlás, kacagás, ami ilyenkor végighömpölyög a folyosókon.

A túndérlányok nem siettek a trónterem felé, a legtöbben csendesen majszolták az

ebédlőben a reggelit, és a szürke ruhások sem ábrándoztak a szebbnél szebb ru­

hácskákról, a helyes kis kalapokról vagy az elegáns ékszerekről. Mi történhetett?

A nap bágyadtan bujkált a felhők mögött, és nem tudta jobb kedvre deríteni a
tündéreket. Nádin, a fekete nadálytő segítője szótlanul falatozott Cinella mellett.
A máskor olyan izgága és nagyszájú citromfútündér is a tányérjára szegezte a tekin­

tetét, miközben a zsemléjét rágcsálta.

- Olyan furcsa ez a nap! - telepedett le melléjük Lelle, a levendula tündére. - Mint­

ha nem is a virágvarázslatra készülnénk, hanem a nyárbúcsúztatóra.

- Te is így érzed? - nézett fel végre a tányérjából Cinella. - Reggel óta azon töp­
rengek, miért ilyen csendes mindenki. Máskor az összes tündér a trónterem felé

igyekszik, most pedig alig akaródzik készülődnünk. Mintha... mintha nem is ünnep

lenne, hanem hétköznap.

Nádin Cinella felé fordult.

- Azt mondtad, hétköznap? Pont ma, amikor beköszönt a nyár? Az év legfonto­

sabb napján?

Lelle Cinella védelmére kelt.

- Szerintem Cinella is nagyon szeret ünnepelni, csak valamiért ma nincs ünnepi

hangulat. Vagy te máshogy látod, Nádin?

A nadálytő tündére elmélázott.

- Azt hittem, velem van a baj... Persze, a virágvarázslat mindig csodálatos! De

hogy épp ma lesz... Amikor minden olyan... átlagos...

- Pont erre gondoltam - kapta fel a szót Cinella. - Semmi izgalom, semmi készü­
lődés, semmi tervezgetés, semmi, de semmi különös!
- És ők? - bökött a fejével Nádin a szürke ruhások csoportja felé.

A legtöbben csendesen reggeliztek, csak egyetlen tündért lehetett látni köztük, aki

mosolyogva rendezgette az ételt a tálcáján. Pedig az ujjára egy zsebkendőt kellett

szorítania, mert megvágta magát a kenyérvágó késsel.

 - Hát ez az - vette át a szót Lelle. - Köszönik szépen, csak megvannak. Eszeget­
nek, elpakolnak maguk után, felmennek majd a trónterembe, mert ez a feladat; de

hol van a lelkesedés?

Nádin rendet csinált maga előtt, majd felállt.
- Szerintem mindannyiunkon múlik. Lehet, hogy ma egy kevésbé izgalmas napunk

van, de az ünnepnek a szívünkben kell megszületnie. Akkor

emlékezetes lesz. Még egy felhős napon is.

A nadálytő tündére visszavitte a tálcáját,

rámosolygott a szürke ruhás lányokra, és a

trónterem felé indult.

- Szépen mondta - állapította meg Lelle.

- Az ünnepnek a szívünkben kell megszü­

letnie. Hát, én megpróbálom, de ma nem

lesz könnyű.
Az ebédlő kezdett kiürülni, ahogy a

tündérek befejezték a reggelit, és las­

san mindannyian a trónterem felé

indultak.
 A virágvarázslat

M e mindannyian felértek, mégiscsak érezni lehetett a trónteremben egy

kis izgatottságot. Igaz, hogy bágyadtan süt a nap, az is igaz, hogy ma

is meg kell birkózni a hétköznapi feladatokkal - de akkor is! Most lesz a virágva­
rázslat, már készülődik a hatalmas meglepetés, Herba anyó pálcája nemsokára leírja

majd a varázsköröket, és az egyik tündér élete legszebb napjaként gondolhat erre a

fénytelen reggelre! A szürke ruhások kíváncsian álltak egyik lábukról a másikra, míg

a gyógynövénytündérek felsorakoztak a terem másik oldalán.

Kamilla Olina mellett állt, és a fülébe súgta:

- Kíváncsi leszek, melyiküket választja a varázslat. Egy biztos: nem cserélnék vele!

Herba anyó ebben a pillanatban libbent a trónterembe. Az arcán széles mosollyal

köszöntötte a tündéreket:

- Drága gyermekeim, mind itt vagytok? Eljött a pillanat, felvirradt ez a csodálatos

nap! Lássuk hát: melyik növény kap ma segítőt?

Az anyó felemelte a pálcáját - és ebben a pillanatban az első napsugár is előbújt

a felhők mögül! A tündérek felmorajlottak. Vajon ez is Herba anyó müve? Vagy a

megfelelő pillanatban mégiscsak ünnepélyessé válik a ceremónia nehezen megszülető

hangulata? A pálca a levegőben úszott, majd hamarosan megjelent a fénygömb, az

óriási szappanbuborék a maga örvénylő színeivel. A szürke ruhás tündérlányok még
a lélegzetüket is visszafojtották, ügy figyelték, ahogy sárgák, rózsaszínek, pirosak, bor­
dók és lilák fénylettek fel, majd végül átadták a helyüket a zöldnek és a fehérnek. Igen,

semmi kétség! Idén egy fehér virág kap pártfogót, mégpedig nem más, mint a... mint a...

- Cickafark! - mondta csalódottan az egyik tündér. - Ezt mindenki ismeri!

- Bizony, a cickafark, jól mondtad! - mosolygott Herba anyó. - De örülök, hogy

végre a cickafark is sorra került! Bájos kis növény, és mindenhol megél!

Hát pontosan ez a baj vele. Ott van üton-útfélen. Nincs benne semmi különleges.

Vajon milyen ruhát kap az a tündérlány, akinek egy ilyen közönséges virágra kell vi­

gyáznia?
Az anyó a szürke ruhások csoportja felé fordult.

- Tündérkéim, ki kel! választanunk, melyikőtök fogja segíteni ezt a kedves kis nö­

vényt. Lássuk csak!

Herba anyó ismét felemelte a pálcáját, és leírt vele egy kört a lányok felé. Először

nem történt semmi. Ajaj, ez a növény annyira egyszerű, hogy még segítőre sincs

szüksége? De aztán mégiscsak elindult a változás: az egyik kislány ruhája színesedni

kezdett. Ö volt az egyetlen tündér, aki mosolygott a reggelinél. Pedig még mindig ott

volt az ujján a zsebkendődarab, ahol megvágta magát. Ahogy végignézett az öltöze­

tén, most is mosolyra húzódott a szája.

 Elsőként a ruhájának a színe és szabása változott meg. A szürke ruha helyett alul

egyszerű, egyenes vonalú fehér szoknyácskát viselt, aminek az alján sűrű, zöld fogazott

szegély volt. A felsője szintén egyszerű szabású, puffos ujjú fehér blúzzá változott,
ami mintha sok kisebb foltból lett volna összevarrva. A haja lófarokba csatolódott,

egy fehér hajcsat fogta össze. A cipője a létező legegyszerűbb zöld cipőcske, a szár­

nyai egészen halvány törtfehér színűek lettek. A tündér pedig szüntelenül mosolygott.

Herba anyó örömmel látta az arcán a vidámságot.

- Már csak azt kell megtudnunk, hogy hívnak, leányom! - Azzal egy fénycsíkot

varázsolt a levegőbe, ami ott lebegett a tündérlány előtt. 0 óvatosan megérintette,

mire egy rövid szó rajzolódott ki előtte:

- Cili.
Már másodszor morajlott fel a tündérsereg. Micsoda, Cili? Csak így, egyszerűen

Cili? Ilyen... szokványos, hétköznapi név?

Ám a viselője egy cseppet sem tűnt boldogtalannak. Nagy, mosolygós zöld sze­

mekkel nézett Herba anyóra, és szemmel láthatóan nem zavarta sem a többiek véle­

ménye, sem az egyszerű frizurája vagy a reggel sápadt fénye.

Már megint jól választott a varázslat, ebben biztos vagyok - gondolta Nádin, ami­

kor az ünnepség befejezése után kirepült a trónteremből. - Az ő szívében biztosan

megszületett az ünnep. Remélem, sok öröme lesz a cickafark mellett!
 Miért pont a cickafark?
/\ trónterem szépen lassan kiürült, nem maradt ott más, csak Herba anyó,
1 \ és az újdonsült virágtündér, Cili. Az anyó fürkésző tekintettel nézte

a tündérlányt; vajon örül az új megbízatásnak?

- Milyen szép volt idén a virágvarázslat! - mondta az anyó megfontoltan.
- Igen, szerintem is csodálatos volt az ünnepség! - folytatta Cili. - Nagyon örülök,

hogy én lehetek a cickafark tündére!

- Mondd, mi jut eszedbe a növényedről? - kérdezte

az anyó.
- Nos, azt tudom, hogy könnyű lesz megtalálni,

mert szinte mindenütt előfordul. Az út mellett,

a réten, a kertekben, de még az aszfalt ré­

seiből is előbújik olykor. Hogy mi mindenre

jó, azt most hirtelen... - Nem akaródzott
bevallania, hogy nem tudja, ezért máshogy

folytatta: - Még át kel! gondolnom.

Látva az anyó mosolyát, még gyorsan

hozzátette:
 - Nehogy kifelejtsek valamit.
- jói van, Cilikém, csak gondold, át nyugodtan! Most akár ki is repülhetsz a rétre,

hogy feltérképezd, merre találod a növényedet. Bár borongós idő van, de eső nem
várható, úgyhogy elég, ha vacsorára visszaérsz! Ám mielőtt elindulnál, még meg kell

tanulnod a kapunyitó és kapuzáró varázslatot. Gjyere, kísérj el a bejárathoz!

A fehér ruhás tündérleány engedelmesen követte az anyót, és kecses, finom moz­

dulattal szállt le mellé a kapu belső oldalán. Herba anyó a kapura szegezte a varázs­

pálcáját, és hangosan elmondta a varázsigét:

Cickafarkfű, zsálya, akác, édes mézet árulj,

Tündérpalota kapuja, arra kérlek, tárulj!

Kz ajtó kitárult. Az anyó újból felemelte a pálcát, és most a kapuzáró varázsla­

tot mondta el:

Levendula, hárs, árnika, kinn a mezőn jártam,

Tündérpalota kapuja, csukódj be utánam!

/\z ajtó becsukódott. Cili egyelőre nem mozdult, csak tágra nyílt szemekkel nézte

az anyót. Végül halkan megszólalt:

- Igaz volna? A varázsige első szava a cickafarkfű? Az én saját virágom neve?
- Bizony, bizony, így van! - nevetett rá az anyó. - Micsoda véletlen, nem igaz?
 - De miért?
- Azt hiszem, magadnak kell megtalálnod erre a kérdésre a választ. Talán azért,
mert annyira sok helyen meg lehet találni. Talán azért, mert annyi mindenre gyógyí-
tóan hat. Talán azért, mert annyira hétköznapi, és nem is gondolják róla, mennyire
különleges. Talán valami más miatt van, nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy

te előbb-utóbb tudni fogod az okát!

Cili megint elmosolyodott. Az egyszer biztos, hogy sosem fogja elfelejteni a va­

rázsigét.
Tulajdonképpen irtó klassz dolog a cickafark tündérének lenni. Ez a fehér ruha is

olyan egyszerűen elegáns, a cipő rendkívül kényelmes, a hajviselet praktikus, mi kell­

het még a boldogsághoz?

Cili a kapura szegezte a varázspálcáját, és elmondta a varázsigét. A kapu úgy

nyílt ki, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Mikor bezárta, ugyanilyen

olajozottan működött. Cili örömében csettintett egyet, és boldogan indult el a rét

felé. Az anyó mosolyogva nézett utána.

A tündérlány már röptében megfigyelte, hogy az út széle telis-tele van cickafarkkal.

Először mégis a réten szeretett volna körülnézni, mert ott nagyobb csoportban is

előfordultak a fehér virágok - sőt, halvány rózsaszín változatban is -, de ami ennél

sokkal fontosabb volt a számára: itt találta a társnőit is, a többi gyógynövénytündért.
 Bizony, mire megérkezett, Gjalatea már a galagonya ágán hintázott, Kamilla és

Lelle a virágok tövét locsolgatta, Cinella pedig a fák alatt egy árnyékosabb területen

cikázott. Olina a fű között keresett valamit. Bíborka titokzatos képpel átrepült a rét
felett, valahová távolabbra igyekezhetett. Talán egy kertbe készült? Nádin valamibe

belerúghatott, mert hangosan felszisszent, és a térdét szorongatta.

Cili bármerre indulhatott volna, de valamiért a fák közelébe vágyott, ezért Ci­

nella felé repült. Barátságosan odaintett Ledének és Olinának, majd megközelítette

a citromfű tündérét.
 Ismerkedés a cickafarkkal
! Hát nem látnak a szemüktől? - mérgelődött Cinella.

li! Nézd, mi történt! Valaki átgázolt a citromfüveken!

Cili együttérzően nézett arra, amerre Cinella mutatott. Őszintén szólva nagy kárt

nem tett az illető a citromfűben, épp csak a földre hajlott néhány szár. Az életerős,

nedvektől duzzadó növények maguktól is kinyújtóztak volna, de Cinella nem hagyta

annyiban a dolgot, és mindet leporolta, felállítgatta.

- így már sokkal jobb! - Csak ekkor nézett Cilire úgy igazán. - Hát te? Ismer­

kedsz a növényeddel?
- Igen, azért jöttem, hogy közelről is megnézzem. Szerencsére bármerre is repülök,

találkozom vele.
- Na igen, cickafarkkal tele van a rét. Meg az út. Az árokszél. És a park. Még itt-

ott a beton rései is.

Cili lehorgasztotta a fejét.

- Hát... sok helyen meg lehet találni. Szerinted ez baj?
Cinella csak most vette észre, hogy amit mondott, az rosszulesett Cilinek.
- Dehogyis! Sőt, annál jobb! Neked nem kell titkos készleteket felhalmozni belőle
rosszabb időkre! - Azzal Cili mellé röppent, és belekarolt. - Gjyere csak, hadd kí­

sérjelek el a legszebb lelőhelyre!

Cinella minden tündérnél gyorsabban cikázott, Cili alig bírta tartani vele a tem­

pót. A citromfű tündére egy napos területre vezette, ahol sok-sok tő magasodott
egymás mellett.

- Itt vannak! Erezd jól magad a közelükben! - Azzal Cinella már ott sem volt.
Cili közelebb szállt a növényéhez. Azonnal megcsapta az orrát a cickafark kellemes,

kámforos illata. Körülbelül 50-70 centiméter magas tövek pompáztak előtte, a tetejü­

kön sok-sok fehér virággal. Cili elsőként a virágokat vette szemügyre. Jé, tévedtem! -

gondolta, ahogy közelebb ért. - Ezek nem is virágok, hanem virágzatok! A tündérlány

ebben már nem tévedett; a sátorozó bugavirágzatot ugyanolyan, nyelves és csöves

virágocskákból álló fészkek alkották, mint a kasvirágét vagy a kamilláét. Közelről az

egész olyan volt, mint egy foltokból varrt takaró: itt egy fehér szirom, ott egy másik,
amott a virág törtfehér közepe az összenőtt portokokkal... Cili végignézett magán,

és felnevetett. Hát ezért kapta ezt a kis darabokból varrt, puffos ujjú fehér blúzt!

A virágok egyforma magasan voltak, mondhatni: testvéries közelségben, így aztán

mind ugyanannyi napfényt kaptak. Ez persze csak ügy volt lehetséges, hogy a kívülre
került virágzatok hosszabb szárakon csücsültek, míg a belül pompázóak rövidebb
támasztékot kaptak. Alulról nézve a virágzat olyan volt, mint egy fejre állított sátor,

méghozzá ponyva nélkül, de vastag, fehér szőnyeggel.

Cili kicsit lejjebb szállt, mert a levelekre is kíváncsi volt. A hosszú, szárnyasán
szeldelt levelek úgy néztek ki, mintha egy száron ezer meg ezer vékony kis levélke

lenne. Vagy még inkább mint egy felborzolt macskafarok. Cili óvatosan megérintette

az egyiket - de közben megfeledkezett róla, hogy reggel belevágott az ujjába. Épp

végigsimított rajta, amikor eszébe jutott, hogy mégsem illene összevéreznie... gyor­
san a kezére pillantott, hogy ellenőrizze, megszáradt-e már a seb. Hol is volt? Cili

meglepetésében felsikkantott. Varázslat történt! A reggeli vágás helyét már csak egy
vékony, halvány rózsaszín csík mutatta. Ez nem lehet igaz! - gondolta döbbenten. -

A dekafark begyógyítja a vérző sebeketf És ekkor eszébe jutott, mit mesélt róla Herba

anyó: a cickafark a tudományos nevét egy mondabeli hősről kapta, Akhilleuszról,

aki ezzel gyógyította a csatában megsérült társait. Milyen szerencsés vagyok, hogy a
tündére lehetek! - mosolygott magában, és amennyire tudta, teleszívta a tüdejét a

kellemes, kámforos illattal, ami a növényből áradt.

 Cicka, macska...
nap gyorsan eltelt, és késő délután már mindenki a Tündérpalota felé

l igyekezett. Cili élményekkel megrakodva röppent a kapuhoz, és éppen

kinyitotta volna, amikor egy csapat szürke ruhát viselő tündér is a bejárathoz érke­

zett Herba anyóval. Az anyó kicsit lemaradt, így nem hallhatta, hogy az egyik tündér

gúnyos megjegyzést tesz Cilire:

- Itt vagy, Cili cica? Sikerült megtalálnod az összes cickafarkat?

Cili szemét elfutotta a könny. Hátat fordított a gúnyolódóknak, halkan elmond­

ta a varázsigét, és kinyitotta a kaput. Már reppent volna be, amikor Cinella hangját

hallotta a háta mögül:

- Na, mi az, irigyek vagytok Cilire? Nem mondom, szerintem is szép és praktikus
ruhát kapott, nektek még legalább egy évet kell erre várnotok. Vagy többet is, mert
aki ilyeneket mond, az egyelőre biztos nem kap önálló feladatot. Egyébként én is

örülnék, ha mindenhol megtalálnám a citromfüvet, és nem kellene olyan messze re­

pülnöm érte. Az olyan fárasztó.

Micsoda, Cinella azt találta mondani, hogy fárasztó? Ez az örökmozgó, nyug­

hatatlan tündérlány, aki követhetetlen gyorsasággal cikázik a réten és a palotában?

Cili nem értette, ezért felemelte könnyes tekintetét, és a mosolygó Cinellával találta

szemben magát.
- Qyere, Cili, segíts nekem rendet tenni a folyosón még a vacsora előtt! - Cinella

ismét belekarolt, mint reggel a réten, és a két lány ellibegett.

- Jaj, Cinella, annyira kedves tőled, hogy a védelmemre keltél! Nem is értem, miért

mondanak nekem ilyeneket...

- Tudod, Cili, olyan furcsa ez az új helyzet. Ha jobban belegondolok, én is ilyesmit

mondtam neked reggel... bár nem bántó szándékkal... A cickafark ott van körülöttünk,
szinte észre sem vesszük, pedig annyi mindenben tud segíteni nekünk!

- Bizony, ez igaz! - lelkesült fel Cili is. - Képzeld el, ahol megvágtam a kezemet,

azonnal begyógyította! Nézz ide! Talán láttad, hogy a reggelinél még zsebkendőt
csavartam köré, hogy ne vérezzen! Most pedig ennyi látszik belőle! Egy halvány csík,

semmi több!
- Cili, ez egyszerűen csodálatos! Nem is gondoltam volna! - Cinella hirtelen irányt
váltott, majdnem felborított egy padlóvázát. - Úgy látszik, valaki már járt itt előttünk,

mert sehol sem látom a rendetlenséget. Akkor mehetünk is vacsorázni!

Cili agyán átfutott, hogy talán nem is volt ott semmiféle rendetlenség, csak Cinella

el akarta hívni őt a többiek közeléből, hogy nyugodtan beszélgethessenek. Hálás volt a

zöld ruhás tündérnek, aki minden szeleburdisága ellenére igazán kedves tudott lenni.
 - Vagy nem éheztél még meg, macskaszemű?
Cili már megvigasztalódott, ezért tettetett bosszúsággal fordult felé.

- Cili cica, erre gondolsz?

Cinella felnevetett.
- Hát jó, Macskafarka Gyógynövényünk Pártfogója, elárulok neked egy titkot. Az

én növényem - ugye ismered a citromfüvet: itt egy illatlabda, szagold csak meg gyor­
san - több dologban is hasonlít a tiedre. Őszintén szólva az enyém sem egy feltű­

nően szép és különleges virág, mint, mondjuk, Bíborka

gyógynövénye, a kasvirág. Mégis, a hatása vitat­

hatatlan, szeretik is kicsik-nagyok. Azt viszont

nem szoktam mindenkinek elárulni, hogy

többek között ügy hívják: méhfű, mézfü,

vagy ami a legizgalmasabb: macskaméz!

Most már Cili is nevetett. Szóval

macskaméz! A zöld szemű tündérlányok

olyan gyógynövények pártfogói lesznek,

amiknek így vagy úgy, de valamiféle közük

van a macskákhoz? Vagy pont fordítva, a

macskával összefüggésben álló virágok csak zöld
szemű tündérek oltalmába kerülhetnek?

- Szóval macskaméz? Lakik a hálóter­

münkben még egy zöld szemű lány, akkor

ő vajon minek lesz majd a tündére?

- Nem tudom! Macskamenta?

- Macskagyökér?
- Macskabajusz?
- Macskakarom?
A két tündérlány kacagva szállt az ebédlő felé. Hol volt már Cili rosszkedve! Elég
volt néhány kedves szó, egy igaz barát figyelme, és a tündérkönnyek felszáradtak,

hogy átadják a helyüket a testet-lelket gyógyító boldog nevetésnek.

 A cickafark féltve őrzött titka
vacsoránál Cilinek valamiért nem volt étvágya. Talán a sok új tapasztalat

k miatt nem volt éhes, ki tudja, egy biztos: épp csak csipegetett egy kicsit
az ételből, és már ment is vissza a hálóterembe. Hamar elaludt, mert azt tervezte,

hogy másnap korán reggel kirepül a rétre.

Am valamiért a reggeli sem csúszott könnyen. Épp csak magába gyűrt egy pirítóst,

és már vitte is vissza a tálcáját, hogy indulhasson. Bíborka aggódva figyelte:

- Csak nem gyengélkedsz, Cili? Ha immunerősítőre van szükséged, szólj, készítek

neked egy kasvirágteát!

Cili csendesen válaszolt Bíborkának:

- Köszönöm szépen, Bíborka, minden rendben van. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha
most kirepülök a rétre! - A tündérlány a kapu felé indult. Bíborka a fejét csóválta,
amikor utánanézett. Talán tényleg az lesz a legjobb, ha kimegy a rétre - gondolta

aztán -, majd a cickafark segít rajta!

Cili már az út mellett lejjebb szállt, hogy érezze a növénye közelségét. Ahogy

megcsapta a kámforos illat, azonnal jobban érezte magát - és szörnyen éhes lett!

Hát ez meg hogy lehetséges? - töprengett. - Reggel alig bírtam lenyelni egy-két
fa.Ia.tot, most pedig a legszívesebben visszafordulnék, hogy újra megreggelizhessek...

Különös!
Mire kiért a rétre, határozottan korgott a gyomra. A hirtelen támadt éhséget pár

falat erdei szamócával csillapította, aztán keresett egy cickafarkat, és lecsüccsent a

virágsátor árnyékába, a szárak közé.

 Azt hiszem, még vannak a cickafarknak titkai, amiket feltétlenül fel kell fedeznem!

- gondolta., miközben a lábát lógázta. - Lássuk csak! Csillapítja a vérzést, ez már

bebizonyosodott. Az is biztos, hogy javítja az étvágyat. Meg talán az emésztést is.
Cili megpróbálta feleleveníteni, mit tanultak annak idején Herba anyóval. Közben
készített magának egy csésze cickafarkteát; arra gondolt, könnyebben eszébe fognak

jutni a dolgok, amíg azt kortyolgatja. A tea kesernyés volt, de finom, aromás. Az a

kámforos illat, amit Cili annyira szeretett, a teából is áradt; az íze szintén erre em­
lékeztette. Hát a memória működését pont nem segíti - mosolygott magában. Am
így is fel tudott idézni néhány tudnivalót: gyulladáscsökkentő, csillapítja a köhögést,
légzőszervi betegségek kiváló ellenszere, csökkenti a puffadást, a hasi fájdalmakat...

Ajaj, és hol van még a lista vége? Ahogy ezen töprengett, Herba anyó szavai jutottak

az eszébe: „Talán azért szerepel még a varázsigében is, mert annyira hétköznapi, és
nem is gondolják róla, mennyire különleges.” Ez lesz az! Cili meghatottan gondolta át,

milyen csodának lehet a részese. Fáj a hasam? Gjyorsan iszom egy kis cickafarkteát!

Köhögök? A cickafark segíteni fog! Elvágtam az ujjam? Cjyorsan, tegyünk rá egy kis

cickafarkat! Nem vagyok éhes? Pár korty cickafarktea, és rendben lesz az étvágyam!

Begyulladt a fogínyem? Egy cickafarkfüves öblögetés csodát fog tenni!

Már szinte zsongott a feje, miközben mérhetetlen hála öntötte el a szívét: ez a

fehér virágocska úton-útfélen megél, így nem kell különösebben keresni, ha a segítsé­
gére van szüksége. Ha bárkinek segítségre van szüksége - gondolta tovább magában.

Kamilla épp akkor érkezett Bíborkával a rétre. A két tündérleány lejjebb szállt,

hogy köszönthessék a társnőjüket.

- Cili! - kiáltott már messziről Bíborka. - De jó látni, hogy jobban vagy!

- Bíborka, úgy örülök, hogy ti is megjöttetek! Most tanulom, mi mindenre jó a

növényem!
Kamilla kedvesen mosolygott az újdonsült gyógynövénytündérre.
 - Nem akarlak elkeseríteni, de tapasztalatból tudom, hogy ez még eltart egy ideig...

A cickafark esetében aztán kiváltképp!

Cili már éppen elkezdte volna sorolni, ami eddig az eszébe jutott, de ekkor Olina

is odalibbent Cinellával.
- Lányok, óvatosak legyetek! - szólította meg ó'ket az orbáncfű tündére. - A na­

pokban ide fognak látogatni az iskolások!

Cinella azonnal őrült cikázásba kezdett.

- Jaj, már megint! Mindent letaposnak a hatalmas lábaikkal!

Cili csodálkozva nézett Olinára.

- Honnan tudod?

Kamilla felnevetett.
- Nos, Olina, nekem mennem kell. Cinella, Bíborka, nem tartotok velem?

Olina kicsit elpirult, majd Cilire mosolygott.

- Tudod, Cili, van egy kislány... Zselyke..., aki néha beszélget velem. Majd mesélek

róla. De most nekem is mennem kell!

Olina felröppent, és a másik három lány nyomába eredt. Cili csodálkozva nézett

utána.
 Elvarázsolt cseppek
Bit később Cili a saját szemével is láthatta, mire célzott Olina. Egy szőke,
copfos kislány érkezett a rétre, aki óvatosan lépegetett a virágok között.

Cjondosan körülnézett, és végül - ó, pontosan egy tő orbáncfű mellett! - lekuporo­

dott a földre. Cili azt is látni vélte, hogy a virágok közül kikandikált egy helyes kis
sárga kalap. Úgy látszik, Olina. nem különösebben igyekszik láthatatlan maradni... -

gondolta Cili. A merengésből Kamilla zökkentette ki, aki a rét közepe felől közeledett

a cickafark tündéréhez.
- Kamilla! De jó, hogy újra erre jöttél! - fordult felé Cili mosolyogva.

- A segítségedet szeretném kérni! - tért azonnal a lényegre Kamilla. - Tudod, rá­

jöttem, hogy a te növényed és az enyém nagyon hasonlítanak!

Cili elkerekedett szemmel nézett rá. Már hogy a kamilla és a cickafark, most ko­

molyan?
- Persze nem a megjelenésükben, bár a virágzatukat illetően ott is vannak hason­

lóságok. De a hatásukban!
- Szóval arra gondolsz, hogy mindkettő gyulladáscsökkentő?
- Igen! Tudtam, hogy meg fogod érteni! - Kamilla lehuppant a cickafark levelére. -
Tudod, szeretem, ha mindig van nálam egy kis kamilla. Ki tudja, mikor van hirtelen
szükség rá. Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám magamnál tartani. Szárított

virágos tasakokat mégsem csatolhatok a derekamra... - Cili elmosolyodott. Kamilla

folytatta: - Addig-addig ügyeskedtem, amíg sikerült illóolajat nyernem belőle.

- Kamilla, hogy te mennyire találékony vagy! - dicsérte meg Cili őszinte csodálattal.

- Hát... annyira mégsem... Valamit elronthattam, mert az illóolaj nem olyan, mint

amilyennek lennie kellene. Meg sem merem mutatni...

Cili várakozóan nézett Kamillára. Vajon miben tudna ő segíteni ennek a tapasz­

talt tündérlánynak?
- Megpróbálnád te is, csak a kedvemért? Készítenél illóolajat a cickafarkból?

- Hát hogyne! Nagyon szívesen! Ha sikerül, akkor én is magamnál tarthatom a

cseppeket!

A két tündérlány hosszan beszélgetett Cinella és Lelle illatlabdáiról, aztán Kamilla

elmesélte, hogyan sikerült kinyernie az olajat a növényéből. Először hidegen próbál­

ta kipréselni, majd vízgőzzel is kísérletezett, de mindkét esetben kudarcot vallott.

- Tulajdonképpen miért nem sikerült? - kérdezte Cili kíváncsian. - Mit rontottál el?

Kamilla megrázta a fejét.

- Most még nem szeretném elmondani. Az állaga, illata teljesen jó, de a színe... Ha

neked sikerül, akkor mindent elmesélek! Viszont most vissza kell mennem Lelléhez.
Később találkozunk!
 Cili magára maradt a kíváncsiságával és a feladattal. Hát jó. Kamilla később mindent

elmesél, addig is: lássuk azt az illóolajat! Cili óvatosan elválasztott néhány virágzatot
a szártól, és meggyőződött róla, hogy nem okozott komoly sérülést a növénynek. Mi­

vel a réten sok helyen előfordult a cickafark, úgy döntött, hogy inkább több helyről

szedegeti össze az alapanyagot. Körberöpülte a rétet; mire végzett, alaposan elfáradt.

Leveleket, virágokat és szárdarabokat is gyűjtött. Miután felaprított egy adagot, egy

kis vizet adott hozzá, és egy apró szűrő fölött nekilátott a munkának.
Elsőre nem történt semmi. Cili arra gondolt, valamit biztosan ő is elhibázott, de
aztán újból nekilátott a lepárlásnak. Ezúttal felmelegítette az anyagot, a biztonság

kedvéért a varázspálcájával is suhintott egyet felé, és ekkor megtörtént a csoda! A ke­

verékből gőz szállt fel, az üveg tetején lecsapódott és a szűrőn keresztül az alatta

lévő pohárba csöppent egy gyönyörű kék csepp!

Cili meglepetésében sikkantott. Nem hitt a szemének. Varázslat, mágia! Egy nö­
vénynek, aminek fehér a virága, zöld a szára és a levele, hogyan lehet kék színű az
illóolaja? Ám semmi kétség, a cickafarkból egyre több kék folyadékot kapott - kék,

kék, tévedés kizárva!

Cili összegyűjtötte a cseppeket, és egy kicsi üvegcsébe öntötte őket. Ezt azonnal

meg kell mutatnia Kamillának! Sebtében lezárta a kis üveget egy dugóval, és már

szállt is a kamillatövek felé.

 Baleset a réten
mielőtt megkereshette volna a barátnőjét, zuhanórepülésben kellett
fedezéket keresnie - egy ember sétált a mezőn! Cili rögtön talált a
közelben cickafarkat, így könnyen el tudott bújni, és megint nagyon örült annak, hogy

a virágát szinte bárhol fellelheti. Hogy lehetek ilyen óvatlan? - mérgelődött magában.
- Úgy látszik, még nem szoktam meg, hogy vigyáznom kell, pedig már nem vagyok

láthatatlan!
A virágok takarásából jobban meg tudta figyelni, ki zavarta meg a nyugalmát. Már

megint az a kislány. Zselyke a neve, ezt mondta róla Olina. Olyan óvatosan közle­

kedik a réten, hogy észre sem lehet venni, merre jár! Na jó, simán észre lehet venni,

csak Cili épp nem figyelt, ez az igazság. Zselyke pedig pontosan arra tevékenykedett,

amerre Cili repülni szeretett volna.

A fák irányából Cinella érkezett Cili mellé.

- Már megint itt van - mondta ki hangosan Cili gondolatát. - Nem is értem, miért

jön ki folyton a rétre! Van saját házuk, kertjük, ott is sétálgathatna!

Cili osztozott Cinella véleményében, bár mindketten pontosan tudták: nem ugyan­

az egy kertben sétálgatni, mint a mezőn. Különben is, Zselyke soha nem szaggatta
a virágokat, csendes volt és mosolygós, szóval még azt sem lehet mondani, hogy

elviselhetetlen.
Most azonban tó'le szokatlanul élénk volt, valamiféle táncmozdulatot gyakorolt.

A karjait oldalra emelte, az egyik lábát kicsit hátranyújtotta, a másikat behajlítot­

ta. Aztán lendületet vett, fél lábon lábujjhegyre emelkedett, felhúzta a másik térdét,
begömbölyítette a karjait, és megpördúit. A mozdulat nem igazán sikerült. Zselyke

elvesztette az egyensúlyát, és kis híján elesett. Újból beállt a kezdő' pozícióba, és ne­

kilendült. Ez már igen! Szépen körbefordult, és biztonságosan megállt a végén. A si­

kert elégedett mosollyal nyugtázta. Ismét felvette a kezdő' testhelyzetet, és megint

megpróbálta a forgást.
 - Szerinted mit csinál? - kérdezte Cili súgva.
- Azt hiszem, táncol. Az előbb valami olyasmit mondogatott, hogy piruett. Biztos

ez a neve a gyakorlatának.
A tündérek a cickafark virágai mögül lesték Zselykét, ahogy újra és újra végrehajtotta

a forgást. A mozdulat hol nagyon elegáns volt, hol kevésbé; a kislány időnként a két

karjával hadonászott, hogy ne essen orra. Ilyenkor Cili és Cinella halkan kuncogott.
- Ha sokáig pörög, kénytelen leszek újból körberepülni a rétet, hogy eljussak Kamil­

lához - mondta Cili.

- Nem is értem, miért ezen a részen gyakorol. Itt annyi éles kő bújik meg a növé­

nyek között! Még a végén elesik, és...

Cinella nem tudta befejezni a mondatot. Zselyke minden eddiginél nagyobb len­

dületet vett, elvesztette az egyensúlyát, és hiába kalimpált a kezeivel, pontosan az

történt, amit Cinella megjósolt: elesett. Méghozzá a térdére. A citromfű tündérének

az aggodalma nem volt alaptalan: a rét ezen a részen tényleg tele volt éles kövekkel,

és Zselykének balszerencséjére pontosan egy ilyenbe sikerült beletérdelnie.

- Aú! - kiáltotta a kislány, és a kezét a térdéhez kapta. Cili és Cinella a virágok

takarásából is látta, hogy Zselyke térde megsérült. Jól lehorzsolta, csupa vér lett.

- Ennek a fele sem tréfa! - kapta oldalra a fejét a citromfű tündére. - Úgy látszik,
beigazolódott, amire gondoltam. Valahogy segítenünk kellene rajta!
 Cili maga, elé meredt. A fejében a lehetőségek peregtek, ezért nem válaszolt Ci-

nellának.
- Hé, Cili! Hallasz egyáltalán? Segítenünk kellene rajta!
A cickafark tündére a társnőjére emelte zöld szemét.
- Igen, tudom! És már azt is tudom, hogy hogyan! Cjyere, segíts nekem!

Cinella legnagyobb megdöbbenésére Cili a cickafark alsó részéhez szállt, és el­

kezdte tépkedni a leveleket és a virágokat.

- Mit csinálsz? - értetlenkedett Cinella.

- Gjyúíjts te is cickafarkat! Minél többet!

Cinella nem kérdezett tovább. A maga sebes tempójában cikázott egyik tőtől a

másikig, és hamarosan jó nagy kupacra való levél, szár és virág volt a kezében.

- És most? - kérdezte a társnőjétől.

- Most jön a neheze. Cinella, én nem ismerek nálad gyorsabb tündért a palotá­

ban. Szükség lesz minden fürgeségedre és ügyességedre, de még így is kockázatos a

tervem. Oda kell szállnunk hozzá, és a sebre szórni a leveleket!

- Na ne! - képedt el Cinella. - Ugye ezt nem gondoltad komolyan? És közben mégis

hogy maradjunk láthatatlanok, ha egyszer nem szabad az emberekkel találkoznunk?

- Megértem az aggodalmadat. De te mondtad: segítenünk kell. Nincs más lehető-

ségünk. Persze ha túl koc­

kázatosnak érzed, nem

muszáj részt venned

az akcióban. Akkor

megyek egyedül! -

mondta Cili, és elő­

relendült.

- Várj! - kiáltotta

Cinella, és megelőzte a

barátnőjét. - Csak utánam,

rendben?
Ami ezek után következett, azt Cili soha éle­
tében nem felejtette el. A sebes röptű tündér olyan volt, mint
a villám: szabad szemmel alig lehetett követni nagyon is tudatos, de
rendezetlennek látszó cikázását. Amikor a kislányhoz közeledett, Zselyke felkapta a

fejét, de mire észlelte volna, mi történik, Cinella a térde fölé szállt, és a vérző sebre

szórta a növényi részeket. Egy szemhunyásnyi idővel később már ott sem volt. Cili

a tőle telhető leggyorsabban követte Cinellát, de érezte, hogy minden könnyedsége

ellenére nehézkesen száll a citromfű tündéréhez képest. Cinella kikapta a kezéből

a leveleket, rákiáltott:
- Vissza! - És újabb kört repült. Zselyke tátott szájjal figyelte, ám most sem ma­

radt elég ideje felfogni, mi történik. Csak azt látta, hogy valami elzúgott felette, és a
vérző sebét belepték az aprócska, szeldelt levelek. Ezer és ezer kicsi levél.

Cinella irányt változtatott, megragadta Cili karját, maga után vonta, és a két tün­

dér lihegve tűnt el a magasabb füvek között.

 Hazaút
ili meg sem tudott szólalni. Cinella keze-lába remegett, végül előkapott

egy illatlabdát, és beszívta annak nyugtató citromfűillatát. Mikor a. lég­

zése valamennyire rendeződött, cinkos tekintette! nézett Cilire.

- így gondoltad?
Cili nagy nehezen összeszedte magát, hogy képes legyen válaszolni.

- Cinella, álmomban sem gondoltam volna, hogy te ennyire elképesztően gyors

és ügyes vagy! Vállaltad a veszélyt, hogy segíthess, és úgy oldottad meg a feladatot,

ahogy rajtad kívül senki más nem tudta volna! - Cili szemei teleszaladtak köny-

nyekkel a meghatottságtól. - Büszke vagyok rád! Csodálatos barát vagy! Köszönöm!

Cinella magához ölelte a barátnőjét.

- Elvégre segítenünk kellett, nem igaz? Ne itasd itt az egereket, inkább nézzük meg,

mire ment Zselyke a segítségünkkel!

A tündérlányok óvatosan, a füvek takarásában közelebb szálltak Zselykéhez, hogy

lássák, mi történik. A kislány a fűben ült, és a térdét figyelte. Cili örömmel nyugtáz­
ta, hogy nem söpörte le róla a leveleket. De annak is örült, hogy nem kezdett újab­
bakat tépkedni. Ült, egy zsebkendővel törölgette a lábszáráról a lecsorgott vért, és
csodálkozva, nézte, hogy a vérzés milyen hamar elállt. Cilinek úgy tűnt, Zselyke tisz­

tában van vele: a gyors gyógyulást a cickafarknak köszönheti. Ez akkor vált teljesen
nyilvánvalóvá, amikor elővett egy újabb zsebkendőt, és a leveleket a sebre kötözte.

- Nézd, nem hiába törtük magunkat! - nyugtázta Cinella. - Megértette az üze­

netünket!
Zselyke lábra állt, kicsit kinyújtóztatta a térdeit, és óvatosan, bicegős léptekkel

indult a házak felé.

A két tündér hosszasan nézett utána, de megnyugodhattak: igazán nagy baj nem

történt, a kislány képes volt egyedül hazamenni.

- Ennyi izgalom után mi is elindulhatunk vissza, a palotába! - fűzte tovább Ci­

nella. A fák felől Lelle és Olina csatlakozott hozzájuk.

- Mi történt Zselykével? - kérdezte aggódva Olina.

- Lehorzsolta a térdét - válaszolt Cili -, de Cinella elállította a vérzést!

- Hát te? Felcsaptál orvosnak? - csipkelődött Lelle.

- Szó sincs róla! Én csak a szupertitkos és veszélyes terv végrehajtásában segí­

tettem!
A zöld szemű tündérek egymás szavába vágva mesélték el, mi történt. Lelle és

Olina ámulva hallgatták őket. A beszámoló végén Lelle még azt sem kezdte el ecse-
telni, amit más esetben ki nem hagyott volna: tilos az emberek közelébe menni, és
vigyázni kell, nehogy meglássák a tündéreket. Ehelyett együttérzően fordult Cili felé:

- Látom, azért megviselt benneteket ez a kaland. Elfogadsz tőlem egy illatlabdát?

Cili mosolyogva vette át a nyugtató pamacsot. Még a homlokát is bedörzsölte

vele, mert valóban úgy volt, ahogy a levendula tündére mondta: megviselte ez a sok

izgalom, és semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy végre hazamehessen a Tün­

dérpalotába, egy jót vacsorázzon, és lepihenjen.

A tündérlányok elindultak hazafelé. Ekkor jutott eszébe Cilinek, hogy még dolga
volna Kamillával. Körbepillantott, és meglátta, hogy a kamilla tündére Cjalateával be­
szélget. Akkor talán később. Majd a palotában! - gondolta. így, hogy együtt voltak,

az út is rövidebbnek tűnt. A kapunál Olina lépett előre, hogy kaput nyisson a csa­

patnak. A pálcáját a kapura szegezte, majd hangosan elmondta a varázsigét:

Cickafarkfű, zsálya, akác, édes mézet árulj,

Tündérpalota kapuja, arra kérlek, tárulj!

Cili szívét megint elöntötte a büszkeség, hogy elsőként a cickafark neve szerepel a
varázsigében. A kapu lassan, tétován kinyílt. Érdekes - gondolta a tündérlány -, ha

én nyitom ki, máshogy szokott kitárulni a kapu. Sokkal... természetesebben. Úgy lát­
szik, mindannyiunknál másképp működik. Vajon mennyi titokkal fogok még találkozni?
 Kamilla és a varázscseppek
ili étvágyát igencsak meghozta a cickafarkfű, így aztán sietett az ebéd­

lőbe, hogy alaposan bevacsorázhasson. Egyik kenyeret épp befejezte,

már készítette is a következőt. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki figyeli őt.

Oldalra nézett, és a tekintete Kamilláéval találkozott. Hát persze, a cseppek! Kamilla

biztosan nagyon kíváncsi, hogy mire jutott. A kamilla tündére lassan felállt a helyé­
ről, visszavitte a tálcáját, és odaintett a másik asztalnál falatozó tündérlányoknak.

Cili úgy gondolta, lassan itt az ideje befejezni a vacsorát, mert ha így folytatja, akkor

újból a cickafarkhoz kell majd folyamodnia, csak ezúttal az emésztést segítő hatása

miatt... Egy könnyű sóhajjal felállt, ő is visszavitte a tálcáját, és Kamilla után indult.
A folyosón utolérte. Már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor Bíborka lépett

hozzájuk.
- 0, Kamilla, Cili! Ti is a könyvtárba tartótoké1 Elkísérhetlek benneteket?
Kamilla tétova fejbólintással beleegyezett. Na, ebből sem lesz titkos megbeszélés!

A három lány a palota felső emelete felé repült, hiszen a könyvtár a trónterem
közvetlen szomszédságában volt. így estefelé kevesebben jártak erre, ezért nagyobb

eséllyel lehetett találni egy csendes zugot, ahol senki sem zavarta a beszélgetőket.
Ám most nem volt szerencséjük. A könyvtárban Gjalateával találkoztak.
 - Jaj, de jó, hogy itt vagytok! - örült nekik a galagonya tündére. - Nem tudja va-
lamelyikőtök, merre vannak az immunerősítőkről szóló könyvek?

- Gjyere, Gjalatea, máris megmutatom! - felelte készségesen a kasvirág tündére.

Ahogy tovalibbentek, Cili megállapította magában: Bíborka színátmenetes ruhácskája
gyönyörű. A legszebb ruha, amit valaha is látott. Ám ahogy végignézett magán, úgy

érezte, semmi esetre sem cserélné el a saját egyszerű, puffos ujjú öltözetét Bíborká­

éval. Az enyém sokkal kényelmesebb. Es egyszerűbb.

Kamilla egy könyvespolc mögé húzta Cilit, hogy végre megkérdezhesse:

- Sikerült?
Cili előhúzta a ruhája alól az eddig rejtegetett kis sötétbarna üvegcsét, és büsz­

kén mutatta Kamillának.

- Igen, nézd meg! Elsőre nem történt semmi, de aztán újból megpróbáltam, és...

Kamilla a szavába vágott.

- Megnézhetem, milyen színűek a cseppek?

Cili kihúzta az üveg dugóját, óvatosan Kamilla kezére cseppentett belőle, és a

létező legtermészetesebben válaszolt:

- Kékek.

Kamilla sikkantott.
- Komolyan, kék olajat préseltél? Hát ezt nem hittem volna! Szóval kék, kék, kék!
 rí •;4
8 1

UL ■ Mv

¿fösssS '

/ / 1 -■ í
a ^éé^w-'-I'í’'
wlwF
■F ír S S
I
3
.
. - F ár Ê U Ti H
 Cili értetlenül bámult a társnőjére. Igen, kék, na és akkor mi van?

- jaj, Cili, bocsáss meg... Szóval az a helyzet, hogy a kamilla illóolaja is kék!
Ha lehet, Cili most még jobban megrökönyödött, ezért Kamilla is előhúzott egy

üvegcsét a ruhája alól, és most ő cseppentett belőle óvatosan Cili kezére.

- Annyiszor próbáltam illóolajat préselni... amikor sikerült, az eredményt sehogy

sem értettem. A kamilla egyetlen része sem kék. Akkor hogy lehet az, hogy az illó­

olaja kék színű?

Cili elgondolkodott. Az ő számára annyira magától értetődő volt, hogy a cicka­
farkfű illóolaja ilyen, hogy eszébe sem jutott ezen problémázni. Igaz, elsőre meglepő­
dött, de úgy fogta fel: egy újabb titkot ismerhetett meg a növényéről, ami az avatatlan

szemek előtt rejtve marad. Ha kék, hát kék. De akkor...

- Kamilla, lehet, hogy te sem hibáztál el semmit?

- Igen, alighanem így van! - örvendezett a tündér. - Azt hittem, hogy valamit

rosszul csináltam. Vagy belekevertem valami szennyezőanyagot, vagy rossz mód­

szert választottam a cseppek kinyerésére, vagy ki tudja... A lényeg az, hogy egy kicsit

begyulladtam. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a cseppek hatásosak, szóval nem

értettem az egészet. De ha a te növényednek is van gyulladáscsökkentő és görcsoldó

hatása, és a cseppjei kékek, akkor valószínűleg minden rendben van!

A két tündérlány az üvegek tartalmát vizsgálgatta. Gjyönyörű kék cseppek, de mégis,
vajon milyen titok lappang itt?1 Miért nem átlátszó a folyadék?1 Vagy miért nem fehér,

sárgás, barnás, honnan kerül ide ez a megmagyarázhatatlan kékség?

Egyszer csak egy kedves, megnyugtató hang szólalt meg a hátuk mögött:

- Kamazulén.
Micsodaaa? A lányok megpördültek. Herba anyó állt a polc mellett.

- Tündérkéim, látom, hogy hasznos tapasztalatokat gyűjtöt­

tetek. Kamilla, nem is mondtad, hogy sikerült illóolajat

préselned! (gratulálok! És hogy máris felfedeztétek,

a virágaitok mennyire hasonlítanak... Bravó, büszke

vagyok rátok!
Cili és Kamilla meglepetten néztek egymásra.

- Az a vegyület, amitől az illóolajok ezt a

csoda szép kék színt nyerik, a kamazulén. Per­
sze ez nem fontos... de ha már ennyi mindent

kiderítettetek, nem baj, ha ezt is tudjátok. Lám,

milyen jól választott a varázslat, milyen okosak

az én leánykáim!
Azzal magához ölelte a két boldog tündér

lányt.
 Egy újabb titok
artalmas és izgalmas napok következtek. Ahogy Cili egyre jobban megismer­

te a virágát, már pontosan tudta, hogy mi mindenben számíthat rá. Kedden

délután nem kis fejfájást okozott neki, hogy a rét egyik részét lekaszálták. Bizony

több tő is áldozatul esett az emberek igyekezetének. A fejfájást csak egy jó pohár

cickafarktea enyhítette, ám később Cili megnyugodott: a gyökerek nem sérültek, jó
eséllyel a következő évben újra kihajt majd az összes növény.
Épp a károkat mérte fel, amikor arra lett figyelmes: Olina közeledik.

- A, Olina! Nézd, ezen a részen lekaszálták a füvet, és sajnos több cickafarkat is!

Az orbáncfű kalapos tündérkéje együttérzően nézte a kopár felületet.

- Nagyon sajnálom! Hogy látod: képes lesz a virágod újra kihajtani?

- Szerencsére igen! Gjyere, üljünk le egy kicsit!

A két tündér egy épen maradt cickafarkfűre huppant.

- Hogy van Zselyke? - kérdezte Cili.

- 0, már sokkal jobban! - válaszolta Olina. - Használt a kezelés! Tudod, már régen

szerettem volna elmondani neked, hogy miért is van ez így... a barátságunk Zselykével...
Olina zavarba jött, feszengett, egy kicsit rosszkedve lett. Miért nem tud erről csak

úgy simán beszámolni? De Cili mosolyogva fordult hozzá:

 - Olina, nem kell miattam rosszul érezned, magad! Már rég kitaláltam, mi történt.
Zselyke valahogyan észrevett téged, szóba álltái vele, és kiderült, hogy egy kedves,

aranyos kislány, akire lehet számítani. Nem mesél rólunk senkinek, igyekszik tisz­

teletben tartani a növényeinket, és még azzal is tisztában van, hogy melyik mire jó.

Olina kikerekedett szemekkel nézett Cilire.

- Nahát, pontosan ezt akartam mondani! Akkor nem haragszol rám?

- Miért haragudnék?
Olina arca széles mosolyra húzódott.
- Ezek szerint mindent tudsz. Már csak azt kell elmesélnem, hogy borzasztóan
hálás neked és Cinellának a múltkori segítségetekért! A térde meglepó'en gyorsan

gyógyul, már egyáltalán nem fáj, és újra el tudott menni balettozni is. Tudod, azok a

mozdulatok, amiket gyakorolt. Igazából nem is látta pontosan, mi történt, csak arra

lett figyelmes, hogy a sebet betakartátok a levelekkel.

- Hát igen, ez Cinellának köszönhető... Soha nem fogom elfelejteni, ahogyan segí­
tett nekem! Nagyon vakmerő tervet kovácsoltam, egyedül nem is lettem volna képes

végrehajtani.
A két lány egy ideig hallgatott; Cili szemei előtt újra megjelent a villámgyorsan
cikázó tündér képe, Olina pedig örült annak, hogy Cili olyan természetesen kezeli

ezt az egész ügyet.

 - Zseiyke aztán hazabicegett, és megmutatta a nagymamájának a sebet. Ö pedig

nagyon megdicsérte, hogy milyen okos volt, amikor cickafarkat tett rá!

A két lány kuncogott. Hát persze, Zseiyke nagyon okos

volt!
- A nagymamája aztán nagyon érdekes

dolgokat mesélt neki a növényedről. Én

nem is gondoltam, hogy a felnőtt nők

azért isszák a növényed teáját, hogy

egészségesek legyenek azok a szer­

veik, amik lehetővé teszik, hogy

kisbabát szüljenek. Persze te biz­

tosan tudtad ezt, de én nagyon

csodálkoztam!
Cili hallgatott. Egy újabb titok

a cickafarkfűről! Igen, rémlett neki,

hogy a lányok számára különösen

fontos ez a növény, de hogy miért,

az csak most, Olina elmondása alap­

ján vált világossá a számára.

 - Szóval azért kerestelek meg, mert köszönetét szerettem volna mondani neked,

amiért meggyógyítottad a barátomat. Amiatt pedig ne aggódj, hogy meglátott ben­

neteket. Őszintén szólva nem is igazán látott benneteket. Cinella annyira gyors volt,

hogy még a ruháját sem tudta utólag felidézni. Se az arcát. Téged pedig, ha jól tu­
dom, csak messziről vehetett volna észre, de akkor a sebesülésével volt elfoglalva...

- Olina zavartan nézett Cili felé, és már megint hatalmába kerítette a rossz érzés;

vajon Cili érti, mit akart kihámozni ebből az egészből? A zöld szemű tündér a tőle

megszokott mosolygós természetességgel válaszolt:

- Olina, segítenünk kellett. Ez minden előírásnál fontosabb feladatunk. Szerintem

te is megtetted volna a helyemben. Az pedig, hogy egy barátodnak segíthettem, szá­

momra is öröm.
Olina hálásan ölelte át Cilit. Milyen jó, hogy így megértik egymást!
 Gjyerekek a réten
ét tündérlányt távolról érkező zsivaj zökkentette ki a beszélgetésből.

Gjyerekhangokat hallottak, nem is egyet; egy nagyobb csapat közele­

dett a házak felől.

- Ajaj, jönnek az iskolások! Ez alighanem Zselyke osztálya lesz! - Olina felröppent,

és az orbáncfű felé vette az irányt. - Légy óvatos! - szólt még hátra Cilinek, mielőtt

eltűnt a magasba nyúló fűszálak között.

Cili hirtelenjében nem tudta, mitévő legyen. A rét közepén nyilván nem marad­

hat, ha a gyerekek ott fognak szaladgálni. No de hova bújjon? Hirtelenjében a tisztás

mellett, egy lombos faágon keresett menedéket.

Kisvártatva Cinella is búvóhely után nézett, és csatlakozott Cilihez.
- Na, megjöttek. Kíváncsi vagyok, mit fognak csinálni a réten - mondta. - A lá­
nyok általában sétálgatnak, vagy, ami rosszabb: virágot szednek. A fiúk meg labdát

rugdosnak a citromfüvek közé.

Cinellának különös érzéke volt ahhoz, hogy előrevetítse, ami történni fog: az egyik

kisfiú labdát vett elő, és néhány társával máris serényen passzolgattak.

- Nem megmondtam? - csattant fel Cinella.

 Cili kíváncsian nézte őket; Herba anyó a szürke ruhás tündéreket mindig távol

tartotta az ilyen és hasonló eseményektől, így eddig még sosem láthatta, milyen az,
ha sok gyerek együtt játszik. Egy kicsit persze félelmetes volt a számára, ugyanakkor

izgalmas is, ahogy kiáltoztak, futkároztak. Zselyke néhány kislánnyal a fák árnyéká­
ba húzódott. Fűből gyűrűt, karkötőt készítettek. Cili szívesen megnézte volna kö­

zelebbről, miben mesterkednek, de ez nagyon kockázatos volt, így inkább a lombok

között maradt, és Cinellához fordult.

- Tulajdonképpen nem csinálnak semmi rosszat, nem igaz?

- Nem, persze. - Cinella hangja gúnyos volt. - Letapossák a növényeket, tépkedik

a virágokat. Igazán semmiség.

- Cinella, nagyon szigorú vagy! Én abban bízom, hogy nagy bajt nem okoznak

vele, ha...
Cili nem tudta befejezni a mondatot. Egy hangos kiáltás szakította félbe; az egyik

kisfiú elesett, és egy éles kő végigkarcolta a karját. Messziről is látták, hogy vérzik.

Cinella Cilire nézett.

- Tudom, mit akarsz mondani. Hogy segítsünk. Szó sem lehet róla! Most nem me­

gyek oda. Nem, nem és nem! Akkor sem! - hadarta.

Cili nagyra nyílt szemekkel válaszolt.

 - Hát persze hogy nem! Én sem mennék közel hozzá. Milyen kár, hogy ők nem

tudják... Cinella, nézd csak!

A vérző kezű kisfiúhoz Zselyke közeledett. A kislány lehajolt, és letépett néhány

levelet. Vagy szárat. Vagy ki tudja, mit, épp elég messze voltak a tündérektől ahhoz,
hogy pontosan ne lehessen látni, mit művel, összemorzsolta a növényi részeket, és

a kisfiú sebére tette a lédús pépet. A tündérek összenéztek.

- Őrület! - Cinella csak ennyit bírt kinyögni.
- Na, mit szólsz? - Cili hangja diadalmasan csengett. - Sebkezelésből jeles! Ki­

tűnő! Nem hiába tanítottuk neki, mit tegyen a vérző térdére! Cinella, igazán büszke

lehetsz magadra!

A házak irányából Olina érkezett.

- Láttátok Zselykét? - kérdezte büszkén.

- Hát persze! - válaszolta Cili, nem kevésbé elégedetten. - Cickafarkfűvel gyógyí­
totta a társa vérző sebét!

Közben a gyerekek szedelődzködtek, készültek visszaindulni az iskolába.

A tündérek alig várták, hogy szemügyre vehessék a védenceiket. Mikor a csoport

elindult, Zselyke hátramaradt egy kicsit.

 Tündérbúcsú, gyermekbúcsú
ili kiröppent a lombok takarásából, és a cickafarkfű-tövekhez szállt.

Lelle már a levendulák között szorgoskodott, Kamilla is a saját virá­

gát ápolgatta, amikor Zselyke még mindig ott téblábolt. Egészen pontosan egy fehér

virágfolt fölött állt, és kíváncsian nézte a sok-sok cickafarkat.

Cili úgy érezte, ez most neki szól. Ot keresi. Minden bátorságát összeszedte, és
odaröppent; a fehér virágok között észrevétlen tudott maradni. Elbújt, a virágza­
tok eltakarták - és így olyan közel ment Zselykéhez, mint eddig még soha, de soha.

Zselyke mintha érezte volna.

- De jó, hogy itt vagy! - mondta mosolyogva. - Bocsáss meg, tudom, hogy nem
szereted, ha tépkedjük a növényedet. Én sem szeretném a helyedben. De csak egy
kicsit szedtem belőle... Láttad te is, vérzett Csongor karja. Igazán klassz virágod

van, hogy ezen segíteni tud!

- Zselyke! Gjyere! - hallatszott messziről a tanítónő hangja.
- Máris jövök! - kiáltott vissza a kislány, aztán újból a virágok felé fordult.
- Mennem kell. Nagyon szépen köszönöm, hogy a múltkor segítettél nekem! Mondd
meg, kérlek szépen, annak a villámsebes barátnődnek is! És, ha elfogadod... egy fű-

szatyor! Neked készítettem! Ide teszem, rendben?

Zselyke a cickafarkfűhöz hajolt, és az egyik szárra akasztotta a kis ajándékot.

Ahogy a növényre húzta a szatyor fülét, egy pillanatra találkozott a tekintetük: egy
zöld szemű, mosolygós tündér lebegett Zselyke előtt egyszerű, fehér ruhácskában.

A kislány meglepetten sóhajtotta:

- Ó, Cili! Milyen szép vagy! De örülök, hogy láthatlak!

- Zselyke! - hallatszott újra a távolból.

- Megyek! - kiáltotta a kislány, és gyorsan a tündér felé fordult:
- Remélem, még találkozunk! - Azzal hátat fordított, és a többiek után szaladt.

Cili leakasztotta a fűszatyrot a szárról. Nagyon tetszett neki!

Az orbáncfű felől Olina érkezett.

- Cili! Hát te is megismerkedtél Zselykével?
- Igen - felelte a cickafarkfű tündére. - Sosem hittem volna, hogy ilyesmit fogok

kívánni, de azt remélem, hogy még találkozunk.

Olina belekarolt a tündérbe.

- Egészen biztosan. 0, de szép szatyrod van! Nem szedünk bele egy kis szamócát?
 Cili engedelmesen Olina felé fordult, de a szemével még mindig Zselykét követte.

Olina halkan folytatta:

- Tudod, valahogy úgy van: ha valakit egyszer a szívedbe fogadsz, az onnantól fog­

va mindig benne is marad. Még ha eltávolodsz tőle, akkor is ottmarad egy pici része.

A két tündér egymásba karolva röppent a szamócák felé a ragyogó délutáni nap­

sütésben.
 Tartalom
Reggeli tompultság .................................................. 7

A virágvarázslat ........................................................ 10

Miért pont a cickafark?............................................ 14

Ismerkedés a cickafarkkal......................................... 19

Cicka, macska............................................................. 23
A cickafark féltve őrzött titka................................. 28

Elvarázsolt cseppek....................................................34

Baleset a réten........................................................... 38

Hazaút ......................................................................... 45
Kamilla és a varázscseppek...................................... 49

Egy újabb titok........................................................... 55

Gjyerekek a réten ....................................................... 59

Túndérbúcsú, gyermekbúcsú .................................. 63
Eljött a virágvarázslat ideje, az év legizgalmasabb napja! Ám ezúttal még az
ünnepség sem olyan emelkedett, amilyen szokott lenni. A varázsgömbben
egy ismert és úton-útfélen előforduló növény képe jelenik meg. Ó, hiszen
ez a közönséges cickafark! Vajon ki lesz a tündére? Cili személyében egy
olyan tündérlány kapja ezt a feladatot, aki képes maga körül meglátni a
hétköznapi csodákat is. A történetek során feltárulnak a cickafarkfű titkai;
ahogy a tündér egyre többet tud meg róla, az olvasók is képet kaphatnak
a gyógynövény csodálatos hatásairól és a használatáról.
A kedves mesék amellett, hogy egy igazán szerethető tündérkét
ismertetnek meg az olvasóval, sok-sok titokba is beavatják
a gyerekeket a gyógynövények világából.