II.

Népesség, település, életmód

3.3 A hatalomgyakorlás, a társadalmi és gazdasági élet jellemzői (a középkori Európában).
4. A mellékelt források, és saját ismeretei alapján ismertesse, hogyan éltek a középkori
városokban!
 A térkép elemzésével jellemezze a középkori távolsági kereskedelmet!
 A képi források elemzésével mutassa be a középkori városok külső képét, szerkezetét,
jellegzetes épületeit!
 A szövegek elemzésével mutassa be a városok jogi helyzetét és társadalmának
viszonyait!
1. Vár 2. Templom 3. Városháza 4. kórház 5. templom 6. Vámcsarnok 7. Piactér, kút
8. Gabonapiac 9. Szatócsok utcája 10-20. Utcák (pl. Mérleg utca, Bőr utca, Tűkészítő
utcája, Kovácsok utcája, Kosárkészítők udvara stb.)

„Én, Konrád (Zahringenből) az élő és a jövendő nemzetségek tudomására

hozom, hogy freiburgi birtokomon az úr 1120. évében vásárhelyet rendeztem be …
Minden kereskedőnek házhelyet ajándékoztam saját ház építése céljából és
köteleztem őket, hogy ennek fejében évente Szent Márton napján kötelesek nekem
és utódaimnak egy schillingadót fizetni …
Akik a vásáromra eljönnek, azoknak békét és védelmet ígérek.
Ha valakit ezen a területen mégis kiraboltak és a kárvallott a tettest
megnevezi, akkor kárát meg kell téríteni.
Ha polgáraim közül egy meghal, felesége gyermekeivel együtt minden
ellenvetés nélkül mindent birtokolhat …
A város minden kereskedőjének vámmentességet ígérek.
Polgáraimnak nem akarok más elöljárót vagy papot kijelölni, mint akit maguk
választanak.
Amennyiben a polgárok körében vita vagy valamilyen jogeset áll elő, döntést
nem én vagy bíráim hoznak, hanem a kereskedők szokása és joga szerint,
különösképpen a kölni gyakorlat alapján …
Mindenki, aki ebbe a városba jön szabadon, letelepedhet, ha nem egy úr
jobbágya, akit valóban urának ismer el. Az úr jobbágyát belátása szerint a
városban hagyhatja, de el is vitetheti. Ha azonban a jobbágy urát letagadja, akkor
az úr hét tanúval bebizonyíthatja, hogy a jobbágy az övé. Ilyenkor a jobbágynak
engedelmeskednie kell. Aki azonban egy év és egy napon túl a városban lakott
anélkül, hogy valamely úr jobbágyaként visszakövetelte volna, az ezután
nyugodtan élvezheti szabadságát…”
(Freiburg alapító okirata 1120)