Full download Extractive Metallurgy of Copper 6th Edition Mark E. Schlesinger file pdf all chapter on 2024

Extractive Metallurgy of Copper 6th
Edition Mark E. Schlesinger

Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/extractive-metallurgy-of-copper-6th-edition-mark-e-sc
hlesinger/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Extractive Metallurgy of Titanium: Conventional and

Recent Advances in Extraction and Production of
Titanium Metal Fang
https://ebookmass.com/product/extractive-metallurgy-of-titanium-
conventional-and-recent-advances-in-extraction-and-production-of-
titanium-metal-fang/
Learning the Art of Helping: Building Blocks and

Techniques 6th Edition Mark E. Young
https://ebookmass.com/product/learning-the-art-of-helping-
building-blocks-and-techniques-6th-edition-mark-e-young/
Essentials of Clinical Informatics Mark E. Frisse
https://ebookmass.com/product/essentials-of-clinical-informatics-
mark-e-frisse/
Management of Information Security 6th Edition Michael

E. Whitman
https://ebookmass.com/product/management-of-information-
security-6th-edition-michael-e-whitman/
Treatment of Skin Disease: Comprehensive Therapeutic
Strategies 6th Edition Mark G. Lebwohl
https://ebookmass.com/product/treatment-of-skin-disease-
comprehensive-therapeutic-strategies-6th-edition-mark-g-lebwohl/
Treatment of Skin Disease: Comprehensive Therapeutic

Strategies 6th Edition Mark G. Lebwohl
https://ebookmass.com/product/treatment-of-skin-disease-
comprehensive-therapeutic-strategies-6th-edition-mark-g-
lebwohl-2/
Trigonometry 6th Edition Robert E. Moyer
https://ebookmass.com/product/trigonometry-6th-edition-robert-e-
moyer/
Essentials of Dental Assisting E Book 6th Edition,

(Ebook PDF)
https://ebookmass.com/product/essentials-of-dental-assisting-e-
book-6th-edition-ebook-pdf/
The Economics of European Integration 6th Edition

Richard E. Baldwin
https://ebookmass.com/product/the-economics-of-european-
integration-6th-edition-richard-e-baldwin/
Extractive Metallurgy of
COPPER
Sixth Edition
MARK E. SCHLESINGER
Missouri University of Science and Technology, Rolla, MO,
United States
KATHRYN C. SOLE
Sole Consulting, Johannesburg, Gauteng, South Africa; University
of Pretoria, Pretoria, Gauteng, South Africa
WILLIAM G. DAVENPORT
Emeritus Professor, Department of Materials Science and
Engineering, University of Arizona, Tuscon, AZ, United States
GERARDO R. F. ALVEAR FLORES

Adjunct Professor, University of Queensland, Brisbane, QLD,
Australia; Manager Technical Marketing, Rio Tinto Singapore
Holdings Pte Ltd., Singapore
Elsevier
Radarweg 29, PO Box 211, 1000 AE Amsterdam, Netherlands
The Boulevard, Langford Lane, Kidlington, Oxford OX5 1GB, United Kingdom
50 Hampshire Street, 5th Floor, Cambridge, MA 02139, United States
Copyright © 2022 Elsevier Ltd. All rights reserved.
No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means, electronic
or mechanical, including photocopying, recording, or any information storage and retrieval system,
without permission in writing from the publisher. Details on how to seek permission, further
information about the Publisher’s permissions policies and our arrangements with organizations such
as the Copyright Clearance Center and the Copyright Licensing Agency, can be found at our website:
www.elsevier.com/permissions.
This book and the individual contributions contained in it are protected under copyright by the
Publisher (other than as may be noted herein).
Notices
Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience
broaden our understanding, changes in research methods, professional practices, or medical
treatment may become necessary.
Practitioners and researchers must always rely on their own experience and knowledge in evaluating
and using any information, methods, compounds, or experiments described herein. In using such
information or methods they should be mindful of their own safety and the safety of others, including
parties for whom they have a professional responsibility.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors, contributors, or editors, assume
any liability for any injury and/or damage to persons or property as a matter of products liability,
negligence or otherwise, or from any use or operation of any methods, products, instructions, or ideas
contained in the material herein.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

A catalog record for this book is available from the Library of Congress
British Library Cataloguing-in-Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library
ISBN: 978-0-12-821875-4
For information on all Elsevier publications visit our website

at https://www.elsevier.com/books-and-journals
Publisher: Joseph P. Hayton

Acquisitions Editor: Susan Dennis
Editorial Project Manager: Mariana L. Kuhl
Production Project Manager: Vijayaraj Purushothaman
Cover Designer: Mark Rogers
Typeset by TNQ Technologies

CONTENTS
Preface to the sixth edition xiii
1. Overview 1
1.1 Introduction 1
1.2 Oreerock differentiation in the mine 2
1.3 Extracting copper from coppereironesulfide ores 5
1.4 Hydrometallurgical extraction of copper 11
1.5 Melting and casting cathode copper 14
1.6 Recycle of copper and copper alloy scrap 14
1.7 Safety 16
1.8 Environment 16
1.9 Summary 17
References 18
Suggested reading 18
Further reading 18
2. Production and use 19

2.1 Properties and uses of copper 19
2.2 Global copper production 21
2.3 Copper minerals, mines, and cut-off grades 22
2.4 Locations of processing plants 25
2.5 Price of copper 27
2.6 Future outlook 28
2.7 Summary 30
References 30
3. Production of high copper concentratesdcomminution and flotation 31

3.1 Concentration flowsheet 31
3.2 The comminution process 33
3.3 Particle size control of flotation feed 42
3.4 Froth flotation fundamentals 46
3.5 Flotation chemicals 48
3.6 Flotation of Cu ores 52
3.7 Flotation cells 55
v
vi Contents
3.8 Flotation process control 59

3.9 Flotation product processing 62
3.10 Other flotation separations 63
3.11 Summary 63
References 64
4. Pyrometallurgical processing of copper concentrates 67

4.1 Fundamental thermodynamic aspects associated with pyrometallurgical
copper processing 67
4.2 The Yazawa diagram and pyrometallurgical copper processing 69
4.3 Smelting: the first processing step 71
4.4 The copper converting process 83
4.5 The refining process 86
4.6 Minor elements 87
4.7 Summary 90
References 91
5. Theory to practice: pyrometallurgical industrial processes 95

5.1 General considerations 95
5.2 Technology evolution since 1970 96
5.3 Copper making technology classification 103
5.4 Evolution to large-scale smelting 108
5.5 Chinese technology developments since 2000 111
5.6 Summary 113
References 113
Suggested readings 117
6. Flash smelting 119

6.1 Metso Outotec flash furnace 119
6.2 Peripheral equipment 127
6.3 Flash furnace operation 130
6.4 Control 131
6.5 Impurity behavior 133
6.6 Outotec flash smelting recent developments and future trends 134
6.7 Inco flash smelting 135
6.8 Inco flash furnace summary 138
6.9 Inco versus Outotec flash smelting 139
6.10 Summary 139
References 139
Further reading 141
Contents vii
7. Bath matte smelting processes 143

7.1 Submerged tuyere: Noranda and Teniente processes 144
7.2 Teniente smelting 151
7.3 Vanyukov submerged tuyere smelting 156
7.4 Top Submerged Lance 159
7.5 Chinese bath smelting technology developments: SKS-BBS process and
side-blow smelting 171
7.6 Concluding remarks 179
References 181
8. Converting of copper matte 185

8.1 Introduction 185
8.2 Technology options for batch and continuous copper converting 188
8.3 Batch converting 191
8.4 Industrial PeirceeSmith converting operations 197
8.5 Batch converting of high matte grades 205
8.6 Oxygen enrichment of PeirceeSmith converter blast 207
8.7 Maximizing converter productivity 208
8.8 Recent improvements in PeirceeSmith converting 210
8.9 Alternatives to PeirceeSmith converting 211
8.10 Top submerged lance converting 219
8.11 Chinese continuous converting technologies 221
8.12 Summary 224
References 225
9. Continuous copper making processes 231

9.1 Single-stage process: direct to blister flash process 232
9.2 Two-stage process: Dongying-Fangyuan process 244
9.3 The Mitsubishi process: introduction 247
9.4 Other developments for continuous processing of copper 257
9.5 Summary 260
References 262
Further reading 264
10. Copper loss in slag 265

10.1 Copper in slags 265
10.2 Decreasing copper in slag I: minimizing slag generation 267
10.3 Decreasing copper in slag II: minimizing Cu concentration in slag 268
viii Contents
10.4 Decreasing copper in slag III: pyrometallurgical slag settling/reduction 268

10.5 Decreasing copper in slag IV: slag minerals processing 274
10.6 Summary 277
References 277
11. Capture and fixation of sulfur 281

11.1 Off-gases from smelting and converting processes 281
11.2 Sulfuric acid manufacture 284
11.3 Smelter off-gas treatment 284
11.4 Gas drying 289
11.5 Acid plant chemical reactions 290
11.6 Industrial sulfuric acid manufacture 294
11.7 Alternative sulfuric acid manufacturing methods 303
11.8 Recent and future developments in sulfuric acid manufacture 305
11.9 Alternative sulfur products 307
11.10 Summary 308
References 308
Further reading 311
12. Fire refining (S and O removal) and anode casting 313

12.1 Industrial methods of fire refining 313
12.2 Chemistry of fire refining 318
12.3 Choice of hydrocarbon for deoxidation 319
12.4 Minor metals removal 320
12.5 Casting anodes 322
12.6 Continuous anode casting 324
12.7 New anodes from rejects and anode scrap 326
12.8 Summary 326
References 327
13. Electrolytic refining 331

13.1 The electrorefining process 331
13.2 Chemistry of electrorefining and behavior of anode impurities 333
13.3 Equipment 337
13.4 Typical refining cycle 341
13.5 Electrolyte 342
13.6 Maximizing cathode copper purity 346
13.7 Minimizing energy consumption and maximizing current efficiency 348
Contents ix
13.8 Treatment of electrolyte bleed 349

13.9 Treatment of slimes 350
13.10 Industrial electrorefining 350
13.11 Recent developments and emerging trends in copper electrorefining 350
13.12 Summary 354
References 355
14. Hydrometallurgical copper extraction: introduction and leaching 361

14.1 Copper recovery by hydrometallurgical flowsheets 361
14.2 Chemistry of the leaching of copper minerals 362
14.3 Leaching methods 364
14.4 Heap leaching 366
14.5 Dump leaching 382
14.6 Vat leaching 383
14.7 Agitation leaching 386
14.8 Pressure oxidation leaching 391
14.9 In situ leaching 396
14.10 Hydrometallurgical processing of chalcopyrite concentrates 396
14.11 Future developments 397
14.12 Summary 398
References 401
15. Solvent extraction 407

15.1 The solvent extraction process 407
15.2 Chemistry of copper solvent extraction 408
15.3 Composition of the organic phase 409
15.4 Equipment 412
15.5 Circuit configurations 414
15.6 Quantitative design of a series circuit 417
15.7 Quantitative comparison of series and series parallel circuits 420
15.8 Minimizing impurity transfer and maximizing electrolyte purity 421
15.9 Operational considerations 424
15.10 Industrial solvent extraction plants 427
15.11 Safety in solvent extraction plants 427
15.12 Current and future developments 432
15.13 Summary 433
References 433
x Contents
16. Electrowinning 437

16.1 The electrowinning process 437
16.2 Chemistry of copper electrowinning 437
16.3 Electrical requirements 438
16.4 Equipment 439
16.5 Operational practice 443
16.6 Maximizing copper quality 451
16.7 Maximizing energy efficiency 453
16.8 Modern industrial electrowinning plants 454
16.9 Direct electrowinning from agitated leach solutions 455
16.10 Copper electrowinning in EMEW cells 459
16.11 Safety in electrowinning tankhouses 460
16.12 Future developments 460
16.13 Summary 461
References 461
17. Collection and processing of recycled copper 467

17.1 The materials cycle 467
17.2 Secondary copper grades and definitions 470
17.3 Scrap processing and beneficiation 474
17.4 Summary 481
References 481
18. Chemical metallurgy of copper recycling 483

18.1 Characteristics of secondary copper 483
18.2 Scrap processing in primary copper smelters 484
18.3 The secondary copper smelter 485
18.4 Summary 489
References 490
19. Melting and casting 493

19.1 Product grades and quality 493
19.2 Melting technology 496
19.3 Casting machines 499
19.4 Summary 506
References 507
Contents xi
20. Byproduct and waste streams 511

20.1 Molybdenite recovery and processing 511
20.2 Anode slimes 514
20.3 Dust treatment 517
20.4 Use or disposal of slag 519
20.5 Summary 521
References 521
21. Costs of copper production 525

21.1 Overall investment costs: mine through refinery 526
21.2 Overall direct operating costs: mine through refinery 528
21.3 Total production costs, selling prices, profitability 529
21.4 Concentrating costs 529
21.5 Smelting costs 530
21.6 Electrorefining costs 533
21.7 Production of copper from scrap 533
21.8 Leach/solvent extraction/electrowinning costs 534
21.9 Profitability 536
21.10 Summary 536
References 536
22. Toward a sustainable copper processing 539

22.1 Resource complexity and flowsheet solutions 539
22.2 Multimetal flowsheet integration 540
22.3 Concluding remarks 551
References 552
Suggested readings 553
Index 555
This page intentionally left blank
Preface to the sixth edition
When we began this revision in 2019, the price of copper was $2.60/lb. As we com-
plete it today, the price is $4.38/lb. By the time you read these words, it may be back
down to $2.60 again! Regardless, it has been some time since there was so much interest
in the availability and technology of copper supply. The long-term prospects for the
industry appear to be bright, and prospectors are scouring the globe for ore, from
mountaintops in the Andes to the bottom of the oceans. The lists of top-producing mines
and smelters in this book demonstrate the increase in capacity of the industry from our
previous edition.
Technology advances in the industry over the previous decade have been largely
evolutionary rather than revolutionary. The most significant developments include the
following:
• the adoption of Chinese bottom-blown and side-blown bath smelting and converting
technology;
• the creation of flowsheets for handling increasingly complex ores and concentrates;
• improved technology for processing high-strength off-gases;
• higher current densities in electrorefining and electrowinning practice.
Other things have not changed. The PeirceeSmith converter is still the primary
means of producing blister copper; flash furnaces are still being commissioned for
concentrate smelting, and casting processes are still largely the same. Some technologies
have more value than previously thought!
There has also been a change in the creative team behind this book. Matt King has
decided to find other uses for his nights and weekends; in his place, we welcome to
the group Dr. Gerardo Alvear Flores, currently based in Singapore. Gerardo has vast
experience in the copper industry, which has taken him over his career to multiple con-
tinents and production facilities, and his experience will enhance our efforts and improve
our direction.
As with previous efforts, this edition of Extractive Metallurgy of Copper is largely a
product of the copper industry as a whole, since so many engineers and scientists
volunteered their time and expertise (along with photographs and drawings) to make
sure we got it right. Our guides included
Ken Armstrong (Chemetics)
Nigel Aslin (Glencore)
Martin Bakker (Glencore)
Michele Beacom (CIM)
Juan Carrasco (Glencore)
xiii
xiv Preface to the sixth edition
Chunlin Chen (CSIRO)

Peter Cole (deceased) (Peter Cole Metallurgical Services)
Bernadette Currie (Rio Tinto)
Julio Flores Cantillanez (Mantos Copper)
Magnus Ek (Boliden)
Jeremy Gillis (PASAR)
Cameron Harris (Canadian Engineering Associates)
David Hazelett (Hazelett Corporation)
Enrique Herrera (Southern Peru Copper)
Shawn Hinsberger (Heath and Sherwood)
Mike Hourn (Glencore)
Chris Holding (Copper Worldwide)
John Hugens
John Hugens, Jr. (Hugens Metallurgy)
Evgeni Jak (University of Queensland)
Hugo Joubert (Tenova Pyromet)
Akira Kaneda (Mitsubishi Materials)
Matt King (Worley Parsons)
Michael Marinigh (Heath and Sherwood)
Leopoldo Mariscal (Mexicana de Cobre)
Jorge Meza (Southern Peru Copper)
Yoshihiro Mine (Mitsui Mining & Smelting)
Enrique Miranda (IIMCH)
Michael Moats (Missouri University of Science and Technology)
Anthony Mukutuma (First Quantum Minerals)
Kensaku Nakamura (JX Nippon Mining and Metals)
Takeshi Nakamura (Tohoku University)
Stanko Nikolic (Glencore)
Yerzhan Ospanov (Kazakhmys)
Lauri Palmu (Metso Outotec)
John Parker (Process Ideas)
Joe Pease (Minerales)
Beatrice Pierre (Glencore)
Nikola Popovic (Glencore)
Yves Prevost (Glencore)
Venkoba Ramachandran
Pedro Reyes (Anglo American)
Carlos Risopatron (International Copper Study Group)
Joanne Roberts (Freeport McMoRan)
Tim Robinson (Metso Outotec)
Preface to the sixth edition xv
Gerardo Sanchez (Codelco)

Maxsym Shevchenko (University of Queensland)
Etsuro Shibata (Tohoku University)
Denis Shishin (University of Queensland)
Alfred Spanring (RHI AG)
Andreas Specht (Aurubis)
Hitoshi Takano (Sumitomo)
Supriya Upadhyay (Rio Tinto)
Maurits Van Camp (Umicore Precious Metals Recycling)
Nicole Witaslawsky (International Copper Association)
Yutaka Yasuda (JX Nippon Metals and Mining)
Gabriel Zarate (Jetti Cobre)
CHAPTER 1
Overview
1.1 Introduction
Copper is most commonly present in the earth’s crust as coppereironesulfide and
copper sulfide minerals, primarily chalcopyrite (CuFeS2) and chalcocite (CuS2). The
concentration of these minerals in a mine is low. Typical copper ores contain from
0.3% Cu (open pit mines, Fig. 1.1) to 1.7% Cu (underground mines, Fig. 1.2). The
rest is noneconomic rock. Pure copper metal is mostly produced from these ores by
concentration, smelting, and refining (Fig. 1.3).
Copper also occurs to a lesser extent in oxidized minerals (carbonates, oxides,
hydroxysilicates, sulfates). Copper metal is usually produced from these minerals by
leaching, solvent extraction, and electrowinning (Fig. 1.4). These processes are also
used to treat chalcocite (Cu2S).
Figure 1.1 Open pit Cu mine. Note the new blast holes, top right, and blasted ore to the left of them.
The shovel is placing blasted ore in the truck from where it will go to processing. The water truck is
suppressing dust. The front-end loader is cleaning up around the shovel. The shovel is electric. Its insu-
lated power wire mostly lies on the surface except over the wire bridge under which all vehicles travel
to and from the shovel. (Photograph courtesy of FreeporteMcMoRan Copper & Gold Inc.).
Extractive Metallurgy of Copper, Sixth Edition © 2022 Elsevier Ltd.

ISBN 978-0-12-821875-4, https://doi.org/10.1016/B978-0-12-821875-4.00017-1 All rights reserved. 1
2 Extractive Metallurgy of Copper
Figure 1.2 Underground mining operation. Underground mine showing wheeled mining machine.
The drills on the right end of the vehicle are drilling up into the ore body. The drilled holes are
subsequently filled with explosive which, when detonated, break the ore and drop the ore pieces
onto the mine floor. The ore pieces are then elevated to the mine surface where they are crushed
and sent to processing. A new mine in Arizona contains w1.5% Cu, 0.04% Mo in chalcopyrite and
molybdenite minerals. w120 kilotonnes per day of this ore will be mined w2300 m below ground
level. About one-fourth of the world’s mined copper is obtained by underground mining; the
remainder is by surface mining. (Purchased from Roslyn Budd: www.buddphotography.com.au).
A third major source of copper is scrap copper and copper alloys. Yearly production of
copper from recycled used objects is 15%e20% of mine production. In addition, there
is considerable remelting and refining of scrap generated during fabrication and manu-
facture. Total copper production in 2018 (mined and from end-of-use scrap) was 25
million tonnes.
This chapter introduces the principal processes by which pure copper is extracted
from ore and scrap. It also indicates the relative industrial importance of each. Finally,
it discusses worker safetydbecause it is so important.
1.2 Oreerock differentiation in the mine

A mine consists of regions of economic ore and regions of noneconomic rock, e.g.,
quartz and feldspar (Berger et al., 2008). These regions are located by drilling, sampling,
and analyzing the drill core for Cu. Where possible the noneconomic rock is not mined.
When the mine can only be developed by mining intertwined ore and rock, the ore is
sent to copper production and the rock goes to waste heaps. The material at the ore/rock
boundary is carefully sampled and analyzed to ensure that ore is not mistakenly sent to
the waste rock heaps.
Overview 3
Sulfide ores (0.5 - 2.0% Cu)
Comminution
Flotation
Concentrates (20 - 30% Cu)
Drying Drying
Other smelting
processes*
Submerged tuyere
smelting Flash smelting Vertical lance Direct-to-copper
smelting smelting
Matte (50-70%Cu)
Converting
Blister Cu (99% Cu)
Anode refining
and casting
Anodes (99.5% Cu)
Electrorefining
Cathodes (99.99% Cu)
Melting
Molten copper
Continuous casting
Fabrication and use

Figure 1.3 Main processes for extracting copper from sulfide ores. Parallel lines indicate alternative
processes. *Principally Mitsubishi and Vanyukov smelting. —————and various small Chinese
processes.
H2SO4 leach solution, recycle from

3
solvent extraction, ~0.4 kg Cu/m
Make-up H2SO4
3 3
~10 kg H2SO4/m , ~0.4 kg Cu/m
Ore 'heap'
Collection dam
3
pregnant leach solution, 2 to 5 kg Cu/m
Solvent
extraction
3
Electrolyte, 45 kg Cu/m
Electrowinning
Stripped cathode plates, 99.99% Cu
Melting
molten copper
Continuous casting
Fabrication and use

Figure 1.4 Flowsheet for leaching oxide and Cu2S ores. The dissolved Cu is recovered by solvent
extraction purification followed by electrowinning. Leaching accounts for w20% of primary (from
ore) copper production.
Overview 5
1.3 Extracting copper from coppereironesulfide ores

About 80% of the world’s mined copper originates in chalcopyrite (CuFeS2) ores.
Chalcopyrite is extremely difficult to dissolve in aqueous solutions, so the vast majority
of copper extraction from these ores is pyrometallurgical. Extraction by this approach
entails
(a) isolating the ore’s CueFeeS and CueS mineral particles in a concentrate by froth
flotation
(b) smelting this concentrate to molten high-Cu sulfide matte
(c) converting (oxidizing) this molten matte to impure molten blister copper
(d) fire- and electrorefining this impure copper to ultrapure copper.
Increasingly, smelting and converting are being combined, especially in China.
1.3.1 Concentration by froth flotation

Copper ores being mined in 2020 are far too dilute in Cu (0.3%e1.7%) to be smelted
directly. Heating and melting their huge quantity of waste rock would require
prohibitive amounts of fuel. The rock would also produce impossibly large amounts
of molten oxide slag. Fortunately, the ore’s CueFeeS and CueS minerals can be
isolated by physical means into high-Cu concentrate, which can then be smelted
economically.
The most effective method of isolating the Cu minerals is froth flotation. This process
causes small CueFeeS and CueS mineral particles to become attached to air bubbles
rising through a finely ground ore slurry (Fig. 1.5). Selectivity of flotation is created by
Froth, concentrated
in copper minerals,
30% Cu
Reagent
Addition
Sulfide ore-
water mixture,
0.5% Cu
Tailing: low in
Cu minerals,
0.05% Cu
Air Bubble Dispersion System
Figure 1.5 Schematic view of flotation cell. Reagents cause CueFe sulfide and Cu sulfide minerals in
the ore to attach to rising air bubbles, which are then collected in a short-lived froth. This froth is
dewatered to become concentrate. The unfloated waste passes through several cells before being dis-
carded as a final tailing. Many types and sizes (up to 300 m3) of cell are used (Chapter 3).
using chemical reagents (collectors) that make the Cu minerals water-repellent while
leaving waste minerals covered by water (i.e., wetted).
This water repellency causes Cu mineral particles to attach to the flotation cell’s rising
bubbles while the other mineral particles remain unfloated. The floated minerals overflow
the cell in a froth that, when dewatered, becomes w25% Cu concentrate. The low-Cu
waste rock particles underflow the cell. They are dewatered and sent to tailing ponds.
Flotation is preceded by crushing and grinding the mined Cu ore to small (w100 mm
diameter) particles. Its use has led to adoption of smelting processes that efficiently smelt
finely ground solids.
A video of mining and mineral processing may be seen in The Mining Process at Copper
Mountain Mine. This mine produces 30,000 tonnes of ore and 160,000 tonnes of waste
rock per day.
1.3.2 Matte smelting

Matte smelting oxidizes and melts flotation concentrate in a large, hot (1250 C)
furnace (Figs. 1.3 and 1.6). The objective of the smelting is to oxidize S and Fe from
the CueFeeS concentrate to produce an intermediate Cu-enriched molten sulfide
matte. The oxidant is oxygen-enriched air. Example reactions are
30 °C 1220 °C
2 CuFeS2(s) + 3.25 O2(g) → Cu2S-0.5FeS( ) + 1.5 FeO(s) + 2.5 SO2(g)

(1.1)
in concentrate in oxygen–enriched molten matte iron oxide in offgas
air
Figure 1.6 Metso Outokumpu oxygen-enriched air flash furnace. Flash furnaces are typically 20 m
long and 7 m wide. They smelt 1000e3000 tonnes of concentrate per day.
Overview 7
Simultaneously, the iron oxide is fluxed with quartz to give a low melting point
molten slag. A representative reaction is
1220 °C 30 °C 1250 °C
1.5 FeO(s) + 0.75 SiO2(s) + heat → 0.75 Fe2SiO4( ) (1.2)

iron oxide in rock and molten slag
quartz flux
The concentrate’s gangue (waste rock) minerals also dissolve in the molten slag.
Reactions (1.1) and (1.2) are both exothermic; they supply most of the smelting
process’s heat requirement.
The products of smelting are (a) molten sulfide matte (55%e70% Cu) containing
most of the Cu in the concentrate and (b) molten oxide slag with as little Cu as possible.
The molten matte is subsequently converted (oxidized) in a converting furnace to form
impure molten copper. The slag is treated for Cu recovery, then discarded or sold
(Chapter 10).
SO2-bearing offgas (10e60 volume% SO2, remainder mostly N2) is also produced.
SO2 is harmful to flora and fauna, so it must be removed before the offgas is released
to the atmosphere. This is done by capturing the SO2 as sulfuric acid (Chapter 11).
Matte smelting is mostly done in flash furnaces (Fig. 1.6). It is also done in top lance
and submerged tuyere furnaces (Chapter 6). Three smelters smelt Cu-rich concentrate
directly to molten copper (Chapter 10). This is unusual because single-furnace smelting
with normal (25% Cu) concentrate produces too much high-Cu slag.
1.3.3 Converting
Copper converting is oxidizing the intermediate molten matte from smelting with air or
oxygen-enriched air. It removes Fe and S from the matte to produce crude (99% Cu)
molten copper. This molten copper is subsequently sent to fire- and electrorefining.
Most converting is done in cylindrical PeirceeSmith converters (Fig. 1.7a), but newer
continuous converting processes are eating into this dominance (Chapter 8).
1.3.3.1 PeirceeSmith converting

PeirceeSmith converting entails pouring large ladles of molten smelting furnace matte
(1220 C) into a cylindrical converter through a large central mouth (Fig. 1.7b). The
oxidizing oxygen-enriched air blast is then started and the converter is rolled, forcing
the blast into the molten matte through a row of tuyeres along the length of the vessel.
The heat generated in the converter by Fe and S oxidation is sufficient to make the
process autothermal.
Figure 1.7a PeirceeSmith converter for producing molten “blister” copper from molten CueFeeS
matte. Typical production rates are 200e600 tonnes of copper per day. Oxygen-enriched air or air
“blast” is blown into the matte through submerged tuyeres. Silica flux is added through the converter
mouth or by air gun through an endwall. Offgas is collected by means of a hood above the converter
mouth. (From Chapter 2.1 - Copper Production in Treatise on Process Metallurgy, Volume 3: Industrial
Processes, 1st Edition, Copyright Elsevier 2013 Pages 534e624).
Figure 1.7b Positions of PeirceeSmith converter for charging, blowing, and skimming. SO2 offgas
escapes the system unless the hooding is tight. A converter is typically 4 or 4.5 m diameter. (Credit:
Used with permission from Mettop, https://mettop.com/api/cdn/uploads/1493364462_7v372frw.pdf
Figure 4).
The converting takes place in two sequential stages:

(a) the FeS elimination or slag-forming stage:
1220 °C 30 °C 30 °C 1200 °C 1200 °C
2 FeS( ) + 3 O2(g) + SiO2(s) → Fe2SiO4( ) + 2 SO2(g) + heat (1.3)

in molten matte in air blast in quartz flux molten slag in offgas
Overview 9
(b) the copper-making stage:
1200 °C 30 °C 1200 °C 1200 °C
Cu2S( ) + O2(g) → 2 Cu( ) + SO2(g) + heat

(1.4)
molten matte in air blast impure molten in offgas
'blister' copper
Copper making (b) occurs only after the matte contains less than about 1% Fe, so that
most of the Fe can be removed from the converter (in slag) before copper production
begins. Likewise, significant oxidation of copper does not occur until the sulfur content
of the copper falls below w0.02%. Blowing is terminated near this sulfur end point. The
resulting molten blister copper (1200 C) is poured out and sent to refining, whereupon
the converter is refilled with molten matte and the process starts again.
Because conditions in the converter are strongly oxidizing and agitated, Peircee
Smith converter slag inevitably contains 4%e8% Cu. This Cu is recovered by settling
and/or ambient temperature froth flotation. The resulting low-Cu slag is then discarded
or sold (Chapters 10 and 20).
SO2, 8e12 vol.% in the converter offgas, is a byproduct of both converting reactions.
It is combined with smelting furnace gas and captured as sulfuric acid. There is, however,
some leakage of SO2(g) into the atmosphere during charging and pouring. This problem
is encouraging development of continuous converting processes. The most prominent of
these is flash converting (Chapter 8).
1.3.4 Direct-to-copper smelting

Smelting and converting are sequential steps in oxidizing CueFeeS concentrates to
metallic copper. It would seem natural that these two steps should be combined to
produce blister copper directly in one furnace. It would also seem natural that this should
be done continuously rather than batchwise.
In 2020, blister copper is made in a single furnace at only three placesdOlympic Dam,
Australia; Glogow, Poland; and Chingola, Zambiadall using a flash furnace. The strong
oxidizing conditions in a direct-to-copper furnace produce a slag with 14%e24%
oxidized Cu. The expense of reducing this dissolved Cu back to copper metal has so
far restricted the process to low-Fe concentrates, which produce little slag.
Continuous smelting/converting, even in more than one furnace, has energy, SO2
collection, and cost advantages. Metso Outotec flash, Mitsubishi lance, and Noranda sub-
merged-tuyere smelting/converting all use this approach, described in Chapter 6 through
Chapter 8.
1.3.5 Fire refining and electrorefining of blister copper

The blister copper from the above processing is electrochemically refined to high-purity
cathode copper. This final copper contains less than 20 ppm undesirable impurities. It is
suitable for electrical and almost all other uses.
Electrorefining requires strong, thin, flat anodes to interleave with cathodes in an
electrorefining cell, Fig. 1.8. These anodes are produced by (a) sequential air oxidation
then natural gas reduction of blister copper then (b) casting the resulting fire-refined copper
in open, anode-shape molds (Figs. 12.2 and 12.3.).
Copper electrorefining entails
(a) electrochemically dissolving copper from fire-refined anodes into
CuSO4eH2SO4eH2O electrolyte
(b) electrochemically plating pure copper (without the anode impurities) from the elec-
trolyte onto stainless-steel cathodes by passing DC electrical current through the
electrolyte between anodes and cathodes.
Copper is deposited on the cathodes for 7e14 days. The cathodes are then removed
from the cell. The copper is stripped, washed, and (a) sold or (b) melted and cast into use-
ful products.
The electrolyte is an aqueous solution of H2SO4 (150e200 kg/m3) and CuSO4
(40e50 kg Cu/m3). In use, it also contains impurities and trace amounts of chloride
and organic addition agents, Section 14.5.1.
Figure 1.8 Casting of anodes for electrorefining. (Photo courtesy of Miguel Palacios.).
Overview 11
Many anode impurities are insoluble in this electrolyte (Au, Pb, Pt metals, Sn). They
do not interfere with the electrorefining. They are collected as solid slimes and treated for
Cu and byproduct recovery, Chapter 20.
Other impurities, such as As, Bi, Fe, Ni, and Sb, are partially or fully soluble.
Fortunately, they do not plate with the copper at the low voltage of the electrorefining
cell (w0.3 V). They must, however, be kept from accumulating in the electrolyte to
avoid physical contamination of the cathode copper. This is done by continuously
bleeding part of the electrolyte through a purification circuit.
An older form of the process is to plate cathode copper onto thin pure copper sheets.
In this case the entire cathode is lifted from the cell, washed, and sent to users.
1.4 Hydrometallurgical extraction of copper

About 80% of copper from ore is produced by flotation, smelting, and refining. The
remaining 20% is produced hydrometallurgically. Hydrometallurgical extraction entails
(Fig. 1.3)
(a) sulfuric acid leaching of Cu from broken or crushed ore to produce impure
Cu-bearing aqueous solution
(b) transfer of Cu from the resulting weak, impure solution to pure, high-Cu-strength
electrolyte via solvent extraction
(c) electrodepositing pure cathode copper sheets from this pure electrolyte
The ores most commonly treated this way are (a) naturally oxidized Cu minerals,
including carbonates, hydroxy-silicates, sulfates, and (b) chalcocite, Cu2S.
The leaching is mostly done by dripping dilute sulfuric acid (w10 kg H2SO4 per m3
of solution) onto a layer of broken or crushed ore (0.3%e2.3% Cu) and allowing the acid
to trickle through to collection ponds, Figs. 1.4 and 1.5. Several months of leaching are
required for efficient Cu extraction from the ore.
After this first extraction another layer of ore is placed on top of the leached layer and
the process is repeated and so on.
Oxidized minerals are dissolved by the sulfuric acid by reactions like
CuO(s) + H2SO4( ) → Cu2+(aq) + SO2–
4 (aq) + H2O( )
(1.5)
in ore in 30 °C sulfuric acid aqueous pregnant leach solution
Sulfide minerals, on the other hand, require oxidation, schematically:

bacterial enzyme catalyst
Cu2S(s) + 2.5O2(g) + H2SO4( ) → 2Cu2+(aq) + 2 SO2–

4 (aq) + H2O( ) (1.6)
in ore in air in sulfuric acid 30 °C pregnant leach solution
As indicated, sulfide leaching is greatly speeded up by bacterial action (Chapter 15).

Leaching is occasionally applied to Cu-bearing flotation tailings, mine wastes, old

mines, and fractured ore bodies. However, leaching of ore heaps is far and away the
largest hydrometallurgical Cu extraction technique.
1.4.1 Solvent extraction

The solutions from heap leaching contain w3 g/L of Cu and w3 g/L of H2SO4 plus
dissolved impurities, such as Fe and Mn. These solutions are too dilute in Cu and too
impure for direct electrodeposition of pure copper metal. The Cu must be transferred
to pure, high-Cu electrolyte to make pure copper.
The transfer is achieved by
(a) extracting Cu from an impure leach solution into a Cu-specific liquid organic
extractant
(b) separating by gravity the Cu-loaded extractant from the Cu-depleted leach solution
(c) stripping Cu from the loaded extractant into 180 g/L H2SO4 electrolyte.
Extraction and stripping are carried out in large mixer-settlers, Fig. 1.9.
The solvent extraction process is represented by the reaction:
30 °C
Cu2+(aq) + SO2–
4 + 2RH → R2Cu + 2H+ + SO2–
4
(1.7)
in pregnant leach solution in organic solvent in organic solvent in aqueous solution,
recycle to leach
20 m
Settler Cu-rich organic

extractant (to
electrolyte
Emulsion preparation)
Mixer Distributor
'fence'
Barren leach solution,
recycle to acid makeup
and leach, 0.3 kg Cu/m
Cu-pregnant
leach solution Barren organic
3 kg Cu/m extractant
Figure 1.9 Schematic view of solvent extraction mixer-settler for extracting Cu from pregnant leach
solution into organic extractant. The Cu-loaded organic phase goes forward to another mixer/setter
(“stripper”) where Cu is stripped from the organic into pure, strongly acidic, high-Cu electrolyte for
electrowinning. The process is continuous.
Overview 13
This shows that a low-acid (i.e., low H⁺) aqueous phase causes the organic extractant
to load with Cu (as R2Cu). It also shows that a strong acid solution causes the organic to
unload (i.e., strip).
Thus, when organic extractant is contacted with weak acid pregnant leach solution
[step (a) above], Cu is loaded into the organic phase. Then when the organic phase is
subsequently put into contact with high (w180 g/L) H2SO4 electrolyte [step
(c) above], the Cu is stripped from the organic into the electrolyte at high Cu2⁺ strength,
suitable for electrowinning.
The extractants complex with considerable Cu but almost no impurities. They pro-
duce electrolytes that are strong in Cu (w50 g/L) but dilute in impurities.
1.4.2 Electrowinning
The Cu in the above electrolytes is mostly recovered by electrodepositing pure metallic
copper onto stainless-steel cathodes, Fig. 1.10. Electrowinning is similar to electrorefin-
ing except that the anode is inert, almost always 99% Pb alloy.
The cathode reaction is 60 °C
–
→
(1.8)
in sulfate electrolyte electrons from pure metal deposit
external DC power supply on stainless steel cathode
Figure 1.10 Plates of electrowon copper on stainless-steel cathodes after removal from an electro-
winning cell. These cathodes are w1 m wide and 1.3 m deep. They are carefully washed to remove
electrolyte. The copper plates are then stripped off in automatic machines and sent to market.
They typically contain <20 parts per million impurities. Note the polymer side stripsdthey prevent
copper from plating around the edges. (Photograph courtesy of Freeport-McMoRan Copper & Gold Inc).
The anode reaction is

60 °C
in electrolyte evolved on formed in electrolyte, electrons to (1.9)
inert anode recycle to solvent external DC
extraction power supply

As with electrorefining, the copper is plated on the cathode by passing DC current
through the electrolyte between anodes and cathodes. About 2 V is required.
Pure metallic copper (less than 20 ppm undesirable impurities) is plated on the
cathode. Oxygen gas is evolved at the anode.
A recent development is the use of precious metal-coated titanium cathodes, which
lowers electrowinning energy consumption.
1.5 Melting and casting cathode copper

The first steps in making products from electrorefined and electrowon copper are melting
and casting, Fig. 1.11. The melting is almost always done in vertical shaft furnaces,
Fig. 19.2. The copper cathode sheets are charged to the top of the furnace. They descend
into the furnace and are melted by ascending hot combustion gases. Low-sulfur fuels pre-
vent sulfur pickup. Reducing flames prevent excessive oxygen pickup.
The molten copper is mostly cast in continuous casting machines from where it goes
to rolling or extrusion then manufacturing. An especially important combination is
continuous bar casting/rod rolling, Chapter 19.
1.5.1 Types of copper product

The copper described above is Grade 1 copper. It contains w0.025% oxygen and the
cathode impurities. It is the most common type of primary copper product.
A second type is oxygen-free copper (<5 ppm O). It is used for highly demanding
applications, such as high-end audio equipment. It is made from cathode copper by
electric induction melting with added pure graphite for removing O as CO(g).
About 35% of copper is used in alloy form as brasses, bronzes, etc. Much of the copper
for these alloys comes from recycle scrap.
1.6 Recycle of copper and copper alloy scrap

Copper production from recycling copper and copper alloy end-of-life objects (old scrap)
amounts to 15%e20% of the above-described copper-from-mine production
(International Copper Study Group, 2020).
Overview 15
Contaminated Low - grade High quality High quality

copper scrap copper scrap copper alloy scrap copper scrap
(88 - 99% Cu) (10 - 88% Cu) brasses, bronzes, etc. (99+%Cu)
Black copper
(80+% Cu)
Rough copper
(95+%Cu) Induction or fuel-
fired furnace Shaft or
hearth furnace
Brasses, bronzes, etc.
Fire refining +
anode casting
Anodes (99.5% Cu)
Electrorefining
Cathodes
Melting
Molten copper, <20 ppm impurities Continuous casting

~250 ppm oxygen
Fabrication and Fabrication and use by

Continuous casting use pipe, tube + sheet
producers
Figure 1.11 Flowsheet of processes for recovering copper and copper alloys from scrap. Low-grade
scrap is usually smelted in shaft furnaces but other furnaces (e.g., electric) are also used.
Processing and manufacturing also produce copper and alloy scrap, called new scrap.
Most of this scrap is easily recovered by internal recycle.
Production of copper from scrap (a) requires considerably less energy than mining and
processing of copper ore; (b) minimizes carbon emissions; (c) avoids mine, concentrator,
leach, and smelter wastes; and (d) helps to ensure the availability of copper for future
generations.
The treatment given to copper scrap depends on its purity, Fig. 1.10. The lowest
grade scrap is smelted and refined like concentrate in primary or secondary (scrap)
smelters/refineries. Higher-grade scrap is fire-refined then electrorefined. The highest-
grade scrap (mainly manufacturing waste) is often melted and cast without refining. Its
copper is used for nonelectrical products, including tube, sheet, and alloys.
Alloy scrap (brass, bronze) is melted and cast as alloy. There is no advantage to sepa-
rating it into pure metals. Some slagging is done during melting to remove dirt and other
contaminants. The product alloy composition is adjusted by combining alloy and
individual metal scrap as needed.
1.7 Safety
Of paramount concern in copper miningemanufacturing operations is safety (Mathis &
Galloway, 2016). A safe working environment is fostered by
(a) setting an accident-free workplace as a primary goal
(b) close attention to safety by management, even in tough economic times
(c) inclusion of safety considerations during design and construction
(d) thorough worker safety training with regular updates
(e) mandatory wearing of safety apparel, such as steel-toed boots and hard hats
(f) effective lighting in all work areas, especially underground
(g) thorough maintenance and hazard identification/elimination
(h) thorough investigation of any accident or near-miss and resolution of any indicated
problems
(i) “stay safe” discussions before every work shift
(j) personal responsibility for safety
(k) three-point contact when ascending or descending stairs and ladders.
Detailed safety concerns in various segments of copper making (e.g., smelting)
are presented in later chapters. Safety excellence is detailed in STEPS to Safety Culture
Excellence (Mathis & Galloway, 2013).
1.8 Environment
Production of pure metallic copper from mineral deposits (mines) involves many steps,
including mining, concentration, smelting, leaching, and electrorefining or electro-
winning, as well as land and water transportation.
Another random document with
no related content on Scribd:
távolról sem világítottak meg, a szociológus előtt még homályba
vannak burkolva. Egyébként az események, melyek a társadalmi
élet folyamán létrejönnek és amelyek körülbelül egyformán
ismétlődnek a hasonló típusú társadalmakban, sokkal
változékonyabbak, mintsem hogy meg lehetne határozni, hogy
közülök csak egy is mely mértékben szolgál adalékul arra nézve,
hogy a végleges megoldást siettesse. Ha egyénekről van szó,
minthogy igen nagy számmal vannak, az összehasonlítás végett
azokat választjuk, melyek egy és ugyanazon anomáliát mutatják fel;
ezt az anomáliát aztán minden kisérő jelenségtől szabaddá tesszük
és így kutathatjuk az organizmusra való hatásának természetét. Ha
például ezer reumatikusra észrevehetőleg nagyobb halálozás esik
az átlagnál, alapos okunk van ezt a reumatikus betegségnek felróni.
A szociológiában azonban az összehasonlítás területe sokkal
korlátozottabb, semhogy az ilyen csoportosításnak bizonyító ereje
volna, minthogy minden társadalomfaj nagyon kevés egyedet foglal
magában.
Ha ez a ténybizonyítás hiányzik, csak deduktiv
következtetésekről lehet szó, az ilyen következtetéseknek pedig
nincs más értékük, mint a szubjektiv sejtéseknek. Nem azt fogjuk
bizonyítani, hogy valamely esemény észrevehetően gyöngíti a
társadalmi szervezetet, hanem azt, hogy annak ilyen hatásának kell
lennie. Ezért ilyenkor utalnak is rá, hogy egy ilyenfajta jelenség,
amelyet a társadalomra nézve végzetesnek tartanak, ilyen vagy
amolyan következménnyel fog járni. De ha feltételezzük, hogy ilyen
hatásokat von maga után, ez nem zárja ki, hogy a bajok jóvá
tétetnek bizonyos előnyökkel, melyeket nem veszünk észre.
Azonkívül csak is egy ok van, melyet hatására nézve károsnak
tarthatunk, az, amely a funkciók normális lefolyását gátolja. De ez a
bizonyító eljárás már a kérdés megoldását feltételezi; mert ez csak
úgy lehetséges, ha már előbb meghatároztuk, hogy milyen a
normális állapot, vagyis ha már tudjuk, hogy az milyen jelről
ismerhető fel. De megpróbálhatjuk a normálist minden darabnál a
priori megszerkeszteni? Nem szükséges bizonyítani, hogy mit ér az
ilyen konstrukció. Ennek az eljárásnak következménye, hogy a
tudósok a szociológiában épp úgy mint a történelemben
ugyanazokat az eseményeket egyéni érzelmeik szerint üdvöseknek
vagy kárhozatosaknak ítélik. Éppen így tesz folyton az a hitetlen
teoretikus, ki a vallás maradványait, melyek túlélték a vallásos
hiedelmek általános bomlását, beteges jelenségnek bélyegezi, míg a
hivő szerint a hitetlenség ma a legnagyobb társadalmi betegség.
Ugyanígy a szocialista szerint a mai gazdasági alakulás társadalmi
korcsképződmény, míg az orthodox közgazdász szerint a szocialista
törekvések pathologikus jelenségek. És mindegyik az általa
biztosaknak vélt syllogismusokban találja meg véleményének
támaszát.
*
Ezeknek a meghatározásoknak közös hibája, hogy idő előtt el
akarják érni a dolgok lényegét. Szilárd tételeknek veszik azokat,
amelyek, akár igazak akár nem, csak akkor igazolhatók, ha a
tudomány már eléggé előre haladt. Mégis ez az az eset, amikor
alkalmazkodnunk kell a már előbb kifejtett szabályhoz. A helyett,
hogy egyszerre meghatároznánk a rendes és az ellenkező
állapotnak az életerőkkel való viszonyát, keressünk egyszerűen
valami külső, közvetlenül felfogható, de objektiv jelt, mely lehetővé
teszi, hogy e két csoport tényt egymástól megkülönböztessük.
Minden szociológiai jelenség ép úgy, mint különben az élettaniak
is, esetek szerint különböző formákat vehet fel, anélkül, hogy
lényegében megváltoznék. Ezek a formák kétfélék lehetnek. Az
egyik általános a faj egész területén; ezeket ha nem is minden
egyénnél, de legalább nagy részénél megtalálhatni. Ha ezek nem
ismétlődnek egyformán minden esetben, ahol megfigyeljük őket,
hanem az alanyok szerint változnak, ingadozásaik nagyon szűk
határok közé szorulnak. Mások ellenben kivételek; nemcsak hogy a
kisebbségnél fordulnak elő, hanem ott, ahol létrejönnek,
leggyakrabban nem maradnak meg az egyén egész életén át. Ezek
kivételek az időben és térben egyaránt.24) Tehát a jelenségeknek
kétféle változatával állunk szemben, melyet különböző
kifejezésekkel kell jelölni. Normálisaknak nevezzük azokat a
tényeket, amelyek a legáltalánosabb formákat mutatják és a
többieknek beteg vagy pathologikus nevet adunk. Ha megegyezünk
abban, hogy az átlagtípusnak sematikus képződmény nevet adunk,
melyet úgy alkotunk, hogy egy és ugyanazon egészbe, egy bizonyos
elvont individualitásba foglaljuk össze a fajban levő leggyakoribb
jellemvonásokat, a legtöbbször előforduló formákat, elmondhatjuk,
hogy a normális típus összevegyül az átlagtípussal és hogy az
egészségnek ettől a formájától való minden eltérés beteges
jelenség. Igaz ugyan, hogy az átlagtípust nem lehet olyan
pontossággal meghatározni, mint az egyéni típust, mert konstitutiv
tulajdonságai teljességgel nem szilárdak, hanem változásra
hajlandók. De ahhoz már semmi kétség sem férhet, amit szigoruan
megállapítottunk, mert ez közvetlen tárgya a tudománynak és
megegyezik a faji típussal. A fiziológus az átlagos szervezet funkcióit
tanulmányozza, s ez a szociológusnál sincsen másként. Ha már
meg tudjuk különböztetni a társadalmi fajokat egymástól – e kérdést
még később tárgyaljuk – ez csak úgy lehetséges, ha megtaláljuk a
legáltalánosabb formát, mit a jelenség egy meghatározott fajban
feltüntet.
Látjuk, hogy egy tényt csak az adott fajhoz való viszonyában
lehet pathologikusnak nevezni. Az egészségnek és betegségnek
feltételeit nem lehet in abstracto, abszolut módon meghatározni. Ez
a szabály a biológiában nem vitás. Senkinek sem jutott még eszébe,
hogy az, ami a molluskánál normális, normális a gerincesnél is.
Minden faj egészséges, mert meg van a maga átlag-típusa és a
legalsóbbrendű fajok egészséges volta nem csekélyebb, mint a
legmagasabb rendűeké. Ezt az elvet a szociológiára is alkalmazták,
ámbár itt gyakran félreismerték. Le kell mondani arról az igen
elterjedt szokásról, hogy az intézményt, az erkölcsöt, az erkölcsi
szabályt úgy kell megítélni, mintha önmagában és önmaga által
volna jó vagy rossz, épp úgy, mint különbség nélkül az összes
társadalmi tipusok.
Mivel pedig az ismertetőjel, amelyre vonatkoztatva megítéljük az
egészséges vagy beteges állapotot, a fajjal együtt változik,
változhatik egy és ugyanazon fajnál is, ha ez változik. Innen van,
hogy tisztán élettani szempontból, ami normális a vad embernél,
sohasem normális a civilizált embernél és megfordítva.25) A
változatoknak ezenkívül van egy csoportja, mellyel fontos számot
vetnünk, mert minden fajnál szabályosan ismétlődik, az t. i., amely a
korral függ össze. Az öregnek az egészsége nem az, ami a fiatalé, s
ez ismét nem az, ami a gyermeké; és ugyanígy van a
társadalmaknál is.26) A társadalmi tényt tehát csak egy bizonyos
fajra nézve lehet normálisnak mondani, csak a fejlődésnek éppen
meghatározott alakulatára való tekintettel; következőleg, hogy
helyes-e az a megjelölés, nem elég tudni és azt vizsgálni, hogy
milyen formában lép fel a fajhoz tartozó társadalmi átlagban,
gondunknak kell lenni arra is, hogy megfigyeljük a fejlődésnek
megfelelő alakulatot.
Látszólag csak puszta szómeghatározáshoz jutottunk, mert
semmi mást nem csináltunk, mint csoportosítottuk a jelenségeket
hasonlóságaik és különbségeik szerint, s az így alkotott
csoportoknak nevet adtunk. De valóságban az általunk így alkotott
fogalmaknak az a nagy előnyük van, hogy tárgyilagos és könnyen
felfogható jellemvonásaikról ismerhetők fel és nem távolodnak el az
egészségnek és betegségnek közönséges felfogásától. A
betegséget vajjon nem úgy fogja fel mindenki, mint eshetőséget,
melyet az élőlény természete elvisel, amely azonban nem rendes
állapota? Ez az, amit a régi filozófusok úgy fejeztek ki, hogy nem a
dolgok természetéből ered, hanem a szervezetben állandóan
meglevő véletlennek az eredménye. Ez a felfogás bizonyára az
egész tudomány tagadása, mert a betegségben semmi sincs
csodálatosabb, mint az egészségben; egyformán az élőlények
természetén alapul. Csak nem a normális természetén alapul, mert
nincs meg az ő rendes állapotukban és nincs összeköttetésben
azokkal a létfeltételekkel, melyektől általában függnek. Megfordítva,
az egészség típusa mindenki szerint egybeesik a faj típusával. Sőt
nem is lehet ellenmondás nélkül egy fajról olyan fogalmat alkotni,
hogy az önmagában alapvető alkatánál fogva gyógyíthatatlan beteg.
A faj kat’exochén norma és ennélfogva nem lehet benne semmi
rendellenes.
Igaz, hogy az egészségen általában olyan állapotot is értenek,
amely előnyösebb a betegségnél. De ez a meghatározás benne
foglaltatik az előbbiben. Valóban nem ok híjján való, hogy a
jellemvonások, amelyek együtt a normális típust adják, egy fajban
általánosíthatók. Ez az általánosítás már maga tény, mely
magyarázatra szorul és amire okot kell találni. Csak akkor volna
megmagyarázhatatlan, ha a legelterjedtebb szervezetformák,
legalább együtt, nem volnának a legelőnyösebbek is. Hogyan
tarthatnák fenn magukat az oly nagy változatosságot mutató
körülmények közt, ha az egyének nem volnának abban a
helyzetben, hogy a romboló okoknak jobban ellen tudnak állani? Ha
ellenben az egyéb szervezetek ritkábbak, ez azért érthető, hogy
birtokosaiknak az esetek átlagában, nehezebb életben maradniok.
Az elsők gyakori volta a felsőbbségnek bizonyítéka.27)
II.
Ez utóbbi megjegyzés nyújt egy eszközt arra nézve, hogy az

előbbi módszer eredményeit ellenőrizzük.
Mert az általánosság, amely rendkívül jellemzi a normális
jelenségeket, már maga megmagyarázható jelenség, tehát
helyénvaló a magyarázat keresése, miután az közvetlenül
megfigyelés útján megállapíttatott. Mindenesetre már előre
biztosíthatjuk magunkat afelől, hogy az általánosság nem oknélkül
való, de mégis jobb, ha az okot biztosan ismerjük. A jelenség
normális jellege valóban sokkal kevésbbé vitás, ha kimutatható,
hogy a kezdetben megállapított külső jel nem csupán látszólagos,
hanem a dolgok természetén alapul, vagyis egy szóval, a csak
valóságos normális voltát tesszük törvényszerűvé. Ez a bizonyítás
egyébként nem mindig annak a megállapításában áll, hogy a
jelenség hasznos a szervezetre nézve, jóllehet az az eset fog az
elmondott okokból leggyakrabban következni; az is megtörténhetik,
mint már előbb megjegyeztük, hogy egy berendezés normális,
ámbár semmire sem szolgál, egyszerűen azért, mert összefügg a
lénynek természetével. Ezért talán hasznos volna, ha a gyermekágy
nem okozna olyan erős zavarokat a nők szervezetében; de ez
lehetetlen. Következőleg valamely jelenségnek normális voltát csak
egyedül úgy magyarázhatjuk meg, ha azt a faj létfeltételeivel való
kapcsolatban tekintjük, akár mint ezeknek a feltételeknek
szükségképen mechanikus eredményét, akár mint módot, mely
lehetővé teszi a szervezetnek a hozzávaló alkalmazkodást.28)
Ez a bizonyítás nemcsak az ellenőrzés végett hasznos. Nem kell
elfelejtenünk, hogy a rendes és rendellenes megkülönböztetésének
érdeke főleg a gyakorlat szempontjából fontos. Ha az ok
megismeréséről van szó, nem elég tudni azt, amit akarunk, hanem
azt is kell tudnunk, hogy miért akarjuk. A rendes állapotra vonatkozó
tudományos tételeket az egyes esetekre sokkal inkább
alkalmazhatjuk, ha okaikkal együtt jelennek meg, mert akkor
könnyebben meghatározhatni, hogy milyen esetekben és
értelemben módosíthatók az alkalmazásnál.
Sőt vannak körülmények, amikor ez az igazolás szigorúan
szükséges, mert az első módszer, ha egymagában alkalmazták,
tévedésre vezethet. Ezzel az átmeneti időszakokban találkozunk,
ahol a faj egészen fejlődésben van, anélkül, hogy határozottan új
formát öltött volna. Ilyen esetben az egyetlen már kész és
valóságban adott normális típus a multból való és ez nem egyezik
meg már többé az új létfeltételekkel. Így tehát egy társadalmi tény
maradhat meg a fajnak egész területén, ámbár az nem felel meg
többé a helyzet követelményeinek. Most már nincs más, mint a
normális állapot jelenségei, mert az általánosság, melyet magán
hordoz, csak hamis külszín, minthogy csak a szokás vak ereje tartja
fenn és semmi bizonyíték sincs arra nézve, hogy a jelenséget a
kollektiv élet általános létfeltételeivel szoros kapcsolatban figyelték
meg. Ez a nehézség különben speciális a szociológiában. Az
élettanban úgyszólván nincs is meg. Valóban nagy ritkaság, hogy az
állatfajok szükségképen előre nem látott életmód-formákat vegyenek
fel. Csak azoknak a normális modifikációknak vannak kitéve,
amelyek szabályosan előfordulnak minden egyénnél, főleg a kornak
befolyása alatt. Ezek a változások tehát ismeretesek vagy
felismerhetők, mert már sok esetben megvalósultak; tehát tudhatjuk,
hogy milyen a rendes állapot az állat fejlődésének minden
mozzanatában, sőt még a válságos időszakokban is. Ez a
szociológiában is így van a még alsóbbrendű fajokhoz tartozó
társadalmakban. Mert amikor jórészük már befejezte élete folyását,
normális fejlődésük törvénye már megvan állapítva vagy
megállapítható. De mikor a legfejlettebb és legújabb társadalmakról
van szó, ez a törvény meghatározás útján ismeretlen, mivel ezek
egész történetüket még nem futották meg. A szociológus tehát abba
a zavarba juthat, hogy, hiányozván minden támaszpont, nem tudja,
vajjon rendes vagy rendellenes-e a jelenség.29)
Ebből a zavarból a már kifejtett eljárással juthat ki. Miután
megfigyelés útján megállapította, hogy a tény általános, visszatér
azokhoz a feltételekhez, melyek ezt az általánosságot a multban
meghatározták, azután kutatja, hogy ezek a feltételek adva vannak-e
a jelenben vagy ellenkezőleg, megváltoztak. Az első esetben joga
van a jelenséget mint normálist tárgyalni, a másodikban
visszautasíthatja ezt a jellemvonást. Hogy pl. megtudhassuk, hogy
az európai népek mai gazdasági állapotára, mely ma az organizáció
hiányát mutatja, melyik jellemző, normális-e vagy nem, azt kutatjuk,
hogy a multban ennek az állapotnak létrejövetelét mi segítette elő.
Ha ezek a feltételek olyanok, hogy a mai társadalom is ki van nekik
téve, akkor ez az állapot a tiltakozás ellenére is normális. De ha
ellenkezőleg azt találjuk, hogy ez azzal a régi társadalmi strukturával
függ össze, amit más helyen segmentairenek30) jelöltünk, amely
régen a társadalomnak tulajdonképeni csontvázát alkotta, akkor a
társadalom hova-tovább vesztének megy elébe, s így azt
következtethetjük, hogy ez az állapot kóros, ha még olyan általános
is. E módszer szerint minden effajta vitás kérdést úgy kell eldönteni,
mint azt, hogy a vallásos hit hanyatlása vagy az állami hatalom
fejlődése normális jelenség-e vagy nem.31)
Ez a módszer egy esetben sem helyettesítheti az előbb
említettet, sem elsőnek nem alkalmazható. Rögtön olyan kérdéseket
vet föl, amelyekre később fogunk válaszolni, s amelyekre csak akkor
lehet felelni amikor a tudományos kutatás eléggé előre haladt; mert
a jelenségeknek csaknem teljes megvilágítását követeli, minthogy
feltételezi vagy okuk vagy funkciójuk meghatározását. Fontos, hogy
a kutatás kezdetén a tényeket rendesekre és rendellenesekre
oszthassuk, bizonyos kivételek fenntartásával, azért, hogy
megjelölhessük a fiziológiának és pathológiának terrénumát. Végre a
tényt a normálishoz viszonyítva hasznosnak vagy szükségesnek kell
találnunk, hogy normálisnak nevezhessük. Ki lehetne ugyan mutatni,
hogy a betegség egybeesik az egészséggel, mivel szükségképpen
az általa ért szervezetből ered. Csak az átlagorganizmussal nincsen
meg ugyanaz a kapcsolata. Éppen így az orvosság alkalmazását,
ami használ a betegnek, normális jelenségnek vehetjük, ámbár
nyilvánvalóan rendellenes, minthogy rendellenes körülmények közt
van meg ez a haszna. Ezt a módszert tehát csak akkor
alkalmazhatjuk, ha a rendes típus már előzőleg megállapíttatott, ez
pedig csak másik eljárással lehetséges. Végre, és ami a fő: bár igaz,
hogy ami normális, az hasznos, ha nem is szükséges, viszont hamis
az, hogy minden hasznos normális. Afelől biztosak lehetünk, hogy
valamely állapot, amely egy fajon belől általános, hasznosabb mint a
kivételes; nem az a leghasznosabb, amely van vagy lehetséges.
Nincs okunk hinni, hogy a tapasztalás folyamán minden a lehető
kombinációt megkíséreltek, és azok között, amelyek csak
elgondolhatók, de meg nem valósíthatók, talán sok előnyösebb van,
mint az ismeretesek között. A hasznos fogalma tágabbkörű, mint a
normálisé; úgy viszonylik hozzá, mint a nem a fajhoz. Ámde
lehetetlenség a többet a kevésből, a nemet a fajból levezetni. De
megtaláljuk a fajt a nemben, mert magában foglalja. Tehát a jelenség
általánosságát megállapítva, megszilárdíthatjuk az előbbi
módszer32) eredményeit oly módon, hogy kimutatjuk, hogy mi a
haszna. Tehát a következő három szabályt formulázhatjuk:
A társadalmi tény egy bizonyos társadalmi típusra való
vonatkozásában, a fejlődésnek egy bizonyos alakulatában tekintve,
akkor normális, ha ennek a fajnak megfelelő társadalmi átlagban jön
létre és a fejlődésnek megfelelő fázisban vesszük szemügyre.
2. Ennek a módszernek eredményeit úgy igazolhatjuk, ha
kimutatjuk, hogy a megfigyelt társadalmi típusnál a jelenség
általánossága a kollektiv élet általános feltételein alapul.
3. Ez az igazolás akkor szükséges, ha a tény olyan szociális fajra
vonatkozik, amely fejlődését még nem fejezte be teljesen.
III.
Nagyon hozzá vagyunk szokva, hogy ezeket a nehéz kérdéseket

néhány szóval elintézzük és rövid megfigyelés és gyors
következtetés után ítéljünk róluk, s akár normális a társadalmi tény,
akár nem, ezt az eljárást fölösleges komplikációnak tartsuk. Úgy
látszik, mintha nem volna szükség annyi fáradtságra az
egészségnek a betegségtől való megkülönböztetésére. De nem
tesszük-e meg mindennap ezeket a megkülönböztetéseket? Igaz, de
az a kérdés van hátra, hogy joggal tesszük-e. E kérdések
nehézségeit az burkolja be előttünk, hogy amint látjuk, a biologus
ezeket a nehézségeket aránylag könnyű szerrel oldja meg. De azt
elfeledjük, hogy a biológusnak sokkal könnyebb felfogni azt az utat
és módot, amely szerint a jelenségek a szervezet ellenálló erejét
igénybe veszik, mint a szociológusnak és így gyakorlatilag
kielégítően meghatározhatja a rendes vagy rendellenes jelleget. A
szociológiában a ténynek nagyobb összetettsége és
változékonysága miatt jóval több óvatosságra van szükség, amint
azt a különböző részről való ugyanazon jelenségről szóló
ellenmondó ítéletek bizonyítják. Annak bebizonyítására, hogy milyen
körültekintésre van szükség, néhány példát hozzunk fel arra nézve,
hogy milyen tévedéseknek vagyunk kitéve, ha ehhez nem
alkalmazkodunk és milyen új megvilágításban tűnnek fel a fontosabb
jelenségek módszeres tárgyalás után.
A bűntény az a jelenség, melynek pathológikus karaktere
látszólag legelvitázhatatlanabb. Ezen a ponton az összes
kriminológusok megegyeznek. Ennek elismerésében még akkor is
megegyeznek, ha a kóros tünetet különböző módon világítják meg.
Mindazonáltal a kérdést nem kellene olyan elhamarkodottsággal
tárgyalni.
Alkalmazzuk valóban az előbbi szabályokat. A bűnt nemcsak
ilyen vagy amolyan fajú társadalmak nagy részében találhatjuk meg,
hanem minden típushoz tartozó társadalomban. Nincs olyan,
amelyben bűn ne léteznék. A forma változik, a bűnnek minősített
cselekmények nem mindenütt ugyanazok; de mindenütt és mindig
voltak emberek, kik magukviseletével büntető megtorlást vontak
magukra. Ha a bűntények quotiense, vagyis a lakosság száma és az
évenkinti bűntények száma közötti arány abban a mértékben
csökkenne, amint a társadalmak a kezdetleges formából a
magasabba fejlődnek, azt hihetnők, hogy a bűn, ámbár normális
jelenség, ezt a karakterét lassanként elveszti.
De semmi okunk sincs a visszafejlődés valóságában hinni. Sőt
számos tény inkább azt látszik igazolni, hogy a haladás ellentétes
irányú. A statisztika már a múlt század elejétől fogva lehetővé teszi,
hogy a kriminalitás menetét kövessük; és mindenütt növekedőben
van. Franciaországban körülbelül 300%, a növekedés. Tehát
egyetlen jelenség sincs, mely elvitázhatatlanabb módon mutatná a
normalitás tüneteit. Mert, úgy látszik, szoros kapcsolatban van az
egész kollektiv élet feltételeivel. Ha a bűnt társadalmi betegségnek
vesszük, ez annak az álláspontnak elfogadását jelenti, hogy a
betegség nem felesleges, hanem ellenkezőleg, bizonyos esetekben
az élőlény alapkonstituciójából folyik, s ez megszüntetne minden
különbséget a fiziológiai és pathológiai között. A bűnözés
mindenesetre vehet fel rendellenes formákat is; ez pl. akkor fordul
elő, ha rendkívül nagy számban lép fel, s valóban nem kétséges,
hogy ez a túlnövekedés már beteges állapot. Normális egyszerűen
az, hogy a bűnözés létezik, azzal a feltétellel, hogy az összes
társadalmi típusokra nézve elér és nem múl felül egy bizonyos
mértéket, és ezt az előbbi szabályok szerint nem lehetetlenség
megállapítani.33)
Most látszólag elég paradox következtetés előtt állunk. De ezen
nem kell megütközni. Hogy a bűnt a normális szociológiai jelenségek
közé számítjuk, ezzel nemcsak azt akarjuk mondani, hogy
elkerülhetetlen, ámbár sajnálatos jelenség, mely az emberek
javíthatatlan gonoszságával függ össze; hanem ezzel azt is állítjuk,
hogy az egészséges állapotnak egyik tényezője és lényeges alkotó
része minden egészséges társadalomnak. Ez a következtetés első
tekintetre annyira meglepő, hogy jó darabig mi magunk is
kételkedtünk benne. De amint felocsudunk az első zavaros
benyomástól, nem nehéz megtalálni azokat az okokat, melyek ezt a
normalitást megértetik és egyben meg is erősítik.
A bűn először is normális azért, mert lehetetlenség, hogy ettől
egy társadalom is ment legyen.
A bűn, mint már kimutattuk, olyan tényben nyilvánul, mely
bizonyos erővel és különös szembetűnő módon sért meg kollektiv
érzelmeket. Hogy adott társadalomban a bűnösnek vélt
cselekmények elmaradjanak, szükséges volna, hogy a megsértődő
érzelmek minden egyéni öntudatban kivétel nélkül és olyan erősségi
fokon legyenek meg, hogy az ellenkező érzelmeket visszatartsák.
Ha elfogadjuk, hogy ez a feltétel bekövetkezik, a bűn azért nem
szűnnék meg, hanem csak más alakot öltene, mert az az ok, mely a
bűn forrásait eltorlaszolná, rögtön újakat nyitna.
Hogy pedig a kollektiv érzelmek, melyeket valamely népnek
büntetőjoga védelmez, történetének bizonyos időpontján az
egyeseknek eddig előttük elzárt tudatába benyomulhassanak és
abban uralomra jussanak, hol eddig alig volt helyük, olyan erővel kell
fellépniök, amilyennel eddigelé sohasem rendelkeztek. Szükséges,
hogy ezeket a sokaság a maga összeségében erősebben érezze;
mert az érzelmek más forrásból nem meríthetnek nagyobb erőt,
mely lehetővé tenné az egyénekre való hatást, kik számukra eddig
nem voltak megközelíthetők. Hogy a gyilkosok eltűnjenek,
erősebbnek kell lenni a kiontott vértől való iszonyodásnak azokban a
társadalmi rétegekben, ahonnan a gyilkosok előkerülnek, de e célból
szükségképpen nagyobbnak kelle lenni a társadalom egész
területén. Különben már maga a bűnnek megszünése közvetlenül
hozzájárulna ehhez az eredményhez. Mert valamely érzelemnek
nyilvánvalóan nagyobb lesz a tekintélye, ha mindenki mindenütt
egyaránt tiszteli. De mégis figyelmen kívül hagyják, hogy a
köztudatnak már megszilárdult része nem erősbödhetik anélkül,
hogy gyengébb alkatrészei, melyeknek megsértése csak erkölcsi
vétségszámba megy, egyúttal ne erősbödnének. Ez utóbbiak csak
folytatásai, enyhébb formái az előbbieknek. Így a lopás és az
egyszerű tiszteletlenség egy és ugyanazon altruista érzelem, t. i. a
másénak tisztelete ellen irányúl. Csak ugyanezt az érzelmet sérti
meg egyik cselekmény gyengébben mint a másik; s minthogy
másrészről az átlaglelkiismeret nem rendelkezik elég erővel arra,
hogy a két vétség legkönnyebbikét élénken érezze, ezért nagyobb
elnézéssel tárgyalják. Íme ez az oka, hogy a kíméletlenséget csak
egyszerűen gáncsolják, a tolvajt pedig büntetik. De ha ez az érzelem
erősebb, annyira, hogy elhallgattatja mindenkinek a tudatában a
tolvaj iránt való hajlamot, érzékenyebb lesz azok iránt a sérelmek
iránt, melyek eddig csak könnyedén érintették; tehát erősebben fog
rájuk visszahatni. Energikusabban fogják helyteleníteni és közülük
bizonyos dolgok, amelyek eddig csak erkölcsi hibák voltak, ezután
bűnökké lesznek. Például a rossz vagy rosszul végrehajtott
szerződések, amelyek csak a köz helytelenítését vagy magánjogi
kárpótlást vontak maguk után, vétség számba mennek. Képzeljünk
el egy szentekből álló társadalmat, egy mintaszerű és tökéletes
kolostort. A tulajdonképpeni vétkek ott ismeretlenek lesznek, de azok
a vétkek, melyek a tömeg szemében megbocsáthatók, ott éppolyan
botrányszámba mennek, mint a közönséges vétek a közönséges
ember szerint. Ha tehát ez a társadalom el van látva bírói és fenyítő
hatalommal, e cselekményeket bűnnek nyilvánítja és ilyen
elbánásban részesíti. Ez a magyarázata, hogy tökéletes és
becsületes ember saját erkölcsi fogyatkozásait azzal a szigorúsággal
méri, melyet a tömeg csak a tulajdonképpeni bűncselekményeknek
tart fenn. A személyek elleni erőszakosságok régebben
gyakoriabbak voltak, mint ma, mert az egyéni méltóság iránt való
tisztelet gyengébb volt. Amint ez növekedett, ezek a bűnök is
ritkábbak lettek; sőt igen sok korábban meg nem rótt cselekmény,34)
mely ezt az érzelmet sérti, belekerült a büntetőjogba is.
Hogy az összes logikailag lehetséges hipotézisekkel végezzünk,
fel lehetne tán még azt a kérdést vetni, hogy egy ilyen
egyértelműséget miért nem lehet kivétel nélkül az összes kollektiv
érzelmekre kiterjeszteni; miért nincs a leggyengébb szociális
érzelmekben is elég energia arra, hogy minden összeütközésnek
elejét vegyék. A társadalom erkölcsi tudata minden egyénnél teljes
lehetne és elég erős arra, hogy meggátoljon minden cselekményt,
ami sérti a tisztán morális hibákat éppúgy, mint a vétkeket. De a
teljesen általános és abszolut egyformaság merőben lehetetlen. A
közvetlen fizikai környezet ugyanis, melyben mindegyikünknek
megvan a maga helye, az öröklött antecedentiák, a társadalmi
befolyások, melyektől mindnyájan függünk, más-mássá teszik az
egyént, tehát különbözővé teszik az öntudatot. Hogy e tekintetben
mindenki hasonló legyen, azért is lehetetlenség, mert mindenkinek
megvan a tulajdon szervezete, s e szervezetek a térben
különbözőképpen vannak elosztva. Innen van, hogy az egyéni
eredetiség még az alsóbbrendű népeknél sem tűnik el teljesen,
bármily csekély is. Mivel nincs olyan társadalom, ahol az egyének
többé-kevésbbé el ne térnének a kollektiv típustól, elkerülhetetlen,
hogy ennyi eltérés között ne legyen bűnös jellemű. Mert ezt a
karaktert nem az ő belső jelentőségük nyújtja, hanem a társadalmi
tudat kölcsönzi. Ha tehát ez az utóbbi erősebb és elegendő
tekintélye van arra, hogy ezeket az eltéréseket abszolut értékükben
igen gyengékké tegye, annál érezhetőbb, annál hatásosabb lesz, s a
legcsekélyebb hibák ellen is azzal az erővel hat vissza, amit
különben csak a jelentékenyebb kihágások ellen alkalmaz; ugyanazt
a fontosságot tulajdonítja nekik, vagyis bűntetteknek bélyegzi őket.
A bűn tehát szükséges; az egész társadalmi élet alapfeltételeivel
kapcsolatos és éppen ezért hasznos is, mert azok a feltételek,
melyekkel egybe van kapcsolva, a maguk részéről
nélkülözhetetlenek az erkölcs és jog fejlődésében.
Ma már valósággal nem lehet vita tárgyává tenni, hogy a jog és
erkölcs nemcsak társadalmi típusok szerint változnak, hanem
változnak ugyanannál a típusnál is, ha a kollektiv élet feltételei
módosulnak. De hogy ezek az átalakulások lehetségesek legyenek,
szükséges, hogy a morál alapját képező kollektiv érzelmek ne
szegüljenek ellen a változásnak, vagyis csak mérsékelt erejük
legyen. Ha nagyon erősek volnának, módosíthatóságukból
vesztenének. Minden berendezkedés akadálya az újonnan való
berendezkedésnek és annál jobban, minél szilárdabb az első
berendezkedés. Minél szilárdabb valamely alkat, annál nagyobb
ellenállást fejt ki a módosítással szemben; s ez egyformán így van a
működő és anatómiai berendezéseknél. Ha nem volna bűn, nem
volna betöltve egy feltétel, mert e hipotézis feltételezné, hogy a
kollektiv érzelmek a történelemben páratlan szilárdságot értek el.
Semmi sem jó mérték és vég nélkül. Szükséges, hogy az erkölcsi
tudat tekintélye ne legyen túlságos, különben senki sem merne rá
kezet emelni s ez igen könnyen merev formát adna neki. Hogy
fejlődhessék, szükséges, hogy az az egyéni eredetiség túltehesse
magát rajta. Hogy feltűnhessék az idealista morálja, ki megelőzi
századát, szükség van a bűnös moráljára, mely az ő kora alatt áll.
Egyik sem lehet el a másik nélkül.
Ez még nem minden. A közvetett célszerűségen kívül
megtörténik, hogy a bűnnek még haszna is van ebben a fejlődésben.
Nemcsak hogy megnyitja útját a szükséges változásoknak, de
bizonyos esetekben közvetlenül elő is készíti ezeket a változásokat.
A kollektiv érzelmek nemcsak hogy az új forma felvételére
szükséges változtathatóság állapotában vannak ott, ahol bűn van,
de néha ez határozza meg még a formát is, amit majd felvesznek.
Hányszor megtörténik, hogy a vétség csak anticipációja a jövő
moráljának, egy lépés afelé, ami lesz. Az athéni jog szerint Sokrates
bűnös volt és elítéltetése igazságos volt. De az ő bűne, t. i. független
gondolkodása, hasznos volt nemcsak az emberiségnek, hanem
hazájának is. Mert új erkölcsnek, új hitnek előkészítéséhez járult
hozzá, amire az atheneieknek akkor szükségük volt, mert a
hagyományok, melyek szerint eddig éltek, nem voltak összhangban
létfeltételeikkel. Sokrates esete nem magában álló; koronként
előfordul a történelemben. A gondolatszabadságot, melyet ma
élvezünk, sohasem hirdették volna világgá, ha meg nem sértették
volna a tiltó törvényeket, mielőtt végérvényesen el nem évültek. Ez a
sérelem akkor mégis bűn volt, mert megbántotta a még a többség
öntudatában levő igen erős érzelmeket. A bűn mégis hasznos volt,
mert felidézte a mindinkább szükséges változásokat. A független
bölcselet előhírnökei a mindenfajta eretnekek voltak, kiket az egész
középkoron át, a legújabb időkig üldözött a világi hatalom.
Ebből a szempontból a büntetőjogtan alapvető tényei merőben új
megvilágításban jelennek meg. A közönséges felfogással
ellentétben a bűnöző többé nem mint javíthatatlan társadalomellenes
lény, nem mint valami élősködő elem, idegen és asszimilálódni nem
tudó test jelenik meg a társadalomban;35) szabályozó tényező a
társadalom életében. A bűnt, mint ilyet nem szabad többé bajnak
felfogni, melyet nem lehet túlságos szűk határok közé szorítani. Szó
sincs róla, hogy a bűn, ha észrevehetően a rendes nivó alá száll,
valami üdvözlésreméltó dolog lenne, de viszont biztosan
megállapítható, hogy az valamely társadalmi áramlattal egyidőben
jelenik meg és vele összefügg. Ez a magyarázata, hogy a testi
sértések száma sohsem olyan alacsony, mint inség idején.36)
Ugyanakkor ilyen módon a büntetés elmélete átalakúl vagy inkább
átalakulás vár rá. Ha a bűn valóban betegség, akkor a büntetés
orvosság és nem fogható fel másképpen. Az összes viták,
amelyeket felidézett, arra vonatkoznak, hogy nem lehet más, mint
orvosság. Ámde ha a bűn nem betegség, a büntetés sem lehet
gyógyításnak tárgya és igazi feladatát másban kell keresnünk.
Szó sem lehet arról, hogy az előzményekben kifejtett szabályok
csak arra valók volnának, hogy egy nagyobb haszon nélkül való
logikai formalizmusnak eleget tegyenek, mert a leglényegesebb
társadalmi tények, melyek szerint ezeket alkalmazzuk vagy nem
alkalmazzuk, teljességgel más-más karaktert mutatnak. Ha
egyébként ez a példa különöskép meggyőző volt is – azért
gondoltuk, hogy itt meg kell állapodnunk – még sok egyéb van, amit
hasznos volna idézni. Nincs olyan társadalom, hol nem az az elv
uralkodott, hogy a büntetésnek arányosnak kell lenni a bűnnel.
Mégis ez az elv az olasz iskolánál minden alaposságot nélkülöző
jogásztalálmány.37) Sőt ezek szerint a kriminológusok szerint a
büntető intézmény, a maga egészében, úgy amint az mindeddig az
összes ismert népeknél működött, természetellenes jelenség. Láttuk
már, hogy Garofalo szerint az alsóbbrendű társadalmakra jellemző
kriminalitásban semmi természetes nincs.38) A szociálisták szerint a
kapitalista szervezet az, mely általánossága ellenére nem egyéb,
mint a normális állapotnak erőszak és önkény szülte félszeg
elfajulása. Spencer szerint pedig ellenkezőleg az adminisztrativ
központosítás, az állami beavatkozások kiterjesztése társadalmaink
főnyavalyája, jóllehet egyik is, másik is a legszabályosabb és
legáltalánosabb módon aszerint halad előre, amint előbbre jutunk a
történelemben. Nem hisszük, hogy valaha rendszeresen azon
fáradoztak volna, hogy a társadalmi tények rendes vagy rendellenes
karakterét az általánosság foka szerint döntsék el. Mindenkor nagy
dialektikai felszereléssel tárgyalták ezeket a kérdéseket.
Mindazonáltal, ha ezt a kritériumot figyelmen kívül hagyjuk,
nemcsak részleges zavaroknak és tévedéseknek tesszük ki
magunkat, mint amilyeneket már említettünk is, hanem magát a
tudományt is lehetetlenné tesszük. Valójában a tudománynak a
normális típus tanulmányozása a közvetlen tárgya. Ha pedig a
legáltalánosabb tények beteges jelenségek lehetnek, feltehető, hogy
a tényekben sohsem volt normális típus. De hát akkor mi értelme
van, hogy ezeket kutassuk? Akkor a tények csak előítéleteinket
erősítik, meggyökeresítik tévedéseinket, mivel azok belőlük
származnak. Ha a büntetés és felelősség, úgy amint a
történelemben megvannak, csak tudatlanságnak és barbárságnak
produktumai, mire való akkor megismerésükhöz folyamodni, hogy a
normális formákat meghatározhassuk. Így az értelem félrevezetődik,
úgy hogy a valóságtól minden távolabbi érdek nélkül elfordul,
visszatér önmagához és önmagában keresi a valóság felépítésére
szükséges anyagot. Hogy a szociológus a tényeket, mint dolgokat
tárgyalja, szükséges, hogy tudatában legyen annak, hogy meg kell
járnia az ő iskolájukat. Minthogy pedig az élet minden
tudományának, akár egyéni az, akár társadalmi, röviden az a
főtárgya, hogy a normális állapotot meghatározza, kifejtse és az
ellenkezőtől megkülönböztesse, ha a normalitás nincs adva
magukban a dolgokban, hanem ellenkezőleg, mi magunk kívűlről
adjuk hozzájuk vagy bizonyos okból megtagadjuk tőlük, ez az üdvös
függőviszonyért történt. Az elme könnyen szembekerül a valóval, s
az nem sokra tanítja; nincs meg az anyagban, melyhez
alkalmazkodik, mert ő maga az, mely azt meghatározza. A
különböző szabályok, melyeket eddig megállapítottunk, szorosan
függnek össze. Hogy pedig a szociológia valóban a dolgok
tudománya legyen, szükséges, hogy a jelenségek általánosságát
vegye normális jellemvonásuk kritériumául.
Módszerünknek az az előnye is megvan különben, hogy egy
időben szabályozza a cselekvést és gondolatot. Ha az, ami elérésre
méltó, nem tárgya a tapasztalatnak, hanem gondolkodó számítással
lehet és kell meghatározni, akkor a szabad képzelő erő
találmányainak az előnyösebbnek keresésében úgyszólván semmi
határa nincs.
Mert a jobbnak van-e olyan határa, amit túl ne lehetne szárnyalni.
A meghatározás szerint korlátlan. A humanitás célja szétoszlik a
végtelenben; távolisága elbátortalanít egyeseket közülünk, másokat
ellenben feltüzel és arra buzdít, hogy siessenek egy kissé közelebb
férkőzni hozzá és forradalmakba zuhannak. Ezt a dilemmát úgy
kerüljük el, ha a törekvés célja az egészség és ha ez meghatározott
és tényekben adott dolog, mert a törekvés célja egyszerre van adva
és meghatározva. Nem arról van többé szó, hogy kétségbeesve
fussunk egy cél után, mely abban a mértékben távolodik, amint
közeledünk hozzá, hanem hogy szabályszerű kitartással
munkálkodjunk a normális állapot fenntartásán, helyreállítsuk, ha
megzavarják, s újból megtaláljuk feltételeit, ha megváltoztatására sor
került. Az államférfiúnak nem az a kötelessége, hogy a társadalmat
egy őt magát csábító eszmény felé hajtsa; szerepe az, ami az
orvosé: jól alkalmazott higiéniával megelőzi a betegségek kitörését s
ha már az szemmellátható, módját ejti a gyógyításnak.39)
NEGYEDIK FEJEZET.
A társadalmi típusok megalkotására

vonatkozó szabályok.
Mivel a társadalmi tényt csak egy meghatározott társadalmi fajjal

való viszonyában lehet normálisnak vagy abnormálisnak minősíteni,
a megelőzőkből következik, hogy a szociológiának egy ága e fajok
megalkotásának és osztályozásának van szentelve.
A társadalmi faj fogalmának különben az a nagy haszna is van,
hogy a középutat foglalja el a kollektiv élet két ellenséges felfogása
között, melyen már régen megoszlanak a vélemények; értem a
történészek nominálizmusát40) és a filozófusok szélsőséges
reálizmusát. A történészek szerint az egyes társadalmak egymással
össze nem hasonlítható heterogén egyedek. Minden népnek
megvan a maga fiziognómiája, külön alkata, jogrendszere, erkölcse,
gazdasági szervezete, melyek csak neki felelnek meg és minden
általánosítás úgyszólván lehetetlenség. A filozófusok szerint
ellenben minden külön csoportosulás, amit tribusnak, községnek,
nemzetnek neveznek, csak alkalmi és átmeneti alakulat valóság
nélkül. Csak az emberiség a valóság és minden társadalmi fejlődés
az emberi természet általános tulajdonságaiból ered. Az előbbiek
szerint ennek következtében a történelem események egymásután
következése ismétlődés nélkül kapcsolódva egymáshoz. A
filozófusok szerint ezeknek az eseményeknek csak az az értéke és
érdeke, hogy megvilágítják az általános törvényeket, melyek az
emberi alkatban gyökereznek és amelyek uralkodnak az egész
történelmi fejlődésen. Azok szerint, amit egyik társadalomra
alkalmazhatunk, nem alkalmazható a másikra. Az egészséges
állapot feltételei népek szerint változnak és elméletileg nem
állapíthatók meg; az a gyakorlat, tapasztalat és érzelmek dolga.
Emezek szerint ezeket a feltételeket egyszersmindenkorra és az
emberi nemre nézve meg lehet állapítani. Úgy látszik tehát, hogy a
társadalmi valóság csak az elvont és bizonytalan filozófiának és a
pusztán leíró monografiának lehet tárgya. De megfeledkeztek erről
az alternativáról, amennyiben egyszer elismerték, hogy a történelmi
tények zavaros sokasága és az egyetlen, de eszményi emberiség
közt összekötő kapcsok vannak: ezek pedig a társadalmi fajok. A faj
fogalmában megvan az az egység, amit minden igazán tudományos
kutatás követel és a sokféleség, mely a tényekben van adva, mert a
fajt hasonló módon megtalálhatni minden egyénnél, kik annak részei
és viszont a fajok különböznek egymástól. Igaz ugyan, hogy az
erkölcsi, jogi, gazdasági stb. intézmények végtelenségig változnak,
de ezek a változások nem olyan természetűek, hogy tudományos
felfogást ne lehetne rájuk alkalmazni.
A társadalmi fajok félreismerésének tulajdonítható, hogy Comte
azt hitte, hogy az emberi társadalmak előrehaladása egyenlő
egyetlen népnek előrehaladásával, «amelyre eszményileg
vonatkoztathatjuk a különböző népeknél az időbeli egymásutánban
megfigyelt összes változásokat.»41) A különböző társadalmak, ha
valóban csak egyetlen társadalmi faj van, csak fokozatban térhetnek
el egymástól, aszerint, amint többé-kevésbbé teljesen feltüntetik
ennek a fajnak konstitutiv tulajdonságait és aszerint, amint többé-
kevésbbé tökéletesen az emberiséget fejezik ki. Ha ellenben
qualitative különböző társadalmi típusok vannak, megközelíthetjük
ugyan őket, de sohasem érjük el, hogy olyan pontosan
kapcsolódjanak egymáshoz, mint valamely mértani egyenesnek
homogén részei. A történelmi fejlődés ily módon elveszti eszményi
és egyszerű egységét, melyet neki tulajdonítottak; széttörik, hogy
úgy mondjuk nagyszámú darabra, s ezeket, minthogy specifikusan
különböznek egymástól, nem lehet hézag nélkül egybekapcsolni.
Pascal híres és Comte óta ismételt metaforája tehát nem bizonyul
többé igaznak.
Hogyan kell tehát ezeknek a fajoknak megállapításánál eljárni?
I.
Első tekintetre úgy látszik, hogy nincs egyéb mód, mint minden
társadalmat külön tanulmányozni, olyan pontos és teljes monografiát
készíteni, amilyen lehetséges, azután az összes monografiákat
összehasonlítani, utána nézni, hogy miben egyeznek meg és miben
térnek el, és akkor e hasonlóságok és különbségek relativ
fontossága szerint a népeket hasonló vagy nem egyező csoportokba
osztályozni. E módszer támogatására nézve azt hozzák fel, hogy ez
az egyetlen, mely a megfigyelésen alapuló tudományban
alkalmazható. A faj voltaképpen nem egyéb, mint az egyének
összefoglalása; hogyan alkothatjuk ezt meg tehát, ha nem azzal
kezdjük, hogy leírjuk mindegyiket külön is leírjuk az egészet? Nem
az a szabályos, hogy addig nem megyünk az általánosra, míg az
egyest és az egyest egészben meg nem figyeltük? Ezért akarták
már a szociológiát elnapolni addig a teljességgel meg nem
határozható időkig, amikor majd a történelem az egyes
társadalmakról szóló tanulmányban olyan eredményekhez jut,
amelyek elég tárgyilagosak és határozottak lesznek arra, hogy
célszerű összehasonlítás tárgyai legyenek.
De ez a körültekintés valóságban nem olyan tudományos, mint
amilyennek látszik. Sem az nem helyes, hogy a tudomány csak
akkor alkothasson törvényeket, amikor szemügyre vette az összes
bennük kifejezett tényeket, sem az, hogy fajokat csak akkor alkothat,
amikor együttességükben leírta a bennük foglalt egyéneket. A
tulajdonképpeni kísérleti módszer inkább arra törekszik, hogy a
mindennapi dolgokat, melyek csak akkor bizonyítanak, ha nagy
számmal vannak, s emiatt mindig csak gyanús következtetéseket
tesznek lehetővé, a döntő tényekkel, vagyis az experimenta crucis-
szal helyettesítsük, mint Bacon mondotta, amelyeknek magukban
számuktól függetlenül tudományos értékük és érdekük van. Főleg
akkor kell ilyenformán eljárnunk, amikor nemek és fajok alkotásáról

Full download Extractive Metallurgy of Copper 6th Edition Mark E. Schlesinger file pdf all chapter on 2024

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Full download Extractive Metallurgy of Copper 6th Edition Mark E. Schlesinger file pdf all chapter on 2024

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full download Extractive Metallurgy of Copper 6th Edition Mark E. Schlesinger file pdf all chapter on 2024

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Extractive Metallurgy of Copper 6th

Edition Mark E. Schlesinger

Extractive Metallurgy of Titanium: Conventional and

Learning the Art of Helping: Building Blocks and

Essentials of Clinical Informatics Mark E. Frisse

Management of Information Security 6th Edition Michael

Treatment of Skin Disease: Comprehensive Therapeutic

Trigonometry 6th Edition Robert E. Moyer

Essentials of Dental Assisting E Book 6th Edition,

The Economics of European Integration 6th Edition

GERARDO R. F. ALVEAR FLORES

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

For information on all Elsevier publications visit our website

Publisher: Joseph P. Hayton

Typeset by TNQ Technologies

Preface to the sixth edition xiii

2. Production and use 19

3. Production of high copper concentratesdcomminution and ﬂotation 31

3.8 Flotation process control 59

4. Pyrometallurgical processing of copper concentrates 67

5. Theory to practice: pyrometallurgical industrial processes 95

6. Flash smelting 119

7. Bath matte smelting processes 143

8. Converting of copper matte 185

9. Continuous copper making processes 231

10. Copper loss in slag 265

10.4 Decreasing copper in slag III: pyrometallurgical slag settling/reduction 268

11. Capture and ﬁxation of sulfur 281

12. Fire reﬁning (S and O removal) and anode casting 313

13. Electrolytic reﬁning 331

13.8 Treatment of electrolyte bleed 349

14. Hydrometallurgical copper extraction: introduction and leaching 361

15. Solvent extraction 407

16. Electrowinning 437

17. Collection and processing of recycled copper 467

18. Chemical metallurgy of copper recycling 483

19. Melting and casting 493

20. Byproduct and waste streams 511

21. Costs of copper production 525

22. Toward a sustainable copper processing 539

Chunlin Chen (CSIRO)

Gerardo Sanchez (Codelco)

Extractive Metallurgy of Copper, Sixth Edition © 2022 Elsevier Ltd.

1.2 Oreerock differentiation in the mine

Sulfide ores (0.5 - 2.0% Cu)

Concentrates (20 - 30% Cu)

Blister Cu (99% Cu)

Anodes (99.5% Cu)

Cathodes (99.99% Cu)

Fabrication and use

H2SO4 leach solution, recycle from

Stripped cathode plates, 99.99% Cu

Fabrication and use

1.3 Extracting copper from coppereironesulﬁde ores

1.3.1 Concentration by froth ﬂotation

Air Bubble Dispersion System

1.3.2 Matte smelting

2 CuFeS2(s) + 3.25 O2(g) → Cu2S-0.5FeS( ) + 1.5 FeO(s) + 2.5 SO2(g)

1.5 FeO(s) + 0.75 SiO2(s) + heat → 0.75 Fe2SiO4( ) (1.2)