Románia és Europa.

A keleti kérdéstől a 20-dik sz.

nagy szövetségekig
Fanariota uralkodás
A XVIII.sz. végén, XIX. Sz. elején a török birodalom katonai, politikai és gazdasági szempontból
hanyatlani kezd. A török fennhatóság alatt álló területek jó célkitüzése az idegen uralom eltávolítása volt.
Oroszország és Ausztria megpróbálta megszerezni a török fennhatóség alatt álló területeket. A kialakult
helyzetet a történészek KELETI KÉRDÉSnek nevezték el.

A célok elérése érdekében a törökök, oroszok és osztrákok között a XVIII-XIX sz. folyamán több
háború alakult ki. A román országok a nagyhatalmak közötti háborúk szinterévé váltak. A XVIII és XIX
sz. folyamán 6 orosz-török-osztrák háború zajlott a román országok területén, amelyek negativan
befolyásolták ezek gazdasági, politikai és társadalmi életét:

1711
1716-18
1736-39
1768-74
1787-92
1806-12

Ezen háborúk következtében a román országok területeket is veszítettek. 1716 -18 háború után a
Passarowici béke értelmében Havasalföld elveszítette Olténia és a Bánság egy részét amelyek osztrák
fennhatóság alá kerültek. 1812-ben megkötött Bukarest-i béke következtében Besarábia orosz fennhatóság
alá került. A török - osztrák – orosz háborúk ideje alatt a román országok megpróbálták kivívni
függetlenségüket, eltávolítani az idegen uralmat.

A törökök fennhatóságuk megörzése érdekében 1711-ben Moldvában, 1716-ban Havasalföldön

bevezették a fanariota uralkodást. A fanariota uralkodók a szultán által voltak kinevezve Isztambul Fanar
nevű negyedéből. A fanariota uralkodók görög eredetüek voltak, ezért a román országokat az
elgörögösödés folyamata fenyegette. A legismertebb uralkodók:

Constantin Mavrocordat
Alexandru Mavrocordat
Alexandru Ipsilanti

1821-ben Havasalföldön török ellenes forradalom robbant ki Tudor Vladimirescu vezetésével. A

forradalmat a törökök leverték de 1822-ben eltávolították a fanariota uralkodókat és visszavezették a
földesurak politikai rendszerét. A politikai rendszer megváltoztatása orosz nyomásra történt.

A RO országok politikai helyzete a XIX.sz első felében,

nemzetközi szövetségek
Megnött az oroszok hatalma a térségben. 1826-ban Akkermánban az oroszok és a törökök
békeszerződést kötöttek, amelyben szabályozták a szultán román belpolitikába való beavatkozási
lehetőségét, és növelték az oroszok beavatkozási lehetőségét.
 1828-ban egy újabb orosz-török háború robbant ki, amelyet 1829-ben Drinápoly-i béke zárt le. A
Drinápoly-i béke orosz katonai megszállást vezetett be a román államoka 1834-ig. A törökök elismerték
hivatalosan az orosz protekturátust (védnőtséget) a román államok felett, de a török fennhatóság
megmaradt. A Drinápoly-i béke után a törökök kivonták csapataikat Havasalföldről, Oroszország pedig
elkezdte a 2 román állam újraszervezését.

Az oroszok irányításával 1831-ben Havasalföldön, 1832-ben pedig Moldvában egy új alkotmányt

vezettek be, ezt szervezeti szabályzatoknak nevezték (Regulamentele organice). 1835-ben az oroszok a
szervezeti szabályzatokat kibővítették, így nőtt a befolyásuk a 2 román államra.

1848-ban Europa szerte forradalmak robbantak ki az idegen uralom eltávolítása érdekébe. A román
országokban a törökök és az oroszok közösen verték le a forradalmat. Ezután 1849-ben megkötötték a
Balta Limani egyezményt, amelynek alapján meghatározták a 2 román állam politikai státusát: török
fennhatóság, orosz protekturátus. Az egyezmény az uralkodók megválasztását is szabályozta. Ezek
kinevezéséhez orosz és török beleegyezésre volt szükség, 7 évre választották. Az egyezmény
következtében a román államok politikai autónomiája csökkent.

Románia a kialakulástól a függetlenség elnyeréséig

1853-ban a Keleti kérdésnek egy újabb szakasza kezdödött el a Krimi háború által. A háború 1856-
ban ért végett, és a Párizsi béke konferencia által volt lezárva. A párizsi békekonferencia megszüntette az
orosz protektorátust a román államok felett, és bevezette a 7 nagyhatalom védnőkségét. Oroszországot
Beszarábia 3 déli megyéjének Cahul, Ismail és Bolgrád lemonásásra kötelezték Moldva javára. Ezen a
békekonferencián tárgyalták először a nagyhatalmak a 2 román fejedelemség egyesítésének kérdéséről.A
román képviselőket megbízták, hogy mérjék fel a román társadalom véleményét erről. Mindkét román
országban 1857-ben Ad-hoc gyüléseket tartottak (Iasi, Bukarest), amelyen minden társadalmi osztály
képviselve volt. A 2 ország társadalma megoszlott az egyesülés kérdésében. Az egyesülést ellenzők
csoportja megpróbálta meghamisítani a választások eredményét. A nagyhatalmak beavatkozása
következtében megismételték a szavazásokat.

1858-ban a nagyhatalmak újabb békekonferenciát szerveztek Párizsban. A román országok

képviselői bemutatták a szavazások eredményeit, amely a nép akaratát tükrözte, vagyis az egyesülési
szándékát. A nagyhatalmak elrendelték Havasalföld és Moldva Egyesült Fejedelemség létrejöttét.
1859-ben választásokat tartottak mindkét országban, a válaztásokat Alexandru Ioan Cuza nyerte meg
mindkét helyen. A nagyhatalmakat kész tények elé állították, kezdetben ezek nem fogadták a teljes
egyesülést, és Cuza mindkét országban való megválasztását. Cuza és Vasile Alexandri 1859-61 között az
egyesülés elismeréséért különböző diplomáciai intézkedéseket tettek. 1860-ban a nagyhatalmak elismerték
az egyesülést Cuza uralkodása alatt.

A XIX század második felében, 1867-ben a habsburg birodalom a poroszországi vereség után
Osztrák-Magyar monarchia alakult ki. Az új birodalom 2 fővárossal (Budapest és Bécs) 2 kormánnyal és
2 parlamentel rendelkezett. Erdély a magyarországi részhez tartozott.

1866-ban a politikai nyomások következtében eltávolították a hatalomról Alexandru Ioan Cuza-t.

Az ország irányítását I Hohenzollern Singmaringen Károly vette át. Első intézkedése egy új demokratikus
alkotmány elfogadása volt. Ezután RO és az új király fő célja a függetlenség elnyerése volt.

1875-ben a keleti kérdésnek egy újabb szakasza kezdödött el: törökellenes felkelések robbantak ki
Bulgáriában és Boszniában. Mindkét ország a török fennhatóság eltávolítását szerette volna. A Balkán
félszigeten kialakult törökellenes felkelések miatt a török birodalom egy újabb alkotmányt fogadott el,
amelyben RO kiváltságos provinciának volt nyilvánítva. Ez időszakban a román politikusok különböző
terveket, stratégiákat dolgoztak ki a függetlenség elnyerése miatt.

A liberálisok Mihail Kogalniceanu és I.C. Bratianu vezetésével az Oroszországhoz való közeledést

és a háború utját támogatták. Németországhoz és az Osztrák-Magyar Monarchiához való közeledést a
konzervativak támogatták. Ők a függetlenség kivívását diplomatikus uton szerették volna elérni,
Oroszorszában veszélyt láttak.

1876 januárjában Lascăr Catargiu miniszterelnök hivatalos közleményt juttatott el a

nagyhatalmakhoz , amelyben kinyilvánította semlegességét az orosz török háborúval kapcsolatba.

1876 nyarán a román kormány kérte a törököktől és a 7 nagyhatalomtól, hogy ismerjék el az

ország individualitását, nevét és a román útlevelet.

1876 szeptemberében Livodián az oroszok és a románok tárgyalásokat kezdtek az orosz török

háborúval kapcsolatban.

1877 áprilisában Bukarestben aláírtak egy szerződést , amelyben megállapodtak, hogy RO

megengedi az orosz csapatok átvonulását területén. Cserébe az oroszok biztosították RO területének
integritását.

1877 ápr.12-én oroszország hadat üzent Törökországnak. Ennek következtében a törökök

megszakítottak minden diplomáciai kapcsolatot RO-val és támadást indítottak ellene.

1877 máj.9-én Mihail Kogalniceanu a parlamentbe kikiáltotta RO függetlenségét. A bukaresti

szerződés és a függetlenség kikiálltása következtében, RO és a törökök közötti konfliktus megerősödött. Az
oroszok elkezdtek átvonulni RO területén és Plevna városát kezdték el támadni sikertelenül.

Miklós, orosz herceg segítséget kért I Károly RO királytól, és 1877 aug. 30 a román csapatok
harcba léptek. A RO csapatokat I Károly király vezette és sikerült elgoglalni a Grivita-i és Rahova-i
várakat. 1877 nov. 28-án a RO csapatok elfoglalták Plevnát is. Az oroszok ezután Sofia Adrianopol vonal
mentén szorítják vissza a törököket, a románok pedig Vidin Belogradchik vonalon haladnak előre.

Románia függetlenségének elismerése nemzetközi szinten

A törökök legyőzése után 1878 feb. Az európai nagyhatalmak megszervezik a San Stefano-i
békekonferenciát, amelyre RO-t nem hívték meg. San Stefanoban elfogadott egyezmény legfontosabb
határozatai:

RO függetlenségének elismerése
RO megkapja a Duna Deltát és a Kigyók szigetét
RO átadta Oroszországnak Besarábia 3 déli megyéjét (Cahul, Ismail és Bolgrád)
Szerbia elnyeri függetlenségét
Bosznia és Hercegovina autonom tartomány lesz
Létrejön a nagy bolgár hercegség

Az osztrák –magyar monarchia, RO és Anglia elégedetlenek voltak a határozatokkal és követelték

egy újabb békekonferencia megszervezését. A nagyhatalmak 1878 jún. Berlinbe szervezték meg az új
konferenciát. A berlini békekonferencia határozatai:
 Szerbia és Montenegro elnyeri függetlenségét
Bosznia és Hercegovina osztrák-magyar monarchia fennhatósága alá került
Anglia megkapja Ciprus szigetét
RO-t kötelezték alkotmány 7 cikkelyének megváltoztatására

A függetlenség elnyerése RO-t úgyanúgy belpolitikai mint külpolitikai szempontból pozitivan

befolyásolta. Új lehetőségsk nyiltak meg gazdasági és politikai szempontból. Konzulátusok, diplomáciai
testületek jöttek létre Európa különböző országaiban.

Románia nemzetközi kapcsolatai a XIX.sz végén, XX.sz elején

1881-ben Károly felveszi a királyi címet.

1883-ban RO csatlakozik a KÖZPONTI HATALMAKhoz, amelynek Németország, Ausztria,

Magyarország voltak a tagjai. A szövetségnek megalakulásakor védelmi jellege volt. A szövetséget
többször is felújították 1892, 1902, és 1912. A parlament nem szavazta meg a szövetséghez való
csatlakozást, mert attól tartott, hogy a kormány elutasítja. A szövetségnek pozitiv és negativ hatásai voltak:

Pozitiv hatás: RO felemelkedése az addigi elszigeteltségtől

Negativ hatás: nemzeti öntudat megerősödése az erdélyi és bucovinai románoknál, ami különböző
háborúkat eredményezett

A XX sz. elején RO újabb külpolitikai kapcsolatokat teremtett. Az addigi diplomáciai kapcsolatok

amelyeket Törökországgal és Bulgáriával tartott fenn megromlottak.

A XX sz. elején kialakult a második katonai politikai tömb: ANTANT. Több román politikus
javasolta az Antanthoz való csatlkozást. Németország és az osztrák-magyar monarchia tronörökösei
meglátogatták RO-t , és próbálták a maguk oldalára állítani. I Károly Ro királya Németország generálisává
lett kinevezve. Az Antant részéről RO-ba látogatott II Miklós orosz cár és Anglia hadügyminisztere. Ezen
látogatások által próbálták RO-t a maguk oldalára állítani.

1912-ben kirobbant az első balkáni háború, amelyben RO nem vett részt. A szerbek, bulgárok,
montenegroiak és görögök háborúztak a törökök ellen. A háborút a London-i béke zárta le. Bulgária túlzott
követelései miatt 1913-ban egy újabb háború robbant ki. Bulgári megtámadta RO-t és Törökországot. A
háború RO győzelmével ért végett, és a Bukarest-i béke által volt lezárva. A bukaresti béke következtében
RO megkapta Dobrudzsa déli részét.

Románia az I világháborúban
1914 júl.28-án kitört az I.V.H. A román királyi tanács RO semlegessége mellett döntött. 1914-16
között mindkét európai politikai, katonai szövetség megpróbálta RO-t a maga oldalára állítani. Kialakult 2
írányzat a román politikusok között:

Germanofil – német pártiak

Antantofil - antant pártiak

Végül RO 1916 aug. szövetséget kötött az Antant-al és belép a háborúba. A szövetség katonai és
politikai kötelezettségeket írt elő mindkét fél számára. Katonai kötelezettségek:

RO ígéretet tett, hogy támadást indít az osztrák-magyar monarchia ellen megtámadván Erdélyt
Az Antant megígérte, hogy fegyvert és lőszert ad a román katonaságnak
 Az oroszok megígérték, hogy támadást indítanak Erdély ellen és úgyanakkor a déli front
fenntartását is bevállalták
A nagyhatalmak garantálták RO területi integritását
Biztosították RO fennhatóságát az osztrák-magyar monarchia-hoz tartozó román lakta területek
felett
Megígérték RO, hogy háborút lezáró békekonferencián úgyanazokkal a jogokkal fog rendelkezni
mint a nagyhatalmak

A szerződés aláírása következtében RO belép a háborúba, támadást indít Erdély ellen.

Szövetségesei nem tartották be ígéreteiket, és ennek következtében vereséget szenvedett a német és bulgár
csapatoktól. A román király, a kormány, és a parlament kénytelen Iasi-ba költözni. RO területeinek 2/3
része német fennhatóság alá került. 1917-ben megérkezik az Antant által ígért segítség, amelynek
következtében RO támadást indít Havasalföd felszabadításáért. Győzelmet arattak a központi hatalmak
felett Mărășești-nél, Oituzi-nál és Mărăști-nél.

1917 feb. Forradalom tört ki Oroszországban amelynek következtében a keleti front legfontosabb
nagyhatalma kilépett a háborúból. Oroszország megkötötte a Brest – Litovsk-i békét a németekkel, amely a
háborúból való kilépést jelentette.1918 ápr. RO Buftean békeszerződést írt alá a németekkel és kilép a
háborúból 1918 nov. A háború befejezése előtt 3 nappal RO újból belép háborúba és így a végén a
győztesek oldalán találta magát.

A párizsi békekonferencia
Az I.V.H.-t a párizsi békekonferencia zárta le. Erre csak a győztes országokat hívták meg. Minden
vesztes országgal más helyen és más időpontban írták alá. RO-t érintő békeszrződések:

1919 nov. – Neuilly békeszerződés Bulgáriával, amely meghatározta RO és Bulgária közös határait
1919 dec. – Saint-Germaini békeszerződés Ausztriával, amely meghatározta a kisebbségi jogokat
1920 jún. – Trianoni békeszerződést Magyarországgal, amely meghatározta Erdély RO-hoz való
csatolását
1920 okt. 28 – Párizsi békeszerződés Angliával, Olaszországgal, Japánnal és Franciaországgal,
amely által elismerték Besarábia RO-hoz való csatolását.

Nemzetközi kapcsolatok a két világháború között

RO fő célja a két VH között területi integritásának és függetlenségének megtartása és a nemzetközi
elismerés elnyerése. Ennek érdekében politikai, katonai szövetségeket kötött, felvette a diplomáciai
kapcsolatot az első VH ellenfeleivel és új diplomáciai területeket hoztak létre EU külömböző országaiban.

Szomszédos országokkal kötött szövetségek az interbellikus korszakban:

1921 – politikai, katonai szövetség Lengyelországgal
1934-36 – sikertelen tárgyalások a szomszédos országokkal a diplomáciai kapcsolatok
újrateremtése érekében
Az interbellikus – RO rossz kapcsolatban állt az orosszal, magyarral, bulgárral

Szövetségek más államokkal:

1926 – baráti szövetség Franciaországgal
1926 – baráti szövetség Olaszországgal
Sokoldalú szövetségek:
1919 – RO a Népszövetség tagja lett, amelynek 1930-31-ben Nicolae Titulescu volt az elnöke
1924 – Genfben RO aláírja a nemzetközi biztonság és fegyveres leszerelés szövetségét
1928 – RO aláírja a Briand-kellog paktumot, amely a háború betiltását határozta meg
1929 – sokoldalú szövetséget írt alá Moszkvában Oroszországgal és a többi szomszédos országgal,
amelyben garantálták a közös határokat

Kistérségi szövetségek:
1921 - RO, Csehszlovákia, Jugoszlávia aláírták a Kisegyezmény című okíratot, amelyben
egymésnak segítséget ígértek egy esetleges külső támadás esetén
1934 – RO, Görögország, Törökország és Jugoszlávia aláírták a balkáni egyezményt, amely által
egymás határait garantálták, és segítségnyujtást ígértek egy esetleges támadás esetén.

A másokik világháborút megelöző szerzödések

1938 – Németország lerohanta és elfoglalta Ausztriát és Csehszlovákiát - ezek elfoglalását
szerzödésekkel, döntésekkel is szentesítette
1939 márc. 23 – RO szövetséget kötött Németországgal, amelyben a feltételeket Berlin határozta
meg
1939 aug. 23 – Oroszország és Németország megkötötte Ribbentrop-Molotov egyezményt.

RO a második VH-ban
Szept.1-én kirobbant a II. VH. A VH kirobbanása következtében RO teljesen elszigetelödött. A
VH kezdetén Németország ellenségnek tekintette RO-t, de végül egy újabb szövetség aláírása által
közelebb kerúltek egymáshoz. A kialakult politikai helyzet miatt Ro területeket veszített.

1940 jún.26 – Oroszország kötelezte RO-t, Besarábia, Bucovina É-i része és Herca tartomány
átadására. 1940 aug.30-án a bécsi döntés értelmében RO É Erdélyt Magyarországnak kell átadnia. 1940
szept a Craiova-i szerzödés következtében kénytelen Dobrudzsa D-i részét átadni Bulgáriának.A
területveszítések RO politikai rendszerét felborították, negativan befolyásolták a gazdaságát és társadalmát.
A legfontosabb következményt politikai szempontból II Károly lemondása volt Mihály javára.

A VH alatt RO 1940 nov.-ben csatlakozott tengelyhatalmakhoz ( Berlin-Roma-Tokió). Ez a

szövetség 1944 aug.23-ig volt érvényes. 1941 jún.22-én belép a háborúba németország oldalán a
Szovjetunió ellen. A Sztálingrád-i vereség után Németország támadó politikáját, védekező politikára
váltotta. Ennek következtében RO tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval, Franciaországgal és Angliával a
háborúból való kilépés érdekében. Ez által fő célja az 1940-ben elveszített területek visszaszerzése volt.

A román király és kormány 1944 aug.23-án Ion Antonescut letartoztatta, és átállt az Egyesült
Nemzetek oldalára Németország ellen. 1944 aug.-1945 máj.9 ( a VH vége) között az Egyesült Nemzetek
oldalán harcolt. Közösen felszabadították Ro-t, Magyarországot, Ausztriát és Csehszlovákiát.

A VH-t a párizsi békekonferencia zárta le.

1945 feb.10-én békeszerzödést írtak alá az Egyesült Nemzetek-el, amelynek alapján RO

visszakapta területeit Besarábia kivételével.
RO-t hadikárpotlás fizetésére kötelezte Oroszország javára
Dátumok:
1711 – fanariota uralkodás Moldvában
1716 – fanariota uralkodás Havasalföldön
1716-1718 – Passarowic-i béke, Havasalföld elveszíti Olténia és a Bénség egy részét
1812 – Bukarest-i béke, Besarábia orosz fennhatóság alá került
1826 – Akkermán-i egyezmény
1829 – Drinápoly-i béke
1831 – Szervezeti szabályzatok Havasalföldön
1832 – Szervezeti szabályzatok Moldvában
1849 – Balta-limani egyezmény
1853-56 – krimi háború
1856 – Párizsi békekonferencia
1857 – Ad-hoc gyülések
1858 – újabb Párizs-i békekonferencia
1859 jan.5 – Alexandru Ioan Cuza uralkodni kezd Moldvában
1859 jan.24 – Alexandru Ioan Cuza uralkodni kezd Havasalföldön is
1860 – egyesülés (Moldva és Havasalföld, Cuza uralk. alatt)
1867 – osztrák-magyar kiegyezés (osztrák-magyar monarchia megalakulása)
1866 – Cuza eltávolítása
I Hohenzollern Sigmaringen Károly hatalomra jut
I demokratikus alkotmány
1875 – orosz-török háború
1876 szept – Livodia-i tárgyalások
1877 ápr – Bukarest-i szerzödés
1877 ápr.12 – Orosz hadat üzent a törököknek
1877 máj.9 – Függetlenség kikiáltáása
1877 aug.30 – Ro csapatok harc törökkel
1878 feb – San-Stefano-i békekonferencia
1878 jún – Berlin-i békekonferencia
1881 – I Károly felveszi a királyi címet
1883 – Ro csatlakozik a Központi hatalmakhoz
1912 – I Balkán háború
1914 júl.28 – I VH kirobbanása
1914-16 – Ro semlegessége
1916 aug – Ro belépett a háborúba (szövetség az Antant-al)
1917 – Ro támadás Havasalföld felszabadításáért
1917 feb – orosz forradalom
1918 ápr – Buftea-i békeszerzödés
1918 nov – Ro kilép a háborúból
- I VH vége
1919 – Ro a Népszövetség tagja lett
1919 nov – Neuilly békeszerzödés Bulgáriával
1919 dec – Saint-Germaini békeszerzödés Ausztriával
1920 jún.4 – Trianoni békeszerzödés Magyarországgal
1920 okt.28 – Párizsi békeszerzödés
1921 – katonai szövetség Lengyelországgal
 1921 - Kisegyezmény
1924 – Genfi szövetség
1926 – baráti szövetség Franciao. és Olaszo.-gal
1928 – Briand-Kellog paktum
1930-31 – Niculae Titulescu a Népszövetség elnöke
1934 – Balkáni egyezmény
1939 – Ro-német szövetség
1939 aug.23 – Ribbentrop-Molotov egyezmény
1940 jún.26 – szövetség Oroszországgal
1940 aug.30 – II Bécsi döntés
1940 szept – Craiovai szerzödés
1940 nov – Ro csatlakozott a tengelyhatalmakhoz
1941 jún.22 – Ro belépett a háborúba
1944 aug.23 – Ion Antonescut letartoztatták, és Ro átállt az Egyesült Nemzetek oldalára
1945 máj.9 – II VH vége

Személyek:
Constantin Mavrocordat, Alexandru Mavrocordat, Alexandru Ipsilanti – fanariota uralkodók voltak
Moldvában( 1711) és Havasalföldön (1716), a szultán által kinevezve

Tudor Vladimirescu – vezetésével 1821-ben török ellenes forradalom robbant ki Havasalföldön, amelyet
a törökök levertek és 1822-ben eltávolították a fanariota uralkodókat, visszaállították a földesúrak politikai
rendszerét

Alexandru Ioan Cuza – az 1859-es választásokat nyerte meg Moldvában és Havasalföldön. Mivel a
nagyhatalmak először nem ismerték el az egyesülést, Cuza 1859-61 között különböző diplomáciai
tevékenységeket folytatott. Így 1860-ban a nagyhatalmak elismerték az egyesülést Cuza uralkodása alatt.
1866-ban politikai nyomésok következtében eltávolítják a hatalomról.

Vasile Alecsandri – segített Cuzának 1859-61 között a diplomáciai intézkedésekben, hogy a nagyhatalmak
elismerjék az egyesülést

I Hohenzollern Singmaringen Károly - 1866-ban átvette az ország irányítását, egy új demokratikus

alkotmányt fogadott el, célja a függetlenség elnyerése volt. 1877 aug.30-án a Ro csapatok I Károly
vezetésével elfoglalják Grivicai és Rahovai várakat, majd nov.28-án Plevnát is. 1881-ben I Károly felvette
a királyi címet.

Mihail Kogalniceanu –

Lascar Catargiu –

Nicolae Titulescu –

Jon Antonescu -